Felszisszenek arra, ahogy a körmei végigszántják a felsőtestem, nyomukba szinte azonnal meg is jelennek az éles vörös csíkok, amik biztos vagyok benne, hogy helyenként az elkövetkezendő napokban is meg fognak látszani. Már a gondolat is megvigyorogtat, és remélem, hogy igazam lesz.
- Kihívások, Sadie, kihívások. - nem is szeretnék elbukni, mert ez a lány pont olyannak tűnik, aki tényleg egy hatalmas mérce az emberiség férfiainak. Ahogy megszabadul a felsőitől, úgy emelkedem feljebb, hogy ne csak nézzem őt, de cselekedjek is. Az ajkait csak érintőlegesen látogatom meg, kezeim közé a melleit véve kezdem élesztgetni a bimbóit, miközben a szám lejjebb siklik a nyakára, majd a kulcscsontjára. Ahogy haladok lefelé, úgy indul meg a jobb kezem is, végigsiklik az oldalán és mire a számmal elérek a melléhez, a kezem is eléri a fehérneműje vonalát. Felpillantok rá, mint egy engedélykérően, mielőtt mind a kettő tovább siklana, de valójában eszemben sincs megállni, csak látni akarom az arcát, ahogy először érintem meg odalent. Érzem, hogy a nadrágom egyre jobban szorít, de én nem vagyok egy barom, aki csak úgy benyomakodik, nem figyelve a másikra.

- Csak látni akarom az arcod, amikor... - A hangom nyugodt, de közben ügyesen mozdul a kezem, hogy a rétegek alá férkőzzön, és mivel az ölemben ül, gyakorlatilag szabadon rátaláljon a csiklójára, amit finoman simogatni kezdek, miközben a melleit csókolgatom. Nem maradhatunk ebben a pózban, én is tudom, de nem tudtam várni azzal, hogy lássam az arcát, ahogy nem csak annak az élvezete ül ki rajta, hogy nekem fájdalmat okoz. - Segítek. - érzem, hogy a nadrágomnál jár, és nyilván ő sem akar sokkal tovább várni, mint én, így bal kezemmel átfogom őt, magamhoz húzom, és gyakorlott mozdulattal átfordítom magunkat úgy, hogy most ő kerüljön a padlóra, és én magasodhassak fölé, hogy ajkaim visszataláljanak az övéhez, megkockáztatva, hogy nem csak a mellkasom, de a hátam is tele lesz a karmolásaival.

- Nagyvonalú vagy. - reflektálok vigyorogva arra, hogy elnézi nekem azt, hogy nem azonnal nyomakodom belé. Tény, hogy várni és nagy körítést adni a dolognak nem fogok, legalábbis nem elsőre, de azért, mint mondtam, egy gyökér barom sem vagyok, hogy szárazon nyomassam. Vannak ilyen nem normálisok, akik nem nézik a nőt a dologban, de azért nekem számít.
Most rajtam a megborzongás, ahogy megérzem az ujjait a nadrágomban, és tudom, hogy képtelen vagyok tovább várni, most akarom őt, egészen. Ahogy mozdul és ahogy mozdulok, érzem a körmeit, és felszisszenek, amikor jobban felsérti a bőröm, mint hittem, hogy fogja.
- Remélem hajnalra belevésed a neved a testembe. - kinézem belőle, és lehet, hogy nem kellene tippeket adnom neki. Térdre emelkedve, egyetlen mozdulattal, egyszerre rántom le róla a szoknyát, a harisnyát, a fehérneműt, amit csak a két cipő akadályoz meg abban, hogy lendületesen teljesen leszedjek róla, így bosszankodva, és kicsit nehezebben, de leszedem őket a lábáró, elképzelhető, hogy némi fájdalmat okozva neki, hogy aztán előbb az egyiket, majd a másikat dobjam el a hátam mögött. - Fasznak van rajtad ennyi minden. - nem mintha túl lenne öltözve, de most minden egyes ruhadarab zavaró rajta. Ahogy őt megszabadítom a cipőktől, úgy a sajátjaimat is lerúgom, hogy a nadrágomat és a boxert is le tudjam venni, felfedve ezzel teljes valómat. Minden ruhadarabunkat arrébb rúgom, hogy ne gabalyodjanak ránk, majd visszatérdelve újra fölé magasodom, és miközben egy csókra húzom magamhoz, lassan behatolok.

Elvigyorodom a gondolatra, hogy nyoma marad, az biztos, hogy egy életre szóló élmény már most is, és, hogy ezt sosem fogom elfelejteni neki. Remélem, hogy egy nap, ha majd visszaemlékszik erre, ő is hasonlóan gondol majd rá. De nem, eszem ágában sincs más orrára kötni azt, hogy mi történt itt.
- Akkor bizony dolgos éjszakánk lesz, mert én meg próbálom elkefélni azt, hogy megbüntess. - szerintem alapítanunk kellene egy pocsék szövegeket író céget, amivel a legkellemetlenebb mondatokat adnánk át a megrendelőnek. Be is foghatnám, de ha egyszer beszól, vissza kell szólnom. Addig legalább koncentrálhatok arra, hogy legalább az első mozdulataim lassúak legyenek, utána viszont képtelen vagyok lassan mozgatni a csípőm, valahogy sosem volt erősségem az, hogy a lényegre térést követően a hosszú, lassú és finomkodó kiélvezést válasszam, helyette a sokkal durvább, gyorsabb és határozottabb az, amit kellemesnek érzek, és úgy érzem, hogy ebben Sadie jó társam lehet. Ujjaimmal a tincsei közé simítok, és ahogy érzem a fogai szorításának enyhülését, hátrébb húzom a fejét a hajánál fogva, hogy ajkaimmal újra az ajkait vegyem birtokba, hevesen csókolva és vadul tépve a száját. Állatias? Meglehet, de élvezetes.

Egyszerűen nem tudom, hogy erre mit reagáljak, vagy, ami a valószínűbb, az utolsó csepp vér is távozott az agyamból, Sadie és a magam legnagyobb örömére is. És legyünk őszinték, jelen pillanatban eszemben sincs semmit kihúzni. Engedem neki, hogy átfordítson minket, lusta ember lévén kifejezetten szeretem, ha én vagyok alul, és imádom a lányok arcát, ahogy a vonásaik kéjtől és élvezettől válnak kisimultabbá.
Körmeimmel a combjaiba vájok, ahogy elkezd mozogni rajtam, mert tudom, hogy nem csak okozni, de kapni is szereti a fájdalmat, az előbb épp elég bizonyíték hagyta el a száját, a kéjes nyögések pedig egyáltalán nem fájdalom okán születtek, így hát én is sokkal bátrabbá válok ezen a téren. Amíg köröz a csípője, élvezettel nézem őt, ám ahogy elkezd lovagolni, muszáj ráfognom a csípőjére, és még intenzívebben és mélyebben magamra húzni őt. A látványa még jobban begerjeszt, pedig nem hittem volna, hogy tudja még fokozni a dolgot. Istenemre mondom, egyáltalán nem számoltam ilyen végkimenetellel, de most már úgy vagyok vele, hogy bassza meg, túl hamar fog eljönni a hajnal.  

Hihetetlen, hogy mennyire szerencsés csillagzat alatt születtem én, de ezt sosem fogom elmondani, sosem mondom el, hogy életem egyik legjobb dugása zajlik éppen. Sadie nem biztos, hogy teljesen normális, azonban én biztos vagyok benne, hogy az, amire vágyunk, egymás előtt teljesen természetesnek hat, és ez meg is nyugtat. Elképesztő nagy csalódás lett volna, ha a lány nem több egy kis laza misszionáriusnál, és nem is kíván elmozdulni semmi vadabb irányába. Nekem jelenleg több ponton is vérzik a testem, felszakadt a szám, és úgy ki lett szívva a nyakam, hogy nincs az a korrektor, ami elfedné, nem mintha el akarnám fedetni.
A csókja indokolatlan mosolyt csal az arcomra, ülő helyzetbe tornázom magunkat, és most, hogy ilyen közel van megint, birtokba veszem újfent a melleit. Tökéletesen illenek a tenyerembe, miközben a nyelvünkkel vad csatát vívunk. Tudom, hogy hamarosan szólnom kell neki, hogy ki kell szállnom, mielőtt baj lesz, de még van bennem egy kis kitartás, még nem akarok elmenni.

- Hova rohansz? Hajnalig itt leszünk, és remélem, hogy nem beszélgetni akarsz. - elaludnunk nem feltétlenül lenne amúgy sem szerencsés, így hát meg kell hoznunk azt az áldozatot, hogy átdugjuk az éjszakát, hogy hajnalban, mielőtt még a hiányunk feltűnne, visszajussunk a kastélyba. A kérdéshez pimasz mosolyt is mellékelek, hogy sejtse, egyáltalán nem ennyi voltam, bár tény, hogy egyre közelebb vagyok a végéhez, de nem akarok én előbb elmenni, valahogy azt érzem, hogy a legszerencsésebb az lenne, ha előbb az ő orgazmusa jönne. Hirtelen jött ötlettől vezérelve elkapom a bal combját, és áthúzom a lábát jobb oldalra, szorosan összefogva a két lábát, míg másik kezemmel a nyakára fogok, és vigyázva azért rá, hogy ne szorítsam túl erősen, ráfogok, hogy újra a magam fékezhetetlen tempójában kezdjek el benne járni, és csak remélni merem, hogy ez az átmeneti "fogság" megfelelő üdítő hatás lesz a számára.