Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Mindig hatalmas hibának tartottam, hogy sokan nem használják ki a százfűlé-főzet adta lehetőségeket. Micsoda ostobaság! Pedig csodákra képes, ha az ember jól csinálja. Egy párnáról lopott hajszál és a tükör előtt teljes elégedettségben fürödhetek a kinézetem miatt. Mondjuk kérdéses, hogy van életben ilyen testben még mindig ez a fasz, és hogy van egyáltalán működő spermája, de ebbe ne menjünk most bele. Még ne. Hamarosan úgyis mindegy lesz.
- Hihetetlen, hogy rávetted magad erre.
Viccelsz? Mindent megadnék azért, hogy szenvedni lássam őket és mindezt az én munkám gyümölcseként. Napok óta figyelem a bogolyfalvi házat, az ittenit, figyeltem a szokásokat, minden részlet a fejemben van remélhetőleg. Az a kurva ellenőrző karkötő a legfontosabb, különben tényleg az egész füstbe megy, és azt nem engedhetem meg magamnak, mikor már a házban sétálgatok, mint aki valóban idetartozik. Pár szó azokkal, akik megtalálnak, tökéletes gyakorlás is, hogy ne bukjak le, hiszen legalább minimálisan elő kell adnom az aggódó apukát. Mesterre mondom, ezek teljesen hülyék. Mit pörögnek éjszaka?
A folyosón lépteim koppannak csupán, ahogy kinyitom a kipakolt szoba ajtaját, és azzal a lendülettel is csukom, majd zárom be magam után. A poharat csúsztatom az éjjeli szekrényre, amibe már gondosan csepegtettem azt a mérget, ami mindent megold. Legalábbis nekem hatalmas elégtétel. Halk minden léptem és mozdulatom, mindössze a jég koccan össze az egyik pohárban, míg a másikban rum pihen csak rám várva. Óvatosan ülök az ágy szélére.
- Szia. Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852267#post852267][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.05. 16:12[/b][/url]

Mindig hatalmas hibának tartottam, hogy sokan nem használják ki a százfűlé-főzet adta lehetőségeket. Micsoda ostobaság! Pedig csodákra képes, ha az ember jól csinálja. Egy párnáról lopott hajszál és a tükör előtt teljes elégedettségben fürödhetek a kinézetem miatt. Mondjuk kérdéses, hogy van életben ilyen testben még mindig ez a fasz, és hogy van egyáltalán működő spermája, de ebbe ne menjünk most bele. Még ne. Hamarosan úgyis mindegy lesz.
- Hihetetlen, hogy rávetted magad erre.
Viccelsz? Mindent megadnék azért, hogy szenvedni lássam őket és mindezt az én munkám gyümölcseként. Napok óta figyelem a bogolyfalvi házat, az ittenit, figyeltem a szokásokat, minden részlet a fejemben van remélhetőleg. Az a kurva ellenőrző karkötő a legfontosabb, különben tényleg az egész füstbe megy, és azt nem engedhetem meg magamnak, mikor már a házban sétálgatok, mint aki valóban idetartozik. Pár szó azokkal, akik megtalálnak, tökéletes gyakorlás is, hogy ne bukjak le, hiszen legalább minimálisan elő kell adnom az aggódó apukát. Mesterre mondom, ezek teljesen hülyék. Mit pörögnek éjszaka?
A folyosón lépteim koppannak csupán, ahogy kinyitom a kipakolt szoba ajtaját, és azzal a lendülettel is csukom, majd zárom be magam után. A poharat csúsztatom az éjjeli szekrényre, amibe már gondosan csepegtettem azt a mérget, ami mindent megold. Legalábbis nekem hatalmas elégtétel. Halk minden léptem és mozdulatom, mindössze a jég koccan össze az egyik pohárban, míg a másikban rum pihen csak rám várva. Óvatosan ülök az ágy szélére.
- Szia. Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852268#post852268][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.05. 16:28[/b][/url]

Semmi, de semmi nem változik. A napok lassan telnek, őrületes, kínzó csigatempóban vánszorog előre az idő. Noah szereti a tudtára adni apró rúgásokkal, hogy itt van és élvezi anya és apa jelenlétét, talán ez az egyetlen, ami elvonja a figyelmét picit, amikor Will vagy más nincs vele.
Apropó Will, a nyikorduló ajtóra felpillant, majd a telefonján az órára. Fél 7 és már itthon is van? Lehet, most fog szülni és nem tud róla, hogy a kedves férje még éjfél előtt hazatántorgott?
A hálóinge a hasa fölé van felhúzva, mint mostanság oly' sokszor a nyár végi melegben, oda nem figyelve szokta végigfuttatni a mostanra szépen kikerekedett hasán az ujjait, néha csak viccből, hogy mozgásra ösztökélje Noaht. De az anyag visszahull a helyére azonnal, ahogy felül, fél szemöldökét felvonva a leülő Willre pillantva.
- Ma nem maradtál tovább... - Van a hangjában némi elégedett vidámság, főleg ahogy közelebb mászik Willhez megcsókolni őt. Tegnap túl jól sikerült végül a kis közös idejük, az összebújás, a férje remekül lenyugtatta az idegeit.
- Ugyanolyan minden amúgy. - Kiül a látható undor az arcára, de nem a másiknak szól. - Még mindig össze-vissza rohangálnak és készülődnek, mintha legalábbis Noah itt készülné leélni az életét. - Összekoccan a foga az idegtől. - Alig várom, hogy visszamenjünk Bogolyfalvára és csak hárman legyünk. Nem bírom már sokáig ezt a halom keselyűt körülöttünk. Will... biztos nem megyünk el mégis? Tudom, hogy... tudom, hogy meg kell emberelnünk magunkat, de ez borzalmas! - Szinte esdeklően pillant fel a mostanra számára legvonzóbb férfi arcába, hátha mégis meggyőzi, hogy tűnjenek innen el és ne forduljanak vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852269#post852269][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.05. 16:43[/b][/url]

Nagyon nehezemre esik, hogy ne vigyorogjak úgy, mint akinek elment az a maradék esze is, amit a magáénak tudhat. Ennél jobban nem is alakulhatnának a dolgok. De tartom magam: a mondatra mosolyodom el halványan, ujjaiért nyúlva viszonzom az apró csókot. Hatására szalad végig az undor gerincem mentén. Mindenre figyelnem kell. Tartanom kell magam!
- Akkor szedd össze magad, baszdmeg!
Beszélni kezd, és megint ömlenek a szavak belőle, mint annak idején. Ki van nyalva a segge, és megint nem jó neki semmi, ami történik. Legalább az biztos, hogy ebben nem változott. Akkor nem is lesz olyan nehéz megoldani ezt, bár most cseppet sem hagyatkozhatok az ösztöneimre.
- Hamarosan túl leszel ezen az egészen, és csak hárman leszünk. Te, Noah és én. Bogolyfalván. De ki kell bírnod ezt a pár napot még - gördülnek le a szavak ajkaimról nyugodtan. - Gondolj arra, hogy hamarosan a fiaddal alszol el és kelsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852344#post852344][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.07. 21:28[/b][/url]

Nem érzékeli, hogy bármi különösebben más lenne a férjén, elvégre minden nap hazaér, minden nap hoz neki innivalót, váltanak néhány szót. Az, hogy ez ma nyugodtabb mederben folyik, pusztán a szerencsekerék mai dobásának köszönhető, semmi egyébnek.
Úgy bújik Willhez, mintha hónapok óta nem találkoztak volna, még a megnyugodott szusszanás is elégedettséggel tölti el, ahogy féloldalasan (a hasa miatt) átöleli a másikat.
- Tudom... Nagyon várom, hogy itt legyen. - Aztán végre eltávolodik, hogy a pohár után nyúlhasson, de egyelőre nem iszik bele, csak a fedelét veszi le szórakozottan, az éjjeliszekrényén ott a fém szívószál, ami a kevergetéshez kell minden ilyen kis rituáléjuk során.
- Beszéljek apámmal ismét? Otthagyhatnád lassan a pubot, hátha végre ki tudom csikarni belőle az ígéretét, hogy maga mellé vegyen. - Őszintén szólva látni sem akarja a részeg férjét, sokkal jobban szereti a józant, akiben a felelősségérzet szikrája megcsillanni látszik mostanság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852351#post852351][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.07. 22:22[/b][/url]

Fél karral ölelem vissza. Kissé esetlen, kissé lagymatag, de mindent megteszek, ami tőlem telik. Már így is túlteljesítettem. De Mester legyen a tanúm, hogyha nem issza meg azt a szart 5 percen belül, lenyomom a torkán üvegestül. Nem érdekel, ha ő is megfullad, az csak még nagyobb elégtétel lenne. Boldogan nézném végig, hogy utána egyszerűen kisétáljak.
- Ez nem is rossz terv.
Barom. Ne röhögtess. Torkomat köszörülve fordulok el tőle, ahogy eltávolodik, aprókat köhögök, mielőtt visszafordulnék és csak elmosolyodnék a szavain. Hagyom, hogy eltávolodjon, hiszen nincs más választásom, mert a remény szikrája csillan fel tekintetemben, de inkább megint pofázik. Ezt a nőt pusztakézzel kéne megfojtani.
- Szerintem először legyünk túl ezen, utána beszélünk erről is - helyezkedem kicsit arrébb. - Sok minden történik most körülötted, ne gondolkodj ilyesmiken - fogom meg ismét kezét, hüvelykujjammal simítom végig bőrét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852841#post852841][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.18. 17:03[/b][/url]

Semmi oka nincs kételkedni, Will hozza a szokásos tartózkodó, de mostanában mégis kedves és odafigyelő formáját. Még a gesztusai és a szavai is megegyeznek az eddigiekkel. Úgy simul a férjéhez, hogy a gyanú árnyéka is elkerüli.
- Muszáj lesz. - Belesimul az érintésbe, miközben még mindig csak kavargatja az italt, de nem iszik bele. Idegőrlő lehet nézni.
Majd egy pillanattal később összefut a szemöldöke egy íves ráncba, a tekintete gyanakvóvá válik.
- Nem érzem rajtad a füstszagot... - A hangja is hideggé fajul, megáll a kezében a szívószál. - Kivel voltál már megint? - Az a fránya paranoiája. Folyton ott motoszkál a fejében, hogy kivel, hol, mikor és mit csinálhat Will
? Talán megint Júliával volt, azért nem érzi a pub szagát rajta? Még a jellegzetes enyhe alkoholbűz is olyan halvány, hogy már-már kirívó a szokásoshoz képest.
Azonnal elhúzódik vádlón meredve a férjére, mint akit csaláson kapott. Persze soha nincs bizonyítéka, de újra és újra bejátssza ezt a kártyát, talán, hogy felhúzza Willt, talán csak mániából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852870#post852870][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.19. 12:04[/b][/url]

Minden másodperccel, amivel húzza, hogy végre beleigyon abba a szarba, idegőrlő. Minél tovább kell ebben a szirupos, egymás támogatjuk idillben lennem, annál jobban tör rám a hányinger, mégis mosolygok.
Ujjam mozgása áll meg kézfején, ahogy a hideg hang elér a tudatomig, és ahogy ránézek, szemben találom magam tekintetével. Szemeimet forgatom meg a kérdésekre, nem nagyon, de éppen annyira, hogy érezze, mennyire nem fűlik ehhez a témához a fogam. Egy pillanatra ugyan megáll bennem az ütő, de végül... most vagy soha.
- Nem mintha elszámolással tartoznék neked - morgom elfordulva tőle, még kezemet is visszahúzom magamhoz. - De ha ennyire tudni akarod, azt a kurva gyerekgyógyítót intéztem - jelentem ki halkan. Térdeimre támaszkodva állok fel, út közben veszem magamhoz a poharat, amiben a rum pihen egy ideje. Kortyolok belőle, de biztos távolságban állok meg Adéltól, felvéve azt a biztonságos távolságtartást, amit William előszeretettel alkalmaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852872#post852872][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.19. 13:41[/b][/url]

Megrebben a szeme. Az arckifejezésén uralkodó ellenségesség látványosan olvadozni kezd, végül teljesen felülírja a lágyság és a kedvesség.
- Örülök, hogy végre törődsz vele. - Csendes, de hálás a hangja, még a keze is kinyúl megcirógatni Will arcát.
A szívószál pedig végre a szájához ér, és belekortyol az üdítőbe.
Gyanútlanul kortyolgatja, ugyanazt az üdítőt hozta neki, mint mindig, minden este, még változást sem érzékel. Nincs is hogyan.
- Szeretlek... mindenek ellenére, nagyon szeretlek. - Bár tudja, Willnek még mindig Júlia az első és nem akar tőle mást, mint Noaht. Mégis szereti, ragaszkodik ehhez a szívtelen emberhez, aki annyiszor megalázta már és okozott fájdalmat neki. Ha már egy család lesznek, szeretné tudatni, hogy érez, hátha ez enyhít a közöttük feszülő indulatokon, Will undorán iránta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852875#post852875][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.19. 15:10[/b][/url]

- Mégis a gyerekem - vetem oda félvállról. Az összes önuralmamra szükségem van ahhoz, hogy tényleg ne hányjam el magam ettől a mondattól. Még csak azt kéne hozzátennem, hogy a család fontos, de azzal már túllőnék a célon. Abban sem vagyok biztos, hogy ezzel nem teszem meg, de már mindegy: a szívószál köré szinte már kecsesen simulnak ajkai és kortyol bele. Szívem hatalmasat dobban, ahogy a megkönnyebbülés szalad végig gerincem mentén. Innentől már csak felfelé.
- Ne bízd el magad.
Jó, majd igyekszem nem kibaszott nagy elégedettséget érezni, hogy végre be tudta fogni a száját annyi időre, hogy igyon. A szóra rebben meg a szemöldököm, fejemet minimálisan fordítom el, miközben iszok: ezt nekem is tudtad mondani annak idején, tudod ki lenne képes hinni neked még egyszer, te ribanc.
Mégis az éjjeliszekrényre csúsztatom a poharat és ülök vissza oda, ahonnan nemrég felkeltem, ajkaimon halvány mosollyal. Tincsein simítok végig.
- Idd meg, aztán pihenj egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853143#post853143][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.23. 20:06[/b][/url]

Csak somolyog. Furcsa melegséggel tölti el, hogy Will szájából hallhatja az elismerést: 'Mégis a gyerekem' . De még mennyire. Noah a szemük fénye lesz, tudja. Már akkor képesek voltak a felügyeleti jogon civakodni, mikor csak egy sejthalmocska volt, most meg már a férje képes a fiának szidni őt, ha olyanja van. Bizarr apa-fia program, de Will legalább megpróbált nyitni az ötlet felé, hogy ne kezelje Noah-t tárgyként, és egyelőre ennél többet nem is vár el. Egyelőre.
Aztán később már bízik benne, hogy fejlődni fognak a szociális skillek ilyen téren, vagy újabb veszekedéseket fog produkálni a kedves férjével.
- Mhm. Hozz nekem a konyhából szőlőt, jó? Úgy megkívántam. - Most már rá tudja venni néha ilyen apróságokra, ha jó a hangulat közöttük, ha nem megy éppen semmin a díszhiszti. Most is sikerülni látszik: Will végigsimít még egyszer a tincsein, és kimegy, aztán csak telik az idő, ő pedig megint morcossá válik üdítő ide vagy oda.

Mikor végül a férje visszaér, puffog, főleg, mert szőlő sincs nála, csak egy újabb pohár üdítő, és büdös a cigitől meg az alkoholtól is. Már nem is rója fel neki, csak hisztisen végül befordul az oldalára, de Will se figyel rá különösebben. Ez a macskaharc a dinamikájuk már jó ideje.
Amire egyikük sem számít, hogy órák múlva, hajnalban szabályosan eláztatja az ágyukat, a pánik és görcsök eluralkodnak a testén, és végül órák múlva Noah megszületik. Sajnos nem úgy, ahogy szerették volna, és azt sem láthatja előre a takaró megnyugtató fedezékében pihenve, hogy másnap délutánra összetöri a lelkét az egyszerű tény: halott gyereket szült.