Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Kornél & Zalán
hát jajj de jajj de!!
Egyébként sem vagyok az a lány, aki átalussza az érdekes történéseket, de hát tegnap este még magamhoz mérten is akadtak problémáim az elalvással - én ugyanis nem aludni akartam, hanem indulni. A kis kávébarna kofferem (olyan szép szó ez, koffer) már rég összepakoltam, igazából többször is, a sálamra már fújtam az ágyam alatt őrizgetett parfümből... Igazából többször is, mert Anya azt mondta, hogy ne reggel fújjak, mert akkor túl tömény lesz az illata, fújjam be inkább este, úgy csak halvány beütése lesz. Azt mondjuk nem tudom, hogy miért lenne rossz, ha rendesen körbelengne a mandarinos-gyömbéres-jázminos illatfelhő, de ezt Anya is látta rajtam, és elkobozta a kis üvegcsét. Nem fair. Ha engem kérdeztek, ha-tá-ro-zot-tan nem fair.
És hát, most itt vagyok. A koffer fülét két kezembe fogva billegek előre csengetni, azonban (ajaj) hallom mögöttem Apa ajtaját csapódni. Pedig annyira siettem gyorsan kiszállni, nehogy neki eszébe juthasson!
- Jajj Apa, ne máár - hangzik fel a kérlelő nyafogás, ahogy bociszemekkel hátrafordulok a mögöttem toppanó léptek hangjára. - Egyedül is be tudok csengetni, és Zalán már itt van, bizt... - de hiába, kezét a vállamra ejtve terel tovább a bejárat felé, ellentmondást nem tűrve fojtva belém a szót. Alsóajkam lekonyul, szemem összébb húzódik - mán' megin' gyerekkén' vagy'k k'zelve. Nem igazság! Zalán biztos egyedül jöhetett el, őt biztosan nem kísérték az ajtóig! De innentől kezdve már nincs beleszólásom a dolgok menetébe, így csak hümmögve bólogatok Apa felém intézett intelmeire (ne piszkáljam a fiúkat - ki? én?), majd ahogy becsenget, pillanatokon belül háttérbeszorítódom, és csak hagyom, hogy lepottyantsanak mint elsőbbségi bagoly a piros masnis küldeményét.
Engem csak egy, azaz két dolog érdekel - hogy jól Zalán nyakába vethessem magam (azt hitted másodiknak hagylak mi? nem bízol bennem? ejnye!), és megnézhessem azt a híres-neves Kornél barátját. Egy ábrándos mosoly költözik az arcomra (amely, megjegyzem, megszólalásig hasonlít a jókislányos "figyelek"-hez), ahogy fejemet félrebiccentve kémlelek be Apa oldala mellett, és még azért sem morgok, hogy nyilvánosan puszit nyom a fejem búbjára. Jó, a szemhéjam lehet megrezzen, de ennyi, tényleg. Csak légyszi ne égess már tovább!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844831#post844831][b]Hollósi Szófia - 2022.03.23. 02:51[/b][/url]

Kornél & Zalán
hát jajj de jajj de!!
Egyébként sem vagyok az a lány, aki átalussza az érdekes történéseket, de hát tegnap este még magamhoz mérten is akadtak problémáim az elalvással - én ugyanis nem aludni akartam, hanem indulni. A kis kávébarna kofferem (olyan szép szó ez, koffer) már rég összepakoltam, igazából többször is, a sálamra már fújtam az ágyam alatt őrizgetett parfümből... Igazából többször is, mert Anya azt mondta, hogy ne reggel fújjak, mert akkor túl tömény lesz az illata, fújjam be inkább este, úgy csak halvány beütése lesz. Azt mondjuk nem tudom, hogy miért lenne rossz, ha rendesen körbelengne a mandarinos-gyömbéres-jázminos illatfelhő, de ezt Anya is látta rajtam, és elkobozta a kis üvegcsét. Nem fair. Ha engem kérdeztek, ha-tá-ro-zot-tan nem fair.
És hát, most itt vagyok. A koffer fülét két kezembe fogva billegek előre csengetni, azonban (ajaj) hallom mögöttem Apa ajtaját csapódni. Pedig annyira siettem gyorsan kiszállni, nehogy neki eszébe juthasson!
- Jajj Apa, ne máár - hangzik fel a kérlelő nyafogás, ahogy bociszemekkel hátrafordulok a mögöttem toppanó léptek hangjára. - Egyedül is be tudok csengetni, és Zalán már itt van, bizt... - de hiába, kezét a vállamra ejtve terel tovább a bejárat felé, ellentmondást nem tűrve fojtva belém a szót. Alsóajkam lekonyul, szemem összébb húzódik - mán' megin' gyerekkén' vagy'k k'zelve. Nem igazság! Zalán biztos egyedül jöhetett el, őt biztosan nem kísérték az ajtóig! De innentől kezdve már nincs beleszólásom a dolgok menetébe, így csak hümmögve bólogatok Apa felém intézett intelmeire (ne piszkáljam a fiúkat - ki? én?), majd ahogy becsenget, pillanatokon belül háttérbeszorítódom, és csak hagyom, hogy lepottyantsanak mint elsőbbségi bagoly a piros masnis küldeményét.
Engem csak egy, azaz két dolog érdekel - hogy jól Zalán nyakába vethessem magam (azt hitted másodiknak hagylak mi? nem bízol bennem? ejnye!), és megnézhessem azt a híres-neves Kornél barátját. Egy ábrándos mosoly költözik az arcomra (amely, megjegyzem, megszólalásig hasonlít a jókislányos "figyelek"-hez), ahogy fejemet félrebiccentve kémlelek be Apa oldala mellett, és még azért sem morgok, hogy nyilvánosan puszit nyom a fejem búbjára. Jó, a szemhéjam lehet megrezzen, de ennyi, tényleg. Csak légyszi ne égess már tovább!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844836#post844836][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.03.23. 09:18[/b][/url]

Az éjszakai beszélgetés amolyan tinédzser dolog, ami nagyon jó, csak aközben az ember nem gondol arra, hogy a másnap vészesen közeledik, és reggel fel kell kelni. Mielőtt eljöttem volna Zalántól, biztosítottam, hogy az egyik házimanóval lehangszigeteltettem a szobáját, így nem kell aggódnia semmi miatt, de ha esetleg baj lenne: a szomszéd szobában megtalál. Szóval a három óra alvás...
És csengetnek. Fejemet kapom fel a nappaliban, szélesen mosolyodok el Zalánra, mert ez egyet jelent azzal, hogy Szofi megérkezett. Mankómra támaszkodva állok fel, majd indulok el az ajtó felé, ahogy a manó mellett már apám áll és kezel le Szofi apukájával. Szemöldököm szalad ráncba. Arról nem volt szó, hogy apa itthon lesz. A torkomban lévő gombóc kicsit jobban duzzad, mint kellene neki. Amint úgy érzem, hogy a vége felé közelednek, lassan lépek ki a fal takarásából, hogy megláthassam Szofit. Merlinre, tényleg itt van. És tényleg lány.
Nagyobbat nyelek a kelleténél, kékjeimet kapom el róla. Nem kell félreérteni, nem ért váratlanul, hogy lány, hiszen tudtam, és a Szofi név is sok mindent elárul, de az teljesen más, hogy itt áll előttem és láthatom. És együtt fogjuk tölteni a napot, ráadásul mindig mellette kell lennem, nehogy baja essen, és... Merlinre, ezt nem gondoltam át. Nagyon nem. Lehet erre utal mindig anya, amikor azt mondja, hogy kicsit érdektelenebbül állok bizonyos kérdésekhez, mint kellene? Egészen eddig rá sem paráztam, hogy Szofi tényleg jön, de most, hogy itt áll az ajtómban, minden megváltozik. Ráadásul, sandítok felé ismét, automatikusan kihúzom magam, egész aranyos. Erősebben szorítok a mankóra, ahogy apámra nézek, lassan lépek előrébb és mutatkozok be a férfinek.
- Athanaczkovics K- Saul Kornél, örvendek - egyetlen pillanatra akadok meg a középső nevem miatt, legszívesebben elpirulva fordulnék el, de csak megfeszített állkapoccsal, egyenes háttal rázom meg a felém nyújtott jobb kezet. Kékjeim ismét Szofira esnek, majd lépek oldalra, hogy a két felnőtt elköszönhessen egymástól. Rögtön lépnék Szofi és Zalán felé, de a vállamon érzett szorítás állít meg. Felpillantok rá.
- Minden oké lesz, apa. Pandát tegnap belovagolták, Mountain szépen dolgozik együtt Zalánnal. És ott leszek - pár mondat arról mennyire bíznak bennem, büszkék rám, örülnek annak, hogy jöttek a barátaim, majd hagy ott. Pár pillanatig nézek utána elhúzott szájjal, majd lépek Zalánékhoz.
- Szia Szofi - mosolyodom el féloldalasan, míg az egyik manó lép rögtön a lány csomagjaihoz, hogy elintézhesse. - Örülök, hogy itt vagy - köszörülöm meg torkomat, apró pír borítja el arcomat. Csak remélem, hogy nem feltűnő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844847#post844847][b]Hollósi Zalán - 2022.03.23. 13:31[/b][/url]

Próbált nem sokat nyafogni az izomláztól, ami deréktól lefelé kínozta még ma reggel is. Egyrészt tudta, hogy Kornélnak már nagyon hiányzik a lovaglás élménye. Másrészt becsületbeli kérdés volt, hogy mennyit panaszkodik. Ha az orrát törné el repülés közben, arra is csak azt mondaná, hogy egy kis karcolás, semmi több.
 Jól esett neki, hogy barátja gondolt az éjjeli lidércnyomásokra és bűbájjal szereltette fel a szobáját. És hogy nem csak Bagolykövön szeret vele hajnalig merengeni dolgokon, hanem tegnap is ott volt vele, külön szoba ide vagy oda.
 Az ajtócsengő hallatán összenézett Kornéllal. Mosolygott, de amikor a másik felállt és elindult, Zalán mosolya akaratlan grimaszba fordult át, csak egy pillanatra. A kínos gyerekkori sztoriktól tartott a legjobban. Meg a monológoktól, aminek rendszerint se füle se farka nem létezett.
 Épp ezért kissé feszengve lépdelt Kornél nyomában. Csak akkor lépett ki mögüle, amikor Kornél megtorpant az ajtó előtt. Úgy látszott, mégis nyomot hagyott rajta a tegnapi beszélgetésük... mondjuk azt egy szóval sem említette, hogy Szofi képes bárkinek leharapni a fejét.
 Egy mosolyt azért eleresztett kuzinja láttán, Borisz bácsira is széles vigyort villantott, bár most nem indult megölelni őket, csak hagyta, hogy a többiek bemutatkozzanak egymásnak. A Saul név elhangoztával muszáj volt visszafojtania a feltörni akaró kuncogást és Athanaczkovics úr arca láttán ez nagyon is helyes döntésnek bizonyult.
 Egy óvatos pillantást vetett Kornél vonásaira, s homlokát ráncolva értetlenkedet annak kipirosodó arca fölött. Végül Szofi irányába fordult.
- Mégis mennyi cuccot hoztál magaddal? Nem hetekre jöttünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844952#post844952][b]Hollósi Szófia - 2022.03.29. 20:51[/b][/url]

Kornél & Zalán
hát jajj de jajj de!!
Kofferemet magam előtt fogva húzom ki magam, ahogy pedig nyílik az ajtó, Apa oldala mellett, felszegett állal, magamat picit megrázva pillantok ki. Félprofilból. Méghozzá a jobb félprofilomból, mert az az előnyösebb az alapján a rengeteg póz alapján amit a tükör előtt elpróbáltam, direkt azért, hogy jó benyomást tehessek Zalán barátjának szüleire. Is.
- Jó napot kívánok! - fut szinte azonnal vidám mosoly az arcomra, amint rám terelődnek a szempárok. Kíváncsian figyelem a bemutatkozást, tekintetem oda-vissza jár Zalán, Kornél, Apa és Kornél papája között, és bár nagyon mehetnékem támad, hogy kicsusszanjak a szoros felnőtt figyelem alól, visszafogom türelmetlenségemet, mert tudom, hogy így hamarabb szabadulok. Állítólag nekünk, lányoknak sokkal könnyebb dolgunk van, ha fel szeretnénk mérni másokat, mert a gyűjtögető életmód miatt jobb a perifériás látásunk, és ezért nem bámulunk olyan feltűnően. No, hát nem tudom, hogy mennyire bámészkodok észrevehetően vagy sem, de miközben a viszontlátástól feldobva Zalánra mosolygok, már Kornélt is megnézem annyira, hogy felismerjem, ha legközelebb más körülmények között találkoznánk. Kinek a fejszámolás jutott hasznos skillként, kinek a jó memória, és most tessék színpadias sóhajjal olvasni: nekem mindkettő.
Ahh!! Már eleve az, hogy nekem adta a magazinjában mozgó képeket, jó véleményt alakított ki bennem Kornélról, de egyelőre ez élőben sem látszik változni. Azért Ödön is ott lapul a kofferomban, hogy ha esetleg kiábrándulnék a teljes férfinemzetségből ez  alatt a rövid idő alatt, akkor legyen min levezetnem az indulataimat, de talán mégsem lesz rá szükségem? Hm, nem szőke. De vannak lovai! Nem herceg. De udvariasnak tűnik... Maga- várj, most negatívum jött volna megint... Kék a szeme, méghozzá szép kék. Jó, majd megtoldom a listát még negatívumokkal, ha több minden kiderül, lehet... Lehet, böfög az asztalnál. Szinte oda sem figyelve integetek Apának, ahogy kilábal az ajtón, ujjaimat egymásban morzsolgatva billenek előre a sarkamról, akaratlanul is kihúzva magam kicsit a két fiú mellett.
- Szia Kornél - pislogok fel rá visszafogott, ábrándos mosollyal, egy pillanat alatt váltva képzeletbeli listámról a valós beszélgetésünkre. - Köszönöm, hogy jöhettem, már nagyon vártam - Mufurcra kapom a tekintetem, ahogy szavaimat megszólalása akasztja meg.
- Csak a legszükségesebbeket! - (meg Ödönt), biggyed le a szám sarka egy leheletnyit, így lefelé mozduló állammal és előre döntött vállaimmal egy pillanatra megilletődve húzódva hátrébb a korholás elől. Egészen... Cukin. Elesetten. Lányosan. Plídingelve. Csapda, te is tudod, hogy csapda, de azért gyere ide, és ölelj meg, tárom szét karjaimat tétován, remélve, hogy kedvenc Mufurcom veszi a lapot, és megpörget egy picit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845344#post845344][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.04.08. 14:04[/b][/url]

Ennél rosszabbul valószínűleg nem sülhetne el az egész. Mármint de. Van ennél rosszabb opció is a fejemben, de ha nagyon specifikusan gondolok rá, akkor attól félek, még a végén valósággá válik. Nem akarom magam már az első három percben szénné égetni Szofi előtt, amikor most találkozunk először. Valószínűleg nem utoljára, úgyhogy csak még inkább meg kell erőltetnem magam, hogy ne legyen kellemetlen.
- Óóó, igen - köszörülöm meg torkomat véletlenül sem feltűnően arra, hogy várta. - Hát… itt vagy - remekül haladok. Nem az értelmes emberi entitás felé, hanem a “hülye-vagyok-ne-haragudj-rám” lény felé, ami lássuk be, annyira nem kecsegtető a jövőre nézve, amikor még egy ideig össze leszünk zárva.
Zalánra kapom fejemet, őszintén mosolyodom el szavai nyomán, majd követem végig, ahogy Szofi bevágja a… a nem tudom mit. A lányos bájait? Öm, szerintem nem szabadna így hívnom, mert ha Zalán rájön, lenyakaz. Tiszteletben kell tartanom, hogy Szofi a rokona, hiába lány. Mert még mindig az. Sajnos - nem sajnos. Egyáltalán nem sajnos - nem változott ez az elmúlt percekben sem. A lépcső felé fordulok, majd pár másodperc - részemről tartandó - csend után fordulok vissza feléjük.
- Szeretnéd kicsit… nem is tudom. Rendbe tenni magad vagy ilyesmi? - dörzsölöm meg tarkómat zavartan, lehajtott fejjel csak Zalánra sandítok. - A lovak készen várnak benneteket már - köhintek aprót kihúzva magam. - Szóval nem kell sietnünk sehova. Inni vagy enni valamit? - kapom el Szofi tekintetét egyáltalán nem olyan magabiztosan, mint ahogy az kívülről tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=845388#post845388][b]Hollósi Zalán - 2022.04.09. 09:54[/b][/url]

  Pillantása ellaposodott a lány csempítése láttán. Még azt sem vette emiatt észre, hogy Kornél furán veszi a levegőt és ostobán triviális megállapítást tesz arra vonatkozóan, hogy az unokatestvére itt van. Mint akinek nehezére esik, úgy nyújtotta fél karját Szofi felé, hogy a derekát beadva egy ölelés erejéig magához vonja őt. Arizmai akarata ellenére halvány mosolyra rándultak.
 Egészen addig tartott ez, míg barátja újra meg nem szólalt. A tartalommal nem volt gond, mindinkább azzal, ahogy viselkedett mellé. Szofi feje búbján átkukkantva magasba szökő szemöldökkel intézett kérdő pillantást Kornél felé. Úgy nézett ki, mintha inkább saját magát kéne rendbe tenni, akármi is legyen az oka.
 - Szerintem vigyünk valamit inni magunkkal az istállóhoz - kezdte lassan, de azért megvárta Szofi válaszát is, hogy aztán annak megfelően induljanak el valamerre. Bár a lányt ismerve azt sem tartotta kizártnak, hogy körbevezetteti magát az egész birtokon, mielőtt bármi másba kezdenének.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850158#post850158][b]Hollósi Szófia - 2022.07.29. 20:49[/b][/url]

Kornél & Zalán
hát jajj de jajj de!!
Elvarázsolt, bűbájos mosollyal figyelem a körülöttem sürgölődőket. Sosem voltam az a lány, aki különösképp megilletődött volna a rá irányuló figyelemtől, sőt, általában szívesen vállalom, hogy felolvasok vagy verset mondok, akár az egész osztály előtt. Az arcomra van írva, mennyire igyekszem magamra ölteni a tipikus jókislány attitűdöt, és szerencsére nem is hat mesterkélten - najó, talán csak Zalán számára, mert ő már túl jól ismer az ilyen formaságokhoz. De hát egy ölelés minden gyanút elfeledtetheeet! ...állítólag.
- Ó, nem-nem, egy percre sem szeretném elodázni a programot! - kapom magam elé a kezeimet előzékenyen, egy lágy mosoly kíséretében. Némiképp félrebiccentett fejjel, határozottan bólintok párat az indulás szorgalmazásakor, de ezekben a pillanatokban sem bújnak el a legfontosabb vonások: azok az igazi Szofis, kissé elkerekedett, izgatottságtól szarkalábas szemek. Ó bizony, senkit ne tévesszen meg, hogy most még tudok viselkedni, és nem cigánykerekezek végig a folyosón üvöltve! Ez taktika. Ha azt hinnék, megbolondultam, kisebb eséllyel engednének állatok közelébe, sőt, már szólnának is apának, hogy jöjjön vissza értem... NEM, csak semmi negativitás!
- Ez jó ötlet - pillant uncsitesójára a felvetés hallatán - nekem nem jutott volna eszembe. - De, igazából gondoltam rá, és ha valaki, hát akkor Zalán pontosan jól ismerheti az örökké tervező természetem, de... Talán azért mondom ezt mert... Kit akarok átverni? Fogalmam sincs miért mondom ezt, de füleim, amelyek pirosló árnyalatukkal lebuktathatnák, rejtve maradnak. Így, ha ebben végül sikerül megegyezni, megindulhatunk kifelé, az istállók irányába. Én csak kapkodom a fejem, és kérdezősködök - még mielőtt Zalán rámszólna, hogy vegyek vissza egy picit. Szeret.