Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859197#post859197][b]Széplaki Hannaróza - 2023.02.04. 22:04[/b][/url]

Erik

Feszült vagyok addig, amíg Erik be nem ér. Ez nem játék, hiszen ki tudja, hogy meddig mennek el az ilyenek.
- Tudod, abból kiindulva, hogy az első találkozásunkkor egyből azt hitted, hogy valami firkász vagyok, csodálkozom, hogy ez még csak most történt meg - mosolyodom el, majd az ablakon kinézek még. Tudnom kell, hogy biztos elment - e. Nem akarom, hogy itt legyeskedjenek,. Édesanyám nyugalmat, szeretetet és békét érdemel utolsó időszakában, nincs szükség egy kálváriára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859198#post859198][b]Rónaky Erik - 2023.02.04. 22:06[/b][/url]

- Az alapján, hogy láttad többször, nem hiszem, hogy ez először történt meg, csak először lett észrevéve. Ki tudja, hogy mit itattak velem, majd jött a nő, a képek, és most hirtelen felbukkan itt egy…ez nem jó, Róza, nagyon nem jó.
Tala biztonságban van, amikor nem vagyok otthon, fent marad a kastélyban. Már nem kell neki bébicsősz, vagyis, hivatalosan nem, de ezt nyilván így még nem jelentettem ki.
- Talán, egy kis ideig leszel csak szenzáció. Vagyis, olykor, az életünk folyamán kis időkre. A nagyobb eseményeknél, de összességében nyugtot hagynak majd. Rendben? Vigyázni fogok rád.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859199#post859199][b]Széplaki Hannaróza - 2023.02.04. 22:06[/b][/url]

Erik

- Jó, de.. Ha eddig is csinálta, akkor miért nem futottunk bele egyszer se semmi cikkbe vagy bármibe? - nézek érdeklődve rá. Ennek semmi, de semmi értelme nincsen.
- Nem igazán értem, hogy miért lennék szenzáció - húzom el a számat. Voltunk már közösen eseményen, ott értettem, de azóta már mennyi idő eltelt. Miért most lennék én szenzáció?
- Rám nem kell vigyázni. Rájuk kell - bökök fejemmel a szüleim irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859200#post859200][b]Rónaky Erik - 2023.02.04. 22:06[/b][/url]

- Nem tudom, tényleg nem.
Ötletem sincs, és nem is nagyon beszélt, nem tudom, hogy mi volt a szándéka, de úgy érzem, hogy hamarosan viszontláthatjuk.
- Mert komolyak a szándékaim veled kapcsolatban.
Ez egy nagyon jó indok lehet, hiszen a vagyonomat csak megbecsülni tudják, és a számok, amiket a lapok lehoznak, elmarad a valóságtól. Két örökössel számolva is, mivel a húgom még nem halott.
- Rendben, mit szeretnél, mit csináljunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859201#post859201][b]Széplaki Hannaróza - 2023.02.04. 22:07[/b][/url]

Erik

- Oké, hogy komolyak. De nem két hete tart a dolog, hanem hónapok óta.. Akkor miért lenne ez újdonság? Ez így nem kerek - nem kérdőjelezem meg a szándékait és nem is akadok fent, miért? Mert tudom, hogy így van, mindig hárítom, ha ezzel jön, de figyelek rá és tudom, hogy igaz.
- Azt hiszem, az a legjobb, ha elmész - sóhajtom halkan. - Téged követett - ez így nagyon rosszul hangzik. Mert semmi se garantálja, hogy ha elmegy, akkor nem jön más. De anyát nem fogom az otthonából elvinni, ebben biztos lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859202#post859202][b]Rónaky Erik - 2023.02.04. 22:07[/b][/url]

- Fogalmam sincs.
Tényleg nem tudom, és ez idegesít a legjobban, hogy mégis mi változott meg, mi az, ami miatt ennyire számít Róza. A szándékaimról csak az anyukájának beszéltem, még az apukájáig se jutottam, erre felbukkan egy firkász. Ez így nagyon nem jó.
- Komolyan? Mármint, tényleg azt szeretnéd, hogy ne legyek itt, veletek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859203#post859203][b]Széplaki Hannaróza - 2023.02.04. 22:07[/b][/url]

Erik

- Én, én nem tudom. Tényleg nem tudom - fújom ki lassan a levegőt és kétségbeesetten nézek rá. - Én csak azt szeretném, ha az utolsó napjai, hetei nyugalomban és békében telnének - nekem a szeretteim a legfontosabbak. Eriket is szeretem, de most nem ő a védtelen.
- Segíts kitalálni, egyedül nem dönthetek. Segíts, kérlek - sóhajtok ismét. Egyszerűen nem hiszem el, mikor végre azt gondolná az ember, hogy béke lesz, akkor jön valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859204#post859204][b]Rónaky Erik - 2023.02.04. 22:08[/b][/url]

- Az anyukád a legfontosabb most. Nagyon szeretnék itt lenni veled, de tudom, hogy akkor nem lenne jó semmi.
Ez a legfájdalmasabb, pedig én tényleg nagyon szeretnék a rossz pillanatokban is mellette lenni.
- Elmegyek, de ha hívsz, visszajövök, megoldom, hogy ne jöjjenek rá, hogy itt vagyok. De most látványosan el kell mennem.
Közelebb húzom magamhoz, szorosan megölelem, és lehajolva megcsókolom puhán, az ajkai közé suttogva a következőket:
- Anyukád áldását adta, hogy elvegyelek, ha szeretnéd, elintézem, hogy elvehesselek a hétvégén. A tiéd vagyok, ezt senki sem veheti el tőlünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859205#post859205][b]Széplaki Hannaróza - 2023.02.04. 22:08[/b][/url]

Erik

Nem akarom, hogy menjen. Egyáltalán nem jó egyetlen egy percig sem nélküle, de igaza van abban, hogy most mennie kell. Látványosan.
- Tehát ordibálva, veszekedve és a pokolba kívánva egymást? Sodrófát is küldjek utánad? - nevetek fel kínomban, majd ölelésébe belebújok és azt kívánom, hogy bárcsak örökre tartana. Ám ő csókkal, majd szavakkal töri meg. Olyanokkal, melyektől teljesen megfagyok. - Micsoda? - lépek hátra és teljes döbbenettel nézek rá, mert biztos vagyok benne, hogy ezt most csak beképzeltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859206#post859206][b]Rónaky Erik - 2023.02.04. 22:09[/b][/url]

Ahogy elugrik tőlem, elnevetem magam, pedig egyáltalán nem vicces a helyzetünk.
- Igen, ez egy jó alap, ebből építkezhetünk. De nem, azt nem szeretném, hogy azt gondolják, szétmentünk. Csak simán elmegyek, hogy ne leselkedjenek rátok.
Felhúzom a kabátomat, a mosoly még mindig ott van az arcomon, ahogy nézem őt, ráérősen igazgatva a galléromat.
- Ha hazaértem, felhívlak,  tudom, hogy utálod, ha útközben telefonálok. Addig tudd meg, anyukád mit szeretne.
Istenem, az az arc, imádom.
- Szeretlek, Széplaki Hannaróza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859320#post859320][b]Reiner Kende - 2023.02.12. 23:12[/b][/url]

Érzi, hogy valami nagyon nincs rendben. Nem azért mert senki nem szólt neki róla, hogy Marina itt lesz, elvégre azt se tudta, hogy Reinerék végül nem mennek Nekeresdre. Már megszokta. Ahogy Brigitta a feledékeny fiát. Aki arra csak emlékezett volna, hogy a legjobb barátja itt lesz ezen az elviselhetetlenül nyálban tocsogó eseményen. Épp ez zavarja: a Szösztalicska annyira beillik a tömegbe, hogy attól Kende gyomra fél fordulatot vesz. Nem a ruha miatt, a lány arcát nézi, amire mintha ugyanúgy az ülne ki mint a többi aranyvérűnek: életünkben elhanyagolhatatlan és a létfenntartásban legfontosabb a pénz és a rang. Megközelítőleg akkora, mint a szex a fajfenntartásban.
Unalmában körbenéz és elmereng rajta, vajon hány aranyvérű élvezi igazán a szexet azzal akivel végül köteles volt összeházasodni. Ha Kendén múlik, semmiféle Reiner fenntartás nem lesz.
Megdörzsöli az arcát. Aztán végre adott a lehetőség és percek múltán már a másik teremben vannak. Vállának izmai feszülnek az öltöny és az ing szövete alatt, végül lassan engednek el, majd ajka széle is megkönnyebbült félmosolyra húzódik. A lány nyelve megered, ő pedig ráismer a barátjára. Nem tudta Marina sem, úgy pedig nehezen szólt volna Kendének. Észre veszi de nem érdekli, hogy a magyarral kicsit bénázik, az is csak azt mutatja mennyire a plafonon van ő is. Zsebrevágott kezekkel, léptei elé nézve lassan követi a teraszukra. A medence vizén tükröződik a hold, mégis érzékeli ami mellette zajlik majd bukkan elő a szoknya alól.
Azért oda sandít, majd fél lábára nehezedve ráz a fején.
- Nem - válaszolja mindkettőre fáradt hangon. Mert ismét az ő arcán ég a bőr. Talán most jobban mint korábban. Mert ismeri a szüleit. Mert a szülei nem ismerik őt. Beszélnie kell Mihaillal - és akkor, mégha egy pillanatra, de nyugodtabb lett.
Fülén morzsolva dől előre és támaszkodik a korlátra.
- A szüleid nálunk akarnak neked férjet találni? Nem úgy volt, hogy egy ideje lecsendesedett a dolog? - óvatosan teszi fel a kérdést, úgy fordul Mae felé.
Nemrég, a FINA győzelem után Kende elmesélte a lánynak, hogy Reinerék frankón tesznek az úszásra. Viszont az eleme egyre erősebb. Ez számít nekik. Annyira, hogy azóta leült a “feleség kell neked” projekt és akkor ha már feljött a téma két sör között szövegeltek.
- Tudod mit? Ha már így alakult én baromira örülök, hogy itt vagy - sandít be a válla felett. - Majd kitalálunk valamit - ahogy mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859986#post859986][b]Kállay L. Dóra - 2023.02.25. 22:08[/b][/url]

Még Bagolykőn volt egy nagyon jó barátnőm, Virág, akivel már harmadikos korom óta elválaszthatatlanok voltunk. Sokat jártunk bulizni is, aztán volt köztünk egy kis mosolyszünet, akkor lettem jóban Leilával. Közben persze rendeződött a viszonyunk Virággal, és minden a helyére került. Aztán úgy hozta az élet, hogy ott hagytam a sulit, s Törökországba költöztem, hogy ott tanuljak tovább. Néha leveleztünk, tudattuk egymással, hogy mi van, így sikerült összehozni ezt a találkozót is.
Alig egy hete jeleztem neki bagolyban, hogy Pécsre érkezek néhány napra, s hogy úgy tűnik, ezután majd huzamosabb időre visszaköltözök Magyarországra.
Virág nagyon örült a hírnek, olyannyira, hogy kaptam tőle egy meghívást is. Ő éppen Pécsett járt a Közlekedési bűbájok és eszközök mesterképzésre, s mivel hétvégére szakestet szerveztek, elhívott, hogy bulizzunk együtt egy jót. S mivel Burak-nak úgyis dolga akadt, úgy döntöttem, hogy egy kicsit kikapcsolódok és benézek erre a szakestre.
Mit ne mondjak, egy kicsit fura volt, hogy ezt a szakestet nyílt terepen, fák közt rendezik meg, de a helyszínre érve már láttam, hogy ez egészen hangulatos este lesz. A fákat feldíszítették lampionokkal, egy-két sátrat is felhúztak, s úgy láttam, hogy már a tábortűz lángjai is a magasba csaptak.
Zene is szólt, nem volt túl hangos, csak olyannyira, hogy mindenki jól érezze magát, s közben lehessen beszélgetni is. Már fél órája is ott lehettem, megismertem Virág barátnőit is, s épp egy pohár bort kortyolgatva, jókedvűen nevetgéltünk és csicseregtünk, amikor a tábortűz mellett észrevettem egy ismerős arcot. Pillantásom megakadt a srác tekintetén, s miközben Virág beszélt, a srácot figyeltem. Az arcomra nem ültek ki érzelmek, nem lehetett leolvasni róla, hogy mire is gondolok.
- Mit gondolsz? - kérdezte Virág, persze sikerült elveszítenem egy picit a fonalat, de egy mosollyal korrigáltam a helyzetet, s mivel épp egy srác tartott felénk egy tálcát poharakkal, kizárásos alapon rábólintottam.
- Miért is ne? - elvettem az egyik poharat, koccintottam barátnőmmel, s az új ismerősökkel, majd le is húztam az italt.
- Ha megbocsájtotok , mindjárt jövök, csak láttam egy ismerőst - elnézést kérő mosollyal fordultam a tábortűz irányába, el is indultam, de immár hűlt helyét találtam az ismerős arcnak. Furcsa, esküdni mernék rá, hogy Artit láttam, de lehet, hogy csak valaki hasonlított rá? Megtorpanva a tűz mellett, még egyszer végig futtattam pillantásomat az arcokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860032#post860032][b]Borlai Artúr Máté - 2023.02.26. 13:50[/b][/url]

Levelezős hallgatóként nincs túl sok lehetőségem arra, hogy a nappalis bagázzsal találkozzak, pedig nekik is igencsak jó jegyzeteik vannak. Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy több idejük van elsajátítani az anyagot, tehát több érdekességet, extra infót is hallanak, mint mi szombatonként. Már csak keresnem kell egy valakit, aki van annyira lelkes, hogy ezeket fel is jegyezze és kölcsön is adná a jegyzetét. Akár pénzt is adnék, ha valaki tudna nekem adni egy átláthatóan feljegyzett, részletes jegyzetet. Sajnos alapképzésen azt tapasztaltam, hogy sokan csak a szak hangzatossága miatt, esetleg a fizetés reménye miatt jártak ide, nem pedig a seprűkészítés érdekelte őket igazán.
Így tehát eljöttem erre a közös eseményre, hátha találok egy magamhoz hasonló diákot, akivel igazán jól el tudnánk beszélgetni a seprűkészítésről, ki tudja, lehet, hogy még tanulni is tudnék tőle valamit. Bár azt azért nem hiszem, kevesen veszik ennyire komolyan a dolgokat, mint én.
Szabadtéri eseménynek szervezték a többiek a mai szakestélyt, lobgó tábortűz mellé, egyedül két sátorban tud a mágus fia megmelegedni, ha szeretne. Meglepetésemre a nappalis hallgatók között több csaj is van, akik valamelyik másik alapszakról jöhettek át közénk, gondolom a bűbájfejlesztőről.
Érdekes, érdekes... Magamévá teszek egy kis pohárka töményet, mert úgy látom, hogy a jelenlévők hangulata már elég kellemes, így én sem szeretnék lemaradni. Amúgy sem vagyok egy nagy partiarc, így kell egy kis támogatás, hogy ellazuljak. Bár, amikor legutóbb többet ittam, akkor mindenkit seprűn akartam elvinni a naplementébe, úgyhogy ezzel vigyáznom kell, mert hülyének fognak nézni.
Először a levelezőről ismert kollégákhoz lépek oda, akik nincsenek túl sokan, talán hárman jöttünk el. Hamar lecsúszik egy újabb adag szilva, de az este további részében már inkább csak egy-egy sört szeretnék elszürcsölgetni, mert már most érzem, hogy jó a kedvem. A tábortűznél, messzebb egy ismerős arcot vélek felfedezni, azonban az lehetetlen. Legutóbb Törökországban keringett egy pénzes pöcs körül, és különben sem érdekelték soha a seprűk. Miért lenne itt Dóra?
A szemem sarkából figyelve viszont megállapítom, hogy nem káprázik a tekintetem, tényleg az egyik nappalis csajszival lóg.
Hogy örülök-e? Nem. Igen. Talán. Nem. Nem váltunk el túl jól, rohadt szarul esett, hogy kihasználta az érzéseimet. Tudom, hogy nem én vagyok a legszórakoztatóbb társaság egy ilyen Kállay-lánynak, de ez vagyok én. Borlai Artúr Máté, seprűmániás.
Feszülten lépek odébb a tűztől, nem igazán tudom, hogy hogyan kezeljem magamban ezt a helyzetet. Dóra próbálta rendezni a dolgot, én adtam fel. Túl sok érzelem kavargott bennem, amikor most tompábban előtörtek. Háttal állok tűznek, azonban nem tudok uralkodni magamon, és hátra-hátra sandítok, hogy figyeljem mit csinál. Az egyik ilyennél pont összeakad a tekintetünk, mert közelebb jött és olyan, mintha keresne valakit.
A torkomban fojtó gombóc veti meg magát a jeges kék pillantástól, de mégsem tudom elemelni a saját kékjeimet. Zavartan megfordulok a teljes testemmel és teszek pár tétova lépést.
- Szerbusz, Dóra... hogy tetszik a seprűs szakestély? - Hangom érzelemmentes, próbálok semlegesen érdeklődni. Magam sem tudom hányadán állunk, sem pedig azt, hogy mit mondjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860036#post860036][b]Marina Darik - 2023.02.26. 14:09[/b][/url]

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

A cigarettát két ujja közé csípve csiholt tüzet pálcájából, majd visszatette a dobozt és a pálcáját is a szoknyája alá. Az se érdekelte volna, ha az egyik öreg fószer végignézte volna az egészet, ha utána biztos, hogy nem adják hozzá. Ennyi öröme lehet az életben, több nem.
- Hát.. fogjuk rá. Nem fejtettem ki eddig, de tudod.. az úgy volt, hogy... szóval hogy többet érsz, ha szűz vagy. Legalábbis ha lány vagy - kezdte el kifejteni Marina, és egy apró szünetet tartva beleszívott a cigarettájába. - És hát anya szüzességi gyűrűvel próbálta bizonyítani, hogy... - vakargatni kezdte a nyakát. - Nem jött neki össze a dolog. És új tervet kellett szőniük, mert így már nem vagyok elég értékes azoknak ott bent - bökött visszafelé Marina, és újabbat szívott a szálból, aminek annak vége azonnal tüzes pirossá változott, ahogy Srtut hátán a heg szokott.
Barátjára nézett, és először kétkedően, majd mosolyogva. Oh igen, ez a szöszke elveszett fiú mindig megnyugtatja, ha kell. - Ketten ellenük? Azt hiszem itt kő kövön nem marad - nevetett fel a barna. - Bevehetnénk Kittit is a csapatba. Remélem nem hoztam rá a frászt teljesen. Kicsit feszélyezett a szüleimnek és a szüleidnek a jelenléte - vallotta be Marina, beismerve maga is, hogy egészen olyan lánynak tűnhetett kívülről, mint amilyennek Darikék szerették volna. Ez még akkor se jött nekik össze, mikor otthon adtak partit.
- Szerinted elmondjam nekik, hogy a lányok is bejönnek? Vagy azzal kioffolnék itt mindenkit teljesen? - gondolkodott el. Valószínűleg azzal a lendülettel tagadnák ki, vonnák meg az örökségét, vagy nemes egyszerűséggel átnevelő táborba raknák. Igen, talán utóbbi még elég valószínű. - Utálom, hogy megtagadják tőlünk a szeretetet - morogta a bajsza alatt, és újabbat szívott a szálból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860067#post860067][b]Kállay L. Dóra - 2023.02.26. 18:32[/b][/url]

Eleinte egy kicsit ódzkodtam attól a gondolattól, hogy nyílt terepen, fák között, netán sárban bulizzak, de most már annyira nem is bántam, hogy Virág elcsalt erre a helyre. A mágiának köszönhetően megoldották, hogy ne legyünk nyakig sárosak, a sátrak is hangulatosnak tűntek, volt azokban minden, mi szem-szájnak ingere, igazán nem lehetett okom panaszra.
Finomak voltak a piák, helyesnek tűntek a pasik, és Virág barátai is jó arcok voltak, az egyik srácon kimondottan jókat lehetett röhögni. Sőt, ha jól láttam, helyes tanár urak is felütötték fejüket a távolabbi sátor sarkánál. Már-már a kisördög ott ült a vállamon, hogy egye-fene, talán nem is ártana, ha egy kicsit szórakoznék, míg Burak üzleti ügyeket intéz. Aztán váratlanul rajzolódott ki előttem Arti arca, ami borította ezt a tervet. Persze, egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy odamenjek-e hozzá, mert szerintem ő volt velem a bunkó, arról meg nem tehettem, hogy máshogy láttam a világot, mint Ő. Mégis, csak piszkálta a gondolataimat a srác, ezért is kanyarodtam el egy kicsit a társasághoz, hogy odamenjek hozzá, és tisztázzuk a dolgokat. Artúr viszont eltűnt, legalábbis én azt hittem, amikor megszólított oldalról, s ahogy megfordultam, szemben találtam magam az egykori navinéssel.
- Arti...szia! Lottózhatnék is, megesküdtem volna, hogy nem csak káprázik a szemem – mindig többet beszéltem ilyen szituációkban, ezzel lepleztem azt, ha mondjuk zavarban voltam, s addig is, míg fölösleges szavakkal töltöttem meg a teret, volt időm azon agyalni, hogy pontosan mit is mondhatnék neki.
- Hát, nem az én világom, de ahhoz képest, hogy sárra és vakondtúrásokra készültem, ahhoz képest egész jól összehozták a társaid – jegyeztem meg egy mosollyal, miközben teljesen felé fordultam, s egyik kezemmel igazítottam is a hajszálaimon. Pillantásom végig futtattam Artin, most is helyes volt, de a szentemnek még mindig nem volt nagyon ízlése az öltözködés terén. Bárcsak anno rám bízta volna magát, akkor most top tizenegyes pasi lenne. Ezt a felsőt mondjuk igazán lecserélhetné, mert bár bírom a nagypapi korosztályt, ez a kötött szett a sírba visz.
- Mi újság Veled? Már meg sem ölelsz? - tártam is szét a karjaim, s én bizony az ölelésembe húztam, ha tetszik neki, ha nem.
- Még mindig nem adtad fel, hogy seprűket gyárts? - visszahúzódva az ölelésből, kíváncsian fürkésztem a tekintetét, igazán soha nem is értettem, hogy a tehetségét miért pazarolja holmi seprűkre. Ennyi erővel még miniszter is lehetett volna belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860077#post860077][b]Ifj. Holló Albert - 2023.02.26. 20:48[/b][/url]

Nem sokkal nyolc után, teljesen sima mágikus vonatutat meg egy átszállást a mugli vasútra követően le is szálltunk a nemeskei vasútállomáson, ahol ott várt ránk Andris, a kocsinak támaszkodva, nyugodtan dohányozva, és csak akkor elmosolyodva, amikor már egészen közel érünk hozzá. - Azt hittem, hogy már leszoktál. Rue, ő a leendő sógorom, Andris, akiről már hallottál, Andris, ő az egyik barátom, Rue. - Tekintve, hogy Andris majdnem két méter, viccesen néz ki, ahogy lehajol, hogy két puszival köszöntse Rue-t, ahogy az teljesen természetes nálunk, de már szóltam előre, hogy Andris jellemzően keveset beszél, viszont nagyon jó tanító lesz, ha végez az egyetemen. A Ford Mondeoval gyorsan átérünk a házhoz, aminek az ajtaja abban a pillanatban kivágódik, ahogy befordulunk a feljáróra, és az anyukám és a húgom már meg is jelennek. - Mondtad nekik, hogy csak barátok vagytok?  - elhúzom a számat a kérdésre, mert ő is benne van abba a beszélgetésbe, amibe ezek a nőszemélyek is. Elneveti magát az arcomat látva, aztán kiszállva elindul feléjük, mintha őt várnák ekkora elánnal, még meg is hajol előttük. - Kedves emberek, ígérem. - bár most azért egy kicsit bizalmatlan vagyok a történettel kapcsolatban, de azért kiszállok, és kinyitva az ajtót, kisegítem Rue-t is, hogy aztán együtt induljunk az ajtó felé. Én tényleg nem estem túlzásba, sötét nadrágot, fehér inget, és hozzá egy kék pulóvert húztam, minden helyzetre megfelelő. - Hölgyeim, a mai vacsora áldozata, Autumn Rue Danvers, és a nők, akik alapból tök normálisan tudnak viselkedni, Holló-Majsai Emma és Holló Eszter. - éppen csak a bemutatásig jutok, az anyám máris magához öleli, és gyorsan beterel minket. - Hirtelen lett ilyen hideg meg hó, nehogy megfázzatok. Az apád már elindult, de ismered, pedig egy órával korábbant hazudtam neki, de már rájött erre a trükkre, gyertek be gyerekek. Jól utaztatok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860092#post860092][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.27. 00:04[/b][/url]

Csinos. Hiába próbáltam palástolni, egyszerre lepték el pillangók a gyomrom és rándult görcsbe. Albert hangja a fejemben vetekedett a nagyiéval, miközben megpróbáltam kiválasztani a tökéletes ruhát. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem pakoltam ki a fél szekrényt. Aztán a piros ingre az egyik ki nem csomagolt táskában leltem rá. Utoljára Írországban volt rajtam. Az egyik halloweeni rendezvényünkön a pubban. Épp ezért nem vettem eddig elő. A szép emlékek mostanra már a rémálmaimmá változtak, amelyek nem csak éjszaka, de már nappal is kísértettek.
Ám mindezt takarta a kabát. Természetesen a magyar közlekedés nem volt felkészülve a hirtelen beütő hidegre, így a fűtés se működött rendesen. Legalább volt mire fognom a szótlanságom, ami a közelgő vacsora miatt telepedett rám.
- Hello - köszöntem a férfinak, aki egy pillanat alatt termett az aurámba. A testem zavartan reagált a szituációra és gyenge ooo-t elejtve azért. Idegességem valahogy egyáltalán nem akart lankadni. Hihetetlen volt az emberek mennyire meg tudtak rémíteni. És akkor ott volt az az elejtett mondat is a sógortól. Kitágultak a szemeim, és idegesen Albertre pillantottam, illetve a kitóduló emberekre. - Túl késő visszafordulni? - kérdeztem meg kicsit se palástolva a félelmem, és hagytam, hogy Albi segítsen. Az egyetlen mentőövem a szituációban.
- Üdv mindenkinek - mosolyogtam, mire egy kar már el is kapott. - Ohh, oké - öleltem vissza sután. - Amennyire a magyar vasutakon jól lehet - válaszoltam diplomatikusan, és ahogy elindultunk befelé Albertnek suttogtam. - A te családod nagyon szereti a fizikai érintéseket - jegyeztem meg. Nálunk nem szokás. Ha valaki mást ölel, ott nagy gond van. Mint amikor Summer elmesélte a költözésünk előtti történéseket. Vagy mikor én értem haza kisírt szemekkel Zack miatt. Ha valamit nem cseszünk el nagyon, nincs értelme.
- Hova tehetem a kabátom? - kérdeztem a ház asszonyát. - Cipő marad, megy? - tettem fel a következőt. Ezek legalább biztonsági övek. Nem tűnök kukának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860154#post860154][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.01. 07:54[/b][/url]

Ha elmondom neki, hogy milyenek, nem jön el, így is csak egy hajszálon múlt, és nem kockáztathattam, így aztán, bár nem szép ezt mondani, de bedobtam őt az oroszlánok közé, viszont engem is ugyanúgy megölelgetnek, sőt, az anyám fél rúzskészlete landol az arcomon, amit utána tudom, hogy egy évezred lesz levakarni. - Igen, anyának ez a szeretetnyelve, és hát ő nevelt minket. Képzeld el a jelenetet, ahogy Miksa kiegyenesedik egy öt perces ölelgetést követően, és ropog az egész teste. - de hősiesen és szó nélkül tűri, anya beleszoktatta abba, hogy itt az ölelésnek van egyfajta rituáléja.
- Add csak ide, máris felakasztom. vendégpapucsok vannak, választható színnel és mintával. Nyugi, semmi normális. - ahogy lesegítem a kabátját, nem tudok nem megállni egy pillanatra, és végignézni rajta, a zavart mosolyom, ami a hangos, tapogatós családom miatt van, most határozottan másabbá válik, én is érzem, és nagyon örülök neki, hogy az anyám rúzsára foghatom az arcom elszíneződését. - Nagyon csinos vagy, Rue, jobb lesz, ha megszabadulok ettől a pulóvertől én is. - milyen meleg lett itt hirtelen, nem? De. Gyorsan le is veszem, kicsit beletúrok a hajamba, nem mintha segítene rajta, és átnyújtok neki egy pár puha, felhős papucsot, de hogy ne érezze magát furcsán, én is belebújok a magam sárkányosába, mielőtt a nappali felé terelem, amerre a többiek is mentek, nyugtatón végigsimítva a karján a második felvonás előtt.
- Én csak azt mondom, hogy nem rossz visszanyúlni korábbi elemekhez, amik már sikert arattak, egy jól bevált fellépő még mindig sokkal jobb, mint kockáztatni. - Úgy néz ki, hogy az érkezésünkkel egy eszmecserét szakítottunk félbe, de szerencsére a mi családunk olyan, hogy mindenféle gát nélkül folytatja azt. Rue-t az egyik üresen álló kanapéhoz kísérem, míg végül döntés születik a szeptemberben esedékes szüreti bál tematikájáról, amit egy leendő tanár, egy pszichológus hallgató, és a szakma nagy öregje, az évtizedek óta a közművelődésért dolgozó anyám határoz meg, aztán hirtelen minden szem ránk szegeződik, és nem tudom, hogy melyikünkkel fogják kezdeni. - Vasárnap?- áh igen, tehát velem. - Természtesen, ha már hazajöttem, miért is ne. Újévkor gyakoroltam is. - jó, majdnem, de nem, és tudom, hogy mind látták, amit Miksával műveltünk az előkészítő tetején. Anyától egy jó hosszú üzenetet is kaptam, olyan tipik anya mondatokkal, hogy “engem te ne égessél édes kisfiam”, meg “ha kitöröd a nyakad, még jól meg is verlek”. Rue felé fordulva aztán magyarázatot adok a vasárnappal kapcsolatban. - Egy időben papnak készültem, de a lányok nyertek, viszont, ha itthon vagyok, egy-egy misén még szoktam énekelni. - a lányoknál anyából feltör egy hálisten is, ami megmosolyogtat, de nem szólok semmit, mert abból vita lenne kettőnk között, és öt jelenlévőből három nem értené, hogy miért. Eszter sem tudja, és így Andris sem, hogy mi a helyzet velem. - Rue, szívem, azt már tudom, hogy te a minisztérium felé orientálódsz, azon belül melyik terület vonz, mit csinálnál szívesen? - anya természtes hangon, elképesztő nyugalmat árasztva kérdezi, mintha ösztönből tudná, és nem mondom hogy nincs így. Nyilván ő az én fegyverem ebben a meg nem nevezett háborúban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860279#post860279][b]Borlai Artúr Máté - 2023.03.05. 18:31[/b][/url]

Elég sokan vagyunk ahhoz képest, hogy azt mondták, hogy amolyan kocka parti lesz ez a mai. Látok errefelé fiatalabbakat is, gondolom ők az alapképzésre járnak, meg aztán többen hozták a barátaikat is. Téves megállapítás az, hogy a mérnököknek nincsenek barátai meg társasági élete, ez is egy nagyszerű példa erre. Tudunk mi szórakozni, ha szeretnénk.
Mondjuk azt nem értem, hogy Dóra hogyan kerül ide Törökországból. Amíg félreállok megannyi gondolat táncol a fejemben, az érzelmekről nem is beszélve. Magam sem tudom eldönteni, hogy melyik érzésem a legerősebb, a harag, az öröm, a frusztráció vagy a meglepettség. Talán ez a legjobb kifejezés arra, amit érzek, de azért még mindig van bennem némi sértettség, elvégre az ember nem veszi jól a visszautasítást, azt hiszem. Talán máshogyan kellett volna megközelítenem? Azt hiszem, hogy nálam vagányabb férfiakra bukik - mert igen, Dóra a nagybetűs férfit keresi és érdemli, ami én... nem tudom, én csak Artúr vagyok, a seprűs srác. Nem tudom mit kellene csinálnom, bunkózni? Cat calling?
Nincs sok időm a múlton rágódni, ahogy a tekintetünk összeakad, hamar szóba is elegyedünk. A zavarodott érzések bizonyára kiülnek az arcomra, de Dóra nemkülönben meglepettnek tűnik. Úgy tűnik nem neheztel?
- Nem hiába van a mondás, ‚bízz bennem, mérnök vagyok‘! - Felelem büszkén kihúzva magam, noha ez egy ironikus dolog, amit az emberek az elcseszett dolgokra szoktak használni. De engem nem érdekel, mi mindent megoldunk. Bármit.
- Kapcsolatokat építeni jöttem egyébként, kell az anyag a nappalisoktól. - Folytatom szinte mentegetőzve a jelenlétem kapcsán. Pedig egyelőre nem egy lapos buli, de még sincs tele részegen balhézó emberekkel. Hallottam olyat, hogy más partikon részegen felreptették egymást magas kerítésekre, aztán reggel ott ébredt másnaposan az illető. Ezt, semmiképp nem fogom és szeretném megvárni.
- Dehogynem! - Mondom iparkodva átölelve a szőkét, akinek még mindig nagyon jó ízlése van parfümök terén. Nem akarok mélyet szagolni bele, az olyan gyökérség lenne. Miután elengedem válaszolok a kérdésére.
- Hazajöttem Amerikából, most a Bagolykő melletti faluban dolgozom Sándor bá‘ mellett, mellette mesterképzésre járok levelezőn. Hallod Dóra... ilyen közel még sosem voltam ahhoz, hogy saját márkám legyen! - Magyarázom gyermeki izgatottsággal a hangomban, amit gyorsan meg is bánok. Lehet a sörök számát is le fogom limitálni, mert ez így ciki lesz.
- Ne becsülj alá. - Folytatom büszkén sandítva. Már csak szponzorok kellenek meg egy jó adag pénz arra, hogy felhalmozzak alapanyagokat. Meg az engedélyeztetés is pénzbe kerül. Nagyon sok pénzbe.
- És Veled mi újság? Együtt vagy még azzal a török... úriemberrel? Vagy hazajöttél végül? - Érdeklődöm bizonytalankodva a nevén. A Baklava ugrik be, de tuti, hogy nem úgy hívják a palit. Remélem, hogy észhez tért és azért él újból itthon. Tudom, hogy egy gyökér az apja meg a két testvére, de csak biztonságosabb itt, mint ott egy fiatal nőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860280#post860280][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.03.05. 18:45[/b][/url]

Megütközve pislog oldalból a kolleginára amolyan 'Mi az, hogy nem veszed észre?' fejjel. Mert tényleg, hog nem látja ez a lány, mennyire utána fordulnak a folyosón? Layla csinos, gyönyörű, nem meglepő a népszerűsége, főleg az iskola sportolói rétegeiben.
De nemsokára már teljesen másfelé kalandozik a figyelme, hiszen végre rákanyarodtak a fontos dolgokra. Egyre tanácstalanabb és már a szája szélét rágja idegességében. Mégis hogy a rossebben szokták ezt így elővillantani a semmiből? Akárhogy csűri-csavarja magában a szavakat, mint olyan cringe idiótán hangzik, életidegenül, mégis tudja, hogy az állandó koslatásának Layla után ez az ésszerű következő lépcsője. Csak annyira... ciki az egész!
- [Szóvalazahelyzethogynagyontetszel!] - Tessék, egyben kiböffenti az egészet, de ha ez nem lenne elég, az anyanyelvén teszi, franciául. Elég potenciális esély van rá, hogy mivel itt nem él az iskola jótékony fordító mágiája, és fogalma sincs, Layla beszél-e franciául, nem fogja érteni, mit röfögött az imént hősünk. Úgy hogy, mikor észbe kap, mit tett, vesz egy mély levegőt (mint aki toronyugrásra készül egyenest bele a Dunába a Szabadság hídról), és újrakezdi az egészet immáron angolul, hogy mindketten megértsék, hányadán állnak.
- Azt akartam mondani... hogy nagyon... végtelenül tetszel... szimpatikus vagy, jó nő, bomba nő, sőt még annál is úristenebb! - Úristenebb? Ezt komolyan kimondta? Úgy ég a feje, mint egy katlan és csendben örül, hogy a kutya nem látja őket az ismerősök közül, csakis és kizárólag Layla hallgathatja végig a sötétben ezt a borzalmasan kínos vallomást. Jó, egyszer mindenen túl kell esni, az első önégetésen is.
- Szóval... nem lenne utolsó dolog, ha... tudod... te meg én... együtt... meg ilyenek. - Jajj ne mondassák ki vele, előbb veri a fejét bele ebbe a fatönkbe, mint hogy további értelmes kifejezéseket próbáljon találni a bimbódzó, tinédzser szíve hülyeségeire. Sokkal egyszerűbb súlytalan dolgokba belemenni, de Layla abszolút nem annak a típusnak tűnik, aki futó kalandokat keres vagy részt vesz bennük, és ez annyira megnehezíti és komolyabbá teszi a helyzetét! Hát totálisan leizzad itt!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860283#post860283][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.05. 19:31[/b][/url]

Mondhatnám, hogy a házasságommal hűséget fogadtam Buraknak, de akkor hazudnék. Pedig nagyon is meg akartam felelni a követelményeknek, tulajdonképp tökéletes férj volt, sármos, gondoskodó, olyan, akiről mindenki álmodik. Csak épp az elmúlt időszakban túl sok üzleti ügye akadt, és kezdtem úgy érezni, hogy már nem is annyira foglalkozik velem, mint a találkozásunk elején. Nagyon is elhanyagoltnak éreztem magam, ezért is mentem el szórakozni, amivel neki nem volt gondja, hisz a barátnőimmel mentem. Gyakorlatilag viszont az est egy részén már leszakadtam a barátnőimtől, s egy középkorú, helyes pasas társaságában hagytam el a helyet. Úgy voltam vele, hogy amíg Burak vacsorákra jár és üzletemberekkel múlatja az időt, addig miért is ne szórakozhatnék egy kicsit? Amiről nem tud, az úgy sem fog fájni neki. Szóval így történt meg az, hogy egy kis taxizást követően Érden kötöttem ki Zsolt hálójában.
A remek éjszakát követően mély álomba merült, én viszont nem tudtam elaludni mellette, egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam az idegen helyen, ezért előhalásztam a rúnázott zenelejátszóm, ami végett szerintem a bátyáim már rég kiátkozhattak, de nekem eszem ágában sem volt elszakadni a zenétől, annyira szerettem. S ha a muglik másra nem is jók, arra azért igen, hogy megalkották ezt az eszközt.
A fülest a fülembe illesztve elindítottam a dalokat, de még így sem sikerült elaludnom. Egy kicsit meg is éheztem, ezért kimásztam az ágyból, s mezítláb indultam felfedezőútra a házban úgy, hogy vittem magammal a lejátszót is, s közben hallgattam a kedvenceimet. A ritmusra még a fejem is ráztam, ahogy lesétáltam a földszintre, majd a félhomályban valahogy betájoltam a konyhát, s eljutottam a szekrénysorig.
Bevallom, az éhség mellett kíváncsi voltam arra is, hogy vajon mit rejt Zsolt hűtője, ezért kinyitottam azt, s kutakodni kezdtem. Meglepően sok ételt tárolt, mintha legalább négy-öt személy lakná ezt a házat. Fura, pedig nem láttam jegygyűrűt a kezén, meg amúgy is, nem hinném, hogy hazahozott volna, ha neje lenne, azzal akkor már rég összefutottam volna.
Elrugaszkodva a gondolataimtól, nyúltam az egyik tányér felé, amin felszeletelve volt minden finomság, felvágottak és sajtok. A zene közben tovább szólt a fülemben, ingattam jobbra-balra a csípőmet, majd felegyenesedve egy darab sajtot illesztettem az ajkaim közé, de ahogy megfordultam a frász jött rám.
-  Basszuuuuuus – mellkasomhoz kaptam, kiesett a füles a fülemből, s még az arcomra is kiült a riadalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860285#post860285][b]Layla Robillard - 2023.03.05. 19:46[/b][/url]

Nem tudja, mire vár egészen pontosan, valószínűleg arra, hogy disney mesébe illő szerelmi vallomást kapjon, s lássunk csodát, ha nem is azt, de valami nagyon szokatlant megkap. Ahogy a francia hadarás elhangzik, szemei elkerekednek. Ebből Lafayette következtethet arra, hogy a lánynak halvány lila, ibolyán túli sugárzása sincs arról, mi történik épp, pedig a valóság csupán annyi, hogy minden szavát tökéletesen érti, elvégre az anyanyelvén érkezett a vallomás. Hirtelen nem bír megszólalni, bár minden porcikája sikít, hogy csináljon valamit, talán ez ösztönzi arra a levitást, hogy folytassa a megkezdett gondolatmenetet, ezúttal angolul.
Alig bírja visszafojtani mosolyát, jelen pillanatban sok száz méterrel jár a föld felett, egyenesen a felhők közé reppenve. Az 'úristenebb' jelző hallatán erősen ráharap alsó ajkára, s bár vére nem serken, ahhoz elég határozott a gesztus, hogy ne nevessen fel. Íriszei most már láthatóan örömmel telve és - kétség sem férhet hozzá, hogy - szerelmesen keresik a sötétben a fiú tekintetét. Soha nem gondolta volna, hogy a nála pár évvel fiatalabb iskolatársával össze fog jönni, de már hosszú ideje tudja azt, amit tagadni próbált mindez idáig.
Válaszolhatna valamit, de úgy érzi, hogy a tettek ezúttal többet mondanak minden szónál. Hogy kezdeményező típus-e? Egy cseppet sem, ám ezúttal, ha már egyszer hang nem hagyja el torkát, valahogy felelnie kell. Kezei végigsimítanak a felkarokon, hogy aztán a nyak köré fonódjanak, majd enyhén lábujjhegyre emelkedik és, hacsak Lafayette nem húzódik el, amiben mer reménykedni, akkor végtelenül esetlenül, de a testét átjáró vággyal és kívánással tapasztja egymásra ajkaikat. Mondanom sem kell, hogy fogalma sincs, hogyan mélyítse el a csókot, mert jelenleg abban sem teljesen biztos, hogy túl fogja élni a pillanatot, következtetvén pulzusszámából, ami infarktusközeli állapotot feltételez. Hallása is tompul, a természet zajai teljesen megszűnnek létezni, csupán szívverését és az ereiben őrültként száguldó vért hallja füleiben dobogni, miközben pontosan jól tudja, hogy arcán enyhe pír játszik. Annyira rég várta már ezt, hogy elmondani sem tudja. Csak egy aprócska pillanatra húzódik el, hogy nyomatékot adjon tetteinek.
- Ennél a vallomásnál már csak az úristenebb, hogy szívesen lennék a barátnőd, te lökött - szenvtelenül felel neki franciául, ezzel a másik tudtára adva, hogy elsőre is mindent értett. Édes, huncut mosoly játszik ajkán, ahogy hagyja, hogy a felismerés eljusson Lafayette tudatáig. Kis gonosz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860286#post860286][b]Létai Roland - 2023.03.05. 19:58[/b][/url]

Zsolt nagybátyám, azaz apa öccse ma ünnepelte a születésnapját, így kénytelen voltam hazajönni kicsit. Annyira azért nem volt nagy fáradtság, mert bírtam őt, és amúgy is mindig hozott ezt-azt apuéknak is. Szóval jó fej volt, viszont nem volt beavatott ő sem, szóval mindenféle baromságot kellett kitalálni, hogy hová járok. Szerencsére a varázslat arra is jó, hogy mindenféle hamisítványokat hozzunk vele létre, amiben még a minisztérium is segített. Hát hiába, még mindig megy a titkolózást, és ahogy nézem meg is értem. Valahogy a varázstalanok nem lennének képesek ezzel megbirkózni, és biztosan valamilyen háború törne ki, vagy akár egyik-vagy másik faj(?) kiirtása. Szóval jól van ez így. Mivel a nagybátyám nem éppen elveszett ember, szeret bulizni is, így az öcsémmel hármasban elindultunk egy szórakozóhelyre. Egész sokan voltak, a felhozatal is megfelelő volt. Volt egy csajszi a barátnőivel, akit Zsolt már kinézett magának. Végül unszolni kezdtem pár rövid után, hogy miért nem próbálja meg? Ő facér, a lány meg biztos odavan a facér. Ha meg nem, még mindig van egy csomó csaj itt, vagy csak egy jót táncolunk, iszunk és irány haza. Végül eltűnt, meg a lány is, öcsit hazaküldtem, én meg egy kis táncin kívül meguntam, hogy egyedül voltam, így egy óra táján leléptem. Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem haza, mert gyalogoltam. Jól esett a friss levegő. Szóval megérkeztem, ami tök király, mert nem tévedtem el, nem kötött belém senki és még el sem lopták a pénzemet, vagy törték el a pálcámat. Nem örültem volna. Szóval benyitok, minden oké, csak a konyhában látok egy kevés fényt, nem tudom ki akar éppen eszegetni, de végül is mindegy. Lepakolom a cuccomat, lefekszem, de nem jön álom a szememre. Sóhajtok egyet és akkor már megtámadom a konyhát, hátha lesz még egy kicsit kedve annak a valakinek dumálni. Meglepetésemre egy eléggé lengeruhás nő táncolt a konyhában és dézsmálta a hűtőnket. Karba fontam a kezemet és úgy néztem, ahogy az a szép test ide-oda libbent, meg kell hagynom eléggé karban volt tartva. Biztos nem betörő, mert ahhoz túlságosan alulöltözött volt.
- Helló - köszönök rá halkan, de úgy tűnik nem hallja. Akkor látom meg a fülest, így már értem a táncot is. Mégis megfordul és... megijed. Én csak vigyorgok és nézem a domborulatait, ha már így kiállította nekem. A fülesek kiesnek belőle, de én még bámulom egy kicsit.
- Szia, te ki vagy? És mit keresel a házunkban? - kérdezem, de gyorsan hozzáteszem feltartott kezekkel. - Nem bánom amúgy, tetszik a látvány - nem esek kétségbe, láttam már ilyen cuccban lányokat. De azért érdekel, hogy kinek a fia-borja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860288#post860288][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.05. 20:37[/b][/url]

Már el is felejtettem, hogy Arti milyen cuki, amire természetesen a legutóbbi beszélgetésünk is rátett egy lapáttal. Akkor kifejezetten bunkó volt, s ha burkoltan is, de azért a tudtomra adta, hogy mit gondol rólam. S bár általában nem szokott érdekelni mások véleménye, teljesen hidegen hagy az, hogy ki mit hisz, bevallom, Artúrtól akkor ez nagyon rosszul esett. Talán ő volt az egyetlen ember, aki igazán közel állt hozzám, ezért is bosszantott annyira az, hogy összevesztünk. Mindezek ellenére most még sem tudtam rá úgy nézni, mintha az örök ellenségem lenne, pedig megérdemelte volna. Mégis, képes voltam elfelejteni neki mindent, látva a pofiját.
- Neked anyag a nappalisoktól? Ne röhögtess már! Mi történt Veled, csak nem rossz fiú lettél? - egyik szemöldököm sejtelmesen vontam fel, s ezután öleltem magamhoz. Jó érzés volt, tényleg, s még azt is mondhatnám, hogy egy kicsit hiányzott. Nem hittem volna, hogy mi még fogunk egymással beszélni, és azt se hittem volna, hogy majd én kezdeményezek. Múltkor még meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Igen, nagyon utáltam őt.
- Komolyan? - meglepett a lelkesedése, tényleg olyan volt, mintha ott folytattuk volna, ahol abbahagytuk, onnan, hogy olyan jó barátok voltunk. Láttam tekintetében a csillogást, igazából soha nem értettem meg azt, hogy mit eszik a seprűkön, de neki ez volt az álma, ámen. Mondjuk kételkedtem abban, hogy ez egy tökéletes életcél lehet, de úgy tűnt, hogy Arti nem tágított a seprűalkotástól.
- Na és, mi lesz a csúcsmodell neve, Dóra? - játékos mosollyal fürkésztem tekintetét, ahogy ujjaimmal végig simítottam a mellkasán.
- Figyelj nyuszifül, nem becsüllek le, csak tudod jól, hogy engem sosem érdekeltek a seprűk és ezerszer elmondtam neked, hogy inkább látnálak a miniszteri székben, mint sem seprűt farigcsálni – nem akartam megbántani, de piszkosul őszinte voltam, s tényleg jobban állt volna neki az öltöny.
- De szurkolok, tényleg! - soha nem szoktam szurkolni másoknak, egyen meg mindenkit a fene. Ellenben most tényleg őszinte voltam, mert Artinak azt kívántam, hogy teljesüljön ez a borzalmas álma. Hát ki vagyok én, hogy megállítsam őt ebben a bődületes álomban?
- Burakkal? Igen, el is felejtettem. Hadd mutatkozzam be. Kállay-Arslan Dóra lettem – mosolyogva még a kezem is felvillantottam, hogy jól láthassa a gyűrűmet. Bár, eszembe jutott, hogy hogyan is reagált arra, amikor meséltem neki Burakról. Talán nem kellett volna ezt így előadnom, de hát, már mindegy volt.
- Még mindig azt mondod, hogy Burak csak szórakozott velem? - nem tagadom, jól esett most egy picit odaszúrnom ezt a kérdést, mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon már megbánta-e, amiért emiatt olyan csúnyán beszélt velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860289#post860289][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.05. 20:48[/b][/url]

A sajtot is kiejtettem a kezemből, olyannyira rám hozta a frászt ez a hirtelen, semmiből feltűnő srác. A riadalmat döbbenet követte, mert erre tényleg nem voltam felkészülve. Olyan nyugisnak is üresnek tűnt ez a ház, hogy meg se fordult a fejemben az, Zsolton és rajtam kívül bárki más is lehet itt. Szerintem még az arcomra is kiült ez a döbbenet, ahogy a srácra emeltem a pillantásom.
- Szia!Rendesen rám hoztad a frászt, erre nem számítottam – jegyeztem meg, közben leguggoltam, hogy felvegyem a fülesem, s tulajdonképp csak ekkor jöttem rá, hogy fehérneműben ácsorgok egy teljesen idegen fickó előtt. De jó nekem. Jó, igazság szerint nem jöttem zavarba, nem voltam szemérmes, így eszem ágában sem állt elrohanni, és azt sem lestem, hogy vajon honnan ránthatok magamra valami ruhadarabot.
- A házatok? Úgy érted, hogy Zsolti és a Te házad? A fia vagy? - néztem kíváncsian, miközben felmértem a srácot. Akárhogy is, tuti, hogy nem lehetett Zsolt fia.
- Tetszik? Na helyes, nekem is – kacsintottam vissza rá, mert ő is egy jóvágású srác volt.
- Ha már itt vagy, nem tudod, hogy hol vannak a poharak? Nagyon szomjas lettem – megtámaszkodva a pult szélén vártam, hogy kiszolgáljon, végül is, jó hogy jött, úgy sem szerettem magamban enni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860290#post860290][b]Létai Roland - 2023.03.05. 21:04[/b][/url]

Tényleg nem számítottam a mai nap után semmire és senkire, ehhez képest a ledér nő látvány a konyhában nagyon meglepett. De legalább rázta a szép fenekét nekem abban a jó kis csipkés cuccban, így hamar visszanyertem a meglepetésből az önuralmam. Örültem neki, hogy itt van, bár még nem tudom, hogy apu új barátnője, vagy Zsolt hozott haza valakit hozzánk. Mondjuk az elég merész húzás, ha már vendégségbe vagy, nem? Na, nem baj, hamarosan úgyis kiderül.
- Á, Zsoltival jöttél. Nem, ő nagybátyám. Én Roland vagyok - nyújtok kezet a sajtot vesztett felé, amit ha már itt vagyok, lehajolok érte. Nem mellesleg így meg tudom bámulni a lábait is, ha már itt van. Kettő az egyben. Felveszem a sajtot és leteszem az asztalra, most nem akarok takarítófiút játszani, majd később.
- Ahhoz jobban le kéne vetkőznöm, hogy tetszen neked is - kuncogok, majd elindulok a poharakért. - Igen, pont tudom, hogy hol vannak. Mit innál? - lazaságom határtalan, viszont megfelelő poharakat akarok elővenni. Majd a suvickussal a végén mindent helyre teszek, ha már ágyba kerül az új hölgy is.
- És ez csak ilyen rövid távú dolog, vagy lesz belőle valami Zsoltival? - gőzöm sincs, hogy mióta van vele, bár nem mesélt senkiről, így gyanítom, hogy megrakta a lányt és holnap már nem lesz velünk a reggelinél. Ha meg igen, hát tévedtem.
- Zsolti jó fej, én megtartanám a helyedben. Még ha nem is feleségként - tárom szét a karjaimat. Ha már ilyen jó kis nőt fel tudott szedni, akkor nem árt marketingelni. - Amúgy rohadt laza vagy, hogy ilyen cuccban lejöttél, elismerésem  - mosolygom rá, majd odanyújtom a poharat és töltök az italból, amit kért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860334#post860334][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.06. 18:35[/b][/url]

- Oh, a nagybátyád, úgy tűnik, egy családban több helyes férfi is lehet - jegyeztem meg egy mosollyal, miközben a pult fölött átnyújtottam a kezem egy kézfogásra, hisz egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül amiatt, hogy csak fehérneműt viseltem. Inkább szórakoztatott ilyenkor mások reakciója, viszont úgy tűnt, hogy Roland nem érezte kellemetlenül magát.
- Dóra - mosolyt fűztem a bemutatkozáshoz, kezét pedig kellő határozottsággal szorítottam meg, közben szemügyre vettem a pofiját. Tényleg hasonlított a nagybátyjára, olyan volt, mintha a fiatalabb kiadása lenne. Közben Roland lehajolt mellettem, nem kapkodtam, hagytam, hogy felvegye azt a sajtot, én már azt úgy sem ettem volna meg.
- Hát, elég jó a képzelőerőm - mosolyogtam rá sejtelmesen, de arra már nem akartam biztatni, hogy álljon neki vetkőzni, mert azért még sem volt az én súlycsoportom. Talán majd öt-tíz év múlva.
- Mit tudsz felajánlani? - kérdeztem vissza, mert Zsolttal ellentétben az est során nem fogyasztottam túl sok alkoholt, csak egy pohár pezsgőt gurítottam le, szóval ha netán volt egy finom üveg bor, nem mondtam volna nemet egy pohárra. Úgy sem tudtam elaludni, ez még mindig csak egy idegen hely volt számomra, Zsolt bealudt, de ez a srác úgy tűnt, hogy alkalmas a szórakoztatásomra.
- Ah, de kis kíváncsi valaki - jegyeztem meg, mi tagadás, nem hittem volna azt, hogy az éjszaka kellős közepén majd belefutok egy unokaöcsibe, aki majd neki áll faggatózni. Tulajdonképp csak most kezdett tudatosulni bennem az, hogy úgymond lebuktam, hisz akadt egy szemtanúja a kis éjszakámnak. Valamiért még sem féltem attól, hogy Roland bármi gondot is okozhatna, hisz szerintem nem ismerhette Burakot és a baráti körét sem.
Míg ezen agyaltam, a srác elkezdte nekem marketingelni a nagybátyját, ezen jóízűen fel is nevettem. - Ti ezt mindig így csináljátok, összejátszatok, mi? - nevetve ráztam meg a fejem.
- El kell, hogy keserítselek, nem leszek a nagynénid - ajkaimat legörbítettem egy pillanat erejéig, aztán rámosolyogtam, s elvettem a poharat.  - Te is lazának tűnsz, mások jobban meglepődtek volna - jegyeztem meg, miközben megkerültem a pultot, hogy Roland mellé léphessek.
- Igyunk erre a felejthetetlen éjszakára - játékos mosoly közben poharam az övé felé koccintottam, aztán meg is kóstoltam, hogy mit töltött nekem.
- Na és , mit lehet rólad tudni, azon túl, hogy Zsolt helyes és vendégszerető unokaöccse vagy? - kíváncsi mosollyal fixíroztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860338#post860338][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.06. 19:03[/b][/url]

Sajnos egy jó ideig - főként a tanulmányaim végett - nem volt időm arra, hogy az időm egy részét a hobbimnak szenteljem, s már legalább egy fél év is eltelt úgy, hogy utoljára ellátogattam volna a lőtérre. Bevallom, nagyon hiányzott már, hogy újra belevessem magam a céltáblák világába, ezért is utaztam el egy Bogolyfalvához közeli pályára, ahol nem voltak túl sokan, így a délelőtti órákban.
Akinek kellett, köszöntem, kicsit úgy éreztem, mintha néhányan fürkésznék a lépteimet. Ez amiatt lehetett, mert erre a pályára tudtommal nem túl sok nő járt, pláne nem túl sok szőke nő, s ki tudja, lehet hogy valami ostoba sztereotípia végett attól féltek, hogy majd rosszul töltöm meg a stukkert, vagy véletlenül a hátsójukat tekintem céltáblának. Édesek.
A helyhez, s az időhöz hűen sportosan öltöztem, a fülvédő már ott fityegett a nyakamban, s épp kinyitottam a fegyvertáskám a füvön, amikor neszezésre kaptam fel a fejem. Oldalra pillantva egy édes kutya tűnt fel, picit meg is lepődtem azon, hogy itt bóklászik, de odasétáltam hozzá, s leguggolva, megvakargattam a fejét.
- Hát Te? Melyik csúnya, gonosz gazdi hozott ide, hogy rád hozza a frászt? - beszélgetni kezdtem az ebbel, miközben tovább vakargattam a füle tövét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860462#post860462][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.03.09. 08:47[/b][/url]

Minden önkéntesünket örökbe fogadom egy kicsit. Valószínű azért, mert rájuk is a kistesóimként tekintek valahol, még akkor is, hogy akár jóval idősebbek, mint én. Aztán ez a kapcsolat persze átalakul, hol semleges viszonnyá, hol kellemes baráti kapcsolattá. Szeretem mikor az emberekkel elég közös van bennünk, hogy összhangban érezzük egymást, szeretek így barátokat szerezni.
A nő, már akkor is nagybetű Nő volt, mikor megírta a cikkét a farmról, mikor először látogatott meg minket és töltött el heteket az állatokkal. Én szociálisan kínos kamaszként ott lábatlankodtam mellette - mint mindenki mellett - és valamiért úgy döntött, hogy kedvel. Aztán ebben maradtunk, meg abban, hogy néha találkozunk, és megbeszéljük az élet nagy dolgait.
Ellie természetesen most is, mindig mindig, ott sertepertél a lábaimnál, miközben én a fejemben szóló dallamra rázom a buksim. Igen, ez az a zene, amit én hallok, más meg nem, de ez tök nem akadályoz meg abban, hogy bulizzak rá. Két ütem közt látom meg a közeledő nőt, aki kicsit olyan, mintha nem is ebben a dimenzióban élne. Nem akarom megijeszteni, szóval nem ugrom a nyakába, helyette abbahagyom a táncikálást és integetek neki. Ellie nem ilyen nyugis, rohamtempóban szeretné levenni a közeledőt a lábáról. Hiába, na, az én cruppom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860481#post860481][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.09. 19:51[/b][/url]

Kívülről nézve az épületet, egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Leginkább azért, mert teljesen elhagyatottnak tűnik. Az ablakok betörve, a vakolat lepattogzik a tégláról, a fehér festék inkább már szürke a rákerülő ki tudja miktől. A szag, amit bentről fúj ki a szél néha, fullasztó és gusztustalan, nem csoda, hogy maximum a helyi drogosok járnak ide. Az lehet, hogy nem távoznak, de az soha nem állította meg őket, hogy egy jó elszállás miatt meghaljanak. Amolyan utolsó kenet.
Unottan helyezem testsúlyomat másik lábamra. Nem véletlen vagyok én itt előbb: mielőtt az eridonos azt hinné, rossz címre jött, biztosítanom kell arról, hogy minden fasza, csak tolja be a kis seggét a társasházba, hogy elkezdhessük a kísérletet. Amiről ő nem fog tudni, de ezzel majd foglalkozom én, ha már aktuális lesz.
- Kezdek izgulni.
Nekem mondod? Hideg verejték van a hátamon, izzad a tenyerem, és a fájdalom is elviselhetőbbnek tűnik a lábamban az izgalomtól. Tudni akarom mi ez az egész, és hogy tudnám úgy használni, hogy nemhogy nekem, de Mesternek még jobb legyen. Elérem, hogy ismét büszke legyen rám.