Persze, hogy nem válaszolok neki, én akarok irányítani, nekem kell irányítanom. Vágyom rá, hogy újból a magáévá tegyen, de nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt tudja is. Azt akarom éreztetni vele, hogy nagy kegyben részesítem, hogy ő a kibaszott szerencsés, nem én.
Az nyilván nem meglepő, hogy a visszakérdezésemre nem azt feleli, hogy elszívni egy cigit, és lelécelni, már csak azért sem, mert ugye nem mehet el, és cigi sincs nálunk, amennyire tudom, ráadásul tűzveszélyes is lenne itt rágyújtani. Azzal, hogy elismeri, hogy szexre vágyik, még ezek után is, a markomban tarthatom, mert most épp én vagyok az egyetlen, aki ezt megadhatja neki, és ó, megrészegít a hatalom. Ez a csodás a női létben, hogy ilyen primitív és egyszerű módon uralkodhatunk a férfiak felett.
Bólintok, hogy megértettem, aztán felülök, és magamhoz húzok egy hálózsákot. Kicipzározom és belebújok, és kérdőn nézek Warren-re, hogy van-e kedve csatlakozni. Lehet be is alszunk, ha összebújunk így, de ha fenn tudja tartani a figyelmem még egy kicsit, amíg újra tettrekész nem lesz, akkor lehet még hajlandó vagyok ébren maradni kicsit a kedvéért. Meg egy faszt, a magam kedvéért is.
- Tudod, még szűzen hagytál valahol - sóhajtom a fülébe.

Összebújunk az egyik büdös hálózsákban, de mivel mi sem vagyunk épp rózsaillatúak ennyi testmozgás után, igazából már fel sem tűnik, úgyis csak a melegség számít, az, hogy ne fagyjak meg.
Kíváncsi volt, mire vágynék még, és igazából nem épp ez a kedvencem a szexben, sőt, azért elvitathatatlanul megvan benne a lehetőség, hogy nagyon élvezetes legyen. És végre azzal is szembesülök, hogy talán tényleg nem kamu, hogy még csak egy éve ismerkedik szexualitásával, vagy nagyon prűd partnerei voltak csak.
Nem kezdem el nyugtatgatni, hogy semmi baj, nem kell csinálnunk, ha nem akarja, mert nem egy pár vagyunk, nincs mit megbeszélnünk. Ha csináljuk, oké, ha nem, az is. Úgyhogy csak bólintok egyet, beleegyezvén a pihenőbe, ami, már most érzem, hogy tovább fog nyúlni két óránál. Legalábbis ha én elalszom, biztos, hogy nem ébredek fel olyan rövid időn belül. Főleg ezek után. Teljesen leszívott, ernyedten fekszem a karjaiban, és elégedett mosollyal az arcomon hunyom le a szemem.
Ha más nem, majd reggel kicsit jobban kell sietnünk vissza, ha elbasszuk az időt...

Bőven sikerült felfedeznünk egymást az éjszaka, viszont az újdonság varázsa, az izgalom, az még bőven nem múlt el, és mivel ahhoz napok, hetek kellenének, sőt, akár hónapok is egyes esetekben, erre nem is fog sor kerülni, mert ahhoz járnunk kellene, és arról szó sem lehet. És nem kívánom szeretőmmé sem fogadni, mert esküdözhetnek a felek egymásnak, előbb-utóbb kialakul valamiféle érzelem, akkor is, ha most elképzelhetetlennek tűnik számára.
Ennek ellenére is arra számítok, hogy be fogunk csúnyán aludni, és miután felriadunk, úgy iszkolunk vissza az iskolába, mintha vasvillával kergetnének. Fel sem merül bennem, hogy keményen ágaskodva, tettre készen fog ébresztgetni a hátsó kapu ostromára készen. Egyedül abban nem tévedek, hogy bealudtunk, mert már a hajnal hangjai szűrődnek be kintről, figyelmemet azonban a nyakamat csókolgató Warren kapja el.
- Mmmmhm - állapítom meg nyújtózkodva kicsit, és hátrafordulva. - Mi lesz így a hajnali visszalopódzással?
Nekem még ugyan hangulatba kell kerülnöm, de hangomból így is kihallatszik, hogy valójában nem nagyon izgat a kérdés.

Ahogy felhozza a reggelit, meg is kordul kissé a pocakom, de őszintén szólva vállalható áldozatnak tűnik most, hogy kihagyjuk, ha cserébe egy újabb szex van terítéken. Márpedig érzem, hogy az lesz, a szoros kis kifli nagy kifli felállásban, miközben a nyakamba csókolgat, feltűnően örül nekem, hogy lát. Mondjuk hova is mentem volna, úgy aludtam, mint a bunda a tegnap esti után.
- Ne görcsölj, Warren - nevetem el magam. - Ha elbaszol valamit, azzal sem tudsz rossz lyukra futni. Ha meg nekem problémám van, arról tudni fogsz. - De persze nem azért, mert szólok neki.
Megfogom kezét, és mellemre vezetem, majd otthagyva lejjebb vonulok, hogy én is izgassam magam kicsit, hogy még több testnedv álljon rendelkezésünkre. Persze ha nagyon akarnánk, varázslattal is síkosíthatnánk a dolgokon, de szerencsére nincs gond a természetes forrással sem.

Felnevetek válaszára, ami nem biztos, hogy a legmegnyugtatóbb reakció, amit erre kaphat, de azt azért mégse mondhatom, hogy valószínűleg most már bármelyik másik tagját inkább bántalmaznám, mint azt, amivel épp behatolni készülődik.
Elég ügyes volt az este, kétszer is, és bizonytalansága ellenére most is izgalom kezdi borzongatni a testem, ahogy összesimulunk, simogató ujjaival pedig felfedező útra indul hátsómon.
A "síkosító" applikálását követően pedig már érzem is, hogy utat talál belém, lassan és finoman csökkentve a távolságot negatívba. Az ajkamba harapok, miközben kezemmel hátranyúlva, fejem fölött a nyakába kapaszkodva húzom Warrent közelebb magamhoz.
- Látod.. megy ez - mondom neki, magamat is meglepve a bíztató gesztussal. De azzal magyarázom, hogy nyilván a saját élvezetem tartom szem előtt, szóval nekem jó, ha az eridonos a legjobbat nyújtja.

Eszembe ötlik néhány gúnyos megjegyzés, beszólás, amivel rendkívüli felfedezését illethetném, de végül is magamban tartom őket. Nem szeretném kedvét szegni, és persze nyilván, és kizárólag azért, mert addig tud nekem örömet szerezni, amíg ilyen lelkes és.. peckes.
És amúgy nem is téved, valóban jóval kevesebb helyet biztosítok neki így, panaszkodni viszont nem hallom, és nekem sincs okom rá, ahogy eleinte óvatos, és lassú mozgása gyorsulni kezd.
Keze a mellemre talál ismét, én pedig utána kapok, hogy vele együtt markoljunk rá, miközben nyakamba szórja csókjait. Sóhajtozom, és aprókat nyögök, ahogy élvezkedem egyre állatiasabb tempóján, de csakhamar kényelmetlen kezd lenni így oldalt fekve, ezért elhúzódom tőle, és a hátamra fordulok, majd felhúzom lábaimat.
- Így is betalálsz, ugye? - kérdezem felé pislogva, kajánul.

Egy pillanatra mintha megijeszteném, hogy vége, nem kérek belőle többet, de erről szó sincs, viszont nagyon élvezem, hogy szórakozhatok vele. Hosszú időbe telne kiismernünk egymást, de ahhoz képest, hogy először vagyunk együtt, nem sokat bénázik. Sőt, el kell ismerjem, nemigen van okom picsogni.
Hamar előttem is terem térdelve, és már emeli is meg csípőm, én pedig rákulcsolom lábaimat, így húzva magamra még jobban, miután további teketóriázás nélkül belémcsúszik.
Nem kezd el finomkodni, és én is hangot adok az élvezeteknek, amikben részem van. Fogalmam sincs, hogy a varázslatok, melyek elrejtenek minket, még mindig működnek-e, de nem is érdekel túlzottan momentán. Egyik kezemmel elfehéredő ujjakkal kapaszkodom a hálózsákba, a másikat pedig kettőnk közé vezetem, hogy tovább fokozzam élvezeteimet csiklóm izgatásával.
Szavakkal jelenleg nem tudom kifejezni, de ugyanazt gondolom, mint Warren. Megpróbálok valami egyetértő nyögéssel felelni, de lehet, hogy csak azt követő apró nevetés különbözteti meg a többi élvezkedő hangomtól. Mindenesetre azt hiszem sejti, hogy én sem utálom, amit épp csinálunk.

Önmagában sem kellemetlen érzés, sőt, kimondottan élvezetes, amit csinálunk épp, nem is győzöm eléggé diszkrét nyögéseimmel kifejezni élvezetemet, ahogy Warren dolgozik rajtam, bennem. De azért rá kell kicsit segítsek kézzel is, ami nem a srác ellen szól, mert kitesz magáért, de ha nekem elmegy, és kielégítetlenül hagy, újból megfontolom, hogy szanaszét szívassam-e valami szemét büntetőmunkával.
Mintha csak erre a gondolatomra reagálna, lassít kicsit a tempón, de aztán, mielőtt szóvá tehetném, hogy meg ne próbálja, már ismét rákapcsol, így fejemet hátrahajtva, ajkamba harapva hunyom le ismét szemem.
Tény és való, nagyon összehangolódtunk, és korábban akár lehetett is volna ebből valami. Nem mintha régebben szex-szel kezdtem volna a kapcsolataimat, de voltak. Sőt, a legutóbbi pasim hivatalosan nem is dobott, csak én adtam ki az útját fejben, miután nem reagált többé egyetlen baglyomra sem.
De ennél többre nem volt szükségem jelenleg. Vagy talán inkább soha többé.

Sejtettem, hogy az előbbi lassítás amiatt lehetett, hogy talán már közel jár, de hangján, mozgásán is érzékelem, hogy a csúcsra ért.
Kinyitom a szemem és szórakozottan figyelem arcát, miközben elmegy bennem, aztán várakozóan, miután néhány másodpercig próbálja összekapni magát. Azon kapom magam, hogy tetszik, hogy ennyire jó neki, és szinte, mondom szinte meg is feledkezem egy pillanatra róla, hogy nekem még lehetne jobb is.
Nem elemezgetem a gondolataim persze, nem érek rá, hiszen a rövid várakozást követően már ott is van a lábaim között, melyeket szélesre tárva tartottam neki, míg visszatér. Két ujja is belém siklik, és olyan tempóban kezd el ujjazni, hogy ismét hátra kell vetnem a fejem, kezeimmel pedig megkapaszkodni valamiben. Közben pedig próbálom viszonylag nyugton tartani csípőm számára, hiszen a rámtörő élvezetek közepette akaratlanul is ugrálna.
Egyre sűrűbben, vadabbul kapkodok nyögve-sóhajtva a levegőért, és apró kis nevetés is felszakad belőlem, ahogy az orgazmus küszöbén állok.

Tényleg nem tudom, mi ütött belém az elmúlt néhány órában, mert bár nem vagyok romantikus alkat, aki csak azzal fekszik le, akibe szerelmes, és azzal is csak a házasság után, ez a fajta könnyűvérűség azért nem jellemző rám. Elvégre az élvezeteken kívül, melyekről nem tudhattam előre, hogy ilyen fokozottan nagyok lesznek, sőt, hogy egyáltalán bármilyen szintűek lehetnek, mi előnyöm származik abból, hogy odaadom magam egy.. eridonosnak? Fúj.
És mégis, ahogy immár sokadjára élvezek el munkássága nyomán, nagyjából az utolsó dolog, ami eszembe jut, hogy fúj. Ügyes ez a Warren, nagyon is, és nem semmi tartalékai is vannak. Ahogy pihegek, azt gondolván, hogy ennyi volt, mehetünk vissza a kastélyba, szabályosan eltátom a számat, ahogy fölém helyezkedik, és ismét belém talál.
Felnyögök, és vadul a hátába marok körmeimmel, úgy húzom magamra a vigyori hülye fejével Mr. Kétlövetűt, mintha az életem múlna rajta.
- Bazdmeg. - Ezt azért még nevetve közlöm vele, és most már kezdek nagyon erősen kételkedni benne, hogy észrevétlenül vissza tudunk osonni az iskolába.

Értékelem, ha valaki azt csinálja, amit mondok neki, és bár az előbbi káromkodás nem volt kimondott utasítás, azért nem zavar túlzottan, hogy Warren annak vette.
Persze csak a hülye humorával fáraszt, de mivel nem csak azzal, hanem ütemes mozgásával is, amivel táncba hív egy újabb menetre, egy rossz szavam sincs, de ha később is ezt fogja tolni (és nem csak engem, ha úgy adódna), nem leszünk jóban.
Mondjuk ehhez a fajta szexhez nem is kell.
Hangokat hallok kintről, nevetést, beszélgetést, és majdnem le is rúgom magamról a srácot ijedtemben, de végül lesmárol, és elfeledkezem róla, hogy nem lenne jó lebukni. Vadul viszonzom, és a vér fémes íze megrészegít. Rákulcsolom lábaimat és úgy húzom magamba még jobban, durvább lökésekre ösztökélve.
Fejem elfordítva nyögök, majd hogy tompítsam hangom, beleharapok az eridonos vállába.

A józan gondolkodás már rég elköltözött innen, pedig az a Sadie, aki nem egy Warren alatt nyögdécsel élvezettel, most bezörgetne az ajtón, hogy észhez kéne térni.
De csak egy Sadie van, és nekem eszem ágában van bárkit is visszafogni, főleg nem magam vagy az egyre lendületesebben belém hatoló srácot. Harapom, karmolom, és a combjaimmal is úgy szorítom, hogy nekem is fáj. De tovább ösztökélem, egyetlen nyikkanással sem azt adom tudtára, hogy lassítania kéne, épp ellenkezőleg.
Aztán eltolom magamtól, de csak annyira, hogy át tudjunk fordulni, és én kerüljek felülre. Ezt is lejátszottuk már az éjjel, de újra fel akarom idézni, milyen meglovagolni őt, és egyből lendületesen, hol ráhajolva, és ajkait harapdálva, hol kiegyenesedve mozgatok csípőm rajta.
- Elbasztuk az időt... - jegyzem meg két sóhaj közepette, egészen feleslegesen, hiszen mindkét értelmében teljesen világos a helyzet.

Hajlamos volnék élni a gyanúval, hogy valami nem kerek ebben az egészben, ami az elmúlt pár órában történt, de nem vagyok egy különösebben nagy szakértő, ezért aztán, ha valakin nem látszik, fel sem merül bennem, hogy esetleg félvér vagy negyedvér lenne. Hacsak nem ő maga köti az orromra, nem bocsátkozom feltételezésekbe ezt illetően, de nem is véletlenül tartok több lépés távolságot azoktól, akik nem aranyvérűek. Elvégre, köztük nincsenek selejtek, gondolom én.
Szóval itt tartunk, immár nem unaloműzés gyanánt foglalkozván a másikkal, a másikon, hiszen most már semmi okunk nincs vérfarkas támadástól tartani, attól inkább, hogy lebukunk.
De Warren világosan a tudtomra adta, hogy még fel kíván tartani, és valahogy nem találtam motivációt, hogy ellent mondjak neki. Sőt, olyannyira motiválatlan vagyok, amennyire intenzív táncba hívom felülkerekedve - szó szerint - rajta.
Egyik kezem a mellkasán, körmeim a húsába vájnak, a másikat pedig a sajátomhoz húzom fel, ujjaim az övéi közé siklanak, és úgy tartom, vagy szorítom még jobban mellemre.
Csípőmmel pedig megvadulva ugrálok rajta, folyamatosan hajszolva magam, és vélhetően őt is az élvezet felé. Szólni már nem is tudok, de nincs is mit.

A fájdalom- és az örömszerzés, már ha előbbi létező fogalom, a tetőfokára hág, az együtt okozott gyönyörrel együtt. Eláraszt, akár az özönvíz, miután átszakítja a gátat, és combjaim remegnek, hátam megfeszül, miközben néhány pillanatig elfelejtek levegő után kapni. Nevetek, ahogy egy jó vicc hallatán se szoktam, és magamban summázom, hogy bizony bármiről is maradtam le emiatt most reggel, teljességgel megérte.
Ráborulok a srácra alattam, és megcsókolom, miközben jóval lassabban mozgok már csak rajta, csupán csípőm tekergetem.
- Na mi van... tapsra vársz? - kérdezem megjátszott türelmetlenséggel. De amúgy most már valóban jobb lenne visszamenni, a reggeli még egy dolog, de óráról nem fogok elmaradni miatta.

Felhorkantok önelégült szavaira, de amúgy nem tagadhatom, valóban kielégítő volt a teljesítménye. Persze nála sem marad el a befejezés, ami után valóban ránk fér a zuhany. Sőt, jobb lesz, ha legalább tíz lépés távolságot tartunk mindenkitől, amíg nem tudjuk lemosni magunkról az éjszakát és a reggelt, mert ehhez jó orr se kell.
- Én meg rohadt mélyen, de ha gondolod, belökhetlek a tóba is - ajánlom fel neki nagylelkűen, amíg a ruháimat vadászom.
Ha épp az övébe botlok, azt szemét mód egy távoli sarokba hajítom, hogy tovább tartson neki összekészülni, de én amint megvagyok, és utolsó, gyors, kacár pillantást vetek rá, majd kifordulok az ajtón, és a kastély felé veszem az irányt.