Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877240#post877240][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.19. 23:51[/b][/url]

Szemmel látható a változás, ahogy Damian érdeklődő szurikátaként kezdi nyújtogatni a nyakát. Képletesen. Elismerő tekintettel néz végig a beltéren, különösen a szobot ragadja meg a figyelmét. Tetszenek neki ezek a grandiózus elemek, az anyagválasztás, a látványos prezentáció.
- Igen, emlékszem, hogy említették Franciaországban. - Akkor ugyan csak lovagoltak, de sajnálja, hogy nem ültek fel a griffekre is - igaz, azt elismeri, hogy azért az extrémebb program lett volna.
- Ami azt illeti, tényleg érdekelnek. - Igyekszik minél kifejezetéstelenebbnek hatni, mert szerinte a túlzott lelkesedés gyerekesnek hat. Ő pedig nem akar gyerekes lenni. Ha a szülei szerint ahhoz elég idős, hogy eljegyezzék, akkor illik ehhez mérten viselkednie.
- Mennyire komolyan versenyezteted őket? Vagy csak a részvétel kedvéért tartod? - Sokan nem veszik igazán komolyan, persze azért eléggé ahhoz, hogy a versenyekre kvalifikált példányokat tartsanak, de egy többszörös győztes griff mögött rengeteg munka és idő áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877243#post877243][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.20. 00:17[/b][/url]

   -  Na, ha érdekelnek, akkor ott a helyed. A kirkwall-i futam messze a legnagyobb, de az egyik kedvencem. Erre különben - teszi hozzá és a kezével mutatja az irányt a rácsos ablakok mentén. A fülkék előtt öt-hat embernyi sorok várakoznak, ők azonban a plebs: a boxok, amik őt érdeklik leghátul, vörös kötélkorláttal elválasztva várakoznak azokra, akik előzetesen regisztráltak és nagyobb tétben fogadnak. Eredetileg nem tervezett igazán nagyot nyerni (és veszíteni) ma, sőt, abban sem volt biztos, hogy fogadni fog. Azonban Charon társasága még mindig érezhetően feszültté teszi, ő pedig csak egyetlen módját ismeri a stresszlevezetésnek.
Ponrosabban, két módját. De a franciaországi hétvége óta jobbnak érzi a másodikhoz nem nyúlni addig, amíg nem feltétlen muszáj.
   -  Inkább papíron az enyémek, de nem én edzem őket, ha erre gondolsz. Úgy öt éve ki akart belezni az egyik, azóta szeretek egy egészséges... három vagy négy országnyi távolságot köztünk. Pont mint minden sikeres házasságban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877251#post877251][b]Hollósi Zalán - 2024.04.20. 06:02[/b][/url]

Az istállóba érve Zalán most már mosolyogva közelítette meg a régen látott abraxánt.
 - Szia Mountain... - motyogta neki, s bár már bátrabban mert volna hozzáérni az állathoz, hagyta inkább, hogy Kornél inkább előkészítse őt. Kevesebbet szenvedett, amikor fel kellett szállnia rá, mégis látszott rajta, hogy tapasztalatlanul üli meg. Persze ez most az önbizalmán mit sem csorbított.
 - Csináljuk - vágott bele Kornél utolsó szavaiba, és úgy dőlt előre, mintha a Kométát késztetné gyorsulásra. Mountain széttáruló szárnyai láttán úgy vette a levegőt, mintha életében először tölthetné meg a tüdejét éltető oxigénnel. Sajátjainak érezte az ébenfekete tollakat, amik maguk alá parancsolták a szelet.
 Tudta jól, hogy észben kéne tartania, barátja valószínűleg azért volt ennyire engedékeny a repüléssel, hogy ezzel is elnyomhassa kicsit Zalán kíváncsiságát a hülye titkolózását illetően. De nem érdekelte. Akkor és ott, a levegőben mindez nem érdekelte.
 Húzott egyet a kantárszáron, mint aki meg akar bizonyosodni róla, hogy most nem álmodik, s mountain engedelmesen vett egy éles kanyart, ezzel a kifutó felett maradva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877268#post877268][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.04.20. 22:58[/b][/url]

Szerencsésnek érzem magam, mert mindegyik lovamban tökéletesen bízok. Ezért merem rájuk bízni 100%-osan Zalánt, és nem arcon pörögni aggodalmamban. Mikor a ló is készen áll, szárnyai már nem mereven rebbennek néha, ellépek tőlük és sétálok a kör közepére. Mountain követ a tekintetével, de nem csinál semmit, amíg:
- Up - hallatszik hangom színtisztán és határozottan. Mountain üget még párat, majd löki el magát a talajtól. Az a legjobb ezeknek az állatoknak a mozgásában, hogyha a szemed csukva van, szinte nem is érzed meg, hogy a levegőben vagy. Szélesen mosolyogva követem végig, ahogy a levegőbe kerülnek és Zalán határozottan markolja meg a szárat. Nem is rossz.
- Engedd lejjebb a lábad! - kiabálok fel. - Illeszkedjen a sípcsontodhoz a kitüremkedés, sokkal kényelmesebb lesz! - hunyorgok felfelé. - Ha balra húzod a szárat, balra megy, ha jobbra, akkor jobbra, ha magad felé, lassít! - osztom az észt, mintha muszáj lenne. Elismerően nézem barátomat a robosztus állaton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877270#post877270][b]Hollósi Zalán - 2024.04.20. 23:17[/b][/url]

- Lassítani! - üvöltötte nevetve, mert röhejesnek találta már a feltételezést is, hogy ezek után vissza akarjon venni a tempóból. Nem volt olyan sebes mint a seprű, de őszintén nem izgatta. Csak ne álljanak meg. Az már annál inkább lekötötte, hogy a nap fénye olyan vonzó erővel bírt most neki, mint gyanútlan molylepkének a pálca fénye.
 - Feljebb, Mountain - kiabálta önkívületében az állatnak. Nem számított rá, hogy érteni fogja, de próbált úgy dőlni a nyeregben, hogy egyértelmű legyen, mit szeretne. Feljebb. És még annál is feljebb.
 Teste már olyan régóta könyörgött az adrenalinért, amit most ez felszabadított belőle. Szemébe könnyek szöktek a menetszéltől és egy percig úgy tűnhetett Kornélnak, ha a fiú kitör a felhők fölé, eszében sem lesz leszállni onnan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877271#post877271][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.04.20. 23:21[/b][/url]

Egyértelműen forgatom meg szemeimet. Pálcámat torkomhoz téve morgok el egy Sonorust, mielőtt megszólalnék.
- A bűbájok 150 méterig engednek fel - jelentem ki. - Mountain annál feljebb nem repülhet - szerencsére az állatok már tudják a határt, de nem árt, ha a lovas is megtudja, hogy sajnálatos módon még itt is vannak határok. Sokszor repültem már a karámon kívül, és nyilván sokkal nagyobb élmény is, ám Zalánt aligha fogom még kiengedni. Mountain túl nagy. Egyelőre elégedjen meg a fedett pályával megbűvölt tetővel.
Szélesen vigyorogva figyelem őket egy ideig, majd sétálok a karám szélén lévő padhoz, veszek elő egy almát és kezdem el enni teljesen nyugodtan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877272#post877272][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.20. 23:39[/b][/url]

- Emlékszem a helyre, voltunk már ott, bár kevesebbet. Én leginkább csak tanszünetben értem rá. - És ezután is tanszünetben volt, most, hogy belekényszerítették ebbe az új iskolába. Meh. Nem ez az a program, amit családilag a leggyakrabban látogatnak, ugyanakkor nem is teljesen idegen. Azt már észrevette, hogy Damian különösen lelkes, szóval ezek a versenyek úgy tűnik közel állnak hozzá.
Az utolsó mondatra séta közben felvonja a szemöldökét. Az ő olvasatában egy házasság nem sikeres, ha a feleknek országnyi távolságra van szükségre. Kényelmetlen elképzelnie is egy ilyen kirakati kapcsolatot. Íztelen, szagtalan, unalmas és kiüresedett, és már csak az elképzeléstől elmegy az élettől is a kedve.
- .. és nyertél már velük? - Nem, nem hozza fel és nem megy bele a témába, ami valóban foglalkoztatja, mert nem érzi szükségét. Semmi köze igazán, hogy képzeli Damian a házasságot, mivel ennek a vizionált életnek meggyőződése szerint nem ő lesz a része.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877273#post877273][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.20. 23:56[/b][/url]

Lelkes? Egyáltalán nem. Képes tettetni annak érdekében, hogy ne hallja a tücsökciripelést? Abszolút. Rendben - a verseny említése tényleg jobban felvillanyozza, mint Charon üres és használhatatlan válaszai, pár mondatig pedig tényleg úgy érzi, hogy ezzel akár kezdhet is valamit, de... de nem.
A tanszünet említése ismét kényelmetlenül emlékezteti Charon életkorára és arra, hogy a lány iskolába jár. Ez még mindig olyasmi, amit úgy érzi, nem emésztett meg igazán. Ahogy pedig továbbsétál az előcsarnokban a fogadófülkék felé, ez a gondolat és annak a zavara ki is ül az arcára.
   -  Nem. Nem igazán.
Megáll a fülke előtt. A zsebébe csúsztatja a kezeit. Majd lepillant a karórájára a bal csuklóján. Elbambulhat egy pillanatra, így a bukméker halk köhintésére figyel fel, rendezi a vonásait és lép közelebb, hogy megtegye a tétjeit.
A délután további részében a lelátókon semmi érdemleges nem hangzik el köztük. Ő sokat nyer és sokat veszít - ahogy tervezte, ez azonban nem igazán segít a hangulatán.
Legközelebb akkor enged fel, amikor egy kényelmetlen csenddel felvezetett köszönéssel elszakad a lánytól és megáll ugyanabban a mellékutcában, ahová érkezett. Mély levegővétellel hunyja be a szemét és még sosem volt ennyire hálás a mugli szemeteskukák felszabadító szarszagának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877280#post877280][b]Hollósi Zalán - 2024.04.21. 00:58[/b][/url]

Égkék szeme eszelősen villant, barátja figyelmeztetése csak arra volt jó, hogy a határt akarja feszegetni. Így a végén a hátas állt meg magától, Zalán lélegzete meg elakadt. Úgy fordította arcát a nap irányába ismételten, mintha egy kedves szerelmétől akarnák távoltartani. Persze, a sebesség éltette, de a magasság átformálta a repülés egész élményét valami csodálatos ideává, amit csak az ostoba volt képes megtagadni. Azt kívánta, bárcsak tényleg hozzá tartoznának az éjsötét szárnyak.
 Talán a légnyomásváltozás miatt lettek ilyen furcsán elvont gondolatai. Percekig repültek így a magasban, mígnem a fiú érezte, hogy fájni kezd a feje. Nem akarta megvárni, hogy kiderüljön, miért is pontosan: mert elszokott a magasságtól, vagy mert az ingergazdag környezet ki akarta provokálni nála a látomást.
 Hagyta inkább, hogy Mountain ereszkedni kezdjen. Persze ez nem jelentette azt, hogy ne használta volna ki még a levegőben töltött idejét maximálisan, de a vakmerő száguldás részéről már letett.
 Ki tudja meddig volt odafent, de nem is számított. Akármennyi is volt, kevésnek bizonyult.
 - Hazajöhet velem? - Mint egy nyafogós gyerek, úgy nézett le Kornélra földetéréskor. Megpaskolta az abraxán oldalát, hogy ezúton is kifejezze neki a háláját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877360#post877360][b]Ivanich R. Benett - 2024.04.21. 22:36[/b][/url]

- A kapcsolatok valóban rengeteget számítanak manapság - vetem oda neki némi irigységgel a hangomban, bár továbbra sem célom, hogy valami olyanért hibáztassam, amiről nem tehet. Ha Bánffy lennék, ugyanígy gondolkodnék. Helyette Ivanich vagyok, egy kárpátaljai varázslócsalád sarja, kvibli apától. A rokonsága viszont segítőkész, és azon a környéken befolyásosnak számít. Ottani mércével. - És mondd, nincsenek összetűzések ezekből a kapcsolatokból? Kívülről olyan, mintha egy csomó rokon versengene a hatalomért, bármi áron - nem sokat tudok az aranyvérű családok működéséről, de amit igen, abból ezt szűrtem le. Itt az alkalom, hogy beszélgetni tudjak egy bennfentessel a valóságról. Lefogadom, hogy tele vannak konfliktusokkal egymás iránt, mert egy halom régimódi elvárásnak kell megfelelniük.
- Hát, van benne valami - eleinte habozok, aztán elpirulva igazat adok neki, amint szemügyre veszem az elbűvölő mosolyát. Zavartan figyelem aztán, ahogy megigazítja leomló hajtincseit, amit nagyon ápoltnak tartok. Szégyenemben megpillantom magam a kirakat üvegének visszatükröződéséből, mert megijedek, hogy túl gázul nézek ki mellette, de annyira talán nem vészes a kontraszt. Lehúzom a kapucnit, megigazítom a sapkát, a belőle kilátszó egy-egy hosszabbra hagyott hajtincset eligazgatom, de amúgy mindent rendben találok a tükörképemmel. Csak az zavar, hogy eltörpülök mellette. Néha olyan képzetem támad, hogy úgy magasodik fölém, mintha be akarna temetni a testével... Furcsa gondolat.
- Öhm, bakker, éppenséggel pont az lenne az egyik tippem. A másik talán a kaméleon, mert van egy repülő kaméleonom még, amit a Levita vezetőségétől kaptam annak idején. Egész jó emberismerő lehetsz - vagyok kénytelen beismerni, nem titkolt döbbentséggel a hangomban. Ezzel most meglepett.
Mialatt az étteremhez sétálunk, még a tudtára adom, hogy örülnék annak a listának, egyébként meg leköt az épületek bámészkodása. Amint végre belépek az ajtón, jólesik végre leöltözni, bele is túrok a hajamba.
- Rendben, áll az alku - nyújtok kezet mosolyogva, hogy megerősítsük az ajánlatot. - Még nem, úgyhogy azt hiszem itt az ideje - vallom be neki lelkesen. Annyit tudok, hogy ott van valami bíróság, meg a Balaton, és biztosan szép hely, mert sok a turista. Majd én is egy leszek közülük.
- Hú, örülök, mert azért nagy rajtam a nyomás, hogy jó helyet mutassak neked - nevetek fel, hogy valamennyire feloldjam a bennem felhalmozódott megfelelni akarásból származó stresszt. - Nem is tudom, néhány évfolyamtársam ajánlotta, aztán jó éttermeket kerestem a belvárosban, és ott is feljött a neve. Viszonylag ismert helynek számít amúgy, nem nehéz rálelni. Hogy boldogulsz amúgy az egyetemmel, szeretsz oda járni? - váltok témát hirtelen, miközben még mindig a rendelésünkre várunk, de hamarosan talán meghozzák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877410#post877410][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.04.22. 12:55[/b][/url]

Örömtelien, ám hazudnék, ha nem vallanám be még magamnak is, hogy kicsit irigykedve figyelem Zalánt az égen. Az ominózus nap óta - mióta az elemem tiszteletét tette -, nem ültem ismét lovon. Hozzá tartozik, hogy Ezra azt mondta ne is tegyem, és egyre rosszabbul vagyok a legkisebb magasságtól is. Nem tudom meddig fogom elviselni még azt, hogy körülöttem az állataim szinte már könyörögnek egy jó repülésért, én pedig csak a fejemet tudom nekik rázni lemondóan és szomorúan.
- Felőlem - vonom meg vállaimat. - Beszéld meg a minisztériummal és a szüleimmel - ez a kettő közül a második a nagyobb kihívás.
- Mit gondolsz,  nyergeljem fel neked Pandát is? - vigyorodom el szélesen, ahogy közeledem feléjük. Mountain automatikusan hajtja lejjebb fejét és nyomja orrát vállamnak, lassan kezdem el simogatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877535#post877535][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.04.25. 20:43[/b][/url]

Magabiztosan húzza ki magát, majd futólag még az egyik kirakat üvegében is szemügyre veszi a tükörképét, megállapítva, hogy valóban minden rendben van, pont ahogyan annak lennie kell nem is annyira szerény véleménye szerint. Újabb mosolyt villantva Benettre már azt fejtegeti a következő pillanatban, hogy beszélgetőtársát leginkább milyen kutyafajtaként tudná elképzelni, amennyiben animágus lenne. Nem tudja, pontosan hogyan is működik az állatalak, mi alapján lesz az majd az animágus, ami, de a border collie az első, ami eszébe jut a másikról. Esze ágában sem állna vitatni a megállapítást, miszerint jó emberismerő lehet, mert még ha nem is feltétlenül az, kizártnak tartja, hogy valamiben ne lenne jó. Ő mindenben jó, amíg fájdalmasan nem szembesül ennek az ellenkezőjével esetleg, és még akkor is nehezen nyeli le, hogy valami történetesen nem megy neki.
- És miért éppen kaméleon? Igazodsz a környezetedhez? - kérdezi meg kissé meglepett pillantást vetve a másikra. Valahogy olyan nyílt természetnek tűnik számára, akiről nem tudja elképzelni, hogy annyira alkalmazkodna, mint ahogyan egy kaméleon képes rá. Még van is némi negatív konnotációja a fejében ennek így emberre vonatkoztatva, de ezt egyelőre szerinte bölcsen inkább megtartja magának, mert ki tudja, milyen indoklással szolgál még Benett. A pécsi idegenvezetésért cserébe nagylelkűen ajánl fel egy szalamantoni túrát, s mint kiderül, van is igény a dologra. Kezet ráz a társával, megerősítve ezzel az éppen megkötetett alkut, majd már helyet foglalva az étteremben elmerül az étlap böngészésében egy kis időre, hogy végül a pincérrel is megoszthassa, mire esett a választása.
- Ó, pedig igazán nincsenek elvárásaim - válaszolja meglepetten pillantva a másikra. Nem is érti, min izgulhatna egyáltalán, bár neki egyébként is ismeretlen a megfelelési kényszer közelebbről. - Lehet, hogy többször kellene kikérnem a csoporttársaim véleményét, hátha javasolnak valami jót. Vagy egyenesen hozzád fordulok. Az egyetem meg érdekes, nem minden tárgy érdekel egyformán, de ez várható volt. Neked sok van még belőle? Vagy hamarosan már végzel is, aztán végképp betársulsz a bagolykő tanári karába? Netán van más terved?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877559#post877559][b]Eszterházy Diána - 2024.04.26. 19:29[/b][/url]

- Nem, az Ollókezű témakör nem tetszik. Szükségem van az ujjaidra, hogy.. máshogy hozzuk összefüggésbe az ollókkal. - Szélesen elvigyorodik, és úgy dobja be a szégyentelen kis utalgatásait,  minthe egy derűs szombat délelőtt lennének. Ja, hogy derűs szombat délelőtt vannak?
Eltátja a száját a Baldur's Gate utalásra, mert hát véletlenül sincs mostanság mindenféle lementett videókkal tele a tiktokja. Szóval, ha Solomon thirstrapelni akarta, akkor viszonylagos sikerrel járt.
- Oké, halljam, hogyan mondod, hogy.. "Daarling". - Próbálja utánozni a karakter duruzsoló, flamboyant hanglejtését, de már Dia hangjának tónusa miatt is egész lehetetlen. Ilyenkor kicsit sajnálja, hogy "kísérletező korszakában" (ami másokhoz képest elég sokáig tartott és elég intenzív is volt) nem sikerült csípni magának konkrétan egy vámpírt. Mondjuk ha még mindig tartana ez a korszak sem lenne több szerencséje ezzel a dologgal, mert mégsem túl gyakori hook-up partnerek.
Egyáltalán fel tud nekik állni? Vagy vért kell inniuk előtte, hogy.. hja, hogy legyen mi leszálljon oda? Többet kellett volna Vámpírológia órára járni, míg a Bagolykő diákja volt.
- Úú! Amúgy is imádok tesztelni, csóró agyában el fog pattanni egy ér, ha megint lecsapok rá. - Szélesen elmosolyodik, mert mostanában Nikita nyerte meg magának a cégnél Dia lelkesedését és társaságát. Ezzel együtt pedig a megtisztelő szerepet, hogy mindenféle tesztelésekre, amikre nem is lenne alapvetően beosztva, rángatja magával a lány. Mert fun.
- Majd nézzünk rá a main questre, hátha hirtelen megtetszik valami olyan részlet, amiből tudunk mellékküldit kerekíteni. - Általában valahogy vissza kell kanyarodnia a fő történetszálhoz, hogy a játékosok figyelme azért ne terelődjön el teljesen a lényegről. Egy-egy jó melléktörténet sokat árnyal vagy tehet hozzá az alap vázhoz.
Az előléptetés említésére lehetne bűntudata. Felmerülhetne benne, hogy mennyire privilegizált helyzet ez - és hogy a legtöbb cégnél ezt nem is engednék meg különösebben. Tulajdonképpen fel is merül, de... nem érdekli. Ezt most épppen nagyon szereti csinálni, kiélheti benne a kreativitását, hülye lenne azon szenvedni, hogy ne legyen jobb dolga a ranglétrán.
- Teljesen ki fog borulni. Attól a perctől utál, mióta betettem a lábam az irodába, pedig akkor még nem is volt tudvalevő, hogy kik vagyunk mi egymásnak. - Sok verbális nyilat próbált már kilőni felé a nő, sőt, mindenféle kis apró irodai stiklivel próbálkozott. Meetingen számonkérni dolgok miatt, mindenki előtt és egyebek. Dia lelkes mosolyáról azonban ezek a próbálkozások többnyire lepattannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877598#post877598][b]Ivanich R. Benett - 2024.04.27. 13:52[/b][/url]

Nem firtatom tovább a család témát. Talán átléptem az imént egy olyan határon, amit már illetlenség feszegetni, és kényelmetlen helyzetbe hozom vele. A családot nem mi választjuk, ő minden bizonnyal büszke a származására, és nem akar olyan információkat megosztani a rokonairól, ami rossz színben tünteti fel őket, még akkor is, ha nem mindenkinek a gondolkodásával ért egyet onnan. Ez teljesen természetes. Megjelenik az arcomon egy kínos mosoly, de aztán szerencsére úgy tűnik, hogy tovább tudunk lépni, lelkileg és fizikailag egyaránt.
- Hát, főként azért, hogy legyen Kamcsinak egy menő játszótársa - mesélem mosolyogva. - Vagy inkább elvegyülök a tömegben, hogy ne legyek feltűnő - helyesbítem finoman az elképzeléseimet. A kaméleon kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez, jól viseli a változást, megtanul együtt élni vele. Nem akként látom ezt, mint akinek nem lenne gerince, hanem inkább békét és nyugalmat szeretnék, ahol nem néznek ki, nem bántanak, és élhetem a saját kis életemet. Azt hiszem, ezt jelentené a kaméleon alak. De ennél jobban hogyan is tudnám megmagyarázni neki? Szinte már előre látom a szánakozó nézését, és fölém tornyosuló széles mosolyát. Kíváncsi vagyok, tényleg lesz-e valami a városnézésből, vagy egyáltalán az újbóli találkozásból. Addig, amíg a Médivel közös baráti körünkben váltottunk pár szót, kevésbé mutatkozott meg, hogy melyikünk milyen ember valójában. Most könnyen lehet, hogy csalódik majd bennem, és a válaszaim után nem akar majd újból időt tölteni velem.
- Tényleg? Ez különös... Azt hittem, hogy megszoktál egy adott színvonalat, és idegen tőle minden más, ami attól eltér - osztom meg vele hangosan is a kételkedésem. Elvárás, vagy inkább természetes igény, hogy ugyanazt kapja meg mindenhol, amiben felnőtt, ami neki az alap. Egy attól szokatlan környezetben biztosan kellemetlenül érezném magam. Közben meghozzák nekünk a limonádékat szívószállal, ami szerencsére jó nagy pohárban érkezik, és a jégkockákon kívül egy kis mentalevelet is tartalmaz a teteje.
- Jól kijössz az évfolyamon a hallgatókkal? - érdeklődöm tovább, aztán kortyolok egyet az italból. - Hát ja, ez így szokott lenni, de muszáj letudni azokat is, aztán jöhet a diploma. Neked hány éves is a képzés? Azt hallottam, a jog elég húzós és szenvedős... De talán te nem az az izgulós fajta vagy, még egy vizsgán sem - próbálom őt hangosan fejtegetni, ahogy elgondolkodom. Vajon hogyan viselkedik stresszhelyzetben? Mindig képes megőrizni a nyugalmát, vagy egy hisztis herceg?
- Az utolsókat rúgom, úgyhogy el vagyok havazva a diplomamunkával. Utána jó lenne a Bagolykőben főállásban maradni. A varázslatok érdekelnek elsősorban, de a hoppanálás területén is lennének lehetőségeim, még meglátjuk. A vizsgaközpontnál pont van üresedés, és nagyon érdekes terület, egyelőre tetszik. Neked van elképzelés, mit fogsz csinálni egyetem után? - mesélem önfeledten a terveimet, aztán róla is kérdezek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877634#post877634][b]Hollósi Zalán - 2024.04.28. 06:10[/b][/url]

Felettébb mulatságos gondolat volt elképzelni, hogy a Babona legnagyobb gondja nem a furkász-szaporulat lenne. De Zalánnak még csak baglya sem volt soha. Nem biztos, hogy egy bődületes méretű abraxánnal kéne kezdenie.
 - Mountain-el azt hiszem, már jobban összeszoktunk - legalábbis szerette volna ezt hinni. Ha nem akarja nyomban levetni magáról, az jó jel kéne legyen.
 Még egy utolsót simított végig az állat szárnyain, melyeket akkor húzott vissza. Úgy, hogy meg ne sértse azokat, a levitás megpróbált lekászálódni a nyeregből. A testében még mindig túltengett az adrenalin, nehéz döntés volt talpával újra a földet taposni és nem a kengyelt feszíteni. Már most visszakívánkozott az égbe.
 Nem tudta szavakba önteni, mennyit jelentett neki, hogy ennyi idő után ismét repülhetett, de Kornél észrevehette rajta, hogy elérzékenyült. Hogy ezt leplezze, ismét Mountain tollaival kezdett babrálni.
 - Inkább azt mondd el végre, miért akartad, hogy átjöjjek - motyogta halkan kis idő elteltével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877974#post877974][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.05.01. 23:51[/b][/url]

- Kamcsi? - kérdez vissza kíváncsian pillantva oldalra, mert nem tudja, kire vagy mire kellene gondolnia éppen. Fejét elgondolkodva ingatja aztán azon, hogy Benett eltűnni szeretne a tömegben. Érdekesnek találja, és némileg különösnek, hogy van ember, aki ezek szerint nem feltétlen szeret a figyelem középpontjában lenni, pedig azért megakad rajta az ember szeme. Az övé legalábbis megakadt már párszor. Mégiscsak vonzó.
- Ó, hát azért szeretném azt hinni magamról, hogy nyitott vagyok és mindenekelőtt kíváncsi. Legfeljebb kiderül, hogy valamit nem szeretek, nem? - kérdezi. Nem mindig volt ez így mondjuk, de mégiscsak hatással volt rá, hogy pár évre kimozdult a szalamantoni buborékból, és még Dorka is hozzáadott ehhez alkalmanként. Az anyja után talán a húga tudja ilyen téren a leginkább befolyásolni, esetleg még Ákos bátyja, vele gyakran vacsorázik új helyeken amúgy is. Legalább havi egyszer összehoznak valamit. Megköszöni közben a limonádét egy futó mosollyal az arcán, biccentve a pincér felé, majd lazán az asztal szélére könyökölve a szívószállal kavargatni kezdi a jégkockákat a pohárban, ismét érdeklődéssel fordulva Benett felé.
- Van pár ember, akivel egész érdekes beszélgetésekbe lehet bocsátkozni, szóval mondhatjuk. A lányokkal meg egyébként is könnyen megtalálom a közös szót többnyire, főleg, ha kicsit is érdekli őket a divat - válaszolja még mindig a jégkockákat zörgetve, olyan lazán, mintha ez abszolút így lenne természetes. Általában egyébként is igyekszik ő mindenkivel megtalálni a közös hangot, mert úgy véli, a kapcsolati tőke mindennél többet ér, főleg, ha tényleg miniszter szeretne lenni egyszer. Szép lassan építgeti maga előtt az utat, lépésről lépésre, hosszútávban gondolkodva. Negyven éves korára már talán lát is elég realitást az egészben, az apja is negyvenhat évesen lett főosztályvezető, a nagyapja ötven is elmúlt, mire főügyész lett, nem siet sehová ő sem.  
- Négy éves a képzés, azaz három plusz egy, aztán még kell a szakvizsga a végére, ha gyakorolni is szeretném, de addig még van egy kis időm. Viszont kifejezetten élvezem, főleg, hogy mellette a Minisztériumban is gyakornokoskodom, még egyelőre a máguskapcsolatok osztályán, de majd szeretnék átkerülni a Varázslény-felügyelő Főosztályra - magyarázza, mit is tervez éppen. Mivel a lények és képességbirtokosok jogaira szeretne szakosodni, mióta csak eldőlt, hogy legalább ebben követi a családi szokásokat és jogi pályára lép, az egy remek lehetőségnek tűnik jelenleg, hogy ott is kapcsolatokat építsen ki. A végén meg zárhatja az egészet az Igazságügyi és Belügyi Főosztályon, de az lenne a dolgok megkoronázása, előtte még fel szeretne mutatni ezt-azt tételesen a lassan bővülgető önéletrajzában, hogy eléggé kompetens jelentkezőnek lehessen tekinteni.
- Azért ennyit rég tanultam, mint itt, de legalább elmondhatom, hogy megkönnyebbülés volt megszabadulni az olyan fölösleges tárgyaktól, mint a bájitaltan vagy különleges varázstárgyak. Nem mondom, hogy nem érdekes, de ha nem olyan irányba haladnék, semmi haszna számomra. - Hagyja végül a másikat is szóhoz jutni, meséljen csak ő is, hogy áll éppen. Ha jól emlékszik, idén már amúgy is végez.
- Óh, és mit kezdesz a hoppanálással? Elemzed a Rejtélyügyi Főosztályon? Vagy tanfolyamot indítasz? Egyszer beszélgethetnénk róla, lenne néhány igazán elméleti kérdésem, amit még mindig nem értek, bár a jogosítványom megvan tizenhét éves korom óta, de azért még akadnak kérdéseim - veti fel, mint hirtelen talált közös témát, majd belekortyol végre a limonádéba. - Mhm, ez jó. Egyébként meg csak a Minisztériumnál tervezek elhelyezkedni, jogászokra mindig van szükség. A családom egy része amúgy is ott van, ez nem titok, szóval betársulok én is majd, ha minden jól megy. Még a végén találkozhatunk ott is. Kicsi a világ, nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878018#post878018][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.02. 21:18[/b][/url]

- Hát... tudod... azt hittem, mondtam. Így hívják a repülő kaméleonomat - egészen behúzom a nyakam zavaromban azoktól az érdeklődő szemektől, amik a kíváncsiságukkal is inkább nyugalmat, mintsem összezavarodottságot árasztanak magukból. Nagyot nyelek azon gondolkodva, hogy vajon tényleg nem láthatta-e soha Berci, vagy legalább ne hallhatott volna róla valakitől, hiszen még Médi is egészen jól összebarátkozott vele annak idején. De az is lehet, hogy én magyaráztam el valamit hülyén, és nem sikerült megértenie, ami meg azért ciki, mert tanárnak készülök.
- De. Ez tök jó tulajdonság. Alapvetően én is az vagyok, de azért valamennyi előítélet mégiscsak van bennem. Azok meg a korábbi rossz tapasztalatok miatt alakulnak ki bennem - magyarázom neki elmélyülten a gondolkodásmódomat, amit csak remélni tudok, hogy megért majd, általában megkapom, hogy túlságosan óvatos vagyok például, viszont hiába bizonygatom az okait, valahogy nem hatja meg a hallgatóságot. Bercinél feltűnik, hogy milyen mosolygós, és hogy a határozottságával egyetemben valami nyugalom is árad belőle. Kíváncsi lettem, hogy szokott-e aggódni egyáltalán, vagy a gazdag családi hátterével tulajdonképpen semmilyen gondja nincs, mert mindent meg tud oldani a pénzzel, a boldogságot pedig megveszi belőle, mert szerintem az is lehetséges. Ha annyi pénzem lenne...
Kavargatom én is kicsit a limonádét, de inkább gyorsan beleiszok, hogy a jég ne tudja áthűteni a levét, ahhoz túl érzékeny a torkom.
- Amúgy neked ránézésre divattervezőnek kellett volna még tanulni, vagy valami stylistnak. Mondjuk a magasságodhoz és az arcodhoz a modellkedést is el tudom képzelni. Később nincs tervben valami ilyesmi, vagy már lekéstél róla? - kezdem kissé kellemetlenül érezni magam, hogy ennyire bizalmas kérdéseket teszek fel neki játékos formában, de egyelőre élvezem, és jókat mosolygok a válaszain.
- Oh, értem. Jó bonyolult - próbálom követni egy adott pontig, amíg sikerül, de nem biztos, hogy a gyakorlati idő után jól vissza tudnám mondani a menetét.  Nem könnyű szakot választott, viszont bízom abban, hogy nem csalással engedik át a vizsgán, hogy lefizeti a biztosokat, hanem valóban jó az esze hozzá. - És mit gondolsz, hasznos gyakorlati feladatokat fogsz kapni, vagy csak aktákat tologattatnak majd veled? Gondolom, a felsőbbévesektől már jöttek vissza erről infók nektek - pedzegetem, mert tudom, hogy sok helyen a szakmai gyakorlat csak valami papír, hogy legyen meg, és igazából se ott, se konkrétan az egyetemen semmi hasznosat nem tanulnak, aminek az életben is a hasznát veszik. A tantárgyakra tett megjegyzésére bólogatok, meg tudom érteni.
- Nos... ez egy nagyon jó kérdés. Egyelőre a képzéseket felügyelem, de foglalkozunk a vizsgamenet megreformálásával, a tanulást hatékonyabbá tévő technikák fejlesztésével is. Főleg a nagyobb távolságokra és az ismeretlen helyekre történő utazás biztonságosabbá tétele nagy kihívás. Persze ne gondold, hogy tudósnak megyek, kezdetben gondolom nekem kell a jogosítványt is kitöltögetnem. Viszont a Rejtélyügyi nagyon menő lenne! Arra még pont nem gondoltam - egészen áradozni kezdek, ha már így szóba hozza a lehetőségeket, és fellelkesít. Kissé tudálékosan adom neki elő, mintha fontoskodni akarnék a területemmel, pedig csak azt adom vissza, amit nekem is az interjúkon vázoltak az állásról. És még nem is biztos száz százalékban, hogy az enyém lesz a poszt, mégis mintha már ott dolgoznék, úgy beszélek róla. Mindenesetre nagyon megfogott, pláne mert jártam a tanfolyamukra, hogy a koromhoz képest kiemelten tehetséges legyek ebben az utazási módszerben.
- Mire vagy kíváncsi egyébként? - szürcsölök a limonádéból, mert már kiszárad a szám ennyi szövegeléstől. - Simán. Akkor majd lehet, hogy még összefutunk a minisztériumban, ha összejön a pozíció - vetítem előre egy esetleges későbbi találkozás lehetőségét, de inkább csak udvariasságból. Nagy az az épület, tele varázstudókkal, nem hiszem, hogy pont rám lesz ott kíváncsi, amikor éppen a mágusjogi területen bontogatná a szárnyait. Sokan félvállról veszik a vizsgaközpontot, pedig szerintem nagyon fontos feladatokat lát el.  Neki meg konkrétan csak megszületnie volt nehéz. Elmosolyodom, nem túl őszintén, hogy így biztos magában, és sínen van az élete, nekem meg vele szemben egy nagy kérdőjel minden, és fogalmam sincs, tetszeni fog-e valójában a pozíció. Lehorgasztom emiatt a fejem, de próbálok nem zavarba jönni, aztán a pincér után lesek, hogy hátha kész van már a rendelésünk.