Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=609232#post609232][b]Péter Fanni - 2016.07.18. 01:30[/b][/url]

Ismét elővettem a mappámat, amihez már hetek óta nem nyúltam. Elkapott az ihlet, úgy éreztem, hogy nekem naaaagyon rajzolnom kellett. Előszedtem a cókmókjaimat az ágyam alól, volt ott minden, mint a búcsúban. Rotring, grafitceruza, radír, vonalzó, faragó, színesek és a kedvencem, a tustollam. Igazából valami kontúrbigyó volt a neve, de én mindig tusnak neveztem. Fogalmam sincs, hogy honnét szedtem.
Ahogy minden készen állt a rajzolásra, neki is fogtam. A rotringomat halványan táncoltattam a papír felszínén, radíroztam párszor közben, a felmerülendő hibáimat javítva. Az új tetoválás tervemen dolgoztam, amit magamra akartam varratni. Bár apukám már tuti kimenekülne tőlem a világból - jogosan-, ezt nem szeretném igazán. Azon járt az eszem, hogy ezt eladom valakinek, akinek szüksége lesz rá. A rajzon egy, egy szárból kinövő háromfejű rózsát ábrázolt, amiről valami fekete folyadék csöpögött, illetve folyt lefelé. A rózsák körül lóherék és gyémántok virítottak itt-ott. Elég tutin nézett ki. Persze, ezt már csak azután láttam, amint végeztem az alappal. Bal kézzel a kontúrozós tollamért nyúltam, hogy kiemelhessem a főbb vonalakat. A kupakot lekaptam róla, s a papírfelületére nyomtam a hegyét. Kifogyott. Gyorsan ráleheltem, hátha úgy helyre jön. De nem. Utána már meg is nyaltam, de még úgy sem volt jó. Rá kellett döbbennem, hogy muszáj leszek újat venni.
Átöltöztem, s megindultam ki, a faluba. Célirányosan a művészeti boltot vettem célkeresztbe, ismertem a tulajt, így nem érhette meglepetésként a jelenlétem. Szerintem.
A helyiségbe belépve azonnal leesett az állam, a kínálat láttán. Lehet, nem csak tust veszek! Gondoltam magamban. Mire sikerült végre összekaparnom az államat, odamásztam Minjonghoz.
- Háááááj! - köszöntem rá vigyorogva - Nagyon tuti a bolt! - dicsértem. Még nem jártam ott ezelőtt, csak mesélt róla pár eridonos, hogy milyen tök jó dolgok voltak a művészellátóban. Igazuk volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=615204#post615204][b]Péter Fanni - 2016.09.01. 22:02[/b][/url]

Ahogy beléptem az üzletbe, egy földi paradicsom látképe terült el a szemeim előtt. Ha nem nyilvános helyen lettem volna, csillogó szemekkel csorgattam volna a nyálamat a padlóra egészen addig, amíg ki nem szárad a szám. Gyakorlatilag annyi minden volt ott, hogy szerintem a feléről azt sem tudtam, hogy micsoda, vagy mire használják.
Betoppanásom után kis nézelődésbe kezdtem, végül kiszúrtam MJ-t, aki mintha a festékeket pakolászta volna. Nem kellett nekem több, azonnal odaaraszoltam hozzá és ráköszöntem. Kicsit, mintha megijedt volna, úgy összerezzent. Én csak vigyorogva álltam mellette, őt vizslatva.
- Én nem is ijesztgetlek, csak köszöntem!- Vigyorogva kértem ki magamnak, a mosolya nem épp arról árulkodott, hogy zokon vette a köszönésem. Vigyorom még akkor sem hagyott alább, amikor megdicsértem az üzletét, ő pedig megköszönte.
- Jaj, jó, hogy kérded! El is felejtettem volna a nagy nyálcsorgatásban! - kezdtem bele - Szóval, van neked tusod? Tus toll vagy kontúrtoll, vagy tudom is én mi a neve, ilyen tus....toll. - Szégyen, de tényleg nem tudtam a nevét az eszköznek, viszont volt annyi eszem, hogy elhozzam magammal az enyémet, ami már haldoklott.
- Várj, nem tudom elmagyarázni, de hoztam mintát. - A kis táskámból kihúztam azon nyomban a rajzeszközt és felmutattam MJ előtt. - Na, ez az. Van ilyened? Ha igen, akkor hol találom őket? De ha nincs, jó nekem más is, csak tus legyen... - Kétségbeesésemben már bármire rá tudtam vetemedni, ki kellett emelni azokat a fránya vonalakat. Halálom volt, ha ezt nem tudtam megtenni a nem megfelelő felszereléseim miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=632468#post632468][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.10.31. 23:53[/b][/url]

Még meg szerettem volna jegyezni valamit, de láttam a legyintését. Valami azt súgta, hogy inkább fogjam be a számat. Nehezen bírtam megállni, hogy visszafogjam magamat. Szerencsére rákérdezett, hogy mit szeretnék, gyorsan el is felejtettem, hogy mit akartam előtte mondani, rögtön a tárgyra tértem. Nem tudom, hogy szenilis voltam-e, vagy az agyi kapacitásom egy aranyhal memóriájával vetekedett. Passzolom, de talán nem is ez volt a lényeg. Rögtön elkezdtem ecsetelni, hogy nekem mire volt szükségem, természetesen az eszköz nevét nem tudtam.
- És olyan nincs, ami kettő az egyben?  - Kérdeztem, miközben követni kezdtem a vigyorgó levitást, sétaközben eszembe jutott, hogy nálam volt egy minta. Tök hülyén jöttem ki a magyarázásból. Ha Lazriell velem jött volna, biztos elmondta volna már rég, hogy mi a frászkarikát akartam. Végül felmutattam a kis eszközt, ami valójában egy tűfilc volt és nem sok köze volt a tusokhoz.
Amint megragadta a kezemet és magával húzott, nem először a mancsára majd a szemeim elé táruló polcra pillantottam. A csodálattól a pupilláim kitágultak és majdnem a nyálam is folyni kezdett. A mennyországban éreztem magamat, azt sem tudtam fiú voltam-e vagy lány.
- Ez az! - ujjongtam és ide-oda kapkodtam a tekintetemet.
- Nem lehetne az, hogy az összeset nekem adod ingyen, mert ennyire szeretsz engem? - Megrebegtettem meg a pilláimat, ami az elképzeléseimben igen kérlelően hatott, a valóságban pedig úgy néztem ki, mintha bele ment volna valami a szemembe. A reménykedő kutyapofát még csak meg se közelítette.
- Na jó, csak egy kell - ismét végigpásztáztam a tollak sokaságát- Ezt kérem! És ha már itt vagyok, szeretnék még pasztellkrétát és radírt is, elefántosat. Az tökre menő, és mindent kiradíroz - Az államat dörzsölve kerestem a szemeimmel az említett tárgyakat.
- Ha tizenkét darabos a pasztell, az lenne a legjobb, mert kevesebb helyet foglalnak - és azt még ki tudtam fizetni, annyi zsebpénzem még volt. Bár ezt nem mondtam volna MJ előtt, az kellemetlenül jött volna ki. Most már tényleg vállalnom kéne valami diákmunkát, mert egyre több és több lesz a kiadásom, és amit apa küld pénzt, az már nem elég.
- Ugye olyan is van?