Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Iszonyú fáradt vagyok. És szomorú. Tegnap elvesztettük Tarkát, a kedvenc génhibás bocimat. Ő volt az egyik első lakónk, egy végtelenül kedves és odaadóteremtés. Egész éjszaka virrasztottam mellette, míg el nem ment, így én egy percet sem aludtam. Nem is tudtam volna, ha akartam volna sem, hiszen a tudat, hogy ő szenved, miközben én szépeket álmodom... Ennek így kellett lennie. Ez is az élet része, tudom jól, mégis minden alkalommal fáj, amikor valamelyiküket elveszítem. Mivel szinte csak különleges állataink vannak, ez köreikben kicsit gyakoribb, mint egészséges fajtársaiknál.
De az élet nem áll meg. Reggelire amerikai palacsintát sütöttem Apuval az ikreknek és Apának, hogy legalább az ő reggelük kicsit jobban induljon. Lefürödtem, tiszta ruhát húztam, és a szokásos itthon simogatókörutam után megindultam a bejárat felé, hiszen mára várt vendégünk körebkalauzolása és szórakoztatása az én dolgom. Apáék terápiát tartanak, örülnek, hogy ilyenkor, mikor otthon vagyok, akad egy kis plusz segítségük az ilyen látogatóknál. Betti ugyanis nem azért érkezik ma hozzánk, hogy a segítségünk kérje, hanem hogy tanulmányaihoz kapcsolódóan megismerje a kis farmunkat és Apuék módszereit.
Elégedetlenül nyújtóztatom meg fáradt tagjaimat a kapunak támaszkova, majd nagyot ásítok. Kell még egy kávé. Most már mindegy, megvárom míg ideér a lány, aztán legfeljebb megkínálom majd őt is, hátha kér. Ha nem, nekem akkor is szükségem van rá, különben a legtöbb amit meg tud ma tőlem, az az lesz, hogy mennyire nagyra tudom nyitni a számat ásítás közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=866028#post866028][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.08.08. 16:10[/b][/url]

Iszonyú fáradt vagyok. És szomorú. Tegnap elvesztettük Tarkát, a kedvenc génhibás bocimat. Ő volt az egyik első lakónk, egy végtelenül kedves és odaadóteremtés. Egész éjszaka virrasztottam mellette, míg el nem ment, így én egy percet sem aludtam. Nem is tudtam volna, ha akartam volna sem, hiszen a tudat, hogy ő szenved, miközben én szépeket álmodom... Ennek így kellett lennie. Ez is az élet része, tudom jól, mégis minden alkalommal fáj, amikor valamelyiküket elveszítem. Mivel szinte csak különleges állataink vannak, ez köreikben kicsit gyakoribb, mint egészséges fajtársaiknál.
De az élet nem áll meg. Reggelire amerikai palacsintát sütöttem Apuval az ikreknek és Apának, hogy legalább az ő reggelük kicsit jobban induljon. Lefürödtem, tiszta ruhát húztam, és a szokásos itthon simogatókörutam után megindultam a bejárat felé, hiszen mára várt vendégünk körebkalauzolása és szórakoztatása az én dolgom. Apáék terápiát tartanak, örülnek, hogy ilyenkor, mikor otthon vagyok, akad egy kis plusz segítségük az ilyen látogatóknál. Betti ugyanis nem azért érkezik ma hozzánk, hogy a segítségünk kérje, hanem hogy tanulmányaihoz kapcsolódóan megismerje a kis farmunkat és Apuék módszereit.
Elégedetlenül nyújtóztatom meg fáradt tagjaimat a kapunak támaszkova, majd nagyot ásítok. Kell még egy kávé. Most már mindegy, megvárom míg ideér a lány, aztán legfeljebb megkínálom majd őt is, hátha kér. Ha nem, nekem akkor is szükségem van rá, különben a legtöbb amit meg tud ma tőlem, az az lesz, hogy mennyire nagyra tudom nyitni a számat ásítás közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868067#post868067][b]Harmat Betti - 2023.10.06. 22:30[/b][/url]

Azóta érdekel ez a farm, hogy először olvastam róla. Mióta pedig megerősödött bennem, hogy valóban a pszichológiával szeretnék foglalkozni, még inkább szeretném a saját szememmel is látni. Az állatok szeretetét megörököltem apától, s mostanában egyre többet olvasok terápiás módszerekről, a legjobban pedig a nem mindennapi eszközök érdekelnek. Mikor pedig megtudtam, hogy Csongor a háztársam és történetesen ezen a farmon él, nem bírtam megállni, hogy ne hívassam meg magam egy napra.
Már messziről, széles mosollyal intek a srácnak, ahogy felé tartok. Izgatott vagyok a látogatás miatt, nagyon érdekel minden pontja annak, amivel itt foglalkoznak, a módszereik, amikkel dolgoznak. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg mindent fogok ma látni, ami hasznos lesz nekem még a jövőben, akár már a tanulás során is.
- Szia! - A kapuban állok meg háztársam előtt. Nem akarnék beljebb lépni, amíg nem invitál. - Jajj, már most nagyon nyugodtnak tűnik itt minden. - A sok zöld, a kevés ember jó hatással van egy olyan introvertált, melankolikus valakire, mint én. Hiába vagyok budapestiként a városi nyüzsgéshez szokva. -Szeretsz itt élni? - Igenlő válaszra számítok, de aztán, ki tudja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=868749#post868749][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.10.22. 22:36[/b][/url]

Megpróbálok már messziről kedvesen mosolyogni rá, hogy lássa, itt szeretettel látjuk. És egyébként tényleg, itt mindenkit szeretettel látunk, jöjjön hozzánk bármilyen okból. Ez nem azért van így, mert muszáj, hanem valahogy sajnos, vagy nem sajnos, de mind ilyen fura emberek vagyunk. Kicsit szomorú, hogy ez manapság már fura dolognak számít.
- Szia! Gyere csak beljebb bátran, senki nem harap. - Megpróbálok könnyeden mosolyogni rá, hogy érezze, ez egy otthonos hely, nem kell félnie. - Könnyen idetaláltál? - Ezzel néhányaknak szokott problémájuk lenni, mert azért egy ekkora farmot nem lehet a város közepén felépíteni, és így egy picike falu határában nem feltétlenül van szem előtt. Sőt, általában elmondható, hogy a legkevésbé van szem előtt.
- Az biztos. Na nem minden nap ilyen - nevetem el magam végre. Ennyi állat között azért nehéz azt állítani, hogy ez egy nyugodt hely. Pláne, ha a két húgom beindul. De értem hogy a városi nyüzsgéshez szokott emberek számára miért tűnik ez a béke szigetének. Nincsenek rohanó emberek, mindenhol autók, szemét és rossz levegő.
- Kevés olyan ember van, aki ne szeretne ilyen helyen élni. Gondolj bele, minden nap aranyos állatokkal vagy körülvéve, a jó levegőn, gyönyörű tájon. Kell ennél több? - Nekem ugyan nem. Persze, egyrészről tudom, hogy ez van akinek kevés. Másrészről azt is, hogy azért ezekkel az állatokkal baj is van ám. Etetni, takarítani kell őket, és minden nap foglalkozni velük. Vagy azért, hogy elősegítsük a szocializációjukat és végre beilleszkedjenek a közösségbe, vagy azért, hogy alkalmasak legyen terápiás állatnak. Nem olyan egyszerű, mint az látszik. - Kérsz egy kávét? Vagy esetleg egy teát? Nekem muszáj innom egyet és szívesen készítek neked is valamit. Addig esetleg felteheted az előzetes kérdéseidet, ha vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=874218#post874218][b]Harmat Betti - 2024.03.01. 16:23[/b][/url]

Határozottan lépek beljebb, mikor beinvitál. Már most megfogott a hely, pedig még alig láttam belőle valamit.
- Igen, egészen könnyen -bólintok is a válaszhoz finoman. Közben nézelődőm még kicsit, próbálom magamba szívni a hely hangulatát, jellegzetességeit. Van egy olyan érzésem, hogy ez egy kellemes nap lesz.
- Az biztos, hogy én szívesen tölteném itt a mindennapjaim. - Most rajtam a sor, hogy finoman felnevessek, ahogy ecseteli, miért is szeret a farmon élni. Teljesen átérzem az indokait. Otthon nekem csak Artemisz van, de mindig szerettünk volna kutyát is. Domi pedig egy papagájra vágyott. Persze mióta a tanév közben egyikünk sincs otthon, nem tehettük meg a nagyiékkal, hogy otthagyjuk őket a különféle vágyott állattal.
- Egy teát elfogadok, köszönöm. - A meleg ital tökéletesen passzol a hangulathoz számomra.
Ha elindul valamerre, én követem háztársamat, csupán szemmel meg-megakadva egy-egy pontján a minket körülvevő tájnak. Kezdem érteni, miért jó egy ilyesmi terápia. Már csak a környezetnek nagy hatásai lehetnek a páciensekre.
- Addig mesélnél kicsit arról, hogyan néznek ki a mindennapjaitok? - Egyelőre csak érdeklődöm, de készültem ám konkrét kérdésekkel is, a terápiás módszereikkel kapcsolatban. Azokat majd azonban inkább akkor teszem fel, ha aktuálisabb a körbevezetés alatt.