Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850592#post850592][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:30[/b][/url]

Csak megingatom a fejem, mert nem, egyáltalán nem vagyok az, sőt, ami azt illeti, nagyon  is rosszul állok a lovagiassággal, hiszen attól még, hogy betakartam, továbbra is simogatom a karját. Vágyom rá, hogy megérinthessem, hogy mellettem legyen, hogy ne érjen véget soha ez az este. A nyomós érvére sóhajtok egyet, és megingatom a fejem.
- Annak vége. Aznap vége volt.
Mert tudtam, hogy őt akarom, akkor is, ha az a legnehezebb dolog lesz egész életemben. Mert egyikünknek sincs könnyű természete, de biztos vagyok benne, hogy működött volna.
- Sosem történt köztünk semmi. Órákon át sétáltunk, hallgattam ahogy beszél, ami lehet, hogy az öcsémnek érdekes, de nekem túl távoli volt. Mindig túl távoli volt.
Lássuk be, jócskán öregebb vagyok, mint Zille, és nekem már ott jár az életem, ahol olyan társra van szükségem, akinek tényleg erős válla van, hogy cipelhessük a súlyokat, akivel erős a szövetségünk, és nem kis hebehurgya.
- Egy kupicával. Több nem ment le belőle. De a fertőtlenítő totálisan kijózanított.  
Ez is majdnem, de azért ilyet mégsem illik mondani hölgyek előtt, különösen előtte nem, hiszen éppen  férfinak lát  ezt szeretném kélvezni.
- Nem tudom  csak ez a fél madzag maradt, a többit elvitted.
Hátranyúlok az éjjeliszekrényhez, és a kezébe helyezem azt a fél madzagot, mintha olyan sok esélyem lenne a sikerre. De azért kitartóan várok. Hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850594#post850594][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:31[/b][/url]

- Nem mondom, hogy nem akartam, hogy a mai este jobban fájjon.
Mert akartam, mert ha már fáj, akkor fájjon rendesen. Igen, akkor bántottuk egymást, és jól esett a nagy idegtépés, de utána, ahogy hazaértem az üres házba, előtört belőlem az, hogy bassza meg, ezt akarom, azt, hogy tényleg így tudjam bemutatni, hogy így tudjam csókolni, és ölelni, és, hogy mindenki lássa, hogy hozzám tartozik. Persze, hogy ki akartam ütni magam. Visszafordulva hozzá, már a madzaggal, elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy mennyire jó is volt az a nap, de a mosoly és az öröm nem tart sokáig, mert a következő pillanatban mintha rohama lenne, teljesen elterül az ágyon.
- Mira!
Riadtan ugrok oda, hogy kirángassam ebből az állapotból, de hiába rázom, vagy csinálok vele bármit,  egyszerűen nem reagál. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, szólítgatom, pofozgatom, rázogatom, és közben megpróbálom a madzagot is lehúzni a karjáról. Egyszer már elvesztette az emlékeit, az életét nem kellene, hogy eldobja.
- Miri az Isten szerelmére, meg ne halj nekem!
Észre se veszem, amikor kinyitja a szemét, már azon gondolkozom, hogy erősebben megütöm, a kezem már lendül, és hála az égnek, hogy megszólal.
- Mi a faszom? Mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850596#post850596][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:32[/b][/url]

Valahogy most nem igazán vagyok vevő a humorára, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy hol van, és hogy mit szerettem volna vele csinálni. Volna, ó igen, mert komolyan mondom Mirellán láthatatlan vasbugyi van, vagy én nem tudom, de egyszerűen mindig, mikor bejuthatnék, akkor történik valami. Nem, én nem kértem jelt arra, hogy ez egy szar ötlet, mert ha az is, Merlin szerelmére, benne akarok lenni.
- Aú! Ilyenkor kár, hogy Virág meg a kurva emancipációja nem látnak. Férfiverő.
El is húzódom tőle, hogy a tarkómat simogassam, miközben ő teljes nyugalomban van. Hát nem hiszem el, de tényleg, hogy neki ennyire vicces ez a helyzet, hát hetek óta szivat, és nagyon rossz ám az, amikor felizgulsz és nem elégülsz ki, de még meg is vernek. A nők állatok, ezt jegyzőkönyvbe szeretném vetetni.
- Nem bántottam meg. Megmondtam neki, hogy nem vehetem el, mert beléd vagyok szerelmes. Jól fogadta. Miksa meg gondolom jól megvígasztalta.
Bár van az az egykislányos története, szóval nem tudom, hogy akkor nem vigasztalta meg, vagy Zille az egykislány, aztán azért nem mutatta be. Én mondtam neki, hogy vegye el, nem lenne belőle sértődés.
- És akkor most emlékszel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850598#post850598][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:33[/b][/url]

Érzem, hogy ez nekem sok. Nézem őt, értem és megértem azt, amit mond, de nem tudok rá mit reagálni. Értem az indítékait, és igazat adok neki abban, hogy egyikünk sem tud akkora áldozatot hozni, hogy lemondjon az életéről a másik miatt. De ez nem lehet ennyi. Egyszerűen nem lehet ennyi. Nem veszíthetem el, hiszen még csak most kaptam vissza. Már, ha ugyan visszakaptam. Elképzelhető, hogy nem, hogy sosem volt igazán az enyém.
- És ha kitagadnának?
Kérdezem egészen halkan, mert ez is opció. Egy ember kérheti a kitagadását, ami a vagyona és a neve elvesztését jelenti, és azt, hogy a családfán többé nem jelenik meg. Nekem nincs szükségem a vagyonra, amit vele kapnék, és amúgy is az én nevemet viselné, anyagiak dolgában pedig van olyan leleményes, hogy saját bevételre tegyen szert.
- Két hét itt, két hét ott? Ingázhatunk. Nem lenne gond. Nem hagyhatom itt teljesen a családomat, de ennyit meg tudnánk oldani. Beindíthatnád itthon is a karrieredet, irányíthatnál innen. Én elmegyek veled, ha te itt maradsz velem. Nem kivitelezhetetlen. Vannak emberek, akik naponta ingáznak országok között, mi is meg tudjuk ezt csinálni. És akkor nem veszítjük el egymást.
Kétségbeesetten keresem a megoldásokat, és mondom azt, ami az eszembe jut. Bármit, ami megoldás lehetne arra, hogy el kell válnunk egymástól. És jelen esetben ez a legjobb, amit ki tudtam találni.
- Gyere hozzám feleségül, mint egy átlagos ember, ne úgy, mint egy Fölnagy lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850600#post850600][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:34[/b][/url]

- Mert szeretlek.
Amíg nem ismertem őt, nem gondoltam, hogy lesz olyan a felnőtt életemben, akinek ezt kimondom. Gyerekként, kamaszként, sőt, fiatal felnőttként is voltak lányok és nők, akiknek kimondtam, nem vagyok álszent, mindenkit szerettem is, valamiért. De őt felnőtt férfiként, gondolkozó, érett emberként nevezem a szerelmemnek. Szerelmes vagyok belé, és ezen a nagy eszményei sem változtatnak.
- De, volt olyan, hogy velem volt a bajod.
Szerinte én nem voltam alkalmas - joggal - arra, hogy a húga férje legyek, hogy megfelelő partner legyek bárkinek. De miatta nem tudtam azt lenni, előtte sikerült, előtte nem lehetett rám panasz, és tényleg, az utóbbi hetekben vadultam csak el, csak azóta, hogy ő velem van. Ahogy megérint, lehunyom a szemem, a homlokom a homlokának döntöm.
- Nem élhetek nélküled, mert már tudom, hogy milyen veled lenni.
Teljesen őszintén mondom. Amíg távol volt, minden mozdulatban, minden szőke hajban, minden nevetésben őt kerestem. Néztem Zillét, csüngtem az apró, esztétikai hasonlóságokon, de nem enyhítették azt, hogy rá vágyom.
- Én vagyok a legidősebb, a családom feje, senki sem kötelezhet házasságra, és ha nem akarsz feleség lenni, nem leszel. Nekem már nem kötelező ezt megtennem.
Mintha ez lenne a legnagyobb baj. Ő el akar menni ebből az országból, én viszont tudom, hogy itt akarok maradni. Nem hagyhatom el a családomat, az anyámat, nem tudnám magamnak megbocsátani, ha a távollétemben történne velük valami.
- Én is a másik mellett akarok lenni, de nem tehetem, nem mehetek. Értsd meg, bármit feladnék érted, de ők az én felelősségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850602#post850602][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:35[/b][/url]

- Elfogadnák. Egy idő után senki sem emlékezne arra, hogy házasok vagyunk-e vagy sem. Csak az apád, aki tudná, hogy nem.
Én vállalnék mindent, és nem hagynám, hogy őt bárki, akárcsak megpróbálja bántani. Nem engedném. Hozzám tartozik, ezt senki sem vitathatja, és minden más a mi dolgunk lenne. Ellenkezni szeretnék vele, azt mondani, hogy "de", ám az aprócska szó bent ragad a csókjainál, amiket készségesen viszonzok, és közelebb húzva őt, belesóhajtok ajkaiba, ahogy megmozdul.
- Ne beszéljünk.
Kérlelem csendesen, és úgy csókolom, ahogy lent, azzal a bizonyos, mintha nem lenne holnap csókkal. Mert minden jel arra utal, hogy nem is lesz, hogy ma éjjel nem csak megkapom, de el is veszítem őt, hiába minden reményem és ajánlatom. Sokkal jobban tus gyűlölni, mint, ahogy engem képes szeretni, és ez elég ahhoz, hogy ezek a lopott pillanatok, ez az éjszaka legyen az, ami megkoronázza az egészet. Lefejtve róla a szakadt ruhát, a bőrét simítom a hátán, miközben a vágyam újra éled, és ma az enyém lesz, és én az övé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851076#post851076][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 11:50[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy mikor lett hajnali fél kettő, de ma eleve nehezen is haladtam a dolgokkal, talán az időjárás miatt, talán mert anyám egész délután azt ecsetelte, hogy melyik testvéremnek milyen kötelezettségeket szán, és, hogy mennyire aggódik, hogy bár az öcséim sorra hozzák bemutatni a választott menyasszonyokat, Miksának eszében sincs. Véleményem szerint ő csinálja jó, de ezt nem mondhattam neki, így inkább csak azzal nyugtattam, hogy addig sem kell aggódnia, hogy a fia választottját nem kedveli. Ezen megörült, és a délután hátralevő részében ajnározta a fiút. Hálistennek. De ez nem jelenti azt, hogy én jól haladtam volna. Terveim szerint a következő évben emelni kívánom a testvéreim havi ellátmányát, ám ennek végiggondolásához csendre lett volna szükségem, nem az olyan gondolatokra, mint, hogy Misi is előbb hozott ide nőt, mint én, pedig tudjuk, hogy …
Sóhajtva ülök tehát hajnali fél kettőkor a teraszon, emberes adag rántott csirkével, ami még a vacsora volt, köret nélkül, mert valójában utálom a rizst. A bundáját szeretem a legjobban, de ez titok. Most szabadon lehetek rossz. Üres aggyal ezt csak megmosolygom, ahogy a kezeim között forgatom a még ép combot. Csodás időnk van, és én ezt, ha zsibbadtan is, de nagyon élvezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851078#post851078][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 11:52[/b][/url]

Érzem, ahogy az agyam helyén a semmi van, annyira elfáradtam, és annyira nem jutottam semerre ma, de jól vagyok, mint aki megbékélt a sorsával. Ami baromság, mert egyáltalán nem békéltem meg vele, csak jelen pillanatban úgy határoztam, hogy egy kicsit pihentetem. Mert ötletem sincs, hogy mégis mit kellene tennem, és mert a pihentetés jobban hangzik, mint az, hogy kétségbeesetten rohangálok és szenvedek. Rendben vagyok, az óta az este óta az emlékekbe kapaszkodom, és érzem, hogy az az egyetlen este is képes volt megváltoztatni az életemet. Másként értékelek mindent, már nem vagyok olyan idegbeteg, mint előtte. Kellett. Mira kellett nekem.
- Helló… macska. Furcsa macska.
A fejem kissé oldalra döntöm, ahogy nézem, mert nem emlékszem, hogy ilyen macskát láttam-e korábban. Az biztos, hogy nem valamelyik szomszédé, ez egy csendes falu, és mi vagyunk az egyetlenek, akiknek telne egy ilyen különleges macskára. Talán a mágia vonzotta, ami ebben a házban van.
- Nem bántalak.
Lenyúlok hogy ha szeretné, az ujjaimat meg tudja szagolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851080#post851080][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 11:55[/b][/url]

Meglep az állat bátorsága, jót nevetek azon, hogy rögtön az ölembe ugrik, és nem vagyok rest megsimítani. Talán az egyik húgom vette, csak nem mert szólni, és most itt kint rejtegeti? Egyik évben volt már ilyen, akkor Martin hozott haza egy kicsi pónit. Három hónapig rejtegette, amíg a póni ki nem szökött, és anya haját meg nem rágta. Nem kizárt, hogy most is ez a helyzet.
- Milyen különleges a szemed, mintha az övé lenne, mintha ő nézne engem. Kezdek megőrülni, ugye? Őt látom mindenben, de ez nem lehetséges. Te egy macska vagy. Szereted a csirkét?
A borítását szabad kezemmel leszedem, egy kis darabot kitépek a húsból, és felé nyújtom, hogy ha szeretné, egyen. A macskák szeretik az ilyesmit.
- Mesélhetek neked? A családom ritkán empatikus, mindenből viccet csinálnak, úgy könnyebb, tudod? Amióta apa meghalt, nem is csodálom, hogy csak nevetni akarnak. Nálatok is ilyen a helyzet? Ugye nem a pónival laksz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851082#post851082][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:07[/b][/url]

Nem is értem, hogy miért is nincs több háziállatunk, hiszen ezt a macskát simogatni kifejezetten jól esik, és, ahogy nézem, türelmes jószág, elviselné azt is, ahogy Miksa bolondozik vele, vagy a lányok agyon nyúzzák.
- Tudod, van egy olyan szép cicalány, mint te, ilyen szép a szeme, és akkor, amikor csak így magam vagyok, sokszor azt képzelem, hogy ott ül az asztal másik oldalán, és neki mesélek, vagy csak nézem őt, mintha itt lenne, és velem enne. Nagyon szeretem ezt a lányt, sosem volt még senki, akit ennyire szeretnék, de újra és újra kicsúszik a markomból, mert valamit mindig elrontok vele. Én próbálok normális lenni, de ő… mellette nem lehet, teljesen kiviszi az észből. Megbolondulok tőle.
A végét csak suttogva mondom ki, de elnevetem magam, ahogy elém rémlik az, hogy mennyire  idegbeteg tudok lenni Mira miatt. Teljesen felpaprikáz a nő, és imádom a veszekedéseinkkel együtt is.
- Nem akarom, hogy meggyűlöljön, ezért nem is zaklatom. Együtt voltunk, végre, ő pedig az első alkalommal, amikor lehetett köddé vált. Nekem pedig már nem kell nősülnöm, pedig vele nagyon házas akartam lenni, jövőt építeni, de feloldoztak a házasság köteléke alól. Elég testvérem van, aki tejesíti majd a családunk fennmaradását. Szomorú? Nem, hidd el, rájöttem, hogy igaza volt, a szerelmi házasság százszor fontosabb, mint a kötelezettségből köttetett, és mindegy, hogy mi szeretjük-e egymást, ő mégis csak azzal foglalkozik, hogy az apja ellen menjen, nekem viszont ő kell. Így itt tartunk most. Távol egymástól. Sajnálom, hogy lelombozlak, nem mindig vagyok jó társaság. De a csirke tényleg finom, enned kéne belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851084#post851084][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:09[/b][/url]

Magamhoz ölelve őt, hallgatom a dorombolását, ami egészen megnyugtat, szinte leszedál. Mintha itt lenne, furcsa érzés ez. Az elmúlt időben többször volt, hogy úgy éreztem, itt van. Néha ostobán megszólítottam, napközben, mert égető vágyat éreztem rá, hogy elmeséljem, milyen gyökér volt Miksa, amikor a medence szélén megcsúszva, hassal esett bele a vízbe, vagy, hogy milyen vicces minden alkalom, amikor Misit nézzük, és még anyánkon is látszik a kétely, pedig ő aztán nagyon el akarja hinni, hogy Misi nem csinál bolondságot. Olykor levelet kezdek fogalmazni, mely a kukában végzi, nem vagyunk barátok, hogy csak úgy írjunk egymásnak. Hova is címezném? Fogalmam sincs.
- Van gazdád? Biztos van, nagyon szép példány vagy, láthatóan egészséges. Kár, de ne mondd el neki, mert akkor biztos megharagudna. De itt maradhatsz, ha szeretnél. Ha meg valamelyik testvérem hozott haza, csak sétálj be simán napközben, ígérem, nem kell titoknak lenned. A póni tudna mesélni róla, ő három hónapig rejtőzködött.
Ami nem volt kis teljesítmény, minden elismerésem az öcsémnek, amiért addig magába bírta tartani, és megoldotta, hogy életben maradjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851086#post851086][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:13[/b][/url]

- Ez édes, mintha értenél engem.
Pedig az nem lehetséges, vagyis, de, hiszem, hogy az állatok értik, amit mondunk nekik, nem csak a hangsúly miatt, hanem mert okosak, okosabbak, mint mi emberek, akik sorra halmozzuk a hülyeségeket. Most is, tudom, hogy mind a ketten túl makacsok vagyunk, de képtelen vagyok engedni. A cica állát simogatva, kicsit előre hajolok, hogy elvegyem a megkezdett combot, mert azért na, az ember a legnagyobb érzelmi kitörések idején a legéhesebb.
- Most pár napig nem leszek, mert úgy néz ki, hogy a fiúkkal elmegyünk egy kicsit kikapcsolni, de ne aggódj, gondoskodom majd róla, hogy tegyen ki neked ételt, és ha szeretnéd azt is, hogy a házban aludj. Az anyám imádna téged, és a húgaim is. Csak türelmesnek kell lenned, hiába tinédzserek, még mindig tudnak nagyon gyerekesek is lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851091#post851091][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:23[/b][/url]

- Öhm.
Lássuk be, nem nagyon értem, hogy most mégis mi történik, hiszen az előbb még olyan kedves és kellemes volt, ahogy itt dorombolt és törleszkedett, most meg hirtelen olyan, mintha megszállta volna a sátán. Egy pillanatra megakadok, de a következőben már harsányan, boldogan és őszintén nevetek fel, úgy, hogy még a könnyem is kiszökik.
- Te tényleg olyan vagy, mint Miri, hát imádlak!
Elképesztő, hogy hozzám csak az olyan személyiségű lények képesek közeledni, mint amilyen a nő. Hát nem ver még eléggé a sors? Letelepedek mellé a földre, és kuncogva nyújtom ki a kezem felé.
- Mi a baj? Az, hogy elmegyek? De hát, visszajövök, csak pár nap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851093#post851093][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:29[/b][/url]

- Mi a fene van?!
Felszisszenve húzódom arrébb, mert nem tettem semmit, de tényleg semmit, ami miatt így kellene viselkednie. Az előbb még olyan normális és szeretnivaló macska volt, most meg… sátán fattya. Mondják, hogy macskában ne bízzon az ember, de azért a fenébe is. Ez azért finom túlzás.
- Nem értem, hogy mi a bajod, én ember vagyok.
Ennél jobban nem tudok rávilágítani a lényegre, hogy fújhat meg perlekedhet, de nem értem, hogy mit akar. Remek. Veszekszem egy macskával. Mondjuk éppen annyi eredménye van, mintha egy nővel veszekednék. Semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851095#post851095][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:35[/b][/url]

Sosem gondoltam magamról, hogy ostoba lennék, de egy ideje már igen, mintha semmit sem értenék, mintha semmit sem tudnék, mintha nem vennék észre semmit, ami egyértelmű, és persze mindenki a fejét fogja tőlem. Én azonban arra törekszem, hogy jól legyek, ha egyedül is maradok, akkor is, legalább legyen lehetőségem rá, hogy ne utáljon meg mindenki. Sóhajtva simítom meg a macska fejét, ahogy ezen elmélkedem, és a távolba bámulok, mintha ott lennének a válaszok. Tudom, hogy valamit nem veszek észre, de nem értem, hogy mit nem. Megteszem, amit kért, hiszen elszökött, miután velem volt, elutasított minden opciót arra, hogy együtt legyünk, én pedig nem kényszeríthetem őt arra, hogy maradjon mellettem. Mert nem lenne boldog.
- Tudod, csak nem akarok tudni róla, ha férjhez megy, vagy ilyesmi. Még nem tudom ignorálni őt, mert ha a családja szóba kerül, vagy ő maga, akkor kiesek abból, amit csinálok. Még korai. Mintha gyászolnék, úgy beszélek róla, pedig nem halt meg, szerencsére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851097#post851097][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:36[/b][/url]

Ha őszinte akarok lenni, nagyon kevés választ el attól, hogy ne szarjam össze magam ijedtemben, amikor egyik pillanatban még egy macskához beszélek, a következőben meg már Mirella veszekszik velem. Hát ezt nem hiszem el komolyan! Nem volt hozzá joga, hogy ezt tegye, hogy kihallgassa a gondolataimat, így hát én is talpra szökkenek, és villámló tekintettel nézek rá.
- Ez a neved!
Magam is meglepődök azon, hogy felemelem a hangom, de hát a sokk és a titkaim leleplezése egyben kihozza belőlem az állatot, és ez nagyon nem jó így, de nagyon kikívánkozik.
- És mit vársz tőlem, hogy tapsikoljak?! Két percre hagytalak magadra, és annyi idő elég volt, hogy szó nélkül eltűnj! Hát mi a francot akarsz, ha semmi sem jó, amit adni tudok, azt mondd meg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851100#post851100][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:40[/b][/url]

- Te nem vagy normális!
Üvöltöm bele az éjszakába, mert hát a változatosság kedvéért már megint eltűnt. Én esküszöm, hogy próbálok normális lenni, de mindig tesz róla, hogy ez a visszájára forduljon.
- És ha tudni akarod, kibaszottul jó lesz az elkövetkezendő pár nap. Ha szerencséd van, olyan részeg leszek, hogy belefulladok a vízbe.
Igen, ez gyerekes, ahogy az is, hogy idegességemben a tányért és a földre lököm, ami csilingelve darabjaira hullik, miközben folytatom az utam befelé. Nem hiszem el, komolyan nem hiszem el, hogy már megint nem jutottunk közelebb, de az agyamat legalább felcseszte. Átkozott boszorka!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851102#post851102][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:42[/b][/url]

Nem vagyok hajlandó megállni, csak megyek tovább előre, hát biztos, hogy nem fogja nekem ez a nő megmondani, hogy mit tegyek. Ó dehogynem, mert a következő pillanatban már szembe is fordulok vele, és bosszúsan nézek rá.
- Én még életemben nem ütöttem meg nőt, de nagyon közel vagy hozzá, hogy te legyél az első.
Mert, mint tudjuk, az, hogy elfelejtett, hogy ő úgy határozott, hogy nem emlékszik, az érzékenyebb pont nálam, mint bármi, amit Mira elkövetett ellenem. Még túl friss az emlék, még nem tudok jót nevetni rajta. De szerencsére Miksa is itt van, ő elvégzi ezt a nemes feladatot, míg egyszer úgy nem döntök, hogy torkon ragadom. Igen, az ilyen vágyaim miatt kellene normalizálódnom, hiszen a kedvenc öcsémről van szó.
- És az mit old meg? Hiszen elfelejtettél, és mégis visszataláltál hozzám. Mi van, ha ez mindig így lesz? Ha a sorsnak olyan kibaszottul beteg a humora, hogy bazd meg, te mindig vissza kell, hogy gyere hozzám. Miért jó ez az átkozott szenvedés? Miért nem törődsz bele abba, hogy szeretsz? Én nem az apád vagyok, magasról le is szarom, hogy ő mit akar, mert én téged akarlak, neked viszont túl kell rajta lépned.
Mélyen, dühösen szívom be a levegőt, és ez elég ahhoz, hogy megérezzem a vér fémes szagát. Lepillantva pedig lássam is, ahogy véres lábnyomokat hagyva, most éppen apró tócsát generál.
- Cseszd meg, Mirella.
Mivel azonban nem engedné, hogy segítsek rajta, és ha ölbe venném, kificánkolna belőle, ezért simán csak lejjebb ereszkedem, a combjait fogom át, és mint az ősember az ősasszonyt, a vállamra vetem. Mondjuk ő talán a hajánál tépve vitte a barlangba, na mindegy, úri ősember. Ha meg ellenkezik, míg a konyháig viszem, akkor a fenekére csapok, csak úgy, oktató célzattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851104#post851104][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:44[/b][/url]

- Macska. Mi a tököm az a karakál?
Igen, a lényeg megvan. Az olyan lehet, mint valami nagy, fekete, dög madár. Hát csak felismerek egy macskát. Furcsa macskát. De nem is ez a lényeg, csak ez a szó nem volt ismert eddig a számomra. Nekem macska. Ennyi.
- Ha veled lehetek? Igen. De azért veszekszünk, mert nem vagy képes engedni a nagy elveidből. Nem vagy képes azt nézni, hogy mit nyersz, csak azt, hogy mások mit nyernek. Miért nem akarsz te felülkerekedni, úgy, hogy nem mondasz le rólunk?
Mert ezt teszi. Képes lenne újra elmenni, képes lenne elfelejteni megint, ő képes rá, én nem vagyok, nem is akarok. Én akkor is emlékezni akarok, ha ő nem teszi. Mert nekem emlékeznem kell rá, ránk. Ez nem merülhet feledésbe. És éppen ezért, nem hagyhatom, hogy elmenjen, főleg így nem.
- Helyes, akkor elég lesz csak nyakon csípnem, hogy ne tudj tovább menekülni.
Szerencsére azonban sokkal gyorsabban elérem a konyhát, mint, hogy át tudjon változni és szétkarmoljon. A pultra ültetem és mérgesen, határozottan és fegyelmezőn, mint egy apa a neveletlen kölykére szólok rá.
- Ott maradsz.
Bosszúsan veszem elő az elsősegélydobozt, és nem zavartatva magam azon, hogy mennyire furcsán veszi ez most ki magát, elé térdelek, mint aki éppen a nagy kérdést készül feltenni, csakhogy helyette a bokájánál fogom meg, hogy ne ficánkoljon, és hogy  kitisztítsam a sebet, mielőtt ellátom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851107#post851107][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:48[/b][/url]

- Nem ezt mondtam, hanem azt, hogy te nem vagy képes engedni, én mindent felajánlottam neked, a nevem, a vagyonom, az életem, a jövőm, te viszont képtelen vagy elengedni azt, hogy az apáddal kicsessz. Gyakorlatilag ez sokkal fontosabb neked, mint én vagy a közös életünk lehetősége.
Félig dünnyögöm a szavakat, de azért a kiabálás sem áll távol tőlem, szóval ez olyan férfihiszti szerű, de nem mondok hülyeséget. Az apját helyezi előtérbe, és igen, én is megtettem, de én nem azért, amiért ő, én tisztességből és becsületből, ő meg azért, mert meg van sértve.
- Rohadék módon viselkedsz.
Bántó az, ahogy mondja, még, ha van olyan része is, ami nem fröcsög az iróniától, mégis, összességében az. Mert ha nem is én vagyok a legjobb, nem hiszem, hogy volt még valaki, aki úgy szerette, ahogy én. Senkinek sem adtam volna oda mindenemet azért, mert akartam, és nem azért, mert kell.
- Megtennéd, hogy az én dolgom helyett inkább mással foglalkozol? Csináld fel a barátnődet, vagy jöjj rá, hogy meleg vagy, vagy bánom is én Miksa, de húzzál el most innen!
Olyan ingerülten válaszolok, hogy még én is szarul érzem magam utána, mert nem kizárt, hogy ezek a dolgok megtörténtek már, csak éppen nem vele, hanem mondjuk másik testvéreinkkel, unokatestvéreinkkel, mi pedig sosem szóltunk igazán egy rossz szót sem, de most. Hát most minden kijött. Bosszúsan folytatom a lába rendbetételét, nem szólva hozzá, csak a sebre koncentrálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851109#post851109][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:51[/b][/url]

- Tudom.
Felelem csendesen, és én se tudok többet mondani, nem tudom, hogy mit mondhatnék még, hiszen elmondtam mindent. Felkelve szomorúan pillantok az arcába, és lassan megrázom a fejem.
- Nem veszekednénk.  Ha hozzám tartoznál,  nem lenne feszültség, nem lenne bizonytalanság. Így megöljük azt, ami fontos volt.
Közelebb hajolva, fáradtan csókolom meg, mintha legalább hetven felé járnék, de még mindig fontosnak tartanám a szép, esti búcsút.
- Vigyázz magadra, Miri.
Lassan indulok el a konyha benti kijárata felé, mert tudom, hogy fent mindenki azt várja, igaz-e, amit Miksa mondott. Hát nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852197#post852197][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 13:53[/b][/url]

A depressziónak nagyon sok változata létezik. Van az, amikor az ember csak ül és hát depis, meg van az, amikor túl van pörögve, mint Jancsika, akit bezártak az édességboltba. Na én olyan Jancsikás vagyok inkább, így most, amikor kirobbanok a dolgozószobámból szinte elvárnám, hogy Miksa azonnal ott teremjen és rendelkezésemre álljon, de nincs, és ez felháborít.
- Miksaaaa!
Ordítom el magam, de mivel nem jön válasz, elindulok megkeresni, folyamatosan a nevét üvöltve, hátha végre válaszol, még a szobájába is benyitok, úgy, ahogy ő szokott, kopogás nélkül, kirobbanó…sikertelenséggel. Ebbe a házba tényleg nem hoz senki haza nőt? Mondjuk én sem, magától szokott jönni. Vagyis, jött, vagy a fene se tudja, hogy mi van, de mivel nem tudom, hogy mi van, ezért most ugye a lelkiállapotom nem is kielégített, így kezdek hülyeségeken agyalni, és annak ez lesz a vége. Anyánk is úgy néz rám, mint akinek komoly baja van, de én csak csókot nyomok az arcára. Máig nem tudja senki, hogy végül volt-e gyűrűzés. Nem, csak vér, de ezt engedjük el.
- Komolyan ez lesz az új szobád, a medence?
Megint valami régmúlt béli dal szól, amit imád, és esküdni mernék, hogy amikor kifelé indultam a Barbie song szólt. Miért nem hallgattam előbb, hogy mi szól nem messze az ablakomtól? Egyből idetaláltam volna.
- Na figyelj. Találtam egy ilyet. Csapatépítő faházban, tó mellett, csomó extra szolgáltatással, elmehetnénk egy ilyenre. Alkohol is van. Csak mi, srácok. Régen voltunk már együtt bárhol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852200#post852200][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 13:59[/b][/url]

- Ahhoz, hogy feleségül vegyem, célszerű volna, ha jelen lenne.
De ugyebár nincs. Én értem, hogy ő élvezi, hogy az a nő feszt az idegeimen táncol, de én nem élvezem annyira, hogy ez legyen a döntő indok a házasságra. Én más okokból kívánok nősülni, de ő láthatóan nem osztja ezen terveimet.
- Nem kell házasodnom, ha emlékszel. Van elég testvérem, aki biztosítja a vérvonalat.
A papucsomból kilépve, mert hát azért itthon biztos, hogy nem leszek talpig díszben, ülök a medence szélére, és lógatom bele a lábam a vízbe. Gyerekként volt egy néni, aki vigyázott ránk, Gyöngyi vagy Györgyi már nem is emlékszem pontosan, ő nézett ilyen szappanoperákat, ahol a nők otthon is full sminkben meg tűsarkúban lopták a napot. Amióta megbeszéltük, hogy nekem nem kötelező ezt a házasságosdit erőltetni, mert láthatóan nem vagyok benne sikeres, azóta nyugodtabb vagyok, azonban a tényen, hogy én házas akarok lenni, nem változtat. Tényleg házas ember szeretnék lenni, elvenni a nőt, akit szeretek, utazgatni, otthont építeni, gyerekeket gyártani. Legalább hatot, komolyan, én imádom a nagycsaládosdit, és nagyon szívesen csinálnám ezt Mirellával is.
- Amíg az apja él, nincs olyan érv, amivel meggyőzhetném, hogy legyen a feleségem. Mondtam neki, hogy kérje a kitagadását, akkor lekerül a családfáról, vagyontalan, rangtalan ember lesz, nem köti majd semmi az apjához, viszont az én feleségem lesz, az én nevemmel, de hajthatatlan. Viszont, hogy mit akar, azt nem tudom. Mert már megint nincs itt. Annak viszont nem örült, hogy elmennénk valamerre csak mi, fiúk.
Kezd a fejem belefájdul abba, hogy Mirella mit akar, és próbáltam lépést tartani vele, de öreg vagyok én már ahhoz, hogy ez olyan könnyen menjen.
- Szóval, mivel neki nem tetszik, el akarok menni, még jobban, mint eddig. Miért, neked menekülnöd kéne, hogy ez jutott eszedbe? Komisz kölyök voltál, Bontovich?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852202#post852202][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 14:02[/b][/url]

- Itt volt, de az nem jelenti azt, hogy itt is van. Az ágyban hagytam, amíg lejöttem kávéért, és mire visszaértem, már nem volt ott. Nem jelentette be, hogy jön, és azt sem, hogy megy. Ő Mirella, azt csinál, amit csak akar.
Vonom meg a vállam, a fejem a nap felé fordítva, lehunyt szemmel élvezem, hogy egy kicsit átmelenget. Szeretem ezt a házat, odabent ilyenkor kellemes, hűvös idő van, az ember kikívánkozik a természetbe, hogy utána visszaszaladva lehűtse magát újra. A kezeimet zsebre téve, kicsit hátrébb hajolok ültömben, majd vissza előre, hogy egy sötétkék bársonydobozt mutassak fel neki.
- Az a szar ügy, kisöcsém, hogy mi nagyon hasonlítunk egymásra, szóval egy nap te is egy ilyen dobozzal fogsz mászkálni a pillanatot keresve.
Nem nyitom ki, mert nem, mert még egy kicsit kiélvezem az esetleges megdöbbenését, hogy mennyire eltalálta. Valóban vettem gyűrűt, olyan gyűrűt, ami nem családi örökség, nem egy szomorú szerelmi történetet idéz fel, és egyik nagymamánk sem viselte hetven évig. Ez egy olyan gyűrű, amit én választottam. Magam mellé helyezve, a tekintetem rá emelem.
- Azt ő kezdte, aki belement, az én voltam. Aztán bántóvá vált, így hát én is. Hm, ez így kimondva elég gyerekes. Amúgy meg, nem a rang vagy a pénz lett volna az indok. Mindig az apja a kifogása, hogy az apja ne érjen célt, mert ha ki is válik a családból és a feleségem lesz, akkor is az apja választottja leszek a szemében. Akkor is, az apja győz. Baromság, hiszen nem lesznek a családjaink összekötve, ha csak Zille nem házasodik be ide.
De nem hiszem, hogy az a lány még egy próbát tenne a családunkkal, és talán így a legjobb. Az már tényleg nagyon kínos lenne. Viszont, amit mond, hogy oda vigyem el, ahol a legőszintébbek voltunk egymással, egy bölcs tanács, ami meglep kicsit, de igaza van, valóban oda kéne visszamennünk. Ha egyszer még visszajön.
- Ha úgy gondolod, hogy szükséged van egy évre, maradj nyugodtan. De nekem az is jó, ha levizsgázol és új szakirányt választasz. Ha esetleg tényleg megölném az apját, legalább te a kastélyban lennél, és lenne alibid. Jut is eszembe, volt egy egész eredményes befektetésem, és úgy határoztam, hogy megemelem a járandóságotokat. Csak, hogy ne lepődj meg a több pénz miatt, jogos lesz.
Egészen jó döntéseim is vannak ám, ha nagyon magam alatt vagyok, mint például lefoglalni magam a piaci lehetőségekkel és pénzt teremteni a családom részére. De azért nyilván, azt se bánnák, ha nem lennének negatív gondolataim.
- Most már kíváncsi vagyok, hogy mit tettél, ígérem, nem vágom le a tököd. Mint már említettem, a családunk vérvonalát tovább kell vinni, és ebben neked is jobban ki kell majd venned a részed, ha én nem házasodom meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852204#post852204][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 14:04[/b][/url]

- Csak halkan legyél kurva király. Meg akarod nézni?
Még senkinek se mutattam meg, mert valójában senki sem tudja, csak ő, és amúgy is, egészen biztos voltam benne, hogy normál körülmények között is neki mondtam volna elő először, aztán anyánknak, aztán a többieknek szerintem utána este, vacsorakor.
- Ez biztos, hogy elkerül, mert mindenkinek, aki előtted született, meg kellene halnia, hogy családfő legyél.
És ez ugye elég nagy munka lenne a kaszásnak, szóval nem hiszem, hogy ez valaha is bekövetkezett volna. Néha jó lenne cserélni, hogy mondjuk Misi legyen a legidősebb, máskor azonban azt érzem, hogy okkal vagyok én, hogy nekem kellett ezt a terhet elvennem az öcséimtől, mert ők nem érdemlik, hogy ekkora felelősség legyen a vállukon. Az első pillanattól, hogy testvérem lett, tudtam, hogy a szerepem szerint védelmezővé fogok válni, és így is lett, és nekem jó ez. Csak tényleg, valahogy ezzel a házassággal ment el. Ha szabadon választhattam volna, azt hiszem, sosem történt volna meg ez. Vagy, ha legalább annyi esélyem lehetett volna, hogy megismerkedem a nővel, akivel oltár elé kell állnom.
- Hálás vagyok érte.
Tényleg nagyon sokat segített, hogy azt az estét, amikor valóban történt is közöttünk valami, senki más nem tudja. Nem akartam botrányba keverni Mirát, pedig az lett volna, mert akkor ráköteleztek volna minket, mivel hivatalosan, legyen bármennyi idős is, és bármennyire tapasztalt is, ő egy aranyvérű család lánya és nekem kötelességem lett volna elvenni őt. Nem szólok semmit arra, amit mond, hosszan hallgatok, végül vérszegényen elmosolyodva, bólogatok párat.
- Igazad van. Azt hiszem, tényleg jó lenne, ha pár napig ketten lennénk csak. Ő tényleg sokszor volt itt, és én meg állandóan elcsesztem csak.
Most rajtam volt a sor, hogy férfi legyek, és tudom is, hogy hogyan csinálom. A nagyiékat befizetem egy hétre valamelyik melegvizes gyógykomplexumba, mi pedig teljesen hétköznapi életet fogunk élni Bogolyfalván, hiszen ott ketten voltunk, a csónakházban, és azok voltak a legszebb pillanataink. Nevetve húzom magamhoz az öcsémet megsimogatva a fejét, majd átkarolva a vállát, atyai csókot nyomok a feje búbjára.
- Büszke vagyok rád, nagyon sok minden miatt. Ha ilyen ügyes vagy, megengedem, hogy majd te választhass házastársat, ha nem, akkor ahhoz az undok, NDK úszónő Gizihez adlak, amelyik megnyerte a rönkhajító versenyt.
Viccelek, eszembe se jutna ilyet tenni vele, és amúgy is, tényleg szabad döntéseket hozhat, bármikor, de örülök, hogy megkérdezett.
- Csak mi öten, Misivel, Martinnal, Milánnal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852206#post852206][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 14:07[/b][/url]

Muszáj rajta hangosan nevetnem, mert annyira aranyossá és lelkessé válik, ami rám is átragad, és ezer év után megint olyan őszinte, nyílt, vidám vigyorom van, mint amilyen régen is volt. Szeretek élni, még akkor is, ha ennyire rohadt bizonytalan az egész.
- Tudsz egyszerre esküvőt szervezni és tanú lenni?
Kérdezem vigyorogva, mert hát egyértelmű, hogy őt kérném fel. Vele a legszorosabb a viszonyom, ő az, aki mindig is a legközelebb állt hozzám, mintha a kis lüke gyerekem lenne. A lányok koszorúslányok lesznek, ez is biztos, de a nagy részét úgyis ráhagyom majd.
- Na figyelj. Emlékszel ugye a Titanicra, és, hogy azt mondtam, hogy annak, aki az igazi lesz, megkeresem azt a nyakláncot.
Jó fiatal és bohó voltam, és valójában nagyon untuk a filmet, meg anya a jó részeket áttekerte, mert azt mondta, még kicsik vagyunk. Ki ne akarta volna, hogy egy olyan párás kocsiablakon csússzon végig a nő keze? Ugye. Na azt például még nem sikerült elérni, de azért a másik fogadalmamat félig meg tudtam tartani.
- Ha nem is lánc, de azért mégis olyan.
Nyitom ki a dobozt, hogy megcsodálhassa a benne található gyűrűt. Ezt akartam, megkérdeztem, hogy lehet-e, lehetett, és most tessék, itt vagyunk. A javaslatára, hogy minimum egy sóbálványátkot szórjak a nőre, kicsit húzom a szám, de főleg azért, mert az első gondolatom az volt, hogy nem is olyan rossz ötlet ez. Végső soron is, majd azt mondom, hogy Miksa ezt javasolta. Bólintok egyet, és, ahogy beszél, kiszélesedik a mosolyom, de ez most a kedves, apókás mosolyom, nem az a vidám vagy a másik a gúnyos.
- Valaki, aki jobban ismer, mint te magad, és mégsem menekült el, aki mellett önmagad maradhatsz. Egyáltalán nem faszság, szerintem helyes a gondolkodásod. A szerelem elmúlik, a vágy elmúlik, de a barátság, a hűség azok ha örökké megvannak, akkor lehet a házastársad a legjobb barátod, valaki, akiben a nagy rózsaszín ködön kívül sem csalódsz, és aki nem akarná az életedet megkeseríteni. Jobb, mint vakon belemenni. Meg hát ki is éled magad, szóval ez is pipa lesz. Még fiatal vagy, szerintem a következő tíz évben ne merüljön ez fel benned, mert bánni fogod, komolyan.
Én is megbántam volna, bármennyire is azt mondtam, hogy működött volna, nem biztos az közel sem, csak el akartam hinni.
- Na látod, Milán fogvatartása legyen a példa előtted. Ő is hülyeségeket beszélt, és nézd mi lett belőle. De amúgy meg kiket vigyünk, a nőinket? Neked sincs, nekem sincs. Te ezzel a gumiizével élsz már hetek óta, én meg egy millió feletti gyűrűvel. Nem biztos, hogy élnék a kanbulit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852208#post852208][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 14:10[/b][/url]

Imádom, hogy neki viszont ilyenkor a szája nagy csak, de a mozdulatain érződik, hogy odáig van. Ami azt illeti, én is. Imádom a hülye fejét, és az érzelmességét, sőt, az érzelmességünket, amit egymás mellett nem szégyellünk kimutatni. A legjobb barátaim egyike, a legnagyobb titkaim őrzője, valaki, akire mindig számíthatok.
- A legkomolyabban. Ő az igazi. És, azt hiszem, ha nem csak bedobják a mélyvízbe nálunk a házasságot, hanem összeismertetnek minket egy összejövetelen, vagy bármi, én akkor is őt választottam volna. Egyszerűen, ha tudod, akkor tudod. És tényleg, ne parázz ezen, ismerheted szerintem ezer éve a másikat, egy nap meglátsz valamit, ami egészen biztosan eldönti, hogy ő az. Vagy ő lesz az. Lehet, hogy régen ismered, mert mondjuk együtt játszottatok az oviban. Volt az a szőke kislány, emlékszel, ilyen loknis, minden reggel szájon csókolt. Lehet, hogy már akkor eldőlt, hogy őt veszed majd feleségül. Sosem tudhatod, hogy egy-egy találkozás mit vált ki.
Nekem majdnem a pucér seggemet ugye, de még mindig jobb annál is a tény, hogy a nőt kaptam, akit egész életemben kerestem. A kérdésére először értetlenül nézek rá, mert nem tudom, hogy az elmúlt hónapok közel kétszáz alkalmából melyikre is gondol, de aztán fény gyúlik az agyamban, hogy nem ezek a mostani elhagyások szerepelnek a kérdésében, hanem a legelső.
- Az első óta? Viccelsz? A Mira és Zille közötti időszak nem ad okot panaszra, de nekem már akkor sem lenne rá okom, ha akkor és ott odasétál az oltárhoz. Szép évek voltak azok a bagolykövesek, és remélem, hogy te is így gondolsz majd vissza rájuk.
Úgy vélem, hogy igen, függetlenül, hogy a múltkor azt mondta, csak egy kislánnyal kavar, attól még vagy a kislány teljesít nagyon magasan, vagy már mindenki megvolt, akit az öcsém meg akart kapni, és most éppen az újabbakat keresi. Ki tudja, lehet, hogy van egy most elsős vagy másodéves, aki miatt maradni akar, hiszen az már jövőre nem gólya. Egy férfit a farka nagyon tud vezetni, én már csak tudom.
- Én élvezem. De ezt ne mond el senkinek. Imádom a veszekedéseinket, és azt, ahogy a földön fetrengek és még rúg egyet rajtam. A fene vigye el, nekem ez a totálisan hibbant tyúk az őrültségeivel és a bántalmazó hajlamával a tökéletes.
Az is biztos, hogy ha igent mond, akkor ő lesz a főnök. Száz százalék. Én egy ideig a szexrabszolgája leszek, aztán, amikor kivénülök, már csak a rabszolgája. Mindezekkel együtt is, csodás jövőt jósolok.
- Hát ha fapuncik lesznek, akkor kimegyünk bulizni. Keresünk neked valakit a gumimatrac helyett. Rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852210#post852210][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 14:12[/b][/url]

- Vannak szükségleteim, és nem feltétlenül díjazom az állandó kézi megoldást.
Hát ki élvezi, hogy csak az van? Teljesen független férfi voltam, jó, fiú, amikor minden lánynak azt mondtam, hogy most nem vágyom semmi komolyra, és azt mondták nem baj. A negyede persze így is azt hitte, hogy majd mégis de, viszont a többségük normális volt, és pont azt kereste bennem, amit én benne. Üzletileg korrekt.
- Te hülye vagy!
Csattanok fel magasabb hangon, röhögve, mert ennyiszer a nyalás szót nem mostanában használták a környezetemben. Nevetve dőlök hátra, amíg csak nem csillapodik a nevetésem, és végül hosszan, hangosan sóhajtok egyet. Fáj mindenem, de ez jóleső fájdalom.
- Mindig szerettem volna lányok köldökéből kinyalni a vodkát.
A fene egye meg, mi ketten egészen biztos, hogy azon a hétvégén kimegyünk partizni, hát olyan nincs, hogy nem. A vízi támadás miatt újra nevetni kezdek, de végül erőt veszek magamon, és én is feltápászkodom. Betöltöttem a harmincat, de a lelkem néha egy hatvanévesé, és van, hogy a testem úgy érzi, lépést kell tartania vele.
- Szeretnél egy elrendezett házasságot? Idén ritka szar a felhozatal, én meg nem akarok jövőévig várni.
Ezzel az ajánlattal tudom csak a drága öcsámet megkecsegtetni, ahogy befelé haladva a vállára csapok, és magamhoz húzva haladok vele befelé.
- Este lepjük meg a többieket, kerti parti. A szervezés a te dolgod, én hozom a családot. Csak akkor vagyok hajlandó most inni, ha van hozzá valami, ami felszívja, szóval ja, keressünk valami kaját.
Egyezek bele, és a konyhán át a kamrába indulok, hogy jó alapot szerezzek a délutáni szétcseszem a család hírnevét iváshoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855484#post855484][b]Bontovich Márton - 2022.10.31. 13:57[/b][/url]

Az élet szép. Legalábbis én marha ezt gondoltam akkor, amikor tegnap reggel elkültem egy jó reggelt üzenetet Mirellának, aztán elindult a nap, jött a nagy előkészület, mert Miksa hazatér. Amióta elköltözött, anyánk két állapot között ugrál, vagy felszabadult és tervei vannak, hogy majd utazik, hiszen lassan mindenki kirepül, vagy teljes nosztalgikus letargiában van, mert a szeretett fia már nem szereti őt, és ezért ment el. És ennek is van két verziója persze, vagyis négy, ha őszinték akarunk lenne, a “miért nem egy kislánnyal, akit szeret és főz rá”, a “még jó, hogy nem valami olcsó nő kábította el”, a “legalább Alberttel van”, és a “miért kell annak a kettőnek mindig ilyen bolondságokat csinálni”, szóval nem tudod, hogy éppen mi fog bekövetkezni, de a ténytől, hogy a kisfia hazatér, egyedül, láthatóan nagyon boldog volt. Aztán a boldog nap megkoronázódott, annyi levéllel, hogy én azt se tudtam, hogy mihez kezdjek. Anyánk sürgölődik, így mielőtt ez a hülye elszólná magát, a nyakánál fogva vonszolom be a dolgozószobámba.
- Na szerinted?
Emelem fel a tucatnyi felháborodott levelet, majd kiemelek egyet közülük.
- Ez a kedvencem, a házvezetőd olyan kínnal írta meg, hogy mi történt, mint, akinek pálcát fogtak a fejéhez. Gondolom, ő nem nagyon akadályozott meg az évnyitón sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855486#post855486][b]Bontovich Márton - 2022.10.31. 14:03[/b][/url]

- Akkor miért nem a drága újapád kapta meg az égi áldást? Nem is értem, mit hisznek, hogy én mit tehetek? Felnőtt vagy a világon mindenhol, szabadon ihatsz, kurvázhatsz, drogozhatsz, miért éppen abban fékezzelek, hogy…
Felemelek egy levelet, és sóhajtva kikeresem az ide illő passzust.
- “Forró, hús alapú ételbe ültette háztársát”. Hát ebbe.
Az a nagy helyzet, hogy, ahogy ezt a mondatot felolvasom, nekem is nevethetnékem van, amit gyorsan köhögéssel leplezek.
- Remélem, hogy a kiskorú ellen csak annyit követtél el. Minden levelet elolsztottam kettővel, meg volt egy hisztérikus tizenhárom oldalas, azt simán tizenhárommal. De mi történt? Szeretném hallani a te szemszögedet is.