31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 377
Összes hsz: 1231
Írta: 2020. augusztus 11. 17:33 | Link

Te
Először igazán


Bármilyen kérdés, amit neki szegeztek rossz volt. Akkor is ha csak a nevét kérdezték, és akkor is, mikor a szüleiről. Mert az ártatlannak vélt dolgok mögött is lehet olyan tartalom, mely majd kétségekbe sodorja. Az a csavaros elme, mely már többször megviccelte tulajdonosát újra megteheti. Azonban... nem félhet ezektől élete végéig, és ezt ő is tökéletesen tudta. Az, hogy Rarában megbízott, és közel engedte magához, már egy út volt a cél felé. A teljes gyógyulás felé. Most itt állt a következő döntés előtt, és jól kellett választania.
Amint meglátta a lány arcán végighúzódó mosolyt, érezte, hogy jól tette. Megvárta, míg a lány jól mellékucorodik, közben ő is nekidőlt a falnak, hogy kifelé fordulva a lány hátát a mellkasához érinthesse. Felülről átkarolta, és egy puszit nyomott a feje búbjára.
- Majd ha elmegyünk, megmutathatod a kedvenc helyeid. Úgy se voltam még soha ott - vetette fel Zsombor, mintha csak egy hétvégi kirándulásról beszélnének. Azonban kicsit félt, hogy újra egyedül marad. Mert Rarának fontos volt az iskola. És ő is azt akarta, hogy bekerüljön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ian Fraser Kilmister
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. augusztus 14. 17:49 | Link

Liza


  Már észre sem veszem, és úgy mondom a házbeli hovatartozásom, hogy más is észrevegye a házváltási szándékot. Vagyis már nem az, hiszen be van adva a kérvény, csak a végeredményre kell várnom, elfogadják e.
- Igen, házváltási kérelmet bár be is adtam. az eredményre várok, elfogadják e. Levita házban szeretnék menni, valahogy azt érzem, jobban közéjük tartozok. Navine is egy nagyon jó ház, csak nem érzem valahogy a helyem ott, szóval semmi rossz élmény, vagy valami ilyesmi nincs a döntésem hátterében. -
 Tényleg nincs rosszérzésem a Navine ház, vagy a tagjai iránt. Jobban magaménak érzem a Levitásokat. Hirtelen megijedek, egy bagoly állt meg a faház nyitott ablakában, és ugrott mellém, egy levelet ejtve az ölembe. Kíváncsian nézem meg a feladót, a bizottságtól jött, akik meghozzák a döntést.
- Elnézést, nem gond, ha gyorsan átfutom, szerintem az van benne, hogy elfogadták a házváltást. -
 Nagyon nem is várom meg a lány válaszát, ami nem egy illedelmes dolog, de nagy a kíváncsiságom is, mit rejt a levél.
 "Kedves Ian Fraze Kilmister!

Örömmel tudatjuk önnel, a házváltási kérelmét elfogadtuk.

Tisztelettel:
XXXXXXXXXX"


 Örülök neki, hiszen nem véletlen kértem. Megnyugtatom Lizát, hogy semmi baj a Navine házban, tuti jól érzi ott magát a jövőben is.
- Jó ház a Navine, de ahogy említettem, nyomós indokom volt átmenni. Gondolom még nem sok helyen voltál a kastélyban, ami az évek alatt is kiismerhetetlen lesz mindenki számára. -
 Kicsit vissza kell fognom magam, nehogy elijesszem, vagy rossz érzést tápláljak benne, hogy nem engedem szóhoz jutni
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. augusztus 14. 20:43 | Link

Ian

Teljesen megértem Iant. Én a magam részéről nehezen beilleszkedő típus vagyok, legalábbis szerintem. Nem tudom, mások hogyan látnak engem, és azt hiszem, ez néha zavar is.
- Ó, értem. Ne szabadkozz, teljesen megértelek.
Melállok, odamegyek hozzá, majd végigmérem tetőtől talpig, közben olyan képet vágok, mint aki valamin nagyon töri a fejét, még hümmögetek is hozzá.
-Igen, igen...egészen Levitás fejed van. Különösen a hajad.
Nem, az igazság az, hogy ránézésre fogalmam nem volt, ki ő, mi ő. Sőt, tovább megyek. Sokszor magamról sem tudom, kicsoda, micsoda vagyok. Néha olyan érzésem van, mint Alicenak Csodaországban. De nem a pöfékelő hernyó miatt. Az mellett csak simán elmennék, egy helló kedves hernyó úr köszöntéssel. Mert persze fő az udvariasság ugyebár.
- Nem kell rossz élmény ahhoz, hogy ne érezd magad otthon valahol. Ez belülről jön. Mint amikor szerelembe esik az ember, csak ott az ellenkezője. Akkor meg azt tudod, hogy igen. Mármint hogy az az ember neked egy nagy igen. Hát mondjuk igazából lövésem nincs, mert soha életemben nem voltam szerelmes. Azt hiszem, én nem az a szerelembe esős típus vagyok, vagy ki tudja. Egyik barátnőm halálosan szerelembe esett a 12 évesen a szomszéd srácba. Valami Márkba. Ő meg persze rá sem hederített. Ez a plátói szerelem egészen 2 évig tartott. Szegény Sára, tele sírta miatta a párnáját. Meg az én kedvenc olajzöld ruhám. Ian döntése tehát teljesen érthető. Kis eszmefuttatásom végére egy bagoly érkezik Ian mellé. Elkalandozásom miatt ez a kis madár a szívbajt hozza rám, ijedtségem egy halk sikkanásban merül ki.
-Uh. Azt hiszem jól időzítettek. Nyugodta...
Ian nyitja is ki a levelet nagy izgalommal. A levél elolvasása közben a madarat bámulom, aki visszabámul. Sosem szerettem őket. Egyszer megcsípett egy. Olyan 5 éves lehettem. és el is sírtam magam. Buta, butácska madár.
-Hát..eddig valóban nem. Szeretem a kiismerhetetlenséget. De szívesen mennék valamikor barangolni a tilosban, tíz után. Az a hekyzet, hogy még a büntető munkát is bevállalnám. Persze majd a vizsgák után. Közben szépen, lassan körbesétálom a faházat, szemeimmel végigpásztázva a helyiséget, majd ismét a fiúra irányítom tekintetem.
-És Ian, ebből a megannyi helyiségből van kedvenced? Ahova akkor mész, amikor le vagy törve, mint a bili füle?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ian Fraser Kilmister
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. augusztus 18. 10:38 | Link

Liza


  Tetőtől talpig végigmér, nem igazán esik jól, hiszen úgy jön le ez számomra, mintha valami csodabogár lennék, vagy leprás. Gyorsan túlteszem magam rajta, és figyelek rá, amit mond.
- Nem kevés idő kellet hozzászoknom nekem is a kastélyhoz. Főleg úgy, hogy muglik közt nőttem fel, mielőtt ide felvételt nyertem. Valahogy ez vonz ebben az épületben már, hogy kiszámíthatatlan. Mindig megtud lepni valamivel. Persze a korai időben bosszantó volt, hogy eltévedtem a szeszélyessége miatt. -
 Nem hinném a külső döntené el melyik házba tesznek minket itt a suliban, de jól esik, hogy ezt mondja. Ezek szerint nem csak belsőleg vagyok Levitás.
- Van jó pár, amik közt van olyan, ahova már nem mehetek a házváltás miatt, de valamit valamiért. Levitában is vannak jó helyek, bár még nem fedeztem fel mind, de ahol voltam, az tetszik. Szerintem onnan is kerül ki olyan helyiség, ami kedvenceim közé fog emelkedni. Viszont vannak a négy ház által látogatott helyek közt is kedvencek. Ilyen a lélekszóba, társalgó. A szabadban is van nem egy. -
 Megakad a figyelmem, hogy szívesen szabályt szegne, és kimenne tíz után. Meglep, nem vitás, mert nem néztem volna ki belőle. Ilyen, amikor külső alapján mondunk véleményt a másikról. Viszont felkelti az érdeklődésemet, hogy netalántán társa legyek a dologban.
- Meglep a kis lázadó hozzáállásod, de vonz engem is a gondolat, hogy egy kicsit csibészkedjek veled. Elfogadom a kihívást. Egyeztessünk időpontot a vizsgaidőszak utánra. -
 Kacsintok a lányra mondandóm befejeztével. Nem gondoltam volna magamról sem, hogy ilyen hamar belemegyek ilyen dologba. Sohasem voltam egy mindent szabályt mindenáron betartó diák, fogékony vagyok azokra a dolgokra, amiben egy kicsit emelkedik az adrenalin szintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. augusztus 19. 15:32 | Link

Ian


A muglik közt nőtt fel információtól, pupilláim kitágulnak, és előbújik gyermeki, ártatlan lelkesedésem. Lassan közelebb avászkodok Ianhez, majd mellé telepszek, fittyet hányva arra, hogy ez neki kellemetlen, vagy sem. A kíváncsiságom evisz más irányba.
-Akkor...akkor neked vannak...vannak mugli barátaid? És mondd csak..játszottál esetleg videójátékkal is?
Mire észreveszem magam, kissé zavarba jövök, szemeim rögtön lesütöm, és kimászok a fiú aurájából.
-Bocs...bocsánat, csak tudod engem ezek a dolgok úgy érdekelnek. Közelről nem volt alkalmam megismerkedni velük. Inkább csak hallomásból.
Ian közben a kedvenc helyiről beszél, amit mint zöldfülű ittlakó, figyelemmel hallgatom. Lélekszoba. Na, az meg mi a manó. Először csak bólogatok, mondván értem, igen, nota bene, de aztán annyira hajt a kiváncsiság, hogy nem bírom magamba tartani.
-Lélekszoba? Az...valami pszichológus szoba? Közben persze csak remélem hogy nem mondtam valami eget rengető hülyeséget. Hát, maximum jól kinevet, talán még túl is élem.
A kis méltatlankodó ördögmanó kipattan a fejem mögül, és neki is kezd méltatlankodni.
-Mi az hogy meglepő? Tán nem nézed ki belőlem, hogy szeretek a tilosban járni?
Arcom hirtelen durcássá válik, de ahogy végiggondolom, végülis lehet benne igazság, így megenyhülök.
-Jól van na. Végülis... Lehet hogy jó kislányos fejem van. Szóval benne vagyok. Persze ha kibírod a társaságom.
Kacsintok, majd hátra dőlök. Tudom, hogy néha gyerekesen nyers tudook lenni,  vgy tapintatlan, de soha nem a rosszindulat vezérel. Sebbel-lobban csinálom a dolgaim, és néha csak későn veszem észre, hogy pár ember elesett. De mindig felsegítem őket, becsszó!

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ian Fraser Kilmister
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. augusztus 20. 21:25 | Link

Liza


  Kissé meglepődök, mikor a mugli világot említve nagy érdeklődést tanúsít, és nagyon közel húzódik hozzá. Az utóbbit nem bánom, csak meglepett hirtelen.
- Igen, vannak barátaim a varázstalan emberek közt, mondhatni csak közülük került ki eddig. Azért itt is kezdenek ilyen kapcsolataim kialakulni. Játszottam videójátékkal is, elég sokat. Látom érdekel a mugli világ ezen tárgyai, de vannak ennél érdekesebb dolgok is ám. -
 Kacsintok a lányra, eleresztve egy mosolyt mellé. Kissé visszafogja magáz, mikor észreveszi, hogy nagyon közel jött hozzám. Elvitte Lizát a hév. Ha érdekli, akkor mesélek róla. Lélekszoba kelti fel most az érdeklődését.
- A lélekszoba jó hely, és nincs köze ilyen pszichológus dolgokhoz. Szerintem tetszene neked. El kell jönnöd velem oda, ha van kedved. Nem akarom lelőni a poént, mert akkor nem lesz olyan meglepés a szoba titka. Van egy kis bája, azon kívül, hogy jó hely, és szeretek ott beszélni az emberekkel, így veled is ott. Lenne még pár hely, ahova veled elmennék szívesen. -
 Legyen egy kis meglepetés benne, próbálom felkelteni a lány érdeklődését, kíváncsiságát a szobával kapcsolatban. remélem ez sikerült is.
- Nem kételkedek a bátorságodban és vagányságodban, csak első ránézésre nem ezt gondolja az ember, ez van. Bejön ez a kislányos cukiság is ám nekem, attól, hogy vagány vagy. -
 Mosolyodok el az utolsó mondatomon, viccelődve kicsit rajta, amin remélhetőleg nem vesz sértésnek tőlem, de csak érti a helyzetből. Meg nem olyannak méz ki, aki mindenen fennakad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. augusztus 23. 21:25 | Link

Ian

Ian játszott ilyen játékokkal, és sok mugli barátja volt. Érdekesebb, érdekesebb. Vajon mi lehet érdekesebb? Biztos ismer számtalan izgi dolgot. Olyanokat, amikről én lehet még csak nem is hallottam. A szívem kissé hevesebben is ver, de leállítom gyermekes izgatottságom.
-Érdekesebb? Na és mi az az érdekesebb?
Jó, persze hogy azért érdekela dolog. Szívesen elmerülnék jobban a muglik világában. Hiába, számomra az ő mindennapjaik olykor érdekesebbnek tűnnek, mint amilyenek az én hétköznapjaim. Bevallom, mostanában többször érzem azt, jó lenne, ha történne velem valami izgalmas, ami kicsit felrázná a szürke napjaim. Nem tudom, az is lehet, hogy a vizsgaidőszak miatt látom így a helyzetet, de igaz, ami igaz, jól esne valami, ami kicsit feldob. Ian beszél nekem a lélek szobáról. Talán pont arra van szükségem. Ettől a gondolattól, és ahogy Ian azt mondja, szerinte tetszene nekem, elmosolyodok.
-Oké, rendben. Lelőni a poént? Hú, így tényleg felcsigázol!
"Lenne még pár hely, ahova veled elmennék szívesen"
Kedves Iantől, hiszen még csak most találkoztunk először. Talán tényleg egy új baráttal hozott össze a sors. A fiú közvetlensége miatt egyre távolabbnak tűnik az Angliából kapott bagoly, Melanie, és az egész perpatvar, versengés, vagy micsoda, ami közöttünk zajlik. Visszatér a rendbontó-jókislány dologra, kissé ércelődve, de érzem, hogy ezt is kedvesen teszi.
-Kislányos cukiság mi?
Körbe nézek, mi a a valami, ami elég kemény hogy eltaláljam, és elég puha ahhoz, hogy semmi kárt ne okozzak benne. A kispárna. A kispárna tökéletes. Felkepom, és megcélzom Iant. a párna talál, én meg nevetek.
- Szóval? Mikor megyünk abba a...lélek szobába?
Igen, a dolog annyira tetszett, hogy akár most rögtön elindulnék. De talán mégsem most rögtön kellene indulni. Újra helyet foglalok a kényelmes puffban. Lábaim keresztbe rakom, és úgy várom a fiú válaszát, mikorra is tegyem szabaddá magam miatta.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 10. 12:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Elsős mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 915
Írta: 2020. augusztus 31. 22:34 | Link

Petyám ♥
nagy újságolvasásokban



- Hallod, ide tök sok mindent fel lehetne cuccolni – nézek körbe, mert amúgy mindig is tökre szerettem volna egy faházat, csak aztán sosem olyan helyen éltünk, ahol kellő méretű fa akadt hozzá. Most meg már elvileg „kinőttem” belőle, gyakorlatilag, tökre, mint ahogy múltkor a neten is néztem azt az építős műsort, simán el tudom képzelni, hogy a lakóházam egy fa tetején lesz. Nem ott lesz majd, de képzelni lehet. Kint a zöld közepén, tök zen lenne. – De tuti akik idejárnak… nos, inkább nem mondom ki mit csinálni, összebarmolnák – húzom el a számat, hogy lakat alá nem tudnánk tenni ezt a helyet, mert sokan vagyunk a suliban és ott mindig minden közkincs. Kár érte, mert felhozhatnánk a társasokat, az ő dolgaiból is és még simán ilyen lámpássort is el tudnék képzelni. Ez van, majd találunk valamit, ami nem a szoba és csak a miénk.
Nassolnivalót azért hoztam, meg társast is, mert miért ne játszunk, ha már itt vagyunk, mióta írtam anyának, többször is küldött egy-egy félét, hogy próbáljuk ki. Ez elvileg valami stratégiai cucc, sima mugli dolog, semmi mágia, tele van kártyákkal meg minden, de bontatlanul pihen még a táskában, együtt nézzük majd át, hogy jó lesz-e nekünk. A múltkori tökre bejött, a végére már egészen jól megoldottuk a rejtélyt, igaz, ahhoz több fő kellett, de megoldottuk. Most ehhez elég lesz kettő, ha jól néztem a dobozt.
- Ahh, azért azt hittem, hűvösebb lesz – jár a szellő, a levegő, de még nem az igaz. Kora ősszel lesz az, néha reggel már érezni, hogy közeleg és csíp picit, de tegnap mondjuk már hajnalban is sok volt a meleg, nemhogy nap közben. Sose szokom meg. Ledobom hát magam, lepakolok és kényelmesen elhelyezkedem. Hoztam inni is, limonádét meg vizet, később jól fog jönni, jó hideg mind még. Petya közben elhozta az Edictumot is, mindig átlessük, de folyamatosan csak fura szerelmi sokszögek meg egyebek vannak benne, már lassan én se értem, ki kivel kavar. Mint valami tévés műsor.
- Írnak valami érdemeset, vagy megint valaki becsajozott? – nem irigykedem én arra, sőt, majd lesz nekem is. Ha meg nem, így jártam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Csepreghy Péter
KARANTÉN


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 634
Írta: 2020. szeptember 3. 13:49 | Link

My Elijah
mit mond az Edictum? | mivagyunk.jpeg

Úgymond jampiskodva, kezemben egy húsz oldalú dobókocka kulcstartót lóbálok, noha kulcs nincsen hozzá. Félig nyitott szájjal rágózva, megjátszott férfias fintorral nézek szét a faházban. Elismerő görbe kerül hamarosan ábrázatomra, miközben Eli ki is mondja, amire gondolok. Csak bólogatni tudok, majd idővel elhagyom a teátrális viselkedést, és máris az egyik ablak mellett termek. Hosszú ujjaimmal a párkányt markolva hajolok ki rajta, hogy az alattunk elterülő zöld területet kezdjem el vizsgálni. Egyre jobban dőlök kifelé, arcomra gyermeki vigyor ül ki. Sőt még kacarászok is néhányat, miközben azt veszem észre, hogy egyre csak dől a világ, s éppen mielőtt elveszíthetném egyensúlyomat egyenesedek ki, és kitágult pupillákkal fordulok barátom felé. Ő szerencsére nem sok mindent vett észre a mutatványomból, mert nézelődött és helyezkedett, így kissé zavartan krákogva sétálok mellé, hogy jelentőségteljesen ráfoghassak a vállára, és megszorítsam azt.
De akkor sem hagyhatjuk, hogy rossz kezekbe kerüljön – szólal meg belőlem a hősjelölt. Felsőtestemet kihúzom, pocakomat kitolom és szemeimet a szokásosnál jobban összeszűkítem. – Mit gondolsz? Mit csinálnak itt… azok, akik idejárnak? – idézem Elijah-t. Hüvelyk- és mutatóujjammal összecsípem államat, így egy kis vágatot varázsolva rá, majd szájamat elhúzva sétálok az egyik sarokba. Egy párna van hanyagmód odahajítva, ezért boldogan elmosolyodva rúgom arrébb, hogy egy számomra kedvező helyre tehessem, amikor a párna megmozdul. Közelebb hajolok. – Eli… - suttogom, majd néhány másodperc elteltével egy mókus szalad ki alóla szélsebesen. – Á! – sikoltok fel, akár egy kislány, és máris barátom mellett termek, akinek úgy markolok rá alkarjára, mintha egy sárkányt láttam volna. Szaggatottan veszem a levegőt, és széles tenyeremet színpadiasan terítem szét mellkasomon.
Azt a k… – pihegek. – Hát erre nem számítottam – kacagok, majd inkább Elit követve csücsölök le. – Miket hoztál? – kérdem, miközben farzsebemből előkapom az Edictum legújabb számát, és amolyan Kisvajda módon kezdem el olvasgatni azt.
Egyelőre semmi – vonom meg a vállam, és tovább bújok a sorokat. Ehhez a számhoz nem tettem sokat, mert az iskolai dolgaim miatt nem jutottam el a szerkesztőségbe.
Utoljára módosította:Csepreghy Péter, 2020. október 21. 13:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss-Herczeg Domonkos
Diák Navine (H), Negyedikes diák


#Királykondor
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 163
Kedves Betti
Írta: 2020. szeptember 10. 12:49
| Link

A nap sugarai tűztek be az ablakon


A faház máris sokkal kisebbnek tűnik. A nap elbújt egy kósza felhő mögé, eltakarva az éltető, aranysárga sugarakat és nem hagyva mást, csak szürke, komor színeket. Mintha egy pillanat alatt veszett volna ki az élet a kis építményből és az egész világból. Pontosan akkor, mikor a lány megszólalt. A fejhallgatóból olykor kihallatszik egy-egy erőteljesebb passzus, de erőtlenül hal el az összes leütött hang. Nem figyel rá, eddig sem tette és már az eddig betöltött óriási szerepétől is meg lett fosztva; már csak tehetetlenül pihen a nyakában, míg Domonkosnak ismét szembe kell néznie a rideg valósággal, ami elől az ódon falak közül menekült ide.
Feketéi résnyire szűkülve figyelik a megszeppent lányt, hogy végül egy halk sóhajjal, erőnek erejével engedje el a feszültséget, amit az imént keltett benne életre. Biccent egyet összeszorított ajkakkal és tekintetét elszakítja az arcáról, hogy a falra függessze újra. Mégis mit csináljon a részvéttel? Visszahozza a testvérét? Nem. Tettetett sajnálattal fordul felé mindenki, látja a szánalmat a tekintetek kereszttüzében, de senki sem gondolja komolyan. Hogyan is tehetnék? Senki sem érezheti azt a lelket szaggató, égető fájdalmat és ürességet, ami benne uralkodik.
Engedd, hogy megértsék. Engedd, hogy segítsenek, Dom.
Kezeit suta mozdulatokkal dugja a zsebébe. Egyetlen egy ember van, aki képes megérteni a fájdalmát itt, ahol olyan egyedül van. Egyetlen ember, aki tényleg ismerte a testvérét, akivel Teó nem csak az udvariassági formulák miatt volt kedves, hanem beengedte az életébe is. Ezáltal mindkettejük életébe. De ő most nincs itt. Most egyedül kell szembenéznie az egész világgal... és Betti szavaival, ami újra és újra feszültséget von a tagjaiba.
Élesen szívja be a levegőt és szorítja össze a szemét. Legszívesebben sarkon fordulna és kimenekülne a fullasztó térből, de... ez volt a mentsvár. Ez volt az a hely, ahova ketten jártak, elzárkózva minden és mindenki elől. Teó még azelőtt megtanult egy lakatoló bűbájt, mielőtt órai anyag lett volna, így tényleg kettesben uralhatták a teret. Ha meghallottak valakit, aki be akart jutni, lélegzetvisszafojtva tapasztották feketéiket az ajtóra, míg zsörtölődve odébb nem állt, hogy végül a nevetésük tölthesse be a faház belsejét...
Hirtelen csapja tenyerét az évek alatt simára koptatott fára, elrejtve a kíváncsi tekintet elől a csillagokkal tűzdelt koronát. A csattanás hangja erőteljes visszhangot vet a hirtelen beállt csöndben.
- Közöd sincs hozzá! - rekedt hangja élesen hasít a levegőbe, tekintetét haragosan emeli ismét a lányra. Szinte hallani véli ismét Teó gyengéden megrovó szavait, de nem engedi felszínre törni azt a tudatában. Nem akar beszélni róla, nem akar se boldog, se keserű emlékeket megosztani illetéktelenekkel. Ez az ő küzdelme, senki másé. Egyedül van a saját démonjaival szemben.
- Őket is a szemed láttára ölték meg!? - gondolkodás nélkül buknak ki belőle a szavak, ahogy ráförmed Bettire. A falnak támasztott keze immár ökölbe szorulva feszül a sima fának. Mellkasa gyors ütemben emelkedik és süllyed, majd ahogy ráeszmél, hogy mit is mondott, hirtelen reked benn a levegő. Feketéit hatalmasra tárja, úgy mered a lányra, az arcára, a kósza könnycseppre. Nem tud megmozdulni, a végtagjait mintha ólomba öntötték volna.
Dom... mit művelsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Elsős mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 915
Írta: 2020. szeptember 29. 05:34 | Link

Petyám ♥
nagy újságolvasásokban




Jó lenne nekünk egy hasonló hely, de itt, az iskola területén nehezen leltünk eddig olyat, a szobánkon kívül, amit úgymond tényleg csak mi használnánk. Gondoltam arra, hogy mondjuk gyakorlásnak, mágiával valami tákolmányt emelek, hátha, de sem a saját, sem pajtásom életét nem untam meg, így aztán kitartóan kutatok mindig. Aztán lesz ami lesz, igazából itt is nagyszerűen el tudunk játszani valamely társassal, vagy csak simán chill és dumálunk, de ugye, tuti valaki nevetgélne mászna ide, mert itt szoktak smárolni és jól kinéznek minket aztán. Előre fintorgok erre az egész jelentre, pedig nem is történt meg, plusz semmi bajom sem a lányokkal, sem pedig a csókkal, csak inkább a helyzet „kínossága” az, amely kicsit fura. Mert nem vagyunk elsőévesek, minek játszunk olyan vacakokkal – szerintük. Én már elfogadtam, hogy nem vagyok átlag, szóval, lógva lehet hagyni, köszönöm. Épp elkapom Petya lendülésének utolsó mozzanatát, amikor abból lép felém és kezét érzem vállamon, amely mosolyt csal a fintor helyébe, bólintok hát.
-Igazad van. De nem hiszem, hogy egyszerű lenne. Ugye nem tudunk itt ülni mindig – mert így is látni rajzocskákat a falon, még ha a tipikus, városi graffitik egyikét sem, vagy épp cigicsikkek, azokat lent láttam a földön, legalább kipöckölik, semmi olyat. Vagy tök rendesek és összepakolnak maguk után.
- Huh hát... Sok mindent. Isznak, cigiznek, smárolnak és a többi. Egyszerűbb csendes helyen, ide lehet egy prefi se jár ki – vonok vállat. Vagy kijárnak ők is mulatni, ez már csak ilyen. Helyezkedek kicsit, nem akarok semmibe se belenyúlni, óvatos vagyok. Épp az egyik nasit bontanám ki, amikor Petya sutyorgását hallom meg. Pislog fordulok oda, időm nincs közelebb menni, de látom.
- Azta.. Mi.. – és ennyi, Petya felsikolt, belőlem is kivált egy meglepett kiáltást. A mókus előugrik, ott sincs, engem jobban Petya hangoskodása riasztott meg, az a kis állat meg ma miattunk nem alszik. Észre se vettem, hogy a karomra markolt, mert annyira a mókus pontjára nézek meredten, majd elnevetem magam, hamar csatlakozik hozzám ő is.
- Erre én se. Azt hittem, kisegér – nem félek én attól sem, csak ha nagyon bambulok és hitetlen, akkor zavar meg. Petya is megnyuszik végül.
- Ahh, miket – nézek az ellátmányunkra. Van mit. – Hoztam egy rakat sós rágcsát, innivalót hozzá. Van cukorka is, de savanyú – tekintve, hogy nem eszek édességet, mert nem szeretem. – Illetve anya küldött egy kártya alapú társast. Megnézzük? – pakolok is ki, minek csak beszéljek róla ugyebár. Innen nézek fel rá.
- Vágom, akkor csak a szokásos pletykahad – legyintek egyet, semmi különös.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2020. október 4. 13:58 | Link

Domonkos
Ne kiabálj!
Ruha

Nem számítottam rá, hogy szavaim ilyen agresszívvá teszik majd. Persze mindenkiben máshogy dolgozik a gyász. Míg én visszahúzódóvá, zárkózottá váltam, Szofi hisztis lett, Dominik pedig ingerlékenyebbé vált. Ennek ellenére megijedek a heves reakciójától. Következő szavaim üresek, hiába gondolom komolyan. Talán érzi, hogy mellette vagyok, segíteni akarok. Ellenben a részvét szavakban kifejezve nem jelent semmit. Csak üres mondatok, melyeket az emberek udvariasságból mondanak a kínos helyzet kitöltése érdekében. Furcsa felismerni, hogy most a másik oldalon állok. Most én vagyok a zavarodott másik, aki nem érti, mi zajlik le Domonkos lelkében. Aki nem tudja mit mondjon, mit tegyen, amivel kimenti magát. Furcsa érzés most a másik oldalon állni. Annak idején én is gyűlöltem ezeket az embereket. Meggyőződésem volt, hogy nem tudják miről beszélnek, és nem is érdeklem őket. Hosszú időbe telt megértenem, hogy segíteni akarnak, csak nem tudják hogyan. Nem tudják, mi zajlik bennem legbelül, min megyek keresztül.
Zavartan szám szélébe harapok, ahogy a falra csap. Aha. Szóval ezek személyesebbek mint gondoltam. Teljesen igaza van. Pontosan tudom, hogy egy mély sebet téptem fel újra. Egy emléket, amihez a legkevésbé sem volt közöm. Ami csak az övé és Teójé. Ami összeköti őket. Emlékszem, sokan azt akarták, meséljek nekik szép emlékeket a szüleimről. Merthogy az majd segít, majd nem szomorkodni fogok tőle, hanem szépen emlékszem majd rájuk. Magamban persze elküldtem mindet melegebb éghajlatokra, és leráztam mindenkit, aki ezt kérte tőlem. Az első pár évben, pláne hónapban, a szép emlékek a legfájdalmasabb sebek. Azok, amikről tudja az ember, hogy soha többé nem él már át hasonlót. Magamba roskadok a felismeréstől, hogy én is olyanná váltam, mint azok a távoli rokonok, ismerősök, akiket a hátam közepére sem kívántam abban az időszakban. Aztán összeszedem kicsit magam, hogy ismét megpróbálkozzak beszélgetni a fiúval.
A hirtelen reakció azonban széthasít bennem valamit. A szavak jelentése lassan tudatosulnak bennem. A döbbenet, az empátia nehezedik rám. Könnyeim már nem csak saját sebeim miatt potyognak. Nem ismertem a teljes történetet. Honnan ismertem volna? Most viszont egy hatalmas pofonként ért a dolog. A babzsákon ülve a tenyerembe temetem az arcom, a könnyeim már patakokban folynak, a vállamat pedig rázza a zokogás. Nem tudom elképzelni mit érez Domonkos. Ő sem tudja, én mit érzek. Nincsen joga üvölteni velem ezért. Már nem tudok neki válaszolni. Nem is akarok. Ha azt hiszi, neki nagyobb a fájdalma, mint az enyém, nagyot téved. Könnyeim egyik fele azonban érte hullik. Nem tudhatom, milyen lehet látni, ahogyan az, aki a világon mindennél kedvesebb számodra, eltávozik. Csak a mély fájdalmát ismerem, azt tudom elképzelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
KARANTÉN


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 634
Írta: 2020. október 21. 13:37 | Link

My Elijah
mit mond az Edictum? | mivagyunk.jpeg

Sokat tanulmányoztam annak idején, hogyan is kell férfias felnőttember módjára újságot olvasni. Összehúzom ajkaimat, szinte biggyesztem, miközben államat kicsit megemelem. Látszik, ahogyan ízlelek minden egyes betűt. Majd, amikor nemtetszésemet szeretném kimutatni, kissé fintorogva felhorkanok. Elvégre valahogy így láttam Vajda Ricsitől, amikor még a little creep korszakomat éltem vele kapcsolatosan. Mindent el akartam tőle lesni, hogy akkora sikerem legyen, mint amilyen neki is van. Little did I know, hogy azért nem minden a férfias viselkedés. Biztosan úgy is kellene kinéznem, mint a híres-neves Kisvajdának. Esténként sokat „feszítettem” csigatestemmel a tükör előtt, a lehető legférfiasabban vicsorogva, de valahogy sosem éreztem, hogy akár egy lapcsücsökbe hajtott név lehetnék a férfiról szóló lapon. Ez azonban már elmúlt. Azóta Lilivel átalakult a kapcsolatom. Még jobb lett, mint amilyenre valaha számítottam. S a szívem is már másért dobban; nem csak amikor meglátom, hanem ha csupán rá gondolok összerándul a gyomrom. Ha látom a folyosón, hogy rossz kedve van, akkor kötelességemnek érzem a felvidítását, hiszen ha nem teszem, akkor még enni is képtelen vagyok. Természetesen Elijah az első számú ember az életemben, elvégre bros before… hogy is van ez? Jaj, nem. Nem úgy értem. Édes Merlin! Csak azt szeretném mondani, hogy a fiú barátsága mindennél többet ér számomra.
Bocs – mondom zavartan, miután a férfiasság legkisebb morzsáját is lepöcögtetem a vállamról, és barátom felé fordulok. Érdekelnek az édességek, a sós rágcsák, a társasjáték. De először is itt az ideje annak, hogy megmutassam a nagyközönségnek, mire is emlékszem a régi újságolvasós időkből. – Ja, olyasmi… – vonom meg a vállam, majd kék szemeimet Elijah-ra emelem. – De úgy néz ki, hogy most lesz valami izgalom – harapom be kisfiús izgalommal alsó ajkamat. Visszabújok az újságba, de még a betűket falva intézem szavaimat a fiúhoz. – Adj valami sósat – vigyorgok gyanútlanul, majd kezemmel mutatom neki, hogy üljön le mellém, mert hatalmas sztorit találtam. – Azt írja, hogy furcsa dolgok történnek, és a kormányoknak cselekedni kell – izgatott vigyorom még mindig letörölhetetlen. Kicsit arrébb húzódok, hogy Eli le tudjon telepedni mellém, majd tovább olvasom hangosan a cikket, amíg. Hirtelen elhallgatok. Egy nevet látok a cikkben. Egy nevet, aminek nem kellene ott lennie. Ez teljességgel lehetetlen. Lesápadok, s közben érzem, hogy nem jár a levegő a faházban. Eddig is ennyire fújta a szél a házikót, hogy földrengésszerűn kezd alattunk mozogni? Össze-vissza kezdem venni a levegőt, majd magyarázat nélkül ejtem ki az újságot ujjaim közül. A vaskos hírlap puffan egyet a lábunk előtt, miközben kék szemeimben egyre gyűlni kezdenek a krokodilkönnyek. Nem értem… nem értem.
„…aki csak a tanoda egyik diákjának, Helvey Belián Balázsnak köszönhette életét, aki szintén vérfarkas alakjában küzdött meg ismeretlen fajtársával.”
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss-Herczeg Domonkos
Diák Navine (H), Negyedikes diák


#Királykondor
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 163
Kedves Betti
Írta: 2020. november 12. 20:56
| Link

A nap sugarai tűztek be az ablakon


A faházban a napsugarak kergetni kezdik egymást, ahogy szülőanyjuk a felhők takarásába vonul, majd újult erővel robban ki közülük, fénybe borítva az egyre szűkebbnek tűnő teret. A fénypászmák incselkedve cirógatják a kettős bánat-árnyékolta arcát, bolondos játékra csalogatva őket, de kérésük mindkét részről viszonzatlan marad. Domonkos számára az idő és a tér megszűnik létezni. A kimondott szavak megmásíthatatlan ténye von béklyót végtagjai köré és azok visszhangja tépázza lelkét és szorítja össze a folyamatosan túlélésért küzdő szívét. Tágra nyílt feketéi a semmibe merednek, légcsövét marja a megrekedt levegő. Mintha testetlenül, mégis mázsás súllyal zuhanna megállíthatatlanul a sötét ködfátyol borította, csontot törő talaj felé, amiben zöld villámok cikáznak minduntalan.
Nincs semmi baj, Dom. Beszélj róla, jobban leszel.
Szemei lecsukódnak, miközben tüdeje reszketegen, sípolva megtelik levegővel. A szemhéjak adta óvó sötétségben tűélesen rajzolódnak ki a felszínre törő emlékképek. Kívülről látja magát, ahogy a nappali takarásában mozdulatlanul, némán áll, testvérére meredve, aki kettejük helyett próbált helytállni. Tisztán hallja a félőrült szavakat, amik, mint kígyó a zsákmányára tekeredve, préselte ki belőle a cselekvés kényszerének minden morzsáját és ösztökélte Teót arra, hogy megvédje. Dobhártyáját szaggatja megkésett kiáltása, majd…
Feketéi kipattannak mielőtt az utolsó foszlányok is utat találnak maguknak. Levegő után kapkod, ahogy próbálja kipislogni a képek maradékát. Most mondta ki először… annyiszor próbálták beszédre ösztökélni, mondván, az majd segít neki feldolgozni a történteket. Annyian próbálkoztak, mindig hasztalan. És most, egy óvatlan pillanatban, Betti akaratlan törte át benne azt a bizonyos gátat, utat engedve a pusztító árnak, ami képes lehet ledózerolni mindent, ami eddig képes volt egyben tartani őt. Ami képes volt meggátolni, hogy egy könnycseppet is hullajtson azóta.
A sírás nem tesz gyengévé. Nézz rá, Dom.
Tekintete lassan siklik fel Betti arcára. A benne dúló elemi vihar csitulni kezd a lány arcán lehulló könnycseppek láttán. Hangosan nyel egyet, ádámcsutkája vad táncot lejt közben, az eddig a falat támasztó ujjai remegve szántanak a szőke tincsek közé. Ő tette. Pontosan tudja, hogy miatta maszatolja az arcát a szomorúság. A bűntudat elegyedik bensőjében a könnyek iránti irigységgel, hisz az ő szeme még ezek után is száraz. Pedig egy pillanatra elhitte…
Kezeit zsebre vágva, suta léptekkel dönti romba a kettejük között húzódó szakadékot. Szóra nyílnak ajkai, de a hangja a torkára forr, a gondolatban született bátorság válik semmissé. Ujjai marokba szorulnak a zsebek rejtekében és reszelősen szívja tele tüdejét oxigénnel.
- Sajnálom, hogy kiabáltam... - halk sóhaj ez mindössze csupán, ami eggyé válik Betti hüppögésének zajával. Komor pillantása fogva tartja a törékeny, kuporgó alakot a lábai előtt. Állkapcsa megfeszül, majd elernyed, ahogy újra nyel egyet és szusszanva engedi el a bűntudat keserű érzését, mert tudja, pontosan tudja, hogy a hibája ellenére, Teó büszke lenne most rá.
Büszke vagyok rád, Dom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos patrónus, Színjátszós, Elsős mestertanonc


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 915
Írta: 2020. november 30. 22:49 | Link

Petyám ♥
nagy újságolvasásokban



- Hű. Mint a komoly urak – nézem, ahogy olvassa, lapozza azt az újságot, tényleg úgy, ahogy kell, nem pedig ahogy én szoktam, hogy megfordítom és elolvasom a hátoldalát, aztán kész is, ennyi érdekelt. Nem nagyon politizálok, a sport sem nagyon hoz lázba, a bulvár meg ezek főleg nem, jó, mondjuk ez az újság nem is olyan. Ez kicsit más, másabb, van benne minden, de mégsem olyan komoly, mint amit tényleg a komoly emberek olvasgatnak, mert abban nincsenek nagyon arról sorok, ki kivel jön össze vagy hasonlók. Nem nagyon szerepelek benne ilyenekben, szerencsére, mert rettentő kínos lenne ki is magyarázni, hogy mégis mi a franc igaz belőle és mi nem. Nem nekem való az a hasáb, meghagyom az állandó szereplőknek. Vagy valami olyasmi.
Hagyom is, hogy lapozgassa, addig rendezkedek, lehet dugtam a táskába képregényt, nekem az való, fogalmam sincs, mert mire odaérnék, addigra kész horror lesz az egész és előjön a rém, aki csak egy apró állatka, semmi több és mégis, még nekem is hevesen ver a szívem, mondjuk, lehet attól, hogy Petya ennyire megijedt és hangot is adott neki. Ez már csak ilyen, ahogy oldalamra fogok és szusszanok egy nagyot, amint elhárult a „vész”.
- Semmi gáz – mert előttem aztán nem kell szégyellni, ha berepül ide valami tollas, én sem leszek nyugodtabb, sőt, rosszabb, szóval látott már ő is így engem eleget, hiába próbálom ezt magamból kinevelni, mert nevetséges, amint eljutok oda, hogy felsétálok a baglyokig, kinyitom az ajtót, csak az a következő emlékem, hogy a lépcső aljában zihálok. Nem megy ez nekem.
- Na, halljam az izgalmat – pakolok tovább, miközben ropit halászok elő és letelepszem mellé, kényelmesen, magam mellé pakolva a táskát, hogy kéznél legyen. Elhelyezkedek, szememmel az újság lapjára sandítok és kibontom a sósat, hogy rágcsálva figyeljem, mi is az az izgalmas.
- Hűha. Furcsa dolgok, ez tényleg izgalmasnak hangzik – bólogatok, megállok még a rágásban is, ahogy folytatja a sorok olvasását, egy bizonyos pontig. Azt hiszem épp, hogy csak nyelnie kell, inni vagy csak simán egy hatásszünet, aminek gondolatára közelebb is hajolok.
- Mi az? – pislogok, mert nem értem, min akadt ki ennyire. Mi a baj. Egyszeriben elfehéredik az arca, mintha pánik kergetné, mint engem amikor… aztán… - Petya, Petya, mi a baj? – ő elejti az újságot, én meg a ropit dobom rá. Közelebb kúszok, hogy finoman ragadjam meg a vállát, biztosítva arról, itt vagyok, csak semmit sem értek. Nem engedem el, de látom, hogy mindjárt kiborul és én tehetetlen vagyok. A gyomrom rándul görcsbe, amikor felveszem a lapot és olvasom ott, ahol abbahagyta. Aztán, nekem is lassan össze áll a kép.
- Megmentette a nőt a… Helvey… ő nem a…? Ő nem az a haverod, ugye? – de nagyon úgy néz ki. Tudom én, hogy van egy idősebb srác, aki nagyon speciálisan van itt, se mágia, se semmi és nagyon jóban vannak, mesélt róla, vagy épp hogy mikor mi történt. De hogy… ezek szerint vérfarkas? – Biztos csak elírták, nyugi, nyugi. Mély levegő, tudod – visszadobom a lapot a földre és próbálom valahogy megnyugtatni szegényt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2020. december 16. 13:46 | Link

Domonkos
Ne kiabálj!
Ruha

A levegőt szikázó feszültség tölti meg, a csendet pedig vágni lehetne. Egyikünk sem szól, de annál több érzelem és gondolat cikázik bennünk és köztünk. Nem tudom ő mire gondol pontosan, és ő sem tudhatja, hogy én mit gondolok. Azt viszont mindketten érezhetjük, hogy valami nagyon kellemetlen, de különleges helyzetet teremtettünk. A fal azonban nem omlott le közöttünk, továbbra is ott tornyosul a feszültség. A feszültség azokból a falakból, amit mindketten magunk köré építettünk. Mert az biztos, hogy ebben hasonlítunk. Ugyanazt az áthatolhatatlan falat húzta maga köré, amit egykor én is, és amit a mai napig nem sikerült teljesen lebontanom. Mert ezt a falat nem lehet kívülről áttörni, Belülről kell megnyitni, beengedni rajta másokat. Ez viszont egy hosszú, nagyon hosszú folyamat. Íme, itt állok én, és bár sokat fejlődtem, mióta a Bagolykőben vagyok, az elmúlt öt évben nem sikerült teljesen lebontanom azt a falat. Talán sosem sikerül teljesen.
A könnyek viszont áttörnek a falon. Nálam legalábbis. Mintha égetnék az arcomat, ahogy lassan lefolynak rajta. Ahogy pedig a kezembe hajtom a fejemet, mintha egy buborékba kerülnék. Egy buborékba az egész faházzal. Mert Domonkost ki akarom zárni, ám nem tudom. Hiába érzem, hogy utálom, nem tudok rá nem figyelni. Talán az empátia? Nem tudom. Mindenesetre része a buboréknak, és tudom, hogy egyikünknek sem lenne jó, ha most felállnék, és otthagynám egyedül.
Hallom a fiú lépteit, minden levegővételét. Hallom, hogy mennyire bizonytalan. És hallom azt is, ahogy megszólal. Nem erőlködik nagyon. Nem tudom azonban figyelmen kívül hagyni a bocsánatkérését. Lassan kifújom a levegőt, és felemelem a fejem. A szemeim pirosak, arcomon pedig csillognak még a könnycseppek.
- Semmi baj - hangom nagyon halk, és kicsit rekedt is. - Én meg sajnálom, hogy beletapostam az emlékeidbe. Tudom, hogy milyen rossz. Bocsánat - egy-egy könnycsepp még mindig lecsordogál az arcomon. Ám ez nem gátolja meg azt, hogy a köztünk lévő fal repedezni kezdjen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss-Herczeg Domonkos
Diák Navine (H), Negyedikes diák


#Királykondor
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 163
Kedves Betti
Írta: 2021. március 8. 13:20
| Link

A nap sugarai tűztek be az ablakon


Ahogy Betti ráemeli a könnyektől csillogó barna szemét, Domonkos ismét a falat kezdi szuggerálni. Képtelen állni a szomorú tekintetet, ami önnön fájdalmát tükrözi, nem képes látni a könnyeket, amiket ő nem tud elsírni, de másnak mégis oly könnyen előcsalogatja őket.  Önző. A fájdalma az övé és bármennyien is próbálták eddig levenni a terhet a válláról, hogyha megszűntetni nem is tudják, legalább könnyítsenek rajta, mindannyiukat elutasította. Senki sem értheti meg azt a hiányt, azt a végtelen űrt, ami benne van. Betti se… ez a gondolat mégis reszketegen, bizonytalanul száll tova.
Miért nem akarod, hogy megértsék, Dom?
Állkapcsát megfeszítve bólint a lány szavaira. Vállait felhúzva járatja végig feketéit a falakba vésett szimbólumok és szavak végeláthatatlan hálóján. Eddig nem tűntek fel neki, holott a szabadideje nagy részét itt töltötte Teóval. A nevetés, a titkok és a meghittség színhelye volt, ami csakis azért létezett, hogy ketten létezhessenek, ahogy az iskola előtt - egészen mostanáig így hitte. Most, ahogy szeme elé tárul, hogy milyen sokan hihették ugyanezt, zavarba jön. Annyi de annyi emléknek adhat otthont ez a hely. Szerelem. Fájdalom. Boldogság. Barátság. Búcsú… mindenre találhat utalást e falakon, amik talán még hosszú évtizedekig fogja hirdetni őket. Ahogy a Teó és általa vésett mintát is.
Szemeit lehunyva ejti állát a mellkasára, szőke tincsei az arcába szökennek, jótékonyan takarva azt Betti elől. Nem akarja, hogy lássa. Ő csak egyedül szeretett volna itt lenni… Lába hamarabb lép, mintsem felfogná, hogy mit is szeretne tenni. Egy, majd két lépést hátrál Bettitől, balja sután végigszánt közben rakoncátlan tincsein.
Kérlek, ne menekülj, Dom!
- Én… bocs, hogy megzavartalak - morogja halkan, rekedtes hangon. Ahogy ajkán elhal az utolsó szó, hátat fordít a lánynak és az ajtó felé indul. Feketéit szigorúan a padlón tartja, véletlen se néz fel, hogy ne férkőzhessen gondolatai közé egy idegen vagy ismerős emlék sem. Ujjai a fejhallgatójára fonódnak, menet közben helyezi vissza jogos helyére és az oldalán a gombot megnyomva árasztja el dobhártyáit a zongora gyönyörű dallama. Hogy mond-e még valamit Betti, fogalma sincs. Nem is szeretné tudni. Csak egyedül szeretne lenni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Kristóf
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc


a menekült
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 46
Írta: 2021. április 6. 20:40 | Link

Bogi
kicsípve

A faházhoz vezető út kezdetén várja meg randipartnerét. Beleborzong, ha kimondja magában ezt a szót, de mégis az a helyzet, hogy ma többről lesz szó, mint a szokásos csajfűzős szeánszok. Amióta ismeri őt, azóta nem tudja kitörölni az emlékezetéből, ha más lányokkal találkozik. Ez talán jelent valamit, de Bogi mindeddig nem hagyta, hogy bármi is történjen közöttük. Kristóf pedig nem a türelméről híres. Ő utál várni, mindent azonnal megkap, ha pedig látja, hogy valami elérhetetlen, akkor továbbáll, ezzel vágva át a gordiuszi csomót. Talán azért tart ki mellette, mert mindketten sűrű időszakot tudhatnak maguk mögött, de a találkozásokat valamilyen csoda folytán, a szükséges szinten képesek voltak fenntartani. Sokat köszönhet neki, amiért sikerült átevickélnie a legnehezebb vizsgának mondott VAV-on, és amiért nem hagyta el magát teljesen azok után, hogy le kellett mondania az auror szakról. A családja sosem volt ott neki igazán, és amióta a húga csipája is kinyílt a kastélyban, egyre inkább érzi úgy, hogy szorul a hurok a nyaka körül, hát még a rohanó időről nem is beszélve.
Ezért egy késő délutánra, amikor már kellően későn alkonyodott, és az időjárás is kedvező volt a kinti programhoz, megbeszélték a sétát. Kellően befújta magát a legdrágább kölnijével, a haját is szépen kifésülte a kócoktól, és nehezen ugyan, de magára erőltette az évek alatt kinőtt, kizárólag ünnepi alkalmakkor hordott öltönyét. Nem kényelmes, pláne a programjukhoz, de legalább elegánsan fest benne. Táskájába felkészülten belerakott mindent, amit ilyenkor kell, talán még többet is, de az biztos, hogy kitett magáért. Vigyázzban áll, ahogy anno a kiképzésen tanulta, de lábai remegnek az izgatottságtól. Rágyújtana, nagyon is, azonban tudja, hogy azt ilyenkor nem szokták díjazni. Marad a rágó, rögtön kettő is egyszerre, azt pusztítja csámcsogva jobb híján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 242
Írta: 2021. április 6. 21:16 | Link

Kristóf
cicomában


Ideges vagyok. Idegesebb mint a vizsgáim előtt, ami elég nagy szó, tekintve hogy csak randira megyek. Nem is a randi tény frusztrál ennyire, hanem a személy, akivel találkozom. Lilla meg is próbált lebeszélni, már a vizsgaidőszakban is, mikor minden elvárás nélkül korrepetáltam, átrugdostam a VAV-on és hagytam hogy elsírja nekem, hogy nem jött össze az aurori pálya. Már régen ott kellett volna hagynom Návay-t, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Vagy csak az akarat hiányzik belőlem? Nem tudom és talán soha nem is fogom tudni.
Mindenesetre kiöltözöm. Legalábbis a hétköznapi rohangálós cuccaimhoz képest ez a szett ami rajtam van határozottan elegánsnak számít. Nem akartam átesni a ló túloldalára sem, elvégre csak sétálni megyünk, de úgy bennem volt az igény, hogy normálisan nézzek ki. A szokásos lófarok vagy konty helyett hajam szögegyenesen hull fehér blézeremre. Jól megnőtt, rég voltam már fodrásznál egész a hátam közepéig érnek már a fényes fekete tincsek. Nem is olyan rossz így, talán többet kéne kiengedve hordanom.
Időben indulok, hogy időben érkezzem, de bájos kísérőm megelőz. Majdnem kitör belőlem a röhögés ahogy meglátom, de visszafojtom és egy udvarias, kedves mosoly marad belőle mindösszesen. - Örülök hogy itt vagy - közlöm mindenféle köszönés nélkül, majd néhány másodpercnyi habozás után puszit nyomok arcára. Ismeretlen terep még ez nekem, fel kell fedeznem a saját határaimat. De ennyi még talán igazán belefér tőlem is. Eddig úgysem hagytam magam, nem adtam be a derekam, éreztettem vele, hogy én nem olyan lány vagyok akire ránéz és már teszi is szét a lábát. Értem küzdeni kell és ha ez nem tetszik tovább lehet állni. Az élet kegyetlen ugye, nem mindig kaphat meg az ember mindent amit akar. Tegyük hozzá, hogy tényleg nehéz eset vagyok és eddig állta a sarat. Egész türelmes volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay Kristóf
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc


a menekült
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 46
Írta: 2021. április 7. 00:54 | Link

Bogi

Még szép, hogy ő érkezik oda elsőnek, és nem váratja meg társát e jeles napon. Tudja, hogy elég sok esélyét játszotta már el korábban, ezért próbál vigyázni a törékeny bizalomra, amit Bogi nagyvonalúan megelőlegezett a számára. Igyekszik akként is rászolgálni, hogy megadja a módját külsejét illetően, és belül is visszafogja magát a viselkedésével. Nem ő lenne, ha az öngyújtóját egy szál vésztartalékkal ne hagyta volna a zsebében a biztonság kedvéért, de akkor is. Hisz abban, hogy az események képesek elterelni a figyelmét a nikotin iránti sóvárgásáról.
Egy pillanat alatt megemelkedik a pulzusszáma, ahogy megpillantja őt közeledni a távolból. Teljes vállszélességgel fordul felé, hogy lovagiasan meghajoljon érkezésekor. Úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, valójában viszont nagyon is észrevette a lány furcsa pillantását, kitörni készülő nevetését, de nagyon reméli, hogy csak a zavarodottság és az ámulat keveréke az oka, nem pedig a szekunder szégyenérzet. Aggodalmát némileg árnyalja, hogy a következő pillanatban puszit kap az arcára. Átkozza a reflexeit, amiért kezd kijönni a gyakorlatból, és nem tudta időben úgy odatartani a fejét, hogy az a puszi a szájára menjen. De még csak most kezdődik a randevú, vigasztalja magát...
- Mehetünk? - kérdezi az egyértelműt. Unta a várakozást, legszívesebben már a faháznál lenne, de még át kell rágniuk magukat az erdő jelentős részén. Igazít egyet hanyagul megkötött nyakkendőjén, majd belenéz a táskájába. Megvan minden. Az elmúlt alkalmak során a kézfogásig így vagy úgy, de eljutottak, ezért bátorkodik ismét Bogi kezéért nyúlni, hogy a séta során mellette legyen. - Milyen volt a napod? - fogalma sincs, mit mondjon, de ha Bogi elkezd beszélni, ő szívesen elhallgatja a meséit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 242
Írta: 2021. április 8. 23:02 | Link

Kristóf

Kell az az önuralom, hogy tényleg ne röhögjem képen. Mármint így kiöltözik, aztán még mag is halok mintha valami úrikisasszony lennénk. Lehet elkapott valami mágikus agyhártyagyulladást, attól ilyen bolond. Eddig normális volt, most meg hogy tényleg randizunk bekattan... őrület milyenek ezek a férfiak. Na ezért mondtam én eddig azt, hogy nem kell nekem senki az életembe, mert mindig tudtam, hogy ilyenek. Elvégre a bátyámon testközelből tapasztalhattam meg, hogy milyen tartósan együtt élni egy hímegyeddel és a következő tíz évre köszönöm, nem kérek belőle.
Szerencsére nem játsza el azt, amivel az idióták állandóan bepróbálkoznak. Mintha képesek lennének valóban véghez vinni anélkül, hogy a csajnak feltűnik, hogy itt készül valami. Olyan naivak, olyan ostobák.
- Mehetünk. - Egyértelmű kérdésre egyértelmű válasz jár, hangom tárgyilagos és tényszerű mint a legtöbbször. Tudom, tudom, maga vagyok a jégkirálynő, de az érzelmek ráérnek később is, ha esetleg eljutunk odáig, hogy megbeszéljük végre mi ez az egész kettönk közt. Hagyom hogy ujjaimat összefűzze sajátjával, bár rettentő kínos ez az egész. Kicsit olyan, mintha óvodások lennénk, akik mennek a menzára és az óvónéni azt mondta, hogy fogják meg a párjuk kezét. Nem azért, jól esik meg minden, de kicsit olya érzésem van, mintha az egész csak formalitásból történne. De persze tudjuk, én rosszul vagyok bekötve, furcsa az agyam és különben is, én meg az érzelmek ugye. Tudom, tudom, tudom. - Rémes, jobb ha nem is kérdezed - sóhajtok mélyet. Megint sok volt a hülye, bár belőlük szerintem sosincs kevés. De mintha évről évre szaporodnának. Vagy csak az ingerküszöböm kerül egyre lentebb? Fene se tudja. - Mesélj inkább te, milyen napod volt? - dobom vissza a labdát, hátha neki örömtelibb lesz a beszámolója.
Utoljára módosította:Rentai Boglárka, 2021. április 8. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 1041
Írta: 2021. április 12. 18:47 | Link

Lucas

Ugyan Bence eléggé letolta már egyszer az erdőben kódorgásért, és meg is gyűlt akkor a bajuk némi doxy-val, de Lili nem tehetett róla, nem volt épp megfontolt lány. Nem gondolta túl a dolgokat, és ritkán számolt esetleges következményekkel. Mindig azt csinálta, amiben kedvét lelte, és most is, bár felmerült benne, hogy háztársa bizonyára jól rászólna, amiért ide tart, rendületlenül trappolt a rügyező virágokat, tócsákat kerülgetve, meg persze a jóval komolyabb akadályt képző fákat is, amik bár nagyon barátságosnak tűntek a késő délelőtti fényben, a levitás úgy okoskodott, hogy fájna, ha figyelmetlenségében nullára redukálná a távolságot köztük és az arca között.
Szóval igyekezett az orra elé, és alá is nézni, mert szép cipő volt rajta, és egy karambol valószínűleg felborulással járna, és úgy harisnyája, és szoknyája is sárossá válna. Kapucnis kabátja, melyet azért felvett, mert még nem volt igazán meleg, legalább olyan anyagból volt, amiből könnyen kijött a dzsuva, de minden mást túlságosan is féltett.
Elvégre új év, új Lili volt, aki már nem csupán a sminkeléssel kezdett kicsit jobban és többet foglalkozni, de az öltözködéssel is. Eddig csak magára kapta, ami épp a kezébe került, de most már tudatosan igyekezett csinos lenni. A haját sem csak összefogta egy sima lófarokba, néha csatokat, fonatokat "varázsolt" bele, egyszóval foglalkozott a külsejével.
És hogy mégis miért volt mégis az erdő közepén? Mert úgy volt, hogy találkozik a réten pár barátnőjével, de azok valamiért nem jöttek el. Erre a normális reakció persze az lett volna, hogy Lili fogja magát, és visszamegy a kastélyba, de kellemes volt az idő, ha kicsit hűs is, meg szeles, szóval ha már kint volt, úgy döntött, sétál egyet.
Nem merészkedett mélyre, még látta a kiutat a mögötte összezáródó törzsek közt, mikor észrevett egy építményt az ég felé nyúló erdőlakók ágai közt. Egy faház volt, hangulatos kis menedék, és Lilkónak természetesen nyomban fel is csillant a szeme. Hallott már iskolatársaitól erről a helyről, de nem is remélte, hogy véletlenül belebotlik ma.
Gyorsan fel is mászott, hogy megnézze belülről is, és izgatottságában fel sem tűnt neki, hogy a fák koronái közt már nem szűrődik be annyi fény, és valahol a távolban meg is dörren az ég. Elég sokáig nézelődött odabent, hogy lassan szemerkélni kezdjen odakint az eső.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. április 12. 18:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. április 12. 20:15 | Link

Lili

A bostoni utam során sikerült beszereznem egy nagyon jó kis távcsövet az egyik vadászboltban, amit el is hoztam magammal a kastélyba. Félreértés ne essék, nem a diákságot, vagy a rózsabimbók alatt enyelgő tanárokat akartam ezzel kémlelni, leginkább az élővilágra voltam kíváncsi, a madarakra és az állatokra. El is döntöttem, hogy a délutáni órákban elmászok az erdőbe, keresek egy magaslatot, s onnan fogom fürkészni az erdőben rejlő állatokat és varázslényeket. Úgy gondoltam, ha csöndben ülök, akkor azzal nem fogom őket megzavarni, mégis jobban tanulmányozhatom az életüket.
Miután összefutottam néhány barátommal, s váltottunk pár szót, felöltöttem magamra a harci díszt, ami nem másból állt, mint egy szabadidőnadrágból, hozzá tartozó kapucnis felsőből, és egy zárt bakancsból, ami kimondottan jól jött a sáros terepen. S bár nem esett az eső, mikor elindultam, nem tudhattam, mi vár rám majd később.
Egy ideig az erdő szélén barangoltam, magaslest keresve, de nem igazán találtam ilyen építményt, aztán eszembe jutott a faház, ahol egyszer már jártam, s ami kellően magasan van ahhoz, hogy onnan nyugodtan körbekémlelhessem az erdőt. Meg is indultam befelé az erdőbe, ügyelve arra, hogy nesztelenül lépdeljek, s ne csapjak nagy zajt, nehogy elriasszam az élőlényeket. Pálca azért volt nálam a biztonság kedvéért, hisz soha nem tudhattam, mikor kell farkasszemet néznem egy haragos lénnyel.
Ahogy beljebb értem, már nem érződött a nap fénye, sőt azt is mondhatnám, hogy még a levegő is lehűlt, s pillanatok alatt megcsapta orromat az eső szaga. Ezt semmivel sem lehetett összekeverni, ráadásul körülöttem kavarogtak a levelek, s nem telt bele újabb néhány másodpercbe, mire a csepergő esőt hirtelen felváltotta a zivatar.
Csak úgy zúdult a nyakamba az esővíz, hiába húztam a fejemre a kapucnit, sokat nem használt. Szerencsére ekkor már megláttam a faházba vezető lépcsőfokokat, gyors tempóban másztam felfelé, hogy minél előbb menedék alá jussak, így történt, hogy sietve másztam be a faházba, ami úgy tűnt, hogy már foglalt.
- Húh, bocsi! Nem ijesztettelek meg? - először nem is láttam, hogy ki van odabent, csak miután lehúztam a fejemről a kapucnit, akkor pillantottam meg az ott ücsörgő Lilit? Ebben azért nem voltam biztos, mert mintha ugyanazt a szempárt láttam volna, de mégis, az arcán volt némi változás, akárcsak a ruházatában is. Olyan csajosnak tűnt. Ez volt az első gondolatom, a második viszont az emlék volt, ami be is villant vele kapcsolatban. Az udvar, s a távozása. Akkor nagyon csúnyán veszekedtem vele, ő meg csak úgy ott hagyott. Mondjuk egy ideig haragudtam is rá, bár azt is tudtam, hogy nem szabadott volna rajta levezetnem a dühömet. Most mégis, új volt ez a helyzet, mert nem gondoltam azt, hogy itt fogunk találkozni.  - Lili nahát…mit keresel te itt? - pillantottam rá némi értetlenséggel, ekkor viszont hangosan dörrent egyet az ég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 1041
Írta: 2021. április 13. 18:44 | Link

Lucas

Később Lili megtudta, hogy barátnői azért nem jöttek el, mert ők, ellentétben a szőkével, tudták, hogy esni fog, ezért egy benti programot egyeztettek, csak valahogy az információ nem jutott el mindenkihez. Egész pontosan Lilkó maradt ki, de jelenleg nem foglalkoztatta különösebben, elvégre rálelt a diákság körében már sokat emlegetett házikóra a fák között.
Megtalálta az „ELŐRE UNIKORNISOK!” jelmondatot is, ami alá valaki már odafirkálta, hogy „CSAK A KÉKEK!”, és sok más kaparást, és festékkel vagy tollal mívelt más feliratot is ki tudott olvasni. Meg persze tucatszám különböző monogramokat, szívecskékkel keretezve. Volt itt T+S, K+E, Z+D és még miegyéb.
Ő magának ugyan nem támadt firkálhatnékja, de egészen átadva magát a helynek nézelődni annál inkább. Ezért sem figyelt fel előbb a tetőn kopogó esőre, és az egyre közeledő dörenésekre, de még a váratlanul betoppanó srácra is csak aztán fordította meglepettségtől elkerekedő, barna szemeit, mikor az már összevizezett mindent. Jó, persze csak maga körül. De a lányt egyből hátrálásra késztette. Csak egyet lépett, de kettőt pislogott.
- Jé, szia! Nem ijesztettél... - mondta, és mondatát hirtelen két újabb pislogással le is zárta. Kicsit úgy festhetett, mint akinek belement valami a szemébe, pedig csak azért pillázott ennyire, mert egyszeriben túl sok infót kellett feldolgoznia, és még le volt ragadva ott, hogy vajon ki írhatta szívecskébe Darcy Palmer tanárnő nevét.
Eszébe jutott legutóbbi találkozásuk a navinéssel, és főként az, ahogy elváltak, és Lili fülében még ott csengtek a durva szavak, amiket Lucas utána kiálltott akkor. Elég rosszul estek, de nem ezen akadt most fent, hanem azon, hogy mennyire furcsán hangzik azok után mostani kérdése.
- Én nem keresek.. jaj! - Kicsit összerezzent a villámlás hangjára. Elég közel volt, és most már azt is hallotta, hogy odakint szakad az eső. Meg mondjuk Lucason is látta.
- Szóval én csak erre jártam és meg akartam nézni, milyen itt. Akkor még nem esett. De téged jól elkapott - állapította meg. Nem tűnt sajnálkozónak, de kárörvendőnek sem. Csak nézett Lucasra, arcán színtiszta érdeklődéssel, mint aki visszapasszolta a kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Návay Kristóf
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc


a menekült
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 46
Írta: 2021. április 13. 19:47 | Link

Bogi

Legszívesebben türelmetlenül loholna el a faházig, hogy aztán szórakozzon egy jót a lánnyal, miközben végre kikapcsolhatja az agyát. Rég volt már, hogy becserkészett magának valakit, amióta Bogi megjelent, azóta különösen körültekintőnek kellett lennie ahhoz, hogy elkerülje a kéretlen kérdéseket, vagy elveszítse a nehezen megszerzett esélyét. És nagyon vágyik már arra, hogy valaki feledtetni tudja vele az elmúlt időszak rossz eseményeit. Meg hogy valami komolyat, konkrétat felmutasson, mert az se nagyon sikerült még.
Büszkének kellene lennie arra, hogy Ő sétál mellette kézen fogva, mégis érzi, hogy a személyiségeiket tekintve nincsenek egy súlycsoportban. Ezt hiába próbálja meg kompenzálni elegánsnak hitt külsejével, a tüske ott marad a lelkében. Lassan sétál, feszengve, ami egyébként egyáltalán nem jellemző rá. Komfortra vágyik, hogy újra önmaga lehessen, nem pedig leszabályozva, ahogy jelenleg produkálja magát, mint valami középkori regényben. És érzi, hogy valahogy Boginak se az igazi ez. Mintha az a felhőtlen boldogság, amiről az alagsorban álmodozott, nem is létezne, és ő arra van ítélve, hogy falja tovább a lányokat.
- Hát jó - von vállat egykedvűen. Ma nem szeretne veszekedni, és bár önző, de arra sincs szüksége, hogy más panaszkodását hallgassa végig. Arcán apró mosoly jelenik meg, miközben gyengéden megszorítja Bogi kezét, amolyan bátorítólag, hogy ha másban nem is, de támaszként számíthat Kristófra. Aztán megköszörüli az izgalomtól rekedtes hangját, s felel. - Készülődtem a talira. Kergettem a manókat, hogy kivasalják a göncömet - újságolja büszkén, egy picit talán jobban feloldódva.
- Mondtam már, hogy a rémes napod ellenére jól nézel ki? Remélem jól fogod magad érezni velem - csepegteti sejtelmesen a bókokat és utalásokat, ami már sokkal inkább a szakterülete. Lépdel tovább, már javában az erdei ösvényt tapossák, de zavarában más téma nem is jut eszébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. április 17. 20:02 | Link

Lili

Tényleg váratlanul ért az odabent tartózkodó lány, nem számítottam arra, hogy ilyen ítéletidőben van még olyan marha, aki rajtam kívül a fák között tartózkodna. Nem volt egy nagy életbiztosítás, főleg így, hogy dörgött az ég, s villámok cikáztak a közelben. Az újabb dörrenés csak egy pillanatra zavart meg, azt követően kicsavartam a kapucnimból a vizet, s a nedves hajtincseimet is hátra simítottam, majd újra Lilit vettem szemügyre. Csak egy szünet telt el, de mintha egy kicsit megváltozott volna. - Na nyugi, csak villámlott - láttam, hogy megijedt, közelebb is léptem hozzá, de annyira nem, hogy ne maradjon elég helye. - Ja igen, mondhatni bőrig áztam, szerintem ezt le is veszem - jegyeztem meg, aztán elfordulva leráncigáltam magamról nagy nehezen a nedvességtől dög nehézzé, s tapadóssá vált kapucnis felsőt, aztán az egyik kiálló kis bütyökre aggattam fel a ház egyik oldalán. - Kutya egy idő van...öhm- már sokadszor vitattuk meg az időt, arról viszont még mindig nem esett szó, hogy mi történt legutóbb. Tisztán emlékeztem arra, hogy bekavart a kapcsolatomba, amit máig nem sikerült helyrehoznom, ahogy arra is jól emlékeztem, hogyan szóltam be Lilinek ott az udvaron.
- Figyelj, ami a múltkorit illeti - kezdtem bele, majd balomat a tarkómra vezettem, ez szokásom volt, ha egy kicsit zavarban voltam. - Ne haragudj, hogy úgy kiabáltam veled, sajnálom. Meg azt is, hogy nem meséltem róla, szóval...ne haragudj - mondtam tök komolyan, miközben őt néztem. Ekkor azonban újra dörrent egy nagyot az ég, s a következő másodpercben hatalmas robajjal törte be a kisház falát egy ág, mire automatikusan elrántottam onnan Lilit. - Jól vagy? - néztem rá, majd arra az ágra, ami csúnyán bemászott a házba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 1041
Írta: 2021. április 18. 14:59 | Link

Lucas

Sok mindenben nem volt jó Lili, és ezeket többnyire a gyengeségeiként lehetett számon tartani, de nem úgy a haragtartást, amiben szintén elég gyéren teljesített. Pedig az előtte álló, csurom víz srác tavaly év végén nagyon ronda dolgokat vágott a fejéhez, lényegében őt okolta a szakításáért, és Lili nem is tagadhatta, hogy kivette belőle a részét, de azt igen, hogy azt szándékosan tette volna. Ugyan ő is megkérdezhette volna a navinést, hogy ugye nincs-e senki a képben, mert hiába nem akartak komolyabban egymásnak esni akkor éjszaka, főleg nem egy táncolós buli kellős közepén, azért egy ártatlan csók is csók, de mégiscsak Lucasé volt a nagyobb felelősség. És ha Lili tudja, hogy nem őt kellene megcsókolnia, akkor nem is ment volna bele az egészbe.
De ezen már kár volt búsulni, és rágódni, legalábbis remélte, hogy a fiú nem kap az alkalmon, hogy újból letolja, mert ő igazán nem szeretett volna rá haragudni, és azt se, hogy Lucas nehezteljen őrá. Ezért kissé óvatosan pislogott rá, és karba tette kezeit, miközben ő megszabadult pulcsijától.
- Én meg nem öltöztem kutyás időhöz - húzta el a száját ő is, becsatlakozva a kissé esetlen, időjárás kitárgyaló beszélgetésbe. - Még nyakörv sincs rajtam.
Vicceskedett, ahogy szokott, ha valami komoly témát kellett elütni, mert érezte, hogy nem csak az eső, de valami más is a levegőben van. Kénytelenek lesznek beszélni arról, ami történt, és nem tudta, milyen irányban fog az a társalgás elindulni. Így aztán kissé megkönnyebbült, mikor Lucas bocsánatot kért tőle.
Leeresztette karjait, és arcára mosoly csúszott, de csak egy pillanatra, mert a következőben egy jókora dörrenést követően egy faág is úgy döntött, hogy beszáll közéjük. Az ablakon keresztül. Lili fel is sikkantott, és összébb húzta magát, ahogy Lucas elrántotta a bezúduló szilánkok és víz elől. Hősiesen felfogta a hátával azokat.
- Jól... köszi! - fújta ki a levegőt, szíve a torkában dobogott. Lucas arcába pillantott, aztán lesütve szemét lépett egyet hátra. - Te jól vagy? Nem sérültél meg?
A navinés pólója is jól elázott most már, de mást egyelőre nem látott rajta a szőke.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2021. április 21. 23:55 | Link

Amélia
Beszélgessünk!
Ruha

Gyors léptekkel haladok a fák között, közben pedig összefogom magamon a pulóverem, ahogy egy erősebb szélfuvallat végig söpör az erdőn. Amélia valószínűleg már a faházban vár rám, ugyanis megbeszéltük, hogy együtt csináljuk meg a házikat jövőhétre. Egyikünknek sincs nagy szüksége segítségre, együtt azonban mégis kellemesebb dolgozni. Az egyszerű feladatokon legalábbis. A faház mindenesetre megfelelően csendes és hangulatos helynek ígérkezik ehhez a délutáni programhoz.
A létra előtt nagyot szusszanok, ahogy észreveszem, hogy mennyire kifulladtam. Szinte rohantam idáig. Lassan felkapaszkodom, s kíváncsian dugom be a fejem, meglesve, barátnőm bent van-e. Az elmúlt évben egészen közel kerültünk egymáshoz. Attól, hogy mindketten olyan közel állunk Hunorhoz, sokat láttuk egymást, aztán egyszer-kétszer külön szerveztünk programot. Egyikünk sem nyitott ember azonban, ami pedig igencsak megnehezíti a barátkozást.
- Szia! Remélem nem várattalak meg nagyon - mosolygok rá Améliára, ahogy belépek a faházba. Ahogy számítottam rá, őt már ott találom. - Milyen tárgyból készülsz? - rögtön a lényegre térek. Közben pedig lehuppanok egy babzsákfotelbe a lány mellé, hogy aztán én is előszedjem a csillagtanra írandó feladatomat, meg a mítoszok és legendák tankönyvet. - Mi van veled mostanában? - nézek fel a szőkére. Igen, most tényleg én voltam, aki beszélgetést kezdeményezett. Fejlődöm!
Toll után kezdek kutakodni, és próbálom nem megbánni, hogy kimondtam a kérdést. Nem tudom ugyanis, mennyire van kedve beszélgetni, s én se tudom, mit mondok neki, ha visszakérdez. Persze szívesen beszélgetek háztársammal, a kérdés csak az, pontosan miről is fogunk végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. április 22. 20:51 | Link

Lili

- Nem, Te randihoz öltöztél - jegyeztem meg neki, mert hát mióta megismertem Lilit, azóta láttam már sokféleképpen, és leszámítva azt a szilvesztert, nem igazán tűnt fel, hogy kiöltözött volna. Most viszont volt az öltözetében valami más, lányosabb volt. Ezt megállapítottam magamban, a nyakörves megjegyzésére viszont nem tudtam nem mosolyogni, mert azért vicces volt, még jó, hogy nem viselt nyakörvet! Ez a kezdeti bemelegítés viszont ahhoz volt jó, hogy végül rávegyem magam arra a bocsánatkérésre, amit amúgy már régebben meg kellett volna tennem, csak a vizsgák után már nem találkoztunk, meg el is utaztam a szünetre. S bár nem így terveztem, meg nem is tudtam, hogy itt fogunk összefutni, de ha már így alakult, jobbnak láttam tisztázni a helyzetet.
Úgy tűnt, hogy nem is volt ez olyan baklövés részemről, mert mégis csak elmosolyodott, amit elkönyvelhettem úgy is, hogy a bocsánatkérés elfogadva, bár jó lett volna, ha még mond is valamit, azonban ekkor csapódott be az a faág, s kénytelen voltam már megint megmenteni őt, mert szokásához híven rossz helyen volt rossz időben. S ahogy földet értünk, ez valahogy tudatosult bennem, így ahogy felmértem, hogy jól van, s minden rendben van vele, a következő másodpercben már felnevettem.
- Aha, én jól…öh, nem nyomott meg a kukkerem? - elég közel vontam magamhoz, meg hirtelen is, így nem is volt lehetőségem arra, hogy máshová pakoljam a holmit, ám mielőtt még furán nézett volna rám, sietve húztam elő a zsebemből a távcsövet, s mosolyogva lengettem meg előtte, prezentálva, hogy erre gondoltam kukker alatt. Aztán közben az ölelésemből is kiengedtem, hisz még sem szorongathattam, csak mert egy fránya vihar lecsapott a közelben.
- Ja, eléggé eláztam. Nem tudsz valami szárító varázslatot? - ciki-nem ciki, nekem hirtelen nem jutott az eszembe, de bíztam abban, hogy a lánynak majd az eszébe jut, és készséggel megszárít, ha újra megmentettem az életét.
- Egyébként vicces, de veled állandóan történik valami. El kéne gondolkodnod azon, hogy bukósisakot hordj - jegyeztem meg mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 242
Írta: 2021. április 23. 16:00 | Link

Kristóf


Nem bánom, hogy nem akarja foggal-körömmel kiszedni belőlem a mai napom. Csak hagyja, hogy csendben maradjak, és ne kelljen panaszkodnom. Ezt értékelem, határozottan. Ahogy megszorítja a kezem, hüvelykujjammal megcirógatom kézfejét, amolyan viszonzás képpen vagy én nem is tudom. Nagyon béna vagyok ezekben a dolgokban, de azért igyekszem. Esküszöm. Csak hogy vegye észre, hogy én tényleg próbálkozom, még ha csak ilyen kis apróságokkal is.
- Felesleges volt. Mármint nekem ugyanúgy tetszel melegítőben is – vonom meg vállaim. Mert tényleg, igazából jöhetett volna a kedvenc kopott macinacijában is, az sem érdekelt volna különösebben. Az fel sem tűnik, hogy ezzel gyakorlatilag nyíltan beismertem, hogy valahol vonzódom hozzá. Valahol mélyen, csak talán magamnak sem ismerem be.
- Próbálkoztam, köszönöm. – Még egy mosolyra is futja tőlem a bókját hallva. Komolyan, olyan vagyok, mint akit kicseréltek álmában a földönkívüliek. Ez egyszerre rémes, ugyanakkor nem is annyira rossz. Mármint hogy megismerhetem saját magamnak egy olyan oldalát, ami eddig rejtve volt előttem. Mert eddig nem hogy más, de én magam sem tudtam arról, hogy ilyen is tudok lenni. Ilyen… nem is tudom, kedves? Megértő? Talán gyengéd? Ez egy ismeretlen oldalam. Eddig mindig fenntartottam a látszatot, hogy elérhetetlen vagyok, hogy nekem nem kellenek a férfiak, hogy nem is vagyok képes érezni. Aztán tessék, most pont Kristófnak adom be a derekam. Sejtelmem sincs, hogy mit látok benne, ha akarnám sem tudnám szerintem megmagyarázni, hogy mi megy végbe bennem. Mert ez nem írható le egyszerűen képletekkel és törvényekkel, nincs benne semmilyen szabály vagy rendszer. És ez zavar egy kicsit. Hogy nem értem önmagam. – Mit tervezel pontosan? – érdeklődöm kíváncsian, mert azért mégis érdekel, hogy mi a fenét fogunk csinálni. Mert persze a részleteket elfelejtette közölni, de úgy voltam vele, hogy jobb is ha ráhagyom. Én úgysem értek az ilyesmihez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék