Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849023#post849023][b]Borbély A. Leila - 2022.07.07. 23:06[/b][/url]

Már akkor se voltam tiszta, amikor hívott. Sajgott az összes tagom, és fájt a fejem, ahogy a telefonomért nyúltam. Körülöttem idegen testek hevertek, minimum annyira szétcsapva magukat, mint én. Nem emlékeztem hogy kerültem oda, csak hogy az ereimben még mindig pezsgett a szer. Homályos agyam valahogy mégis felfogta a lényeget, és egy buszra felnyomva magam utaztam el a kis helyiségig.
- Júlia miért kell neked is az Isten faszán laknod… - morgolódtam magamban, mikor a cipőm végre rendes talajt ért. A sofőr ciccegve húzta be mögöttem az ajtót, és indult újra neki, míg én az ellenkező irányba caplattam. Két ismeretlentől kérdeztem meg merre kéne haladnom, mert semmi másom nem volt egy utcacímen kívül. Ha Júlia mondta is a telefonba a pontos lépéseket, azok kitörlődtek már az agyamból. Táskám pántját megigazítottam, és prüszkölve lestem a házszámokat.
- Na végre - feküdtem rá a csöngőre mint egy kultúrált emberi lény. Ja nem. - Júlia az összes pokolbéli lélekre csipkedd azokat a formás lábaidat, mert szétszakad a fejem, ha még egy pillanatig el kell viselnem az ablakból néző térfigyelő kamerákat - morogtam, és hátrafordulva farkasszemet néztem az egyik ráncos öregasszonnyal.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849265#post849265][b]Borbély A. Leila - 2022.07.15. 23:12[/b][/url]

Grimaszoltam a szottyosnak, és mielőtt vissza tudtam volna fordulni, már egy szőke lógott a nyakamban. Az összes izmom megfeszült, a fejemben felkapcsoltak a vörös lámpák, amik mindig, amikor nem figyelek eléggé azokhoz, akik hozzám érnek. Az öleléshez meg amúgy sem voltam hozzászokva. Nem az ilyenhez. Éreztem, hogy valami plusz érzelem van benne, amit viszonoznom kéne, de egyszerűen nem tudtam. Ez a szeretet volt. Láttam másokon, tudtam hogy kell imitálnom, de sose tapasztaltam.
- Jól van, azért ez nem akkora dolog. Félszálltam egy mocskos buszra és végigdöcögtem a szar kátyús magyar utakon. Félig amúgy is aludtam - próbáltam kimagyarázni magam. Az jól ment. Kezem közben ügyetlenül simogatta Júlia hátát, mintha ez bármilyen pluszt adna a pillanathoz. Az emberi érzelmek furcsák.
- Na jó, ne ácsorogjunk itt kint, nézzük meg a hagyatékod - bújtam ki a lány öleléséből, és határozottan elindultam befelé. Korai volt? Lehet. De minél előbb hozzászokik a gondolathoz, annál könnyebb lesz. Ilyenkor tudtam értékelni egyedül, hogy nincsenek igazi szüleim. Borbélyékről egy pillanat alatt mondanék le. Egy könnycsepp se gördülne le. Sőt, még örülnék is. Illik egy temetésen táncolni?
- Wow, faluhoz képest nem is olyan putri - néztem körbe, kimondva az első kedves szavakat, amik felötlöttek bennem. A mi helyünk rosszabb. Tekintve, hogy általában négy és fél gyerek lakik benne. Váltakozva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849541#post849541][b]Borbély A. Leila - 2022.07.20. 09:47[/b][/url]

Hitetlenül néztem Júliára. Most annyira naivnak és sebezhetőnek tűnt, hirtelen nem is láttam benne a lányt, akit ismertem. Vagyis ez nem teljesen igaz. Azt a szőkét láttam, akit a rellon folyosóján sétálva összetévesztettem egy szerencsétlen navinéssel. Aztán megszólalt. Csak most a szavai is olyanok voltak, mint a kinézete: ártatlan.
- Ha szeretnéd megnézhetem a muterod gönceit is, de én magára a kehóra gondoltam - jegyeztem meg, és még egy aprót biccentettem is a végén, mintha átgondolnám ezt a ruha dolgot. Ki tudja, jön vissza a nyolcvanas évek divatja vagy mi. Meg ha Júliából indulunk ki, lehet hogy az anyja is szeretett szórakozni a fiatalkorában.
- Lehet elég, ha csak átszínezed, hogy ne legyen ilyen… öreges - böktem meg a kanapét, mintha attól félnék, hogy visszatámad majd. Aztán mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem fog megmozdulni, levetettem rá magam. A lábamat feldobtam a kisasztalra, és úgy néztem fel a szőkére.
- Pizzára szavazok. Valami jó zsírosra. Mondjuk négysajtos - csaptam össze a tenyeremet, mintha életem ötletét sikerült volna megszülnöm. Kibaszott zseni vagyok, az. A lényeg, hogy Júlia minimum annyira mugli neveltetésű, mint én, és érti. - Viszont amíg várunk… - túrtam bele a táskámba, és egy kis dobozt húztam ki. A tetejét felpattintva mosolygófejes kis tabletták néztek vissza rám. Ereimben azonnal pezsegni kezdett a vér, szemem megcsillant a látványtól is, és nem bírtam magam tovább türtőztetni, azonnal bekaptam egyet.- Kérsz? Boldoggá tesz. Gyorsabban, mint hinnéd - nyújtottam a szőke felé egy huncut mosoly kíséretében. Legutóbb még csak füves cigit ajánlottam neki. Ez annál erősebb volt. De jobb is. Olyan öröm, amiről utána nehéz lemondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850758#post850758][b]Borbély A. Leila - 2022.08.10. 16:11[/b][/url]

Hiába voltam egy teljesen ismeretlen helyen, minimum úgy viselkedtem, mintha már ezerszer jártam volna ott. Megszoktam, hogy mások lakására menjek. Főleg ha maguktól hívnak. Szememmel körbepillantottam, és közben bekaptam egyet a kedvenc piruláimból. Az órán megállapodott a tekintetem, és bolond vigyorral néztem a mutatót, amíg körbeért. Egyszer, kétszer, ki tudja hányszor, mire meghallottam Júlia közeledő lépteit és édes csivitelését. Már egyáltalán nem zavart a buszút, vagy hogy mennyi ideig tartott lejönnöm a kis porfészekbe.
- Mi lett a négysajtossal? - hajtottam vissza a fejemet normális pozícióba, bár még mindig felettébb érdekes volt az óra kattogása. Most mégis a szőkével kellett foglalkoznom, vagy mi.
- Egy pirulába még senki nem halt bele. Gyorsan hat, gyorsabban, mint a tiéd. Jó indítás lenne. Utána kiszanáljuk a házat. Kidobunk minden felesleget, és akkor új lappal indíthatsz - javasoltam egy elégedett mosoly kíséretében, és közelebb pöccintettem a dobozt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851895#post851895][b]Borbély A. Leila - 2022.08.29. 00:44[/b][/url]

Pontosan ugyanazokat a süket szavakat ismételgette Júlia, amiket éveken keresztül én is. Végülis, eddig kihúztam valahogy nem? Akkor lehet képes lesz behúzni a kéziféket egy után.
- Rajtam nem múlik - vontam meg egyszerűen a vállaimat. Gyengeség, hogy a pirulákba menekülök? Hogy a kurva boldogságért tönkreteszem magam? De mégis mit ér az élet, ha minden kibaszott pillanatért küzdeni kell? Egyszerűbb. Gyorsabb. És legalább mindig van valami, amit várhatok a naptól.
- Kurva gyors, mire ideér a kaja már a felhők felett leszel - biztosítom, aztán összecsapom a tenyereimet. - Vágjunk neki. Mutasd a muterod holmiját, közben meg mesélhetsz, vagy sírhatsz, vagy amit akarsz - pattantam fel. Nem tudtam hogy kell másokat vigasztalni. Ádámot se szoktam, olyankor szimplán mindig nekem esik, engem hibáztat minden szarért ami az életében történik. Én meg hálás vagyok, mert nem kell támogatnom. Azt hiszem legalábbis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852236#post852236][b]Borbély A. Leila - 2022.09.04. 19:48[/b][/url]

Aki rég nem fogyasztott ilyen szart, annak még gyorsabban hat. És tovább. Sajnos az én szervezetem már hozzászokott, és habár lassan nincs olyan perc az életemben, amikor nincs a véremben legalább egy kicsi a tudatmódosító szerekből, még mindig vágyom a nagyobb dózisra. Nem elég a kicsi, rengetek kell, hogy szinte már pénzem se marad. Régen sokat küldtem haza a rohadékoknak, de mostanában már inkább magamra költöm. Régen tudták, hogy segíteni akarok. Hálásak voltak. Az újak már csak azt tudták, hogy egy kurva vagyok. Nem érdemlik meg. Mégsem adom fel.
Követtem Júliát, és anélkül kezdtem el kinyitogatni a bútorokat, hogy kaptam volna rá engedélyt. - Wow, kemény indítás, ez tetszik. A ruhái is ilyen büdösek? - kérdeztem, miközben egy pólót húztam ki a polcról. Fintorogtam egyet, majd a padlóra dobtam. Nincs rá szükségünk. Majd egy újabbat, és újabbat. Undorító volt az összes gönc, még arra se érdemes, hogy egy elkurt divatbemutatót tartsunk benne.
- Hát, akkor itt az ideje - ragadtam meg a fogantyúját a szekrénynek, de az nem akart engedni. Megrángattam, de továbbra sem. - Faszom. Kell még az asztal, vagy szétbaszhatom a zárat? - néztem Júliára, majd a tekintetem tovább vándorolt a szobában valami hosszú vasat keresve, amivel felfeszegethetem a zárat. Milyen leleményesek az árva kölykök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=854461#post854461][b]Borbély A. Leila - 2022.10.17. 23:55[/b][/url]

Mugli vagyok, bár van varázserőm. Minden porcikám ezt üzeni a világ összes varázslójának. Pedig igazából az is lehet, hogy aranyvérű vagyok. Vagy egy mocskos fattyú. Csináltatnék én tesztet, hogy megtaláljam a szüleim, de aztán mi a fasznak? Hogy újra a képembe mondják, hogy nem kellek? Nem kösz. Így marad az édes tudatlanság, hogy talán aranyvérű vagyok. És közben mégis mugli.
Ahogy Júlia végre feloldja a zárat, a kérdését követően azonnal szorul rá markom újra a fiókgombra, hogy nagyot rántsak rajta kifelé. Kicsit szorul, és jó régi, mint az összes szar ebben a szobában. Ahogy körbenézek, inkább kéne baltával nekiesni az egésznek, mint puszta kézzel. - Ja, azok - válaszoltam teljesen érdektelenül. A szőke arcát elnézve valami nagyobbra számítottam. Minimum egy halott ember kezére. - Héj, Júlia. Add a kezed - nyújtottam a sajátom, és ha belerakta az övét, kérdés nélkül csesztem bele egy maroknyit a papírokból. - Ez a te házad. Nem tudom mit csinált veled ez a fasz, hogy még most is félsz egy asztaltól, de vigasztaljon a tudat, hogy ő előbb került a föld alá. Túlélted őt. Bekaphatja - vontam meg a vállamat egyszerűen. Talán kicsit megértőbb lennék. Támogatóbb, ha nem lenne bennem a pirula. De így, szimplán csak megeredt a nyelvem, mint a Niagara-vízesés. Minden további szó nélkül távoztam a szobából, hogy a konyhából hozzak egy nyújtófát, és azzal együtt, diadalittas mosollyal álljak meg Júlia előtt. - És most, ideje mugli módon kitöltened a dühödet - vettem el a pálcát, hogy a helyébe rakjam az új eszközt, majd szemeimmel az asztal felé biccentettem.