Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874290#post874290][b]Sadie Sallow - 2024.03.03. 14:27[/b][/url]

Ha ma este is hiábavalóan ácsorgok a faház előtt megszégyenülten, mint egy kivert kutya, esküszöm rárúgom az Eridon ajtaját Warrenre. Vagy küldök neki egy rivallót, úgyis rég ki akartam próbálni, hogy működik. Persze nem, mert már így is azt hiszi Löwenherz, hogy van köztünk valami a sráccal, és tuti kurvaélet, hogy szét is pletykálta már. Jobb nem megerősíteni a szavait. Pláne, hogy még igazak is.
És ez a legborzalmasabb az egészben. Mert egy rólam szóló mesét még túlélnék, ha a földbe döngölné is a jó hírem, mondhatnám, hogy csak elintézem, aki terjeszti, és abból majd megtanulják a leckét. De mikor igaz... hogy számolok el önmagammal?
Nem tudok. Egyszerűen megőrjít a gondolat, hogy egy... hogy egy olyannal voltam együtt. És hogy élveztem. Jó volt, sőt, fantasztikus! Ha visszagondolok rá, a viszolygás és undor helyett, amit éreznem kellene, inkább izgalom jár át, és ezt nem engedhetem. Mert tudom, hogy taszítania kell. Nyilván valami rohadtul nagy baj van a fejemben, és ezért vagyok kénytelen segítséget kérni. Viszont akárkitől nem lehet. Minél kevesebben tudnak erről az egészről, annál jobb, és ha ez a szám továbbra is kettő lehet, az a legideálisabb.
Nem válaszolt a tegnapi, és a mai levelemre sem, de a maiba már beleírtam azt is, hogy "kérlek", nem csak a helyszínre és az időpontra korlátozódott az üzenet. Úgyhogy várok még egy kicsit, hiába kezdek el fázni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874422#post874422][b]Sean Warren - 2024.03.07. 19:40[/b][/url]

Legutóbbi produkciója óta legyünk őszinték, nem csak a közelében nem kívántam lenni, de a létezéséről sem szerettem volna tudomást venni. És nagyon jól ment. Az első levélig, ami felcseszett és elégettem. Nem akartam, hogy innentől bármi közöm is legyen hozzá. De már beszélték, hogy van. Az a szőke tyúk, meg a lepcses szája, látszik, hogy nem dugják, különben nem lenne elfoglalva mások nemi életével.
Elterveztem, hogy nem kívánok tehát tudomást venni egyik gyökérről sem, de hát mégis, ki tudja, hogy meddig lenne képes még leveleket küldeni, és baromira nincs hozzá kedvem, hogy valaki más olvassa el. Eltemettem az apám, van nekem elég bajom enélkül is. Szóval új terv, rendezzük le gyorsan, aztán hagyjon a vérbe békén már, mert idegesít, sőt, irritál.
- Mit akarsz? - semmi szia, helló, miújság, az ilyen szarságokra egyáltalán nem érek rá és úgy sem akarok tenni, mint aki ráér. Zavarjuk le gyorsan. Azt nem hiszem, hogy bocsánatot kérne, amúgy sem bocsátanék meg. Ezt pedig elég jól a tudtára is adtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874633#post874633][b]Sadie Sallow - 2024.03.09. 13:33[/b][/url]

Már épp kezdeném szedni a sátorfámat, hogy ne kelljen újból a faházban éjszakáznom, mikor lépteket hallok. A már stagnálásba visszaálló nyugalmam ismét felkorbácsolódik, egyszerre tartok tőle, hogy ő érkezik, és várom is el azt.
Nem kell ezúttal csalódnom, ugyanakkor szokatlan bizonytalanság uralkodik el felettem, egyik lábamról a másikra nehezedem, idegesen gyűrögetem a kabátom ujját.
Nem is köszön, egy jó szava nincs hozzám, ami őszintén szólva nem lep meg, megszoktam már másoktól is, de valahogy tőle furán húsbavágó az ellenséges hangsúly.
- Én.. nekem mondanom kell valamit, és aztán.. - Elpróbáltam pedig, amit mondani készülök, mégis, ahogy itt állunk, nem találom a szavakat. Mintha valaki kilopkodta volna a tudatomból.
Rosszul vagyok, émelygek attól, amire készülök, és konkrétan valóságosnak érzem az "úgy kell kihúzni belőle" kifejezést. De Warrentől hiába várom el, valószínűleg arra sem lesz hajlandó, amire kérni akarom, kész csoda, hogy egyáltalán meghallgat.
- Sajnálom a múltkorit - bököm ki végül. - Hogy undorítónak neveztelek. Nem tehetsz róla, hogy az őseid mit műveltek. De ez.. akkor is olyasmi, amit el kellett volna mondanod, baszd meg!
Ennyit arról, hogy meghunyászkodom. Azonnal hozzá is teszem: - Bocs. Amiért káromkodtam. Szóval csak az van, hogy.. én ezzel nem tudok.. engem ez kikészít, érted? Egész életemben úgy neveltek, hogy több meg jobb vagyok a fajtádnál.
Eddig valami burokban éltem odahaza, csak azt láttam, amit látni engedtek. És most hirtelen nem fogom tudni megkérdőjelezni az egész eddigi életemet. Akkor sem, ha jól esne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874659#post874659][b]Sean Warren - 2024.03.10. 07:48[/b][/url]

Összefont karokkal hallgatom, amit mond, és tudom, hogy ez egy szar helyzet, de ugyanakkor meg nem értem, hogy miért is lenne az. Mármint, könyörgöm egynegyed részt véla vagyok, akik emberi kinézettel rendelkeznek, nincsenek patáim, nincs szarvam, semmi olyasmi, ami más esetben nyilván kicsit érdekes lenne.
- A helyzet, amiben voltunk, és ami nem volt egy tervezett dolog, nem igazán volt olyan, amiben családfa-elemzést kellett volna tartanom. Nem látszom másnak, ezen a szinten nincsenek igazán képességeim sem. Előtte se láttál másnak, utána se láttál másnak, csak amikor megtudtad, akkor keztél úgy rám nézni, mintha azt felejtettem volna el közölni veled, hogy aids-beteg vagyok. Azzal, hogy dugtunk, nem adtam át neked semmit. - tényleg nem, a legcsekélyebb mértékben sem. Az én helyzetem nem fertőző. - Tudod, saját magam szempontjából le is szarnám ezt, de amikor azt mondod, hogy undorító, azt az anyukámra és a lánytestvéreimre is mondod. Az apukám nagyon szerette az anyukámat, úgy is, hogy a családja korábban irtotta a vélákat, és az anyukám a mai napig szereti az apukámat, aki nem látta másnak, mint embernek. - most vonatkoztassunk el anyám múltban meghozott hülye döntéseitő, hiszen volt belőle egy csomó, de mire én már eszemnél lettem, láttam, hogy máshogy szeretik egymást. - A nővéremet, ha már mondhatjuk így, a te fajtád szereti. Egy aranyvérű, névvel, ranggal, aki soha, egyetlen egyszer sem bántotta meg Minát ezzel, sosem merült fel Noelben, hogy ő nem lenne emberi. Gyerekük született, és boldogok. A húgaimnak is ilyen kapcsolatot szeretnék, olyan társakat, akik nem ítélik el. A jobb ott kezdődik Sadie, hogy nincsenek a gondolataidban fajták, csak érző személyek. - engem mindig erre neveltek, hogy tisztelettel legyek a másik fél iránt, és én tiszteltem is őt és a döntéseit, amíg ki nem mondta azt a szót. Az anyám és a testvéreim miatt nem tudok elnéző lenni. - Mit szeretnél tőlem, Sadie?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874662#post874662][b]Sadie Sallow - 2024.03.10. 10:51[/b][/url]

Ha egyszer is megkérdezné tőlem bárki, hogy miért jobb egy aranyvérű, mint mindenki más, tudom, hogy nem tudnék érdemi választ megfogalmazni. A szüleim traktáltak mindenféle történelmi és tudományos hivatkozással, de mindezt úgy adták át, hogy közben csöpögött belőlük a megvetés. És utóbbi, ami igzán megragadt bennem, nem a "tények", amiket egyikük sem tudott bizonyítani.
Félig-meddig fel vagyok rá készülve, hogy egész egyszerűen hátat fordít nekem, és elsétál, ám beszélni kezd, méghozzá szófosása van megint.
- Tudom, hogy nem adtál át - mondom, nem téve hozzá, hogy ha neadjmerlin felcsinált volna... ebbe bele sem merek gondolni.
Egyszerűen csak ott lüktet a tudatom minden szegletében, hogy undorodnom kell ettől a sráctól, hogy egy alja szar, és mégis, ezeket az érzéseket kikerülve hallgatom, és értem is, amit mond. Engem sem az bánt, ha engem ér sérelem, hanem ha rajtam keresztül a családomat becsmérlik. Azt a családot, akik ráadásul nem is szeretnek úgy, mint Seant az övéi.
- Az én fajtám sem mind épeszű - söpröm félre a érvelését könnyedén. - Nem azért kértelek, hogy elgyere, hogy meggyőzz bármiről is, mert nem hiszem, hogy képes volnál rá. És ez nem a te.. hibád.
Hiba? Lehetséges, hogy tényleg velem van a gond, azzal, ahogy gondolkodom?Hiszen lényegében ezt mondtam most. Ha nem Warren hibája kettőnk közül, akkor kié?
De ez semmin sem változtat. Az érzések ott tombolnak bennem, a rosszullét kerülget attól, ahogy ránézek a srácra, hiába nem tűnik kicsit sem kivetnivalónak rajta vagy benne bármi. És ez akkor is bennem van, ha nem kell épp farkasszemet néznem vele.
- Azt akar... azt szeretném, ha elfeledtetnéd magad velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874988#post874988][b]Sean Warren - 2024.03.15. 07:48[/b][/url]

- Hm. - azt hiszem ebben a hangban van egy kis pökkhendi sértettség, talán főleg azért, mert félreismertem őt. Azt hittem, hogy az álarc alatt egy normális lány bújik meg, aki csak meg akar felelni a társadalmi normáinak, vagy nem akarja felfedni a sebezhetőségét, de nem, valami egészen más van, olyasmi, amihez valóban nem akarom, hogy közöm legyen. Pedig, azt hiszem, a legutóbbi alkalomig, lényem egy részének tetszett. A beszólogatásai és mindaz, ami a faházban történt, valami olyan volt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Aztán jött a rét, a kimondott szavai, és egyszerűen elhűlt minden. És most, nos, ez a mostani helyzet sem mondhatom éppen, hogy javítana a tényeken.
- Mármint, mint egy exmemoriam? Teljes elfeledést akarsz? - ennyire nem hiszem, hogy undorító lennék, de úgy tűnik, hogy mégis. Annyira taszítja bennem az a kis szelet, ami még csak nem is jelent semmit, hiszen még csak a vélakék szemeket sem örököltem, hogy teljesen el akar felejteni. Ezt talán jobban szíven üt, mint bármi, ami eddig történt közöttünk. A kezeimet a zsebembe dugom, és gyanakvóan pillantok rá. - És ezt hogyan gondoltad kivitelezni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874995#post874995][b]Sadie Sallow - 2024.03.15. 09:57[/b][/url]

Tudom, és látszik is rajta, hogy haragszik rám, nem tudom érte hibáztatni, és épp ezért azzal is tisztában vagyok, hogy nem nagyon van oka rá, hogy segítsen nekem. Mert ezt még csak nem is nevezhetnénk szívességnek, hiszen ha úgy alakul, ahogy szeretném, nem fogok arra sem emlékezni, hogy jövök neki eggyel.
De mégis bedobom a kérésem, mert képtelen vagyok megbékélni ezzel így.
- Úgy lenne értelme - rántom meg a vállam látszólag nemtörődöm módon. - Ha csak a legutóbbi beszélgetésünket kukáznád, újra minden fasza lenne, amíg valahogy megint előkerül a... származásod.
Nyomorultul érzem magam, de betudom ezt is ugyanannak, ami miatt itt vagyunk. Hogy az egész eddigi életszemléletemet sérti, ami történt. Gyötör a gondolat, hogy ha a családom tudomást szerez erről, még ki is tagadnak. Elveszik tőlem a nevem, és egy senki leszek. De valahogy mintha mégsem ez bántana a legjobban.
- Hogy-hogy hogy? - kérdezek vissza, majd megsuhintok egy képzeletbeli pálcát. - Rám szegezed a pálcád és törlöd a veled kapcsolatos emlékeimet.
Úgy mondom, mintha mi sem volna természetesebb, de valójában fogalmam sincs, mi a pontos módja az emléktörlésnek. Nem véletlenül van erre szakosodott auror, valahogy mégis azt képzeltem, hogy a nehezebb része a dolognak az lesz, hogy megkérjem rá Warrent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875138#post875138][b]Sean Warren - 2024.03.17. 09:07[/b][/url]

- Biztos, hogy nem. - mondom ki gondolkodás nélkül, mert attól még, hogy jobb vagyok, és tudom, hogy jobb vagyok, hiszen az apám fia vagyok, aki mindig azt szerette volna, ha az apja büszke rá, nem fogok ilyet tenni. Ennyire azért nem vagyok jó, és az exmemoriam az különben is nagyon veszélyes. Én nem akarok ártani neki, még ha a lelkem egy pontja nem is tudja tagadni, hogy szívesen megráznám, hogy térjen észhez, és ne legyen húgyagyú, mint a legtöbb vérfüggő. Nőt nem ütünk meg. Egyszer tettem ilyet, és egy életre megtanultam, hogy nem szabad. Négy évesen igen erős leckéket gyűjtöttem be.
- Én nem tarok még ott, hogy ez biztonságos legyen. De tudok valakit, aki talán megtenné. - ha éppen nincs börtönben persze, de azt hiszem, nincs. Ezt azért nem teszem hozzá, mert Will élete az övé. Amikor otthon voltam, ott volt a felesége, láttam a babáját, aki ugyebár szintén vélavérű, és teljesen normális. Szóval ő talán tudna segíteni ezen a helyzeten. - Megkérdezhetem neked. Viszont egyetlen feltétellel. Soha többet nem szólok hozzád, ha nem muszáj. Lehet, hogy nem fogod érteni, viszont ez lesz. Ha te leszel a világon az egyetlen ember, akivel bunkó vagyok, hát vállalom. De nem akarlak az életembe. - Sadie nem közömbös nekem, éppen ezért fáj sokkal jobban ez az egész, mint hittem. Akarnám én, vagyis, azt hiszem, akartam, de már nem akarom. Kicsit sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875175#post875175][b]Sadie Sallow - 2024.03.17. 18:56[/b][/url]

Számítok az elutasításra, mégis felbőszít, hogy gondolkodás nélkül rávágja a nemleges választ. Nem is feltételezem, hogy a saját képességei, esetleg az én biztonságom miatt tenné, meggyőződésem, hogy rosszindulatból, jogos bosszújaként nem hajlandó megtenni ezt nekem.
Persze, hát miért is akarná, hogy ne szenvedjek? Megsértettem, a lelkébe gázoltam, ráadásul éppen azután, hogy elvesztette az apját, és a legkevésbé erre a szarra volt szüksége. Valahol tisztában vagyok vele, hogy egy önző mocsadék szar vagyok, érzem is a nyomasztó hatását, de inkább betudom annak, hogy megbecstelenített, átvert, kihasznált, minthogy akár csak egy pillanatra is be kelljen ismernem, hogy hibáztam.
Nem akarja megtenni, de másnak átpasszolná a feladatot. De az szóba sem jöhet.
- Nem, nem, nem! Hogy még valaki megtudja? Így is pletykálnak rólunk a kastélyban, Warren! Nem avathatsz be egy felsőbb évest, akkor inkább szarok a biztonságra.
A feltétele, hogy ha ezt megteszi, akkor többé nem szól hozzám, igazából értetlenül ér. Mit kéne érdekeljen, hogy nem szól hozzám, ha azt se fogom tudni, hogy volt valaha bármi közünk egymáshoz?
- Csodás, akkor ezügyben közös nevezőn vagyunk - hagyom annyiban, de közben mintha valami ólomsúlyú nehezedne a mellkasomra. Én sem akarom az életembe... ezt az érzést, amit érzek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875344#post875344][b]Sean Warren - 2024.03.21. 21:59[/b][/url]

- Nem kastélybéli. Egy rokonom. Olyasmi. Egy rokonom házastársa. Pont leszarja, hogy miért, de a szívességeket mindenki szereti. Megkérem, hogy tegye meg, és majd adok neki valamit. - vonom meg a vállaimat, mintha nem lenne olyan vészes dolog. De valójában az, valakinek szívességet ígérni, akinek már előre köszönnek a börtönben az. Nem is tudom, hogy rokon-e még, vagy, hogy éppen szabadlábon van, de ő az egyetlen gondolatom.
- Én viszont nem szarok rá, Sadie. - mondom ki keményen, hogy értse, tényleg nem fogom megtenni. A hangomban talán érződik némi szomorúság, talán észre is veszi, de nem érdekel, mert a lényeg, hogy kellő nyomatékkal mondjam ki, nem én leszek az, aki ezt megteszi neki. - Vagy elviseled azt, hogy egy magamfajtával voltál, vagy elfogadod, hogy egy ember elveszi ennek az emlékét. Nekem mindegy, te döntesz. - mondjuk a viselkedésével kicsit sem javít a helyzeten, de mindegy. - Vannak helyzetek, amikor nem kaphatsz meg mindent, amit elképzeltél. Ez is olyan, de ajánlottam egy alternatívát. Vagy elfogadod, vagy lezárjuk ezt itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875358#post875358][b]Sadie Sallow - 2024.03.23. 10:13[/b][/url]

Kikészít a tudat, hogy együtt voltam vele, és főleg az, hogy állandóan, ha eszembe jut, nem azon agonizálok, hogy valami förtelmest műveltem, hanem, hogy mennyire fantasztikus élmény volt. És ettől igazán őrjítő, mert nem szabadna ezt éreznem. Azon kéne aggódnom, hogy ha kitudódik, a szüleim már egész biztosan sosem állnak szóba velem. És azon kéne, hogy ezzel a tudattal nem élhetek az eddigi elveimnek megfelelően. Nem egyeztethetőek össze.
És az, hogy még más is megtudja rajtunk kívül... onnantól kezdve hiába feledkeznék meg róla. Ha csak egy ember állít valamit, az pletyka, de ha kettő, az már tény.
- Az.. az jó - bólintok lassan, bár még nem vagyok meggyőzve róla, hogy jó ötlet volna egy harmadik felet bevonni.
Viszont hiába vállalom be a kockázatot, hogy valami rosszul sül el, igazából nem gondolom komolyan. Nem szeretném életem hátralévő részét zárt osztályon tölteni, mert egy hároméves értelmi szintjére estem vissza. Az meglehetősen szar lenne.
És egyértelműen a tudtomra is adja, hogy ebből nem enged, szóval vagy az ő alternatívája, vagy a szégyen. Illetve annak folyamatosan nyomasztó tudata, hogy szégyenben kéne élnem.
- Legyen, elfogadom - harapok az ajkamba kelletlenül. - De nagyon remélem, hogy tartani tudja a pofáját.
Valamit látok rajta, mintha ezt az alternatívát se nagyon akarná, hogy megvalósuljon, de annak semmi értelme. Miért ne volna neki halál mindegy, hogy emlékszem-e rá vagy sem? Bizonyára gyűlöl, és nem akarja, hogy bármi közünk legyen egymáshoz. Ezért mondta azt is, hogy ezután többet nem fogunk beszélni. Még most se értem, miért érezte szükségesnek ezt leszögezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875377#post875377][b]Sean Warren - 2024.03.23. 18:48[/b][/url]

- Tudja, mert rohadtul nem fogja érdekelni, van elég családi drámája. - én csak egy szeletét hallottam, az is elég volt, szóval nem hiszem, hogy neki ezek után kedve lenne még ezt terjeszteni. Különben is, ha megteszek neki valamit, egyikünk sem akarja majd ezt felemlegetni.
- Beszélek vele, és ha benne van, akkor küldök egy baglyot, hogy mikor és hol. Semmi mást, csak ennyit, és túlleszünk rajta. - kecsegtető a gondolat, hogy mind a ketten túllegyünk rajta, de félek, hogy akkor megint ebbe a hibába esnénk, és azt nem szeretném. Túlzottan fájó pont ez ahhoz, hogy megint megtörténjen. Zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, és biccentek egyet, valami olyasmit motyogva, hogy "akkor jólvan", és elfordulva tőle indulok vissza a kastély irányába. Tudom, hogy veszélyes dolog bárkinek is szívességet ajánlani, és az apám valószínűleg szégyenkezik most miattam, ha lát, de inkább legyek adósa Willnek, mint, hogy ezt tovább csináljam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875381#post875381][b]Sadie Sallow - 2024.03.23. 19:46[/b][/url]

Csak bólintok egyet. Nem túl határozottan, nem is épp elégedetten. Csak úgy, mint aki tudomásul vette, amit hallott. És ennyi volt.
A srác sarkon fordul, valamit motyog még az orra alatt, aztán pár pillanattal később már egymagam vagyok a gondolataimmal. Azokkal a gondolatokkal, melyek teljesen kifordítottak magamból, és ilyen őrültségre vetemedtem miattuk. Csavarja a szívem a gondolat, hogy ezzel ennek vége, és egészen döbbenetes a gondolat, hogy amit épp most átélek, itt, ebben a percben, az el fog veszni, nem fogok tudni rá visszaemlékezni. És arra sem, ami megelőzte.
Tényleg ezt akarom? Valóban képtelen volnék megbékélni önmagammal? Teljesen mindegy, ez a dilemma sem lesz már sokáig, hogy megnehezítse az életem.
Visszaindulok a kastélyba, és közben igyekszem nem belekötni senkibe. Nem tenne jót most nekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=879932#post879932][b]Salamon Erik - 2024.06.25. 12:34[/b][/url]

Tudom nagyon jól, hogy miért járnak ide az emberek, főleg kettesével, szóval csak remélem, hogy most nem arra jövök ide, hogy valakik intenzíven sóhajtoznak. Az meg, ha valaki egyedül jön ide leinni magát vagy mást tenni, nem számít, elférünk itt ketten. Nekem csak az kell, hogy ne kövessen senki olyan, akivel nem akarok találkozni, azokból viszont sok van. Igazából az lenne a legegyszerűbb, ha én nem mennék vissza, jelentenék beteget, de ezt már ellőttem a múltkor, amikor a rendelt kajára fogtam azt, hogy szétszedte a gyomrom és akkor én most harcképtelen vagyok. Így marad az, hogy amikor üres az órarendem épp, akkor ellépek és mással szórakoztatom magam. Nem találtam meg Kittit, így marad az, hogy a zsebembe nyúlok és nem, nem azzal játszom, amivel egy pasi bármikor tud, hanem keresek. A cigarettás dobozom melletti kisebb, laposabb dobozt szedem elő, amibe még pár szál pihen, megnyugtatva, hogy rendben vagyok. Felmászok, de csak a bejáratig, ahol leülve lefele lógatom a lábaim. Nem akarok bemenni, mert mocskosabban jönnék ki talán, mint egy kuplerájból, de a graffitit, amit kívülre mázolt fel valaki, megmosolygom. Valóban szar a rendszer. Kényelembe helyezve magam gyújtok rá és dőlök el, lábam lóg, hátam a padlón, vagy minek nevezzem ezt, tekintetem pedig a lombkorona felé fordítom. Minden tökéletes, míg a harmadik slukk után nem hallom meg, hogy valaki közelít. Nincs szuper-hallásom, de azt, ha az ág reccsen, még meghallom. Még egy slukk, majd elnyomom óvatosan, tökéletes lesz ez későbbre is, majd visszateszem a tartóba és eldugom a zsebem mélyére. A másik, papírdobozból előkerülő szállal a számban ülök fel és szólok le.
Foglaaaaalt – bárki, bárkik is legyenek azok, menjenek most máshova szeretni egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=880098#post880098][b]Balogh Rajmund Olivér - 2024.07.02. 00:13[/b][/url]

Hamar letudja az órákat. Furcsa, hogy mestertanoncként mennyivel szellősebb az órarendje. Ezt félig tudatosan alakította ki így, hogy ha megszorul, tudjon normális műszakot vállalni valahol, meg hogy aludhasson és a zenéléssel is foglalkozhasson. Megtehetné, hogy a lakásában dekkol ilyenkor, de eláztatta a felső lakó, és most tisztára doh-penész szag kombótól bűzlik a kéró. A ruhatárának olyan szaga lett, mint egy zsák krumplinak. Az az igazi pinceszag, olyan nagymuteres kicsit. Nem győzi befújni magát pacsulival naponta többször is, de még így is érzi valamennyire. Szegény padtársak. Talán eredeti lötty, talán nem, a muglik ismerik, drága márka, de ő a piacon vette, mert sajnált rá pesti árakat.
A hátára csapta a gitárját, a tartója zsebébe gyömöszölte a kottáit és a jegyzetfüzetét. A faház jó választásnak tűnt egy kis chilles zenélésre, ahol gyakorolhat, és a szomszédok se törik rá az ajtót. Azok a rohadt papírvékony falak... De ez van.
Már lentről látja, hogy nem lesz egyedül. Két lelógó láb elég feltűnő. De a cipőjét megismeri az uraságnak.
Felmászik, majd a mozdulatsor közepén lefagy, amikor is meglátja Eriket a bejárat előtt fekve szívni.
- Kihaaagysz? Tartozol... - szájtátva bök a cuccra. Ha emlékezete nem csal, ezt a kört még ő intézte neki. Hacsak nem talált valaki más kontaktot. Kinézi mondjuk, de zokon venné, ha elpártolna tőle a haverja. Csak a tartozását adná meg végre. Akár galleonban, akár... Újra meggyújthatná esetleg, mert most olyan kedve van, hogy elfogadná. Kéjenc mosoly jelenik meg az arcán.
- Elég feltűnően nyomod. Mi a stájsz? - kúszik fel a padlóig, majd ledobja a gitárt az ajtóhoz, ő maga pedig oldalára fordulva elfekszik Erik mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=882447#post882447][b]Séraphine G. Saint-Venant - 2024.10.04. 19:51[/b][/url]

Hát meg a jó nagy francokat fog most már haptákban állni minden tetves cserediáknak, ahogy azt Illés elképzelte. Annyira felbuzdult a házvezetője a Roxanne-féle jó fogadtatáson, hogy már majdnem az afrikai csajt is a nyakába varrta az ázsiai multikultival együtt. Szerencsére úgy tett, mint aki vérbeli süket és továbbsétált a folyosón szinte futólépésben, Karinát meg megállította a házvezető-helyettesük egy szóra. Ne feledje el megköszönni Kaszának a dolgot; vajon szokott inni? Lenyúlja majd Nayától az apjuk egyik scotch-át.
"Megszöktem. Ha kérdezik, hol láttál utoljára, mondd, hogy az állomáson. Leléptem a faházba, míg Illés pörög az arcán. Szólj, ha tiszta a levegő." és Send. Lena rohadt magasról fog tenni rá, de legalább egyvalaki tudja, hol bujkál, ha neadisten itt aludna el és valami vicces kedvű tapló rázárná ezt a kócerájt. Egyesekből kinézi, ámde...
- Áh, hogy már foglalt, rohadt jó. - Úgy tűnik, nem ő az egyetlen, akit ide fújt a szél, mert az ismeretlen srác bizony eléggé itt van. - Szabad, vagy zárt körű a buli? - Ott cseng a hangjában egy szemernyi irónia, ugyanis a másikon kívül senki más nincs idebent, tehát rohadtul zárt körű lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=882451#post882451][b]Ethan D. Mandrake - 2024.10.04. 20:03[/b][/url]

Nem hitte volna, hogy alig pár nap után máris honvágya támad, de nem is a barátai hiányoznak - mert hogy azok nincsenek - hanem inkább a kaja. Sehol egy dupla sajtos hamburger, egy jó kis véres steak vagy egy fasza taco. Mindenütt rántotthús, nokedli meg az a rohadt büdös káposzta, amit sokan jóízűen esznek, Ethannek viszont a gyomra fordul fel tőle. Amúgy meg friss levegőre vágyott, pontosabban egy kis magányra, mert a kastélytól már zsong a feje. Kapott egy helyi diákot a nyakába, valami cuki csajt, aki már túl cuki és kezd az agyára menni. Mindent meg akar neki mutatni, még azt is, hogyan kell a klotyó papírt használni. Hahó baszki, nem Kínából jöttem!
Szóval eddig nem igazán élvezi ezt a cserediákságot, még azt is jobban élvezte volna, ha Stormie-val tényleg elrabolják őket. Akkor legalább látna is valamit a vidékből. Egy újabb slukkot szív magába és épp kifújja a füstöt, amikor felbukkan egy üstök. Először azt hiszi, hogy a mentora az, de amint találkozik a tekintetük, megnyugszik, ez nem a tapadós csaj. - Treesome - villant mosolyt, hisz nem egyedül van, kezében ott izzik a cigi, amihez most az ismeretlen csajszi is becsatlakozott. - Gyere csak - bök pillantásával maga mellé, van még bőven hely. - Téged is a mentorod kergetett halálba? - közben a cigit felé kínálja, másik kezével megvakarja a mellkasát a fehér ingen keresztül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=882477#post882477][b]Séraphine G. Saint-Venant - 2024.10.05. 13:06[/b][/url]

- Aha. - Az arcán feltűnő félmosoly és a megemelt szemöldök nem árul el túl sokat, magában azonban konstatálja, hogy itt van még egy korán érő dohányos, szóval semmi új a nap alatt. Becsukja maga mögött az ajtót, hogy a következő pillanatban ledobja magát a legközelebb babzsákra, szembe a fiúval.
- Ja, hogy akkor te cserés vagy. - Hát ez eszméletlen, pont abba futott, ami elől menekült. Murphy, te szemét, ha ennek a lánynak a kezei közé kerülsz... - Nem. - Lassan megrázza a fejét, miközben a két kezével végignyúzza kicsit az arcát, hogy szinte lerázza magáról Illés várakozó tekintetét.
- A házvezetőm a nyakamba akart varrni minden cserést szerintem, szóval offoltam. Szóltok ti, ha nem boldogultok, nem? - Van szájuk, tudnak beszélni, Séraphine-logika.
- Honnan fújtak ide amúgy? - Első ránézésre nem tudja belőni, plusz jó esetben a fiún is rajta van a fordítógyűrű, rajta tuti ott fityeg, mindent franciául hall.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=882478#post882478][b]Ethan D. Mandrake - 2024.10.05. 13:59[/b][/url]

Nem mozdul kényelmes ülőhelyzetéből, felhúzott térdén pihenteti egyik karját, míg a másik kezével a cigit mozdítja. Pillantását közben nem veszi le a lányról, aki bekérte magát a kuckóba. - Ezek szerint Te nem - nem nehéz rájönnie a válaszból, ami mellé még mintha egy kis neheztelést is érezne. Nem teszi szóvá, csak figyeli a babzsákba süppedő lányt, hiába kínálja cigivel, úgy tűnik, a másik nem vevő rá. Sebaj, több marad neki. Egyébként ő sem élvezi annyira, inkább csak úgy szívja, mert jól áll neki és nem mellesleg, remek unaloműző.
- Elég szarul festesz - jegyzi meg, ezzel nem a kinézetére utalva, egyszerűen csak jó megfigyelő és látja azt, hogy gondterheltnek tűnik a csaj. Szerencsére a fordítógyűrű működik, így azt is érti, amit a másik franciául mond. - Nem mondod? Szívás - nevet, belegondolni is szörnyű, hogy milyen iskolarendszer működik itt Keleten. Ha neki bárki is a nyakába akarna varrni egy diákot, képen röhögné, kizárt, hogy más csicskája legyen. - Szerintem túl van pörögve a dolog, attól fosnak, hogy eltévedünk? Azért nagyjából még vágom, hogy kell a klotyót használni - neveti el magát. - Ha ez vigasztal, engem a mentorom készít ki. Kaptam a nyakamba egy csajt, full tapadós, de tényleg. Alig bírtam levakarni magamról, azért jöttem ide - pillant körbe a nyugisnak tűnő helyiségben. - USA, Delaware és ha minden igaz, egy évet leszek itt. Te magyar csaj vagy? - kérdi kíváncsian, még nem igazán volt szerencséje itteni lányokhoz. Közben szív egy utolsó slukkot, kifújja oldalra, aztán elnyomja a cigit és egy kicsit közelebb csúszik a lányhoz. Zsebéből előhúzza a tárcáját, abban van pár fotó, megmutatja az egyiket, ami az iskolája előtt készült. - Ez a sulink. Ez meg otthon van nálunk - mutatja a másikat, amin meg már a családi házuk látható, ami szép nagy, láthatóan rohadt gazdagok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=882504#post882504][b]Séraphine G. Saint-Venant - 2024.10.05. 22:15[/b][/url]

- Ja, ide migráltam egy éve. - Technikailag nem új, de amennyi szociális érzéke van, az is lehetne. Nem szokása barátkozni és új arcok közé menni, extravertált, ha muszáj, de egyébként sündisznónak lenni nyeremény, főleg, ha néha el is lehet bújni a kastély népe elől.
- Ez aztán az indító bók. Megdicsérhetted volna mondjuk a sminkem, tök sokat szenvedtem vele ma reggel. - Hogyne, behúzni egy csíkot a szemhéjára feketével, állati nagy megerőltetés volt, majdnem annyira, mint feltölteni a telefonját sebtében, mert este elfelejtette rárakni töltőre. Az már viszont tényleg szívás, hogy a házvezetője tartalék prefektusként kezeli, mert legszívesebben menekül az ilyesmi elől.
- Jajj, utálom az olyat. - Átérzi, vannak náluk is ilyen magukat tapadókorongnak képzelő emberek, de azokat már megtanulta messze kikerülni. - Várd csak ki, amíg karon fognak, hogy jelentkezz a bűbájszakkörbe, vagy önkénteskedj a DÖK-kel, meg lent a faluban, meg az előkészítősökkel programokra mehetsz, aztán kajtathatod az elvándorolt törpéket. Zseniális, egyik izgalmasabb, mint a másik. - Magyarán egyikre se jelentkezne, maximum, ha pálcát tartanának a fejéhez, de akkor is kérdéses.
- Wow, jó messze dobtak el a cserediák programban. - Kiegyenesedik a babzsákján, ahogy a srác közelebb araszol, és átrendezkedik törökülésbe kényelmesen. - Francia... olasz? Bonyolult, szóval a Beauxbatonsból jöttem át ide tavaly. - Most kezdhetné magyarázni, hogy félig francia, félig görög, de Olaszországban született és élt, de az már felérne egy eredettörténettel, ami az első öt percükben szövődött minimális ismeretségbe még nem fér bele. Vagy mégis? Az orra alá dugott fotók szerint de.
- Az komoly, akkor neked se kellett szoctám kérvényt leadni a tanulmányin. - Hála a srácnak, most megint eszébe jutott a palermói villájuk, és hogy mennyire visszaköltözne oda a domboldalba, ahol mindig olyan sokáig sütött a nap, az anyjával meg néha átlógtak szőlőt csenni a szomszéd mugli telkekről.
- Tesók? Kiskutya, kismacska, kis barátnő? Mit hagytál otthon? Egyáltalán mi vett rá, hogy jelentkezz? - Tényleg érdekli, lehet, neki is mennie kellene és jelentkezni mesterszakon valami hasonlóra, már ha lesz még ilyen cserediák program. Az a csaj, Löwenherz, a bátyja nagy barátja is volt tavaly Svájcban végül is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=882546#post882546][b]Ethan D. Mandrake - 2024.10.06. 15:10[/b][/url]

- Szívás - jegyzi meg, félig-meddig együttérzően, mert neki egyelőre tényleg nem tetszik annyira ez a hely, inkább büntetésnek érzékeli, amiért itt kell lennie. Egyébként meglepően őszinte ma, ennek megfelelően talán bántó is, pedig kivételesen még csak célja sem volt azzal, hogy megsértse a csajt.
- Mivel? Azzal a kis - közelebb hajol, hogy jobban lássa. - Óó, hát elnézést, ez egy műalkotás - nem bírja ki, hogy ne nevesse el magát, de közben már tenyerét emeli védekezően és jelez. - Nem úgy értem - és röhög tovább, pedig de, nagyon is úgy érti. Tényleg szarul fest, fáradtnak, kimerültnek vagy talán csak bosszúsnak, ezt nehéz Ethannek elsőre megállapítani. - Szerintem smink nélkül jobb lennél - ezt gondolja, alapvetően szépek a vonásai és tetszik is Ethannek. Nyújt is egy zsepit, ha netán a csaj úgy döntene, hogy letörli magáról a fölösleget. Elég sok minden szóba jön közben, a srác viszont tenyerébe temeti az arcát, hallva, hogy mi vár majd rá. - Ne, mond hogy ez csak rossz tréfa. Nekem ezek nem hiányoznak, nem akarom hogy nyüstöljenek - sóhajt. - Tipp, hogy hogyan ússzam meg? - ha már a lány itt van egy éve, biztos tud ezt-azt, egy cinkostárs pedig mindig jól jön, ki tudja, lehet, hogy a jövőre nézve is megtudhat a lánytól bizonyos dolgokat.
- Beauxbatonsból? Az az a suli, ahol csak csajok vannak, igaz? - nem biztos benne, de emlékei szerint így van. Huszonnégy órát azért eltöltene egy ilyen helyen, az is biztos. - Szóval vegyesfelvágott vagy, az a legjobb. Én is amúgy, csörgedezik bennem spanyol vér, ha látnád anyámékat - nevet, mert az anyja és az apja is full szőke. Mutat is pár képet a lánynak, miközben mesél pár szót a sulijáról, meg arról, hogy honnan jött. - Se tesó, se barátnő. Kutyám van, Maflás a neve - rövid keresgélés után meg is találja a félrehullott képet, így azt is megmutatja a lánynak, azon a bullterier vigyorog személyesen. - Ránézésre veszélyes, de nem kell tőle félni - jegyzi meg, aztán elrakja a képeket, hátát pedig a faház oldalának dönti. - Apám szerint ideális a kapcsolatok kiépítésére egy ilyen program, én is jó ötletnek tartottam, benyúltunk a kalapba és ez jött ki - vonja meg a vállait, valójában nem ez az igazság, de hülye lenne megmondani az igazat. - Neked tesó? Csávó, aki agyonátkoz odalent? - röhög, de ez is benne van a pakliban, az előző iskolájában is volt ilyen dolog miatt balhé, akkor szerzett egy csúnya sérülést, ami mai napig látható az orrán, egy halovány heg formájában. - Cigit még mindig nem? - közben már egy új szálra gyújt és elkezd az első slukk után karikákat fújni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=882576#post882576][b]Séraphine G. Saint-Venant - 2024.10.06. 18:40[/b][/url]

- Woah, ez mestermű, jó? Úgy nézz rá. Fogadjunk, te egy egyenes vonalat se tudnál meghúzni egy papírlapon. - Tényleg, ez két ragasztószalagjába és három tutorial videójába került, hogy ilyen jó, macskásan nézzen ki. Nem csoda, hogy a felkínált papír zsebkendőt esze ágában sincs elfogadni, sőt "Ewww no" fejet vág rá, hogy nem, köszöni, megmarad ilyennek.
- Szép próbálkozás, de cirka öt perce ismerlek, Don Juan. Ezzel még nem veszel rá, hogy lemossam az álcám előtted. - Hogyne, az az ébredés utáni arc maradjon csak rejtve; végre megküzdött a pattanásaival és a bőre többé-kevésbé normálisan kezd kinézni. Nem mintha bármennyire másként festene a kihúzott szem nélkül egyébként, de adjunk a látszatra.
- Színlelj süketséget, és influenzát. Ha jófej vagy, keverek neked bájitalt is az utóbbihoz, amivel megjátszhatod magad. - Mindig jól jön, ha apád és a nővéred járatos az ilyesmiben, a családi receptek kincset érnek és cserekereskedelemre is jók, mert felfigyelt ám arra a nikotinrúdra.
- Nem csak csajok, bár tény, hogy ők többen vannak. - Oldalra dönti a fejét, miközben az ujjával megpöcköli az egyik alakot a srác iskolai fotóján, csak hogy bosszantsa.
- Igazi mexikan mix? -Eszébe sem jut hirtelen, hogy a srác ne a szüleire ütne, bár ezt valamiért elfelejtik az emberek, hogy a nagyszülők génjei visszakacsintanak az unokákban. Náluk csak simán sok minden keveredett sok mindennel: ők Nayával görög-franciák, Lafayette meg belga-francia. Mint valami gasztronómiai kisokos.
- Mmmmm.... Cuki a feje. - Valójában imádja az állatokat, de idegenek előtt még kontrollálni szokta a kitörő lelkesedését, most is inkább elgondolkodó fejet mímel, mint hogy utat engedjen az olvadozásának. Freddie és Kurt is képes mindig megdobogtatni a szívét, mondjon a nővére bármit is a patkánykakáról a szőnyegen. - Apádnak üzenem, hogy akkor a Roxfort faszább lehetőség lett volna, vagy a lányképző, de ez legalább egy ilyen zöldségeskert: mindenhonnan van diák csereprogram nélkül is. - Tényleg mindenhonnan jönnek, esélyesen az iskola ütős elemi mágus programja miatt. Nem látott még más iskola anyagában ilyesfajta extrakurrikuláris tevékenységet.
- Egy nővérem... meg egy bátyám. - Utóbbit inkább kelletlenül teszi hozzá. Lafayette-tel rondán váltak el a tavalyi év végén és azóta sem beszéltek egymással. Azt tudja, hogy Naya tartja vele a kapcsolatot, mióta a bátyja visszaköltözött Párizsba a csajához, de ő nem írt rá külön. Haragszik a tónál történtekért. - Ha ennyire féltékeny lenne a pasim, azonnal dobnám. Nem kell, hogy kutyaláncon tartsanak; egyébként nem, szabad nyuszi vagyok a piacon, ha ez érdekel, Casanova. - Látszik az arcán az a tinédzserekre jellemző, kihívó szarkazmus, ami eltéveszthetetlen. Nem a másik ellen irányul, inkább egyfajta kinyilatkoztatás, mennyire erős és bevehetetlen nőnek képzeli magát, aki egyébként képes a nővére vállán bőgni szemrebbenés nélkül.
- Adj csak egyet, még úgyse próbáltam soha. Valami instrukció, hogy kell helyesen szívni? - Bár szinte biztos benne, hogy köhögni fog tőle elsőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=882822#post882822][b]Ethan D. Mandrake - 2024.10.10. 20:03[/b][/url]

- Ehheh, szóval álcád van - vigyorog. - Tudod mit? Fogadjunk, hogy jobban kisminkellek , mint Te magad - miközben lóg a cigi a szájából, a zsepi helyett már a kezét nyújtja kézfogásra, és ha a lány elég vakmerő, bevállalja, hogy valamelyik nap Ethan igazi dögös macát varázsoljon belőle. Egyébként továbbra sem elég jó a megvilágítás, így Ethan a pálcájával varázsol némi fényt. - Jajjj neee, megvakultam - riadtan húzódik hátrébb, mintha megijedt volna a lánytól, aztán elröhögi magát. - Bocs, csak szívatlak - reméli hogy a csaj is veszi a poént, és nem sértődik be, mert elég gáz lenne, ha most emiatt elrohanna. Szerencsére ez nem történik meg, és sikerül kivesézniük néhány aggasztó problémát is. - Jófej leszek, mond mit kérsz cserébe? - persze, hogy kell neki ez a bájital, hülye nem lesz, hogy beálljon mindenféle szerveződésbe, hogy aztán vele cipeltessék a padokat mindenféle random eseményre, szóval ezért még fizetni is hajlandó, a kérdés már csak az, hogy vajon mit is várna érte a lány.- Áh, dehogy is - megrázza a fejét. - Anyám full szőke, apám full szőke. A nagyfaterom volt ilyen jóvágású - vigyorog, majd tovább pörgeti a képeket és az utolsón Maflás is feltűnik. Itt látszik, hogy Ethan büszke, de neki is feltűnik, hogy tetszik a csajnak a kutya. - Te vagy a második csaj, aki szimpinek találja. Sokan félnek tőle, pedig tök ártatlan - jegyzi meg, tényleg nem tudna ártani senkinek, bár ez annyira nem jön le a fajtájáról. - Átadom - röhög, így legalább lezárult a téma és nem kell újabb hazugságokat kreálnia, meg amúgy is jobban érdekli, hogy miféle a másik családja. Azért nem árt tudni, hogy aranyvérűek-e, mennyire ismertek ésatöbbi. - Kettő is, remek! Akkor megoszlik az örökség - neveti el magát és próbálja úgy fújni a füstöt, hogy az ne a csaj arcába menjen. A kölcsönös csekkolás lezajlott, azon pedig elvigyorodik, amikor a csaj nyíltan zöld jelzést ad. - Nyuszi vagy? Milyen nyuszi? Elég sok fajta van - vigyorogva kíváncsiskodik, hogy netán vad vagy csak ilyen kis házinyuszi. - Na várj - előhúzza a cigijét és egy szálat nyújt a lánynak. -  Fogd a mutató és középső ujjad közé, aztán tedd a szádba, ha meggyújtom várd meg, míg parázslik, aztán vegyél egy levegőt és lélegezd be. De ne úgy szívd meg, mint mondjuk…mintha például csokis tejet szívnál fel, hanem csak lazán, érzéssel, különben rád fog törni a köhögés - miután elmondta az instrukciókat, meggyújtja a lány cigijét és figyeli. - Na, meg ne fulladj - röhög. - Figyelj, így csináld - Ethan most beleszív, és kifújja. - Elsőre szar, de hamar bele lehet jönni. Durva, hogy még nem csináltad - neki ez csak azért fura, mert az iskolájában szinte minden csaj dohányzott, legalábbis az ismeretségi körében. - Mit lehet amúgy itt csinálni? Mármint ha épp nincs suli. Hova jártok szórakozni?