Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842727#post842727][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.01.25. 19:11[/b][/url]

Lassan, de biztosan van lehetőségünk befelé araszolni, ahogy a násznép egyre gyorsabban csókolja körbe egymást a bejáratban. Az oldalamon Júliával egészen értelmes és mindennapi párnak nézhetünk ki, ha nem néznek meg minket jobban. Hajlandó vagyok úgy tenni, mintha, de többet nem várhat tőlem egyikőjük sem. Csak Adél miatt vagyok itt, és remélem ezzel mindenki teljesen tisztában is van.
Halvány, őszintének ható mosoly kíséretében nyújtom át a meghívót, amin a születési nevem ordítozik az arcomba. Undorító. Visszafogom magam, így az undor nem ül ki arcomra, kezem aprón mozdul Júlia derekán, ahogy közelebb vonom magamhoz, még van pofám rá is szorítani. Lehajolok hozzá, miközben befelé sétálunk, éppen szólnék mikor a házimanó áll meg előttem és meresztgeti rám szemeit. Fél szemöldököm emelkedik meg, majd hajolok végre tényleg a lány füléhez.
- El kell tűnnöm. Keresd meg daddy-t, majd összeszedlek - a szemtelenségem ne továbbja, hogy ezek után még arcon is csókolom. Kezem csúszik le derekáról, a manót nyugodt léptekkel követem az ajtóig. Gondolkodás nélkül nyomom le a kilincset és libbenek be Adélhoz. Hangosat szusszanok lehunyt szemekkel, majd fordulok felé lassan, hogy... elnyíljanak ajkaim, ahogy végig mérem. Többször is. Akaratlan nyalom meg alsó ajkamat.
- Gyönyörű vagy - szólalok meg, mert valami belső hang azt súgja, hogy muszáj. Nem a megszokott belső hang, ő éppen durcáskodva szedi össze magát valahol agyam hátsó részében, hanem egy másik. Eleget is teszek neki, még akkor is, ha egyáltalán nem gondolom komolyan. Lehet a bájitalokat és mérgeket le kellene váltanom a színészkedésre. Lassan, aprókat lépve kerülök hozzá közelebb, azonnal mögé lépve. Ujjaim simítanak végig a meztelen vállon, nyakának vonalán, majd hajolok le és kezdek el lágy csókokat lehelni a puha bőrre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842823#post842823][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.01.26. 19:46[/b][/url]

Nem kell ismernem ahhoz a nőt mélyebbre hatóan - szóvicc, érted -, hogy tudjam, szavaim csak növelik az egóját. És éppen ez a cél. Azt hiszi, teljesen kiszámíthatatlan, megfoghatatlan maga a személyisége, és annyira nem is hazudtolja meg önmagát ezekkel a vonásokkal, csak mindössze rossz embernek akarja mutogatni az elérhetetlenségét. Mert már elértem, és ha így folytatja, nem is fogom elengedni.
Somolyogva, már elnyílt ajkakkal várom a csókot, ahogy a néma kérésnek eleget téve hajolok le. Kezem csúszik meztelen derekára, erőteljes mozdulattal húzom magamhoz közelebb, ahogy elmélyítem a csókot. Másik kezem mutatóujja araszol lejjebb, combjánál nyúlok a textil alá, annak vonalát lekövetve érek az érzékenyebb ponthoz, de nem mozdulok tovább. Ott tartom ujjamat mozdulatlan, csak csókolom egyelőre, ám eddig derekán pihenő kezem mozdul feljebb, hogy könnyedén, gyakorlott mozdulatokkal kapcsoljam ki a fehér csipkét.
Még szerencse, hogy az eredeti terv kicsit módosulásra került: nem ittam meg a mai napra készített bájitalt, legalább most még legyek képben, utána majd ráérek leszarni mindent és mindenkit is. A fontos az volt, hogy Júliát leszállítsam Williamnek. A fasz sem tudja Adélnak miért volt fontos, de nekem például mindenképpen azért, hogy ne rondítson bele a kedves légyottomba a hamarosan feleségével. Mindenkinek így a legjobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842884#post842884][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.01.27. 20:43[/b][/url]

Halkan nyögve, de széles és elégedett mosollyal huppanok az ágyra. Egyik kezem támaszkodik azon, másik automatikusan simul derekára, ahogy fölém mászik. Gondolkodás nélkül nyúlok fel, és miközben ő ismét beszél, én halkan nevetek fel.
- Értettem - mondjuk. És nem is hazudok. Megértettem, amit mondd, de azt nem tudom megígérni, hogy eleget is teszek a kérésnek. Ami inkább utasítás, és így csak még izgatóbb az egész.
_____________________________________________
Mellkasom még kissé abnormálisan mozog fel s alá, ahogy Adél hátát cirógatom szinte már kedves mozdulatokkal. Kékjeim a plafont fürkészik, és csak azon jár az agyam, hogy de jól esne egy pohár hideg sör.
- Akkor maradj még - búgom halkan a szoba csendjébe a reflexszerű választ, ahogy lesandítok rá. Bőröm megremeg minden csókja után, mellkasomon fel s alá járó körmeiről nem is beszélve. Ha így folytatja felkelni talán sikerülne, de menni biztosan nem fog tudni. Reszketegen engedem ki a benntartott levegőt. Halkan nevetek fel, másik kezem nyúl álla alá, hogy kicsit megemelhessem azt, és előrébb dőlve leheljek lágy csókot ajkaira.
- Mindenképpen - hogy mennyire leszarom a ruháit. - De nekem ugye nem kell felkelnem? - ez fontos részlet az elkövetkezendő ki tudja hány órára. Nő és ruha. Akkor minimum órával kell számolnom, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842894#post842894][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.01.28. 13:39[/b][/url]

Ezért bonyolítják meg mindig a nők a kapcsolatokat. Mindegy milyenről beszélünk. Maradni szeretne, élvezi is, ahogy ujjaim hegye érintik a hátán a puha bőrt, mégis pörögne az arcán. Nem hisztizek, mindjárt lepasszolom Szépfiúnak, onnantól meg az ő gondja lesz a lány. A csókot nem mélyítem el, mert halkan kell felnevetnem a Williamet érő szavakra. Visszadőlök a párnára, kezemet csúsztatom fejem alá.
- Vagy csak attól félsz, hogy nekem jobban állna, mint neked - engedek meg egy szemtelen vigyort, mielőtt visszahúznám magamhoz egy rendes csókra, majd engedem útjára. Szemöldököm rebben meg, amint meglátom a már kerekedő hasát. A világ megérett a pusztulásra, hogy a tökéletesen kivitelezett abortáló főzetemet nem használták ki. Hallatlan. Menjen, akkor öltözködjön, és amíg ő ezt teszi, én a két tartó oszlop közé helyezkedem ülve, hogy kiélvezhessem a látványt.
- Mondjuk - felelem a kérdésre. - Olyan... - mérem végig kínzó lassúsággal és szemtelenül részletesen figyelek meg rajta mindent. - Tíz per nyolc. Az már elég jó - mit is várhatnánk többet? Túlteljesítette magát ahhoz képest, amit először láttam belőle. Ajkai közé búgom utolsó szavaimat már, majd viszonzom a csókot, hogy kezeimmel hirtelen előrenyúlva húzzam magamra szemből és dőljek el hátra. Halkan nevetek fel arcát fürkészve.
- A férjedet szeretnéd elcsábítani, de engem nyertél meg - mosolyodom el. - Kell ennél több? - valószínűleg igen, mert hogy én nem vagyok képes arra, amire William, az is biztos. A szavakkal tökéletesen játszok, úgy simulok mindenkihez, ahogy megkívánják tőlem, de hogy házasodjak, mert pénz... undorító. Főleg, ha a lány személyisége egyezik Adéléval. Akkor még inkább nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=842928#post842928][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.01.29. 17:06[/b][/url]

Ha már tudja, hogy nem kell száz százalékot nyújtania, akkor William, én a helyedben nagyon gyorsan összekapnám magam, mert a csaj úgy fog kihasználni minden helyzetből, még csak pislogni sem lesz időd. Persze, ez mindennek a fényében elég naiv felfogás, de nem ártom bele magam jobban a magánéletükbe, mint az indokolt lenne. Amúgy is nyakig benne vagyok, akaratom ellenére, szóval inkább engedjük is el, és ne osztogassak jó tanácsokat.
Soha nem használtak rám még olyan jelzőt, minthogy jó. Innen is látszik, hogy Adélt mennyire könnyű rángatni azokon a bizonyos madzagokon, és még csak sejtése sincs róla. Már majdnem aranyos.
- Az még nem jutott eszedbe, gondolom, hogy nem Szépfiúval van a baj, hanem veled - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. - Persze, hát érthető. Tökéletes vagy - simítom hátra fekete tincseimet, ahogy felfelé pislogok rá, olyan ártatlanul, ahogy csak tőlem telik. Tudom tartani magam pár másodpercig, majd a gusztustalanul elégedett vigyor kerül ajkaimra.
- Mintha olyan sokáig láttál volna benne - nevetek fel halkan. - Tényleg hozzámész, mi? - nyúlok fel arcához, hogy egy tincset tűrjek füle mögé lágy mozdulattal, majd csak hagyom, hogy kezem visszaessen magam mellé. Mesterre mondom, egyre kevésbé megerőltető azt mutatni, ami nem vagyok. Ki gondolta volna, hogy ebbe is bele lehet rázódni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843021#post843021][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.01.31. 19:15[/b][/url]

Halkan nevetgélek azon, kinek kellene és mihez felnőnie. Éjt nappallá téve tudnék vele vitatkozni, mert az életről alkotott képe annyira naiv, legszívesebben felnyitnám a koponyáját, hogy megnézzem, ilyen valóban létezik-e, vagy csak rájátszik. Soha nem derül ki, hogy valóban képes lennék-e rá, mert kiszakít a gondolataimból.
- Igen - kapom el tekintetét, amit nem eresztek, hangom határozottan csendül fel kettőnk között. Semmilyen reakciót nem várok igazából, így mikor mozdul, hagyom, hogy ott hagyjon. Ha megteszi egyáltalán. Ahogy ő feláll, úgy mozdulok én is: az ágy szélére ülök, de nem akaródzik egyelőre megmozdulnom, ráadásul a bemutató még tart. Vajon mennyire fogja elhinni egy tízes skálán, hogy tényleg elvenném? Mármint ez faszság, tényleg megtenném, az teljesen más kérdés, hogy valószínűleg leszarnám, hogy házasok vagyunk. És neki sem olyan élete lenne, mint amilyet aranyvérű hercegnőként elképzelt. De amíg érdekem fűződhet hozzá, addig Adél tökéletes alanya lehet a jövőbeni terveimnek. Az csak a hab a tortán, hogy a farkam által még hozzá is vagyok kötve, ami azt jelenti, hogy William és a tudása már csak egy lépés. Bár kötve hiszem, hogy örömmel fogja hallgatni mikor és milyen pózban dugtam meg a feleségét, de ne akadjunk fenn a részleteken. Legalább bejárattam neki, és lássuk be, azóta az orális szexben is rengeteg fejlődött a csaj. Mondjuk. A nulláról amúgy is fejlődni lehet csak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843048#post843048][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.02.01. 14:56[/b][/url]

Nem tudom megérteni, hogy a házasság az emberek életében miért olyan nagy és fontos dolog. Valakik egész életükben azért ácsingóznak, hogy olyan házasságba keveredjenek, ami minden szempontból megéri nekik, mint a két jómadár, akik ma esküdnek. Vannak olyanok, akik a szerelem miatt teszik. És vagyok én, aki azért, hogy magamhoz láncoljam a nőt, akinek a szeretője vagyok hetek óta. Mert leszarom a házasság intézményének szépségét, de tényleg képes lennék elvenni. És az arcán feltűnő pír arra enged következtetni, hogy nem feltétlen mondana nemet.
- Nem teszem - suttogom kettőnk közé, szemeimet hunyom be, ahogy homloka érinti homlokomat. Szemforgatva nézek fel rá, ahogy közli: elkéstem. Biztos ebben? - Pedig csak gondolj bele, mennyivel szebb jövőd lehetne mellettem - félreértés ne essék. Nem William ellen beszélek, hanem magam mellett. Az már teljesen más kérdés, hogy minden szavam hazugság, és Williammel ezerszer jobban járna mindenki, mint velem valaha, de a manipulálhatóságát már-már muszáj kihasználnom. Reszketegen engedem ki a levegőt, kicsit feljebb emelkedve lehelek lágy csókot ajkaira. Visszaereszkedem, kékjeim másképpen csillannak, mint eddig tették, mintha sértettséggel keveredő szomorúság tükröződne bennük.
- Menj, mutasd a menyasszonyi ruhát - engedem útjára már tényleg, mert ezt itt befejeztük. Valószínűleg.
_____________________________________________
A borzasztóan hosszú ceremóniát, volt szerencsém Júliával végig állni a tömegtől a lehető legmesszebb. Undorodva hallgattam végig az egészet, csoda, hogy nem hánytam el magam valóban, bár indokoltabb lett volna az azalatt megivott rum mennyiségtől, amit a ceremónia alatt csórtam a konyhából. De Júlia sokkalta jobb társaságnak bizonyult az egész alatt, mint azt elképzelni tudtam volna. Viszont ez nem mellette szól, hanem a többi vendég ellen.
Az üveg nyakát markolva esnek kékjeim ismét az ifjú párra. Mióta vége az egész nyálnak, a tervem, hogy legalább egy pillanatra elszakítsam Adéltól Szépfiút, de a lány úgy lóg rajta, már az én idegrendszeremet bassza. Amit nem nehéz, tudom, de faszom. Ez egészen addig probléma, amíg William végre ellép a társaságtól és elindul a tököm sem tudja merre. Párhuzamosan követem, majd lépek ki utána, hogy meg is torpanjak mellette. Kérdés és minden szó nélkül nyomom a kezébe a rumos üveget. Lehet harmadszorra sikerül, mert már nem az igazi a koordinációm, de legalább sikerül.
- Beleköptem - bólintok egyet, mielőtt belekezdenénk a felesleges kérdések körébe. - Megviseltnek tűnsz, Szépfiú. Annyira nem felhőtlen a házas élet? Pedig csak pár órája tart - vigyorodom el undorító módon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843050#post843050][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.02.01. 18:52[/b][/url]

Belátom, a kérdés elgondolkodtat. Bár a reflexből jövő válasz az lenne, hogy tényleg a kurva anyja tette meg, de visszanyelem és inkább gondolkodom. Adélt nem mondhatom, mert ha tudna arról, hogy mit teszek a drágájával az öklével találkoztam volna - igen, kockáztattam, amikor csatlakoztam hozzá, de így legalább kiderült, hogy semmit nem tud. Tehát Adél kizárva, így...
- Júlia - vakarom meg államat, miközben mellé dőlök a korlátnak derekammal. - A menyasszo- pardon. A feleséged meghívta... - tudja a faszom, hogy megtette-e. Elég indokolatlan lenne, de nem tudom elvetni, mert róla van szó. - ... és mivel te az oltár előtt szórakoztattad a násznépet, unatkozott volna, szóval jöttem én, mint felmentősereg, hogy ne unja magát halálra - billen oldalasan fejem, ahogy ránézek. - Mert olyan jól kijöttünk legutóbb is. Gondolom ez motiválta a nődet, hogy engem szedjen elő - teszek úgy, mint aki nagyon elgondolkodik. - Szívesen - lehunyt szemekkel bólintok egyet, majd nézek ismét magam elé. Ha innen nézzük, tényleg csak hálával tartozik, amiért foglalkoztattam Júliát. Ha onnan nézzük, hogy azért vagyok itt, mert nagyjából három órája még alattam nyögdécselt a felesége... annyira nem lehetne hálás, bár ki tudja? Lehet az pecsételi meg a bimbódzó barátságunkat, hogy lyuktesók leszünk.
- Vagy igyál, vagy add vissza, mert melegen szar íze lesz - bökök ujjammal a rumos üveg felé. Basszameg, még több, mint a fele megvan, én meg már tényleg nehézkesen tudom koordinálni a mozgásomat, de azért egyértelmű, merre felé böködök, mint valami fogyatékos. Talán nem is lesz olyan szar ez a... mi is van most? Mi szokott lenni a ceremónia után? Tudja a tököm. Tehát nem lesz olyan szar ez a bármi, ami most történik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843111#post843111][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.02.03. 19:08[/b][/url]

Egy szemforgatást eredményez, ahogy elhúzza tőlem az üveget, ajkaimra mégis elégedett vigyor kerül, ahogy meg is húzza azt. Na, végre! Ideje volt már, hogy ne csak nekem álljanak keresztbe a szemeim, mert William meglepően józannak tűnik. Ez nem tetszik.
- Értetlenül álltunk a tojástekercs fölött, mint jelenség - vonom meg vállaimat. - Persze jobban örültem volna, ha a farkam előtt áll értetlenül, de így sem volt rossz - mondanám, hogy nem lennék olyan gerinctelen féreg, hogy a csaját is megdugom a felesége mellett, de sajnos - nekem nem sajnos - lennék. Gondolkodás nélkül megtenném, és még csak bűntudatom sem lenne utána. Mire találták ki a lyukakat, ha nem arra, hogy be legyenek tömve? Plusz, gondolkodj már: simán elvenném Adélt azért, hogy nekem jó legyen, szerinted arra, hogy megdugjam a csaját meg nem? Ó, kérlek. Nőj fel.
Lassan mozdulok oldalra, hogy ismét a korlátnak dönthessem derekamat, miközben a bent levő tömeget fürkészem. Egyetlen pillanatra látom meg Adélt, alsó ajkamat akaratlan nyalom meg minimálisan. Arra sem pillantva nyújtom William felé a kezemet, hogy legyen szíves megszánni legalább két korttyal, mert a végén még kiszáradok. Vagy kijózanodok. Utóbbi sokkal elviselhetetlenebb lenne, legalábbis, amíg a kötelező pofamutogatásnak nincs vége. Júliát is meg kellene keresnem, ha lassan megyünk... A picsába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843127#post843127][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.02.04. 09:18[/b][/url]

Nem kell sok pia ahhoz, hogy az agyamra jótékony köd és éppen olyan megfelelő burok kerüljön, ami segít átvészelni ezt az egészet. Minimum úgy szenvedek, mintha nekem kellett volna az oltár elé állnom, de basszameg, ez a kibaszott jópofizás egyáltalán nem az én asztalom. Ha érdekem fűződik hozzá, akkor esetleg, de így? Csak simán legyek cuki az öreg fószerrel, aki úgy mérte végig a menyasszonyt, mint valami árut, majd kiderül, hogy rokonok?! Az ilyenekkel, baszki? Ugye milyen rohadt nehéz lenne? Tehát kihúzva magam csapódok be William mellé, mint újdonsült férj, hátha tud mondani valami szórakoztatót.
Unalmas.
Mert az. Jelenleg még William sem szórakoztató, bármennyire élvezem a kisugárzásában a változást, ahogy Júlia a porondra kerül. Rendesen elgondolkodtam azon, hogy szerelmes. De én nem vagyok az, csak az üveg rumra van szükségem, amit nem kapok meg. Képzeljük el lassított felvételként: én fordulok William felé, hogy mi van már, tekintetem siklik róla Júliára, aki kiabál, míg az arcomon csattan az üveg. Fejem fordul oldalra, lábam lép ki oldalasan, ahogy megtántorodok, és előre hajolok, pár másodpercnyi levegőben markolászás után kapaszkodom meg a korlátban.
Felnyúlok arcomhoz, ujjaim között morzsolom véremet, ami melegen fut le annak vonalán. Széles vigyor terül el arcomon, ahogy kicsit akadozva, de felegyenesedem. - Anyádat tapogasd - taszítom el sziszegve a csávó kezét, kékjeim villannak Adélra, mosolyom nem lankad. Na, most vagy soha? Lejjebb hajtom a fejemet, meg is ingatom, ahogy aprót lépek William elé, jobb kezét megfogom és megrázom, miközben fülébe motyogom szavaimat. Nem, nem fogok gondolkodni, hogy esetleg milyen sérüléseket tud még okozni. Nem érdekel.
- Én a helyedben mától nézelődnék a hátam mögé - felső ajkam húzódik fel, ahogy a fájdalom hirtelen lesz erősebb a koponyámban. Nyammogva távolodom el, oldalra fordulok, a véres nyálam csattan a földön, végül Adélon állapodnak meg kékjeim és indulok el kifelé. Felőlem jöhet kiosztani, de aligha fog vele bármit is elérni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843215#post843215][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.02.06. 18:01[/b][/url]

Mint valami viharvert kutya tántorgok a kibaszott teraszon. Érzem, ahogy a meleg vér folyik le az arcomon, gyönyörű, kör alakú cseppeket hagyva a talajon. Ujjaim között morzsolgatom, akkor tudatosul bennem az egész rendesen, teljesen elfelejtem, és az agyam blokkolja a tényt, hogy valószínűleg nem csak a föld van tele szilánkkal, hanem az arcom is.
Gondolkodás nélkül mozdulok, de William ellép tőlem, ami mondjuk teljesen érthető, azonban a szavak akkor is elhagyják ajkaimat. Már elfordulva hallom meg, ahogy utánam szól, ujjaim szorulnak ökölbe, ahogy lendületesen fordulok vissza. Most ölöm meg. Az esküvője napján. Mindenki szeme láttára. Lenne a terv. De Júlia mozdul, Adél válaszol a kérdésre - gyerekkori barát. Felhúzom felső ajkamat, kezemet ökölben tartva viharoznék el, de fejemhez kapva inkább csak elsétálok.
- El fogom vágni a torkod, William - motyogom magam elé, és a legjobb, hogy elégedetten fogom végig nézni, ahogy elvérzel, te hülye fasz. Az igencsak aggasztó - és sötét - gondolataimból Adél érintése rángat ki. Próbálok fókuszálni, de aligha sikerül, így inkább ellenállás nélkül megyek arra, amerre húz magával. Nem látok, basszameg, hogy állnék ellen? A pultról nyúlok le valami rongyot, ami azonnal az arcomhoz nyomok, miközben betuszkol minket valami helyiségbe. Gondolkodás nélkül nyomom arcomnak, hangosan szisszenek fel, ahogy még beljebb kerül pár szilánk a húsba.
- Meg fogom ölni - mondom ki hangosan is. - És örömmel fogom végig nézni, ahogy meghal a faszba - veszem el a rongyot arcomtól megszeppenve, ahogy Adél keze mozdul felé. Lesütött tekintettel, hangtalan tűröm, hogy bármit is csináljon vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=843287#post843287][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.02.08. 16:32[/b][/url]

Felső ajkam húzódik fel a jó tanácsra. Valamivel el kell állítanom az arcomból ömlő vért, és jelenleg nem állok a helyzet magaslatán pálca híján, így marad az, hogy a fájdalomra hagyatkozva igyekszem nem elveszteni a kontrollt.
- Akkor viszem magammal - morgom magam elé, mint egy durcás gyerek. Hagyom, hogy Adél úgy mozgasson, ahogy neki tetszik. A kezdeti megszeppenésemet igyekszem palástolni. Valóban aggodalom van a hangjában vagy már csak beképzelem magamnak, mert azt akarom kihallani belőle? Ha valóban az van benne… siker. A melegség végig fut a gerincem mentén az elégedettség miatt, de hamar megfagy bennem a vér, ahogy a pálcája fordul felém. Tekintetem hideg lesz, végül beleegyezően bólintok és fordítom felé a sérült felületet, hogy kiszedhesse belőlem a nem odavaló szilánkokat. Hangot nem hallatok, mindössze arcom izmai húzódnak össze, ahogy a mélyebbre fúródó szilánkok tesznek eleget az elhangzó bűbájnak.
Lassan fordulok vissza felé, egyetlen egyet pislogok, mikor a puha tenyerek már arcomat érik. Halvány mosoly bukkan fel arcomon. ahogy lesütöm kékjeimet, lassan engedem ki a benntartott levegőt. Csak felsandítani merek rá a kérdésre, majd pillantok vissza a padlóra, szemöldököm szalad ráncba.
- Megkérdezte ki hívott - dörzsölöm meg tarkómat. - Közöltem, hogy Júlia - egyetlen pillanatra függeszkedik pillantásom arcára. - Nem mondhattalak téged, a végén még… érted - vonok aprót vállaimon, csípőmet döntöm a legközelebbi felületnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852267#post852267][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.05. 16:12[/b][/url]

Mindig hatalmas hibának tartottam, hogy sokan nem használják ki a százfűlé-főzet adta lehetőségeket. Micsoda ostobaság! Pedig csodákra képes, ha az ember jól csinálja. Egy párnáról lopott hajszál és a tükör előtt teljes elégedettségben fürödhetek a kinézetem miatt. Mondjuk kérdéses, hogy van életben ilyen testben még mindig ez a fasz, és hogy van egyáltalán működő spermája, de ebbe ne menjünk most bele. Még ne. Hamarosan úgyis mindegy lesz.
- Hihetetlen, hogy rávetted magad erre.
Viccelsz? Mindent megadnék azért, hogy szenvedni lássam őket és mindezt az én munkám gyümölcseként. Napok óta figyelem a bogolyfalvi házat, az ittenit, figyeltem a szokásokat, minden részlet a fejemben van remélhetőleg. Az a kurva ellenőrző karkötő a legfontosabb, különben tényleg az egész füstbe megy, és azt nem engedhetem meg magamnak, mikor már a házban sétálgatok, mint aki valóban idetartozik. Pár szó azokkal, akik megtalálnak, tökéletes gyakorlás is, hogy ne bukjak le, hiszen legalább minimálisan elő kell adnom az aggódó apukát. Mesterre mondom, ezek teljesen hülyék. Mit pörögnek éjszaka?
A folyosón lépteim koppannak csupán, ahogy kinyitom a kipakolt szoba ajtaját, és azzal a lendülettel is csukom, majd zárom be magam után. A poharat csúsztatom az éjjeli szekrényre, amibe már gondosan csepegtettem azt a mérget, ami mindent megold. Legalábbis nekem hatalmas elégtétel. Halk minden léptem és mozdulatom, mindössze a jég koccan össze az egyik pohárban, míg a másikban rum pihen csak rám várva. Óvatosan ülök az ágy szélére.
- Szia. Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852269#post852269][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.05. 16:43[/b][/url]

Nagyon nehezemre esik, hogy ne vigyorogjak úgy, mint akinek elment az a maradék esze is, amit a magáénak tudhat. Ennél jobban nem is alakulhatnának a dolgok. De tartom magam: a mondatra mosolyodom el halványan, ujjaiért nyúlva viszonzom az apró csókot. Hatására szalad végig az undor gerincem mentén. Mindenre figyelnem kell. Tartanom kell magam!
- Akkor szedd össze magad, baszdmeg!
Beszélni kezd, és megint ömlenek a szavak belőle, mint annak idején. Ki van nyalva a segge, és megint nem jó neki semmi, ami történik. Legalább az biztos, hogy ebben nem változott. Akkor nem is lesz olyan nehéz megoldani ezt, bár most cseppet sem hagyatkozhatok az ösztöneimre.
- Hamarosan túl leszel ezen az egészen, és csak hárman leszünk. Te, Noah és én. Bogolyfalván. De ki kell bírnod ezt a pár napot még - gördülnek le a szavak ajkaimról nyugodtan. - Gondolj arra, hogy hamarosan a fiaddal alszol el és kelsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852351#post852351][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.07. 22:22[/b][/url]

Fél karral ölelem vissza. Kissé esetlen, kissé lagymatag, de mindent megteszek, ami tőlem telik. Már így is túlteljesítettem. De Mester legyen a tanúm, hogyha nem issza meg azt a szart 5 percen belül, lenyomom a torkán üvegestül. Nem érdekel, ha ő is megfullad, az csak még nagyobb elégtétel lenne. Boldogan nézném végig, hogy utána egyszerűen kisétáljak.
- Ez nem is rossz terv.
Barom. Ne röhögtess. Torkomat köszörülve fordulok el tőle, ahogy eltávolodik, aprókat köhögök, mielőtt visszafordulnék és csak elmosolyodnék a szavain. Hagyom, hogy eltávolodjon, hiszen nincs más választásom, mert a remény szikrája csillan fel tekintetemben, de inkább megint pofázik. Ezt a nőt pusztakézzel kéne megfojtani.
- Szerintem először legyünk túl ezen, utána beszélünk erről is - helyezkedem kicsit arrébb. - Sok minden történik most körülötted, ne gondolkodj ilyesmiken - fogom meg ismét kezét, hüvelykujjammal simítom végig bőrét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852870#post852870][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.19. 12:04[/b][/url]

Minden másodperccel, amivel húzza, hogy végre beleigyon abba a szarba, idegőrlő. Minél tovább kell ebben a szirupos, egymás támogatjuk idillben lennem, annál jobban tör rám a hányinger, mégis mosolygok.
Ujjam mozgása áll meg kézfején, ahogy a hideg hang elér a tudatomig, és ahogy ránézek, szemben találom magam tekintetével. Szemeimet forgatom meg a kérdésekre, nem nagyon, de éppen annyira, hogy érezze, mennyire nem fűlik ehhez a témához a fogam. Egy pillanatra ugyan megáll bennem az ütő, de végül... most vagy soha.
- Nem mintha elszámolással tartoznék neked - morgom elfordulva tőle, még kezemet is visszahúzom magamhoz. - De ha ennyire tudni akarod, azt a kurva gyerekgyógyítót intéztem - jelentem ki halkan. Térdeimre támaszkodva állok fel, út közben veszem magamhoz a poharat, amiben a rum pihen egy ideje. Kortyolok belőle, de biztos távolságban állok meg Adéltól, felvéve azt a biztonságos távolságtartást, amit William előszeretettel alkalmaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852875#post852875][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.19. 15:10[/b][/url]

- Mégis a gyerekem - vetem oda félvállról. Az összes önuralmamra szükségem van ahhoz, hogy tényleg ne hányjam el magam ettől a mondattól. Még csak azt kéne hozzátennem, hogy a család fontos, de azzal már túllőnék a célon. Abban sem vagyok biztos, hogy ezzel nem teszem meg, de már mindegy: a szívószál köré szinte már kecsesen simulnak ajkai és kortyol bele. Szívem hatalmasat dobban, ahogy a megkönnyebbülés szalad végig gerincem mentén. Innentől már csak felfelé.
- Ne bízd el magad.
Jó, majd igyekszem nem kibaszott nagy elégedettséget érezni, hogy végre be tudta fogni a száját annyi időre, hogy igyon. A szóra rebben meg a szemöldököm, fejemet minimálisan fordítom el, miközben iszok: ezt nekem is tudtad mondani annak idején, tudod ki lenne képes hinni neked még egyszer, te ribanc.
Mégis az éjjeliszekrényre csúsztatom a poharat és ülök vissza oda, ahonnan nemrég felkeltem, ajkaimon halvány mosollyal. Tincsein simítok végig.
- Idd meg, aztán pihenj egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860481#post860481][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.09. 19:51[/b][/url]

Kívülről nézve az épületet, egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Leginkább azért, mert teljesen elhagyatottnak tűnik. Az ablakok betörve, a vakolat lepattogzik a tégláról, a fehér festék inkább már szürke a rákerülő ki tudja miktől. A szag, amit bentről fúj ki a szél néha, fullasztó és gusztustalan, nem csoda, hogy maximum a helyi drogosok járnak ide. Az lehet, hogy nem távoznak, de az soha nem állította meg őket, hogy egy jó elszállás miatt meghaljanak. Amolyan utolsó kenet.
Unottan helyezem testsúlyomat másik lábamra. Nem véletlen vagyok én itt előbb: mielőtt az eridonos azt hinné, rossz címre jött, biztosítanom kell arról, hogy minden fasza, csak tolja be a kis seggét a társasházba, hogy elkezdhessük a kísérletet. Amiről ő nem fog tudni, de ezzel majd foglalkozom én, ha már aktuális lesz.
- Kezdek izgulni.
Nekem mondod? Hideg verejték van a hátamon, izzad a tenyerem, és a fájdalom is elviselhetőbbnek tűnik a lábamban az izgalomtól. Tudni akarom mi ez az egész, és hogy tudnám úgy használni, hogy nemhogy nekem, de Mesternek még jobb legyen. Elérem, hogy ismét büszke legyen rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860491#post860491][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.10. 01:36[/b][/url]

Kezeimet zsebre vágva várom, hogy végre megérkezzen, a messzebb levő sziluettet sem veszem észre - fejem az ég felé fordítva fürkészem azt, hátha gyorsabban telnek a másodpercek. A köszönésre biccen lejjebb, kicsit oldalasan fejem, majd mosolyodom el. Gondolkodás nélkül lépek oda, vállánál húzom magamhoz, azon pihentetem tovább karomat és csókolok hajába.
- Remélem kész vagy - súgom tincsei közé, végül választ sem várva húzom közelebb magamhoz, véletlen se jusson eszébe elsétálni a másik irányba és képek be az omladozó kapun, hogy nemes egyszerűséggel rúgjam be a bejárati ajtót, mert biztosan nem fogok hozzányúlni.
Csak annyira állok meg az előtérben, hogy meggyújtsam cigarettámat, ami eddig a fülem mögött pihent és indulok a lépcső felé. Szótlan lépkedek a második emeletig, ami teljesen máshogy néz ki, mint amiket elhagytunk. A 9-es lakás előtt állok meg, kopogás nélkül nyitok be, elengedve az eridonost lépek be előtte a dohos, poros, félhomályos és kuplerájos szobába.
- Mikor takarítottál utoljára? Gusztustalan - rúgok arrébb egy köteg újságot, hogy ne legyenek útban. A lány kezét fogom meg, óvatosan húzom magam után a konyhába, amíg hallgatom a káromkodást és a motoszkálást az egyik zárt ajtó mögül. Mintha otthon lennék foglalok helyet az egyik bárszéken és húzom lábam közé a lányt, hogy vállára tegyem államat.
- Elhányom magam.
Csak bírd ki, amíg szükséges. Én is azt teszem: most a hős szerelmes a szerep, amit játszanunk kell. Fogadd el!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860500#post860500][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.10. 12:52[/b][/url]

A kisebb hangokat már automatikusan ignorálja az agyam. Az egerek és csótányok generálta neszezések már hozzátartoznak a mindennapjaimhoz szinte, így most sem ér se váratlanul, se undorral nem tölt el. Évek kellettek hozzá, de már figyelmen kívül tudom hagyni őket, ami igencsak megkönnyíti, hogy ne hányjam el magam. Mindezekre jön az állott szag, amit a felhalmozott könyvek és több éves, elázott, már penészes magazinok okoznak, ráadásul megtoldva a ház urának kesernyés szagával.
A szemem sarkában érzékelem a mozgást. Hümmentve fordulok arra: az árnyék mintha nagyobb lenne, és mintha kíváncsian nézelődne körbe a gusztustalan környezetben. Felső ajkam húzódik fel, mikor kivágódik az ajtó. Széles vigyor kerül arcomra.
- Végre! - emelem fel fejemet és nézek a férfire. A tagbaszakadt, alacsony és tömzsi ember szakálla inkább sárga, mintsem szürke, néhol vörös foltokkal. Fehér trikója foltos és láthatóan nem tiszta, a nadrág szinte leszakad róla, szemüvege görbén helyezkedik el orrán.
- Akiről beszéltem - csúszok le a székről és tolom kicsit magam elé az eridonost. - Találtál valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860506#post860506][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.10. 15:56[/b][/url]

Lusta, érdektelen tekintettel nézem végig, ahogy nemet int a fejével. Mi a fasznak tartom, ha képtelen megcsinálni azt, amit rábízok? Az arcomon valószínűleg látható a nemtetszés, azonban nem mondok semmit, számat elhúzva lépek ki Agárdi mögül és a konyhába lépve nyitogatom ki sorba a szekrényeket, amíg rá nem akadok a keresett üvegre. Két pohárba töltök: az egyiket lehúzom én, a másikat a lány kezébe nyomom, mikor a jegyzettömb érkezik mellém.
- Aki csak rád néz, leprás lesz - sandítok rá oldalasan. - Több testrészed is van, ami elválhat még tőled, úgyhogy felejtsd el - csúszok vissza Agárdi mögé és húzom ismét magam elé, fél lábamat teszem a tartóra. - Lehetőség szerint koncentrálj a feladatodra - mert rohadjon meg az előttem álló, majdnem akkora féreg, mint én magam, de ért ahhoz, amit csinál. Annak idején a minisztériumban dolgozott, valami nagyobb nevű barom volt, most meg nézd hova jutott.
- Agárdi, ő József, de szereti magát Josephnek hívatni - bökök a férfi felé. - A látszat ellenére nagyon jól ért az átkokhoz, ő fog nekünk segíteni - oldalról simítom nyakára tenyeremet, hüvelykujjam mozdul a puha és hófehér bőrön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860554#post860554][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.11. 16:03[/b][/url]

Unott képpel nézem végig, ahogy hátraesik. Ez a patkány túl gyakran felejti el, hogy mégis hol a helye - őszintén, nem különösebben zavar, hogy folyton emlékeztetnem kell rá, meglepően szórakoztató látni a vonásain a félelmet, és ahogy árnyakként suhannak át az emlékek az arcán. A fájdalom mindig a legjobb módszer arra, hogy megértessünk emberekkel dolgokat. Most is bejött, és még attól sem kell félni, hogy kifecseg bármit is.
A pultra letett pohárral játszom, amíg ők megbeszélik a részleteket. Az árnyék mozgását figyelmen kívül hagyom, pedig nem nehéz észrevenni, hogy mintha egyre terebélyesedne. Kérdőn hümmentek meghallva a nevemet, fejemet lassabban fordítom a lány felé.
- Baszdmeg.
Baszdmeg. Kékjeim kerekednek ki kicsit, majd köszörülöm meg torkomat. - A születési nevem David Jeremy Ebony. A használt nevem Elias Napoleon - mosolyodom el lesütött tekintettel, mintha csak szégyellném magam, amiért eddig őriztem ezt a titkot előtte. Ujjam mozdul derekán, könnyed mozdulattal fordítom magam felé, amíg Joseph szívatja magát az árnyékkal. - Ez a kettőnk titka - húzom magamhoz közelebb. - Amit senkinek nem mondhatsz el, mert következményei lesznek - búgom ajkaiba szavaimat. Így is sokkal többen tudják ezt a kis apróságot rólam, mint illendő volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860712#post860712][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.03.14. 13:17[/b][/url]

Korábban tudta meg, mint kellett volna, hogy nem az igazi nevemet tudja. Az Ebony családnév semmit nem jelent, mindössze talán annyit, hogy a nőtől kaptam, aki világra hozott. Undorral mondom ki minden alkalommal, amikor kell, és undorral gondolok rá, amikor feljön. A vizsgalapokra ezt a nevet kell írnom, mindenki így nevez a kastélyban, akinek van mersze megszólítani, és minden egyes alkalommal elhánynám magam, mikor meghallom. Semmit nem jelent a név.
Tekintetem zizzen a közelünkbe kerülő tömbre, fejem biccen arra, hogy az eridonos is érzékelje, ha esetleg nem tette meg, majd elengedem. Innentől nekem nincs ebben részem, így felkelek és a megkérdőjelezhető tisztaságú kanapéra vetődöm. Fejemet vetem hátra, szemeimet behunyom - külső szemmel úgy tűnhet pár perc elteltével, hogy alszom, azonban minden érzékszervem maximálisan működik, ha az a patkány tervezne valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863619#post863619][b]Elias Napoleon Diaboli - 2023.04.25. 16:29[/b][/url]

Bár a patkány utál, tudom, hogy nem mer fellépni ellenem. Nem véletlen patkány. Ezért merem ennyire kényelembe helyezni magam, és látszólag figyelmen kívül hagyni a körülöttem lévő világot. Néha csupán fél szemmel sandítok rájuk, hogyha esetleg szükséges lenne közbelépnem, de azon kívül, hogy Joseph majdnem meghal, semmi rendkívüli nem történik.
Egyenletesen lélegezve várom a végét, mikor a hideg érintést érzem meg. Szemöldököm emelkedik meg, azonnal jön is a válasz a fel nem tett kérdésre. Utána pillantok a patkányra, aki vaskos könyve mögé bújik, mintha az megmenthetné.
- Hónapokra - ismétlem meg rekedtes hangon. Nyögve dőlök előre, arcomat dörzsölöm meg, mint aki gondolkodik. Addig húzom így az időt, ameddig csak van pofám megtenni, és amint látom, hogy a hideg verejték kúszik le a férfi halántékán át arcára. - Legyen - támaszkodom térdeimre, ahogy felállok. - Addig nem akarok hallani rólad, amíg érdemi információval nem tudsz szolgálni - porolom le nadrágom, mintha ennyivel leszedhetném magamról a dzsuvát.
Kékjeim mérik végig Agárdit.
- Ha ez megtörténik, tied a lány - pontosan úgy, ahogy Joseph elképzelte a legelején. Halványan mosolyodom el, kabátom belső zsebébe nyúlok. - Addig ezt itt hagyom - koppan a fiola a pulton. - Csakhogy el tudd képzelni, mi vár rád, ha nem tartod a rád eső részt - a fiolában bajjóslatúan hullámzik meg a sárgás színű, színtiszta idegmérgem.