Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860092#post860092][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.27. 00:04[/b][/url]

Csinos. Hiába próbáltam palástolni, egyszerre lepték el pillangók a gyomrom és rándult görcsbe. Albert hangja a fejemben vetekedett a nagyiéval, miközben megpróbáltam kiválasztani a tökéletes ruhát. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem pakoltam ki a fél szekrényt. Aztán a piros ingre az egyik ki nem csomagolt táskában leltem rá. Utoljára Írországban volt rajtam. Az egyik halloweeni rendezvényünkön a pubban. Épp ezért nem vettem eddig elő. A szép emlékek mostanra már a rémálmaimmá változtak, amelyek nem csak éjszaka, de már nappal is kísértettek.
Ám mindezt takarta a kabát. Természetesen a magyar közlekedés nem volt felkészülve a hirtelen beütő hidegre, így a fűtés se működött rendesen. Legalább volt mire fognom a szótlanságom, ami a közelgő vacsora miatt telepedett rám.
- Hello - köszöntem a férfinak, aki egy pillanat alatt termett az aurámba. A testem zavartan reagált a szituációra és gyenge ooo-t elejtve azért. Idegességem valahogy egyáltalán nem akart lankadni. Hihetetlen volt az emberek mennyire meg tudtak rémíteni. És akkor ott volt az az elejtett mondat is a sógortól. Kitágultak a szemeim, és idegesen Albertre pillantottam, illetve a kitóduló emberekre. - Túl késő visszafordulni? - kérdeztem meg kicsit se palástolva a félelmem, és hagytam, hogy Albi segítsen. Az egyetlen mentőövem a szituációban.
- Üdv mindenkinek - mosolyogtam, mire egy kar már el is kapott. - Ohh, oké - öleltem vissza sután. - Amennyire a magyar vasutakon jól lehet - válaszoltam diplomatikusan, és ahogy elindultunk befelé Albertnek suttogtam. - A te családod nagyon szereti a fizikai érintéseket - jegyeztem meg. Nálunk nem szokás. Ha valaki mást ölel, ott nagy gond van. Mint amikor Summer elmesélte a költözésünk előtti történéseket. Vagy mikor én értem haza kisírt szemekkel Zack miatt. Ha valamit nem cseszünk el nagyon, nincs értelme.
- Hova tehetem a kabátom? - kérdeztem a ház asszonyát. - Cipő marad, megy? - tettem fel a következőt. Ezek legalább biztonsági övek. Nem tűnök kukának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860518#post860518][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.10. 21:49[/b][/url]

El se tudtam először hinni, de úgy tűnt van valami közös bennem és Miksában. Most az egyszer még talán valamiféle együttérzés is motoszkált a belsőmben, de szerencsére gyorsabban továbbmentünk a témákkal, minthogy realizálódjon a dolog.
- Otthonos - jegyeztem meg mosolyogva, miközben engedtem, hogy lesegítse a kabátom. Furcsa volt. Az egész légkör. A törődés. És hogy itt az emberek nem félnek kimondani azt, amit éreznek és gondolnak. Talán titkok sincsenek?
- Köszönöm - suttogtam elfúló hangon. Valahogy Albert úgy tudta mondani, és olyan szemekkel nézett rám, hogy azonnal elpirultam. Pedig általában nem vagyok olyan fajta. Az érzéseim diagnosztizálása helyett igyekeztem a figyelmemet a körülöttünk lévő beszélgetésnek szentelni, ám az csak hamar terelődött ránk. Hitetlenkedve lestem a tanár úr irányába.
- Komolyan? Ezt hallanom kell egyszer - jegyeztem meg, bár komoly elképzeléseim voltak az említett újévvel kapcsolatban is. És aztán én voltam célkeresztbe. Évek óta először szegeződött ennyi szempár rám csak azért, hogy megismerjenek engem. Hirtelen zavarban éreztem magam, és az igazság az volt, hogy nem tudtam a választ. Abban a pillanatban, ezzel az egyetlen jól irányzott kérdéssel egy lyukat talált.
- Több rész is érdekel, egyenlőre gyakornoknak jelentkeztem, hogy mindenbe belelássak kicsit - válaszoltam semlegesen. Aztán egy pillanat alatt váltottam át, engedve felszínre lépni a lányt, aki képes napokig egy ház falánál ülni egy élőláncba és minden erejével küzdeni olyan eszmék mellett, amelyek számítanak neki. - Az igazság az, hogy szerintem több rész is van, ahol modernizálni lehetne a rendszert. Nem azt mondom, hogy az első pillanatban törvénymódosításokba akarok kezdeni... - próbáltam oldani kicsit a szavaim súlyát. - ...de külsős szemlélőként láttam olyan cselekedeteket, amelyek megakadályozásával, vagy valamilyen erre irányuló megmozdulással jobbá lehetne tenni a mágustársadalmat. Jelenleg sokan vannak, akik kritizálják a rendszert, és ha meghallgatnánk ezeket a hangokat, optimalizálni tudnánk a helyzetet. Nem akarok tiszteletlen lenni, de jelenleg olyanok ülnek a minisztériumban, akik hasonlóképpen azt mondják, hogy "egy jól bevált fellépő még mindig sokkal jobb, mint kockáztatni" - csatoltam vissza a belépő beszélgetések utolsó foszlányait. - Ha nem végletekben gondolkodnánk, akkor azt mondanánk, hogy érdemes megtartani tavalyi elemeket, amelyek vissza fogják csábítani a közönséget, de újabb fellépőket is meghívni, akik mondjuk a fiatalabb társadalomnak szólnak - szemléltettem példán. Aztán zavartan Albertre néztem, mintegy megerősítést várva, hogy nem mondtam semmi rosszat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860589#post860589][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.11. 23:59[/b][/url]

Mosolyogva néztem a két bolondot a tetőn bohóckodni. - És úgy gondoltátok, hogy az Úristen megfelelő bibliai ének? - kérdeztem cukkolva Albertet, egy pillanatra elfelejtve, hogy körülöttünk még mennyi számára fontos ember figyeli minden kis rezdülésünket.
Aztán ahogy hangom egyre magabiztosabb lett a halk szobában, éreztem, hogy az eddigi félelmeim felszakadnak. Sose akartam más lenni, mint ami vagyok, és ezt most se szerettem volna másképp. Ha ezért az emberek nem fognak szeretni, az az ő döntésük. Néha nehezebben kezelem, néha jobban. De úgy, hogy tudom Albert velem van, és nem kell egyedül megvívnom a csatát, máris könnyebb.
Kissé kizökkent az újabb ember érkezése. - Jó estét - biccentek félszegen, egy halvány mosollyal figyelve a szerelmes pillantásokat. Régen a saját szüleimet is ilyennek láttam. Ők egymással szemben most is ugyanazt a törődést képviselik, mint négy éve, csak éppen az én szememben változtak meg. Mert ameddig egymásba voltak bolondulva elfelejtettek gondoskodni három gyerekről, akiknek fogalmuk se volt hogyan kéne felnőni egyik pillanatról a másikra.
Zavartan pillantottam hol Albertre, hol az anyukájára, aztán egy fél mosollyal jeleztem, hogy megleszek. Biztos voltam benne, hogy a felsőmnek semmi baja, még csak meg el se fordítottam a fejem, hogy ellenőrizzem. Ahogy lassan nekikezd, az arcom úgy válik egyre komolyabbá, és habár minden szót értek, mégis nehezemre esik felfogni őket. Sikeres pályázat. A szavak már azelőtt újra és újra pörögtek a fejemben, hogy befejezte volna a nő a beszédet. Miért volt ilyen kedves?
- Én... köszönöm. Nagyon - jelentettem ki még mindig alig találva a szavakat, és felállva megsimítottam a karját félszegen, kissé hanyagul. - Mindjárt csatlakozom, csak én is kezet mosok - jegyeztem meg, elmutatva az irányba, amelybe a többieket láttam eltávolodni.
Légy nagyon büszke magadra. Ahogy a fürdőbe léptem elöntött a boldogság. Megcsináltam. Hitetlenül mosolyogtam bele a tükörbe. Nem leszek csapos életem végéig. Megnyitottam a csapot, és gyors, ideges mozdulatokkal mostam le a MÁV piszkát, miközben a szemeimet elöntötték a megkönnyebbülés könnyei. Gyors pislogásokkal léptem ki a szobából, mellkasomról mintha egy ember állt volna fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861359#post861359][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.26. 20:02[/b][/url]

Biztos vagyok benne, hogy a boldogságom egy kicsit kiüt az arcomon, de próbálom annyira visszafogni magam, amennyire lehet. A kihúzott szék kicsit megakaszt, hiába tudom Albertről, hogy úriember, mindig meglepnek ezek az apró gesztusok. Gyengéden megérintem a karját.
- Inkább hadd segítsek az italokkal. Egészen otthonos nekem az a terep - jegyzem meg, és elindulok vele a konyhába. - Erről jut eszembe, kézműves sörre nincs lehetőség, ugye? Sebaj legközelebb hozok a kocsmából - legyintettem, aztán gyorsan körbepásztázva a helyet nyúltam a kellékekhez, és Albert utasításai mellett töltöttem ki az italokat, hagyva, hogy ő vigye őket vissza.
Amint leültünk éreztem a furcsa érzelmeket. És nem csak azért, mert az anyukája nézése egy pillanatra teljesen elveszett, hanem mert Albi hangja is sokkal fakóbb lett. Ahogy az idősebbik Hollóé is. Míg a férfi hangja általában erős zöld, most épp csak megötütte a khaki színt. Egy pillanatra megrezzent a szemöldököm, de hallva Eszter további csivitelését, érzem, hogy nekik fogalmuk sincs az asztalnál zajló drámáról. Felírtam magamnak agyban, hogy amikor négyszemközt maradok Alberttel halványan kérdezzek rá. Ahogy Fabiolára is. De mielőtt igazán elkezdhettem volna gondolkodni a helyzeten, újabb kérdés szállt felén, ezúttal eredeti zöldjében ragyogva.
- Persze - adtam meg az engedélyt, külön értékelve, hogy nem az első nevemmel próbálkozott. - A kocsmában kell dolgoznom. De a testvéreimmel meg tudok egyezni beosztás tekintetében. Mostanában egyikünk sincs vakációs hangulatában - erőltettem mosolyt az arcomra. A családi dráma, ami lassan de magabiztosan bontakozik ki előttünk, nem is engedte, hogy nagyon belegondoljunk olyan szituációkba, amikor nem vagyunk együtt, egy helyen. Hiszen így sokkal erősebbek vagyunk, még ha sokszor egymás ellen is fordulunk. Ujjaim akaratlan kezdték csavargatni a gyűrűt az ujjamon, hogy jobbra, hol balra, nehogy elindítsam a varázslatot. - Úgy látja, hogy akár már a szünetben is elkezdődhet a munkám? - kérdeztem vissza, alig tudva visszatartani az izgatottságom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861461#post861461][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.27. 23:28[/b][/url]

Éreztem hol egyik, hol másik oldalamról áradni a furcsa, apró változásokat, és szinte le mertem volna fogadni, hogy egy és ugyanazon titok köré fodrozódnak. Ám nem sok időm volt agyalni rajta, az idősebbik Holló máris más vizekre evezte a témát.
Habár több alkalmat is fel tudtam volna emlegetni, amikor a minisztérium sokkal jobban értékelte volna, ha csak ülök és malmozok, mégse szóltam semmit. Lehet, hogy nem vetett volna jó fényt az új pozíciómra, ha rögtön arról kezdek el sztorizni, hogyan álltuk el a minisztérium bejáratát, harcolva a manók jogaiért. Arról nem is beszélve, amikor Zalánnal iratokat loptunk, hogy szabotáljunk egy beruházást. Védelmünkre legyen mondva, egy egész fajt mentettünk meg vele.
Az első mondatra hevesen bólogattam, csak hogy a második már megfagyassza a mozdulatomat. Letettem az evőeszközt, és idegességemet leplezve nyúltam a poharamért. Bort kellett volna kérnem. Bort.
- Az én burkomat csak senki ne lékelgesse - feleltem végül komolyan, az utóbbi percekhez képest ridegen. Kérdezett. Hazudnom kellett volna? - Én értem, hogy az Önök családja így működik, de a miénk hosszú évek óta nem. Ebben a sakkjátszmában csak magára számíthat az ember - feleltem feszülten, mélyen a férfi szemébe nézve, hogy lássam, hogy megértette mennyire nem jó ötlet a családomat belekeverni. Főleg az anyámat emlegetni. Hiába nyílt titok ez a faluban, a teljes sztorit mégis csak nagyon kevesek tudják. És számunkra ez így jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861541#post861541][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.29. 20:38[/b][/url]

Őszintén megvallva nem csak az őszinte kommunikációhoz, de a bocsánatkéréshez se vagyok hozzászokva. Albertnek pedig egyszerre két szülője is épp mentegetőzik. Az én anyám két évre eltűnik, és még csak annyit se mondd, hogy bocsi.
- Ugyan, nem történt semmi. Addig szerencsés az ember, amíg nem kell ilyesmikbe belegondolnia se - jelentettem ki, és beleittam a poharamba. Holló professzor szavai mentén azonban kesernyéssé vált az alma lé íze a számban. Hiszen Albin kívül még csak nem is tudja senki, hogy jelentkeztem gyakornoknak. Se a családom, se a tanáraim, még Zalán se. Hogy lehetne így bárki a szövetségesem? És különben is, az elmúlt években is elvoltam pillanatnyi szövetségesekkel.
Az élőláncas résznél kicsit éreztem, hogy szorul a húrok, de nem akartam tagadni. Nem bántam meg egy pillanatig sem. Eddig ahhoz volt erőm, mostantól majd több lesz.
Mosolyogva figyeltem a testvérek marakodását, néha még mi is szoktunk így. - Nem tudom mi az a Junior - vallottam be két falat között. - Ja, az valami film? Mugli dolog - próbáltam bekategorizálni összevont szemöldökkel. - Sose néztünk TV-t - vallottam be, csak hogy egy pillanattal később felmutassam a mutató ujjam. - Nem igaz, hazudok. Az Eurovíziós Dalfesztivált minden évben megnéztük - vigyorogtam az emléket előhívva. - Az itt is megy, nem? - néztem az asztalnál ülőkre, főleg a saját generációmat méregetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863785#post863785][b]Autumn Rue Danvers - 2023.04.29. 19:57[/b][/url]

Mosolyogva hallgattam hol a magyarázatot, hol a mellé illeszkedő jeleneteket a testvérpártól. Az egész szoba pezsgett az élettől, és a nevetés hangja visszhangzott a falakról. Az egész régi emlékeket ébresztett bennem, és leginkább honvágyat. Keserédes boldogság borzongatta meg minden porcikámat, ahogy az új dallamokat hallgattam, melyek már sokkal ismerősebben csengtek. Nálunk senki nem zongorázott, de ez nem jelentette, hogy műveletlen vagyok. Mindenesetre nehéz lenne Brahmsot ukulelén eljátszani. De nem lehetetlen.
- Tavaly felutaztam Pestre, és ott az egyik bárban hallgattam meg a jelölteket, egészen jó volt a felhozatal - jegyeztem meg, észre sem véve ez a nagy kavalkádban mennyire magányosan hangzik. - Pezsdítő látni az emberi sokszínűséget - tettem hozzá, és a poharamért nyúlva kiittam a gyümölcslevemet. - Hozzak valakinek még inni valamit? - pillantottam körbe, felvállalva az egyetlen feladatot, amit tudtam. Mégiscsak csapos voltam.
Felállva a konyhában egy pillanatra csak megálltam, és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Hallgattam a hangzavart, ami az ebédlőből áradt, és csak egy pillanatra is, de átadtam magam a szomorúságnak. Olyan régen engedtem meg magamnak, hogy ne dühös legyek, hogy még a lelkem is megkönnyebbült tőle. Aztán visszamenve Eszterékhez fordultam.
- És, mikorra tervezitek az esküvőt? Hogy álltok a szervezéssel? - próbáltam bekapcsolódni újra a beszélgetésbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=884863#post884863][b]Autumn Rue Danvers - 2024.12.28. 19:09[/b][/url]

Hányinger kerülgetett, ahogy a ház felé tartottam. Nem tudtam ott lesz-e, de képes lettem volna órákat is várni, ha már idáig jöttem. Szimplán a belső dühöm is eléggé fűtött, hogy felszálljak arra a vonatra, de ami ténylegesen a házig hozott az a vodka és a sör keveréke, amivel reggel a napot kezdtem, és a tegnapot zártam.
Kezem lendületesen koppant az ajtón párszor, talán többször is, mint kellett volna. Sajnálatomra nem ő nyitott ajtót.
- Eszter, itthon van az ifjabbik? Beszélnem kell vele - jelentettem ki, mindenféle udvariassági normát kerülve.
- Szia Rue, gyere csak be - mosolygott rám barátságosan, de én csak hevesen ráztam a fejemet. Már az ajtóban állva is láttam a felhős vendégpapucsot, amit egyszer én viseltem. Elképzelni nem tudtam, hogy átlépjem azt a küszöböt.
- Kérlek hívd ki. Megvárom itt - fordultam el, és pár lépéssel eltávolodva inkább a felhőket kezdtem vizsgálni, néhány mély levegő kíséretében. Az alkohol talán rossz ötlet volt. Üvegessé tette szemeimet, csupán egy kicsivel megállva a könnyek útját. Viszont tudtam, hogy oldani fogják a nyelvem. Mindig sokat beszéltem. Mindig kiálltam az igazságtalanság ellen, de eddig egyszer se mondtam el ezt Albertnek. Olyan érzelmeim voltak számára elzárva, amit eddig egyetlen ember felé kezdtem érezni. Hónapok óta nem szűntek. Pillantásom bekötött kezemre siklott, amit a tegnapi pohár okozott. Meggyógyíthattam volna, de örültem a fizikai fájdalomnak. Mintha sikerült volna egy kicsit a lelkiből átvezetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=884873#post884873][b]Autumn Rue Danvers - 2024.12.28. 21:26[/b][/url]

Pontosan ezért kellett berúgnom, mielőtt ide jöhettem volna. Szürreálisan jól mutatott abban a piros felsőben, a kócos hajával. Az sem zavart, hogy a tekintete valahogy zavarosnak tűnt, mintha valami baj lenne, egyszerűen tökéletes volt. De miközben megfordultam, már felvérteztem magam a látványra.
- Nem vagy fair - vágtam hozzá az első szavakat, amik az agyamba tolultak. Idefelé jövet jópárszor elgondoltam miket fogok a fejéhez vágni, hogy milyen gyorsan el fogom intézni, most meg csupán ez a három szó tolult az agyamba. Hallottam Winter gúnyos megjegyzését odabent: Gratulálok Autumn, megint nagyon hasznos voltál.
- Anélkül szakítottál velem, hogy egyetlen szavam lett volna hozzá. Előre eldöntötted, hogy nem leszek olyan erős, hogy melletted legyek, amikor szükséged lesz rá. Nem hagytad, hogy megértsem a betegséged, és akárhányszor felhoztam úgy csináltál, mintha nem lenne semmi gond. Aztán a fejemhez vágtad, hogy nem érthetem. Persze, hogy nem érthetem, ha nem engedsz be! - jöttem bele egyre jobban. - Teret akartam hagyni neked. Nem túlaggódni, mert tudtam, hogy az ront a helyzeten. Próbáltam valahogy egyensúlyozni és megbékélni a gondolattal, hogy az életednek van egy olyan része, amibe nem avatsz be, és itt nem csak a betegségre gondolok. Miksára. Amikor megjelentél nálunk, tudtam, hogy valami baj van, és azt is, hogy ő a hibás érte. Legszívesebben elmentem volna, és felképeltem volna, amiért olyan szomorúságot okozott neked, de aztán ugyanezt tetted velem - böktem egy párszor a mellkasomra színpadiasan, de igazából csak az alkohol nagyította fel a gesztusaimat. - És mintha ez nem lett volna elég tegnap besasszéztál a kocsmába, hogy bejelentsd elvettél egy másik lányt. Valakit, aki nem én vagyok, mert úgy tűnik Miksa bárki mást engedélyez, csak enged nem - sziszegtem az utolsó mondatot, mert egyszerűen fájt a belsőmnek, hogy viszont hallom a gondolataimat a saját hangomon. Az arcom valószínűleg kipirosodott, a szemeim csillogtam a ki nem engedett könnyektől. És amikor újra megszólaltam, mintha még a hangom is a láng tüzének színeiben pompázott volna. - Hogy akarsz így a barátom lenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=884878#post884878][b]Autumn Rue Danvers - 2024.12.28. 22:33[/b][/url]

Tudtam, hogy az anyukájához nagyon szoros kapocs fűzi, és azt is elképzeltem milyen feszültség lehetett a családban, mikor megtudták a betegséget. De nem akartam és nem is tudtam jelen állapotomban megérteni.
Aztán a házasság. Hát persze, hogy valaki másnak tett vele szívességet. Megint önzetlen volt, ahogy azzal is, hogy nem mondta el. Nem kellett szenvednem. Később. - Nem menthetsz meg mindenki mást. Úgy csinálsz, mintha a te életed nem lenne fontos csak azért, mert valaki végdátumot rakott rá. Mondok valami újdonságot. Mind meg fogunk halni. És nem tudhatod mikor. Lehet felszállok arra a rohadt vonatra hazafelé, és nem szállok le róla. De ezért nem fogom úgy élni az életemet, hogy mindenki másnak jó legyen - vettem át a szót szinte azonnal. Égtem a vágytól, hogy végre kimondjak minden szót, ami hónapok óta nyomja a tüdőmet. Szinte felégette már a belsőmet, és most mintha hirtelen könnyebb lenne az egész.
- És már megint folytatod. Játszod a megértetlent. Pontosan értem, hogy milyen a Miksához fűződő viszonyod. Tiszteletben tartottam végig. Úgy, hogy tudtam milyen undok, mocskos dolgokat mondd rólam, és te egy szót nem szólsz rá, mert félsz, hogy megbántod. Szemet hunytam felette, mintha nem számítana. Tudod miért? Mert szerettelek te rohadék. És amikor megkaptam az első leveledet újra felébredt bennem. Mert nem ezt a mesterkélt bájgúnárt szeretem, aki mindenkinek meg akar felelni, hanem azt az értelmes lényt, aki a leveleidben vagy. És fáj, hogy másnak mutatod magad, csak hogy a barátod, akivel olyan megérthetetlen kötődés van köztetek, végre elfogadjon. - A végére már kiabáltam. Egyértelműen, magamon kívül, mert végre tisztán láttam mi a problémám ezzel az egésszel. És a legrosszabb még mindig az volt, hogy ha megláttam, a szívem nagyobbat dobbant, mint szükséges lenne. A csontjaim fájtak, amiért nem megyek közelebb. Az arcomon az izmok pedig sikítottak, hogy elernyedhessenek, kisimulva egy szerelmes lány arcát tükrözve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=884898#post884898][b]Autumn Rue Danvers - 2024.12.29. 12:06[/b][/url]

Egy kicsit talán látszódhatott a megbánás az arcomon. Aztán megcsillant a fény a szememben, ahogy rájöttem mit csinál Albert. Pontosan azt, amit én akkor, mikor megérkeztem Bogolyfalvára. Utáltam az életemet, mindent ellöktem magamtól, dühös voltam, amiért a világ olyan akadályokat gördít elém, amikkel nem tudok megbirkózni. El van veszve. Albert mérhetetlenül elveszettnek érezte magát, és nem csak a betegsége miatt.
- Persze, hogy gyűlölöm, ha folyamatosan bánt. Úgy viselkedik mint egy hisztis óvodás akárhányszor megpillant minket egymás közelében. Lehetetlenség volt, hogy beszéljek vele, és ezt te is tudod - fontam én is keresztbe a karomat a mellkasomon, leutánozva azt, ahogy Albert állt. Tudtam, hogy most bántom, tudtam, hogy egyáltalán nem vagyok jobb, mint ő vagy éppen Miksa. És mégsem tudtam abbahagyni.
- Megint kezded - jegyeztem meg, ahogy magára vállalta a felelősséget. - Mikor érted már meg végre, hogy nem azért vagyok itt, hogy megmagyarázd az egészet. Arra elég lett volna egy levelet küldenem, abban úgyis szépen meg tudod fogalmazni az érzéseidet - böktem oda még mindig dölyfösen. - De végülis megkaptam a válaszom. Azért jöttem, hogy kettőnkről beszéljük. Mindenről, amit a fejemhez vágtál, amikor otthagytál a kúriában. De megint másról sem szól minden, csak Miksáról - ingattam a fejemet, és egy könnycsepp csak legördült a szememből. Egy részem talán azért jött ide, hátha sikerül elsimítani a dolgokat azzal, hogy ide jövök. Ha mindent elmondok neki. De megint ugyanott voltunk, ahol elkezdtük ezt az egészet. Amíg barátok voltunk, minden jó volt. De amint összejöttünk, már hárman voltunk a kapcsolatban.
- Azt akarom, hogy azt mondd, hogy nem szeretsz már, és soha többé nem fogsz keresni - jelentettem ki remegő ajkakkal, egyre jobban gördülő könnycseppekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=884959#post884959][b]Autumn Rue Danvers - 2024.12.30. 16:58[/b][/url]

A fejemet ingattam. - Az életednek rólad kéne szólnia - mondtam inkább csak magam elé megjegyzésképp, mint ténylegesen Albertnek. Úgy tűnt neki hiába is mondanám, mert a szavak olyan sebességgel mentek el a füle mellett, ahogy a seprűfutárok szoktak mostanában a járókelők mellett.
Zavartan húztam össze a szemöldököm. - Mi a... - kezdtem, mert egyszerűen nem fért a fejembe hogy jött ide, hogy vannak még dobozok. - Tudod mit? Nem. Nem hagyom, hogy ezt most rám kend. Mert pontosan azt mondod, amit én - bólintottam, mintegy nyomatékosítva a szavaimat. - Én nem gondoltam senki másra, csakis rád. Az hogy ti beszéltetek és mit mondott neked az rohadtul nem az én és Zalán dolga, hanem a te meccsed saját magaddal. Csak és kizárólag te tudtad eldönteni mit látsz abból igaznak, amit mondott és min tudsz változtatni, hogy ne legyen igaza. De te csak szeretsz mindenki mögé odabújni, hogy eldöntsenek helyetted mindent, igaz? Aztán meg sajnáltathatod magad, amiért egyedül vagy - jöttek ki a szavak a mellkasomból, az sem érdekelt, hogy mennyire igaz, és mennyire nem. Már csak egyetlen dolgot vártam tőle. Kérni is nehéz volt, hát még a választ hallani.
- Én figyeltem. És te? Mert amióta itt vagyok most először beszélsz ténylegesen rólam és azokról az érzésekről, amiket irántam érzel - hullottak alá a könnyeim a felismeréstől. Vajon ténylegesen szeret? Szeretett bármikor? Vagy csak számára imponált, hogy egy okos lány rajong érte.
Pillantásom a kettőnk között húzódó távolságon húzódott. A lelkemben is éreztem, hogy egyre távolabb vagyunk. - Az nem egy rózsa volt. Hanem krizantém, az ősz utolsó virága. Tudnád a különbséget, ha bármikor adtál volna nekem virágot - pillantok még egyszer utoljára az arcára, keresve bármilyen érzelmet rajta. Ám ha nem állít meg, elindulok vissza Bogolyfalvára.