Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Izgulnia kellett volna s bár igaz, mozgatta zsigereit egyfajta izgatottság, de arcáról csak a lelkesedés volt leolvasható. Vonatra rángatta Kornélt már nagyon korán, egyrészt mert sietniük kellett (és mivel most sem merte használni a hopp-hálózatot, bele kellett ezt is kalkulálniuk az időbe), másrészt nem akarta, hogy az utolsó pillanatban valaki nyakoncsípje őket, hogy az igazolásuk, amivel kikérték magukat hétvégére nem éppen a legőszintébb engedély volt a szüleik részéről. Akkor az egész terve romba dőlt volna.
 - Csak azt remélem, hogy nem fogjuk megbánni - mondta halkan, amikor leszálltak az almádi állomásnál. Talán el is nyomta a hangját a mágusokból álló tömeg. Aznap ugyanis nemcsak ifjúsági futamokat tartottak, a profibb játékosok pedig egyértelműen több érdeklődőt vonzottak a Balaton partra.
 Rántott egyet a hátizsákján, ujjai pedig rászorítottak a Kométa nyelére, hogy véletlenül se ejtse el azt. Próbált kikeveredni a kavalkádból, s közben hátra-hátrapillantott, hogy barátját se veszítse el maga mellől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853029#post853029][b]Hollósi Zalán - 2022.09.21. 22:41[/b][/url]

Ujjai görcsösen szorították a szemüveg szíját, de mire kartávolságba ért volna, valósággal beleütközött Konrélba.
 - Nézd apa, kit fújt erre a szél. - intett Szatmári egy férfinak, akiről csak nagyon nehezen lehetett elhinni, hogy ténylegesen rokoni szálak fűzik az előbb említetthez. Orra görbe volt, tartása ellenben egyenes, meglehetősen alacsony, a szél is képes lett volna elfújni őt. Szemével hunyorítva próbálta beazonosítani, ki lehet a sapka alatt.
 Zalán eközben értetlenül hápogott, erre számos oka volt, valamennyi a barátjával volt kapcsolatos. Hogy került ide ilyen hamar? Ismeri ezt a kölyköt, de honnan? Miért nem hagyja tovább menni? Más is látta azt, amit ő épphogy képes volt kiszúrni?
 - Jól, persze hogy jól, de ha ezen a gnómfejűn múlik, mindketten lezuhanunk! Felfogtad, hogy ha tíz méterrel odébb történik, akkor a földbe csapódunk, te agyalágyult hegyitroll?! - szólt ki dühösen Kornél feje fölött. Ez már egyre több bámészkodónak és nem egy versenytársuknak is felkeltette a figyelmét. Aztán ismét barátjához intézte a szavait. - Pálcát használt. Ez egészen biztos, az a seprű... mintha konfúziós bűbájt szórtak volna rá, amitől megkergült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853030#post853030][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.21. 23:02[/b][/url]

Szemeim szikrákat szórnak, ahogy Szatmárira figyelem, miután még van pofája megszólalni. Eddig sem voltunk jóban, de mindezek után valószínűleg a legtávolabb kerülök tőle, amennyire csak képes vagyok rá.
Zalán felé fordulok inkább, akiből süt a méreg és a düh, megjegyzem, teljesen jogosan, így vállat vonva állok arrébb, hogy adja csak ki magából, ne legyek útban. 100%-osan egyetértek vele, így könnyű támogatást nyújtani a másik félnek. Fél szememet azért Lujzán tartom, de ő már Bütyökkel foglalkozik, aki csak értetlenül kapkodja a fejét köztünk a földön ülve. Megértem, én is ezt tenném a helyedben, de talán addig jó, amíg nem tudja mi folyik itt.
- Én is láttam, de azzal, hogy kiabálsz, még nem lesz jobban igazad, plusz ne felejtsd el, hogy lehet használni - intézem szavaimat Zalánnak, majd fordulok a sárga mez felé ugyanolyan hideg és szúrós tekintettel, mint nemrég tettem. - Köztudott, hogy csak a gyávák használnak pálcát gyorsasági versenyeken. Olyanok, akik tudják, hogy máshogy képtelenek lennének megnyerni bármit is - tartom a szemkontaktust, amit még én harcoltam ki Szatmáritól, és mondandóm után veszem le a sapkát a fejemről. Hallom, ahogy pár velem egykorú már rögtön összesúg, amin nem is kell meglepődnöm, szívem mégis hatalmasat dobban és legszívesebben most tűnnék el a föld színéről. Sokkal több mindenkit ismerek itt, mint első bliccre gondoltam volna. Fenébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853110#post853110][b]Hollósi Zalán - 2022.09.22. 21:07[/b][/url]

Szatmári úr belefehéredett Kornél látványába, de úgy tűnik, a fia nem zavartatta magát. Még annak ellenére sem, hogy intőn szorítottak egyet a vállán.
 - Épphogy megtanult újra járni és máris a kis Athanaczkovics akar megint a középpontban lenni. Apád mit szól, hogy ilyen alja barátokat szedtél össze magadnak? Egy utcakölyköt, akinek rendes seprűre sem telik, meg... Bocs, te ki is vagy? - biccentett Zalán felé állával, de pár másodperc sem kellett hozzá, amikor a felismeréstől önelégülten nyíltak el ajkai. - Te lennél a Hollósi fattyú? Vagy a családodnak van pofája felvállalni, hogy muglivérrel piszkította össze az amúgy is silány vérvonalad? Kár volt seprűt adni a te kezedbe is. Az unokahúgod legalább tisztában van vele, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Vagy őt is magatokkal cibáltátok idáig, hogy lássa, hogyan születik meg az ifjabbik Szárnyaszegett? Neki legalább csinosabb ábrázata van, mint nektek együttvéve.
 Már mindkét keze ökölbeszorult, de mégsem egy jobb horogra játszott. Ujjai közt ott volt már a platánpálca, nem sokkal később pedig már egyenesen Szatmárira meredt a hegye, láthatatlan célkeresztet rajzolva a két szeme közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853126#post853126][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.22. 23:01[/b][/url]

Nem az a kellemetlen, hogy kiderült, hogy itt vagyok, hanem az, hogy apám erről tudni fog. Ebből kifolyólag arról is, hogy egy Hollósival láttak, mikor nem egyszer közölte már velem, mennyire nem örül a barátságunknak, és szeretné - a végére szinte már követelte -, hogy azonnal vessek véget ennek az egésznek. Egy tinédzser ilyenkor mit tesz? Az ellenkezőjét. Nem vagyok hajlandó lemondani Zalán barátságól, amikor ő az első.
Mosolyogva hallgatom, amiket rólam mondd, és őszintén, egyáltalán nem visel meg, de mikor Zalán felé fordul, tudom, itt lesz vége mindennek. Kezem rándul meg, és abban a pillanatban szorul ökölbe, ahogy Szofi is a porondra kerül. Kékjeim méregtől villannak meg, ajkaim elnyílnak, de az egyetlen, amit látok a szemem sarkában feltűnő pálcahegy. Automatikus mozdulattal állok be a pálca elé, a vége szinte súrolja tincseimet.
- Te mikor ültél utoljára lovon? - nézek rá komoly ábrázattal, majd pillantok az ég felé, mint aki elgondolkodik. - Ó, valóban. Nem elég, hogy a csapatod kirakott nem etikus magaviseletért, de még az egyesületed is hátat fordított neked. Kellemetlen érzés lehet, miközben még egy rokkantat is megtartanak, mert olyan eredményeket hozott nekik - ez az a pillanat, mikor elmosolyodom, szemeibe nézve. Suttogás és hüledezés üti meg a fülemet. Körbepillantok. - És még nem is mondtad el nekik! Mit találtál ki, miért hagytad abba? Aki hazugsággal és csalással szerez magának barátokat és címeket, az ne ócsárolja mások családját és teljesítményét, mert csak még nevetségesebbé teszi magát - vonom meg vállamat. - Soha többet ne merd becsmérelni a barátaimat és a családjukat - mutatok hátam mögé, így kerül a képbe Bütyök is, akaratlan lépek egy aprót közelebb Szatmárihoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853129#post853129][b]Hollósi Zalán - 2022.09.23. 12:59[/b][/url]

 Megrándult a keze, amikor Kornél megint beállt elé. Nyelve hegyén volt pedig már az első rontás, ami eszébe jutott, de barátja szavai nyomán fakulni kezdett az emléke. Szemét közben le sem vette Szatmáriról, akit úgy látszott, szórakoztattak a hallottak. Mosolya egy ponton azonban meg-megrándult, nem bírta replika nélkül.
 - Nem fogom az időmet pazarolni egy inkompetens csapatra, akik nem juttatnak előrébb. Nem hiszem, hogy bárki el tudná hinni a kis mesédet, hisz semmi alapja sincs. - Kénytelen volt megállni egy pillanatra, mert az apja feszülten suttogott neki valamit. Ő csak lerázta válláról az intő kezet, úgy folytatta. - Húzz vissza az ispotályba, mert az agyrázkódásod nem tették még helyre. Vagy sírj a haverod vállán, nemsokára ő is megtapasztalja, milyen pofára esni. Rokonlelkek vagytok, a véretekben van. - Ezen a ponton kihúzta magát, hangját pedig felemelte, hogy a körülöttük lévők is hallhassák. - Látta itt bárki, hogy csalás történt? Valaki? Nem hinném!
 Zalán a síri csenden kívül nem tudta felmérni, mi történik körülötte, mert egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a platán - amivel még mindig Szatmárira célzott Kornél válla felett - kicsúszni készült a kezéből. Hiába szorított a markolatra, az berepült az emberek közé, majd csontos ujjak fonódtak rá, hogy megálljon.
 A fiú, akit elkapott, még mindig a földön ült, jobbján Lujza szemei szórtak villámokat, balján pedig a lefegyverző bűbáj használója állt. Kisugárzása olyannyira méltóságteljes volt, hogy nem csak a körülötte állók léptek hátrébb, de Zalánnak is elillant valamennyi bátorsága.
 - Kelj fel Artúr, nem vagy te ennyire gyámoltalan - recsegte halkan az idős hölgy. A sajátján kívül Zalán nem látott másik pálcát nála, csak egy fekete sétabotot, amit pont akkor eresztett vissza a lába mellé. Lassú léptekkel közelítette meg a fiúkat, s Zalán mellett elhaladva hozzáfűzte.
 - Bőven elég, ha ma csak egyvalaki szeg törvényt, használd az eszed, fiam.
Kornél mellé érve lepillantott, de szóra már csak Szatmárit méltelatta, aki akinek a nő láttán szintén inába szállt minden bátorsága.
 - Mindig tudtad, hogyan rejtsd szavak mögé a gyengeségeid, Simon, de az igazi leckét még mindig nem tanultad meg.
 - Nem történt semmi szabályellenes - makogta a fiú, de érződött, hogy az önbizalma porba hullt.
 - Hozzátok ide azt a seprűt! - rikácsolta az asszony hirtelen felindulásból, majd intett egyet, aminek nyomán pár gyermek furakodott át az emberek között, kezeik közt az ázott Hullócsillaggal. Ezek Lujza barátai voltak, hasított Zalánba a felismerés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853130#post853130][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.23. 13:31[/b][/url]

Tekintetem egyetlen pillanatra villan Szatmári apjára, akivel nem egyszer találkoztam már, de mikor a fia lerázza magáról a kezét, visszatérek hozzá. Elmosolyodom. - Az én kis mesémet? Rajtam kívül az egész egyesület ugyanezt mondaná - vonom meg vállaimat. Köztudott, hogy miért küldték el. A nagyravágyósága már akkor sem volt semmi, minden eszközt megragadott, hogy nyerjen egyénileg vagy csapatban, és ez okozta a vesztét. Bár az eredményeit nem veszi el tőle semmi és senki, mert valóban szépen teljesített, de az odáig vezető út eléggé rücskös volt. - Inkább esek egy barátom mellett, mikor tudom, hogy felsegít, mintsem egymagamban vergődjek a földön! - jelentem ki határozottan, olyan rideg és hideg hangon, ami még engem is meglep. A felszólalásra pillantok körbe, majd csóválom meg fejemet. - Senki nem mondta, hogy csaltál. A szövegértés gondolom nem az erősséged - ismét megrándítom vállamat. Ez a beszélgetés sehova nem vezet, mikor ő sem változott semmit. Csak az ő igaza, és még az apjára is képtelen hallgatni.
A hirtelen megváltozott légkör, de leginkább Szatmári sápadt arca miatt állítom meg következő szavaimat és nézek értetlen, hogy mi történik. Lassan fordulok végül a hátam mögül jövő hang felé, ami Artúrnak szól. Ki az az Artúr? Mikor Bütyök mozdul a megszólításra kerül villanykörte a fejem fölé. Tehát Artúr. Jobb, mint a Bütyök. Készülne a mosoly az arcomra a nő szavai hallatán, de Szatmári csak nem bírja ki, hogy reagáljon. Hüledezve kapom felé fejemet.
- Nem az a lényeg, hogy történt-e szabályszegés, te eszement troll! - fakadok ki hangosan. - Hanem, hogy nem egy, hanem két kor-  és versenytársad testi épségét veszélyeztetted egy - lényegében - neked nem is fontos versenyen! Fogd már fel, amiről mindenki beszél! - tárom szét karjaimat, mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed a dühtől, ami már egy ideje kikívánkozott. A nő hangja hasítja ketté a levegőt, és csak ekkor jutok el odáig, hogy jobban meg is nézzem magamnak. A felismerés villámcsapásként ér, azonban nem mozdulok és nem szólalok meg. Fontosabb dolga is van most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853131#post853131][b]Hollósi Zalán - 2022.09.23. 13:53[/b][/url]

- Sajnos igenis fontos, használt-e pálcát vagy sem. Szatmári úrfi kiskorúnak számít még, ami azt jelenti, hogy ha a Hollósi fiú állítása igaznak bizonyul, az lesz a legkisebb gondja, hogy érvénytelennek tekintik a helyezését - fordult az asszonyság Kornélhoz, ijesztő gyorsasággal váltva türelmesebb hangnemre, s kezével kicsit akadozva, de megveregette bíztatón a fiú vállát, jelezve, hogy minden mással egyetértett.
 Hatalmas, tollakkal tarkított talárja mélyére süllyesztette Zalán pálcáját, amitől a tulajdonosa kelletlenül nyögött egyet a háttérben. Azután vette csak kézbe a seprűt és futtatta végig a ráncos ujjait a nyélen. Hosszú, feszült csend telepedett a társaságra, amíg vizsgálódott.
 - Vigyétek a szervezőkhöz, hogy ők is igazolhassák - sóhajtotta mérhetetlen csalódottsággal.
 - Azt a szemetet csak bűbájok tartják egyben, ez nevetséges - prüszkölte Szatmári. - Magától romlott el, így jár az, aki sajátkezűleg tákolja össze magának.
 - A pálcádat.
 - Tessék...?
 - Azt mondtam, kérem a varázspálcát! - sipította ingerülten a boszorkány, majd a sétabot hegyét a fiú felé lendítette. Zalánban aggodalmas gondolatok kezdtek kavarogni. Persze, ez egy fontos verseny volt neki, de... tényleg ő legyen az oka, hogy valakit eljárás alá vonjanak törvénytelen varázshasználatért? Míg ő magában vívódott, Szatmári úr állt ezúttal a fia elé.
 - Erre semmi szükség, Gabriella. Én voltam. Nem kell megnézned a pálcáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853134#post853134][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.09.23. 14:21[/b][/url]

Kinek mi a fontos. Nekem igenis az előrébb való, hogy majdnem ketten megsérültek, köztük a legjobb barátommal, mintsem, hogy Szatmári ismét hozta a formáját. Ki nem szokott még hozzá ehhez? A vállamra érkező nyomásra fordulok oldalra és pillantok fel régi oktatómra, majd húzom el a számat durcásan. Jó, akkor csinálják úgy, ahogy a felnőtteknek kell, mit bánom én!
Azt mondjuk bánom, hogy a platán süllyed a zsebébe, és hatalmas levegőt véve szeretnék ágálni ellene, de megelőz, és osztja az ukázt tovább mindenkinek. Semmit nem változott ő sem. Még mindig úgy néz ki, mint egy sétáló aszaltszilva, de az biztos, hogy érti a dolgát, úgyhogy inkább csendben maradok. Majd később beszélünk erről, mert úgy tűnik, mindenkinek minden más fontosabb.
Fejemet kapom fel, ijedten nézek Zalánra, hogy a pálca elkobzása azt jelenti-e, amire gondolok, hogy jelenti. Automatikusan lépek hátrébb, hogy Zalán mellé kerüljek, halványan mosolyodom el Büty- Artúrra, tátogva kérdezem meg valóban jól van-e, a válasz után fordulok előre. Ha elveszik a pálcáját...
- De nem... - szólalok meg, mikor Szatmári apja igyekszik magára vállalni az egészet, de a mondat abbamarad. Lassan fordulok Szatmári felé, akinek meglepettsége a sápadtságával és hitetlenségével keveredik. Jó reggel! Sok időbe telt, mire leesett, mégis mi a rossebbe vágta a fejszéjét.
Szemeimet sütöm le, alsó ajkamba harapok. Tőlem balra Zalán áll, aki majdnem megsérült, de mindezt figyelmen kívül hagyva mentette meg Artúrt, aki a célpont volt. Szatmári megérdemelné azt, ami rávár, de az apja nem, és mégis magára vállalná, miközben, ha tényleg Szatmárin csattan az egész... Még csak 16. És Zalán hogy birkózna meg a bűntudatával? Óvatosan lépek a vénasszony mellé, majd elé, tekintetem Szatmárira villan ugyan, de semmi nem olvasható ki belőle.
- Taná- akarom mondani, Gabi néni - nézek felfelé rá, hangom halk és bizalmas. - Mások a prioritásaink a témában, tudom, hiszen maga a felnőtt, akinek kezelnie kell a helyzetet, de... biztos szükség van erre? Még csak 16 éves. Én... én nem is tudom. Egy életre meg lenne bélyegezve, és ha segíthetek valahogy... csak mondja meg, hogy kerülhetjük ezt el - igyekszem minél halkabban beszélni, hogy remélhetőleg senki ne hallja meg, aki a közelünkben tartózkodik. Reményteli tekintettel figyelem a nőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=853136#post853136][b]Hollósi Zalán - 2022.09.23. 15:27[/b][/url]

- Pontosan, kedvesem. Tizenhat éves  - pislogott hatalmas szemüvegén keresztül Kornélra.- Az olyan nagymúltú családoknak, mint amilyen az övé is, példamutatónak kéne lennie a rendelet iránt, ami a második legfontosabb sarokköve a varázslótársadalomnak. Ennek fényében Szatmári úrfi éppolyan bánásmódot érdemel, mint bármelyik fiatal, aki megszegi a törvényeinket és nem utolsó sorban: a testi épségét fenyegeti másoknak. - Szemei résnyire szűkültek, úgy méregette az idősebbik Szatmárit. No nem azért, mert gyanakodott volna, nem látta őt rendesen a tűző naptól. Zalánnak volt egy olyan érzése, hogy a hölgy tökéletesen átlátta már, mi folyik itt. Mint egy vén madár, úgy nyújtogatta nyakát emberről emberre, majd Kornél felé hajolt, úgy motyogta oda neki bizalmaskodva. - Kivéve, ha igazolni tudod, amit az imént mondtak. Tényleg szemtanúi voltatok annak, hogy Simon pálcát rántott a futam alatt, vagy igazat mondhat az édesapja?
 A hatalmasra nagyított szemek most Artúrt mustrálták, aki félve vont vállat, hisz ő volt az, aki a legkevesebbet látott a történésekből, ő repült legelöl. Aztán Zalán következett, aki zavarában két kezébe fogta a szemüvegét és babrálni kezdett a csatjával. Aggódva váltott pislogásával néma eszmecserét Kornéllal, úgy nyögte csak ki.
 - Nem... nem tudom. Már nem is vagyok annyira biztos benne - dünnyögte orra alatt, de nem mert ránézni az öregasszonyra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858254#post858254][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.01.06. 12:25[/b][/url]

Ajkaim nyílnak el hirtelen, de a nő folytatja, így belém fagy a szó. A nagy múltú családok. Lesütött szemekkel hajtom le fejemet, mert igaza van, mégsem érzem helyesnek, ami ebből kisülhet. Nagy volt a szánk Zalánnal, mert az igazságérzetünk ezt követelte meg, de most olyan, mintha valami nagyon rosszra készülnénk - a düh beszélt belőlünk, mert tényleg átgondolatlan volt, amit Szatmári csinált, de ez miatt megbélyegezni ilyen fiatalon?
- Én... én ne- - zavarba jövök attól, ahogy Gabi néni is megüti a bizalmaskodó stílust. Ő a legnagyobb boszorkány, akit ismerek, párbajból verhetetlen, tudom, hiszen tapasztaltam, a tiszteletem iránta mérhetetlen. Észrevétlen nézek Zalánra, a néma kommunikáció most nagyon megy köztünk. Remek. Fejemet fordítom rendesen Szatmári felé, és bár nem tartom magam jó emberismerőnek - nem is vagyok az -, de amit látok a srácon, az félelem. Megszeppenve mozdul hátrébb a fejem, majd nézek a nőre.
- Nem... - fordulok rendesen felé. - Nem hiszem, hogy jól láttuk - köszörülöm meg torkomat. - Zalán izgult a verseny miatt, ahogy én is, Bü- szóval Artúr seprűje tényleg kicsit összeeszkábált, és... és talán bennem a régi dolgok vannak felé. Nem voltam fair, amiért hagytam, hogy a konfliktusaink befolyásoljanak - vakarom meg tarkómat zavartan, lesütött tekintettel, csak felsandítani merek a boszorkányra, de végül emberelem meg magam és nézek fel rá rendesen, hogyha akarja, elkaphassa tekintetemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858256#post858256][b]Hollósi Zalán - 2023.01.06. 13:02[/b][/url]

Karvalyszemekkel mustrálta a vallomásokat, s bár Zalán nem volt biztos benne, de mintha valami halvány mosolyfélét látott volna az asszony vékony szájára húzódni, de olyan gyorsan tűnt tova, összezavarodott tőle.
  - Felügyelőként az összes gyerekem járművét ellenőriztem a futamuk előtt, remek állapotban volt. És az is biztos, hogy utólag konfúziós bűbájt szórtak az eszközre. De ha nincsenek megbízható szemtanúk, úgy vélem, elégségesnek kell találnunk Szatmári úr iménti vallomását.
 Az említett felé lépett és indítványozta, hogy menjenek a zsűrihez. Lujzát, Artúrt és a köréjük gyűlt gyerekeket maga után terelte egy intéssel, de még mielőtt eltűnt volna a sokaságban, gyors fordulatot tett. Ha Zalán reflexei nem lettek volna még mindig élesek a feszültségtől, talán el sem kapja a felé röppenő platánpálcát. Összeakadt a tekintete Gabriella asszonnyal, majd megint Kornélra bámult, mintha megerősítést várt volna, hogy az elmúlt percek valóban velük történtek-e meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858257#post858257][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.01.06. 13:41[/b][/url]

Aprókat bólogatok a nő szavaira, mintha a szívem nem akarna elszaladni a testemből izgalmában. Kicsit elnyílt ajkakkal követem végig tekintetemmel, ahogy mindenki elindul a nő után, mint valami szektavezető után - reflexből hajolok oldalra, amikor a pálca repül, és amit Zalán gondolkodás nélkül kap el.
Végül pillantok barátomra.
- Szerinted mekkora esélyem van arra, hogy ezt apám nem tudja meg? - nézek a távolodó tömeg felé, és a kérdés megerősítés is Zalán fel nem tett kérdésére. Valóban megtörtént, és valóban a közepén voltunk, és Szatmári valóban tartozik nekünk. Nem is kevéssel. Keserű szájízt hagy a gondolat maga után, de ez legyen a legkevesebb, amikor végre vége van az egésznek.
- Menjünk közelebb mi is, hogy halljuk az eredményt - bökök fejemmel a zsűri felé mosolyogva. Túl vagyunk rajta, úgyhogy innentől kezdve csak azzal szeretnék foglalkozni, hogy mi lett a verseny eredménye. Zalán túl sokat készült erre a napra ahhoz, hogy egy ilyen miatt el legyen rontva a kedvem vagy az egész nap, szóval, mintha mi sem történt volna indulok el arrafelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858260#post858260][b]Hollósi Zalán - 2023.01.06. 14:09[/b][/url]

Fülön csapta Kornél hangja, amitől kicsit oldódni kezdett a gombóc a torkában. Még érezte magán az ifjabbik Szatmári tekintetét, de nem mert arra fordulni, maga sem tudta, mi lenne a reakciója rá.
 - Ha ez számít... letagadhatom, ha kérdezik. - motyogta alig hallhatóan, ahogy bambán bámult a csetlő-botló Artúr után.

 Elmélyülten forgatta ujjai közt azt a bizonyos aranyérmet, s markába zárta, amikor elhaladt mellettük a helyét kutatva egy kisebb lánycsoport. Idő kellett neki még, hogy ezt a pörgést feldolgozhassa. Kaotikusnak tűnt, de ez a része éppenséggel tetszett neki. Emlékezett Szatmáriékra, ahogy a maradék becsületüket óvva sietve távoztak a helyszínről, miután a zsűrihez tessékelték őket. Lujzára, ahogy odapattogott gratulálni nekik, s míg ő Kornélt nyaggatta még az utolsó belészoruló gondolataival, addig Artúr is köszönetet mondott neki. A felügyelő tanáruk - vagy gyámjuk? Nagymamájuk? Zalán nem igazán tudta még kibogozni a titulusát - már csak tisztes távolból biccentett egyet neki gratulációképp, bár ettől nem tűnt kevésbé félelmetesnek a kisugárzása a történtek után.
 - Nagyon fura érzés - szökött ki valamiféle zavarodott nevetéssel a megjegyzés. - Ha minden rendben megy, akkor... nem én nyertem volna. Nem érzem olyan valódinak, tudod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858269#post858269][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.01.07. 14:01[/b][/url]

Halványan mosolyodom el az ajánlatra. Mindegy, hogy letagadja-e vagy sem, már maga a tény sem lenne jó, hogy Zalán tagadja, amikor igen erőteljesen fel lett rá hívva a figyelmem, hogy ne barátkozzak vele. Se vele, se Korival. Lényegében senkivel, akit apám nem hagy jóvá. Az ilyen helyzetekben értem meg, hogy Maxim miért menekült a Roxfortig.
Lehet nekem is odáig kellene menekülnöm - testvérem legnagyobb örömére -, hogy megszabadulhassak Lujzától, aki mindennek a végén sem volt hajlandó csak simán békén hagyni. Ezen is túl vagyok, bár a fenyegetőzésén, miszerint jön utánam a Bagolykőbe, nehezen teszem túl magam - inkább figyelek Zalánra.
- De nem ment minden rendben - vonom meg vállaimat. - Te kaptad, mert megérdemled és megküzdöttél érte. Plusz, ha nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, a mezőnyben lévő sorrendet nézve, Bü- Artúrnak kellett volna kapnia, de szerintem itt már mindegy volt. Fogd fel morális eredménynek, a verseny csak plusz volt - könyörtelenül fogalmazom meg a véleményemet és mondom is ki azt gondolkodás nélkül. Bármennyire is szeretném magam visszafogni, ha csak Szatmárira gondolok, ökölbe szorul a kezem és legszívesebben már a helyszínen utána mentem volna - egy köszönömöt nem nyögött ki. Se ő, se az apja.
- Ha gondolod beszélek Gabi nénivel, mi alapján döntöttek - fűzöm még hozzá, majd szusszanva fordulok az ablak felé. Tenyerembe támasztom arcomat és inkább csendben emésztem magamban a történteket, amíg haza nem érünk.