Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860032#post860032][b]Borlai Artúr Máté - 2023.02.26. 13:50[/b][/url]

Levelezős hallgatóként nincs túl sok lehetőségem arra, hogy a nappalis bagázzsal találkozzak, pedig nekik is igencsak jó jegyzeteik vannak. Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy több idejük van elsajátítani az anyagot, tehát több érdekességet, extra infót is hallanak, mint mi szombatonként. Már csak keresnem kell egy valakit, aki van annyira lelkes, hogy ezeket fel is jegyezze és kölcsön is adná a jegyzetét. Akár pénzt is adnék, ha valaki tudna nekem adni egy átláthatóan feljegyzett, részletes jegyzetet. Sajnos alapképzésen azt tapasztaltam, hogy sokan csak a szak hangzatossága miatt, esetleg a fizetés reménye miatt jártak ide, nem pedig a seprűkészítés érdekelte őket igazán.
Így tehát eljöttem erre a közös eseményre, hátha találok egy magamhoz hasonló diákot, akivel igazán jól el tudnánk beszélgetni a seprűkészítésről, ki tudja, lehet, hogy még tanulni is tudnék tőle valamit. Bár azt azért nem hiszem, kevesen veszik ennyire komolyan a dolgokat, mint én.
Szabadtéri eseménynek szervezték a többiek a mai szakestélyt, lobgó tábortűz mellé, egyedül két sátorban tud a mágus fia megmelegedni, ha szeretne. Meglepetésemre a nappalis hallgatók között több csaj is van, akik valamelyik másik alapszakról jöhettek át közénk, gondolom a bűbájfejlesztőről.
Érdekes, érdekes... Magamévá teszek egy kis pohárka töményet, mert úgy látom, hogy a jelenlévők hangulata már elég kellemes, így én sem szeretnék lemaradni. Amúgy sem vagyok egy nagy partiarc, így kell egy kis támogatás, hogy ellazuljak. Bár, amikor legutóbb többet ittam, akkor mindenkit seprűn akartam elvinni a naplementébe, úgyhogy ezzel vigyáznom kell, mert hülyének fognak nézni.
Először a levelezőről ismert kollégákhoz lépek oda, akik nincsenek túl sokan, talán hárman jöttünk el. Hamar lecsúszik egy újabb adag szilva, de az este további részében már inkább csak egy-egy sört szeretnék elszürcsölgetni, mert már most érzem, hogy jó a kedvem. A tábortűznél, messzebb egy ismerős arcot vélek felfedezni, azonban az lehetetlen. Legutóbb Törökországban keringett egy pénzes pöcs körül, és különben sem érdekelték soha a seprűk. Miért lenne itt Dóra?
A szemem sarkából figyelve viszont megállapítom, hogy nem káprázik a tekintetem, tényleg az egyik nappalis csajszival lóg.
Hogy örülök-e? Nem. Igen. Talán. Nem. Nem váltunk el túl jól, rohadt szarul esett, hogy kihasználta az érzéseimet. Tudom, hogy nem én vagyok a legszórakoztatóbb társaság egy ilyen Kállay-lánynak, de ez vagyok én. Borlai Artúr Máté, seprűmániás.
Feszülten lépek odébb a tűztől, nem igazán tudom, hogy hogyan kezeljem magamban ezt a helyzetet. Dóra próbálta rendezni a dolgot, én adtam fel. Túl sok érzelem kavargott bennem, amikor most tompábban előtörtek. Háttal állok tűznek, azonban nem tudok uralkodni magamon, és hátra-hátra sandítok, hogy figyeljem mit csinál. Az egyik ilyennél pont összeakad a tekintetünk, mert közelebb jött és olyan, mintha keresne valakit.
A torkomban fojtó gombóc veti meg magát a jeges kék pillantástól, de mégsem tudom elemelni a saját kékjeimet. Zavartan megfordulok a teljes testemmel és teszek pár tétova lépést.
- Szerbusz, Dóra... hogy tetszik a seprűs szakestély? - Hangom érzelemmentes, próbálok semlegesen érdeklődni. Magam sem tudom hányadán állunk, sem pedig azt, hogy mit mondjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860279#post860279][b]Borlai Artúr Máté - 2023.03.05. 18:31[/b][/url]

Elég sokan vagyunk ahhoz képest, hogy azt mondták, hogy amolyan kocka parti lesz ez a mai. Látok errefelé fiatalabbakat is, gondolom ők az alapképzésre járnak, meg aztán többen hozták a barátaikat is. Téves megállapítás az, hogy a mérnököknek nincsenek barátai meg társasági élete, ez is egy nagyszerű példa erre. Tudunk mi szórakozni, ha szeretnénk.
Mondjuk azt nem értem, hogy Dóra hogyan kerül ide Törökországból. Amíg félreállok megannyi gondolat táncol a fejemben, az érzelmekről nem is beszélve. Magam sem tudom eldönteni, hogy melyik érzésem a legerősebb, a harag, az öröm, a frusztráció vagy a meglepettség. Talán ez a legjobb kifejezés arra, amit érzek, de azért még mindig van bennem némi sértettség, elvégre az ember nem veszi jól a visszautasítást, azt hiszem. Talán máshogyan kellett volna megközelítenem? Azt hiszem, hogy nálam vagányabb férfiakra bukik - mert igen, Dóra a nagybetűs férfit keresi és érdemli, ami én... nem tudom, én csak Artúr vagyok, a seprűs srác. Nem tudom mit kellene csinálnom, bunkózni? Cat calling?
Nincs sok időm a múlton rágódni, ahogy a tekintetünk összeakad, hamar szóba is elegyedünk. A zavarodott érzések bizonyára kiülnek az arcomra, de Dóra nemkülönben meglepettnek tűnik. Úgy tűnik nem neheztel?
- Nem hiába van a mondás, ‚bízz bennem, mérnök vagyok‘! - Felelem büszkén kihúzva magam, noha ez egy ironikus dolog, amit az emberek az elcseszett dolgokra szoktak használni. De engem nem érdekel, mi mindent megoldunk. Bármit.
- Kapcsolatokat építeni jöttem egyébként, kell az anyag a nappalisoktól. - Folytatom szinte mentegetőzve a jelenlétem kapcsán. Pedig egyelőre nem egy lapos buli, de még sincs tele részegen balhézó emberekkel. Hallottam olyat, hogy más partikon részegen felreptették egymást magas kerítésekre, aztán reggel ott ébredt másnaposan az illető. Ezt, semmiképp nem fogom és szeretném megvárni.
- Dehogynem! - Mondom iparkodva átölelve a szőkét, akinek még mindig nagyon jó ízlése van parfümök terén. Nem akarok mélyet szagolni bele, az olyan gyökérség lenne. Miután elengedem válaszolok a kérdésére.
- Hazajöttem Amerikából, most a Bagolykő melletti faluban dolgozom Sándor bá‘ mellett, mellette mesterképzésre járok levelezőn. Hallod Dóra... ilyen közel még sosem voltam ahhoz, hogy saját márkám legyen! - Magyarázom gyermeki izgatottsággal a hangomban, amit gyorsan meg is bánok. Lehet a sörök számát is le fogom limitálni, mert ez így ciki lesz.
- Ne becsülj alá. - Folytatom büszkén sandítva. Már csak szponzorok kellenek meg egy jó adag pénz arra, hogy felhalmozzak alapanyagokat. Meg az engedélyeztetés is pénzbe kerül. Nagyon sok pénzbe.
- És Veled mi újság? Együtt vagy még azzal a török... úriemberrel? Vagy hazajöttél végül? - Érdeklődöm bizonytalankodva a nevén. A Baklava ugrik be, de tuti, hogy nem úgy hívják a palit. Remélem, hogy észhez tért és azért él újból itthon. Tudom, hogy egy gyökér az apja meg a két testvére, de csak biztonságosabb itt, mint ott egy fiatal nőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860527#post860527][b]Borlai Artúr Máté - 2023.03.11. 00:49[/b][/url]

Azt hittem, hogy ennél jobban bírom a piát, de nagyon hamar ellazultam tőle. Talán a túl sok meló, mellette maszekolás és tanulás az oka. Nem nagyon van szabadidőm ennyi minden mellett. Nem szoktam inni, de most jól esne felönteni a garatra. Na, persze nem lerészegedni, csak egy kicsit elengedni magam. Azonban ezen nincs időm sokáig mélázni, mert a nem várt régi barát megjelenése egészen más irányba sodorja az estét, ezzel pedig a hangulatom is. Régen olyan jóban voltunk, már a Bagolykő előtt is ismertük egymást hála a szüleinknek. Aztán valahogy érdekes irányba mentek a dolgok, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Az ujja köré csavart, pedig tudhattam volna, hogy nem akar semmi komolyat, aztán pedig mások szeretetére vágyott. Ismerem a barátság extrákkal definícióját, de akkor is rossz érzés volt. Kicsit most is az, valószínűleg nehezebben viselném, ha nem ittam volna már.
- Nem, hát nekik bővebbe... - Kezdem el magyarázni, hogy mennyivel több lehetőségük van oktatást kapni és biztosan több érdekességet mesélnek a professzorok, azonban az alkohol lassan áramlik az agyamban, így fokozatosan leesik, amit Dóra mond és zavartan vihogni kezdek, hogy hülyét csináltam magamból.
Az ölelés egyszerre esik jól és érződik idegennek. Sok idő telt el a legutóbbi ölelkezésünk óta. A beszélgetésünkön egyáltalán nem érezni ezt a hatalmas szakadékot, már ami az időkiesést illeti.
- Igen! - Vágom rá büszkén kihúzva magam. Mindig is ez volt az álmom, többen próbáltak lebeszélni róla, még a diplomával a kezemben is inkább nagy cégekhez próbáltak terelni Sándor bá‘ helyett. Lehet ott többet keresnék, de itt tanulhatom meg azt, ami igazán érdekel.
- Aloho-Dora, ami kinyitja előtted a világot. - Tárom szét a karomat egy huncut mosollyal. Magam sem tudom, hogy ez a név honnan jött ezzel a szlogennel, leginkább csak kicsúszott a számon, az agyamon a kontroll részt kikerülve a mellkas simítás hatására. A szívem erősebben ver, egy kicsit nagyobbat nyelek ettől a gesztustól. Most komolyan flörtöl, vagy ennyire megártott a pia?
- Miniszter? Hm... Közlekedési miniszter esetleg, ha már minden ujjam tönkremegy. Addig még sok időm van. - Persze egyáltalán nem vágyom politikai pályára, nincs olyan kiállásom, nem is szeretek beszélni mások előtt, félek, hogy belezavarodok. Ezeknek olyan szóbeli vizsga érzése van és az feszélyez. Hálásan mosolyogva köszönöm meg a szurkolást.
- Na és Te? Miniszterasszony leszel? Vagy maradt az aurorság? - Kérdezem érdeklődve. Nekem annyira nehéz Dórát csendőrként elképzelni, neki sokkal inkább van miniszteri kiállása, mint nekem valaha lehet.
A fesztelen jó hangulat nem tart sokáig, mert sikerült ráterelnem a szót Burritora. Ettől a témától nem ezt vártam, nagyon nem. Mi az, hogy elvette!? Szemeimmel hunyorítva pislogok a gyűrűre, majd nézek fel az arcába. Újból nagyot nyelek, bár ez egészen más jellegű izgalom miatt van.
Kállay-Arslan... Pff...
- Úgy tűnik nem. - Felelem tömören, ahogy számat megnyalva igyekszem rendezni a vonásaimat. Már nem vagyok szerelmes, miért bánt még?
Miért ő kellett neki és nem én? Ő talán miniszter?
- Gratulálok, ebben az esetben. Mikor? - Kérdezem egy rövid tőmondatban az esküvő időpontját. Kíváncsi vagyok a családja mit szólt ehhez az egészhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862377#post862377][b]Borlai Artúr Máté - 2023.04.07. 16:44[/b][/url]

Igen, határozottan nem kellett volna annyit innom. Túlzottan is jó hangulatban telik ez a beszélgetés - bár haragban nem szeretnék lenni, azért akartam éreztetni némi sértettséget, de mégis képtelen vagyok. Úgy tűnik, hogy Dóra is elfelejtette ezt az egész vitát közöttünk, úgyhogy jobbnak látom menni az árral és nem neheztelni a múlt miatt. Az az ő élete, és az ő döntése volt, hogy mit szeretne és kivel akarja leélni.
- Egyedi festésselh... ha szeretnéd. - Dadogom végig, amit mondani szerettem volna. Esküszöm, hogy flörtöl velem. Az érintése egyszerre hoz zavarba és egyszerre vágyom rá ismét. Elmúltak az érzelmeim, de a vonzódás az ital hatására jobban előbújik, mint gondoltam.
Zavartan heherészve nézek végig az ujjaimon. Most is akad rajta egy-két seb, de semmi komoly. Inkább csak az eszközhasználat végett, nem pedig azért, mert megszalad a véső és megvágom magam.
- Ááá... áh. - Felelem döbbenten, egy pillanatra még a lélegzetem is eláll. Szívem hevesebb dobogásba kezd, érzem, hogy kicsit el is pirulok. Most játszadozik velem? Komolyan arra célozgat, hogy hozzám jönne?
Hebegve-habogva válaszolok az auroros felvetésére.
- Helyes, bizonyítsd be nekik. Nem kell a bátyáid árnyékában élned. Míra is most ment egyetemre, de szerencsére nálunk előkelő helye van a családban, mint egyetlen lány. - Három fiú után érkezett meg a húgom, így mindig is nagy becsben volt tartva. Jó, lehet, hogy a fiúkkal kapcsolatban szigorúbbak voltunk vele, amolyan családi kollektív együttértés volt ez. De azt tanulja, amit szeretne.
- Mizu a bátyáiddal amúgy? Normálisabbak már? - Sokat hallottam régebben a két férfiről, többnyire negatív dolgokat. Bár azzal egyetértettem, hogy féltették Dórát, de a többi.. háát. Talán ezzel más mederbe tudom terelni a beszélgetést, mert nem kéne itt egymásnak esni.
Lehet pont a testvérei miatt menekült a Burger nevű török palihoz. Zavartan elmosolyodva bólintok a gyűrűre, ami egymaga többet ér valószínűleg, mint nekem minden magántulajdonom. Én sosem tudnék ilyen életet biztosítani Dórának.
- Szerintem a családod sem lelkesedett volna, ha megjelenik és kikér tőlük. Jobban jártál, ha komolyan ezt szeretnéd. - Nem nagyon szántam élt a szavaim mögé, de lehet kicsit úgy hangzik. Ha erre házasságra vágyik, akkor tényleg ne hagyja, hogy bárki beleszóljon. Bár én akkor is féltem, nem tudom... milyenek a törökök?
- Háááát.... - Kezdek neki kínosan a magyarázkodásnak. Most mit mondjak erre? Igazából volt pár rövidebb kapcsolatom, egy az USA-ban, de lezártam őket.
- Igen, alakul valami. Még elég új, pár hónapja tart. - Mi bajod van Artúr Máté?! Komolyan hazudozni kezdesz? Gyorsan lehúzom a maradék italt a poharamban, ehhez több pia kell.
Kell a fenéket, nem vagyok normális.