Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853130#post853130][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.23. 13:31[/b][/url]

Tekintetem egyetlen pillanatra villan Szatmári apjára, akivel nem egyszer találkoztam már, de mikor a fia lerázza magáról a kezét, visszatérek hozzá. Elmosolyodom. - Az én kis mesémet? Rajtam kívül az egész egyesület ugyanezt mondaná - vonom meg vállaimat. Köztudott, hogy miért küldték el. A nagyravágyósága már akkor sem volt semmi, minden eszközt megragadott, hogy nyerjen egyénileg vagy csapatban, és ez okozta a vesztét. Bár az eredményeit nem veszi el tőle semmi és senki, mert valóban szépen teljesített, de az odáig vezető út eléggé rücskös volt. - Inkább esek egy barátom mellett, mikor tudom, hogy felsegít, mintsem egymagamban vergődjek a földön! - jelentem ki határozottan, olyan rideg és hideg hangon, ami még engem is meglep. A felszólalásra pillantok körbe, majd csóválom meg fejemet. - Senki nem mondta, hogy csaltál. A szövegértés gondolom nem az erősséged - ismét megrándítom vállamat. Ez a beszélgetés sehova nem vezet, mikor ő sem változott semmit. Csak az ő igaza, és még az apjára is képtelen hallgatni.
A hirtelen megváltozott légkör, de leginkább Szatmári sápadt arca miatt állítom meg következő szavaimat és nézek értetlen, hogy mi történik. Lassan fordulok végül a hátam mögül jövő hang felé, ami Artúrnak szól. Ki az az Artúr? Mikor Bütyök mozdul a megszólításra kerül villanykörte a fejem fölé. Tehát Artúr. Jobb, mint a Bütyök. Készülne a mosoly az arcomra a nő szavai hallatán, de Szatmári csak nem bírja ki, hogy reagáljon. Hüledezve kapom felé fejemet.
- Nem az a lényeg, hogy történt-e szabályszegés, te eszement troll! - fakadok ki hangosan. - Hanem, hogy nem egy, hanem két kor-  és versenytársad testi épségét veszélyeztetted egy - lényegében - neked nem is fontos versenyen! Fogd már fel, amiről mindenki beszél! - tárom szét karjaimat, mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed a dühtől, ami már egy ideje kikívánkozott. A nő hangja hasítja ketté a levegőt, és csak ekkor jutok el odáig, hogy jobban meg is nézzem magamnak. A felismerés villámcsapásként ér, azonban nem mozdulok és nem szólalok meg. Fontosabb dolga is van most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853134#post853134][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.23. 14:21[/b][/url]

Kinek mi a fontos. Nekem igenis az előrébb való, hogy majdnem ketten megsérültek, köztük a legjobb barátommal, mintsem, hogy Szatmári ismét hozta a formáját. Ki nem szokott még hozzá ehhez? A vállamra érkező nyomásra fordulok oldalra és pillantok fel régi oktatómra, majd húzom el a számat durcásan. Jó, akkor csinálják úgy, ahogy a felnőtteknek kell, mit bánom én!
Azt mondjuk bánom, hogy a platán süllyed a zsebébe, és hatalmas levegőt véve szeretnék ágálni ellene, de megelőz, és osztja az ukázt tovább mindenkinek. Semmit nem változott ő sem. Még mindig úgy néz ki, mint egy sétáló aszaltszilva, de az biztos, hogy érti a dolgát, úgyhogy inkább csendben maradok. Majd később beszélünk erről, mert úgy tűnik, mindenkinek minden más fontosabb.
Fejemet kapom fel, ijedten nézek Zalánra, hogy a pálca elkobzása azt jelenti-e, amire gondolok, hogy jelenti. Automatikusan lépek hátrébb, hogy Zalán mellé kerüljek, halványan mosolyodom el Büty- Artúrra, tátogva kérdezem meg valóban jól van-e, a válasz után fordulok előre. Ha elveszik a pálcáját...
- De nem... - szólalok meg, mikor Szatmári apja igyekszik magára vállalni az egészet, de a mondat abbamarad. Lassan fordulok Szatmári felé, akinek meglepettsége a sápadtságával és hitetlenségével keveredik. Jó reggel! Sok időbe telt, mire leesett, mégis mi a rossebbe vágta a fejszéjét.
Szemeimet sütöm le, alsó ajkamba harapok. Tőlem balra Zalán áll, aki majdnem megsérült, de mindezt figyelmen kívül hagyva mentette meg Artúrt, aki a célpont volt. Szatmári megérdemelné azt, ami rávár, de az apja nem, és mégis magára vállalná, miközben, ha tényleg Szatmárin csattan az egész... Még csak 16. És Zalán hogy birkózna meg a bűntudatával? Óvatosan lépek a vénasszony mellé, majd elé, tekintetem Szatmárira villan ugyan, de semmi nem olvasható ki belőle.
- Taná- akarom mondani, Gabi néni - nézek felfelé rá, hangom halk és bizalmas. - Mások a prioritásaink a témában, tudom, hiszen maga a felnőtt, akinek kezelnie kell a helyzetet, de... biztos szükség van erre? Még csak 16 éves. Én... én nem is tudom. Egy életre meg lenne bélyegezve, és ha segíthetek valahogy... csak mondja meg, hogy kerülhetjük ezt el - igyekszem minél halkabban beszélni, hogy remélhetőleg senki ne hallja meg, aki a közelünkben tartózkodik. Reményteli tekintettel figyelem a nőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858254#post858254][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.01.06. 12:25[/b][/url]

Ajkaim nyílnak el hirtelen, de a nő folytatja, így belém fagy a szó. A nagy múltú családok. Lesütött szemekkel hajtom le fejemet, mert igaza van, mégsem érzem helyesnek, ami ebből kisülhet. Nagy volt a szánk Zalánnal, mert az igazságérzetünk ezt követelte meg, de most olyan, mintha valami nagyon rosszra készülnénk - a düh beszélt belőlünk, mert tényleg átgondolatlan volt, amit Szatmári csinált, de ez miatt megbélyegezni ilyen fiatalon?
- Én... én ne- - zavarba jövök attól, ahogy Gabi néni is megüti a bizalmaskodó stílust. Ő a legnagyobb boszorkány, akit ismerek, párbajból verhetetlen, tudom, hiszen tapasztaltam, a tiszteletem iránta mérhetetlen. Észrevétlen nézek Zalánra, a néma kommunikáció most nagyon megy köztünk. Remek. Fejemet fordítom rendesen Szatmári felé, és bár nem tartom magam jó emberismerőnek - nem is vagyok az -, de amit látok a srácon, az félelem. Megszeppenve mozdul hátrébb a fejem, majd nézek a nőre.
- Nem... - fordulok rendesen felé. - Nem hiszem, hogy jól láttuk - köszörülöm meg torkomat. - Zalán izgult a verseny miatt, ahogy én is, Bü- szóval Artúr seprűje tényleg kicsit összeeszkábált, és... és talán bennem a régi dolgok vannak felé. Nem voltam fair, amiért hagytam, hogy a konfliktusaink befolyásoljanak - vakarom meg tarkómat zavartan, lesütött tekintettel, csak felsandítani merek a boszorkányra, de végül emberelem meg magam és nézek fel rá rendesen, hogyha akarja, elkaphassa tekintetemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858257#post858257][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.01.06. 13:41[/b][/url]

Aprókat bólogatok a nő szavaira, mintha a szívem nem akarna elszaladni a testemből izgalmában. Kicsit elnyílt ajkakkal követem végig tekintetemmel, ahogy mindenki elindul a nő után, mint valami szektavezető után - reflexből hajolok oldalra, amikor a pálca repül, és amit Zalán gondolkodás nélkül kap el.
Végül pillantok barátomra.
- Szerinted mekkora esélyem van arra, hogy ezt apám nem tudja meg? - nézek a távolodó tömeg felé, és a kérdés megerősítés is Zalán fel nem tett kérdésére. Valóban megtörtént, és valóban a közepén voltunk, és Szatmári valóban tartozik nekünk. Nem is kevéssel. Keserű szájízt hagy a gondolat maga után, de ez legyen a legkevesebb, amikor végre vége van az egésznek.
- Menjünk közelebb mi is, hogy halljuk az eredményt - bökök fejemmel a zsűri felé mosolyogva. Túl vagyunk rajta, úgyhogy innentől kezdve csak azzal szeretnék foglalkozni, hogy mi lett a verseny eredménye. Zalán túl sokat készült erre a napra ahhoz, hogy egy ilyen miatt el legyen rontva a kedvem vagy az egész nap, szóval, mintha mi sem történt volna indulok el arrafelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858269#post858269][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.01.07. 14:01[/b][/url]

Halványan mosolyodom el az ajánlatra. Mindegy, hogy letagadja-e vagy sem, már maga a tény sem lenne jó, hogy Zalán tagadja, amikor igen erőteljesen fel lett rá hívva a figyelmem, hogy ne barátkozzak vele. Se vele, se Korival. Lényegében senkivel, akit apám nem hagy jóvá. Az ilyen helyzetekben értem meg, hogy Maxim miért menekült a Roxfortig.
Lehet nekem is odáig kellene menekülnöm - testvérem legnagyobb örömére -, hogy megszabadulhassak Lujzától, aki mindennek a végén sem volt hajlandó csak simán békén hagyni. Ezen is túl vagyok, bár a fenyegetőzésén, miszerint jön utánam a Bagolykőbe, nehezen teszem túl magam - inkább figyelek Zalánra.
- De nem ment minden rendben - vonom meg vállaimat. - Te kaptad, mert megérdemled és megküzdöttél érte. Plusz, ha nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, a mezőnyben lévő sorrendet nézve, Bü- Artúrnak kellett volna kapnia, de szerintem itt már mindegy volt. Fogd fel morális eredménynek, a verseny csak plusz volt - könyörtelenül fogalmazom meg a véleményemet és mondom is ki azt gondolkodás nélkül. Bármennyire is szeretném magam visszafogni, ha csak Szatmárira gondolok, ökölbe szorul a kezem és legszívesebben már a helyszínen utána mentem volna - egy köszönömöt nem nyögött ki. Se ő, se az apja.
- Ha gondolod beszélek Gabi nénivel, mi alapján döntöttek - fűzöm még hozzá, majd szusszanva fordulok az ablak felé. Tenyerembe támasztom arcomat és inkább csendben emésztem magamban a történteket, amíg haza nem érünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860813#post860813][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.16. 10:08[/b][/url]

Szkeptikusan mérem végig, ahogy készül az a rántottának csúfolt valami, majd Zalán mellé állva fürkészem. - Legalább nem mozog - vonom meg vállaimat, könnyedén foglalok helyet Fannival szemben, aki azonnal rávágja az igenleges választ a kérdésre. Én még a kérdést sem fogtam fel - egyetértően bólogatok, mert nekem aztán mindegy. Általában kihagyom a délelőtti étkezéseket, és ennek az oka igen egyszerű: nem tudok enni ébredés után, plusz nincs kedvem már reggel apám morcos képét nézni, ahogy halálosan komolyan olvassa a reggeli híreket.
Fejemet kapom a kislány fejé, elnyílt ajkakkal bólintok, mert lényegében nem téved. Bár totálisan megvan az inger, hogy leálljak vitatkozni, mégis mi a különbség egy póni és egy abraxán között, de úgy vagyok vele, ráérek ezzel, ha idősebb lesz. Magamban helyeselve fürkészem Fannit, aki Zalán rásegítésével fordul el tőlem.
- Hát a kettőnek nincs köze egymáshoz, de azért nem tudok járni, mert balesetem volt - pillant akaratlan a nem messze kitámasztott mankóra. Az időjárás változások, amik ennyire hirtelenek és drasztikusak, minden csontja megérzi, úgyhogy ismét elő kellett kapnia a szekrény mélyéről, legalább az egyiket, hogy ne essen össze. Örül neki nagyon, vigyázz. - És nem tudom kastély-e, de elég nagy... Zalán nem mesélt róla? - nézek fel barátomra, majd vissza a kislányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860816#post860816][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.16. 11:13[/b][/url]

Gyomrom szűkül össze a válaszra. Szégyenkezve hajtom le a fejemet, mintha csak az én hibám lenne, de valahol a sajátomnak is érzem. Én gyerekként megkaptam a legdrágább és leghatásosabb kezeléseket, csak plusz volt, hogy anyám gyógyító. Mindent megtettek a felépülésemért.
- Én... én sajnálom - felelem végül halkan, majd kerül halvány mosoly ajkaimra. - De látod: elméletileg gazdag vagyok, mégis rokkant - mosolygok immár biztatóan a kislányra, mikor Zalán kikerül a képből és el tudom kapni a pillantását esetleg, ha éppen nem a kukoricapelyhet próbálja megfejteni ennél is jobban. Zalánra nézek szemforgatva.
- Néha borzasztó vagy - jelentem ki habozás nélkül, végül bólintok. Itt van az ideje, hogy többet megtudjunk Zalán álmairól, és nem titkolom, hogy az elemi mágiába is szeretnék belevetődni, ha van rá módom. A napló a ruháim között pihen és Merlin lássa lelkemet, tényleg próbálkozom olvasni, de megnehezíti, hogy a birtokon dugdosnom kell, mert félek, anyáék elvennék tőlem és azzal a lendülettel küldenék vissza Ezrának. Lemondóan sóhajtok.
- Mit szeretnél csinálni ma? - pillantok Fannira, miközben a málnát kezdem majszolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860820#post860820][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.16. 11:55[/b][/url]

A mozgásra kapok fejemhez hirtelen: tapogatózok, amíg meg nem csípi valami az ujjamat. Megkönnyebbülten sóhajtok, mikor leesik, csak Noisy trónol a fejemen megint, mint ahogy mindig. A hajam között el tud bújni éppen annyira, hogy mindenki észrevegye, de őt ez ne zavarja.
Lassan fordulok a macska felé, fejem billen oldalasan. Mióta van Zalánéknak macskája? És én miért nem ismerem? És... őket miért nem zavarja, hogy a házban van? Ha nálunk történne ilyesmi, hatalmas pánik törne ki, és igyekeznének kipaterolni az idegen macskát, mielőtt a szüleim meglátják. Fanni meg még köszön is neki. Összeszűkült szemekkel méregetem az állatot, majd pislogok Zalánra, aki totyorog, mint a szaró dirikól a serpenyővel a kezében.
Törzsből fordulok Fanni felé, aki egy szempillantás alatt tűnik el előlem. Értetlen pislogok.
- Ez pontosan mit is jelent? - nyúlok ki a mankóért, hogy rátámaszkodva álljak fel szakadozottan, minimálisan eltorzult arccal. Kell pár másodperc, amíg összeszedem magam, de utána készségesen sétálok kifelé, hogy én is magamra húzzam a cipőmet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860823#post860823][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.16. 12:27[/b][/url]

Értetlen néztem Fanni után, aki már az udvaron volt, Zalánra is, aki mellettem állt. Fogalmam sincs mi történik, vagy mi történhet, bármennyire nem hangzik jól egy knarl felbosszantása. Számat húzom el az ötletre, de végül csak-csak odaslattyogok az egyenletlen talajon Zalánék mellé.
Lehajolva kukkolok át a másik udvarba, ahol először a néni szúrja ki a szememet, mert lássuk be, nem nehéz észrevenni. Tekintetem pedig automatikusan zizzen a sarkában észlelt mozgásra. Az a levélkupac nem a szél miatt mozdult meg.
- Ugye nem arra készültök, amire gondolok? - kezdek el suttogni én is, pedig aligha van rá okom, ahogy először Zalánra, majd Fannira nézek, végül vissza a résen át az udvarba. Egy orrot látok kikandikálni a levelek közül, és legnagyobb megdöbbenésemre, a nénit egyáltalán nem zavarja, hogy egy knarl van az udvarában. Nálunk ezeket úgy tüntetik el, hogy esélyük sincs még csak egy mélyebb levegőt sem venni, nemhogy szaglászni és mozgolódni. Ennek lehet az az oka, hogy egyszer Maxim, még gyerekkorunkban megpróbálta megetetni, vagy az, hogy apám szerint már alapból kártékony lények, így választásuk sincs. Mindenki döntse el maga, melyik opció a szimpatikusabb neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860827#post860827][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.16. 12:59[/b][/url]

Ez a néma bólintás egyáltalán nem tetszett. Mintha most lépnék be valami klubba, aminek a beavatási szertartása következik. Hátrébb lépek, ahogy a kerítés vibrálni kezd, de nem ér különösebben váratlanul, de amint elkezdődik az egész, szinte arcom nyomódik a kerítésnek, hogy véletlen se maradjak le egyetlen pillanatról se.
A rántottának csúfolt valami esik le a levélkupac mellé, a következő pillanatban pedig elszabadul a káosz. Az állat rohangál fel s alá, de egyetlen pillanatra, mintha leesne neki hol van, megáll, majd harap a néni lábába. Szabad kezemet emelem szám elé, hogy a nevetést visszatartsam: a hirtelen rángatózástól Noisy kis karmait érzem meg fejbőrömön, de a nevetést így sem tudom koordinálni.
Halkan köszörülöm meg torkomat, majd kinyúlva oldalra igyekszem jelezni Fanninak, hogy most figyeljen - teljesen elfelejtve, hogy ki tudja, ő ezt már hányszor nézte végig több formában -, mert az acsarka éppen most állt neki konkrétan a néni alatt levő széket támadni. Mellkasomat valami könnyed érzés járja át, de nem tudok vele jobban foglalkozni éppen, mikor premierplánba nézhetem végig a műsort, amit Zalán kreált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860852#post860852][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.16. 21:31[/b][/url]

Ahogy kicsapódik az ajtó és végig nézem a bácsit, ahogy - vélhetően - a saját felesége fejére önti a kávéját, hangosan felpfölve kapom ismét szám elé a kezemet, de nem sokáig tudom tartani: hasamra csúszik a kezem és engedem ki magamból.
Balról kapom a jelzést, hogy valami történik, de mire felfoghatnám, egy föld gumóban akad meg a mankóm és azzal a lendülettel dőlök el a Hollósi testvérekkel együtt. Remélem nem arra számítottak a testvérek, hogy meg tudom őket tartani, mert ha igen, elég hamar kiábrándulnak. A mankó az égnek emelve rezeg, ahogy nevetek, Noisy a fejünk fölött repked egy ideig, majd száll a kerítésre, ahonnan csendben szemléli az eseményeket - és komolyan értetlenséget látok a szemében. Nem csoda. Nevetésem lassan csillapodik, karomat vetem át szemeimen, és őszintén megmondom, fogalmam sincs melyik testvér, melyik testrészemet törte el éppen, csak azt remélem, hogy Fanni jól van.
Mély levegők.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860893#post860893][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.17. 22:19[/b][/url]

A nevetés ingere sokkal nagyobb, ha már csak a hangokat hallom. A végére már elnyomjuk mi a kerítés másik oldalán lévő háború hangjait, és már azon nevetek, ahogy Zalán és Fanni nevet. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de így van - és soha nem hittem volna, hogy tapasztalni is fogom ezt az érzést. Valahogy az én családom összejövetelei soha nem így zajlanak.
Hirtelen eszembe sem jut, hogy vajon Noisy-t összenyomtuk-e vagy mi történhetett vele, mikor Fanni fél lábáról és az én hasamról ugrik el a vörös macska, hogy a kerítésre vesse magát, ahonnan a madaram reppen el - még éppen időben. Szinte már rosszallóan néz a macskára, majd száll inkább a ház ereszére. Én pedig felnyújtott karral, elnyílt szájjal maradok pár pillanatig így megfagyva: felkészültem, hogy végig kell néznem, ahogy Noisy vacsora lesz. Megkönnyebbülten sóhajtok.
- Merlinre - pillantok Zalánra. - Ez a madár lesz a vesztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860904#post860904][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.17. 23:27[/b][/url]

- Mert nem tudtam leszedni a fejemről - morgom vissza már sértődötten, de kissé elégedettebben, ahogy végignézhettem, hogy Zalán megfejeli a mankómat. Azon kívül is van értelme, hogy ne essek össze. Inkább magamnak bólintok egyet, mint barátomnak, majd nézek Fannira.
- Ha nagyon szépen megkérlek, hozol nekem egy pohár vizet? - pislogok a lányra ártatlanul. Csak reménykedem abban, hogy készséges lesz, mert annak megfelelően mozdulok. Nem venném jó néven, ha végig kéne néznie, ahogy felszerencsétlenkedem magam a földről Zalán segítségével: éppen elég, hogy így lát. Ez tényleg csak az egómról szól, belátom... inkább arról, hogy ne sajnáljanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860944#post860944][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.18. 13:10[/b][/url]

Tekintetem kapkodom a testvérpár között, és nagyon nehezen fogom vissza a végére a nevetést. Dínós sebtapasz. Pedig egész jól hangzik.
Vállam felett hátra nézve figyelem Fannit, ahogy eltűnik a házban, majd kapom Zalán felé a fejemet. - Segíts felállni, mert itt halok meg - nyújtom felé a kezemet, és remélhetőleg mozdul is barátom. A lábam kezd elgémberedni, a csontjaim szinte égnek, úgyhogy minél előbb szeretnék talpra kecmeregni. Amint megtörténik támaszkodok azonnal a mankóra és veszek mély levegőket.
- Most meg kell majd innom egy pohár vizet. Remélem nem hordóval hozza - fordulok a ház felé. Számat húzom el kicsit. Nem szeretek ilyeneket játszani senki előtt, de Fanni előtt indokoltnak tűnt, hogyha már az apját is látja rokkantan, akkor ne tegyek rá még egy lapáttal. Merlinre...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861571#post861571][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.30. 13:58[/b][/url]

- Az simán jó - bármi is az a vízipisztoly. De benne van a nevében, hogy vízi, szóval akaratlan egy vízből készült pisztoly kerül lelki szemeim elé, mert erről volt szó egyszer Mugliismereten, de azon felül el vagyok veszve. Azt meg kötve hiszem, hogy Fanni ölne, úgyhogy csak elfogadom ezt is, és várok az ítéletemre.
Zalánra támaszkodva kelek fel a földről, mint egy két lábon járó szerencsétlenség, miközben hallgatom a szavait.
- Nem arról van szó, hogy szégyellem, csak... elég, ha az apját így látja, érted. Nem akarok rátenni még egy lapáttal, én csak... - túrok tincseim közé, majd inkább fogom be a számat. - Akkor most rohangáljunk vele. Van egy ötletem - szalad ráncba szemöldököm egy pillanatra, ami remek ötletnek tűnik, csak ki is kéne vitelezni, de igazából úgy érzem, Fanni miatt sikerülni fog.
Közben fejem fordul oldalasan, hogy végig kövessem, ahogy a macska somfordál a ház teteje felé, ahol Noisy nézelődik.
- Vajon ebből mekkora káosz lesz? - biccentek fejemmel arra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862185#post862185][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.04. 15:08[/b][/url]

Vállat vonok.
- Csak van annyi esze, hogy elrepül - több, mint egy éve az övé a madár, ha a vizsga előtti évet is nézzük, de még mindig nem tudja mit kezdjen vele olykor. Noisy egy meglepően értelmes lény, leggyakrabban tényleg madárként viselkedik, szóval reménykedem abban, hogy van annyi ösztöne, hogy elrepül. Vagy nem tudom... valamit csinál, hogy lehetőség szerint ne haljon meg. Hümmögve követem Zalánt, majd esnek kékjeim Fannira, aki valami nagyon zöld dolgot tar-.
Pislogva állok az udvar közepén csurom vizesen. A cseppek folynak mindenfele, hajam eleje a homlokomra tapad, én meg meredten bámulok előre fele. Először csak halkan pfögök fel, ahogy kezdem felfogni mi történt, majd engedem ki a nevetést. Mankómra támaszkodva dőlök előre röhögve.
- Mondanám, hogy megbosszulom, de esélytelen - szólalok meg még mindig nevetős hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862351#post862351][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.06. 22:18[/b][/url]

Tudod ki izzad le zuhanyzás után? A bénák. Tehát én. Miután Fanni kilövöldözte magát, remek ötletnek tűnt, hogy nekiinduljunk: azért is, mert dombon felfelé - ami addig a pontig, amíg el nem jutottunk odáig, nekem nem volt egyértelmű -, plusz minden ellenem dolgozik.
Sokkal jobban sántítva érkezem meg a helyszínre, légzésemet igyekszem normalizálni, hogy minimálisan legyek emberszerű Zalán és Fanni mellett. Fél szememet becsukva nehezedem a mankóra, fejemet fordítom körbe az erdős részen, aminek hangulata azonnal rám ragad.
Széles mosollyal nézek Fanni után, majd pillantok Zalánra, de csak mosolygok rá. Nem akarok bunkó lenni, de nem vagyok képes beszélni, amíg nem szedem össze magam. Szó nélkül indulok tovább, végül találom szemben magam Hollósi papával. Megszeppenve pislogok rá és a kacsintására, erősebben markolok mankómra. Soha nem fogok hozzászokni ehhez a közvetlenséghez, ami Zalán családját veszi körbe - zavartan hajtom le fejemet egy pillanatra. Noisy nem tetszését fejezi ki, kis körmei figyelmeztetően vájnak fejbőrömbe és markolnak néhány tincsemre, így visszaegyenesedem. Tényleg nem fogok soha hozzászokni ehhez. Nem kell merev háttal egyenesen állnom, mosolyognom mindenkire hamisan, válaszolnom a klisés kérdésekre olyan válaszokkal, amiket gyerekkorom óta a számba rágnak, táncolnom olyan lányokkal, akikre azt mondják, hogy remélik egyszer valamelyik a feleségem lesz. Ki a felszentelt kentaur akar szándékosan kapcsolódni az Athanaczkovicsokhoz? Meglepő, de sokan.
Feleszmélve kapom oldalra fejemet, hogy inkább Fannit figyeljem: ez most sokkal kellemesebb és jobb, mint otthon lesz valaha. Kiélvezem.
- Hajrá Fanni! - emelem fel szabad kezemet huhogva és széles vigyorral arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863312#post863312][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.20. 14:22[/b][/url]

Szótlan követem a férfit és Zalánt be a fészerbe, ahol kékjeim kerekednek ki azonnal. Bár a lovakhoz vagyok szokva, de azért egy remekül megcsinált seprű sem hagyja nyugton az agyamat. Hangtalan váózok aprókat, ahogy tekintetem meg-megakad bizonyos részeken, vagy már félig kész seprűkön.
Óvatosan, lassan közlekedem, hogy véletlen se akadjak bele semmibe, mert félő, ha leverek valamit, akkor lavinát indít el. Dominó-effektus. Mankómra támaszkodva érek oda hozzájuk, és mire feleszmélnék már egy fém darab van az orrom előtt.
- Oh - szólalok meg először megszeppenve, majd fejemet mozdítva mérem végig az elém tett darabot. Félve emelem meg kezemet, mutatóujjammal mutatok egy pontra Zalán szavai után. - Ha itt megerősítést kap, akkor a levegőt is jobban vezeti, az illesztést is meg lehet tartani ilyen ívesen, de a tartása erősödik. Talán egy két centis, kissé ívelt fém darab elég lehet, hogy a súlya se legyen túl nagy, és irányítani is egyszerű legyen - fel sem tűnik, hogy hangosan gondolkodom, és egy olyan ember munkájába szólok bele, aki évek óta ezt csinálja. Kezemet visszahúzva esik le mit csináltam. - Merlinre, ne haragudjon! Nem akartam beleszólni, sajnálom. Inkább csak hangosan gondolkodtam... remek az illesztés. Gyönyörű - bólogatok magam elé, alsó ajkamba harapva. Egész időben szóltam hozzá a köztük lévő témához is, de ennél rosszabb már nem lehet. Ha a szüleim ezt hallották volna, nem elég, hogy sehova nem mehettem volna hónapokig, de minimum eltiltanak a repüléstől. Ja, várjunk, Ezra félig megtette, majd Zalánnal köttettük a néma alkut. Milyen remek év volt!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=869771#post869771][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.12.05. 14:37[/b][/url]

Minden után csak csendben hallgatom, ahogy barátom és a nagyapja eszmecseréznek. Jobb a békesség, többet nem szólalok meg, az a biztos. Gondolom igen határozottan, amíg a könyvek szóba nem jönnek. Majd más. Alsó ajkamat harapom be, így sandítok Zalánra - tehát elérkeztünk az érzékeny témához, és abból kiindulva, Zalán mennyire szótlan lett, nem hiszem, hogy a papa tud róla. Torkomat köszörülöm meg.
- Elnézést kérek - emelem fel kezemet is sután, hogy jelezzek a papának. - Nekem lennének szükségesek azok a könyvek - pillanatnyi szünetet tartok, majd úgy mosolyodom el, mintha végre társamra leltem volna a férfiban. - Egyébként igaza van abban, hogy Zalán keveset olvas. Engem is meg szokott lepni, ha könyv van a kezében, főleg, ha tankönyv! - bólogatok serényen. Nem hagyhatok ki egy ilyen lehetőséget arra, hogy kicsit élvezkedjek barátom helyzetén, ha már mindketten szerencsétlenek vagyunk jelenleg. Ennyi boldogságunk legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871566#post871566][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.08. 20:19[/b][/url]

Kezdek hozzászokni ahhoz, hogy mindent az elemire fogunk. Egyébként tényleg sokkal egyszerűbb ezt tálalni bárkinek is, mint azt, hogy Zalán ordítozva alszik és furcsa dolgokat lát. Bár nem mondom, nekem sem esik jól minden ilyen helyzetben szembesülni azzal, hogy mit tettem a birtokon, de ez van.
Szótlanul követem Zalánt, figyelve minden mozdulatomra, miközben elhagyjuk a műhelyet, nehogy leverjek valamit a mankóval.
A házba lépve nézek körbe lassan.
- Gondoltál már arra amúgy, hogy nagyapádnak elmondd? - teszem fel a kérdést habozás nélkül, ahogy remélhetőleg a szükséges könyvek felé sétálunk. - Vagy legalább említsd neki? - pillantok Zalánra, majd nézek inkább azonnal más felé. Vékony jégen táncolok, mint mindig, ha ez a téma, azonban nem tántorít el attól, hogy az egyáltalán nem visszafogott kérdésemmel traktáljam barátomat: hátha segít rájönnie valamire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872400#post872400][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.20. 16:15[/b][/url]

Hangosan hümmögök szavai közben, és tényleg elgondolkodom a hallottakon, majd határozottat bólintok.
- Aha, valami ilyesmire gondoltam amúgy én is - vonom meg vállaimat. Mit kell finomkodni, amikor már láttuk a lényeget? Vagyis Zalán látta a lényeget, én csak támogatásként voltam ott, de annak nagyon.
Fél kézzel nyúlok a könyvért, amiről tudhatnám már a méretéből, hogy nem egy könnyű darab, de így is lesüllyed a kezem, ahogy Zalán átadja. Meglepetten lépek az asztalhoz és teszem rá. Kihúzom a széket, mankómat támasztom neki, majd ülök le, hogy akkor nekiállhassak. Bár elképzelésem sincs, miben segítenek nekem a nagymamája jegyzetei, de nem leszek ünneprontó.
Már készülök kinyitni a vaskos kötetet, amikor az vissza is csukódik, ugyanazzal a lendülettel.
- Nagymamád aeromágus volt? - kerekednek ki szemeim. - Hogyan? Mikor jött ki neki? Miért nem mondtad eddig? - választ sem várva csapom fel a könyvet és kezdem el bújni azt. Ha a nagymama aero volt, akkor igencsak hasznos információk lehetnek ebben a könyvben. És valahogy az erkölcsöm is hagyja, hogy elolvassam, nem úgy, mint Ezra naplóját. Az személyesebb volt ennél sokkal. Kezemet felemelve kezdem el rágcsálni hüvelykujjamat olvasás közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872426#post872426][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.20. 18:56[/b][/url]

Összeszűkült szemekkel figyelem barátomat, ahogy a vállát vonogatja. Persze, rendezzük le ennyivel!
- De hát... ha lappangott benne, miért nem kezdett vele semmit? - inkább magamnak teszem fel a kérdést hangosan, mintsem Zalánnak. Valahogy soha nem érzem magam elég okosnak ahhoz, hogy elmondjam, mégis milyen érzés felfedezni azt, hogy elemista vagy. Egyszerűen lehetetlen.
Kékjeim zizegnek a sorokon, tematikusan követem a nyilakat és jegyzeteket a mondatok között, előtt és után. Eggyé válás az elemmel. Ne erőltesd! Eggyé válni vele? De bennem van! Múltbéli események lezárása. Ez mondjuk nem is rossz ötlet.
Fejben kezdd el csinálni, aztán a kezeddel segíts rá.
Fejemet kapom fel, meredten bámulom Zalánt.
- Ha a nagymamád most segített nekem, nem tudom mit csinálok - jelentem ki csillogó kékekkel, fel s alá járó lábbal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872435#post872435][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.20. 19:29[/b][/url]

Szemöldököm szalad ráncba.
- De, ha én nem foglalkozom vele, szétfeszít belülről - markolok rá felsőmre mellkasomnál. Miért volt ennyire egyszerűbb a mamának? Miért ment neki ennyivel sokkal jobban? Miben volt más, mint én?
Hagyom, hogy Zalán békében pakolásszon a polcon, míg én tovább olvasom a sorokat. Olvasás közben fordítom tenyeremet felfelé, szkeptikusan méregetem, majd térek vissza a sorokhoz.
Lazítsd el az izmaidat. Könnyű azt mondani, mama! Ha itt lenne, mennyivel jobb lenne! Mennyit tudna segíteni, és mennyire hálás lennék érte. Ez az izom ellazítás nem annyira egyszerű, mikor még a lábam is fáj.
- Figyelj... - szólalok meg percek múltán. - Szerinted azért nem megy nekem semmi a terroval, mert csinálnom kell?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872443#post872443][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.20. 19:57[/b][/url]

A monológ elején már tudom, hogy kár volt rákérdeznem. Még akkor is, ha barátom mondd valamit - tényleg képes vagyok mindenen izgulni és stresszelni, mintha csak egy LLG dolgozat egy szinten lenne azzal, hogy nem megy az elemi. Pedig az utóbbi sokkal fontosabb. Alsó ajkamba harapok.
- Jól van, felfogtam - teszem tenyerembe durcásan arcomat, ujjaim kopognak az asztalon.
- És igen, neked is jót tenne - nem akarom visszaforgatni, mert teljesen egyetértek barátommal. - Ha jövőre is ekkora csődtömeg leszek, megérdemlem a sorsom - vonom meg vállaimat és térek vissza a könyvhöz.
Tenyerem ismét felfelé fordul, szemeimet hunyom le. Szóval először kéz nélkül, majd utána próbálkozzak meg rásegíteni. Csak képzeld el. Az nem olyan nehéz. Elképzelem, ahogy egy sima fűcsomó kel ki a tenyeremből - érzem a csiklandós érzést, fél szememet kinyitva nézek oda, de semmi. Hülye placebo.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872517#post872517][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.21. 16:13[/b][/url]

Egy könyv érkezik hangos csattanással a földre. Fejemet felkapva nézek Zalánra, aki nyakig van a polcban. És ez tudom, mennyire szürreálisan hangzik, de így van.
Tenyeremet csukom össze, a karfára támaszkodva állok fel és veszem magamhoz azonnal a mankót, hogy ne jussak az előző könyv sorsára.
- Te mit művelsz? - nyújtogatom a nyakam, hogy belássak a válla mellett, de inkább hátrébb lépek egyet, mielőtt orrba talál. Kellemes lenne haza menni törött orral és kitalálni, mi történt. Kihagynám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872526#post872526][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.21. 18:25[/b][/url]

- Utálom, amikor ignorálod a kérdéseimet - morgom bajszom alatt, de pontosan úgy, hogy Zalán is tökéletesen meghallja. Tényleg nem válaszol? Jó lábamra támaszkodva igyekszem lábujjra állni, hogy jobban lássak bármit is, de semmi...
- Mi az? - támaszkodom vállára, hogy közelebbről láthassam mi történik. Valószínűleg nem túl baráti dolog úgy odanyomulni, hogy Zalán füle súrolja arcomat, de ez van. Érdekel mi van ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872529#post872529][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.21. 19:21[/b][/url]

- Ne mondd - nézek rá hülyén. Rá nem jöttem volna abból, hogy robbant valami, barátom meg fújdogálja az ujját. Összeszűkült szemekkel igyekszem kitalálni, mit lehetne csinálni, de...
A noszogatásra tántorgok hátrébb, kíváncsian figyelem mire készül a másik. Mutatóujjam már emelkedik felfelé, hogy elkezdjem, ezt miért nem tartom jó ötletnek, de a robbanás ismétlődik sokkal hangosabban.
- Persze, gyújtsuk fel a házat. Remek ötlet - bólintok párat, de remélem Zalán érzi, mennyire csöpög az iróniától minden szavam. Közelebb lépek, hogy szemben találjam magam a repedésszerű bármivel.
- Mi a terved egyébként? Csak azért, mert ha robbantgatni akarsz, mondj oda egy Reductot és nagypapád előbb rak ki minket. Szárazon megúsznánk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872536#post872536][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.21. 20:47[/b][/url]

Faarccal nézek rá a kérdésbe burkolt megjegyzésre. Ez nem aggodalom, csupán summáztam a dolgokat kis szarkazmussal átitatva. Nekem mindegy, nem az én nagypapám. Az enyém már rég leátkozott volna minket. Sőt... be sem jöhettünk volna.
Elégedetlen nyögéssel nézem, ahogy rángatja a kezem.
- Kezded kihúzni a gyufát - morgom. - A hajam jobb - szögezem le a fészekkel a fejemen, amit hajnak tudok nevezni. Ha másom nem, az jobb, mint Zaláné. - Engedj oda, mielőtt meggondolom magam - cserélek helyet barátommal, hogy végre nyúlhassak a rés felé. Út közben állok meg a mozdulatban és kezdem el vizslatni a kezemet. Nem is sokkal kisebb, mint Zaláné.
Káromkodva nyúlok be a résen és igyekszem kitapogatni a dobozt.
- Ha lerobban a kezem, a tiedet kérem helyette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872558#post872558][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.22. 14:50[/b][/url]

Az okfejtésre áll meg a kezem a mozdulatban. Mutató- és középsőujjam áll meg a doboz tetején, ahogy próbáltam magunkhoz közelebb varázsolni, hogy rendesen rá tudjak fogni.
- Ez most jut eszedbe? - nézek rá jelentőségteljesen. Ha nem tűnt volna fel neki, félig eggyé váltam a fallal. Várakozóan tekintek rá, de végül én hozom meg a döntést: ha eddig eljutottunk, már biztos nem visszakozok.
A doboz fedele alá csúszik be ujjam véletlen. Tehát nyitva van. Felnyitva a dobozt kezdek el benne kutatni, amíg valami hideg és aprót nem érzek ujjaim között. Óvatosan fogok rá és húzom vissza kezemet.
- Tessék - nyújtom azonnal Zalán felé a fiolát. Amiben egy emlék tekeredik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872572#post872572][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.01.22. 18:09[/b][/url]

- Az - bárhonnan felismerném egy emlék foszlányát, ami üvegbe van zárva. Apám egyik szekrénye tele van ilyenekkel - gyerekként Maxim sokszor próbálkozott megnézni őket a szobában levő mere-.
- Nálunk - kapom el barátom tekintetét. - Apám merengőjében - mondom ki gondolkodás nélkül. Egyelőre nem gondoltam bele, hogy ez nem annyira egyszerű, mint amilyen jól hangzik. Haza kell vinnem valahogy Zalánt.
Innentől pedig a napok gyorsabban teltek, mint bármikor máskor barátom mellett. Ha nem az apám irodájába való betörési terven gondolkodtunk, az elemi mágia könyvet bújtam vagy Fannival voltunk.
Túl hamar eltelt.