Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850591#post850591][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:30[/b][/url]

- Micsoda lovag vagy te Márton - neveti el magát, miközben jól bevackolja minden egyes porcikáját a takaró alá, de úgy, hogy tőle egy centit se távolodjon el és bőrük összeérjen.
- De hát neked jegyesed volt, aki mellesleg a húgom, nem? Hát gondolom ez volt a legnagyobb indokom, nem? Mert szerintem ez elég nyomós érv - de igazság szerint én erre nem emlékszik. Hogy most mi is a helyzet? Mi akadályozza? Az, hogy nem tudja miket vett el magától, kellenek az emlékek, hogy az egész kép meglegyen. Mert mi van, ha Márton tett valamit vele, ami miatt mindenképpen el akarta felejteni? Bármit, ami szörnyű, ami esetleg trauma lenne, ami nélkül jobb lenne létezni. Előfordulhat simán.
- Szükségem van az egész képre Márton, tudnom kell, hogy miért tettem és hogy mi volt előtte. Mert most csak káosz van, egyik részem arra vágyik, hogy itt és most az ágyba döngölj és akár ájulásig szeretkezz velem. De a másik. A másik csak azon kattog, hogy nem így kéne, nem ebben az állapotban és nem most. Egyszerűen nem tudom mi a helyes, mi lenne jó. Hány cseppet ittál az italból? - ezerrel dumál, mintha az imént nem is akartak volna egymásba bújni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850592#post850592][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:30[/b][/url]

Csak megingatom a fejem, mert nem, egyáltalán nem vagyok az, sőt, ami azt illeti, nagyon  is rosszul állok a lovagiassággal, hiszen attól még, hogy betakartam, továbbra is simogatom a karját. Vágyom rá, hogy megérinthessem, hogy mellettem legyen, hogy ne érjen véget soha ez az este. A nyomós érvére sóhajtok egyet, és megingatom a fejem.
- Annak vége. Aznap vége volt.
Mert tudtam, hogy őt akarom, akkor is, ha az a legnehezebb dolog lesz egész életemben. Mert egyikünknek sincs könnyű természete, de biztos vagyok benne, hogy működött volna.
- Sosem történt köztünk semmi. Órákon át sétáltunk, hallgattam ahogy beszél, ami lehet, hogy az öcsémnek érdekes, de nekem túl távoli volt. Mindig túl távoli volt.
Lássuk be, jócskán öregebb vagyok, mint Zille, és nekem már ott jár az életem, ahol olyan társra van szükségem, akinek tényleg erős válla van, hogy cipelhessük a súlyokat, akivel erős a szövetségünk, és nem kis hebehurgya.
- Egy kupicával. Több nem ment le belőle. De a fertőtlenítő totálisan kijózanított.  
Ez is majdnem, de azért ilyet mégsem illik mondani hölgyek előtt, különösen előtte nem, hiszen éppen  férfinak lát  ezt szeretném kélvezni.
- Nem tudom  csak ez a fél madzag maradt, a többit elvitted.
Hátranyúlok az éjjeliszekrényhez, és a kezébe helyezem azt a fél madzagot, mintha olyan sok esélyem lenne a sikerre. De azért kitartóan várok. Hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850593#post850593][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:31[/b][/url]

– Az ugye megvan, hogy azt mondtam, hogy maximum öt csepp? Ember. Hát csoda, hogy élsz - mondjuk Bontovich Márton maga a csoda az egyszer biztos, de nyilván ezt nem kell hangoztatni a számára.
Érdeklődve néz a másikra és tekintetével követi minden mozdulatát. Szemei kissé összeszűkülnek, mikor a férfi említi a madzagot, ami első ránézésre semmit se mond neki, ám amikor a kezébe kerül, annál beszédesebb lesz.
A madzag életre kel, kígyóként fonódik Mira csuklójára és mintha örömködve ölelné át a nő kezén lévő karkötőt, ami nem más, mint az eredeti zsineg másik fele. Lassan összefonódnak, Mira pedig azt érzi, hogy melegség járja át, majd a következő pillanatban eldől, mint akit fejbe ütöttek. Hosszú perceken keresztül fekszik kiütve, nem reagálva arra, ha Márton bármit is csinál. A kezén lévő, immár eggyé vált karkötő azonban dolgozik. Sárga fény veszi körül egészen addig, míg Mira meg nem mozdul, ugyanis ekkora már semmi, de semmi varázslat nem marad benne.
A szőkeség lassan ébredezik, fejét pedig a férfi irányába fordítja. - Mucika most is a hátadra fog ugrani, hogy összetörjön minket? - teszi fel halkan, majdnem nevetve a kérdést. Igen. Emlékszik. Mindenre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850594#post850594][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:31[/b][/url]

- Nem mondom, hogy nem akartam, hogy a mai este jobban fájjon.
Mert akartam, mert ha már fáj, akkor fájjon rendesen. Igen, akkor bántottuk egymást, és jól esett a nagy idegtépés, de utána, ahogy hazaértem az üres házba, előtört belőlem az, hogy bassza meg, ezt akarom, azt, hogy tényleg így tudjam bemutatni, hogy így tudjam csókolni, és ölelni, és, hogy mindenki lássa, hogy hozzám tartozik. Persze, hogy ki akartam ütni magam. Visszafordulva hozzá, már a madzaggal, elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy mennyire jó is volt az a nap, de a mosoly és az öröm nem tart sokáig, mert a következő pillanatban mintha rohama lenne, teljesen elterül az ágyon.
- Mira!
Riadtan ugrok oda, hogy kirángassam ebből az állapotból, de hiába rázom, vagy csinálok vele bármit,  egyszerűen nem reagál. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, szólítgatom, pofozgatom, rázogatom, és közben megpróbálom a madzagot is lehúzni a karjáról. Egyszer már elvesztette az emlékeit, az életét nem kellene, hogy eldobja.
- Miri az Isten szerelmére, meg ne halj nekem!
Észre se veszem, amikor kinyitja a szemét, már azon gondolkozom, hogy erősebben megütöm, a kezem már lendül, és hála az égnek, hogy megszólal.
- Mi a faszom? Mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850595#post850595][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:31[/b][/url]

Míg fekszik az ágyon, a karkötő dolgozik. Képeket idéz fel a nőben, aztán mondatokat és végül érzéseket. Minden egyes pillanat, amit kitörölt szépen megkeresi a helyét és vissza fészkeli magát oda, ahonnan eltávolították. Mira pedig akkor kel fel, amikor teljessé válik a kép.
Nézi Mártont, s lágyan mosolyodik el, mikor az látszólag kiakad.
- A faszod, a lábad között lévő, lógó szerv, amit már megint belém akartál tenni, ugyanúgy, mint a Csónakházban - nemes egyszerűséggel válaszol a kérdésre, majd lassan feltámaszkodik, végül fel is ül. - Nem hiszem el, hogy nem bírtál magaddal. Csak annyi dolgod lett volna, hogy teljesítsd apád egyességét, vedd el a húgom és élj boldogan. Apropó - ha Márton elég közel van, jól tarkón vágja. - Mondtam, hogy ha megbántod, akkor velem gyűlik meg a bajod - az égre emeli a tekintetét, majd Mártonra.
- Szia - köszön neki lágyan, szeretettel átitatott hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850596#post850596][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:32[/b][/url]

Valahogy most nem igazán vagyok vevő a humorára, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy hol van, és hogy mit szerettem volna vele csinálni. Volna, ó igen, mert komolyan mondom Mirellán láthatatlan vasbugyi van, vagy én nem tudom, de egyszerűen mindig, mikor bejuthatnék, akkor történik valami. Nem, én nem kértem jelt arra, hogy ez egy szar ötlet, mert ha az is, Merlin szerelmére, benne akarok lenni.
- Aú! Ilyenkor kár, hogy Virág meg a kurva emancipációja nem látnak. Férfiverő.
El is húzódom tőle, hogy a tarkómat simogassam, miközben ő teljes nyugalomban van. Hát nem hiszem el, de tényleg, hogy neki ennyire vicces ez a helyzet, hát hetek óta szivat, és nagyon rossz ám az, amikor felizgulsz és nem elégülsz ki, de még meg is vernek. A nők állatok, ezt jegyzőkönyvbe szeretném vetetni.
- Nem bántottam meg. Megmondtam neki, hogy nem vehetem el, mert beléd vagyok szerelmes. Jól fogadta. Miksa meg gondolom jól megvígasztalta.
Bár van az az egykislányos története, szóval nem tudom, hogy akkor nem vigasztalta meg, vagy Zille az egykislány, aztán azért nem mutatta be. Én mondtam neki, hogy vegye el, nem lenne belőle sértődés.
- És akkor most emlékszel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850597#post850597][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:32[/b][/url]

– Emlékszem - néz a másikra csillogó szemekkel. - A madzaggal lett szétvágva minden, mert csak az volt nálam tőled. Jól kitalálták, mivel soha nem kellett volna találkoznunk, ha mégis, akkor meg biztosan nem lett volna nálad a madzag, mert ugyan minek hordtad volna magaddal mindenhova? De úgy tűnik, hogy akár emlékszem rád, akár nem, mindig ugyanoda jutunk - hihetetlen, pedig jól kitalálták, bár nem garantálták, hogy sikerül, de lássanak csodát, működött.
- Én sajnálom. Sajnálom, hogy elmentem, sajnálom, hogy megléptem ezt, de tényleg úgy gondoltam, hogy ez az egyetlen járható út. Te tartani akarod magad apád egyezségéhez, én viszont életem végéig ellene leszek a dolognak, akkor is, ha az érzéseim mélyebbre beitták magukat, mint azt gondoltam volna - ha nem így lenne, akkor biztosan nem lenne most Bontovichék házában, főleg nem Márton ágyában. - És a kérdések még mindig ugyanazok. Mi van, ha.. Ha engedek, ha nem foglalkozok azzal, hogy ki vagy, hanem átadom magam. Akkor hogyan lesz? Te itt, én ott? Majd hetente egyszer látjuk egymást? Annak mi értelme? - semmi. Mert ő nem akar így élni és engedni se fog. Mártontól viszont nem akarja elvenni az álmait. Patthelyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850598#post850598][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:33[/b][/url]

Érzem, hogy ez nekem sok. Nézem őt, értem és megértem azt, amit mond, de nem tudok rá mit reagálni. Értem az indítékait, és igazat adok neki abban, hogy egyikünk sem tud akkora áldozatot hozni, hogy lemondjon az életéről a másik miatt. De ez nem lehet ennyi. Egyszerűen nem lehet ennyi. Nem veszíthetem el, hiszen még csak most kaptam vissza. Már, ha ugyan visszakaptam. Elképzelhető, hogy nem, hogy sosem volt igazán az enyém.
- És ha kitagadnának?
Kérdezem egészen halkan, mert ez is opció. Egy ember kérheti a kitagadását, ami a vagyona és a neve elvesztését jelenti, és azt, hogy a családfán többé nem jelenik meg. Nekem nincs szükségem a vagyonra, amit vele kapnék, és amúgy is az én nevemet viselné, anyagiak dolgában pedig van olyan leleményes, hogy saját bevételre tegyen szert.
- Két hét itt, két hét ott? Ingázhatunk. Nem lenne gond. Nem hagyhatom itt teljesen a családomat, de ennyit meg tudnánk oldani. Beindíthatnád itthon is a karrieredet, irányíthatnál innen. Én elmegyek veled, ha te itt maradsz velem. Nem kivitelezhetetlen. Vannak emberek, akik naponta ingáznak országok között, mi is meg tudjuk ezt csinálni. És akkor nem veszítjük el egymást.
Kétségbeesetten keresem a megoldásokat, és mondom azt, ami az eszembe jut. Bármit, ami megoldás lehetne arra, hogy el kell válnunk egymástól. És jelen esetben ez a legjobb, amit ki tudtam találni.
- Gyere hozzám feleségül, mint egy átlagos ember, ne úgy, mint egy Fölnagy lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850599#post850599][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:34[/b][/url]

- Nem érted Márton - sóhajt egyet, s úgy ül fel, hogy lábait felhúzza, térdét átkulcsolja. - Lehetne bármi, tényleg bármi a vezetéknevem, nem azzal van a gond, hanem azzal, hogy nem akarom, sőt nem fogom, megadni Andornak azt az örömöt, hogy végül feleségül megyek ahhoz, akit ő egyszer kiválasztott nekem - mert semmi kedve azt hallgatni onnantól, hogy ők aztán már évekkel ezelőtt tudták és minek kellett eljátszani két botrányt is.
- Ez nem ellened irányul. Soha nem veled volt a baj és tudom, hogy soha nem is lesz. Egy jó ember vagy, tökéletes nevelést kaptál, tisztességesen élsz, vigyázol a családodra és teljesen makulátlanul éltél, amíg én meg nem jelentem itt. Ugyan miért kellene ez neked? - igen, most próbálja lebeszélni a férfit saját magáról. Biztos, hogy nem sokan tennének így, sőt. Talán senki. De neki muszáj.
- Tegyük fel, hogy nem csak fellángolás ez az egész és tényleg olyan mély szerelem lesz, hogy mondjuk 1-2 éven belül összeházasodunk. Megalkuszunk, te is engedsz és én is belemegyek a kétlaki életbe, annak ellenére, hogy zsigereimben érzem azt, hogy én nem akarok Magyarországon élni. Mi lesz szerinted belőlünk rövid időn belül? Lehet ingázni napi szinten, heti szinten, havonta, bárhogy. De én teljes egészében akarok ott lenni a másik mellett, nem félig, nem negyedig - közelebb csúszik a másikhoz és ha az engedi, jobbjával megsimogatja az arcát, homlokát a férfiéhoz érinti.
- Önző vagyok, aki nem érdemli meg, hogy szeressék, de csak téged akarlak megvédeni - ez elég kettős, de minden szava igaz. Védeni akarja a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850600#post850600][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:34[/b][/url]

- Mert szeretlek.
Amíg nem ismertem őt, nem gondoltam, hogy lesz olyan a felnőtt életemben, akinek ezt kimondom. Gyerekként, kamaszként, sőt, fiatal felnőttként is voltak lányok és nők, akiknek kimondtam, nem vagyok álszent, mindenkit szerettem is, valamiért. De őt felnőtt férfiként, gondolkozó, érett emberként nevezem a szerelmemnek. Szerelmes vagyok belé, és ezen a nagy eszményei sem változtatnak.
- De, volt olyan, hogy velem volt a bajod.
Szerinte én nem voltam alkalmas - joggal - arra, hogy a húga férje legyek, hogy megfelelő partner legyek bárkinek. De miatta nem tudtam azt lenni, előtte sikerült, előtte nem lehetett rám panasz, és tényleg, az utóbbi hetekben vadultam csak el, csak azóta, hogy ő velem van. Ahogy megérint, lehunyom a szemem, a homlokom a homlokának döntöm.
- Nem élhetek nélküled, mert már tudom, hogy milyen veled lenni.
Teljesen őszintén mondom. Amíg távol volt, minden mozdulatban, minden szőke hajban, minden nevetésben őt kerestem. Néztem Zillét, csüngtem az apró, esztétikai hasonlóságokon, de nem enyhítették azt, hogy rá vágyom.
- Én vagyok a legidősebb, a családom feje, senki sem kötelezhet házasságra, és ha nem akarsz feleség lenni, nem leszel. Nekem már nem kötelező ezt megtennem.
Mintha ez lenne a legnagyobb baj. Ő el akar menni ebből az országból, én viszont tudom, hogy itt akarok maradni. Nem hagyhatom el a családomat, az anyámat, nem tudnám magamnak megbocsátani, ha a távollétemben történne velük valami.
- Én is a másik mellett akarok lenni, de nem tehetem, nem mehetek. Értsd meg, bármit feladnék érted, de ők az én felelősségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850601#post850601][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:34[/b][/url]

Nem érti, hogy lehetnek egymás iránt ilyen erős érzelmeik, hiszen csak pár hétnyi ismeretség van mögöttük. De, ahogy Márton kimondja, hogy szereti, tudja jól, hogy az érzései kölcsönösek, csak még nem tudja szavakba önteni.
Nagyra nyílt szemekkel hallgatja, hogy nem kell a házasság és talán, ha nem kettejük között lenne ez a beszélgetés, jót nevetne. De most nem teszi, csak nézi a férfit és próbál normálisan gondolkozni.
- Jaj Márton. Miket mondanának a családodról? Nem teheted ezt velük - ez a férfi tényleg képes lenne mindent feladni érte és ő ettől megijed. Ha Márton megtenné, akkor ő miért nem? Ő miért ragaszkodik ennyire a kinti életéhez? Nem az lenne a legfontosabb, hogy ők ketten boldogan egy helyen?
- Nem kérném tőled, hogy hagyd itt őket, hát nem érted? Pont azt mondom, hogy ez így nem menne. Nem tudunk ebben megegyezni és már most is szenvedünk valami miatt, ami nem létezik - még közelebb csúszik a másikhoz, bele az ölébe és apró csókot ad az ajkaira.
- Márton - szólal meg halkan és megint ad egy csókot a férfinak. - Mi lenne, ha most félre tennénk egy kicsit a dolgot és örülnénk annak, hogy egy helyen vagyunk? - ha a férfi nem ellenkezik, újra megcsókolja és csípőjét lassan előre- hátra kezdi el mozgatni Márton ölén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850602#post850602][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:35[/b][/url]

- Elfogadnák. Egy idő után senki sem emlékezne arra, hogy házasok vagyunk-e vagy sem. Csak az apád, aki tudná, hogy nem.
Én vállalnék mindent, és nem hagynám, hogy őt bárki, akárcsak megpróbálja bántani. Nem engedném. Hozzám tartozik, ezt senki sem vitathatja, és minden más a mi dolgunk lenne. Ellenkezni szeretnék vele, azt mondani, hogy "de", ám az aprócska szó bent ragad a csókjainál, amiket készségesen viszonzok, és közelebb húzva őt, belesóhajtok ajkaiba, ahogy megmozdul.
- Ne beszéljünk.
Kérlelem csendesen, és úgy csókolom, ahogy lent, azzal a bizonyos, mintha nem lenne holnap csókkal. Mert minden jel arra utal, hogy nem is lesz, hogy ma éjjel nem csak megkapom, de el is veszítem őt, hiába minden reményem és ajánlatom. Sokkal jobban tus gyűlölni, mint, ahogy engem képes szeretni, és ez elég ahhoz, hogy ezek a lopott pillanatok, ez az éjszaka legyen az, ami megkoronázza az egészet. Lefejtve róla a szakadt ruhát, a bőrét simítom a hátán, miközben a vágyam újra éled, és ma az enyém lesz, és én az övé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850714#post850714][b]Radetzky Bernárd - 2022.08.08. 11:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850733#post850733][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.09. 13:41[/b][/url]

Seth/Agatha
- 29-ik hét, Hévíz, Machay Ilya kúriája -

Azon sem csodálkozna ezen a ponton, ha Noah csak azért jönne elő belőle, mert az anyja folyton ideges, főleg a kedves apja miatt, aki pár napja például csatakrészegen gurult haza a születésnapján és előjött belőle a kissé profán énje. Ilyenkor elgondolkodik, mégis mit szeret ezen az emberen? Aztán elég ránéznie az arcára és hallania a hangját, hogy beletörődően felsóhajtson, hát ezeket, mert a természete hagy maga után bőven kivetnivalót.
Még mindig ágyhoz van kötve, gyakorlatilag egyenértékű egy mozgásképtelen személlyel, de ezen a ponton már úgy érezte, hogy muszáj jóbarátja segítségét kérnie, ha úgyis feljött kettejük között annak édesanyja és a gyógyítói szakmája. Nem titkoltan megoldásban reménykedik, vagy legalább jó hírekben, hogy Noah egészséges az alulfejlettsége ellenére, és gond nélkül megszülethet. Lassan eléri a bálna titulust érzései szerint, de míg a rúgásokat érzi, hajlandó az ebbéli aggályait félretenni a gyerek érdekében.
Úgy beszélték meg, hogy itt találkoznak, mivel ő nem mozoghat egyáltalán és másképp lehetetlen lenne megoldani, hogy ő menjen a gyógyítónőhöz. Így aztán, amikor megérkezik a két vendég, Jázmin a legnagyobb udvariassággal fogadja őket és vezeti fel mindkettejüket Adélék lakrészéhez. A házban tartózkodók udvariasak, semmi jelét nem adják, hogy a Selwyn név megmozgatná a fantáziájuk, pedig... Bár itt mindenki remek színész a maga módján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850758#post850758][b]Borbély A. Leila - 2022.08.10. 16:11[/b][/url]

Hiába voltam egy teljesen ismeretlen helyen, minimum úgy viselkedtem, mintha már ezerszer jártam volna ott. Megszoktam, hogy mások lakására menjek. Főleg ha maguktól hívnak. Szememmel körbepillantottam, és közben bekaptam egyet a kedvenc piruláimból. Az órán megállapodott a tekintetem, és bolond vigyorral néztem a mutatót, amíg körbeért. Egyszer, kétszer, ki tudja hányszor, mire meghallottam Júlia közeledő lépteit és édes csivitelését. Már egyáltalán nem zavart a buszút, vagy hogy mennyi ideig tartott lejönnöm a kis porfészekbe.
- Mi lett a négysajtossal? - hajtottam vissza a fejemet normális pozícióba, bár még mindig felettébb érdekes volt az óra kattogása. Most mégis a szőkével kellett foglalkoznom, vagy mi.
- Egy pirulába még senki nem halt bele. Gyorsan hat, gyorsabban, mint a tiéd. Jó indítás lenne. Utána kiszanáljuk a házat. Kidobunk minden felesleget, és akkor új lappal indíthatsz - javasoltam egy elégedett mosoly kíséretében, és közelebb pöccintettem a dobozt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850762#post850762][b]Irina Szuvorova - 2022.08.10. 18:07[/b][/url]

Szeretnék nagyon felelős nő lenni, aki hideg fejjel gondolkozik, tudja mi a helyes és képes is tartani magát hozzá. Aki a családját és az ő hírnevüket tudja előtérbe helyezni, de soha nem voltam az a fajta, aki képes a saját érzéseit lenyomni a lelke mélyébe. Ehelyett az érzelmi világom olyan, mint egy lőtt seb. Az esemény becsapódik a lényembe és hiába próbálom a kezem a seben tartva visszatartani a kiáradó érzelmeket, a vörös így is, úgy is utat talál magának. Mint a szavak a csókok közepette, az igazság arról, hogy hiányzott, minden egyes nap.
Ahogy a magassarkúim, az éveken át kedvencként dédelgetett dühöm is az aszfalton maradt a ház előtt, az érintésébe olvadtam, a pulzusom a kapkodó légzése ritmusára dobolt a fülemben. Az ajkai a bőrömet szántották újra és újra, én pedig próbáltam minél közelebb húzni magamhoz, mintha akkor sosem jönne el a reggel. Ruhák szakadnak és olyan dolgok csúsznak ki az ember száján ilyenkor, amiket nem akar kimondani, de nem rójuk fel a másiknak. A körmeim vörös nyomokat hagytak a hátán, a mellkasán, mintha az holnap meggátolná, hogy az ingén rántson egyet és kisétáljon az ajtón.

- ⚜️ -

A nap kegyetlen sugarai viszont nem vették figyelembe, hogy én ferde éjszakán vagyok túl. Vodkába áztatott Irina pedig nem vette rá a fáradtságot, hogy behúzza a sötétítőfüggönyt, így a torkomból feltörő nyökörgés kíséretében fordultam el a forró napsugaraktól, egyik oldalamról a másikra. Felrémlett előttem Bernárd, az érintése a csípőmön, az a kellemes sajgás, amit maga után hagyott. Rengeteg faszságot álmodsz részegen, Irina. A párnát jobban a fejem alá gyűrve ringattam volna vissza magam az álomvilágomba, ha nem pattannak fel a szemeim pár pillanattal később. Mert akár álom, akár nem, éreztem valaki lélegzetét a nyakamon, a karja súlyát a derekamon.
- Oh, b.szd meg. - A zöldjeimből nyomtalanul illant el az álom, ahogy a szemközti falra szegeztem őket, nem merve elszakítani onnét a tekintetem. Kit hoztál haza, te szerencsétlen? Az agyam fokozatosan hívta fel a figyelmem a testemben lejátszódó érzésekre: a fejemben lüktető másnaposságra, a nyakamon gyógyulgató véraláfutásra. Mély levegőt véve, rémülettől tág pupillákkal néztem le a derekamon nyugvó kézre. Most mímelhetnék némi tartást és tehettem volna úgy, mint aki nem tudja ennyiből, hogy ki fekszik az ágy másik felén, de nem szeretek hazudni. Az orromon és a két szemöldököm közt elmélyültek a ráncok, ahogy kínlódtam, hogy elkülönítsem az álmokat a valóságtól. Frusztráltan pillantottam be a takaró alá, hogy ellenőrizzem, Viktória Titka megőrizte-e a méltóságom, de nem volt szerencsém.
- A k.rva életbe! - csattantam fel, majd egy bizonytalan mozdulattal emeltem meg Bernárd csuklóját, hogy leemeljem magamról és felkelhessek. Az ágy széléig csúszva ültem fel, hogy dühösen meredjek a tükör felé, de a visszaköszönő látvány már-már obszcénül festett. - Gratulálok, te szerencsétlen.
Ezeket a szavakat a nem-teljesen-én, testéből nagyon jól megélő Irinának címeztem, ahogy bizonytalan léptekkel léptem közelebb a tükörhöz. Alaposabban szemügyre vettem a természetellenesen telt ajkait, a foltokkal tarkított nyakát, az este itt-ott felejtett nyomait, csak aztán vettem tudomást Radetzkyről ismét. - Jajh, mi a f.szt keresel te itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850771#post850771][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.08.10. 22:26[/b][/url]

Lábam gyorsan mozdul fel s le, ahogy a rajt ideje közeledik. Már akkor talpon vagyok, mikor a férfi csak felemeli pisztolyt és már üvöltök torkom szakadtából mindent, ami csak eszembe jut. Egészen addig, amíg pillanatok alatt tűnnek el a szemem elől. Mindezek ellenére van előttem a srác, aki majdnem elhányta magát még bőven a rajt előtt - igen, Bütyök, de nem hívjuk így, mert... mert csak nem -, és be kell ismernem, hogy nagyon szépen rajtolt. Alsó ajkamba harapva pillantok a lányra, majd vissza előre. Végül megint a kislányra.
- Nagyon szépen rajtolt - közlöm vele, majd ugyan leülök, de azzal a lendülettel kelek is fel, mert mintha a fenekembe csípett volna egy hangya. Nem tudok megülni, amíg nem történik valami. Amíg nem látom meg Zalánt. Minden pótcselekvést elvégzek, amit el lehet képzelni: iszok, eszek pár falatot, megint iszok, leülök, felkelek. Ha dohányoznék, még rá is gyújtanék. Igen, mindezt tizedmásodpercek alatt, mert egyik sem kielégítő, úgyhogy inkább a pályát figyelem, hátha megláthatom őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850841#post850841][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.08.11. 22:28[/b][/url]

A semmiből felbukkanó két alak összekapaszkodva érkezik - Agatha egyik karját Sethébe fűzi, míg a másikban antik, viktoriánusnak tűnő orvosi táskáját tartja. Elmúlt hatvan, de erről legfeljebb az arcán megbúvó ráncok némelyike árulkodhat, fürge mozgása, alakja fiatalabbat sejtet, amint elindulnak. Gond nélkül lépést tud tartani a nála jó fejjel magasabb férfival, aki az utat mutatja. Seth szemmel tartja környezetüket, mert amilyen természetesen tud belesimulni ebbe a közegbe, annyira gyanakvó is vele szemben.
- Kedves Jázmin, hogy van?-*üdvözli a mostanra ismerős házimanót, amikor az ajtót nyit.*- Ez a hölgy Agatha Nightingale, gyógyító - Agatha, ismerd meg Jázmint,-*mutatja be egymásnak őket teljes komolysággal, átmenetileg átvéve a táskát a kezéből. A nő szelíd derűvel guggol le, hogy kezet rázzon a manóval, pár szót váltva, mielőtt folytatnák útjukat. A házon belüli fogadtatás udvarias, Seth kifogástalanul viszonoz minden formalitást, lehetőleg minden figyelmet magára vonva. Agatha egész úton egy illedelmes, semmitmondó mosollyal lépked mögötte, s amikor végre Adél ajtaja előtt állnak, a kopogás és bebocsáttatás közötti kis időben, megsimítja a zakón keresztül a hátát. Visszaveszi a táskáját, mielőtt belépne; Seth pedig odakint foglal helyet egy fotelben, hogy kéznél legyen, de ne ártogasson, ha nincs rá szükség.
- Te vagy bizonyára Adél,-*lép egyenest a fekhelyhez, kezet nyújtva a fiatal nőnek - jobbja száraz, mint a gyakran fertőtlenített bőr általában, de erős és egyenes a kézfogása.- Szólíts csak Agathanak. Seth mesélt egy keveset, de örülnék, ha tőled hallhatnám a részleteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850857#post850857][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.12. 18:53[/b][/url]

Jázmin roppant mód örül a kedves fogadtatásnak, ez első pillanattól kezdve süt a kis manóarcáról. Vidáman csattognak a fülei, ahogy Agatháékat vezeti végig a hatalmas kúrián. Ugyan az ősi Machay-birtok is hatalmas, ez a kúria sem elhanyagolandó méretében és impozánsságában.
A szoba hatalmas, de látszik, hogy két ember részére alakították ki, de jelenleg csak Adél tartózkodik idehaza. Nem is nagyon mehetne sehova, mióta ágyfogságra ítélték. Will valószínűleg munkában, vagy a fene tudja, hol van.
Látszik az arcán, hogy a lassan hetek óta tartó tétlenség megviselte, kissé beesettebb az arca, kedvetlenebb a kifejezése, de a szépsége mit sem csorbult. Csupán Willel szokta aktívan éreztetni újabban, hogy rohadjon meg, mert teherbe ejtette és egy ágyhoz láncolt bálnát csinált belőle. Egyébként Noah rúgásaiért még mindig oda meg vissza van, csak a vele járó kellemetlenséget kezeli egyre rosszabbul.
A belépő nő épp olvasáson kaphatja őt, Adél orrán ott ül a csinos, vékony fémkeretes szemüveg, kezében egy istentelenül vastag könyv: Monte Cristo grófja. Elkezdett irodalmi szinten is kulturálódni a lány, ha már ez alatt az egy év alatt, mióta férjnél van, kinyílt a világa mugli értelemben is. Leereszti a vaskos kötetet a mostanra eléggé kigömbölyödött, letakart hasa mellé, arcán szétterül az udvarias, de kedves mosoly, és leszedi fél kézzel a szemüvegét is. Elfogadja a fejé nyújtott kezet és határozottan megrázza azt a kellemes rövidség jegyében.
- Agatha Nightingale, ha nem tévedek. Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhetem! - Valóban örül neki, főleg a Sethbe fektetett bizalma okán Agatha szakértelme felé is nagyobb nyitottsággal fordul. Kicsit helyezkedik, feljebb húzódzkodik az ágyban, közben széles mozdulattal az ágy melletti kényelmes fotel felé int, hogy foglaljanak nyugodtan helyet mellette.
- Először is köszönöm, hogy eljött. Hálás vagyok érte. - Vagy inkább közömbös, de az évek és a rutin arra nevelték, hogy megfelelően adja elő a szavai mellé a gesztikulációját és az arcmimikáját. - Az a... helyzet, vagy probléma, nevezzük, aminek helyénvaló, hogy a fiam veszélyeztetett jelenleg. A gyógyítók szerint ezen a ponton csak bizakodhatunk, hogy ... nem fog megfulladni például. Részleges méhlepény-leválás. Nem... oldódott meg a probléma a kímélő életmóddal, és nemrég súlyosabbra fordult. - Nem akar belemenni a részletekbe, hogyan és mint történt, mert kifelé még mindig azt az összképet szeretné mutatni, hogy a házasságuk már rendben van.
- Reméltem, hogy talán önnek olyan... élettapasztalata, jártassága lehet, aminek segítségével kiutat találhatunk ebből úgy, hogy Noahnak se essen baja. - És végre nem játszik szerepet, csak a nyers bizakodás, az elveszettek reménye ül az arcán. Úgy tekinte erre a vadidegen nőre, mintha az utolsó reménysugarat látná benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850993#post850993][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.13. 15:58[/b][/url]

Will
- Hévíz, 28-ik hét -

Borzalmasan unatkozik. Folyton magára hagyják, mintha halálos beteg lenne és számot kellene vetnie az eddigi életével. Ráadásul még mozogni sem szabad a veszélyeztetett állapota miatt. Az agybaj kerülgeti napról napra és egyre hullámzóbb a kedélyállapota.
Will megint délelőttös, de abban sem biztos, hogy hazavergődik időre. A férjét abszolúte nem érdekli a látszat sem, mintha szántszándékkal aknázná alá minden törekvését az összetartó családkép lefestése ellen.
De amint hallja nyílni a lakrészük ajtaját, felpillant a kicsavart pozíciójából: lábait felrakta az ágykeretre, a hálóinge a kigömbölyödött hasára felcsúszva pihen a testén, a feje pedig hátracsavarva fúródik a lepedőbe, ahogy az ajtóban megjelenő alakot próbálja kiszúrni.
- Ma nincs jelenésed egy fontos kártyapartyn? Vagy szabadságoltad a szeretőidet? - Úgy tűnik, ma harapósabb hangulatában van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851013#post851013][b]Bencsik Bonnie - 2022.08.14. 11:17[/b][/url]

A Menedék, éjjel

Csak abban voltam biztos, hogy az erdőben kell maradnom, hogy nem szabad, hogy bárki meglásson minket. Habár az út Csermelymenedék és a ház között gyalogosan is csupán két és fél óra, tovább tartott, ezt tudom, hiszen a hold mozgásából jól látható, ahogy az éjjel a hajnal felé halad. Tegnap telihold volt, ma már ennek vége, ha tegnap kellett volna ezt az utat megtennünk, tudom, hogy odaveszünk. Ma a farkasok nem árthatnak nekünk. Hiába futok, amikor csak tudok, a magamhoz ölelt húgom az első. Vele nem haladhatok úgy, mint ahogy magammal tenném.
Nem akarok emlékezni, nem akarom felidézni a képeket, amik ostromolják az elmémet. A halott édesapám, az öcsém, az anyám, ahogy ring a hintaszékben a tornácon. Érzem, ahogy az utolsó ölelés véres lenyomata egészen rám száradt már, húzódik a bőröm, több helyen is. Most nem állhatok meg. Mindjárt ott vagyok. Kisbogár békésen gügyörészik, ahogy az utolsó táblához érek, és a szürkület lassan rózsaszínes fényt ölt, megvilágítva a rám váró két kilométert jelző utolsó táblát. Már csak ennyi. Fáradt vagyok, az adrenalin szinte teljesen kifogyott belőlem, aludni szeretnék, sírni, gyászolni, tisztává válni, de most ezek még nem lehetségesek. Már csak egy kicsi van vissza, csak egy kicsit kell menni.
És én megyek. Lassan, de biztosan haladok, és az út legnagyobb szakaszát, a ház felbukkanásától az ajtóig tartó szakaszt hosszabbnak érzékelem, mint a mögöttünk lévő szakaszt. De itt vagyok, és ahogy a nap első sugarai felsejlenek, ütni kezdem az ajtót, minden megmaradt erőmmel. Beszélnem kell a férfival, azzal, akiről olyan sokat beszéltek. Hiába idegen, akikkel nem szabad beszélni, ő jóságos, és segíteni fog nekünk, érzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851018#post851018][b]Radetzky Bernárd - 2022.08.14. 14:25[/b][/url]

Tegnap este egy korty alkoholt sem ittam - rég nem volt ilyenre példa, és hogy őszinte legyek, nem is így terveztem. Marosváritól hazatérve, a Rellon pincéjének csendjében letekertem volna a soron következő üveg whiskey csinos kis kupakját, és tiszta pohár híján azzal ültem volna le a bevetetlen ágy szélére. Azt hittem, máshogy lesz, hogy ha egy nap újra látom őt, nem fogom kívánni többé az alkoholt, hogy már nem lesz szükségem efféle feszültségoldásra. Csakhogy mióta az országban van, én - ha nem is vallom be - még többet iszom. Egyetlen este sem telik másként, a forgatókönyv mindig ugyanaz: álomba iszom magam. Egyedül, mint a szamarak, hogy elkerüljem a megszégyenítést, amit az épp jelenlévő társaság adna.
Az ablakon betűző napfénytől morcosan nyitom ki a szememet, lüktet a fejem, és az sem tetszik túlzottan, ahogy a kedves hozzámszól.
- Véletlen se legyen probléma, hogy hajnalban te kerested azt a faszt - szólalok meg rekedten, mikor megemelve a fejem pillantásom a tükörre téved, és találkozik Irináéval. - Én kérek elnézést, hogy pont volt nálam egy.
Fintorogva fordítom el tőle az arcom, és a hátamra dőlve a plafont kezdem bámulni. Émelygek és fáj a hátam is, érzem, hogy migrénem lesz. Irina is... így kell kezdeni a reggelt, ez csak természetes, hát nehogy legyen egy jó napunk. Mérgesen pillantok rá, azután hangosan felsóhajtok, és megrázom a fejemet. A faszom kivan, bázdmeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851021#post851021][b]William Martin Krise - 2022.08.14. 17:24[/b][/url]

Három. Kettő. Egy.
   -  Én is téged. Ribanc.
Becsukja az ajtót maga mögött, a táskáját leereszti a válláról a kezébe. Nem kell megfordulnia, hogy érezze a megvető tekintetet. A napjaik mostanában így telnek: Adél egyre feszültebb és türelmetlenebb, ő szintén, hát ott mélyesztik egymásba a méregfogaikat, ahol csak lehet. Valami azonban mégis megváltozott.
Az ágyhoz sétál, ahol a felesége hetekkel korábban kényszerűségből berendezte a főhadiszállását, leül a túlsó felére és kicipzározza a hátizsákját. Először egy, majd egy újabb, párától nedves aluminium dobozt húz elő. Az elsőt a lány mellé gurítja, a másikat felszisszenti a kezében.
   - Látod, pont erről beszéltem valamelyik nap. Mindig ezt csinálja. Nem értem, hogy bírod elviselni - intézi a lány hasának, mielőtt beleinna a gyömbérbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851029#post851029][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.14. 23:23[/b][/url]

Szarkasztikus vigyorba rendeződik át az arca. Mindig jólesik, ha reakciót csalhat ki ebből a semmirekellőből, akiért oda meg vissza van. Az oldalára fordul, Will felé, lábait felhúzza maga elé, amennyire tudja, szinte Willt súrolja a lábfejével. A smink még mindig kiemeli a szépségét, a külseje még mindig ápolt, a ruhája... még mindig büntetendően csábítóan tűrődne rajta összevissza, ha nem lenne roppantul terhes.
Az elé gördülő üdítőre csak egy pillantást vet, aztán rögtön elhúzza a száját, és szinte védően takarja el a hasát a férje szeme elől.
- Ne hallgass erre a majomra. Én vagyok neked a legfontosabb nő, ugye kicsim? - Szeretetteljesen futtatja végig az ujjait a mostanra kifeszült bőrén. Noah ugyan le van maradva a többi babához képest, láthatóan fejlődik, teper a maga módján.
- Bár kérdés, hogy mi akadályoz meg, hogy kikaparjam apád szemét? - Kendőzetlenül bámul fel ugyanazokkal a éhes, gyűlölködő szemekkel Willre, mint mostanában oly sokszor. Rohadtul kielégítetlen és ettől megőrül.
- Talán az arca, igen... Ha kicsit is hasonlítani fogsz rá, már megérte. De csak külsőben, picim. Nem lehetsz ugyanakkora szemét, mint ő. Te nem hagyhatsz el. - Finom utalás Will hibáira és a saját, mostanra gyökeret vert paranoiájára. Hiszen nem tudja követni, kivel hol és mit művel a férje...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851041#post851041][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.15. 09:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851053#post851053][b]Rónaky Erik - 2022.08.15. 10:15[/b][/url]

Éppen sikerült úgy terveznem a napot, hogy legyen szabad két órám, és Róza órarendje szerint ez pont tökéletes neki is, így hát, se szó se beszéd elintéztem, hogy ide tudjon jönni. Éppen az elkövetkezendő két eseményt egyeztetem, amikor hívni kezd, de a mondatomat még befejezem, bocsánatot kérek, és csak utána fordítom a figyelmem a telefonra.
- Hannaróza?
Nem tudom, hogy a megszólítást is hallja-e, de a hangja nem éppen biztató, amire elmosolyodom.
- Nem mondta, hogy sürgősen találkoznunk kell?
Kérdezem ártatlanul, de bujkáló mosollyal. Persze, hogy nem mondja el, hogy hova és miért, nem jött volna el. És sajnálnám a sofőr épségét, így is mondtam neki, hogy nem veszélytelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851054#post851054][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.15. 10:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851055#post851055][b]Rónaky Erik - 2022.08.15. 10:17[/b][/url]

- Eddig egy sem, érdekes élmény.
Felelem teljesen nyugodtan, mert valóban, eddig nem tapasztaltam ilyet. Velem nem szoktak ordítozni.
- Említettem a szombati fogadást.  Kell rá egy ruha, amit most kiválasztunk.  Viszont nem dönthetek nélküled. Ez olyan esemény lesz, ahol illenünk kell egymáshoz.
Ezt mondjuk lehet, hogy elfelejtettem említeni. De a lényegen, hogy méretet kell venni róla, nem változtat.
- Elviszlek ebédelni utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851056#post851056][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.15. 10:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851057#post851057][b]Rónaky Erik - 2022.08.15. 10:18[/b][/url]

- Nincs szükségem arra, hogy nőket raboljak. Téged sem raboltak el. Nincs zsák a fejeden, nem kötöztek meg, a szádat sem tömték be,és kinyitották az ajtót.
Ez nem emberrablás, ez csak a riadalma, amit nem lenne szabad megmosolyognom, mégis megteszem.
- Ez egy ilyen esemény  lesz.
Mások imádják ezt, ő meg akadékoskodik, hát hihetetlen.  Elfordulva mutatom, hogy egy pillanat, majd visszafordulva megingatom a fejem.
- Úgy egy utcányira vagytok, várlak.
És kinyomom, igen, kinyomom, majd visszafordulok a hölgy felé.