Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=833532#post833532][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.01. 17:06[/b][/url]

Sok minden történt az elmúlt fél évben, de nem adtam meg az örömöt senkinek sem ahhoz, hogy meglássa, olykor még nekem is lehetnek problémáim, s nem mindig olyan tökéletes az életem. Vagyis, nem egészen, mert Borlai barátomnak szerintem volt egy olyan különleges képessége, hogy megérezte, ha valami nem stimmel. Ő még rá is kérdezett, előtte nem tudtam leplezni az érzéseimet, s ha rossz napom volt, akkor rajta csattant az ostor. De ezt leszámítva nem igen volt más, aki tudott volna bármit is az életemről vagy az érzéseimről. Bertalan bátyámat lekötötte a munkája, hogy teljesítsen és apám oldalán grasszáljon néha, mert hát Ő a tökéletes gyermek. Ákos meg…neki meg volt a maga baja, a balesete óta amúgy is sokszor fordult magába, és talán emiatt, kicsit eltávolodtunk egymástól. Igazából azt sem tudtam, hogy mi történt vele mostanság. Én meg ott voltam egyedül, néha buliztunk Leilával, s ha épp nem szórakoztam, akkor minden energiámmal a tanulmányaimra koncentráltam. Bizonyítani akartam apámnak, ezért kétszer annyit küzdöttem, mint bárki más ezen a képzésen. Furcsa mód, már a hétvégéim is ebbe csaptak át, s ha épp nem a tankönyveket és jogszabályokat forgattam, akkor a testemet edzettem, vagy a pálcaforgatást gyakoroltam. Sok volt ez, kicsit megterhelő, ezért is jött jól a szünet, a nyár, és egy kis kikapcsolódás.
A Balatonra baráti társasággal utaztunk le, egyikünknek sem volt párja, nem is voltunk olyanok, akik csak úgy elköteleződnének más mellett, szóval mondhatjuk, hogy szabadon szórakozhattunk. A sokadik napon a Plázsra mentünk le, mert ott mindig pezsgett az élet, jó volt a levegő és klassz zenekarok léptek fel. Éppen az egyik színpad közelében buliztunk, a barátnőim az előző estén leakasztott srácok társaságában múlatták az időt, én meg hol egy mentolos cigivel a számban, hol meg egy pohár citromos vodka-szódával élveztem a zenét, s fürkésztem a társaságot. Már épp elfogyott az italom, az egyik srác vitte el a poharam, hogy újat hozzon az egyik pulttól, így csak táncolgattam, s élveztem a zenét, míg az egyik fordulatnál szembe nem találtam magam egy jóképű fickóval. Nem mondhatnám, hogy olyan nagyon érett korban lett volna, de legalább egy tízessel biztosan idősebb volt nálam, ezeket a szeme alatt megülő, apró ráncokból ítéltem meg. Máris jobb kedvem lett, még egy mosolyt is villantottam felé, mire egy teli poharat nyújtott felém.
Egy kicsit meglepődtem, egyik szemöldököm feljebb csusszant, de aztán ahogy újra szemügyre vettem az egyébként ismerősnek tűnő arcot, némi merengést követően csattantam fel. - Helvey? Micsoda véletlen - elnevettem magam, mert sikerült beazonosítanom, hogy Ő is Bagolyköves. Túl jól nem ismertem, pletykákat néha hallottam, meg a DÖK-ben régebben ténykedtünk együtt, de nagyjából ennyi volt az, amit tudtam róla.  A mosolyom kiszélesedett, máris szívesebben vettem el tőle az italt, s úgy kortyoltam bele, hogy közben tekintetemmel Belián pillantását fürkésztem. - Mohijo, imádom. Hogy kerülsz ide? Levitás csoportot kísértél, vagy szólóban bulizol? - nem örültem volna, ha a háttérben felbukkan néhány kis okoska, mert az biztos, hogy véget vetett volna a jó kis bulihangulatnak. Közben végig vezettem rajta a pillantásom, fogalmam sincs, hogy mit csinált magával, de nagyon jól nézett ki ma este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834339#post834339][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.14. 21:11[/b][/url]

Nevetnem kellett, de nem gúnyból vagy kárörvendésből. Az öröm hozta fel belőlem a jókedvet, ami köszönhető volt a már elfogyasztott italoknak is, ám az, hogy egy ismerős ismeretlennel sodort össze a sors, megdobta a kedvem. Egyedül amúgy is kezdtem elunni ezt a koncertet, asszisztálni nem akartam a barátnőim srácai mellett, szóval ha Helvey most nem botlott volna belém, akkor valószínűleg tovább tébláboltam volna a színpad előtt, vagy visszamegyek a szállásomra. Belián viszont a lehető legjobbkor jött, az italt meg is köszöntem, s máris koccintásra emeltem a poharat, ha már volt oly kedves, hogy meghívott.  - Áhá, szóval így ismerkedsz, jó duma - nevettem el magam, ezzel picit húzni akartam, meg egy kis mosolyt kicsalni belőle, vagy még többet, ha eddig még nem nevetett eleget.
- Huhh, most megnyugtattál, mert halkan megsúgom neked -közelebb is kellett hajolnom, hisz tombolt a zene, s csak így tudtunk kommunikálni - Nem bírom a levitásokat, annyira okoskák, hogy az már fáj - nevettem el magam, de ezzel is inkább a lányokra gondoltam, mert a fiúk közt azért akadtak olyanok, akikkel normálisan el lehetett beszélgetni.
- Egészségünkre! - koccantak végül össze azok a poharak, s a kóstolást követően elismerően hümmentettem, mert akaratlanul is eltalálta az egyik kedvenc italomat. - Mindig Mohijo-val mászkálsz, vagy ez véletlen választás volt? - kíváncsi mosolyra húzódott a szám, bár úgy láttam, hogy sört iszik. Akkor talán valaki másnak vehette az italt, talán azok közül valakinek, akit keresett. Még szerencse, hogy nem találta meg őket, így jutott el hozzám ez a finom itóka. - Néhány barátnőmmel érkeztem, de ők - legyintettem egyet mosolyogva - találtak már társaságot- jegyeztem meg, pillantásom lopva végig futott Helveyn. - Mit szólnál, ha együtt buliznánk? - kérdeztem egy mosollyal, s még mielőtt szólt volna, már belé is karoltam, és kicsit előrébb húztam őt, egy kicsit üresebb placcra, hogy kedvünkre táncolhassunk, s élvezhessük a zenét. Felé fordulva pördültem is egyet, majd a csípőmet mozgatni kezdtem a zenére, s rámosolyogtam Beliánra, majd nevetve neki löktem oldalának a  csípőmet. - Szereted ezt a számot? Mi a kedvenced? - füléhez hajolva kérdeztem, majd újra kortyoltam a poharamból, amiből lassan ürülni kezdett a finom Mohijo.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=834960#post834960][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.28. 20:39[/b][/url]

Egy kis flört sosem ártott, s bár nem számítottam arra, hogy távol Bagolykőtől majd épp egy egykori diákkal sodor össze a sors, ha már így hozta, nem volt ellenemre ez a kis játék, meg amúgy is. Ez a vérembe volt kódolva, szerintem mindenkivel flörtöltem, akitől akartam bármit is, legyen szó szívességről, kapcsolatról vagy csak haverkodásról. Belián pedig egész jó társaságnak tűnt, jobbnak, mint az a két ismeretlen srác, akik a barátnőimnek ugyan bejöttek, de az én figyelmemet már nem keltették fel. Szóval miért is ne ihatnék meg vele egy italt, s miért is ne mulathatnánk együtt? Hogy volt-e valakije, hogy akivel érkezett, az mennyire jött számításba, őszintén szólva, nem érdekelt. Jól akartam érezni magam, s ezen volt a hangsúly. - Jóóó, de tudod drága, hogy értem - nevetve legyintettem is egyet, mielőtt még jobban is elmerülnénk a témában, s védőbeszédet mondana azokért a szegény, szerencsétlen kis okoskákért. Nem tehettem róla, egyszerűen zsigerből kerültem őket, kivéve azt a Somogyit, ő szerintem kilógott közülük, csak ne pesztrálta volna a madárkát. De hát ilyen a szerelem, nem?
A koccintáshoz járt egy kacsintás is, meg egy széles mosoly. - Most legyek gonosz? Szerintem pukkadjon is meg, ha így szó nélkül lelépett. Na gyere - invitáltam táncra, nehogy szegényem bedepizzen valami ismeretlen luvnya miatt. A finom itóka közben fogyott, egy pillanat erejéig sem hagytam, hogy a figyelmét más terelje el, jókedvűen táncoltam vele, s még a karjaimat is összefontam a nyaka körül, hogy így közelebb kerülve hozzá, tovább mozgósítsuk csípőinket. - Egész jól mozogsz Helvey, ezt mind titkoltad eddig? - kérdeztem nevetve, aztán húzódtam el kicsit, hogy kiigyam az utolsó kortyot is. - Aha, de most igyunk valami ütősebbet, meghívlak! - nevetve megfogtam a kezét, és a tömegen át indultam a part közeli nyitott bárhoz. Elég sokan tobzódtak a közelében, de sikerült átpréselnem magam az unottan ácsorgó pasasokon, akik bambán hol az italukat nézték, hol meg a lányokat.
- Nos Helvey, remélem felkészültél. Két Flaming Lamborghini-t kérek - fordultam a báros felé, szokásos mosolyt villantva, s míg a mixer neki állt elkészíteni az italunkat, Beliánra emeltem a pillantásom. - Mennyire bírod az alkoholt? - kérdeztem kíváncsi mosollyal, ekkor gyújtották meg a nekünk készülő italokat, melyeket lángolva tolt elénk a bármixer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835876#post835876][b]Kállay L. Dóra - 2021.08.18. 15:46[/b][/url]

Helveynek nem ismertem a bulis oldalát, igazából sehogy sem ismertem őt, csak azt tudtam róla, hogy jó ideig a DÖK-ben tevékenykedett és különféle rendezvényeket bonyolított le mondhatni sikerrel Mihail jobbkezeként. Utóbbit jobban ismertem, és hallani lehetett pletykákat is, miszerint ők ketten is, de mivel a kastélyban sokszor, sokfélét pletykálnak, nem akartam fölösleges kreálmányokra rákérdezni. Az mondjuk érdekelt volna, hogy Helvey a csajokat vagy a pasikat preferálja-e, de azt hiszem, hogy ez remek este ennek kiderítésére.
- A vicces fiúkat szeretjük - mondtam neki nevetve, miközben a rendelt italok lángolva érkeztek elénk. - Is, vannak, akik szívószállal isszák, miközben még ég, de ihatod úgy is, ha már elaludtak a lángok - mondtam úgy, mintha nagyon tapasztalt lennék, pedig csak egyszer kóstoltam ilyet egy Budanekeresdi buliban.
- Egészségünkre, az estére! - ujjaimat a pohár köré fűzve, megemeltem a poharat, hogy aztán jókedvű mosollyal koccintsam azt Belián poharához. Ezután jött a kóstolás, de mi az, hogy kóstolás? Az ilyen italt egy húzásra kell elfogyasztani, ezért magam is így tettem, hogy aztán szusszanhassak egyet, míg a pokol lángjai torkomat karistolták.
- Huhh, ez aztán az ital - mondtam nevetve, érezhetően megcsapott az ital ereje, azonnal melegem lett, s még az ujjaim mentén is éreztem a bizsergést. A zene továbbra is dübörgött, sokan szállingóztak a színpad köré, szinte zsúfolásig megtelt a plázs, s őszintén, nem sok kedvem volt hering módjára befészkelődni ennyi izzadt ember közé. Leginkább megmártóztam volna a Balatonban, így a Naplementében, s ahogy ez a gondolat felvillant bennem, úgy kaptam is a mellettem ülő srác keze után.
- Gyere Helvey, mártózzunk meg! - nevetve húztam magam után, nem volt messze a part, s a homokhoz érve már rúgtam is le magamról a papucsot, elengedve a kezét pedig dobtam le magamról a nyári ruhát, egyiket a másik után.
- Na mi van? Ne szégyenlősködj - mondtam nevetve, ezzel biztatva, hogy kezdjen már vetkőzni ő is, de ezt nem megvárva, már futottam is be a vízbe, s az enyhe hullámok közül pillantottam vissza rá.
- Mi lesz már Helvey? Csak nem félsz a víztől? - kiabáltam felé nevetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=836895#post836895][b]Kállay L. Dóra - 2021.09.14. 19:31[/b][/url]

- A szemöldököd nekem is tetszik Helvey, szóval vigyázz rá - szavaimat egy mosollyal kísértem, ezután jöhetett a pokoli ital, ami végigperzselte a torkomat. Elszoktam már az ilyen erős italtól, az elmúlt napokban lightosabb koktélokat szürcsöltünk a többiekkel, de ehhez az estéhez most ilyen bivaly ital dukált, nem beszélve arról, hogy Helveynek sem ártott az, ha az ital beizzítja, s a táncparkett ördögévé varázsolja.
A pillanatnyi grimasz sietve szökött át arcomon, üres poharam már a pulton landolt, tekintetem azonban Beliánt fürkészte, s ahogy megbirkózott Ő is az itallal, úgy nevetve meg is tapsoltam bátorságáért. Még nem tudta, hogy miféle  ital ez, azt meg nem mertem neki megsúgni, hogy eddig ötből hárman kapásból visszautasították ezt a kis koktélt, ismervén az erejét.
- Az, de abból is a jobbik fajta - jegyeztem meg egy huncut mosollyal, az ital szinte pillanatok alatt átjárta testemet, melegem lett és határozottan meglendült a kedvem is pozitív irányba. Rögtön jött is a kedv, hogy mártózzunk egyet a Balcsiban, ha már csak egy karnyújtásnyira van, mert a DJ és a zenekar még később is itt lesz, táncolni még úgyis ráérünk.
- A vízben, tudod! Na gyere már! - húztam nevetve a part felé, ott viszont már elengedve a kezét előre siettem, hogy minél előbb érezhessem a hűs hullámokat testem körül. Szerencsére a fürdőruháról is gondoskodtam, ilyen strandfesztiválokra mindig úgy mentem, hogy a ruci alá fürdőruhát húztam.
- Mi van, segítsek? Beakadt az öved? - nevetve kiabáltam neki immár a vízből, majd pillantásom a Balaton távolabbi része felé vezettem, s egy kicsit gyönyörködtem a lemenő nap gyönyörű narancssárga fényeiben. Az alkohol még mámorítóbbá tette ezt a pillanatot, mintha egy festmény kelt volna valóra. Közben Belián is megérkezett, hallottam, ahogy becsobban a vízbe, s amint felé fordítottam a fejem, Ő már ott volt mellettem, és azzal a gyorsasággal az ölébe is kapott. - Nagyon, már azt hittem, egyedül hagysz a cápák közt - nevetve incselkedtem vele, ahogy karjaimat a nyaka köré fűztem, csak lazán, mintha pihentetném csuklóimat. És talán épp ez volt a vétek, mert nem számítottam Belián kis akciójára. Kérdésére épp csak, hogy felhúztam kérdően a szemöldököm, máris repültem hátrafelé, s a meglepettségtől még sikítottam is egyet, mielőtt elnyelt a víz.
A hajam így elázott, de egye fene, ez sem zavart most, nem haragudtam rá, inkább csak röhögtem, mikor újra előbukkant a fejem a vízből. - Nagyon nagy kölyök vagy Te - nevetve ráztam meg a fejem, miközben ujjaimmal hátrasimítottam a tincseimet, hogy azok ne lógjanak az arcomba. A nedves szálak így a fejemre simultak, egy kicsit még a sminkem is elázott, de nem volt olyannyira erős, hogy úgy nézzek ki, mint egy ázott útszéli.
Kicsit hátrébb úsztam, de nem túl messzire, mert Belián is közelebb sétált, így talán ha egy fél emberhossz volt köztünk. Kérdésére azonban csak egy játékos mosoly szökött az arcomra, majd kipattintva fürdőruha felsőm pántját, jobbommal lengettem magasba a felsőt, ezzel szabaddá téve előtte a kebleimet. Lehet, hogy drága Belián pancsolásra készült, nekem azonban más ötletem akadt.
- Nos? Elkapsz, vagy tovább pancsizol? - kérdeztem kacéran, aztán hirtelen a víz alá merültem, s már csak a fürdőruha felsőm maradt a víz felszínén.  Nem tudtam, hogy mennyire gyors, de megpróbáltam a víz alatt a háta mögé úszni, s ha sikerült, kiemelkedve a habokból, immár a háta mögött voltam, s nevetve kocogtattam meg a vállát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859986#post859986][b]Kállay L. Dóra - 2023.02.25. 22:08[/b][/url]

Még Bagolykőn volt egy nagyon jó barátnőm, Virág, akivel már harmadikos korom óta elválaszthatatlanok voltunk. Sokat jártunk bulizni is, aztán volt köztünk egy kis mosolyszünet, akkor lettem jóban Leilával. Közben persze rendeződött a viszonyunk Virággal, és minden a helyére került. Aztán úgy hozta az élet, hogy ott hagytam a sulit, s Törökországba költöztem, hogy ott tanuljak tovább. Néha leveleztünk, tudattuk egymással, hogy mi van, így sikerült összehozni ezt a találkozót is.
Alig egy hete jeleztem neki bagolyban, hogy Pécsre érkezek néhány napra, s hogy úgy tűnik, ezután majd huzamosabb időre visszaköltözök Magyarországra.
Virág nagyon örült a hírnek, olyannyira, hogy kaptam tőle egy meghívást is. Ő éppen Pécsett járt a Közlekedési bűbájok és eszközök mesterképzésre, s mivel hétvégére szakestet szerveztek, elhívott, hogy bulizzunk együtt egy jót. S mivel Burak-nak úgyis dolga akadt, úgy döntöttem, hogy egy kicsit kikapcsolódok és benézek erre a szakestre.
Mit ne mondjak, egy kicsit fura volt, hogy ezt a szakestet nyílt terepen, fák közt rendezik meg, de a helyszínre érve már láttam, hogy ez egészen hangulatos este lesz. A fákat feldíszítették lampionokkal, egy-két sátrat is felhúztak, s úgy láttam, hogy már a tábortűz lángjai is a magasba csaptak.
Zene is szólt, nem volt túl hangos, csak olyannyira, hogy mindenki jól érezze magát, s közben lehessen beszélgetni is. Már fél órája is ott lehettem, megismertem Virág barátnőit is, s épp egy pohár bort kortyolgatva, jókedvűen nevetgéltünk és csicseregtünk, amikor a tábortűz mellett észrevettem egy ismerős arcot. Pillantásom megakadt a srác tekintetén, s miközben Virág beszélt, a srácot figyeltem. Az arcomra nem ültek ki érzelmek, nem lehetett leolvasni róla, hogy mire is gondolok.
- Mit gondolsz? - kérdezte Virág, persze sikerült elveszítenem egy picit a fonalat, de egy mosollyal korrigáltam a helyzetet, s mivel épp egy srác tartott felénk egy tálcát poharakkal, kizárásos alapon rábólintottam.
- Miért is ne? - elvettem az egyik poharat, koccintottam barátnőmmel, s az új ismerősökkel, majd le is húztam az italt.
- Ha megbocsájtotok , mindjárt jövök, csak láttam egy ismerőst - elnézést kérő mosollyal fordultam a tábortűz irányába, el is indultam, de immár hűlt helyét találtam az ismerős arcnak. Furcsa, esküdni mernék rá, hogy Artit láttam, de lehet, hogy csak valaki hasonlított rá? Megtorpanva a tűz mellett, még egyszer végig futtattam pillantásomat az arcokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860067#post860067][b]Kállay L. Dóra - 2023.02.26. 18:32[/b][/url]

Eleinte egy kicsit ódzkodtam attól a gondolattól, hogy nyílt terepen, fák között, netán sárban bulizzak, de most már annyira nem is bántam, hogy Virág elcsalt erre a helyre. A mágiának köszönhetően megoldották, hogy ne legyünk nyakig sárosak, a sátrak is hangulatosnak tűntek, volt azokban minden, mi szem-szájnak ingere, igazán nem lehetett okom panaszra.
Finomak voltak a piák, helyesnek tűntek a pasik, és Virág barátai is jó arcok voltak, az egyik srácon kimondottan jókat lehetett röhögni. Sőt, ha jól láttam, helyes tanár urak is felütötték fejüket a távolabbi sátor sarkánál. Már-már a kisördög ott ült a vállamon, hogy egye-fene, talán nem is ártana, ha egy kicsit szórakoznék, míg Burak üzleti ügyeket intéz. Aztán váratlanul rajzolódott ki előttem Arti arca, ami borította ezt a tervet. Persze, egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy odamenjek-e hozzá, mert szerintem ő volt velem a bunkó, arról meg nem tehettem, hogy máshogy láttam a világot, mint Ő. Mégis, csak piszkálta a gondolataimat a srác, ezért is kanyarodtam el egy kicsit a társasághoz, hogy odamenjek hozzá, és tisztázzuk a dolgokat. Artúr viszont eltűnt, legalábbis én azt hittem, amikor megszólított oldalról, s ahogy megfordultam, szemben találtam magam az egykori navinéssel.
- Arti...szia! Lottózhatnék is, megesküdtem volna, hogy nem csak káprázik a szemem – mindig többet beszéltem ilyen szituációkban, ezzel lepleztem azt, ha mondjuk zavarban voltam, s addig is, míg fölösleges szavakkal töltöttem meg a teret, volt időm azon agyalni, hogy pontosan mit is mondhatnék neki.
- Hát, nem az én világom, de ahhoz képest, hogy sárra és vakondtúrásokra készültem, ahhoz képest egész jól összehozták a társaid – jegyeztem meg egy mosollyal, miközben teljesen felé fordultam, s egyik kezemmel igazítottam is a hajszálaimon. Pillantásom végig futtattam Artin, most is helyes volt, de a szentemnek még mindig nem volt nagyon ízlése az öltözködés terén. Bárcsak anno rám bízta volna magát, akkor most top tizenegyes pasi lenne. Ezt a felsőt mondjuk igazán lecserélhetné, mert bár bírom a nagypapi korosztályt, ez a kötött szett a sírba visz.
- Mi újság Veled? Már meg sem ölelsz? - tártam is szét a karjaim, s én bizony az ölelésembe húztam, ha tetszik neki, ha nem.
- Még mindig nem adtad fel, hogy seprűket gyárts? - visszahúzódva az ölelésből, kíváncsian fürkésztem a tekintetét, igazán soha nem is értettem, hogy a tehetségét miért pazarolja holmi seprűkre. Ennyi erővel még miniszter is lehetett volna belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860283#post860283][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.05. 19:31[/b][/url]

Mondhatnám, hogy a házasságommal hűséget fogadtam Buraknak, de akkor hazudnék. Pedig nagyon is meg akartam felelni a követelményeknek, tulajdonképp tökéletes férj volt, sármos, gondoskodó, olyan, akiről mindenki álmodik. Csak épp az elmúlt időszakban túl sok üzleti ügye akadt, és kezdtem úgy érezni, hogy már nem is annyira foglalkozik velem, mint a találkozásunk elején. Nagyon is elhanyagoltnak éreztem magam, ezért is mentem el szórakozni, amivel neki nem volt gondja, hisz a barátnőimmel mentem. Gyakorlatilag viszont az est egy részén már leszakadtam a barátnőimtől, s egy középkorú, helyes pasas társaságában hagytam el a helyet. Úgy voltam vele, hogy amíg Burak vacsorákra jár és üzletemberekkel múlatja az időt, addig miért is ne szórakozhatnék egy kicsit? Amiről nem tud, az úgy sem fog fájni neki. Szóval így történt meg az, hogy egy kis taxizást követően Érden kötöttem ki Zsolt hálójában.
A remek éjszakát követően mély álomba merült, én viszont nem tudtam elaludni mellette, egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam az idegen helyen, ezért előhalásztam a rúnázott zenelejátszóm, ami végett szerintem a bátyáim már rég kiátkozhattak, de nekem eszem ágában sem volt elszakadni a zenétől, annyira szerettem. S ha a muglik másra nem is jók, arra azért igen, hogy megalkották ezt az eszközt.
A fülest a fülembe illesztve elindítottam a dalokat, de még így sem sikerült elaludnom. Egy kicsit meg is éheztem, ezért kimásztam az ágyból, s mezítláb indultam felfedezőútra a házban úgy, hogy vittem magammal a lejátszót is, s közben hallgattam a kedvenceimet. A ritmusra még a fejem is ráztam, ahogy lesétáltam a földszintre, majd a félhomályban valahogy betájoltam a konyhát, s eljutottam a szekrénysorig.
Bevallom, az éhség mellett kíváncsi voltam arra is, hogy vajon mit rejt Zsolt hűtője, ezért kinyitottam azt, s kutakodni kezdtem. Meglepően sok ételt tárolt, mintha legalább négy-öt személy lakná ezt a házat. Fura, pedig nem láttam jegygyűrűt a kezén, meg amúgy is, nem hinném, hogy hazahozott volna, ha neje lenne, azzal akkor már rég összefutottam volna.
Elrugaszkodva a gondolataimtól, nyúltam az egyik tányér felé, amin felszeletelve volt minden finomság, felvágottak és sajtok. A zene közben tovább szólt a fülemben, ingattam jobbra-balra a csípőmet, majd felegyenesedve egy darab sajtot illesztettem az ajkaim közé, de ahogy megfordultam a frász jött rám.
-  Basszuuuuuus – mellkasomhoz kaptam, kiesett a füles a fülemből, s még az arcomra is kiült a riadalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860288#post860288][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.05. 20:37[/b][/url]

Már el is felejtettem, hogy Arti milyen cuki, amire természetesen a legutóbbi beszélgetésünk is rátett egy lapáttal. Akkor kifejezetten bunkó volt, s ha burkoltan is, de azért a tudtomra adta, hogy mit gondol rólam. S bár általában nem szokott érdekelni mások véleménye, teljesen hidegen hagy az, hogy ki mit hisz, bevallom, Artúrtól akkor ez nagyon rosszul esett. Talán ő volt az egyetlen ember, aki igazán közel állt hozzám, ezért is bosszantott annyira az, hogy összevesztünk. Mindezek ellenére most még sem tudtam rá úgy nézni, mintha az örök ellenségem lenne, pedig megérdemelte volna. Mégis, képes voltam elfelejteni neki mindent, látva a pofiját.
- Neked anyag a nappalisoktól? Ne röhögtess már! Mi történt Veled, csak nem rossz fiú lettél? - egyik szemöldököm sejtelmesen vontam fel, s ezután öleltem magamhoz. Jó érzés volt, tényleg, s még azt is mondhatnám, hogy egy kicsit hiányzott. Nem hittem volna, hogy mi még fogunk egymással beszélni, és azt se hittem volna, hogy majd én kezdeményezek. Múltkor még meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Igen, nagyon utáltam őt.
- Komolyan? - meglepett a lelkesedése, tényleg olyan volt, mintha ott folytattuk volna, ahol abbahagytuk, onnan, hogy olyan jó barátok voltunk. Láttam tekintetében a csillogást, igazából soha nem értettem meg azt, hogy mit eszik a seprűkön, de neki ez volt az álma, ámen. Mondjuk kételkedtem abban, hogy ez egy tökéletes életcél lehet, de úgy tűnt, hogy Arti nem tágított a seprűalkotástól.
- Na és, mi lesz a csúcsmodell neve, Dóra? - játékos mosollyal fürkésztem tekintetét, ahogy ujjaimmal végig simítottam a mellkasán.
- Figyelj nyuszifül, nem becsüllek le, csak tudod jól, hogy engem sosem érdekeltek a seprűk és ezerszer elmondtam neked, hogy inkább látnálak a miniszteri székben, mint sem seprűt farigcsálni – nem akartam megbántani, de piszkosul őszinte voltam, s tényleg jobban állt volna neki az öltöny.
- De szurkolok, tényleg! - soha nem szoktam szurkolni másoknak, egyen meg mindenkit a fene. Ellenben most tényleg őszinte voltam, mert Artinak azt kívántam, hogy teljesüljön ez a borzalmas álma. Hát ki vagyok én, hogy megállítsam őt ebben a bődületes álomban?
- Burakkal? Igen, el is felejtettem. Hadd mutatkozzam be. Kállay-Arslan Dóra lettem – mosolyogva még a kezem is felvillantottam, hogy jól láthassa a gyűrűmet. Bár, eszembe jutott, hogy hogyan is reagált arra, amikor meséltem neki Burakról. Talán nem kellett volna ezt így előadnom, de hát, már mindegy volt.
- Még mindig azt mondod, hogy Burak csak szórakozott velem? - nem tagadom, jól esett most egy picit odaszúrnom ezt a kérdést, mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon már megbánta-e, amiért emiatt olyan csúnyán beszélt velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860289#post860289][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.05. 20:48[/b][/url]

A sajtot is kiejtettem a kezemből, olyannyira rám hozta a frászt ez a hirtelen, semmiből feltűnő srác. A riadalmat döbbenet követte, mert erre tényleg nem voltam felkészülve. Olyan nyugisnak is üresnek tűnt ez a ház, hogy meg se fordult a fejemben az, Zsolton és rajtam kívül bárki más is lehet itt. Szerintem még az arcomra is kiült ez a döbbenet, ahogy a srácra emeltem a pillantásom.
- Szia!Rendesen rám hoztad a frászt, erre nem számítottam – jegyeztem meg, közben leguggoltam, hogy felvegyem a fülesem, s tulajdonképp csak ekkor jöttem rá, hogy fehérneműben ácsorgok egy teljesen idegen fickó előtt. De jó nekem. Jó, igazság szerint nem jöttem zavarba, nem voltam szemérmes, így eszem ágában sem állt elrohanni, és azt sem lestem, hogy vajon honnan ránthatok magamra valami ruhadarabot.
- A házatok? Úgy érted, hogy Zsolti és a Te házad? A fia vagy? - néztem kíváncsian, miközben felmértem a srácot. Akárhogy is, tuti, hogy nem lehetett Zsolt fia.
- Tetszik? Na helyes, nekem is – kacsintottam vissza rá, mert ő is egy jóvágású srác volt.
- Ha már itt vagy, nem tudod, hogy hol vannak a poharak? Nagyon szomjas lettem – megtámaszkodva a pult szélén vártam, hogy kiszolgáljon, végül is, jó hogy jött, úgy sem szerettem magamban enni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860334#post860334][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.06. 18:35[/b][/url]

- Oh, a nagybátyád, úgy tűnik, egy családban több helyes férfi is lehet - jegyeztem meg egy mosollyal, miközben a pult fölött átnyújtottam a kezem egy kézfogásra, hisz egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül amiatt, hogy csak fehérneműt viseltem. Inkább szórakoztatott ilyenkor mások reakciója, viszont úgy tűnt, hogy Roland nem érezte kellemetlenül magát.
- Dóra - mosolyt fűztem a bemutatkozáshoz, kezét pedig kellő határozottsággal szorítottam meg, közben szemügyre vettem a pofiját. Tényleg hasonlított a nagybátyjára, olyan volt, mintha a fiatalabb kiadása lenne. Közben Roland lehajolt mellettem, nem kapkodtam, hagytam, hogy felvegye azt a sajtot, én már azt úgy sem ettem volna meg.
- Hát, elég jó a képzelőerőm - mosolyogtam rá sejtelmesen, de arra már nem akartam biztatni, hogy álljon neki vetkőzni, mert azért még sem volt az én súlycsoportom. Talán majd öt-tíz év múlva.
- Mit tudsz felajánlani? - kérdeztem vissza, mert Zsolttal ellentétben az est során nem fogyasztottam túl sok alkoholt, csak egy pohár pezsgőt gurítottam le, szóval ha netán volt egy finom üveg bor, nem mondtam volna nemet egy pohárra. Úgy sem tudtam elaludni, ez még mindig csak egy idegen hely volt számomra, Zsolt bealudt, de ez a srác úgy tűnt, hogy alkalmas a szórakoztatásomra.
- Ah, de kis kíváncsi valaki - jegyeztem meg, mi tagadás, nem hittem volna azt, hogy az éjszaka kellős közepén majd belefutok egy unokaöcsibe, aki majd neki áll faggatózni. Tulajdonképp csak most kezdett tudatosulni bennem az, hogy úgymond lebuktam, hisz akadt egy szemtanúja a kis éjszakámnak. Valamiért még sem féltem attól, hogy Roland bármi gondot is okozhatna, hisz szerintem nem ismerhette Burakot és a baráti körét sem.
Míg ezen agyaltam, a srác elkezdte nekem marketingelni a nagybátyját, ezen jóízűen fel is nevettem. - Ti ezt mindig így csináljátok, összejátszatok, mi? - nevetve ráztam meg a fejem.
- El kell, hogy keserítselek, nem leszek a nagynénid - ajkaimat legörbítettem egy pillanat erejéig, aztán rámosolyogtam, s elvettem a poharat.  - Te is lazának tűnsz, mások jobban meglepődtek volna - jegyeztem meg, miközben megkerültem a pultot, hogy Roland mellé léphessek.
- Igyunk erre a felejthetetlen éjszakára - játékos mosoly közben poharam az övé felé koccintottam, aztán meg is kóstoltam, hogy mit töltött nekem.
- Na és , mit lehet rólad tudni, azon túl, hogy Zsolt helyes és vendégszerető unokaöccse vagy? - kíváncsi mosollyal fixíroztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860338#post860338][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.06. 19:03[/b][/url]

Sajnos egy jó ideig - főként a tanulmányaim végett - nem volt időm arra, hogy az időm egy részét a hobbimnak szenteljem, s már legalább egy fél év is eltelt úgy, hogy utoljára ellátogattam volna a lőtérre. Bevallom, nagyon hiányzott már, hogy újra belevessem magam a céltáblák világába, ezért is utaztam el egy Bogolyfalvához közeli pályára, ahol nem voltak túl sokan, így a délelőtti órákban.
Akinek kellett, köszöntem, kicsit úgy éreztem, mintha néhányan fürkésznék a lépteimet. Ez amiatt lehetett, mert erre a pályára tudtommal nem túl sok nő járt, pláne nem túl sok szőke nő, s ki tudja, lehet hogy valami ostoba sztereotípia végett attól féltek, hogy majd rosszul töltöm meg a stukkert, vagy véletlenül a hátsójukat tekintem céltáblának. Édesek.
A helyhez, s az időhöz hűen sportosan öltöztem, a fülvédő már ott fityegett a nyakamban, s épp kinyitottam a fegyvertáskám a füvön, amikor neszezésre kaptam fel a fejem. Oldalra pillantva egy édes kutya tűnt fel, picit meg is lepődtem azon, hogy itt bóklászik, de odasétáltam hozzá, s leguggolva, megvakargattam a fejét.
- Hát Te? Melyik csúnya, gonosz gazdi hozott ide, hogy rád hozza a frászt? - beszélgetni kezdtem az ebbel, miközben tovább vakargattam a füle tövét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861331#post861331][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.26. 09:13[/b][/url]

Nevetve ráztam meg a fejem, ahogy leintettem, kár is lett volna magyarázkodnia, kizárt dolognak tartom, hogy Arti sokra ment volna bárki más jegyzeteivel. Okos gyerek volt, ezt mindig is tudtam róla, csak egy hiba volt benne, az a túl nagy szív. Ha egy kicsit szemtelenebb lenne, már rég nem itt tartana. Ettől függetlenül járt neki az ölelés, ami nekem is jól esett, de ezt nem szándékoztam az orrára kötni, mindenesetre örültem annak, hogy újra látom, s hogy azért olyan nagy szakadék azért nem lett kettőnk között, csupán akkorka, amekkorát ilyen profi seprűmérnök szakember egész biztosan áthidal majd idővel.
- Aloho-Dora? Ez jó, tetszik, kérnék majd egy prototípust - nevetve simítottam végig a mellkasán az ölelést követően, kicsit még a gombjaival is eljátszadoztam,  s közben fürkésztem a tekintetét. Feltűnt a huncut mosoly is, na  végre! Már nem volt olyan mufurc, mint a legutóbbi találkozásunknál, s kezdett visszaállni az a jóviszony, amit mindig is ápoltunk. Többé-kevésbé. Most ugyanis akadtak már bizonyos dolgok, melyek határt képeztek kettőnk közé, noha a kisördög még ott szunnyadt a vállamon, de nem, nem szabad, teljes mértékben hűséges szeretnék lenni a törökhöz.
- Hát vigyázz azokra a csodálatos ujjakra, azok igazán csodásak - szemtelen, sokat sejtető pillantásom ujjairól a tekintetére szökött.
- Drágám, miniszterasszony csak egy módon lehetnék, de hát Te nem szeretnél miniszter lenni - tártam szét a karjaim nevetve, egy kicsit húzva még őt, aztán igyekeztem kiűzni magamból a démonokat, hogy valós válasszal is tudjak szolgálni.
- Aurorparancsnokság, ott már jó ideje szükség van valakire, aki rendet tesz, és mindannyian tudjuk, hogy az nem Bertalan lesz. Bár szeretett apám úgy gondolja, hogy Berti az egyetlen reménysége, nos sajnos be kell érnie majd a második hellyel - nagyon is határozott voltam a céljaim tekintetében, ha apám azt gondolta, hogy egy nő nem érhet el kulcsfontosságú szerepet, hát nagyot tévedett. Nem becsült sokra, pedig még a pálcát is jobban forgattam nála. Előbb utóbb pedig be is bizonyítom majd, hogy a parancsnokság élére női vezető fog kerülni.
Ezek a gondolatok árnyékot is vetettek a jó hangulatomra, s azt hiszem, hogy az elfogyasztott egy pohár ital is épp elég volt ahhoz, hogy ne feszegessem jobban ezt a témát, mert akkor egész biztos, hogy Arti egy másik Dórával találná szemben magát, ehhez viszont nem volt kedvem. Egyetlen egyszer látott elgyengülten, de megfogattam, hogy erre soha többé nem lesz lehetősége. Nekem nem hiányzott az, hogy szánakozva nézzenek rám, nem-nem.
Burak hallatán ismét vidám hangulatba kerültem, le se tudtam volna tagadni a boldogságomat, persze, hogy ezt is meg akartam osztani Artúrral, és felmutattam neki a gyűrűt. Volt idő, amikor bántott az, hogy úgy gondolta, a török csak kihasznál, ezt viszont tökéletesen megcáfolta az ujjamon lévő gyűrű.
- Hát köszönöm! - miközben mondtam a szavakat, magam is a gyűrűmben gyönyörködtem, aztán pillantásom visszatalált Artira.  
- Úgy körülbelül két hónapja történt, nem is volt túl nagy esküvő. Jó, bevallom, hogy nem is nagyon meséltem Buraknak a családomról, mert tudod, akkor jött volna az ósdi török hagyományokkal, hogy kikérjen az apámtól, meg a bátyáimtól. Na nem, az én életembe ők aztán nem fognak beleszólni, és nem fogják megmondani, hogy kihez mehetek hozzá. Szóval Te vagy az első, aki tud róla - izgatottan borultam megint a nyakába egy újabb ölelésre, de ez most nem tartott olyan soká, csak mégis, jól esett végre megosztanom a hírt egy baráttal.
- Na és Veled mi a helyzet? Biztos akad itt olyan hölgy, aki már meghódította a szívedet, nem? - kíváncsian vonogattam fel-alá a szemöldököm, érdekelt persze, hogy mi történt, mióta nem találkoztunk.