32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dobó Linnea összes RPG hozzászólása (29 darab)

Oldalak: [1] Le
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. április 19. 21:38 Ugrás a poszthoz

Elektra

Muszáj volt kijönnöm egy kicsit a kastélyból. Hiányzik a szabadság érzése, hiányoznak az otthoni mugli haverok, akikkel a művészet szeretete kötött össze. Azért most hoztam magammal a hátitatyóm, hátha belefutok egy olyan felületbe, ami szinte könyörög, hogy valaki alkosson rá. Már csak stresszlevezetésnek is jó lenne. Soha senki nem mondta, hogy milyen lesz ez az iskola, még mindig nem igazán tudom, mire számítsak.
Megállok, és körbenézek. Szép nagy fa előtt álltam meg,és a teteje...a tetején egy aranyos ház van. Otthonosnak tűnik. Tökéletes. Előveszem a graffitis kellékeimet a táskából, és elmosolyodom. Megrázom az első színt. Mint az élet fája, olyan lesz,ha befejezem.
Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. április 19. 21:40
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. április 19. 22:42 Ugrás a poszthoz

Elektra

Már szinte teljesen belemerülök a sprével való rajzolásba, amikor valaki megszólal mögöttem. Elmotyogok egy pár finn káromkodást. Lebuktam. Remélem, ennyiért nem küldenek haza, így is kellő veszekedés volt kiharcolni, hogy eljöhessek. Mondjuk viszonylag kedvesnek hangzott a hangja és nem úgy, mint aki most azonnal beárul és kicsapat. Megfordulok. Nem látok sokat az előttem álló lány arcvonásaiból, de már biztos vagyok benne, hogy nem ő lesz a boszorkány-pályafutásom vége.
-Igen,egyfajta élet fája. Tudod, mint a régi mondákban,bár ez egy kicsit modernebb stílusú lesz, több színnel, meg minden - a hangom nyugodt, erre mindig is büszke voltam, hogy gyorsan összeszedem magam. Gyors mérlegelés után úgy döntök, akkor is befejezem - lazán visszarakom a sprére a tetejét és előveszem a következő színt.
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. április 19. 23:41 Ugrás a poszthoz

Elektra

Őszintén meglepődtem a kérdésen. A nő - mert most már biztos vagyok benne, hogy idősebb nálam valamennyivel - elsőre eltalálta.
- Aha, bár a magyar mondavilágban is benne van, szóval honnan..? - rázom meg a fejem értetlenül. Kétnyelvűként nőttem fel, szóval akcentusom sem lehet. - Amúgy finn, a fa a Kalevalában is egy központi motívum.
Folytatom közben a művet, egész jó lesz így. Számomra a graffiti mindig is a művészet nyelve, és nem a vandalizmusé, mint jó pár ismerősömé, fontos, hogy teljesen átadja, miért is van ez rajta. - Tudod, úgy néz ki az a kis ház ott, mintha egy szintje lenne az életnek. - magyarázom. Bár nem is értem, miért, hiszen ezt érezni kell. De valamiért mégis ezt teszem, szimpatikus az ismeretlen.
Újabb pár simítás a rajzon, megszemlélem.

Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 9. 09:37 Ugrás a poszthoz

Elektra

- Csak nem szokványos, hogy valaki tisztában van ezekkel - rántom meg a vállam. Az esetek többségében amúgy is kicsit furának gondolt mindenki amiatt, hogy ezek a mitológiás sztorik megfognak.
- Igen, elsős vagyok, még nagyon... - hirtelen tudatosul, hogy úristen, ilyen helyzetben, amikor valaki rajtakap, hogy más területén alkotok, pont nem kéne magamról infókat elárulnom. Megpördülök és ránézek az idegenre.
- És te? Ha tanár vagy, esetleg bármi hasonló, akkor légyszi, ne csapass ki, mert a graffitizés nem egy jól fizető szakma - halványan rámosolygok, remélem, érzi a hangomon, hogy nem letámadni akarom, egyszerűen csak biztosra kell mennem, hogy nem fogok az utcán kikötni. Na jó, anyám biztosan visszafogadna, de azokat a veszekedéseket szívesen megspórolnám magamnak.
- Rólam látod, mi hozott ide ilyenkor - biccentettem a fa felé -  És te hogyhogy ilyen későn vagy errefelé? Inszomnia, kalandvágy, találkozóhely? - találgatok.
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 10. 09:53 Ugrás a poszthoz

Sári

Az elmúlt pár hétben Lin kezdett beleszokni az iskolai környezetbe, de még mindig az előtte siető lány volt a legbiztosabb fogódzója. Lin lassan rájött, hogy barátnője szinte mindenbe lelkesen beleveti magát (hiszen még a graffitizésben is simán benne volt). A mostani körbevezésért különösen hálás volt, mert az egész hely egy útvesztőnek tűnt, őszintén nem csodálkozott volna, ha kiderül, hogy amúgy a termek még a helyüket is változtatják időnként. Az órákra menetelt egy kész káosznak élte meg. Nem mintha a többiek nem lettek volna segítőkészek, csak hát Lin nem barátkozott könnyen.  
Amikor Sári lehuppant egy random terem tanári asztalára, Lin nem tudta beazonosítani, milyen óra lehet itt, szinte biztos volt benne, hogy ezt nem vette fel. De csak szinte, mert múlt héten megint rossz terembe ment elemi mágiára, szóval ki tudja. Kellett fél perc, míg felocsúdott, hogy Sári a válaszára vár.
- Azon kívül, hogy egy labirintus, nem rossz - mosolyodott el, egy pillanatig hezitált a folytatással - Az évfolyamtársaim cukik, csak nem mindig találjuk meg a közös hangot. Néha hiányzik az utcai művészközeg, meg nem is igazán tudok hozzászólni a varázslók híreihez - picit megrántotta a vállát. Otthon még az apja időnként mesélt egy-egy dolgot, de amikor már "csak" hatan maradtak a picikkel, az anyja került minden ilyen témát, ezért Lin csak a kora gyerekkori infóival lavírozott, és próbált nem teljesen muglinak tűnni.
 
Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. május 11. 10:15
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 12. 10:52 Ugrás a poszthoz

Sári

- Ez jó, csak a dicséretek nem az én asztalom - mosolygott Sárira. - És köszi. A peptalkot, meg a sok segítséget .
Közben Lin is abbahagyta a keringést a teremben és felugrott egy padra. Azzal a lendülettel a pad egy cseppet elkezdett ingadozni alatta, de még szerencsére nem kötött ki a földön. Még. Ha Lin szerencséjén múlik, még az ő negyvenakárhány kilója alatt is összeomlik egy asztal. Bezzeg graffitizés közben sosincs problémája a nem-létező egyensúlyérzékével.
- Még nem sikerült egyik kevésbé kedvelt évfolyamtársamnak sem felgyújtanom a haját vagy a talárját, szóval mondhatjuk, hogy igen, jól megy - válaszolt barátnője kérdésére. Sári mellett nagyon igyekezett sokat beszélni, és bár ez csak fokozatosan ment, remélte, hogy barátnője nem érzi magát kínosan azért mellette, mert Lin alapvetően hallgatni sokkal jobban tudott. - Néha azért menő lenne valami kiemelkedő dolgot felmutatni. Amúgy valaki mesélte, hogy te elemi mágus vagy, melyik elemé? - hirtelen megfordult a fejében egy random őrült ötlet.
- Mennyire jól nézne ki itt - kezdte el lassan mondan - , ha lenne egy ilyen ítélkező szemüveges macska képe közvetlenül a tanári asztal felé nézve.


Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 16. 10:16 Ugrás a poszthoz

Zina

A kis vörösfehér macska csendben pislog Lin felé - a lánynak meg kell állapítania, hogy ez szinte csodával ér fel, hiszen nem is érti miért, de egyszerűen utálják őt ezek a kis ragadozók. Először az öccse által összeszedett kóbornál tűnt fel neki, de akkor még elkönyvelte, hogy pici csacska, biztosan csak tart tőle. Aztán következőleg a klubhelyiségben harapdálta meg az egyik háztársa állatkája. Szóval, hogy akkor most miért is hordozgat újra egy vörös kölyköt a kezében? Mert egyszerűen képtelen ellenállni nekik, kicsit magára emlékeztetik a magukba forduló "csak akkor érj hozzám, ha engedem", és cseppet szeszélyes világnézetükkel. Ezért amikor éjszaka (újra) kiszökött az iskolából, és meghallotta a panaszos nyávogást az út mentén, nem tudta otthagyni. Koszos volt, éhes, és semmi jele nem volt arra, hogy bárkié is lenne - felcsempészte a szobájába, valahogy megfürdette (azóta is fáj mindkét karja a karmolásoktól és harapásoktól, amit kapott), és reggel arra ébredt, a cica közvetlenül a feje mellől mered rá, és visszahúzott karmokkal bökdösi. Más megoldás híján Lin felvette a cicát, és azzal a biztos hittel, hogy majd keres neki egy nála sokkal jobb gazdit, megindultak reggelit keresni mindkettejüknek.
A sokadik balra fordulás után a szőkeségben kezd tudatosulni, hogy már megint eltévedt. Felsóhajt, az ő tájékozódási képességén még Sári térképe sem segít. Akkor a b verzió, valakit csak le kell szólítani, végtére is, amennyi hülyeséget csinál időnként az iskolában, az, hogy összeszedett egy macskát, már rég eltörpül mellette. Beszélgetés hangjára megáll az egyik folyosó elején és körbepislog embereket keresve. A macska kiugrik a kezéből és gyorsan tipeg befelé a folyosóba. Lin gyorsan utánaered, és ekkor valami hangos csattanással hirtelen becsapódik elé.
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 16. 10:46 Ugrás a poszthoz

Sári

- Néha erősen - vigyorgott vissza barátnőjére. Alapvetően nem volt baja senkivel, csak maga a vágy arra, hogy valami őrültséget tegyen...nos, időnként elég meghatározó. - Lehetne ez a "meghúzom a haját" és "kihúzom alóla a székét" csínytevések varázsló verziója. Hopsz, felgyújtottam a talárját, ja, hogy véletlenül sötétlila lett a hajad?
- Köszi, majd ha nem jön be a boszorkány lét, hivatásos rongáló leszek - poénkodott rajta. Néha tényleg zavarta, hogy csak ehhez ért, de ez is több mint a semmi, egyszer majd lehet megtanul normálisan vászonra is festeni, az lehet egy fokkal jövedelmezőbb művészszakma.
Ahogy kimondta, hogy pletykálnak Sári újonnan felfedezett elemi mágiás képességéről, barátnője arckifejezésére pillantva már meg is bánta a kérdést. Már éppen biztosítani akarta, hogy nem muszáj válaszolnia, és hogy nem akart ennyire kíváncsiskodó lenni, amikor barátnője tenyerében megjelent egy pici láng. Teljesen elhűlt.
- Upea - csúszott ki halkan a száján. Káprázatos, lenyűgöző, gyönyörű. Mindegyiket jelentette. Lin ritkán szólalt meg finnül, csak hirtelen érzelemkifejezések esetében, hiszen hiába élt magyar környezetben, a finn maradt a domináns nyelve. A lány megigézve nézte Sári kis lángját, amíg barátnője el nem oltotta. - Ez egyszerűen fantasztikus - szólalt meg végre értelmes hangerővel magyarul. - Mármint, persze, veszélyes is lehet, de egy csomó pozitív dologra is felhasználhatod. Például lehetsz sárkányszelidítő - na jó, utóbbit ő se gondolta teljesen komolyan, de azért egy verziónak nem volt rossz.
Ha már te mondod... - sóhajtott fel színpadiasan, bár tudta, hogy Sárinak teljesen igaza van, csak Lin szeretett kockáztatni.

Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 20. 09:45 Ugrás a poszthoz

Sári

- Persze - bólogatott vigyorogva a dorgálásra, de mivel barátnője szeme még a félig-meddig komoly szavak mellett is vidáman csillogott, Lin nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá arra, hogy ő vajon milyen őrültségeket csinált már itt. - És neked milyen csínytevésed volt, amire természetesen nem-is-szabad-gondolni? - utalt vissza Sári szavaira, megpróbálva elviccelni a témát. Barátnőjéből bőven kinézett olyan kisebb szabályszegéseket, amikről tudta, hogy nem lesz következménye, már csak a közös kalandukból kiindulva is.
- Bocsi, erről le kellene szoknom, szóval ez egy nagyon pozitív jelző volt, irtó gyönyörű, hogy erre képes vagy csak úgy - nevette el magát Sári komoly bólogatására. Bár nagy valószínűséggel ő is így reagált volna, ha neki beszélnek valamilyen random nyelven, mert a kétnyelvűségén túl a legtöbb nyelvből csak a szlenget szedte fel.
- Igen, nagyon kíváncsi lennék rá - picit elbizonytalanodott, habozott a mondat folytatásával, mert beugrott barátnője arca, amikor rákérdezett képességére, és még mindig nem tudta teljesen mire vélni, hogy az a képességéhez való viszonyulást, attól való félelmet, vagy mit jelenthetett. - Mármint csak akkor, ha ez neked nem túl kimerítő vagy nem veszélyes rád nézve, mert annyira azért nem fontos - korrigálta az első lelkes reakcióját. Linnek ötlete nem volt arról, mennyi energiát vesz ez el, belülről jön-e, automatikusan vagy meg kell tanulni külön használni. Felvette az elemi mágia órát, de eddig egyszer sem lapozott bele a könyvbe, mert mire való a vizsgaidőszak, ha nem arra, hogy akkor álljon neki a tanulásnak. Nos, az órákon pedig legtöbbször csak rajzolgatott, szóval nem sok minden maradt meg belőle.
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 21. 09:44 Ugrás a poszthoz

Kedves feltételezett barátom

Lin óvatosan, halkan lépett be a Társalgóba. Szerencsére, talán először az iskolában töltött ideje alatt, időben odaért valahova és nem tévedt el ötször útközben. Elképzelése sem volt, mire számítson ettől a beszélgetéstől - a lány inkább a "nem törődöm vele" taktikát választotta a megjelent cikkel kapcsolatban, és ez úgy-ahogy be is vált. Az első napokban még pletykáltak, megpróbáltak belőle minél több infót kihúzni, de miután Lin következetesen nem vett tudomást az évfolyamtársairól, kénytelenek voltak beletörődni, hogy a pletyka itt véget is ér. Őszintén nem is értette, mire számítottak tőle a többiek, a nagy részével eleve nem voltak baráti kapcsolatban sem, persze, az amúgy nem-létező szerelmi életét tiszta valószínű, hogy pont velük osztaná meg.
Gyorsan végigfutott a szeme a termen - szinte mindenhol ült valaki. Hát, ha további pletykát akart szítani a srác, vagy látványos beoltást tervez, tökéletes helyet választott - állapította meg. Felfedezte néhány évfolyamtársát is, nagyon jó, most már biztosan holnap is ezt fogja hallgatni.
A srác, akivel állítólag összejött, az egyik sarokban ült, eltéveszthetetlen volt, még úgy is, hogy abban a pillanatban az arcát nem is igazán látta a fényképezőgéptől. Pár másodpercig mérlegelt, vajon mekkora a valószínűsége, hogy a fiú ki fog akadni, aztán "csak-túl-kell-esni-rajta" alapon lehuppant mellé. Hálát adott az égnek, hogy szinte soha nem látszik semmilyen érzelem az arcán.
- Hali - megkockáztatott egy halvány mosolyt és figyelt arra, hogy a hangja teljesen semleges és kedves legyen - Lin vagyok, és remélem, nem utálsz már előre a cikk miatt.

Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 22. 10:16 Ugrás a poszthoz

Kedves feltételezett barátom

Az első fél percig elhitte, hogy az is egy opció, hogy jót nevetnek az egészen és ennyi. Főleg, hogy a fényképezőgépből feltételezte, hogy egy hasonlóan visszafogott művészlelket lát maga előtt. Aztán Milan először felébiccentett - már erre meglepődött egy cseppet, véleménye szerint ez egy elég fellengzős szokás, de amikor kis szünet után megszólalt, Linnek minden olyan elképzelése szertefoszlott, hogy ezt a beszélgetést barátságosan le lehet folytatni. Hát, úgy néz ki az emberismeretén van még mit javítani.
Őt vádolja az egészért? Már miért kreálna egy ismeretlennel love storyt magának? Oké, persze, megértette, miért lehetnek oda érte a lányok, nem nézett ki rosszul, meg egy kicsit az anyja olvasmányaiból Darcy ugrott be a kiállásáról, van akinek ez a stílus biztosan bejön, de Lin nem tartozott ezen lányok közé. És Sukkamieli szerelmére, még az egész varázsvilág is félig-meddig ismeretlen volt számára, és igen, csinált néha kisebb őrültségeket, de ekkorákat azért nem. Meg a saját hülyeségei a legtöbb esetben egyáltalán nem tartalmaztak se random embereket, se szerelmi sztorikat. A lány nagyon igyekezett nem felhúzni magát rajta, végtére is tényleg félreértelmezhető módon indított, de közel sem ez volt a célja vele.
- Ha hiszed, ha nem, még csak nem is hallottam rólad a cikk megjelenéséig, nemhogy én terjesztettem volna - hangja egyre fagyosabb. Ha ilyen stílusban kell ezt letisztázniuk, akkor így. - Azért mondtam ezt, mert pont úgy nézel ki, mint aki erősen szeretne valakit leütni vagy beoltani, gondoltam, jobb letisztázni, hogy ez már ismeretlenül is ellenem irányul-e vagy csak a szituáció ellen - magyarázta meg a bemutatkozó szavait.
Néha sokkal egyszerűbb lenne a művészeten keresztül kommunikálni szavak helyett, kevesebb lehetőség nyílna félreértésekre. Kíváncsi volt a fiú képeire, hiszen azok letükrözhették a lelkivilágát, viszont már kizártnak tartotta, hogy ennek jelét adja, még a végén azzal is erősítené a flegma kiállását.

Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 22. 10:47 Ugrás a poszthoz

Sári

- Csalódtam volna, ha nem egy teljes felsorolás erre a válasz - nevette el magát a lány barátnője csínytevéseinek listájára - Pofix? - kérdezett rá, mert bár sejtette, hogy ez valami kisebb rontás lehet, ami igen hasznosnak tűnt bizonyos szituációkban, de eddig még nem is hallott róla. Mondjuk, lassan már az volt a meglepő Linnek, ha ismerte azt a varázslatot vagy mágikus dolgot, amiről beszéltek az emberek. Mire valamelyik kistestvére idekerül, lehet egy konkrét könyvet kellene írnia "Hogyan ne tettesd magad hülyének az iskolában" címmel.
- Igen, gondolom... - bólogatott komolyan Sári szavaira, aki úgy tűnt, igyekszik lazán felfogni az egészet, ezért Lin is próbálta ezt követni.
Amikor barátnője újra megidézte a kis lángot, már kevésbé lepődött meg - olyan elegánsan és magabiztosan rakta át az egyik kezéből a másikba, hogy a szőkeségnek úgy látszott, mintha Sári világéletében ezzel foglalkozott volna.
- Irtó szép. És ez a fajta láng egyáltalán nem perzsel, vagy csak téged nem? - kíváncsiskodott tovább, miután a lány eltüntette a pici lángot. Utóbbi opciót csak feltételezte, de hát csak kell rendelkeznie az elemi mágusoknak valamilyen védekező mechanizmussal - hiszen mi van, ha ilyenkor véletlenül magát égeti meg? Lin újra átkozta magát, hogy nem figyel az óráin, és megfogadta magában, hogy ez után legalább minimális erőfeszítést tenni fog annak érdekében, hogy ne legyen ennyire tájékozatlan.
Mivel már megint kezdtek elgémberedni a tagjai, elkezdett helyezkedni a padon, ami továbbra is cseppet instabilnak bizonyult, szóval inkább óvatosan átrakta a lábait lótuszülésbe.
- És mit nézünk ma még meg? - tért vissza a túrájuk eredeti céljára. Még annyi minden érdekelte az iskolán belül, főleg, hogy ez a típusú épület pont olyannak tűnt, aminek számtalan titka van.

Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 25. 10:29 Ugrás a poszthoz

Kedves feltételezett barátom

Lin magában átkozta önmagát, hogy ennyire rosszul kezdte az egészet, de soha nem volt jó a társas kapcsolatokban - az lett volna a meglepő, ha sikerül tényleg barátságosnak és kedvesnek lennie. Ezért újdonságnak hatott számára, amikor a srác, úgy tűnt, megenyhült, legalábbis a hangja és a mondanivalója ezt tükrözte. Bocsánatkérést nem is várt a lány, Lin nem is látta volna értelmét, hiszen valamilyen szinten azért érthető volt Milan morgós stílusa, és amíg csak bunkó stílusa van, de nem balhézik, addig teljesen oké volt a szituáció. Tisztában volt azzal, hogy vele sem lehet könnyű problémákat megbeszélni, hiszen míg Milan szavakkal rátámad az emberre, addig ő higgadtan és érzelemmentesen reagál, minden kis arcizmát kontrollálva, amin nehéz lehet kiigazodni.  
- Köszönöm - válaszolt. Bár ha nem hiszi el, azzal sem tudott volna nagyon mit kezdeni, de az biztos, hogy jelentősen megkönnyíti az elkövetkezendő perceket.
Annál több pozitívumra a helyzet lereagálására, hogy nem támad tőle gyilkos hangulata, Lin a kezdés után nem is számított, ez már egy jó pont. A lány szinte már elmosolyodott. Amúgy is, ki repesne a gondolattól arra, hogy összehozzák egy nála fiatalabb random lánnyal? A szőkeségnek ötlete nem volt, mennyivel lehet nála idősebb a fiú, de egy pár évvel biztosan. Nem kérdezett utána, a többiek véleményét pedig erősen igyekezett ignorálni, de ha sokkal, biztosan ez is alapja lehet annak, hogy ennyire felkapták a témát.   - Persze, megértem, hogy nem ez volt életed álma, nekem sem - tényleg nem. Ennél még azt is könnyebb lett volna kezelnie, ha az derül ki, hogy ő az, aki időnként fest a folyosó falaira. Arra csak kapott volna egy adag büntetést, és probléma megoldva. De ha szó szerint vele nincs baja, azzal már lehet valamit kezdeni.
- Mi lenne, ha megpróbálnánk tiszta lappal kezdeni? - Linnek ötlete nem volt, hogy ezzel most mennyire lő mellé, de egy próbát megért, sőt, egy halvány mosolyt is megkockáztatott.
Miért fontos az, hogy ne utálja valaki, akit nem is ismer? Elgondolkoztató kérdés volt, de Milan valahogy félreértette az egész kijelentése lényegét. De láthatóan nem sértésnek szánta, mert egyre kedvesebb volt az arckifejezése.
- Nem szó szerint az a fontos ebben, hogy mit gondol rólam egy ismeretlen ember, hanem az, hogy jelen esetben ez határozza meg a beszélgetés egészét. Ha eleve erős előítéletekkel lennél irántam, teljesen mindegy lenne, mit mondok, úgy sem tudom megváltoztatni a hozzáállásodat. És igen, tudom, ezt a legtöbb ember tapintatosabban intézte volna, vagy csak a reakcióidból próbálta volna kiolvasni, de nekem ez viszonylag nehezen megy, gondoltam így egyszerűbb lesz - picit megrántotta a vállát.

Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 30. 10:24 Ugrás a poszthoz

Sári

- Néhány ilyen kisebb ártást egyszer meg kell tanítanod nekem is - vetette fel a lány. Sejtette, hogy ha valaki ebbe az ötletbe belemegy, az csakis Sári lehet - Mármint, érted, nem azért mert bárkinek is bármi rosszat szeretnék, csak lehet időnként hasznos lenne egy-egy egyszerűbb, nem gonosz rontás. Gyanította, hogy ezek a dolgok nem teljesen elfogadottak a diákok körén kívül is, mivel akkor tanítanák az órákon is, de hát ez a tudat, nem meglepő módon, nem túlzottan zavarta.
- Mondjuk ez így érthető - bólogatott Sári magyarázatára a képességéről, de volt egy olyan érzése, hogy sok minden még a barátnője számára sem tiszta. - Hát, ha bármikor szükséged van társaságra abban, hogy még többet meg tudj erről az egészről, csak szólj. Bár ha a könyvtárba megyünk, nem garantálom, hogy nem fogok kidekorálni néhány...dolgot, hogy érdekesebbé tegyem - letörölhetetlen vigyorral ugratta Sárit, remélve, hogy nem veszi komolyan, azért annyira vandál még a szőkeség se volt, hogy könyveket tegyen tönkre, még ha rajzzal is.
- Oké, akkor új ötlet - kihalászta  a zsebéből a barátnője által készített térképet és kihajtogatta. - Ez most nagyon muglimódszer lesz, de csukd be a szemed, és random mutass rá valahova. Ha tudsz ennek fancy varázspálcás fajtáját is, netán kivilágló térképrészekkel nyugodtan éld ki magad, de jó lesz simán is - és így legalább nem kell sokáig elmélkedniük azon, hogy mi lehet még, amit a mostani túrában útba ejtenek. Ha pedig véletlenül olyanra mutat rá, ahol már voltak, nos, akkor majd valami mást kitalálnak.
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 30. 10:48 Ugrás a poszthoz

Elektra

Cseppet megnyugodva konstalálom, hogy akkor az ismeretlen mellett semmilyen veszély nem fenyeget viszont szavaira egyre jobban kezd el érdekelni az ő története. Riporter?
- Ez irtó jól hangzik - mosolygok rá, bár nem hinném, hogy látja - Akkor interjúkat készítesz, tudósítani mész ki például helyszínelésekre és hasonlók? - jó, ez lehet, hogy két teljesen különálló terület. Még soha nem találkoztam eddig riporterrel, nem vagyok vele tisztában, hogy pontosan mit is jelent ez a munkakör. Pest azon része, ahol laktam, nem volt igazán népszerű sem az újságírók, sem a rádiósok körében, maximum távoli ítéleteket alkotva, itt, Bagolykő környékén pedig arról sem volt fogalmam, hogy egyáltalán létezik rádió.
- Tényleg nem borzalmas - ismerem el. Habozok egy pillanatig, hogyan is tudnám ezt jól elmagyarázni neki. - Csak én nem igazán vagyok jó ebben az egész varázslóközösséghez tartozásban. Persze, tudtam róla korábban is, hogy létezik, tudtam, hogy bennem is van valamennyi mágikus képesség, de nagyon keveset tudok az itteni világról. Ez az én világom - mutatok a már félig kész alkotásra -, ezt értem. Az éjszaka szabadságát, a művészetet. A többieket odabent - biccentek a kastély felé - nem feltétlenül.
- Jó későig tart akkor - állapítom meg. Nagyon szívesen kérdezősködnék még a munkájáról, viszont nem tudom, mennyire venné zokon, hogy egy kis elsős faggatja az éjszaka közepén. De mivel elég barátságosnak és kedvesnek tűnik, úgy döntök, abbahagyom a gyanakvó viselkedést. - Amúgy Linnea vagyok, de szólíts nyugodtan Linnek.


Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 30. 11:22 Ugrás a poszthoz

Zina

A csattanást követő néhány másodpercen belül Linben már csak az tudatosul, hogy a földön fekszik, egy csomó festék és ecset társaságában, és oldalra pillantva meglátja Zinát, ahogy ő is éppen igyekszik feltápászkodni.
- Köszi, igen... - már éppen elnézést akart kérni az egymásba ütközésért, amikor a türkiz festék rájuk csapódik. A szőkeség végignéz magukon, és saját maga meglepetésére is megállíthatatlanul kitör belőle a nevetés - szinte biztos volt benne, hogy a másik lány őrültnek fogja nézni, de történt már ennél rosszabb is vele.
- Bocsi, csak.. - nagyon igyekszik két nevetésroham között levegőt kapni és megmagyarázni, hogy amúgy semmi baja, csak.. Vesz egy mély lélegzetet, hogy lenyugodjon. - Szóval, bocsi, csak ez az én szerencsém. Fél éjszaka terrorizált egy macska, akit azt se tudom, miért szedtem össze, és amikor kimegyek kaját keresni neki, el is tévedek, majd az élet iróniája, hogy festékekben fetrengek éppen.
Na, ezek után már pláne meglepődik, ha Zina normálisnak nézi, főleg, hogy elég ritka Lintől, ha hirtelen vagy erős érzéseket fejez ki. Lassan feláll, igyekszik nem elcsúszni a kiömlött festéken, közben a folyosót fürkészi, de sehol nem látja a kis vörös rosszcsontot,bár nem mehetett messzire. Lin biztos benne, hogy nemsokára elkezd randalírozni. Abban már nem is reménykedik, hogy a cica magától visszatér hozzá.
- Úristen, de szétszórt vagyok, te rendben vagy? - jut eszébe hirtelen, hogy nincs egyedül és másnak is össze kell szednie magát. - Segítek összeszedni a dolgokat, mielőtt, más is elcsúszik - pillant a kiömlött mindenségre - Bár mennyire jól nézne ki, ha az egész folyosó különböző színekben lenne... - ilyen foltosan, mint valami impresszionista festmény a valóságban. Még ők is teljesen jól beleillenének a kék festékes valójukban.
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 30. 12:36 Ugrás a poszthoz

Kedves feltételezett barátom

Csodával határosnak tűnt, hogy Milan arcán egy nagy mosoly jelent meg és viccelődik. Lin most már teljesen nem tudta hova rakni a srácot, az elmúlt pár percben bemutatta, milyen ha morog, milyen ha elkezd megenyhülni valaki felé, és most még mosolyog is. A szőkeség arra lett volna őszintén kíváncsi, milyen lehet a valódi természete, amit a barátai ismernek - vajon vidáman szarkasztikus, hangulatváltozásos, távolságtartó vagy képes csak szimplán magától kedves is lenni?
- Basszus, lebuktam, ez volt a titkos vágyam, légyszi csapj fel a személyes testőrömnek - válaszolt, miközben hangja csepegett a szarkazmustól - A csúnyán nézés és az emberek ignorálása nekem is megy, köszi, még ha morgásban tiéd is minden érdem - szállt bele az ugratásba.
Mintha meglepődött volna a tiszta lap felvetésen, de Lin szükségesnek tartotta, hiszen az első benyomás egyikük részéről sem volt túl pozitív, és bár lehet, hogy ezen találkozás után még csak beszélgetni se fognak soha, a szőkeség furcsa módon elkezdte majdhogynem kedvelni a srácot, talán pont azért, mert ennyire kiismerhetetlennek és cseppet szeszélyesnek tűnt, érdekes felfogással.
-Ez egy jó dolog, ha így gondolod, de nekem a tapasztalataim azt mutatják, hogy nehéz megváltoztatni bárkinek is a véleményét, és néha nem is feltétlenül érdemes  - alapvetően logikus volt, amit Milan mondott, viszont Lin legtöbbször egyáltalán nem igyekezett bárkinek is a nézőpontját eltérően láttatni, főleg, ha önmagáról volt szó. - Nem vagyok egy ijedős fajta - vigyorgott rá a srácra.
A következő mondatára a lány bólintott.
- Linnea, eredetileg, skandináv név. Finn felmenőim vannak apai ágról, és ezért nálunk mindenkinek itthon is kimondható, de skandináv nevei vannak - magyarázta. - És mi újság veled? Mármint félre ne érts, a Milan relatíve gyakori név, de van egy olyan érzésem, hogy nálad is van egy sztori.

Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. május 30. 12:38
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 1. 10:39 Ugrás a poszthoz

Zina

Zina szavaira a lány bólintott. Az izgalmas jó kifejezés a macskákra, ha véletlenül megtartaná ezt a kis szőrgombócot, biztosan nem lenne egy nyugodt perce sem. Jó és rossz értelemben sem.
Közben Zinát követve, Lin is a fal mellé rakosgatja az összeszedett ecseteket, festékeket. Ezeket a falakat biztosan megjegyzi, egyszer majd, cica nélkül, vissza kellene térni ide telefesteni. Mondjuk, azzal már lehet kicsit túlmenne a határon. - Amúgy csak új szerzemények vagy festeni indultál valamerre? - látva, hogy Zina is felkel, igyekszik a szőkeség is a problémára koncentrálni, és nem holmi festetlen falakra.
- Igen, ő volt, pici és vörösesfehér és ha az éhség nem hozza vissza hozzám, őszintén nem tudom, hogy fogjuk elkapni - válaszol nyugodtan. Látszólag a másik lány jobban aggódott a cicáért, de Linen soha nem feltűnő az idegesség - viszont bármennyire is csak újdonsült ismerősök a macskával, nem akarja magára hagyni, pont olyannak tűnt, mint akinek szüksége van valakire, aki vigyáz rá, mert magától elveszik.
- Öhm.. - hümmög a cica nevére vonatkozó kérdésre - Csak tegnap szedtem össze, és nem is vagyok benne biztos, hogy nálam fog maradni, bár nem hiszem, hogy van gazdája. Szóval csak mussukkának hívtam eddig, de nem feltétlenül fog hallgatni rá - magyarázkodik, majd eszébe jut, hogy nem feltétlenül érti a lány kifejezést - Ez egy ilyen kedveskedő becenév, édesem, szívem, ilyesmiket jelent - picit kínosnak érzi beismerni, főleg a kiabáló festmények között, amelyek egy része feltűnően hallgatózik.  
Kezd rájönni, hogy hiába nézelődik össze-vissza a folyosón a nagy hangzavarban képtelen koncentrálni.
- Tegyük fel, hogy megijedt a hangzavartól és nem feltétlenül csak randalírozni akar - gondolkodik hangosan - Akkor meg kell találnunk, hová tud itt felmászni vagy elbújni, ahol viszonylagos csend van, mert ha nekiállunk kergetni, vagy még jobban meghúzza magát, vagy nekiáll össze-vissza rombolni mindent - feltekintve a rikácsoló boszorkányokra, halkan hozzáteszi - Nem mintha nem tenne jót feltétlenül itt a népnek...

Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 4. 19:05 Ugrás a poszthoz

Kedves feltételezett barátom

A lány egyre jobban kezdett szórakozni a kialakult helyzeten, már teljes mértékben feladta, hogy megpróbálja kitalálni Milan következő reakcióját.
-Bocsi, vannak még további rejtett mélységeid az emberek elriasztásában? Taníts, mester - folytatta szarkasztikus stílusban - bár magában be kellett ismernie, hogy képességnek nem egy utolsó dolog lenne, ha inkább tartanának tőle, minthogy csak nemes egyszerűséggel nem tudnak vele mit kezdeni. Remélte, hogy nem lépte túl azt a bizonyos határt az ugratással.  
- Oké, ez így korrekt - bólintott Milan magyarázatára, és közben ráébredt, hogy az a furcsa és egyben pozitív csalódás is az egész beszélgetésben, hogy a fiú minden szavát komolyan átgondolja és reagál rá, sőt, még csak a meglepődés sem látszott rajta Lin beszédstílusa miatt.
Évődő visszakérdezésével a lánynak megfordult a fejében, hogy most jött el az a pillanat, amikor valaki halálra ijeszti (bár még Lin sem tudta elképzelni erre a saját reakcióját, elájulna-e vagy csak megkövülve nézne, hiszen a szőkeség esetében ez erősen valószínűtlennek tűnt), de meglepetésére Milan ráhagyta a témát. Lehet tart attól, hogy majd visítva felugrál - tűnődött el rajta.  - Köszi, hogy meghagysz ebbéli hitemben, de ahogy rávilágítottál, még nem rohantam el előled sem - válaszolt továbbra is kis mosollyal az arcán.
Ahogy kimondta a teljes keresztnevét, olyan...todellinen. Egyben különleges és egyedi, de olyan igazi. Egy pillanatra a lány szinte megborzongott. - Mivel sokkal szokványosabb és jobban megjegyezhető, igen - csak akkor mondta az egész nevét, amikor valaki olyan nála idősebbel beszélt, akit biztosítani akart arról, hogy tiszteli. Nos, Milan nem tartozott ebbe a kategóriába, sőt, eddig Bagolykövön talán csak egy embernek mutatkozott be rendesen. - Többségében igen, az egyik öcsémnek van szőkésbarna haja, szóval neki még van esélye, hogy ne nézzék elcseszett albínónak - gondolkozott el - és az egyik húgomnak barna szeme van. - kissé nagy a család, de édesanyja kinézetéből egyikük sem örökölt sokat, hiába mondják azt, hogy többségében a sötétebb színek a dominánsak.
Bár nem találkozott még sok angol származásúval (vagy nem tudott róla), azért nem teljesen tűnt valószínűnek, hogy Milan csak és kizárólag brit felmenőkkel rendelkezzen. - Hát... elég nehezen - felelt. Az indián ősök viszont sok mindent megmagyaráztak Linnek. Viszont, amikor a fiú erről beszélt, megint komolyabbnak és megfontoltabbnak tűnt - vajon nem szeret erről beszélni? Vagy talán csak nem random ismeretleneknek. - Nayati. Gyönyörű név. - jegyezte meg, remélve, hogy jól ejtette ki. A biztos tudattal, hogy most megvan az esélye, hogy kihúzza a gyufát a kérdéssel, folytatta - Esetleg... mit jelent?


Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 5. 13:10 Ugrás a poszthoz

Zina

Lin egy pillanatig fürkészi a másik lány arcát, zavarja-e, hogy rákérdezett a festékek funkciójára, de nem úgy tűnt, bár a szőkeség nem is igazán jó ennek a megállapításában. - Irtó jól hangzik, egyszer én is nagyon szeretnék megtanulni normálisan vászonra festeni - jegyzi meg.
A másik lány cseppet magabiztosabbnak tűnik a cica megtalálásában, mint Lin maga, és bár be nem ismerné és nem is feltűnő rajta, Linnek óriási szüksége van a támogatásra, mert magában egyre jobban kezd ráparázni, hogy mi lesz a kis cserfes szőrgombóccal.
Zina kedves jóváhagyására a becenévre elmosolyodik - közben hiábavalóan nézelődik mindenfelé, és egyszerűen csak szeretné megállítani az embereket, hogy jobban lássa, merre mehetett a cica, de nem biztos, hogy kifizetődő lenne egy egész folyosót szobormerevvé változtatni, főleg, hogy kétséges lenne a sikeressége is - már éppen javasolni akarja, amikor Zina előáll a festékes tappancsnyomokkal.
- Herranjestas, egy zseni vagy - lelkesedik, és már ő is látja a sok lábnyom között a pici türkiz tappancsokat. Utánaered a kis nyomoknak, közben hátra-hátrapislogva, hogy a másik lány vajon vele tart-e.
- Nem, én azt hallottam, hogy egyszer valaki bosszúból befestette egy portré száját, mert túl hangos volt - kontrázik rá ugyanolyan hangerővel. Bár ezt a pletykát tényleg csak fél füllel hallotta egyszer, és nem is neki szánták, de ha már egyszer festmény-kiborításba kezdtek, akkor csinálják rendesen. Ha eddig nem utálták őket a festmények, most már biztosan, a pár másodperces áldásos csendhez közelítő állapotot gyorsan felváltja a portré-veszekedés. Lin szélesen elmosolyodik, és elkönyveli magában, hogy megvan a tökéletes módszer a portrék kiakakasztására. A kis tappancsokat követve jutnak egyre beljebb a folyosón, de ezzel együtt a diákok tömege is egyre növekszik.
- Mennyire lenne szabályellenes... - habozik egy pillanatra, majd helyesbít - Mennyire lenne megvalósítható ötlet valami cuki és cseppet-sem-ártó varázslat arra, hogy mindenki egy pár percre megálljon? - célozva erősen valami kisebb rontásra, bár tart attól, hogy ebben az esetben Mussukkát is eléri a bűbáj. Meg attól is, hogy elront valamit vele, mert azért még nagyon nem mozgott otthonosan a bűbájok alkalmazásában, néha még az egyszerűbbek sem sikerülnek tökéletesen. Viszont a rikácsolás, az embertömeg már lassan elviselhetetlenné válik Lin számára, és elképzelni sem tudja, hogy lehet így követni egy kicsit visszahúzódó macska nyomát.
Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. június 5. 13:17
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 13. 10:37 Ugrás a poszthoz

Kedves feltételezett barátom

Elnevette magát Milan válaszára - valahol sejtette, hogy az elpoénkodott szavak mögött van rejtőző igazság is, de nem akart rákérdezni, örült annak, hogy végre szinte már majdnem baráti, de legalább kedélyes ismerősi stílusban beszélgetnek.
Egy pillanatra meglepődött a srác véleményéről a nevével kapcsolatosan. Mondjuk, abban van igazság, hogy ő sem szokványos, nemhiába nehezen illeszkedik be a legtöbb közösségbe.
- Hát köszi, ezt bóknak veszem - reagálta le pár másodperces döbbent csendet követően. - De oké, következőleg kipróbálom, megpróbálok valakinek a teljes nevemmel bemutatkozni - bólintott felé, majd elgondolkozva folytatta - Viszont valamilyen szinten ellent mondasz önmagadnak. Vagy lehet más oka van. De... - habozva, hogy folytassa-e, de végtére is, még eddig se harapta le a fejét a fiú, nem biztos, hogy annyira könnyű kiborítani, mint elsőre tűnt. - Te hogyhogy a Milant használod?
- Így szinte ismeretlenül is biztos vagyok benne, hogy a jelentése alapján is nagyon illik hozzád - jegyezte meg, viszont volt egy dolog, amit nagyon nem értett az egészben, de mivel semmit nem tudott az indián kultúráról, így ez nem volt meglepő. - De ha csak utólag adnak nevet, hogy szólítják a gyerekeket az első pár évben? Nyugodtan szólj, ha túl sokat faggatlak és abbahagyom - megeresztett még egy félmosolyt, hogy egy kicsit elvegye az élét annak, hogy lassan már ki sem fogy a kérdésekből.
- Az én nevemnek nincs ilyen különleges jelentése, vagy citromfát takar, vagy egy örökzöld, halványrózsaszín virágot, ami északon terem.
A második kérdésre meg kellett állapítania magában, hogy a srác tényleg csupa meglepetés. Végig látta, hogy a fényképező a fiú keze ügyében volt, de nem akart rákérdezni, mert sokszor ő sem tudta nagyon lereagálni, ha a művészetét faggatták. Alapjában véve szinte soha nem szokták fotózni, és bár egy szó sem esett róla, Lin automatikusan összekapcsolta a fényképészetet azzal a feelinggel, ahogy ő alkot.
- Öhm...megtisztelnél vele - szólalt meg végül. - Nyugodtan állíts be, vagy szólj, hogy mit szeretnél, vagy bármi - tette hozzá.

Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 18. 21:31 Ugrás a poszthoz

Kedves feltételezett barátom

Automatikusan bólintott egyet a válaszra - Lin szemében nem tűnt ettől még önteltebbnek a fiú, inkább csak... olyan Milanos felelet volt, már ha ennyi ismeretség után kijelenthet ilyet. A szőkeségnek meg sem fordult a fejében, hogy megpróbálja Nayatinak szólítani. Bármennyire is kezdte elengedni magát mellette, azért nem akarta egy rossz megszólalásával felidegesíteni.
Az elmondottak alapján kíváncsi lett volna, vajon hányan élhetnek egy rezervátumban, ha ilyen kevés gyerek van, de erre nem akart rákérdezni, tartott attól, hogy érzékeny pontra tapintana.
- Érdekes lehet az indián kultúra után, vagy mellett, az európait is egyszerre látni - reagálta le az első dologgal, ami eszébe jutott, bár csak félig-meddig a témához illően. Annyira más volt, mint bármi, amiről hallott eddig. Eddig nem úgy tűnt, mintha bármi problémája lenne azzal, hogy Lin ennyit faggatja, szóval a lány nyugodtan folytatta, egyre jobban kezdte érdekelni, milyen lehet ilyen környezetben felnőni. - Sokáig éltél kint? Vagy még mindig oda mész haza? - kicsit oldalra döntve a fejét fürkészte a fiú reakcióját. Bármennyire is ő is két különböző országból származik, még mindig közelebb állhatnak egymáshoz, mint Milané.
Bár Lin nem értette, mit mondott Milan, a következő mozdulatainak félig tisztelet, félig üdvözlet feelingje volt számára. Már maga a szó hangzása is, de az egész jelenet egyszerűen gyönyörűnek érződőtt. Vajon ez lehet az ő neve az indiánok között? Amit utána mondott, azon a lány főleg meglepődött és hálát adott az égnek, hogy soha nem pirul el, így most sem. Nem gyakran fordult elő, hogy valaki rá tegyen kedves megjegyzéseket. Vagyis, valójában a nevére, de... szóval, végülis rá. Emlékeztette magát, hogy ez minden bizonnyal a fiú kultúrájában nem annyira személyes, mint számára tűnt.
Kiitos ystävällisistä sanoistasi - válaszolta halkan. Fel sem tűnt neki, hogy finnül válaszolt és köszönte meg az egészet, gondolkodás nélkül váltott nyelvet, ahogy mindig, amikor valami hirtelen történik. Ezek után pláne nem tudta hova tenni a fiút, nagyon gyorsan változtatta a stílusát és a nyitottságát. Lint valahol a szivárványra emlékeztette a zuhogó eső mellett.
Egy cseppet megkönnyebbült arra, hogy nem beállított képei lesznek, szörnyen nem gondolta magát modell-típusnak. Nagy valószínűséggel amúgy is azért szeretne róla képeket készíteni, mert kirí a szinte fehér hajával és úgy összességében is. Halvány mosollyal bólintott, jelezve, hogy így teljesen rendben van, amúgy sem lett volna tisztában azzal, hogy mit is kellene másképp csinálnia. - Bár így gondolom gyakran készítesz beleegyezés nélkül is képeket - jegyezte meg. - Amúgy... csak kíváncsiságból, hobbiművészet vagy hivatásszerűen foglalkozol vele?

Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. június 18. 21:41
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 18. 22:37 Ugrás a poszthoz

Elektra

Elgondolkozva hallgatom éjjeli beszélgetőtársamat. Néha meglepő, mennyire átlagos dolgok is léteznek a varázslóvilágban. Valahol azt hittem, itt mindenkinek olyan munkaköre van, amiről egy mugli még álmodni sem mer, és most ettől valahogy az egész szitáció és varázsvilág sokkal inkább valóságosnak és normálisnak tűnik, mint eddig. Hiszen még riporterek is vannak.
- Melyik volt az érdekesebb? - kérdezek vissza. Nem akarok  túl személyeskedő lenni, bár nagyon érdekelne, hogy miért hagyhatta ott a helyszíni tudósítást. Visszafordulva a graffitihez, újabb és újabb színeket viszek fel, már nincs olyan sok hátra belőle, sőt.
Gondolkodás nélkül hátrálok egy lépést, ahogyan ő  közelebb jön. Semmi gondom vele, szimpatikus, egyszerűen csak rossz berögződés - eleve a finn hagyományok miatt cseppet távolságtartóbb vagyok, másrészt pedig a nyolcker után az ember lánya szeret tartani pár lépést mindenkitől. Mintha egy fokkal erősebben érezném a festék illatát. De be kell vallanom, hogy van igazság a szavaiban - bármennyire is nem érdekel, mennyire fogadnak el a többiek, hosszú évek lesznek ezek úgy, hogyha egyáltalán nem is próbálkozom, és a felvetése erősen csábító volt.
- És ezt hogy lehetne elérni, hogy legálisan fessek az iskolán belül? - kérdezek rá a mondanivalója számomra leginkább ingatag részére. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy nem büntetnének meg, ha bent elkezdenék dekorálni. Értem én, hogy nem a legjobb módszer az éjszaka közepén kint keringeni, de akkor éppen megfelelő megoldásnak tűnt, hogy kiszakadjak. Viszont látszólag hozzá van szokva ahhoz, hogy tanácsokat ad, vagy legalábbis nagyon jó benne, mert én is elkezek hinni abban, hogy tényleg van b verzió. -Amúgy dolgoztál pszichológusként is? - vetem fel, félig elviccelve az egészet, félig komolyan.
- Elektra.. szép név - jegyzem meg - Olyan görög feelingje van.

Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. június 18. 22:44
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 21. 21:05 Ugrás a poszthoz

Elektra

Egyre jobban kíváncsivá tesz beszélgetőtársam élettörténete, főleg, hogy mit is érthet azalatt, milyen kalandokban volt része a munkája során. De mivel már így is sokkal többet elmondott, és sokkal... személyesebb hangnemet ütött meg, mint én tettem, ezért rövid hezitálás után úgy döntök, beletörődök ennyi információba a témáról. Majd ha egyszer véletlenül még összehoz vele a sors, talán kifaggathatnám, viszont nem ilyen formában, szinte még teljesen ismeretlenül.
- Jól hangzik - ismétlem meg újra - , egy csomó ember életét megismerheted - teszem hozzá elgondolkozva. Biztos, hogy nem egy nekem való munka lenne, tekintve, hogy néha az alapvető társalgások sem úgy sikerülnek, ahogyan szeretném, viszont mindenkinek megvan a maga sztorija, amit megkapó lehet hallgatni és tudatni a világgal.
Elektra ötlete nem hangzott rosszul, sőt, szinte már egy teljesen logikus lépésnek tűnik. Nem igazán ismerem jól a házvezetőt, de az első benyomás alapján nem tűnt emberevőnek, talán jól kezelné az egész "alkotni akarok mindenféle üres falra" helyzetet.
- Persze, nem is gondoltam, hogy ezt elmondanám - biccentek a fa felé De köszönöm a segítséget, lehet megfogadom. Ha nem jön be, még mindig él a kiszökés opciója - vonom meg a vállam vigyorogva. Rellonos volt? Ez meglepett.
- Várj egy pillanatot, de amúgy oké - felelem az ajánlatára. Gyorsan húzok még pár színes árnyékoló csíkot a fára. Végigmérem. Nem tökéletes, de majdhogynem teljesen kész van, és eléggé felismerhetőnek tűnik. Ha mást nem, most legalább hagytam magam után valahol egy kis nyomot.  Mivel Elektra hangja elég fáradtnak tűnik, hallgatok rá, összeszedem a flakonokat, és visszadobálom a hátitatyómba.
- Mehetünk - nézek a lányra, és felkapom a cuccomat.- Sajnálom, hogy eddig feltartottalak, de azért örülök neki, hogy maradtál velem.
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 28. 18:34 Ugrás a poszthoz

Kedves feltételezett barátom

Elgondolkozva emészti pár másodpercig Milan szavait. Nem lehet könnyű helyzete egyik helyen sem, de úgy tűnik, mintha a rezervátum kultúrája, értékrendje, sokkal közelebb állna hozzá, mint az európai életszemlélet. Ezt valamilyen szinten a lány meg is tudja érteni - a magyar kultúra és társadalmi szabályok időnként neki is furcsának tűnnek, pedig azért neki ugyanerről a kontinensről van csak összehasonlítási alapja.
- Ha egyszer nyilvános kiállításod lesz, örülnék neki, ha esetleg szólnál. Bár személyesen is érdekelne az indián kultúra, de van egy olyan érzésem, hogy sok minden már a fényképeidből át fog jönni róla - válaszolja. A fiú elhivatottságából és lelkesedéséből adódóan a szőkeség biztos volt benne, hogy valami nagyon maradandót alkot.
- Legtöbbször ezt a kérdést el szoktam intézni annyival, hogy Pesten nőttem fel - viszont Milan is részletesen válaszolt, ezért nem érezné fairnek, ha ebben az esetben is ennyiben hagyná - De igen. Finnországban születtem, ezért ragadt rám a nyelv, és még mindig az az elsődleges nyelvem, bár valamennyit svédül is beszélek. Az első pár évben sokat ingáztunk. Apám a lelke mélyén soha nem tudott beilleszkedni Magyarországra, de a nyarakat kivétel nélkül itt töltöttük. Három-négy éves lehettem, amikor véglegesen Pesten telepedtünk le, de időnként apuval és a nagyobbik öcsémmel még járkáltunk ki, aztán tíz éves koromban, amikor apám... - egy pillanatig hezitál, keresi a jó szót rá, mert szó szerint nem tudja kifejezni, mi történt, majd marad inkább a hivatalos és egyben legegyszerűbb verziónál - eltávozott, többet nem mentünk ki, sőt, senkiről nem tudok kint semmit. Anyám nem igazán rajong se a varázsvilágért, se a finn kultúráért - arca rezzenéstelen, csak egy apró mozdulattal megvonja a vállát. Tessék, többet mondott Milannak a történetéről, mint eddig bárki másnak itt, talán csak Sári tudhatja róla mindezt, de Lin ebben sem volt teljesen biztos.
- Köszi az őszinteséget - bólint rá. - Jó lehet. Hivatásszerűen új dolgokat alkotni - most már amúgy is minden mindegy alapon, hiszen már úgyis sok mindent elárult magáról, hozzáteszi - Én legfeljebb az esetleges büntetés terhe mellett csinálom - halványan el is mosolyodik hozzá, megint cseppet érdekesen sikerült megfogalmaznia a mondanivalóját.
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. július 10. 00:32 Ugrás a poszthoz

Zina

Mivel Zina nem igazán reagált a festős megjegyzésre, Lin ennyiben hagyja. Ha valaki, hát ő tisztában van vele, milyen az, amikor valaki jobban szereti elhallgatni a művészeti tevékenységeit. Bár a szőkeség esetében ennek nem csak a félénksége szab határokat, sokkal inkább a lebukás veszélye, ha éppen olyan helyen kezd el alkotni.
A lány egyre jobban szórakozik Zina mellett - bár a portrék harsogása (és fenyegetőzése) folyamatosan élénkül. Ez is egy elég zavaró tényező lesz a keresésben - könyveli el magában, majd egy új ötlet jut eszébe. Mi lenne, ha megpróbálnák felhasználni a rikácsoló népséget a kereséshez?
- De most mindenki arról a pletykáról beszél, hogy a következő akcióban egy macskának is szerepe lesz. Vöröses, pici, de meglehetősen vérszomjas, és eléggé nem bírja a zajt - jelenti ki fennhangon, és reménykedik, hogy sikerül bármilyen pozitív hatást elérnie ezzel. Meg abban, hogy Zinának leesik, mit tervez.
Be kell ismernie, hogy a lánynak igaza van - tényleg nem volt élete ötlete a petrificus mindenkire, főleg, hogy társa sem tűnt nagyon magabiztosnak. Tehát a mágiás segítség nem opció és lassan már a tappancs-követés sem, mert a diákok tömkelege össze-vissza hordja cipőtalpán a festéknyomokat. - Eredetileg pont a konyhába indultam nasiért mindkettőnknek, teljesen üresek a zsebeim - válaszol az egyik kérdésre, és nagyon igyekszik nem elkezdeni pánikolni. Egyre inkább kezdi felvenni a szokásos érzelemmentes arckifejezését, hogy Zina ne is sejtse, hogy a lelke mélyén már szinte kezd kétségbeesni. De csak szinte.
- Oké, új ötlet. El kell terelnünk a diákokat, valahogyan kifelé a folyosóról - habozva megáll és halkan folytatja, nehogy egy portré elrontsa a dolgot - Mi az, amire mindenki ugrik? Mi lenne egy támadásveszély felkiáltással? Vagy tűz van, vagy süti ígérete - egyre randomabb gondolatmorzsákat zúdít Zinára és átkozza magát, hogy miért nem képes több időt eltölteni az évfolyam-, vagy háztársaival, hogy tudja, mik a prioritások mostanság. Vagy mi milyen reakciót vált ki itt Bagolykövön. - Trollal példálózni nagyon sablonos lenne, igaz? - ugrik be a régen, finnül olvasott varázslós könyvsorozat egy részlete.
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. július 11. 13:30 Ugrás a poszthoz

Kedves feltételezett barátom

- Természetesen - vágja rá automatikusan. Persze, teljesen más lehet azért élőben látni egy, az eddig ismertektől eltérő kultúrát. Ha lesz rá lehetősége, biztos, hogy ilyen helyeket szeretne meglátogatni és nem a népszerű turistaközpont városokat.
Arra számít, hogy Milan rá fog kérdezni, mi történt az apjával, hiszen a legtöbben ezt tették volna, de őszintén megkönnyebbül, hogy nem teszi. Nem feltétlenül azért, mert annyira fájó emlék, hanem mert nem tudna rá releváns választ adni.
- A nagyobbik öcsém és húgom biztosan, ők már kezdenek fejfájást okozni a mugli általános iskolában - feleli mosolyogva. Múltkor Aleksei számolt be neki levélben, hogy sikerült porrá őrölnie az egyes matekdogáját. Amivel nem is lett volna semmi baj, ha a papír nem a tanár kezében lett volna, a naplóba való beírás pillanatában. - A kicsiknél még nem tudjuk, de erősen gyanús, hogy ők sem ússzák meg. Neked a húgod is varázsló? Vagy van még rajta kívül testvéred? - kérdez vissza.
- Igen, gyönyörű. Bár én az emberek felfogását szeretem a legjobban kint, mi a sisu szóval jellemezzük - megáll, keresi a megfelelő kifejezést, hogy át tudja adni, miben is különleges - Kívülálló szemével furcsának tűnhet, de egyben távolságtartóak és nyitottak... - soha nem tudja, hogy ha erről beszél, a "mi"-t vagy az "ők"-öt használja - Nem tudjuk értelmezni a small talkot, de ha rákérdezel valamire, őszinte választ kapsz. A csendnek kultúrája van, ahogy az egymás közti bizalomnak és a kitartásnak is. - picit ellazulnak a vonásai, ahogy erről beszél. Nem biztos benne, hogy teljesen érthető, amit mond, de nem kezd el magyarázkodni. - Bizonyos szempontból számomra könnyebb az ottani gondolkodásmód.
Milan ragadozó mosolya nem hagy kétséget, hogy ezzel a megjegyzésével felkeltette az érdeklődését. Lin elneveti magát, de megvárja, amíg a fiú varázsol. Egy pillanatra meglepődik, nem hitte volna, hogy ilyen egyszerű ez a bűbáj. - Ennyire azért nem nagy dolog, legtöbbször csak házirendet sértek. Jó, magánterület esetében minden bizonnyal törvényt is - teszi hozzá nagy mosollyal. - Nem csinálok belőle amúgy nagy titkot, csak azokban az esetekben, amikor van esély rá, hogy kicsapjanak miatta. Graffitiket rajzolok. - kíváncsian várja a fiú reakcióját. Vajon vandálkodásnak fogja-e gondolni, vagy művészetnek?
Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. július 16. 18:20 Ugrás a poszthoz

Kedves feltételezett barátom

- Gondolom igen, nem hinném, hogy túl sok más lehetőségük lenne - feleli elgondolkozva. Az anyja már Lin esetében is erősen ellenezte az iskolát, de az, hogy Finnországba járjon, még nagyobb vitát váltott ki - Bármennyire is szeretne anyám nekik egy átlagos mugli szakközepet, ha Alekseien múlik, az első héten kicsapják megmagyarázhatatlan viselkedési zavarok miatt - picit elhúzza a száját. Ezen indok szerepelt az öccse eddigi összes osztályfőnöki vagy szaktanári figyelmeztetésében. Márpedig azokból nem volt kevés.
A szőkeség meglepődik a kérdésen. Payne-klán? Értetlenül rázza meg a fejét. Amikor már azt hiszi, hogy kezd valamennyire belerázódni a varázsközösségbe, mindig rá kell jönnie, mennyire hiányosak az ismeretei.
És még úgy gondolta, ők vannak sokan testvérek. Nos, a tizenöthöz képest határozottan kis család.
- keresi a jó szavakat, de nem biztos benne, hogy mit is lehet erre mondani - Súlyos lehet akkor a kapcsolatod édesapáddal - jegyzi meg végül. Lehet, hogy magyarul nem ez a leghelyesebb jelző rá, de valahogy Milan szavaiból erre következtet. - Akkor gondolom szét vagytok szóródva teljesen a világban. - teszi hozzá. Furcsa lehet, főképp, ha a többséggel nem is igazán tartják a kapcsolatot. Lin már azt sem tudná elképzelni, milyen lehet egy ennyire...csélcsap apa, nemhogy a szerteágazó rokoni szálakat.
- Pontosan, viszont ezzel együtt mégis kevesebb a tabutéma - bólint a lány is - valahol örül neki, hogy végre valaki megérti. Milan következő szavait félig bóknak, félig ténynek veszi, egy halvány mosollyal reagál rá, de ez nem csak rá igaz. - Ahogy te is.
Tudja, hogy igaza van, már többen is mondták, sőt, volt olyan, aki eleve azt javasolta, hogy inkább a házvezetője engedélyét szerezze be a graffitihez. De Lint valahogy nem vitte rá a lélek, félig-meddig még ezt a tilosban járást is élvezi. - Észben tartom - természetesen, csak az nem biztos, hogy meg is fogja fogadni.
- A hova a könnyebb kérdés, bármilyen üres falfelületre. Van már egy-egy kevésbé ismert folyosókon, illetve a faháznál. De azért csak mértékkel játszom ki a szabályokat, itt a kastélyban még nem rajzoltam olyan felületre, ami mellett mindenki nap mint nap elmegy - még. Bár ez nagyrészt Sárinak köszönhető, aki beszélte már le elvetemült ötletekről. - Mennyit mond neked Banksy neve? - próbálja egy egyszerűbben megfogható oldalról nézni a "milyeneket" kérdést. - Ő a példaképem ebben. Van egy-egy olyan graffitim, ami inkább csak művészeti szempontból van, de olyan is, ami kicsit kritizál. Soha nem szöveggel, csak képekkel - talán így megfoghatóbban hangzik.

Dobó Linnea
INAKTÍV



RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. augusztus 21. 15:38 Ugrás a poszthoz

Kedves feltételezett barátom

- Igen, ezt sejtettem - biccent - Valamilyen szinten örülni is fogok, ha valaki hozzáértő fogja rajtuk tartani a szemét - teszi hozzá. Sagát, a nagyobbik húgát kevésbé fenyegeti a veszély, hogy kárt tesz magában, de Alekseinél soha nem lehet tudni.
Lin picit felhúzza a szemöldökét, ahogy Milan az édesapjáról beszél. Nem biztos benne, hogy erre mit lehet mondani - sajnálja? Valahogy csak udvariassági fázisnak tűnik, üres szónak, amit itt annyi mindenre használnak, szóval inkább csak figyelmesen hallgat tovább.
- Kötelező? - ismétli meg halkan a kifejezést. Bármennyire is néha... viharos a kapcsolata a családjával, a szőkeségnek hihetetlenül hangzik, hogy egy családi összejövetel kötelességtudat legyen. - És Edit? Vele más? - kérdez rá a fiú egyetlen olyan testvérére, akit név szerint említett.
- Ki ne szeretné, hogy az emberek lássák a műveit? - vonja meg a vállát mosolyogva.
- Kezdetben nem gondoltuk komolyan az egészet. Pár évvel ezelőtt néhány srác a suliból ellopott egy-két flakont. Kilógtunk éjszaka, Pesten amúgy is sok ember mászkál akkor, fel se tűnt senkinek, hogy mit csinálunk. Persze, irtó bénák voltunk benne és rettegtünk a következményektől, de jó buli volt - Lin felhúzza a lábát és átkarolja a térdeit. Kerüli a fiú tekintetét, nem biztos benne, hogy nem lesz negatív megítélése ettől. - De aztán senki nem tudta meg, szóval folytattuk, belógtunk helyekre, rajzolgattunk a falakra, néha elszívtunk egy-egy szál cigit, néha tetoválószalonokba mentünk be, ahonnan, ez is származik - felhúzza a ruhaujját, megmutatva a Banksy graffitit ábrázoló tetoválást. Egy kislány piros szívlufival. - Valahogy ekörül kezdtem el komolyan gondolni. Meg amikor először kaptam névtelen visszajelzést egy munkámra a vasútállomáson - visszaereszti a talárt a karjára, és végre ránéz Milanra.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dobó Linnea összes RPG hozzászólása (29 darab)

Oldalak: [1] Fel