Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=860462#post860462][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.03.09. 08:47[/b][/url]

Minden önkéntesünket örökbe fogadom egy kicsit. Valószínű azért, mert rájuk is a kistesóimként tekintek valahol, még akkor is, hogy akár jóval idősebbek, mint én. Aztán ez a kapcsolat persze átalakul, hol semleges viszonnyá, hol kellemes baráti kapcsolattá. Szeretem mikor az emberekkel elég közös van bennünk, hogy összhangban érezzük egymást, szeretek így barátokat szerezni.
A nő, már akkor is nagybetű Nő volt, mikor megírta a cikkét a farmról, mikor először látogatott meg minket és töltött el heteket az állatokkal. Én szociálisan kínos kamaszként ott lábatlankodtam mellette - mint mindenki mellett - és valamiért úgy döntött, hogy kedvel. Aztán ebben maradtunk, meg abban, hogy néha találkozunk, és megbeszéljük az élet nagy dolgait.
Ellie természetesen most is, mindig mindig, ott sertepertél a lábaimnál, miközben én a fejemben szóló dallamra rázom a buksim. Igen, ez az a zene, amit én hallok, más meg nem, de ez tök nem akadályoz meg abban, hogy bulizzak rá. Két ütem közt látom meg a közeledő nőt, aki kicsit olyan, mintha nem is ebben a dimenzióban élne. Nem akarom megijeszteni, szóval nem ugrom a nyakába, helyette abbahagyom a táncikálást és integetek neki. Ellie nem ilyen nyugis, rohamtempóban szeretné levenni a közeledőt a lábáról. Hiába, na, az én cruppom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=866028#post866028][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.08.08. 16:10[/b][/url]

Iszonyú fáradt vagyok. És szomorú. Tegnap elvesztettük Tarkát, a kedvenc génhibás bocimat. Ő volt az egyik első lakónk, egy végtelenül kedves és odaadóteremtés. Egész éjszaka virrasztottam mellette, míg el nem ment, így én egy percet sem aludtam. Nem is tudtam volna, ha akartam volna sem, hiszen a tudat, hogy ő szenved, miközben én szépeket álmodom... Ennek így kellett lennie. Ez is az élet része, tudom jól, mégis minden alkalommal fáj, amikor valamelyiküket elveszítem. Mivel szinte csak különleges állataink vannak, ez köreikben kicsit gyakoribb, mint egészséges fajtársaiknál.
De az élet nem áll meg. Reggelire amerikai palacsintát sütöttem Apuval az ikreknek és Apának, hogy legalább az ő reggelük kicsit jobban induljon. Lefürödtem, tiszta ruhát húztam, és a szokásos itthon simogatókörutam után megindultam a bejárat felé, hiszen mára várt vendégünk körebkalauzolása és szórakoztatása az én dolgom. Apáék terápiát tartanak, örülnek, hogy ilyenkor, mikor otthon vagyok, akad egy kis plusz segítségük az ilyen látogatóknál. Betti ugyanis nem azért érkezik ma hozzánk, hogy a segítségünk kérje, hanem hogy tanulmányaihoz kapcsolódóan megismerje a kis farmunkat és Apuék módszereit.
Elégedetlenül nyújtóztatom meg fáradt tagjaimat a kapunak támaszkova, majd nagyot ásítok. Kell még egy kávé. Most már mindegy, megvárom míg ideér a lány, aztán legfeljebb megkínálom majd őt is, hátha kér. Ha nem, nekem akkor is szükségem van rá, különben a legtöbb amit meg tud ma tőlem, az az lesz, hogy mennyire nagyra tudom nyitni a számat ásítás közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868749#post868749][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.10.22. 22:36[/b][/url]

Megpróbálok már messziről kedvesen mosolyogni rá, hogy lássa, itt szeretettel látjuk. És egyébként tényleg, itt mindenkit szeretettel látunk, jöjjön hozzánk bármilyen okból. Ez nem azért van így, mert muszáj, hanem valahogy sajnos, vagy nem sajnos, de mind ilyen fura emberek vagyunk. Kicsit szomorú, hogy ez manapság már fura dolognak számít.
- Szia! Gyere csak beljebb bátran, senki nem harap. - Megpróbálok könnyeden mosolyogni rá, hogy érezze, ez egy otthonos hely, nem kell félnie. - Könnyen idetaláltál? - Ezzel néhányaknak szokott problémájuk lenni, mert azért egy ekkora farmot nem lehet a város közepén felépíteni, és így egy picike falu határában nem feltétlenül van szem előtt. Sőt, általában elmondható, hogy a legkevésbé van szem előtt.
- Az biztos. Na nem minden nap ilyen - nevetem el magam végre. Ennyi állat között azért nehéz azt állítani, hogy ez egy nyugodt hely. Pláne, ha a két húgom beindul. De értem hogy a városi nyüzsgéshez szokott emberek számára miért tűnik ez a béke szigetének. Nincsenek rohanó emberek, mindenhol autók, szemét és rossz levegő.
- Kevés olyan ember van, aki ne szeretne ilyen helyen élni. Gondolj bele, minden nap aranyos állatokkal vagy körülvéve, a jó levegőn, gyönyörű tájon. Kell ennél több? - Nekem ugyan nem. Persze, egyrészről tudom, hogy ez van akinek kevés. Másrészről azt is, hogy azért ezekkel az állatokkal baj is van ám. Etetni, takarítani kell őket, és minden nap foglalkozni velük. Vagy azért, hogy elősegítsük a szocializációjukat és végre beilleszkedjenek a közösségbe, vagy azért, hogy alkalmasak legyen terápiás állatnak. Nem olyan egyszerű, mint az látszik. - Kérsz egy kávét? Vagy esetleg egy teát? Nekem muszáj innom egyet és szívesen készítek neked is valamit. Addig esetleg felteheted az előzetes kérdéseidet, ha vannak.