Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Még Bagolykőn volt egy nagyon jó barátnőm, Virág, akivel már harmadikos korom óta elválaszthatatlanok voltunk. Sokat jártunk bulizni is, aztán volt köztünk egy kis mosolyszünet, akkor lettem jóban Leilával. Közben persze rendeződött a viszonyunk Virággal, és minden a helyére került. Aztán úgy hozta az élet, hogy ott hagytam a sulit, s Törökországba költöztem, hogy ott tanuljak tovább. Néha leveleztünk, tudattuk egymással, hogy mi van, így sikerült összehozni ezt a találkozót is.
Alig egy hete jeleztem neki bagolyban, hogy Pécsre érkezek néhány napra, s hogy úgy tűnik, ezután majd huzamosabb időre visszaköltözök Magyarországra.
Virág nagyon örült a hírnek, olyannyira, hogy kaptam tőle egy meghívást is. Ő éppen Pécsett járt a Közlekedési bűbájok és eszközök mesterképzésre, s mivel hétvégére szakestet szerveztek, elhívott, hogy bulizzunk együtt egy jót. S mivel Burak-nak úgyis dolga akadt, úgy döntöttem, hogy egy kicsit kikapcsolódok és benézek erre a szakestre.
Mit ne mondjak, egy kicsit fura volt, hogy ezt a szakestet nyílt terepen, fák közt rendezik meg, de a helyszínre érve már láttam, hogy ez egészen hangulatos este lesz. A fákat feldíszítették lampionokkal, egy-két sátrat is felhúztak, s úgy láttam, hogy már a tábortűz lángjai is a magasba csaptak.
Zene is szólt, nem volt túl hangos, csak olyannyira, hogy mindenki jól érezze magát, s közben lehessen beszélgetni is. Már fél órája is ott lehettem, megismertem Virág barátnőit is, s épp egy pohár bort kortyolgatva, jókedvűen nevetgéltünk és csicseregtünk, amikor a tábortűz mellett észrevettem egy ismerős arcot. Pillantásom megakadt a srác tekintetén, s miközben Virág beszélt, a srácot figyeltem. Az arcomra nem ültek ki érzelmek, nem lehetett leolvasni róla, hogy mire is gondolok.
- Mit gondolsz? - kérdezte Virág, persze sikerült elveszítenem egy picit a fonalat, de egy mosollyal korrigáltam a helyzetet, s mivel épp egy srác tartott felénk egy tálcát poharakkal, kizárásos alapon rábólintottam.
- Miért is ne? - elvettem az egyik poharat, koccintottam barátnőmmel, s az új ismerősökkel, majd le is húztam az italt.
- Ha megbocsájtotok , mindjárt jövök, csak láttam egy ismerőst - elnézést kérő mosollyal fordultam a tábortűz irányába, el is indultam, de immár hűlt helyét találtam az ismerős arcnak. Furcsa, esküdni mernék rá, hogy Artit láttam, de lehet, hogy csak valaki hasonlított rá? Megtorpanva a tűz mellett, még egyszer végig futtattam pillantásomat az arcokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859986#post859986][b]Kállay L. Dóra - 2023.02.25. 22:08[/b][/url]

Még Bagolykőn volt egy nagyon jó barátnőm, Virág, akivel már harmadikos korom óta elválaszthatatlanok voltunk. Sokat jártunk bulizni is, aztán volt köztünk egy kis mosolyszünet, akkor lettem jóban Leilával. Közben persze rendeződött a viszonyunk Virággal, és minden a helyére került. Aztán úgy hozta az élet, hogy ott hagytam a sulit, s Törökországba költöztem, hogy ott tanuljak tovább. Néha leveleztünk, tudattuk egymással, hogy mi van, így sikerült összehozni ezt a találkozót is.
Alig egy hete jeleztem neki bagolyban, hogy Pécsre érkezek néhány napra, s hogy úgy tűnik, ezután majd huzamosabb időre visszaköltözök Magyarországra.
Virág nagyon örült a hírnek, olyannyira, hogy kaptam tőle egy meghívást is. Ő éppen Pécsett járt a Közlekedési bűbájok és eszközök mesterképzésre, s mivel hétvégére szakestet szerveztek, elhívott, hogy bulizzunk együtt egy jót. S mivel Burak-nak úgyis dolga akadt, úgy döntöttem, hogy egy kicsit kikapcsolódok és benézek erre a szakestre.
Mit ne mondjak, egy kicsit fura volt, hogy ezt a szakestet nyílt terepen, fák közt rendezik meg, de a helyszínre érve már láttam, hogy ez egészen hangulatos este lesz. A fákat feldíszítették lampionokkal, egy-két sátrat is felhúztak, s úgy láttam, hogy már a tábortűz lángjai is a magasba csaptak.
Zene is szólt, nem volt túl hangos, csak olyannyira, hogy mindenki jól érezze magát, s közben lehessen beszélgetni is. Már fél órája is ott lehettem, megismertem Virág barátnőit is, s épp egy pohár bort kortyolgatva, jókedvűen nevetgéltünk és csicseregtünk, amikor a tábortűz mellett észrevettem egy ismerős arcot. Pillantásom megakadt a srác tekintetén, s miközben Virág beszélt, a srácot figyeltem. Az arcomra nem ültek ki érzelmek, nem lehetett leolvasni róla, hogy mire is gondolok.
- Mit gondolsz? - kérdezte Virág, persze sikerült elveszítenem egy picit a fonalat, de egy mosollyal korrigáltam a helyzetet, s mivel épp egy srác tartott felénk egy tálcát poharakkal, kizárásos alapon rábólintottam.
- Miért is ne? - elvettem az egyik poharat, koccintottam barátnőmmel, s az új ismerősökkel, majd le is húztam az italt.
- Ha megbocsájtotok , mindjárt jövök, csak láttam egy ismerőst - elnézést kérő mosollyal fordultam a tábortűz irányába, el is indultam, de immár hűlt helyét találtam az ismerős arcnak. Furcsa, esküdni mernék rá, hogy Artit láttam, de lehet, hogy csak valaki hasonlított rá? Megtorpanva a tűz mellett, még egyszer végig futtattam pillantásomat az arcokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860032#post860032][b]Borlai Artúr Máté - 2023.02.26. 13:50[/b][/url]

Levelezős hallgatóként nincs túl sok lehetőségem arra, hogy a nappalis bagázzsal találkozzak, pedig nekik is igencsak jó jegyzeteik vannak. Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy több idejük van elsajátítani az anyagot, tehát több érdekességet, extra infót is hallanak, mint mi szombatonként. Már csak keresnem kell egy valakit, aki van annyira lelkes, hogy ezeket fel is jegyezze és kölcsön is adná a jegyzetét. Akár pénzt is adnék, ha valaki tudna nekem adni egy átláthatóan feljegyzett, részletes jegyzetet. Sajnos alapképzésen azt tapasztaltam, hogy sokan csak a szak hangzatossága miatt, esetleg a fizetés reménye miatt jártak ide, nem pedig a seprűkészítés érdekelte őket igazán.
Így tehát eljöttem erre a közös eseményre, hátha találok egy magamhoz hasonló diákot, akivel igazán jól el tudnánk beszélgetni a seprűkészítésről, ki tudja, lehet, hogy még tanulni is tudnék tőle valamit. Bár azt azért nem hiszem, kevesen veszik ennyire komolyan a dolgokat, mint én.
Szabadtéri eseménynek szervezték a többiek a mai szakestélyt, lobgó tábortűz mellé, egyedül két sátorban tud a mágus fia megmelegedni, ha szeretne. Meglepetésemre a nappalis hallgatók között több csaj is van, akik valamelyik másik alapszakról jöhettek át közénk, gondolom a bűbájfejlesztőről.
Érdekes, érdekes... Magamévá teszek egy kis pohárka töményet, mert úgy látom, hogy a jelenlévők hangulata már elég kellemes, így én sem szeretnék lemaradni. Amúgy sem vagyok egy nagy partiarc, így kell egy kis támogatás, hogy ellazuljak. Bár, amikor legutóbb többet ittam, akkor mindenkit seprűn akartam elvinni a naplementébe, úgyhogy ezzel vigyáznom kell, mert hülyének fognak nézni.
Először a levelezőről ismert kollégákhoz lépek oda, akik nincsenek túl sokan, talán hárman jöttünk el. Hamar lecsúszik egy újabb adag szilva, de az este további részében már inkább csak egy-egy sört szeretnék elszürcsölgetni, mert már most érzem, hogy jó a kedvem. A tábortűznél, messzebb egy ismerős arcot vélek felfedezni, azonban az lehetetlen. Legutóbb Törökországban keringett egy pénzes pöcs körül, és különben sem érdekelték soha a seprűk. Miért lenne itt Dóra?
A szemem sarkából figyelve viszont megállapítom, hogy nem káprázik a tekintetem, tényleg az egyik nappalis csajszival lóg.
Hogy örülök-e? Nem. Igen. Talán. Nem. Nem váltunk el túl jól, rohadt szarul esett, hogy kihasználta az érzéseimet. Tudom, hogy nem én vagyok a legszórakoztatóbb társaság egy ilyen Kállay-lánynak, de ez vagyok én. Borlai Artúr Máté, seprűmániás.
Feszülten lépek odébb a tűztől, nem igazán tudom, hogy hogyan kezeljem magamban ezt a helyzetet. Dóra próbálta rendezni a dolgot, én adtam fel. Túl sok érzelem kavargott bennem, amikor most tompábban előtörtek. Háttal állok tűznek, azonban nem tudok uralkodni magamon, és hátra-hátra sandítok, hogy figyeljem mit csinál. Az egyik ilyennél pont összeakad a tekintetünk, mert közelebb jött és olyan, mintha keresne valakit.
A torkomban fojtó gombóc veti meg magát a jeges kék pillantástól, de mégsem tudom elemelni a saját kékjeimet. Zavartan megfordulok a teljes testemmel és teszek pár tétova lépést.
- Szerbusz, Dóra... hogy tetszik a seprűs szakestély? - Hangom érzelemmentes, próbálok semlegesen érdeklődni. Magam sem tudom hányadán állunk, sem pedig azt, hogy mit mondjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860067#post860067][b]Kállay L. Dóra - 2023.02.26. 18:32[/b][/url]

Eleinte egy kicsit ódzkodtam attól a gondolattól, hogy nyílt terepen, fák között, netán sárban bulizzak, de most már annyira nem is bántam, hogy Virág elcsalt erre a helyre. A mágiának köszönhetően megoldották, hogy ne legyünk nyakig sárosak, a sátrak is hangulatosnak tűntek, volt azokban minden, mi szem-szájnak ingere, igazán nem lehetett okom panaszra.
Finomak voltak a piák, helyesnek tűntek a pasik, és Virág barátai is jó arcok voltak, az egyik srácon kimondottan jókat lehetett röhögni. Sőt, ha jól láttam, helyes tanár urak is felütötték fejüket a távolabbi sátor sarkánál. Már-már a kisördög ott ült a vállamon, hogy egye-fene, talán nem is ártana, ha egy kicsit szórakoznék, míg Burak üzleti ügyeket intéz. Aztán váratlanul rajzolódott ki előttem Arti arca, ami borította ezt a tervet. Persze, egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy odamenjek-e hozzá, mert szerintem ő volt velem a bunkó, arról meg nem tehettem, hogy máshogy láttam a világot, mint Ő. Mégis, csak piszkálta a gondolataimat a srác, ezért is kanyarodtam el egy kicsit a társasághoz, hogy odamenjek hozzá, és tisztázzuk a dolgokat. Artúr viszont eltűnt, legalábbis én azt hittem, amikor megszólított oldalról, s ahogy megfordultam, szemben találtam magam az egykori navinéssel.
- Arti...szia! Lottózhatnék is, megesküdtem volna, hogy nem csak káprázik a szemem – mindig többet beszéltem ilyen szituációkban, ezzel lepleztem azt, ha mondjuk zavarban voltam, s addig is, míg fölösleges szavakkal töltöttem meg a teret, volt időm azon agyalni, hogy pontosan mit is mondhatnék neki.
- Hát, nem az én világom, de ahhoz képest, hogy sárra és vakondtúrásokra készültem, ahhoz képest egész jól összehozták a társaid – jegyeztem meg egy mosollyal, miközben teljesen felé fordultam, s egyik kezemmel igazítottam is a hajszálaimon. Pillantásom végig futtattam Artin, most is helyes volt, de a szentemnek még mindig nem volt nagyon ízlése az öltözködés terén. Bárcsak anno rám bízta volna magát, akkor most top tizenegyes pasi lenne. Ezt a felsőt mondjuk igazán lecserélhetné, mert bár bírom a nagypapi korosztályt, ez a kötött szett a sírba visz.
- Mi újság Veled? Már meg sem ölelsz? - tártam is szét a karjaim, s én bizony az ölelésembe húztam, ha tetszik neki, ha nem.
- Még mindig nem adtad fel, hogy seprűket gyárts? - visszahúzódva az ölelésből, kíváncsian fürkésztem a tekintetét, igazán soha nem is értettem, hogy a tehetségét miért pazarolja holmi seprűkre. Ennyi erővel még miniszter is lehetett volna belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860279#post860279][b]Borlai Artúr Máté - 2023.03.05. 18:31[/b][/url]

Elég sokan vagyunk ahhoz képest, hogy azt mondták, hogy amolyan kocka parti lesz ez a mai. Látok errefelé fiatalabbakat is, gondolom ők az alapképzésre járnak, meg aztán többen hozták a barátaikat is. Téves megállapítás az, hogy a mérnököknek nincsenek barátai meg társasági élete, ez is egy nagyszerű példa erre. Tudunk mi szórakozni, ha szeretnénk.
Mondjuk azt nem értem, hogy Dóra hogyan kerül ide Törökországból. Amíg félreállok megannyi gondolat táncol a fejemben, az érzelmekről nem is beszélve. Magam sem tudom eldönteni, hogy melyik érzésem a legerősebb, a harag, az öröm, a frusztráció vagy a meglepettség. Talán ez a legjobb kifejezés arra, amit érzek, de azért még mindig van bennem némi sértettség, elvégre az ember nem veszi jól a visszautasítást, azt hiszem. Talán máshogyan kellett volna megközelítenem? Azt hiszem, hogy nálam vagányabb férfiakra bukik - mert igen, Dóra a nagybetűs férfit keresi és érdemli, ami én... nem tudom, én csak Artúr vagyok, a seprűs srác. Nem tudom mit kellene csinálnom, bunkózni? Cat calling?
Nincs sok időm a múlton rágódni, ahogy a tekintetünk összeakad, hamar szóba is elegyedünk. A zavarodott érzések bizonyára kiülnek az arcomra, de Dóra nemkülönben meglepettnek tűnik. Úgy tűnik nem neheztel?
- Nem hiába van a mondás, ‚bízz bennem, mérnök vagyok‘! - Felelem büszkén kihúzva magam, noha ez egy ironikus dolog, amit az emberek az elcseszett dolgokra szoktak használni. De engem nem érdekel, mi mindent megoldunk. Bármit.
- Kapcsolatokat építeni jöttem egyébként, kell az anyag a nappalisoktól. - Folytatom szinte mentegetőzve a jelenlétem kapcsán. Pedig egyelőre nem egy lapos buli, de még sincs tele részegen balhézó emberekkel. Hallottam olyat, hogy más partikon részegen felreptették egymást magas kerítésekre, aztán reggel ott ébredt másnaposan az illető. Ezt, semmiképp nem fogom és szeretném megvárni.
- Dehogynem! - Mondom iparkodva átölelve a szőkét, akinek még mindig nagyon jó ízlése van parfümök terén. Nem akarok mélyet szagolni bele, az olyan gyökérség lenne. Miután elengedem válaszolok a kérdésére.
- Hazajöttem Amerikából, most a Bagolykő melletti faluban dolgozom Sándor bá‘ mellett, mellette mesterképzésre járok levelezőn. Hallod Dóra... ilyen közel még sosem voltam ahhoz, hogy saját márkám legyen! - Magyarázom gyermeki izgatottsággal a hangomban, amit gyorsan meg is bánok. Lehet a sörök számát is le fogom limitálni, mert ez így ciki lesz.
- Ne becsülj alá. - Folytatom büszkén sandítva. Már csak szponzorok kellenek meg egy jó adag pénz arra, hogy felhalmozzak alapanyagokat. Meg az engedélyeztetés is pénzbe kerül. Nagyon sok pénzbe.
- És Veled mi újság? Együtt vagy még azzal a török... úriemberrel? Vagy hazajöttél végül? - Érdeklődöm bizonytalankodva a nevén. A Baklava ugrik be, de tuti, hogy nem úgy hívják a palit. Remélem, hogy észhez tért és azért él újból itthon. Tudom, hogy egy gyökér az apja meg a két testvére, de csak biztonságosabb itt, mint ott egy fiatal nőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860288#post860288][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.05. 20:37[/b][/url]

Már el is felejtettem, hogy Arti milyen cuki, amire természetesen a legutóbbi beszélgetésünk is rátett egy lapáttal. Akkor kifejezetten bunkó volt, s ha burkoltan is, de azért a tudtomra adta, hogy mit gondol rólam. S bár általában nem szokott érdekelni mások véleménye, teljesen hidegen hagy az, hogy ki mit hisz, bevallom, Artúrtól akkor ez nagyon rosszul esett. Talán ő volt az egyetlen ember, aki igazán közel állt hozzám, ezért is bosszantott annyira az, hogy összevesztünk. Mindezek ellenére most még sem tudtam rá úgy nézni, mintha az örök ellenségem lenne, pedig megérdemelte volna. Mégis, képes voltam elfelejteni neki mindent, látva a pofiját.
- Neked anyag a nappalisoktól? Ne röhögtess már! Mi történt Veled, csak nem rossz fiú lettél? - egyik szemöldököm sejtelmesen vontam fel, s ezután öleltem magamhoz. Jó érzés volt, tényleg, s még azt is mondhatnám, hogy egy kicsit hiányzott. Nem hittem volna, hogy mi még fogunk egymással beszélni, és azt se hittem volna, hogy majd én kezdeményezek. Múltkor még meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Igen, nagyon utáltam őt.
- Komolyan? - meglepett a lelkesedése, tényleg olyan volt, mintha ott folytattuk volna, ahol abbahagytuk, onnan, hogy olyan jó barátok voltunk. Láttam tekintetében a csillogást, igazából soha nem értettem meg azt, hogy mit eszik a seprűkön, de neki ez volt az álma, ámen. Mondjuk kételkedtem abban, hogy ez egy tökéletes életcél lehet, de úgy tűnt, hogy Arti nem tágított a seprűalkotástól.
- Na és, mi lesz a csúcsmodell neve, Dóra? - játékos mosollyal fürkésztem tekintetét, ahogy ujjaimmal végig simítottam a mellkasán.
- Figyelj nyuszifül, nem becsüllek le, csak tudod jól, hogy engem sosem érdekeltek a seprűk és ezerszer elmondtam neked, hogy inkább látnálak a miniszteri székben, mint sem seprűt farigcsálni – nem akartam megbántani, de piszkosul őszinte voltam, s tényleg jobban állt volna neki az öltöny.
- De szurkolok, tényleg! - soha nem szoktam szurkolni másoknak, egyen meg mindenkit a fene. Ellenben most tényleg őszinte voltam, mert Artinak azt kívántam, hogy teljesüljön ez a borzalmas álma. Hát ki vagyok én, hogy megállítsam őt ebben a bődületes álomban?
- Burakkal? Igen, el is felejtettem. Hadd mutatkozzam be. Kállay-Arslan Dóra lettem – mosolyogva még a kezem is felvillantottam, hogy jól láthassa a gyűrűmet. Bár, eszembe jutott, hogy hogyan is reagált arra, amikor meséltem neki Burakról. Talán nem kellett volna ezt így előadnom, de hát, már mindegy volt.
- Még mindig azt mondod, hogy Burak csak szórakozott velem? - nem tagadom, jól esett most egy picit odaszúrnom ezt a kérdést, mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon már megbánta-e, amiért emiatt olyan csúnyán beszélt velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860527#post860527][b]Borlai Artúr Máté - 2023.03.11. 00:49[/b][/url]

Azt hittem, hogy ennél jobban bírom a piát, de nagyon hamar ellazultam tőle. Talán a túl sok meló, mellette maszekolás és tanulás az oka. Nem nagyon van szabadidőm ennyi minden mellett. Nem szoktam inni, de most jól esne felönteni a garatra. Na, persze nem lerészegedni, csak egy kicsit elengedni magam. Azonban ezen nincs időm sokáig mélázni, mert a nem várt régi barát megjelenése egészen más irányba sodorja az estét, ezzel pedig a hangulatom is. Régen olyan jóban voltunk, már a Bagolykő előtt is ismertük egymást hála a szüleinknek. Aztán valahogy érdekes irányba mentek a dolgok, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Az ujja köré csavart, pedig tudhattam volna, hogy nem akar semmi komolyat, aztán pedig mások szeretetére vágyott. Ismerem a barátság extrákkal definícióját, de akkor is rossz érzés volt. Kicsit most is az, valószínűleg nehezebben viselném, ha nem ittam volna már.
- Nem, hát nekik bővebbe... - Kezdem el magyarázni, hogy mennyivel több lehetőségük van oktatást kapni és biztosan több érdekességet mesélnek a professzorok, azonban az alkohol lassan áramlik az agyamban, így fokozatosan leesik, amit Dóra mond és zavartan vihogni kezdek, hogy hülyét csináltam magamból.
Az ölelés egyszerre esik jól és érződik idegennek. Sok idő telt el a legutóbbi ölelkezésünk óta. A beszélgetésünkön egyáltalán nem érezni ezt a hatalmas szakadékot, már ami az időkiesést illeti.
- Igen! - Vágom rá büszkén kihúzva magam. Mindig is ez volt az álmom, többen próbáltak lebeszélni róla, még a diplomával a kezemben is inkább nagy cégekhez próbáltak terelni Sándor bá‘ helyett. Lehet ott többet keresnék, de itt tanulhatom meg azt, ami igazán érdekel.
- Aloho-Dora, ami kinyitja előtted a világot. - Tárom szét a karomat egy huncut mosollyal. Magam sem tudom, hogy ez a név honnan jött ezzel a szlogennel, leginkább csak kicsúszott a számon, az agyamon a kontroll részt kikerülve a mellkas simítás hatására. A szívem erősebben ver, egy kicsit nagyobbat nyelek ettől a gesztustól. Most komolyan flörtöl, vagy ennyire megártott a pia?
- Miniszter? Hm... Közlekedési miniszter esetleg, ha már minden ujjam tönkremegy. Addig még sok időm van. - Persze egyáltalán nem vágyom politikai pályára, nincs olyan kiállásom, nem is szeretek beszélni mások előtt, félek, hogy belezavarodok. Ezeknek olyan szóbeli vizsga érzése van és az feszélyez. Hálásan mosolyogva köszönöm meg a szurkolást.
- Na és Te? Miniszterasszony leszel? Vagy maradt az aurorság? - Kérdezem érdeklődve. Nekem annyira nehéz Dórát csendőrként elképzelni, neki sokkal inkább van miniszteri kiállása, mint nekem valaha lehet.
A fesztelen jó hangulat nem tart sokáig, mert sikerült ráterelnem a szót Burritora. Ettől a témától nem ezt vártam, nagyon nem. Mi az, hogy elvette!? Szemeimmel hunyorítva pislogok a gyűrűre, majd nézek fel az arcába. Újból nagyot nyelek, bár ez egészen más jellegű izgalom miatt van.
Kállay-Arslan... Pff...
- Úgy tűnik nem. - Felelem tömören, ahogy számat megnyalva igyekszem rendezni a vonásaimat. Már nem vagyok szerelmes, miért bánt még?
Miért ő kellett neki és nem én? Ő talán miniszter?
- Gratulálok, ebben az esetben. Mikor? - Kérdezem egy rövid tőmondatban az esküvő időpontját. Kíváncsi vagyok a családja mit szólt ehhez az egészhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861331#post861331][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.26. 09:13[/b][/url]

Nevetve ráztam meg a fejem, ahogy leintettem, kár is lett volna magyarázkodnia, kizárt dolognak tartom, hogy Arti sokra ment volna bárki más jegyzeteivel. Okos gyerek volt, ezt mindig is tudtam róla, csak egy hiba volt benne, az a túl nagy szív. Ha egy kicsit szemtelenebb lenne, már rég nem itt tartana. Ettől függetlenül járt neki az ölelés, ami nekem is jól esett, de ezt nem szándékoztam az orrára kötni, mindenesetre örültem annak, hogy újra látom, s hogy azért olyan nagy szakadék azért nem lett kettőnk között, csupán akkorka, amekkorát ilyen profi seprűmérnök szakember egész biztosan áthidal majd idővel.
- Aloho-Dora? Ez jó, tetszik, kérnék majd egy prototípust - nevetve simítottam végig a mellkasán az ölelést követően, kicsit még a gombjaival is eljátszadoztam,  s közben fürkésztem a tekintetét. Feltűnt a huncut mosoly is, na  végre! Már nem volt olyan mufurc, mint a legutóbbi találkozásunknál, s kezdett visszaállni az a jóviszony, amit mindig is ápoltunk. Többé-kevésbé. Most ugyanis akadtak már bizonyos dolgok, melyek határt képeztek kettőnk közé, noha a kisördög még ott szunnyadt a vállamon, de nem, nem szabad, teljes mértékben hűséges szeretnék lenni a törökhöz.
- Hát vigyázz azokra a csodálatos ujjakra, azok igazán csodásak - szemtelen, sokat sejtető pillantásom ujjairól a tekintetére szökött.
- Drágám, miniszterasszony csak egy módon lehetnék, de hát Te nem szeretnél miniszter lenni - tártam szét a karjaim nevetve, egy kicsit húzva még őt, aztán igyekeztem kiűzni magamból a démonokat, hogy valós válasszal is tudjak szolgálni.
- Aurorparancsnokság, ott már jó ideje szükség van valakire, aki rendet tesz, és mindannyian tudjuk, hogy az nem Bertalan lesz. Bár szeretett apám úgy gondolja, hogy Berti az egyetlen reménysége, nos sajnos be kell érnie majd a második hellyel - nagyon is határozott voltam a céljaim tekintetében, ha apám azt gondolta, hogy egy nő nem érhet el kulcsfontosságú szerepet, hát nagyot tévedett. Nem becsült sokra, pedig még a pálcát is jobban forgattam nála. Előbb utóbb pedig be is bizonyítom majd, hogy a parancsnokság élére női vezető fog kerülni.
Ezek a gondolatok árnyékot is vetettek a jó hangulatomra, s azt hiszem, hogy az elfogyasztott egy pohár ital is épp elég volt ahhoz, hogy ne feszegessem jobban ezt a témát, mert akkor egész biztos, hogy Arti egy másik Dórával találná szemben magát, ehhez viszont nem volt kedvem. Egyetlen egyszer látott elgyengülten, de megfogattam, hogy erre soha többé nem lesz lehetősége. Nekem nem hiányzott az, hogy szánakozva nézzenek rám, nem-nem.
Burak hallatán ismét vidám hangulatba kerültem, le se tudtam volna tagadni a boldogságomat, persze, hogy ezt is meg akartam osztani Artúrral, és felmutattam neki a gyűrűt. Volt idő, amikor bántott az, hogy úgy gondolta, a török csak kihasznál, ezt viszont tökéletesen megcáfolta az ujjamon lévő gyűrű.
- Hát köszönöm! - miközben mondtam a szavakat, magam is a gyűrűmben gyönyörködtem, aztán pillantásom visszatalált Artira.  
- Úgy körülbelül két hónapja történt, nem is volt túl nagy esküvő. Jó, bevallom, hogy nem is nagyon meséltem Buraknak a családomról, mert tudod, akkor jött volna az ósdi török hagyományokkal, hogy kikérjen az apámtól, meg a bátyáimtól. Na nem, az én életembe ők aztán nem fognak beleszólni, és nem fogják megmondani, hogy kihez mehetek hozzá. Szóval Te vagy az első, aki tud róla - izgatottan borultam megint a nyakába egy újabb ölelésre, de ez most nem tartott olyan soká, csak mégis, jól esett végre megosztanom a hírt egy baráttal.
- Na és Veled mi a helyzet? Biztos akad itt olyan hölgy, aki már meghódította a szívedet, nem? - kíváncsian vonogattam fel-alá a szemöldököm, érdekelt persze, hogy mi történt, mióta nem találkoztunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=862377#post862377][b]Borlai Artúr Máté - 2023.04.07. 16:44[/b][/url]

Igen, határozottan nem kellett volna annyit innom. Túlzottan is jó hangulatban telik ez a beszélgetés - bár haragban nem szeretnék lenni, azért akartam éreztetni némi sértettséget, de mégis képtelen vagyok. Úgy tűnik, hogy Dóra is elfelejtette ezt az egész vitát közöttünk, úgyhogy jobbnak látom menni az árral és nem neheztelni a múlt miatt. Az az ő élete, és az ő döntése volt, hogy mit szeretne és kivel akarja leélni.
- Egyedi festésselh... ha szeretnéd. - Dadogom végig, amit mondani szerettem volna. Esküszöm, hogy flörtöl velem. Az érintése egyszerre hoz zavarba és egyszerre vágyom rá ismét. Elmúltak az érzelmeim, de a vonzódás az ital hatására jobban előbújik, mint gondoltam.
Zavartan heherészve nézek végig az ujjaimon. Most is akad rajta egy-két seb, de semmi komoly. Inkább csak az eszközhasználat végett, nem pedig azért, mert megszalad a véső és megvágom magam.
- Ááá... áh. - Felelem döbbenten, egy pillanatra még a lélegzetem is eláll. Szívem hevesebb dobogásba kezd, érzem, hogy kicsit el is pirulok. Most játszadozik velem? Komolyan arra célozgat, hogy hozzám jönne?
Hebegve-habogva válaszolok az auroros felvetésére.
- Helyes, bizonyítsd be nekik. Nem kell a bátyáid árnyékában élned. Míra is most ment egyetemre, de szerencsére nálunk előkelő helye van a családban, mint egyetlen lány. - Három fiú után érkezett meg a húgom, így mindig is nagy becsben volt tartva. Jó, lehet, hogy a fiúkkal kapcsolatban szigorúbbak voltunk vele, amolyan családi kollektív együttértés volt ez. De azt tanulja, amit szeretne.
- Mizu a bátyáiddal amúgy? Normálisabbak már? - Sokat hallottam régebben a két férfiről, többnyire negatív dolgokat. Bár azzal egyetértettem, hogy féltették Dórát, de a többi.. háát. Talán ezzel más mederbe tudom terelni a beszélgetést, mert nem kéne itt egymásnak esni.
Lehet pont a testvérei miatt menekült a Burger nevű török palihoz. Zavartan elmosolyodva bólintok a gyűrűre, ami egymaga többet ér valószínűleg, mint nekem minden magántulajdonom. Én sosem tudnék ilyen életet biztosítani Dórának.
- Szerintem a családod sem lelkesedett volna, ha megjelenik és kikér tőlük. Jobban jártál, ha komolyan ezt szeretnéd. - Nem nagyon szántam élt a szavaim mögé, de lehet kicsit úgy hangzik. Ha erre házasságra vágyik, akkor tényleg ne hagyja, hogy bárki beleszóljon. Bár én akkor is féltem, nem tudom... milyenek a törökök?
- Háááát.... - Kezdek neki kínosan a magyarázkodásnak. Most mit mondjak erre? Igazából volt pár rövidebb kapcsolatom, egy az USA-ban, de lezártam őket.
- Igen, alakul valami. Még elég új, pár hónapja tart. - Mi bajod van Artúr Máté?! Komolyan hazudozni kezdesz? Gyorsan lehúzom a maradék italt a poharamban, ehhez több pia kell.
Kell a fenéket, nem vagyok normális.