Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Sokkal jobb lett az órarendem, amióta végeztem varázslatelméleten. Még két kemény év pedagógia, és nem koptatok többé semmilyen padot. Aztán ki tudja. Mázli, hogy a gyakorlatot gyakorlatilag - haha - letudtam, mert a Bagolykő rugalmasan állt hozzá, és amiért nagyon hálás is vagyok az igazgatóságnak.
Kézenfekvő lett volna az egyetemi menzán ebédelnem, de a lábam Pécs belvárosa felé vitt. Először azt döntöttem el, hogy az órák után nem hoppanálok vissza egyből a faluba, hanem kiélvezem kicsit a déli levegőt, noha csak pár fokkal lehet itt melegebb a Mátrához képest. Aztán azóta is a Király utca környékén sétálgatok, keresve valami jól hangzó nevet a beüléshez, egyelőre sikertelenül. Van rajtam minden, ami nehezen felismerhetővé tesz. Sapka, kapucni, kesztyű, az arcom elé tett sál. Kezeim a zsebeimbe süllyesztve aztán egész elviselhető a kint tartózkodás. Közben pedig a gondolataimba temetkezem. A jövő heti szemináriumok, amikre készülnöm kell. A tananyag, amit le kell adnom a diákjaimnak. A tény, hogy a barátaimra még mindig nincs annyi időm, mint amennyit szeretnék, s közben olyan érzésem van, mintha ők is egyre csak fogynának. Ők se érnek rá, mert őket is elsodorja az élet. A diákjaimmal azért mégse lehetek olyan közvetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872535#post872535][b]Ivanich R. Benett - 2024.01.21. 20:26[/b][/url]

Sokkal jobb lett az órarendem, amióta végeztem varázslatelméleten. Még két kemény év pedagógia, és nem koptatok többé semmilyen padot. Aztán ki tudja. Mázli, hogy a gyakorlatot gyakorlatilag - haha - letudtam, mert a Bagolykő rugalmasan állt hozzá, és amiért nagyon hálás is vagyok az igazgatóságnak.
Kézenfekvő lett volna az egyetemi menzán ebédelnem, de a lábam Pécs belvárosa felé vitt. Először azt döntöttem el, hogy az órák után nem hoppanálok vissza egyből a faluba, hanem kiélvezem kicsit a déli levegőt, noha csak pár fokkal lehet itt melegebb a Mátrához képest. Aztán azóta is a Király utca környékén sétálgatok, keresve valami jól hangzó nevet a beüléshez, egyelőre sikertelenül. Van rajtam minden, ami nehezen felismerhetővé tesz. Sapka, kapucni, kesztyű, az arcom elé tett sál. Kezeim a zsebeimbe süllyesztve aztán egész elviselhető a kint tartózkodás. Közben pedig a gondolataimba temetkezem. A jövő heti szemináriumok, amikre készülnöm kell. A tananyag, amit le kell adnom a diákjaimnak. A tény, hogy a barátaimra még mindig nincs annyi időm, mint amennyit szeretnék, s közben olyan érzésem van, mintha ők is egyre csak fogynának. Ők se érnek rá, mert őket is elsodorja az élet. A diákjaimmal azért mégse lehetek olyan közvetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872710#post872710][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.01.24. 22:59[/b][/url]

Úgy gondolta, két óra között véletlen sem megy haza sem Bogolyfalvára, sem Szalamantonba, hanem inkább kihasználva az időt arra, ami igazán fontos, szétnéz a belvárosban. Micsoda kihagyás, hogy itt igazán nem vásárolt még, pedig máris talált néhány igazán szép darabot a számtalan gyűrűje és karperece mellé. Egészen elégedett a dologgal, még ha szégyenszemre szerencsétlenkedett is kicsit a megfelelő papírpénz megtalálásával, ami a forintokat illeti, de úgy érzi, egészen jól jön ilyenkor, ha előveszi az anyanyelvét, mintha csak áttévedt volna a szomszédból. Az ugyebár sok mindent megmagyaráz, miért is nem megy ez kifejezetten könnyedén számára, ellentétben az euróval, amivel ott éppen fizetnek. Folyamatosan átszámol fejben amúgy is, ami roppant zavaró tud lenni, bár nem euróra, hanem sarlóra és galleonra. Mégiscsak sikerült végül a megfelelő értékű bankjegyet megtalálni, sőt még nagylelkűen a visszajárót sem kérte, most pedig a tasakkal a kezében sétál az utcán, abban a reményben, hogy talál még kedvére való boltot. Talár helyett a kabát már nem annyira fura legalább, abban egészen remekül érzi magát. Nézelődés közben azonban inkább ismerős arcot fedez fel, ami nem is annyira meglepő igazság szerint, hiszen Benettel időnként az egyetemen is összefut, éppen csak itt nem számított rá. Nagyobb esélye lett volna ennek a találkozásnak a kampuszon, mint itt. A gyomra közben panaszosan kordul meg, jelezve, hogy ideje lenne ebédelni, de egyelőre ez még mellékes.
- Hallooo - köszön inkább lelkesen a srácnak, akivel már néhányszor összefutott azért az elmúlt években. Nem kebelbarátok, de mégiscsak ismerősnek minősül. Talán már havernak is, ahogyan ezt néhány diáktól hallotta használni, bár nem kifejezetten van képben azzal, hol húzódnak a határok. Sebaj, ez a legkevésbé sem akadályozza, hogy még integessen is a másiknak széles mosoly kíséretében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=873271#post873271][b]Ivanich R. Benett - 2024.02.04. 23:04[/b][/url]

Ezeken az utcákon sosincs akkora tömeg, hogy kényelmetlenül érezném magam séta közben. Mégis, az épületeket bámulom, a térkövet, meg a kirakatokat, és nem számítok arra, hogy felbukkan szemből egy ismerős arc. Először a távolban látok meg egy hevesen integető kart, amire azt hiszem, másnak szól, így hirtelen kedvem támad először a hátam mögé nézni. A lelkes köszönés jólesően zavarba hoz, de nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel. Egy mozdulattal megigazítom a sálamat, a nyakam köré rendezgetve azt, hogy hallja is, amit mondok, s közben egy udvarias mosolyt eresztve közelebb megyek Bercihez. Ismerem, mert bár más szakra jár, de ugyanott tanulunk, és a baráti körünknek is van metszete. Egy pillanatra átfut az agyamon az a zavaros szilveszteri buli, amin ugye elég sok minden történt. Túl sok is ahhoz, hogy minden eszembe jusson, és csak remélem, hogy semmi kínos, amire ő emlékszik, én viszont rám nem jellemző módon elfelejtettem.
- Sziaa! Hát te? Vásárolni voltál? - ez elég egyértelmű, amint a szatyorra nézek, de kicsúszik a számon, és hirtelen nem is tudom, mit reagáljak a köszönésére. - Végeztél mára, vagy lyukasod van? - érdeklődöm tovább. Talán ez még az a tipikus szöveg, amit az egyetemisták egymás között bármikor megbeszélhetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=873544#post873544][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.02.11. 04:39[/b][/url]

Nem számít rá, hogy éppen itt fut bele valakibe, akit ráadásul Bogolyfalváról ismer. Kicsinek tűnik ilyenkor a világ, de nem mondhatná, hogy bánja amúgy a találkozást. Már az első találkozáskor is úgy vélte, hogy Benetten igazán legeltetheti az ember a szemét, és meg sem sértődött, amikor legutóbb flörtölni igyekezett vele. Mindenesetre így vagy úgy, de kellemes társaság, ki nem hagyná, hogy köszönjön neki egy szinte már kissé színpadias mozdulattal, végtelen lelkesedéssel igyekezve felhívni magára a másik figyelmét. Nem kell különösebben sokat erőlködnie szerencsére.
- Igen - válaszolja, mutatva is a tasakot, amiben ott zörögnek legújabb szerzeményei az amúgy is egészen tetemes mennyiségű gyűjteményébe. Dorka néha már rászól, hogy a kevesebb néha több, az Eridonban pedig egy olyan gyűrűt kapott karácsonyra, amitől minden viselt ékszere elnémul a szokásos zörgés helyett. Hasznos kis akármi, döntötte el, miután túltette magát a kezdeti pillanatnyi sértettségén, mert úgy vélte, bizonyára nagyon zavarhatott valakit, hogy alkalmanként sokat csörögnek a karperecei. Most is viseli azonban a gyűrűt, mert arra is hamar rájött, hogy így nagyobb meglepetést tud okozni, ha valahová betoppan, mert mégsem jelzi előre az érkeztét az addig gyakran hozzá társuló hang.
- Felfedeztem egy szimpatikus kis ékszerboltot, szóval be is vásároltam - oszt meg némi részletet is továbbra is szélesen mosolyogva. - Lyukas óra, majd még vissza kell mennem kereskedelmi jogra, de addig gondoltam, kihasználom az időt szétnézni, meg ebédelni. Neked is lyukas óra? Ebédeltél már? Ha nem, lenne kedved esetleg csatlakozni? Bevallom, nem tudom, milyen helyek vannak a környéken, de te ismersz talán valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=873596#post873596][b]Ivanich R. Benett - 2024.02.11. 20:26[/b][/url]

Berci mellé lépek. Kíváncsi tekintettel, de a lehető legnagyobb mértékű diszkrécióval bekukkantok a zacskóba, ha találok egy olyan szöget, miként fölé hajolva ezt megtehetem. Emlékszem, mennyire zavarba tudott hozni, nem csak a megjelenésével, hanem a viselkedésével is. Büszke, befolyásos aranyvérű család, akiket felvet a pénz az én gyakorlótanári béremhez képest. Valószínűleg sírva futna el, ha tudná, hogy a bátyámmal nőttem fel egy szobában, és hogy hány négyzetméteren élt együtt összezárva a családom. Ahogy azon is, hogy még mindig vannak olyan ruhadarabjaim, amiket a testvéreim hagyományoztak rám. Az ő életszínvonala, életmódja ég és föld volt az enyémhez képest, és rettegek attól, hogy ezt szándékosan érzékeltetni fogja velem.
Így most is, kissé zavartan, de mosolyogva konstatálom a vásárlását. A márka semmit nem mond. Nem ismerem, nem mozgok ilyen körökben, esetleg a reklámokból láttam itt-ott, amikor hirdették valahol. De úgy teszek, mintha nagyon képben lennék.
- Értem. Nagyon jónak tűnik - próbálom lezárni ennyivel. Úgy gondolom, egy udvarias dicséret mindig jól jön. Hogy én mikor tehetem be ékszerboltba a lábam úgy rendesen, abba inkább nem gondolok bele. Nem mintha annyira vágynék rá. Van nekem karkötőm, például amit még Karolától kaptam a barátságunk jeleként. Hiába a távolság, még tartjuk a kapcsolatot időnként. De már semmi sem a régi. - Nem, végeztem mára. És pont ebédelni szeretnék, úgyhogy persze, mehetünk együtt. Milyen helyre gondoltál? Vagy mit ennél szívesen? Van egy egész jó hely pár házra, Reggelinek hívják, de ne aggódj, háromkor zárnak, van rendes kajájuk is, népszerű és finom. Vagy esetleg valami olasz? Elefántos? - ha mond neki ez a név valamit. Bizonytalanul ajánlgatom. Tény, hogy ezeknél legalább még nem kell annyira a zsebembe nyúlnom, de mégse tehetem, hogy a legolcsóbb önkiszolgáló büfét hozzam fel, vagy az Árkád valamelyik gyorséttermét. Vagy mégis?
- Vagy akkor egy meki... - viccelődöm végül, hátha az válik be. Egyik sincs messze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=874133#post874133][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.02.28. 00:28[/b][/url]

- Egyszer majd elárverezem valami jótékony célra a végén, a húgom mindig mondja, hogy már túl sok van. Mondjuk a  Egyébként te nem szereted az ékszereket? Úgy láttam, nem igazán viselsz ilyet - állapítja meg fesztelenül csevegve a témáról, mintha ez lenne a normális, hogy mindenki csak úgy gyűjti hobbiból ezeket, mint ahogy ő teszi, mert megengedheti magának. Meg sem fordul a fejében, hogy vannak, akiknek nem ez a megszokott és természetes. Összecsukja aztán a tasakot, hogy a fülénél fogva tovább lóbálja aztán, felvetve egy közös ebéd lehetőségét is, ha már így összefutottak.
- Reggeli délután? Nem rossz, nem rossz. Elefántos? Kengurut már ettem egyszer, Berlinben van egy hely, meg szarvast, vadkant, medvét... - sorolja, továbbra sem igazán értve, hogyan került az elefánt a képbe éppen itt. Kiöregedett az állatkertben? Nem is gondolta volna, hogy ilyesmi akad Pécsen, ha már erről van szó, de úgy tűnik, hogy Benett jobban ismeri amúgy is nála a várost. Igaz, ez nem nehéz, mivel ő meglehetősen ritkán jár bárhol, ami nem mágusok lakta része a településeknek, ha éppen nem egészében mágustelepülés, hiszen elég nehézkesen boldogul a mugli dolgokkal. Semmi baja velük, de ha arról van szó, mégis remekül megvan a szalamantoni kis mágikus buborékban és annak kiterjedt vonzáskörzetében.
- Az olasz egyébként egészen jól hangzik, azt hiszem - teszi le a voksát végül valami olyan mellett, amit tényleg ismer is, és most egészen szimpatikus ötletnek tűnik. A gyorskaja gondolata sem vonzza annyira, szeret késsel-villával enni, kézzel nem annyira, bár ezt most inkább megtartja magának, mielőtt még esetleg megsértené a másikat. Nem áll szándékában. - Már ha az neked is megfelel, természetesen. Az idegenvezetést meg rád bíznám, mert nem igazán ismerem ki magam errefelé. Sokat jársz a város muglik lakta részein egyébként?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=874188#post874188][b]Ivanich R. Benett - 2024.02.29. 20:37[/b][/url]

- Szoktál jótékonykodni? - ez nekem új információ, megüti a fülem. Érdeklődve fordítom felé az arcomat, vetve néhány szolid pillantást Berci öltözetére. Nem akarom, hogy feltűnő legyen, ahogy bámulom, de szemet szúr a kettőnk közötti különbség. Elegáns, finom öltözet, drága és ránézésre egy vagyonba kerülő ízléses ruhadarabok, míg én a pénztárcabarát, de mégis divatos stílust képviselem, mert gyakorlótanárként egyszerűen ennyire telik. Továbbá a gyűrűn és karpereceken is megakad a tekintetem, amit azt hiszem, hogy ha a múltkori találkozásunk alkalmával rajta is volt, nem figyeltem meg eléggé. Nyilvánvalóan mással voltam elfoglalva, elsősorban például a közös barátunkra, Médi társaságára koncentráltam, és a többiekkel is egyenlő arányban igyekeztem időt tölteni, hogy senki ne érezze magát kiközösítve.
- Vagy csak nem figyelsz eléggé - húzódik ravasz mosolyra a szám, és felhúzom a kabátom ujját, hogy megmutathassam a csuklómra helyezett barátság-karkötőm, amit még Karolától kaptam olyan másod-harmadéves forma koromban, és igencsak viseltes állapotban van. - Eszmei értéke felbecsülhetetlen. Egyébként pár sarlót sem ér - a ravasz mosoly kínossá vált át hirtelen, vagy amolyan keserédessé. Nem biztos, hogy az ő szemében ez ékszernek számít, de kiegészítőnek mindenképp.
- Az a hely neve, egyébként olasz konyha - nevetek fel, oldva magamban az anyagiakon való feszengést. - Ahogy hallom, elég sok országban jártál már - reagálok azért a gondolatmenetére. - Persze, megfelel. A főtér túlsó oldalát kell megcélozni, nincs olyan messze. Gyakran járok erre, nincs bajom a muglikkal. Szerintem tök hangulatos a belváros, csak nézz körül az épületeken. Te nem szívesen vegyülsz, vagy mindig sietsz vissza órák után? - érdeklődöm, és intek, hogy kövessen az étterem felé. Nem mondom, hogy olcsó hely, de még meg tudom engedni magamnak. Átlagos ebédemet biztosan nem itt tölteném, de nem minden nap botlok ismerősbe, pláne Bercibe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=874225#post874225][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.03.01. 21:57[/b][/url]

- Természetesen. A családom rendszeresen szervez jótékonysági eseményeket meg támogat nemes célokat. Amúgy a Bánffy-ösztöndíj például, amit az elemisták kapnak a Bagolykőben, az az én ötletem volt - meséli úgy húzva ki magát, mintha fizetni is ő fizetné, holott azt már az anyja intézi egyébként, aki az egész alapítványt is létrehozta az ösztöndíj mögött, elkülönítve a családi vagyon egy részét erre a célra. Ő mégsem tesz annyit, mint a családja nőtagjai, az anyjának és a húgának ez mégiscsak amolyan életcél, de azért alkalmanként betársul melléjük, mert mégiscsak hasznos a dolog kapcsolatok építéséhet és ápolásához is, nem beszélve az imázsáról. Azt sem mondhatni, hogy ne érdekelnék ezek a nemes célok, általában leginkább csak magától nem jutna eszébe ilyesmit megszervezni, az a nagy helyzet. Ahhoz legalább egy titkárnő vagy személyi asszisztens kellene, de ott azért még nem tart. Arra, hogy nem figyel eléggé, kissé megemeli a szemöldökét, de hamar megkapja a választ is a fel nem tett kérdésre.
- Óh... aranyos - állapítja meg minden rosszindulat nélkül, bár az tagadhatatlan, hogy nem az ő stílusa. Ám ha eszmei értéke felbecsülhetetlen, akkor Benettnek mégiscsak igazán fontos lehet. Vajon kitől kaphatta, töpreng el egy pillanatra, még mielőtt rátérnének az ebéd kérdésére.
- Áááh... így már értem, rendben - igyekszik menteni a menthetőt, amint kiderül, hogy meglehetősen nevetséges félreértésbe sikerült belekeverednie. Megrázza a fejét a megállapításra reagálva a következő pillanatban.
- Annyira nem, mint szerettem volna, de gyakran elég csak a legjobb helyeket megtalálni - mondja egy legyintés kíséretében, mielőtt még rátérne a mugli környék témájára. - Nem mondanám, hogy nem szívesen teszem, de mivel a családom visszavonult a mágusok közé, ezért egy kicsit nehézkes... ha igazolványt kérnek, nem nyújthatom a pálcámat, érted. Egyszer megtettem, aztán törölni kellett az illető emlékeit, és nem volt felemelő élmény az egész hercehurca.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=874355#post874355][b]Ivanich R. Benett - 2024.03.04. 22:38[/b][/url]

Most, hogy mondja... Hát persze, a Bánffy-ösztöndíj, sok szó volt róla a tanári értekezleteken. Mondjuk, mire eljutunk oda, rendszeresen betelik a jegyzetfüzetem, amit amúgy is csak azért hordok magamnál, mert ennyi információt még az én exlevitás agyam is nehezen szív magába. És akkor még koncentráljak a különórás diákokra, a színjátszókör vezetésére, meg az egyetemi tanulmányaimra. Berci büszkén meséli érdemeit, én pedig egy kissé megilletődötten, de összességében elismerően pillantok rá, mivel ha hülyén is hangzik, de nőtt a szememben.
- Ez igazán nemes gesztus - jegyzem meg udvariasan, amint halványan elmosolyodom. - És hogyhogy az elemisták egyébként? Van valami különösebb oka? - érdeklődöm pusztán kíváncsiságból. Nem tudok róla, hogy ilyen képességekkel bírna, de amilyen szerteágazó családja lehet, könnyen előfordulhat, hogy van néhány különleges varázsló a rokonságban.
- A legjobb barátnőmtől kaptam, másodikos koromban - enyhén zavarba jövök, ezért gyors magyarázkodással töröm meg a csendet. Nem tudom, hogy ez az aranyos jelző mit takar; burkolt gúnyolódás, vagy csak tényleg nem jut más szó eszébe róla. Kompenzálja, hogy az étterem nevét meg ő nem ismeri.
- És mik a kedvenc helyeid? - ha már ez szóba jön, akkor adja magát, hogy rákérdezzek. Nagy vágyam, hogy ha egy kicsit több időm lesz, akkor utazni tudjak, és ehhez jó inspirációt gyűjteni. Addig meg pénzt. Ami gyakorlótanári fizetésből nem olyan egyszerű. De legalább azzal, hogy a kastély egyik lakrészét veszem igénybe, egész sokat spórolok.
- Hm, szerintem csak szükséged van egy amolyan idegenvezetőre, aki útbaigazítana - állapítom meg némi töprengés után. A családja ha valamiben nem jó, akkor az biztosan a varázstalanokkal való érintkezés, az ilyen tudást nem tudták átadni, így segítségre szorul. Nekem szerencsém van, mert majdnem úgy nőttem fel, mint egy mugli. Eközben elhaladunk a Széchenyi tér előtt. Megállok egy pillanatra, a távoli TV tornyot bámulom, meg a dzsámit, vetek egy túlsó pillantást a Zsolnay-kút felé, és a városházára. Nagyon szép tér. Innen csak egy kis séta, hogy elérkezzünk az olasz étterembe. Ebédkor kevésbé zsúfolt, így a pincér le tud minket ültetni egy kétfős asztalhoz, kezünkbe nyomva az étlapot.
- Jaj, nem is kérdeztem, megfelel, ugye? Még mindig mehetünk máshova - sütöm le izgatottan a szemem. Nem könnyű egy aranyvérűnek megfelelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876234#post876234][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.04.05. 19:59[/b][/url]

- Semmiség, ha már amúgy is szerencsésnek születtem - jelenti ki fejét kissé oldalra billentve, féloldalas mosolyt villantva Benettre. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő egy Bánffy, aki ezt megteheti. Valami mélyről fakadó meggyőződéssel hisz abban egyébként is, hogy biztosan nem születhetett volna egy másik családba sem, ez az ő eleve elrendeltetett sorsa, hogy egy igen befolyásos és habár nem krőzusian gazdag, de azért mégis jelentős vagyonnal bíró család tagja legyen, ahol egyenes út vezet az álmai beteljesüléséig, még csak üstökössé sem kell válnia ezért, vagy hogyan is szokás azt mondani.
- Akad néhány elemista a családfán. Igaz, másfajta képességből is van elszórtan, de tetszett, hogy a Bagolykőben kifejezetten komoly képzés épül rá és Zámbori egyetlen kikötése az volt, hogy ne legyen semmilyen mögöttes feltétele a dolognak, hogy például bele akarnánk szólni az oktatás folyamatába, az iskola forrásai meg nem végtelenek, szóval hát így. Mondjuk a melodimágia is megfordult a fejemben, de olyan keveset ismerek, és abból is az egyik az unokahúgom, akinek végképp nincs anyagi támogatásra szüksége - válaszol a kérdésre részletekbe menően. Azt gondolta volna, hogy ezt a tanári kar már mind tudja mostanra, de ha nem, hát sebaj, megosztja ő büszkén a részleteket. - Ha már képességek, egyébként jogi területen is kifejezetten ez érdekel. A lényeg és képességbirtokosok jogai, mivel ők néhány ritka esettől eltekintve nem igazán választhatják meg, hogy mit is szeretnének. A képességkorlátozás persze mindig lehetőség, de meglehetősen barbárnak tartom, amennyiben nem ténylegesen indokolt a dolog, mert az illető ön- és közveszélyes - folytatja a témát, elmerülve kissé benne, ha már egyébként is nagyon szorgosan igyekszik erről tájékozódni.
- Ez aranyos - állapítja meg aztán a karkötőre, meglehetősen őszinte mosoly kíséretében, majd elgondolkodik az újabb kérdésen.
- Nos... Szalamantonban a Háromfejű sárkány. Ha még nem jártál, mindenképpen próbáld ki. A terasz a Balatonra néz, gyönyörű a látvány, és mennyeiek a fogások, többnyire mágikus módon készítve. Aztán meg... Budanekeresden ott van a Platán, és tudod mit, el kell ismernem, hogy a Pillangóvarázs szakácsa is jól főz. Darmstadtban pedig a Zum Einhorn az, amit nyugodt lelkiismerettel ajánlok - sorolja máris a helyeket, amelyek eszébe jutnak. A felvetésre, hogy talán csak idegenvezetőre lenne szüksége, érdeklődő pillantást vet társára.
- Hmm... nem is rossz ötlet. És tudnál javasolni is valakit? - kérdezi meg kíváncsian, ha már így felmerült ez. Talán őt is érdekelné mondjuk ez a lehetőség, hogy megmutassa a környéket? Hiszen egészen jártasnak tűnik errefelé vele ellentétben. Közben igyekszik tartani a tempót, időnként meg-megnézve egyik másik épületet, ami útjukba akad és egészen figyelemre méltónak tűnik. Némelyik már amúgy sem újdonság, csak odapillant mégis, mint például a dzsámira, majd végül megérkeznek a már említett helyre is. Nagyszerű. Nem is akadékoskodik az asztalt illetően sem, helyet foglal az egyik széken, amint megszabadul a kabátjától, a tasakot meg az asztal szélére teszi egyelőre, hogy nehogy aztán a földön felejtse. - Áh, jó lesz ez. Megfelel. Sokat jársz ide? Esetleg ajánlhatsz is valamit, amit igazán jól készítenek vagy nem is tudom, szerinted megéri.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=876660#post876660][b]Ivanich R. Benett - 2024.04.09. 13:51[/b][/url]

Viszonzom a mosolyt egy halk hümmögéssel egybekötve, de az érzelmek nem teljesen őszinték az arcomon. Valahogy nem tudok szívből örülni annak, hogy szerencsésnek született, mert a lelkem mélyén egy kicsit elönt az irigység. Feltörnek az emlékek a gyerekkoromból. A belvárosi bérlakás képe, amiben nevelkedtem sokadmagammal. Szinte mindent használtan örököltem az idősebb testvéreimtől, és a szüleim is anyagi nehézségekkel küszködtek. Másnak pedig elég csak megszületnie. Egészen más értékrendet kap. Eltöprengek egy pillanatra azon, hogy rám milyen sors várt volna, ha vagyonosabb családból származom. Aztán elhessegetem a gondolatokat, mert Berci se tehet róla, tőlem pedig nem túl szép, hogy irigység támad bennem emiatt. Próbálom magam tudatosan fékezni, és megadni az esélyt, hogy ne az előítéletek szemüvegén keresztül lássam őt. Ami olykor nehéz, ha egy-egy ártatlan témából is az jön le, hogy óriási köztünk a szakadék.
Érdeklődve hallgatom Berci részletes magyarázatát az ösztöndíjukról. Így már mindent értek.
- Azta. Hát igen, ha jól tudom, nálatok nagyon széles a családfa, tele vagy rokonokkal. De akkor is nagyon érdekes lehet különleges képességű embereket tudni a családodon belül. Te soha nem vágytál arra, hogy örököld? Vagy van valamilyen titkos szuperképességed? - töröm magam azon, hogy reflektálni tudjak hosszas monológjára, utolsó kérdésemmel pedig egyértelműen viccelődni próbálok.
- Engem a tanulható képességek is érdekelnek egyébként. Mondjuk az animágia, vagy a legilimencia... Amihez az okklumencia is jól jönne éppenséggel. Viszont ugye a hoppanálás eléggé lekötött eddig, úgyhogy talán majd egyszer újra tanulásra adom a fejem - avatom be terveimbe, ami kicsit álmodozás kategória.
- Hát, ezekből összességében a Pillangóvarázs mond valamit, mert csak ott voltam eddig, de ott se olyan hű, de sokszor. Rájuk fogok keresni, ha nem felejtem el. Köszi az ajánlást - biccentek hálásan. - Alapvetően amúgy milyen árkategóriájú helyek? - próbálom kipuhatolózni, mert ha drága, akkor felejtős.
- Hát... Attól függ, merre mennél. Pécset én is szívesen meg tudom mutatni, ha ráérek, a többiben nem vagyok biztos - vonok vállat. Amúgy szívesen magyarázok és mesélek, mert egy tanár amúgy is szereti átadni a tudást.
- Van elvileg napi menüjük is, de ha nem azt választod, akkor... valamilyen tagliolini tésztás étel, vagy lasagne. Meg ugye a pizzáik is nagyon jók, nem olyan, mint a Félszeműben Bogolyfalván, de legalább ugyanolyan jó. Más. A paradicsomlevesük is különösen finom - úgy teszek, mintha lenne miből válogatni, pedig csak azokat sorolom el, amiket összesen ki is próbáltam itt valaha. Helyezkedem kicsit a székben, aztán az érkező pincértől kérek epres limonádét, és ha közben sikerül dönteni, rendelek levest és tésztát. Aztán elbámészkodom ültömben, és még mindig egy kicsit megilletődve érzem magam attól, hogy egy Bánffyval ebédelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877216#post877216][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.04.19. 20:01[/b][/url]

- Ahhoz képest, hogy a nagypapánál mondhatni egy hajszálon függött, valóban szépen kiszélesedett mostanra. Ha egy valamit hajlandó vagyok a nagypapa javára írni, mint érdemet, akkor ezt mindenképp, főleg, hogy nem csak a családot tartotta életben, de minden egyes bővüléssel is csak a kapcsolati tőkénket növelte. Nagyban játszik az öreg. De képességek... igen, igen, hát nem is tudom. Talán nem lenne rossz. Vagy a tökéletes mosolyom esetleg számít? - kérdezi meg nevetve a végére, fehér fogsorát Benettre villantva. A kinézetére amúgy is rendkívül sokat ad, ezt Arabella igazolhatja leginkább, akivel gyakran jár mindenféle kozmetikai kezelésre például manikűrtől a fodrászon át a gyógyfürdőig. Mi tagadás, kifejezetten hiú, és ennek még tudatában is van. Bele is pillant az egyik kirakat üvegébe, futó pillantást vetve a saját tükörképére természetesen, aztán beletúr a hajába, hagyva szabadon omlani le két oldalt ujjai nyomán a válláig érő szőke tincseket. Az eredményről úgy véli, tökéletes, látatlanban is, de futólag még szemügyre veszi azért a következő kirakat előtt elhaladva, mielőtt visszafordulna a másikhoz.
- Valóban érdekes lehetőségek. Ezekről majdhogynem el is feledkeztem, mert gyakorlatilag mindig azok iránt a képességek és állapotok iránt érdeklődtem, amelyek esetében az egyénnek nincs választása. Vagy vannak, vagy nincsenek. Na de... ha már animágia, van elképzelésed, milyen állat lennél? Várj csak... van egy tippem, valami édes kutyafajta, talán egy border collie... - árad belőle a szó, nem is igazán hagyja szegény társát válaszolni hirtelen. Mi tagadás, szereti ő a saját hangját is hallani. Mégis befogja azért a száját végül, mert tulajdonképpen be kell látnia, hogy Benettével sincs semmi baja. Már korábban is megakadt rajta a tekintete, sőt, ha a tónál nem száll el attól a furcsa italtól, szó szerint, lehet, hogy azt is megpróbálta volna kideríteni, hogy vajon mennyire van igaza, amikor úgy véli, hogy Bennet nem vagy legalábbis nem csak a női nem csodálója.
- Írhatok egy listát, ha gondolod - ajánlja fel nagylelkűen. - Ez is, az is - válaszolja aztán fejét ingatva. Nem is emlékszik mindenre pontosan, bár abban biztos, hogy ahol kenguruból készül a steak, az talán nem éppen egy olcsó étterem. Azt azonban sosem tartja számon, hol mennyit fizetett, főként, ha esetleg még csak nem is ő fizetett, hanem valamelyik másik családtagnak jutott az érdem.
- Maradjunk Pécsnél egyelőre, aztán meg talán én is megmutathatom Szalamantont. Vagy jártál már ott? - veti fel cserajánlatként, aztán egyelőre ezt az Elefántot illetően teljesen a másikra bízza magát. Úgy tűnik, azért Benettnek is egészen kifinomult ízlése van, legalábbis ebből a helyből ítélve, így aggodalomra semmi oka. Mégiscsak más lenne a helyzet, ha valahol a város szélén kötöttek volna ki egy talponállóban, vagy minek hívják ezeket a helyeket. Fél füllel hallgatja a beszámolót, már az étlapot böngészve közben. Végül némi töprengést követően a lasagne-re esik a választása és egy bodzás limonádéra, és addig is, amíg azt elkészítik és kihozzák, most már teljes figyelmét Benettnek szenteli. - És hogy fedezted fel ezt a helyet? Igazán kellemes kis étterem. Tetszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877360#post877360][b]Ivanich R. Benett - 2024.04.21. 22:36[/b][/url]

- A kapcsolatok valóban rengeteget számítanak manapság - vetem oda neki némi irigységgel a hangomban, bár továbbra sem célom, hogy valami olyanért hibáztassam, amiről nem tehet. Ha Bánffy lennék, ugyanígy gondolkodnék. Helyette Ivanich vagyok, egy kárpátaljai varázslócsalád sarja, kvibli apától. A rokonsága viszont segítőkész, és azon a környéken befolyásosnak számít. Ottani mércével. - És mondd, nincsenek összetűzések ezekből a kapcsolatokból? Kívülről olyan, mintha egy csomó rokon versengene a hatalomért, bármi áron - nem sokat tudok az aranyvérű családok működéséről, de amit igen, abból ezt szűrtem le. Itt az alkalom, hogy beszélgetni tudjak egy bennfentessel a valóságról. Lefogadom, hogy tele vannak konfliktusokkal egymás iránt, mert egy halom régimódi elvárásnak kell megfelelniük.
- Hát, van benne valami - eleinte habozok, aztán elpirulva igazat adok neki, amint szemügyre veszem az elbűvölő mosolyát. Zavartan figyelem aztán, ahogy megigazítja leomló hajtincseit, amit nagyon ápoltnak tartok. Szégyenemben megpillantom magam a kirakat üvegének visszatükröződéséből, mert megijedek, hogy túl gázul nézek ki mellette, de annyira talán nem vészes a kontraszt. Lehúzom a kapucnit, megigazítom a sapkát, a belőle kilátszó egy-egy hosszabbra hagyott hajtincset eligazgatom, de amúgy mindent rendben találok a tükörképemmel. Csak az zavar, hogy eltörpülök mellette. Néha olyan képzetem támad, hogy úgy magasodik fölém, mintha be akarna temetni a testével... Furcsa gondolat.
- Öhm, bakker, éppenséggel pont az lenne az egyik tippem. A másik talán a kaméleon, mert van egy repülő kaméleonom még, amit a Levita vezetőségétől kaptam annak idején. Egész jó emberismerő lehetsz - vagyok kénytelen beismerni, nem titkolt döbbentséggel a hangomban. Ezzel most meglepett.
Mialatt az étteremhez sétálunk, még a tudtára adom, hogy örülnék annak a listának, egyébként meg leköt az épületek bámészkodása. Amint végre belépek az ajtón, jólesik végre leöltözni, bele is túrok a hajamba.
- Rendben, áll az alku - nyújtok kezet mosolyogva, hogy megerősítsük az ajánlatot. - Még nem, úgyhogy azt hiszem itt az ideje - vallom be neki lelkesen. Annyit tudok, hogy ott van valami bíróság, meg a Balaton, és biztosan szép hely, mert sok a turista. Majd én is egy leszek közülük.
- Hú, örülök, mert azért nagy rajtam a nyomás, hogy jó helyet mutassak neked - nevetek fel, hogy valamennyire feloldjam a bennem felhalmozódott megfelelni akarásból származó stresszt. - Nem is tudom, néhány évfolyamtársam ajánlotta, aztán jó éttermeket kerestem a belvárosban, és ott is feljött a neve. Viszonylag ismert helynek számít amúgy, nem nehéz rálelni. Hogy boldogulsz amúgy az egyetemmel, szeretsz oda járni? - váltok témát hirtelen, miközben még mindig a rendelésünkre várunk, de hamarosan talán meghozzák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877535#post877535][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.04.25. 20:43[/b][/url]

Magabiztosan húzza ki magát, majd futólag még az egyik kirakat üvegében is szemügyre veszi a tükörképét, megállapítva, hogy valóban minden rendben van, pont ahogyan annak lennie kell nem is annyira szerény véleménye szerint. Újabb mosolyt villantva Benettre már azt fejtegeti a következő pillanatban, hogy beszélgetőtársát leginkább milyen kutyafajtaként tudná elképzelni, amennyiben animágus lenne. Nem tudja, pontosan hogyan is működik az állatalak, mi alapján lesz az majd az animágus, ami, de a border collie az első, ami eszébe jut a másikról. Esze ágában sem állna vitatni a megállapítást, miszerint jó emberismerő lehet, mert még ha nem is feltétlenül az, kizártnak tartja, hogy valamiben ne lenne jó. Ő mindenben jó, amíg fájdalmasan nem szembesül ennek az ellenkezőjével esetleg, és még akkor is nehezen nyeli le, hogy valami történetesen nem megy neki.
- És miért éppen kaméleon? Igazodsz a környezetedhez? - kérdezi meg kissé meglepett pillantást vetve a másikra. Valahogy olyan nyílt természetnek tűnik számára, akiről nem tudja elképzelni, hogy annyira alkalmazkodna, mint ahogyan egy kaméleon képes rá. Még van is némi negatív konnotációja a fejében ennek így emberre vonatkoztatva, de ezt egyelőre szerinte bölcsen inkább megtartja magának, mert ki tudja, milyen indoklással szolgál még Benett. A pécsi idegenvezetésért cserébe nagylelkűen ajánl fel egy szalamantoni túrát, s mint kiderül, van is igény a dologra. Kezet ráz a társával, megerősítve ezzel az éppen megkötetett alkut, majd már helyet foglalva az étteremben elmerül az étlap böngészésében egy kis időre, hogy végül a pincérrel is megoszthassa, mire esett a választása.
- Ó, pedig igazán nincsenek elvárásaim - válaszolja meglepetten pillantva a másikra. Nem is érti, min izgulhatna egyáltalán, bár neki egyébként is ismeretlen a megfelelési kényszer közelebbről. - Lehet, hogy többször kellene kikérnem a csoporttársaim véleményét, hátha javasolnak valami jót. Vagy egyenesen hozzád fordulok. Az egyetem meg érdekes, nem minden tárgy érdekel egyformán, de ez várható volt. Neked sok van még belőle? Vagy hamarosan már végzel is, aztán végképp betársulsz a bagolykő tanári karába? Netán van más terved?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877598#post877598][b]Ivanich R. Benett - 2024.04.27. 13:52[/b][/url]

Nem firtatom tovább a család témát. Talán átléptem az imént egy olyan határon, amit már illetlenség feszegetni, és kényelmetlen helyzetbe hozom vele. A családot nem mi választjuk, ő minden bizonnyal büszke a származására, és nem akar olyan információkat megosztani a rokonairól, ami rossz színben tünteti fel őket, még akkor is, ha nem mindenkinek a gondolkodásával ért egyet onnan. Ez teljesen természetes. Megjelenik az arcomon egy kínos mosoly, de aztán szerencsére úgy tűnik, hogy tovább tudunk lépni, lelkileg és fizikailag egyaránt.
- Hát, főként azért, hogy legyen Kamcsinak egy menő játszótársa - mesélem mosolyogva. - Vagy inkább elvegyülök a tömegben, hogy ne legyek feltűnő - helyesbítem finoman az elképzeléseimet. A kaméleon kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez, jól viseli a változást, megtanul együtt élni vele. Nem akként látom ezt, mint akinek nem lenne gerince, hanem inkább békét és nyugalmat szeretnék, ahol nem néznek ki, nem bántanak, és élhetem a saját kis életemet. Azt hiszem, ezt jelentené a kaméleon alak. De ennél jobban hogyan is tudnám megmagyarázni neki? Szinte már előre látom a szánakozó nézését, és fölém tornyosuló széles mosolyát. Kíváncsi vagyok, tényleg lesz-e valami a városnézésből, vagy egyáltalán az újbóli találkozásból. Addig, amíg a Médivel közös baráti körünkben váltottunk pár szót, kevésbé mutatkozott meg, hogy melyikünk milyen ember valójában. Most könnyen lehet, hogy csalódik majd bennem, és a válaszaim után nem akar majd újból időt tölteni velem.
- Tényleg? Ez különös... Azt hittem, hogy megszoktál egy adott színvonalat, és idegen tőle minden más, ami attól eltér - osztom meg vele hangosan is a kételkedésem. Elvárás, vagy inkább természetes igény, hogy ugyanazt kapja meg mindenhol, amiben felnőtt, ami neki az alap. Egy attól szokatlan környezetben biztosan kellemetlenül érezném magam. Közben meghozzák nekünk a limonádékat szívószállal, ami szerencsére jó nagy pohárban érkezik, és a jégkockákon kívül egy kis mentalevelet is tartalmaz a teteje.
- Jól kijössz az évfolyamon a hallgatókkal? - érdeklődöm tovább, aztán kortyolok egyet az italból. - Hát ja, ez így szokott lenni, de muszáj letudni azokat is, aztán jöhet a diploma. Neked hány éves is a képzés? Azt hallottam, a jog elég húzós és szenvedős... De talán te nem az az izgulós fajta vagy, még egy vizsgán sem - próbálom őt hangosan fejtegetni, ahogy elgondolkodom. Vajon hogyan viselkedik stresszhelyzetben? Mindig képes megőrizni a nyugalmát, vagy egy hisztis herceg?
- Az utolsókat rúgom, úgyhogy el vagyok havazva a diplomamunkával. Utána jó lenne a Bagolykőben főállásban maradni. A varázslatok érdekelnek elsősorban, de a hoppanálás területén is lennének lehetőségeim, még meglátjuk. A vizsgaközpontnál pont van üresedés, és nagyon érdekes terület, egyelőre tetszik. Neked van elképzelés, mit fogsz csinálni egyetem után? - mesélem önfeledten a terveimet, aztán róla is kérdezek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=877974#post877974][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.05.01. 23:51[/b][/url]

- Kamcsi? - kérdez vissza kíváncsian pillantva oldalra, mert nem tudja, kire vagy mire kellene gondolnia éppen. Fejét elgondolkodva ingatja aztán azon, hogy Benett eltűnni szeretne a tömegben. Érdekesnek találja, és némileg különösnek, hogy van ember, aki ezek szerint nem feltétlen szeret a figyelem középpontjában lenni, pedig azért megakad rajta az ember szeme. Az övé legalábbis megakadt már párszor. Mégiscsak vonzó.
- Ó, hát azért szeretném azt hinni magamról, hogy nyitott vagyok és mindenekelőtt kíváncsi. Legfeljebb kiderül, hogy valamit nem szeretek, nem? - kérdezi. Nem mindig volt ez így mondjuk, de mégiscsak hatással volt rá, hogy pár évre kimozdult a szalamantoni buborékból, és még Dorka is hozzáadott ehhez alkalmanként. Az anyja után talán a húga tudja ilyen téren a leginkább befolyásolni, esetleg még Ákos bátyja, vele gyakran vacsorázik új helyeken amúgy is. Legalább havi egyszer összehoznak valamit. Megköszöni közben a limonádét egy futó mosollyal az arcán, biccentve a pincér felé, majd lazán az asztal szélére könyökölve a szívószállal kavargatni kezdi a jégkockákat a pohárban, ismét érdeklődéssel fordulva Benett felé.
- Van pár ember, akivel egész érdekes beszélgetésekbe lehet bocsátkozni, szóval mondhatjuk. A lányokkal meg egyébként is könnyen megtalálom a közös szót többnyire, főleg, ha kicsit is érdekli őket a divat - válaszolja még mindig a jégkockákat zörgetve, olyan lazán, mintha ez abszolút így lenne természetes. Általában egyébként is igyekszik ő mindenkivel megtalálni a közös hangot, mert úgy véli, a kapcsolati tőke mindennél többet ér, főleg, ha tényleg miniszter szeretne lenni egyszer. Szép lassan építgeti maga előtt az utat, lépésről lépésre, hosszútávban gondolkodva. Negyven éves korára már talán lát is elég realitást az egészben, az apja is negyvenhat évesen lett főosztályvezető, a nagyapja ötven is elmúlt, mire főügyész lett, nem siet sehová ő sem.  
- Négy éves a képzés, azaz három plusz egy, aztán még kell a szakvizsga a végére, ha gyakorolni is szeretném, de addig még van egy kis időm. Viszont kifejezetten élvezem, főleg, hogy mellette a Minisztériumban is gyakornokoskodom, még egyelőre a máguskapcsolatok osztályán, de majd szeretnék átkerülni a Varázslény-felügyelő Főosztályra - magyarázza, mit is tervez éppen. Mivel a lények és képességbirtokosok jogaira szeretne szakosodni, mióta csak eldőlt, hogy legalább ebben követi a családi szokásokat és jogi pályára lép, az egy remek lehetőségnek tűnik jelenleg, hogy ott is kapcsolatokat építsen ki. A végén meg zárhatja az egészet az Igazságügyi és Belügyi Főosztályon, de az lenne a dolgok megkoronázása, előtte még fel szeretne mutatni ezt-azt tételesen a lassan bővülgető önéletrajzában, hogy eléggé kompetens jelentkezőnek lehessen tekinteni.
- Azért ennyit rég tanultam, mint itt, de legalább elmondhatom, hogy megkönnyebbülés volt megszabadulni az olyan fölösleges tárgyaktól, mint a bájitaltan vagy különleges varázstárgyak. Nem mondom, hogy nem érdekes, de ha nem olyan irányba haladnék, semmi haszna számomra. - Hagyja végül a másikat is szóhoz jutni, meséljen csak ő is, hogy áll éppen. Ha jól emlékszik, idén már amúgy is végez.
- Óh, és mit kezdesz a hoppanálással? Elemzed a Rejtélyügyi Főosztályon? Vagy tanfolyamot indítasz? Egyszer beszélgethetnénk róla, lenne néhány igazán elméleti kérdésem, amit még mindig nem értek, bár a jogosítványom megvan tizenhét éves korom óta, de azért még akadnak kérdéseim - veti fel, mint hirtelen talált közös témát, majd belekortyol végre a limonádéba. - Mhm, ez jó. Egyébként meg csak a Minisztériumnál tervezek elhelyezkedni, jogászokra mindig van szükség. A családom egy része amúgy is ott van, ez nem titok, szóval betársulok én is majd, ha minden jól megy. Még a végén találkozhatunk ott is. Kicsi a világ, nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878018#post878018][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.02. 21:18[/b][/url]

- Hát... tudod... azt hittem, mondtam. Így hívják a repülő kaméleonomat - egészen behúzom a nyakam zavaromban azoktól az érdeklődő szemektől, amik a kíváncsiságukkal is inkább nyugalmat, mintsem összezavarodottságot árasztanak magukból. Nagyot nyelek azon gondolkodva, hogy vajon tényleg nem láthatta-e soha Berci, vagy legalább ne hallhatott volna róla valakitől, hiszen még Médi is egészen jól összebarátkozott vele annak idején. De az is lehet, hogy én magyaráztam el valamit hülyén, és nem sikerült megértenie, ami meg azért ciki, mert tanárnak készülök.
- De. Ez tök jó tulajdonság. Alapvetően én is az vagyok, de azért valamennyi előítélet mégiscsak van bennem. Azok meg a korábbi rossz tapasztalatok miatt alakulnak ki bennem - magyarázom neki elmélyülten a gondolkodásmódomat, amit csak remélni tudok, hogy megért majd, általában megkapom, hogy túlságosan óvatos vagyok például, viszont hiába bizonygatom az okait, valahogy nem hatja meg a hallgatóságot. Bercinél feltűnik, hogy milyen mosolygós, és hogy a határozottságával egyetemben valami nyugalom is árad belőle. Kíváncsi lettem, hogy szokott-e aggódni egyáltalán, vagy a gazdag családi hátterével tulajdonképpen semmilyen gondja nincs, mert mindent meg tud oldani a pénzzel, a boldogságot pedig megveszi belőle, mert szerintem az is lehetséges. Ha annyi pénzem lenne...
Kavargatom én is kicsit a limonádét, de inkább gyorsan beleiszok, hogy a jég ne tudja áthűteni a levét, ahhoz túl érzékeny a torkom.
- Amúgy neked ránézésre divattervezőnek kellett volna még tanulni, vagy valami stylistnak. Mondjuk a magasságodhoz és az arcodhoz a modellkedést is el tudom képzelni. Később nincs tervben valami ilyesmi, vagy már lekéstél róla? - kezdem kissé kellemetlenül érezni magam, hogy ennyire bizalmas kérdéseket teszek fel neki játékos formában, de egyelőre élvezem, és jókat mosolygok a válaszain.
- Oh, értem. Jó bonyolult - próbálom követni egy adott pontig, amíg sikerül, de nem biztos, hogy a gyakorlati idő után jól vissza tudnám mondani a menetét.  Nem könnyű szakot választott, viszont bízom abban, hogy nem csalással engedik át a vizsgán, hogy lefizeti a biztosokat, hanem valóban jó az esze hozzá. - És mit gondolsz, hasznos gyakorlati feladatokat fogsz kapni, vagy csak aktákat tologattatnak majd veled? Gondolom, a felsőbbévesektől már jöttek vissza erről infók nektek - pedzegetem, mert tudom, hogy sok helyen a szakmai gyakorlat csak valami papír, hogy legyen meg, és igazából se ott, se konkrétan az egyetemen semmi hasznosat nem tanulnak, aminek az életben is a hasznát veszik. A tantárgyakra tett megjegyzésére bólogatok, meg tudom érteni.
- Nos... ez egy nagyon jó kérdés. Egyelőre a képzéseket felügyelem, de foglalkozunk a vizsgamenet megreformálásával, a tanulást hatékonyabbá tévő technikák fejlesztésével is. Főleg a nagyobb távolságokra és az ismeretlen helyekre történő utazás biztonságosabbá tétele nagy kihívás. Persze ne gondold, hogy tudósnak megyek, kezdetben gondolom nekem kell a jogosítványt is kitöltögetnem. Viszont a Rejtélyügyi nagyon menő lenne! Arra még pont nem gondoltam - egészen áradozni kezdek, ha már így szóba hozza a lehetőségeket, és fellelkesít. Kissé tudálékosan adom neki elő, mintha fontoskodni akarnék a területemmel, pedig csak azt adom vissza, amit nekem is az interjúkon vázoltak az állásról. És még nem is biztos száz százalékban, hogy az enyém lesz a poszt, mégis mintha már ott dolgoznék, úgy beszélek róla. Mindenesetre nagyon megfogott, pláne mert jártam a tanfolyamukra, hogy a koromhoz képest kiemelten tehetséges legyek ebben az utazási módszerben.
- Mire vagy kíváncsi egyébként? - szürcsölök a limonádéból, mert már kiszárad a szám ennyi szövegeléstől. - Simán. Akkor majd lehet, hogy még összefutunk a minisztériumban, ha összejön a pozíció - vetítem előre egy esetleges későbbi találkozás lehetőségét, de inkább csak udvariasságból. Nagy az az épület, tele varázstudókkal, nem hiszem, hogy pont rám lesz ott kíváncsi, amikor éppen a mágusjogi területen bontogatná a szárnyait. Sokan félvállról veszik a vizsgaközpontot, pedig szerintem nagyon fontos feladatokat lát el.  Neki meg konkrétan csak megszületnie volt nehéz. Elmosolyodom, nem túl őszintén, hogy így biztos magában, és sínen van az élete, nekem meg vele szemben egy nagy kérdőjel minden, és fogalmam sincs, tetszeni fog-e valójában a pozíció. Lehorgasztom emiatt a fejem, de próbálok nem zavarba jönni, aztán a pincér után lesek, hogy hátha kész van már a rendelésünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878107#post878107][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.05.04. 16:41[/b][/url]

- Nem rémlik. Azt biztosan említetted, hogy van egy repülő kaméleonod, de a nevét most hallom először. Azért Kamcsi, mert ő egy kaméleon? Egyszer meg kell mutatnod most már, sosem láttam még repülő kaméleont, csak ilyen kis színváltós rendeset - lelkesedik. Valahogy eddig még sosem beszélgettek ennyire lazán ők ketten, ami tulajdonképpen talán nem is annyira meglepő bizonyos szempontból, hiszen mindig valaki más társaságában sikerült eddig összefutniuk emlékei szerint. Néhány kurta összefutástól eltekintve ez az első alkalom, hogy egyikük sem rohan, vagy éppen nem foglalja le valaki más a figyelmét, és az igazat megvallva nem is bánja, hogy így összefutottak. Miket meg nem tud így a srácról. Ezért sem siet vissza az egyetemre. Még az is átfut az agyán, hogy talán kiadja azt az egy kereskedelmi jog előadást, hiszen abba mégsem hal bele senki.
- Ez egészen racionálisnak hangzik - állapítja meg a rossz tapasztalatokra épülő előítéletekről, hiszen valóban van létjogosultságuk is. Megóvják az embert néhány újabb kellemetlen élménytől legalább.
- Áh, a divat csak hobbi, a jog viszont hivatás - válaszolja egy legyintéssel. A modellkedést viszont meg sem fontolta valahogy eddig, így most megjegyzi magának a gondolatot legalább. Talán még meg is fontolhatná. - Azt nem tudom, igazság szerint eddig egészen lekötöttek a tanulmányaim, előbb a Herzberg, aztán a Bagolykő, bár az annyira talán mégsem, ezért is kezdtem el az egyetemet még közben - vallja be végül mutatóujjával megdörzsölve közben a nyakát közvetlenül a füle alatt. Mintha egy egészen kicsit zavarban lenne ettől a témától, hogy nem igazán tudja, mit is mondjon. Hamar elmúlik azonban az érzés szerencsére, és máris ura a helyzetek ismét, részletezve, hogyan is néz ki éppen az egyetemen a jogi képzés, és hol tart benne. Bólint arra, hogy jó bonyolult a dolog, bár nem teljesen gondolja így, csak úgy véli, hogy Benitől, mint kívülállótól ez esetben érhető, hogy így látja.
- Jelenleg is részt vehetek néhány ügyben, szóval nem igazán tartok tőle, hogy a kávét kellene majd megvennem a többieknek, ha valahol elhelyezkedem, vagy legalábbis nem túl sokáig - feleli aztán, még mindig a jégkockákat zörgetve közben, ahogy a szívószállal kavargatja őket két korty között. Igaz, azt nem hangoztatja, hogy Alexnél is megemlítette mellékesen, hogy khm, gondolja át, mennyire szeretné szívatni, mert mégiscsak az apja írja alá a költségvetési terveket negyedévente, nem akarná a helyében összeakasztani vele a bajszát. Nem ennyire nyíltan jelentette ki ugyan, de a célzás is megtette a hatását, a megfelelő szülő emlegetése a megfelelő helyen nyitott már meg kapukat előtte.
- Pedig olyannak tűnsz, akit úgy el tudnék képzelni, ahogy ezeket elemzi és feljegyzéseket készít az alagsorban - jegyzi meg, a Rejtélyügyi Főosztályra utalva, amely a Minisztérium alagsorában kapott helyett.
- Ha már így kérdezed, például az interkontinentális utazás lehetőségeire. Ha jól emlékszem, az eléggé nehézkes, inkább elméleti, mint gyakorlati lehetőség jelenleg, vagy változott volna, mióta jogosítványt szereztem? New Yorkba mindenesetre zsupszkulccsal utaztam például, de még a omáékhoz is csak kandallón át, pedig ők Németországban élnek - meséli, hátradőlve közben a széken, lassan iszogatva a limonádét, már csak alkalmanként kavarva egyet-egyet a jégkockákon.
- Sok szerencsét hozzá - mondja egy mosollyal. Tulajdonképpen nem is lenne rossz néha összefutni, elvégre ő is ott tervez majd véglegesen is elhelyezkedni. - Melyik részleg is ez egyébként pontosan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878186#post878186][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.05. 22:32[/b][/url]

Amennyi galleonom lenne, ahányszor arra kértek már, hogy mutassam be nekik a repülő kaméleonomat, akkor most biztosan nem a kastélyban lennék gyakorlótanár. Hálás vagyok az akkori Levita vezetőségnek, hogy a felejthetetlen halloweeni kalandunkat követően megajándékoztak egy állattal. Szerettem volna egyet a suliba, amilyen magányos voltam akkoriban. Kamcsi üde színfoltja lett mindennapjaimnak. Segítségével a kelleténél nagyobb figyelem irányult rám. Sokakat érdekelni kezdtem, vagyis inkább a repülő jószág a vállamon, akit időnként kivittem a körleten kívülre is, hogy a szárnyait jó kondiban tartsam. Szegény, nem tudom, mennyi ideig él pontosan, de úgy hallottam, hogy normál társaikhoz képest tovább bírják. Rengeteg élményem fűződik hozzá. Rosszból csak annyi, amikor Theon nem engedett felszállni a vonatra, és vele akart zsarolni. A mai napig a fülembe égett a kétségbeesett rikkantása, amit a ketrecében rázkódva hallatott. Szóval érdekes lettem, de leginkább miatta, s ezt elfogadtam. Bercinek mondhatnám, hogy már a könyökömön jön ki az ő mutogatása, és ő lenne az ezerötszázkilencvenharmadik személy, akinek ugyanazokat a sablonokat el kell hadarnom róla, de mégsem idegesít a kérése. Sőt, elképzelem, hogy milyen jól mutatnának ketten. Kamcsi a vállán ülne, és onnan néznének mindketten vissza rám...
- Aha. Nem túl kreatív név, igaz? De illik rá - mosolyodom el félénken. - Ő is színváltós, csak még repülni is tud. Rendben, majd megmutatom. Talán lehozhatom a faluba valamikor, ha tényleg érdekel - ajánlom fel a lehetőséget. Ritkán viszem annyira messzire a kastélybeli lakrészemtől, de kivételt tehetek.
- Tényleg? - lepődöm meg azon, amit mond. Bal szemöldököm felemelkedik, és kissé oldalra döntöm a fejemet. - Pedig azt hittem volna, hogy a családi kényszer miatt tanulsz jogot. De az jó, ha tényleg érdekel - persze lehet, hogy a hivatástudatot pont a származása erősítette meg benne. Ha valami nagy családból származnék, én is azt érezném, hogy vinnem kell valamire. Nem lehet egyszerű. Méditől hallottam fél füllel, hogy több helyen tanult, de csak most jut eszembe, ahogy megemlíti a Herzberget. Ismét el kell tehát csodálkozzak. De legalább valamennyire összerakom fejben azokat az információmorzsákat, amiket innen-onnan hallottam róla, aztán egy sóhajtással elképzelem, hogy még mennyi minden titka lehet.
- Ez tök jól hangzik. Remélem, hogy minden jól alakul majd - bólintok egyet, aztán beleszívok a szívószálba, és másfél ujjnyival lejjebb viszem a folyadékszintet a limonádéspohárban, amit egy hangos nyeléssel zárok le. - Hát, ha ez is lenne a helyzet, pontosan tudod, hogy nem lenne szabad elmondanom - legyintek elpirulva, amiért úgy érzem, okosnak gondol. És hát, ha ismer, tudja, hogy az vagyok. Most adott egy tippet a későbbi elhelyezkedésre. A varázslatelmélet eleve hasznos végzettség a Rejtélyügyihez, de gondolom több kell annál, hogy oda menjek. Jut eszembe... Igen, ezt meg is említem neki.
- Gondolom, hogy a tehetségen kívül a protekció sem árt, ha ott akarnék dolgozni. Az meg nekem ugye nincs - vonok vállat, majd Bercire nézek, és pislogok egy nagyot. Fú, ilyet még sose csináltam, de kíváncsi lennék, mit reagál... Persze mondhatja, hogy oda csak a tudás kell, viszont azt kötve hiszem. Hallottam arról a helyről sokat, és nem hiszem, hogy lenne esélyem. Mindenesetre nagyon érdekel. Menő lenne, és gondolom jól fizet. Akár más varázslatokat is vizsgálhatnék.
- Aha, értem. Nos... - megköszörülöm a torkom, és feljebb ülve kihúzom magam ültömben, mielőtt nagyon tudományosan belemennék a válaszadásba, akárcsak egy vizsgabiztossal beszélgetnék. - Az interkontinentális utazás talán egy kicsit pontatlan megnevezés erre, hiszen Európából Afrikába, vagy a Közel-Keletre mint az ázsiai kontinensre, tulajdonképpen lehetséges megfelelő adottságokkal hoppanálni. A gond itt továbbra is a távolsággal van, ami jól sejted, hogy Amerika és Európa között kellően nagy ahhoz, hogy gyakorlatilag lehetetlen legyen egy köztes állomás beiktatása nélkül. A lényeg a koncentráción és a gyakorlottságon múlik. Minél többször hoppanál valaki, annál jobban hozzászokik a szervezete, természetesen a megfelelő felkészítés mellett. De ez valóban egy nehéz téma - s amint ezt kimondom, kihozzák a rendelésünket, így jó étvágyat kívánva végre nekiláthatok a levesem kanalazásának. A pincér pedig biztosan nagyot néz, ha elcsípett néhány mondatfoszlányt. Megköszönöm egy bólintással a jókívánságát, majd felelek a kérdésére. - A hoppanálási vizsgaközpont? Nyilvánvalóan a Közlekedésügyi Főosztályon van. Hol máshol lenne? - kacsintok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878468#post878468][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.05.15. 21:30[/b][/url]

- Jól hangzik - hagyja helyben az ötletet, hogy Benett majd egyszer megmutassa azt a híres repülő kaméleont. A nevet illető kérdésre válaszul csak biccent, ebből aztán azt szűr le a másik, amit szeretne. Veheti úgy, hogy arra szól, hogy nem túl kreatív, vagy éppen arra, hogy illik rá. Vagy csak nem nyilvánít véleményt, mert igazán mit mondani tényleg nem is tud erről. Nyilvánvalóan másképp adnak neveket, ő szeret a görög mitológiából válogatni, társa pedig hasra ütésre az első kifejezést használni, ami éppen eszébe jut, legalábbis ez éppen úgy hangzik. Ezen viszont úgyse múlnak életek.
- Kényszerből semmit nem csinálok - mondja ki, aztán el is húzza a száját a saját szavait követően. - Na jó, szinte semmit. A hülye menyasszonyomat kénytelen leszek elvenni... - jegyzi meg, egy tőle többnyire szokatlan grimasz és szemforgatás kíséretében. Ennyire őszintén ritkán osztja meg a véleményét, többnyire inkább nem kerül a jólneveltség álarca, és legfeljebb valami sablonos megjegyzéssel letudja az egészet. Ebben a pillanatban viszont semmi kedve a színjátékhoz. Lassan, de biztosan közeleg az a szerencsétlen dátum, és ennyire kényelmetlenül valóságosnak még sosem érezte az egészet egészen mostanáig. Mármint nem eddig a percig, hanem úgy az elmúlt pár hétben tudatosult benne igazán, miközben kimentek a meghívók és azt magyarázta közben Teddy-nek is, hogy ez csak formalitás, amit kénytelen túlélni. Legszívesebben a falba verné néha a fejét, de az igazán nem oldana meg semmit. Ha pedig nagyon ellenkezik, akkor az álmai fogják bánni, azt meg még kevésbé akarja. Talán még lehet szerencséje és Dragomirova kisasszony fejére pottyan derült égből egy zongora, ennek viszont vajmi kevés esélyét látja, még ha nem is ért annak a kiszámításához, elvégre milyen gyakorisággal potyognak zongorák az égből vagy akár csak a harmadik emeletről. Hátrasöpri inkább a haját egy mozdulattal, aztán egy nagy folytonos korttyal sikerül eltüntetnie a limonádé felét.
- Elnézést - jegyzi meg végül, szusszanva egyet, és végre rendezi a vonásait is, ismét kihúzva magát és úgy dőlve hátra ültében, mintha igazán semmi nem történt volna éppen. - Igaz - vágja rá az elmés visszaszólásra, elismerő mosollyal, fejét kissé oldalra billentve.
- A kapcsolatok mindig hasznosak, még ha netán nincs is égető szükség rájuk. Ha gondolod, szólhatok két szót az érdekedben a bátyámnál például - veti fel meglehetősen nagylelkűen, bár a maga részéről tulajdonképpen cseppet sem önzetlenül, ha igazán őszinte akarna lenni. Éppen csak nem az. Nem lát gondot amúgy sem ezzel, hát nem is töpreng rajta, már csak azért sem, mert menten rá is tér Benett a hoppanálás nagy kérdéseinek egyikére, ami még Bercit is érdekli, legalábbis érintőlegesen annyira biztosan, hogy feltegye, most pedig figyelmesen hallgassa a másikat.
- Jó, ez teljesen igaz, hogy az interkontinentális nem a legjobb szó rá, de ez kifejezetten érdekes. Holnapig is elhallgatnálak... mesélj csak nyugodtan még - jelenti ki elmosolyodva, majd ismét belekortyol a limonádéba, mielőtt válaszolna. - Hmm... az egyik unokabátyám dolgozott ott pár évet, lehet inkább nála kellene megemlítenem a neved, nem Ákosnál, de valakit biztosan találok. A Bánffy kapcsolatok messze elérnek... - jelenti ki büszkén húzva ki magát, még ha nem is az ő érdeme. Végszóra pedig a pincér is megérkezik az étellel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=878558#post878558][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.18. 16:34[/b][/url]

A közelgő esküvőjének váratlan felemlegetése kellemetlen érzéssel fog el, bár magam sem tudom pontosan, miért. Lejjebb süppedek a székemben, és gondolkodóba esem azon, hogy mennyire szóljak hozzá. A számomra radikális gondolkodású aranyvérű családoknál ez egy elfogadhatatlan gyakorlat. Bár, amennyire hallottam, legalább nem szemtelenül fiatal a lány, mert még az életkorral lehet kikergetni a világból. Tiszta India! De itt, igazából csak azt sajnálom, hogy Bercinél az ágyban sem működhetnek nagyon majd a dolgok, mert ha olyan beállítottságú lenne, akkor még csak-csak összehoznak valamit. Így viszont, gondolom semennyire nem elfogadó a családja, és ez különösen szomorú. Mert ha nagyon belegondolok, akkor a családi háttér, az anyagi érdekek miatti frigy még valahol érthető. Mégis, nehezen tudom elképzelni, hogy lesz majd abból a házasságból Bánffy utód. Bár kétségtelenül jó géneket örökölnének a gyerekek... A másik, ami durva, hogy mennyire elszaladt az idő, és a korosztályomban már mindenki ott tart, hogy esküvő, gyerekek, én meg jó, ha el tudom hagyni majd a kastélybeli lakrészemet egy albérletért. Hát, a tanári fizetésemmel nem sok jóra számíthatok majd a meggazdagodás terén. Hacsak nem áll mellém a szerencse, mondjuk egy gazdag pár formájában...
- Ja igen, közeleg a nagy nap, ahogy hallom. Elhiszem, hogy egyre jobban aggódsz miatta. El se tudom képzelni, milyen érzés lehet ez - vallom meg őszintén, hangomban együttérzést mutatva Berci helyzetével. A család az család, ezt nem is kell jobban ragoznom. Inkább témát váltok, mert azt se akarom, hogy panaszkodjon. Annyira mélyen nem ismerem őt, hogy ilyenekről megnyíljon, a kelleténél jobban is csak Médinek és a közös ismerősöknek köszönhetően.
Legyintek, hogy nem történt semmi, miután elnézem Berci vonásait, és ahogyan hátradobja a haját.
- Igazán? Nem azért mondtam ám... - szabadkozom, de hogy mennyire hitelesen, az már kérdéses. - Nem akarnám, hogy azt gondolják rólam, hogy protekcióval kerültem be - szögezem le azért, mint fontos alapelvet. Vonakodom az ilyen lehetőségektől, és titkon mégis felcsillan rájuk a szemem. - A pszichológia fejlődésével a koncentrációs készségek javítását szolgáló gyakorlatok is előtérbe kerülnek, ezért a hoppanálás is egyre hatékonyabbá válhat a jövőben. Tényleg az elmeállapoton és a frissességen múlik, ahogy a legújabb kutatások rámutatnak - zárom végül okosításomat egy széles mosollyal. Kellemes bóknak találom, hogy sokáig hallgatna még. - Hát, gondolom van jobb dolgod is az esküvő szervezése mellett, mint ezzel foglalkozz... Igazán nem akarnám, hogy még az én problémáimat is a nyakadba vedd. Arról nem is beszélve, hogy aztán lehet, nem is vagyok megfelelő a pozíciókra, aztán meg magyarázkodhatnál - szerénykedek egy sort, s amint kikanalaztam a levesestálat, rátérek az éhségtől lendületet kapva a tésztára.