31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dobó Linnea
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 18. 22:37 | Link

Elektra

Elgondolkozva hallgatom éjjeli beszélgetőtársamat. Néha meglepő, mennyire átlagos dolgok is léteznek a varázslóvilágban. Valahol azt hittem, itt mindenkinek olyan munkaköre van, amiről egy mugli még álmodni sem mer, és most ettől valahogy az egész szitáció és varázsvilág sokkal inkább valóságosnak és normálisnak tűnik, mint eddig. Hiszen még riporterek is vannak.
- Melyik volt az érdekesebb? - kérdezek vissza. Nem akarok  túl személyeskedő lenni, bár nagyon érdekelne, hogy miért hagyhatta ott a helyszíni tudósítást. Visszafordulva a graffitihez, újabb és újabb színeket viszek fel, már nincs olyan sok hátra belőle, sőt.
Gondolkodás nélkül hátrálok egy lépést, ahogyan ő  közelebb jön. Semmi gondom vele, szimpatikus, egyszerűen csak rossz berögződés - eleve a finn hagyományok miatt cseppet távolságtartóbb vagyok, másrészt pedig a nyolcker után az ember lánya szeret tartani pár lépést mindenkitől. Mintha egy fokkal erősebben érezném a festék illatát. De be kell vallanom, hogy van igazság a szavaiban - bármennyire is nem érdekel, mennyire fogadnak el a többiek, hosszú évek lesznek ezek úgy, hogyha egyáltalán nem is próbálkozom, és a felvetése erősen csábító volt.
- És ezt hogy lehetne elérni, hogy legálisan fessek az iskolán belül? - kérdezek rá a mondanivalója számomra leginkább ingatag részére. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy nem büntetnének meg, ha bent elkezdenék dekorálni. Értem én, hogy nem a legjobb módszer az éjszaka közepén kint keringeni, de akkor éppen megfelelő megoldásnak tűnt, hogy kiszakadjak. Viszont látszólag hozzá van szokva ahhoz, hogy tanácsokat ad, vagy legalábbis nagyon jó benne, mert én is elkezek hinni abban, hogy tényleg van b verzió. -Amúgy dolgoztál pszichológusként is? - vetem fel, félig elviccelve az egészet, félig komolyan.
- Elektra.. szép név - jegyzem meg - Olyan görög feelingje van.

Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. június 18. 22:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Kolumnista - Igazságvadász
offline
RPG hsz: 363
Összes hsz: 613
Írta: 2020. június 18. 23:20 | Link

Linnea részére


Az éjszaka csendjében az a jó, hogy meghallja az ember azt is, amit napközben talán észre sem venne. Elektra tanult hallani. Kihallani a szavak mögött rejtőző szándékot, a hangokba rejtett érzelmeket és tanult látni. Meglátni az arc kiszögelléseiben a származást, kifigyelni a mozdulatokból a cselekedeteket és a történésekhez való viszonyulást. Ezért nem lepi meg, hogy a lány hátrál. Távolságot tart. Jó szokás, főleg az ő helyzetében. De azt is érzékeli, hogy a kíváncsiság legalább olyan domináns most az ifjú művészben. - Az oknyomozás - válaszol hangjában nevetéssel - Olyan kalandokban volt részem, hogy el sem hinnéd - kis szünetet tart és megmozgatja a nyakát nagyot nyögve ezzel is érzékelteti, hogy ő bizony már nem épp mai bútordarab - Manapság már jobban szeretek interjúkat csinálni - bólogat lebiggyesztett ajakkal és kicsit eltűnődve. Ezután felvet egy ötletet, ami láthatóan elgondolkoztatta a lányt. Olyannyira, hogy kérdezzen is felőle - Először vesd fel a házvezetődnek - javasolja, miközben beletúr hosszú sötét hajába - Légy őszinte és mond el, hogy szeretnél helyesen cselekedni és mivel művész vagy ezért azt találtad ki, hogy kifestenél pár termet - néz az egyre szebb alkotásra - De arról ne szólj, hogy ma kinn jártál. Ne vágd el magad alatt a fát azelőtt, hogy felmásznál a tetejére - hangja bölcsen cseng, ám amikor Linnea újabb kérdést tesz fel fejét rázva ismét felnevet - Nem-nem, csak jól ismerem az emberek viselkedését és én sem voltam az a minta Rellonos annak idején - löki el magát a fától és kicsit távolabb sétál. Kezd fáradni. Ezért úgy dönt ajánlatot tesz a lánynak. - Figyelj, mára tedd talonba a flakont. Visszakísérlek a kastélyig, beszélgetünk és közösen kifundáljuk, hogy pontosan, hogy is festhetnél anélkül, hogy ki kellene szökdösnöd. Rendben? - kérdésében anyai jóindulat és némi elgyötörtség vegyül. Ilyenkor már lezuhanyozva, pizsamában szokta olvasni az altatónak használt épp aktuális romantikus könyvét. A lány azonban még mielőtt felelne megjegyzést tesz a nevére. - Mert az, görög. A felmenőim egy része onnan származik - ad magyarázatot, majd megvárja a lány válaszát. Amennyiben Linnea beleegyezik valóban betartva szavát addig kíséri a tanoda épületének közelébe, míg azt a lebukás veszélye nélkül teheti. Ezután veszi csak hazafelé az irányt, s miután megérkezett első dolgaként Imolához siet és puszit ad az igazak álmát alvó gyermeknek, aki mindennél fontosabb a számára, majd ő maga is nyugovóra tér.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2020. június 18. 23:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elektra
Dobó Linnea
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 21. 21:05 | Link

Elektra

Egyre jobban kíváncsivá tesz beszélgetőtársam élettörténete, főleg, hogy mit is érthet azalatt, milyen kalandokban volt része a munkája során. De mivel már így is sokkal többet elmondott, és sokkal... személyesebb hangnemet ütött meg, mint én tettem, ezért rövid hezitálás után úgy döntök, beletörődök ennyi információba a témáról. Majd ha egyszer véletlenül még összehoz vele a sors, talán kifaggathatnám, viszont nem ilyen formában, szinte még teljesen ismeretlenül.
- Jól hangzik - ismétlem meg újra - , egy csomó ember életét megismerheted - teszem hozzá elgondolkozva. Biztos, hogy nem egy nekem való munka lenne, tekintve, hogy néha az alapvető társalgások sem úgy sikerülnek, ahogyan szeretném, viszont mindenkinek megvan a maga sztorija, amit megkapó lehet hallgatni és tudatni a világgal.
Elektra ötlete nem hangzott rosszul, sőt, szinte már egy teljesen logikus lépésnek tűnik. Nem igazán ismerem jól a házvezetőt, de az első benyomás alapján nem tűnt emberevőnek, talán jól kezelné az egész "alkotni akarok mindenféle üres falra" helyzetet.
- Persze, nem is gondoltam, hogy ezt elmondanám - biccentek a fa felé De köszönöm a segítséget, lehet megfogadom. Ha nem jön be, még mindig él a kiszökés opciója - vonom meg a vállam vigyorogva. Rellonos volt? Ez meglepett.
- Várj egy pillanatot, de amúgy oké - felelem az ajánlatára. Gyorsan húzok még pár színes árnyékoló csíkot a fára. Végigmérem. Nem tökéletes, de majdhogynem teljesen kész van, és eléggé felismerhetőnek tűnik. Ha mást nem, most legalább hagytam magam után valahol egy kis nyomot.  Mivel Elektra hangja elég fáradtnak tűnik, hallgatok rá, összeszedem a flakonokat, és visszadobálom a hátitatyómba.
- Mehetünk - nézek a lányra, és felkapom a cuccomat.- Sajnálom, hogy eddig feltartottalak, de azért örülök neki, hogy maradtál velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 22. 10:56 | Link

Szélvész Szalamandrák alakuló
Olívia


Szóval csapatkapitány. Azt hiszem, hogy egy kicsit túlzásba eshettem, amikor Volkov professzornak a motivációimról beszéltem, mert egyből csapatkapitánnyá tett. Megvallom őszintén, egyrészről igen elégedett vagyok, hogy én, Vajda Olívia csapatkapitányként jelenhetek meg a pályán, másrészt van két tényező, amitől azért kicsit nagyon remegnek a térdeim. Az egyik, hogy egy csomó fiú csapattársam lesz, legalábbis az alapján, amit a válogatón láttam, másrészt a másik csapat kapitánya a példaképem, Layla Robillard. És akkor ne legyek ideges, ugye?
Ricsit megkértem, hogy jöjjön el velem, mert még nem vagyok nagykorú a mugli világban, és vegyen nekem alkoholt - tök ciki, tudom, de tele vagyok hátrányokkal - és ezekkel felszerelkezve, idegesen a lebukás veszélyétől, hogy itt alkohollal teli táskával mászkálok, jutok el a faházig. Oké, az első lépés megvan, illetve a harmadik, mert először alkoholt vettem, aztán baglyokat küldtem a leendő csapattársaimnak, és most itt vagyok, hogy kipakoljam az üvegeket, a rágcsát. Azt hallottam, hogy a kviddicsesek csinálják a legjobb bulikat, szóval ez most az első lépés, ugyebár.
Mivel van még egy bő fél órám a megbeszélt időpont előtt, gyorsan feldobok pár díszt - lányból vagyok, de ítélkezz -, kipakolom az innivalókat a rágcsákat és egy kicsit összekapom magam is, hogy tényleg úgy nézzek ki, mint egy ember. Rendben leszek. Komolyan. Felelősségteljes felnőtt vagyok, egy Vajda, aki most sok nála nagyobb hímneműt fog koordinálni. Profi vagyok. Esküszöm. Hogy én mindig belekeveredek valamibe!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Burton
Mestertanonc Navine (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 101
Írta: 2020. július 23. 01:08 | Link


kell a sport; illusztráció


Mivel órákig ülök sokszor egy helyben, nem épp a legkényelmesebb tartásban, tunyulok el néha az egész közben, előtt, vagy csak képtelen vagyok mozogni valami fura, ébrenléti paralízis miatt, valamit nem árt, ha mozgok is. Van bent egy terem, telis-tele padokkal és súlyokkal, de valahogy az sem az igazi. Amit találtam sem az, de ez tűnt a legaktívabbnak, mert őszinte leszek, nem érdekelnek a köpkövek és sakkozók észjárásai, nem is sport, semmi az, csak felidegesítene és ott hagynám. Én nem vagyok logikus, hektikus a gondolkodásom, egyszer fent, nagyon fent, majd középen, lent, aztán meg ott van a fura állapot és a többi, szóval, lehet semmire sem fognak menni velem, ám legyen. Majd kialakul, ez még csak ilyen, hogy is nevezik, igényfelmérés. Valami olyasmi. Megnézzük egymás arcát, előre eldöntődik, ki kit nem kedvel, kivel akar nagyon együtt mozogni, aztán ha mégis működik a rakás együtt, akkor csodálatos.
Kisebbnek próbáltam én a focit, csak a térdem mégsem bírja annyira a futást, véznább voltam, ami rajtam van hús, az más miatt, magam miatt, hogy ne legyek tohonya és hatalmas, mint egy kint megismert és élő alak, aki lassan bútor lesz a saját házában és mindenhol kitölti. Aztán fene tudja, néha annyira fáj, hogy felöklendezek mindent és mint valami kórság, úgy mar folyamatosan, ma azonban úgy érzem, ezek egyike sem veszélyeztet. Egyelőre. Fogalmam sincs mit akarnak, hogyan akarnak, felöltözöm, Vivi segít, kék, zöld, sárga, ezek vagyunk mi, külön-külön, meg együtt, mókásnak találom, ide pedig jó lesz. Mivel bizonyára nem este nyolcig tartó pizsiparti, én készülök mindenre. Egyelőre a sárga dzsekit csak karomon lógatom, de majd jó lesz, ha csíp az este és hazafelé igyekszem.
Faház. Egyelőre efelé teszem, és bár furcsállom, de egyben érdekes is. Meghívóm is van félig, zsebemben pihen összehajtogatva, nem tisztje a lánynak, hogy ismerje ábrázatomat. Persze, egy háztársam magyarázta el, hogy ezt tényleg merre találom, de ennyi belefér, keveset vagyok én ahhoz erre. Aztán el sem tévedek, ilyen a szerencsém, meg az is, hogy szinte senkit se látok. Első lennék? Meglepő, az idő relatív, de inkább pontosan vagyok, mint előbb és később. Most már mindegy, hiszen távolabb számoltam a helyet, meglátszik, nem a matek az erősségem. Köhint egy aprót, belépkedve nézek körbe a díszítésen, a kínálaton, majd arcomra kerül a mosoly, ahogy közelebb lépkedem hozzá. Vajda. Az ő neve sokat ér, úgy hallottam, vigyázni kell rá majd odafent is.
- Hello, én volnék Alex – lépek elé és nyújtom kezem, hogy megrázhassam, vagy csak fogjam pár pillanatig az ujjait kínos csendben. Ahogy sikerül. - Remek lett a hely, és csodásan festesz ma. Szóval... mennyire jöttem korán? - a dzsekit egyelőre félreteszem, biztos helyre, de hogy lássam is. Kellenek a színek a végére, de most meggyulladnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 1231
Írta: 2020. július 25. 16:10 | Link

Te
Először igazán


Miután összefutottak a folyosón, a következő egy órában azon agyalt, hogy vajon hova vigye el Rarát. Amikor nagy menő módjára mondta neki, hogy van egy ötlete, akkor igazából nem volt. Csak annyit tudott abban a pillanatban, hogy kettesben akar lenni a lánnyal, lehetőleg olyan kellemetlen emberek nélkül, mint a folyosós srác.
Kisvártatva kitalálta, hogy ismer egy igazán jó búvóhelyet. Már csak a meglepi részt kellett kitalálnia. Így - bár nem büszke rá -, ellógta a következő órát, átöltözött és kiszökött, hogy elrendezze a terepet. Elment egészen Bogolyfalvára, hogy bevásárolja a szükséges eszközöket, és gyorsan bedobva őket a helyre, már sietett is a megbeszélt találkozóra. Kényelmesen elhelyezkedett az egyik ablakpárkányban, és csak akkor bújt az ólmos oszlop mögé, ha az egyik tanár látta meg közeledni. Az ő tudásuk szerint Zsombornak most a navine berkein belül kéne feküdnie és majdhogynem haldokolnia. Majd holnap azt mondja, szimpla gyomorrontása volt, de mára már jobban van. De ehhez az kellett, hogy senki ne vegye észre.
- Hol van már? - kérdezte magától a fiú, ahogy már az utolsó órára siető gyerek is elhaladt mellette. Ennyi ideig nem tarthatták bent őket a tanteremben, hát elkésnének, akiknek még van órája...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 678
Írta: 2020. július 25. 16:30 | Link


outfit|az első


- Francba! - A szempillaspirál úgy hullott a földre, mintha ez lett volna a mozdulat célja. Nem volt egyértelmű, hogy az izgalomtól, vagy a dühtől remegett, az viszont biztos volt, hogy ez vezetett szegény szeretett spirál csúfos eséséhez. Késésben volt, nem tudta mit vegyen fel, kifogyott a szempillafestéke és amúgy is, semmi sem úgy alakult, ahogy eltervezte. Fejben tök jól összerakta az utolsó óráján, hogy mit akar felvenni, persze nem találta azt a ruhát. Akkor átöltözött, de abban meg magának nem tetszett. Következett még három-négy összeállítás, az egyik túl sok volt, a másik túl kevés, mire végre megtalálta azt a hosszú sárga szoknyát és egyszerű fehér pólót. Magára kapta a fehér edzőcipőjét, hogy ne keltsen nagyon hivatalos hatást és hogy egyszerűbb legyen végigrohanni az iskolán. Aztán gondolta az már igazán semmiség lesz, hogy kicsit ráerősít amúgy sem rövid vagy szőke szempilláira, csakhogy negyed óráig tartott annyi festéket kivarázsolnia belőle, hogy ne legyen felemás a tekintete.
Természetesen igaza lett, mikor néhány órával azelőtt azt jósolta, hogy csúnyán el fog késni. Mérges volt magára, amiért a hiúsága érdekében ennyire megvárakoztatta szegény fiút. Végül is csak az út háromnegyedét tette meg futva, utána visszaváltott sétálásra, hogy ne kifulladva, vöröslő fejjel, kócosan jelenjen már meg, ha egyszer végre odaért.
- Ne haragudj, de feltartottak a szobatársaim - füllentette bűnbánó mosollyal. Ezt egyszerűbb volt kinyögnie, minthogy eddig készülődött. Így kevésbé érezte magát rosszul. - Merre megyünk? - érdeklődte meg az útvonalat Kíváncsi volt, miféle zseniális ötlettel állt elő a göndör ezúttal. Mert abban nem kételkedett, hogy valami egészen zseniálisat talált ki ismét.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. július 25. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 1231
Írta: 2020. július 27. 19:44 | Link

Te
Először igazán


Újabb közeledő ember zajára lett figyelmes, ám ezúttal tudta kihez tartoznak. Apró, de fürge lépések egymásutánja, lopva hol ugorva egy picit csak a gyorsaság kedvéért. Rara.
- Késtél - állapította meg Zsombor, de hangjában nem volt megrovás. - De tudod... rád mindig megéri várni - nyomott egy puszit a lány homlokára, és megfogta a kezét. A mesét a szobatársairól annyira nem vette be, mert aki így néz ki, nem foglalkozhat egyszerre a külsőjével és másokkal is. Vagy legalábbis nem ennyi idő alatt. De hagyta, hogy a lány abba a tudatba maradjon, hogy sikerült kibeszélnie magát.
- Egy olyan helyre, ami sokat segített, amikor még nem voltam....
- egy pillanatra összeszorította a száját, ahogy elgondolkodott a szavon. - ... olyan mint most. - Először a normális ugrott az agyába, de rájött, hogy elég túlzás lenne magát teljesen épnek neveznie.
Közben elkezdte vezetni a lányt befelé az erdőbe, egészen addig a titkos kis fáig, melynek ágai között megbújt a ház. Az ódon kis otthon úgy csillogott teljes pompájában, mintha soha nem hagyta volna el. S habár esze vissza-vissza révedt arra az időszakra, már teljesen idegenként kezdte azt megélni. Ő volt, de mégsem annyira. Se Nem Zsombor, se nem Márton. Ő csak egy Csonka gyerek.
- Amikor meséltem neked a szüleimről, biztos említettem, hogy az egész egy viharos éjjel történt. Szóval jó sokáig rettegtem tőle. És egyszer megtaláltam ezt a helyet - mutatott fel a fa ágai között. Mostanában már sokkal egyszerűbb volt beszélnie a múltjáról. Rara megértette őt, és érezte, hogy ha nehéz is, neki megéri elmondani mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 678
Írta: 2020. július 27. 20:07 | Link


outfit|az első


Szégyellte magát eléggé anélkül is, hogy a fiú szóvá tette volna, de ezek után aztán végképp csoda volt, hogy nem borult lángba az arca. Hogy szó szerint vagy csak képletesen, azt inkább ne is firtassuk. Megnyugvással teli mosolyra görbültek ajkai, hogy a kedves szavak, a puszi vagy az összekulcsolódó ujjaik hatására azt talán ő maga sem tudta.
Fel tudta fogni, hogy mennyit jelenthet ez a hely a fiúnak, és igazán hálás volt, hogy most őt is elviszi oda. Bár azt már el sem tudta képzelni, hogy mit keresnek az erdőben. Úgy gondolta, hogy talán az erdei menedék felé tartanak, de aztán rá kellett jönnie, hogy az az út, nem ez az út. Néhányszor mikor a távolban megreccsent egy-egy faág, vagy zizzentek a lombok egy hajszálnyival erősebben szorította Zsombor kezét. Ha igazán töredelmesen bevallotta volna fél egy kicsit az erdőben, de úgy gondolta, hogy fényes nappal ketten csak biztonságban vannak. Végül is, mi árthatott volna nekik?
Kicsit nehezen vette észre, hogy ott fent az ágak között az folt nem csak egy folt, hanem egy aprócska házikó. Szemüveg nélkül olyan távolra már nem látott valami jól, de azért rövid megfigyelést követően már egészen ki tudta venni a formákat.
- Szeretnél te előre menni?- Valahol egy kicsit irigy volt a fiúra, ugyanakkor örömmel töltötte el, hogy neki sikerült leküzdenie ezt a félelmét. Legalábbis a szavai alapján Sári így vette le. Ő bármit megadott volna, ha szabadulhat a viharfóbiájától, de az évek múltán nem hogy csökkent, sokkal inkább erősödött a félelme. Sosem tudott teljesen konkrét választ adni, ha megkérdezték, hogy mégis mi olyan ijesztő benne. Hogy a hangos zajok, vagy a természet elsöprő eleje riasztotta-e meg egy megoldatlan rejtély maradt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2020. július 28. 01:29 | Link

Domonkos
Ne kiabálj!
Ruha

Lassan haladok a sáros úton. Szerencsére voltam elég okos ahhoz, hogy bakancsot húzzak, így harisnyám és lábam tiszta mard. Meggyorsítom a lépteimet, és kissé sietősebben haladok tovább az erdei úton. A faházat legnagyobb örömömre üresen találom, így felmászva el is helyezkedem az egyik babzsákon. Cipőimet kulturáltan ledobom, ezzel kényelmesebbé téve magamnak a helyzetet. Lábaimat keresztbe rakva felhúzom. Kényelmesen elhelyezkedem, majd táskámból kihalászom a füzetemet és egy tollat. Írni kezdek. Először csak egy sort. Azt az egyet, ami már napok óta érik bennem. Egyik éjszaka fogalmaztam meg, mikor nem tudtam aludni. Az első sor után azonban elakadok, és csak nem akaródzik folytatódni a történet. A tollam végét rágva kibámulok az ablakon. Az enyhe szél rángatja a fákat. Az idő kezd kicsit lehűlni, és fülledt is a levegő. Lehet, hogy esni fog? Na de, vissza a történethez. Ismét a papírra helyezem az íróeszközt és lassan írni kezdek. "Fejét óvatosan felemelte, és..." És mi? Az agyamban mintha gát épült volna. Semmi nem jut az eszembe. Hátra hajtom a fejemet, és aprót nyögök nagy szenvedésemben.
- Gondolkozz! Gondolkozz, Betti! - motyogom magamnak.
"Fejét lassan felemelte, és megpillantotta Őt! Ez az! Mint gyors folyó a gáton, a gondolatok úgy zúdulnak át az agyamban lévő falon. Egyszeriben teljesen kirajzolódik a történet a fejemben, és írni kezdek. A szavak gyors egymásutánban jelennek meg a papíron. Mint annyi más alkalommal, most is teljesen elveszítem a kapcsolatot a valósággal. Számomra már csak a történet világa létezik, való világ valahol a messzi távolban rejtőzik előlem.
Csak akkor eszmélek fel, amikor recsegést hallok. Valaki mászik felfelé?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss-Herczeg Domonkos
Diák Navine (H), Negyedikes diák


#Királykondor
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 163
Kedves Betti
Írta: 2020. július 28. 20:44
| Link

A nap sugarai tűztek be az ablakon


A tanórák mind ugyanúgy telnek; a professzor hangja kivehetetlenül mosódik össze a diákok halk sutyorgásával, a táblán megjelenő képletek és magyarázaton érthetetlen zagyvaságnak és lényegtelennek tűnnek. Kezében serceg a penna, ahogy cél nélkül szánkázik az előtte heverő pergamenen, azt a kósza illúziót keltve, hogy figyel, hogy a többiekkel együtt dolgozik és tanul. De őszintén szólva, alig képes bármi is felkelteni a figyelmét. Minden órán csupán
a maga előtt lévő üres padra bámul, próbálja odaképzelni öccsének talárba öltöztetett testét, piszkos szőke tincseit és a mosolyát, aminek jelentését csakis Domi tudhatta az adott pillanatban. De a szék üres volt.
Valamiféle kimondatlan egyezség született évfolyamtársai között, hogy szabadon hagyják azt a helyet. Kedves gesztusnak tartja, de szükségtelennek. Hisz már sosem foglalhatja el Teó azt a helyet, csak a hiánya szorítja össze a szívét és mar a húsába minduntalan, mikor rápillant az ablakon beszűrődő aranyos fénycsík által megvilágított helyre. Mintha angyali glóriát próbálna rajzolni fivére szőke fejére. Elviselhetetlen.
A saját életedet éld Dom, ne az enyémet kutasd.
Órák után kirobbant a kastély fullasztó tömegéből és fejhallgatóval a fején indult el a közös helyük felé. A zongora éles és egyszerre lágy hangja kiűzött minden gondolatot a fejéből, csak a gyász csontig hatoló hidege volt kéretlen útitársa. Lépteit zaját elnyomta a fülében doboló zene ritmusa, ajkai között lehelete is némán járt-kelt. A faház elé érve megtorpant és úgy nézett fel a magasban az épület roskatag falaira, mintha épp az imént dobták volna ki onnan és visszavágyna a kellemes melegbe. Az emlékek úgy szaggatják a bensőjét, mint vitorlát az ordító orkán. Elviselhetetlen.
Halkan zihálva lépked felfelé, egyre közelebb és közelebb a nevetések és a közösen eltöltött percek színhelyére. Az ajtó végül panaszos sóhajjal engedi útjára és Domi nagyot nyelve lép a napfény áztatta kis térbe. Tekintete egyből a barna kobakra siklik, amit a nap sugarai arany glóriába vonnak. Egy tünékeny pillanatra megáll az idő, lélegzete bennreked, ami gátat vet a hömpölygő érzelmek összemosódó árjának. A pillanat hamar tovatűnik, a valóság a lelkébe mar. Feketéi alig időznek a lányon, csupán némán biccent, ha ránéz, majd a falnak dőlve áll neki keresni valamit a tekintetével. Valamit a falakon, a beléjük vésett emlékekben. Valami, ami csak az övék. Az övék volt.
Utoljára módosította:Kiss-Herczeg Domonkos, 2020. július 28. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2020. július 29. 00:27 | Link

Domonkos
Ne kiabálj!
Ruha

Csak a testem van a kis erdei faházban, az agyam meg valahol teljesen máshol. Gondolatban messze, Nagy-Britanniában járok, valamikor a 19. század végén. Fejemben éppen egy átok által ketté törött fa reccsenése hangzik. A hanghoz viszont valami más is társul. Valami sokkal hangosabb, élethűbb. Beletelik pár másodpercbe, míg rájövök, hogy az a hang bizony nem a fejemben szólt, hanem a valóságban. Visszatérek a jelenbe, és lassan felemelem a fejem. A létra nagyokat reccsenve küzd, hogy meg tudja tartani azt aki éppen igyekszik fel rajta. Az ajtóban egy szőke kobak jelenik meg, majd lassan a hozzá tartozó test is. A fiú szörnyen ismerősnek tűnik, de nem jut eszembe honnan.
- Szia - válaszolok a biccentésre csendesen.
Majd ismét a papíromra nézek, és folytatom az írást. Nem úgy tűnik, mint aki beszélgetni kíván, így nem is zargatom. Eltelik 5-10 perc, míg csenben ülünk egymás mellett, és mindenki csinálja a maga dolgát. A gondolataimat azonban nem tudom teljesen visszafordítani az íródó történetemre, és visszakalauzolni Skóciába. Egyre csak azon gondolkodom, ki lehet a srác, miért annyira ismerős. Persze ebben a kastélyban éjjel-nappal össze vagyunk zárva, így könnyedén meglehet, hogy elmentünk már egymás mellett, egymás mellett ültünk reggelinél, közösen várakoztunk egy tanárra. De nem. Egyik szituációra sem emlékszem, ahol ez a szőkeség lett volna mellettem. Talán levitás és a klubhelyiségben találkoztunk. Igen, ez már ismerősebb. Hogy is hívják? Mintha valami "T" betűs neve lenne. Tomi? Vagy Tivadar? Nem, nem, valami más volt. Teó! Ez az!
Ekkor, mint villám hasít belém a felismerés. Természetesen hozzám is eljutott a hír, hogy a múlt nyáron elvesztettünk egy levitást. A gyomrom egészen apróra szűkül össze, ahogy rájövök, hogy ez a fiú bizony Teó egyedül maradt ikertestére. Pár percig csak ülök ott, a szemem sarkából a srácot figyelem. Nem ismertem nagyon a testvérét, de emlékszem, egyszer kisegített egy házi dolgozatban, mikor elakadtam azzal. Mindig nagyon kedvesen mosolygott mindenkire, és akik ismerték, igen bátornak is mondták.
Hirtelen felállok. Lassan leteszem a holmimat, és óvatosan a fiú mellé sétálok.
- Szia - köszönök rá ismét, most már beszélgetés indító jelleggel. Intek is egyet, hogy felfedezzen, ha esetleg nem hallana a zenétől. - Én Betti vagyok, levitás másodéves. És te? - kérdezősködöm csak, hogy ne a semmiből induljunk. De aztán rátérek a lényegre, mert úgy érzem, nincs értelme tovább hárítani. - Te vagy Teó testvére, igaz? - próbálok tapintatos lenni, de egy ilyen téma nehéz, akárhonnan közelíti is meg az ember. Ha pedig valaki tudja, mi a gyász, az én vagyok. Na meg sokan mások is ebben az iskolában. A varázslótársadalomnak sajnos sok veszteséggel kellett szembenéznie az idők során, és még most sem teljesen veszélytelen mágiával élni, még ha most már nem is a mugliktól kell félnünk. Abban reménykedem, hogy tudok beszélni a fiúval, és esetleg tudok segíteni neki. Talán egy másik diák jobb hallgatóság, mint egy terapeuta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 1231
Írta: 2020. július 29. 02:30 | Link

Te
Először igazán


Ahogy megpillantotta a faágak között kikandikáló deszkákat, először fogta el valami, amit legjobban lehetett hasonlítani az otthon érzéshez. Nem volt teljesen olyan, mégis kissé megmelengette a szívét. Érezte ahogy a lány közelebb bújik hozzá, és arra gondolt vajon megérdemli-e ezt az egészet. Mikor legutóbb járt itt, még szét volt esve. Az elméje megborult, volt egy nevelőapja, aki végül becsapta. Semmi biztos az életében. Most pedig van egy választott családja. Rara, Tom és még Laura is. Nem is kellett neki több.
- Ha szeretnéd - mosolygott a lányra, és elkezdett mászni. A tetején megvárta Rarát, és a kezét nyújtotta, hogy felsegítse a végén. Végül bemehettek a kis egyszobás bunkerbe.
- Nem sok, de legalább itt senki sem fog zavarni minket. Különleges dologgal készültem neked - nézett titokzatosan, majd az egyetlen kis asztalhoz sétált. A méretéből kiindulva valószínűleg nem is azért volt itt, amire a göndör készült, de ez őt természetesen nem állította meg. Leült a földre, ugyanis így volt rendes magasságban nekik, és levette az összehajtogatott takarót a tetejéről. Így felfedve a titkot. Egy hatalmas pizzás dobozt. Azt már tudta, hogy a lány tud enni, és szeret is.
- Bon appetit, madmoiselle - vigyorgott, és ahogy kinyitotta a dobozt egy ezerszínű pizza tárult fel. - Minden szelet már ízű, mert nem tudtam milyet szeretsz - magyarázta meg a különleges helyzetet és vállrándítás kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 678
Írta: 2020. július 30. 17:39 | Link


outfit|az első


Mint utólag belegondolt jobb is volt így, mert hiába volt elég hosszú a szoknyája, mégsem szerette volna ha valami véletlen következtében a fiú belát alá. Egy ideje már kínosan ügyelt arra, hogy a szoknyák, ruhák és rövidnadrágok ne engedjék láttatni a fenekét, bármilyen helyzetbe is kerül. Minden gond nélkül elérte a fa tetejét, és elkapta a feléje nyújtott kezet, még ha nem is lett volna rá szüksége. Egy minden szónál többet érő hálás mosollyal köszönte meg a gesztust, mielőtt beléptek volna az aprócska helyiségbe.
- Abban biztos vagyok. - Hiszen ez az egész kettejük között annyira különleges volt, hogy azt nehezen lehetett volna szavakba önteni. Így aztán nem kételkedett abban sem, hogy ez a délután is valami váratlant tartogat majd. Követte Zsombort az asztalhoz, majd példát véve róla leült a földre. Szépen elrendezgette élénksárga szoknyáját maga körül, mert azt azért nem hagyhatta, hogy csak úgy álljon a ruhadarab, ahogy épp sikerült neki.
-Mein Gott - motyogta amint lekerült a terítő a pizzás dobozról. Nem volt kifejezetten éhes, de ahogy megcsapták a különböző szeletek különböző ínycsiklandó illatai rögtön megjött a kedve, hogy beleharapjon a legjobban kinézőbe. - Hogy ismerhetsz ennyire? - kérdezte vigyorogva, mielőtt alaposan áttanulmányozta volt, melyik milyen ízű. Ez volt a lehető legjobb dolog, amivel meglehetett lepni. A kaja, ráadásul nem is akármilyen hétköznapi étel, hanem egy ilyen csoda.
- Egyébként egyedül az ananászosat nem szeretem, a többi jöhet. -A gyümölcs meg a pizza két olyan dolog volt, amit külön-külön nagyon szeretett, de együtt azért már kevésbé. Hosszas tanakodás után végül egy sima sonkás-gombás szeletet választott magának. - Jó étvágyat! -  szólt, mielőtt nekilátott volna a módszeres pusztításnak. Megpróbált visszafogottan és kulturáltan étkezni, több-kevésbé sikerült is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiss-Herczeg Domonkos
Diák Navine (H), Negyedikes diák


#Királykondor
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 163
Kedves Betti
Írta: 2020. július 31. 17:53
| Link

A nap sugarai tűztek be az ablakon


Lélegzetvételeinek neszét elnyomja a fülében doboló dallam. Fogalma sincs, hogy a lejátszási lista elején vagy végén jár-e, vagy esetleg ugyanaz a szám megy azóta, hogy kilépett a kastély sötétjéből a nap fürdette udvarra. Nem is érdekli, csakis azért van rá szüksége, hogy jótékonyan elzárhassa a külvilágtól, hogy csakis annyit fogadjon be belőle, amennyit el is tud viselni. Nem akarja hallani fivére suttogását az elméje mélyén, nem akar beszélni róla. És mégis... mégis kutat utána, a közös emlékek után, mert hiába teltek el hónapok, képtelen elfogadni a tényt. Egyedül maradt.
Feketéi zizegve pásztázzák a televésett szavakat, kutatja azt az egyet, amit ők hintettek a kéregbe még elsősként, mint örök bélyeget. Az év elején találtak rá erre a kis erdei menedékre és vált hamar központi helyszínné az életükben. Amikor csak tehették, kiosontak ide, hogy némán lehessenek egymás mellett, furcsa intimitásban, vagy épp a szófolyamuktól legyen élénk és vibráló a kis házikó. Lehetett éjjel, mikor a csillagok és a Hold fénye sütötte orcájukat, vagy nappal, mikor a nap sugarai töltötték meg élettel a kis helyiséget, mindegy volt. Mindegy volt, mert ott voltak egymásnak. Egyedül maradt.
Ahogy tekintete beleakad az ismerős karcolatba, lábai önkéntelenül vezetik oda elé. A gombóc a torkában egyre csak nő, amit szorgosan próbál lenyelni és a gondolatok árja helyett elveszni a dallam lágyan ringató karjai között. Balja kissé tán reszketve indul meg, hogy lassan, óvatosan, akárha acsargó kutyát próbálna nyugtatni, érintse meg a rajzot. Egy csillagokkal tűzdelt korona, körülötte pár kósza hangjegy, amik egyes egyedül nekik jelentett bármit is és állt össze egy teljes egésszé. Tekintete rebben, ahogy fantazmaként megjelenik előtte Teó mosolya, ráncba szaladt homloka, ahogy mérnöki precizitással karcolja a vonalakat a fába...
Összerezzen a fókuszpontján kívüli mozgásra és kapja fejét annak irányába. Szemöldöke hirtelen szökik a homloka közepére és tolja le a fejhallgatót a nyakára, utat engedve újra a valóság áradatának.
- Domonkos - mondja kissé rekedtes hangon. Kissé késlekedik a válasz, nemigen akaródzott megszólalnia, végül mégis győzedelmeskedett az udvariasság. Egészen addig, míg meg nem hallja testvére nevét idegen ajkak közül, idegen hangon. Állkapcsa megfeszül erre az egy szóra, balját maga mellé ejti a falról, megszakítva ezzel a múlttal való kapcsolatot.
- És? - A faház visszaveri hangjának éles csattanását. Erőteljesebbre sikerül ez az egy szó, mint eredetileg tervezte, de nem visszakozik. Feketéit kissé összeszűkítve szegezi a lánynak. Mit akarhat még? Egyedül maradt, hát nem elég?
Utoljára módosította:Kiss-Herczeg Domonkos, 2020. július 31. 17:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ian Fraser Kilmister
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. augusztus 2. 11:21 | Link

Szávai Eliza


  Mostanában nem nagyon mozogtam a kastélyban, a tantermeken és a nagytermen kívül. Az utóbbi időben a Navine ház falai közt tengettem az időmet, ami nem gond, csak így a nyár derekán igen azért a szabadban is kellene lenne. Így kapok magamra valamit és pótlom az elmaradásomat. Nem sietek, szépen lépdelek lefelé a lépcsőn, nem sok diákkal találkozok a saját házam, és a kastély falai között. Elég ingerszegény időszakon vagyok túl, társasági életem is csak a legminimálisabb emberi érintkezésekre korlátozódtam, ami nem jó. Persze, ez rajtam múlik, és van is rá igényem, a tanulás és egyéb dolgok nagyon elvonták a figyelmem. Ahogy kilépek a nagykapun, megcsap a meleg. Gyorsan el is döntöm, hova is akarok menni. Víz mellé, vagy fás részre, ahol van árnyék. Az erdőre esik a választásom, aztán majd eldől, hogy átmegyek a tavacskához.
 Erdő felé veszem hát az irányt, céltudatos léptekkel megyek, mivel tűz a nap eléggé. Jó hűvös csap meg, ahogy beljebb érek a fák közt, ez nagyon jól esik nekem. Magam körül nézelődve veszem észre ahogy feljebb emelem a fejem egy faházat, ami egy öreg vastag törzsű korhadt fán van. Szemre való építmény, ami hamar felkelti az érdeklődésemet. Kicsi félelmem van, hogy mennyire lehet stabil az építmény, látva az alapot adó fát. A kíváncsiságom nagyobb annál, hogy ez visszatartson engem a felfedezésbe. Felmegyek a lépcsőn, és meglepődve tapasztalom azt, hogy az alapot adó fa, és a rajta lévő ház külseje igen megtévesztő, hiszen a belső nagyon otthonos, és jó állapotban van. Látom a feliratokat, ebből elég felkapott helynek tudható be. Nem vagyok ellene az ilyeneknek, némelyik nagyon mulatságos, hozzátartozik a firkálás a diáksághoz. Én is művészkednék, ha lenne mit írni. Lehuppanok a babzsákokra, ami kényelmes, és igen jól esik benne elhelyezkednem. Innen is jól eltudom olvasni társaim üzeneteit.
Utoljára módosította:Ian Fraser Kilmister, 2020. augusztus 2. 18:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. augusztus 2. 15:55 | Link

Ian Fraser Kilmister

Nem is tudom, miből gondoltam, hogy jó ötlet lesz baglyot küldeni Melanie-nak. Még mindig rémesen meg van sértődve, hogy csak úgy szó nélkül leléptem. Nem is tudom pontosan, miért haragszik jobban. Azért, mert nem szóltam neki, melyik nap és mikor indulok, így elbúcsúzni sem tudott tőlem, vagy azért, mert nem mentem vele külföldre suliba, hanem itt maradtam, és inkább a Bagolykőbe jöttem. Én nagyon szeretem Melaniet, de néha úgy viselkedik, mint egy sznob liba. Egy évvel idősebb nálam, ezért azt hiszi, mindent jobban tud nálam, és nekem az a feladatom, hogy mindenben igazat adjak neki, és kövessem vakon. Egész nyáron azt hallgattam mennyire jó Anglia, az emberek milyen kifinomultak, és az iskolatársai is mind zsenik, és biztosan ő is híres boszorkány lesz. Nem tudom, hol osztogatják az önbizalmat, de Melanie kicsit sokat vett belőle. Azt nem tudom híres lesz e, de jelenleg nem egy zseni. Amikor éppen fel akar vágni valamivel, akkor sem siker neki. Ettől szemei villámot szórnak, és engem kezd el becsmérelni. " Biztosan nehéz lesz neked az elején, de te olyan türelmes személyiség vagy, biztos jól viseled majd, hogy az utolsók közt leszel. Úgy irigyellek ezért." Igazán?! Igazán?! Dühös léptekkel trappolok kifele a kastélyból. A válasz levél, amit kaptam tőle, lekezelő, és még helyesírási hibákkal is tele van.
" Kisi Eliza! Igazán bátor dolognak tartom, hogy az országban marattál ahol az oktatás szín vonala igazán....hanyatlik. Azon meg pláne meglepődtem hogy szüleid kölönösen apád engedi hogy a salyát makacs fejed után menny. Itt Angliában talán az én segícségemmel még vihetted volna valamire. De ott, kisanyám, tényleg öszintén megmondom, el fogsz veszni a posványban. Tu comprande? Sok sikert, Melanie"
Menny a pokolba. A helyesírásod fizikai fájdalmat okoz. Biztosan az angol miatt bleeeeh bleeeeh...idegességemben kicsit túljátszom a fintorgásokat. A nagy idegességemben észre sem vettem hogy merre megyek. Megállok, hogy legalább egy percre körbe nézzek, nehogy ne találjak vissza. Két nagy fa előtt állok. Az egyiknek a tetején van egy..faház. Ó, a kertünkben is van egy faház, amit apa épített nekünk, és imádtam. A szemem elkerekedik, és mielőtt annyit mondhatnék fapapucs, már fel is futok a lépcsőn. Óvatosan ráteszem a kissé korhadt ajtóra a kezem, és betolom. Azt hiszem kicsit..kicsit poros, de nem ba..
- atishoo!
Tüsszentésem még jobban felkavarja a levegőben a port. Ekkor veszem észre, hogy nem vagyok egyedül. Zavaromban próbálom a port elhessegetni.
-Ööö, bocsi, nem akartalak megzavarni. Csak épp kocogni voltam és a faház...szóval még nem voltam itt, és gondoltam hogy megnézem.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ian Fraser Kilmister
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. augusztus 2. 18:20 | Link

Szávai Eliza



  Nagyon mókás felíratok vannak a falon, megmosolyogtató. Vannak köztük nagy igazságnak tűnő is. Ilyen, mint például "szeretlek Erzsi, haver vagy János", mintha egy blues dalból idéztek volna. Nagy zajra vagyok figyelmes, megijedtem, ez nem vitás. Egy lány jött be nagy lendülettel, ami egy tüsszentésben végződött. Elnézést kért a zavarásért, bár nem teszi ezt. Örülök a társaságnak, mert a szobatársamon kívül nem nagyon volt más beszélgető partnerem.
- Egészségedre. Egyáltalán nem zavarsz, örülök, hogy jött valaki. Így van társaságom. Ülj le valahova. -
 Hellyel kínálom a lányt a faházban. Észbe kapok, hogy nem mutatkoztam be neki. Kicsit zavarba jövök ettől, de hamar túllépek ezen, és pótlom a hiányosságot.
- Ian Fraser Kilmister vagyok, másodéves. Navine tagja vagyok még. Most vagyok itt először, pedig nem ez volt az első utam erre. Ebből látszik, hogy nem nagyon figyeltem eddig. Jó kis búvóhelynek látszik.... -
 Utolsó mondatomat elharapom, hiszen nem nagyon tudom az első találkozásunk alkalmával, hogy milyen poénokat ért, és szeret a lány. Szép lány, meg kell hagynom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. augusztus 2. 22:51 | Link

Ian Fraser Kilmister

Tüsszentésem néha vetekszik egy nagydarab 40-es pasas tüsszentésével, de ez most a sima, nem annyira eget és földet megrázó tüsszentésem volt. Hála az égnek. Hellyel invitál, amit örömmel el is fogadok. Körbe nézek, hova is ülhetnék. Az egyik sarokban van egy kicsit ütött kopottas, de szép zöld puffocska. Megpaskolom, hogy a por kiszálljon belőle, majd szépen, kényelmesen elhelyezkedem. Belülről is hasonló, mint a gyerekkori faházam. Na jó, az talán kisebb, de én is kisebb voltam. Különösen vonzódom a kopottas, régies épületekhez. Az az otthonos. Magas mennyezet, nagy állóóra, kényelmes színes fotelek, régi, enyhén recsegő padló..hát szóval ilyesmik.
-Örvendek Ian Fraser...szóval örülök Ian.
Úgy tűnik, valóban nem bánja a társaságom, mert egész bőbeszédű. Jó, én se vagyok kuka, csak ha egy nagy társaságban ülök valahol teljesen ismeretlenül.
"A Navine tagja vagyok még" Felfigyelek a mondatra, hiszen akkor pont egy háztársamba botlottam.
-Még? ezt úgy érted, átmész máshova?
Nem nagyon vagyok tisztában, hogy melyik házban milyen diákok vannak, de a navine rövid ismeretségem során egészen pozitív benyomást keltett. Nekem eddig teljesen tökéletes. Nem tudom, mennyire élvezném az életet a Rellonban. Olyan, mintha csupa Melanie venne körül. Hosszú távon károsan hatnak kialakulóban lévő személyiségemre. Hátra dőlök, és élvezem hogy túlforrósodott lényem hűsöl a faházban.
-Én csak pár napja érkeztem, de egyenlőre nagyon is otthonosan érzem magam a Navineben. Ja, igen, üdv, én Eliza vagyok, de mindenki Lizának hív. De persze hallgatok az Elizára is.
Kedvesen mosolygok, hiszen ezen a béna levelen kívül egész jó napom van. Igyekszem pár emberrel barátságot kötni, mert magányosan kóborolni nem szeretek, IAn pedig barátságosnak tűnik"Ebből látszik, hogy nem nagyon figyeltem eddig. Jó kis búvóhelynek látszik." Hát..végül is annyira nem szúrja ki az ember szemét...Bár szerintem kisebb baráti társaságok többször felbukkannak itt...nem igazán értem, mit ért alatta,ezért csak biccentek, amolyan helyeslés féle képpen. Bevallom, ezt néha alkalmazom.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. augusztus 2. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 1231
Írta: 2020. augusztus 4. 23:01 | Link

Te
Először igazán


Elmosolyodott a lány reakcióját követően. Soha, egyetlen lányt sem látott még úgy rajongani az ételért, mint Rarát és ezt imádta benne. Nem kellett neki egyetlen salátás, kalóriaszámoló sem. Bár ha az igazat akarta megvallani, az se zavarta volna, ha a barna is ezt csinálná. Persze akkor nehezebb lenne lenyűgözni, de nem tetszene neki kevésbé.
- Az ananászos pizzát már rég be kellett volna tiltani
- kontrázott rá azonnal. - Szóval nagyon örülök neki, hogy ezt mondod, mert ha szeretnéd, akkor sajnos kénytelen lennék szakítani veled - húzta el a száját játékosan. Ránézett a dobozra, és kiválasztott magának egyet, amelyiket apró rákok voltak. Mediterrán? Vagy tenger gyümölcsei? Valami hasonló neve volt.
- Meg akarod kóstolni? - ajánlotta fel, mielőtt beleharapott volna. Lehet, hogy volt ott nyolc íz összesen, de egytől se akarta megfosztani Rarát. Amennyiben a lány igenlően válaszolt, fogta a pizzaszeletet és a pereménél fordítva rajta száznyolcvan fokot a lány szájába tette a szeletet. Ha nem, ugyanezt tette a sajátjával.
- Tudod a nyelveden vannak az ízlelőbimbók. Így ha a feltéttel lefelé eszed a pizzát, akkor jobban érzed az ízeket - magyarázta meg a göndör a furcsa evési módszert, amelyet kiválasztott. Az egyik nagyon unalmas intézetbeli könyvben olvasott erről. Sajnos akkor nem tudta kipróbálni magától, de miután kijött ez volt az első dolog amit tett. És meglepő módon tényleg igaz volt. Persze attól is függött, hogy milyen minőségű a pizza, de alapjáraton az elmélettel nem volt gond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 678
Írta: 2020. augusztus 4. 23:27 | Link


outfit|az első


Valószínű, ha nem lett volna olyan genetikával megáldva, amilyennel végül meglett nem rajongott volna ennyire a gyors kajákért, hanem ő is salátán meg vízen élt volna, mint azok a lányok, akik rá akartak hasonlítani. Vagy nem érdekelte volna és plusz harminc kilóval gurult volna a lépcsőkön séta helyett. Mindkettőt el tudta képzelni, de egyik sem tetszett neki igazán. Ellenben a vele szemben ülő illetve a köztük elhelyezkedő pizza nagyon is. Nehezen tudott volna választani, hogy mégis melyikük iránt érez nagyobb vonzalmat.
- Most igazán megkönnyebbültem - kapott a szívéhez kissé talán túl színpadiasan. Bár valóban, az ananászos pizza kifejezetten vízválasztó dolognak bizonyult egy kapcsolat során. Innen lehetett igazán megállapítani, hogy a két ember összeillik-e, mint a pizza két fele. sári legalábbis ilyen és ehhez hasonló dolgokon agyalt, miközben akkorát harapott a saját szeletéből, hogy abba más talán könnyedén belefulladt volna. Ő meg a túl nagy falat kifejezés nem álltak szoros kapcsolatban, gyakorlatilag hírből sem ismerte, hogy ilyen szókapcsolat létezik. - Köszi, de kihagyom. - Valahogy a kis rákocskák kevésbé tűntek biztatónak, mint az ő sonkája. Azt legalább tudta, milyen. Összevont szemöldökkel meredt a pofára fordított szeletre, majd a göndörre. Míg nem érkezett magyarázat nem igazán értette, hogy mégis mi a fene történik az asztalnál.
- De hát így lepotyog a feltét - vetette fel a legfőbb problémáját. Ha már megette, akkor mindenestül akarta és nem úgy, hogy az asztalról kelljen összecsipegetnie utána a gombát meg a sonkát. Mert hiába, hogy az olvadt sajt úgy-ahogy odatapasztotta a tésztához az alatta lévő hozzávalókat, de azért nem nyújtott elég védelmet ahhoz, hogy az eridonos teljesen megbízzon benne.
- Mit tervezel a szünetre? - kérdezte, miután benyammogta a szeletet. Egész konkrét témára akart rátérni, de nem akart ajtóstól rontani a házba, szóval inkább messziről kezdte a megközelítést. Ez a taktika eddig bevált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 1231
Írta: 2020. augusztus 4. 23:47 | Link

Te
Először igazán


A lány semmit nem szólhat, mert a lehető leglovagiasabb módon megkérdezte, hogy szeretne-e egy harapást a pizzájából. Pedig ha valaki megosztja veled a kajáját, azt egy igen nagy lépésnek szokták tekinteni. Habár Zsombor nem igazán volt az a habzsolháp ember. Mindesetre neki is megvoltak a kedvencei. És a pizza egy volt közülük.
- Ez igaz is lehetne, ha lenne rajta ananász.
- Utálatos gyümölcs volt az a javából. Mindig legurult a szeletről, ráadásul melegen kellett fogyasztani, mert az a tésztás álom úgy a legfinomabb, de az mégis annyira természetellenes. - De általában minden más rajta marad. Csak próbáld ki - bólintott a fiú. Ahol nem spórolják le a kötőanyagot a tetejéről - magyarul a sajtot -, ott nincs ezzel gond. És ő nem hoz silány árut a lánynak. Soha.
- Nem tudom. El kell mennem kontrollra az ELMÉbe, de szerencsére már nem kell végig ott is maradnom. - Mióta megismerkedett a lánnyal, még gyorsabban megy a felépülése, legalábbis a pszichológusa ezt mondta. Az, hogy megosztotta még valakivel a történetét mindenféleképpen pozitív visszajelzés volt. Egyedül a kis incidens miatt volt félő a visszaesés. De csak azért, mert az orvosok nem tudtak semmit. Zsombor nem mondta el, hogy mitől tört rá a roham. Minden kérdésre csak megvonta a vállát; gondoljanak az orvosok amit akarnak, ő akkor se adja ki a lányt. Nem, amíg nem áll készen.
- Miért, te mit fogsz? - kérdezte. Igazából volt még valami, amire minél gyorsabban időt kellett volna szánnia, de egyszerűen képtelen volt. Nem csak megtenni, de még beismerni is, hogy egyszerűen az a dolog fenn áll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 678
Írta: 2020. augusztus 5. 00:07 | Link


outfit|az első


Akár hajlandó is lett volna megosztani a fiúval a kajáját, de túlzottan lefoglalta az illatokban és ízekben való gyönyörködés, hogy totálisan elfelejtett mindent, ami nem ahhoz kapcsolódott, hogy egyen.
Vállat vonva fejjel lefelé fordította a sajátját is, de előtte azért közelebb hajolt az asztalhoz, hogyha a gomba esetleg szökni próbálna ne vesszen kárba azzal, hogy a földre pottyan. Akkor már kerüljön az eggyel tisztábbnak tűnő asztalra, ahonnan még meg tudja enni. Igyekezett nagyon figyelni, hátha tapasztal bármilyen változást, de az íze épp ugyanolyan volt, mint azelőtt. Egy kicsivel sem érzett mást, vagy intenzívebbet mint addig.
- Úgy tűnik, én rosszul működöm. Nem érzek semmi változást - vonta meg a vállát, majd inkább úgy folytatta az evést, ahogy elkezdte. Normális irányba a normális felével felfelé. Szeretett furcsa lenni, különc, de ezt valahogy nehezen fogadta el úgy, hogy számára semmi haszonnal nem járt. Ha tapasztalt volna változást biztosan rászokott volna, hogy így egye az olasz konyha fő remekművét, de így nem látta értelmét.
- Örömmel hallom - somolygott rá a doboz felett. Valóban örült, hiszen ez azt jelentette, hogy jobban volt, mint az előző években, és a barna szerette azt hinni, hogy ebben neki is szerepe van. Valahol tudta, hogy tényleg így van, de félt, hogy azzal túlbecsülte volna a saját jelentőségét, attól meg rosszul érezte volna magát. Szóval inkább csak hitt ebben. - Gondolom ismét mesenézéssel töltöm az időm. Meg persze vizsgázom, idén utoljára - sóhajtott kissé szomorkásan. Szép volt, jó volt, de úgy döntött, felesleges tovább a zeneiskolára is időt szakítania. Már épp elég képzett volt ahhoz, hogy egyedül is tudjon fejlődni és gyakorolni, így nem látta értelmét, hogy továbbra is ilyen szigorú keretek közé szorítsák. Tudta, hogy jobb lesz így neki.
- Szóval arra akartam kilyukadni, hogy lesz egy balett meghallgatás. És szeretném, ah elkísérnél. - Sokat jelentett volna neki, hogy a közönség soraiban a szülei mellett - vagy inkább jó távol tőlük - ott ült volna a fiú. Kiváltotta belőle azt a szabad megfelelési kényszert, ami nem a görcsösséget, hanem a pontosságot idézte elő a lányban. Ha tudta, hogy Zsombor ott van képtelen volt hibázni. Az anyja ellenben annyira stresszelte, hogy el sem tudta volna képzelni, hogy kettesben menjenek el egy ilyen eseményre. Akkor már legalább az apjának is el kellett kísérnie, hogy kicsit oldja a kettejük közötti feszült légkört.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 1231
Írta: 2020. augusztus 6. 16:27 | Link

Te
Először igazán


A pizzás válaszra csak legyintett egyet. Ha nem, hát nem. Ő attól még fejjel lefele fogja magába falni az ínycsiklandozó rákocskákat.
- Idén utoljára? Miért, abbahagyod a zongorázást? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel Zsombor. Alapjáraton nem volt a kiskoncertezéses versenyes oktatás híve, de pontosan látta, hogy a lánynak ez mennyit jelent. Meg úgy alapjáraton is a hangszer maga. Sokszor az ember elveszíti a motivációját, ha valamit abbahagy. Lesznek fontosabb dolgok, és akár megígéri magának, hogy folytatja, akár nem, egy idő múlva más fontosabbá válik. Ő már csak tudja. Volt már az a zongora, akit magára hagytak az épületben porosodni.
- Oda is be kell majd szöknöm, vagy ezúttal címet is kapok, ahova mennem kell - somolygott a göndör a pizzája mögül. Nem mondja, hogy most nem tudná kinyomozni, hogy mégis mikor és hova kell mennie. De azért egy fokkal jobban néz ki, ha valaki barátja kicsit elegánsabban felöltözve hivatalosan érkezik, mint másnapos, koszos ruhában belopódzik. - És mond csak, hova akarsz bekerülni, hogy még jobban tönkretedd a lábad? - kérdezte Zsombor, de hangjában nem volt se él, se megvetés. Csak finomat jelezte, hogy nem feltétlenül van kiegyezve a balettal. Bár ha igazak akarunk lenni, akkor az egész táncdolgot kimosná az emberek emlékezetéből, hogy senki ne kényszerítse rá még egyszer.
- Várj, akkor a balett miatt hagyod abba a zongorát? - vonta újra össze a szemöldökét, ahogy lassan de magabiztosan összerakta a képet. Általában ennél gyorsabb szokott lenni a felfogása, és ezeket a kérdéseket magának rakja csak fel, de ebben az esetben kicsit bevonódva érezte magát. Nem róla volt szó, mégis valakiről, aki fontos neki. Az objektív látásmódot most képtelen volt alkalmazni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 678
Írta: 2020. augusztus 6. 17:24 | Link


outfit|az első


- Nem a zongorázást, csak az iskolát hagyom ott - pontosított gyorsan. Nem tudta elképzelni, hogy legyen valami olyan törés az életében, ami miatt végleg otthagyná a zenét. Megesett már, hogy néha hónapokig nem találta a motivációt, az ihletet, de aztán mégis visszatalált a hangszerhez. Ha soha többé nem játszhatott volna a fekete-fehér billentyűkön legalább olyan fájdalmas törés lett volna az életében, mint egy közeli hozzátartozó halála. Ez éltette és mozgatta. - A kalandos vagy az unalmas utat szeretnéd választani? - kérdezte kuncogva. Bár az előző évi után már igazán nem lett volna semmi érdekes az egészben, hiszen a göndör már tudta, hogy hová kell mennie. Alig hitte el, hogy már ennyi idő eltelt. A hónapok szinte repültek, mialatt a kettejük kapcsolata gyökeresen megváltozott. Olyan felfoghatatlan volt Sárának, hogy tényleg ennyi ideje ismerik már egymást.
- Németországban működik egy balett intézet, az ország egyik legkiválóbbika, ahol előkészítőre jártam. És mondták, hogyha gondolom visszavárnak, legalább a meghallgatásra - válaszolt szemlesütve. Ez így kimondva nem hangzott annyira jól, mint azt szerette volna. Úgy hangzott, mintha újra kiakarna költözni és itt akarná hagyni az iskolát, holott erről szó sem volt. Bár fogalma sem volt, hogyha felveszik akkor hogy oldja meg a helyzetet, de azt tudta, hogy valahogy mindenképpen. - Egyébként ne aggódj, a lábam még tíz-tizenöt évig nem hagy cserben, aztán majd meglátjuk, mi jön - jutott eszébe hozzátenni, ha már Zsombor így kérdezett rá erre az egészre.
Mióta megjött a bagoly erre készült.  Gyakorolt, erősített, lépéseken agyalt. A kötelező művet ismerte, egyszer már táncolta, még kint egy gyerek előadáson, így nem volt számára ismeretlen. A saját koreográfia megtervezése viszont már egy kicsivel bonyolultabb volt, de ekkorra már egészen jól haladt vele. Az unalmasabb órákon megtervezte, majd délutánonként, mikor szabad volt a terem belopódzott a színjátszósok színpadára gyakorolni. Sokat jelentett volna számára, ha sikerül a megmérettetés. - Nem. Vagyis egy kicsit igen. A tánc mindig is fontosabb volt számomra, mint a zene és szeretnék végre több időt szakítani rá. Valamint meguntam a kötöttségeket. Szabadon akarok zenélni és nem úgy, ahogy szerintük jó. - Sosem volt gond a fegyelmezettségével, ha azt mondták, most Bachot kell játszani akkor Bachot játszott, ha Bartókot kellett akkor Bartókot. De feszegetni akarta a határait, kitalálni, hogy egyedül mire képes, ha senki nem mondja meg, hogy mit tegyen. És mióta kikerült a tánciskolából valóban nagyobb hangsúlyt kapott a zene, amit kifejezetten sajnált. Vissza akart térni a színpadra, főszerepet táncolni a A diótörőben, a Giselleben és A hattyúk tavában. Mert természetesen valami jeelntéktelen mellékszereppel nem érte volna be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2020. augusztus 7. 14:02 | Link

Domonkos
Ne kiabálj!
Ruha

Egy darabig csak ülök még a helyemen, és figyelem a fiút. Próbálom megformálni a fejemben a szavakat, hogy kicsit könnyebb legyen. Nem tudom, hogyan tudnék hozzá finoman és kedves közeledni. Mindenki másképp dolgozza fel a gyászt, a veszteséget, így arra sem támaszkodhatok, hogy nekem van már “tapasztalatom”. Végül lassan felállok és mellé lépek. Egy bemutatkozással kezdeni talán a legegyszerűbb és a legjobb, hiszen így legalább a másik nevét tudjuk.
A fiú erőteljes reakciójára viszont kicsit visszahőkölök, és hátra is lépek egyet. Hát ez nehezebbnek ígérkezik, mint gondoltam.
 - Én csak… - motyogom - Én csak annyit akartam mondani, hogy részvétem - makogom. - Nem… Nem akartalak megzavarni - felnézek a falra, oda ahol Domonkos nézte. Rögtön megértem a helyzetet. - Ezeket a testvéreddel rajzoltátok? - kérdezem halkan. Nekem mindig segít, ha szép emlékeket idézek fel. Nem akarok én tapintatlan lenni, és remélem ő sem érzi azt, hogy illetlen vagyok. - Nagyon érdekesek. Bár nekem nem mondanak semmit - hangom egészen halk. Próbálom kicsit meglágyítani a fiút, hiszen nem sikerült nyugodtan indítanunk.
Szememet vágigjáratom a falra rajzolt ábrákon. Egy korona, csillagok és hangjegyek. Hogy mit takarnak a képek, azt egyedül Domonkos tudhatja. Illetve Teó. A torkom összeszorul, ahogy megpróbálom elképzelni a mellettem álló fiú helyzetét. Ám hiába is próbálkoznék, nem tudom. Elveszíteni valakit olyan, mintha kitépnék egy részedet. Egy elvesztett szeretteddel egy részed is meghal. Örökre. Mindaz, amit az elveszített ember - vagy akár állat - jelentett neked, amit előhozott belőled, elvész, meghal. Az ikrek között pedig olyan kapcsolat van, amit más nemért. Egy ikertestvért elveszíteni olyan lehet, mintha az egyik feled halt volna meg vele együtt.
 - Én a szüleimet veszítettem el - hajtom le a fejem. - De ennek már pár éve. Mondjuk attól nem fáj kevésbé - teszem hozzá. - De megtanultam együtt élni a dologgal. Viszont el sem tudom képzelni, te min mész keresztül - ismét a fiúra nézek. Próbálok szemkontaktust teremteni. Ám a helyzet kezd számomra is egyre nehezebb lenni. Szemem sarkában könnyek gyűlnek, ahogy visszagondolok arra a napra, mikor az az auror, megjelent a házunknál, és elmondtam hogy nem jártak sikerrel a keresésben. Nem találták meg őket.
Óvatosan megtörlöm a szemem, és veszek egy nagy levegőt. Kifújni viszont kicsit szaggatottan sikerül. Szemem ismét a falra téved. Alaposan megvizsgálom az alakokat. Azokat is, amiket Domonkosék rajzoltak, meg azokat is, amik másokhoz tartoznak. Szerelmesek monogramjai tömegével. Vajon ezek a párok együtt vannak-e még? Vagy évek óta nem is hallottak egymásról? A veszteség, a múlandóság gondolata elteríti az agyamat. A térdeim megremegnek. Úgy döntök, inkább leülök. Visszalépek hát a babzsákon, és onnan figyelem tovább a szőke srácot.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. október 4. 13:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 1231
Írta: 2020. augusztus 9. 21:58 | Link

Te
Először igazán


Nyugodtan hallgatta a lányt, egészen addig a szóig. Németország. Hát ez egy pokoli menet lesz, az egyszer biztos.
- Szóóóval... nekem valahogy ki kéne jutnom németbe és odatalálni a helyre, ahol a meghallgatásod lesz? - kérdezte várva, hogy a lány majd azt mondja rosszul értelmezi a helyzetet. Mert bár Rara miatt tényleg elment volna, de hogy egy mukkot nem beszélt azon az agresszív nyelven, az hótziher. És akkor már le kellett volna szerveznie az utazást, a szállást a mindent.
No az persze fel se merült benne, hogy Rara szüleivel kéne találkoznia, meg esetleg ott is aludnia náluk. Az valahogy még talán túl korai. Vagy csak Zsombor már túlságosan megszokta, hogy magáról kell gondoskodnia.
- Na jó, megvan. Szóval kell találnunk egy lakást, ahol értik a jelnyelvet. Azon már el tudok velük kommunikálni - határozta el egy pillanattal később, és arcán látszódott, hogy semmi nem képes őt eltántorítani. Ő bizony meg fogja nézni Rarát.
- De várjunk - ráncolta újra homlokát. Lassan de biztosan olyan lesz, mint egy öregember. - Mi lesz, ha felvesznek? Akkor nem mondhatsz nemet. Hiszen ez az álmod - fürkészte a lány vonásait a fiú. De semmi olyat nem talált rajta, mellyel azt akarja üzenni, hogy ott akarja hagyni. Még.
Újabbat harapott a pizzából, de már csak reflexszerű mozdulat volt, ahogy agya átlépett egy másik gondolati síkba. Próbálta magában összerakni a szálakat. Kettejüket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 678
Írta: 2020. augusztus 10. 18:21 | Link


outfit|az első


Zavartan harapdálta az ajkát, valahogy így már nem tűnt olyan jó ötletnek ez az egész. De nem akart kihátrálni ebből, ha már felhozta a témát. - Igazából arra gondoltam, hogy jöhetnél velünk. Csak jövünk meg megyünk, egy nap az egész - pislogott rá kissé talán félve. Ez azért elég nagy lépés lett volna, hogy hajlandó lett volna bemutatni a családjának. De azt is megértette volna, ha a göndör nem akarja ezt az egészet. Leginkább a szülei reakciójából félt. Nem attól, hogy nem engednék meg esetlegesen, hogy a fiú is velük utazzon, inkább attól, hogy mit szólnának, ha megtudnák, hogy mennyi ideje tart ez az egész. Az anyukája valamiért úgy gondolta, hogy neki kötelessége tudni mindenről, ami a kislányai életében történik, Sári viszont úgy gondolta, hogy az anyjának semmi köze a magánéletéhez, így otthon nem igazán mesélt Zsombiról, meg hogy mi van köztük pontosan.
- Ugye nem gondolod, hogy egyedül hagynálak? - Mert ebből nagyon úgy jött le az eridonosnak, hogy a meghívása úgy jött le, hogy elvárásokat támaszt, aztán Zsombi meg oldja meg ahogy akarja. - Tudod van egy élő kétnyelvű szótárad, szóval ha tényleg eljössz velem, akkor nem lesz gondod azzal, hogy megértesd magad - csóválta a fejét. Amúgy is a szerelemnyelve volt a német, biztosan nem tudta volna szó nélkül hagyni, ha a navinés kézzel-lábbal próbálta volna megértetni magát valakivel.
- Még nem tudom - válaszolt néhány másodperc késéssel. Egyáltalán nem gondolt bele, csak azt tudta, hogy mindennél jobban akarja és valahogy mindenképp megoldja majd. Itt látta jónak, hogy válasszon magának egy újabb szeletet, a feszültségoldás kajával valahogy még mindig a legjobb módszernek tűnt. Kipecázott egy szalámisat és nagyot harapott belőle, míg a fiú reakciójára vált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 1231
Írta: 2020. augusztus 10. 19:29 | Link

Te
Először igazán


Szülő. Apa és anya. Együttvéve. Hogy nevelő, édes vagy mostoha az már részlet kérdés. Akkor igen, ha egyik sincs számodra. Zsombor agya megcsavarodott a gondolatra, hogy találkoznia kell Rara szüleivel. Egy szép, egész családdal, akik mindig ott voltak egymásnak.
- Én... - nyelt egyet a fiú nehezen. - Nem tudom hogy kell velük viselkednem - nézett kétségbeeséstől csillogó szemekkel a barnára. Vannak halvány emlékei milyen volt az eset előtt az élete, de arról is inkább érzések vannak, mintsem viselkedési formák. Arról pedig nem éri meg beszámolni, milyen volt Kirillel. Pláne ahogy elváltak utoljára. Annak a dührohamnak az emléke még mindig kísérti, ahogy a tű nyomai is a bőrén. S mégis ő állt hozzá a legközelebb, hogy apjának nevezhesse.
Nagyot harapott a pizzából. Nem tudta mit tegyen. Legyen gyáva? De egyszer muszáj lesz kibújnia a nyúlüregből. Majd maximum megint megnémul, mint rég. Nem, ezt jobb lesz kiráznia a fejéből. Sóhajtott egy rövidet.
- Jól van, elmegyek - határozta el, és mielőtt meggondolta volna magát ki is mondta. - Irány Németország - bólintott is hozzá.
Látta a lány gondterhelt arcát. Odanyúlt, és megfogta bal kezét. - Majd kitalálunk valamit. Mint mindig - mosolygott rá féloldalasan. Hiszen a legnagyobb dilemmán túl vannak. Sokáig tartott, de végre sikerült mind a kettőjüknek megbékélnie a köztük lévő bizsergéssel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 678
Írta: 2020. augusztus 10. 20:19 | Link


outfit|az első


Összeszorult a szíve, ahogy barnái találkoztak azzal a kétségbeesett tekintettel. Határozottan nem akart ilyen érzelmeket látni a fiú arcán, de nem tudta, hogy mivel tudná enyhíteni ezt az érzést.
- Igazából sehogy. Biztos megkérdezik majd, hogy hány éves vagy, meg hogy mi akarsz lenni felnőtt korodban, de a kínos része a dolognak nekem jut majd - forgatta meg teátrálisan a szemeit, mintha csak valóban előre tudná, hogy mi vár rájuk és tényleg ez az egész neki lenne majd a legrosszabb. Nem félt attól, hogy a szülei esetleg olyan kérdéseket tennének fel, amikkel zavarba hozhatják Zsombort. Annyi empátia volt bennük azért, hogyha Sári végre hajlandó volt néhány szót szólni a göndörről és elmondta, hogy mik a kerülendő témák akkor azt nem hozták szóba csak azért is. De persze erről nem tervezett szólni a fiúnak, szerette volna azt a látszatot kelteni, hogy igazából nem lesz semmi baj, a szülei alapvetően is ilyen lazán veszik ezt az egész fiú ügyet.
Ha nem lett volna köztük az asztal gondolkodás nélkül ugrott volna a nyakába. Láthatóan fényévekkel jobb kedve lett, áthajolva a doboz felett cuppanós puszit nyomott Zsombi arcára. - Te vagy a legjobb - könyvelte el hangosan is vidám vigyorral. Így már azért az étel is jobban esett, mint néhány perccel azelőtt.
- Így van, mindent megoldunk - bólintott miközben összekulcsolta ujjaikat. Aztán jobb ötlete támadt, minek üljenek az asztal két felén, ha egymás mellett is elférnek? Ügyes mozdulatokkal mászott el az asztal mellett, hogy aztán lehuppanjon a fiú baljára. Felmosolygott rá, majd ismét magához vette a mutatványhoz a dobozra helyezett félig megrágott szeletét, hogy újra beleharaphasson. Igen, határozottan így félig a fiúra tehénkedve volt a legkényelmesebb enni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék