Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Mondhatnám, hogy a házasságommal hűséget fogadtam Buraknak, de akkor hazudnék. Pedig nagyon is meg akartam felelni a követelményeknek, tulajdonképp tökéletes férj volt, sármos, gondoskodó, olyan, akiről mindenki álmodik. Csak épp az elmúlt időszakban túl sok üzleti ügye akadt, és kezdtem úgy érezni, hogy már nem is annyira foglalkozik velem, mint a találkozásunk elején. Nagyon is elhanyagoltnak éreztem magam, ezért is mentem el szórakozni, amivel neki nem volt gondja, hisz a barátnőimmel mentem. Gyakorlatilag viszont az est egy részén már leszakadtam a barátnőimtől, s egy középkorú, helyes pasas társaságában hagytam el a helyet. Úgy voltam vele, hogy amíg Burak vacsorákra jár és üzletemberekkel múlatja az időt, addig miért is ne szórakozhatnék egy kicsit? Amiről nem tud, az úgy sem fog fájni neki. Szóval így történt meg az, hogy egy kis taxizást követően Érden kötöttem ki Zsolt hálójában.
A remek éjszakát követően mély álomba merült, én viszont nem tudtam elaludni mellette, egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam az idegen helyen, ezért előhalásztam a rúnázott zenelejátszóm, ami végett szerintem a bátyáim már rég kiátkozhattak, de nekem eszem ágában sem volt elszakadni a zenétől, annyira szerettem. S ha a muglik másra nem is jók, arra azért igen, hogy megalkották ezt az eszközt.
A fülest a fülembe illesztve elindítottam a dalokat, de még így sem sikerült elaludnom. Egy kicsit meg is éheztem, ezért kimásztam az ágyból, s mezítláb indultam felfedezőútra a házban úgy, hogy vittem magammal a lejátszót is, s közben hallgattam a kedvenceimet. A ritmusra még a fejem is ráztam, ahogy lesétáltam a földszintre, majd a félhomályban valahogy betájoltam a konyhát, s eljutottam a szekrénysorig.
Bevallom, az éhség mellett kíváncsi voltam arra is, hogy vajon mit rejt Zsolt hűtője, ezért kinyitottam azt, s kutakodni kezdtem. Meglepően sok ételt tárolt, mintha legalább négy-öt személy lakná ezt a házat. Fura, pedig nem láttam jegygyűrűt a kezén, meg amúgy is, nem hinném, hogy hazahozott volna, ha neje lenne, azzal akkor már rég összefutottam volna.
Elrugaszkodva a gondolataimtól, nyúltam az egyik tányér felé, amin felszeletelve volt minden finomság, felvágottak és sajtok. A zene közben tovább szólt a fülemben, ingattam jobbra-balra a csípőmet, majd felegyenesedve egy darab sajtot illesztettem az ajkaim közé, de ahogy megfordultam a frász jött rám.
-  Basszuuuuuus – mellkasomhoz kaptam, kiesett a füles a fülemből, s még az arcomra is kiült a riadalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860283#post860283][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.05. 19:31[/b][/url]

Mondhatnám, hogy a házasságommal hűséget fogadtam Buraknak, de akkor hazudnék. Pedig nagyon is meg akartam felelni a követelményeknek, tulajdonképp tökéletes férj volt, sármos, gondoskodó, olyan, akiről mindenki álmodik. Csak épp az elmúlt időszakban túl sok üzleti ügye akadt, és kezdtem úgy érezni, hogy már nem is annyira foglalkozik velem, mint a találkozásunk elején. Nagyon is elhanyagoltnak éreztem magam, ezért is mentem el szórakozni, amivel neki nem volt gondja, hisz a barátnőimmel mentem. Gyakorlatilag viszont az est egy részén már leszakadtam a barátnőimtől, s egy középkorú, helyes pasas társaságában hagytam el a helyet. Úgy voltam vele, hogy amíg Burak vacsorákra jár és üzletemberekkel múlatja az időt, addig miért is ne szórakozhatnék egy kicsit? Amiről nem tud, az úgy sem fog fájni neki. Szóval így történt meg az, hogy egy kis taxizást követően Érden kötöttem ki Zsolt hálójában.
A remek éjszakát követően mély álomba merült, én viszont nem tudtam elaludni mellette, egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam az idegen helyen, ezért előhalásztam a rúnázott zenelejátszóm, ami végett szerintem a bátyáim már rég kiátkozhattak, de nekem eszem ágában sem volt elszakadni a zenétől, annyira szerettem. S ha a muglik másra nem is jók, arra azért igen, hogy megalkották ezt az eszközt.
A fülest a fülembe illesztve elindítottam a dalokat, de még így sem sikerült elaludnom. Egy kicsit meg is éheztem, ezért kimásztam az ágyból, s mezítláb indultam felfedezőútra a házban úgy, hogy vittem magammal a lejátszót is, s közben hallgattam a kedvenceimet. A ritmusra még a fejem is ráztam, ahogy lesétáltam a földszintre, majd a félhomályban valahogy betájoltam a konyhát, s eljutottam a szekrénysorig.
Bevallom, az éhség mellett kíváncsi voltam arra is, hogy vajon mit rejt Zsolt hűtője, ezért kinyitottam azt, s kutakodni kezdtem. Meglepően sok ételt tárolt, mintha legalább négy-öt személy lakná ezt a házat. Fura, pedig nem láttam jegygyűrűt a kezén, meg amúgy is, nem hinném, hogy hazahozott volna, ha neje lenne, azzal akkor már rég összefutottam volna.
Elrugaszkodva a gondolataimtól, nyúltam az egyik tányér felé, amin felszeletelve volt minden finomság, felvágottak és sajtok. A zene közben tovább szólt a fülemben, ingattam jobbra-balra a csípőmet, majd felegyenesedve egy darab sajtot illesztettem az ajkaim közé, de ahogy megfordultam a frász jött rám.
-  Basszuuuuuus – mellkasomhoz kaptam, kiesett a füles a fülemből, s még az arcomra is kiült a riadalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860286#post860286][b]Létai Roland - 2023.03.05. 19:58[/b][/url]

Zsolt nagybátyám, azaz apa öccse ma ünnepelte a születésnapját, így kénytelen voltam hazajönni kicsit. Annyira azért nem volt nagy fáradtság, mert bírtam őt, és amúgy is mindig hozott ezt-azt apuéknak is. Szóval jó fej volt, viszont nem volt beavatott ő sem, szóval mindenféle baromságot kellett kitalálni, hogy hová járok. Szerencsére a varázslat arra is jó, hogy mindenféle hamisítványokat hozzunk vele létre, amiben még a minisztérium is segített. Hát hiába, még mindig megy a titkolózást, és ahogy nézem meg is értem. Valahogy a varázstalanok nem lennének képesek ezzel megbirkózni, és biztosan valamilyen háború törne ki, vagy akár egyik-vagy másik faj(?) kiirtása. Szóval jól van ez így. Mivel a nagybátyám nem éppen elveszett ember, szeret bulizni is, így az öcsémmel hármasban elindultunk egy szórakozóhelyre. Egész sokan voltak, a felhozatal is megfelelő volt. Volt egy csajszi a barátnőivel, akit Zsolt már kinézett magának. Végül unszolni kezdtem pár rövid után, hogy miért nem próbálja meg? Ő facér, a lány meg biztos odavan a facér. Ha meg nem, még mindig van egy csomó csaj itt, vagy csak egy jót táncolunk, iszunk és irány haza. Végül eltűnt, meg a lány is, öcsit hazaküldtem, én meg egy kis táncin kívül meguntam, hogy egyedül voltam, így egy óra táján leléptem. Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem haza, mert gyalogoltam. Jól esett a friss levegő. Szóval megérkeztem, ami tök király, mert nem tévedtem el, nem kötött belém senki és még el sem lopták a pénzemet, vagy törték el a pálcámat. Nem örültem volna. Szóval benyitok, minden oké, csak a konyhában látok egy kevés fényt, nem tudom ki akar éppen eszegetni, de végül is mindegy. Lepakolom a cuccomat, lefekszem, de nem jön álom a szememre. Sóhajtok egyet és akkor már megtámadom a konyhát, hátha lesz még egy kicsit kedve annak a valakinek dumálni. Meglepetésemre egy eléggé lengeruhás nő táncolt a konyhában és dézsmálta a hűtőnket. Karba fontam a kezemet és úgy néztem, ahogy az a szép test ide-oda libbent, meg kell hagynom eléggé karban volt tartva. Biztos nem betörő, mert ahhoz túlságosan alulöltözött volt.
- Helló - köszönök rá halkan, de úgy tűnik nem hallja. Akkor látom meg a fülest, így már értem a táncot is. Mégis megfordul és... megijed. Én csak vigyorgok és nézem a domborulatait, ha már így kiállította nekem. A fülesek kiesnek belőle, de én még bámulom egy kicsit.
- Szia, te ki vagy? És mit keresel a házunkban? - kérdezem, de gyorsan hozzáteszem feltartott kezekkel. - Nem bánom amúgy, tetszik a látvány - nem esek kétségbe, láttam már ilyen cuccban lányokat. De azért érdekel, hogy kinek a fia-borja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860289#post860289][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.05. 20:48[/b][/url]

A sajtot is kiejtettem a kezemből, olyannyira rám hozta a frászt ez a hirtelen, semmiből feltűnő srác. A riadalmat döbbenet követte, mert erre tényleg nem voltam felkészülve. Olyan nyugisnak is üresnek tűnt ez a ház, hogy meg se fordult a fejemben az, Zsolton és rajtam kívül bárki más is lehet itt. Szerintem még az arcomra is kiült ez a döbbenet, ahogy a srácra emeltem a pillantásom.
- Szia!Rendesen rám hoztad a frászt, erre nem számítottam – jegyeztem meg, közben leguggoltam, hogy felvegyem a fülesem, s tulajdonképp csak ekkor jöttem rá, hogy fehérneműben ácsorgok egy teljesen idegen fickó előtt. De jó nekem. Jó, igazság szerint nem jöttem zavarba, nem voltam szemérmes, így eszem ágában sem állt elrohanni, és azt sem lestem, hogy vajon honnan ránthatok magamra valami ruhadarabot.
- A házatok? Úgy érted, hogy Zsolti és a Te házad? A fia vagy? - néztem kíváncsian, miközben felmértem a srácot. Akárhogy is, tuti, hogy nem lehetett Zsolt fia.
- Tetszik? Na helyes, nekem is – kacsintottam vissza rá, mert ő is egy jóvágású srác volt.
- Ha már itt vagy, nem tudod, hogy hol vannak a poharak? Nagyon szomjas lettem – megtámaszkodva a pult szélén vártam, hogy kiszolgáljon, végül is, jó hogy jött, úgy sem szerettem magamban enni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860290#post860290][b]Létai Roland - 2023.03.05. 21:04[/b][/url]

Tényleg nem számítottam a mai nap után semmire és senkire, ehhez képest a ledér nő látvány a konyhában nagyon meglepett. De legalább rázta a szép fenekét nekem abban a jó kis csipkés cuccban, így hamar visszanyertem a meglepetésből az önuralmam. Örültem neki, hogy itt van, bár még nem tudom, hogy apu új barátnője, vagy Zsolt hozott haza valakit hozzánk. Mondjuk az elég merész húzás, ha már vendégségbe vagy, nem? Na, nem baj, hamarosan úgyis kiderül.
- Á, Zsoltival jöttél. Nem, ő nagybátyám. Én Roland vagyok - nyújtok kezet a sajtot vesztett felé, amit ha már itt vagyok, lehajolok érte. Nem mellesleg így meg tudom bámulni a lábait is, ha már itt van. Kettő az egyben. Felveszem a sajtot és leteszem az asztalra, most nem akarok takarítófiút játszani, majd később.
- Ahhoz jobban le kéne vetkőznöm, hogy tetszen neked is - kuncogok, majd elindulok a poharakért. - Igen, pont tudom, hogy hol vannak. Mit innál? - lazaságom határtalan, viszont megfelelő poharakat akarok elővenni. Majd a suvickussal a végén mindent helyre teszek, ha már ágyba kerül az új hölgy is.
- És ez csak ilyen rövid távú dolog, vagy lesz belőle valami Zsoltival? - gőzöm sincs, hogy mióta van vele, bár nem mesélt senkiről, így gyanítom, hogy megrakta a lányt és holnap már nem lesz velünk a reggelinél. Ha meg igen, hát tévedtem.
- Zsolti jó fej, én megtartanám a helyedben. Még ha nem is feleségként - tárom szét a karjaimat. Ha már ilyen jó kis nőt fel tudott szedni, akkor nem árt marketingelni. - Amúgy rohadt laza vagy, hogy ilyen cuccban lejöttél, elismerésem  - mosolygom rá, majd odanyújtom a poharat és töltök az italból, amit kért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860334#post860334][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.06. 18:35[/b][/url]

- Oh, a nagybátyád, úgy tűnik, egy családban több helyes férfi is lehet - jegyeztem meg egy mosollyal, miközben a pult fölött átnyújtottam a kezem egy kézfogásra, hisz egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül amiatt, hogy csak fehérneműt viseltem. Inkább szórakoztatott ilyenkor mások reakciója, viszont úgy tűnt, hogy Roland nem érezte kellemetlenül magát.
- Dóra - mosolyt fűztem a bemutatkozáshoz, kezét pedig kellő határozottsággal szorítottam meg, közben szemügyre vettem a pofiját. Tényleg hasonlított a nagybátyjára, olyan volt, mintha a fiatalabb kiadása lenne. Közben Roland lehajolt mellettem, nem kapkodtam, hagytam, hogy felvegye azt a sajtot, én már azt úgy sem ettem volna meg.
- Hát, elég jó a képzelőerőm - mosolyogtam rá sejtelmesen, de arra már nem akartam biztatni, hogy álljon neki vetkőzni, mert azért még sem volt az én súlycsoportom. Talán majd öt-tíz év múlva.
- Mit tudsz felajánlani? - kérdeztem vissza, mert Zsolttal ellentétben az est során nem fogyasztottam túl sok alkoholt, csak egy pohár pezsgőt gurítottam le, szóval ha netán volt egy finom üveg bor, nem mondtam volna nemet egy pohárra. Úgy sem tudtam elaludni, ez még mindig csak egy idegen hely volt számomra, Zsolt bealudt, de ez a srác úgy tűnt, hogy alkalmas a szórakoztatásomra.
- Ah, de kis kíváncsi valaki - jegyeztem meg, mi tagadás, nem hittem volna azt, hogy az éjszaka kellős közepén majd belefutok egy unokaöcsibe, aki majd neki áll faggatózni. Tulajdonképp csak most kezdett tudatosulni bennem az, hogy úgymond lebuktam, hisz akadt egy szemtanúja a kis éjszakámnak. Valamiért még sem féltem attól, hogy Roland bármi gondot is okozhatna, hisz szerintem nem ismerhette Burakot és a baráti körét sem.
Míg ezen agyaltam, a srác elkezdte nekem marketingelni a nagybátyját, ezen jóízűen fel is nevettem. - Ti ezt mindig így csináljátok, összejátszatok, mi? - nevetve ráztam meg a fejem.
- El kell, hogy keserítselek, nem leszek a nagynénid - ajkaimat legörbítettem egy pillanat erejéig, aztán rámosolyogtam, s elvettem a poharat.  - Te is lazának tűnsz, mások jobban meglepődtek volna - jegyeztem meg, miközben megkerültem a pultot, hogy Roland mellé léphessek.
- Igyunk erre a felejthetetlen éjszakára - játékos mosoly közben poharam az övé felé koccintottam, aztán meg is kóstoltam, hogy mit töltött nekem.
- Na és , mit lehet rólad tudni, azon túl, hogy Zsolt helyes és vendégszerető unokaöccse vagy? - kíváncsi mosollyal fixíroztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=863164#post863164][b]Létai Roland - 2023.04.17. 18:53[/b][/url]

Gyorsan tisztáztam a helyzetet, és megfelelő dicséretet kaptam. Igaz, én sem szorítkoztam arra, hogy nem dicsérem meg, főleg ha már ilyen cuccban jött ide és még meg is ijesztettem. Nem volt szándékos, csak vicces, de a beszélgetés jól alakult. Az nyilvánvaló, hogy nem ártana kicsit idősebbnek lennem ahhoz, hogy másfelé is mehessen az éjszaka, de ki tudja, hogy milyen fétise van a nőcinek, lehet, hogy a fiatalabbak is bejönnek neki. Főleg, hogy most nagyon úgy néz ki, hogy "egyéjszakázni" jött Dóra, de ez még kiderül majd. Szerencsére a kézfogása is határozott, szóval nem éppen egy nyámnyila valakivel van dolgom. Nyilván egy olyan típusú nő, nem is így jönne le inni egy idegen konyhába. Vagy csak én gondolom így?
- Az nem olyan, mintha igazit látnál - mondok picit ellent és felveszem a sajtot, amit félreteszek és megkérdezem, hogy szeretne-e még valamit inni.
- Van háromfajta vörös és egy rose - nyitom ki a borszekrényt. Apa nagyon szereti a borokat, de most úgy tűnik kicsit megfogyott a készlet. Amint választ valamit töltök mindkettőnknek és átnyújtom neki a poharát.
- Nyilván, mert akkor nem legeltetem rajtad a szemeim - vigyorgok be a pohár mögött, sőt még be is promózom Zsolti nagybácsit, hogy hátha nem ez lesz az egyetlen éjszaka. Egyébként hazudok, mert nem hiszem, hogy nem tudnám bámulni, ha még itt cseverészünk egy fél órát, de majd igyekszem illendő lenni a választól függően. Nos, hamar kiderül, hogy bámulhatom.
- Pedig egy szexi nagynénit el tudnék viselni - nevetek fel, én sem gondolom ezt tovább, vélhetően ő sem. Nem mintha annyit találkoznék a suli miatt Zsoltival, de most nem akarom a poén élét elvenni ilyen hülyeségekkel.
- Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, de tény, hogy láttam már hálóingben lányt. És mivel nem velem jöttél, gondoltam, hogy Zsolt lehetett. Főleg, hogy láttalak benneteket a bárban - kuncogok és emelem a poharam koccintásra.
- Felejthetetlen? Még valamit megtudtam akkor Zsoltról - vigyorok és koccintok, és így nem kellett hazudnom, hogy nekem azért eddig nem felejthetetlen. Semmi extrát nem csináltam, bár az, hogy közelebb jött, jól esett. Kicsit, mintha incselkedne velem, de nem hinném, hogy komoly. Persze, majd megpóbálom letesztelni ezt, ha lesz rá valami alkalom. Finom a Pinot Noir, jól csúszik és elég jó a hőmérséklete is. Apa azért mégis tud valamit.
- Mestertanonc vagyok egy suliba a Mátrában, azaz hmm, mindegy, ilyen zsaruféleség akarok lenni majd. Amúgy nem is tudom, hogy mit szeretnél még tudni rólam. Csípem az olyan nőket, mint te, akik nem olyan félénkek, de amúgy nincs senkim - vonok vállat, mit is mondhatnék ezek után még el. - Bírom a jó zenéket, ahh, uncsi vagyok, inkább igyunk még - emelem a poharam és lehúzom a maradékot, majd újratöltöm az üres poharakat, az enyémet mindenképpen.
- És te mivel foglalkozol, ha nem éppen pasikkal szórakozol? - vigyorom teljes, ahogy nézelődöm végig rajta, nekidőlve a pultnak. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog kamuzni, mert szerintem az igazat nem fogja elárulni. Lássuk Dóra, ki vagy te?