Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850498#post850498][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.02. 22:02[/b][/url]

– Nem tudom milyen az élete. Nem igazán ismerjük egymást, köszönhetően Bödöréknek - ez van, ez jutott. Nem ítélem meg egyik rokonomat sem, mert nem ismerem őket. Benedek akár lehet jó fej is, én ezt nem vitatom, de egyelőre nem érzek ingert arra, hogy megismerjem.
– A barátod - ízlelgetem egy kicsit a szót. Elég érdekesen hangzik, de nem annyira rossz, mint a kurva. Bár azt nem igazán értem, hogy mint barátja, hogyan tudnám a vérmes anyósjelölteket elkergetni, de mindegy. Még akár lehet is belőle valami.
– Te most tényleg nekem kezded el magyarázni, hogy milyen segítő csoportok vannak? - elnevetem magamat, mert ez nagyon cuki. Látszik rajta, hogy tényleg akarja és igazából én is szeretném, szóval tényleg már csak Tala állhat a dolog útjába.
– Hát, lássuk mit szól majd hozzá a lány - én így mondok neki igent. Igazából egyetlen egy dolog volt, amit mindenképpen szerettem volna, az pedig az, hogy élhessek továbbra is itt. Ezt megkaptam, szóval a többi mehet simán.
– És elmegyek veled egy olyan izére, biztos jó móka lesz- bár lövésem sincs, hogyan is kéne viselkednem, mint barátja, de majd biztos jól megmondja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850499#post850499][b]Rónaky Erik - 2022.08.02. 22:03[/b][/url]

- A barátom.
Mondom ki nyomatékkal, bár nem tudom, hogy szükséges-e, mert valami még bennem is elindul erre a szóra. Mintha a lényem egy része nem barátkozni akarna vele, hanem mást. De elnyomom.
- Jogos, csak valahogy próbálom úgy mondani, ahogy nekem mondták.
Az egész új volt. A gyámság,  ami mostanra apaság, a siketség, ami természetessé vált, a jelelés. Minden. És ha bele akarok vinni valakit, magyarázok, bele se gondolva, hogy ő tudja.
- Köszönöm.  És most együnk.
Mivel a villám a földön, így zavartalanul a késemre szúrom fel, és fogyasztom el az egyes darabokat, mintha mi sem történt volna. Mély nyomot hagyott pedig, elvégre nem mindennap kérdezik meg tőlem az emberek, hogy a kurvámnak szánom-e őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850500#post850500][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.02. 22:04[/b][/url]

– Uramisten Erik, te komolyan a késeddel eszel? - eszem megáll.
– Miért nem kérsz egy új villát? Vaaagy használod a kezedet.. - mutatom is neki hogyan. Elemelek a tányérjáról egy falatot és a számba teszem. Majd miután lenyelem vigyorogva nézek rá.
– Tényleg nem kérsz hozzá bort? Az almalé olyan nyomi hozzá. Aludhatsz az ágyamban én meg alszom a vendég matracon- nyilván tudom, hogy mi lesz rá a válasza, de milyen vendéglátó lennék, ha fel sem ajánlanám neki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850501#post850501][b]Rónaky Erik - 2022.08.02. 22:05[/b][/url]

- Nem szoktam kézzel enni. Jó ez így.
Nagyon-nagyon sok mindent nem szoktam tenni, amit mások igen. Viszont tényleg jó lesz ez így. Teljesen jó, hiszen tudok vele fogyasztani, könnyedén. Vannak olyan képességeim, amiket viszont más nem tud, velem ellentétben.
- Nem engedném, hogy ne az ágyadban aludj. Nekem viszont hajnalban elmegy a szitterem, addigra vissza kell érnem Talához. De nagyon kedves, hogy átadnád nekem az ágyadat. De nem, ezzel nem élnék vissza.
Nálam legalább ténylegesen van még egy ágy, de már csak a tudat is, hogy vele egy szobában alszom, olyan furcsa, egyelőre beazonosíthatatlan bizsergéssel tölt el. Nem tudom, hogy ez mennyire szerencsés vagy sem, de egyelőre érdekes tapasztalat, ami miatt még inkább tudom, hogy nem szeretnék itt maradni. Az most nagy ostobaság lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850502#post850502][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.02. 22:06[/b][/url]

– De nézni is rossz - tényleg az, a pizza evésnél is már az volt, bár tudtam, hogy evőeszközzel fog neki esni. Ez biztos valami úri dolog. Mindenesetre, annak ellenére, hogy nem kéri, felállok és hozok ki neki egy másik villát.
– Túlságosan jól nevelt vagy - nyújtom át neki mosolyogva az evőeszközt, majd a sajátomért  nyúlok, hogy lefejezzem a dinót.
– Rendben - jobb is talán, mert ha most fel elővenném a létrát és leszedném az említett matracot, Erik biztosan szívrohamot kapna. Azt meg nem akarjuk, ugye!?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850503#post850503][b]Rónaky Erik - 2022.08.02. 22:08[/b][/url]

- Köszönöm.
Pillantok fel rá hálásan, és nem mondok semmit a jólneveltségre. Nem kínoztak soha, sőt, boldog gyerekkorom volt, nem panaszkodhatok. Nem kényszerítettek erre, nekem valahogy ez volt a természetes. Más családban máshogy szocializálódtam volna, amit vagy imádnék vagy gyűlölnék. Sosem tudom meg, és nem is bánom.
- Mikor tudnál eljönni, hogy megismerkedj Talával?
Mert ugye ez még mindig egy kulcskérdés. Nem szeretném a kislányt sem befolyásolni, de már nagyon szeretném tudni a választ arra, hogy végre ez a mizéria is lezárásra kerülhet-e az életemen. Rend a lelke mindennek, és minden pipával egyre elégedettebb vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850504#post850504][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.02. 22:08[/b][/url]

– Hmm, holnapután? Holnapi napom a leghosszabb az egyetemen, így inkább azt nem vállalnám be, hogy utána találkozzak vele, ha nem bánod - igen az egyetem. Még szerencse hogy nincsenek esti óráim, mert akkor írhatnék kérvényt, hogy magántanuló legyek.
– Vagy az korai? Nem tudom, hogy mondtad - e már neki, hogy mire készülsz - oké, Tala választotta a tulipánt, de az semmit sem jelent. Nem tudhatom,  mit mondott neki Erik arról, hogy mire készül.
– Jaj, igen. Házvezetői szerepet nem vállalok ám, minden figyelmem és időm Talaé, semmi és senki más nem férhet bele - tényleg nem. Ha már belekezdünk ebbe és azért kellek, hogy legyen valaki Tala mellett, akkor ne kelljen takarítanom és ügyeket intézni. Az nem az én asztalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850505#post850505][b]Rónaky Erik - 2022.08.02. 22:09[/b][/url]

- Tökéletes a holnapután.
Addig fel tudom készíteni én is Talát arra, hogy miért jön hozzánk Hannaróza, és még mindig mondhatja azt, hogy nem. Kényszeríteni a lehető legkevésbé szeretném, pusztán az a célom, hogy megteremtsek egy biztos légkört számára. Igen, elhangzott ezeken az üléseken sok olyan mondat, ami arra utalt, hogy célszerű volna családot a kislány köré építenem. Nos, mivel ez nem áll szándékomba, így egy nőt szeretnék, aki megfelelő példakép és támasz lehet neki.
- Esetleg néha vacsorát? Vagy, hagyok otthon pénzt, hogy rendeljetek.
Nem kéne ennyire előreszaladnom, de én már látom magam előtt ezt a sikeres kapcsolatot. Sőt, ennél is többet. Hogy a ruhák miatt egyeztetnem kell a varrónőkkel, hogy vegyenek róla méretet, és, hogy mennyire fog hadakozni ezzel, és milyen jó lesz úgy hazaérni, hogy van valaki otthon.
- Van még kérdésed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850506#post850506][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.02. 22:10[/b][/url]

Előveszem a telefonomat, hogy beírjam a naptárba, mintha annyira fontos ember lennék. Nem, csak jobban szeretem, ha biztosan van valami, ami emlékeztet arra, amit terveztem.
A vacsora szó hallatán, egyre szélesedő vigyorral tekintek Erikre.
– Óó, bármikor szívesen csinálok neked dinós husit és krumplit - rebegtetem meg a pilláimat még mindig széles mosollyal az arcomon. Egyszer biztos, hogy csak és kizárólag ez fogja őt várni, amennyiben tényleg az alkalmazottja leszek.
– Nem, semmi más nincsen - majd idővel úgyis alakul, de egyelőre nincs semmi. Ha nem változik az órarendem, akkor teljesen összeegyeztethető a dolog, az más kérdés, hogy Barnabással még biztosan egyezkednem kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850507#post850507][b]Rónaky Erik - 2022.08.02. 22:12[/b][/url]

- Igen, sejtettem, hogy ezek az állatok még vissza fognak köszönni.
A krumplit meg sem említem már neki, mert nem akarom, hogy esetleg úgy érezze, az sincs rendben, mert még a végén a világ összes sültkrumplis ételét megkapom tőle. Nem vagyok én ostoba, tudom, hogy keresi a gyengepontjaimat, és azokból bizony annyi van, mint égen a csillag.
- Rendben, akkor lassan jobb, ha elköszönök, mert holnap hosszú napod lesz az egyetemen, és nem szeretném, ha miattam lennél fáradt. Nagyon finom volt a vacsora, és kedves volt tőled, hogy tekintettel voltál rám.
Olyan nehezen megy az elbúcsúzás, ami meglepő, mert jól érzem magam a társaságában, de nem szeretnék visszaélni a vendéglátással, elvégre megbeszéltük azt, amit meg kell, és ez üzleti vacsora volt, ha azt vesszük.
- Holnapután főzhetek én neked? Nem dínóhúsból, de talán szimpatikus lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850508#post850508][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.02. 22:13[/b][/url]

– Egyáltalán nem zavarsz, elég keveset szoktam aludni - nincs ellenemre, hogy itt van, elvégre én hívtam, mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy még az ágyamat is felajánlottam neki. De persze megértem, hogy nem akar tovább itt maradni. Szerintem lassan bekettyózik attól, hogy milyen kicsi az életterem.
– Örömömre szolgált, szeretek főzni - és tud is, mert megtanították. Nem a flancolós, inkább az egyszerű, néha több elven és még így is bőven változatos és laktató. Persze néha tényleg képes vagyok elcsábulni egy - egy gyorsabb megoldásra, mint most is, de nem ez a jellemzőbb.
– Te főzöl? - nézek rá nagyra nyílt szemekkel. - Mármint nem rendelsz, nem valaki megcsinálja, hanem te magad állsz a konyhában és főzöl? Tényleg? - hát ez eléggé meglep, persze mondhatja azt, hogy négy éve egyedül élő férfi, hát valamit neki is ennie kell. De simán azt gondoltam, hogy minimum három ember főz nekik nap, mint nap. - Hát ezt ki nem hagynám - egyezek bele a dologba lelkesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850509#post850509][b]Rónaky Erik - 2022.08.02. 22:14[/b][/url]

- Én is. Csak négy - öt órát.
Sosem voltam sokat alvó, mostanában meg nem szívesen álmodom, így megpróbálok hatákonyan pihenni, hogy minél többet tudjak dolgozni. Igen, ezen kellene kicsit formálni, tudom.
- Igen, szeretek főzni. Csak nem mindig jut rá időm. De Tala változatosan és jól van táplálva, és nem feltétlenül csak műanyag és papírdobozokból.
Örülök, hogy meg tudtam lepni, és kivételesen pozitívan. Egy apró köhintéssel kelek fel, és emelem fel a földről a leesett villát is.
- Tényleg jobb, ha én most elindulok.
Muszáj elmennem, mert valahogy képes lennék egész éjjel itt lenni vele, és attól még, hogy nem alszik sokat, valamennyit muszáj lesz neki.
- Köszönöm a mai estét, és akkor holnapután találkozunk. Hétkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850510#post850510][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.02. 22:15[/b][/url]

– Hát akkor ebben hasonlítunk - hihetetlen, hogy van valami, amiben két ennyire különböző és más világból érkező ember tud hasonlítani. Oké, az alvási szokásaink is hasonlóak, hiszen én sem alszom többet annál, amennyit ő mondott. De szerintem a világ minden második embere, alvási zavarokkal küzd, szóval nem ebbe a hasonlóságba kapaszkodnék, ha lehet.
Amikor ő megemelkedik, én is hasonlóan teszek, majd előre engedem őt és egészen az ajtóig kísérem.
– Igen holnapután. Érkezem majd a kedvenc járgányoddal - vigyorogva nyitom ki neki az ajtót és búcsúzóul nyomok az arcára egy puszit.
– Én köszönöm, hogy minden rossz érzésed ellenére esélyt adtál annak, amit főztem neked - mert akár rosszul is elsülhetett volna ez, de szerencsére nem így lett.
– Viszlát Rónaky Erik - köszönök neki mosolyogva és az ajtót csak akkor teszem be, mikor eltűnik a lépcsőfordulóba. Fülig érő mosollyal sétálok vissza az erkélyre, ahonnan még integetek neki, s bár tökre vicces lenne elkiabálni magamat, hogy hé csajok, ott megy Rónaky Erik, de nem teszem. Mert ma estére hadd maradjon csak az enyém.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850512#post850512][b]Rónaky Erik - 2022.08.02. 22:17[/b][/url]

- Alig várom.
Felelem bujkáló mosollyal. Az arcomra kapott puszi miatt nem tudok nem mosolyogni. Egyszerűen váratlan, de jóleső, mint amilyet én adtam, abba se gondoltam bele, hogy mit teszek, csak úgy megtörtént.
- Viszlát Széplaki Hannaróza.
Kicsit meg is biccentem a fejem, ahogy elbúcsúzom, és nem tudok nem mosolyogni, ahogy lefelé haladok, mintha megkönnyebbültem volna. Elkezdtem beszélni mindarról, ami bennem van, a múltról, a jelenről. Mással ez nem ment, nálam meg, ki tudja miért, dőlni kezdenek a szavak. Messzebb parkoltam, így zsebre tett kézzel indulok el az úton, késztetést érezve, hogy felpillantsak. Amikor meglátom, elnevetem magam, és intek egyet búcsúzásként, majd visszafordulok, és kényelmes tempóban elsétálok. Hihetetlen este volt ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850575#post850575][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850576#post850576][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:17[/b][/url]

Egyetlen pillanat alatt értem haza, és mivel senki sincs itthon, megengedtem magamnak azt a kegyet, hogy bevágjam magam után az ajtót, amire nem kevesebb, mint tíz ember szaladt oda, hogy megkérdezze, mi a baj és mit keresek itthon. Ja igen, csak családtagok nincsenek itthon. Legalább nem nekem kell elmennem az alkoholért, hanem az alkohol jön el hozzám, mivel azt a bizonyos erős pálinkát kérem, na meg némi gyógynövényes csodát, hogy minél előbb lerészegedjek és elaludjak. Az előbbi sikerül is, az utóbbi azonban nem. Az agyam kattog, bosszankodom, és éhes vagyok, de szívtelen nem, így ahelyett, hogy az etetésemhez is hívnék valakit, megoldom magam. Legalábbis tervezem, hogy megoldjam magam. Mert félúton tartok a hideg csirke feldarabolásában - csúnya, barbár módon - amikor csengetnek, én pedig megvágom a tenyeremet. Mondják, hogy részegen, fagyott csirkét, húsbárddal szabdalni nem illendő. Hát valóban nem az. Káromkodva indulok hát a bejárati ajtó felé, közelebb vagyok, mint bárki más, így a komornyikot megelőzve nyitom ki, és dőlök lazán az ajtófélfának.
- Na mizu?
A szesz az nem párolog belőlem, hanem ömlik, ahogy a vér is a bal tenyeremből, és ehhez hozzájön a tény is, hogy az övemtől és az ingemtől már megszabadultam, és a nadrágomat is kigomboltam, és valahol, nem is tudom hol, a jobb oldali zoknimat is elvesztettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850577#post850577][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:18[/b][/url]

Míg nem nyílik az ajtó, folyamatosan ugyanazt a szöveget mantrázza, mint egy jó diák, aki éppen a másnapi feleletére magol. Muszáj egy szuszra végig mondania és, az sem zavarja, ha más fog ajtót nyitni. Mikor mozdul a kilincs, már nyitja is szólásra a száját, de aztán..
Aztán, amit lát az torkán akasztja a szót. Márton annyira szét van csúszva, hogy Mira hirtelen még a nevét is elfelejti és legszívesebben sarkon fordulna, hogy itt hagyja a másikat. De a vér.. A vér, ami bugyog Mártonból, maradásra készteti.
Nem szól egy szót sem, az első amit tesz, hogy fejbe kólintja a másikat, ezzel nyilvánítja ki a nemtetszését. Aztán a komornyikkal vált pár szót és megkérdezi, hogy hol a konyha és megkéri, hogy jelezze mindenkinek, most hagyják őket békén. Ő megoldja, meg fogja oldani az egészet.
Megfogja Márton kezét, ujjaikat átkulcsolja, s elindul a konyha irányába, ahol egy székre ülteti a férfit. Egy pohárba enged vizet, amit elé tesz,  még mindig nem szól semmit, nem akar semmit sem mondani, mert nem veszekedni jött.
Nem kell sokat várni, hogy a komornyik megérkezzen azzal, amit korábban kért tőle a nő. Megfogja Márton sérült kezét és az elsősegélydobozból vesz elő gézlapot, hogy némiképpen felszívja a vért, majd sebtisztító folyadékot, mellyel rendesen megtisztítja a területet, így láthatja, hogy mekkora is a sérülés.
Ezután jön a fertőtlenítés, majd végül be is kötözi, miután végzett, minden szemetet kidob és mintha csak ezért jött volna, ott is hagyja Mártont, elindul a bejárati ajtó felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850578#post850578][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:19[/b][/url]

- Au! Sérült férfi vagyok.
Véres kezemmel a mellkasom bal oldalára ütök, aminek eredményeként elkönyvelhetjük, hogy ha ez a családfenntartó szerep nem jön be, akkor még apacs indiánnak elmehetek. Vérző Bivaly, vagy Barack, vagy ami ebben a pálinkában van. Pedig rémlik, hogy mondta, de jelen pillanatban jobban érdekel az, hogy összekulcsolja az ujjainkat. Bárgyú mosoly ül ki az arcomra, engedelmesen követem, de inkább csak az ujjainkat nézem. Kvázi bármit megtehetne velem, én csak nézem az ujjainkat, és élvezem, ahogy együtt vannak. Milyen szépen illik a keze a kezembe! Hát tudtam én! Szívem szerint felnevetnék örömömben, és elkezdeném ecsetelni neki, de, ahogy örömmel rápillantok, megérzem, hogy nem boldog, és mint a kanapét széttépő kiskutyának, úgy konyul le az én fülem is, és vált a tekintetem bocsánatkérősbe.
Szótlanul ülök le, és nézem, ahogy ténykedik, miközben korogni kezd a gyomrom. Éhes voltam, csirkét akarok. A látvány a konyhapulton olyan, mint egy szabályos mészárlás helyszíne, a csirke trancsírozva, a vércsík a késtől indul, ahogy haladtam az ajtó felé. Szeretnék szólni, hogy éhes vagyok, de egy pillanattal később már egészen más a helyzet, ugyanis az ép kezemet ökölbe rántva nyomom a számnak, hogy tompítsam az ordítást, ami kitörni készül belőlem. Némán dolgozik, és ez sokkal rosszabb, mintha ordítana velem, de a fájdalom józanító hatással van rám, így pontosan le tudom követni a lépéseit, miközben egy korty vizet iszok, ő feláll, és elindul.
- Szökni készül.
Mondom magam elé bámulva, mintha lenne ott bárki, akinek mondani kellene, vagy akinek a jelenléte miatt nem néznének őrülnek. De nincs. Így hát én magam is felkelek, mert nem elég konstatálni a tényt, tenni is kell ellene, és gyors léptekkel megindulok utána. Ugyanúgy némán, és mielőtt kiléphetne, a kezemmel az ajtóra nyomok, hogy ne tudjon kijutni rajta, míg testemmel a testéhez simulok, és a nyakába csókolok.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850579#post850579][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:19[/b][/url]

Azért nem szól, mert elfogytak a szavak. Egyszerűen nem tudná nyomdafestéket tűrő módon lereagálni, amit lát. Pedig sok mindenre fel volt készülve, még arra is, hogy amikor Márton meglátja, rávágja az ajtót. De ez nem történt meg, ahogy az sem, hogy Mira bármit is szólna ténykedése alatt.
Nem csak azt a szemetet takarítja el, amit ő felhasznál Márton sérülésének ellátásához, hanem a csirke maradványait, a pulton lévő vért és azt a rohadt bárdot is. Azt, hogy mit érez most, maga sem tudja.
Csalódott, kiábrándult, ugyanakkor mégsem ítéli el a másikat, hiszen mindenkinek kijár az, hogy olykor felöntsön a garatra. Milyen kár, hogy Márton ezt most tette.
Sóhajt, szeretne kilépni innen, távolabb kerülni kicsit a háztól és talán ordítani egy nagyot, ezért is veszi az irányt a bejárati ajtó felé. Ám mielőtt kiléphetne, Márton megérkezik és Mirára nézve veszélyesen közel kerül hozzá.
Lehunyja szemeit, amikor megérzi a másik ajkait a nyakában és felsóhajt. Szavai még mindig nincsenek, csak tettei. Lassan fordul, kezét emeli, mintha pofon akarná ütni a férfit, de nem az lesz belőle. Óvatos, finomkodó érintésekkel simítja meg arcát, majd kezét a tarkójára emeli és közelebb vonja őt egy csókra, melyet éppen olyan hevességgel kezdeményez, mint ahogyan pár órával ezelőtt Márton viszonozta, melyet a bálon adott neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850580#post850580][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:20[/b][/url]

Egyszerűen nem akarok beszélgetni vele. Most nem. Nem érdekelnek a szavak, csak a tettek. Józan vagyok. Fogjuk rá. Józanabb, mint a mai estén bármikor, hiszen bántottam őt szavakkal, és veszekedtünk, és bánottam csókkal. Ösztönösen lehunyom a szemem, hogy ne tudjak elhúzódni a pofon előle, de amikor finoman érzem meg ujjait a bőrömön, a szemeim kipattannak, és csodálkozva pillantok rá. Így azonban láthatom, ahogy közeledik, és tudhatom előbb, mint, ahogy bekövetkezik, hogy ajkai az ajkaimat fogják érinteni. Nem tétovázom, magamhoz húzom, derekára fogok, és hevesen csókolok vissza. Elfelejtem azt, hogy enni akartam, azt, hogy vért veszítettem, hogy sokat ittam, hogy a pokolba kívántam volna, most minden rossz távol kerül, és csak az érintése, a bőre melege van. Most csak őt érzem, nem azt, ami körülöttünk van. A bejárati ajtónak döntöm, ahogy ajkaim elszakadnak ajkaitól, és elindulnak testén. Füle mögé csókolok, a nyaka hajlatába, vállára, kulcscsontjára, és végül szíve fölé. De mielőtt tovább mennék, tekintetemmel tekintetét keresem, hogy beleegyezik-e abba, hogy ma éjjel velem marad, vagy inkább elmenne. Nála sosem lehet tudni, hogy éppen mire vágyik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850581#post850581][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:21[/b][/url]

Ő észnél van, már ami az alkohol szintjét jelenti, hiszen nem ivott annyit, ami azt indokolná, hogy meggondolatlanul és ostobán cselekedjen. Mégis megteszi. Egész testében érzi, hogy vágyik arra, hogy most itt legyen, hogy Márton körülölelje, hogy érezze az illatát, a testének melegét. Ahogy ajkaik összeérnek, Mira ismerős ízt érez, ami nem más, mint a nagyapjának itala és minden egyetlen szempillantás alatt értelmet nyer. Mégsem hátrál ki a dologból.
Karjai szorosan fonódnak a másik köré, hogy ne lehessen testük között felesleges távolság. Halk sóhajok szakadnak ki belőle, amikor a férfi ajkai útnak indulnak, s hiába tudja, hogy őrültség és ostobaság az egész, főleg, hogy a ház legforgalmasabb pontján vannak. Kell neki ez most. Így mikor Márton megáll és ránéz, ő vágytól csillogó tekintettel néz vissza rá. Nem szól, nem fog beszélni, mert az most mindent elrontana, és mivel másért aligha tudna,a férfi nadrágjáért nyúl, hogy azt megragadva, vonja őt vissza magához és újra csókba hívja az ajkait. Majd holnap bánkódik a tettei végett, most csak élni akar egy kicsit és élvezni a férfit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850582#post850582][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:22[/b][/url]

Egyetlen szempillantás elég hozzá, hogy tudjam, akarja, hogy nem hátrál ki abból, ami most itt következni fog, és én nem állok meg, szinte az ajtó és a testem közé simítom, hogy újra megcsókoljon és megcsókoljam, olyan szenvedéllyel, mely eddig csak meg-megmutatta magát, de sosem annyira, mint ezekben a pillanatokban. Most mindent éreztetni akarok vele, hiszen végre beleegyezett abba, hogy velem legyen, hogy együtt legyünk. A holnap ráér, nem érdekel, a mostban élek, ebben a pillanatban, és csak az számít, hogy most mi történik, velünk. Érzem, ahogy a testem reagál rá, a vágyam ébred, a nadrágom, habár nincs begombolva, lazán lóg rajtam, mégis megfeszül. Olyan sokszor képzeltem el őt, olyan sokszor álmodtam vele, vagy töltöttem ébren az időt, míg utána epekedtem. És tessék, itt van, teljes valójában. Végigsimítok az oldalán kezeimmel, hogy feneke alá nyúlva megfogjam, és feljebb húzzam. Fel kell vinnem az emeletre, a szobámba, mert nem történhet meg itt, vele nem, ő ennél többet érdemel. Nem is, ő az, aki mindent megérdemel. És úgy akarom, hogy megtörténjen, hogy királynőnek érezze magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850583#post850583][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:22[/b][/url]

Egy aprócska vészharang kong a fejében, hiszen ő nem emlékszik sok mindenre, Márton pedig valószínűleg arra nem fog, ami most kettejükkel történik. Mégsem áll meg. Egész teste, s úgy érzi, hogy lelke is arra vágyik, amit most kap. Minden egyes apró érintés, sóhaj, nézés úgy hálózza be, hogy Mirella képtelen gondolkozni. Csak adni és kapni akar, egyre többet és többet. Mikor Márton a feneke alá nyúl, egy apró rugaszkodással segít neki, majd lábait és karját a férfi köré fonja. Érzi, hogy ezt nem kellene, hiszen valószínűleg hatalmas esés lesz belőle, de belemegy a dologba. Nem számít, hogy a mozdulatban a ruhája szakad, az sem, hogy a nagy orrát Márton a mozdulatban kissé megfejeli és veszettül fáj neki. Nem számít semmi. Mert addig is közel van a férfihoz, s ő még közelebb akar lenni. Ha nem szükséges, ajkaival nem válik el a másiktól, egyre csak falja őket, miközben egész teste forr és azért kiállt, hogy Márton el ne eressze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850584#post850584][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:24[/b][/url]

Egy kicsit nagyobb a lendülete, mint hiszem, hogy lesz, így némi riadalommal támaszkodom meg az ajtóban, de csak addig, amíg vissza nem nyerem az egyensúlyomat. Akkor újra a teste megtámasztására koncentrálok, és amikor már biztosan tartom a nem is nagy orrú nőszemélyt, fordulok vele, hogy a lépcsőn, ha nem is gyorsan, de felvigyem. Én kérek elnézést, de nem vagyok egy Bontovich Miksa, aki természetesen fiatalos hévvel tesz mindent, inkább a nagypapája, aki megpróbál olyan vagány lenni, mint Miksa. Egy pillanatra se vagyok hajlandó elválni az ajkaitól, és hálás vagyok azért, hogy az elmúlt harminc évben már fejből megtanultam, hogy melyik lépcső mire való, és azért is, hogy a szobáink a születési sorrendünknek megfelelően vannak, vagyis a lépcső után jobbra rögtön az enyém. Aztán ezen az oldalon van még Misi, Milán, Martin, míg Miksa és a lányok a bal oldalon. Amikor gyerek volt, Misi sokat gonoszkodott azzal, hogy a tervezett és a becsúszott gyerekek felosztását láthatjuk, és ami szörnyű, hogy a szüleim ezt sosem reagálták le. Pedig meg kellett volna védeni a kicsiket. Nem akarok most erre gondolni, csak arra, hogy jó ajtón nyissak be, és jutassam el a nőt az ágyra, mielőtt a lábaim felmondják a szolgálatot. Nem azért mert nehéz, hanem mert én nem cipelek minden nap egy órán át nőket, hogy meglegyen a gyakorlatom. Kicsit hevesebben dobom az ágyra, mint kellene, és szusszanva pillantok rá. Sikerült. El se hiszem.
- Üdv nálam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850585#post850585][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:25[/b][/url]

Egész úton igyekszik nem azzal törődni, hogy vajon melyik pillanatban fognak összeesni. El se meri képzelni, hogy kívülről milyen képet mutathatnak. Reméli, hogy van kamera vagy legalább egyik alkalmazott megörökíti ezt a pillanatot az utókornak, mert egyszerűen parádés, ahogy Márton, korához képest, elég fitten felcipeli.
Halkan nyikkan, amikor az ágyba dobják és nyújtózkodik egyet. Végül felül és nyúl Márton után, hogy már vele dőljön vissza. - Szia - búgja halkan a férfi ajkaira, melyeket ezután újra birtokba vesz, s ha lehetséges, annak örömére, hogy biztosan csak ketten vannak, még hevesebben csókolja a másikat, mint odalent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850586#post850586][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:27[/b][/url]

- Szia.
Mint valami szerelmes tinik, úgy köszöngetünk egymásnak, miközben egyértelmű, hogy ma nem ezzel szeretnénk tölteni az időnket. Engedelmesen dőlök vele, hogy ajkaimmal ajkait birtokoljam, és közben minden illedelmet és romantikát belevetve, megpróbáljam kihámozni a ruhájából. Nem hiszem el, hogy muszáj ennyire feszülnie mindenhol, én értem, hogy gyönyörű a teste, de ne legyen már ez minden alkalommal mindenkinek felkérés keringőre. Ez a test az enyém, magamnak akarom, örökre, a csípőjét, legyen bármilyen széles és a fenekét, legyen bármekkora. Amúgy is, tökéletes mind a kettő, és igen, mocskosabbnál mocskosabb dolgok járnak a fejemben. De nem enged a ruha. Hát nem hiszem el.
- A francba is.
Elhúzódom tőle, hát tényleg olyan vagyok, mint egy béna kamaszgyerek, aki élete első nőjét vetkőzteti. Nem, nem akarok beszélni arról az esetről, helyette inkább cselekszem, és ott, ahol már amúgy is megszakadt, végigtépem a ruhát, amíg teljesen szét nem válik.
- Tökéletes, ennél többet nem is kellene viselned, amikor velem vagy.
Őszinte gyönyörrel pillantok le rá, érezem, ahogy a nadrágom is pattanásig feszült a látványra, és még csak meg sem érintettem, még nem fedtem fel mindent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850587#post850587][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:27[/b][/url]

Ezt a ruhát arra tervezték, hogy feszesen simuljon a nőre és azt mutassa, amit kell és amit illik. Nem csodálkozik azon, hogy mit küzd vele a másik. Mondjuk arra egyáltalán nem számít, hogy széttépi. Miráról pedig ebben a pillanatban elszáll a köd és hirtelen felül, majdnem meg is fejeli Mártont, de azt lereagálni sincs ideje, mert ott a ruhája. A ruha, ami többe kerül, mint majd Márton sírja fog, amire nagyon hamar szükség lesz, mert most biztosan megfojtja a nő.
- Cipzár Márton, ott volt a cipzár - halkan nyöszörög, szíve szerint kupán vágná a másikat, de hát nem teheti. - Szerencséd, hogy sérült vagy, mert most nagyon megbánnád ezt - vet még egy utolsó pillantást szegény ruha maradványaira, majd hátra veti magát az ágyban és a fejével fordul a másik irányába.
- Mégis mit művelünk Márton? - érti, hogy minek hívják ezt és mi kerekedik majd belőle, de mégis. Miért is teszik éppen most, amikor egyikük elméje sem tiszta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850588#post850588][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:28[/b][/url]

- Úgyis elszakadt. Veszek neked másikat. Meg adok ruhát holnap.
Igen, biztos vagyok benne, hogy minden vágya egy mackónadrágban, meg rá jó pár számmal nagyobb pólóban, magassarkúban, amit egészen biztos, hogy már útközben elhagytunk, és napszemüvegben távozni innen. Elfekszem én is az ágyon, és sóhajtva nézek rá, eddig olyan jól haladtunk, de szokás szerint valami félrement, és hogy ezt nem éppen józan és kontrollálható - ami amúgy sem megy - állapotomban kérdezi, az nem feltétlenül helyes.
- Engedünk egymásnak. Mindig van egy pont, ahol megállunk. Ahol te megállsz, még ha akarod is. Ez akkor is így volt, amikor emlékeztél rám. Hiszen, amikor Mucika rámugrott, te akkor is elszaladtál, holott ugyanennyire voltunk ahhoz, hogy végre lépjünk egyet. Mindig jön valami. Egy mondat, egy mozdulat, egy felejtésbájital. Egy ideje már egészen biztos vagyok benne, hogy csak arra van szükségünk, hogy azon az első alkalmon végre túllendüljünk. Csak szexelnünk kéne. Önmagunkért, de egymással. Ha túllennénk ezen, elkezdhetnénk dolgozni a kapcsolatunkon. De ez a feszültség, ez nem segít, mert idegesek leszünk állandóan, pedig valójában szexelni akarunk. Mintha amúgy ez a korosztályunk velejárója lenne. Az összes harminc és negyven közötti haverom ezzel küzd. Szexelne, de gátak vannak. Vagy a másiknál, vagy nála. Csak azt tudja, hogy azt az embert akarja, akivel a gátak vannak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850589#post850589][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.04. 13:29[/b][/url]

– Egy ruhatervezőnek akarsz ruhát venni? - halkan nevetni kezdek és elképzelem, ahogy járkál a női ruhák között és vakegérként válogat nekem. Tuti, hogy bohócként néznék ki. - Most szórakozol? - nevetek tovább és a szekrénye felé nézek. - Majd én keresek magamnak ott valamit, amiben nem lesz szégyen végigsétálni a házban - megoldom, úgysem tervezem, hogy itt aludjak, de ezt nem fogom az orrára kötni.
Míg beszél én immár egész testemmel fordulok felé, kezemmel megtámasztom a fejemet és így nézek rá. - Annyit beszélsz, hogy a felére sem emlékszem annak, amit mondtál - tekintek rá nagy szemekkel, mosolyogva. - Szóval azt mondod, hogy ez most nem csak azért van, mert te részeg vagy és lépni mersz, én meg nem csak azért engedek, mert be vagyok csiccsentve, hanem egyébként is így kéne lennie? - csúszok hozzá közelebb egy picit, hogy ne legyen kettőnk között akkor távolság. - És úgy gondolod, hogy ha már meg kell, hogy történjen, akkor annak ilyen állapotukban kell bekövetkeznie? Mármint érted.. Nem tiszta fejjel kellene eljutnunk oda, hogy letépjük egymásról a ruhát? - csak kimondom hangosan a kérdéseket, amik kattognak bennem. Mert azt gondolom, hogy a mi esetünkben muszáj minden kis apró részletet átbeszélni, hogy semmi se csússzon el. Remélem, hogy nem veszi ezt rossz néven.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=850590#post850590][b]Bontovich Márton - 2022.08.04. 13:29[/b][/url]

- Azt mégsem mondhatom, hogy csinálj egy ruhát, majd kifizetem. Ha már tönkretettem, adok.
A húgaimtól is kölcsönvehetnék valamit, de olyan kis véznák, nem egy súlycsoportban vannak az Istennővel, aki mellettem fekszik. Viszont, ha már szétszakítottam a ruháját, és valószínűleg nem lesz ebből ma sem semmi, akkor legalább annyit megteszek, hogy áthajolva felette, az ágytakarót óvatosan ráterítem.
- Hogy a szemedbe tudjak nézni, és ne a testedet bámuljam.
Fejben azt találtam ki, hogy ne fázzon meg, de úgy tűnik az őszinteségi rohamom erősebb annál, minthogy megválogassam a szavaimat. Visszakérdez, és én nagyon koncentrálok, hogy felfogjam azt, hogy mit mond, és kicsit meg is ingatom a fejem.
- Nem, én józanul is kezdeményezek. Te gátolsz állandóan. Azt mondod, hogy nem lehet közöttünk semmi, de nem magyarázod meg miért, és így mindig az utolsó pillanatban kihátrálsz. Arra gondoltam, hogy ha most nem teszed ezt, akkor túlesünk az elsőn, és utána már nem lesz miért viszakoznod, hiszen már szexeltünk.
Jó, hát férfi vagyok és részeg, szóval nem észlény, ezt azért hozzá kell tenni, de véleményem szerint nem gondoltam rosszul, hogy csak ennyi kell ahhoz, hogy végre komoly dolgokkal is foglalkozzunk. Kettőnkkel mondjuk, ha már jegyesek vagyunk a közvéleményben. Ha az anyám vagy a testvéreim hazaérnek, meg fogják találni a cipőket, és ki fognak akadni.
- Én tiszta fejjel is nagyon szeretnék odáig eljutni, hogy letépem rólad a ruhát, csak egyszerűen nem hagyod nekem, és nem értem, hogy miért nem. Hogy mit tettem, ami miatt ennyire elhatárolódsz tőlünk, mint lehetőségtől.