Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844831#post844831][b]Hollósi Szófia - 2022.03.23. 02:51[/b][/url]

Kornél & Zalán
hát jajj de jajj de!!
Egyébként sem vagyok az a lány, aki átalussza az érdekes történéseket, de hát tegnap este még magamhoz mérten is akadtak problémáim az elalvással - én ugyanis nem aludni akartam, hanem indulni. A kis kávébarna kofferem (olyan szép szó ez, koffer) már rég összepakoltam, igazából többször is, a sálamra már fújtam az ágyam alatt őrizgetett parfümből... Igazából többször is, mert Anya azt mondta, hogy ne reggel fújjak, mert akkor túl tömény lesz az illata, fújjam be inkább este, úgy csak halvány beütése lesz. Azt mondjuk nem tudom, hogy miért lenne rossz, ha rendesen körbelengne a mandarinos-gyömbéres-jázminos illatfelhő, de ezt Anya is látta rajtam, és elkobozta a kis üvegcsét. Nem fair. Ha engem kérdeztek, ha-tá-ro-zot-tan nem fair.
És hát, most itt vagyok. A koffer fülét két kezembe fogva billegek előre csengetni, azonban (ajaj) hallom mögöttem Apa ajtaját csapódni. Pedig annyira siettem gyorsan kiszállni, nehogy neki eszébe juthasson!
- Jajj Apa, ne máár - hangzik fel a kérlelő nyafogás, ahogy bociszemekkel hátrafordulok a mögöttem toppanó léptek hangjára. - Egyedül is be tudok csengetni, és Zalán már itt van, bizt... - de hiába, kezét a vállamra ejtve terel tovább a bejárat felé, ellentmondást nem tűrve fojtva belém a szót. Alsóajkam lekonyul, szemem összébb húzódik - mán' megin' gyerekkén' vagy'k k'zelve. Nem igazság! Zalán biztos egyedül jöhetett el, őt biztosan nem kísérték az ajtóig! De innentől kezdve már nincs beleszólásom a dolgok menetébe, így csak hümmögve bólogatok Apa felém intézett intelmeire (ne piszkáljam a fiúkat - ki? én?), majd ahogy becsenget, pillanatokon belül háttérbeszorítódom, és csak hagyom, hogy lepottyantsanak mint elsőbbségi bagoly a piros masnis küldeményét.
Engem csak egy, azaz két dolog érdekel - hogy jól Zalán nyakába vethessem magam (azt hitted másodiknak hagylak mi? nem bízol bennem? ejnye!), és megnézhessem azt a híres-neves Kornél barátját. Egy ábrándos mosoly költözik az arcomra (amely, megjegyzem, megszólalásig hasonlít a jókislányos "figyelek"-hez), ahogy fejemet félrebiccentve kémlelek be Apa oldala mellett, és még azért sem morgok, hogy nyilvánosan puszit nyom a fejem búbjára. Jó, a szemhéjam lehet megrezzen, de ennyi, tényleg. Csak légyszi ne égess már tovább!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=844952#post844952][b]Hollósi Szófia - 2022.03.29. 20:51[/b][/url]

Kornél & Zalán
hát jajj de jajj de!!
Kofferemet magam előtt fogva húzom ki magam, ahogy pedig nyílik az ajtó, Apa oldala mellett, felszegett állal, magamat picit megrázva pillantok ki. Félprofilból. Méghozzá a jobb félprofilomból, mert az az előnyösebb az alapján a rengeteg póz alapján amit a tükör előtt elpróbáltam, direkt azért, hogy jó benyomást tehessek Zalán barátjának szüleire. Is.
- Jó napot kívánok! - fut szinte azonnal vidám mosoly az arcomra, amint rám terelődnek a szempárok. Kíváncsian figyelem a bemutatkozást, tekintetem oda-vissza jár Zalán, Kornél, Apa és Kornél papája között, és bár nagyon mehetnékem támad, hogy kicsusszanjak a szoros felnőtt figyelem alól, visszafogom türelmetlenségemet, mert tudom, hogy így hamarabb szabadulok. Állítólag nekünk, lányoknak sokkal könnyebb dolgunk van, ha fel szeretnénk mérni másokat, mert a gyűjtögető életmód miatt jobb a perifériás látásunk, és ezért nem bámulunk olyan feltűnően. No, hát nem tudom, hogy mennyire bámészkodok észrevehetően vagy sem, de miközben a viszontlátástól feldobva Zalánra mosolygok, már Kornélt is megnézem annyira, hogy felismerjem, ha legközelebb más körülmények között találkoznánk. Kinek a fejszámolás jutott hasznos skillként, kinek a jó memória, és most tessék színpadias sóhajjal olvasni: nekem mindkettő.
Ahh!! Már eleve az, hogy nekem adta a magazinjában mozgó képeket, jó véleményt alakított ki bennem Kornélról, de egyelőre ez élőben sem látszik változni. Azért Ödön is ott lapul a kofferomban, hogy ha esetleg kiábrándulnék a teljes férfinemzetségből ez  alatt a rövid idő alatt, akkor legyen min levezetnem az indulataimat, de talán mégsem lesz rá szükségem? Hm, nem szőke. De vannak lovai! Nem herceg. De udvariasnak tűnik... Maga- várj, most negatívum jött volna megint... Kék a szeme, méghozzá szép kék. Jó, majd megtoldom a listát még negatívumokkal, ha több minden kiderül, lehet... Lehet, böfög az asztalnál. Szinte oda sem figyelve integetek Apának, ahogy kilábal az ajtón, ujjaimat egymásban morzsolgatva billenek előre a sarkamról, akaratlanul is kihúzva magam kicsit a két fiú mellett.
- Szia Kornél - pislogok fel rá visszafogott, ábrándos mosollyal, egy pillanat alatt váltva képzeletbeli listámról a valós beszélgetésünkre. - Köszönöm, hogy jöhettem, már nagyon vártam - Mufurcra kapom a tekintetem, ahogy szavaimat megszólalása akasztja meg.
- Csak a legszükségesebbeket! - (meg Ödönt), biggyed le a szám sarka egy leheletnyit, így lefelé mozduló állammal és előre döntött vállaimmal egy pillanatra megilletődve húzódva hátrébb a korholás elől. Egészen... Cukin. Elesetten. Lányosan. Plídingelve. Csapda, te is tudod, hogy csapda, de azért gyere ide, és ölelj meg, tárom szét karjaimat tétován, remélve, hogy kedvenc Mufurcom veszi a lapot, és megpörget egy picit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850158#post850158][b]Hollósi Szófia - 2022.07.29. 20:49[/b][/url]

Kornél & Zalán
hát jajj de jajj de!!
Elvarázsolt, bűbájos mosollyal figyelem a körülöttem sürgölődőket. Sosem voltam az a lány, aki különösképp megilletődött volna a rá irányuló figyelemtől, sőt, általában szívesen vállalom, hogy felolvasok vagy verset mondok, akár az egész osztály előtt. Az arcomra van írva, mennyire igyekszem magamra ölteni a tipikus jókislány attitűdöt, és szerencsére nem is hat mesterkélten - najó, talán csak Zalán számára, mert ő már túl jól ismer az ilyen formaságokhoz. De hát egy ölelés minden gyanút elfeledtetheeet! ...állítólag.
- Ó, nem-nem, egy percre sem szeretném elodázni a programot! - kapom magam elé a kezeimet előzékenyen, egy lágy mosoly kíséretében. Némiképp félrebiccentett fejjel, határozottan bólintok párat az indulás szorgalmazásakor, de ezekben a pillanatokban sem bújnak el a legfontosabb vonások: azok az igazi Szofis, kissé elkerekedett, izgatottságtól szarkalábas szemek. Ó bizony, senkit ne tévesszen meg, hogy most még tudok viselkedni, és nem cigánykerekezek végig a folyosón üvöltve! Ez taktika. Ha azt hinnék, megbolondultam, kisebb eséllyel engednének állatok közelébe, sőt, már szólnának is apának, hogy jöjjön vissza értem... NEM, csak semmi negativitás!
- Ez jó ötlet - pillant uncsitesójára a felvetés hallatán - nekem nem jutott volna eszembe. - De, igazából gondoltam rá, és ha valaki, hát akkor Zalán pontosan jól ismerheti az örökké tervező természetem, de... Talán azért mondom ezt mert... Kit akarok átverni? Fogalmam sincs miért mondom ezt, de füleim, amelyek pirosló árnyalatukkal lebuktathatnák, rejtve maradnak. Így, ha ebben végül sikerül megegyezni, megindulhatunk kifelé, az istállók irányába. Én csak kapkodom a fejem, és kérdezősködök - még mielőtt Zalán rámszólna, hogy vegyek vissza egy picit. Szeret.