Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861043#post861043][b]Mesélő - 2023.03.20. 14:49[/b][/url]

Teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a lány arrébb lép az árnyékától, azonban arra felfigyel, hogy bár az árnyék nem mozdult, de nem vált le a testről. Halkan hümment, ahogy minden információ morzsát magába szív, amit csak kap az árnyéktól, aki éppen középső ujját mutogatja felé. Meg sem lepi, csak elhúzza a száját. A mutatványra kerekednek ki szemei, kicsit hátrébb is hőköl, majd jobban belegondolva, pár másodperc múlva vonja meg vállait.
"Valamiben meg kell halni."
Bár féli a halált, mint a kurva élet, de úgy van vele, hogy talán a határozottsága, ha más nem is, eltántorítja az árnyékot attól, hogy valóban komoly kárt tegyen benne. Véleménye szerint eddig is megvolt a képessége ahhoz, hogy megölje, mégsem tette meg, így... igyekszik azt mutatni, amit láttatni akar: a kemény és nem félős patkányt, hátha eredményt ér el vele.
Az árnyék láthatóan fordul el tőle, ő pedig felállva követi a mozgását, mert válla felett biztosan nem tud hátranézni - garantáltan egyensúlyát vesztve esne össze. Szemöldöke rebben meg, ahogy a lány haja mozogni kezd és az fordítani is kezd vele. Szeme kerekedik ki, a penna olyan gyorsasággal kezd írni, mint eddig még soha.
"Erő?" - a notesz a lány felé fordul, míg Joseph az árnyékra néz. "Mennyi idős vagy?" - fordul a tömb az árnyék felé, akit a lány valamiért Aladárnak nevez. A hideg rázza ettől a névtől, valahogy tiszteletlennek tartja a lénnyel szemben, de nem szól. Nem tud, és nem is merne, amíg a kígyó köztük terpeszkedik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861051#post861051][b]William Martin Krise - 2023.03.20. 19:16[/b][/url]

Túl sok dolog történik egyszerre, így annak a részletnek a szentimentális súlyával, hogy kinek a pálcáját tartja a kezében, már nincs ereje foglalkozni. Majd akkor, ha majd egyedül lesz, talán eltűnődik az elhangzottakon, azon, mit jelent az újranyitott nyomozás és, hogy az ő két évtizede halottnak nyilvánított anyjának ehhez mi köze lehet. Egyelőre azonban csak újfent ártalmatlan öngyújtóvá formálja a pálcát és az ujjait összezárja rajta.
   -  Ssuuuuure...
Lassan válaszol, felpillant a nőre, az arca pedig azóta, hogy a doboz az asztalra került előtte, ismét óvatosabbá válik. Nem kételkedik, ugyan, a vonakodó szóban pedig semmi elutasító nincs, ami azt jelezné, hogy akár be is tagadhat a kérésre. Mindössze csak...
   -  Olyasmi kell akkor, amit nem lehet megvenni a boltban, gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861074#post861074][b]Yezebel - 2023.03.20. 23:37[/b][/url]

William
- as Maeve -

Visszaül a kanapéra végül és újratölti a saját poharát. Williamét nem, nagyfiú majd és kiszolgálja magát, de egyelőre nem szeretné feltétlenül túlitatni, amíg ennyire friss az élmény az új pálcával. Egy szegény pohár már megbánta, a többi dizájner bútort nem akarja veszélyeztetni.
- Nem kell ennyire feszültnek lenned, hát olyannak ismersz, aki ártott neked valaha?
Elmosolyodik, mert tudja, hogy William nemigen tudna precedenst mondani, amikor a nő nem volt vele épphogy igencsak nagylelkű. Hogy Rúbent annak idején ő kérte meg arra a kis találkozásra a sikátorban.. az jobb, ha a feledés homályába vegyül.
- Azt nem lenne érdekes neked sem megfőzni, nemigaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861078#post861078][b]William Martin Krise - 2023.03.20. 23:52[/b][/url]

Nem kifejezetten feszült... nem, sosem érzett ilyesmit a nő társaságában, legfeljebb azt a különös, visszataszító borzongást, ami azonban nagyon könnyen oldódik borban. Így nem válaszol, csak még utoljára lepillant a tenyerén melengetett öngyújtóra, mielőtt a farmerja zsebébe süllyesztené azt. Legszívesebben most azonnal venné a kabátját és hazautazna - nem is, egyenesen az erdőbe menne, hogy akár egy lelkes gyerek, hajnalig próbálgassa frissen visszakapott varázserejét. Köveket akar kettétörni, vizet fagyasztani, összevagdalni azokat a kurva gnómokat és felgyújtani az otthonukat. Maeve mozdulata azonban, amint visszaül a szemközti kanapéra, furcsamód őt is lehiggasztja, legalább is groundolja annyira, hoy úrrá legyen ezen a késztetésén. Ahogy pedig a nő tölt magának, ő is visszaereszkedik a kanapéra, ahol korábban ült.
   -  Ehhez kell egy hely is. Adél állandóan otthon van, a faluban pedig mindenki és annak az anyja is gyorstárcsázón hívja az Aurorparancsnokságot, ha valaki hangosabban tüsszent a kertben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861081#post861081][b]Yezebel - 2023.03.21. 00:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861118#post861118][b]William Martin Krise - 2023.03.21. 20:11[/b][/url]

Türelmetlenül bólogat. Hogyne, persze, nyilván. Valójában azonban nem tudná visszaidézni a nő szavait, mert már csak minimálisan figyel rájuk. A helykeresés a holnap problémája lesz, ahogy az is, hogy fogja titokban tartani a pálcát az orrát mindenbe beleütő felesége előtt, aki mostanában szinte sosem hagyja el az otthonukat. Ismeri magát annyira, hogy tudja, esélytelen, hogy hosszú távon képes lesz tartani a száját.
Másrészt... az obliviate még sosem hagyta cserben.
Hogy felrázza magát, az üresre bűvölt pohár után nyúl és ismét karimáig tölti azt.  A gondolatai rég Maeve lakásán kívül járnak, ő pedig meg sem próbálja értelmes mederbe terelgetni őket. Tudnia kell, hol vannak a Maeve által lehetővé tett új mágiájának határai. Vajon a parancsnokság érzékelné, ha zsupszkulcsot bűvölne? Mi történne, ha ismét megpróbálkozna az animágiával, ami a húszas évei elején a börtönbüntetése miatt maradt félbe? Talán... és csak talán, de ha most nyomást gyakorolna Júliára, visszaszerezhetné tőle az elveszett jegyzeteket és végre folytathatná a munkát ott, ahol a nagyapja abbahagyta.
Szaporán pislog a pohara fölött. Végül pedig aprót ráz a fején és ismét felpillant a nőre.
   -  Azt nem mondtam még, de az öcsém újfent a faluban ólálkodik - kezd bele végül, a felszínen óvatosan ajtót zárva a témára. Ahogy pedig az órákkal együtt a poharai is telnek, lassan elfelejti a zsebében lapuló pálcát és átadja magát annak, amiben a legjobb. A panaszkodásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861161#post861161][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2023.03.22. 22:12[/b][/url]

X Kinézet   X Trapped   X Vajonténylegeztakarom? X Joseph

Az árny kicsi gondolkodási időt kapott, amíg az a kettő activityzett egymással. Szánalmasnak találta mindhárom halandót, ahogy azt hitték lesz bármi ráhatásuk a lényre. Kornélián még el-elszórakozott a napi rendszerességű cseszegetések miatt, Diabolin inkább csak rajta tartotta a szemét, nehogy ártson a lánynak időnap előtt, ezzel veszélyeztetve az árnyék jólétét. Azonban az öreget rohadtul feleslegesnek találta elsőre. Tény, magától rájött egy-két dologra vele kapcsolatban, de ha csak egy picit is húsvér lenne Aladár, már rég beváltotta volna üres fenyegetőzését a lefejezésről. Egy utolsó, lecsúszott szarrágónak gondolta. Pedig vihette volna többre is, azonban…
Azonban ez a féreg, még ha ennyire is keserves életet élt, az agya megmaradt. Talán ha valahogy sikerülne túljárni az eszén. Ha valahogy rá tudná venni, hogy visszaadja rég elmúlt erejét. Ha valahogy megoldható lenne, hogy leváljon Kornéliáról és szabadon garázdálkodjon... Azt mesésnek találná, de ehhez kelleni fog ez a három cselédnek való. Jobbnak látta hát úgy tenni, mintha meggondolta volna magát. Kooperatív lesz, persze utalgat finoman az ereje gyarapítására, nehogy ezek más irányban keressenek.
Erő! Hát persze, hogy erő, te vadbarom! - futott át ez a gondolat Aladár fejében, amit csak testbeszédével igyekezett kifejezni. Korára tett kérdésre vállát vonogatta. Lehet ennyi, lehet annyi. Kitudja? Az egy dolog, hogy belement az együttműködésbe - mégha nem is voltak egyforma céljaik - ő maga sem tudta, mennyi idős volt tulajdonképpen. Néhány száz éves biztosan, hát Zrínyi Miklóssal is lepacsizott még Erzsébet árnyékaként. A lény feje Kori irányába mozdult, látta a lány koncentráló fején, hogy nagyon fordítani próbált. Sóhajtást imitálva legyintett kezével, hogy üljön le nyugodtan. Ne is fáradjon.
Feje ismét Joseph irányába mozdult, optikailag leolvadt a falról s folyt végig halálos lassúsággal a padlón, mint egy ragadozó, ami éppen prédáját cserkészi be. Végül veszélyesen közel, a férfi lábai mellett kúszott fel a falra. Kisugárzása fenyegető, vészjósló és jelző értékű volt, ne baszakodjon vele senki, mert az ő humorérzéke messze a varangy segge alatt volt. Újra az erő szót kezdte mutogatni. Makacsul ragaszkodott akaratához s remélte, sikerül elültetni fülükben a bogarat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861169#post861169][b]Reiner Kende - 2023.03.23. 00:16[/b][/url]

Könyöke halkan csúszik a korlátra, azon oldalasan megtámaszkodik, ahogy a Szösztalicska felé fordulva figyeli mi jön a bizonytalan hát után. Minden szóval mocorog a szemöldöke, ami a mondat végére felszalad. Nem szól közbe, amíg a barna szív a cigijéből, mivel az a pár pillanat pont elég, hogy koppanjanak a hallottak és ő aprót bólintoson rá. Jó elbaszott ez az egész, baromira nem tetszik Kendének, ott mégis apró, szeretetteljes mosoly kerül ajkára, amikor Mae a nyakát kezdi vakargatni. Ha valaki előtt, előtte aztán nem kell zavarban lennie azért, mert szexel. Egészségére! Ez így is lenne jól, hogy úgy dönthessen, ahogyan szeretne mindenféle gyűrű nélkül, amivel olyan személyes dolgokat teregetnek ki, ami baromira nem tartozna másra. Kivéve persze így, ha a lány úgydönt, hogy beszél róla. Kende a fejét csóválja, majd túr mostanra egész hosszú tincsei közé.
- Utálom, hogy bárki is így gondolkodik. Hogy ebben mérik, hogy értékes vagy-e amikor fogalmuk sincs - mérgelődik az orra alatt, ismét a medence felé fordulva. Egyik kezének ujjai, a másikon lévő gyűrűket kezdi forgatni. Nem árt, ha ő is megnyugszik kicsit, mert magához képest most tényleg bepöccent. Segíteni szeretne, de nem tudja mégis mit tehetne. Lépjenek meg? Nem, akármennyire is csábító a dolog, azt most nem teheti meg. Így aztán csak az marad, hogy jól ki fognak találni valamit.
- Szétkapnánk a bulit - somolyog, majd nevet halkan, ahogy mellette Mae felnevet. - Láttam rajtad, szerintem ő is, de azt elhiheted, hogy nem hibáztatunk. Majd dumálok vele - biccent aprót, bár szerinte a húga azóta fánkot tol a képébe és túltette magát a két perces frászon. Mosolyogva kapja el Mae tekintetét. - Viszont Kittit hagyjuk ki ebből. Próbálom Brigittáékkal úgy intézni a köztünk lévő feszkót, hogy ő ebből a legkevesebbet kapja - pillant újra a benti hangos ünnepség irányába, majd a kérdésre állapodik meg a lány arcán. Csendben fürkészi, és valahogy a mondattal ellentétben Kendét mégis melegség járja át.
- Próbálkoznak - teszi hozzá érdes, halk hangon. - Szerintem ők már nem értik meg, milyen máshogy élni olyan régóta vannak ebben az érzelemmentes hülye helyzetben. Vágod, fel sem tudják fogni, hogy mi az amikor valaki nem rideg - fél karját emeli meg és simít vele Mae vállára. Mert ők nem ilyenek, és ezt az elejétől kezdve tudják. - Ezért offolnál ki vele mindenkit. A legjobb, hogy semmi közük hozzá, amíg te nem akarod, hogy tudjanak róla - aprót szorít a vállára, majd engedi el.
Mély levegőtől emelkedik erős mellkasa, majd engedi ki egy jókora sóhajjal. Kezei az öltöny nadrág zsebébe csúsznak, miközben tekintete megint visszatalál a vízhez.
- Van most valakim - ahogy kimondja lágyan a szavakat, lesütött szemei alatt szája széle megrándul. Ott maradhatna, ha nem bootolná be: nem az övé. Aprót ráz a fején. - Összejárunk. Nagyon jó a szex, jó mellette lenni, bírom ahogy nevet a vicceimen, vagy beszól az okos szájával és olyan érzéseim vannak iránta, Mae, amit senki nem tagadhat meg tőlem. Sem ők, sem ő, de banyek, még én magam sem… - nevet halkan. Talán most jön rá igazán mennyire nem érdekli az sem, hogy nem egyszerű. - Kezdek rájönni, ha meggebednek sem tehetnek az ellen, hogy mások vagyunk, mint ők. Szóval… - nyomja meg a szót és odatartja a karját, hogy karoljon csak belé, ha elszívta a cigijét. - Visszamegyünk, ingyen kajálunk, és túléljük a ma esti drámát. Megígérem, hogy szemmel tartalak - márpedig a Reiner örökös nem sok ígéretet szeget meg eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861188#post861188][b]Yezebel - 2023.03.23. 13:40[/b][/url]

Bevágódik az ajtó, hangosan csapódik a hátlapja a kabát és cipőtartó asztal sarkán, ahogy semmi sem állítja meg a lendületet. A fém zsanérok is alig hallgató fájdalmas nyikorgással tartják magukat, mikor egy test nehezedik a kilincsre. Halántékát a hűvös falapnak nyomja - jó, ez jólesik. Pedig tudja, hogy nem kellene itt megállnia, de az automata pilóta eddig vitte, az adrenalin kezd kifulladni most, hogy regisztrálta az ismerős is biztonságos lakást.
Ellöki magát az ajtótól, kiegyenesedik, de mintha minden végtagja és testrésze külön időben akarna engedelmeskedni neki, mint valami hanyagul mozgatott marionettbábú. Becsapja maga mögött az ajtót, és a vörös hajú nő bőre alól fekete füstszerű anyag kezd előszivárogni, ahogy a fehér bőr lassan lilásba vált, a vörös haj sötétebb színt vesz fel, elváltoznak a vonások, a halánték mentén csavart szarv serken, a karcsú nyakon ádámcsutka türemkedik ki.
Amik pedig szembetűnőbbé válnak: a mély vágott sebek, a még itt-ott szivárgó, máshol már megalvadt vér. Szaggatott léptekkel vonszolja be magát a nappaliba és utolsó erejével még leveti magát a négy méretű kanapéra. Most nem tud foglalkozni azzal sem, hogy mi lesz véres, mi nem. A kisujját is alig tudja megemelni. Nyakának lila bőrén keresztben elszíneződött 'horzsolásnyomok'? Közelebbről és jobban megnézve ujjak lenyomata. Reszelősen veszi a levegőt és a plafont kezdi bámulni fókuszálatlanul. Valamelyik fiókban van gyógyító bájital. Össze kellene szednie magát valahogy, de túl puha a háta alatt a kanapé és túl jól esik sajgó tagjainak ez a vízszintes pihenés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861217#post861217][b]Mesélő - 2023.03.24. 17:12[/b][/url]

Mindent összevetve, úgy érzi, ő van nyeregben. Fogalma sincs arról, mekkorát téved valójában, de amíg elhiszi, őszintén megmondom, áldásom rá. Ebben az esetben a hit tökéletes alapot ad arra, hogy Joseph az eszét használja, ami még megmaradt neki az ivástól, mintsem mást, amire először gondolt, amikor meglátta az előtte álló lányt. Hasznot kell abból húznia, amit a kígyó tett elé, és nem is rest ezt megtenni. Ki tudja? Talán még kap is a jutalomból valamennyit, és végre visszatérhet minden a régi kerékvágásba.
A hideg rázza ki, a félelem lesz úrrá rajta, ahogy az árnyék a lány lelegyintése után felé kezd kúszni, majd felfelé a falra. És ugyanazt mutogatja. A gondolat hirtelen fogalmazódik meg a fejében, gonoszkás vigyor kerül arcára.
"Erőt akarsz. És neke-, akarom mondani nekünk ez miért éri meg?"
Csak egyetlen pillanatra néz hátra, a kígyó irányába, mintha az képes lenne olvasni a fejében, vagy egyáltalán olvasni úgy, hogy nem is látja a tömböt, mert az az árnyék felé van fordítva. Fél tőle, és nem véletlenül. Azonban hamar összekapja magát és fordul is vissza a lényeg felé, aki ugyanazt mantrázza. Legszívesebben mindhármat elküldené a halál faszára innen, hogy nem kell ez neki, de akkor képmutató lenne: túlságosan érdekli az, amit elé hozott a nyikhaj. Oly' régen adatott meg, hogy tudását kamatoztassa, hogy agytekervényei ne az olcsó whisky körül forogjanak, hanem valami értelmesen is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861331#post861331][b]Kállay L. Dóra - 2023.03.26. 09:13[/b][/url]

Nevetve ráztam meg a fejem, ahogy leintettem, kár is lett volna magyarázkodnia, kizárt dolognak tartom, hogy Arti sokra ment volna bárki más jegyzeteivel. Okos gyerek volt, ezt mindig is tudtam róla, csak egy hiba volt benne, az a túl nagy szív. Ha egy kicsit szemtelenebb lenne, már rég nem itt tartana. Ettől függetlenül járt neki az ölelés, ami nekem is jól esett, de ezt nem szándékoztam az orrára kötni, mindenesetre örültem annak, hogy újra látom, s hogy azért olyan nagy szakadék azért nem lett kettőnk között, csupán akkorka, amekkorát ilyen profi seprűmérnök szakember egész biztosan áthidal majd idővel.
- Aloho-Dora? Ez jó, tetszik, kérnék majd egy prototípust - nevetve simítottam végig a mellkasán az ölelést követően, kicsit még a gombjaival is eljátszadoztam,  s közben fürkésztem a tekintetét. Feltűnt a huncut mosoly is, na  végre! Már nem volt olyan mufurc, mint a legutóbbi találkozásunknál, s kezdett visszaállni az a jóviszony, amit mindig is ápoltunk. Többé-kevésbé. Most ugyanis akadtak már bizonyos dolgok, melyek határt képeztek kettőnk közé, noha a kisördög még ott szunnyadt a vállamon, de nem, nem szabad, teljes mértékben hűséges szeretnék lenni a törökhöz.
- Hát vigyázz azokra a csodálatos ujjakra, azok igazán csodásak - szemtelen, sokat sejtető pillantásom ujjairól a tekintetére szökött.
- Drágám, miniszterasszony csak egy módon lehetnék, de hát Te nem szeretnél miniszter lenni - tártam szét a karjaim nevetve, egy kicsit húzva még őt, aztán igyekeztem kiűzni magamból a démonokat, hogy valós válasszal is tudjak szolgálni.
- Aurorparancsnokság, ott már jó ideje szükség van valakire, aki rendet tesz, és mindannyian tudjuk, hogy az nem Bertalan lesz. Bár szeretett apám úgy gondolja, hogy Berti az egyetlen reménysége, nos sajnos be kell érnie majd a második hellyel - nagyon is határozott voltam a céljaim tekintetében, ha apám azt gondolta, hogy egy nő nem érhet el kulcsfontosságú szerepet, hát nagyot tévedett. Nem becsült sokra, pedig még a pálcát is jobban forgattam nála. Előbb utóbb pedig be is bizonyítom majd, hogy a parancsnokság élére női vezető fog kerülni.
Ezek a gondolatok árnyékot is vetettek a jó hangulatomra, s azt hiszem, hogy az elfogyasztott egy pohár ital is épp elég volt ahhoz, hogy ne feszegessem jobban ezt a témát, mert akkor egész biztos, hogy Arti egy másik Dórával találná szemben magát, ehhez viszont nem volt kedvem. Egyetlen egyszer látott elgyengülten, de megfogattam, hogy erre soha többé nem lesz lehetősége. Nekem nem hiányzott az, hogy szánakozva nézzenek rám, nem-nem.
Burak hallatán ismét vidám hangulatba kerültem, le se tudtam volna tagadni a boldogságomat, persze, hogy ezt is meg akartam osztani Artúrral, és felmutattam neki a gyűrűt. Volt idő, amikor bántott az, hogy úgy gondolta, a török csak kihasznál, ezt viszont tökéletesen megcáfolta az ujjamon lévő gyűrű.
- Hát köszönöm! - miközben mondtam a szavakat, magam is a gyűrűmben gyönyörködtem, aztán pillantásom visszatalált Artira.  
- Úgy körülbelül két hónapja történt, nem is volt túl nagy esküvő. Jó, bevallom, hogy nem is nagyon meséltem Buraknak a családomról, mert tudod, akkor jött volna az ósdi török hagyományokkal, hogy kikérjen az apámtól, meg a bátyáimtól. Na nem, az én életembe ők aztán nem fognak beleszólni, és nem fogják megmondani, hogy kihez mehetek hozzá. Szóval Te vagy az első, aki tud róla - izgatottan borultam megint a nyakába egy újabb ölelésre, de ez most nem tartott olyan soká, csak mégis, jól esett végre megosztanom a hírt egy baráttal.
- Na és Veled mi a helyzet? Biztos akad itt olyan hölgy, aki már meghódította a szívedet, nem? - kíváncsian vonogattam fel-alá a szemöldököm, érdekelt persze, hogy mi történt, mióta nem találkoztunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861342#post861342][b]Armand Cedric Felagund - 2023.03.26. 16:43[/b][/url]

Eredetileg társasággal, pontosabban néhány baráttal jött, de valamit kevertek a jegyeikkel és a beléptető kapunál derült ki, hogy véletlenül duplán adták el az övét. Már készült volna felháborodni és visszakérni a pénzét, mikor a staff mentette a menthetőt és rögtön szóltak, hogy mindig vannak visszamondott jegyek: most is. Még jó, mert ha már idáig eljött, igazán kár lett volna, ha lemarad a hazai pályán rendezett Budapest Bajnoka versus Montrose Magpies mérkőzésről.
Az mondjuk szomorú, hogy ennek hála máshol lesz az ülőhelye, mint a többieké, így majd csak szünetben és a meccs levégén tudjak majd egymással lelkesedni vagy épp puffogni. Magyar ismerősökkel jött, nyilvánvalóan a budapesti csapatnak szurkolnak, szóval biztos nagy lesz a balhé, ha a bajnokok nem tesznek eleget a nevüknek. Az embertömeggel együtt sétál fel az emelvényen, egészen addig a sorig, ahova újonnan kapott helyjegye szól. Aztán igazi gen Z generációként helyfoglalás után azonnal telefon landol máris a kezében, közös group chat megnyitva, helyzetjelentés leadva egy gyorsan lőtt képpel a pályára, hogy a többiek lássák, honnan fogja nézni a meccset.
Belegondolva, ez még jobb helynek is tűnik, mint ahová amúgy szólt volna a jegye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861359#post861359][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.26. 20:02[/b][/url]

Biztos vagyok benne, hogy a boldogságom egy kicsit kiüt az arcomon, de próbálom annyira visszafogni magam, amennyire lehet. A kihúzott szék kicsit megakaszt, hiába tudom Albertről, hogy úriember, mindig meglepnek ezek az apró gesztusok. Gyengéden megérintem a karját.
- Inkább hadd segítsek az italokkal. Egészen otthonos nekem az a terep - jegyzem meg, és elindulok vele a konyhába. - Erről jut eszembe, kézműves sörre nincs lehetőség, ugye? Sebaj legközelebb hozok a kocsmából - legyintettem, aztán gyorsan körbepásztázva a helyet nyúltam a kellékekhez, és Albert utasításai mellett töltöttem ki az italokat, hagyva, hogy ő vigye őket vissza.
Amint leültünk éreztem a furcsa érzelmeket. És nem csak azért, mert az anyukája nézése egy pillanatra teljesen elveszett, hanem mert Albi hangja is sokkal fakóbb lett. Ahogy az idősebbik Hollóé is. Míg a férfi hangja általában erős zöld, most épp csak megötütte a khaki színt. Egy pillanatra megrezzent a szemöldököm, de hallva Eszter további csivitelését, érzem, hogy nekik fogalmuk sincs az asztalnál zajló drámáról. Felírtam magamnak agyban, hogy amikor négyszemközt maradok Alberttel halványan kérdezzek rá. Ahogy Fabiolára is. De mielőtt igazán elkezdhettem volna gondolkodni a helyzeten, újabb kérdés szállt felén, ezúttal eredeti zöldjében ragyogva.
- Persze - adtam meg az engedélyt, külön értékelve, hogy nem az első nevemmel próbálkozott. - A kocsmában kell dolgoznom. De a testvéreimmel meg tudok egyezni beosztás tekintetében. Mostanában egyikünk sincs vakációs hangulatában - erőltettem mosolyt az arcomra. A családi dráma, ami lassan de magabiztosan bontakozik ki előttünk, nem is engedte, hogy nagyon belegondoljunk olyan szituációkba, amikor nem vagyunk együtt, egy helyen. Hiszen így sokkal erősebbek vagyunk, még ha sokszor egymás ellen is fordulunk. Ujjaim akaratlan kezdték csavargatni a gyűrűt az ujjamon, hogy jobbra, hol balra, nehogy elindítsam a varázslatot. - Úgy látja, hogy akár már a szünetben is elkezdődhet a munkám? - kérdeztem vissza, alig tudva visszatartani az izgatottságom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861380#post861380][b]Marina Darik - 2023.03.26. 21:34[/b][/url]

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

Azt tudta, hogy Kende mindig nehezen viselte, amikor Mae az otthoni dolgokról mesélt. Leginkább azért, mert ő volt az a barátja, aki meg is tudta ezeket érteni. De most még magához képest is zabosnak tűnt. Kicsit meg is lepődött Marina, de szót nem emelt érte. Nem fogja a szüleit védeni. Vagy Kende szüleit. Amit csinálnak az szín tiszta önzőség.
A mosoly továbbra is a lány arcán maradt, ámbár sokkal kevéssé volt harsány, ahogy a szőkére pillantott. - Jó bátyó vagy Kende. Bárcsak nekem is lenne egy testvérem. Biztos könnyebb, ha ketten vagytok. De... ne felejtsd el, hogy nem védheted a végtelenségig. Tőlük nem - mutatott befelé Marina szomorúan. - De amit tehetsz, hogy ha végre ő is úgy dönt, hogy elege volt a sok bullshitből, akkor mellette állsz, hogy csatlakozzon a mi kis szövetségünkhöz - vigyorgott újra Marina. Magabiztosan tudta állítani, hogy mikor Kitti abba a korba fog érni, hogy gázos lenne, akkor Kendével még mindig egymást fogják fárasztani. Másképp el se tudná képzelni. Talán még nem tudják akkor se, hogy mit csinálnak, de együtt nem fogják tudni.
Jól estek neki Kende szavai, de a folytatás még inkább. Ritka alkalmak egyike volt, hogy Lost boi magától kezdett el csiripelni, és Marina úgy csüngött minden szaván, mint egy ötéves, amikor először hall Batmanről. Elnyomta a csikket a korláton, és a fűbe pottyantotta a csonkot, csak hogy Kende nyakába ugorhasson. - Annyira örülök neked. Olyan sok kérdésem lenne most hirtelen, hogy egész éjszaka itt lennénk, de egyenlőre azzal is beérem, hogy látom rajtad, hogy boldog vagy - engedte el magyarázás közben Marina Kendét, és teljes természetességgel belékarolt. - És ha majd mesélnél még erről a titokzatos szeretőről, állok elébe. Esküszöm nem leszek túl clingy. De remélem azt tudod, hogy ennyi információval csak ideig-óráig bírom ki - magyarázott tovább, ahogy elindultak befelé. - De így már értem az eltűnéseidet. Mostanában kénytelen voltam több időt tölteni Júliával, mert nem találtalak - árulta el Marina.
- Ohh igen, miért, hova tűn el a fiatalember? - kérdezte Marina anyja kimérten, ahogy a függöny árnyékából kilépett. Egy pillanat se telt el, a barnának már épkéz válasza volt.
- Nem mintha közöd lenne hozzá, de Kende elemi mágus, és sokat gyakorol. Olyannyira, hogy egyre jobban megy neki - magyarázta meg Marina. - És te mit csináltál ott a sötétben, anya? - vágta vissza gondolkodás nélkül Marina.
A nő egy pillanatig csak nézte a párost. - Cigarettát árasztasz, allerkæreste - varázsolt műmosolyt az arcára a nő. Aztán kinyújtotta előre a kezét, mire Marina durcásan felhúzta a szoknyáját, és lecsatolva a harisnyatartójáról a dobozt a nő kezébe dobta. Aztán újra Kendébe karolt, és elkezdte visszavezetni a tánctérre. - Még jó, hogy mind a két lábamra raktam egy dobozt - somolygott a lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861381#post861381][b]Hollósi Zalán - 2023.03.26. 21:40[/b][/url]

Sietve tört utat magának a lelátón, kezében egy köteg papírral. Nyakában ott fityegett a belépőkártya, de a szervezők már enélkül is ismerték őt, noha nem azért, mert az apjára hasonlított, de ritkán volt olyan kviddicsmeccs, amit a szünetben kihagyott volna. Éppen az egyik szervező ripakodott rá, amikor majdnem felborított egy boszorkányt, ahogy próbált besorolni a nézőtér egyik padsorába.
 - Bocsánat! - kiabálta vissza, de ennél több figyelmet már nem tudott szentelni az általa okozott torlódásnak, mert minél előbb el kellett juttatnia a papírost az apjának. Mikor a kommentátori pódium széléhez ért, felágaskodott és meglengette keze tartalmát a levegőben. Édesapja hajolt ki a korlát felett és vette át az iratot, majd amennyire a hangzavar engedte, lekiabált.
 - A cserejátékosok?
 - Az is rajta van - vágta rá két szusszanás között Zalán. - De Dobost most kiszedték a tartalékból és ő kezd terelőként. Ki is húzták neked benne.
 - Köszönöm - vigyorodott el az idősebb Hollósi és intett a fiának, hogy most már nyugodtan leülhet élvezni a meccset.
 Zalán vett még egy mély levegőt és csípőre tett kézzel fordult a pálya felé. Üstösdi bá már ott szöszmötölt a gyepen a labdákkal. Tekintete izgatottan siklott a nézőtérre, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy más is annyira izgatott-e, mint ő. Hitetlenkedő mosolyt eresztett meg, amikor meglátta a mugli ketyerét, nem is akárki kezében.
 - Kíváncsi vagyok - kezdte óvatosan, ahogy lejjebb ugrott egy padsorral és lezuttyant az ismerős arc mellé. - Ezt az internet dolgot muglik tartják kézben, ha jól sejtem. Nem kockázatos egy kviddicsmeccsről ennyi információt kidobni a nagyvilágba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861387#post861387][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.26. 22:24[/b][/url]

- A családom nem igazán iszik sört. Csak fesztiválokon vagy ha játszunk. Meg olyan alkalmakkor, amikor kertben sütünk. Képzeld el, hogy mi lenne, ha innánk, mindenkinek masszív sörhasa lenne. - és bár az ember nem nézné ki, de a húgom kétszer is nyert már sörivó versenyt, pedig milyen pici és mégis mennyi belefér. Mondanám, hogy ezzel itthon nem dicsekszünk, de van egy erős és tapintatlan legilimentor anyukánk, aki úgy véli, hogy ha szó nélkül tett tisztába éveken át minket, akkor a gondolatainkat is nyugodtan ismerheti. Valójában sokszor nem tudja irányítani, de olyan, mint én, humorral próbálja kezelni a hibáit.
Én is próbálom inkább azzal kiváltani a testemben gyűrűző és finoman a halántékomat verni kezdő feszültséget, amit a "legközelebb" szó okoz. Veszélyes játékot játszom, és ezt most realizálom csak, ahogy ő ezt olyan természetesen kimondja. Sok minden szólt a mai cselekedetem ellen, és mégis megtettem, bele se gondolva számos ténybe, mint, hogy ha ez kiderül, Miksa az összes hisztis nőt megszégyenítő drámával fogja kezelni a tényt, valamit, hogy a legközelebb az egynél több alkalmat jelöl, és én tizenhat éves korom óta nem csinálok egyetlen lánnyal sem semmit kétszer, mert három, kialakul a kötődés, és nekem nem szabad kötődnöm. Eddig legyintettem erre, meg úgy véltem, hogy Miksa erősen túloz, mert nem szereti Rue-t, de most halvány igazságot is felfedezek a drámán túl. Elment az eszem? Valószínűleg igen. Nem akarok erről beszélni neki, Fáni azt mondta, hogy úgy vívom majd meg a harcom, hogy a környezetem nem fedezi fel a poklot, amit megjárok. Nem akarom, hogy Rue is szenvedjen, hogy bárki másnak is fájdalmat okozzak. Én barom állat. Nem vagyok normális. És nem, ezen nem lenne szabad hosszabban gondolkoznom, ma nem, most nem. Csak jól szeretném érezni magam a számomra fontos emberek között. Hálásan pillantok az apámra, aki tudja, hogy mikor kell kérdést feltennie, így érdeklődve pillantok rá, majd Rue-ra, és próbálok magamban mindent elnyomni, minden keserűséget lenyelni. Nem akarom elcseszni ezt, hiszen ez Rue nagy estéje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861395#post861395][b]Armand Cedric Felagund - 2023.03.27. 00:02[/b][/url]

"Ezt nektek, tökik, én jártam jól." - Send. Széles vigyorral az arcán ereszti le a készüléket az üzenet elküldése után, hogy aztán ne a pálya táruljon a szeme elé, hanem egy ismerős sziluett takarja ki panorámát. - Zaláán! Hali, szóval te is jöttél, király.
Mondjuk nem is kellene meglepődnie, a Magpies egy nagy és híres csapat, szóval.. kinda big deal ez az egész esemény. Még szép, hogy a nagyobb rajongók lecsengették a helyjegyet az élményért.
- Áh, nyugi, vannak muglibiztos weboldalak meg appok nekünk is. Ha ránézne egy mugli a telómra, azt látná, hogy egy wikipédia cikket olvasok a madagaszkári csíkos tanrekről.
Pár éve muszáj volt a varázsvilág vállalkozóinak kezdeni valamit azzal az egyre hatalmasabb piaci réssel, minthogy bizony a fiatal varázslók is szeretnék használni a világhálót.
- Valahol itt ülsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861406#post861406][b]Hollósi Zalán - 2023.03.27. 01:38[/b][/url]

Újabb mosoly terült szét az ajkán, mert végtelenül örült annak, hogy a magyarázatnak legalább a felét megértette. Margarétának még sok szempontból kell felzárkóztatnia az újkeletű mugli invenciókból, de ennek inkább nem adott hangot, csak simán bólintott egyet.
 Sanda pillantást eresztett meg a pódium felé. Az apja épp húzta fel szemüvegét, hogy átnyálazza az aktuális infókat a csapatokról így meg merte kockáztatni, hogy a szervezői belépőkártyájával büszkélkedjen, mintha egymaga érdemelte volna ki azt.
 - Igazából, ami üres, az lehet az én helyem is. - dőlt hátra elégedetten, mikor elhelyezkedett a rellonos mellett. - Akkor már csak egy kérdés maradt. Kinek szurkolsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861451#post861451][b]Holló Albert - 2023.03.27. 21:16[/b][/url]

- Természetesen. Minél előbb, annál jobb. A minisztériumban értékelik, ha az ember nem malmozik, hanem cselekszik. Viszont nem tartanám bent magát állandóan, nem egészséges közeg az.
Én magam sem szeretek igazán bent lenni, hiába a jónéhány felújított tér, aki egyszer látta a sivár valóságot, az utána mindig azt szemléli. Természetesen ebben makacs és csökönyös önmagam is benne van, és mégis, határozottan szeretném a lányban rejlő lehetőségeket kiaknázni, és ezt nem is rejtem véka alá.
- Ha ebben a köztes időben megfelelő rutint alakítunk ki, akkor úgy vélem, hogy a későbbiekben sem lesz probléma. Mindig, minden körülmények között a család az első, ezt sose feledje. Ez az egység, a legnagyobb védelem a legrosszabb órákban is. Mindenki életében vannak tragédiák, melyek vagy hirtelen következnek be, vagy lassú monotonítással mélyülnek el, de ha biztos háttere van, a fájdalom is elviselhetőbb. Tudom, hogy az édesanyja múltja miatt meg fogják kérdőjelezni Önt többen is, de engedje nekik, hogy léket tudjanak vágni a burkon. Ha meg mégis úgy érzi, hogy túl sok, akkor szól nekem, és pontot teszek az ügy végére. Rendben?
Nem kifejezetten féltem, de mégis más így, egy asztalnál ülve, tudva, hogy egy nekem kiemelten fontos embernek fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861461#post861461][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.27. 23:28[/b][/url]

Éreztem hol egyik, hol másik oldalamról áradni a furcsa, apró változásokat, és szinte le mertem volna fogadni, hogy egy és ugyanazon titok köré fodrozódnak. Ám nem sok időm volt agyalni rajta, az idősebbik Holló máris más vizekre evezte a témát.
Habár több alkalmat is fel tudtam volna emlegetni, amikor a minisztérium sokkal jobban értékelte volna, ha csak ülök és malmozok, mégse szóltam semmit. Lehet, hogy nem vetett volna jó fényt az új pozíciómra, ha rögtön arról kezdek el sztorizni, hogyan álltuk el a minisztérium bejáratát, harcolva a manók jogaiért. Arról nem is beszélve, amikor Zalánnal iratokat loptunk, hogy szabotáljunk egy beruházást. Védelmünkre legyen mondva, egy egész fajt mentettünk meg vele.
Az első mondatra hevesen bólogattam, csak hogy a második már megfagyassza a mozdulatomat. Letettem az evőeszközt, és idegességemet leplezve nyúltam a poharamért. Bort kellett volna kérnem. Bort.
- Az én burkomat csak senki ne lékelgesse - feleltem végül komolyan, az utóbbi percekhez képest ridegen. Kérdezett. Hazudnom kellett volna? - Én értem, hogy az Önök családja így működik, de a miénk hosszú évek óta nem. Ebben a sakkjátszmában csak magára számíthat az ember - feleltem feszülten, mélyen a férfi szemébe nézve, hogy lássam, hogy megértette mennyire nem jó ötlet a családomat belekeverni. Főleg az anyámat emlegetni. Hiába nyílt titok ez a faluban, a teljes sztorit mégis csak nagyon kevesek tudják. És számunkra ez így jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861493#post861493][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.03.28. 21:25[/b][/url]

Talán tényleg egy másik dimenzióban él néha. Egy olyanban, ahol csend van és semlegesség. Nincsenek érzések, csak a semmi békéje. Halakként csillagjegyűként, akinek ráadásul Vízöntő az aszcendensse ez szinte már elvárás. Hajlama az elmélyülésre kicsi korától megvan. Képessége megmutatkozása előtt is befelé figyelő gyermek volt, akinek azonban mindig akad egy-egy különc ötlete, amit viszont sosem mert csak az anyjának és később öccsének elmondani. Szomorú kék szemei megrebennek, ahogy észreveszi az integető fiút. Mosolya lassan szélesedik, de annál barátibb. Kicsit megszaporázza lépteit, mire belefut a kruppba. - Hát szia! - áll meg és hajol le, hogy megérintse. Hagyja átrobogni a lelkesedést és örömöt, ami a lényből felé árad. - Nagyon fürge vagy ám, tudod! - cirógatja, majd amikor beéri őket Mézga felegyenesedik. - Szia! De jó, hogy látlak! Hogy vagy? Szüleid, jól vannak? Hogy megy a farm? - teszi fel sorban a legfontosabb kérdéseit és bár meg nem öleli a fiút, azért vállára csúsztatja kezét. Igyekszik nem engedni át az érzéseit. Nem szeretne kémkedni. Mégis ott bizseregnek ujja hegyén az emociók, készen arra, hogy Marfa utat engedjen nekik. Míg a válaszokat hallgatja végig nagyon figyelmes tekintettel nézi a fiút. Nem kalandozik el a figyelme. Tud összpontosítani, ha a helyzet megkívánja és érdekli is az akivel beszélget. Márpedig a kedves barátja szavai nagyon is érdeklik. Néha visszavágyik a farmra, ahol olyan érzése volt, hogy megtalálta a megnyugvás egyik kis szigetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861538#post861538][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.29. 19:57[/b][/url]

Érzem, ahogy szinte mindenki egyszerre feszül meg, még én magam is, és nem is nézek az apámra, mert már most is tudom, hogy mit gondol, ahogy azt is, hogy anya hangtalanul is megerősítette, mi ketten csak barátok vagyunk, és nem kell aggódnia, nyugodtan beszélgethet önmagaként. És mint látható, meg is teszi, így én, nem zavartatva magam, folytatom az evést. Miksán szocializálódtam, a feszkó az nem olyan, hogy amiatt kétségbe kelljen esnem, és éhesen kelljen ágyba mennem. Meg aztán itt van anya, aki tudom, hogy mindjárt úgyis megszólal. - Teljesen igazad van kicsikém, hajlamosak vagyunk úgy szemlélni a világot, hogy közben nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy miként élünk. Ez egy nagy hibája az emberiségnek, az önmagunkból való kiindulás. - mondtam, és azt is tudom, hogy némán kéri apámat, hogy kérjen bocsánatot tőle, és alig egy pillanattal később ez meg is történik. Az évek meg a rutin. Egy gyöngédnek tűnő nő, aki térdre kényszerít egy férfit. És még kérdezik, hogy miért az olyan lányok jönnek be, akiknek ez a speciális területük? Minden kisfiú az anyukáját keresi a nőben, akit választ.
- Úgy döntöttünk, hogy a faluban maradunk. - tereli maga felé a figyelmes Eszti, aminek őszintén örülök, mert egy kicsit legalább nem mi vagyunk a középpontban. Most már leteszem a kanalam, és illedelmesen felé pillantok én is. Látom, hogy anya szeme csillog a boldogságtól és Andris is sokkal nyugodtabb.- Kátovics Marika néninek újabb unokája születik, és azt mondta, hogy találtak neki házat ott, így egész jó áron meg tudtuk venni, mire eljön az esküvő, felújítjuk, és berendezzük, így az esküvő után azonnal össze tudunk költözni, és egyik családtól sem visszük messzire az unokákat, nekünk úgyis előbb lesz, mint Albiéknak, mert ő még nem tud szülni. - a végén kinyújtja rám a nyelvét, én meg összehúzott szemekkel viszonzom a műveletet. - Nem tudhatod, hogy mire vagyok képes, különben is, pszichológusként lehetnél kicsit empatikusabb a hátrányaimmal. Amikor megnéztük a Juniort, kitaláltam, hogy az egyik gyereket majd én szülöm meg, a másikat meg a feleségem. De Eszter állandóan kioktatott, hogy olyat nem lehet. A Mikulást és a Fogtündért is ő tette tönkre nekem. Olyan, mint azok a pici kutyák, gonosz a komplexusai miatt. - fejtem ki a véleményem Rue-nak, aki biztos, tudja, hogy mire gondolok ezzel. De azért mosolygok és rákacsintok Eszterre, amit, hogy a hangulatot fokozza, Andris viszonoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861539#post861539][b]Holló Albert - 2023.03.29. 19:58[/b][/url]

- Sajnálom, átléptem egy határt, csak szeretném, ha megerősítené magát. Az oroszlán barlangjába készül, és ott még csak meg sem próbálnak úgy tenni, mintha ártatlan bárányok lennének.  Én pedig azt szeretném, ha Ön erős lenne, ellenálló, mert értékes ember, aki sok dolgok véghezvihet, és ehhez nem kell feltétlenül élőláncba bilincselnie magát.
Hogyne tudnék a viselt dolgairól, hiszen nekem kellett utánanéznem, megírnom az ajánlását vagy az elutasítását. Nem volt könnyű dolgom, hiszen itt nem csak egy kétes hírű anyáról van szó, hanem egy lányról is, akinek szintén vitatott a múltja, és számomra, állítson a nejem bármit, és határozzon el Albert akármit, szintén vitatott a fiammal való kapcsolata. Tudják jól, hogy nem szeretem az üzlet és a magánélet keveredését.
- Az embernek szüksége van szövetségesekre. Barátokra, akik a felszínen tartják. Engem a családom tart ott, valóban magamból indultam ki, ez nem volt helyes.
Tudok én magamtól is bocsánatot kérni, nem kell arra felszólítani, de eszemben sincs sem most, sem később a feleségemnek esni. Akaratlan is megszelidít minket a veszteség, én már elvesztettem egy nagyon jó barátot, és tudom, hogy az ilyen alkalmakat, amikor Albert itthon van, szeretné boldogságban eltölteni.
- Remek hír kislányom. Rend a lelke mindennek, a házasságkötéseteket követően valóban természetesebb, hogy együtt laktok már.
Egyetlen perc nyugalom, és nem, a következő pillanatban, amikor egymásra nyelvet nyújtanak, már tudom, hogy vége is. Persze sosem veszekedtek komolyan, de nem is mondhatom azt, hogy nem valós, amit mond.
- Albert sokkal inkább az édesanyja, élénk fantáziával és gyengéd lélekkel, Eszter rám hasonlít, túl racionális, nem tud álmodozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861541#post861541][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.29. 20:38[/b][/url]

Őszintén megvallva nem csak az őszinte kommunikációhoz, de a bocsánatkéréshez se vagyok hozzászokva. Albertnek pedig egyszerre két szülője is épp mentegetőzik. Az én anyám két évre eltűnik, és még csak annyit se mondd, hogy bocsi.
- Ugyan, nem történt semmi. Addig szerencsés az ember, amíg nem kell ilyesmikbe belegondolnia se - jelentettem ki, és beleittam a poharamba. Holló professzor szavai mentén azonban kesernyéssé vált az alma lé íze a számban. Hiszen Albin kívül még csak nem is tudja senki, hogy jelentkeztem gyakornoknak. Se a családom, se a tanáraim, még Zalán se. Hogy lehetne így bárki a szövetségesem? És különben is, az elmúlt években is elvoltam pillanatnyi szövetségesekkel.
Az élőláncas résznél kicsit éreztem, hogy szorul a húrok, de nem akartam tagadni. Nem bántam meg egy pillanatig sem. Eddig ahhoz volt erőm, mostantól majd több lesz.
Mosolyogva figyeltem a testvérek marakodását, néha még mi is szoktunk így. - Nem tudom mi az a Junior - vallottam be két falat között. - Ja, az valami film? Mugli dolog - próbáltam bekategorizálni összevont szemöldökkel. - Sose néztünk TV-t - vallottam be, csak hogy egy pillanattal később felmutassam a mutató ujjam. - Nem igaz, hazudok. Az Eurovíziós Dalfesztivált minden évben megnéztük - vigyorogtam az emléket előhívva. - Az itt is megy, nem? - néztem az asztalnál ülőkre, főleg a saját generációmat méregetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861553#post861553][b]Armand Cedric Felagund - 2023.03.29. 23:57[/b][/url]

Még mindenki csak rákészül a meccsre, az a jellegzetes izgatott zsizsergő hangulat uralkodik a nézőtéren. Még mászkálnak itt dolgozó varázslók és boszorkányok a sorok mögött, fiatalok, nyári munkán: édességeket, hotdogok, innivalót árulnak nyakba akasztott kis pultjukról. Emberek kelnek fel majd ülnek vissza időnként, hogy a bentebb ülőket beengedjék a helyükre. Még mindenki arcfestése friss és nem kente el az idegességtől vagy a lelkesedéstől.
Van azért valami felemelő ebben a pezsgésben, és még azt is izgatottság tölti fel, aki nincs a hétköznapokon oda ezért a sportért.
- Hjaaj, hát elnézést kérek,  megtiszteltetés ilyen kviddicsroyalty-k mellett ülni. Szóljon, ha kér legyezést. - Széles vigyorral imitál udvari meghajlást ültében Zalán felé. Bezzeg a legjobb hely, amit ő tud szerezni valahol, az egy hely a "zenés kocsin" a PRIDE-on.
- Hát ez egy jó kérdés. Mert bár nem vagyok egy DieHard fan, de most mégiscsak hazai pályán a hazaiaknak. Ha francia csapat lenne a vendég, full kék-fehér-pirosban látnál. Mert te? - Végignéz Zalánon, hogy van-e nála valami merch, valami sapka, kiegészítő vagy bármi, ami elárulná, hogy a budapestieknek vagy a vendégeknek szurkol ma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861571#post861571][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.30. 13:58[/b][/url]

- Az simán jó - bármi is az a vízipisztoly. De benne van a nevében, hogy vízi, szóval akaratlan egy vízből készült pisztoly kerül lelki szemeim elé, mert erről volt szó egyszer Mugliismereten, de azon felül el vagyok veszve. Azt meg kötve hiszem, hogy Fanni ölne, úgyhogy csak elfogadom ezt is, és várok az ítéletemre.
Zalánra támaszkodva kelek fel a földről, mint egy két lábon járó szerencsétlenség, miközben hallgatom a szavait.
- Nem arról van szó, hogy szégyellem, csak... elég, ha az apját így látja, érted. Nem akarok rátenni még egy lapáttal, én csak... - túrok tincseim közé, majd inkább fogom be a számat. - Akkor most rohangáljunk vele. Van egy ötletem - szalad ráncba szemöldököm egy pillanatra, ami remek ötletnek tűnik, csak ki is kéne vitelezni, de igazából úgy érzem, Fanni miatt sikerülni fog.
Közben fejem fordul oldalasan, hogy végig kövessem, ahogy a macska somfordál a ház teteje felé, ahol Noisy nézelődik.
- Vajon ebből mekkora káosz lesz? - biccentek fejemmel arra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861577#post861577][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2023.03.30. 15:25[/b][/url]

X Kinézet   X Trapped   X Vajonténylegeztakarom? X Joseph

Aladár érzékelve Joseph félelmét, csak még magabiztosabbá vált. Szerette volna ő irányítani a szálakat, de ahhoz el kellett hitesse a résztvevőkkel, hogy náluk a gyeplő. A falon kiteljesedve ismeretlen alakot öltött. Sem Joseph, sem Kornélia alakja nem volt. Humanoid formája volt ugyan, azonban közel sem tűnt emberinek. A tömbön szereplő kérdés elolvasása után, ha lett volna arca, biztos felvonta volna a szemöldökét. Helyette csak oldalra döntötte fejét, akárcsak egy kíváncsi kölyökkutya s a fején megjelent egy korona sziluettje.
Hatalom. Dicsőség. Ami valljuk be, az is lenne, ha több száz év után sikerülne megtörni az Agárdik átkát és az árnyat örök kárhozatba taszítani. Ellenálló egy mocsok volt és az is marad. Tudta, hogy az a fajta feketemágia, amivel őt megidézték és rontásként zúdították az egykori nemes egyetlen leányára, nem volt hétköznapi.
A korona köddé vált s a lény lassan körbenézett. Josephtől Kornélián át Diabolira. Aztán újra az öregen állapodtak meg nem létező szemei. Nem tudott róla semmit, fenntartásokkal kellett kezelnie. Nem akart vele mindent megosztani, vajon mennyi kára származhat belőle? Óvatosnak kellett legyen, bár az állapotából kikövetkeztetve jobb körülményekhez szokott a jelenlegitől. A hamis hatalom, melyet ígért neki biztos kecsegtetően hathatott. Nőkkel, pénzzel és elismeréssel járt. A nyomorult halandókat pedig a pénz, szex és az elismerésre való vágyakozás hajtja. Kit ez, kit az. De itt megunta a bájos társalgást, a kevesebb  néha több. Alakját vesztve, lassan húzódott vissza ugyanazon az úton Kori mögé Joseph lábai mellett. Szerette volna megérinteni, de nem. Hamar lebukna, hogy csak szórakozik velük és saját malmára szeretné hajtani a vizet. Még nem cselekedhet. Még nincs itt az idő. A lány testének erősödnie kell. Amíg ez nincs meg, felesleges komolyabb lépéseket tennie.
- Azt hiszem... megunta - találgatott a lány, ahogy válla fölött a mögé vetülő sötétségre pillantott. Egész természetesnek is tűnhetett volna, ha nem tudná, ez  egy értelmes lény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861707#post861707][b]Mester Adrián Dominik - 2023.03.31. 14:21[/b][/url]

Dolgozóasztalának támaszkodva, szinte pislogás nélkül bámul ki az ablakon. Ujjai lustán pihennek a legutóbb olvasott szavak után haladása indikátoraként az asztalon heverő nyitott dosszié tartalmán, meg sem próbálja leplezni azonban, hogy gondolatai teljesen máshol járnak. Elméjének bejárhatatlan mélységeiben kutat emlékek után, melyek közül egy igen tetemes mennyiség még csak nem is a sajátja; munkája révén ugyanis épp eleget időzik mások tudatában. Hogy aztán a legtöbb megszerzett információt valamilyen - erkölcsileg abszolút megkérdőjelezhető - módon hasznosítsa, vagy megszabaduljon tőle előbb-utóbb. Azt mondják, minél többször idéz fel valamit az ember, annál homályosabbá válnak a részletek. Lehet ebben némi igazság, a kellően régóta dédelgetett foszlányok esetén már kihívás megállapítani, saját tapasztalatról van-e szó.
Lényegében végigkövethető, ahogy tekintete újra a valóságra fókuszál a hangos csapódást követően egy természetellenesnek ható, hosszúra nyújtott pillanat alatt. Mégsem tépheti ki magát merengéséből csettintésre holmi külső ingerekre, ügyelnie kell elméje épségére.
Hallgatózik. Nincs humora Yezebel unaloműzés címszóval ellátott bármiféle színjátékába csöppenni, hát még ezek esetleges mellékszereplőivel találkozni. Nem hall azonban semmit és nem is érzékel más tudatot a házban. Gyanús. Rossz érzése van.
Ami be is igazolódik, amint kiérve a nappaliba meglátja a kanapén heverő ifritet.
- Mi történt? - A kérdés követelőző élén tompít a hangjába vegyülő pillanatnyi aggodalom, aminek helyét szinte azonnal átveszi az egyelőre épp csak felparázslani látszó düh. Ugyanis nem szükséges az ifrit elméjében rövid távon még számára is garantáltan migrént okozó kitérőt tennie ahhoz, hogy elég konkrét sejtéssel éljen legalább egy kérdésben: ki tette. Az orvosságokat tartalmazó ládikát magához véve lép társához, azonnal felpattintva egy fájdalomcsillapító bájitalt, finoman Yezebel tarkója alá nyúl, hogy segítsen támasztani, miközben az ajkaihoz emeli a főzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861819#post861819][b]Yezebel - 2023.04.01. 01:36[/b][/url]

Meghalni úgysem fog ennyitől, ezzel vigasztalja magát. Csak átmeneti kellemetlenség ez az egész semmi más. Legalább fáj. Jobb, mint a vesseljébe zárva évtizedeken és századokon keresztül. Semmi érzés, semmi inger, semmi szabadság. Ahhoz képest még így vérezni sem olyan rossz.
De azért akárhogy is akarja bagatellizálni: de rossz.
- Aaa, Dominic, hát itt vaagy.
Reszelős a hangja, ami egészen logikusnak is tűnik, látván a torkán az ujjnyomokat. Valószínűleg olyan erősen szorították, hogy a hangszálai sem maradtak teljesen sértetlenek. A lusta macska mosoly sokkal könnyedebbnek és kecsesebb gesztusnak tűnne, ha nem kísérné felbugyogó vér a sebeiből és annak fémes szaga.
Villás farka ritka módon élettelenül lóg le a kanapé oldalán és csak azután mozdul meg kicsit, hogy nagy nehezen leerőlteti az első kortyokat a bájitalból. A legelső korty visszajön, a torkát hirtelen éri, hogy valamit megpróbál lenyelni és ösztönösen ellenkezne. Végül egy-két perc elteltével már kevésbé reszelős hangon és valamivel életteltelibben szólal meg.
- Hát ez nem túl elegáns. El ne mondd senkinek. Oda lenne a hírnevem. - Elmosolyodik és fejét Dominic tenyerébe hajtja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=861820#post861820][b]Hollósi Zalán - 2023.04.01. 05:18[/b][/url]

 Vigyora elszerényedett, úgy hessegette el a viccelődést, mert még elképzelni is nevetséges volt, hogy ő itt nagy arcnak számítana. Csak régóta mozgott seprűlovagló körökben. Már egészen kicsi kora óta kihozták őt a fontosabb, nagyobb volumenű meccsekre. Ez alól az angol liga csapatai sem voltak kivételek, hát még a Montrose szarkái. Idáig csak egyszer látta őket élőben, mikor Ausztria ellen csaptak össze még sok évvel ezelőtt.
 - Szégyen, vagy nem szégyen, de... - lehúzta pulóvere cipzárját, amin ott virított a jellegzetes madár, fekete-fehér tollazattal. Feje mozdult egyet a vásznon, ahogy Armand irányába fordult, hogy sötét szemeivel felmérje - nos szegényes, kétdimenziós lehetőségeihez mérten - a rellonost.
 - Zalán! - hajolt ki kiabálva az öreg holló a korláton. Mikor fia riadtan felkapta a fejét, fojtottabb hangon hozzátette. - Megbeszéltük, hogy ezt most nem!
 - Apa, ne csináld már, még Maris is be van öltözve - mutatott akadékoskodva a sor végében egy pufók, szemüveges boszorkány irányába. Pólójának hátáról a Budapesti csapat címere köszönt vissza, arcán magyar színek terelték el a figyelmet hiányos fogazatáról, ahogy éppen mosolyogva útbaigazított másokat a helyük végett.
 - Hazaihoz - szűrte ki türelmetlenül a fogai között a férfi, majd ingerülten dörzsölt egyet állán, ujjai ébenfekete szakállába túrtak, hogy nyugottabb hangulatot erőltessen magára. Nekiállt az egyik technikusával diskurálni inkább.
 Zalán duzzogva tette keresztbe karjait maga előtt, amitől a szarka sértődötten nyújtogatni kezdte a nyakát.