Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Fogalmam sincs, hogy mikor lett hajnali fél kettő, de ma eleve nehezen is haladtam a dolgokkal, talán az időjárás miatt, talán mert anyám egész délután azt ecsetelte, hogy melyik testvéremnek milyen kötelezettségeket szán, és, hogy mennyire aggódik, hogy bár az öcséim sorra hozzák bemutatni a választott menyasszonyokat, Miksának eszében sincs. Véleményem szerint ő csinálja jó, de ezt nem mondhattam neki, így inkább csak azzal nyugtattam, hogy addig sem kell aggódnia, hogy a fia választottját nem kedveli. Ezen megörült, és a délután hátralevő részében ajnározta a fiút. Hálistennek. De ez nem jelenti azt, hogy én jól haladtam volna. Terveim szerint a következő évben emelni kívánom a testvéreim havi ellátmányát, ám ennek végiggondolásához csendre lett volna szükségem, nem az olyan gondolatokra, mint, hogy Misi is előbb hozott ide nőt, mint én, pedig tudjuk, hogy …
Sóhajtva ülök tehát hajnali fél kettőkor a teraszon, emberes adag rántott csirkével, ami még a vacsora volt, köret nélkül, mert valójában utálom a rizst. A bundáját szeretem a legjobban, de ez titok. Most szabadon lehetek rossz. Üres aggyal ezt csak megmosolygom, ahogy a kezeim között forgatom a még ép combot. Csodás időnk van, és én ezt, ha zsibbadtan is, de nagyon élvezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851076#post851076][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 11:50[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy mikor lett hajnali fél kettő, de ma eleve nehezen is haladtam a dolgokkal, talán az időjárás miatt, talán mert anyám egész délután azt ecsetelte, hogy melyik testvéremnek milyen kötelezettségeket szán, és, hogy mennyire aggódik, hogy bár az öcséim sorra hozzák bemutatni a választott menyasszonyokat, Miksának eszében sincs. Véleményem szerint ő csinálja jó, de ezt nem mondhattam neki, így inkább csak azzal nyugtattam, hogy addig sem kell aggódnia, hogy a fia választottját nem kedveli. Ezen megörült, és a délután hátralevő részében ajnározta a fiút. Hálistennek. De ez nem jelenti azt, hogy én jól haladtam volna. Terveim szerint a következő évben emelni kívánom a testvéreim havi ellátmányát, ám ennek végiggondolásához csendre lett volna szükségem, nem az olyan gondolatokra, mint, hogy Misi is előbb hozott ide nőt, mint én, pedig tudjuk, hogy …
Sóhajtva ülök tehát hajnali fél kettőkor a teraszon, emberes adag rántott csirkével, ami még a vacsora volt, köret nélkül, mert valójában utálom a rizst. A bundáját szeretem a legjobban, de ez titok. Most szabadon lehetek rossz. Üres aggyal ezt csak megmosolygom, ahogy a kezeim között forgatom a még ép combot. Csodás időnk van, és én ezt, ha zsibbadtan is, de nagyon élvezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851077#post851077][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 11:50[/b][/url]

Nem is tudja, mit keres itt. Mindig visszavágyik Mártonhoz, annak ellenére, hogy újra és újra az ellenkezőjét állítja.
Mancsait halkan rakosgatja egymás elé, női valójában nem jöhet, hiszen most éppen játssza az elérhetetlent, aki menekül maga és vágyai elől.
Egy cserép mögött fekve nézi, ahogy Márton eszeget. Napok óta lesi és mindennap egyre közelebb és közelebb merészkedett, hogy jobban megismerje a másik szokásait. De a leselkedés már nem elegendő számára, így óvatos léptekkel indul meg a férfi elé, remélve, hogy az nem fogja elhajtani messzi földre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851078#post851078][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 11:52[/b][/url]

Érzem, ahogy az agyam helyén a semmi van, annyira elfáradtam, és annyira nem jutottam semerre ma, de jól vagyok, mint aki megbékélt a sorsával. Ami baromság, mert egyáltalán nem békéltem meg vele, csak jelen pillanatban úgy határoztam, hogy egy kicsit pihentetem. Mert ötletem sincs, hogy mégis mit kellene tennem, és mert a pihentetés jobban hangzik, mint az, hogy kétségbeesetten rohangálok és szenvedek. Rendben vagyok, az óta az este óta az emlékekbe kapaszkodom, és érzem, hogy az az egyetlen este is képes volt megváltoztatni az életemet. Másként értékelek mindent, már nem vagyok olyan idegbeteg, mint előtte. Kellett. Mira kellett nekem.
- Helló… macska. Furcsa macska.
A fejem kissé oldalra döntöm, ahogy nézem, mert nem emlékszem, hogy ilyen macskát láttam-e korábban. Az biztos, hogy nem valamelyik szomszédé, ez egy csendes falu, és mi vagyunk az egyetlenek, akiknek telne egy ilyen különleges macskára. Talán a mágia vonzotta, ami ebben a házban van.
- Nem bántalak.
Lenyúlok hogy ha szeretné, az ujjaimat meg tudja szagolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851079#post851079][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 11:52[/b][/url]

Nevetni akar, kacagni egy jót azon, ahogy Márton méregeti, hogy furcsának nevezi. Okosan megáll előtte, kicsit illegeti magát, majd közelebb merészkedik. Nem, nem éri be a férfi ujjával, hanem egyenesen az ölébe ugrik.
Nagy, kék szemeivel nézi a másikat, majd kicsit fészkelődik, végül elnyúl Márton ölében úgy, hogy arca a másik felé van. Hogy tetszését kinyilvánítsa, dorombolni kezd.
Drága Márton, ha te tudnád, hogy ki vagyok.. Miért nem keresel? Miért ülsz itt ahelyett, hogy velem vagy? Mikor lettél oly' férfi, aki hallgat a nőre? Tán nem is hiányzom?
Orrával játékosan megpiszkálja a férfi kezét. Simogatásra vágyik, szeretetet akar, s nem akárkitől, csak is Mártontól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851080#post851080][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 11:55[/b][/url]

Meglep az állat bátorsága, jót nevetek azon, hogy rögtön az ölembe ugrik, és nem vagyok rest megsimítani. Talán az egyik húgom vette, csak nem mert szólni, és most itt kint rejtegeti? Egyik évben volt már ilyen, akkor Martin hozott haza egy kicsi pónit. Három hónapig rejtegette, amíg a póni ki nem szökött, és anya haját meg nem rágta. Nem kizárt, hogy most is ez a helyzet.
- Milyen különleges a szemed, mintha az övé lenne, mintha ő nézne engem. Kezdek megőrülni, ugye? Őt látom mindenben, de ez nem lehetséges. Te egy macska vagy. Szereted a csirkét?
A borítását szabad kezemmel leszedem, egy kis darabot kitépek a húsból, és felé nyújtom, hogy ha szeretné, egyen. A macskák szeretik az ilyesmit.
- Mesélhetek neked? A családom ritkán empatikus, mindenből viccet csinálnak, úgy könnyebb, tudod? Amióta apa meghalt, nem is csodálom, hogy csak nevetni akarnak. Nálatok is ilyen a helyzet? Ugye nem a pónival laksz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851081#post851081][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 11:55[/b][/url]

Mikor Márton a szeméről kezd beszélni, ő egy pillanatra szégyenlősen lehunyja azokat, mintha csak rajtakapták volna valamin. Nem vagy őrült. Ám ezt magáról már nem tudná annyira biztosan kijelenteni, hiszen miféle szerzetnek kell lenni ahhoz, hogy minden tagadás és hadakozás ellenére idejön mégis, csak nem emberi alakban? Bolond vagyok, mert ellöklek, bolond vagyok, mert itt vagyok.
A húst érdeklődve szimatolja meg, de nem eszik belőle. Talán majd később, most túlságosan izgatott attól, hogy itt lehet.
Egy halk nyávogással adja Márton tudtára, hogy figyel. Szereti, amikor a férfi mesél neki és bármiről is legyen szó, nála a legnagyobb biztonságban vannak a szavai, mert soha többé nem árulná a férfit el, sem tettekkel, sem szavakkal.
Pónival? Miről beszélsz te? A kérdést sem érti, de jól megjegyzi majd a későbbiekre. Milyen póni? Hihetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851082#post851082][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:07[/b][/url]

Nem is értem, hogy miért is nincs több háziállatunk, hiszen ezt a macskát simogatni kifejezetten jól esik, és, ahogy nézem, türelmes jószág, elviselné azt is, ahogy Miksa bolondozik vele, vagy a lányok agyon nyúzzák.
- Tudod, van egy olyan szép cicalány, mint te, ilyen szép a szeme, és akkor, amikor csak így magam vagyok, sokszor azt képzelem, hogy ott ül az asztal másik oldalán, és neki mesélek, vagy csak nézem őt, mintha itt lenne, és velem enne. Nagyon szeretem ezt a lányt, sosem volt még senki, akit ennyire szeretnék, de újra és újra kicsúszik a markomból, mert valamit mindig elrontok vele. Én próbálok normális lenni, de ő… mellette nem lehet, teljesen kiviszi az észből. Megbolondulok tőle.
A végét csak suttogva mondom ki, de elnevetem magam, ahogy elém rémlik az, hogy mennyire  idegbeteg tudok lenni Mira miatt. Teljesen felpaprikáz a nő, és imádom a veszekedéseinkkel együtt is.
- Nem akarom, hogy meggyűlöljön, ezért nem is zaklatom. Együtt voltunk, végre, ő pedig az első alkalommal, amikor lehetett köddé vált. Nekem pedig már nem kell nősülnöm, pedig vele nagyon házas akartam lenni, jövőt építeni, de feloldoztak a házasság köteléke alól. Elég testvérem van, aki tejesíti majd a családunk fennmaradását. Szomorú? Nem, hidd el, rájöttem, hogy igaza volt, a szerelmi házasság százszor fontosabb, mint a kötelezettségből köttetett, és mindegy, hogy mi szeretjük-e egymást, ő mégis csak azzal foglalkozik, hogy az apja ellen menjen, nekem viszont ő kell. Így itt tartunk most. Távol egymástól. Sajnálom, hogy lelombozlak, nem mindig vagyok jó társaság. De a csirke tényleg finom, enned kéne belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851083#post851083][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:08[/b][/url]

Cicaláány?? Adok én neked olyan cicalányt mindjárt, pfej. Meg ne halljam ezt még egyszer, mert kikaparom a szemedet. Még, hogy cicalány, Jézusom Márton, ne hívj így. Vagy nem is rám gondolsz??
Teljesen leragad annál, hogy cicalányként hivatkozik rá a másik, majdnem le is marad emiatt a lényegről. Márton olyan szépen beszél, szemeiben, szavaiban és hangjában is érződik, hogy mennyire tiszta minden gondolata, aggálya és szeretete. Mira most hallja meg őt igazán, hiszen most nem tud és nem is akar hadakozni. Ráébred, hogy nem neki kellett volna elfelejteni a férfit, hanem éppen fordítva. Mártonnak nyugodtabb, szebb és biztosabb élete lett volna, ha ő felejt.
Kicsit fészkelődik, mancsait ide-oda pakolgatja a férfi ölében, jól láthatóan tipródik. Aztán megfagy.
Nem kell nősülnöd? Mit tettél Márton? Miért mondtál le erről? Emeli fel fejét és jól láthatóan érdeklődve hallgatja a szavakat. Szomorkásan nyávog egyet, majd fejét a másik mellkasához teszi és hallgatja a szíve ritmusát, melytől ismét dorombolni kezd.
Közelebb vagyunk egymáshoz, mint valaha, csak hallgass a szívedre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851084#post851084][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:09[/b][/url]

Magamhoz ölelve őt, hallgatom a dorombolását, ami egészen megnyugtat, szinte leszedál. Mintha itt lenne, furcsa érzés ez. Az elmúlt időben többször volt, hogy úgy éreztem, itt van. Néha ostobán megszólítottam, napközben, mert égető vágyat éreztem rá, hogy elmeséljem, milyen gyökér volt Miksa, amikor a medence szélén megcsúszva, hassal esett bele a vízbe, vagy, hogy milyen vicces minden alkalom, amikor Misit nézzük, és még anyánkon is látszik a kétely, pedig ő aztán nagyon el akarja hinni, hogy Misi nem csinál bolondságot. Olykor levelet kezdek fogalmazni, mely a kukában végzi, nem vagyunk barátok, hogy csak úgy írjunk egymásnak. Hova is címezném? Fogalmam sincs.
- Van gazdád? Biztos van, nagyon szép példány vagy, láthatóan egészséges. Kár, de ne mondd el neki, mert akkor biztos megharagudna. De itt maradhatsz, ha szeretnél. Ha meg valamelyik testvérem hozott haza, csak sétálj be simán napközben, ígérem, nem kell titoknak lenned. A póni tudna mesélni róla, ő három hónapig rejtőzködött.
Ami nem volt kis teljesítmény, minden elismerésem az öcsémnek, amiért addig magába bírta tartani, és megoldotta, hogy életben maradjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851085#post851085][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:11[/b][/url]

Furán hangzik, de képes lenne örökre ebben a pillanatban ragadni. Mártont az édes tudatlanság öleli körbe, Mira pedig végre először nem felesel, nem vitázik a másikkal. Talán ez életük legnyugodtabb pillanata és ez őt örömmel tölti el. Annyira szeretne túllépni minden aggályán, minden ellenérzésén, de egyelőre sajnos képtelen. Azt pedig mégsem mondhatja a férfinak, hogy várják meg, míg apja eltávozik, hiszen az eléggé morbid lenne. Pedig én már nagyon várom ezt a pillanatot.
A kérdésre megrázza a fejét. Nincs gazdája, hiszen nem engedi, hogy legyen a közelében valaki, aki hazavárja, akit haza várhat.
Majd egyszer talán. Talán te leszel az. Hozzád képes lennék hazatérni.
Sóhajt, ami macskaként eléggé vicces mozzanat lehet, de lelke most ezért kiált. Rossz ötlet volt idejönni, mert sóvárgásán nem enyhített, csak fokozott a dolog. Márton túl jó és eddig is tisztában volt azzal, hogy miatta lesz mindig bolond.
Márton. Bárcsak képes lennék engedni a makacsságból és átlendülni a gyűlöleten, amit Arnold iránt érzek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851086#post851086][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:13[/b][/url]

- Ez édes, mintha értenél engem.
Pedig az nem lehetséges, vagyis, de, hiszem, hogy az állatok értik, amit mondunk nekik, nem csak a hangsúly miatt, hanem mert okosak, okosabbak, mint mi emberek, akik sorra halmozzuk a hülyeségeket. Most is, tudom, hogy mind a ketten túl makacsok vagyunk, de képtelen vagyok engedni. A cica állát simogatva, kicsit előre hajolok, hogy elvegyem a megkezdett combot, mert azért na, az ember a legnagyobb érzelmi kitörések idején a legéhesebb.
- Most pár napig nem leszek, mert úgy néz ki, hogy a fiúkkal elmegyünk egy kicsit kikapcsolni, de ne aggódj, gondoskodom majd róla, hogy tegyen ki neked ételt, és ha szeretnéd azt is, hogy a házban aludj. Az anyám imádna téged, és a húgaim is. Csak türelmesnek kell lenned, hiába tinédzserek, még mindig tudnak nagyon gyerekesek is lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851090#post851090][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:21[/b][/url]

Elmész? És itt hagynál valaki másra?
Sértődötten nyávog egyet, majd ki is ugrik Márton öléből. Nélküle nem fog idejönni az biztos és jobb, ha ezzel a másik is tisztában van.
Abból te nem eszel, hogy én itt várok rád.
Idegesen jár le és fel, folyamatosan nyávog, mint aki panaszkodik, mint egy igazi nő, aki papol az urának, mikor az elmenne valahova nélküle.
Aztán megáll, ránéz Mártonra, kidugja rá a nyelvét és tüntetőleg hátat fordít neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851091#post851091][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:23[/b][/url]

- Öhm.
Lássuk be, nem nagyon értem, hogy most mégis mi történik, hiszen az előbb még olyan kedves és kellemes volt, ahogy itt dorombolt és törleszkedett, most meg hirtelen olyan, mintha megszállta volna a sátán. Egy pillanatra megakadok, de a következőben már harsányan, boldogan és őszintén nevetek fel, úgy, hogy még a könnyem is kiszökik.
- Te tényleg olyan vagy, mint Miri, hát imádlak!
Elképesztő, hogy hozzám csak az olyan személyiségű lények képesek közeledni, mint amilyen a nő. Hát nem ver még eléggé a sors? Letelepedek mellé a földre, és kuncogva nyújtom ki a kezem felé.
- Mi a baj? Az, hogy elmegyek? De hát, visszajövök, csak pár nap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851092#post851092][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:25[/b][/url]

Miri!? Adok én neked olyan Mirit mindjárt!
Fújtat egyet és aprót karmol Márton lábába. Hát tudja már, hogy hol a helye és hogy hívja.
Még, hogy Miri. Mikor tanulnod már meg, hogy ne hívj így?
Morcosan néz a másikra. Nem tetszik neki, ahogy hívja, hogy magára akarja hagyni, semmi sem tetszik neki. Hát mindjárt átváltozik és jól kiosztja őt. Pedig annyira jól kezdődött..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851093#post851093][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:29[/b][/url]

- Mi a fene van?!
Felszisszenve húzódom arrébb, mert nem tettem semmit, de tényleg semmit, ami miatt így kellene viselkednie. Az előbb még olyan normális és szeretnivaló macska volt, most meg… sátán fattya. Mondják, hogy macskában ne bízzon az ember, de azért a fenébe is. Ez azért finom túlzás.
- Nem értem, hogy mi a bajod, én ember vagyok.
Ennél jobban nem tudok rávilágítani a lényegre, hogy fújhat meg perlekedhet, de nem értem, hogy mit akar. Remek. Veszekszem egy macskával. Mondjuk éppen annyi eredménye van, mintha egy nővel veszekednék. Semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851094#post851094][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:32[/b][/url]

Istenem Márton, olyan ostoba tudsz lenni.
Megrázza magát, majd odébb ballag, hogy egy kicsit nyugalomba legyen. Nem változhat át, nem fedheti fel magát, mert ezen lénye tökéletes pajzs a férfival szemben.
Olyan vagy, mint a kávé. Eleinte egy - két pohárral beértem, nem volt rá szükségem mindennap. Miután kezdtem megismerni az ízét, függővé váltam és rájöttem, hogy szükségem van rá az életben, nélkülözhetetlen lett számomra. Mindennap kívántam, kellett a túléléshez. Igen, te pont ilyen vagy számomra. Szükségem van rád, azt akarom, hogy mindennap te adj nekem erőt.
Visszalopózik és hízelgő üzemmódra kapcsol. Elég, ha valós alakjában nem jönnek ki. Szüksége van erre az emberre. Jobban, mint valaha is hitte volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851095#post851095][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:35[/b][/url]

Sosem gondoltam magamról, hogy ostoba lennék, de egy ideje már igen, mintha semmit sem értenék, mintha semmit sem tudnék, mintha nem vennék észre semmit, ami egyértelmű, és persze mindenki a fejét fogja tőlem. Én azonban arra törekszem, hogy jól legyek, ha egyedül is maradok, akkor is, legalább legyen lehetőségem rá, hogy ne utáljon meg mindenki. Sóhajtva simítom meg a macska fejét, ahogy ezen elmélkedem, és a távolba bámulok, mintha ott lennének a válaszok. Tudom, hogy valamit nem veszek észre, de nem értem, hogy mit nem. Megteszem, amit kért, hiszen elszökött, miután velem volt, elutasított minden opciót arra, hogy együtt legyünk, én pedig nem kényszeríthetem őt arra, hogy maradjon mellettem. Mert nem lenne boldog.
- Tudod, csak nem akarok tudni róla, ha férjhez megy, vagy ilyesmi. Még nem tudom ignorálni őt, mert ha a családja szóba kerül, vagy ő maga, akkor kiesek abból, amit csinálok. Még korai. Mintha gyászolnék, úgy beszélek róla, pedig nem halt meg, szerencsére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851096#post851096][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:36[/b][/url]

Rá se nézek másra.
Ha őszinte akar lenni, Mártont sem akarta észrevenni. Olyan jól el volt ő egymaga. A munkára koncentrált, építette a jövőjét, terveket szőtt. Aztán jött Márton és úgy ütötte el, mint a Pesti gyors az öngyilkos jelöltet, aki elé lép.
Mira soha nem akart senkitől, főleg nem egy férfitól függeni, hiszen éppen ettől menekült el. Milyen vicces a sors, hogy pont ahhoz talált vissza, akit hátrahagyott.
Nézi Mártont, s végül minden eddigi érzése és gondolata ellenére, kiugrik az öléből és közben Mirává változik. Ruháit okosan megbűvölte, így nem meztelen valójában áll a másik előtt, hanem egy zöld színű, egyrészes ruhában.
- Miri!? Tényleg Miri!? - rázza meg a fejét hitetlenkedve, majd közelebb lép, pont annyira, hogy elszívja a másik ajkai elől a levegőt.
- Ha házasodni akarnék, te lennél az első, aki tudna róla, mert csakis hozzád mennék férjhez - ez nem ámítás, szavai egytől egyig mind igazak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851097#post851097][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:36[/b][/url]

Ha őszinte akarok lenni, nagyon kevés választ el attól, hogy ne szarjam össze magam ijedtemben, amikor egyik pillanatban még egy macskához beszélek, a következőben meg már Mirella veszekszik velem. Hát ezt nem hiszem el komolyan! Nem volt hozzá joga, hogy ezt tegye, hogy kihallgassa a gondolataimat, így hát én is talpra szökkenek, és villámló tekintettel nézek rá.
- Ez a neved!
Magam is meglepődök azon, hogy felemelem a hangom, de hát a sokk és a titkaim leleplezése egyben kihozza belőlem az állatot, és ez nagyon nem jó így, de nagyon kikívánkozik.
- És mit vársz tőlem, hogy tapsikoljak?! Két percre hagytalak magadra, és annyi idő elég volt, hogy szó nélkül eltűnj! Hát mi a francot akarsz, ha semmi sem jó, amit adni tudok, azt mondd meg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851098#post851098][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:37[/b][/url]

Áll ott és nézi a másikat, hallgatja a szavait és úgy dönt, hogy Márton mondja csak a magáét, ő ebbe most nem áll bele.
Fordul egyet és visszaváltozik előbbi állapotába, majd eltűnik az egyik bokorban.
Tudod ki fog veled vitatkozni, mikor most mondtam neked életem egyik legszebb mondatát. Pukkadj meg Bontovich.
El sem hiszi, minek jött egyáltalán ide, minek fedte fel magát, minek akarja ezt a gyereket? Hát ez egy kölyök, maradjon csak az anyjánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851100#post851100][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:40[/b][/url]

- Te nem vagy normális!
Üvöltöm bele az éjszakába, mert hát a változatosság kedvéért már megint eltűnt. Én esküszöm, hogy próbálok normális lenni, de mindig tesz róla, hogy ez a visszájára forduljon.
- És ha tudni akarod, kibaszottul jó lesz az elkövetkezendő pár nap. Ha szerencséd van, olyan részeg leszek, hogy belefulladok a vízbe.
Igen, ez gyerekes, ahogy az is, hogy idegességemben a tányért és a földre lököm, ami csilingelve darabjaira hullik, miközben folytatom az utam befelé. Nem hiszem el, komolyan nem hiszem el, hogy már megint nem jutottunk közelebb, de az agyamat legalább felcseszte. Átkozott boszorka!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851101#post851101][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:40[/b][/url]

Én nem vagyok normális? Ember, hát nézzél már tükörbe. Itt ordibálsz teljesen jogtalanul.
Olyan mérges, hogy még a dráma királynős távozásra sem képes, ezért a bokorban lapulva hallgatja és nézi a másik kirohanását, ami elképesztően felcseszi.
Fulladj is bele, sőt már most megfojtalak egy kurva párnával.
És ahogy Márton eltűnik, Mira úgy jön ki a rejtekéből és emberi alakjában indul meg Márton után, de van olyan szerencsétlen, hogy a tányér egyik törött darabjába belelép, ami fel is sérti, ám ezzel sem törődik, megy Márton után.
– Állj már meg te idióta! - kiabál utána nem törődve az idővel, a hellyel, semmivel.
– Mégis mit képzelsz magadról, he? - dobbant egyet a lábával, amibe most nyíllal bele a fájdalom. Talán nem mezítláb kellett volna jönnie, na mindegy.
– Azt hiszed, hogy én azt akartam, hogy minden gondolatom körülötted forogjon? Hát én lennék a legboldogabb, ha nem így lenne. Sőt. Újra el kéne, hogy felejtselek. Igen. Az lesz. Újra elfelejtelek, aztán pukkadj meg - ez lesz. Igen, ezt kell tenni, aztán legalább végre jobb lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851102#post851102][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:42[/b][/url]

Nem vagyok hajlandó megállni, csak megyek tovább előre, hát biztos, hogy nem fogja nekem ez a nő megmondani, hogy mit tegyek. Ó dehogynem, mert a következő pillanatban már szembe is fordulok vele, és bosszúsan nézek rá.
- Én még életemben nem ütöttem meg nőt, de nagyon közel vagy hozzá, hogy te legyél az első.
Mert, mint tudjuk, az, hogy elfelejtett, hogy ő úgy határozott, hogy nem emlékszik, az érzékenyebb pont nálam, mint bármi, amit Mira elkövetett ellenem. Még túl friss az emlék, még nem tudok jót nevetni rajta. De szerencsére Miksa is itt van, ő elvégzi ezt a nemes feladatot, míg egyszer úgy nem döntök, hogy torkon ragadom. Igen, az ilyen vágyaim miatt kellene normalizálódnom, hiszen a kedvenc öcsémről van szó.
- És az mit old meg? Hiszen elfelejtettél, és mégis visszataláltál hozzám. Mi van, ha ez mindig így lesz? Ha a sorsnak olyan kibaszottul beteg a humora, hogy bazd meg, te mindig vissza kell, hogy gyere hozzám. Miért jó ez az átkozott szenvedés? Miért nem törődsz bele abba, hogy szeretsz? Én nem az apád vagyok, magasról le is szarom, hogy ő mit akar, mert én téged akarlak, neked viszont túl kell rajta lépned.
Mélyen, dühösen szívom be a levegőt, és ez elég ahhoz, hogy megérezzem a vér fémes szagát. Lepillantva pedig lássam is, ahogy véres lábnyomokat hagyva, most éppen apró tócsát generál.
- Cseszd meg, Mirella.
Mivel azonban nem engedné, hogy segítsek rajta, és ha ölbe venném, kificánkolna belőle, ezért simán csak lejjebb ereszkedem, a combjait fogom át, és mint az ősember az ősasszonyt, a vállamra vetem. Mondjuk ő talán a hajánál tépve vitte a barlangba, na mindegy, úri ősember. Ha meg ellenkezik, míg a konyháig viszem, akkor a fenekére csapok, csak úgy, oktató célzattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851103#post851103][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:43[/b][/url]

– Hát ez egy igazán szívhez szóló szerelmi vallomás volt, meg kell hagyni - még, hogy megüti. Próbálja csak meg, de biz Isten, utána nem él tovább két percnél.
– Csak, mert a hülye húgom bekamuzta, hogy anyánk beteg! - kiabálja ingerülten, nem törődve azzal, hogy melyik Bontovich hallja. Hallják csak, hogy itt van, hogy mit érez, hogy mennyire nevetséges ez az egész.
– Soha nem jöttem volna vissza, mert tudtam jól, hogy ez lesz. Öt percet nem bírunk ki vitatkozás nélkül. Ötöt. Azt is csak azért, mert karakál voltam. Hát ember, milyen élet lenne ez? Nem hiszem el, hogy nem érted. Mi nem vagyunk képesek arra, hogy ne így beszéljünk egymással. Ilyen életet akarsz? Folyton kiabálni, törni, zúzni? - toporog. Folyamatosan jár a lába és nem érdekli a fájdalom, a vér, nem érdekli semmi. Annyira mérges, hogy legszívesebben ő is a földhöz vágna valamit.
Mikor Márton közelít, ő bicegve hátrálni kezd, látja maga előtt, hogy a férfi tényleg lekever neki egyet.
– Hozzám ne merj érni - emeli fel mutatóujját fenyegetőn, ám a következő pillanatban már krumplis zsákként van Márton hátán.
– Hagyjál békén, mit csinálsz? - nem rúgja, nem üti, csak kérdez.
– Márton, tegyél le, különben visszaváltozok cicává és esküszöm, hogy végig szántom a karmaimmal a hátad. Utána pedig soha többé nem látsz - semmilyen formájában sem. Ez az egész nevetséges, nincs baja, hadd menjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851104#post851104][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:44[/b][/url]

- Macska. Mi a tököm az a karakál?
Igen, a lényeg megvan. Az olyan lehet, mint valami nagy, fekete, dög madár. Hát csak felismerek egy macskát. Furcsa macskát. De nem is ez a lényeg, csak ez a szó nem volt ismert eddig a számomra. Nekem macska. Ennyi.
- Ha veled lehetek? Igen. De azért veszekszünk, mert nem vagy képes engedni a nagy elveidből. Nem vagy képes azt nézni, hogy mit nyersz, csak azt, hogy mások mit nyernek. Miért nem akarsz te felülkerekedni, úgy, hogy nem mondasz le rólunk?
Mert ezt teszi. Képes lenne újra elmenni, képes lenne elfelejteni megint, ő képes rá, én nem vagyok, nem is akarok. Én akkor is emlékezni akarok, ha ő nem teszi. Mert nekem emlékeznem kell rá, ránk. Ez nem merülhet feledésbe. És éppen ezért, nem hagyhatom, hogy elmenjen, főleg így nem.
- Helyes, akkor elég lesz csak nyakon csípnem, hogy ne tudj tovább menekülni.
Szerencsére azonban sokkal gyorsabban elérem a konyhát, mint, hogy át tudjon változni és szétkarmoljon. A pultra ültetem és mérgesen, határozottan és fegyelmezőn, mint egy apa a neveletlen kölykére szólok rá.
- Ott maradsz.
Bosszúsan veszem elő az elsősegélydobozt, és nem zavartatva magam azon, hogy mennyire furcsán veszi ez most ki magát, elé térdelek, mint aki éppen a nagy kérdést készül feltenni, csakhogy helyette a bokájánál fogom meg, hogy ne ficánkoljon, és hogy  kitisztítsam a sebet, mielőtt ellátom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851105#post851105][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:45[/b][/url]

– Az animágus alakom egy karakál, nem egy egyszerű házi cica - kikéri magának, hogy macska, hát milyen lealacsonyító ez. Bezzeg odakint még csodálta őt a másik, most meg leszólja, na szép.
– Tehát csak én miattam veszekszünk? Te tökéletes vagy!? Hát bocsmá', hogy ilyen selejt lettem egy önimádó nárcisztikus apával. Majd jól visszamegyek az időben és seggbe rúgom magam, hogy Mirácska ne szökj el, hát a világ legjobb fogás vár rád a túloldalon. Ne aggódj, ő maga a tökély, soha nem hibázik és vígan éltek majd, békében szeretetben - a legjobb fogás ezt még csak nem is iróniával mondja, mert így van. Számára Márton a befutó, csak nem képes ezt elfogadni. Nem tud mit kezdeni az érzésével, az egyik pillanatban meg akarja fojtani a másikat, a következőben pedig soha nem akarja elereszteni.
– Milyen vicces vagy - dünnyögve törődik bele, hogy esélye sincsen, s morcos képpel ül a pulton. Nem is olyan régen fordított volt a helyzet. Ő gondoskodott a másikról, s csak emiatt nem szökik el, míg Márton a kötszerért nyúl. Aztán tekintete a nyíló ajtóra szegeződik és arcára fagyott mosollyal néz az érkezőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851106#post851106][b]Bontovich Miksa - 2022.08.15. 12:47[/b][/url]

A kiabálásra keltem. Egyik legszebb álmaim egyikét éltem át egy ismeretlen nő karjai között, mikor Mira és Márton veszekedése eljutott tudatomig. Lopva pillantottam ki a folyosóra, ahol mindenki, de tényleg mindenki feje a hangok irányába sasolt és várták, hogy mi lesz.
– Na majd én, beszarik - lesasszéztam hát utánuk egészen a konyhába. Az ajtó előtt fél percig hallgatóztam, hogy azért ne szeretkezős nyögéseik közepette basszam rájuk az ajtót.. Mert hát fújj, Márton seggére meg farkára tudod ki kíváncsi..
Mivel hangok nem jöttek, így hát vidáman vágtam ki az ajtót, látva azt, hogy Márton éppen Mira előtt térdel.
– ÓóóÓ. A konyhában kéred meg a kezét??!??? Istenem, milyen kibaszott gyökér vagy - és már ott se vagyok, mert ez még nekem is túl nagy sokk. Hogy lehetek egy ekkora idióta testvére? A lépcsőn felfelé vigyorogva lépkedek, s mikor családunk többi tagja érdeklődik afelől, hogy ugyan mi folyik lent, csak legyintek.
– Márton éppen meggyűrűzi Mirellát, aztán gondolom egy jót dugnak a konyhapulton- vonom meg lezseren a vállaimat, majd eltűnök a szobámban, hátha sikerül visszatérnem a csoda álmomhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851107#post851107][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:48[/b][/url]

- Nem ezt mondtam, hanem azt, hogy te nem vagy képes engedni, én mindent felajánlottam neked, a nevem, a vagyonom, az életem, a jövőm, te viszont képtelen vagy elengedni azt, hogy az apáddal kicsessz. Gyakorlatilag ez sokkal fontosabb neked, mint én vagy a közös életünk lehetősége.
Félig dünnyögöm a szavakat, de azért a kiabálás sem áll távol tőlem, szóval ez olyan férfihiszti szerű, de nem mondok hülyeséget. Az apját helyezi előtérbe, és igen, én is megtettem, de én nem azért, amiért ő, én tisztességből és becsületből, ő meg azért, mert meg van sértve.
- Rohadék módon viselkedsz.
Bántó az, ahogy mondja, még, ha van olyan része is, ami nem fröcsög az iróniától, mégis, összességében az. Mert ha nem is én vagyok a legjobb, nem hiszem, hogy volt még valaki, aki úgy szerette, ahogy én. Senkinek sem adtam volna oda mindenemet azért, mert akartam, és nem azért, mert kell.
- Megtennéd, hogy az én dolgom helyett inkább mással foglalkozol? Csináld fel a barátnődet, vagy jöjj rá, hogy meleg vagy, vagy bánom is én Miksa, de húzzál el most innen!
Olyan ingerülten válaszolok, hogy még én is szarul érzem magam utána, mert nem kizárt, hogy ezek a dolgok megtörténtek már, csak éppen nem vele, hanem mondjuk másik testvéreinkkel, unokatestvéreinkkel, mi pedig sosem szóltunk igazán egy rossz szót sem, de most. Hát most minden kijött. Bosszúsan folytatom a lába rendbetételét, nem szólva hozzá, csak a sebre koncentrálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851108#post851108][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:49[/b][/url]

– Pont, mint te - mindketten rohadékok és idióták. Mira belátja, hogy ő az egész dologban a legnagyobb vétkes és hibafaktor, de azért Márton se egy ártatlan angyalka.
Miksa érkezése kizökkenti egy kicsit és mire eljut hozzá, hogy mit is mondott a kedvence, Márton már morog, testvére pedig ott sincs. Mira csak néz maga elé. Nem tud mit mondani, nem akar mit mondani. Néha ugyan felszisszen, mikor a fertőtlenítő jobban belemar a húsába, de nem panaszkodik. Úgy érzi, hogy elfogytak a szavak, elfogyott az ereje. Nézi Mártont, s mikor az végez, lassan kezd el lecsúszni a pultról, miközben egy halk köszönömöt elrebeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851109#post851109][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:51[/b][/url]

- Tudom.
Felelem csendesen, és én se tudok többet mondani, nem tudom, hogy mit mondhatnék még, hiszen elmondtam mindent. Felkelve szomorúan pillantok az arcába, és lassan megrázom a fejem.
- Nem veszekednénk.  Ha hozzám tartoznál,  nem lenne feszültség, nem lenne bizonytalanság. Így megöljük azt, ami fontos volt.
Közelebb hajolva, fáradtan csókolom meg, mintha legalább hetven felé járnék, de még mindig fontosnak tartanám a szép, esti búcsút.
- Vigyázz magadra, Miri.
Lassan indulok el a konyha benti kijárata felé, mert tudom, hogy fent mindenki azt várja, igaz-e, amit Miksa mondott. Hát nem.