Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860490#post860490][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2023.03.09. 23:37[/b][/url]

X Kinézet   X Trapped   X Vajonténylegeztakarom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860491#post860491][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.10. 01:36[/b][/url]

Kezeimet zsebre vágva várom, hogy végre megérkezzen, a messzebb levő sziluettet sem veszem észre - fejem az ég felé fordítva fürkészem azt, hátha gyorsabban telnek a másodpercek. A köszönésre biccen lejjebb, kicsit oldalasan fejem, majd mosolyodom el. Gondolkodás nélkül lépek oda, vállánál húzom magamhoz, azon pihentetem tovább karomat és csókolok hajába.
- Remélem kész vagy - súgom tincsei közé, végül választ sem várva húzom közelebb magamhoz, véletlen se jusson eszébe elsétálni a másik irányba és képek be az omladozó kapun, hogy nemes egyszerűséggel rúgjam be a bejárati ajtót, mert biztosan nem fogok hozzányúlni.
Csak annyira állok meg az előtérben, hogy meggyújtsam cigarettámat, ami eddig a fülem mögött pihent és indulok a lépcső felé. Szótlan lépkedek a második emeletig, ami teljesen máshogy néz ki, mint amiket elhagytunk. A 9-es lakás előtt állok meg, kopogás nélkül nyitok be, elengedve az eridonost lépek be előtte a dohos, poros, félhomályos és kuplerájos szobába.
- Mikor takarítottál utoljára? Gusztustalan - rúgok arrébb egy köteg újságot, hogy ne legyenek útban. A lány kezét fogom meg, óvatosan húzom magam után a konyhába, amíg hallgatom a káromkodást és a motoszkálást az egyik zárt ajtó mögül. Mintha otthon lennék foglalok helyet az egyik bárszéken és húzom lábam közé a lányt, hogy vállára tegyem államat.
- Elhányom magam.
Csak bírd ki, amíg szükséges. Én is azt teszem: most a hős szerelmes a szerep, amit játszanunk kell. Fogadd el!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860494#post860494][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2023.03.10. 02:09[/b][/url]

X Kinézet   X Trapped   X Vajonténylegeztakarom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860500#post860500][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.10. 12:52[/b][/url]

A kisebb hangokat már automatikusan ignorálja az agyam. Az egerek és csótányok generálta neszezések már hozzátartoznak a mindennapjaimhoz szinte, így most sem ér se váratlanul, se undorral nem tölt el. Évek kellettek hozzá, de már figyelmen kívül tudom hagyni őket, ami igencsak megkönnyíti, hogy ne hányjam el magam. Mindezekre jön az állott szag, amit a felhalmozott könyvek és több éves, elázott, már penészes magazinok okoznak, ráadásul megtoldva a ház urának kesernyés szagával.
A szemem sarkában érzékelem a mozgást. Hümmentve fordulok arra: az árnyék mintha nagyobb lenne, és mintha kíváncsian nézelődne körbe a gusztustalan környezetben. Felső ajkam húzódik fel, mikor kivágódik az ajtó. Széles vigyor kerül arcomra.
- Végre! - emelem fel fejemet és nézek a férfire. A tagbaszakadt, alacsony és tömzsi ember szakálla inkább sárga, mintsem szürke, néhol vörös foltokkal. Fehér trikója foltos és láthatóan nem tiszta, a nadrág szinte leszakad róla, szemüvege görbén helyezkedik el orrán.
- Akiről beszéltem - csúszok le a székről és tolom kicsit magam elé az eridonost. - Találtál valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860502#post860502][b]Mesélő - 2023.03.10. 13:10[/b][/url]

Ha az ember patkányok között él, egy idő után ő is azzá válik, akár akarja, akár nem. Amint az ajtó nyílt, tudta, össze kell szednie magát, mert a nyikhaj, aki éppen beteszi a lábát a lakásnak nem mondható lyukba, nem szarral gurigázik - rendes patkányként inkább menekült volna. Pedig a bottestű senkinek nem lett volna joga akkor sem ennyire kibaszni vele, aminek a súlyát azóta is viseli, de rájött, jobb, ha engedelmeskedik, mert szinte biztos abban, hogy a faszfej nem egyedül dolgozik.
A piszkos tükör előtt simítja lefelé szakállát, a fésűt ugyan kezébe veszi, de végül vállat vonva dobja félre, és vendégei tiszteletére a legtisztább ruháit húzza fel. Megrángatja a trikó alját, mintha csak öltöny lenne rajta, morran egyet, végül rántja fel az ajtót. Amint kilép a szobából a megbűvölt jegyzettömb és a toll emelkedik fel és szegődik a férfi nyomába.
Fejét ingatja meg a kérdésre. Talált ő lószart abból a kettő mondatból, amit a nyikhaj osztott meg vele. Végre feléjük fordulva állapodik meg tekintete a lányon, aki kicsit jobban felé van tolva. Csoda, hogy nyála nem csöppen el, alhasában mozdul meg valami - ami igen gusztustalannak tudható be, maradjunk ennyiben -, ajkai ó-t formáznak, feje is mozdul mellé: igen, a férfi némán füttyent egyet, hogy utána ocsmány vigyor kerüljön a képére. A jegyzettömbnek int, a toll azonnal írni kezd:
"Honnan szalajtottad? Kiadó?"

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860505#post860505][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2023.03.10. 15:04[/b][/url]

X Kinézet   X Trapped   X Vajonténylegeztakarom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860506#post860506][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.10. 15:56[/b][/url]

Lusta, érdektelen tekintettel nézem végig, ahogy nemet int a fejével. Mi a fasznak tartom, ha képtelen megcsinálni azt, amit rábízok? Az arcomon valószínűleg látható a nemtetszés, azonban nem mondok semmit, számat elhúzva lépek ki Agárdi mögül és a konyhába lépve nyitogatom ki sorba a szekrényeket, amíg rá nem akadok a keresett üvegre. Két pohárba töltök: az egyiket lehúzom én, a másikat a lány kezébe nyomom, mikor a jegyzettömb érkezik mellém.
- Aki csak rád néz, leprás lesz - sandítok rá oldalasan. - Több testrészed is van, ami elválhat még tőled, úgyhogy felejtsd el - csúszok vissza Agárdi mögé és húzom ismét magam elé, fél lábamat teszem a tartóra. - Lehetőség szerint koncentrálj a feladatodra - mert rohadjon meg az előttem álló, majdnem akkora féreg, mint én magam, de ért ahhoz, amit csinál. Annak idején a minisztériumban dolgozott, valami nagyobb nevű barom volt, most meg nézd hova jutott.
- Agárdi, ő József, de szereti magát Josephnek hívatni - bökök a férfi felé. - A látszat ellenére nagyon jól ért az átkokhoz, ő fog nekünk segíteni - oldalról simítom nyakára tenyeremet, hüvelykujjam mozdul a puha és hófehér bőrön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860507#post860507][b]Mesélő - 2023.03.10. 16:08[/b][/url]

Mi sem prezentálja jobban gyávaságát, mintsem az, hogy az üzenet leírása után, de meglátva a rellonos arcán átsuhanó sötét árnyat, nyakát behúzva, felemelt kezekkel hátrál egy lépést. Ennek eredményeképpen esik hátra, hatalmas zajjal ér földet a súlyos test, egyik lába azon könyveken fennakadva, amiken elesett. Esze ágában sincs ezt a fenyegetést ismét üresnek venni: egyszer már benézte, azóta nincs a nyelve a szájában, szótlan tengeti mindennapjait. Nem lepődne meg, ha a fiú egy üvegben tárolná emlékként beszéléshez alkalmas szervét. Némán nyikkanva ül fel, megigazítja szemüvegét, majd a földről nézi a lányt, akinek derekára simul a nyikhaj keze. Faszfej. Ő meg bezzeg nem szórakozhat, mi? Régebben sokkal jobb volt, amikor neki is hozott nőket és nem tartotta meg őket saját magának. Azóta túl sok idő telt el, magának pedig képtelen keresni, hiszen pénze sincs rájuk.
A bemutatkozásnál fordul el durcásan a párosról. Csak oldalasan sandít vissza rájuk, majd ismét az ajtót pásztázza. Kapja be mindkettő. Nehezen tápászkodik fel, a végére hangosan szuszog, mint aki menten elájul, homlokán izzadság csillan meg.
"Kellenek a felmenőid, nagyjából az ük-ükszülőkig a családfád. Anélkül nem tudok elindulni semerre, kutatnom kell a családod után."
A jegyzettömb engedelmesen siklik a lány elé. Joseph vár, amíg biztosan elolvassa, majd irat tovább a tollal.
"Utána mindent tudnom kell az árnyékról? Elias azt mondta, egy árnyékról van szó. Szóval róla is beszélnünk kell majd."
Ismét a lány elé kerül a tömb, Joseph pedig izgatott lesz, ahogy meglátja a lány árnyékát különállóan mozogni. Szemei felcsillannak, mint egy gyermek, hangtalan sikkantva guggol le és bök az árnyékra, tehát inkább a padlóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860509#post860509][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2023.03.10. 16:50[/b][/url]

X Kinézet   X Trapped   X Vajonténylegeztakarom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860518#post860518][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.10. 21:49[/b][/url]

El se tudtam először hinni, de úgy tűnt van valami közös bennem és Miksában. Most az egyszer még talán valamiféle együttérzés is motoszkált a belsőmben, de szerencsére gyorsabban továbbmentünk a témákkal, minthogy realizálódjon a dolog.
- Otthonos - jegyeztem meg mosolyogva, miközben engedtem, hogy lesegítse a kabátom. Furcsa volt. Az egész légkör. A törődés. És hogy itt az emberek nem félnek kimondani azt, amit éreznek és gondolnak. Talán titkok sincsenek?
- Köszönöm - suttogtam elfúló hangon. Valahogy Albert úgy tudta mondani, és olyan szemekkel nézett rám, hogy azonnal elpirultam. Pedig általában nem vagyok olyan fajta. Az érzéseim diagnosztizálása helyett igyekeztem a figyelmemet a körülöttünk lévő beszélgetésnek szentelni, ám az csak hamar terelődött ránk. Hitetlenkedve lestem a tanár úr irányába.
- Komolyan? Ezt hallanom kell egyszer - jegyeztem meg, bár komoly elképzeléseim voltak az említett újévvel kapcsolatban is. És aztán én voltam célkeresztbe. Évek óta először szegeződött ennyi szempár rám csak azért, hogy megismerjenek engem. Hirtelen zavarban éreztem magam, és az igazság az volt, hogy nem tudtam a választ. Abban a pillanatban, ezzel az egyetlen jól irányzott kérdéssel egy lyukat talált.
- Több rész is érdekel, egyenlőre gyakornoknak jelentkeztem, hogy mindenbe belelássak kicsit - válaszoltam semlegesen. Aztán egy pillanat alatt váltottam át, engedve felszínre lépni a lányt, aki képes napokig egy ház falánál ülni egy élőláncba és minden erejével küzdeni olyan eszmék mellett, amelyek számítanak neki. - Az igazság az, hogy szerintem több rész is van, ahol modernizálni lehetne a rendszert. Nem azt mondom, hogy az első pillanatban törvénymódosításokba akarok kezdeni... - próbáltam oldani kicsit a szavaim súlyát. - ...de külsős szemlélőként láttam olyan cselekedeteket, amelyek megakadályozásával, vagy valamilyen erre irányuló megmozdulással jobbá lehetne tenni a mágustársadalmat. Jelenleg sokan vannak, akik kritizálják a rendszert, és ha meghallgatnánk ezeket a hangokat, optimalizálni tudnánk a helyzetet. Nem akarok tiszteletlen lenni, de jelenleg olyanok ülnek a minisztériumban, akik hasonlóképpen azt mondják, hogy "egy jól bevált fellépő még mindig sokkal jobb, mint kockáztatni" - csatoltam vissza a belépő beszélgetések utolsó foszlányait. - Ha nem végletekben gondolkodnánk, akkor azt mondanánk, hogy érdemes megtartani tavalyi elemeket, amelyek vissza fogják csábítani a közönséget, de újabb fellépőket is meghívni, akik mondjuk a fiatalabb társadalomnak szólnak - szemléltettem példán. Aztán zavartan Albertre néztem, mintegy megerősítést várva, hogy nem mondtam semmi rosszat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860527#post860527][b]Borlai Artúr Máté - 2023.03.11. 00:49[/b][/url]

Azt hittem, hogy ennél jobban bírom a piát, de nagyon hamar ellazultam tőle. Talán a túl sok meló, mellette maszekolás és tanulás az oka. Nem nagyon van szabadidőm ennyi minden mellett. Nem szoktam inni, de most jól esne felönteni a garatra. Na, persze nem lerészegedni, csak egy kicsit elengedni magam. Azonban ezen nincs időm sokáig mélázni, mert a nem várt régi barát megjelenése egészen más irányba sodorja az estét, ezzel pedig a hangulatom is. Régen olyan jóban voltunk, már a Bagolykő előtt is ismertük egymást hála a szüleinknek. Aztán valahogy érdekes irányba mentek a dolgok, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Az ujja köré csavart, pedig tudhattam volna, hogy nem akar semmi komolyat, aztán pedig mások szeretetére vágyott. Ismerem a barátság extrákkal definícióját, de akkor is rossz érzés volt. Kicsit most is az, valószínűleg nehezebben viselném, ha nem ittam volna már.
- Nem, hát nekik bővebbe... - Kezdem el magyarázni, hogy mennyivel több lehetőségük van oktatást kapni és biztosan több érdekességet mesélnek a professzorok, azonban az alkohol lassan áramlik az agyamban, így fokozatosan leesik, amit Dóra mond és zavartan vihogni kezdek, hogy hülyét csináltam magamból.
Az ölelés egyszerre esik jól és érződik idegennek. Sok idő telt el a legutóbbi ölelkezésünk óta. A beszélgetésünkön egyáltalán nem érezni ezt a hatalmas szakadékot, már ami az időkiesést illeti.
- Igen! - Vágom rá büszkén kihúzva magam. Mindig is ez volt az álmom, többen próbáltak lebeszélni róla, még a diplomával a kezemben is inkább nagy cégekhez próbáltak terelni Sándor bá‘ helyett. Lehet ott többet keresnék, de itt tanulhatom meg azt, ami igazán érdekel.
- Aloho-Dora, ami kinyitja előtted a világot. - Tárom szét a karomat egy huncut mosollyal. Magam sem tudom, hogy ez a név honnan jött ezzel a szlogennel, leginkább csak kicsúszott a számon, az agyamon a kontroll részt kikerülve a mellkas simítás hatására. A szívem erősebben ver, egy kicsit nagyobbat nyelek ettől a gesztustól. Most komolyan flörtöl, vagy ennyire megártott a pia?
- Miniszter? Hm... Közlekedési miniszter esetleg, ha már minden ujjam tönkremegy. Addig még sok időm van. - Persze egyáltalán nem vágyom politikai pályára, nincs olyan kiállásom, nem is szeretek beszélni mások előtt, félek, hogy belezavarodok. Ezeknek olyan szóbeli vizsga érzése van és az feszélyez. Hálásan mosolyogva köszönöm meg a szurkolást.
- Na és Te? Miniszterasszony leszel? Vagy maradt az aurorság? - Kérdezem érdeklődve. Nekem annyira nehéz Dórát csendőrként elképzelni, neki sokkal inkább van miniszteri kiállása, mint nekem valaha lehet.
A fesztelen jó hangulat nem tart sokáig, mert sikerült ráterelnem a szót Burritora. Ettől a témától nem ezt vártam, nagyon nem. Mi az, hogy elvette!? Szemeimmel hunyorítva pislogok a gyűrűre, majd nézek fel az arcába. Újból nagyot nyelek, bár ez egészen más jellegű izgalom miatt van.
Kállay-Arslan... Pff...
- Úgy tűnik nem. - Felelem tömören, ahogy számat megnyalva igyekszem rendezni a vonásaimat. Már nem vagyok szerelmes, miért bánt még?
Miért ő kellett neki és nem én? Ő talán miniszter?
- Gratulálok, ebben az esetben. Mikor? - Kérdezem egy rövid tőmondatban az esküvő időpontját. Kíváncsi vagyok a családja mit szólt ehhez az egészhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860536#post860536][b]Holló Albert - 2023.03.11. 09:33[/b][/url]

Mindig olyankor jönnek a plusz feladatok, amikor megígérem, hogy időre érek haza, jellemző ez. Azonban nem aggódom, aggódjon az, aki bevállalta, hogy hozzánk jön vacsorára. Egy nagyobb összeget mernék tenni arra, hogy ki az, akivel a mai vacsoraasztal bővül, de nem szóltam semmit, nem ellenkeztem, sőt, ami azt illeti, ezzel mindenkinek a kedvébe teszek. Aki olyan régi motoros házas, mint én, az pontosan tudja a felesége kis titkait, és enged az örömének. Éppen ezért, ahogy belépek az otthonunkba, és meghallom a vendég hangját, elmosolyodom, és máris úgy terelem a gondolataimat, hogy az tökéletes legyen a feleségem számára. Az aktatáskámat elengedem, a mágia egyből mozgásba lendül, és kényelmesen a nappalin át a dolgozószobámba repíti.
A saját, madaras-leveles papucsomba bújva, csak a mellényemet magamon tartva, az ingujjamat feltűrve lépek be a helyiségbe, könnyedén végignézve az egybegyűlteken, mintha egy teljesen hétköznapi jelenet lenne. - Jó estét mindenkinek. - a feleségemre mosolyogva veszem elő a láncon lógó órámat, majd lesandítva a mosolyom kiszélesedik. - Úgy vélem, még mindig tökéletes az időtartásom, vacsorázhatunk. kézmosás fiatalok. - Nem mintha emlékeztetnem kéne őket, hiszen felnőttek mind, de azért én mégis megteszem, jelezve, hogy emelkedjenek meg, és helyezzük át a székhelyünket az étkezőbe. Én el is indulok, hogy megejtsem a tevékenységemet, és ajánlom az ötből legalább három felszólítottnak, hogy kövessenek. Mint mondtam, régi játékos vagyok én a házasság terén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860537#post860537][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.11. 10:11[/b][/url]

Meg se merek szólalni azzal kapcsolatban, hogy hallania kell egyszer, mert pontosan tudom, hogy nem egyszer fogja hallani, hanem most, és valójában csak az a kérdés, hogy Sztí-e a gyorsabb vagy az anyám. Előbbi nyer, és büszkén nyújtja át a telefonját Rue-nak, amin az újévi, nem kicsit részeg, ám csodás produkciónk látható Miksával, amint a Csepereg az esőt énekeljük, majd átváltunk az Úristenre. - Ez egy hagyomány, hogy a fiúk újévkor felmásznak a templom tetejére és bibliai énekeket énekelnek. Bogolyfalván nincs templom és Miksa nem szándékozott pap lenni, vagy a kórusban énekelni. - pedig az hallatszik, hogy részegen is nagyon jó hangja van, szóval papként és lepattintotta volna a fehérneműt az asszonyokról, de jó ez így, hogy végül más irányba mentünk el.
Ezt követően anya a minisztériumra tereli a szót, én pedig Rue-t figyelem, hogy melyik lesz az a pillanat, amikor felszínre tör az, aki a zavarban lévő lány alatt lakik, és elmosolyodom, ahogy ez egy pillanat alatt bekövetkezik. A tekintetem az anyámra siklik, aki érdeklődve hallgatja, még egy kicsit előre is dől, és elneveti magát picit, amikor a saját mondataik jönnek vissza. Ahogy egyikről a másikra nézek, látom, ahogy az aktatáska végigsuhan a nappalin, ami azt jelzi, hogy apa megérkezett, de rajtam kívül csak Andris realizálja az eseményt, ahogy elnézem, és ő is inkább azt várja, hogy milyen reflektálás lesz itt. A tekintetem visszavándorol Ruera, és biccentek egy kicsit, hogy teljesen rendben van, ahogy kifejti a véleményét.
- Ne is mondd, ódivatú és szürke hely a minisztérium, és aki a muszájnál több időt tölt bent jelenleg, az szintén szürkévé válik. Alberttel anno megegyeztünk, hogy csak a munkakörének egy bizonyos százalékát tölti bent, és jórészt inkább az előkészítőkben, a tanodában és az egyetemen van, különben elhagyom a kertészért, és volt időszak, amikor csak az mentette meg, hogy nincs kertészünk. - Anyának egy ponton megrebegnek a pillái, tudom, hogy máshol jár fejben, és azt is, hogy ez nekem, reményeim szerint jó, mert pont azt csinálja, amit kértem, hogy csináljon, ő pedig boldogan eleget is tesz ennek. - Köszönöm, látjátok, olykor megéri kockáztatni. Szervusz drágám. - Pillant fel az apámra, olyan szerelemmel, mint mindig, hogy mégis hogyan csinálják, arról fogalmam sincs. - Apa. - biccentek felé én is, amit két másik követ, ugyanis Andris már gyerekkorunk óta, amióta Esztivel jár, így hívja őket, teljesen egyértelmű volt, hogy a húgom férje lesz. Fekelve a kezemet nyújtom, hogy segítsek felállni Rue-nak, de az anyám csak leint. - Menj csak a többiekkel, ha jó látom, ebből a csodás felsőből kijött egy szál, gyorsan megigazítjuk, észre se fogjátok venni. - egy pillanatig sem ellenkezek, pedig talán kellene, de helyette inkább Andrisék után én is elhagyom a terepet, látva, hogy anyám megemelkedik, és Rue felé lép. - Ne aggódj kis drágám, legilimentor vagyok, erősebb, mint azt bárki feltételezné. A férjem sokáig próbálkozott okklumenciával, de előttem nyitott könyv. Ahogy belépett és a hangodat hallotta, a ma kiküldött levélre gondolt, amiben a sikeres pályázatról tájékoztatnak. Azokat, akik mindenesnek vettek fel, már kiértesítették, téged azonban egy most alakuló részlegbe osztottak, az ő javaslatára, rajta múlik, hogy a frissen végzett diákok, akik a minisztériumba szeretnének bekerülni, milyen pozíciót kapnak. - előre nyúlva megsimítja Rue haját, és halványan elmosolyodik, tényleg olyan, mint egy jóságos tündérkeresztanya, az ember nem is feltételezné, hogy milyen fájdalom lakik benne egy ideje már. - Mesélni fog erről, hamarosan. Csak Albert miatt aggódik, hogy ne legyen rád befolyással semmilyen szinten, de megnyugtattam, hogy a státuszotok baráti. Bekerültél, önmagad miatt kicsim, légy nagyon büszke magadra, megérdemled. És most menjünk vacsorázni, mielőtt még túl hosszú lesz ez a száljavítás. - nyújtja felé a kezét, hogy karoljon bele, és az étkező felé tereli, ha elfogadja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860554#post860554][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.11. 16:03[/b][/url]

Unott képpel nézem végig, ahogy hátraesik. Ez a patkány túl gyakran felejti el, hogy mégis hol a helye - őszintén, nem különösebben zavar, hogy folyton emlékeztetnem kell rá, meglepően szórakoztató látni a vonásain a félelmet, és ahogy árnyakként suhannak át az emlékek az arcán. A fájdalom mindig a legjobb módszer arra, hogy megértessünk emberekkel dolgokat. Most is bejött, és még attól sem kell félni, hogy kifecseg bármit is.
A pultra letett pohárral játszom, amíg ők megbeszélik a részleteket. Az árnyék mozgását figyelmen kívül hagyom, pedig nem nehéz észrevenni, hogy mintha egyre terebélyesedne. Kérdőn hümmentek meghallva a nevemet, fejemet lassabban fordítom a lány felé.
- Baszdmeg.
Baszdmeg. Kékjeim kerekednek ki kicsit, majd köszörülöm meg torkomat. - A születési nevem David Jeremy Ebony. A használt nevem Elias Napoleon - mosolyodom el lesütött tekintettel, mintha csak szégyellném magam, amiért eddig őriztem ezt a titkot előtte. Ujjam mozdul derekán, könnyed mozdulattal fordítom magam felé, amíg Joseph szívatja magát az árnyékkal. - Ez a kettőnk titka - húzom magamhoz közelebb. - Amit senkinek nem mondhatsz el, mert következményei lesznek - búgom ajkaiba szavaimat. Így is sokkal többen tudják ezt a kis apróságot rólam, mint illendő volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860555#post860555][b]Mesélő - 2023.03.11. 16:33[/b][/url]

Előre tudhatná, hogy átgondolatlan a cselekedet, amit megtett. Idegen entitással találkozik, semmit nem tud róla, mégis veszi a bátorságot, hogy interakcióba lépjen vele. A böjtje meg is van.
Joseph teste megmerevedik, utána kezd el remegni. Tekintetéből pár másodperc erejéig eltűnik a fény, hideg verejték folyik végig halántékáról arcára, ott tömörül több csepp állánál. A fájdalom nem tűnik valósnak, mégis annak érződik, és a férfi szinte már tudja, hogy ez itt a vég. Másodpercei vannak csupán vissza, amivel párhuzamosan a toll is mozdul a tömb felett:
Hideg van. Fáj. Levegőt kap- Mi tört- Vége van.
Mellkasa szorul össze, ezzel egy időben koppan térde a járólapon, és végszóra szakítja át a toll a papírt, ami hangosan szakad át, majd mindkettő esik a földre, ahogy a mágia már nem éri őket. Úgy érzi évek telnek el, mire a hidegség érzete alább hagy, bár úgy tűnik, soha nem fog elmúlni. Így legalább lemarad a két fiatal interakciójáról, mert a féltékenység is marná a torkát, szerencsére jelenleg nagyobb gondja is van ennél.
Levegőért kapva, rémülten tápászkodik fel és a lehető legmesszebb kerül az árnyéktól, bár valamiért sejti, nem tudna elmenekülni előle, így a távolabb kerülés is maximum időnyerés lehet. Még mindig fénytelen tekintetét emeli a lányra, keze mozdul, így kerülnek ismét a levegőbe eszközei.
"Mindent tudnom kell. Írd le a családneved."
Lebeg pofátlanul valamennyire Elias és a lány közé a jegyzettömb.
"Mikor tapasztaltad először? Hogyan? Mikre képes?"

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860566#post860566][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2023.03.11. 18:42[/b][/url]

X Kinézet   X Trapped   X Vajonténylegeztakarom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860589#post860589][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.11. 23:59[/b][/url]

Mosolyogva néztem a két bolondot a tetőn bohóckodni. - És úgy gondoltátok, hogy az Úristen megfelelő bibliai ének? - kérdeztem cukkolva Albertet, egy pillanatra elfelejtve, hogy körülöttünk még mennyi számára fontos ember figyeli minden kis rezdülésünket.
Aztán ahogy hangom egyre magabiztosabb lett a halk szobában, éreztem, hogy az eddigi félelmeim felszakadnak. Sose akartam más lenni, mint ami vagyok, és ezt most se szerettem volna másképp. Ha ezért az emberek nem fognak szeretni, az az ő döntésük. Néha nehezebben kezelem, néha jobban. De úgy, hogy tudom Albert velem van, és nem kell egyedül megvívnom a csatát, máris könnyebb.
Kissé kizökkent az újabb ember érkezése. - Jó estét - biccentek félszegen, egy halvány mosollyal figyelve a szerelmes pillantásokat. Régen a saját szüleimet is ilyennek láttam. Ők egymással szemben most is ugyanazt a törődést képviselik, mint négy éve, csak éppen az én szememben változtak meg. Mert ameddig egymásba voltak bolondulva elfelejtettek gondoskodni három gyerekről, akiknek fogalmuk se volt hogyan kéne felnőni egyik pillanatról a másikra.
Zavartan pillantottam hol Albertre, hol az anyukájára, aztán egy fél mosollyal jeleztem, hogy megleszek. Biztos voltam benne, hogy a felsőmnek semmi baja, még csak meg el se fordítottam a fejem, hogy ellenőrizzem. Ahogy lassan nekikezd, az arcom úgy válik egyre komolyabbá, és habár minden szót értek, mégis nehezemre esik felfogni őket. Sikeres pályázat. A szavak már azelőtt újra és újra pörögtek a fejemben, hogy befejezte volna a nő a beszédet. Miért volt ilyen kedves?
- Én... köszönöm. Nagyon - jelentettem ki még mindig alig találva a szavakat, és felállva megsimítottam a karját félszegen, kissé hanyagul. - Mindjárt csatlakozom, csak én is kezet mosok - jegyeztem meg, elmutatva az irányba, amelybe a többieket láttam eltávolodni.
Légy nagyon büszke magadra. Ahogy a fürdőbe léptem elöntött a boldogság. Megcsináltam. Hitetlenül mosolyogtam bele a tükörbe. Nem leszek csapos életem végéig. Megnyitottam a csapot, és gyors, ideges mozdulatokkal mostam le a MÁV piszkát, miközben a szemeimet elöntötték a megkönnyebbülés könnyei. Gyors pislogásokkal léptem ki a szobából, mellkasomról mintha egy ember állt volna fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860610#post860610][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.12. 13:15[/b][/url]

- Ugyan, ha rá is veszed Miksát arra, hogy templomba menjen, akkor is csak tátog. A tényre is, hogy lesz templomi esküvőnk is csak tátogott, viszont ő szervezi az esküvőnket, így kénytelen meghozni ezt az áldozatot. - Eszti lelkesen meséli, szereti Miksát, hiszen ő is együtt nőtt fel velünk, pontosabban a Bontovich lányokkal, szerintem éppen ezért van Botond olyan nagy szarban, mert ezek hárman együtt találták ki, hogy az esküvőjükig várnak azzal, hogy lefeküdjenek valakivel. Apa terel, anya marasztal minket, én pedig egy kicsit megfeszülök, még, ha tudom is, hogy miről lesz szó. Csak azt szeretném, hogy jó hírekkel szolgáljon, így futólag, biztatóan megérintem Rue oldalát, aztán ellépek mellőle, hogy a többiek után menjek. Ha rossz hír lenne, akkor nem most mondaná el, nem igaz? Én hiszek Rue-ban, csak a minisztériumban nem, így, amikor anya egyedül tér vissza, érzem, ahogy lever a víz, de egy pillanattal később, ahogy mosolyog, én is elmosolyodom, hiszen sikerült.
A szüleink az asztal két végén foglalnak helyet, Andris velem szemben, mellette a húgom, mindenki a szokott helyén, így Rue is mellettem és anya mellett. Amikor visszatér, felállok, kihúzom a széket, hogy könnyebben helyet tudjon foglalni. - Bort kérsz a vacsorához, vagy inkább üdítőt? - Érdeklődöm, mivel a többiek már leadták a kívánságukat. Igen, én húztam a legrövidebb fogpiszkálót, így én nyertem meg ma annak a lehetőségét, hogy az italokat szervírozzam, de valójában jó is ez, elmegyakorlás, és a konyha csak a szomszédos helyiségben van, egy boltív választja el a kettőt. - Esztek ti rendesen? - kapom meg a kérdést, amikor már háttal vagyok a társaságnak, és az italokkal foglalatoskodom. - Igen, Miksa olyan lányt választott, aki mesterien főz, és sütni is szerintem jól süt, csak nem tökéletes még, vagy mi. A nagymamája cukrász volt, a nagypapája meg szakács, szóval a vérében van. - Egy tálcát egyensúlyozok vissza, és teszem le mindenki elé a kért italát, majd magam mögé téve, leülök én is, hogy szedjek a vacsorából. - Persze a te főztödnek nincs párja anyukám. - Elmosolyodik, ahogy én is, és most látható, hogy mennyire hasonlítunk egymásra. - És idén merre romantikáztok a szerelmeddel? - érkezik a következő kérdés, ezúttal a húgomtól, és azt hiszem, akaratlanul is nagyobbat nyelek, ahogy megérzem magamon anya tekintetét. - Balin. Tavaly már kinéztük, és tudom, hogy sok volt a kiadásunk az elmúlt időszakban, de gyűjtögettünk mind a ketten, és egy éve nézem a szállásokat meg az utakat, hogy minél jobb áron jöjjünk ki. - anya viszont továbbra is mozdulatlan, és én bármennyire is próbálok úgy csinálni, mintha nem érzékelném, tudom, hogy ez egy olyan pillanat, ami még Rue-nak is feltűnik, de azt nem szeretném, hogy akár ő, akár a húgom, vagy Andris érzékeljék anya hangulatváltozását. Kérlelő tekintettel pillantok rá, hogy vegye észre magát, és folytassa az evést, francnak kellett ezt most megkérdezni, tudom, tudom, ez egy teljesen természetes kérdés, de akkor is. - A tanév első hetében pedig meglátogatom Fabiolát, apa helyettesít azon a héten, megkértem rá, Miksa pedig eljön velem. Ne aggódj, nem egyedül megyek. - hátha ezzel háríthatom, hogy miért néz így rám, túlféltő, de valójában csak a fejemben mászkál és én észre se veszem. - Milyen aranyos, hogy meglátogatod, nem is tudtam, hogy még tartjátok a kapcsolatot, mióta is leveleztek, már vagy hat éve? Lassan annyi. Ma már nem is divat levelezni, főleg nem úgy, hogy sosem találkoztatok. - Mosolyogva nézek Eszterre, és bólintok hozzá, valóban nem, de amíg csak lehet, csináljuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860611#post860611][b]Holló Albert - 2023.03.12. 13:23[/b][/url]

Én is hosszan nézem a feleségemet, remélve, hogy valóban megmozdul végre. Vannak dolgok, amiket mégis képes vagyok titkolni, mert az utazást már jó néhány hónapja mondta nekem, vagyis pontosan tudom, hogy szándékában áll. Iszok egy korty bort, és a végén bólintással jelzem az egyetértésem. - Minden út egy élmény, addig kell megragadni, amíg a lehetőségeket, amíg nem akadályozza őket semmi. Danv... Rue, végül is, egy asztalnál ülünk, ha megengeded. - ez az első alkalom, és pontosan tudom, hogy ki akartak játszani a jelenlétével, de mivel ő az első lány, aki hivatalosan itt van, ezért nem kizárt, hogy nem most étkezünk együtt utoljára. - Mennyire van betáblázva a szüneted? Nem is tudom, hogy szünetnek tekinthető-e még, hiszen teljesen végzel a tanulmányaiddal. De tervezel elutazni mostanában, vagy rendelkezésre állsz, ha esetleg arról van szó? - szörnyen rossz vagyok abban, hogy úgy csináljak, mint aki nem tudja, hogy tudják, amit tudok. A családom, szép mondhatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860676#post860676][b]Somogyi Ervin Dominik - 2023.03.13. 16:49[/b][/url]

Volt oktatójával beszélgetve lép a pályára, hogy elengedve Császárt nyugodtabban folytathassák a diskurzust. Saját fegyverével kezében egyeztetnek a továbbiakról, tekintettel arra, hogy Ervin jó ideje nem járt már el gyakorolni, épp csak második, netán harmadik hete lehet, hogy visszapattant a nyeregbe. Gyors edzésterv egyeztetés, pár instrukció a mai napra és készen is vannak.
Elköszönve a férfitól rögtön megpillantja Császárt, aki épp egy szőke lány felé igyekszik nagy elánnal, barackos feneke csak úgy ugrándozik, mintha pattogna a földön. Nyilvánvalóan szagmintáért igyekezett, de annál jóval többet kap, hiszen rögtön füle tövét kezdik vakargatni, ő meg kidugott nyelvvel, vigyorogva-lihegve nyomja oda magát, szinte követelve, hogy csinálják még.
- Gonosz még csak-csak, de hogy csúnya is... Kikérem magamnak - egyik keze zsebébe mélyesztve, másikban fegyvere. Lezseren áll meg a kettős mellett és felvonja fél szemöldökét, bár ez a mimikai változás korántsem Dórának szól, sokkal inkább a simogatásért ribanckodó corgi-nak... aki nyilván nem veszi a lapot. - Igazi vadászkutya. Azt mondjuk még nem döntötte el, hogy üldöző vagy üldözött akar-e lenni - Császár, akárha értené, hátrál pár apró lépést és megrázza egész testét, fülei finoman csattognak, hogy aztán lefeküdjön és a hátára gömbölyödjön, ezzel nekiütközve Ervin lábának. - Préda. Egyértelműen - sóhajtva guggol le a lány mellé, hogy a kutya pocakját kezdje dögönyözni, arcán a jól megszokott, büszke gazdamosoly pihen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860694#post860694][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.03.13. 21:56[/b][/url]

Layla remekül eléri másodpercek alatt, hogy befogja a száját és abbahagyja a sok, összefüggéstelen szóáradat ontását. A kezdeti meglepettsége főként annak tudható be, hogy nem számított ilyen egyenes, azonnal érthető és pozitív válaszra. Mondjuk kérhetett volna a lány gondolkodási időt, nézhetne rá várakozóan, elnézően, de helyette Layla úgy tűnik, a tetteket választja.
Nos, az elején olyan bambán áll néhány másodpercig, mintha a tej megaludt volna a szájában. Ekcsölli, jelenleg az egyetlen dolog, ami a száját éri kezdi berúgni az egészséges tinédzser hormonháztartását. Olyan lelkesedéssel viszonozza a rögtönzött mandulavizsgálatot, mintha megnyerte volna az e heti ötöslottót minimum, elvégre tudjuk, ez mit jelent? Bizony! Layla nem hajtotta el melegebb éghajlatra! Mi több, úgy tűnik, ugyanazon a fordulatszámon pörögnek ők ketten, amitől minimum öt centire el tudna most emelkedni a földtől seprű és varázslat nélkül. Nem is akaródzik olyan nagyon elengednie a lányt, de hát egy idő után a levegővétel sarkalatos kérdéssé fajul közöttük, muszáj elengednie Laylát, még ha szíve (ehem, meg más része) szerint ezt a helyzetet szívesen eszkalálná.
- Oh Mon Dieu... - A folytatásban egy viszonylag hosszas, rötyögéssel-nevetgéléssel és 'nemhiszemel' gesztusokkal tarkított egyszemélyes előadást nézhet végig a lány, mert Lafayette bizony a Holdig tudna szállni most, annyira felpezsdült ezen a sikeren.
- Ígérem, nem fogod megbánni! Fuh, tényleg te vagy a legjobb dolog a napjaimban! - Olyan gyerekesen lelkes, szeleburdi, őszinte. Eljátszhatná, mekkora a mellénye, de minek? Nem érzi semmi szükségét, hogy félrebeszéljen. Madarat lehetne fogatni vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860712#post860712][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.14. 13:17[/b][/url]

Korábban tudta meg, mint kellett volna, hogy nem az igazi nevemet tudja. Az Ebony családnév semmit nem jelent, mindössze talán annyit, hogy a nőtől kaptam, aki világra hozott. Undorral mondom ki minden alkalommal, amikor kell, és undorral gondolok rá, amikor feljön. A vizsgalapokra ezt a nevet kell írnom, mindenki így nevez a kastélyban, akinek van mersze megszólítani, és minden egyes alkalommal elhánynám magam, mikor meghallom. Semmit nem jelent a név.
Tekintetem zizzen a közelünkbe kerülő tömbre, fejem biccen arra, hogy az eridonos is érzékelje, ha esetleg nem tette meg, majd elengedem. Innentől nekem nincs ebben részem, így felkelek és a megkérdőjelezhető tisztaságú kanapéra vetődöm. Fejemet vetem hátra, szemeimet behunyom - külső szemmel úgy tűnhet pár perc elteltével, hogy alszom, azonban minden érzékszervem maximálisan működik, ha az a patkány tervezne valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860716#post860716][b]Mesélő - 2023.03.14. 13:29[/b][/url]

Mindent tudni akar. Régen volt, hogy hasznosíthatta a tudását, legalábbis ilyen szinten. Aprócska átkok, rontások kerültek az asztalára a mai napig, de az, hogy ilyen nagy volumenű - és ismeretlen - dologgal foglalkozhasson, még minisztériumi éveiben adatott meg. Nyeregben érzi magát, mert tudja, Elias-nak nincs meg a gógyija, hogy rájöjjön bármire, így csak ő oldhatja meg. Vajon, ha megteszi, akkor a nyaka köré tekert hurok, ami évek óta fojtogatja, lazább lesz? Esetleg teljesen le is hullik? Csalóka ábránd, ahogy a kanapéra kiterült faszfejre néz. Túl sok minden van a tarsolyában, és hihetetlen, de a legtöbbről még csak nem is tud.
A leírt vezetéknév után a penna azonnal mozdul, hogy a lány szavait is levésse a papírra. Joseph bólogat, csillogó szemekkel hallgatja az előadást, bár okosabb nem lesz tőle, azt bevallja még magának is, de a körülötte lévőeknek biztosan nem. Mint elhangzott: túlságosan nyeregben érzi magát.
"Önállóan mozogni? Leválik rólad?"
Ez csak egyre érdekesebb, ahogy a kérdésekre választ is kap. Elképzelni sem tudja mivel áll szemben, de abban biztos: a kígyónak tervei vannak vele és nem lepi meg.
"Vannak önálló gondolatai? Arra enged következtetni, hogyha el tud tőled válni és bár nem fizikai, de mentális sérüléseket tud okozni, egy teljesen idegen entitással van dolgunk, ami megállja a helyét nélküled is. Milyen hatással van rád?"

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860785#post860785][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2023.03.15. 18:42[/b][/url]

X Kinézet   X Trapped   X Vajonténylegeztakarom? X Joseph

Elias védelmező kezei eleresztették, Kornélia pedig kétségbeesetten pillantott a kicsivel távolabb kényelembe helyezkedő rellonos után. Nagyon remélte, hogy nem fog ténylegesen beszunyálni. Nem mintha nem tudná magát megvédeni, a pálcáját is elérhető helyre tette, nehogy váratlanul érje bármi. Azonban párbajozó tudása nem ért fel ugyan Inez tehetségéhez, viszont volt nála egy olyan aduász, amivel esetleg felveheti a versenyt: Aladár.
Kornélia nem tudta eldönteni, melyik az ijesztőbb. Az, hogy ez a szánalmas vénember epekedve hallgatta és szó szerint itta szavait vagy ha tovább marad ebben az épületben valami csótányt biztos magával visz a kastélyba. Egyik sem volt túl szívmelengető, ezért nyelt hát egy nagyot és próbált a tárgyra koncentrálni.
- Önállóan mozog, alakot vált ahogy látja. De még nem láttam leválni magamról és lassan egy éve, hogy van, soha nem vált tőlem külön, mégis csak az árnyékom - vonta meg vállát, ahogy a falon pöffeszkedő lényre sandított, ami Kornélia alakjában állapodott meg végül, mint általában.
- Biztosan vannak neki, egy tudatos lény, de nem beszél velem. Éjszakánként alvásparalízis formájában zaklat, rémálmokat okoz és a szemeimet is tönkretette. Amióta velem van, borzasztóan viselem a fényt és könnyeznek vagy vérben vannak a szemeim, viszont tök jól látok a sötétben. Előnyökből pedig olyanokat tapasztaltam, hogy be tudok olvadni a sötét árnyékokba. Mindegy mekkora, beleolvasok simán. Amikor meg fény ér, puff megszűnik a bújócska - tette hozzá lebiggyesztett ajkakkal - Na meg ugye Aladár, de megvéd - többet nem tudott mondani tapasztalatairól. Nagyvonalakban ennyi, amelyek érték. Újra Elias felé pillantott, vajon tényleg elaludt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860806#post860806][b]Hollósi Zalán - 2023.03.16. 00:52[/b][/url]

- Hát, talán... talán nem lett a legjobb, de... szerintem ehető - hajolt a füstölgő serpenyő fölé, majd amikor már csípte a szemét, hátradőlt és egy pálcalendítéssel elállította a tüzet, utána pedig kinyitotta vele az ablakot. Amióta felfogta, hog már legálisan varázsolhat otthon, rengetegszer nyúlt a platánpálca segítségéért. Persze ettől nem lett ügyesebb a konyhában és ez a reggeli rántotta állagán is látszott. Bocsánatkérően fordult Kornél és Fanni felé.
 - Oké, kinek van inkább kedve kukoricapehelyhez? - kérdezte óvatosan, bár a húga válaszát már sejtette.
 - Én, én! - visította Fanni, a lelkesedéstől szinte leborult a székéről.
 A Hollósi szülők még tegnap elutaztak az anyai nagyszülőkhöz, így esett, hogy Zalán főzésre kényszerült. Amikor ő volt Athanachkovicséknál, minden étkezést olyan színvonalon bonyolított le a házimanójuk, mintha magát a mágiaügyi minisztert látták volna vendégül. Ennel ellenére nem szégyellte magát, Kornél pontosan tudta, hogy ők valamivel egyszerűbben élnek.
 - Nektek tényleg pónijaitok vannak otthon? - fordult aztán Fanni teljes testével Kornél felé. - És tényleg egy kastélyban élsz? Ha gazdag vagy, miért nem tudsz járn...
 - Elég volt - fogott rá Zalán a húga fejére, hogy visszaforgassa az asztal irányába, ahova már lecsapta a kukoricapelyhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860813#post860813][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.16. 10:08[/b][/url]

Szkeptikusan mérem végig, ahogy készül az a rántottának csúfolt valami, majd Zalán mellé állva fürkészem. - Legalább nem mozog - vonom meg vállaimat, könnyedén foglalok helyet Fannival szemben, aki azonnal rávágja az igenleges választ a kérdésre. Én még a kérdést sem fogtam fel - egyetértően bólogatok, mert nekem aztán mindegy. Általában kihagyom a délelőtti étkezéseket, és ennek az oka igen egyszerű: nem tudok enni ébredés után, plusz nincs kedvem már reggel apám morcos képét nézni, ahogy halálosan komolyan olvassa a reggeli híreket.
Fejemet kapom a kislány fejé, elnyílt ajkakkal bólintok, mert lényegében nem téved. Bár totálisan megvan az inger, hogy leálljak vitatkozni, mégis mi a különbség egy póni és egy abraxán között, de úgy vagyok vele, ráérek ezzel, ha idősebb lesz. Magamban helyeselve fürkészem Fannit, aki Zalán rásegítésével fordul el tőlem.
- Hát a kettőnek nincs köze egymáshoz, de azért nem tudok járni, mert balesetem volt - pillant akaratlan a nem messze kitámasztott mankóra. Az időjárás változások, amik ennyire hirtelenek és drasztikusak, minden csontja megérzi, úgyhogy ismét elő kellett kapnia a szekrény mélyéről, legalább az egyiket, hogy ne essen össze. Örül neki nagyon, vigyázz. - És nem tudom kastély-e, de elég nagy... Zalán nem mesélt róla? - nézek fel barátomra, majd vissza a kislányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860814#post860814][b]Hollósi Zalán - 2023.03.16. 10:47[/b][/url]

Fanni újra forgolódni akart, de a bátyja nem hagyta neki. Tenyerével takarta ki Kornél képét, másik kezével pedig megismételte az előbbi mozdulatot, így a kislány már csak a müzlijébe meredve folytatta, kissé csalódottabb hangvételben.
 - De apa azt mondta, azért nem tud járni, mert nem vagyunk gazdagok.
 Amint az első kanál kukoricapehely roppant, csend állt be. Zalán zavartan nézett a húgára, majd barátjára.
 - Csak azt mesélte, hogy nem futotta a legjobb orvosokra. És hogy akkor én épphogy csak megszülettem. Akkor költöztek el nagyapáméktól. És ezért nem épült fel azóta rendesen, pedig nem volt mágikus eredetű a baleset. - Nem érzett bűntudatot emiatt, hiszen az apja sosem beszélt rossz szájízzel erről. De ritkán beszéltek a sérüléséről, ezért halkult el egy időre a két testvér.
 - De, meséltem róla, de túl kotnyeles volt, úgyhogy a viselkedése függvényében ismerhet csak meg jobban téged. - Elrugaszkodott Fanni székétől és felpakolt egy üveg mézet a szekrényből, aztán kiszedett egy málnával megpakolt tálat a hűtőből. - Szóval a mai program az lesz, hogy gyerekfelügyelünk, amíg anyáék hazaérnek. Utána meg elugorhatnánk papámhoz. - Nem részletezte a tervét, de remélte, hogy a sokatmondó pillantás is elég lesz. Lepakolt Kornél elé is egy tányért, de hagyta hogy azt és annyit rakjon a reggelijébe amit és amennyit szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860815#post860815][b]Mesélő - 2023.03.16. 11:05[/b][/url]

A penna végzi a dolgát, míg ő a bajsza alatt morog. Nem válik le róla, de alakot váltani tud és előszeretettel csinálja is. Hümmög, motyog és jól láthatóan beszél magában, míg a kérdései és gondolatainak kis része kerül le a papírra, míg a lány szavai teljes egészében. Ebből már tud gazdálkodni. Legalábbis azt hiszi, mert legalább van kiindulópont.
Sokkal több a negatívum eddig, mint a pozitívum. Szó nélkül fordít hátat a lánynak és kezd el kutakodni a nem messze álló könyv- és papír halomban. A legtöbb kötetet félre dobja, a lapok sercegése csak annyit sugall, hogy félre vannak tolva, míg egy vastag, kissé viseletes könyv nem kerül elő. Hümmögve nyitja ki, az ablakhoz sétál a tömzsi test, hogy a minimálisan beszűrődő fényben olvassa el a sorokat. Száját elhúzva fejezi ki nem tetszését, mert ez sem segít, ám ahelyett, hogy eldobná mérgében, a párkányra csúsztatja, a hónapok óta kiszáradt növény mellé.
"Tehát próbáltál vele kommunikálni? Hogy alakult?"
Ha próbált és nem sikerült jól, csupán annyit jelent, hogy az árnyék tudatos, és teljesen a markában tartja, nos... hordozóját. Ha így állunk kell lennie valami módnak, ami kordában tartja a lényt, és amire most telibe ránéz a férfi. Ismét leguggol, pedig gyomra szűkül össze, és a verejték csordogál gerince mentén, ahogy a pár perccel ezelőtti érzés ismét felüti a fejét, de őszintén szólva, jobban fél attól, mit kap, ha nem tesz meg 100%-ot ezért a lányért, de inkább a lényért, mint magától a lénytől. Ironikus.
A tömb mozdul és fordul az árnyék felé, ami csupán valóban egy árnyéknak tűnik a lány alakjával. Egyértelmű, hogy a következő szavak neki szólnak.
"A fény az ellenséged?"

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860816#post860816][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.16. 11:13[/b][/url]

Gyomrom szűkül össze a válaszra. Szégyenkezve hajtom le a fejemet, mintha csak az én hibám lenne, de valahol a sajátomnak is érzem. Én gyerekként megkaptam a legdrágább és leghatásosabb kezeléseket, csak plusz volt, hogy anyám gyógyító. Mindent megtettek a felépülésemért.
- Én... én sajnálom - felelem végül halkan, majd kerül halvány mosoly ajkaimra. - De látod: elméletileg gazdag vagyok, mégis rokkant - mosolygok immár biztatóan a kislányra, mikor Zalán kikerül a képből és el tudom kapni a pillantását esetleg, ha éppen nem a kukoricapelyhet próbálja megfejteni ennél is jobban. Zalánra nézek szemforgatva.
- Néha borzasztó vagy - jelentem ki habozás nélkül, végül bólintok. Itt van az ideje, hogy többet megtudjunk Zalán álmairól, és nem titkolom, hogy az elemi mágiába is szeretnék belevetődni, ha van rá módom. A napló a ruháim között pihen és Merlin lássa lelkemet, tényleg próbálkozom olvasni, de megnehezíti, hogy a birtokon dugdosnom kell, mert félek, anyáék elvennék tőlem és azzal a lendülettel küldenék vissza Ezrának. Lemondóan sóhajtok.
- Mit szeretnél csinálni ma? - pillantok Fannira, miközben a málnát kezdem majszolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860818#post860818][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2023.03.16. 11:29[/b][/url]

X Kinézet   X Trapped   X Vajonténylegeztakarom? X Joseph

Undorral az arcán követte végig Joseph mozgását. Onnantól, hogy hátat fordított neki, Eliasra pillantott megint amolyan: Most húzzunk el, amíg nem figyel!, de nem igazán tűnt úgy, mintha a rellonos reagálna bármit is. Hát persze, azóta is le voltak hunyva szemei. Remek.
- Folyamatosan beszélek hozzá, de mintha a falnak beszélnék. Csak arra reagál, amire ő akar - felelte a lény szeszélyességére felhívva a figyelmet. Nem tudta, mire képes árnyéka, az igazat megvallva picit tartott is tőle.
- Szegény növény - dünnyögte halkan orra alatt, amíg végignézte Joseph visszafogott hisztijét az ablaknál. Azonban az ezt követő tettei az idősebb férfinek Kori szemeit is tágra nyitották. Megint Aladárnál próbálkozott. Ó, te vén hülye. Kori fejét ingatta, nem tudta, hogy fog reagálni erre a sötétség. Már egyszer megmutatta neki, ki a főnök, de láthatóan nem tanult belőle. A lény továbbra is Kornélia alakjában maradt. Összefonta kezeit, úgy mozdult, mintha megnézte volna a tömbön szereplő kérdést, aztán válasz nélkül elfordította a fejét. Nem akart válaszolni. Sem hozzájárulni a gazdatestének hülyeségéhez. Nem mintha félt volna, de felesleges időtöltésnek tartotta. Az Agárdik már rég meg akarták törni, mégsem sikerült és tényleg csak egy egyszerű szolga szórta ezt az első átkozottra, Erzsóra. Vagy mégsem volt olyan egyszerű az a szolga?
- Én mondtam, hogy nem beszél, ha nem akar - vonta meg vállát lemondó sóhajjal együtt Kornélia.