Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Eljött, hogy kis időre felváltsa Robi bácsit és ő üljön unokahúga ágya mellett, aki immár több, mint egy hete fekszik kómában. Azóta az apja minden nap bejön, letelepszik mellé, fogja a kezét és beszél hozzá, mintha ébren volna. Mesél neki, vagy épp felolvas, sőt még a kedvenc zenéit is le szokta játszani olykor - az orvosok és nővérek legnagyobb örömére - egy ósdi, felrúnázott cd lejátszón, amit közel tesz a füléhez. Alig látszik ki a kötések és csövek erdejéből. Szájából a lélegeztető csutorája lóg, természetellenes ívet adva ajkainak. A műszerek halk csipogását már Tamás is kezdi megszokni. Furcsa így látnia rokonát. Imolának elmondták az igazat. Azt, hogy az anyukája beteg, de hamarosan meg fog gyógyulni és bemehet majd hozzá. Nem akarták, hogy esetleg az előkészítőben tudja meg valakitől és hazudni sem lett volna célszerű, ugyanezen okból. A lánykára azóta Iza néni vigyáz, meg néha hősünk is beugrik a pesztonka szerepbe, hogy Eldával elég időt tölthessenek mindketten. Tartják magukat, s bíznak benne, hogy lányuk egy nap majd felébred. Nem adják fel, pedig már sokadik csapást méri rájuk a sors. Zoli és Peti, aztán az a Marcell vagy ki, most meg ez...Csoda, hogy még mindig ennyire összetartanak. Az igaz, hogy egyszer anyja azt mondta Tamásnak, a Rothsteinek már csak ilyenek, törhetetlenek.
Megérkezve az ispotályba a bűbájos bútorasztalos lekanyarítja magáról zakóját, ami alatt egy laza inget és farmert visel. Baráti hangulatú tárgyalásról érkezett. Rutinos és persze öles léptekkel halad a 99-es kórterem felé vezető folyosón. Látásból pár nővért felismer a pultjuk mögött, így odabiccent nekik, de nem elegyedik szóba senkivel útja közben. Le van adva minden adata, mint látogató, így senki nem állja útját. Amúgy sem valami beszédes alkat, hát még most, amikor zord külleme ellenére, belül azért őt is eszi az aggodalom beteg hozzátartozója miatt. Hogy lehetett ilyen felelőtlen, hogy bement abba a rozoga épületbe? Ez volt az első kérdése, amikor közölték vele a hírt. Aztán eszébe jutott, hogy mostanában valahogy unokahúga nem volt önmaga. Aztán meg hirtelen még kevésbé viselkedett úgy, mint szokott. Mondjuk tényleg nem csoda. Hősünk "csak" apját gyászolja évek óta, neki meg már három szerette nyugszik a temetőben. - Az élet néha kicseszett kegyetlen - vonja le félhangosan a maga tanulságát, mialatt befordul a célegyenesbe. Megáll az ajtó előtt, ahonnan halk beszéd neszei szűrődnek kifelé. Megint egy újabb mese. Összepréseli ajkát, ingatni kezdi fejét, közben meg tarkóját vakarva ácsorog ahelyett, hogy benyitna. Nagy mamlasznak érzi ilyenkor magát, de úgy dönt, jobb lesz, ha vár még egy kicsit az ajtó előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hogy megválaszoljam a kérdést - random szünetekben tíz perceket alszom állva, ülve, a katedra alatt pedig hálózsákot tartok. Nagyon várom már a napot, amikor a bébék egyszerre alusszák át az éjszakát, én pedig velük együtt merülhetek édes öntudatlanságba. Amúgy imádom a feltétlen bizalmat, amivel odabújnak, mióta csak Panka először elaludt a mellkasomon; egészen gusztustalanul elérzékenyülök tőle minden egyes alkalommal. Néha megpróbálják átvállalni tőlem a gyermekmegőrzést, de nem szeretek huzamosabban távol lenni és felébredek a hallani vélt gyereksírásra.
A pados megoldást nem javasolnám. No kinkshaming, csak épp külön cellában éjszakázni miatta kicsit...hangulatromboló. Szóval akkor helyesbítek, Bogolyfalván nem javasolnám.
- Mmnapersze,-*nyugtázom a hamvában holt ígéretet, hogy Dimi majd viselkedik. Ez már akkor se ment egyikünknek se, amikor a Roxfort teljes tanári kara a nyakunkra lihegett, azóta meg szerencsétlen módon felnőttnek lettünk minősítve valamiféle teljesen légbőlkapott, totálisan megalapozatlan rendszer szerint. A hülyeségkoncentrátum maradt, csak ragasztottak a csomagolásra egy 18+ karikát és gyorsan jó messzire hajították.
- HA eladnálak se mernének megvenni, mert egytől-egyig jó útra térítenéd mindet,-*rötyögök halkan egy-két taktusnyit az elképzelt helyzeten, s ha már Dimi araszol, nadrágjának egyik övtartó hurkába akasztom az ujjam, hogy közelebb rántsam magamhoz.*- De eszem ágában sincs megválni tőled. És nem csak azért, mert etikátlan tömegpusztítófegyvert szabadítani rá civilekre,-*vigyorgok pofátlanul közelről.  
A kalandmester visszatérve bejelenti, hogy minden kész, kezdhetünk, ha gondoljuk. A szoba - vagyik inkább pincehelyiség - elég kicsi, de van egy zárt ajtó, ami minden bizonnyal további feladványokat rejt. Kapunk egy walkie talkiet (feltűnően mindenálló darab), amin segítséget kérhetünk, ha megfeneklenénk, majd hangsúlyozzák, hogy az XY pictogrammal megjelölt dolgok nem részei a pályának és a feladványoknak, ne piszkáljuk őket. Hát én nem vagyok mugli, de izé... még én is tudok annyit, hogy ne az elektromos vezetékeket kezdjem feszegetni, szóval meglehetősen ijesztő képet fest ez most az átlag idelátogatóról. A bejárat mellett van egy adag fogas, különféle méretű ruhákkal - beöltözhetünk rendőrnek, nyomozónak vagy technikusnak, amire persze azonnal felcsillan a szemem - és persze nagy vonalakban ismertetik a történet lényegét. Ha nem sikerül egy óra alatt megoldanunk az ügyet, akkor az elkövetőnek sikerül meglépnie. Kérésemre a KM kihagyja az árulkodó neveket, bár kétségtelenül rá fog jönni Dimi a turpisságra, nem az első két percben akartam lelőni a poént.
Végül az ürge kimegy és meghagyja, hogy jelezzünk, ha indíthatja a visszaszámlálást. Dimire nézek, reménykedve, hogy tényleg csak képet közvetít a ránk irányuló kamera.*
- Nos, hogy állsz az egyenruhákkal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Úgy áll ott a kórterem ajtaja előtt, karjait széles mellkasa előtt összefonva, mint egy bölcs tölgyfa. Közben meg csak gyűjti a spirituszt, hogy lenyomja végre azt a megveszekedett kilincset és bemenjen. A fertőtelítő szagától kezd kavarogni a gyomra. Hát nem épp faforgács és enyv illat, az biztos. Tarkójára mar, majd álláig húzza le jobbját és még morran is egyet, amiért ilyen anyámasszony katonája. Már tenyere megindulna a fém nyitókar felé, amikor egy női hang üti meg a fülét, ami elég közelről érkezik felé. Hegyomlásnyi termetével előbb csak félig fordul hátra, de amikor megint megszólal az illető, teljes testével felé helyezkedik. Letekint a nála jóval alacsonyabb hölgyre, aki karjában egy pöttöm lánykát tart. Tehát nem nővér, akinek az útjában áll hősünk. Szerencsére. Néha Tamásnak az az érzése, hogy ő egy meg nem értett Ent, aki irdatlanul eltéved az erdejétől és ezért időnként, itt-ott gyökeret ereszt. - Idefelé jövet, nem láttam egy gyereket sem - vonja össze intenzív gondolkodásának jeleként szemöldökét, közben meg eszébe jut, hogy már megint valaki rajta keres valamit. Pont ugyanígy kezdődött a kendő keresés az utcabálon, amikor az a fiatal lány odalibbent hozzá. Legalább ez a nő korban kicsit közelebb van hozzá és valahonnan még ismerősnek is tűnik. Lehet őt is akkor látta, amikor magát hirdette a forgatagban. - Szívesen segítek megkeresni, ha gondolja - bukik ki belőle a lovagias ajánlat. Legalább nem kell itt ácsorognia, mint aki nem tudja eldönteni, hogy menjen vagy maradjon. Talán mire meglesz a kiskrapek, Robi bácsi is végez a mesével. Nem sokat tud az ilyesmiről, és nem is nagyon hiszi, hogy bármit is segít egy kómában lévőnek a folyamatos beszéd, de tiszteli nagybátyja és nagynénje minden törekvését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Szemlátomást elveszettek mindketten. A nő és kezében a gyermek mellesleg kellemes látvány ma kissé a sok évi átlagnál is maflábban tétovázó, tagbaszakadt hősünk számára. Szeretett volna családot. Feleséget, szakajtóra való gyereket, ha már ő maga egyke. De nem így lett és már az anyja sem említi a témát. Van úgy, hogy agglegény az ember és pont. Nincs mit - böki ki miközben azért pásztázza kicsit a nő mögé eső területet. Itt nem lenne hatásos az invitózgatás. Szóval leáll a dolog mélyebb átrágásával és zsebébe süllyeszti kezeit. - Igen..igen... - bólogat aztán beletúr sötét hajába, amit bizony már bőven árnyalnak ősz szálak. - Azért remélem hamar megtalálja a fiát...és még találkozunk - szólal meg megint, de a mondat végét inkább csak sután motyogja. Hülye helyzet, ő meg most még ahhoz is ideges, hogy értelmesen kommunikáljon. Ekkor nyílik az ajtó mögötte és Robi bácsi dugja ki rajta vén oroszlánra emlékeztető, borzas üstökét. Arca beesett, szemei alatt sötét karika, de tekintete bizakodó és épp olyan mint odabenn fekvő lányáé. Sötét, átható, mindent tudó. - Remek, megérkezett a váltás! Gyere Tomikám, én meg elugrok a Holdfénybe és megnézem milyen apróságokat tudok még összeszedni, hogy Elda otthon érezze magát.. - beszél kissé összefolyva az öreg a fáradtságtól. Tamásunk meglapogatja csontos vállát és néma biccentéssel, meg egy egyébiránt természetes és sármos mosollyal búcsúzik a nőtől. Még lehet hallani, ahogy mondja az idős férfinak, hogy aludjon egyet mielőtt visszatér a lánya betegágya mellé, mert nincs dolga és itt tud maradni vele, amíg csak kell. Aztán az elcsigázott Rothstein Róbert távozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Érzékeny? Milyen... kiábrándító.
Ezen a ponton némiképp elgondolkoztat abban, hogy mennyire megfelelne mégiscsak a feleségemnek. Habár, tény és való, hogy sosem kívántam, hogy olyan asszony legyen a feleségem, aki iránt szerelemmel éghetek, olyan asszonyra se vágytam, aki kívánnék. Nem mondom, kellemes lenne, ha vonzódásig jutnánk, de mindig, mikor ez az eshetőség felrémlik előttem, lepereg lelki szemem előtt az is, hogy ha vonz, tovább mehet, és azt nagyon nem akarom. Mindent összevetve, a kósza gondolat olyan, melyet jobb, ha többet fel sem vetek magamban, mert az egész nem más, mint ostoba vágy, és a vágy nem az, amit én a jövőben élni akarok. Nem szabad, hogy megbabonázzon, nem szabad, hogy eltérítsen, különösen nem egy tisztességes kisasszony, vagy éppen özvegyasszony. Az, ha tisztességtelen nő teszi, kellemes, de az ilyen nőszemélyek iránt való elcsábulás túl nagy áldozatot jelentene. Én pedig, még egyáltalán nem kívánok házasságra lépni, különösen nem egy veszélyes nővel.
- Szóval úgy véli szeretnék. Lehet, persze, hogy nem vagyok más, csak olcsó mutatványos, ki learatva a babérokat, tovaszáll. Az erkölcsét már nem vehetem el, hiszen úgy vélem azt korábbi férje számtalan alkalommal megtette.
Ostobának, vagy melegnek kellett lennie, hogy ne akarja ezt a nőt megkapni, így nem félek attól, hogy, ha együtt is lennénk, bármivel bizonyítani lehetne. Mindig odafigyelek a jó hírnevemre, tudom például, hogy egy látványos vagy nem túl köznapi helyen elhelyezett testékszerrel, tetoválással például könnyedén beazonosítható lennék, ezért, természetesen, nem viselek ilyeneket.
- Milyen kár, pedig magának adhattam volna a szívem, még akkor is, ha tudom, hogy tört döfne belé.
Elhúzódnék, ez nyilvánvaló, de nem tehetem meg, mert a nő, az az átkozott, átokverte, átok, az a boszorkány, visszaránt, és én óvatlan szívom be mélyen orromon illatát, mely fertőzni kezdi agyam, és bár ott villog elmémben a vészjelző, én hagyom, tűröm, sőt akarom őt. Tekintetem a tekintetébe mélyedve, ha lehet, még egy kicsit közelebb húzódom hozzá. Ajkam önkéntelen nedvesítem, elárulva magam, nem mintha ne volna nyilvánvaló, hogy mennyire akarom.
- Bárcsak ne tenne tönkre, bárcsak szabad lenne a szíve. Feladnám az elveimet. De maga képtelen lenne az enyém lenni, képtelen lenne csak engem szeretni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felszabadultan nevetek Reinerrel, miközben éppen a legjobb pofát kellene vágnom minden megszólalásukhoz a lent ülőknek. Kékjeim villannak is rájuk, ahogy a gondolat megszületik, mosolyom visszafogottabb lesz, mindössze vállaim rándulnak még meg kissé, amolyan utóhatásként. A kérdésre dörzsölöm meg arcomat fejemet ingatva. - Azt inkább egy fogyatékos hernyótól - merem remélni, hogy egy fokkal - tudjuk, hogy rengeteggel - jobban mozgok a parketten, mint a mágnás a földön. Lehet éppen rohama van, csak éppen senkinek nem tűnik fel? Kár lenne érte, nagyon jó kozmetikumai vannak, és van egynéhány, amiről még én sem mondanék le szívesen.
Beleülök a pillanatnyi csendbe, amit Kende további nevetése tör csak meg, majd halk hümmentése. Az eget fürkészem, és a körülöttem lévő emberek generálta zsivaj, a poharak csörömpölése, a jókedvű nevetések, egy pillanatra mind megszűnnek létezni. És abban a pillanatban, mintha a Pielavesi tó mellett állnék egymagamban, ahogy egyébként olyan gyakran megteszem. A képzelgés előidézte féloldalas mosoly nevetéssé növi ki magát, ahogy a külvilág ismét beoson gondolataim közé és hallom meg Kende kérdését. - Kértek már meg furcsábban is, hogy vetkőzzek - sandítok le rá elnyílt ajkakkal, szemtelen mosollyal ajkaimon, majd pillantok vissza az égre, ám mielőtt ismét átadhatnám magam a különös érzésnek, amit kiváltanak belőlem minduntalan, Reiner kérdése célba ér. Nem vagyok rest úgy mozdulni, hogy minden rezdülését elkaphassam a gyér fényben, és azokat úgy forgassam, hogy nekem legyenek jók. Azonban mikor rájövök, hogy erre nincs szükség, hiszen a folytatásból minden egyértelműen kivehető, a mosolyom mellett tekintetem is egy sötétebb árnyalatot vesz fel. Kékjeim zizzennek ajkaira: megnyalja azokat, alsó ajka minimálisan mozdul a levegőre, ahogy az befelé mozdul. Szemöldököm rezdül meg látatlan, a hangok ismét eltűnnek körülöttünk, halkan eresztem ki a nevetést torkomból. Gátlástalanul hatolok be a személyes terébe, kezem a korlátot markolja ugyanúgy, míg másik nyúl zakóm gombjához.
- Felhívom a figyelmed, hogy éppen flörtölsz velem - hangom rekedtesen csendül fel fülében, leheletem biztosan csiklandozza bőrét. Szavaim végeztével enged a gomb, a zakó lebben meg, ahogy az anyag kifele mozdul, míg én ugyanazt a mosolyt tartva egyenesedem fel, és kapom el azonnal a szürkéskék tekintetet. Elengedem a korlátot, kezem kínzóan lassan nyúl a nadrághoz, hogy kigombolhassam, ám mielőtt bármit is mutatnék magamból deréktól lefelé, kezeim felfelé mozdulnak az egyszerű fehér póló szegélyével ujjaim között és rántom le magamról. Izmaim mozdulnak kissé, ahogy az enyhe, mégis hűvösebb szél érinti meztelen bőröm. Ismét Kende elé lépek. - Egyáltalán nem érzem fairnek, hogy a te ötleted, mégis rajtad van még ruha - behajlított mutatóujjam érinti meg állát gyors mozdulattal, mintha meg akarnám emelni azt, csak lecsúszna ujjam, de erről szó sincs: ennyi éppen elég, hogy lassan, de biztosan felfogja, mit folytat, ha elég bátor hozzá. A gyors mozdulat után kezdek el hátrálni, kacsintok egyet, majd letaposva magamról a cipőt és a nadrágot fordítok neki hátat. Öles léptekkel termek a korlátnál ismét, a tavi víz undorító gondolata, ahogy megfogant úgy is száll tova, mert a már megivott whisky mennyiség nem hagyja, hogy ezen aggódjak - könnyed mozdulattal kapaszkodom fel a korlátra, majd lököm el magam, hogy egy gyönyörűen íves fejes ugrással csobbanjak a vízbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halvány mosollyal ajkaimon húzom magam elé a dokumentumot. Szavaim kellemesen töltik meg a helyiséget, igyekszem elmondani a legfontosabbnak vélt információkat, majd a helyeselés után futtatom át barnáimat a sorokon. A lapok jellegzetes hangja tölti meg az irodát pár percig csupán, hiszen nem fogom itt átolvasni az egészet, ha már együtt is végig megyünk rajta. Felső ajkamat húzom fel néhány mondatnál, látszik, hogy nem az ügyvédi hivatásba tartozik a végrendelet készítés, de ha már felkeresnek minket vele, illene megcsinálni rendesen, nemde?
- Ahogy látom a főbb pontok benne vannak - fel sem pillantva nyúlok ki a pennáért, hogy a pergamen fölött tartva azt szedjem össze a gondolataimat. Pillanatok múltán pillantok fel csupán. Elkapom a nő tekintetét, de nem szólalok meg egyelőre. Egy ember életében minden lényegesnek mondható pont benne van, minden olyan dologról rendelkeznek, amely fontosabb lehet a nő életében - nyilvánvalóan, hiszen nem véletlen került bele már az eredeti dokumentumba is. Halkat szusszanva teszem a helyére a pennát.
- Kötelességemnek érzem tájékoztatni az anyagiakról, mielőtt nagyon belemerülünk, hiába köztudott az árlistám - ami nagyon sokaknak nem tetszik. - A tanácsadáson minden megkezdett óra 2 galleon és 5 sarló, a sürgős, soron kívüli konzultáció 3 galleon, a munkadíjamról pedig külön megállapodást írhatunk, amennyiben nem szeretné, ha óraszámba mérném - állam alatt kulcsolom össze ujjaimat. - Ha elfogadja az óraszámot, megállapodás írására nincs szükség, mindössze egy meghatalmazást írunk a biztonság kedvéért, bár alapesetben ez sem lenne szükséges - fúrom barnáimat Elektra tekintetében, mert a legtöbben ilyenkor szoktak felállni és kisétálni, habár van egy olyan érzésem, hogy ez a nőnél nem fenyeget. Kellemetlennek tartom a legtöbb ügyfelemet, mégsem véletlenül az ügyfeleim, mikor a munkámat mindig az általam megszabott árban honorálják, ami persze annyit jelent, hogy az összes elém kerülő ügyben a maximumot nyújtom. Valamit valamiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Naná, hogy ez a beszéd! Már majdnem fel is csattanok, hogy hogy ne lenne ez a beszéd, amikor mindenkinek odacsapok akinek csak kell - vagy lehet. details -, de éppenséggel Kittiről van szó, aki tényleg brutális és szanaszét adom a kislányt. - Persze, hogy élte. Panaszkodott ám rád - vigyorgok telibe, szemöldököm emelgetem meg haverom felé, csak azért, hogy tudja hányas a kabát, majd pfölve röhögök fel. - Engem is reptethetnél mindenhova ember, legalább nem kellene megmozdulnom. Ah, de adnám - csapom ki kezeimet a pad támlájára, kissé lejjebb csúszva támasztom fejemet is arra, mert azért így nagyon sok fokkal kényelmesebb, mint eredetileg volt. Tökéletes pozitúra, hogy elhalálozzak a röhögéstől, majd Kende felé biccentve a fejemet bólogassak. Annyira képben vagyok a pasikkal mára, hogy lefosod a bokád, bakkerka!
- Ja, tom. Totálisan az vagy, haver - emelem fel a hozzá közelebb lévő kezemet és paskolom meg vállát. - De attól még ne lopd a szerepem. Tudod, én töröm be az orrokat, te meg szólsz, hogy nem kellene. Így van balanszban a barink - Kende röhögése ellenére is befejezem a totálisan komolytalan mondatot, majd hagyom, hogy kitörjön belőlem is. Előre dőlve csúsztatom hasamra a kezemet az ing alatt, mert bánat meleg van, majd ha megjön a vonat felöltözök, mint egy ember.
- Aaaaaaw, dudi. A keblemre ölelnélek, de összeragadnánk az izzadságtól. Szerintem ide még nem jutott el a haverságunk - töhögök fel hangosan, a táskámból elővéve a vizet iszok pár kortyot, majd tartom magam elé az üveget és vállat vonva öntöm magamra az egészet a faszba. Megrázva magam egyenesedem fel ültömben. - Hah, de fasza! Dehogy maradok - túrok tincseim közé, azokat összeborzolva pillantok Kendére. - Megbeszéltem Kittivel, hogyha lesz saját alpakája, elveszem feleségül. Minél előbb, haver, annál jobb. Azt mondta igyekszik - vigyorodom el szemtelenül. Hülyén nézek haveromra, amikor megszólal, kékjeimet vezetem arra, amerre ő, majd féloldalas mosollyal kacsintok a lányok felé - inkább én, mint a dudinszki. Nincs mese: aki jó pasi, az mindenhol jó pasi. És odafér mellé Kende is, meghagyjuk a lehetőséget neki is, na. Ez is lehet egy nagyon jó barátság alapja, just saying. Nagyon szívesen adok emberi kapcsolatokból továbbképzést egyébként, nem tudom, mondtam-e már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megforgatom szemeimet, fél arcomat fújom fel nem tetszésem igen gyerekes kifejezésére, de nem is akarok reagálni erre. Tényleg vicceltem. Azt nem tudom, hogy mások mellett mennyire merev, de valahogy mellettem - a kezdetekhez képest - már tényleg nem olyan vészes. Jó, azért még mindig Kiscsibe, ezt ne felejtsük el, de már eskü tökre kezelhető. Kivéve, ha csapkod. Akkor mindenki fusson, mert elkap, onnan nem menekülsz csoro!
- Szerintem csak csináljuk az elsőt, akkor talán túlélek, és a minden után elmehetünk még kajálni is egyet, mit szólsz? - hagyom teljesen figyelmen kívül a tényt, hogy megérdemelném a dorgálást egyébként, de nem valószínű, hogy egy Kiscsibe-féle dorgálásra fel vagyok készülve, főleg, hogy ahogy közeledünk a város felé, szívem minduntalan dobban egy-egy nagyobbat. Parálok attól, hogy mire odaadunk kihordok lábon pár mini szívinfarktust, és nem itt kellene elhalálozni az izgalomtól. Legalább a tanáromnak hadd köszönjem meg, mielőtt eldobom a kanalat. Meg hadd egyek egy jót. Meg hadd éljek le mondjuk még úgy… elég sok évet. Rengeteg mindent kell még csinálnom a dudival.
- Móric is aktívabb a művészet terén, mint én. Színészkedik, tudod, oda kell a pörgés - vonom meg vállamat. - Anya akkor szokott óránként benyitni a szobámba, hogy minden rendben van-e, mert nagyon csendben vagyok - nevetek fel hangosan, majd fordulok be egy utcán, amin keresztül, ha minden igaz, levágjuk a galéria felé vezető utat. Ha nem, akkor onnan is elkések, ami nem lenne újdonság.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - bólintok egyet, majd lépek ki az utcából, pár lépés jobbra és torpanok meg a galériától pár méterre. Mi ez a rengeteg ember? Miért áll sor? Ki az a nő a lappal és tollal a kezében? Kékjeim kikerekednek, nagyot nyelek, szinte érzem, ahogy Ádám-csutkám mozdul fel, majd le. - Ijj, baszki - szusszanok hangosat, tincseim közé túrok, majd veszek egy mély levegőt, miközben lehunyom szemeimet. Oké, menni fog ez. Csak adjam magam, mi? - Oda megyünk - biccentek fejemmel egy aprót, de pillantásom nem veszem le a kisebb ember csoportról. Megrázom magam kicsit, majd Kiscsibe kezét megfogva sétálok a tömeg elejére. - Mórocz Móric és plusz egy fő - a nő végignézi a neveket, bólint, majd beenged minket, én meg éles kanyarral állok meg rögtön egy beugró folyosón, hogy összekapjam magam. Ó, a rohadt életbe, arról nem volt szó, hogy ilyen sokan lesznek. Mikor lettem én lámpalázas, basszameg? És ilyenkor hol van Kende a hülye chillin' vibejaival?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mondok én magának ennél kiábrándítóbbat is, ha tovább pimaszkodik – akár egy puffogó vipera, szinte már duzzog. Még hogy ő, Wass Abigél érzékeny lenne, pláne kevésbé érdekes csupán csak ezért! Ha eddig nem is adott felháborodásra okot a férfi, most aztán mindent bepótolt. Ám a nő sem teljesen ragadtatódik el, azonnal emlékezteti magát, hogy ez nem más, mint felelőtlen játék, egyfajta incselkedés. Sokkal felnőttesebb, sokkal kevésbé szabályszerű, mint ahogy az megkövetelnék mindkettejüktől, ám közben izgalmas… És izgató.
- És ez Önt zavarja? – felvonja szemöldökét, noha nem kíván kitérni azon alkalmakra, melyet a férfi szemérmetlenül említ. A gyönyört magát csupán saját keze által ismeri, mivel korábbi partnere nem volt ügyesnek mondható. És túl eszesnek sem, hiszen észre sem vette, hogy Abigél szánt szándékkal fogyasztja a jól ismert fekete gólyahír nevezetű főzetet. Igencsak sajnálatos tragédia volt, mikor hitvese elhunyt, mégis különösen érdekes egybeesés, sem akkor, sem azóta nem látták egyetlen könnycseppet sem ejteni. Tán azt beszélik: rideg asszony, ám a pletykák, hála Boglárkának elültek, hisz mindenkit biztosított arról, az ő drága Abigélje gyászol, ám ezt nem szeretné a közéletben is mutatni, hisz az asszonyszív oly erős, melyet ember képzelni sem mer. – Még a végén azt kell feltételezzem, szívesen venné, ha erkölcsömet újra és újra magáénak tudhatná, ami persze nem lepne meg, hisz kéjsóvár nőfaló hírében áll. Talán ezért is utasítom el teljes mértékben, nem a mindenevők, hanem az ínyencek érdekelnek – szándékosan sértegetné, s tenne megjegyzéseket? Még akkor is, ha pontosan jól tudja, a férfi ellene fordítja majd szavait, s bizonyítva vágyának hiányát tucatnak bélyegzi majd a nőt, magát pedig válogatósnak? Tegye csak meg, ám forró érintése, arcán csapódó lehelete, szakadozó lélegzetvétele, derékre szorító ujjai elárulják. Mert minden férfi ugyanolyan.
- Nekem adta volna csakugyan? Nem én vettem volna el? – vajon melyikük akarná jobban, hogy mindez megtörténjen? A férfi vesztene önként, s dalolva, hogy bevégezze sorsát, avagy Abigél küzdene körme szakadtáig, hogy megszerezze magának Benedek szívét? Nincs kétségem afelől, hogy pontosan ebben a sorrendben fog mindez bekövetkezni, hisz mire a nő képes lenne értékelni a szerelmet, addig elveszíti majd azt természetéből fakadóan.
Kettejük közelsége egyre csak korbácsolja azt a perzselő vágyat, ami végigszánt a nő testén. Minden erejével ellenáll, maga előtt is tagadja, átkozza Ballay-t, de mindhiába teszi, mert az a vonzalom, mely kettejüket ily közel szorítja egymáshoz, nem hazudtolható meg. – Bárcsak tönkre tehetném, bárcsak feladná az elveit… Akkor talán egy nap képes volnék szeretni Önt – ez is a játék része, hisz csak negédes szavaz, flört, melyet egyedül a férfi gondol komolyan, Abigél már nem. Kegyetlen teremtés, ám ettől olyan elragadó, ezért áll el minden lélegzet, mikor beteszi valahová a lábát, mikor megszólal, mikor nevetése betölti a termeket és szobákat. Mert nincs oly bájos asszony, aki ilyen rideg szívvel törné szilánkokra mások szívét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nem is tűnsz olyan öregnek. Harmincon. negyvenen. maximum ötvenhat. De szerencsére a mana konzervál.
A hangomban is mosoly bujkál már, és amikor látványosan legyintek, akkor kitör belőlem a nevetés. Egyáltalán nem tűnik öregnek, inkább kortalannak. Nem tudnám megmondani, hogy hány éves, de nem is zavar ez a tény, mert tőlem egy fiatalos százkét éves is lehet, akkor is a világ legszebb és legszerencsésebb emberének érzem magam, amikor kezet csókol. Nem csak én, de még a szeplőim is belepirulnak a jelenetbe, abba, amibe a pír mellett ragyogni is kezdek, mint egy karácsonyfa. Zsidóként. Komolyan mondom, ez a férfi a puszta létezésével képes megszentségteleníteni.
- Többnyire kalóz vagyok. Saját karddal. Azt mondták, hogy csak akkor lehetek hercegnő, ha hozok magam helyett egy másik kalózt. Elég nagy kihívást jelent néha az elveim szerint élni, ha a hatévesek vannak többségben. Ellenben, ha eljönnél velünk a következő kirándulásra, akkor lehetnél kalóz, én pedig lehetnék hercegnő. Ottalvós, tíz gyerekkel, az iskola költségén, faházban. Reggelire nutellás zsemlét is lehet kérni, házilekvárral. Bár... ilyen vén korban még szabad ennyi cukrosat enned?
Nem lenne szabad túllőnöm a célon, mert a végén tényleg nagyon meg fogom kapni a magamét, de valljuk be, olyan jól szórakozom. Hihetetlen, hogy öregnek gondolja magát, olyan szép férfi, nem öregnek, hanem büszkének kéne lennie magára, randevúkra kellene járnia, és nőket szédíteni... miket beszélek?! Szép férfi, de ne akarjon ennyire nagyon élni, hát itt vagyok. Vagyis, ah, nem mondhatom, hogy itt vagyok, mert szerintem így sem néz normálisnak.
- Hetedik se? Akkor bizony nagyon sok dolgom lesz az elkövetkezendő években. Lehet, hogy újra kellene tárgyalnunk a munkakörülményeimet. A mostani bérem plusz húsz százalék, és péntekenként szabadnap, hogy felkészüljek a randevúkra. Legyen harminc százalék, mert kell egy csomó mázolóanyagot is vennem, meg a szexi dög kollekciót is. Ah, a világon nincs annyi pénz, amit a nők képesek elszórni arra, hogy felszedjenek egy férfit, akivel utána melegítőben fekszenek a kanapén. Pedig a jó kapcsolat titka a kiváló tea és a jó ételek, meg a nevetés. Szerintem nem kell több. De kész vagyok meghallgatni a pszichológia mai állását arról, hogy mi kell a jó kapcsolathoz.
Dehogy a pszichológia, óóó nem, engem az érdekel, hogy Farkasházy Teodor mit lát egy nőben, egy kapcsolatban, hogy őt mi teszi boldoggá. Vajon, ha sokat tudok majd róla, akkor is ennyire vonzónak találom majd? A testem reakciói alapján nagyon is igen. De vajon, lehetek-e én olyan nő, akin valaha elgondolkozna? Van, amikor talán nem segítenek az ellentétek. Eléggé nehéz ügy ez az én szerelmi életem, mi lenne, ha még létezne is? Rapid randikra járnék, keresném mindenkiben, majd az Edictum lehozna engem, mint a legtöbb potenciális férfit ejtő, kielégíthetetlen nőszemély. Valamiért úgy érzem, inkább meghagyom ezt a "megtisztelő" posztot másoknak. Helyette inkább hallgatom őt, észrevétlen mosolyodom el lágyan, ahogy beszél, csak akkor eszmélek fel, amikor ajkaimat megnyalom, és gyorsan kapom a tekintetem a folyosó végi zörejre, majd vissza rá. Emlékszem, azt akartam kérdezni, hogy szokott-e meséket nézni, vagy, hogy élvezi-e még őket. Ám, mire elnyílnak az ajkaim, már mást mond, és azt hiszem a váratlan kijelentésre nyitva marad a szám. Ez csupán egy játék, ám mégis, annyira valóságnak tűnt a számára, hogy ki kellett jelentenie, hogy nem kíván megházasodni? Nem szabad magamra vennem, de valószínűleg ő is érzi, hogy a kijelentése furcsán csattant, mert hozzáteszi azt a kellemes kis javítást, ami valószínűleg nem javít, én mégis képes vagyok picit elnevetni magam.
- Még szerencse, különben őrült nagy bajban lennék, hogy egy nősülni kész férfit akarok egy faházba csábítani nutellás zsemlével és kalózesküvel.
Azért, persze, hiszen valamilyen szinten rajongok érte, a szívem picit belesajdul a dologba, még akkor is, ha korrigál, és akkor is, ha én nevetek. De, ennek most nem itt és nem most van a helye. Majd otthon, ahol a rá emlékeztető kék falat bámulva gondolkodom a szavain. Jó, elismerem, az a heves kijelentés nagyon megsebzett, de én vagyok Viri néni, a mindig vidám, mókás nőszemély, éppen most és éppen vele lennék más? Hiszen őszinte volt, határokat szabott, és ahhoz képest, hogy mi a téma, végül is, kedvesen tette. Nem? De. Olyasmi. Fejemet ingatva dőlök neki újra a párkánynak, kipillantva, majd vissza rá, a tekintetét keresve.
- Nem szeretnék az Edictum kellemetlen rovataiban szerepelni, és nem szeretném elveszíteni a munkám. Azt hittem, hogy honvágyam lesz, de a falu olyan, mintha mindig is az otthonom lett volna, itt nagyon boldog vagyok. Még Joli nénit is szeretem, habár, néha nagyon furcsa tud lenni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem egy bulvárkirálynő, de nem is éhező zugfirkász. Mivel jó ideje adogatja el tényfeltáró cikkeit nagyobb lapoknak, mert az Edictum hasábjainak túl felkavaróak és felnőtt tartalmúak lennének, így jut némi plusz pénzhez. A keresett összeget pedig ügyesen forgatva meg is takarította. A felhalmozott tőkéből fel akarta újítani Imola és a saját szobáját és egy új sütő sem ártott volna, de várhat velük még egy kicsit. Ezért mondhatni szeme sem rebben a díjazásra. Kis fejszámolás után az egy összegű fizetést választja. Nem lesz az idő fogja. Ezt közli kellemes orgánumán, egy lágy mosoly kíséretében. Ezután csend borul rájuk. Nem az a kellemetlen fajta, mégis zavarja. - Több dolgot is szeretnék megváltoztatni. Ezen felül az ön irányába is volnának kéréseim - helyezi előrébb testsúlyát és így a férfi felé dőlve elé tolja elsőnek a kis fiolákat és borítékokat, majd a nagyot és az ahhoz tartozót. Pokoli nehéz volt megírnia a búcsúleveleit, ám a borítékokon ennek nyoma sincs. Jellegzetes kézírásával az "Imola", az "Apa és Anya" és a "Petrovics Karsa", valamint a " Végakarat" szavak állnak a tiszta fehér borítékokon. Mind más és más színnel szerepelnek. Lányáé kék, szüleié zöld, míg Hegéé vörös betűkkel hírdeti kinek is szólnak a benne álló mondatok. Az utolsót, a legnagyobbat pedi feketével címezte meg hősnőnk, s ugyanezt a színkódolást alkalmazta, az emlékeit tartalmazó üvegcséken. Rothstein Elektra ugyan az utóbbi hónapokban jellemét tekintve talán kifordulni látszott önmagából, azonban még mindig rendkívül alapos és körültekintő. Elméjét meglehet eltorzította a többszöri gyász, ám személyiségének logikus része azért épségben maradt annyira, hogy tudja mit kell tennie szerettei érdekében. Még mindig érzi kiben bízhat. Tanult tudása sem került zárt ajtók mögé, így sötét, beszédes szemei még mindig tisztán látják az apró jeleket. Érzékeny fülei kihallják a szavak mögöttes tartalmát. Nem csalhatatlan egyik sem persze, ám alapot adnak számára az értékítéletekhez. Tudja, jó helyen lesznek titkai a vele szemben ülő kezei között. Távol Bogolyfalvától, mégis elég közel ahhoz, hogy ha őt bármi éri, az ügyvéd azonnal cselekedhessen, kérése szerint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Milyen szépeket mond itt nekem. Féloldalasan mosolygok az orrom alatt, s felé hajolok, mikor közelebb húz magához, nekitámaszkodva a csípőmmel oldalának.
- Most akkor tömegpusztító fegyver vagy jóútra térítő erő vagyok? - teszem fel a nagy kérdést, hogy tisztázzunk, mert kissé elvesztett valahol félúton. Már majdnem kaptam egy bókot, de most nem tudom, hogy csókot adjak neki, vagy fenékbe billentést. Ez mondjuk általános dilemma, s legtöbb esetben a why not both?-elven épp csak a sorrendet kell kitaláljam (a csók szokott nyerni, elárulom). Gyenge vagyok, nem tagadom, most is elveszek egy pillanatra az ajkainak bámulásában, s hamar eltörlöm a maradék távolságot köztünk, heves sietséggel kapva szája után.
Valaki megköszörüli a torkát mögöttem, úgyhogy kénytelen vagyok elengedni Ármint s nehezen palástolt irritációval fordulok oda. A kalandmester szemrebbenés nélkül közli, hogy mehetünk, elő van készítve minden, s szépen követjük is befelé a szobába.
Ahogy mesélni kezdi a történetet vázlatosan nagyon erős dejavum támad. Egy robot sebességével fordulok teljes testtel Árminhoz, s csak nézek rá felvont szemöldökeim alatt kerek kékjeimmel.
Ármin. Mi ez a hely, Ármin.
Mielőtt még vallatni kezdhetném, elvonja a figyelmem a kosztümökkel, s megfordulva felmérem az opciókat. Nem tudok ellenállni a hangjában csengő hamis élnek, s szemforgatva, de vigyorogva pillantok rá.
- Hát ha ilyen lehetőség van... nem mondanék nemet arra - mutatok a rendőr egyenruhára. Közben mentálisan próbálom felkészíteni magam arra, hogy előttem lefog esetleg vetkőzni s én be kell tartsam a szépen fogok viselkedni-ígéretemet. Merlin tudja, micsoda profizmusra emeltem az önmegtartoztatást és a pókerarcot, de mióta nincs rá szükség - nem mindig legalábbis -, az összes gyakorlat kiment az ablakon. Most viszont bátor leszek, vagy legalábbis vakmerő - odalépek a fogashoz, leveszem az egyenruhát, s egy pillanatig habozok, hogy mit válasszak magamnak.
- Ki legyek? - kérdezem tőle hátrapillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Aprót bólintok a kijelentésre. Pennámat ragadom kézbe, a papírlapra írom fel az eddig felmerült költséget, mint egy megkezdett óra, hogy a végén tudjuk megbízásba foglalni Elektrával. Nem áll szándékomban - és soha nem is állt - alaptalanul nagyobb összeget elkérni az ügyfelektől, így ezt alapul véve véltem a legjobb döntésnek tisztázni a költségeket. Belátom, hogy az áraim nem feltétlen pénztárca barátok, azonban én tisztában vagyok azzal, hogy a munka, amit kiadok a kezemből, az kifogástalan.
- Rendben. Ebben az esetben kezdjük a kérésekkel, majd rátérhetünk a változtatásokra, azok valószínűleg több időt fognak igénybe venni - mosolyodom el kedvesen. Barnáim pillantanak a nő arcáról az asztalra, ahogy a fiolák és a négy darab, gondosan megcímzett boríték kerül elém. A mosolyom lankadatlan ugyan, szkeptikusságom nem ül ki arcomra, de már igen-igen sok kérdést felvet az ilyesfajta előkészület. Valószínűleg a nő szerencséjének tudható be, hogy éppen rám esett a választás, mert a diszkréciót igen nagyra értékelem az ügyfelekkel való kapcsolatomban. Ők sem tudnak rólam többet, mint kellene, és amíg nem érdekem, addig én sem ártom bele magam mélyebben a dolgokba. A probléma az, hogy a legtöbbször érdekem, így csak remélni tudnom, hogy az előttem ülő nő nem került olyan helyzetbe, ami indokolná azt, hogy kicsit utána szaglásszak, esetlegesen jobban beleártsam magam az ügyeibe, mint az valóban feltétlenül szükséges lenne. Ki gondolná, hogy egy végrendelet ennyire összetett is lehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Pénzen vett bizalom. Valami ilyesmi van most kialakulóban kettejük között. Hősnőnk tisztességgel megfizeti az árát annak, hogy élete titkai biztonságban legyenek, s csak akkor lássanak napvilágot, ha ő maga többé azt, már biztosan nem láthatja. - Renedben - biccent a férfi szavaira, miközben sajátjait szedi és fűzi sorba fejben, akár egy gyöngysort. - Az első és legfontosabb kérésem a diszkréció. Ezeket a leveleket és emlékfiolákat, csak halálom minden kétséget kizáró tényének tudatában juttassa el a címzettekhez. A lányomhoz, a szüleimhez és a bogolyfalvi Mágustanoda egyik házának, az Eridonnak másod vezetőjéhez. Személyesen - mutat vékony ujjaival végig a három kisebb pakkon, majd folytatja - Az újságírás veszélyes hivatás, s mint olyan, hatalmas felelősséggel jár, ha az ember komolyan veszi. Ezért is írnak első munkanapjuk előtt végrendeletet a szakmabeliek - magyarázza őszinte hangon, s arcáról is ez az igazmondás olvasható le, szemei tisztán csillannak - Szeretném ha a szívemnek kedves emberek tudnák, hogy bár az életemet az igazság feltárásának szenteltem, amikor pennát ragadtam, ők számomra a legfontosabbak a világon. Sorsukról gondoskodom, még akkor is, ha már fizikailag nem lehetek mellettük - ahogyan beszél hallatszik szavaiból az a valódi és mély kötődés, ami átjárja a levelek sorait, melyekben ugyanezt, személyre szabva leírta - Ebben pedig az áll, hogy milyen sorsot szánok magamnak azután, hogy elhagyom az élők világát. A testem, azt szeretném, ha a férjem és a fiam mellett nyugodna, míg az emlékeim kerüljenek annak a személynek a közelébe, akit élete végéig szerettem - simítja vékony ujjait lágyan a fiolára, melybe az összes olyan pillanatot betett, melyet fel volt képes idézni, és Hegéhez kapcsolódik. Ott kavarog ezüst szálak tengereként megannyi élmény, tett, mozdulat és beszélgetés emléke. Öröm és bánat, mosoly és könny, szenvedés és szenvedély. Egy közös élet minden titka. Ezután Elektra teljesen elcsendesedik. Vállán szavai súlyát tartva ül az ügyvéddel átellenbrn, melyek alig láthatóan rogynak meg terhük alatt. Testamentuma elmondattatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hagytam, hogy átadja magát a munkának. Pontosan úgy, ahogyan én szeretném, hogy dolgozni hagyjanak. Ez viszont velejárt a szenvedéssel. Tobias kiteszi magát a fájdalomnak, megnyitja érzékeny, vihar verte szívét környezete zord ingereinek, hogy úgy cikázzanak rajta keresztül a közelmúlt emlékképei, mint a villám, vagy ahogy a szél járja át a kísértetházat a faluban, ami azóta amúgy város lett, noha még mindig nem sikerült megbarátkoznom e ténnyel. Ritkán beszélünk a munkáról, ha magunk közt vagyunk. Nem azért, mert ne hoznám szóba olyan sűrűn. Egyszerűen megtartja magának a részleteket, faggatni pedig nem látom értelmét. Ennél is ritkább, ha valamiért egy ügyön kell dolgoznunk, az pedig egyértelmű, hogy olyankor semmi jót nem jelent. De más, ha egy asztalnál ülve próbálom magam beleképzelni munkája hétköznapjaiba, és más az, amikor a véres valóság tárul elém. És ahogy otthon, úgy e hátborzongató helyen is csak kímélni akarom, kímélni akartam attól, amitől egyébként nem lehet. Aminek helyszínelésével önként és dalolva adja át magát sötét gondolatoknak, én pedig asszisztálok hozzá. Mert most épp ez a munkám. Pedig mennyivel jobb lett volna a karjánál fogva kiráncigálni innen, valahova nagyon messzire.
Szinte láttam rajta, hogy mit kérdezett vissza azzal, ahogy rám nézett. Lesütöttem a szemeim. Tudhatta, hogy csak egy maroknyi esélyt akartam hagyni annak, hogy ez az egész nem a jéghideg valóság. Hogy talán van jobb alternatíva. Mégis, nem volt itt semmiféle álom, amiből felébredhettem volna.
- Nem leszel egyedül - bukott ki belőlem aztán. Mondatai baljósan csengtek. Készült valamire. Ismertem annyira, hogy tudjam, magára akarja vállalni az áldozat-szerepet. Vagy hogy azt akarják, majd ő sétáljon bele a csapdába. De meg kell értenie, hogy bár kulcsszerepet tölt be, mégis csapatjátékos. Szinte biztos, hogy nem leszek ott végig mellette, amíg felgöngyölíti az ügyet. De nem kell temetnie magát. Persze lehet, hogy csak hiú ábrándokban ringattam magam, mert fontos számomra.
Tanácstalanul vakargattam meg a tarkómat, mégis felhorkantam a kérdésén. Rossz embertől kérdezed... Pedig egyáltalán nem hangzott viccnek. Mégis ki vagyok én, hogy megmondjam a tutit? Egy egyszerű varázstárgyvizsgáló, jelen esetben.
- Ha a tárgyakból indulok ki, a feketepiacok megérnek egy kört - tettem csípőre a kezem, s indultam meg a helyiség másik irányába. - A Glock tehát a csigaevők felé visz minket, ha jól emlékszem. De még így is túl nagy a mozgásterünk... - ráztam meg a fejem idegesen. Utáltam, ha valamit úgy éreztem, hogy nem fejthetek meg, de ez most nagyon úgy hangzott. Nem is ezért küldtek ide.
- Ha viszont újból az útjuk elé kerülsz, és már úgy érzed, hogy közel vannak... néhány strapabíró aurort még kérj magad mellé a biztonság kedvéért - nyeltem egy nagyot, ahogy Tobi elé lépve rátettem a vállára a kezem, s egy amolyan ígérd meg nekem fejjel a szemébe néztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Soha nem volt a félmegoldások, a kompromisszumok híve a munka terén. Mikor még csak tanult, akkor is odatette magát, s most aurorként sincs ez másként. Ha dolgozik, akkor utolsó sejtje is az ügyre próbál hangolódni. S bár tudja, mennyire veszélyes ez számára, akkor se fogná vissza magát, ha tudná, hogyan kell. Martin aggodalma és védelmi kísérletei nem kerülik el a figyelmét, de őszintén sajnálja, hogy erre pazarolja energiáját - ezen túl azonban nem engedi gondolatai közé az érzést, ami ott kapar a szíve táján. Ahogy teljesen beengedni, úgy elűzni sem akarja, s bár tudja, hogy ez a köztes megoldás úgy nem tisztességes egy kapcsolatban, mint a munkájában, ebben az esetben két part között rekedve, bizonytalanul ácsorog. Elfogadni a felé nyújtott kezet vagy elutasítani. Az örökös válaszút felfüggesztve az időben.
Martin szavaira, ígéretére egy pillanatig lehunyja a szemeit, halkan sóhajt, szája azonban válaszra nyílik, mielőtt meggondolhatná magát.
- Ettől félek - elkerüli a tekintetét, inkább újra elfordul, a bizonyítékokat biztonságosabb bámulnia. Tudja, hogy Martin nem fogja annyiban hagyni a dolgot. De nem mártír ő, nem is próbál az lenni. Nincs meg benne a kamikazék önzetlensége, bátorsága. Azért teszi, mert másképp soha nem lenne nyugta. Ha nem jut el az ügy végére, ha nem állítja meg a tetteseket... akkor már inkább jöjjön bármi. De nem mások feláldozása árán. Persze tudja, hogy nem csak ő dolgozik itt, ez nem az egyszemélyes keresztes hadjárata, viszont mit ér azzal, ha hazahozza az eltűnt gyerekeket s közben elveszít másokat? Magát jokerként bedobja, ha ezzel nyerhet, de ez egykártyás győzelem lesz.

Mindketten tanácstalanok a következő lépést illetően, de jól sejti Martin, hogy a tárgyak megfelelő kiindulási pontok lesznek, akkor is, ha esetleg szándékosan hagyták itt őket. Bármilyen nyom megfelelő nyom, mert egyszer, legalább egyszer rátették ők is a lábukat.
- Ismerek valakit a feketepiacon - bólogat elmerülve a gondolataiban. Martin viszont folytatja, újra csak aggódni kezd érte, s ő felvont szemöldökkel végre felnéz rá.
- Egy hadsereg vonulása elijesztené a legfigyelmetlenebb bűnözőt is. - Még rendesen el se kezdett beszélni, már a fejét rázta válaszképp. Amiatt pedig, hogy kellenének mellé aurorok védelemre, épp csak egy kicsit érzi magát sértve. Nincsenek illúziói, tudja, hogy nem a legerősebb mágus, nincs semmiféle speciális képessége, s bár mindig fájlalta titkon, hogy az elemi mágia vagy bármi hasonló nem szorult belé, azért nem az a fajta ember, akit félteni kellene, ha pálca vagy akár lőfegyver van nála. Ez a következő lépés meg egyébként is jobb, ha diszkréten történik, nagy hűhó nélkül. Diszkrét pedig tud lenni. Azután pedig, ha közeledni érezné magát, méginkább fontos, hogy egyedül legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Pillantásom szomorú volt, ajkam mégis mosolyra húzódott. Úgy tűnt, mintha némi humor is szorult volna belé, pedig valószínűleg nagyon nem annak szánta a mondatát. Hasonló válaszra számítottam, és mégis majdnem elnevettem magam rajta. Az a fene nagy makacsság, ami ha úgy tetszik, közös bennünk, mégis az én nézőpontomból elegáns tud maradni, mert sosem voltam olyan hülye, hogy fogjam magam, besétáljak az ingoványba, és kihúzott háttal süllyedjek el benne, netán még szalutáljak is hozzá. Nem tagadom, gyakran forgolódom egy-egy álmatlan éjszakán az ágyamban fekve, és tűnődöm el azon, hogy vajon mennyire vagyok sikeres, elismert. Lassan közeleg az a harmincas szám. Azt mondják, változik akkor az ember. Kezdem azt érezni, hogy van benne valami, de legalább egy összegzést lefuttatok magamban, hogy vajon jó felé tartok-e. Tartok-e egyáltalán bárhová. Nem célom, hogy egyszer én legyek az osztályvezető a Minisztériumban. Szabad akarok lenni. Ahhoz igazából megtehetném, hogy ülök a pénzemen. Talán a terepmunka hiányzik. Nem ez a fajta persze. Inkább a szabad ég alatt, mint az erdő Kanadában, Nadine társaságában, vagy nélküle... Rég is volt. Utána meg ráhagytam Tobiasra, hogy gondoljon csak, amit akarjon. Úgyis tudta, hogy féltem őt.
- Képzeld, én is - vágtam vissza egykedvűen. Tudhatja jól, hiszen a tárgybűvölésügyin dolgozom már mióta, mellesleg hamarosan végzek átoktörés szakon, ahhoz meg nagy könnyebbség, ha szert tesz az ember fekete mágiával foglalkozó ismertségekre. Mindjárt más így megírni egy szakdolgozatot.
Megtorpantam. Egy lassú, mély lélegzetvétel után néztem rá újra, mintha az apja lettem volna. Az a szigorú fajta. Szikrázott a szemem, azonban észben tartottam, hogy munka közben voltunk. Ideges járkálásba kezdtem a helyiségben, tisztes távolságból kerülve ki a tárgyak fölött guggoló, vizsgálódó aurorokat. Őket korántsem érdekelte a mi bájcsevejünk. Nem sok dolgom maradt a teremben, de a biztonság kedvéért fejben újból végigfutottam minden lépésen, amolyan ellenőrzés gyanánt. De aztán újból a szavai jártak az eszemben, ezért visszaléptem hozzá.
- Ugyan ki beszélne itt hadseregről, amikor csak arról lenne szó, hogy néhány ember rajtad tartaná a szemét. Nyilván feltételezem, hogy a szálak mozgatója csak akkor fedi fel magát előtted, ha úgy érzi, sebezhető vagy, de csapdát még állíthattok neki - tapogattam meg a halántékomat ujjbegyemmel gúnyosan. Kissé ingerült voltam már, de azt hiszem a hely hozta ki belőlem. - Sajnos nem én vagyok a felettesed, de közbenjárhatok. Egyébként mit gondolsz, sétáljunk egyet? Talán a termen kívül is vannak még nyomok, amiket nem találtak meg eddig - titkos járat, a folyosón felejtett, törmelék alatt meglapuló aprócska tárgy, bármi. Úgy éreztem, egyre kevesebb szükség volt rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül