Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Abszolút nem mondanám, hogy ez a hét az én hetem. Előbb Radetzky jelent meg, aztán elhagytam az egyik körmömet, aztán Elfogadhatót kaptam a beadandómra, amire két estét is rászántam a könyvtárban. Így hiába akartam ellenkezni, nem nagyon sikerült, mikor a csoporttársam felhozta, hogy menjünk el abba a buliba a Szabadkikötőben. Helyette feldobtam némi sminket, kiöltöztem és elindultam, hogy bevegyük a pécsi éjszakát. Elobb csak egy-két koktél csúszott le, aztán az egyik srác feldobta, hogy hát biztos nem is vagyok orosz, ha ennyire bírom csak az italt, szóval viszonylag hamar csúszott át a szirupos édes ital a nemzeti csodaszerbe. Vodka, tisztán, jég nélkül, mert az is csak a csicskáknak kell, nem nekem. Jó volt ez így, mert nem igazán kellett arra gondoljak, hogy milyen pokoli hetek állnak mögöttem, de kevésbé volt jó, mert Violetta, a csoporttársam, akivel jöttem, is valahol feladta a harcot és otthagyott engem egyedül. Ez azért nem egy jófej hozzáállás, de akkor épp nem érdekelt. Volt már vagy hajnali kettő, mire úgy döntöttem, hogy ideje hazatérni, már az isten se tudja milyen nevű, hányadik helyről aznap este. A macskaköves út imbolygott a lépteim alatt, ahogy egy antilop kecsességével keltem át az úton. Egy autó dudálva húzott el, mire magasra emeltem a feltartott középső ujjam, egy nagyon szép orosz kifejezést kiabálva utána. Én tehetek róla, hogy gyorsan hajt ott, ahol én leléphetek az útra? Viszont az is feltűnt, hogy olyan, mintha valaki követne. Párszor hátra pillantottam a vállam felett, aztán végül két utcával később megtorpanva sarkon fordultam.
Én nem tudom, te mit gondolsz apám, de jó lenne, ha lekoccolnál. Nem vagyok vevő a para perverzekre! - Határozott hangot ütöttem meg, de a kiállásom hagyott maga után kívánnivalót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Van, hogy olyan lassított felvételben mennek a dolgok az életben, amikor tudod, hogy valami borzasztó fog történni, de azt nem tudnád megmondani, hogy mi. Csak azt, hogy valami el van cseszve, erre pedig még ebben az állapotban is rádöbbentem. Nem volt nehéz, hiszen az ismeretlen férfi úgy koslatott utánam, mint egy birka, de még csak tudomást sem véve arról, hogy nagyon feltűnő a dolog. A gyomrom egészen kicsire összeugrott, mert éreztem, hogy egy jól irányzott jobb horoghoz abszolút nem elég biztos a tartásom. A futáshoz pedig sem a cipőm, sem az egyensúlyérzékem nem készült. Maradt az egyetlen opció, amit nem is emlékszem, hogy medvék vagy részegek ellen javasoltak: fújd fel magad és legyél hangos.
Nem jött be. A következő sarkon még mindig a nyomomban volt, így már épp a telefonom után matattam, hogy hívjak egy taxit, vagy a rendőrséget, vagy a teket, vagy valami, mikor meghallottam az ismerős hangot és földbe gyökerezett a lábam. Másodpercek teltek el, mire rávettem magam, hogy feléjük fordulva Radetzkyre emeljem a zöldjeim, de akkor alaposan tettem. Lassan, kihasználva az időt, hogy az agyam mindent feldolgozzon. Miért ilyen szép öltönyben? A szívem majd kiugrott a mellkasomból, én pedig összepréseltem az ajkaim. Áruló. Azt hittem erről már megegyeztünk. De mégis hogy tudnék haragudni rá a múltkori miatt, ha ilyeneket mond valakinek, csak azért, mert nem úgy nézett rám, ahogy az neki tetszene? Az ajkam akaratlanul is mosolyra húzódott, ahogy a fejem egy egész kicsit oldalra billentettem, így figyelve az előttem kibontakozó idilli képet, majd az idegen sietős távozását. Mire feleszmélhettem volna a pillanatnyi transzból, már csak ő maradt, meg én, ketten a pécsi éjszakában. Az pedig mindig veszélyes volt.
Csak nem azt akarod mondani, hogy lehet máshogy is inni? - kérdeztem vissza bizalmatlanul. Ahogy a keze az arcom érintette szinte éreztem, ahogy az elektromosság felszikrázik a bőrömön, majd végigsuhan minden idegszálamon, a gerincemen. A tenyerem a kézfejére simítottam, a hüvelykujjammal simítva végig azt. - Még mindig jól áll, mikor dühös vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az ismerős nevetés boldoggá tett. Olyan volt egy pár pillanatig, mintha meg se történtek volna az elmúlt évek. Bernárd nem ment sehova, én pedig nem borultam ki semmi miatt. Láttam az arcán az elgondolkodott kifejezést, mielőtt kiejtette volna azokat a borzasztó szavakat a száján. Azonnal a fülemhez kaptam a kezeim és megráztam a fejem.
- úgy teszek, mint aki ezt most nem is hallotta! - tiltakoztam hevesen, mert számomra elviselhetetlen volt a gondolat, hogy valaki így meggyalázza a kedves nemzeti italunk.
Így kellett volna ismét találkoznunk. Nem dühösen és csalódottan, hanem azon nosztalgiázva, milyen szépek voltak azok a napok, amiket együtt töltöttünk.
-Nem, én sem - ismertem be kótyagosan, a tekintetem képtelen voltam elszakítani az arcáról, a mosolyáról. Aztán csak megtettem, ám csak a csodás kékjeiig jutottam. - Tény, igazán diplomatikusan kezelted. Még csak meg sem ütötted.
Nyilván a múltban sem történt ilyen, mert valaki nem ismerte a határait. Az előttem álló férfi mindig higgadt és kiegyensúlyozott. Az érintése valami olyat ébreszt fel, aminek nem illene még életben lenni, de a vodka ezt az ellenérzést kioldotta belőlem. Már-már öntudatlanul nedvesítettem meg az ajkaim, ahogy tettem egy fél lépést felé, ám ő is pont ezt a pillanatot választotta, hogy lépjen. Grimaszba szaladt az arcom, majd eltöprengve bólintottam.
-Igen, még mindig ott. Remélem te tudod, merre, mert én kicsit megkavarodtam. - Gondolkodás nélkül nyúltam a keze után és az ujjaim az övéi közé fűztem. Mert logikus, nyilván így biztonságosabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Könnyű. Ezt a kifejezést tudnám használni most a találkánkra, ami meglepő. Nem gondoltam volna, hogy valaha még fogok így beszélni vele, de most megmentette a seggem egy meglehetősen kellemetlen helyzetből. Nem vitt rá a lélek, hogy egy rossz szavam is legyen arra, mit csinált vagy nem csinált korábban. A kijelentésére elnyíltak az ajkaim, némán formálva oh-t, ahogy átértékeltem a helyiek alkoholkultúráját.
- Tényleg? Tudod, ez valahol elég elkeserítő ám - ráncoltam az orrom a macskakőre bámulva, majd felnéztem Bernárdra. Lehet, hogy benne is csak az fogott meg, hogy nem kellett neki kísérő a rövid mellé. Ahogy közelebb léptem hozzá, meg is fagyott a pillanat, ő is mint egy szobor belelassult az indulási szándékába. A kékjei lassan a számra vándoroltak, én pedig beharaptam az alsó ajkam egész lassan. Abban a percben fogadni mertem volna rá, hogy meg fog csókolni. Gondoltam, hittem, akartam. Szóval a frusztrációm elég hangosan adott jelet magáról, amikor a fejét lesunyva nevette el magát. - Mi olyan vicces?
Váratlanul érte, hogy én nyitottam felé, ezt láttam is az arcán, ahogy az ujjaim az övéi közé fűztem. Láttam az arcán a zavart, de csak elmosolyodtam kicsit, megszorítva a kezét. Végre sikerült elindulnunk, bár míg ő egy határozott katona lépteivel haladt, én leginkább egy újszülött borjú igyekezetét produkáltam.
- Rajtam van az. Ah, várjál, megmutatom - meg is torpantam ismét (szép munka, Radetzky), majd a falnak támaszkodva levettem a magassarkúim, mert rohadtul zavart, hogy becsúszkált a sarka a macskakövek közti résekbe. Majd, már szilárdan állva a lábaimon, feljebb emeltem a zakóm, hogy látszódjon a kicsivel combközép fölé érő rövidnadrág. Ha még megvan. Megvan? A nadrág kérdésen túllépve le is hajoltam a gazdátlanná vált cipőkért, nem nagyon foglalkozva a dimenzióimmal, szóval kissé megilletődve is egyenesedtem fel, miután a fenekem sikerült elég rendesen nekidomborítani Bernárdnak.
- Hopp? Mehetünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tiltakozom, a csórót már te tetted hozzá, én maximum azt mondtam, szerencsétlenek - nevettem el magam, ismét felpillantva rá. De valahogy nem éreztem ezt biztonságosnak. Bernárd szemébe nézni olyan volt, mint túl közel állni a szakadék széléhez: Sosem tudhatod, mikor ránt olyan mélységbe, ahonnét nem tudsz visszamászni. Pláne az én állapotomban. Közel voltam hozzá, nagyon közel, éreztem a kölnije illatát, sőt, szinte biztos voltam benne, hogy ha kinyújtottam volna a nyelvem egy egész kicsit, még annak a hegyén is szinte éreztem volna az aromát. Ez már valószínűleg a vodkának tudható be, így csak figyeltem nagy boci szemekkel, becsukva a számat.
- Azt hittem, máshogy fogod befejezni ezt a mondatot - nevettem fel kacéran, aztán a nyakkendőjén igazítva egyet figyeltem az arcát, kissé oldalra billentve a fejem. - Akkor miért nem teszed?
Most valahogy kézenfekvő a kérdés, mert anno sosem kellett körbejárni a dolgokat tizenkétszer, csak ott kötöttünk ki és csak beszéltünk, beszéltünk, csókolóztunk, aztán ismét beszéltünk, mindenről és semmiről. Az iskoláról, Pécsről, Oroszországról, a keserédes meggysörről, a Szpecnazról. Főleg arról. Mi változott, hogy ennyire nehezen veszi rá magát még a felvetésre is?
- Mi? - kérdeztem vissza a dünnyögésre, mert a klub zenéje és az elfogyasztott alkohol mind egyből a hallásomra mentek, nem értem én, mikor valaki morog maga elé, mint egy medve a ház előtt. Pedig olyannal is találkoztam már.
- Hagyjam? Tudod milyen drága ez? Egy helyi család hónapokig elélne belőle - lengettem meg az ominózus lábbeliket, de így utólag értettem, hogy miért kezdett el egyből tiltakozni. Nem feltétlenül jól mértem fel a személyes terét. Vagy az enyémet, de valamelyik számításba hiba csúszott. - Én is örülök, hogy látlak, kedves.
Még hangosan fel is nevettem, de aztán csak hagytam, hogy a kezem megfogva húzzon tovább az utcán.
- Szürkét szeretnék, az megy a bőröm tónusához. Most sarokba leszek állítva? Mintha mérges lennél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Való igaz, a pálinka a vodka cserfes kishúga. Kedvelem, gyümölcsös, kicsit olyan, mint a vodka de mégsem. Mi lett a fenyőrüggyel? - szinte már túl lelkesen dobtam fel a kérdést, visszaemlékezve, ahogy a zöld hajtásokat szedtük az erdőben, és mindkét fiú abszolút nulla bizalmat szavazott nekem, pedig mi aztán mindenbe is tettünk ilyet. Méz, vodka, pálinka, ha a mama épp kapott ajándékba. Az emlék széles mosolyt csalt az arcomra.
- Lehet. Talán - haraptam az ajkamba, a tenyerem a mellkasára simult, ami határozottan keményebbnek érződött a zakó alatt, mint ahogy az emlékeimben élt. Talán csak az eltelt idő játszott a memóriámmal, talán a seregben töltött évek változtattak rajta. - Attól függ éppen megsértesz-e valamivel. Ha bocsánatot kérsz és virággal jössz, valószínűleg igen.
Sosem vártam el tőle, vagy kértem ilyet, de szerintem minden nő vágyik rá. És lássuk be, itt most nem egy elfelejtett születésnapról volt szó, hanem arról, hogy szó nélkül eltűnt, egyik napról a másikra, hogy katonásdit játsszon, engem meg itt hagyott ebben a szarban. Szinte bele is zsongott a fejem a gondolatba, talán jobb is, hogy útnak indultunk közben.
- Nem vagyok nagy Gucci rajongó, tudod, hogy csak a Louis Vuitton, meg a Hermes - néztem rá elítélően, de igazából, ha nagyon megerőltetem magam, esetleg egy Gucci vagy Chanel is becsúzhatott a gardróbba. Szigorúan rosszabb napjaimon. - Pff. Úgy csinálsz, mintha nem tudnék viselkedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ugyanaz a százszor lejátszott lemez, nem szabadott volna ennyiszer átmenni rajta, ismét a lejátszóra tenni meg még annyira sem. Biztos vagyok benne, hogy a haragom vodkában oldódik, mert máskülönben most nem folytatnánk ezt a beszélgetést Bernárddal. De a szívemből a tömény alkohol kimarta az évekig ott tárolt indulatot és csak a nosztalgiát hagyta ott, meg a hervadozó imádatot, amit anno iránta tápláltam. Talán nem véletlen, hogy a virágokat is vodkás vízben tárolják.
- Uhum. Bizony. Úgy tűntél el az országból, mintha attól féltél volna, hogy a nyakadba szakasztom a... KGB-t - akadt meg a nyelvem a mondat közepén, így egy pillanatra elhallgattam, keresve a betűkombinációt. De aztán megkerült, én pedig egész büszkén böktem oda a mondat végére. Aztán az ujja az ajkamhoz ért, egy sóhaj pedig valahogy kiszökött belőlem. Erős volt a késztetés, hogy valami nagyon csúnyát csináljak, de végül csak elmosolyodtam, mindketten tudtuk, hogy ez nem sok jót jelent. - Nem, de egy csokor krizantém és talán fontolóra vesszük, hogy vezekelj, amiért képes voltál dobni. Talán.
Az egyik szemöldököm magasra is vontam, provokálón, kihívóan. Nyilván, adhatnám magam könnyen, de tudom, hogy ha az alkohol eltűnik a szervezetemből, majd ismét nehezebben bízok meg Berniben. Józan Irina nem különösebben kedveli a férfiakat.
- Ezt most úgy mondod, mintha nekinyomtalak volna az egyik ház falának - háborodtam fel rögtön, meg is ingatva a fejemet rosszallóan, de kissé szédültem a mozdulattól, nem biztos, hogy ez volt a legbölcsebb döntésem. - Mi választásom van? Ebben a tetves városban még egy taxit sem lehet leinteni. Technikailag már holnap van, Bernárd. De nem vagyok benne biztos, hogy a családod örülne nekem. Pláne, ha apád még mindig hülyeségeket beszél háborús ügyekben.
Még el is nevettem magam, hangosan, szerintem a szomszédság nem volt oda a zajongásomért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sikerült megtörnöm a varázst kettőnk között, és szerintem lehet, hogy sokkal jobb így, különben nem vállalok érte felelősséget, hogy nem estem volna neki egyből, itt minden szomszédnéni szeme láttára. Ugyan megemlítettem a hivatalosan már rég a múlt homályába veszett orosz egységet, de néha az az érzésem, hogy nem aknázták ki eléggé a lehetőségek az otthoniak. Egy-két magyar nyugdíjast bevonva sokkal hatásosabb lehetett volna az információszerzés, mert azok valahogy mindig és mindenről tudtak.
- Veled nem - ismertem be. Nem mondom azt, hogy nem tennék ilyet, mert néha nagyon is megfordul a fejemben, és még meg is tehetném, elvégre Viktor lánya vagyok, nem lenne rá visszakérdés. De az soha, egyszer sem jutott eszembe, hogy ártsak Bernárdnak, vagy a családjának. Még akkor sem, amikor nagyon úgy éreztem, hogy mindvégig az orromnál fogva vezetett, hogy igazából nem voltam több mint a hőn szeretett országának a helyi pótlékja. Pedig azok az idők nagyon fájtak és még most is élénken éltek az emlékezetemben. Mintha tegnap történt volna. - Hát, pedig nekem nagyon úgy tűnt. De nem veszem magamra, Matushka Rossiya világ életében nagy csábító volt.
Elfogadtam az évek alatt. Megbékéltem a tudattal és nem akartam, hogy most Bernárd pár szóval elvegye tőlem azt a belenyugvást, amit hosszú idők során építgettem. A szúrós pillantásra magasra vont szemöldökkel reagáltam, már-már arrogáns arccal. Ahhoz tehetségem volt, a legtöbb orosz lány már csecsemőként megtanulja, hogy aztán élete végéig szinte szoborként őrizze, csak lopva engedve meg magának más érzelmek felvillanását.
- Nem vitatkozol nőkkel, tudom én... - nevettem el magam, éreztem, hogy az alkoholtól és a vágytól egészen rekedtessé vált a hangom, de nem volt módom rá, hogy változtassak rajta, így csak a földre pillantottam, majd vissza Radetzkyre egészen lassan. - Nem bántom én! Tudom, hogy nem akar ő rosszat, csak a rendszer áldozata. Egyszerűbb az olyan embereket irányítani, akik keveset tudnak, vagy a tényeik nem helytállóak. Jaj, képzelem!  
Megvontam a vállamat, nem volt ebben semmi agysebészet, még így, ittasan is teljesen logikusnak tűnt. Pedig ilyenkor a legtöbb ember világnézete darabokra szokott hullani. Az enyém mégsem. Még egy horkantást is beszúrtam a mondandóm végére, megforgatva a szemeim.
Lassan a  macskakövek elmaradoztak, a helyét a modern térkövek vették át, amik meglehetősen szúrósak és kényelmetlenek voltak az előzőek kopott simaságához képest. Egészen jó analóg ez az életemre is. Az egyformán anoním házakat ismerős épületek váltották fel, ahogy végül a lakásom elé érkeztünk. Még egészen kínos is lett volna a pillanat, ha Bernárd nem nyúl a kezem után, majd fordít körbe, amire hangosan felnevettem. Akár egy hercegnő. A pillantását kerestem, majd lábujjhegyre állva hajoltam egészen közel.
- Köszönöm a megmentést - vigyorodtam el szélesen, mielőtt csókot nyomtam az arcára. Legalábbis, oda szántam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tűnt már életszerűnek, hogy ő és én itt. Annyi idő telt el, hogy szinte feldolgozni is nehéz, hogy nem egyedül próbálom részegen a zárba passzentani a kulcsot (kevés szerencsével és sok kurvázással), hanem épp a tengelyem körül pördített meg Bernárd, mintha legalábbis egy puccos bál kellős közepén lettünk volna.
A keze nem engedte el az enyém, ahogy közelebb lépve pipiskedtem magasra, hogy szintbe legyünk egymással valamelyest. Ő nem volt túl magas, én viszont mindig is kifejezetten alacsony voltam, így nem veszélyeztettem az önbizalmát azzal, hogy fölé tornyosulok. Mélyen magamba szívtam a bőre illatát, ahogy csókot nyomtam búcsúzóul az arcára, de nem voltunk elég óvatosak. A tekintete az enyémre talált, és ha ő nem hajolt volna közelebb, hogy az ajkát az enyémre tapassza, én rángattam volna szintbe magammal. Szinte pille könnyűséggel érintett, ami egyszerre volt a legcsodálatosabb dolog a világon, ugyanakkor kivett az idegből. Szerettem volna többet, közelebb tudni, minél hamarabb. A sóhaja az ajkaim közt volt az a pont, mikor a kezemből a magassarkú hangos csattanással landolt a járdán, s az így felszabadult kezem azonnal a tarkójára csúszott, hogy közelebb húzzam magamhoz. A másik kezem is elhúztam, hogy az arcára simítsam a tenyerem, szinte már olyan közel bújva hozzá, hogy azt is nehéz volt eldönteni, hol kezdődik az én testem és hol ér véget az övé.
- Jaj... jaj, úgy hiányoztál - ziháltam az ajkaira, mikor már muszáj volt levegő után kapnom.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az itteni karrierem elején nagyon ritkán hagytam el a várost azért, hogy kikapcsolódjak, de miután az ember ujjára gyűrűt húznak, egyfajta kényszer kelti hatalmába, hogy két kanállal tolja az arcába az életet, mintha nem lenne holnap. Lehet, hogy ezzel mások nem így vannak, de én igen, szóval hogy ezt a fullasztó érzést legyűrjem a torkomból, inkább úgy döntöttem, kiveszek magamnak az egyetemről egy hosszú hétvégét és megnézem magamnak a főváros alkoholkészletét.
A péntek este hamar elcsúszott, a nagy részére nem is igen emlékeztem, de a hajamból egy baleset folytán kénytelen voltam vágatni, mielőtt nekivágtam volna a szombat éjszakának. Egyik helyről a másikra sodort az ár, míg végül már kissé kapatosan kötöttem ki a Hintaló Iszodában. Elég para volt a rengeteg gyerekjátékkal, de közben meg nagyon adtam a helyet, csak ne lett volna ilyen kurva tömeg. Szóval a Zubrowkám szorítva végül egy üres hely után kutattam, amit végül találtam is, egy ismerős arc társaságában.
- Ojj, téged ismerlek. A Bogolyfalvi Pubban dolgozol, igaz? Várjál, mindjárt meg van... - csettintgettem párat, a szemeim is becsukva a nagy koncentrálásban, hogy felidézzem a legutóbbi vizitem oda. Nem hiszem, hogy megjegyzett, de mióta visszatértem az országba, ott már szétcsaptam magam párszor. - William, ugye? Figyelj, kurvára nincs szinte sehol hely, én meg hülye voltam és magassarkúban vagyok. Leülhetnék ide?
Nyomatékosításként az üres székre mutattam, elővéve a legszebb kiskutya pillantásomat, hogy meggyőzzem róla, nem fogja megbánni, ha nagylelkű lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szeretnék nagyon felelős nő lenni, aki hideg fejjel gondolkozik, tudja mi a helyes és képes is tartani magát hozzá. Aki a családját és az ő hírnevüket tudja előtérbe helyezni, de soha nem voltam az a fajta, aki képes a saját érzéseit lenyomni a lelke mélyébe. Ehelyett az érzelmi világom olyan, mint egy lőtt seb. Az esemény becsapódik a lényembe és hiába próbálom a kezem a seben tartva visszatartani a kiáradó érzelmeket, a vörös így is, úgy is utat talál magának. Mint a szavak a csókok közepette, az igazság arról, hogy hiányzott, minden egyes nap.
Ahogy a magassarkúim, az éveken át kedvencként dédelgetett dühöm is az aszfalton maradt a ház előtt, az érintésébe olvadtam, a pulzusom a kapkodó légzése ritmusára dobolt a fülemben. Az ajkai a bőrömet szántották újra és újra, én pedig próbáltam minél közelebb húzni magamhoz, mintha akkor sosem jönne el a reggel. Ruhák szakadnak és olyan dolgok csúsznak ki az ember száján ilyenkor, amiket nem akar kimondani, de nem rójuk fel a másiknak. A körmeim vörös nyomokat hagytak a hátán, a mellkasán, mintha az holnap meggátolná, hogy az ingén rántson egyet és kisétáljon az ajtón.

- ⚜️ -

A nap kegyetlen sugarai viszont nem vették figyelembe, hogy én ferde éjszakán vagyok túl. Vodkába áztatott Irina pedig nem vette rá a fáradtságot, hogy behúzza a sötétítőfüggönyt, így a torkomból feltörő nyökörgés kíséretében fordultam el a forró napsugaraktól, egyik oldalamról a másikra. Felrémlett előttem Bernárd, az érintése a csípőmön, az a kellemes sajgás, amit maga után hagyott. Rengeteg faszságot álmodsz részegen, Irina. A párnát jobban a fejem alá gyűrve ringattam volna vissza magam az álomvilágomba, ha nem pattannak fel a szemeim pár pillanattal később. Mert akár álom, akár nem, éreztem valaki lélegzetét a nyakamon, a karja súlyát a derekamon.
- Oh, b.szd meg. - A zöldjeimből nyomtalanul illant el az álom, ahogy a szemközti falra szegeztem őket, nem merve elszakítani onnét a tekintetem. Kit hoztál haza, te szerencsétlen? Az agyam fokozatosan hívta fel a figyelmem a testemben lejátszódó érzésekre: a fejemben lüktető másnaposságra, a nyakamon gyógyulgató véraláfutásra. Mély levegőt véve, rémülettől tág pupillákkal néztem le a derekamon nyugvó kézre. Most mímelhetnék némi tartást és tehettem volna úgy, mint aki nem tudja ennyiből, hogy ki fekszik az ágy másik felén, de nem szeretek hazudni. Az orromon és a két szemöldököm közt elmélyültek a ráncok, ahogy kínlódtam, hogy elkülönítsem az álmokat a valóságtól. Frusztráltan pillantottam be a takaró alá, hogy ellenőrizzem, Viktória Titka megőrizte-e a méltóságom, de nem volt szerencsém.
- A k.rva életbe! - csattantam fel, majd egy bizonytalan mozdulattal emeltem meg Bernárd csuklóját, hogy leemeljem magamról és felkelhessek. Az ágy széléig csúszva ültem fel, hogy dühösen meredjek a tükör felé, de a visszaköszönő látvány már-már obszcénül festett. - Gratulálok, te szerencsétlen.
Ezeket a szavakat a nem-teljesen-én, testéből nagyon jól megélő Irinának címeztem, ahogy bizonytalan léptekkel léptem közelebb a tükörhöz. Alaposabban szemügyre vettem a természetellenesen telt ajkait, a foltokkal tarkított nyakát, az este itt-ott felejtett nyomait, csak aztán vettem tudomást Radetzkyről ismét. - Jajh, mi a f.szt keresel te itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vannak cefet másnapjaim, de azokat többnyire csendesen, egyedül meg tudom élni, ez pedig jó így. Nagyon jól működött egészen mostanáig, mikor megéreztem a matracot nyomó másik test súlyát magam mellett. Részeg Irina szereti a társaságot, ő sokkal érzelmesebb és amúgy befolyásolhatóbb, mint mezei társai (én). Szerettem volna még egyedül feldolgozni egy kicsit az információt, hogy a hajnal bizony nem egyedül ért, de az ismerős hang nem sokkal később megszólalt az elgyötört selyem ágyneműk közül.
- Nyilván, jobb dolgom sem volt - horkantam fel, meg is forgatva enyhén véreres zöldjeimet, majd felé fordultam. Nem próbáltam meg takargatni magamat, vagy úgy tenni, mintha zavarban lennék, semmi újat nem tudtam volna már mutatni neki. Helyette hatalmas sóhajjal vágtam le magamat az ágy végébe, a tekintetem Bernárdon tartva. A lábaim az ágyra pakoltam, mert bár a szőnyeg puha, a hajópadló kellemetlenül hideg mellette. - Nagggyon segítőkész vagy, hogy csak így felajánlod a bajba jutott hölgyeknek.
Láttam rajta, hogy dühös, megint itt tartottunk, ami semmiképpen nem az ideális állása a dolgoknak, de ötletem sem volt róla, hogy lehetne ezen javítani. Mint a mellékelt ábra mutatja, a szex nem segít. Szinte pislogás nélkül meredtem rá, míg ő ugyanezt tette a plafonnal, de végül meguntam a nagy hallgatást és a lábammal löktem egyet az övén.
- Neked mi bajod? - kérdeztem végül, megőrizve a rezzenéstelen arcomat. Nyilván, nekem megvan az okom, miért legyek mérges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Biztos, hogy ha Bernárd kitette volna a lábát az ágyból, akkor a ballal indította volna. Látszott a fején, a vonásai jobban össze voltak gyűrve az arcán, mint egy bulldognak, pedig az már igazán nagy teljesítmény. És mégis, ott feküdt és látszott rajta, hogy fortyog valamin, holott ezt most főleg csak nekem szabadott volna.
- Ja, kibaszott úriemberesen hagytad rajtam a nyomod minden második négyzetcentin - horkantam fel, de a szám szélében éreztem azt a mosolyt bujkálni. Igen, dühös voltam rá még mindig a múltkoriak miatt, meg főleg azért, hogy annak idején átcseszett, mint nyuszibogyót a palánkon. Ettől még nem vágytam kevésbé a társaságára és ez megijesztett.
- Tudod. Rohadt szarul jött ki, hogy itt hagytál. És teljesen össze is zuhantam miatta, de most igazából akár meg is köszönhetném neked. Nyertél nekem még majdnem 2,5 évet élni. - Nem volt semmi gúny vagy irónia a hangomban, ha befejeztem volna az egyetemet, míg ő távol van, akkor vissza sem jöhettem volna az országba. Mostanra gondolom már férjnél lennék. - Sokára. A diplomaosztóm után. Így szól a megállapodás. Befejezem ezt a szart, aztán...
A mutató és középső ujjam egymásnak nyomva tartottam őket a halántékomhoz, mintha fegyver lenne. Igazából, az sem lepne meg, ha valami hasonló történne.
- Szarul nézel ki, tudod? Mi bajod van? - ismételtem meg a kérdést, ismét megpiszkálva őt a lábammal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azzal a kijelentéssel, hogy még legalább két évig nem megyek férjhez, a köztünk lévő feszültség hirtelen olvadt, mint a papír a vízben. Nem tudom, hogy Bernárd homlokáról miért mosta el a mérget ilyen játszi könnyedséggel, de megtörtént. Egészen magasra is csúszott a szemöldököm, ahogy figyeltem őt.
- Viccelsz? Viktorról beszélünk, a bukás az felér egy anyagyilkossággal. De a gyakorlati évem még elhúzódhat, ki tudja, biztos nem jó valami a papírmunkával - meresztettem a szemem a plafon felé, a fejfájás pedig egész lassan, de biztosan visszaszivárgott az agyamba. A tegnap elfogyasztott mindenféle ugyan a gyomrom és a lelkem nem tudta megtörni, de a nyugalmam igen. - Azt hittem mást mondasz és nem a napodat.
Megvonogattam a szemöldökeim látványosan, a nyelvemmel belülről kicsit kitolva az arcom. Vicces a helyzet, tudom, hogy nem kellene úgy tennünk, mintha az utóbbi évek meg sem történtek volna, de ma reggel nem akarok dühös lenni. Ameddig itt van, nem.
- Miiiccsoda ötletek, Radetzky. Meglátjuk.  Bár őszintén, ezért megérdemelnéd, hogy kicakkozzam a képedet - mutattam a nyakamra látványos felháborodással, de elég hamar el is múlt az onnét, helyette felsóhajtottam, majd egészen közel hajolva tapasztottam az ajkam az övére, épp csak egy pillanatra.
- Én nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem kell egy cigi, meg egy kávé - közöltem végül, majd felkeltem és inkább a szekrénybe kotortam egy ruha után, hogy magamra rántsam, mégis legyen rajtam valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szeretnem tudni, hogy mi jár a fejében. Nagyon sokszor nem tudom eldönteni, és mikor végre úgy érzem, megismertem, hirtelen előjön valami olyan húzással, hogy az ember lekönyököl tőle és hirtelen azon gondolkozik, vajon hogy gondolhatta egyáltalán, hogy ismeri. Így most csak csendesen figyeltem őt. A nevetését, meg azt, mennyire emlékeztetett az én Bernárdomra.
- Szerintem totyogós korában nem tanították meg neki, hogy ha elveszik a szomszéd gyerektől a Kátya macit, akkor nem szabad nevetni, hanem együtt kell érezni, mert lehet a tiéd a következő - forgattam meg a szemem, majd az elképzelésre belőlem is kitört a nevetés, amit megpróbáltam elfojtani. Még a szám elé is kaptam a kezem, de végül csak vettem egy mély levegőt. - Tudod, nagyon merész elképzelés tőled, hogy Viktor tud olvasni.
Nyilván, tiszt, tudnia kell, de én még életemben nem láttam nyomtatott médiát a kezében, így nem esküdnék meg rá, hogy nem felejtette el az évek alatt.
Néha fel-felvillan az az oldala Radetzkynek, amit nem szeretne, hogy lássak. Mert ebben a megjegyzésben is ott lappang az, hogy ő nem szereti az embert, aki a tükörből visszanéz rá. A fejem akaratlanul is oldalra billent kissé, ahogy rá szegeztem a tekintetem, mielőtt megcsókoltam volna.
- Ebben tévedsz, nekem jó így. De csak azért úszod meg, semmi másért - leheltem az ajkaira, mielőtt a dolgomra indulnék, de a férfinak más tervei voltak. Az egyensúlyomból kibillenve, minden baj nélkül zuhantam mellé a matracra.
- Flúgos vagy - fújtattam két nevetés között, majd felé fordultam, a lábam átvetve a csípőjén. A kezem az arcára csúszott, vegigsimítva az álla vonalán, ahogy ismét megcsókolt. A keze ismét felfedező útra indult a testemen és ha akarnám sem tudtam volna visszafojtani a feltörő sóhajt.
Elsőre el sem jutottak a szavai a tudatomig, csak mikor már egy legkevésbé sem finom mozdulattal lerántotta a köves ékszert az ujjamról.
- De határozott lett hirtelen valaki - jegyeztem meg a fülébe súgva, majd csókot nyomtam közvetlen alá. A - gyűrűtlenített -, kezem végigsiklott a mellkasán, egészen a hasáig, csak aztán vigyorodtam el. - Nem tudom, hol szedtelek össze, de... Jó hogy itt vagy.
Majd minden további kommentárt megelőzve csókoltam meg újra, egészen közel simulva hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit diszorientáltan, az előző este során elfogyasztott alkohol által még mindig kapatosan kotorásztam a polcon egy fájdalomcsillapító után. Olyan macskajaj volt rajtam, amit csak és kizárólag a magyar, vizezett alkoholok tudtak előidézni.
Erősen fókuszálva figyeltem a dobozt, mikor megszólítottak, én pedig felkaptam a fejem.
- Hát... szerintem az orrába jó lehet, ha vérzik... mi a cél vele? - kérdeztem elbizonytalanodva, majd alaposabban szemügyre vettem a nőt. Mintha ismerős lett volna az arca, de a migrénem nem hagyott utat a gondolatnak. - Mert ha haszontalant akarsz neki, akkor vegyél nagyobbat. Vagy egy intim tölcsért, de csak akkor, ha nem szokott alkoholizálni. Az egyik ismerősöm azt hitte, hordozható feles pohár.
Még grimaszoltam is, mert az az ébredés biztos nem volt nagy élmény. Én a helyében lehet, hogy kidobtam volna a taccsot.
- Vagy itt van ez! - emeltem fel a szemben lévő polcról egy mosogatógép-tisztító folyadékot. - Legjobb, ha nincs is mosogatógépe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- És képzeld el, hogy ez a folyadéktól csak még nagyobb lesz - néztem sokatmondóan, hogy hát igen, van, akiből kieshet úgy is a gyerek, hogy észre sem veszi. Hallottam ilyenekről, bár főleg Amerikában, lehet, hogy nekik el kéne kezdeni egy kicsit jobban bioszt tanítani.
- Oh, akkor az nem jó, nem. Esetleg egy olyan gélmaszk, mint az arcbőrre, csak dekoltázsra? Vagy fenékre? Fura dolgok vannak - pillantottam a bejárat felé, arra láttam ilyeneket az egyik sorban. Persze, nekem minden is jól jön néha, de egy férfi nem tudom, mit csinálna ilyenekkel.
- Amarilla! Boże mój, olyan másnaposságom van, hogy keresztbe állnak a szemeim - nevettem el magam kínosan, az arcom a kezeimbe temetve egy pillanatra. - Szarul is érzem magam, őszintén. Mint akin átment egy tank. De te gyakorlatilag ragyogsz, az is valami.
Elmosolyodtam, alaposabban szemügyre véve, majd igazítva egyet a hajamon, csak a miheztartás végett.
- Semmi jóra, vedd meg! - nevettem el magam. - Műanyag hajcsavarók?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akkor megint mellé. Hallod, ez nehéz - nevettem el magam, bár ettől meg megint behasogatott a fejem, szóval azzal a lendülettel megbontottam a fájdalomcsillapítót, egy szemet kipattintva a számba raktam és úgy, hogy volt, legyűrtem. A többit majd kifizetem a pénztárnál.
- Nagyon jó minőségű kávét ihatsz, a miénk legfeljebb felkapcsolja a lámpát - mosolyogtam rá visszafogottan. Nagyon szép nő volt, már mióta ismerem, így nem is értem, miért nem ismeri el magát jobban. Az egészséges énkép része kéne legyen, hogy tudod, mennyire vagy szexi.
- Ah, annyira nem volt az, csak én pörögtem megint 140%-on. Kell, különben túl sok az időm gondolkodni - grimaszoltam, hogy abban sok köszönet viszont nincs. Közben eszembe jutott azért egy-két ötlet, amit még hasznosíthat is, ha már minden áron valami olyat akar, ami nem jó semmire. Éljen a fogyasztói társadalom!
- Jahj, hogy az. Hát, ugye volt az uram még az első évben, a Radetzky, amelyik fogta magát azt se szó, se beszéd elment a Szpecnazba katonának... aztán ott hagytam az egyetemet, mert mindig eszembe jutott róla, kicsit kikapcsoltam, éltem... idén meg haza kellett utazzak Szentpétervárra a bátyám temetésére, aztán apám eljegyeztetett az egyik tisztjével éééés most itt vagyok. Kb ennyi, dióhéjban - hadartam el a dolgokat rezzenéstelen arccal, majd bólintottam párat összepréselve a szám. - Szóval semmi extra. És feléd mi újság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Képzelem. Ez nem egy mostani mániád - nevettem fel kicsit, de rögtön meg is bántam, a halántékomat masszírozva. Azt hiszem, hogy ehhez még egy kicsit korán van. Már a gyógyszer bevételéhez képest, nem amúgy.
- Hát nem is egy kéjutazás, nem bírom a férfiakat. Annyival egyszerűbb lenne nélkülük - ráztam meg a fejem enyhe undorral, nagy grimasszal az arcomon. Ha engem megkérdeznének, hogy elcserélem-e életem bármelyik férfiját két doboz prémium pralinére, gondolkodás nélkül mondanék igent.
- Hú te, akkor elég elfoglalt vagy. Majd be kell irassam magam a naptáradba, hogy kapjak időpontot együtt lógni, mikor nem ilyen állapotban vagyok - mutattam végig magamon sokatmondóan, de így utólag belegondolva nem tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy nem ilyen állapotban voltam. A tekintetem a semmibe révedt pár pillanatig, rohadtul jót tenne most egy ital. - És van már elképzelésed róla, mivel indulsz a versenyen? Vagy ez így hogy szokott jönni nálad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vissza kéne venni az ivásból. Legalábbis a józan ész, a májam, meg az ismerősi köröm ezt diktálná, ahogy a lakótársam is, aki azt mondta, ha még egyszer a fürdőkádból kell hányást takarítson, akkor ki fog rakni az utcára. Részben megértem, másfelől viszont szarjon srapnelt.
De nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak. Így sodort át az ár a főváros különböző pöcegödrein, különösebb cél vagy társaság nélkül, míg itt nem kötöttem ki. Rohadt bizarr. Az embereknek viszont igénye van a bizarra, amit én nem ítélek el, csak idegesít, hogy egy fia hely nem volt sehol. Míg meg nem pillantottam az ismerős arcot. A figyelmét sikerült felkeltenem, ha a érdeklődését nem is, de az már épp elég, lehet vele dolgozni. A szék egy nyikordulással csúszott kijjebb, én pedig egy másodpercet sem vesztegetve raktam le rá a seggem, érdeklődő pillantással vizslatva a velem szemben ülő mágust.
-Akkor nevezd meg az árad! Csupa fül vagyok, nagylelkű kedvemben kaptál el - dobtam egyet a hajamon teátrálisan, majd az italomba kortyoltam. - Mit keresel ilyen putri helyen, amúgy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Olcsó vagy - feleltem gondolkodás nélkül, majd a táskámba túrtam. Utálom a táskákat. Az asztalra vágtam, hogy mélyebben bele tudjak nyúlni, majd végül meglett a cigarettatárca és felé nyújtottam, hogy nyugodtan tarháljon belőle. Nyilván buszjegyre kell. Ha ez kell neki a helyért cserébe, az fair deal. Ha szarabb a szerencsém, akkor biztos, hogy valami perverzet fogok ki, akinek egészen más ötletei vannak arról, hogy mivel fizethetnék a helyért.
- Inni jöttem, nyilván. Nem volt kedvem Pécsett maradni. Ott van az a seggfej exem - horkantam fel, majd beleittam az italomba. Nem titok, hogy szét vagyok csúszva, szerintem már abból is látszik, hogy itt vagyok. Felnevettem kicsit. - éjszakai lény vagyok, nem a nappalra találtak ki. És miért ülsz itt egyedül? Ha már a másik kérdésemre nem válaszolsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem válaszolt a megjegyzésre, de igazából nem is vártam el. Egy ilyen helyen már az is csoda, hogy ismerősbe futottam. Legalább nem egy random idióta mellé kellett lekéreszkednem. Will talán nem egy szociopata sorozatgyilkos. Talán.
Kivett magának ő is egy szálat, meg én is, majd letettem az asztalra, egy gyújtóval együtt, ha szükség lenne rá.
- Hah! Ez nagyon tetszik. Milyen kár, hogy házas vagy. Nagyon seggfej a nejed? - kérdeztem felvont szemöldökkel, hátradőlve a székemen. Kicsit meglötyögtettem a pohárban az italomat, majd letettem vissza. - Hát, kicsit, de az ismerőseim nagy része seggfej, meg nem is nagyon támogatják a... Szórakozásom. Szóval marad az egyedül ivás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Akkor szombaton ráérsz? - kérdeztem rezzenéstelen arccal, de nem vagyok benne biztos hogy egyáltalán jól hallottam őt. Igazából nem is volt fontos. Egy csávó felénk bámult nagyon, mire beintettem neki, majd ismét az italomba ittam.
- Jaj, a hormonok? Olyankor mindegyik megőrül. Az egyik szaktársam is teljesen bekattant - ráztam meg a fejem rosszallóan. Nem is tartom azóta a nővel a kapcsolatot, mert szerintem teljesen begyöpösödött, mióta kölyke lett. A legtöbb ember így jár, én pont ezért nem akarok családot. Nettó faszság. Elmeséltem neki, hogy az ismerőseim mind köcsögök, mire a válaszára széles vigyor költözött az arcomra.
- Tetszel te nekem, Will - mutattam rá, mielőtt még lehúztam volna az italomat. Lecsaptam az üres poharat az asztallalra. - Igen, basszák csak meg mind. Vodkát szeretnék, tisztán.
Még bólintottam is, hogy nyomatékosítsak.
- Állni tudsz, vagy menjek el én a pulthoz? Nem tudom, mióta iszogatsz itt egyedül.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem válaszolt, de biztos vagyok benne, jobb is ez így. Sok embernek mondok sok mindent, pláne, ha elcsúszik egy vagy két ital.
A hangsúlya azt éreztette, hogy azért a nővel nem a terhessége a legnagyobb gond, de nem zaklattam vele, erre ráérünk később is. Mert ugye a legjobb pszichológus a fodrász, meg a csapos, de néha őket sem árt meghallgatnia valakinek.
- Valahogy sejtettem. Mi a terved az este hátralévő részére? Majd valaki talicskán kitol? - fojtottam vissza a nevetést, ahogy megbökte a lábát, majd felkeltem. Ugyan kicsit megszédültem, de az nem baj, talpon maradtam! Magasra csúszott a szemöldököm a kártya láttán, de aztán a legártatlanabb arcom felöltve markoltam fel a fizetőeszközt. - Mit iszol, aranyom?
Megvártam a válaszát, csak aztán tipegtem vissza a pulthoz, hogy kikérjem az italainkat. Valószínűleg egyszerűbb lett volna egy üveget kérni két dupla helyett, de azt hiszem, az még várat magára.  Visszatérve elé tettem a két poharat, meg a kártyát is mellé.
- Mire iszunk? A fos párkapcsolatokra? Vagy várjál... A szüleid? Köcsögök neked is? Arra is szívesen innék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudom, hogy jutottunk ide, erre a pontra. Nyilván, részeg voltam, meg ezek szerint nagyon magányos, aztán hajlamos voltam beadni a derekamat. Most pedig nem tudtam mást tenni, csak visszaemlékezni azokra a sokkal gondtalanabb napokra, mikor még úgy gondoltam, hogy szeret, meg hogy akár lehet is közös jövőnk. Még Viktor, meg a Szpecnaz előtt.
Láttam, hogy néz rám, tudtam, hogy megint valamin emészti magát, de azt nem, mi lehet az, ami pillanatnyilag bántja. A kérdést pedig nem tettem fel, csak hagytam ott lógni kettőnk közt a levegőben.
- Hát, sok szerencsét, barátom... - ingattam meg a fejemet halvány mosollyal. Sokkal könnyebben haragszom Bernárdra, mikor nincs itt mellettem, hogy emlékeztessen rá, mennyire tudtam szeretni. Az arcom akaratlanul is az érintése felé toltam, az ajkaim lágyan simultak az övére, a csókja szinte már nosztalgikus volt.
De nem bírta ki, hogy ne tegye tönkre az idillt. Éreztem, hogy a szavak beszivárognak a tudatomba, a vonásaimról pedig eltűnik minden lágyság, ahogy hallgatom. Akaratlanul is feljebb húztam magamon a takarót, a körmeim úgy mélyedtek az anyagba, mintha a bőre lenne, mintha azzal ki tudnám tépni a csalódást, ami hirtelen átsöpört rajtam.
- Értem. Nos... a világért sem szeretném, ha csalódást okoznál neki - a szavaimból szinte csöpögött a rosszindulat, felkeltem az ágyból, de csak azért, hogy minél több legyen köztünk a távolság. Egy ingerült mozdulattal rántottam magamra az első ruhát, ami a kezeim közé került. - Tűnj innen!
Neki háttal, halkan, de határozottan kérem rá, hogy lehetőleg most azonnal távozzon. Fogalmam sincs, ezt hogy gondolta, de szeretném megütni. Hogy lehettem ekkora hülye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bizalom látszólag megvan, igaz, még nem ülök húsz perce az asztalnál vele. Sőt, szerintem a nevem sem tudta, ami igazából nem oszt vagy szoroz, mert olyan mata reszegy hogy annak örüljünk, hogy még a beszélgetésre többnyire alkalmas. Mások lehet, hogy ugyanezt mondanák rólam.
- Gotcha, boo - mosolyogtam rá kedvesen, majd elsétáltam a pultigy hogy a nemzeti italainkból kikérjek négyet. Stílusos lenne levágni az asztalra, de helyette óvatosan letettem, meg a kártyát is.
- Oh, semmit. Muglik és szerintük aberrált szörnyeteg vagyok, szóval hogy ne legyek útban, férjhez adnak - vigyorogtam végig az egész mondandóm, majd megvillantottam a gyűrűmet is nagy büszkén neki. - azt mondták, idézem "szülsz pár fiút és elfelejtjük ezt az egész rémálmot." Meg elküldték a bátyám a seregbe meghalni, és a temetése előtt közölték, hogy ezt kitalálták nekem. Édesek. Ihatunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Abszolút boldog vagyok miatta, hogy ilyen jó lett a társaságom. Nem beteg perverz, nem oktat ki róla, hogy mit kéne, meg mit nem, sőt, még meg is hívott valamire. Talán nem minden férfi fasz végeredményben. Talán. Vele majdnem egyszerre koccintottam a poharat az asztallaphoz, majd rezzenéstelen arccal lehúztam a poharam tartalmát.
- Ugye? Pláne, hogy egy vén köcsög a pasas. Nem is ismerem. Pf! - horkantam fel, hogy nem is értem, a szüleim hogy gondolták ezt az egészet. Nyilván, anyám sehogy, ő csak létezik, nem is nagyon él szerintem, mióta Ivan meghalt. Megértem. - Amúgy komolyan! Hát kit érdekel? Gyerek, gyerek, nem?
Én mondjuk szívem szerint semmilyet nem akarnék, de ezt senki nem kérdezte tőlem, így nem is mondom. Csak megingatom a fejem, összepréselve az ajkaim egy keskeny vonallá.
- Nem tudom, kinél mi a divat, de apám katona. Ezredes, azt gondolja, hogy neki csak fiú leszármazottai legyenek, meg azokból is mind legyen katona. Elmebeteg - integettem a szemem előtt, jelezve, hogy apukának senki nincsen otthon. - Te szerinted amúgy ki jött fel ezzel a para ötlettel? A hintalovakkal? Ez valami fétis lehet?
A falra mutattam körbe, ha engem kérdezünk, valami tuti nem volt oké abban a fejben sem.