Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853072#post853072][b]Ifj. Holló Albert - 2022.09.22. 13:15[/b][/url]

- És mit kezdünk jó nőkkel, akik halottak? Hazaviszünk egy lányt, tök féltékenyek lesznek. - Akkor már inkább a halott papák, hogy szerezzünk nekik egy jó estét. Nem lesz szerencsénk, én érzem. Nagyon érzem. Ezt nagyon csúnyán elszúrtuk, így, ketten együtt. Ó a francba is.
- Emlékszel az estére? A szőke lányra. - Kérdezem óvatosan, mert nagyon bennem van, és valamiért őt társítom a sebemhez is. Csak nincs tudom, hogy mit tettem vagy mondtam. Ha Miksa nem lenne ennyire idegállqpotba, én visszafeküdnék aludni, mert most már mindegy, de ő menne, így hát megyek vele. - Talán jobb lenne csendben lelépni, és venni valahol kaját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853073#post853073][b]Bontovich Miksa - 2022.09.22. 13:31[/b][/url]

– Nem emlékszem én semmire ember - mit érdekel engem tegnapról bármi nő. Hát a pénzemről van szó, sokkal előbbre való mint egy egyszeri alkalom. - Biztos felejthető volt, ne agyalj rajta.. Induljunk Albert, induljunk! - sóhajtok és meg is teszem a lépéseimet az ajtó felé, mert én ezt a tökölést nem bírom.
– Majd én hozom a kaját. Mit hozzak? Anyu tuti megharagszik, ha nem az ő reggelijét tolod, amikor te is tudod jól, hogy rád mindig külön készül - de tényleg, mintha ilyenkor a saját gyerekei ízlése nem számítana.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853074#post853074][b]Ifj. Holló Albert - 2022.09.22. 13:38[/b][/url]

Vannak olyan esetek, amikor ragaszkodni akarok valamihez, ami megtartja az emléket. Emlékszem a szőke hajú lányra, de nem tudom, hogy az emléke a tegnap estéhez kötődik-e, vagy csak egy foszlány a múltból, ami arra utal, hogy egy újabb emlékem kezd megfakulni. Aggódok, mert újabban egyre többször vagyok feledékeny, és sajnos olyan helyzetekben is, amikor a családom is jelen van. Kétszer köszönök el anyától, elhagyom a dolgaimat, állok a szobák közepén és nem tudom, hogy mit akartam, de begörcsölök azon, hogy valamit igen. Aggodalmamból a nevem ránt ki, zavartan felpillantok rá.
- Azt a sonkás-sajtos-tojásos melegszendvicset jalapenoval. - Azt szeretem a legjobban, és nem tudom, hogy mit tesz bele az anyukájuk, de utánozhatatlan. Azért nem állok csak meg itt, követem, és közben halkan elmélkedem.
- De ha… ha megvettük, akkor el is adhatjuk nem? Szóval nem lesz gond, odamegyünk, és kitesszük, hogy eladó, aztán megveszi valaki, és ez sosem derül ki. Te visszakapod a pénzed, és ha a bátyád megkérdezi, hogy ez mi volt, majd azt mondod, hogy megviccelted. Ez működik nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853076#post853076][b]Bontovich Miksa - 2022.09.22. 13:49[/b][/url]

– Gondolom eladható, de tudod, ha már megvettük.. - sóhajtok egyet. Ki tudja, talán ez egy jel, hogy el kéne hagyni anyuci szoknyáját. Mondjuk valahogy van egy olyan sejtésem, hogy rohadtul beszoptuk ezt az egészet, de ne legyen igazam.
Gyors összekaparom a szendvicset, amit Albert barátom kért, magamnak pedig a tépett csirkés melegszendvicset pakolom be. Mellé egy-egy kávé, nyomok egy csókot anyám arcára, természetesen Albertnek mennie kell szöveget használva kifogásképpen arra, hogy miért nem maradunk és már távozhatunk is.
– Nincsen jó előérzetem - jegyzem meg csak úgy mellékesen, majd a volán mögé ülök, hogy minél hamarabb szembesülhessünk azzal a csodálatos kastéllyal, melyet ilyen potom pénzért megszereztünk. Se.

#élettárssalösszeköltözős

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853110#post853110][b]Hollósi Zalán - 2022.09.22. 21:07[/b][/url]

Szatmári úr belefehéredett Kornél látványába, de úgy tűnik, a fia nem zavartatta magát. Még annak ellenére sem, hogy intőn szorítottak egyet a vállán.
 - Épphogy megtanult újra járni és máris a kis Athanaczkovics akar megint a középpontban lenni. Apád mit szól, hogy ilyen alja barátokat szedtél össze magadnak? Egy utcakölyköt, akinek rendes seprűre sem telik, meg... Bocs, te ki is vagy? - biccentett Zalán felé állával, de pár másodperc sem kellett hozzá, amikor a felismeréstől önelégülten nyíltak el ajkai. - Te lennél a Hollósi fattyú? Vagy a családodnak van pofája felvállalni, hogy muglivérrel piszkította össze az amúgy is silány vérvonalad? Kár volt seprűt adni a te kezedbe is. Az unokahúgod legalább tisztában van vele, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Vagy őt is magatokkal cibáltátok idáig, hogy lássa, hogyan születik meg az ifjabbik Szárnyaszegett? Neki legalább csinosabb ábrázata van, mint nektek együttvéve.
 Már mindkét keze ökölbeszorult, de mégsem egy jobb horogra játszott. Ujjai közt ott volt már a platánpálca, nem sokkal később pedig már egyenesen Szatmárira meredt a hegye, láthatatlan célkeresztet rajzolva a két szeme közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853126#post853126][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.22. 23:01[/b][/url]

Nem az a kellemetlen, hogy kiderült, hogy itt vagyok, hanem az, hogy apám erről tudni fog. Ebből kifolyólag arról is, hogy egy Hollósival láttak, mikor nem egyszer közölte már velem, mennyire nem örül a barátságunknak, és szeretné - a végére szinte már követelte -, hogy azonnal vessek véget ennek az egésznek. Egy tinédzser ilyenkor mit tesz? Az ellenkezőjét. Nem vagyok hajlandó lemondani Zalán barátságól, amikor ő az első.
Mosolyogva hallgatom, amiket rólam mondd, és őszintén, egyáltalán nem visel meg, de mikor Zalán felé fordul, tudom, itt lesz vége mindennek. Kezem rándul meg, és abban a pillanatban szorul ökölbe, ahogy Szofi is a porondra kerül. Kékjeim méregtől villannak meg, ajkaim elnyílnak, de az egyetlen, amit látok a szemem sarkában feltűnő pálcahegy. Automatikus mozdulattal állok be a pálca elé, a vége szinte súrolja tincseimet.
- Te mikor ültél utoljára lovon? - nézek rá komoly ábrázattal, majd pillantok az ég felé, mint aki elgondolkodik. - Ó, valóban. Nem elég, hogy a csapatod kirakott nem etikus magaviseletért, de még az egyesületed is hátat fordított neked. Kellemetlen érzés lehet, miközben még egy rokkantat is megtartanak, mert olyan eredményeket hozott nekik - ez az a pillanat, mikor elmosolyodom, szemeibe nézve. Suttogás és hüledezés üti meg a fülemet. Körbepillantok. - És még nem is mondtad el nekik! Mit találtál ki, miért hagytad abba? Aki hazugsággal és csalással szerez magának barátokat és címeket, az ne ócsárolja mások családját és teljesítményét, mert csak még nevetségesebbé teszi magát - vonom meg vállamat. - Soha többet ne merd becsmérelni a barátaimat és a családjukat - mutatok hátam mögé, így kerül a képbe Bütyök is, akaratlan lépek egy aprót közelebb Szatmárihoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853129#post853129][b]Hollósi Zalán - 2022.09.23. 12:59[/b][/url]

 Megrándult a keze, amikor Kornél megint beállt elé. Nyelve hegyén volt pedig már az első rontás, ami eszébe jutott, de barátja szavai nyomán fakulni kezdett az emléke. Szemét közben le sem vette Szatmáriról, akit úgy látszott, szórakoztattak a hallottak. Mosolya egy ponton azonban meg-megrándult, nem bírta replika nélkül.
 - Nem fogom az időmet pazarolni egy inkompetens csapatra, akik nem juttatnak előrébb. Nem hiszem, hogy bárki el tudná hinni a kis mesédet, hisz semmi alapja sincs. - Kénytelen volt megállni egy pillanatra, mert az apja feszülten suttogott neki valamit. Ő csak lerázta válláról az intő kezet, úgy folytatta. - Húzz vissza az ispotályba, mert az agyrázkódásod nem tették még helyre. Vagy sírj a haverod vállán, nemsokára ő is megtapasztalja, milyen pofára esni. Rokonlelkek vagytok, a véretekben van. - Ezen a ponton kihúzta magát, hangját pedig felemelte, hogy a körülöttük lévők is hallhassák. - Látta itt bárki, hogy csalás történt? Valaki? Nem hinném!
 Zalán a síri csenden kívül nem tudta felmérni, mi történik körülötte, mert egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a platán - amivel még mindig Szatmárira célzott Kornél válla felett - kicsúszni készült a kezéből. Hiába szorított a markolatra, az berepült az emberek közé, majd csontos ujjak fonódtak rá, hogy megálljon.
 A fiú, akit elkapott, még mindig a földön ült, jobbján Lujza szemei szórtak villámokat, balján pedig a lefegyverző bűbáj használója állt. Kisugárzása olyannyira méltóságteljes volt, hogy nem csak a körülötte állók léptek hátrébb, de Zalánnak is elillant valamennyi bátorsága.
 - Kelj fel Artúr, nem vagy te ennyire gyámoltalan - recsegte halkan az idős hölgy. A sajátján kívül Zalán nem látott másik pálcát nála, csak egy fekete sétabotot, amit pont akkor eresztett vissza a lába mellé. Lassú léptekkel közelítette meg a fiúkat, s Zalán mellett elhaladva hozzáfűzte.
 - Bőven elég, ha ma csak egyvalaki szeg törvényt, használd az eszed, fiam.
Kornél mellé érve lepillantott, de szóra már csak Szatmárit méltelatta, aki akinek a nő láttán szintén inába szállt minden bátorsága.
 - Mindig tudtad, hogyan rejtsd szavak mögé a gyengeségeid, Simon, de az igazi leckét még mindig nem tanultad meg.
 - Nem történt semmi szabályellenes - makogta a fiú, de érződött, hogy az önbizalma porba hullt.
 - Hozzátok ide azt a seprűt! - rikácsolta az asszony hirtelen felindulásból, majd intett egyet, aminek nyomán pár gyermek furakodott át az emberek között, kezeik közt az ázott Hullócsillaggal. Ezek Lujza barátai voltak, hasított Zalánba a felismerés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853130#post853130][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.23. 13:31[/b][/url]

Tekintetem egyetlen pillanatra villan Szatmári apjára, akivel nem egyszer találkoztam már, de mikor a fia lerázza magáról a kezét, visszatérek hozzá. Elmosolyodom. - Az én kis mesémet? Rajtam kívül az egész egyesület ugyanezt mondaná - vonom meg vállaimat. Köztudott, hogy miért küldték el. A nagyravágyósága már akkor sem volt semmi, minden eszközt megragadott, hogy nyerjen egyénileg vagy csapatban, és ez okozta a vesztét. Bár az eredményeit nem veszi el tőle semmi és senki, mert valóban szépen teljesített, de az odáig vezető út eléggé rücskös volt. - Inkább esek egy barátom mellett, mikor tudom, hogy felsegít, mintsem egymagamban vergődjek a földön! - jelentem ki határozottan, olyan rideg és hideg hangon, ami még engem is meglep. A felszólalásra pillantok körbe, majd csóválom meg fejemet. - Senki nem mondta, hogy csaltál. A szövegértés gondolom nem az erősséged - ismét megrándítom vállamat. Ez a beszélgetés sehova nem vezet, mikor ő sem változott semmit. Csak az ő igaza, és még az apjára is képtelen hallgatni.
A hirtelen megváltozott légkör, de leginkább Szatmári sápadt arca miatt állítom meg következő szavaimat és nézek értetlen, hogy mi történik. Lassan fordulok végül a hátam mögül jövő hang felé, ami Artúrnak szól. Ki az az Artúr? Mikor Bütyök mozdul a megszólításra kerül villanykörte a fejem fölé. Tehát Artúr. Jobb, mint a Bütyök. Készülne a mosoly az arcomra a nő szavai hallatán, de Szatmári csak nem bírja ki, hogy reagáljon. Hüledezve kapom felé fejemet.
- Nem az a lényeg, hogy történt-e szabályszegés, te eszement troll! - fakadok ki hangosan. - Hanem, hogy nem egy, hanem két kor-  és versenytársad testi épségét veszélyeztetted egy - lényegében - neked nem is fontos versenyen! Fogd már fel, amiről mindenki beszél! - tárom szét karjaimat, mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed a dühtől, ami már egy ideje kikívánkozott. A nő hangja hasítja ketté a levegőt, és csak ekkor jutok el odáig, hogy jobban meg is nézzem magamnak. A felismerés villámcsapásként ér, azonban nem mozdulok és nem szólalok meg. Fontosabb dolga is van most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853131#post853131][b]Hollósi Zalán - 2022.09.23. 13:53[/b][/url]

- Sajnos igenis fontos, használt-e pálcát vagy sem. Szatmári úrfi kiskorúnak számít még, ami azt jelenti, hogy ha a Hollósi fiú állítása igaznak bizonyul, az lesz a legkisebb gondja, hogy érvénytelennek tekintik a helyezését - fordult az asszonyság Kornélhoz, ijesztő gyorsasággal váltva türelmesebb hangnemre, s kezével kicsit akadozva, de megveregette bíztatón a fiú vállát, jelezve, hogy minden mással egyetértett.
 Hatalmas, tollakkal tarkított talárja mélyére süllyesztette Zalán pálcáját, amitől a tulajdonosa kelletlenül nyögött egyet a háttérben. Azután vette csak kézbe a seprűt és futtatta végig a ráncos ujjait a nyélen. Hosszú, feszült csend telepedett a társaságra, amíg vizsgálódott.
 - Vigyétek a szervezőkhöz, hogy ők is igazolhassák - sóhajtotta mérhetetlen csalódottsággal.
 - Azt a szemetet csak bűbájok tartják egyben, ez nevetséges - prüszkölte Szatmári. - Magától romlott el, így jár az, aki sajátkezűleg tákolja össze magának.
 - A pálcádat.
 - Tessék...?
 - Azt mondtam, kérem a varázspálcát! - sipította ingerülten a boszorkány, majd a sétabot hegyét a fiú felé lendítette. Zalánban aggodalmas gondolatok kezdtek kavarogni. Persze, ez egy fontos verseny volt neki, de... tényleg ő legyen az oka, hogy valakit eljárás alá vonjanak törvénytelen varázshasználatért? Míg ő magában vívódott, Szatmári úr állt ezúttal a fia elé.
 - Erre semmi szükség, Gabriella. Én voltam. Nem kell megnézned a pálcáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853134#post853134][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.23. 14:21[/b][/url]

Kinek mi a fontos. Nekem igenis az előrébb való, hogy majdnem ketten megsérültek, köztük a legjobb barátommal, mintsem, hogy Szatmári ismét hozta a formáját. Ki nem szokott még hozzá ehhez? A vállamra érkező nyomásra fordulok oldalra és pillantok fel régi oktatómra, majd húzom el a számat durcásan. Jó, akkor csinálják úgy, ahogy a felnőtteknek kell, mit bánom én!
Azt mondjuk bánom, hogy a platán süllyed a zsebébe, és hatalmas levegőt véve szeretnék ágálni ellene, de megelőz, és osztja az ukázt tovább mindenkinek. Semmit nem változott ő sem. Még mindig úgy néz ki, mint egy sétáló aszaltszilva, de az biztos, hogy érti a dolgát, úgyhogy inkább csendben maradok. Majd később beszélünk erről, mert úgy tűnik, mindenkinek minden más fontosabb.
Fejemet kapom fel, ijedten nézek Zalánra, hogy a pálca elkobzása azt jelenti-e, amire gondolok, hogy jelenti. Automatikusan lépek hátrébb, hogy Zalán mellé kerüljek, halványan mosolyodom el Büty- Artúrra, tátogva kérdezem meg valóban jól van-e, a válasz után fordulok előre. Ha elveszik a pálcáját...
- De nem... - szólalok meg, mikor Szatmári apja igyekszik magára vállalni az egészet, de a mondat abbamarad. Lassan fordulok Szatmári felé, akinek meglepettsége a sápadtságával és hitetlenségével keveredik. Jó reggel! Sok időbe telt, mire leesett, mégis mi a rossebbe vágta a fejszéjét.
Szemeimet sütöm le, alsó ajkamba harapok. Tőlem balra Zalán áll, aki majdnem megsérült, de mindezt figyelmen kívül hagyva mentette meg Artúrt, aki a célpont volt. Szatmári megérdemelné azt, ami rávár, de az apja nem, és mégis magára vállalná, miközben, ha tényleg Szatmárin csattan az egész... Még csak 16. És Zalán hogy birkózna meg a bűntudatával? Óvatosan lépek a vénasszony mellé, majd elé, tekintetem Szatmárira villan ugyan, de semmi nem olvasható ki belőle.
- Taná- akarom mondani, Gabi néni - nézek felfelé rá, hangom halk és bizalmas. - Mások a prioritásaink a témában, tudom, hiszen maga a felnőtt, akinek kezelnie kell a helyzetet, de... biztos szükség van erre? Még csak 16 éves. Én... én nem is tudom. Egy életre meg lenne bélyegezve, és ha segíthetek valahogy... csak mondja meg, hogy kerülhetjük ezt el - igyekszem minél halkabban beszélni, hogy remélhetőleg senki ne hallja meg, aki a közelünkben tartózkodik. Reményteli tekintettel figyelem a nőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853136#post853136][b]Hollósi Zalán - 2022.09.23. 15:27[/b][/url]

- Pontosan, kedvesem. Tizenhat éves  - pislogott hatalmas szemüvegén keresztül Kornélra.- Az olyan nagymúltú családoknak, mint amilyen az övé is, példamutatónak kéne lennie a rendelet iránt, ami a második legfontosabb sarokköve a varázslótársadalomnak. Ennek fényében Szatmári úrfi éppolyan bánásmódot érdemel, mint bármelyik fiatal, aki megszegi a törvényeinket és nem utolsó sorban: a testi épségét fenyegeti másoknak. - Szemei résnyire szűkültek, úgy méregette az idősebbik Szatmárit. No nem azért, mert gyanakodott volna, nem látta őt rendesen a tűző naptól. Zalánnak volt egy olyan érzése, hogy a hölgy tökéletesen átlátta már, mi folyik itt. Mint egy vén madár, úgy nyújtogatta nyakát emberről emberre, majd Kornél felé hajolt, úgy motyogta oda neki bizalmaskodva. - Kivéve, ha igazolni tudod, amit az imént mondtak. Tényleg szemtanúi voltatok annak, hogy Simon pálcát rántott a futam alatt, vagy igazat mondhat az édesapja?
 A hatalmasra nagyított szemek most Artúrt mustrálták, aki félve vont vállat, hisz ő volt az, aki a legkevesebbet látott a történésekből, ő repült legelöl. Aztán Zalán következett, aki zavarában két kezébe fogta a szemüvegét és babrálni kezdett a csatjával. Aggódva váltott pislogásával néma eszmecserét Kornéllal, úgy nyögte csak ki.
 - Nem... nem tudom. Már nem is vagyok annyira biztos benne - dünnyögte orra alatt, de nem mert ránézni az öregasszonyra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853143#post853143][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.23. 20:06[/b][/url]

Csak somolyog. Furcsa melegséggel tölti el, hogy Will szájából hallhatja az elismerést: 'Mégis a gyerekem' . De még mennyire. Noah a szemük fénye lesz, tudja. Már akkor képesek voltak a felügyeleti jogon civakodni, mikor csak egy sejthalmocska volt, most meg már a férje képes a fiának szidni őt, ha olyanja van. Bizarr apa-fia program, de Will legalább megpróbált nyitni az ötlet felé, hogy ne kezelje Noah-t tárgyként, és egyelőre ennél többet nem is vár el. Egyelőre.
Aztán később már bízik benne, hogy fejlődni fognak a szociális skillek ilyen téren, vagy újabb veszekedéseket fog produkálni a kedves férjével.
- Mhm. Hozz nekem a konyhából szőlőt, jó? Úgy megkívántam. - Most már rá tudja venni néha ilyen apróságokra, ha jó a hangulat közöttük, ha nem megy éppen semmin a díszhiszti. Most is sikerülni látszik: Will végigsimít még egyszer a tincsein, és kimegy, aztán csak telik az idő, ő pedig megint morcossá válik üdítő ide vagy oda.

Mikor végül a férje visszaér, puffog, főleg, mert szőlő sincs nála, csak egy újabb pohár üdítő, és büdös a cigitől meg az alkoholtól is. Már nem is rója fel neki, csak hisztisen végül befordul az oldalára, de Will se figyel rá különösebben. Ez a macskaharc a dinamikájuk már jó ideje.
Amire egyikük sem számít, hogy órák múlva, hajnalban szabályosan eláztatja az ágyukat, a pánik és görcsök eluralkodnak a testén, és végül órák múlva Noah megszületik. Sajnos nem úgy, ahogy szerették volna, és azt sem láthatja előre a takaró megnyugtató fedezékében pihenve, hogy másnap délutánra összetöri a lelkét az egyszerű tény: halott gyereket szült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853199#post853199][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.24. 19:48[/b][/url]

A szociális érzéke kimondatlanul is addig terjed, hogy ellavírozzon a társasági színjátékok mocsarában. Tizennyolc évesen nem túl sok önismerettel, de annál több makacssággal és esetlenséggel rendelkezik, és ebben a szituációban, mikor a néhai kislányát végre az embereket megillető méltósággal és együttérző sajnálattal kezelik, nem tudja, hogyan kellene megnyilvánuljon. Zavartan fordítja kissé oldalra a fejét, de látható, hogy köszönetképpen biccent egyet. So awkward.
Sokkal könnyebbé válik újból figyelnie, amint Agatha a szakmai részre tereli a beszélgetésük fonalát, bár sajnos ahhoz sem tud érdemben túl sokat hozzáfűzni, azt viszont megérti, hogy a két eset esélyesen nem függ össze, és Noah mostani problémája a genetikáján kívül álló dolog.
- Hogyan? - Az eddigi gyógyítói nem ajánlottak ilyen megoldást. Tudja, hogy a mugliknál létezik az ultrahang, de ez a mágusvilágban lehet, egy újfajta megoldás, vagy szimplán nincs rá túl sok szükség, anélkül is megállapítható, mi történik az anyaméhben. Ettől még az izgatottság csodaszépen kiül az arcára, felvillanyozott tekintettel követi Agatha minden mozdulatát és húzza fel engedelmesen a hálóingét a hasáról, amikor előkerül a fémkorong és a homokkal töltött gömb. Árgus szemekkel figyeli a lassan alakuló képet és ugyanilyen apránként, számára is észrevétlenül kezdi visszatartani a levegőt a kellemes feszültségtől, csak néha-néha véve sekélyes kortyokat. A végén persze hatalmas szusszanást enged ki, hagyja, hogy az ujjai körbefonják a gömböt és a benne kirajzolódott csöpp ember alakját.
Fogalma sincs, mikor húzódott széles vigyorra a szája széle, vagy mikor kezdtek peregni a könnyei megállíthatatlan. Bizonyára a hormonok, vagy inkább a tény, hogy először látja, hogyan fog kinézni az ő kicsi fia, ha végre megszületik. És tökéletes bizony, mind a tíz kicsi ujjai, tíz lábujjacskája, az összegubózott alakja, a behunyt szemecskéi, az ökölbe forduló parányi kezei. Mind mind tökéletes és értékes. A mellkasa csak úgy hullámzik a büszkeségtől és a boldogságtól, megjárva az érzelmi hullámvasút több stációját is egyszerre.
- Egészséges? Jól érzi magát? - Szabad utat enged az ilyen klisés, naiv lányos kérdéseknek, mert úgy érzi, Agatha nem fog rá felhúzott szemöldökkel nézni, hogy nemezalényeg! Agatha már most több empátiát tanusított irányába, mint sokan mások évek óta összesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853217#post853217][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.24. 22:16[/b][/url]

- Az ultrahangos vizsgálathoz hasonlóan, bár azt hiszem, a pontos működését Sethtel kell elmagyaráztatnod. Rétegezte a varázslatokat, hogy az eredményüket meg lehessen jeleníteni,-*ehhez a részéhez nem ért, ő csak a bűbájok listáját és szükségleteit adta. Minden mást a fiaira hagyott, s eddig remekül bevált a műszer, ami térképként megbukott annakidején. A vizsgálat alatt kizárólag a gömbre összpontosít, utána viszont Adél arcát figyeli, szelíd mosollyal biccentve oldalra fejét. Aztán valamelyik zsebéből egy csomag zsebkendőt húz elő, a kismama felé nyújtva, amikor már képes a baba képén kívül másra is figyelni. A kérdéseket komolyan veszi - bár gyerekesen hangozhatnak, voltaképp pont ezek megválaszolása miatt van itt.
- Lássuk csak,-*hajol oda, s ha Adél nem akarja, el sem kell vennie tőle a gömböt. Csupán pálcájával rákoppint, halkan elmormolva a szükséges szavakat, szüneteket tartva és értékelve. A homok színe megváltozik minden koppintásnál, a vérellátás szintjeit jelezve elsőként, s ahogy a pálca hegye kört ír le, úgy fordul a kép is.*
- Egészségesnek tűnik, semmilyen deformitást nem látok. A korához mérten kicsit sovány, nem legjobb a vérellátása,-ami a körülmények ismeretében várható volt, bár nem ilyen mértékben. Újra a gömbhöz illeszti az érzékelő részt, s kikeres egy pontot, ahol gyorsan pulzáló, meleg színű fény jelzi a szívverést. A keze biztosan tartja a pozíciót, miközben felpillant Adélra.*
- Egy pár percig megfigyeljük, mennyire aktív és milyen a szívműködése. Ebben a korban már reagálnak egész sok dologra. A magzatvíz mennyisége elégséges, szóval némi mocorgást és a szívritmus változását szeretném tőle látni. Ha elsőre nem aktív, akkor lehet, hogy épp alszik, akkor finoman felébresztjük,-*magyarázza, hogy megelőzze az ijedelmet.*- Ez egy nonstressz-teszt, nem tesszük ki terhelésnek, ha nem indokolt,-*fűzi hozzá, míg a gömb felületén apró, villogó számok kezdenek megjelenni az első perc után, a szívverések percenkénti átlagát számolva.
- Ha éhes-szomjas vagy, esetleg szoktál neki énekelni vagy zenét engedni, most alkalmad van rá,-*szólal meg kicsit később, mert ezekkel mind lehet stimulálni a babát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853262#post853262][b]Kis Laura Grace - 2022.09.25. 14:24[/b][/url]

Egész nyáron azért dolgoztam, hogy meglegyen a pénzem erre a fesztiválra, és maradjon annyi, hogy jövő nyárig kihúzzam. Eredetileg mással akartam jönni, de ő, akinek simán csak nem mondjuk ki a nevét, hetekkel ezelőtt köddé vált. Valójában el sem akartam jönni, de a lányok nem hagyták, így hát most itt vagyok, és mivel én ittam meg a leghosszabb idő alatt az italomat, nekem kell rávennem valakit arra, hogy vegyen a nyakába, én pedig ki is szúrom a környezetem legmagasabb alakját, akihez oda is táncikálok, nem mondom, hogy teljesen józanul, és szépen megkocogtatom a hátát. Tuti befutó lesz, érzem. Ahogy két szám között éppen elhalkul a zenekar, hallania is kell, tudok én időzíteni.
- Szia, a következő számra nem vennél a nyakadba? Ha megteszed, négy lány fog inni az egészségedre.
Azért nyilván van valami jutalom is annak, aki megteszi, és fontos ezt mondanom, hiszen csak úgy miért is tenné, de öt nem igazán szomjas lány, azt mondják, az csábító, és nyugi, vannak köztünk ledérebbek is. Nem én, de vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853263#post853263][b]Bontovich Miksa - 2022.09.25. 14:26[/b][/url]

Megszoktam már, hogy a tömegben mindenki mindenkihez simul, koccol, beleböfög vagy fingik a másik aurájába, ezért először nem is veszem magamra azt, hogy valaki a hátamat kocogtatja.
Aztán hallom, hogy csiripelő, még az italok ellenére is, ismerős hang szólal meg mögöttem és tesz fel egy olyan kérdést, amire egyik férfi sem mondaná azt, hogy nem. Félszeg mosollyal az arcomon fordulok, hogy letekintsek a kissé ittas, mégis veszettül dögös lányra, aki elől hetek óta bújkálok.
– A négy ihat, te meg csinálhatsz mást cserébe - közlöm szemtelenül vigyorogva. - Remélem, hogy tudtad, hogy kihez beszélsz, mert féltékeny leszek, hogy más férfiakat engednél a lábaid közé..- bár jogosan tenné és egy szavam de legyen, elvégre ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853264#post853264][b]Kis Laura Grace - 2022.09.25. 14:27[/b][/url]

Ilyen az én formám. Komolyan, mintha valami nagyon rosszat tettem volna, és most, hogy végre több hétnyi puffogás után elengedtem a Bontovich Miksa problémakört, a sors úgy akarná, hogy telibe kapjam az arcomba. Hát biztos, hogy nem.
- Néggyel azt csinálsz, amit akarsz, én meg inkább iszom.
Felelem morcosan, és, hogy ezt kifejezzem, még a kezeimet is összefonom magam előtt. Egy ilyen felsőben, bölcs dolog. A féltékenységről ne beszéljünk, mert valójában mindenkire is féltékeny voltam az elmúlt hetekben, holott senki se mondta azt nekem, hogy ő az, akivel Miksa van.
- Ha tudtam volna, hogy te vagy, nem szólítalak meg. További jó szórakozást.
És én a magam részéről el is fordulok tőle, hogy elinduljak másfelé, leginkább ki a tömegből, mert ha itt maradok vele, olyat mondok, amit nem szeretnék. Még, hogy féltékeny lenne. Felháborító!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853265#post853265][b]Bontovich Miksa - 2022.09.25. 14:28[/b][/url]

– Grace, ne már - húzom el a számat a válaszán. Nyilvánvaló volt, hogy nem lesz egyszerű az, mikor majd összefutunk, de reménykedtem benne, hogy az egy nyugodt környezetben lesz, mondjuk egy könyvtárban, ahol nem lehet hangosan drámázni.
– Grace - nyúlnék érte, de ő otthagy. Látom, hogy a barátosnői csúnya szemekkel méregetnek. Gondolom vagy mesélt, vagy pedig most teszik össze, hogy rólam mesélt a lány és ezért még jobban utálnak, mint előtte.
Mindenesetre nem maradok itt velük, a hanem a tömegen keresztül a kis pukkancs után eredek. - Grace - kiáltok utána, de nyilván a zene túl hangos, így tudom, hogy esélyem sincs. - Grace, várj már - gyorsítok, ha kell futok is, s mikor végre sikerül utolérni, kezét hátulról elkapom, hogy egy finom rántással, magam felé fordítsam őt és mellkasomhoz vonjam.
– Utálj nyugodtan, meg is üthetsz, kiabálhatsz, bármi. Csak ne menj el - nyomok a hajába egy csókot, majd elengedem, még mielőtt úgy reagál, hogy mások azt hiszik éppen bántani akarnám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853266#post853266][b]Kis Laura Grace - 2022.09.25. 14:29[/b][/url]

Furcsa a reakcióm, még nekem is. Valójában elképzelni se tudtam, hogy hogyan reagálok majd Miksára, ha újra látom, mert úgy hittem nem fogom látni, most pedig itt van, és én vagyok az, aki menekülőre fogja, de nyilván nem elég gyorsan. Valószínűleg nem is akartam elég gyors lenni, de arrébb akartam jönni, távol mindenki mástól, hiszen, ha nem akarnám ezt, jobban védekeznék.
- Elhagytál.
Mondom ki a tényt, mert tényleg ezt csinálta, azok után, hogy elmondtam neki, attól félek a legjobban, hogy egy nap nem lesz ott, hogy minden szó nélkül távozik, azt mondta, hogy nem lesz ilyen, mégis így történt. Fujtatva állok, a mellkasának nyomva, de valójában ezt a pillanatot arra használom ki, hogy mélyen beszívjam az illatát. Olyan nagyon hiányzott, és annak ellenére, hogy egy igazi rohadék volt, szeretem a hülye fejét.
- Nem szóltál semmit. Én meg azt hittem, hogy a vizsgák miatt, hogy sokat tanulsz. Büszke voltam rá, hogy milyen komolyan veszed, aztán kiderült, hogy az első napokban megcsináltál mindent, és hazamentél. Miért ne menjek el? Hogy megdughass?
Igen, az alkohol és az érzelmek nagyon nem jó párosítást adnak ki, és én sem vagyok most a legkevesebb, de azt akarom, hogy tudja, megbántott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853267#post853267][b]Bontovich Miksa - 2022.09.25. 14:30[/b][/url]

Kicsit arcon csap az, hogy azt mondja elhagytam. Eddig eszembe se jutott ezzel a szóval illetni azt, amit csináltam. - Én nem hagytalak el - jelentem ki sután. Hogy hagyhatna el az ember valakit, akivel nincs is együtt, ugyebár? Nagyon szar ez így, érzem minden mozdulatában, hogy nagyon haragszik és nem tudom azt mondani, hogy nem joggal.
- Grace - sóhajtok egyet. Furcsa, de azt hiszem ebben a pillanatban értem meg azt, mikor Márton arról mesél, hogy Mira bánthatja is, az sem érdekli, csak az a lényeg, hogy legyen a közelében.
Pontosan ezt érzem most.
– Tehát azt gondolod, hogy csak azért jöttem utánad, hogy hízelegjek és elvigyelek megdugni? - kissé fájó a feltételezés, még akkor is, ha mindketten tudjuk, hogy kettőnk közt erről szól. Szólna. Kellene szólnia.
– Egy fasz vagyok, én ezt beismerem. Kurvára elbasztam, ezt is elismerem. De nem tudtam a szemed elé kerülni és inkább hazamentem és kiidegeltem a családomat - szerintem most otthon áldást mondanak azért, mert végre nem vagyok ott. Teljesen megértem, hiszen rajtuk éltem ki minden frusztrációmat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853268#post853268][b]Kis Laura Grace - 2022.09.25. 14:32[/b][/url]

- De, egy szó nélkül. A legjobb barátom vagy, az, akinek mindent el mertem mondani, és egyik nap még ott vagy, a következőn meg eltűntél.
Nekem ez elhagyás. A szüleim is elhagytak és az öcsém is, még ha tragikus módon is, úgy, hogy nem ők választották, de mentették. Nekem az, hogy valakitől lehetőségem sincs elbúcsúzni, minden frusztrációt előhoz. És, még ha tudtam is, hogy el fog menni, akkor sem hagyott időt a búcsúra.
- Nem zártuk le, és az előbb erre utaltál.
Mert hát mi mást csinálhatnék én vele, míg a többiek isznak? Oldalra pillantva szinte elnevetem magam, mert még így is, meddig trappoltam? A sátramig. Mintha pontosan tudnám, hogy ez lesz.
- Miért, mit tettél, amit nekem nem mondhattál el? Sosem ítéltelek el semmiért, ha megölsz valakit, kérdés nélkül segítek elásni, és alibit biztosítani. Semmit sem mondtam el a titkaink közül senkinek.
Annyira nem tudok ellenállni neki, most, hogy végre itt van, hogy bármennyire is megbántott, közelebb lépek hozzá, és megölelve szorosan bújok hozzá. Nem akarok veszekedni, de tudni akarom, hogy miért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853269#post853269][b]Bontovich Miksa - 2022.09.25. 14:32[/b][/url]

– Tudom. Ne haragudj - tisztában vagyok mindennel, amit a fejemhez fog vágni, azonban még mindig nem gondolom, hogy elhagyásról lenne szó. Itt vagyok, s szándékomban állt megkeresni őt, csak az a fene bűntudat vagy nem is tudom mi, ami dolgozott, dolgozik bennem. Képtelen lettem volna a szemébe nézni, holott.. Holott elméletileg nem csaltam meg, hát nem is vagyunk együtt.
– Kicsi, a más, az sok mindent takarhat, nem csak azt, hogy megfoglak és beváglak egy sátorba - emelem az égre a tekintetemet. Tudom, hogy minden erről szól körülöttünk, de hát pont ő mondta, hogy a legjobb barátja vagyok, így nem csak a szexre kéne gondolni.
– Ne firtassuk, jó? - kérem őt minden tisztelettel és szeretettel, amit csak érez és érzek iránta. - Tudom, hogy nem fogsz békén hagyni addig, amíg elmondom, de kérlek - szorosan ölelem és nem is szeretném ereszteni, mert hihet bármit, nekem éppen olyan szar volt ez a pár hét, mint neki.
- Eszünk valami felárazott, ellenben kurva szar fesztivál kaját?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853270#post853270][b]Kis Laura Grace - 2022.09.25. 14:33[/b][/url]

- Van egy banda, akinek van egy száma, ami élőben sokkal jobb, mint felvételről, és már szexeltünk rá és imádtam, de azért szerettem volna eljönni, hogy megmutassam neked élőben, hogy mennyire nagyon jó.
Mert nagyon szeretem azt a számot, van az egészben valami nagyon magával ragadós, a dobok, az egész, olyan vérpezsdítő, imádom. És nagyon sokszor meg szoktam hallgani, de élőben, az valami azon túli, és ezt szeretném, ha ő is meghallgatná.
- Nem, nem foglak vele szekálni, mert nem szeretnélek elveszíteni, de ha el szeretnéd mondani, akkor meghallgatlak, és nem fogok haragudni, rendben?
Erős ígéret, hiszen nem tudom, hogy mit tett, nem tudhatom biztosan, hogy nem fogok rá haragudni, vagy azért, amit tett, vagy azért, mert miatta került engem, de a barátságunknak ez a lényege, hogy a legrosszabb, legcikibb, legbénább és legjobb, legérzelmesebb pillanatokat is őszintén megosztjuk.
- Igen! És táncoljunk, meg, meg, meg van egy hely, arra, ahol te magad készítheted el a tetoválásod. Nem örökre szól, csak egy hónapig marad fent. Csináljunk tetoválást. Én csinálok neked, te meg nekem. De nem rajzolhatsz rám fütyit, rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853271#post853271][b]Bontovich Miksa - 2022.09.25. 14:34[/b][/url]

– Rendben - egyezek bele megkönnyebbülten. Nem azért nem mondom el, mert annyira végzetes dolog lenne. Kimondatlanul is megígértem, hogy titok marad, illetve nem akarom őt megbántani, mert én full szarul érzem magam. Kétlem, hogy ő csak úgy félvállról venné.
– Eszembe se jutna fütyit rajzolni - ennyire idióta még én se vagyok. Kinyújtom a kezemet, remélve, hogy elfogadja és kettecskén indulhatunk el ételt, italt és új tetoválást szerezni.
– Nagyapád simán elengedett? - nézek rá érdeklődve. Nem tetszik, hogy egyedül itt van és full random pasiknak a nyakába akar ülni. Remélem az öreg nem engedte el, csak nem ment el ennyire az esze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853272#post853272][b]Kis Laura Grace - 2022.09.25. 14:34[/b][/url]

- Azért jobban érzem magam, hogy letisztáztuk, hogy mit ne.
Mert hát na, szerintem meg simán benne van a pakliban, hogy de, képes lett volna. Én valami szépet tervezek, nonfiguratívat, vagy talán egy főnixet, igen, egy nagyon szép főnixet fogok rá rajzolni. A kérdésre megingatom a fejem kicsit.
- Pár hete már nincs otthon. A vérnyomása miatt. Egyik este arra értem haza, hogy a konyhaasztal mellett fekszik. Gyorsan ellátták, azt mondták az ispotályban tartják. Voltam bent nála, szinte minden nap. Aztán kérte, hogy csak hetente egyszer menjek. Voltam, mielőtt eljöttem, és megyek majd, ha hazaértem.
A kettő között pedig csak négy nap telik el, vagyis teljesen ideális lesz, mert akkor hat nap lesz az, amíg nem találkozunk egymással, és nem mondhatja, hogy a nyakára járok.
- Végigdolgoztam a nyarat, soha többet nem akarok fagylaltot látni, és most ez a jutalmam. Persze nem örült neki, azt mondta, hogy mihaszna vagyok, és szórom a pénzt, de ez sem tartott otthon.
A végén el is nevetem magam, ahogy a kezét megemelve körbepörgök alatta. Igen, nem vagyok már szomjas, de inkább csak becsiccsentett vagyok, és nem részeg. Vagy nem vállalhatatlanul részeg. Nem akarok szomorkodni, nevetni szeretnék, nagyon sokat, és kiélvezni, hogy itt van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853273#post853273][b]Bontovich Miksa - 2022.09.25. 14:36[/b][/url]

– És akkor pár hete egyedül vagy!? - emelem fel kissé a hangomat, mert ennek a gondolata sem tetszik. - Javul már az öreg azért? - nem szeretném, hogy ha vele is történne valami, mert elég szart élt már meg ez a lány. Én pedig pont a következő hullám kellős közepén tűntem el. Kurva jó időzítés volt meg kell hagyni.
- Egyáltalán nem tetszik, hogy egyedül vagy itt - jelentem ki határozottan. Értem én, hogy a többi csaj is itt van, de hát most is hol vannak? Na ugye. Bármi történhet vele, lehetnék egy pszichopata barom is, és azok a libák sehol sincsenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853274#post853274][b]Kis Laura Grace - 2022.09.25. 14:37[/b][/url]

- Igen, de úgyis egész nap dolgoztam. Ötre mentem, és tízig ott voltam, szóval csak aludni jártam haza. Kellett a pénz, nem nagyon akartam nem dolgozni, meg embert se nagyon találtak, de engem már ismernek, nem volt gond. Most egy évig megint van miből élnem.
Azt nem mondom, hogy nem akartam gondolkozni sem, mert akkor rá is gondoltam volna. És nem akartam mérges lenni rá, noha így is sikerült nagyon sokszor annak lennem. Az álmaimban rendszerint beköszönt, és nagyon sokat veszekedtem vele, aminek eredményeként szomorúan keltem, mert nem akarok vele veszekedni. Az ilyenek miatt pedig gondolkozni sem szerettem volna.
- Stagnál. De ha ki is jön, akkor is gondolom elmegy még gyógykezelésekre. Szokott olyanokra járni.
Volt már ilyen. Jó, ilyen sokáig nem volt távol, de volt már ilyen, pár napos. Mondjuk akkor többet voltam egyedül. Megtorpanva visszahúzom őt, és aggódva pillantok fel rá. Nem emlékszem, hogy aggódott volna amiatt, mert egyedül lát.
- De hát itt vagy, nem vagyok egyedül, veled vagyok. Tudom, hogy ha a fesztiválnak vége, elbúcsúzunk, vagyis, hát biztos neked is vannak itt olyanok, akikkel jöttél, és velük is lennél, nem akarlak elvenni tőlük. Szóval ha nem is végig, csak most egy kicsit. Vagy egy kicsit nagyon.
Közelebb lépve hozzá, picit pipiskedem,  és ha engedi, pici puszikat nyomok a szájára, majd, mintha semmi baj sem lenne, lazán megvonom a vállam.
- Aztán meg úgyis kezdődik az új év. Nem is beszéltük meg, hogy végül tanulsz-e tovább vagy sem? Márton biztos találna neked szerveznivalókat mondjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853275#post853275][b]Bontovich Miksa - 2022.09.25. 14:37[/b][/url]

- És akkor te addig tök egyedül maradsz, amíg ő kezelésekre megy? -szökken fel a szemöldököm. Nem, ez nagyon, de nagyon nem tetszik. Hát még kiskorú, meg védtelen és nő, ne legyen már egyedül
- De, ha én nem vagyok itt..? Nézd meg, hol vannak a barátnőid, akikkel jöttél? Hát simán elengedtek egy ismeretlen csávóval? -szép kis barátnők meg kell hagyni. -Ha nem én vagyok, hanem más? Mondjuk, aki kurvára rosszat akar neked? - érzem, hogy kissé kezdek ingerült lenni, ezt pedig ő is érezheti, hiszen erősebben fogom a kezét, amolyan birtoklási vággyal. Ha tudtam volna, hogy jön és csak csajok, biztos, hogy nem egyezek bele, meg biztos, hogy az öreg se. Hallatlan.
- Hát, tudomásom szerint végzős voltam, szóval nagy valószínűséggel már nem leszek ott a tanévnyitón - vigyorgom rá ártatlanul. Oké, a nagy búcsú elmaradt, pedig terveztem ám én, de kicsit közbeszólt a faszom. Köhöm, az élet.
- De majd a szellemem ott kísért, ne aggódj, vigyázni fog rád, ledumáltam vele - kacsintok rá, s mikor odaérünk a kajálós részre, körbenézek, hogy mit is kellene tömni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853276#post853276][b]Kis Laura Grace - 2022.09.25. 14:40[/b][/url]

- Igen, olyankor egyedül szoktam lenni.
Nekem ez természetes, így még a vállam is megvonom kissé. Ha nagypapi otthon van, néha annyi mondatot se mond nekem, mint ahány ujj van a két kezemen. A mi rokonságunk meg közös életünk nem nagyon volt neki betervezve, de mentségére szóljon, vannak napok, amikor próbálkozik. Tíz éve élünk egymás mellett, és az elmúlt években sok olyan nap volt, amikor sajnos egyedül vagyok, de feltalálom magam.
- Nem mentem volna el vele. Miksa, miért gondolod, hogy elmennék más fiúkkal? Nem vagyok ostoba. És látták, hogy ismerlek.
Jó, mondjuk láthatóan nem örültem a viszontlátásnak, de ismernek már annyira, hogy tudják, hogy a mozdulataimban ott van a szeretet is.
- Az a nyakbaülős csak egy fogadás volt, semmi több. De nem fogadok el italt idegenektől és nem repülök boldogan, hogy mások sátrait nézegessem. Én értem, hogy te sok lányt be tudsz hálózni, de nálunk fordítva volt, én akartalak téged.
Beszéd közben szembefordulok vele, mert érzem, hogy nem tetszik neki az, amit tapasztalt, és a szemébe nézve megsimítom az arcát, hogy érezze, tényleg szeretem őt, fontos nekem, és nem kell aggódnia, mert nem vagyok egy buta tyúk.
- Ami köztünk történt, az csak köztünk történt meg, és én nem szeretném, ha mostanában mással is megtörténne, mert, azt hiszem, nincs rá szükségem, és nem szeretném csak azért csinálni, hogy csináljam, az elején ez volt a cél, de aztán ez máshogy lett fontos. Tudom bonyolult női logika, de hidd el, én értem.
Arra, hogy tudomása szerint végzős volt, és hogy majd a szelleme kísért ott, hogy vigyázzon rám, csak megforgatom a szemem, de csak mosolygok én is, mert hihetetlen, hogy miket nem mond. A kaja pedig végre elérhető közelségbe kerül, aminek örömére mélyen a levegőbe szippantok.
- Mindent akarok.
És itt tényleg a mindenre gondolok, amit meg is kapok. Eszünk, bulizunk, ténylegesen a nyakában kötök ki, majd a nap végén nem is kérdéses, hogy nem szeretnék elbúcsúzni tőle, vele akarok lenni, hiszen hetek óta nem is láttam, azonban ő elbúcsúzik ad egy jó éjt PUSZIt, puszit, ha mondom, és elsétál magamra hagyva engem a gondolataimmal, melyek nem túl vidámak. Nem értem, hogy mégis mi történik, de úgy tűnik, erre nem is most kapok választ. Én ezt nem értem, de tényleg.

Egy kicsit azért pukkadj meg, de szeretlek

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853296#post853296][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.25. 22:02[/b][/url]

– Hát, lássuk be, azért néha jó, hogy vannak. Csak lehetnének kissé kevésbé öntelt egoista barmok, akkor lehet, hogy elviselhetőbbek lennének – nem mindegyik az, de a többségük igen és én ki nem állhatom ezeket a tulajdonságokat. Bár csak nagyobb játékos lennék, aki könnyedebben tudja kezelni a fölényes férfiakat, nyugodtabb életem lenne.
– A helyzet az, hogy még mindig nem szeretek unatkozni – nevetem el magamat, amikor elfoglaltnak nevez. Szoktam lustulni, bár olyankor is inkább tervezem, hogy mit mikor, de akkor legalább ágyban fekszem. – Hát ez a baj, egyszerűen semmi. Tényleg semmi ötletem, pedig most már illene valamit kipattintani a fejemből – többször neki indultam már, de mindig befuccsolt, amit szerettem volna. Nem tudom, hogy létezik-e a kiégés ebben a szakmában is, de azt hiszem, nálam éppen most van a tetőpontja.
A kosaramra és annak tartalmára pillantok. –Azt hiszem, kezdésnek ezek tökéletesek lesznek – állapítom meg elégedetten, majd előveszem a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi időm van még. – Viszont, sajnos lassan vissza kell mennem, vár még egy csapatnyi lelkesnek nevezhető egyén, akiknek el kéne magyaráznom, hogy mit hogyan, pedig lassan már én azt sem tudom, hogy merre az előre – nevetem el magamat halkan. – Örülök, hogy találkoztunk, jó volt újra látni - még annak ellenére is, hogy most kissé lestrapált, szavaim teljesen őszinték. Én mindig örülök az ismerős arcoknak, főleg, ha azokat jó ideje nem láttam.