Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

– Jason – néz komolyan a másik szemeibe. – Ha bármelyikünk is neheztelne a másikra az elmúlt hét miatt, akkor most nem ülnénk itt – mosolyodik el szelíden. – Hosszú és nehéz hét volt, de ez nem jelenti azt, hogy ne akartam volna mindennap végén legalább egy ölelést tőled –már azzal is beérte volna bőven, most viszont nem így jött ki a lépés, hát majd legközelebb. Véleménye szerint nem ezen fog múlni a további, ha lesz valami.
– Mert aztán ti férfiak könnyebb esetek vagytok, nem? – neveti el magát halkan, figyelve arra, hogy ne zavarjon meg senkit. Ő még a saját bátyját is nehezen kezeli. Barátokkal el van, elszórakozik, elnevetgél, de az még sosem esett meg vele, hogy akinek már talán túlságosan is sok mindent elmondott a nyamvadt életéről, azzal kerüljön ilyen helyzetbe, mint most a vele szemben ülővel. Ez most más. Határozottan túlságosan sokat veszíthet, ha rossz helyre lép. Ő pedig ezt nem szeretné.
A rendelés leadása gördülékenyen megy, s hálát ad mindennek, hogy Jason nem közben veti oda a szót, amitől most elfelejt levegőt venni, nyelni és még azt is érzi, hogy tetőtől talpig elvörösödik. Hirtelen megszólalni sem tud, ezért csak félrepillant, majd újfent a másikra, aki előtt még egy steaket is képes lenne bevágni, ha arról van szó. S egyáltalán nem szégyellné a választást.
– Hmm, nem tudom.. Majd megkérdezem a képzeletbeli szőke herceget, hogy az napra elenged-e és nem randizna-e a képzeletbeli feleségével – ami az egészben vicces, hogy Zorka tényleg képes lefolytatni egy ilyen beszélgetést, anélkül, hogy innia kellene hozzá.
– Nagyidhoz? – rebegteti meg kissé zavartan a pilláit. Nem mintha, nem ismerné a Payne család jelentős hányadát már, de azért az idősebb generációval még nem sokszor volt alkalma összefutni. Sőt, talán soha. Ezért is néz annyira balgán és megilletődve néhány pillanat erejéig. –El tudsz engem képzelni kirakózni? –neveti el végül magát, ezzel lendülvén át azon, hogy látszólag nem nagydolog ez, hiszen Jason sem verejtékező homlokkal vezette fel az ötletet. – Szereti a sütit? Vihetnénk neki valami finomat – gondolkozik máris előre, ha már úgy tanították, hogy vendégségbe illik valamit vinni. – Vagy inkább a csokoládét szereti? – azt inkább nem kérdezi, hogy italt? Mert még a végén Payne őrültnek nézi, bár aztán ki tudja, lehet, hogy a nagyi nem vet meg egy jóféle bort, pezsgőt vagy valami ütősebbet. De azt be kell látnia szőkeségnek, hogy erős bemutatkozás lenne valami lőrével beállítani. – Úúú nem is – csap egy picikét az asztalra, mintha a világ legjobb ötlete támadta volna meg aprócska agysejtjeit. – Festhetnék neki valamit, mármint..  Izé.. – ugyan miért kellene a nagyinak egy Bánki Zorka féle festmény? Hova is gondol? – Mennyi idős is és szereti egyáltalán, ha kap valamit? –ez sem utolsó. Vannak olyanok, akik csak nyűgként élik meg azt, ha ajándékot visznek neki. Ő speciel rühelli a kis mütyüröket, amelyeket porfogónak lehet csak nevezni, aztán mégis mindig kap valakitől valami ilyesmit.
Aztán még mielőtt tovább pöröghetne ezen, szerencséjükre megérkezik az étel, amit kértek, s ez jelzi Zorkának, hogy most vegyen vissza egy kicsit. Ő pedig így is tesz. Meghúzza magát, mintha csak elszállna belőle valami szer hatása. Pedig ez még semmi.. Zorka magához képest tök nyugodt, s csoda, hogy még nem fordult le az asztal alá azok után, hogy Jason szépen artikuláltan azt hangoztatta, hogy imádja..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem voltam diák egyik varázslóiskolában sem, sajnos a pálcás mágia, ami alapfeltétel, számomra teljesen elérhetetlen. - Olyasmi dolog lehet ez, amin már nagyon régen túltette magát, mert nem hangzik elkeseredettnek; csak tényközlésként ejti el az információt, mely szerint - jelenleg Williamhez hasonlóan, ő sem fér hozzá ahhoz a varázslatfajtához, amellyel a mágiahasználók legtöbbje a legmagabiztosabb. Willnek csak tiltják egyelőre, illetve pálcája nincs - Maeve pedig sosem értett hozzá. Ezzel még csak nem is hazudik, Yez amennyire otthon van a rituális mágiák terén, a varázserejének semmilyen árnyalata nincs összhangban a pálcás varázslatokkal.
- Durva és sértő lenne azt mondani, hogy kvibli vagyok, de nem fogok rád pálcát fogni. - Most, hogy végez a pakolászással végre, odahúz az ágyhoz egy puha kárpittal bélelt széket és fáradtan leül.
- Ennyire elhagytad magad addigra, hogy nem is emlékszel? Mondjuk nem csodálom. - Gondosan elrendezett, lófarokba kötött haját kiengedi, talán most, hogy látja, vendége egyre jobb bőrben van, ő is mer egy kicsit lazítani.
- Mivel az egyik lábad eltört, csak rám támaszkodva tudtál felkelni és eltartott egy ideig, míg átjöttünk. - Fejével az átellenben lévő szófa felé biccent, melynek támlájára hanyagul odadobva az a hajdanán fejér kabát hever, amelyben William először megpillantotta. A ruhadarab alja sártól és kosztól mocskos és sötét, illetve főleg az egyik oldalon tele van maszatos vérfoltokkal a gallér és mellkasi részen.
- Régóta először sajnáltam, hogy nem értek a pálcás varázslatokhoz, hogy lebegtethessek valakit. De támogattam már magukat elhagyott, részeg férfiakat..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hidd el, azt is, aki nézi – nevetek halkan, de ez egy finom bók, nem bántó, nem tolakodó. - De ne érts félre, mert tényleg jól áll. Kiemeli a vöröset és fordítva – folytatom és fejezem be a gondolatot. Vannak pillantások, elkapok párat, amik éhesen vetülnek a nő felé, akik talán inkább azt a zöldet a padlón látnák és azt csodálnák, mi van alatta. Mellettem áll viszont és nem az a tipikus, kínos távolság, ahol még attól is fél az ember, hogy véletlen ér hozzá, nemhogy direkt. Mégsem másztam rá, így azonban mégis megóvom olyanoktól, akik kínos, de eléggé egyértelmű társalgással untatnák őt, vagy engem. Nem itt akarok felszedni bármit, nem mondom, nemet sem mondanék, azonban a műkedvelők nagy része üresfejű, újgazdag valaki, akik szeretnek kiöltözni, drága pezsgőt kortyolni és ezt társaságban, hogy mindenki lássa, megengedhetik maguknak. Közben képeket néznek, felük sem érti, mi van a képen, de elégedetten bólogatnak és minél drágább, annál jobban kell nekik. Ne értsen félre senki, nagyon jól tudom, hogy akadnak bőségesen olyanok, akik a gazdagság mellett tényleg értik is, hogy mit akarnak venni, de az ilyen kisebb, amatőr, bemutatkozó kiállításokra ők ritkábban térnek be. Inkább az előbbi a jellemző, még amikor pakoltam ki, odalépett hozzám valaki kísérője és magyarázott a modern csodákról. Nos, hajrá, alkossanak.
- Elhiszem – bólogatok. - Egy lány egyszer megkért, hogy legyek a modellje a portfólióhoz. Akkor éreztem hasonlót én is – emlékszem vissza, bár nem tudom, az ki lett-e állítva, vagy sem, elég volt a kamera egyik oldalán lenni. - De örülök, hogy nem ellenzed és nincs harag, hogy idehoztam őket. Meg téged. Rossz lenne, ha titokban alkottam volna és most tudnád meg, szerencsére azonban a kisbolt varázsa nem múlt el – nem tudom, hogy mire és mikor kérem még fel, de ameddig neki ez jó és nem kényelmetlen  vagy rossz kényszer, meg fogom tenni. Rajta kívül nemigen használok színeket, látni a többin is, így ameddig lehet, szükségem lesz a benne lobogó tűzbe. Talán egy festményemen ezt is érzékeltethetném. Különleges festék, módszer, de hirtelen felbukkan bennem. Talán a hajánál. Talán. Elteszem későbbre.
- Ugyan. Én köszönöm – veszem is el az italt, pontosabban kettőt. Egyet neki nyújtok, egy nálam marad, úgy állok meg ismét meg mellette. Felpillantok ahogy beszélni kezd, majd bólintok aprót.
- Igen. Az elsőnél még látni, hogy ez az első és nos, olyankor mindig izgul az ember, bármi is legyen az. Aztán szép lassan kinyíltál és… igen. Az utolsóra még minden beképzeltség nélkül is büszke vagyok – szusszanok egyet és aprót kortyolok. - Egyszer, ha egy negyedik is beleférne neked, ott már egyenesen parázslanál – mosolyodom el. Ez persze az ő döntése. - De ma igyunk erre a hármasra és rád, hogy rád találtam – emelem végül poharam egy koccintásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem pálcás mágus. A magyarázatra egyik, felszakadt szemöldöke felemelkedik cseppet. A legtöbb varázshasználó kényelmetlenül félrepillant vagy babrálni kezd egy ehhez hasonló információ hallatán, vannak, akik azonnal a sajnálatukat fejezik ki. William pedig szintén nem áll efelett: már-már élesen fürkésző szeme szapora pislogásba vált, az ujjaival a minisztériumi karkötő ezüstcsatját piszkálgatja, láthatóan meginogva egy kínzó balsejtelemben, ami kezdett eluralkodni rajta.
   -  Én nem... emlékszem...
Nem az első alkalom, hogy emlékezetkiesést szenved, bár általában a rum, ritkábban az epilepsziája tehető felelős ezért. Emiatt nem idegen az érzés számára, hogy a sikátor eseményeire könnyű köd telepszik, kezdve a verekedés részleteitől, egészen az azt követő cselekményekig. Az, hogy segítséggel, de ő jött volna idáig, végleg a homályba vész, hacsak...
A tekintete követi a biccentést a kabátra. Maszatos vérfoltok. Az övé, ki másé lenne? Igen - igen, mintha tényleg felrémlene ahogy felsegítik a sárból. Az idefelé vezető út, bizonytalan képek, az, ahogy az ágyba fekszik. Vörös haj.
Csodálatos, mire képes az emberi elme, hogy feldolgozza a kognitív disszonanciát.
   -  Ahhh... biztos csak bevertem a fejem. - belenyugvón sóhajt egyet. Oldalra fordítja a fejét, a hosszú, kibontott haj feketéllik a szobában - Egyedül laksz ebben a házban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Fázik, éjszaka van és éktelenül türelmetlen. Eleve napok óta stresszes a gyűrű miatt, bár az anyja azt mondta, eloltja majd ő ezt a tüzet, csak előtte még üvöltött vele egy sort a felelőtlenségéért és a fékezhetetlen nyelvéért. Mi van, ha az a nő - legyen akárki is- tényleg egy Krise? Mi van, ha nem blöffölt, és Adél most rúgott fel egy remek házassági lehetőséget? Magda magán kívül volt a haragtól, és hosszú idő óta ismét migrénes fejfájás kezdte kínozni azon a délutánon. Adél, az ő kis ketyegő óra lánya, aki bármely pillanatban előzetes bejelentés nélkül képes felrobbanni, másszor pedig úgy viselkedik, mint aki a legtisztább elméjű emberek egyike. Egyelőre fogalma sem volt az anyjának, hogy fogja elvarrni ezt a megbokrosodott szálat.
Ő maga nem aggódott ennyire: egyrészt dacból, mert csakazértsem, másrészt ő számított volna már aznap egy kulturált levélre, amiben felbontják az esküvőt, ha Madlenhez visszakerült a gyűrű. Semmi ilyen nem történt, így hát maradt, hogy körömrágva várja a végzet beteljesülését, ami eddig a napig sakkban tartja.
Will kellemesen későn futott be, és titkon reméli, nagyon hamar fog távozni, az udvariassági körök után mondjuk. Az úgy feljavítaná az amúgy pocsék hangulatát. Már a ruháiban sem bízhat ugyanis, a mellei zavaróan érzékenyek és egy leheletnyivel szűkebbé vált a melltartója. Kezd nagyon elege lenni az egész gyerek-témából. Megszabadul egy problémától, most meg jön több más!
A birtok ma tele van rokonokkal és családi barátokkal - Ily egy kisebb karácsonyi partyt rendezett, főleg a genetikai kutatóintézet elnökségi testületének tagjait, és a szűk családi kört meginvitálva, de így is cirka ötven főre rúg a résztvevők száma, plusz a személyzet. A hátsó kert már sötétbe borult, az idő morózus. Ónos esőt ígértek mára, inkább töltené bent az idejét a melengető kandalló közelében, mint idekint a kabátjába burkolózva, és még így is fázva.
- Will, miért rángattál ki ide? Nem beszélhettünk volna odabent? - Kifejezetten grumpy és látványosan húzza a száját, miközben összébb próbálja húzni magán a kabátot, vagy ha lehet, eggyé válni a szövettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igen. Amikor ruhát választok, sokszor nincs könnyű dolgom, mert a hajamhoz nem áll jól minden. Vannak színek, amiket szabályosan kerülnöm kell, hogy az összhatás ne legyen zavaró, mert olyankor én sem érzem jól magam.
Senki se hinné el, ha azt mondanám, hogy fogalmam sincs, hogyan kell megélni a nőiességét. Pedig ez az igazság. Fogalmam sincs. Nem volt mellettem stabil apa, akinek a hercegnője lehettem volna, majd férfi, akinek a szerelme. Egész eddigi életemben azt láttam, azt cselekedtem, amit anyutól tanultam, hogy egyedül vagyok a világban, és független nőként kell megállnom a helyem, olyan emberként, aki nem lehet gyenge. Ő is így élt, és most így élek én is. Titkon remélem csak, hogy Erika masszív jelleme segíti majd, hogy ő ne így végezze, mert bármennyire is erős vagyok, szeretnék gyenge lenni, de túl sok bennem a gát ahhoz, hogy ezt megcselekedjem.  
- Milyen volt a vászon másik oldalán lenni?
Én tudom, hogy milyen, viszont én sosem voltam festő, sosem tanultam vagy csináltam ezt a tevékenységet, ahhoz én racionálisabb ember vagyok, sokkal alacsonyabb képzelőerővel, mint ami szükséges ahhoz, hogy csodálatos képeket alkothassak. Szerintem nekem az a most népszerű számos kifestő lenne a legideálisabb, de még az sem, mert csak felidegesítene a sikertelenség.
- Dehogy, eszemben sem volt. Jó, egy kicsit zavarba hozott a tény, mert tudom, hogy vannak műkedvelők Bogolyfalván, vagyis, minden esély megvan rá, hogy valaki idesétálva meglátja a képeket, de a szívem szakadt volna meg, ha csak a sarokban porosodnának, mint, akik nem elég értékesek, hogy a falra kerüljenek.
Így hát bárki, aki erre jár, ismerős és ismeretlen megcsodálhatja a finom ecsetvonásokat, vagy a bőrömön pihenő millió szeplőt, melyek mintha önmagukban is öltöztetnének. Különleges védjegy ez, és szeretem. A kisboltra mosolygok, ott is szoktam, mindig, mikor eszembe jut, hogy hogyan is lépett oda hozzám. Vicces volt, de örömteli.
- Az utolsóra én is. Nagyon.
A gondolatra, hogy legyen egy negyedik is, halványan elpirulok, főleg a parázslás miatt. Tekintetem végigjár az első három képen, és lassan bólintok, miközben koccintok vele.
- Rendben van, legyen egy negyedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

 Egy utolsó korty a kihűlt kávéból, és már mennie is kell. Kész őrültek háza volt a szerkesztőségben. Karácsony itt, botrányok ott, és egyébként is, ki az a húsz ember, akik ilyen időben élőláncot alkotnak a minisztérium körül?
 Nem is kellene foglalkozniuk ezzel, ha nem akadályoznák a bejutást a minisztériumba. Nyilván vész szükségletben a miniszterek be tudnak menni hopp-porral, de kifejezetten kényelmetlen, ha egyszer már megérkeztek a főbejárathoz, mehetnek keresni egy kandallót, ami be van csatolva a hálózatba.
 Na meg persze még kényelmetlenebb az újságírónak kitennie a lábát a kényelmes és meleg szerkesztőségből, hogy aztán megjelenjen egy olyan tüntetésen, amiről csak azért érdemes tudósítani, mert a minisztérium elé szervezték.
 Felsóhajtott, és a sálat a nyaka köré csavarva fordult ki az utcán a térre, ahol a minisztérium bejárata található.
 - Na jó, kezdjünk bele - mérte végig a kissé esetlen tüntetést. Tényleg nem lehettek többen húsznál, és ez a szám egy ekkora épület előtt olyan jelentéktelennek tűnt, hogy inkább nevethetnékje lenne az embernek. Nehezen lehetett volna komolyan venni őket, ha nem használták volna ki a kiskaput, hogy a főbejárat muglik előtt elrejtett részét zárták le.
 - Szia, bocsi, Anna Weißling vagyok a Bagolyhírektől. Feltennék pár kérdést a tüntetésetekkel kapcsolatban... - kapta el az első embert, aki a közelében megjelent. Anna már vette is elő a füzetét és pennáját, hogy feljegyezze a legfontosabb dolgokat. Nem tervez hosszú cikket, maximum két flekknyi hossz. Többet nem is érdemel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Hónapok óta terveztük már ezt az eseményt. Ha nem az iskolában vagy a kocsmában voltam, akkor épp az utcán gyűjtöttem az aláírásokat. Sajnos kevesebben voltak akiket érdekelt, mint előre gondoltuk. Úgy tűnt a magyarok kevésbé állnak ki a saját ügyeikért, mint odahaza a mágusok. Pedig őszintén, a történelmük tanulmányozása után ennél nagyobb aktivitásra számítottam.
Végül mégis sikerült. Lassan léptünk a negyedik órába, egyre több mugli és mágus figyelmét magunkra irányítva. A varázstalanok azt hitték, hogy az épület emlékének megőrzése érdekében vagyunk ott, míg a valós ok ennél sokkal súlyosabb, a társadalmunkat érintő téma köré épült. Addig nem mentünk el, míg el nem értük, amit szerettünk volna, vagy az aurorok nem lépnek közbe. Valószínűleg a legtöbb embert ez állította meg, azonban rajtam már rég nem fogtak az ilyen fenyegetőzések.
Némán álltunk egymás kezét fogva, mikor egy vörös üstök bekúszott elém. Pont akire vártunk már egy ideje. Ha a demonstrációnk nem is lesz sikeres, az, hogy benne leszünk valamelyik újságban épp elég port fog kavarni ahhoz, hogy a legközelebbi kiállásunk már átütőbb legyen.
- Üdvözlöm, persze - válaszoltam egy bólintás mellett. Jobbomról Bálint felénk pillantott, felmérve mind a nőt, mind engem. Egy kacsintást küldtem felé, hogy biztosítsam, nem lesz gond.
- Nem én vagyok a szervező, de azt hiszem a legtöbb mindenre magam is tudok válaszolni - biztosítottam a nőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szótlan autóút az ismeretlen sofőrrel a karcosan hideg állomásról, ujjropogtatás kovácsoltvas kapuban, apró, fénylő tündérmanókkal díszített, karcsú jegenyefák. Fűszeres bor, kellemetlen, hűvös ölelés a langyos előtérben, atyai vállveregetés a Ház Urától. Adél ruhájának libbenése, az a csilingelő nevetés, erőltetett, elkalandozó félmosolyok. Omlós teasütemény az óriási karácsonyfa tövében, meg nem jegyzett nevek, átlátszó érdeklődés, összesúgások a háta mögött.
Ujjakat zsibbasztó hideg.
A magas ablakokon át kiömlő, meleg fény bevilágítja a hátsó kertet, hosszú árnyékokat festve a galagonyabokrok mögé. A murvás ösvények szélére itt-ott apró, mágikus gyertyákat tűztek, mintha apró koboldok lennének. Ő a kabátja zsebében melengeti a kezeit, a lánnyal szemben állva.
   -  Csak egyedül akartam maradni veled egy kicsit.
Adél ismételten agresszív viselkedésére a legjobb tudása szerint nem reagál. A Júliával folytatott beszélgetése nyomán rájött: eddig egyszer sem beszélt úgy a lánnyal, hogy annak a tekintetében ne gyúljon undor, a szavai pedig ne égnének megvetéstől. És lám: a kabátja alatt reszketve ismét úgy pillant rá.
   -  Meg akartam kérdezni, hogy még mindig bármennyire is komolyan gondolod-e ezt az egészet. Azt hittem, megegyeztünk valamiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

 Nem számított nagy ellenállásra, hiszen tény, hogy nekik is érdekük a hírverés. Hacsak persze nem ilyen mindenki-minket-bánt alapon tüntetnek. Nos, mondjuk úgy, hogy Annának már voltak rossz élményei ilyesmivel kapcsolatban...
 - Remek! A szervezővel is szeretnék majd beszélni, feltenni pár kérdést neki... - hagyott egy kis szünetet, hogy felmérje, vajon melyik tüntető lehet az ötletgazda. Talán a férfi, akire a nő éppen az előbb nézett. Igen, biztosan ő lesz az. - De ha már itt vagyok, akkor kellene egy résztvevő véleménye is.
 Már idefele jövet végig gondolta, milyen kérdéseket kellene majd feltennie. Nyilván nem lehet sokkal több, mint négy-öt kérdés, plusz a szervező. Ennyiből talán meg is fog tudni mindent. Talán egy miniszter reakciója sem ártana, de őket ráér később is megszólaltatni, nekik egyébként is kötelességük nyilatkozni, a tüntetők meg nem biztos, hogy egész nap itt lesznek majd.
 - Milyen célból vettétek körbe az épületet? Miért fontos a téma, amiért kijöttetek? - Nem sok transzparenst látott, de egynéhányon feltűnt egy-egy manó feje. Szóval megint valami felszabadítási mizéria. Na nem mintha Anna egyetértenek a 21. századi rabszolgasorssal! Szerinte sem lehet egy civilizált társadalomról beszélni, amíg manókat rabszolgaként tartanak házaknál, de belefáradt már abba a sok próbálkozásba, hogy valaha is meg lesz oldva a probléma. Az ő életében legalábbis nem biztos.
 - Miért éppen élőlánc és miért a minisztérium elé, akár a muglik szeme láttára? - Valószínűleg a varázstalanok semmit sem láttak a táblákon virító manófejekből, de ha már manók, akkor a muglikat igen ritkán szokták bevonni a vitába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Őszintén szólva örültem, hogy női újságírót küldtek ki a helyszínre. A férfiak hajlamosak voltak arra koncentrálni mennyire fiatal vagyok, hogy nézek ki, és mégis mi közöm van a politikához, minthogy igazán az adott üggyel foglalkoztak volna. Nem egyszer volt szerencsém olyanokhoz, akik rendes interjú helyett disznó megjegyzéseket tettek. Ami után természetesen én nem tudtam tartani a temperamentumomat, és az újságba végül annyi jelent meg, hogy milyen erőszakosak voltak a tüntetők. Éljen.
- Szerintem semmi akadálya - biztosítottam, és érdeklődve hallgattam az első kérdését. Nem kellett felkészülési idő, se egy pillanat gondolkodás. Pontosan tudtam, hogy miért vagyok ott, és hogy jót cselekszem ezzel.
- Sok tüntetés és demonstráció foglalkozott már a manók felszabadításával, de még egy sem foglalkozott igazán az ügy jogi hátterével. Mi az önrendelkezési jogot szeretnénk visszaadni ezeknek a lényeknek - jelentettem ki határozottan. A minisztériumi dolgozók közül páran felemelték a hangjukat, és pár káromkodást a fejünkhöz vágtak, de a társaim közül senki nem válaszolt. Közös megegyezés volt, hogy csak a normális kérdésekre válaszolunk, máskülönben némán tűrünk.
- Azzal, hogy az egyik mágusváros utcájára kivonulunk nem érünk el semmit. Az épületben dolgozóknak kell meghoznia az összes jogi döntést, többek között ezt is. Tehát adott, hogy hozzájuk kell eljutnunk. Úgy gondoltuk, ha bemegyünk az épületbe, az aurorok öt perc után kiürítenek minket. Ha más bejáratot próbálunk ellehetetleníteni, akkor törvényt szegünk. Ezzel a módszerrel eleget teszünk polgári kötelességeinknek, és közben felhívjuk a törvényhozóink figyelmét egy olyan problémára, amit sose vettek igazán komolyan... - feleltem meg a második kérdést is. Éreztem, ahogy a mellettem lévő férfi keze kicsit rászorít az enyémre. -... szerintem - tettem hozzá gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Az évek alatt már olyannyira érzéketlenné vált a családja csillogása iránt, hogy az egész karácsonyi dekor fakóságba hanyatlik számára. Defokuszált tekintettel bámul az egyik, tündérmanókkal feldíszített fára, csak hogy Will hangja kicsalogassa révületéből. Tekintete kutakodó, nem érti, miért szeretne egyedül maradni vele. De az is lehet, hogy nem kell különösebb feneket kerítenie a dolognak- indokok nélkül is jöhetnek ilyen megnyilvánulások, végül is össze fognak házasodni, vagy mi a szösz. Mindezek ellenére a napokban tartó állandó aggódás és pánik ott motoszkál az agya hátsó részében. Vajon tud a gyűrűről? Ha igen, miért nem szólt? Ha nem, hol a gyűrű? Nem juthat vissza Madlenhez.
- Hát... Itt vagyok. - Érződik az enyhe bizonytalanság a hangjában. Nem tud mit kezdeni a helyzettel. Azzal pedig végképp nem, ami ezután elhangzik. A szemében némi félelem, de még inkább gyanakvás és értetlenség ébred.
- Miféle kérdés ez? Természetesen komolyan gondolom. Mindketten betartjuk a magunk egyezségét, és idővel mindenki megy a maga dolgára a saját pénzével. - Enyhén türelmetlenül tekint fel a nálánál jóval magasabb és masszívabb férfira. - Mi ez az egész, Will? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

 Jogi háttere... - jegyezte le a pergamenjére gyorsan. Ha valaki azt mondja, a gyógyítók írása kiolvashatatlan, nem látta még az újságírókat jegyzetelni. Talán be kellene fektetnie végre egy Pulitzer pennába is. Egy-két módosító bűbáj, és máris személyre szabhatja azt.
 - Mi jelent az önrendelkezési jog? Hogyan változtatna ez a manók helyzetén? - Tényleg elképzelni nem tudta, hogy felszabadítás nélkül, hogyan lehet önrendelkezési jogot adni a manóknak. Ez már feltételez egyfajta szabadságot, nem igaz? Vagy ez is korlátozott lenne, mint minden más a manók esetében?
 Bólogatott, miközben szorgosan jegyzetelte a hallottakat. Igen, logikus ez a helyszín így, bár ha a miniszterek nagyon akarják, még mindig elvihetnék őket az aurorok. Elvégre, akadályozzák a miniszterek munkáját azzal, hogy megnehezítik a bejutást az épületbe, vagyis a munkahelyükre.
 - Nem félnek attól, hogy kockáztatják a muglik előtti lelepleződést azzal, hogy pont ide szervezték a tüntetést? - Egy-két hangos bekiabálás a miniszterek részéről csak Anna rosszalló pillantását váltotta ki. Gyűlölte, ha tiszteletlenül bánnak vele, vagy az interjúalanyával. A legtöbben azt hiszik, érinthetetlenek, pedig pont nekik vannak a legtöbb takargatnivalójuk.
 - Mit várnak magától a tüntetéstől? Milyen eredményben reménykednek? - tette fel a következő kérdését. Naivok lennének, hogyha ettől a húsz embertől azt várnák, majd megváltoztatják a törvénykezést egy olyan témában, ami a legtöbb port kavarta az elmúlt évtizedekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#kalandozunk
#kezdődikaszünet
#oldtimesake
#Loki

Marinának be kellett vallania, hogy amióta kezd megbarátkozni ezzel a biszexuális léttel, azóta sokkal könnyebb volt önmagának lennie. Mármint Loki mellett mindig is az lehetett, de míg eddig az ilyen megjegyzéseit megtartotta magának, és hagyta, hogy a fiú önbizalma teljesen elszálljon, most már ő is beszállhatott a buliba.
- Bárki boldog lenne, ha beszállhatna harmadiknak két olyan gyönyörű ember mellé, mint mi - mosolygott magukon végigmutatja Mae. Kész főnyeremények voltak, el kellett ismernie mindenkinek. - De ha már témánál vagyunk, jelenleg inkább a férfiak vonzanak. Vagyis... pontosabban egy férfi - tűrt egy tincset a füle mögé zavarában a dán, és a saját vállára is feldobta a táskáját.
- Szünet előtt átmentem filmezni Fellner Ádámhoz. És hát... tudtad, hogy a filmezés a mugliknál egy nagyon jó módja a kezdeményezésnek? - vonta össze a szemöldökét Mae. Közben elindult a kis utca felé, amire mutattak. -Na mindegy. Még nem tudom abból mi lesz, még semmi hivatalos - legyintett a lány. Szerette az ilyeneket megosztani a haverjával. Már csak azért is, mert általában tök jól fel tudta nyitni a szemét. Túl naivan nézett mindig a szerelmi dolgok felé. Tisztára mint egy kisgyerek.
- Inkább mesélj, mi újság Kiscsibe téren? Vagy már más valaki van a radarodon? - érdeklődött egy huncut mosoly kíséretében. Még mindig tartotta, hogy a levitás lánnyal nagyon is jól kijönnének, és megérné akár egy párkapcsolatba is belebonyolódniuk, de semmiképpen nem döntött volna helyettük. Mind a kettőjük a haverja volt, és ez így volt jó.
- Nézd! Csináltassunk tetoválást - mutatott egy kis házacska felé, amin neon felirat hirdette a bent fellelhető szolgáltatást. - Ez a hely nagyon muglin néz ki - állapította meg, bár őszintén nem tudta milyen lehet egy mágus tetoválószalon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A halvány fényben lehetetlen, hogy felismerje a lány arcának apró rezdüléseit, de ha tenné, bizonyára akkor sem tudná dekódolni azokat. Az első három találkozásuk alkalmával még abban a hitben volt, a lehetőségeihez képest kiismerte a lányt: intelligens és ravasz, végeredményben azonban jóindulatú és józan, amiket vakon is értékelt benne. Később azonban rá kellett jönnie, ezek az elképzelései csak a vélákról benne élő sztereotípiákból fakadtak, Adélról pedig valójában szinte semmit sem tud. A bizonytalanságát sem érzi tehát, ahogy a hangja nyílt ellenségességből félelembe fordul.
   -  Rendben.
Látja, hogy fázik, hisz ő maga is - zsigerből pedig szeretné odaadni a kabátját neki. Nem feltétlen lovagiasságból, hanem, mert így lenne a helyes, a lány ugyanis hamarosan a felesége lesz. Mégis épp, hogy a tekintete elidőzik a vacogva összehúzott alakon.
   - Akkor mondd meg, hol a gyűrű?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Csend.
Az a fajta üresség telepszik meg közöttük, amit a világűr ismerhet csak. Hosszú perceknek tűnő másodpercekig nem mozdul, nem ad ki semmilyen hangot. Gondolkodik, és közben belül felbugyog benne a hányinger. Ezúttal nem a terhessége, hanem a hirtelen rátörő pánik okozza, kegyetlen erővel.
Tudja.
Most már ő is fájdalmasan tisztában van vele, hogy Will tudja. Elvitte hozzá az a szuka? Netán mástól jutott vissza hozzá? Madlen adta neki vissza? Nem, nem, az kizárt, akkor biztosan felbontotta volna már a vénasszony az eljegyzést, ugye? UGYE?
Hosszú, szaggatott, mély levegőt vesz. Még mindig nem szólal meg, csak öntudatlanul arrébb dülöngél a fény felé. Az arcán lágy bábjátékot űznek a tündérfények, szinte betegessé varázsolják az arcélét és a rózsákat a két orcáján. A vér csak úgy dübörög a szervezetében, hogy ellássa a méhében növekvő kis élősködőt.
Az agya kellemetlenül üres, miután végigpörgette a lehetőségeket a fejében. Akármi is történjen, nincs oka letagadni, ami történt. Még mindig meg tudja mutatni az emlékeit zárt ajtók mögött, ha megvádolnák hazugsággal.
- Elejtettem a karácsonyi vásárban. Aztán pedig az orrom előtt lopták el. - Még nem tereget ki minden részletet, de a szája belső felére ráharap. Érzi a seb fémes ízét; jóleső szusszanással konstatálja, hogy az ismerős, emlékek okozta düh enyhülni kezd a vér halvány ízével. Ugyanakkor az émelygése nem csillapodott semmit. Muszáj behunynia a szemét egy pillanatra, hogy erőt vegyen magán. Még jobban remeg, de már nem a hidegtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tudja, amit tudnia kell.
Most pedig azzal az elhatározással áll előtte, hogy ennek a beszélgetésnek két kimenetele lehet: vagy visszaadja neki az ékszert, amit a kabátja zsebében melengetett eddig, vagy helyben felbontja az eljegyzést és tizenöt perc múlva már a birtokon kívül lesz. Ezzel a döntéssel ébredt a Júlia mellett, ezzel szállt be az autóba és ezzel fogta kézen a lányt, hogy kihívja magával. Most találkoztak negyedjére, a karikagyűrűt még rá sem húzta, a viszony azonban már most annyira gennyes, hogy kész befejezni ezt a színjátékot vele.
Látja a tekintetének változását és az arca rezdülését a félhomályban, majd azt, hogy Adél hátrébb lép. Ő nem mozdul meg egészen addig, amíg a lány nem válaszol. Akkor is csak a vállait húzza feljebb fázósan.
Ellopták. A lélegzete fehér párát hagy, ahogy kifújja a levegőt.
   -  És úgy döntöttél, hogy erről ne szólsz nekem, mert...?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

- Talán kellett volna... Igen. - Minden csepp önuralmára szüksége van, hogy egyenletessé regulázza a hangját, megfelelően vegye a levegőt és ne túl keményen rakjon képzeletbeli pontot a mondatai végére. Hogy tárgyilagosnak hasson, de ne hidegnek és érdektelennek. Hogy racionálisnak tűnjön, ne erősködőnek és bizonygatónak. Nem mondhat se többet, se kevesebbet a tényeknél. Sokat fecsegni mindig halott ügyet jelent.
- Viszont én vesztettem el. A megtalálás felelőssége is az enyém, úgy gondolom. - Milyen nemesen hangzik. Kár, hogy Magda viszi ezt a szálat elsősorban és nem ő. Kár, hogy nem vetette rá magát arra a kis féregre, mikor megtehette volna. Most már késő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Most először tűnik a lány bizonytalannak, mintha sarokba szorították volna - ó, pedig a közelében sincs annak, hogy ezt megtegye. Nem is igazán érti a változás okát: Adél arca nem húzódik fölényes vigyorra, ha most találkoznának először, nem is feltételezné róla, hogy bármi, amit Júlia mesélt igaz. Hiszen csak tizenhét, ötlik fel benne ismét, csak egy ostoba kislány.
   -  Igen, reméltem, hogy ha elhagyod anyám gyűrűjét, lesz benned annyi, hogy szólsz róla. Mit hittél, hogy nem fog feltűnni?
A Júliáva való találkozása másnapján őszintén számított Adél üzenetére, valójában bármire, amiben legalább elhinti neki, hogy az ékszernek nyoma veszett. Leginkább emiatt nem kereste fel ő maga, úgy érezte, adhat neki egy esélyt a helyzet gerinces tisztázására. Azon az estén kimondhatatlanul dühös volt erre a kis kurvára, legszívesebben megrázta volna, ez másnapra azonban csak bosszantó ellenérzéssé szelídült benne.
Az üzenet azonban nem érkezett meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak bólint, igen az anyámé, miért, ez számít? Ő még nem döntötte el, benne bármit megváltoztat-e a tény. Őszintén és szívből szerette a szüleit, a hiányukon valójában aai napig nincs túl. Az ékszer azonban talán az, ami a legkevésbé emlékeztetni az édesanyjára. Gyermekként sokat forgatta, a kezébe adták, hogy megnyugodjon, most, ahogy a zsebében rászorít, fel tudná idézni minden apró, fényes kő alakját és azt, ahogy megcsillan rajtuk a fény. Érzelmileg azonban kevésbé kötődik hozzá, mint a többi, hétköznapi tárgyához, amik a lakásán hagyott dobozokból kerültek elő. A barna, kockás takarója, régi képeslapok, összefirkált füzetek, kifogyott tollak.
Ismét szusszan egyet, a lány vonásait fürkészve. Valami... valami egészen biztosan nincs rendben. Adél más. Ellenállásra, cinikus marakodásra, konkrét vitára számított, az ellen vértezte fel magát. Helyette azonban egy tizenéves megszeppenésével találkozott. Kelletlenül megforgatja a szemét, a kezét kihúzza a zsebéből. A gyűrű a távoli fényben csillan meg a tenyerén, amikor kinyújtja felé.
   -  Tisztázni akarok veled valamit. Én tisztelni foglak téged, amíg te is engem. Te nem fogsz a barátaimmal még egyszer úgy beszélni, ahogy vele beszéltél, vagy ha igen, legközelebb kirázom a fogaidat a helyéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

- Hmmm? - A barátaival... A mijeivel? Azzal a kis akasztanivaló gyíkkal? Hiszen jól viselkedett eddig, de miért, miért muszáj előhúzni belőle fenyegetésekkel az idegtépő, cinikus picsát?
- Szóval az a kis fojtani való, mocskos tolvaj hozzád tartozik. - És ím, megjelenik a valószínűleg Júlia által is körvonalazott undorító vigyor. Megnedvesíti az ajkait a nyelve hegyével, miközben megingatja a fejét.
- Tényleg azt gondolod, hogy szó nélkül hagynám, hogy egy ujjal is hozzám érj? - Mordul fel a torka mélyéből, mintha valami vadállat lenne, pedig se animágiája, se egyéb, állatokhoz fűződő jó tulajdonsága nincs, csak ő maga egy hisztérikus vadorzó, ha elpattan az agya. A vigyor is szinte azonnal leolvad az arcáról. Erőviszonyokat tekintve nyilvánvalóan Will lenne túlsúlyban jelenleg bármely helyzetben, de ez nem jelenti azt, hogy ne próbálná kikaparni a férfi szemeit, ha az tényleg be akarná váltani a fenyegetését.
Ha volna rendes önuralma, ráült volna a szájára. Nincs ilyesmije.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A fojtani való, mocskos tolvaj.
Az ujjai ismét ráfonódnak a gyűrűre, ami után a lány nem mozdul, a keze visszahull az oldala mellé. És íme... Adél szemébe látja, ahogy ismét visszaköltözik az a mérgező tűz, amit legutóbb látott. A tiszta undor. Az a felsőbbrendű, gőgös arckifejezés.
Tényleg azt gondolod, hogy szó nélkül hagynám, hogy egy ujjal is hozzám érj?
Szinte látni véli a pillanatot, amikor Adél felismeri, mekkora taktikai baklövést vétett; azonban, már rég késő. A hangsúly: ez az, ami ledobja az agyáról a láncot. Az aranyvérű kis ribanc. Gyűlöletes, másrészt rémesen izgató, ahogy a törékeny kislány beleáll a fenyegetésébe - pont úgy, ahogy szereti. És pontosan úgy, ahogy most, ebben a pillanatban, itt a  hátsó kertben állva ezt nem fogja elviselni tőle. Pillanatok töredéke, amíg az arckifejezése megváltozik, tekintete elsötétül, az agya pedig egészen kiürül. A gyűrű körül ökölbe szorult kezének alkarja taszít egyet a lányon, egyetlen lendülettel borítva őt hátra az ösvényen át formára nyírt, alacsony bokrok közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Ideje sincs meglepődni jóformán, mert az események túl gyorsan követik egymást: egy másodpercre rávillan a tekintete Will arcára, még épp elkapja, ahogy megváltozik az a borzasztóan izgató arc, és már repül is hátra a szúrós bokrok közé össze-vissza vágva a kezeit és az arcát. Egy abszolút ronda nyekkenéssel ér földet, még a ruhája is megsínyli: felhasad a combja mentén egészen az alsóneműig, ahogy megpróbál feltápászkodni lángoló tekintettel.
- MEGÖ -
- Jézusom, drágám, jól vagy? - A semmiből villámgyorsan mellette terem Magda, ujjai szakszerűen tapadnak Adél eljárni készülő szájára. Nyilvánvalóan követte az eseményeket. Magda szinte mindig megneszeli, ha baj van készülőben; ez most is így történt, mikor látta a fiatalokat távozni a hátsó kert irányába. Hallott minden egyes szót és magában eldöntötte, hogy ha Will nem lökött volna egy kifejezetten finomat a lányán, ő maga adott volna két jókora anyai pofont a gyerekének később. Nem elég, hogy Adél elvesztette a jegygyűrűjét, még Williamnél is kellett kikössön, és szégyenszemre a lánya meg kiprovokálta ezt az atrocitást is.
Az arca feszült, mosolyra sem akarja húzni a száját most, annyira haragszik az egy szem lányára.
- Menj és cserélj ruhát, drágám. És szedd magad rendbe. Na gyorsan gyorsan! -
- Mégis hogy képzeled, hogy-
- Adél! - Magda hanghordozásában benne van, hogy ha még egy szót szól Adél, ő maga üti meg itt helyben.

Fogait csikorgatva mered Willre villámokat szóró szemekkel. Remeg az állkapcsa a dühtől, az arca egészen állatias indulatokat közvetít, és a szeme vörösbe fordul át, tiszta jeleként a zaklatottságának. Azonban nem mer szembeszállni sem az anyjával, sem... sem... Szaporán szedi a levegőt. A düh mellett most már tiszta félelem is csillan a szemében. Sosem emelt rá kezet még idegen férfi. Soha. Megremegő ajakkal fordul meg a sarkán és szelel el gyakorlatilag az oldalajtó felé, hogy minél láthatatlanabbul osonjon fel a szobájába végrehajtani az anyja parancsait.

Magda ezzel szemben beinvitálja Willt, mintha mi sem történt volna, és ha odabent lesznek, biztos a kezébe nyom majd egy üveg italt, hogy legalább pár órára eltörölhessék ezt az újabb, undorító incidenst, amit ismét csak Adél okozott. Kezd a migrénje kiújulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden annyira gyorsan történik. Az ő agyára fekete köd borul, Adél hátraesik, a drága ruha pedig elszakad a bokrok között. Indulattal lép közelebb: most meg fogja ütni, de istentelenül megveri, az ujjai a fehér torkára fonódnak majd, a gyűrűt beletömi a szájába, majd pedig végig fogja nézni, ahogy könnyezve, öklendezve felköhögi azt. Mi több, elvégre provokálta ez a vélafatty, le fogja tépni róla a ruhát a hidegben, megalázza, ha kell, hiszen azt akarja ez a kis robanc.
Aztán valami történik. Ő megtorpan a mozdulattal, az anyai kéz a lányára fonódik, őt pedig hűvös rémület fagyasztja mozdulatlanná. Feltételes szabadlábra helyezésének nem meglepő szabálya az erőszakos cselekményekkel szembeni zéró tolerancia; nem csak varázslattal, hanem fizikaila is. A homályban is látja, hogy a karcolások mentén vér serken, ő pedig tudja, hogy a következő útja a Mecsekbe vezet majd.
Újabb öt év. Újabb öt elbaszott év emiatt a lány miatt - hát megérte ez? Ha nem lenne elég sötét hozzá, látható lenne, ahogy az arca pár árnyalatot sápad, miközben bizonytalanul hátrébb lép, ostobán nézve, ahogy Magda felsegíti a dühtől remegő lányt.
Ha mindkettőt elhallgattatná most, még megúszhatná.
Az ujjai erősebben szorulnak össze a gyűrűn.

Végül azonban... Magda oldalán a meleg sárga fényekkel megvilágított előtérbe kerül vissza. Az elhaladó pincér ezüsttálcájáról egy pohár whisky kerül elhűlt ujjai közé, egy közelebb lépő férfi a kabátja után nyúl, hogy lesegítse róla. Ő ekkor rázza fel magát szinte riadt kábulatából.
   -  Nem - rekedt szava egyszerre szól a férfinek és Magdának, akivel szembe fordul - Nekem ez nem kell. Ő nem kell. A lány teljesen elmebeteg, én ebből nem kérek. Hazamegyek, felejtsetek el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Magda felé fordítja a fejét, de nem mond semmit a kirohanásra egyelőre. A hallba kiszűrődik a vidám csevegés zaja a tágas nappaliból. A hozzájuk lépő inas úgy áll ott, mint egy szobor, de Magda hamar elküldi inkább egy italért ezúttal a saját részére. Ismét visszafordul a teljesen érthetően kiborult Williamhez.
- Megértelek. Adél nem... könnyű eset, ez tagadhatatlan. - Közben finoman, alig érve Willhez, elkezdi kalauzolni bentebb, a könyvtárszoba felé.
- A lányom gyerekkora óta... kicsit izgatottabb a többieknél. Ez mostanában hangsúlyosabbá vált, mióta... nos, ezt nem akartuk feltétlen kiteregetni, de... lépnünk kellett, nehogy az ujja köré csavarja az egyik tanára. - Színpadiasan sóhajt, miközben kinyitja Will előtt a könyvtárszoba ajtaját és betessékeli magukat, amennyiben a férfi hajlandó követni őt egészen eddig. Nagyon ügyel rá, hogy ne zavarja a személyes terét túlzó érintéssel, mi több, azon felül, hogy az elején a könyökénél fogva egy picit irányba állítja, hozzá sem ér. Érzi, hogy pengeélen táncolnak.
Rámutat az egyik fotelre a dohányzóasztal mellett, és amennyiben William elfogadja, helyet foglal vele szemben.
- Az eset igen kínos. - Folytatja a történet kibontását. - A bűbájtan tanára a Beauxbatonsból... illetlenül közeledett felé, és sokáig nem tudtunk róla. Adél még kislány, nézz rá, azt se tudja, mi a szerelem, de azt gondolja, megválthatja a világot és övé a legszebb szerelem a földkerekségen. Az ilyen fiatal lányokkal a legnehezebb, mert nem látnak a saját szemellenzőjüktől. Kénytelenek voltunk lépni a férjemmel és kiragadni abból a toxikus környezetből. - Hagyja megrándulni az arcát, mintha az egész történet emléke is mélyen felzaklatná.
- Adél még mindig szerelmes abba a férfiba, de nyilvánvalóan nem engedhetjük, hogy kihasználják a lányunkat anyagi haszonszerzés céljából. - Végre komolyra vált az arckifejezése. - Ha választanom kell, hogy egy felkapaszkodó, a lányomat esélyesen zsarolásra használó emberhez, vagy hozzád adom Adélt, akkor nem kérdés, hogy rád esik a választásom. Csak annyit kérek, hogy aludj erre még egyet. Igen, vannak negatív tulajdonságai, de kinek nincsenek? Sajnos azt tanulta meg leghamarabb, hogyan kell feleselni és ezt nem tudtam kinevelni belőle. Ez az én anyai mulasztásom. Viszont felnőttek vagyunk mind, még ő is, ha nem is úgy viselkedik. Senki... nem fog megszólni téged, ha teszem azt... másutt is találsz boldogságot. Nem csak egy jól elrendezett házasságon belül. Adél makulátlanul teljesíti a társasági elvárásainkat, és fiatal, lehetnek gyermekeitek. De senki nem kötelez benneteket a boldogtalanságra, William. -  Szusszanva engedi ki a levegőt. Magda jelenleg fél. Fél, hogy William tényleg felbontaná a házasságot, és akkor el kell mondja a férjének a lányuk feltételezhető terhességét. És nem akar belegondolni, milyen mély lesz a szakadék, amibe ez a botrány belelökné őket pár lábbal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A dühtől mélyeket lélegezve, dermedten áll a nővel szemben. Magda mindig nyájas, anyai odaadással fordult felé, és bár pontosan tudja, hogy ez az aranyvérű nők manipulációjának része, hagyja magát elmerülni benne. Jelenleg az egyetlen oka annak, hogy nem hagyja a poharát az ablakpárkányon és tűnik el az éjszakában, a nő: az érintésére nem rezzen össze, készségesen, bár továbbra is feszülten követi a lépteit. Az agyában egymást kergetik meglódult gondolatai: a tiszta megvetés, ami most először fogalmazódott meg benne a menyasszonyával szemben, mellette az undor generálta, bizarr izgalom.
Az a dög.
A könyvtárszoba hűvösebb levegője és maróan hirtelen csöndje hat rá józanítóul, az ajtó kizárja az összejövetel harsány hangjait. Most először érzi, hogy mennyire rámelegedett a kabátja, mégsem veszi le azt, mitha csak menetkész lenne, feszülten ül le a bőr kanapéra. Az itala érintetlenül billen meg a kezében, ahogy zárkózottan, szabad balját a zsebébe süllyesztve hátradől.
Magda pedig beszél. A hangja megnyugtató, meleg de tárgyilagos - és ez az, ami csöndre inti a gondolatait, a figyelmét pedig tényleg a nőre fókuszálja. A tekintete nyíltan ellenségesből valamelyest érdeklődőbbre vált, a feje is oldalra billen cseppet, ahogy a magyarázatot hallgatja. Egy tanár. Egy botrány. A botrány - hát ez az a feszültség, amit érzett, amikor először találkoztak Budapesten. A kapkodó szervezés. Magda Adélra vetett, szigorú pillantásai, amikor azt hitték, ő nem látja.
Hiszen még csak egy gyerek.
Keserűen kortyol bele az italba.
   -  Adél gyűlöl engem - válaszol kisvártatva, a poharat billegtetve az ujjai között - Tudtam, hogy valami nincs rendben, azt hittem, csak nem ismer. Én sem ismerem őt. De legalább tudom, hogy van oka utálni, mert én vagyok az idegen, aki elszakítja őt attól, akit azt hiszi, hogy szeret. Ez... csodás. - a végét leginkább magának mondja, egy szórakozott horkantással - Én megígértem neki, hogy egy ujjal sem fogok hozzáérni, de úgy viselkedik velem, mintha szembeköptem volna. Így legalább világos, miért. És az is, hogy miért választottatok engem. Mert nem volt más választásotok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Minden rezdülést, minden potenciális visszajelzést árgus szemekkel les. El kell rejtenie a fürkésző tekintetét ugyan egy adag mímelt idegesség, csalódottság mögé, amit a lánya körüli 'botrány' fölött érez, de legalább ennek leple alatt érezhet egy kortynyi megnyugvást, amint Will vállaiban mintha enyhülni látszana a feszültség, tán még az arcvonásai is összeszedettebbé válnak. Nem állja meg egy anyai félmosoly nélkül.
- Nem téged gyűlöl. Minket. Kivetíti rád? Abszolút, de nem a személyed ellen irányul, hanem ellenem, és a férjem ellen, de főként Ilyát érinti. Adél azt hiszi, nem szereti őt az apja, ami teljes képtelenség. A férjem rajong a lányunkért, de korán megfogadta, hogy nem fogja engedni bármiféle botrány kifakadását körülöttünk. Ilya keményen kell fogja Adélt, hogy ne döntsön mindannyiunkat bele a szakadékba. A lányom lázadása... - Itt megáll egy pillanatra, mélázóan feltekint a könyvtárszobájuk ékére, a faliszőttes családfára. Ott van rajta Adél, Dominik, Ilya, de még Zója és a gyermekei is felkerültek. Sőt, Adél mellett ott egy üres, szőtt köröcske, Williamre várva.- ... felér egy öngyilkos merénylettel. Egyrészt valóban nincs választásunk. - Magda szándékosan ad igazat Williamnek, teljesen tudatosan emeli jobb pozícióba őt mint magukat.- Másrészt te idősebb vagy nála. Kell mellé a ráció. Te is láttad, mennyire lehetetlen tud lenni. Óh, természetesen nem történt semmi az imént. Ebben megegyezhetünk, gondolom? - Felemelkedik a fotelből, és még utoljára kecsesen ráteszi a kezét Will kabátba burkolt vállára, hogy együttérzően megszorítsa, amolyan nőiesen.
- Várd meg a férjem, kérlek. Beszélni szeretne veled. És... gondom lesz rá, hogy többé ilyen ne forduljon elő. Remélem, számíthatok a kedvező válaszodra, ha átgondoltad a dolgot. - Hacsak William nem tartóztatja fel, akkor valóban magára hagyja az amfiteátrum méretekkel bíró könyvtár ezen helyiségében, hogy beküldje Ilyát maga helyett. Megtette, amit anyaként és manipulatív nőszemélyként megtehetett: átfabrikálta a lánya csúfos hódítási kísérletét áldozati szerepkörre. Innentől csak William hajlandóságában bízhatnak, és talán a Krise család beleszólásában, de az biztos, hogy a lányát ezért még előveszi ma este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Túlságosan vad vagyok. Önnek olyan nő kell, aki nyugodt, türelmes és kitűnő abban, hogy szemet hunyjon kihágásai felett. Erre én teljes mértékben alkalmatlan vagyok - akár mondhatnánk azt is, hogy önmagát sérti meg ezen szavaival, ám a valóság messze áll ettől. Abigél nem válik rosszabb emberré azzal, hogy nem rendelkezik azon erényekkel, melyekkel más igen. Helyette kapott mást, talán jobbat, talán rosszabbat, de semmiképp sem lesz jelentéktelenebb. Ami azt illeti, többre értékeli a ravaszságot, a függetlenséget és az öntudatosságot, nem is beszélve arról, hogy az érvényesüléshez elengedhetetlen a manipuláció, legalábbis mai napság.
- Bevallom, nem is hallottam még róla - műveletlen lenne tán? Nem valószínű, egyszerűen csak neki másfajta tanmese jutott, sokkal hercegnősebb és sokkal bugyutább, amiket aztán a valóság kegyetlensége rendre szilánkokra tört. Ki hisz ma már Hamupipőkében vagy Csipkerózsikában? Sem hercegek fehér lovon, sem hercegnők csillogó ruhában nincsenek, a gonoszok pedig soha, de soha nem nyerik el méltó büntetésüket. - És mi tetszik bennem magának annyira? - szája széle apró, némiképp magabiztos mosolyba húzódik, s évődőn teszi fel kérdését. Oh, ha tudná, hogy mennyi minden vonzza és taszítja egyszerre, ha látná azt a tüzet, amelyet még önmaga előtt is tagad... Ki tudja, talán ezúttal a nő is érzi azt, amit kellene, ami tökéletes alapja lehetne egy mindent felperzselő szerelemnek, vágynak, házasságnak, azt azonban, amire most készül, nem teheti meg Ballay-val. Erkölcs? Kedvesség? Jóhiszem? Nem feltétlenül erényei a nőnek, mégis, ha erre gondol, hogy tönkreteszi és kisemmizi a férfit, meg kell rázza magát. Nem tenné meg. Vele nem.
- A végzete akarok lenni, Benedek. De nem most. Küzdjön meg értem - tekintetét a férfiéba fúrja, ajkai enyhén elnyílnak, a vágy járja át testét. Most és azonnal akarja magának Őt és a mindent, ám tartása sokkal erősebb annál, minthogy pár édes szónak higgyen. Szegény, reménytelenül dobbanó szíve hullik alá, s törik ripityára a tudattól, hogy az ő szerelmük sohasem teljesülhet be.
A lóhoz lépve finoman kezdi cirógatni, beszél hozzá, dédelgeti, becézi. Az állat jószerével megérzi a gyengédséget, mellyel felé fordulnak, s nem mutat kifogást az ellen, hogy a nő felüljön hátára. Anélkül sohasem érünk állathoz, hogy ezen a bemutatkozón túl ne esnénk, s mivel Abigél gyakorlott lovas - igaz nem szárnyaslovon -, elemi késztetés az, hogy az állat közelébe férkőzzön. Felülve rá finoman paskolja meg az unikornist, majd kihúzza magát: akárha nyeregbe született volna. Emberemlékezet óta nem dobta le magáról négylábú, s ami azt illeti, minden bizonnyal nem is ma fogja. Meghallva a férfi reakcióját, tekintete rárebben, s ezúttal az arcán ívelő mosoly se nem fennhéjázó, se nem magabiztos. Valami egészen más rejlik mögötte, valami megfejthetetlen, valami különleges, olyan ez, amit nem minden férfi tudhat magáénak. Mire ezt az információt feldolgozhatná, Abigél finoman elindul az unikornissal, hogy megtehessen vele pár kört. A lenyugvó nap fényében egészen éterinek hat, ahogy kecsesen, egyenes háttal, lengedező hajtincsekkel és a szabadság különös mámorával lovagol körbe. Az eddigi cserfes, kacér lány tovatűnik, s helyét egy kellemes, finom, törékeny nő veszi át, aki a rengeteg gondot levetve magáról végre valahára az, ami mindig is akart lenni. Szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Itt az idő hát, hogy megtudjuk, fiú-e vagy lány. A család jól fogadta a tényt, hogy újabb tag érkezik, és Verénát magát, akárcsak Erika férjét, mert, hogy időközben egy gyors váláson, közös felügyelettel, és egy esküvőn is túl vagyunk, elfogadták. Az új férj gyereket is hozott a házasságba, de gondolkoznak sajátban, szóval mostanra már az utánpótlást gyártjuk a kviddics csapathoz. Ahogy azt már korábban is mondtam, az élet szép, és teljesen nyugalomba telik. Nincs harag, semmi rossz érzés, és reményeim szerint az is, aki csendesebb, jól érzi magát ebben az igen hangos kolóniában. A lányok végül úgy döntöttek, hogy szeretnék a szobákat, és több időt töltenének itt, így már nekiálltunk a felső szint beépítésének. Három gyerekszoba, egy vendégszoba, két fürdő. Nem lesznek nagyon nagy szobák, de kényelmesen elfér majd mindenki. Mi lent maradunk, ők fent.
- Szerintem ezek a bézses-barnás színek nem rosszak, semleges, de mégis barátságos. Jó fiúnak is meg lánynak is.
Persze, azt beszéltük, hogy majd az ultrahang határozza meg, hogy milyen lesz a szoba elrendezése, viszont véleményem szerint a túl fehér nagyon steril, én inkább faszínű bútorokban gondolkoznék, hogy a gyerek ne azt érezze, hogy állandó kórházi körülmények között van. Persze nem feltétlenül kellene a színmintákkal foglalkoznom itt, de mivel most van rá időm a felújítás közepén, így, amíg az orvosra várunk, teljesen ideális kihasználnom ezt az időt.
- Mintában gondolkozol a falon? Lehetne valami állatos.
Igen, az ember pont ebben a pózban akar erről beszélgetni, minden bizonnyal. Nem. De ez láthatóan az én érzékenységi szintemet még nem üti meg. Praktikusság, hasznos időtöltés. Édes Merlinre mondom, ennek az embernek még kell némi érzékenyítés.