Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874290#post874290][b]Sadie Sallow - 2024.03.03. 14:27[/b][/url]

Ha ma este is hiábavalóan ácsorgok a faház előtt megszégyenülten, mint egy kivert kutya, esküszöm rárúgom az Eridon ajtaját Warrenre. Vagy küldök neki egy rivallót, úgyis rég ki akartam próbálni, hogy működik. Persze nem, mert már így is azt hiszi Löwenherz, hogy van köztünk valami a sráccal, és tuti kurvaélet, hogy szét is pletykálta már. Jobb nem megerősíteni a szavait. Pláne, hogy még igazak is.
És ez a legborzalmasabb az egészben. Mert egy rólam szóló mesét még túlélnék, ha a földbe döngölné is a jó hírem, mondhatnám, hogy csak elintézem, aki terjeszti, és abból majd megtanulják a leckét. De mikor igaz... hogy számolok el önmagammal?
Nem tudok. Egyszerűen megőrjít a gondolat, hogy egy... hogy egy olyannal voltam együtt. És hogy élveztem. Jó volt, sőt, fantasztikus! Ha visszagondolok rá, a viszolygás és undor helyett, amit éreznem kellene, inkább izgalom jár át, és ezt nem engedhetem. Mert tudom, hogy taszítania kell. Nyilván valami rohadtul nagy baj van a fejemben, és ezért vagyok kénytelen segítséget kérni. Viszont akárkitől nem lehet. Minél kevesebben tudnak erről az egészről, annál jobb, és ha ez a szám továbbra is kettő lehet, az a legideálisabb.
Nem válaszolt a tegnapi, és a mai levelemre sem, de a maiba már beleírtam azt is, hogy "kérlek", nem csak a helyszínre és az időpontra korlátozódott az üzenet. Úgyhogy várok még egy kicsit, hiába kezdek el fázni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874422#post874422][b]Sean Warren - 2024.03.07. 19:40[/b][/url]

Legutóbbi produkciója óta legyünk őszinték, nem csak a közelében nem kívántam lenni, de a létezéséről sem szerettem volna tudomást venni. És nagyon jól ment. Az első levélig, ami felcseszett és elégettem. Nem akartam, hogy innentől bármi közöm is legyen hozzá. De már beszélték, hogy van. Az a szőke tyúk, meg a lepcses szája, látszik, hogy nem dugják, különben nem lenne elfoglalva mások nemi életével.
Elterveztem, hogy nem kívánok tehát tudomást venni egyik gyökérről sem, de hát mégis, ki tudja, hogy meddig lenne képes még leveleket küldeni, és baromira nincs hozzá kedvem, hogy valaki más olvassa el. Eltemettem az apám, van nekem elég bajom enélkül is. Szóval új terv, rendezzük le gyorsan, aztán hagyjon a vérbe békén már, mert idegesít, sőt, irritál.
- Mit akarsz? - semmi szia, helló, miújság, az ilyen szarságokra egyáltalán nem érek rá és úgy sem akarok tenni, mint aki ráér. Zavarjuk le gyorsan. Azt nem hiszem, hogy bocsánatot kérne, amúgy sem bocsátanék meg. Ezt pedig elég jól a tudtára is adtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874633#post874633][b]Sadie Sallow - 2024.03.09. 13:33[/b][/url]

Már épp kezdeném szedni a sátorfámat, hogy ne kelljen újból a faházban éjszakáznom, mikor lépteket hallok. A már stagnálásba visszaálló nyugalmam ismét felkorbácsolódik, egyszerre tartok tőle, hogy ő érkezik, és várom is el azt.
Nem kell ezúttal csalódnom, ugyanakkor szokatlan bizonytalanság uralkodik el felettem, egyik lábamról a másikra nehezedem, idegesen gyűrögetem a kabátom ujját.
Nem is köszön, egy jó szava nincs hozzám, ami őszintén szólva nem lep meg, megszoktam már másoktól is, de valahogy tőle furán húsbavágó az ellenséges hangsúly.
- Én.. nekem mondanom kell valamit, és aztán.. - Elpróbáltam pedig, amit mondani készülök, mégis, ahogy itt állunk, nem találom a szavakat. Mintha valaki kilopkodta volna a tudatomból.
Rosszul vagyok, émelygek attól, amire készülök, és konkrétan valóságosnak érzem az "úgy kell kihúzni belőle" kifejezést. De Warrentől hiába várom el, valószínűleg arra sem lesz hajlandó, amire kérni akarom, kész csoda, hogy egyáltalán meghallgat.
- Sajnálom a múltkorit - bököm ki végül. - Hogy undorítónak neveztelek. Nem tehetsz róla, hogy az őseid mit műveltek. De ez.. akkor is olyasmi, amit el kellett volna mondanod, baszd meg!
Ennyit arról, hogy meghunyászkodom. Azonnal hozzá is teszem: - Bocs. Amiért káromkodtam. Szóval csak az van, hogy.. én ezzel nem tudok.. engem ez kikészít, érted? Egész életemben úgy neveltek, hogy több meg jobb vagyok a fajtádnál.
Eddig valami burokban éltem odahaza, csak azt láttam, amit látni engedtek. És most hirtelen nem fogom tudni megkérdőjelezni az egész eddigi életemet. Akkor sem, ha jól esne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874659#post874659][b]Sean Warren - 2024.03.10. 07:48[/b][/url]

Összefont karokkal hallgatom, amit mond, és tudom, hogy ez egy szar helyzet, de ugyanakkor meg nem értem, hogy miért is lenne az. Mármint, könyörgöm egynegyed részt véla vagyok, akik emberi kinézettel rendelkeznek, nincsenek patáim, nincs szarvam, semmi olyasmi, ami más esetben nyilván kicsit érdekes lenne.
- A helyzet, amiben voltunk, és ami nem volt egy tervezett dolog, nem igazán volt olyan, amiben családfa-elemzést kellett volna tartanom. Nem látszom másnak, ezen a szinten nincsenek igazán képességeim sem. Előtte se láttál másnak, utána se láttál másnak, csak amikor megtudtad, akkor keztél úgy rám nézni, mintha azt felejtettem volna el közölni veled, hogy aids-beteg vagyok. Azzal, hogy dugtunk, nem adtam át neked semmit. - tényleg nem, a legcsekélyebb mértékben sem. Az én helyzetem nem fertőző. - Tudod, saját magam szempontjából le is szarnám ezt, de amikor azt mondod, hogy undorító, azt az anyukámra és a lánytestvéreimre is mondod. Az apukám nagyon szerette az anyukámat, úgy is, hogy a családja korábban irtotta a vélákat, és az anyukám a mai napig szereti az apukámat, aki nem látta másnak, mint embernek. - most vonatkoztassunk el anyám múltban meghozott hülye döntéseitő, hiszen volt belőle egy csomó, de mire én már eszemnél lettem, láttam, hogy máshogy szeretik egymást. - A nővéremet, ha már mondhatjuk így, a te fajtád szereti. Egy aranyvérű, névvel, ranggal, aki soha, egyetlen egyszer sem bántotta meg Minát ezzel, sosem merült fel Noelben, hogy ő nem lenne emberi. Gyerekük született, és boldogok. A húgaimnak is ilyen kapcsolatot szeretnék, olyan társakat, akik nem ítélik el. A jobb ott kezdődik Sadie, hogy nincsenek a gondolataidban fajták, csak érző személyek. - engem mindig erre neveltek, hogy tisztelettel legyek a másik fél iránt, és én tiszteltem is őt és a döntéseit, amíg ki nem mondta azt a szót. Az anyám és a testvéreim miatt nem tudok elnéző lenni. - Mit szeretnél tőlem, Sadie?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874662#post874662][b]Sadie Sallow - 2024.03.10. 10:51[/b][/url]

Ha egyszer is megkérdezné tőlem bárki, hogy miért jobb egy aranyvérű, mint mindenki más, tudom, hogy nem tudnék érdemi választ megfogalmazni. A szüleim traktáltak mindenféle történelmi és tudományos hivatkozással, de mindezt úgy adták át, hogy közben csöpögött belőlük a megvetés. És utóbbi, ami igzán megragadt bennem, nem a "tények", amiket egyikük sem tudott bizonyítani.
Félig-meddig fel vagyok rá készülve, hogy egész egyszerűen hátat fordít nekem, és elsétál, ám beszélni kezd, méghozzá szófosása van megint.
- Tudom, hogy nem adtál át - mondom, nem téve hozzá, hogy ha neadjmerlin felcsinált volna... ebbe bele sem merek gondolni.
Egyszerűen csak ott lüktet a tudatom minden szegletében, hogy undorodnom kell ettől a sráctól, hogy egy alja szar, és mégis, ezeket az érzéseket kikerülve hallgatom, és értem is, amit mond. Engem sem az bánt, ha engem ér sérelem, hanem ha rajtam keresztül a családomat becsmérlik. Azt a családot, akik ráadásul nem is szeretnek úgy, mint Seant az övéi.
- Az én fajtám sem mind épeszű - söpröm félre a érvelését könnyedén. - Nem azért kértelek, hogy elgyere, hogy meggyőzz bármiről is, mert nem hiszem, hogy képes volnál rá. És ez nem a te.. hibád.
Hiba? Lehetséges, hogy tényleg velem van a gond, azzal, ahogy gondolkodom?Hiszen lényegében ezt mondtam most. Ha nem Warren hibája kettőnk közül, akkor kié?
De ez semmin sem változtat. Az érzések ott tombolnak bennem, a rosszullét kerülget attól, ahogy ránézek a srácra, hiába nem tűnik kicsit sem kivetnivalónak rajta vagy benne bármi. És ez akkor is bennem van, ha nem kell épp farkasszemet néznem vele.
- Azt akar... azt szeretném, ha elfeledtetnéd magad velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874988#post874988][b]Sean Warren - 2024.03.15. 07:48[/b][/url]

- Hm. - azt hiszem ebben a hangban van egy kis pökkhendi sértettség, talán főleg azért, mert félreismertem őt. Azt hittem, hogy az álarc alatt egy normális lány bújik meg, aki csak meg akar felelni a társadalmi normáinak, vagy nem akarja felfedni a sebezhetőségét, de nem, valami egészen más van, olyasmi, amihez valóban nem akarom, hogy közöm legyen. Pedig, azt hiszem, a legutóbbi alkalomig, lényem egy részének tetszett. A beszólogatásai és mindaz, ami a faházban történt, valami olyan volt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Aztán jött a rét, a kimondott szavai, és egyszerűen elhűlt minden. És most, nos, ez a mostani helyzet sem mondhatom éppen, hogy javítana a tényeken.
- Mármint, mint egy exmemoriam? Teljes elfeledést akarsz? - ennyire nem hiszem, hogy undorító lennék, de úgy tűnik, hogy mégis. Annyira taszítja bennem az a kis szelet, ami még csak nem is jelent semmit, hiszen még csak a vélakék szemeket sem örököltem, hogy teljesen el akar felejteni. Ezt talán jobban szíven üt, mint bármi, ami eddig történt közöttünk. A kezeimet a zsebembe dugom, és gyanakvóan pillantok rá. - És ezt hogyan gondoltad kivitelezni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874995#post874995][b]Sadie Sallow - 2024.03.15. 09:57[/b][/url]

Tudom, és látszik is rajta, hogy haragszik rám, nem tudom érte hibáztatni, és épp ezért azzal is tisztában vagyok, hogy nem nagyon van oka rá, hogy segítsen nekem. Mert ezt még csak nem is nevezhetnénk szívességnek, hiszen ha úgy alakul, ahogy szeretném, nem fogok arra sem emlékezni, hogy jövök neki eggyel.
De mégis bedobom a kérésem, mert képtelen vagyok megbékélni ezzel így.
- Úgy lenne értelme - rántom meg a vállam látszólag nemtörődöm módon. - Ha csak a legutóbbi beszélgetésünket kukáznád, újra minden fasza lenne, amíg valahogy megint előkerül a... származásod.
Nyomorultul érzem magam, de betudom ezt is ugyanannak, ami miatt itt vagyunk. Hogy az egész eddigi életszemléletemet sérti, ami történt. Gyötör a gondolat, hogy ha a családom tudomást szerez erről, még ki is tagadnak. Elveszik tőlem a nevem, és egy senki leszek. De valahogy mintha mégsem ez bántana a legjobban.
- Hogy-hogy hogy? - kérdezek vissza, majd megsuhintok egy képzeletbeli pálcát. - Rám szegezed a pálcád és törlöd a veled kapcsolatos emlékeimet.
Úgy mondom, mintha mi sem volna természetesebb, de valójában fogalmam sincs, mi a pontos módja az emléktörlésnek. Nem véletlenül van erre szakosodott auror, valahogy mégis azt képzeltem, hogy a nehezebb része a dolognak az lesz, hogy megkérjem rá Warrent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875138#post875138][b]Sean Warren - 2024.03.17. 09:07[/b][/url]

- Biztos, hogy nem. - mondom ki gondolkodás nélkül, mert attól még, hogy jobb vagyok, és tudom, hogy jobb vagyok, hiszen az apám fia vagyok, aki mindig azt szerette volna, ha az apja büszke rá, nem fogok ilyet tenni. Ennyire azért nem vagyok jó, és az exmemoriam az különben is nagyon veszélyes. Én nem akarok ártani neki, még ha a lelkem egy pontja nem is tudja tagadni, hogy szívesen megráznám, hogy térjen észhez, és ne legyen húgyagyú, mint a legtöbb vérfüggő. Nőt nem ütünk meg. Egyszer tettem ilyet, és egy életre megtanultam, hogy nem szabad. Négy évesen igen erős leckéket gyűjtöttem be.
- Én nem tarok még ott, hogy ez biztonságos legyen. De tudok valakit, aki talán megtenné. - ha éppen nincs börtönben persze, de azt hiszem, nincs. Ezt azért nem teszem hozzá, mert Will élete az övé. Amikor otthon voltam, ott volt a felesége, láttam a babáját, aki ugyebár szintén vélavérű, és teljesen normális. Szóval ő talán tudna segíteni ezen a helyzeten. - Megkérdezhetem neked. Viszont egyetlen feltétellel. Soha többet nem szólok hozzád, ha nem muszáj. Lehet, hogy nem fogod érteni, viszont ez lesz. Ha te leszel a világon az egyetlen ember, akivel bunkó vagyok, hát vállalom. De nem akarlak az életembe. - Sadie nem közömbös nekem, éppen ezért fáj sokkal jobban ez az egész, mint hittem. Akarnám én, vagyis, azt hiszem, akartam, de már nem akarom. Kicsit sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875175#post875175][b]Sadie Sallow - 2024.03.17. 18:56[/b][/url]

Számítok az elutasításra, mégis felbőszít, hogy gondolkodás nélkül rávágja a nemleges választ. Nem is feltételezem, hogy a saját képességei, esetleg az én biztonságom miatt tenné, meggyőződésem, hogy rosszindulatból, jogos bosszújaként nem hajlandó megtenni ezt nekem.
Persze, hát miért is akarná, hogy ne szenvedjek? Megsértettem, a lelkébe gázoltam, ráadásul éppen azután, hogy elvesztette az apját, és a legkevésbé erre a szarra volt szüksége. Valahol tisztában vagyok vele, hogy egy önző mocsadék szar vagyok, érzem is a nyomasztó hatását, de inkább betudom annak, hogy megbecstelenített, átvert, kihasznált, minthogy akár csak egy pillanatra is be kelljen ismernem, hogy hibáztam.
Nem akarja megtenni, de másnak átpasszolná a feladatot. De az szóba sem jöhet.
- Nem, nem, nem! Hogy még valaki megtudja? Így is pletykálnak rólunk a kastélyban, Warren! Nem avathatsz be egy felsőbb évest, akkor inkább szarok a biztonságra.
A feltétele, hogy ha ezt megteszi, akkor többé nem szól hozzám, igazából értetlenül ér. Mit kéne érdekeljen, hogy nem szól hozzám, ha azt se fogom tudni, hogy volt valaha bármi közünk egymáshoz?
- Csodás, akkor ezügyben közös nevezőn vagyunk - hagyom annyiban, de közben mintha valami ólomsúlyú nehezedne a mellkasomra. Én sem akarom az életembe... ezt az érzést, amit érzek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875344#post875344][b]Sean Warren - 2024.03.21. 21:59[/b][/url]

- Nem kastélybéli. Egy rokonom. Olyasmi. Egy rokonom házastársa. Pont leszarja, hogy miért, de a szívességeket mindenki szereti. Megkérem, hogy tegye meg, és majd adok neki valamit. - vonom meg a vállaimat, mintha nem lenne olyan vészes dolog. De valójában az, valakinek szívességet ígérni, akinek már előre köszönnek a börtönben az. Nem is tudom, hogy rokon-e még, vagy, hogy éppen szabadlábon van, de ő az egyetlen gondolatom.
- Én viszont nem szarok rá, Sadie. - mondom ki keményen, hogy értse, tényleg nem fogom megtenni. A hangomban talán érződik némi szomorúság, talán észre is veszi, de nem érdekel, mert a lényeg, hogy kellő nyomatékkal mondjam ki, nem én leszek az, aki ezt megteszi neki. - Vagy elviseled azt, hogy egy magamfajtával voltál, vagy elfogadod, hogy egy ember elveszi ennek az emlékét. Nekem mindegy, te döntesz. - mondjuk a viselkedésével kicsit sem javít a helyzeten, de mindegy. - Vannak helyzetek, amikor nem kaphatsz meg mindent, amit elképzeltél. Ez is olyan, de ajánlottam egy alternatívát. Vagy elfogadod, vagy lezárjuk ezt itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875358#post875358][b]Sadie Sallow - 2024.03.23. 10:13[/b][/url]

Kikészít a tudat, hogy együtt voltam vele, és főleg az, hogy állandóan, ha eszembe jut, nem azon agonizálok, hogy valami förtelmest műveltem, hanem, hogy mennyire fantasztikus élmény volt. És ettől igazán őrjítő, mert nem szabadna ezt éreznem. Azon kéne aggódnom, hogy ha kitudódik, a szüleim már egész biztosan sosem állnak szóba velem. És azon kéne, hogy ezzel a tudattal nem élhetek az eddigi elveimnek megfelelően. Nem egyeztethetőek össze.
És az, hogy még más is megtudja rajtunk kívül... onnantól kezdve hiába feledkeznék meg róla. Ha csak egy ember állít valamit, az pletyka, de ha kettő, az már tény.
- Az.. az jó - bólintok lassan, bár még nem vagyok meggyőzve róla, hogy jó ötlet volna egy harmadik felet bevonni.
Viszont hiába vállalom be a kockázatot, hogy valami rosszul sül el, igazából nem gondolom komolyan. Nem szeretném életem hátralévő részét zárt osztályon tölteni, mert egy hároméves értelmi szintjére estem vissza. Az meglehetősen szar lenne.
És egyértelműen a tudtomra is adja, hogy ebből nem enged, szóval vagy az ő alternatívája, vagy a szégyen. Illetve annak folyamatosan nyomasztó tudata, hogy szégyenben kéne élnem.
- Legyen, elfogadom - harapok az ajkamba kelletlenül. - De nagyon remélem, hogy tartani tudja a pofáját.
Valamit látok rajta, mintha ezt az alternatívát se nagyon akarná, hogy megvalósuljon, de annak semmi értelme. Miért ne volna neki halál mindegy, hogy emlékszem-e rá vagy sem? Bizonyára gyűlöl, és nem akarja, hogy bármi közünk legyen egymáshoz. Ezért mondta azt is, hogy ezután többet nem fogunk beszélni. Még most se értem, miért érezte szükségesnek ezt leszögezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875377#post875377][b]Sean Warren - 2024.03.23. 18:48[/b][/url]

- Tudja, mert rohadtul nem fogja érdekelni, van elég családi drámája. - én csak egy szeletét hallottam, az is elég volt, szóval nem hiszem, hogy neki ezek után kedve lenne még ezt terjeszteni. Különben is, ha megteszek neki valamit, egyikünk sem akarja majd ezt felemlegetni.
- Beszélek vele, és ha benne van, akkor küldök egy baglyot, hogy mikor és hol. Semmi mást, csak ennyit, és túlleszünk rajta. - kecsegtető a gondolat, hogy mind a ketten túllegyünk rajta, de félek, hogy akkor megint ebbe a hibába esnénk, és azt nem szeretném. Túlzottan fájó pont ez ahhoz, hogy megint megtörténjen. Zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, és biccentek egyet, valami olyasmit motyogva, hogy "akkor jólvan", és elfordulva tőle indulok vissza a kastély irányába. Tudom, hogy veszélyes dolog bárkinek is szívességet ajánlani, és az apám valószínűleg szégyenkezik most miattam, ha lát, de inkább legyek adósa Willnek, mint, hogy ezt tovább csináljam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=875381#post875381][b]Sadie Sallow - 2024.03.23. 19:46[/b][/url]

Csak bólintok egyet. Nem túl határozottan, nem is épp elégedetten. Csak úgy, mint aki tudomásul vette, amit hallott. És ennyi volt.
A srác sarkon fordul, valamit motyog még az orra alatt, aztán pár pillanattal később már egymagam vagyok a gondolataimmal. Azokkal a gondolatokkal, melyek teljesen kifordítottak magamból, és ilyen őrültségre vetemedtem miattuk. Csavarja a szívem a gondolat, hogy ezzel ennek vége, és egészen döbbenetes a gondolat, hogy amit épp most átélek, itt, ebben a percben, az el fog veszni, nem fogok tudni rá visszaemlékezni. És arra sem, ami megelőzte.
Tényleg ezt akarom? Valóban képtelen volnék megbékélni önmagammal? Teljesen mindegy, ez a dilemma sem lesz már sokáig, hogy megnehezítse az életem.
Visszaindulok a kastélyba, és közben igyekszem nem belekötni senkibe. Nem tenne jót most nekik.