Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846634#post846634][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 13:15[/b][/url]

A futás, azt mondják, hogy minden érzékszervedre hat. Megérzel olyan illatokat, amiket mások nem, megtapasztalsz olyan részeket a testedben, amikről nem is tudtad, hogy jelen vannak, átszellemülsz, meglátod, az élet másik oldalát. Amikor futsz, máshol jársz. Hogy ez mennyire rohadtul igaz. Olyan háromszáz métert, ha futottam eddig, jó nem életemben, mert gyerekként azért a futás az teljesen más, de mondjuk úgy, hogy az első tíz évben. Vidéki srác vagyok, nekem nincsenek olyan pesti vágyaim, hogy rohanjak a combino után, amikor már sorban áll a következő. A mai napig nem tudom, hogy mi a különbség a négyes és a hatos között, mert esküszöm, a táj mindig ugyanolyan. A vidék az valahogy nyugalmas, nem tudom, talán az anyatejnek más az összetétele, de mi nem vagyunk ilyen idegbetegek. Szóval, háromszáz méter, most már hatszáz, ha hozzáadjuk azt a háromszázat, amit ezen a partszakaszon megtettem, és csak azért nem állok meg hirtelen, mert látom a csajokat. De még mennyire, hogy látom őket. És hát tetszik nekik, hogy futok, én meg nyilván nem akarok gáz lenni. Majd úgy csinálok, mintha régóta futottam volna.
Honnan az a viszonylag átlagnál egy fokkal kidolgozattabb emberi test, melyet éppen átmozgathatok? Imádok mugli mód élni. Zsákokat cipelek, meg kerteket ások fel, jó olykor pihentetni a mágiát, majd újra rátalálni. Hát innen. A kerti munkákból. Nem, nem én vagyok a kertész, bár nem rossz szakma az sem, ha hihetünk a mugli filmeknek. Tudjátok, az ilyen bomba MILFek mind alkalmaznak kertészt. Szóval valóban hat mindenre. Érzékelem a csajokat, érzem, ahogy a testem minden pontja már most ég és fáj és gyűlöl, és ami azt illeti… valami büdös. Nem tudom, hogy mi. De valami. Ahogy megálltam, egyből éreztem, és ez eléggé undorító. Olyan ismerős, de hirtelen nem is tudom beazonosítani. Így helyette a kulacsomból iszom, és egy kicsit le is spriccelem magam. Mondom, amerikai filmek, zseniálisak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846649#post846649][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:17[/b][/url]

Annyira hiteles, hogy esküszöm, egy pillanatra felmerül bennem a gondolat, hogy be kéne vetni a féloldalas mosolyt, meg a kisfiús sármot. Mármint baszki, ez a nő bomba, komolyan nem csak tíz per tízes, hanem ilyen jó és tíz per százas vagy száz per tízes, vagy, hogy a bánatba kell az ilyet rangsorolni. Szóval nagyon rendben van. És szerintem csak szórakozni akar velem, mert, akinek ilyen utánfutója van, ahhoz általában jár egy benga nagy karosszértialakatos. Nem, kérlek, nézzétek el, a húgaim még otthon laknak, és a nyelvjárásuk, nos, mindenképpen hagy kívánnivalót maga után. Én meg persze átveszem ezeket, de csak fejben, hála a magasságosnak, mások előtt tudom tartani magam. Szóval egy ilyen nő meg egy olyan srác, mint én? Esélytelen. Bár elsírhatnám neki, hogy az első menyasszonyom megszökött, a második meg a húga, aki nagyon kedves és tényleg aranyos, de van egy olyan érzésem, hogy a szökevény elvitte fejben amit el lehetett.
- Mi a…?
Éreztem én, mondtam, hogy ismerem ezt a szagot, és egy pillanatnyi rosszullét és öklendezés után már kapcsolok annyira, hogy legalább letöröljem a talpamról a szart, ám ez neki meg pont elég ahhoz, hogy továbbinduljon, és öregem, hát a segge is milyen. Rendben, ez a lány nem létezik. Hallucinálok, biztos, hogy magas az uv, meg a páratartalom, vagy az lehet, hogy éppen alacsony, de az száz, hogy ez a nő nincs itt, mégis, ahogy fixírozom, és bár ezt nem illendő bevallani, mégis megteszem.
- Te meg rágóba ültél, az se jobb.
Bár lehet, hogy nincs is ott semmi, csak a szemem hallucinálja azt is, mert akarom, hogy maradjon még, de esküszöm, hogy van valami extra, oda nem illő a hátsóján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846651#post846651][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:27[/b][/url]

- Mintha… igen, halványan rémlik, hogy mintha mondott volna valami ilyesmit.
Persze, mint minden egészséges családban felnőtt gyereknek, nekem is elmondták, hogy ne drogozzak, ne igyak, ne dohányozzak, ne legyek tiszteletlen a nőkkel, ne verjek gyereket, ne alakoskodjak, volt egy csomó ilyen “ne” kezdetű dolog, mintha az életnek is lenne házi áldása, nem csak a nagyi falának. A
szemöldököm megemelkedik az utasításra, mert hát kérem szépen, én egy nagy család feje vagyok, nem valami hordár, mégis, olyan ösztönösen fogok rá a táskára, mintha ez lenne a dolgom. Ha jó futó lennék, most akár el is futhatnék ezzel a nyilván designer darabbal, de milyen jó fej vagyok, nem teszem. Meg hát elég hülyén futok, utálom is, és valószínűleg, ha egy ilyen csini kis tatyóval kapkodnám a csülkeimet, akkor nem csak tolvajlásért vernének meg, hanem, amilyen szerencsém van, még egy halom melegellenes alakba is belebotlanék. Mert, hát mikor máskor, nem?
- Van még.
Csak ennyit tudok mondani, és nem is tudom, hogy mikor nyújtom ki a kezem és adom oda neki a kulacsot, de megtettem, egészen biztosan megtettem, hiszen már nála van, nekem meg az állam valahol a kavicsos, szakaszon, ahol állunk, mert hát nem minden nő olyan, hogy csak úgy megfordítja a szoknyáját a derekán, közterületen, nappal. Én nem ehhez vagyok szokva, és ha nem lennék eljegyezve, szerintem a következő pillanatban letérdelnék, és megkérném. Ez a nő, teljesen kikészít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846654#post846654][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:32[/b][/url]

Az agyam mélyén, és valószínűleg tényleg a mélyén nagyon sok minden játszódik le, például a vészharang, főleg, mivel holnap reggel együtt reggelizek a jövendőbelimmel és a családjával, meg az is, hogy ha víz kell, akkor kvázi az egész Balaton rendelkezésre áll, ami víz. Jó, nem a legtisztább, de víz. A pálcámat mégsem kaphatom elő, hogy segítsek, mert az meg törvénysértő, és lecsukhatnak. Nem, nem azt a pálcámat, te kis hamis, én ugyanis varázsló vagyok, duplapálcás. Rossz poén? Igen, tudom. Szóval sajnos bármennyire is hősnek akarok tűnni ebben a helyzetben, én csak egy srác vagyok, aki rohadtul rühelli a futást.
- Mi a..?
Alig tudok megszólalni, és nem is érek a mondatom végére, már érzem, ahogy enged a nadrágom, én meg riadtan kapok oda, mielőtt tényleg lecsúszna. Nem emlékszem, hogy milyen boxer van rajtam, de egészen biztos vagyok benne, hogy éppen ma húztam fel olyat, ami nagyon cikivé tenne, ha most hirtelen nadrág nélkül mennék tovább, éppen ezért csak nézem őt, ahogy eltávolodik, és még mindig azon gondolkozom, hogy ki a fene volt ez a nő. Tudnom kell, de valójában nem szabad. Nem. Megházasodom, és kész. Ebbe pedig nem fog beleférni egy harmadik fél, akit valószínűleg soha többet nem is fogok látni. Ezzel a megnyugtató gondolattal pedig tovább is indulok, hogy lezuhanyozzak, nagyon sok okom van lezuhanyozni. Micsoda nap ez is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846656#post846656][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:35[/b][/url]

Valaki egy bő negyed órája a “modortalanság” szót használta, amikor még mindig nem érkezett meg mindenki. Egy ember, az első opciónak nevezett nő ugyanis nem volt ott a megbeszélt időpontban. Pedig nem kis izgalommal töltött el a gondolat, hogy most megláthatom, milyen is az, aki fejvesztve menekült el előlem. Hát nem vicces? Elfutott, elbújt és most mégis itt van, hogy rokonokká váljunk. Ami még ennél is viccesebb, ha Zillére nézek, mindig próbálom elképzelni, hogy a nővére milyen lehet. Próbálom elképzelni idősebben, próbálom máshogyabban. Azonban valahogy az arcát nem találom el, nem tudom elmondani, hogy mi nem jó benne. Lassanként persze formálódik egy kép a fejemben, ami viszont nem túl szerencsés, mert, ahogy egyre inkább alakul, úgy jövök rá, hogy a parti nő formáját kezdi ölteni. Ez biztos csak egy őrület, vele álmodni, őt képzelni a nővérének. Mentsen meg az Isten, hogy ilyen legyen.
Abban biztos vagyok, hogy szép. A nem olyan dekoratív lányok nem menekülnek el, inkább örülnek a házasságnak, még ha tudják is, hogy megcsalják őket. Örülnek, hogy velük egykorú, és nem náluk jóval idősebb férfi lesz a férjük, aki mellett talán még a nyugodt élet is garantált. És eszes, hiszen elmenekült. De nem tudom, hogy milyen lehet, és ez zavar. Vártam ezt a találkozást, mégis, próbálok úgy tenni, mintha a legkevésbé sem zavarna, hogy nem jött el, és helyette Zille felé fordulok.
- A gyümölcssaláta igen ízletes, minden gyümölcs az üvegházból van.
El is mutatok az irányba, ahol egy apró, zöld emberke közeledik. Vagyis a ruhája zöld, és a mellettem ülő izgatott fészkelődése okán úgy vélem, a nővére lesz az. Na, hát mégiscsak meglesz az a találkozás. Ami… ó ne, csak őt ne. Ösztönösen állok fel, mert úgy illik, hogy egy férfi felemelkedjen, ha hölgy lép az asztalhoz, és zavartan a velem szemben lévő, üres helyre mutatok, amit egy inas ki is húz, hogy helyet tudjon foglalni.
- Ha jól sejtem, Ön az én első opcióm, aki elmenekült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846658#post846658][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:39[/b][/url]

- Akarni éppen nem akarok, inkább úgy fogalmaznék, hogy nincs ellenemre.
Dehogynincs! Én kérem tiltakozom. Itt és most és örökké, és valójában már ez előtt is. Nem akarom ezt az egészet, de ha apa eszembe jut, akkor nem is akarok mást, csak azt, hogy az ő vágyát beteljesítsem. Csak ezért, nem másért, de ezért valóban akarom. Viszont a tényt, hogy ő van itt, hogy ő az, azt nagyon nem akarom. Fel akarok ébredni, nemet akarok mondani, sőt, mi több, ragaszkodni akarok ahhoz, hogy most, hogy hazaért, őt vegyem el. Mi a fene? Egyetlen pillantásával el tudja érni, hogy már ostobaságokat is gondoljak. Érzem, ahogy túl erősen ver a szívem, szinte fáj a mellkasom, szorít, és elképesztő önuralomra kényszerít, hogy egyben tartson.
- Éveket.
Felelem teljesen nyugodtan, mert valljuk be, az a kis incidens, mellyel kifejezte a fenntartását, évekkel ezelőtt történt, és úgy tűnik, hogy jó szokását, az eseményekről való késést a jövőben sem kívánja megváltoztatni.
- Majd megkérem az esküvő szervezőjét, hogy az ön időérzékére való tekintettel, olyan meghívót küldjön önnek, mely kellő ráhagyást hagy a késés iránti vágyának kiteljesülésére.
Most anyám az, aki köhint egy határozottabbat, figyelmeztet arra, hogy fejezzem be. Ahogy elpillantok a nőről, észreveszem, hogy az egész asztal minket néz, és félig megbotránkozó, félig érdeklődő arckifejezést vágnak. Fél karomat egy jó pletykáért, ugyebár.
- A futás. És kegyednek?
Felelem teljes nyugalommal, visszafordulva felé, és várva a reakcióját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846660#post846660][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:43[/b][/url]

- Hűségből. Az apám iránti hűségből, de ez nem titok, hiszen annak idején Ön és én is azért kötöttük volna össze az életünket, mert az édesapáink így szerették volna. Nem feltétlenül mondanám magam szerelmesnek, ez túl erős kifejezés egy igen rövid udvarláshoz, de hiszem, hogy Zille csodálatos feleség, társ és édesanya lesz, nekem az a feladatom, hogy felnőjek az ő jelleméhez.
Teljes nyugalommal beszélek, noha meg kell vallanom, hogy a legkevésbé se tartom szegény lányt a legélesebb késnek a fiókban. Azonban nem gondolom, hogy ne lenne jó feleség, jó anya, mert ahogy beszéltünk, látszott rajta, hogy a szíve a helyén, a lelke tiszta, és valóban kellemes életet lehet mellette élni. Olyat, amilyenre a legtöbb férfi vágyik. Csakhogy, az én álmaimban sokkal többször jelenik meg egy olyan nő, aki könnyedén körbepörgeti a szoknyáját a dereka körül nyílt téren, és akivel lehetek ironikus és szókimondó is, anélkül, hogy a lelkét bántanám.
- Elnézését kérem, hogy felmerült bennem, hogy az a lenyelt karó nem mindig van jelen Önben.
Még a poharamat is megemelem. Méghogy nincs hobbija, meg nem ér rá a munka mellett. Az ilyen embereknek egy jó, erős…mit nem gondolok itt, ráadásul azt a mit, amit nem gondolok, valamiért úgy gondolom, hogy velem csinálja. Ennek nagyon gyorsan véget kell vetni. Ez nem normális.
- Egy nap majd remélem, hogy lesz erre egy történetem, addig azonban nem kívánok olyannal szolgálni, ami nincs. Biztosíthatom, hogy a húga jó kezekben lesz. Igaz is, erről eszembe jutott, hogy nem is mondta még, hogy meddig kíván az országban maradni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846662#post846662][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:46[/b][/url]

- Úgy tűnik, akkor mindannyian nagyon boldogok leszünk.
Elvégre a probléma, vagyis a jelenléte csak egy kis megingás most. Bizony, hamarosan elmegy, vissza oda, ahonnan jött, és minden vissza fog állni a helyes kerékvágásba. Az apám kívánsága teljesül, nekem pedig békés életem lesz, egy olyan nő mellett, aki megfelelő. Hiszen most is, amíg mi beszélgetünk, ő csak kedvesen mosolyog, és apró falatokat csipeget. Rámosolygok, az övé kiszélesedik, és elégedetten kortyolok egyet, hiszen hirtelen egészen jó kedvem lett. Egy kis átmeneti zűrzavar, de kiheverjük. Ki kell hevernünk.
- És, milyen tervei vannak az elkövetkezendő napokra?
Kit érdekel, haver, ne már. Ha tudod, hogy mit fog csinálni, te is tudod, hogy akaratlanul is ott fogsz felbukkanni, ahol ő van. Az pedig hülyeség lenne, hatalmas hülyeség. Nem kell ez neked, csak szépen lendülj tovább. Mintha nem is lett volna, ne sóvárogj a válasza után, idióta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846664#post846664][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:48[/b][/url]

Most rajtam a sor, hogy kis híján megfulladjak attól, amit kapok tőle. Én csak udvariasan érdeklődtem, hogy esetleg tervez-e mást is, vagy csak a munkának szenteli magát. Állhatok-e bárhol, bármiben a rendelkezésére. Rendben, ez nem igaz, vagyis félig. Az elkerülés okán kérdeztem, de valójában a közelében akarok lenni. Ez a valódi rejtett szándékom, hogy együtt legyünk, hogy legyenek pillanatok. De nem lenne szabad, ám ha mégis arra tévednék, vagy ártatlanul felajánlanám a segítségem az eljutásban, ám helyette olyan szintű kiakadást kapok, hogy azt nem is vártam, és félre is nyelek.
- Nem, én inkább arra gondoltam, hogy tervez-e a húgával közösen valamit, vagy megtekintene-e valamit a környéken.
Éppen felhoznám, hogy jobban megismerhetnénk egymást, ám mielőtt folytathatnám a gondolatmenetet, Zille közbevág, és olyat mond, ami nagyon rossz ötlet. Nagyon rossz. Sőt, annál is rosszabb.
- Ez kedves, de úgy vélem a kisasszony roppant mód elfoglalt lesz a napokban, és nekem vannak öltönyeim, valamelyik csak megfelelő lesz.
Milyen meleg van itt! Vagy csak nekem? Szinte érzem, ahogy a ruhám is szorítani kezd. Feltétlenül muszáj nekem is új ruhában lennem? És ezt éppen neki kellene megcsinálnia? Most csak a szívem zakatol veszettül, de ha előtte állok, félő, hogy másomra se tudok nyugtot parancsolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846667#post846667][b]Bontovich Márton - 2022.05.23. 21:52[/b][/url]

Nem nagyon tetszik ez az él a hangjában, és talán jobban járnék, ha rajta tartanám a szemem. Nem hiszem, hogy Zille megszökne, sokkal inkább hiszem azt, hogy Mirella bedrogozza vagy bealtatózza, és a lánnyal együtt szökik meg. Esküszöm, hogy reggel, amikor tükörbe néztem, még nem láttam az ördögszarvaimat, és első találkozásunk alkalmával is teljesen normális voltam vele, még a rágó miatt is szóltam.
- Csodálatos, a szabóm odáig lesz Önért.
Erre iszok, mert úgy érzem, hogy mindjárt elkezdek erősebben csuklani, ugyanis az, aki az én öltönyömet segít kiválasztani, és aki a legkevésbé sem a szabóm, mert nem kívántam mást, csak kihasználni a legidősebb öcsém ismeretségét, és egy ismerőséhez bejutni, aki megoldja maga is, én meg elhiszem, hogy jó lesz. De az öcsém sejti, hogy innentől ez ráhárul majd. Igen, határozottan érzem, hogy meg fog ölni.
- Egyen a gyümölcsökből, nagyon finomak.
Én a részemről ezzel kívánom zárni a beszélgetést vele, és, hogy érzékeltessem, hogy itt a vége, a villámra tűzök egy epret, és a számba veszem. Vajon képes ez a nő arra, hogy reflektáljon, hogy az én hangom legyen az utolsó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846793#post846793][b]Bontovich Márton - 2022.05.25. 18:33[/b][/url]

Nem titok, hogy nekem nincs ehhez kedvem, de ez az elvárt. Kedvesnek lenni, ismerkedni, megismerni. Így hát, ezt teszem én is, naponta, kétnaponta látogatom a nőt, aki a feleségemmé fog válni, akitől gyermekeim fognak születni. Nem rossz társaság, csak hiányzik belőle a tűz, míg a nővérébe véleményem szerint túl sok jutott. Odakint várok, amíg elkészülnek, nyugodtan sétálok végig a kerten, míg észre nem veszem az idősebbik Fölnagy lányt. Ám legyen, elvégre vele is el kell fogadtatnom magam, így közelebb sétálva, de tisztes távolságban maradva, biccentek felé.
- Fogadásokat kötnek magára, hogy vajon itt marad-e mégis az esküvő után? Felügyelni, hogy a húga megkap-e mindent, amit megérdemel.
Mi mást mondhatnék neki? Mégis, valahogy azon kapom magam, hogy a legkevésbé sem szeretném elkerülni, hogy beszélgetnék vele. Nem értem, hogy mi történik velem, de nem tetszik az, amit tapasztalok. Az álmaim, a gondolataim, a vágyak, amik elöntenek vele kapcsolatban. Nem értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846796#post846796][b]Bontovich Márton - 2022.05.25. 19:14[/b][/url]

- Gondolom akkor este is isteni sugallatra szökött meg.
Véleményem szerint mostanra se beszélnénk egymással másként, csak már öreg házasok lennénk, akik azért vágnak egymás fejéhez ilyeneket, mert sosem szerették egymást, és még nagyon sok évük lesz együtt. Tűz a tűzzel? Nem szerencsés.
- Nem lenne ott a húga esküvőjén? Amilyen csodálattal beszél kegyedről, biztos nagyon megviselné, hogy nem osztozik az örömében. Ő igazán boldog.
Ami rólam nem mondható el, és ez talán ki is érződik abból a különös és kissé talán szomorkás hangnemből, amit akaratlanul megütök. Nem akarom elárulni magam, de van némi bűntudatom, tudva, hogy nem adhatom meg neki azt, ami járna neki.
- Csak kiszellőztettem a fejem. A húgát várom, ilyenkor sétálni szoktunk. Ha van kedve, csatlakozzon.
Mi? Dehogy! Ne mondj már ilyen hülyeségeket, ne idegesíts! Már hogy lenne az, hogy ő eljöjjön velünk? Miért is akarok én időt tölteni vele? Nekem csak jó, ha ő nincs a közelemben.
- Nem kimondottan. Nagy családom van, az öcséim szívesen élvezkednek a helyzetemen, de meg nem ölhetem őket, sajnálatos módon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846807#post846807][b]Bontovich Márton - 2022.05.25. 21:24[/b][/url]

Nem válaszolok arra, hogy ez a huszonegyedik század, mert olyan, mintha magamat hallanám, én magam is ezzel az érvvel jöttem, hogy nem kell ezt erőltetni, had dönthessen saját belátása szerint, kedves lány, megérdemli, hogy szeresség.
- Ők szabad akaratukból döntöttek. Azok, akik már házasok. És szabad akaratukból döntenek azok is, akik még a házasság előtt állnak. Az én házasságom az apám kérése volt.
Nyugodtan beszélek hozzá, mert értem, hogy miért nem érti. Itt előtte róla volt szó, most pedig a húgáról van. Egyiküket el kell vennem, mert ez az egy megállapodás volt, amihez ragaszkodott.
- Nem vagyok egy nősülős típus, így megkönnyebbültem, amikor megszökött, csak azzal nem számoltam, hogy a húgát idővel az Ön helyébe állítják.
A szerelem gondolatára csak megingatom a fejem. Nem áll szándékomba szerelembe esni, és leginkább csak egy baráti házasságot látok magam előtt, ha szerencsés vagyok.
- Beleillik majd a társaságukba, élcelődhet rajtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846870#post846870][b]Bontovich Márton - 2022.05.27. 16:14[/b][/url]

- Én mondtam neki, hiszen hallotta.
A fogaim között szűröm a szavakat. Egyetlen perc alatt képes annyira, de annyira felidegesíteni. Az előbb már éppen kedvesen beszélgettünk, már éppen kijelentettem volna, hogy nem egy hárpia, nem egy téboly... erre most megint. Kegyetlennek nevez.
- Maga szerint én ezt élvezem? Ha ő mond nemet, az rendben van, de nem akar nemet mondani. Az Ön apja pedig erősködik, hogy a házasság meglegyen. Én az apám miatt belementem, és belemennék akár Önt, akár a húgát kell elvennem, de nem mondtam neki soha, hogy szeretem, vagy, hogy valaha szeretni fogom. De ő szerelemről beszél, ami nincs.
Szusszanva emelem az égre én is a tekintetem, mielőtt még kimondom azt, ami a nyelvemen van, hogy csak vágy van, de az sem a kisebbik, hanem a nagyobbik iránt. Minden éjjel, minden napközbeni el-elmélkedésnél őt látom, a villanó szemeit, az ajkait, a haját. Másabb árnyalatú, mint Zille haja, hiába szőkék mind a ketten. Tekintetem az égről a lapra fordítom, és magamat is meglepve, őszintén felnevetek.
- Az a piros tökéletes, de a kék mintha szürkítené a bőröm. Bár az is illik ehhez az egészhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=846883#post846883][b]Bontovich Márton - 2022.05.28. 05:43[/b][/url]

- És magába mit neveltek bele?
Mert, hogy ő is volt tizennyolc éves, emlékszik ő arra, hiszen akkorra programot szerveztek nekik, esküvő címszóval. Csakhogy a lány nem kért a buliból, és legyünk őszinték, valahogy titkon azt reméltem, hogy a húga követi. A testvérek majmolják egymást, nem?
- Igen, tanítani szerettem volna.
De ez ugye sosem valósult meg. Van hozzá végzettségem, a kicsiket is taníthatom, és azokat is, akik tanodákban vagy egyetemeken koptatják a padot. Az apám halála után nem kellett volna visszamennem, de én akartam, legalább arra a kis időre, amíg a gyakorlatot teljesítettem, olyan életet élhettem, amilyet én akartam, és nem olyat, amilyet a helyzet erőltetett rám.
- Mindenképpen. Ha pedig ezzel elérhetem, hogy még tovább élvezhessem kiemelt figyelmét, már holnap elkezdek ehhez hasonlókban járni. De azért előbb engedje meg, hogy megkérdezzem, mégis mi a franc baja van magának velem?
Mert ez már nem a húgáról szól. Mások örülnének neki, hogy nem hetvenéves, kivénhedt, kék pirulán élő öregember vagyok, vagy egy beteg állat, aki olyan dolgokra kényszeríti az a butuska kislányt, amilyeneket elképzelni se akarok, mert nekem is vannak húgaim és felmegy bennem a pumpa. Én ennek a nőnek nem tettem semmi rosszat, mégis, állandóan azt érzem, hogy gyűlöl engem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=847180#post847180][b]Bontovich Márton - 2022.06.01. 20:34[/b][/url]

- Ezt nem kétlem, és a kérdésem nem is erre irányult.
Reflektálok nyugodt, bár talán kissé gúnyos hangon, és elképzelhető, hogy az arcomra kerülő mosolyt is ezzel a kettővel lehetne jellemezni. Nyugodt, de gúnyos. Egy igazi kis rohadék vagyok.
- Felpezsdít.
Még bólintok is, hogy nyomatékot adjak a szavamnak, hogy bizony, úgy van az. A szép vagy éppen csúnya az egészben, hogy valóban így van. Üdítő a csípkelődése, a kis vitáink, az, ahogy fel van háborodva, és ahogy az én vérnyomásomat is képes megugrasztani. Vágyom rá, és ezzel meg is magyaráztam, hogy miért halnak olyan korán a férfiak. Mert a nők, akiket választanak, nem átlagosak, hanem olyanok, akik az idegeikre mennek. Vajon valóban ennyi volna? Az üdítő társasága? Nem, valljuk be, nem csak a személyisége vonz, hanem mindaz, ami ő, mindaz, ami megjelenik az álmaimban, és amiket ébren is csinálnék vele. Annyira szeretném, ha csinálhatnám vele. De ő a menyasszonyom nővére, nem lehet csak úgy az enyém, nem tehetem csak úgy meg vele.
- A helyzetet állandóan becsmérli. Nem engem, ha helyzetet. Szerény véleményem szerint, és persze megnézve azokat a bizonyos opciókat, én az egyik legjobb választás vagyok abban az esetben, ha egy hajadon hölgy előnyös házasságot kíván kötni. A húga járhatott volna sokkal rosszabbul is. De ha az oly nagyon áhított szerelmi frigyet tartogatja neki, akkor szabadítsa fel, jöjjön hozzám feleségül, és így a húga találhat magának olyan ideális férjet, akit maga is elfogad.
Valahol ott szerettem volna abbahagyni, hogy én magam előnyös parti vagyok, de valahogy nem tudtam elhallgatni, és csak úgy kicsúsztak a gondolataim. Na most kellene azt mondani, hogy "léptem", és tényleg lelépni, de azt valahogy még cikibbnek érzem, mintha simán csak itt maradnék. Így hát csak állok vele szemben, és nézem őt. Mi a francot művel velem ez a nő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=847230#post847230][b]Bontovich Márton - 2022.06.03. 21:33[/b][/url]

Van abban valami mély elégtételt keltő, ahogy a kisasszony tekintete az égre emelkedik. Mintha érezném, hogy én is nekiálltam azokat a bizonyos határokat feszegetni. Ó, de még mennyire, hogy nekiálltam. Széles vigyor jelenik meg az arcomon, ahogy látom a bájos kisasszonyka szenvedését, nehéz ügy, ha az embernek meg kell felelnie bizonyos társadalmi elvárásoknak. Épp ezért örülök kifejezetten, hogy legalább az álmaink a mieink, és abban szabadon szeretkezhetünk, ha épp arra vágyik az elmém, és mostanság igen sokszor, sok féle módon vágyik erre.
- Ha jól emlékszem, ötöt szoktak ideálisnak mondani, azonban az is tény, hogy a mi társadalmi szintünkön a tíz elenyésző. Ezzel nem tud vitatkozni, mikor egy-egy házassági szezon másból sem áll, mint alig nagykorú leányok és korosodó urak házasságkötéseinek sorozata.
Sok ilyenen voltam én is, főleg gyerekként. Mostanság inkább korban megfelelőbbre törekednek az emberek, és valahogy a szellemi képességek és a beszámíthatóság kezdett csökkenni. A tavalyi – ha jól emlékszem tavaly volt – szenzáció például a börtönből frissen szabadult árva Krise fiú és a nála valamennyivel fiatalabb Machay lány frigye volt. Tiszta szerelem? Nem hinném, hogy rácsokon át, és érzelmes börtönlevelezésben jegyezve találták meg az ideális párt egymásban.
- Nem, ahogy drogot nem keverünk alkohollal, úgy önt sem keverném vele. Ön és az alkohol együtt számomra már életveszélyes túladagolás lenne.
Hogyan is ússzuk meg azt, hogy idő előtt eligyuk a májunkat? Csak egy felvágott nyelvű Fölnagy kell, és meg is oldottuk a problémát. Még a végén hálás leszek ennek a nőnek, és ennek éppen hangot is adnék, ha épp nem akkor botlana meg, és kapaszkodna belém. Én, végig se gondolva, hogy mit cselekszem, ösztönösen kapom el, és innen valószínűleg összemosódik az álom és a valóság, mert nem csak megtartom, hanem közelebb vonom magamhoz, egészen közel, annyira, hogy a ruhán és bőrén át is hallom a szívének verését. Létezik, hogy olyan hevesen ver, mint az enyém? Az ijedelem, ugyebár, ám én mégsem ezt helyezem előre, sokkal inkább mást, és ahogy kimondja, hogy mennie kéne, és úgy mozdulok előre, hogy ajkaimmal ajkait érintsem, és mielőtt még további butaságokat mondana, magamat is meglepő szenvedéllyel csókolom meg. Az íze, az illata, a lénye bódító hatással van rám. Miért is kellene nekem alkohol, ha itt van ő? Csak őt akarom…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=847241#post847241][b]Bontovich Márton - 2022.06.04. 07:20[/b][/url]

Nem tudnám megfogalmazni, hogy mégis mi történik velem, hiszen soha életemben nem vesztettem még el úgy a fejem, mint amennyire képes vagyok kifordulni magamból a közelében. Nagyon sok mindent megtennék vele. Van, hogy úgy érzem felpofoznám, máskor letépve a ruháit tenném magamévá bárhol, bármikor. Alig pár napja ismerjük egymást, mégis, egészen biztosan tudom, hogy benne megtaláltam azt a nőt, akit egész életemben kerestem. Ennek örülnöm kéne nem? Szerelemből, vágyból, szenvedélyből szerettem volna mindig házasodni, és itt van ő, aki mindent megtestesít. Első látásra megtetszett, és minden szóváltásunkkal egyre nő iránta a lelkesedésem. Csakhogy, már nem ő a jegyesem, ő azzal, hogy akkor éjjel megszökött, elvette az esélyt, és én most a húgával vagyok kényszerű jegyességben. Mit jegyességben?! Hiszen küszöbön az esküvőnk, melyre  a tőle kapott pofon ébreszt rá.
- Ez a maga hibája.
A fejemben a mondat úgy hangzott, hogy "igen, mert tagadhatatlanul vonz engem", de hát, ahogy kinyitottam a számat, valami egészen más jött elő, és erre nem kifejezetten vagyok büszke. De nem tudom, hogy ő hogyan gondolkozik, szeretném megkérdezni tőle, de nem hagyja, mert a sors fintoraként feltűnik a húga, és amíg én akaratlan is odapillantok, ő távozik. Nem hiszem el, hogy ebbe a slamasztikába kerültem. Nem hiszem el. Gyorsan megigazítom a ruházatom, és ha csak egy kevés rúzs vagy bármilyen kencefolt is van rajtam, azt egy gyors mozdulattal eltávolítom, és Zille felé indulok, mintha minden rendben lenne. Könyörgöm, valaki nyírjon ki, mert én ezt nem fogom tudni végigcsinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848257#post848257][b]Bontovich Márton - 2022.06.23. 22:00[/b][/url]

- Szarba léptem.
Felelem teljesen nyugodtana a csúf igazságot, mert tényleg ez történt. Közben a tekintetem megpróbálom elvonatkoztatni a távozóról, egészen pontosan annak fenekéről, ami szerény véleményem szerint jóval nagyobb, mint amekkora egy ilyen testalkatú nőhöz alapból járna, és legyünk őszinték, ez egy férfi embert igencsak tud foglalkoztatni.
- Nem tudom, random szőke lány a tóparton? Beleült egy rágóba, és segítettem neki.
Maradjunk a történet pozitív szakaszában, és a tény, hogy valóban az én nadrágom madzagjával oldotta meg a helyzetét, segítség. Azt hagyjuk, hogy a körülmények fényében a legtöbben más módon fejezték volna be.
- Találtál már plusz egy főt az esküvőmre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848265#post848265][b]Bontovich Márton - 2022.06.23. 22:27[/b][/url]

Mély levegőt veszek, majd kiengedem, de nem elég, így a műveletet megismétlem, és próbálom azt mantrázni magamban, hogy az édesanyám nagyon szomorú lenne, ha véletlenül vízbe fulladna az egyik gyermeke, és ez alatt azt kell érteni, hogy egy másik addig tartotta a víz alatt, míg az már nem vergődött tovább.
- Menyasszonyom van, nem lehet.
Emlékeztetem a tényre, hogy ott van Zille, noha én lennék a legboldogabb, ha nem lenne, és ő is csak nyerne vele. Kedves lány, de nem az, aki nekem kell, nem olyan, aki megfog, aki az első pillantással megigéz. És nem is lenne ez baj, vagyis eddig nem is volt, de most látva ezt a nőt, a dolgok megváltoztak.
- Olajat a tűzre… Ezek szerint nem tetszik a választottam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848269#post848269][b]Bontovich Márton - 2022.06.23. 22:34[/b][/url]

- A Balaton mocskos, szerintem ő olyan nő, aki csak luxus körülmények között csinálja. Mármint nem prosti, csak igényes.  
Hogy ez így honnan jött, meg az, hogy a másik azt feltételezheti egy random lányról, hogy a testével keresi a kenyerét, azt nem tudom, ahogy azt sem, hogy én miért mentem egyből, hogy nem az. És ha az? Szíve joga annak lenni, csak én nem hiszem. Mármint, nem, ezt inkább hagyjuk, mert a végén annyira belezavarodom, hogy én magam sem tudom, hogy mit akarok kihozni belőle, de az biztos, hogy nagyon rosszul fogok kijönni belőle. Mint mindenből mostanában. A legkevésbé arra van szükségem, hogy botrányba keveredjek most, amikor már kezdek beletörődni abba, hogy megint ott vagyok, ahol évekkel ezelőtt, és Zille egy tündér, de valahogy nagyon nem fűlik a fogam még egy Fölnagy lánnyal eljátszani az oltári égést.
- Apánk kérése volt. Korban hozzád illő inkább, és amennyit beszélgettek, biztos vagyok benne, hogy te jobban ismered, mint én valaha fogom. Mi a faszom? Baszki.
Gyorsan kapom el a nadrágot, mielőtt tényleg közszemlére teszem itt a férfiasságom, hát komolyan nincs nekem elég bajom? Remek lenne, ha az anyám még jöhetne óvadékot letenni azért, mert a harmincéves fia mutogadós bácsit játszik, és közszemlét sért.
- Semmit sem tenne veled. Megsimogatná az arcod, és adna egy epres nyalókát. Az ilyen nők maximum reggelire fogyasztanak olyan kölyköket, mint te. Sokkal inkább látom egy öregebb fickóval, akinek megadja neki jó körülményeket. Mondjuk, ez esetben szaladnod kéne, mert lehet, hogy a kertésze még lehetnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848278#post848278][b]Bontovich Márton - 2022.06.23. 22:51[/b][/url]

- És mit mondtam volna neki? Helló, nem ismerlek, te sem engem, de én vagyok a csávó, aki amúgy ott dekkolt az oltár előtt, míg te leléptél világot látni, klassz hely ez a, mit tudjam én, Párizs, de szóval jó lenne, ha inkább hazajönnél velem, mert akkora főnyeremény egy kényszerházasság, hogy azt se tudjam, hol kezdjem az elmesélését? A lábaim elé omlott volna, főleg, ha olyan nő, mint ő.
Akkor egészen rendben voltam a házassággal. Papa azt kérte, hogy vegyem el a legjobb barátja lányát, én pedig örömmel mondtam neki igent, hiszen ez megtisztelő, elvégre a kezembe adták annak a lánynak a sorsát, akit olyan nagyon szerettek, és ezek szerint az apámat is nagyon szerették, máskülönben ez szóba se került volna, és Zille se, ha már itt tartunk. Zille se került volna szóba.
- Nem állítom, hogy több nővel volt dolgom, mint neked, csak azt tudom egészen biztosan, hogy minőségibb élményeim vannak. Félek, hogy olyan szinten fel vannak pörögve a hormonjaid, hogy Zsuzska nénit is elkapnád a sarki kisboltban. Komolyan, erre kellene megoldás haver, nincs senki, akivel levezethetnéd a felgyülemlett dolgokat? Baromira egészségtelen nem szexelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848281#post848281][b]Bontovich Márton - 2022.06.23. 22:56[/b][/url]

- Miért, végül is visszatért?
Volt erről szó, mármint határozottan emlékszem rá, hogy Zille azt mondta, hogy reméli, hogy eljön a nővére, meg örülne neki, ha ő tervezné a ruháját. Igazából nagyon sokat beszélt a nővéréről, többet, mint saját magáról. Amikor róla kérdeztem, például, hogy milyen zenét szeret, akkor is mindig jött az, hogy Mira mindig inkább ezt szerette, vagy azt szerette, holott engem az a nő nem érdekelt, a jövendőbelimet próbáltam jobban megismerni.
- Bármennyire is érzem a vesztem ebben, mégis úgy vélem, hogy Zille jobban érezné magát, ha ott lennél, és talán nekem is megnyugtató lenne, ha egyikőtök elkísérne, anyánkon kívül.
Mondjuk, egy fél pillanatig sem gondoltam, hogy ő lesz az, sokkal inkább egy érettebb, tapasztaltabb szárnysegédre lenne szükségem, bár kétségtelen, hogy ha oldani kell a feszültséget, akkor Miksa a nyerő.
- Undorító vagy, ő anyánkánál is idősebb.
Van, aki ezt preferálja, amiből nincs semmi baj, de nem szeretném, hogy a testvérem legyen az. Gyarló az ember, tudom, tudom. Arra, amit mond, sóhajtok, és megvonom a vállam félszegen.
- Azt hiszem, az agyam is elkezdett erre átállni. Eddig nem volt problémám a vággyal, de, ahogy közeledik az esküvő, olyan lettem, mint, amikor reggel iskola miatt kelni kellett. Semmi kedvem nem volt, és húztam a dolgot. Most is ez van, mintha az agyam idő előtt elzárta volna a farkam, és ha az a nő holnap felbukkan, én meg feszültebb leszek a mostaninál, akkor kurva nagy bajban leszek. Feladom, gyere velem holnap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848297#post848297][b]Bontovich Márton - 2022.06.24. 11:19[/b][/url]

- Kitárgyalnak… vagy meggyőzi, hogy szökjön meg. Amennyire kellemetlen lenne, annyira drukkolok neki. Aztán valaki egyszer csak hozzámjön szánalomból, vagy elterjed, hogy meleg vagyok.
Mondjuk valahogy egyik sem vonz. Egyszerűen csak még nem volt meg az igazi. Mostanában, ahogy nézem másoknak sem olyan egyszerű ez a történet, nem nagyon megy a nagy szerelem meg az igazi megtalálása, sőt, mi több, újabban megint trend elrendezni egy-egy házasságot.
- Te, az oltárhoz nem szeretnél odasétálni? Minőségi csere lenne. Igaz, hogy nem vagy elsőszülött, de ahogy minden testvéremről, rólatok is bőkezűen gondoskodnék.
Amúgy is, mit csináljak én annyi pénzzel, amit a kezembe kaptam, miután én lettem az elsőszámú örökös? Én inkább élnék békés vidéki életet, mondjuk Bogolyfalván, mint puccos előkelőségeset. Szeretem a hivatásom, dolgoznék benne, és tudom, hogy jó is lennék, csak kellene a tér, ami jelenleg nincs meg hozzá.
- Amúgy is azok lettünk volna, csak mondjuk mondhatott volna nemet személyesen. Ki a franc szökik meg éjjel? Ha hatvan éves lennék, kopasz, fogatlan, akkor megértem, mert ott még segít a kék tabi, de baszki, szinte egyidősek vagyunk, nincs ismert degeneráltság a családomban, teljesen normálisan élünk, a múltam tiszta, nem öltem embert, már nem is dohányzom, hát mi kell még? Bosszant, látatlanul is bosszant. Mert nem volt korrekt az, amit csinált. Ez egy becsületkérdés volt, hogy mi összeházasodunk. Ő pedig nem tette meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848299#post848299][b]Bontovich Márton - 2022.06.24. 11:23[/b][/url]

- Ezt meg tudom érteni. Kár, mert jó üzletet köthettünk volna.
Mikor is lettem én ilyen? Egy olyan családban nőttem fel, ahol azt vallottuk, hogy akkor és azzal házasodj, akivel és amikor szeretnél. Vannak olyanok, akik a házasságkötéskor még nem számítottak aranyvérűnek, csak a gyermekük, és vannak olyanok is, akik valószínűkeg nem érik meg azt, hogy elmondhassák ezt az ő águkról. Ezért is volt nagyon furcsa a tény, hogy nekem azzal a lánnyal kell házasságra lépnem, és nagyon furcsa az is, hogy a húgához ragaszkodnak. Mintha valamit nem mondtak volna el.
- Igen, és nem nagyon örülök neki, hogy csálén áll a tiarám.
Mert én ismerek ám ilyen szavakat, mint a tiara, úgybizony, szóval joggal lehetek sértődött és durcás. Mert nem fair, egyszerűen nem az, ez az egész nem az.
- Csak megbeszélhettük volna, mert akkor kitalálunk valami megoldást. Valamit, ami mind a kettőnknek jó.
Sokáig volt beszédtéma a meglépett menyasszony esete, ahogyan az is, hogy most egy másik Fölnagy lányt jegyeztek be ugyanazzal a Bontovich-csal esküvőre. Szinte látványosság lesz az esküvőm, és én nem erre vágytam.
- Ne légy nevetséges. A szerelem első látásra baromság. Idővel kellemes házasságunk lett volna, ahogy most az lesz Zillével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848312#post848312][b]Bontovich Márton - 2022.06.24. 13:29[/b][/url]

Én hallom őt, tökéletesen, csakhogy nem akarok foglalkozni vele, mert van nagyobb problémám is. Sokkal nagyobb problémám.
~ Bazd meg. Bazdmegbazdmegbazdmeg. ~
Hát nem hiszem, hát mi a franc volt el, miért ő? Miért itt? És úgy egyáltalán: MIÉRT. Miért én? Ez csak valami rossz vicc, teljesen ki vagyok készülve, hogy nézem a távolodó alakját, és valószínűleg éppen van az, hogy az öcsémre, akit imádok és szeretek, tiszta szívemből, olyan erőteljesen ripakodok rá.
- Semmikor.
Ahogy rávillan a szemem, érzem, hogy túlzás volt ezt tennem, és magamat látom benne, ismerem ezt a fajta hozzáállást, ez én vagyok, mielőtt Fölnagy Mirella évekkel ezelőtt az életembe lépett volna.
- Elnézést.
Nem csak emiatt kérek bocsánatot, hanem azért is, mert felállok, és ellépve az asztaltól egy fa irányába indulok, jó nagy fa, az ember simán felkötheti magát, de nekem csak az a célom, hogy hiperventiláljak, és hogy minden lehetséges módon távol kerüljek ettől a nőtől. A fa takarásában a falnak vetem a hátam, lecsúszok, és karjaimba temetem az arcom. Nem hiszem el, én ezt nem hiszem el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848315#post848315][b]Bontovich Márton - 2022.06.24. 13:59[/b][/url]

- Fortunának a kurva anyját.
Felelem szárazon, ami jó, mert a torkom ki van száradva, de a szemem meg nedves, hát most itt az idegességtől komolyan elsírom magam? Nem hiszem el. Az a nő... gyönyörű, szellemes, vonzó, olyan, amilyen nőről mindig álmodtam, az a szint, amit az ember gyereke tudja, hogy nem érhet el. De vágyik rá.
- Ő a nővére. A kicseszett nővére.
Mert az. Miért kell neki lennie? Miért nem lehetne bárki más? Akárki. A földön tényleg akárki, csak ne ő.
- Ez baj, ez nagy baj Miksa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848321#post848321][b]Bontovich Márton - 2022.06.24. 14:40[/b][/url]

- A helyzetnek megfelelően.
Érzem, ahogy a hányinger kerülget. Feljött a gyomorsavam, kiújult a korábban nem is létezett refluxom, és biztos vagyok benne, hogy megátkozott az az átokverte boszorka. Erre az állapotra ninca jobb magyarázatom.
- Nem érdekel. Miért ő az? Miért.jött vissza?
Miért kell nekem most már tudnom, hogy ő lett volna az? Ő lett volna az. A feleségem lenne.
- Ha ilyen nő lennék, én is elmenekültem volna.
Dörmögöm, miközben az ágyékom wlé teszem a kezem. Sosem tudhatod, hogy mikie sérülhet meg a kapitány.
- Szerinted tudta? Tegnap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848358#post848358][b]Bontovich Márton - 2022.06.24. 16:15[/b][/url]

- És mit akar itt? Végignézni?
Zille nagyon sok szempontból tökéletes, szülni csak pár év múlva fog, még nincs abban a korban, szerencsére még iskolába jár, és szeret is odajárni, az egyetemet is feltétlenül javasolni fogom neki. Emellett művelt, nem heves a vérmérséklete, illedelmes, idomuló, minden, ami egy jó feleség ismérve, és ezekből eddig nagyon kevés van meg a másikban.
- Ne fantáziálj róla.
Magamnak sem tűnik fel, hogy mennyire agresszíven szólok vissza, teljesen elborította az agyamat a köd. Nem akarom azt se, hogy Zille nővére legyen, ahogy azt sem, hogy Miksa fantáziáljon róla, még ha csak elméletileg is teszi.
- Miért csinálja ezt? Olyan, mint egy kergemarhakóros dilis tyúk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848426#post848426][b]Bontovich Márton - 2022.06.25. 15:42[/b][/url]

Grimaszba fordul az arcom, ahogy azt mondja, hogy ott áll majd az ágy mellett. Nem, én ezt nem akarom. A helyzet az, hogy Zillét nem akarom a jelenetbe, és a helyére betenném Mirellát. Fejben meg is történt, hiszen az elmúlt éjjel, amikor először álmodtam róla, már emlékszem, hogy fátylat viselt. Semmi mást, csak fátylat, és ami azt illeti, az elején az ágy mellett állt, aztán… megrázom a fejem, nem, erre még csak gondolni se szabad soha többet.
- Dededede, hát nem érted, hogy ez baj? Nem a tíz mondat, hanem az, ami bennem van. Ha lehunyom a szemem, olyan dolgokat teszek meg vele, hogy még ébren is élesen a szemem előtt van, és hidd el, amikor felénk jött, azt hittem, hogy még mindig alszom, hogy odaér, szétszéled mindenki, és azon az asztalon…dugom.
Az utolsó szót szinte némán mondom ki, mert lássuk be, nem is akartam erről beszélni, csak úgy megindultak a szavak, és mire észbe kaptam, már kint is voltak. Átkozott légy Miksa, hogy mindig ezt éred el.
- De én nem akarom megismerni, mert szégyenbe hozott.
Persze, mert most kétszer annyira nem akarom a készülődő esküvőmet és kétszer annyira bánom a meg nem valósultat. Mert ez a nő, ez az átkozott nőszemély az, akit én nagyon is akarok.
- Még mindig néznek minket?