Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842447#post842447][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.19. 20:52[/b][/url]

Zalán érkezését úgy vártam, mint az első karácsonyt, amit fel is tudtam már fogni. Számítottam az érkezésére, mégis teljesen meglepett, amikor megjelent a kandallóban. Kellett pár másodperc, hogy fel is fogjam a jelenlétét, de addig szerencsére a házimanók intézték a csomagjait, kínálták mindennel is, amit csak ember el tud képzelni. Végül csak sikerült összeszednem magam, hogy megmutassam a szobáját, mert anya azt mondta, nem illik úgy, hogy a vendég az én szobámban alszik, úgyhogy… kapott egy külön szobát. Az érkezése előtt pár órával sikerült kiharcolnom, hogy hadd ne együnk velük. Szeretnék vele időt tölteni, és nem az asztal körül arról beszélni, hogy milyen eseményen kell megjelennem legközelebb, mint örökös. Kihagynám ebből barátomat, mert nem olyan vidám témák ezek, ráadásul a hangulatomat is teljesen lerombolja.
A borús idő ellenére nem esik se az eső, se a hó, így sietősebb léptekkel kapom magamra a csizmámat, hogy végre az istállóba is kimehessünk, ha már lényegében a lovak miatt indult az egész ötlet, hogy átjönne. Zalán kezébe nyomom az én lovagláshoz használatos csizmámat egy széles mosollyal.
- Szerintem egyezik a méretünk, szóval neked ezt kellene felhúznod. Én még nem ülhetek lóra - vonom meg a vállamat szomorkás mosollyal. Tudom, nem kellene ennyire megviseltnek mutatnom magam, hiszen mindjárt neki állhatok ismét az edzéseknek, de még az is több hónap. Az, hogy visszaszerezzem a kondimat még több hónap. Lehet csak évek múlva fogom ismét érezni a versenyhelyzet adta adrenalint. - Ó, de ha nem jó a méret, akkor van kint az öltözőben több méret is, majd keresünk neked - mosolyodom el kedvesen.
Miután kiderül, hogy jó-e rá a csizma vagy nem, kissé akadozó és lassú léptekkel indulok el az istálló felé, ami sokkal messzebbnek tűnik most, mint eddig bármikor. Hülye mankó. Erősebben markolok rá, ahogy letoporgok a lépcsőn, az alján szólalok meg újra.
- Örülök, hogy jöttél - sandítok rá oldalra. - Anyáék is örültek - bár, ha észrevettem volna a szkeptikus pillantásokat, amiket Zalánra mértek, lehet nem ez lenne a véleményem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842831#post842831][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.26. 21:25[/b][/url]

Soha nem volt még olyan, hogy hozzám jött volna egy barátom, és nem Maxim hívott át valakit. Vagy valakiket. Valószínűnek tartom, hogy a szüleim ezt talán fel is vésik valahova, hogy meglegyen az utókornak, ami túlzásnak érződhet, de nem az. Mindent vezettek rólam dátumszerűen: első lépések, első szavak. Mindent. Mindegy. A lényeg, hogy a családban nem én voltam a népszerű gyerek a korosztályunkban, hanem mindig is Maxim találta meg mindenkivel könnyebben a közös hangot. Ez akkor borult meg, amikor először találkoztam Zalánnal, és végre elmondhattam, hogy van egy barátom. Majd jött Zalánnal Kori, így már kettővel is büszkélkedhetek.
Szinte már kellemetlenül árgus szemekkel figyelem, amíg a lábához méri a csizmát. - Majd legközelebb. Hamarosan elhagyhatom a gyógyítók szerint - persze anya küzd azért, hogy felül bírálja a gyógyítót, mint gyógyító, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem áll nyerésre. Hála Merlinnek. Ha még fél évet mankóznom kell, megásom a saját síromat. Aprót bólintok a csizmára, majd indulok is az istálló felé. Mivel a talaj elég nedves és csúszós, kicsit lassabban tudok haladni, de igyekszem nem csigalassúsággal közlekedni, hogy Zalánnak ne legyen kellemetlen.
- Aha. Te vagy az első barátom, akit hazahozok - mondom ki hangosan. - Igazából te vagy az első barátom, úgyhogy örülnek a létezésednek - mosolyodom el szélesen, majd észbe kapva kapom el fejemet. Azért az már egy szint, hogy ezt kimondtam hangosan.
- De-de, ő is itthon van, csak átment egy barátjához az ünnepek után. Újévre azt mondta talán hazajön, de nem biztos - vonom meg vállamat, majd lépek be az automatikusan nyílódó istálló ajtón. Az ismerős illatok azonnal megcsapják az orromat, mosolyom is sokkal szélesebb és őszintébb lesz. Amint belépünk csukódik be az ajtó a hátunk mögött, a halk, köszöntő nyerítéseket azonnal meghallom így.
- Ő Panda, ő Mountain, hátul pedig... - hagyok pillanatnyi szünetet. - Hátul van Freedom - lassan fordítom el fejemet, így tekintetemet is az állásáról, majd lépek Panda és Mountain állása közé. - Közülük válogathatsz, Freedomot még nem lehet megülni. Ő... szóval vele történt a balesetem, és kikötöttem, hogy senki nem érhet hozzá, amíg nem épülök fel, így nincs belovagolva - mosolyodom el halványan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842935#post842935][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.29. 17:48[/b][/url]

Jogosan merül fel Zalánban a kérdés, hogy nekem is megengedik-e ugyanezt? A válasz nem lenne, ha barátom hangosan is kimondaná a kérdést. Megdöbbentő, de tényleg engem kezelnek örökösnek. Míg Maxim a barátaival tölti az időt valahol az országban, addig én apával megyek külföldre nagyon hivatalos és borzasztóan unalmas vacsorákra, hogy megismerjenek. És hogy én ugyanazokra az indiszkrét kérdésekre válaszoljak: hogy történt a baleset? Mikor? Hogy tervezem a jövőmet ezek fényében? Mi lesz az örökségemmel? A család vezetésével mi a tervem? És ott állok kamaszként, hogy azt sem tudom mit fogok reggelizni holnap, nemhogy a családom jövőjét. Milyen család egyáltalán?
Mindezek ellenére lépek be széles mosollyal az istállóba. Az egyetlen hely, ahol nem kell ilyeneken gondolkodnom. Ahol magamon kívül senkinek nem kell megfelelnem, és csak ugyanolyan széles mosollyal magyarázhatom Zalánnak, hogy ki kicsoda.
- Hegy - felelem azonnal a kérdésre, ahogy az állása felé is fordulok a robosztus állatnak. Mankómra támaszkodva lépek a reteszhez, pálcámat elővéve nyitom ki az ajtót, hogy Zalán közelebbről is megnézhesse a meglepően nagy állatot. Nem véletlen a neve, így legalább barátom is láthatja. - Ő a legjámborabb állatunk. Közelebb jöhetsz, nem fog megenni - biztosítom róla, hogy végszóra lépjen közelebb a szóban forgó állat, majd böködje meg vállamat óvatosan. Mosolyogva fordulok felé, majd túrok a zsebembe. - Tessék - nyújtom Zalán felé a répát. - Sok mindenben hasonlít a táplálkozásuk az egyszerű mugli lovakéhoz, szóval... add csak neki. Szereti - bólintva lépek arrébb egy kicsit, hogy odaférhessen, majd kapom rá a fejemet.
- Persze - bólintok megszeppenve. - Freedom remek versenyló lehet. Az én butaságom miatt nem fogom megvonni tőle az esélyt, hogy sikert sikerre halmozzon. Ez olyan, mint... - gondolkodom el. - Ha te leesnél a seprűről egy versenyen és súlyos balesetet szenvednél, akár mint én, visszaülnél rá. És igen, ezt kijelentem - mosolyodom el halványan. - Ilyen nekem Freedom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843003#post843003][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.30. 22:08[/b][/url]

Széles mosollyal bólogatok barátom szavaira. Igen, tényleg illik hozzá, bár a neve miatt gyakran hiszik egy vérengző vadállatnak, pedig Mountain a légynek sem tudna ártani. Előbb törné el a saját szárnyát, mintsem neked bajod esne.
Mosolyom visszafogottabb lesz, inkább már óvatos, ahogy Zalán arcára egyértelműen kiül a... nem is tudom mi. De nem valami bizalomgerjesztő. Aprót bólintok neki, de már mindegy, mert a ló nem zavartatva magát lép kijjebb párat az állásából, szárnyait kissé jobban megemeli, ahogy a hely is növekszik körülötte. Követi a répa útját Zalánhoz.
- Húst nem szoktak enni - ismétlem el barátom szavait, ahogy próbálom visszafogni a nevetést kicsit ijedt arcát vizslatva, ahogy az abraxán elindul felé. Mountain óvatosan veszi el a kisebb darab zöldséget Zalán kezéből, majd kezdi el jóízűen ropogtatni. Elégedetten bólintok barátomnak, majd bicegek a ló mellé, hogy neki dőljek: halkan, megkönnyebbülten sóhajtok fel, ahogy ő tart egy pillanatra és nem a mankó. Gondolkodás nélkül nyúlok fel és paskolom meg a robosztus állatot.
- Igen, valami olyasmi - mosolyodom el. - Tudtam, hogy Freedom még nem megülhető, mégis kísértettem a sorsomat. Itt az eredménye - billentem a mankót Zalán felé, végül elégedetten biccentettem egyet. Valahogy tudtam, hogy ő tényleg megérthet. Zalán - ilyen szempontból - olyan, mint én. Semmiért nem lenne képes feladni a seprűt, ahogy én az abraxánokat. Az, hogy Freedom levetett magáról, az én hibám.
- Szóval mit szólsz? - fordulok vissza Mountain felé, majd paskolom meg a nyakát ismét. - Ő megfelel? Vagy inkább Pandával próbálkoznál? - pillantok barátomra kérdőn, míg kékjeimet nem kapom a feltűnő házimanóra.
- Saul úrfi, az édesapja kérdezi, hogy a felszerelésekkel nincs-e szüksége segítségre, mert ak- - kezemet emelem fel a manó felé, szemeimet lesütöm, ahogy kicsit elszégyellve pillantok Zalán felé, majd vissza a manóra. Fejemet rázom meg, a manó pedig szó nélkül tűnik el. Erre miért volt szükség most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843118#post843118][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.02.03. 20:52[/b][/url]

Megértem Zalán fenntartásait. Valószínűleg, ha én nem abraxánokkal nőttem volna fel, ugyanígy viselkednék, de szerencsére, kettőnk közül legalább egyikünk tudja, hogy mégis mihez kell velük kezdeni. Mountain amúgy is nagyobb, mint a legtöbb bárkinél lévő abraxán, nem egy átlagos méret, amit sokaktól megkaptunk: ezért nem indulhatok vele a versenyeken. Panda átlagos méretű, míg Freedom a tökéletes versenyló lehet a jövőben.
- Így van - értek egyet azonnal. Igazából minden olyan alkalommal kísértem a sorsot, amikor lóra ülök. Milyen kedve van éppen az állatnak? Ledob magáról? Megunja? Meg sem mozdul? A többi sporttal ellentétben itt egy élőlénnyel kell összedolgoznod, ami... nehéz. Nagyon nehéz. Akaratlan pillantok el Freedom állása felé. - És imádom - fűzöm még hozzá széles vigyorral. Bármennyire is húzza anya a száját arra, hogy ismét lóra üljek, ő is tudja, hogy meg fog történni. Amint a gyógyító gyógyultnak kiált ki, tétovázás nélkül fogok visszaülni a lóra.
- Erről van szó! - bicegek Zalán mellé, és amíg ő a lovat paskolgatja, addig én megveregetem a vállát. Farzsebemből húzom elő pálcámat, de megakadok, amikor a manó feltűnik. És a rémálomnak akkor sincs vége, amikor eltűnik, mert Zalán meg... ajkaimat préselem össze, hogy visszafogjam a nevetést.
- Saul Kornél - billegtetem meg a fejemet. - Csak itthon hívnak így... - vonom meg vállamat. Ami nem csoda, mivel máshol nem is nagyon villogok a középső nevemmel, amit azért kaptam, mert anya ragaszkodott hozzá. Ahogy Maxim is az Ábrist. De végre pálcám mozdul, magam elé morgok, amíg mellénk nem lebeg Mountain felszerelése.
- Felszerszámozom neked, mert az egy hosszadalmasabb folyamat, de felültetni nem tudlak, szóval... majd megoldjuk - ismét pálcámat fogom a kezembe, a nyereg lebeg a hátára, így a ló mellé állva húzom át hasa alatt a szíjat, pálcámat fogaimmal fogom meg, majd húzom meg a bőrt és csatolom be. Lejjebb hajolva csatolom be a szárnyak előtti szíjakat is, majd egyenesedem fel és állok a ló elé. Felfelé pislogok rá.
- Igazán megtehetnéd, hogy lejjebb hajolsz - állok vele szemben, majd húzom el a számat. A szárat kiengedve dobom át a nyakán és húzom le magamhoz a fejét, majd teszem rá a kantárt. A szíjak húzása közben nézek Zalán felé. - Addig megnézed a vastag szíjat, kérlek? Ami a szárnya mögött van. Húzni kéne rajta még minimum két lyukat, de én... hát nem tudok - húzom el kicsit a számat, majd foglalatoskodok tovább a kantárral.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843448#post843448][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.02.14. 20:59[/b][/url]

Nem fogom tagadni, hogy nagyon jól esik, hogy Zalán megért. Kevesen vannak az életemben, akik valóban megérthetnék ezt a szenvedélyt, amit egy adott sport, vagy tevékenység iránt érzel. Az az igazság, hogy a baleset után, csak még jobban ragaszkodom a lovaspólóhoz, ami a hegedű rovására megy, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt anya is észrevette már. Egyelőre nem szólt, én meg nem fogom elébe menni a vitának.
- A szüleim csak akkor hívnak így, ha komoly témáról kell beszélnünk, vagy valami nagyobb volumenű eseményen vagyunk - vakarom meg tarkómat. - A manók meg tiszteletből, bár megkértem őket, hogy legyenek szívesek ne... - megvonom végül vállaimat és elfordulva barátomtól állok neki felszerszámozni inkább a lovat. Zalánt sem akartam kihagyni, így megkértem a szíj meghúzására, amit a szemem sarkából követtem végig, majd egy mosollyal konstatáltam, hogy teljesen jól csinálta.
Megsimogattam a ló orrát, majd Zalánhoz bicegtem, hogy megnézzem a szíjat. A két ujjam még belefért, szóval tényleg remek. Hangosan nevetek fel.
- Nem, nem fog - csóválom meg fejemet jó kedvűen. - Nem is mentek azonnal önállóan. Az én felelősségem, hogy túléld, szóval... elővigyázatosak leszünk - bólintok egy nagyot, mintha csak magamat akarnám megerősíteni. Erről nincs szó. Egyelőre. - Na, pattanj - döntöm vállamat a ló oldalának, így sérült lábam helyett ő tart, majd kulcsolom össze ujjaimat, hogy Zalán beleálljon. - Nincs nálam pálca, ezt meg egy mugli származású boszorkány mutatta még az egyik versenyen. Elfelejtettem, hogy nevezik, és nem is baj. Apáék nem örülnének neki - vonom meg vállamat. - Szóval lépj bele és fellendítelek. Remélhetőleg - nevetek fel halkan, majd várom türelmesen, hogy megcselekedje. Ha megteszi rugózok párat, majd lendítem fel a lóra. - Ugye nem estél le a másik oldalon? - fogom magamhoz a mankót, ahogy ellépek a lótól és felfelé pislogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843749#post843749][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.02.21. 16:00[/b][/url]

Aprót bólintok Zalán felé. Végül is van abban valami, amit mondd. Inkább a Saul, mint valami elvetemült becézése a Kornélnak, amit sokkal nehezebben venne be a gyomrom. Bár a Saullal sem állok éppen jó viszonyban, de egy fokkal tényleg jobb. Oké, így már nem is olyan vészes ez a Saul név dolog, bár még mindig jobban örülnék neki, ha ez így rejtve maradna mindenki előtt.
Felvéve a boszorkánytól tanult pózt várom, hogy Zalán csizmája csusszanjon ujjaim közé, majd csak szememet forgatom meg arra, hogy mi nem tetszik neki. Nem válaszolok, erősen koncentrálva lendítem fel barátomat az állat hátára, majd mankómat magamhoz véve kérdezek és sétálok arrébb.
- Azt látom - biccen oldalra fejem. - Remekül csinálod. Ülj kicsit előrébb, és a feneked belecsúszik a nyeregbe, úgy sokkal kényelmesebb lesz, és meg tudom neked csinálni a kengyelt - mosolyodom el halványan. Megvárom, míg megteszi a kérést, majd lépek oda, hogy Zalán lábának megfelelő hosszúságra engedjem a szíjakat. Szerencsére ez megy egy kézzel is, és Mountain is megkönnyíti, így mikor a másik oldalon is beleillesztem barátom lábát ellépek tőlük.
- Felkészültél? - nézek fel szélesen mosolyogva, végül indulok el kifelé, a ló is azonnal mozdul, hogy kövessen, majd kapom le a hosszú szíjat az egyik állás elejéről. A kantárra csatolom, majd indulok el kifelé, és itt jövök csak rá, hogy Mountain volt a legjobb választás: igazodik az én tempómhoz. Az istálló bal oldalánál fordulok be, pár perc múlva már a fedett pálya közepén állok, ami a tértágító-bűbájnak köszönhetően sokkal nagyobb teret ad. Nem véletlen szoktak nálunk lenni az edzések. Az Athanaczkovics család előszeretettel adja oda a pályát ilyen alkalmakra.
- Oké, figyelj. Nem bonyolult egyébként, kicsivel kell több mindenre figyelned, mint a seprűnél - lassan intek, így a ló indul el körülöttem körbe-körbe egyre nagyobb körben. - Ha a sarkaddal megérinted az oldalát fokozatosan gyorsít, mint egy... hát mint egy ló - nyammogok kicsit. - Csak itt a vágta után van az, hogy felszáll, amit mi egyelőre nem szeretnénk. Raktam neked plusz szíjat, szóval a kantárt elengedheted és megfoghatod a két ívet a nyereg előtt - mutatok is rájuk. - De ha biztonságot ad, felőlem foghatod a kantárt is - bízom Zalánra a döntést. Végül is mindegy, mert nem engedtem ki, így összekötve van a ló marjánál. - Szóval kapaszkodsz, a térdeddel pedig a nyergen lévő kis pukli mögött szorítod az állatot. Minél gyorsabban mész, előnyösebb annál jobban - miközben osztom meg az információkat forgok körbe-körbe, ahogy Mountain is teszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844233#post844233][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.09. 17:18[/b][/url]

Szerencsésnek mondhatom, hogy az olyasfajta “félelem”, mint ami most kiül kicsit Zalán arcára, engem elkerült, bármikor kerültem egy abraxán közelébe. Már gyerekként sem tartottam a nálam jóval hatalmasabb állatoktól, csak még nagyobb öröm volt, mikor kiderült, hogy megülni is megtudom őket.
Hangosan nevetek fel a kérdésre, miután befejeztem a kisebb monológot. Rendben, az én saram, igazán mondhattam volna lassabban is, de félő, hogy az én izgatottságom sokkal nagyobb jelenleg. Soha nem volt még egyetlen barátom sem, aki eljött volna hozzánk, főleg nem úgy, hogy már az első napon az egyik lovam hátán láthatom. Szélesen mosolyodom el, szemöldököm megemelkedik, ahogy Mountain gyorsít a lépésein.
- Normális esetben magad felé húzod a két kantárszárat, de most… - a szárral húzom kicsit beljebb a ló fejét, aki automatikusan lassítani kezd. - Én figyelek majd mindenre, ne aggódj. Szólj, ha készen állsz a gyorsításra - bólintok aprót. - Azt is megkönnyítjük majd neked - bólintok ismét, mintha csak magamat erősíteném meg. Kékjeim zizzennek a ló szárnyai felé, így beljebb és beljebb húzom az állatot, míg meg nem áll előttem.
- Egy pillanat - ejtem le a földre a feltekert futószárat, majd Mountain mellé lépve húzom ki az egyik szíjat, tekerem szárnyára és csatolom vissza. Ezt a mozdulatot ismétlem meg a másiknál is. - Bocs, de mióta lesérültem, senki nem lovagolja őket gyakran, így valószínűleg mennének már, de megelőzzük - mosolygok felfelé Zalánra. Vádliját paskolom meg, majd lököm meg a lovat, hogy menjen kijjebb és induljon is el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844695#post844695][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.21. 19:19[/b][/url]

Hangosan nevetek fel Zalán reakciójára. Kicsit minden sejtjéből az sugárzik, hogy nem biztos magában, de őszintén: egyáltalán nem hibáztatom ez miatt. Talán, ha gyorsabban ment volna alattam az a seprű, akkor én is ennyire bizonytalan lettem volna.
- Majd megnézheti holnap, amikor ő is az első köreit futja - mosolyodom el szélesen immár ismét középről. - Biztos vagyok abban, hogy túlzol, amikor ilyeneket mondasz - nézek rá jelentőségteljesen. - Plusz azért lássuk be, hogy egy abraxán hátán ülsz. Senki nem arra születik, hogy megülje őket, és ehhez képest meg nagyon jól megy - reflektálok őszintén. Láttam már sokkal tapasztaltabbakat is repülni a lóról, akiket meglepett az állat, és mindössze figyelniük kellett volna csupán az állat jelzéseire: Zalán megteszi. Minden rezdülésére figyel a lónak, éppen ezért engedem meg, hogy ő diktálja a tempót, bizonyos kereteken belül, de kékjeimet le nem veszem a hatalmas állatról, hogy tudjam koordinálni mit művelnek.
Ennek eredményeképpen én még ugyan ugyanúgy középen állok, de a lovon már nincs a futószár, így Zalán irányítja teljesen a lovat. Követem a mozdulatokat, néha szólalok csak meg fennhangon, hogy mit és hogyan lenne szükséges, majd intem magamhoz őket... ki tudja, talán órákkal később.
- Mit gondolsz? Elég volt ennyi mára vagy még nyúznád a szárat? - vigyorodom felfelé barátomra. Szólhattam volna előbb is, mert a leszállás utáni pár pillanat - khm, reméljük, hogy csak annyi - nem lesz éppen kellemes. De ilyenkor már nem számít, hogy öt percet, vagy öt órát ülsz a lovon. Mindenhogy borzalmas lesz a leszállás.
- Meg gondolkodj azon, hogy holnap is Mountaint szeretnéd-e vagy ő kerüljön Szofi alá, alád meg... hát Pandát tudom adni - fejezem be végül nyammogva a mondatot. Nem nagyon van választási lehetőségünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844782#post844782][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.22. 17:09[/b][/url]

- Ez nem erről szól - vonom meg vállaimat. - Fenntartásokkal kezeled te is őt, ahogy ő téged, mégis tudtok együtt dolgozni - mosolyodom el kedvesen. Ez egy aprócska bizalmi játék ember és állat között, amiben Zalán igenis remekül helytáll. Annak ellenére, hogy most találkoznak először, mindkettő igyekszik, bár Mountainnek éppen mindegy ki ül a hátán.
Alsó ajkamba harapok a kérdést követően. Igaza van. Tényleg nem túlzok, amikor a családomról beszélek, de... nem akarom elhinni, hogy Szofi tényleg annyira "rossz" lenne, mint Zalán előadja. Olyan túlzónak érzem. Szemeimet forgatom meg, de mosolyom lankadatlan. - Talán fogom tudni kezelni. Mármint... nem tudom. Amit meséltél, szerintem kedves, úgyhogy nem aggódom - vonom meg vállaimat.
A futószárat felvéve a földről teszem fel a kérdést Zalánra pislogva. Látom a reakciót, amitől akaratlan engedek ki halk nevetést. Holnap úgyis folytatjuk, csak immár Szofival, bár tartok attól, hogy az izomláz nem fogja annyira engedni neki ezt az örömöt.
- Akkor Szofi kapja Pandát - bólintok aprót, míg a robosztus állat a paskolásra prüszköl egyet. Hangosan nevetek fel. - Ez a mondat nagyon furcsa volt a te szádból. Holnap majd szelheted az eget - paskolom meg én is a ló nyakát, végül indulok el kifelé, bizton tudva, hogy követ az állat, mikor elhangzik a kérdés. Bicegve kerülök Zalán mellé.
- Mind a két lábad kihúzod a kengyelből, megkapaszkodsz a kápába - mutatok is rá. - Majd előredőlsz, a jobb lábadat átlendíted erre az oldalra és leugrasz - összegzem a választ. - De várd meg, amíg a korláthoz érünk, mert szükséged lesz rá, és én nem bírlak megtartani - legalábbis még nem, úgyhogy mindenképpen kell a stabil támaszték Zalánnak. Odaérve állítom meg a lovat a korláthoz közel. - Oké, mehet - fogom meg a szárat, hogy leszállhasson. Tudom, hogyha én egyszer visszaülök a lóra, az érzés ugyanaz lesz: mintha még mindig a lábam között lenne az állat. Nem érzed a lábad, mintha kicsit zsibbadna is. Senkinek nem kívánom. - Jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844794#post844794][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.22. 19:25[/b][/url]

Nem mintha sokat tudnék Szofiról, de Zalán elmondása alapján tényleg nem lehet olyan rossz, mint ahogy most előadja. Mármint... nem ismerem, tényleg nem, és mondjuk nem ad bizakodásra okot az sem, hogy Zalán nem érti. Az ő rokona, és nem érti? Merlinre, akkor mi lesz velem?
- Te hallod - torpanok meg. - Ha te nem érted, mert lány, akkor én mit mondjak? Merlinre, ezt nem gondoltam át - kapom fel fejemet rá, kékjeimben kis kétségbeesés lelhető fel. Zalánnak legalább vannak lány barátai. Oké, nekem is ott van Kori, de ő tényleg barát, és hozzá tudom, hogy kell álljak, míg a többiekhez nem. Szofi holnap idejön, bennem meg most kezdődik el a pánik emiatt. Remek. Éppen időben érkezett, hogy totálisan hülyét csinálhassak magamból.
Hangosan nevetek fel barátomon, majd várom, hogy lába érje a talajt. Mondanám, hogy készenlétben állok, de akkor erőteljeset hazudnék. Sajnos ennyi állás után lassan magamat alig bírom el, nemhogy még neki tudjak segíteni. Sokkal jobban bicegve lépek mellé mosolyogva.
- Csak jussunk el az istállóig. Ott leülhetsz, amíg én rendbe teszem Mountaint - felelem, majd lépek el a ló mellé, hogy belé kapaszkodva induljak el. - Fogd meg az egyik szíjat, így segít ő, amíg helyreállnak a végtagjaid - szólalok meg hangosabban, hangomban egyértelmű jókedvvel.
Az istállóba érve, amint Zalán kényelembe helyezte magát, azonnal elkezdtem rendbe tenni az állatot és a felszerelést, így egy bő fél óra után már a házban tudtunk készülni a vacsorához, ami után mindketten a szobánkba mentünk, hogy én egy kis időt várva - meg amíg anyáék lefekszenek - mankómra erősen rámarkolva surranjak át barátomhoz. Ennek eredménye, hogy elég erőteljesen beszélgetjük végig az éjszakát, de őszintén szólva, nem bánom, hogy egy barátommal teszem ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844836#post844836][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.23. 09:18[/b][/url]

Az éjszakai beszélgetés amolyan tinédzser dolog, ami nagyon jó, csak aközben az ember nem gondol arra, hogy a másnap vészesen közeledik, és reggel fel kell kelni. Mielőtt eljöttem volna Zalántól, biztosítottam, hogy az egyik házimanóval lehangszigeteltettem a szobáját, így nem kell aggódnia semmi miatt, de ha esetleg baj lenne: a szomszéd szobában megtalál. Szóval a három óra alvás...
És csengetnek. Fejemet kapom fel a nappaliban, szélesen mosolyodok el Zalánra, mert ez egyet jelent azzal, hogy Szofi megérkezett. Mankómra támaszkodva állok fel, majd indulok el az ajtó felé, ahogy a manó mellett már apám áll és kezel le Szofi apukájával. Szemöldököm szalad ráncba. Arról nem volt szó, hogy apa itthon lesz. A torkomban lévő gombóc kicsit jobban duzzad, mint kellene neki. Amint úgy érzem, hogy a vége felé közelednek, lassan lépek ki a fal takarásából, hogy megláthassam Szofit. Merlinre, tényleg itt van. És tényleg lány.
Nagyobbat nyelek a kelleténél, kékjeimet kapom el róla. Nem kell félreérteni, nem ért váratlanul, hogy lány, hiszen tudtam, és a Szofi név is sok mindent elárul, de az teljesen más, hogy itt áll előttem és láthatom. És együtt fogjuk tölteni a napot, ráadásul mindig mellette kell lennem, nehogy baja essen, és... Merlinre, ezt nem gondoltam át. Nagyon nem. Lehet erre utal mindig anya, amikor azt mondja, hogy kicsit érdektelenebbül állok bizonyos kérdésekhez, mint kellene? Egészen eddig rá sem paráztam, hogy Szofi tényleg jön, de most, hogy itt áll az ajtómban, minden megváltozik. Ráadásul, sandítok felé ismét, automatikusan kihúzom magam, egész aranyos. Erősebben szorítok a mankóra, ahogy apámra nézek, lassan lépek előrébb és mutatkozok be a férfinek.
- Athanaczkovics K- Saul Kornél, örvendek - egyetlen pillanatra akadok meg a középső nevem miatt, legszívesebben elpirulva fordulnék el, de csak megfeszített állkapoccsal, egyenes háttal rázom meg a felém nyújtott jobb kezet. Kékjeim ismét Szofira esnek, majd lépek oldalra, hogy a két felnőtt elköszönhessen egymástól. Rögtön lépnék Szofi és Zalán felé, de a vállamon érzett szorítás állít meg. Felpillantok rá.
- Minden oké lesz, apa. Pandát tegnap belovagolták, Mountain szépen dolgozik együtt Zalánnal. És ott leszek - pár mondat arról mennyire bíznak bennem, büszkék rám, örülnek annak, hogy jöttek a barátaim, majd hagy ott. Pár pillanatig nézek utána elhúzott szájjal, majd lépek Zalánékhoz.
- Szia Szofi - mosolyodom el féloldalasan, míg az egyik manó lép rögtön a lány csomagjaihoz, hogy elintézhesse. - Örülök, hogy itt vagy - köszörülöm meg torkomat, apró pír borítja el arcomat. Csak remélem, hogy nem feltűnő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845344#post845344][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.04.08. 14:04[/b][/url]

Ennél rosszabbul valószínűleg nem sülhetne el az egész. Mármint de. Van ennél rosszabb opció is a fejemben, de ha nagyon specifikusan gondolok rá, akkor attól félek, még a végén valósággá válik. Nem akarom magam már az első három percben szénné égetni Szofi előtt, amikor most találkozunk először. Valószínűleg nem utoljára, úgyhogy csak még inkább meg kell erőltetnem magam, hogy ne legyen kellemetlen.
- Óóó, igen - köszörülöm meg torkomat véletlenül sem feltűnően arra, hogy várta. - Hát… itt vagy - remekül haladok. Nem az értelmes emberi entitás felé, hanem a “hülye-vagyok-ne-haragudj-rám” lény felé, ami lássuk be, annyira nem kecsegtető a jövőre nézve, amikor még egy ideig össze leszünk zárva.
Zalánra kapom fejemet, őszintén mosolyodom el szavai nyomán, majd követem végig, ahogy Szofi bevágja a… a nem tudom mit. A lányos bájait? Öm, szerintem nem szabadna így hívnom, mert ha Zalán rájön, lenyakaz. Tiszteletben kell tartanom, hogy Szofi a rokona, hiába lány. Mert még mindig az. Sajnos - nem sajnos. Egyáltalán nem sajnos - nem változott ez az elmúlt percekben sem. A lépcső felé fordulok, majd pár másodperc - részemről tartandó - csend után fordulok vissza feléjük.
- Szeretnéd kicsit… nem is tudom. Rendbe tenni magad vagy ilyesmi? - dörzsölöm meg tarkómat zavartan, lehajtott fejjel csak Zalánra sandítok. - A lovak készen várnak benneteket már - köhintek aprót kihúzva magam. - Szóval nem kell sietnünk sehova. Inni vagy enni valamit? - kapom el Szofi tekintetét egyáltalán nem olyan magabiztosan, mint ahogy az kívülről tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=848976#post848976][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.06. 11:59[/b][/url]

Mióta Adler előtt álltunk a szívem ki akar ugrani a helyéről. Akkor és ott azért, mert éppen apám hamis aláírásával ellátott kikérőt nyújtottam át neki, onnantól meg azért, mert bejött: mehetünk Almádiba Zalánnal.
Fejemet csóválom meg barátom felé, ahogy szorosan a nyomába szegődök, véletlen se hagyjuk el egymást az emberek között.
- Esélytelen - szorítok rá vállára bátorítóan, majd megyek tovább. - Én csak azt remélem, hogy nem lesz tele annyi ismerőssel, mint azt elsőre gondolnám - igen, most kezd bennem tudatosulni, hogy a családom igen érdekelt a hasonló sporteseményekben, úgyhogy elég nagy az esélye, hogy valaki észrevesz minket. Valahol a táskám legalján kell lennie egy sapkának, annak meg elégnek kell lennie, hogy az évek óta pályán nem látott kölyköt elfelejtsék az aranyvérű öregek.
Rendíthetetlenül megyek előre, a Kométán tartva a szemem, mert ha az megvan, akkor Zalán is. Amikor kikerülünk a tömegből mély levegőt veszek, előrehajolok, térdeimen támaszkodom meg, ahogy felfelé pislogok. - Miért vannak ennyien? - fordulok előre, egyenesedem fel és pár pillanatnyi kutakodás után a táskámban, nyújtok egy palack vizet Zalán felé. Hirtelen fordulok teljesen Zalánhoz.
- Nincs nálad véletlenül egy műbajusz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849047#post849047][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.09. 12:49[/b][/url]

Szavaival együtt szalad ráncba szemöldököm.
- Jó, az mondjuk pont érdekel is. Hol lesz? - állok már mellé, mikor a térképet tartja a kezében. Annyira nem bonyolult a felépítése a rendezvényhelyszínnek egyébként, valószínűleg azért, hogy az olyan elveszettek se vesszenek el, mint amilyen én vagyok.
Felegyenesedve, és kicsit értetlen hagyom, hogy végig mérjen. Fél szemöldököm emelkedik meg. - Elég egy sapka is - legyintek. - Gondolhattam volna előre, hogyha már sport orientált családból származom, ráadásul űzöm is, sok esély lesz arra, hogy legyenek ismerősök. Bocs - sandítok rá a térképről. - Veszünk valamit, ami eltakarja legalább viszonylag az arcom, és megnézzük a pályát, amin mész - jelentem ki határozottan, majd a térképről elvéve tekintetem indulok el a vásár felé.
Nagyjából már az első bodega előtt megállok és szuggerálom a lehetőségeimet, de ezek a sapkák nevetségesek. Elhúzott szájjal indulok a következőhöz, morogva adok hangot elégedetlenségemnek. - Hihetetlen, hogy egyetlen normális sapka sincs. Ez tényleg olyan nagy kérés?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849103#post849103][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.12. 12:44[/b][/url]

Sikeresen vergődtünk át a tömegen azért, hogy ne találjak semmi használhatót. Az embert azt hinné, nem kér sokat egy egyszerű sapkával, de ezek szerint mindenki elvárását túlszárnyaltam telhetetlenségből. Nem akartam feltűnő lenni, de nem nagyon van más választásom.
Főleg, ha Zalán partner abban, hogy karácsonyfa legyek. Megmerevedve hagyom, hogy a fejemre húzza az ocsmány sapkát, majd a napszemüveget is és totálisan szkeptikusan - lenyűgözetlenül - nézem barátomat.
- Ettől nem csak én vakulok meg, hanem mindenki, aki rám néz - közlöm a tényt, majd kezeimet kinyújtva kezdek el tapogatózni, hogy mégis merre megyek, mert a készítőnek annyi esze nem volt, hogy valami blokkoló bűbájt tegyen a szemüvegre: ÉN ne vakuljak meg. Elég, ha mások teszik. De nincs esélyem. Ennek köszönhetően sétálok neki egy állványnak.
- Jó - kapom le a fejemről a kiegészítőt, majd összehúzott szemekkel fókuszálok Zalánra. - Valami kevésbé vakítót szerezzünk inkább, mert itt halok szörnyet - teszem vissza a helyére a szemüveget, majd veszek le egy másikat, ami talán annyira nem vészes. Lendületesen húzom is fel. - Na? - fordulok barátom felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849740#post849740][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.23. 12:38[/b][/url]

Én magam vagyok egy nem igazi, de megteszem kategória, úgyhogy az öltözékem is tökéletesen megfelel így. A legjobb, ha nem vagyok feltűnő, annak ellenére, hogy a sapkát nem vettem le a fejemről, hanem büszkén hordom.
Igen, át a tömegen is, hogy tátott szájjal bámuljam a lányt, aki sehogy nem esik le a seprűről, mindegy mekkorát ugrik. Kékjeim csillogva figyelik a kecses mozdulatokat, amiket művel, tudatosan kell összpontosítanom arra, hogy a szám csukva maradjon. Nincs mese: ha egyszer megízlelted vagy így, vagy úgy a repülés adta szabadságot, akkor mindegy milyen ingerként kapod, csodálkozva bámulod. Mert én azt teszem. Bámulom. És nem csak a mutatványt, magát a lányt is. Észbe kapva kapom el tekintetemet és fordítom el fejemet is: Merlinért nézek egy idegen lányt!
Torkomat köszörülöm meg. - Menjünk tovább, mert ha itt ragadunk, lemaradunk egy csomó mindenről - mutatok előre fele, ahol pár srác körül tömörül ismételten elég nagy tömeg. Választ sem várva furakszom át az embereken és állok meg a másik tömegben. Szerencsére a sapka elég feltűnő, úgyhogy nem aggódom, hogy Zalán nem talál meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849776#post849776][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.23. 18:49[/b][/url]

Morogva fogom meg másik kezem felkar részét, ahogy oldalba bök. Ezzel párhuzamosan fordulok is el, nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyva, hogy még visszajöhetünk. Meg a fenéket! Azt.
Biccentek, hogy menjen csak, kékjeimmel addig követem alakját, ameddig csak tudom, míg a tömeg be nem záródik és el nem tűnik. Akaratlan gondolok arra, hogy pár hónap múlva már az én versenyemre lógunk el. Igen, az ellógás része annyira nem szimpatikus, de apa soha nem engedett volna el. Főleg nem Zalánnal. Ha a csapatomnak jöttem volna szurkolni, gondolkodás nélkül aláírta volna azt a fránya papírt, de így... alsó ajkamba harapva indulok el Zalán felé. Messze van még az, hogy én versenyezzek, de Zalán lehetősége meg itt van az arcunkban. Erre kell koncentrálnom.
- Tudjuk - felelem Zalánnal egyszerre a férfinek. - És mégis meg fogja nyerni - vetem át karomat barátom vállán szélesen vigyorogva, hangom magabiztosan csendül fel, ahogy a férfit fürkészem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849809#post849809][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 10:42[/b][/url]

Úgy pördülök meg tengelyem körül, öröm nézni, főleg azoknak, akik tudják, hogy viszonylag még rokkant vagyok. Kikerekedett szemekkel és kicsit elnyílt ajkakkal mérem végig a kislányt.
- Bütyök majd néz, mint hal a darában, hogy legyőzték a partvissal - fonom keresztbe magam előtt karjaimat, szúrós szemekkel nézek a kislányra, és mint aki észre sem vette a nyelvbotlást fejezem be a mondatot. Mégis hogy mer ennyi idősen ilyen nagyképűen beszélni? Én sem voltam különb, amikor verseny volt, hiszen a versenyszellem viszi a szívemet-lelkemet, de nem i-. Ja, de. Idősebbekkel is. Rendben, teljesen megértem, hogy a kislány ilyen bátor.
- Töltsd ki a papírokat és menjünk, mert érdekel a freestyle - mutatok a hátam mögé hüvelykujjammal. A kislányt figyelmen kívül hagyom, lezártam a beszélgetést, innentől csak Zalánt várom és még inkább, hogy láthassam a freestyle-t.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849820#post849820][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 12:49[/b][/url]

Le sem veszem tekintetemet a kislányról, amíg a férfi a papírjait intézi. Mondjuk nem tudom, hogy bírom magam komolyan venni egy minden színű sapkában, de amíg határozott vagyok és elhiszem, addig nem lehet baj. Ez abban is megmutatkozik, hogy a lány inkább meg sem szólal, csak... Merlinre! Olyan reflexből nyújtom ki én is a nyelvemet rá, mintha csak annyit mondanék "jó napot". Követem, ahogy eltűnik a tömegbe, majd a kérdésre pillantok vissza megszeppenve.
- Ah - legyintek. - Én csak jöttem bicegni a pálya mellett, mint egy kellemetlen öregember - fordulok is el azzal a lendülettel a pálya felé, amin elméletileg az előző lány lesz látható.
- Merlin legyen a tanúm, hogy végig fogom nézni a versenyét, és lenyomva a büszkeségem, ha nyer, gratulálni fogok neki. Komolyan. Érezze csak! - ez már háború! - Gyere, mert lemaradunk - indulok a pálya felé, ami pont Zaláné mellett van, ráadásul az öltözők sincsenek messze. Remek! Ennél jobb ez a nap már aligha lehet. Magam előtt karba fonva a kezeimet szúrom ki azonnal a delikvenst, összeszűkült szemekkel nézem végig a riválisait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849829#post849829][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 13:45[/b][/url]

Fejem fordul arra, amerre Zalán mutogat, de csak megrázom a fejem. Végig állom, hogy csak még inkább tudjam majd hurrogni az egészet, legalábbis magamban, mert versenyhelyzetben soha nem szégyenítünk meg senkit. Az már teljesen más kérdés, ugye, mi van bennem. És bennem éppen hatalmas kíváncsiság villan fel, hogy mégis mire ekkora az arca a kislánynak.
Ami elég hamar kiderül. Nem kell sokat várnom, hogy belibegjen a pályára, majd felpattanjon a seprűjére és láthassam. Ajkaim nyílnak el, ahogy nézem a tízéves forma kislányt, ahogy úgy pörög a seprűn, mint én annak idején a lovon, hogy az egyensúlyom tökéletes legyen.
Értetlen nézek barátomra, amikor füttyögni kezd, kérdő tekintettel bököm oldalba és tárom ki karjaimat, amolyan néma kérdés: mégis mi a fészkes pixie szárnyat csinál?
- Természetesen. Még nem nyert. Egyelőre, elnézve a bírák testhelyzetét és ahogy beszélgettek eddig, az első srácnak van a legnagyobb esélye - nehogy azt higgye bárki is, hogy a levegőbe beszélek. Az ilyen sportágaknál rengeteg mindent elmondd, hogy a bírák hogy állnak hozzá a dolgokhoz, ráadásul az egyik bíró, apám barátja, és szent meggyőződése, hogy az ilyen sportágak csak és kizárólag férfiaknak való. Mégis hagyják bíráskodni. Nem szimpatikus, de majd meglátjuk, Lujza hogy bír teljesíteni.
Mert engem megnyert: a seprű a lába alatt pörög a lánynak, majd visszahelyezkedve rá - ugyanúgy álló helyzetben - saját tengelye körüli köröket ír le. Karjait kitárva guggol le rá, gyorsít, és a pálya közepén csinál egy hátraszaltót. Meredten bámulom. Mielőtt felfoghatnám mit teszek már elismerően kiabálva tapsolok. Észbe kapva hagyom abba, torkomat köszörülöm meg.
- Nem volt rossz - forgatom meg szemeimet. - De a technikájával kritikus vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849833#post849833][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 15:02[/b][/url]

Egyetértően bólogatok Zalán szavaira, és már azzal a lendülettel fordulok is el a kislánytól, mikor megüti fülemet a kérdés. Megállok a cselekvésben, visszapillantok, de végül csak vállat vonok.
- Biztos itt vannak a közelben valahol - pillantok vissza rá. - Hamarosan te jössz. Menj átöltözni, megvárlak a pálya mellett - mint egy jóravaló edző, aki a legmagasabb fokú támogatást nyújtja bólintok egy határozottat. Megpaskolom Zalán vállát, mert lehet, hogy innentől csak a verseny után tudunk beszélni majd, szélesen vigyorodom el és kezdek el bicegni a pálya széle felé.
A legtöbben már készülnek a megmérettetésre, valakik már a pályán gyakorolnak edzőjük tanácsait, utasításait követve, de a legtöbben csak nyugodtan heverésznek a fűben. Nem rovom fel nekik, még legalább húsz perc van a verseny kezdetéig, de sokkal nyugodtabbnak tűnnek, mint az indokolt lenne. Vagy csak jó színészek. Veszek egy palack vizet, a végül a hozzám legközelebb eső padra ülök le, táskámat magam mellé teszem, és a sapkát ugyan leveszem a fejemről, de a napszemüveget fennhagyom. Tincseimet borzolom össze, ahogy a pályát pásztázom. Izgulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849836#post849836][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 15:43[/b][/url]

Mintha csak én mennék nemsokára pályára, úgy elemzem azt. A kanyarokat, minden buktatót és segítséget, ha az ember jól ki tudja használni. Első ránézésre egyébként simán azt merné mondani mindenki, hogy nem is olyan nehéz pálya ez, amíg el nem mélyül a részletekben. Nagyobbat nyelek, majd kortyolok a vízből. Lustán nézek magam mellé, látványosan forgatom meg szemeimet.
- Soha nem fújna visszavonulót - nézek ismét előrefelé. - Inkább izgul, mintsem fél. Én is azt tettem minden versenyem előtt - a levegő mozdul, a fák által vetett árnyék is mozgolódásba kezd, így történhet meg csupán, hogy a Lujza nyakába fityegő aranyérem süti ki a szememet, napszemüvegen keresztül is. Felső ajkam mozdul felfelé.
- Öm - túrok tincseim közé, összeborzolom azokat, mert a szél fújta őket előre. - Gratulálok. Szép volt - bökök a nyakában lógó éremre, hogy egyértelmű legyen mire gondolok. Ez nem azt jelenti, hogy a technikája tetszik, mindössze elismerem egy sporttársam eredményét. Attól még vannak fenntartásaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849844#post849844][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 21:27[/b][/url]

- Tud - jelentem ki határozottan, holott fogalmam sincs. Reménykedem abban, hogy nem úgy jelentkezett, hogy nem nézte meg a pályákat, vagy csak abban reménykedik, hogy nem esik le. Mindig benne van a pakliban az esés. Mozdulok, hogy hangyabokányit hangosabban csattanjak fel annak érdekében, hogy megmaradjon a látásom, de a következő pillanatban a kislány már a lábamat húzkodja én meg győzök arrébb húzódni.
- Jól van már, nézem - engedem vissza időközben felhúzott lábamat a talajra, hogy olyannal találjam szemben magam, amire nem számítottam. Bütyök már nem is lehetne bütyökebb. Pár gyorsabbat pislogok, hátha megváltozik az előttem álló kép, de az nem akar tűnni, sőt, csak még élesebben tárul elém. Aztaleborult! Az eddig emlegetett Bütyökből nem erre számítottam... - Elég sápadtnak tűnik. Nem fog elájulni? - fürkészem a srácot összeszűkült szemekkel. - Lehet kéne neki vinned vizet - siklik hátrébb tekintetem, a sátor irányába, hátha Zalán is végre kijön, de csak egy többfős, nagyon hangos társaság libben ki belőle, akiknek nem is szentelek nagyobb figyelmet. Később fog talán kiderülni, hogy nagyon is kellett volna.
Gondolom én, mikor megpillantom barátomat. Azonnal felpattanok, kiegyenesedve, hatalmas hévvel kezdek integetni neki, arcomon széles vigyor terül el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=849862#post849862][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.25. 08:17[/b][/url]

Annyira megrökönyödöm Lujza szavain, inkább csendben is maradok. Nem azért, mert nem méltatom válaszra - bár kicsit ez is mocorog bennem -, hanem mert nem tudok mit mondani. Igaza van, még ha irigy nem is vagyok. Így alsó ajkamba harapva fordulok el tőle.
A következő pillanatban pattanok fel és integetek Zalánnak. Figyelmen kívül hagyom a hirtelen lábamra nehezedő súlytól keletkezett szúró fájdalmat, és csak akkor ülök vissza, mikor barátom végre visszainteget. Elégedett vigyorral ülök vissza, szívem hatalmasat dobban, ahogy a levegőbe emelkednek szépen sorban. Hamarosan kezdődik. Lábam megráng, mintha csak Zalánnal emelkednék, tekintetem mindössze annyi időre veszem le róla, amíg fürkészem a többi versenyzőt. Lerí róluk a magabiztosság... inkább visszatérek Zalánhoz, hogyha máshogy nem is, legalább azzal tudjam támogatni, hogy feszülten figyelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850771#post850771][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.08.10. 22:26[/b][/url]

Lábam gyorsan mozdul fel s le, ahogy a rajt ideje közeledik. Már akkor talpon vagyok, mikor a férfi csak felemeli pisztolyt és már üvöltök torkom szakadtából mindent, ami csak eszembe jut. Egészen addig, amíg pillanatok alatt tűnnek el a szemem elől. Mindezek ellenére van előttem a srác, aki majdnem elhányta magát még bőven a rajt előtt - igen, Bütyök, de nem hívjuk így, mert... mert csak nem -, és be kell ismernem, hogy nagyon szépen rajtolt. Alsó ajkamba harapva pillantok a lányra, majd vissza előre. Végül megint a kislányra.
- Nagyon szépen rajtolt - közlöm vele, majd ugyan leülök, de azzal a lendülettel kelek is fel, mert mintha a fenekembe csípett volna egy hangya. Nem tudok megülni, amíg nem történik valami. Amíg nem látom meg Zalánt. Minden pótcselekvést elvégzek, amit el lehet képzelni: iszok, eszek pár falatot, megint iszok, leülök, felkelek. Ha dohányoznék, még rá is gyújtanék. Igen, mindezt tizedmásodpercek alatt, mert egyik sem kielégítő, úgyhogy inkább a pályát figyelem, hátha megláthatom őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852598#post852598][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.13. 18:45[/b][/url]

Összegzek: megvolt a rajt, Zalán már most is élmezőnyben van, mert mondjon bárki bármit, meg tudja ülni a Kométát, és ki is használja. Minden akadályt gyönyörűen vesz, de egy pillanatra megzavar, amikor alábukik. Olyan hirtelen az egész - ráadásul messze is van - azt hiszem, valami baj van, de fent marad a seprűn és halad tovább. Mégis miért? Összeszűkült szemeim siklanak előrébb, hogy láthassam a legelöl masírozókat. Tudattalan lépek előrébb is, mintha így közelebb kerülhetnék a versenyzőkhöz, el is felejtem, hogy a szedett-vedett Bütyök fanklub elnöke mellettem áll - csak akkor kapom felé meglepetten fejemet, mikor megszólal. Nekem is feltűnt, mennyire ki tud pécézni magának valakit, de hogy éppen Bütyköt... számat húzom el.
- Minden oké lesz. Bütyök tartja a tempót és úgy néz ki, tudja mit csinál, még ilyen messziről is. Csak látnám rendesen Zalán mégis mi a trolltakonyt csinál. Ha most akar szinkron úszni, gondolkodhatott volna előbb is - teszem szemeim fölé kezemet, hogy így is megkönnyítsem a látásviszonyokat, mert a Nap minden pozícióban ki kívánja égetni a retinámat.
De éppen elég ahhoz, hogy lássam, ahogy Bütyök seprűje megugrik, és olyan gyorsasággal közelít a víz felé, amit minden vadászó ragadozómadár megirigyelne. Szemeim kerekednek ki, miközben szinte lassítva követem az eseményeket, és fel sem fogom, hogy a fan klub elnöke hirtelen karol belém és öleli magához karomat, mert én Bütyköt és Zalánt nézem felváltva. Ha összeütköznek...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853027#post853027][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.21. 22:18[/b][/url]

A levegő marad a tüdőmben azzal a lendülettel, ahogy beszívom, mikor Bütyök elindul lefelé, Zalán meg hamarosan aláér. Gondolkodás nélkül sietek előrébb, a korláthoz, magammal rángatva Lujzát is valószínűleg, mert szinte már tartozék. Sokkal inkább leköt, ami a pályán történik. Hangosan engedem ki a levegőt, mikor Bütyök Zalán seprűjén és nem a fején landol, de ezzel együtt azt is el kell fogadnom, hogy már az előző pár másodpercben biztos volt: nem Zalán fog győzni.
A srác, mint aki jól végezte dolgát száll le és élvezi a köré gyűlt emberek ajnározását, és valahonnan ismerős, de nem tudnám megmondani honnan. Öles léptekkel követem Lujzát, aki szinte elszublimált mellőlem. Igyekszem én is sietni, de a lábam és a tömeg sem könnyíti meg, így Zalán számon kérő hangját messziről, míg Lujzáét közelebbről hallom meg. Merlinre! Erőszakosan furakodom át a tömegen, minden második szavam egy elnézést, vagy egy bocs, de nem különösebben érdekel az sem, hogy igen sok ember lábát használom biztos talajnak.
Kiérve az emberek közül azonnal Zalán felé veszem az irányt, hogy legalább minimálisan tudjam koordinálni az eseményeket, de mikor szemben találom magam a sárga mezes sráccal, leesik az állam.
- Te mit keresel itt? - szalad ki ajkaim közül a kérdés, majd csóválom meg fejemet. - Ti jól vagytok? - nézek elsődlegesen Bütyökre, majd Zalánra, akit kicsit jobban méregetek, de a dühön nem nagyon látok rajta mást. Akkor végül is jól van. Remek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853030#post853030][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.21. 23:02[/b][/url]

Szemeim szikrákat szórnak, ahogy Szatmárira figyelem, miután még van pofája megszólalni. Eddig sem voltunk jóban, de mindezek után valószínűleg a legtávolabb kerülök tőle, amennyire csak képes vagyok rá.
Zalán felé fordulok inkább, akiből süt a méreg és a düh, megjegyzem, teljesen jogosan, így vállat vonva állok arrébb, hogy adja csak ki magából, ne legyek útban. 100%-osan egyetértek vele, így könnyű támogatást nyújtani a másik félnek. Fél szememet azért Lujzán tartom, de ő már Bütyökkel foglalkozik, aki csak értetlenül kapkodja a fejét köztünk a földön ülve. Megértem, én is ezt tenném a helyedben, de talán addig jó, amíg nem tudja mi folyik itt.
- Én is láttam, de azzal, hogy kiabálsz, még nem lesz jobban igazad, plusz ne felejtsd el, hogy lehet használni - intézem szavaimat Zalánnak, majd fordulok a sárga mez felé ugyanolyan hideg és szúrós tekintettel, mint nemrég tettem. - Köztudott, hogy csak a gyávák használnak pálcát gyorsasági versenyeken. Olyanok, akik tudják, hogy máshogy képtelenek lennének megnyerni bármit is - tartom a szemkontaktust, amit még én harcoltam ki Szatmáritól, és mondandóm után veszem le a sapkát a fejemről. Hallom, ahogy pár velem egykorú már rögtön összesúg, amin nem is kell meglepődnöm, szívem mégis hatalmasat dobban és legszívesebben most tűnnék el a föld színéről. Sokkal több mindenkit ismerek itt, mint első bliccre gondoltam volna. Fenébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853126#post853126][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.22. 23:01[/b][/url]

Nem az a kellemetlen, hogy kiderült, hogy itt vagyok, hanem az, hogy apám erről tudni fog. Ebből kifolyólag arról is, hogy egy Hollósival láttak, mikor nem egyszer közölte már velem, mennyire nem örül a barátságunknak, és szeretné - a végére szinte már követelte -, hogy azonnal vessek véget ennek az egésznek. Egy tinédzser ilyenkor mit tesz? Az ellenkezőjét. Nem vagyok hajlandó lemondani Zalán barátságól, amikor ő az első.
Mosolyogva hallgatom, amiket rólam mondd, és őszintén, egyáltalán nem visel meg, de mikor Zalán felé fordul, tudom, itt lesz vége mindennek. Kezem rándul meg, és abban a pillanatban szorul ökölbe, ahogy Szofi is a porondra kerül. Kékjeim méregtől villannak meg, ajkaim elnyílnak, de az egyetlen, amit látok a szemem sarkában feltűnő pálcahegy. Automatikus mozdulattal állok be a pálca elé, a vége szinte súrolja tincseimet.
- Te mikor ültél utoljára lovon? - nézek rá komoly ábrázattal, majd pillantok az ég felé, mint aki elgondolkodik. - Ó, valóban. Nem elég, hogy a csapatod kirakott nem etikus magaviseletért, de még az egyesületed is hátat fordított neked. Kellemetlen érzés lehet, miközben még egy rokkantat is megtartanak, mert olyan eredményeket hozott nekik - ez az a pillanat, mikor elmosolyodom, szemeibe nézve. Suttogás és hüledezés üti meg a fülemet. Körbepillantok. - És még nem is mondtad el nekik! Mit találtál ki, miért hagytad abba? Aki hazugsággal és csalással szerez magának barátokat és címeket, az ne ócsárolja mások családját és teljesítményét, mert csak még nevetségesebbé teszi magát - vonom meg vállamat. - Soha többet ne merd becsmérelni a barátaimat és a családjukat - mutatok hátam mögé, így kerül a képbe Bütyök is, akaratlan lépek egy aprót közelebb Szatmárihoz.