Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elvetemült húsz évesként az ember nem gondolkodik azon, hogy benne van a pakliban, esetlegesen, hogyha felnő, akkor bizony találkozhat azokkal az emberekkel, akik akkor a mindennapjai részei voltak. Maradjunk annyiban, hogy velem is ugyanezt történt. A férfi felhívott, időpontot egyeztettünk, majd a neve tudása nélkül - biztos elhangzott, de hogy nem emlékeztem rá, az is biztos - tettük le a telefont. Ennek okán történhetett meg, hogy ahogy Vera bevezette az irodába a férfit, szemöldököm került az égbe, a döbbenet ült ki arcomra, azonban hamar váltotta fel a hitetlen nevetés, ahogy felálltam székemből. A felismerés villámcsapásként ért, mert ugye húsz évesként nem gondolkodsz a régen történteken, azóta pedig annyi idő eltelt, hogy el is felejted, erre itt áll az irodádban puccba vágva. Hamar lerendeztük azt, amiért jött, jöhettek a nosztalgikus - valahol igencsak zavarba ejtő (már akinek) - pillanatok átbeszélése, ami odáig vezetett, hogy újabb találkozót beszéltünk meg a régi szép idők emlékére.
Lábaimat az asztal alatt kinyújtva terpesztem szét, fejemet kissé hátra biccentve lögybölöm whiskymet a pohárban, amíg Ruben visszaér. Homályos emlékeim vannak arról, amik akkor történtek, fiatalok voltunk és rohadtul elvetemültek, mintha nem lenne holnap, és valószínűleg el is hittük, hogy nincs, mert a következményekkel nem számolva mentünk bele minden baromságba, amit lehet már kétszer átgondolnánk. Talán ezért volt meglepő, ahogy Ruben belibbent az irodába egy teljesen új ember képében, mint ahogy én megismertem és ahogy útjaink is elváltak egymástól. A sors fintora, hogy egy ilyen kisvárosban találkozunk ismét, de ha a lehetőség már itt van, akkor nem fogom elszalasztani. Még Reina is büszke volt rám, amiért nem kellett rugdosnia, hanem elindultam magamtól.
- Ch - esnek barnáim Rubenre. - Ez akkor sem volt akadály, ahogy most sem az - viszonzom a vigyort, csak én egy visszafogott kacsintást is megengedek mellé, ahogy poharamat koccintom övének. Az biztos, hogy semmit nem változott az eddigiek alapján, bár, ki tudja? Lehet csak engem tisztel meg az emlékekre azzal az oldalával, amit megismertem. - Kösz a meghívást, rám fér egy jó ivászat - vigyoromból lesz mosoly, mielőtt folytatnám. - És ja, rohadt váratlan volt. Elárulhatnád mit keresel itt, valahogy nem illesz az ország összképébe - ahogy emelem poharamat emelem el arról mutatóujjamat, hogy végig mutassak rajta, majd aprót kortyoljak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vajon a múlt meddig szeretné azt a csúnya játékot űzni, hogy személyek formájában fel-felbukkan az életemben? Olyan időszakokat idéz fel egy-egy újonnan feltűnt ember, amit azt hittem, hogy örökre magam mögött hagytam, abban a városban, amit évekig nevezhettem otthonomnak. Soha nem menekültem a múltam elől, minden tettemért vállaltam és vállalnám a felelősséget a mai napig - milyen képmutató vagy. Olyan hirtelen hal el az aprócska sugallat, mint ahogy felbukkan, így a múlt képei vehetik át ismét a helyét. Csalóka kérés, hiszen a múlt akkor és ott bukkan fel, amikor nem szégyelli, és eddig nagyon úgy tűnik, hogy az én múltamnak nincs szégyenérzete. Ahogy akkoriban, mikor az előttem ülővel boldogítottuk a londoniakat, nekem sem volt. Változnak az idők, immár teljes pompámban ülhetek előtte, olyanként, aki össze sem hasonlítható az akkori énemmel, pedig… már akkor tudtam, hogy mi akarok lenni. És mi leszek.
Kényelembe helyezi magát, így van időm végig mérni. Nem kellemetlen, szinte már észrevétlen mozdulat, ahogy aranyló barnáim járnak egyszer fel s le rajta. Teljesen más ember. Formáltak rajta az évek, de azt a vigyort, ami ismét arcát ékesíti, még mindig letörölném onnan, ahogy anno is tettem volna. Rendben, legalább ebben változott. - Ha alkalmam van rá, szeretem most is nagyobb kanállal habzsolni azt, amire lehetőségem van - emelem barnáimat a plafonra a kacsintás után. Ruben akkor is azon emberek közé tartozott, akiknek felesleges volt hazudni. Megtanultam a hazugság hiteles előadásmódját, így szemrebbenés nélkül hitetem el veled, hogy te ölted meg azt a nőt, nem pedig a véres ruhás férfi, aki melletted áll, de vele miért tenném? Életem legcsúnyább korszakába csöppent bele, újat pedig aligha tudok neki mutatni.
Fejemet ingatom a megállapításra, ahogy tekintetem esik vissza rá. Nem csűröm és csavarom, nem megyek bele jobban. Nem azért jöttem el, hogy a munkámról beszéljek, elég időt tölt ki a mindennapjaimból, hogy egy ilyen alkalommal kellően hagyjam figyelmen kívül. Ahogy érdemli. - Hihetetlen, hogy üzleti ügy miatt telepedtél meg valahol, mert azt mondták - nevetgélek egy sort. - Rád sem ismerek, Weiss. Megöregedtél volna? - kérdőn rebben meg szemöldököm a pohár mögött, aprót kortyolok, miközben a poharat veszem el ajkaim elől vigyorom csak szélesedik. Megforgatom szemeimet. Még, hogy én nem illek a képbe, kérlek…
- A húgom ide szeretett volna jönni tovább tanulni, szóval eleget tettem a kérésének. A Bagolykő teljesen megfelelt az elvárásainak, így… - emelem fel kissé karjaimat és mutatok körbe. - Most itt vagyunk, bár megmondom az őszintét nehezen szokok hozzá ahhoz, hogy mindenki leszólít és beszélget velem, mintha évek óta itt lennék. Ez valami különös, magyar szokás lehet? - látszólag merengek el a kérdésen, ám pillanatokon belül zizzen tekintetem a pultosra és emelem meg felé üres poharamat. Elbűvölő mosollyal mutogatom neki, hogy egy üveggel legyen szíves, majd fordulok vissza Ruben felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Franc sem tudja, hogy komolyan gondolta-e egyébként akkor és itt az egészet, azonban ez engem egyáltalán nem tántorított el attól, hogy megkeressem, megbeszéljem vele a részleteket, majd közöljem Reinával, hogy randi cuccot kell keresnünk. Ennyi volt. A lány úgy rontott be a gardróbba, mint annak a rendje, ki sem robbantottam onnan addig, amíg meg nem találta a tökéletes szerelést, amiben - szerinte - megjelenhetek egy randevún. Nem mondtam el kivel és miért, semmit nem mondtam neki, hiszen még én sem tudom, hogy mégis hogyan kellene hozzáállnom ehhez az egészhez.
Egyetlen kikötést kaptam tőle: ne a városban. Vállat vonva tettem eleget a kérésének, és nem is kellett sokáig gondolkodnom azon, hogy hol találkozzunk. Logikusnak tűnt, ha már Pécsen futottunk össze először, és egyetemre is oda jár, akkor a legegyszerűbb a városban. A Bagolyvár tökéletes döntésnek bizonyul, talán még túlzásnak is hathat majd a lánynak, mint első randi, de Reina kikötötte: adjam meg a módját. Mosolyogva intézem az asztalfoglalást, és amíg a nő intézi a többit, barnáim vándorolnak karórámra. Már biztosan megérkezett, így miután biztosítottam a nőt, hogy megfelel az asztal a teraszon - hiszen gyönyörű a kilátás onnan a városra - futólépésben mászom meg a lépcsőket, hogy kitárjam az ajtót.
- Esetleg, ha a partnere nem érkezett meg időben, szívesen helyettesíteném - mosolyodom el szemtelenül Norina felé. Amint rám pillant szólalok meg újra. - Szia, remélem nem várattalak meg nagyon. Elintéztem az asztalunkat - lépek kijjebb, hogy közelebb léphessek hozzá, majd mérjem végig. - Egész jól nézel ki - mosolyomból lesz vigyor, majd nevetek fel halkan, hogy az ajtót kitárva engedjem magam elé. Ideje lenne elkezdeni rendesen ezt a randit is. Amint Norina belép előttem követem, majd óvatosan hátára teszem kezemet, hogy a terasz felé irányítsam, miközben ellépek mögüle, hogy széles mosollyal fogjak kezet egy ismerőssel, intsek egy másiknak, mosolyogjak a harmadikra. Lehet mégsem volt jó ötlet, de a teraszon sokkalta nyugodtabb minden, ahol az asztalunk vár teljes pompájában. Mosolyogva mutatok végig rajta, majd húzom ki neki a széket, hogy végül én is helyet foglaljak. - Kielégítettem az igényeidet? Legalább minimálisan? - bár nem tűnik sekélyesnek a nő, de soha nem árt, ha húzhatom kicsit az agyát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bírom a váratlan találkozásokat, főleg olyan emberekkel, akiket még bírtam is anno. Leginkább az olyanokkal történő találkozásokat preferálom én is, mint a legtöbb ember. Egy kis nosztalgia soha nem árt, már csak azért sem, mert Ruben ugyanolyan elvetemült volt - ha nem elvetemültebb -, mint én. Van miről beszélnünk, van mit felemlegetnünk, amik igenis a kellemes témákba sorolhatóak, még, ha valaki nem is szívesen hallgatná őket. Vagy nem szívesen mesélném el neki. A húgom az utóbbiba tartozik. Nem kell tudnia, hogy a bátyja mikre nem adta a fejét, amikor egyetemre járt.
- Jó, figyelj, ha szeretnéd, akkor eljátszom neked a komoly és humortalan ügyvédet. Napi szinten kell szerepet játszanom, most is menne - sajnos vagy nem sajnos, de erről is szól az ügyvéd lét. Meginoghatatlannak kell tűnnöd minden alkalommal, határozottságot kell sugallnod, bizonyos esetekben, még ha azt a szíveden is viseled, érdektelennek kell lenned, mert megkövetelik tőled. Nincs helye érzelmeknek, ha azt az ügyfél nem kívánja úgy, márpedig az én ügyfélkörömben kevés olyan van, aki megköveteli tőlem az érzelgősséget.
- Őszintén szólva, valamikor hiányzik a londoni pörgés. Vagy a new yorki, szóval megértelek - merengek el mosolyogva pár pillanatig. Semmi nem fogható ahhoz, amikor mindegy melyik órában mész ki nappal vagy éjszaka, de az élet zajlik, mintha az idő nem is számítana senkinek. Ez a pörgés tartott életben, amiről önként mondtam le, hogy Reinának jó legyen. Biztos vagyok abban, hogy megérte. - A gyönyörű jellemednek, annak! - nevetek fel jóízűen. - Bár meg kell hagyni, valóban komolyodtál, és tudod hova dugd fel az öregséged - nevetek tovább, majd állok neki ecsetelni a nagyon izgalmas történetet arról, hogy hogyan kerültem ide. Kicsi ez a világ. Talán túlságosan is kicsi, de éppen most nem bánom annyira. Legalább egy ismerőst már sikerült összeszednem, ami nem is rossz arány.
- Van híre az iskolának is - ingatom meg fejemet. - Reina el akarta hagyni az országot is, miután a szüleinket meggyilkolták. Tudod… nincs több elvárás az aranyvérű lány felé, így a lehető legmesszebb akart jönni - vonom meg vállamat. Arcom érzelemmentes, nem véletlen. Nincsenek bennem különösebb érzelmek immár aziránt, hogy a szüleinket elvesztettük. Anyám halálát nehezen ugyan, de végül sikerült elfogadnom, míg Maximilian sorsa sosem hagyott még ennyire hidegen. - Aha, akkor ezek szerint a para nézésedet nem engedted el. Az már régebben is ment, tovább fejlesztetted? Lehet nekem is ezt kéne bevetnem, ha az elbűvölő mosolyom bevonzz mindenkit - vigyorodom el szélesen, majd töltöm újra immár az üvegből poharamat, amit pillanatok alatt hoztak az asztalunkhoz, és iszok egy apró kortyot.
- Csak örülni fog, hogy leittam magam a picsába, mert legalább kimozdultam otthonról - nyammogok kicsit. - Nem viccelek, csoda, hogy a lakásból nem rugdosott már ki, mielőtt indultam volna - rázom meg fejemet hitetlenül, miközben halkan eresztem ki a nevetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha az ember randira készül, akaratlan lesz izgatott. Fogalmam sincs miért, de egyfajta izgalom bennem is van, még akkor is, ha egyelőre nem tudom hogy álljak ehhez az egészhez. Izgatott vagyok, kicsit fenntartásokkal vagyok az egész felé, erre, amikor meglát annyit mondd, hogy na basszus. Azért erre senki nem számít, amikor a randi kezdetén meglátja a partnerét, de kezdeti megszeppenésem után halkan engedem ki a nevetést. Rendben, felfogom egy bóknak, hogy utána ne is legyek rest bókolni neki, amit végül nem egy na basszussal viszonoz, hanem szavakba is önti. Amint túllépünk a “kötelező” körökön, kedvesen tessékelem beljebb, mert reményeim szerint nem a hely előtt szeretnénk eltölteni az elkövetkezendő pár órát. Féloldalas mosollyal lépkedem Norina mögött, mindössze egyetlen kézfogásnyi időre hagyom magára, amíg egy ügyfelemet kellően köszöntöm. Eleinte túlzásnak éreztem a Reina által kiválasztott szettet, azonban kicsit tovább latolgattam magamban a dolgokat és rájöttem: fontos a megjelenés, ha olyan helyre megyek, ahol napi szinten fordulnak meg ügyfeleim, így olykor én is.
Mosolyogva ülök le Norinával szemben, majd veszem el a pincértől a bor- és étlapot, hogy az előzőt azonnal fel is csapjam. Végül bele sem kukkantok, csak leteszem kinyitva magam elé, felkönyökölök rá, ahogy hallgatom Norinát egyre szélesedő mosollyal ajkaimon. Mit ne mondjak, egyelőre úgy tűnik nem szégyellős. - Meg kell hagyni, elég sok szempontnak kell megfelelni, hogy valaki lenyűgözzön - de nem vagyok rest ahhoz, hogy viszonozzam a sokat sejtető mosolyt. Nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára randin, talán még tinédzser éveimben utoljára, ami meg nem is nevezhető igazán annak, hiszen Maximilian szervezte le az aranyvérű lánnyal. Lényegében azt sem tudom, hogy mit csinálok, mert sosem volt olyan, hogy velem meghívassák magukat, vagy én jussak el odáig, hogy elhívjam őket, mindig megakadtam az egyéjszakásoknál. Nem mondom, hogy ez változni fog, de semminek nem vagyok az elrontója.
- Esetleg nem is gondoltad komolyan? Ez elég sok mindent megváltoztat. Van egy gyorsétterem nem messze innen, gyalog nagyjából huszonöt perc, élvezheted addig a város látványát - vigyorodom el szemtelenül, miközben jobbra libben hüvelykujjam, ahol nagyjából a gyorsétterem helyezkedik el alattunk. - Mit mondhatnék? Tele vagyok meglepetésekkel - igazítom meg felsőbbségesen ingem gallérját, hogy tizedmásodpercekkel később üljek rendesen és mosolyogjak a nőre. - Vagy? - sandítok fel a borlapból Norinára. - Én nem fogom helyetted befejezni a mondatot - vigyorodom el, majd kezdem el fürkészni újra a lehetőségeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tisztában vagyok azzal - mondjuk nem is nehéz, miután közölte velem az első beszélgetésünk alkalmával -, hogy nem nézek ki rosszul, sőt. Azonban ez sosem szállt az agyamba, az teljesen távol állna tőlem, és az, hogy tisztában is vagyok az adottságaimmal, soha nem volt kétélű penge. Azonban az már komolyan zavarba ejtő, hogy Norina mennyire feszült, mert lerí róla. Van szemem, előszeretettel is használom, így igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból, hogy ne érezze magát kellemetlenül, lényegében csak magamat adom, de nem könnyíti meg, amikor hangjából sugárzik a feszültség. Mégis kedves mosollyal ajkaimon, teljes figyelmemet neki szentelve hallgatom szavait.
- Szóval ezek a nem nagy elvárások? Akkor milyenek a nagyok? - vigyorodom el szemtelenül. Igen, még mindig tartom, hogy egyáltalán nem sekélyes, így levettem a pénzre irányuló poént, bár éppenséggel annak a kritériumnak is megfelelnék, ahogy a felsorolásból - a visszajelzések alapján - az összesnek szintén. Vigyorom szélesedik, míg Norina felnevet, figyelmemet nem kerüli el, hogy hajába túr. Fejemet ingatom meg aprón a mozdulatsorra, hogy mosolyom ismét vigyorrá váljon. Tenyerembe támasztom arcomat, ahogy a feltett kérdésre próbálja megtalálni a választ, de csak bizonytalanságot kapok tőle.
- Nem baj - mosolyodom el. - Majd kiderül, hogy komolyan gondoltad-e - hangom kedvesen cseng, nem szeretném vele azt éreztetni, hogy én most bármit is sürgetnék, vagy a vacsora után az a minimum, hogy szétteszi nekem a lábát a mosdóban, miközben én sem nagyon tudom mi folyik most itt, mindössze sodródom az árral. - Jobbnak látom tisztázni, hogy elsődlegesen te hívtál el engem. Én csak pontosítottam - szélesen vigyorodom el felé ismét, hogy egy mosollyá szelídüljön. - Engem nem zavar, hogy elhívtál, végül is… a gyerekkel még ráérünk, azt beszéltük, ha emlékeim nem csalnak - nevetek fel halkan. Feltett szándékom oldani a feszültséget, ami a nőben van, talán már oldódott is egy keveset, de nem mondanám az igazinak egyelőre. - Kötve hiszem, azonban én szeretem megadni a dolgok módját, még ha nem is elvárás - kacsintok rá, hogy barnáim essenek vissza a borlapra és mindössze felsandítva közöljem vele álláspontomat arra, hogy megijesztette-e a gyorsétterem avagy sem. Nevetésére pillantok fel ismét, fél kezembe veszem a borlapot, hogy az asztalra eresszem lezser mozdulattal, azonban még mindig tartva azt, ahogy hátradől.
- Ennyire fontos ez? - biccentem oldalra kicsit fejemet, ahogy ő, csak én a másik oldalra, miközben fürkészem arcát egy könnyed mosollyal. - A folyosós köszöngetéseket leszámítva ez a második, hogy találkozunk. Nem fogok szerelmet vallani, ha erre irányult a kérdés - nevetek fel halkan, majd pillantok az asztalunkhoz lépő pincérre.
- Norina? - pillantok vacsora partneremre, hogy adja le az italrendelést ő, majd amint megtörténik csukom össze a borlapot és nyújtom a jól ismert pincérnek, miközben megszólalok. - A szokásos vörösborból, kérlek, mellé egy mentes víz. Köszönöm - adom át neki a borlapot, majd fordulok vissza Norina felé mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Reina szerint az egyik legnagyobb erényem, és legjobb tulajdonságom, hogy minden helyzetben meg tudom őrizni a nyugodtságomat. Ez akkor jön a legjobban, amikor pasikról beszél nekem, amikor fontos ügyfeleket várok, és bármennyire is izgulok a végkimenetel miatt: nem mutatom. Ennek több oka is van. Úgy gondolom, hogy azért, mert én izgulok valamin, a másiknak még nem kell, márpedig, ha ügyvédként mutatom ki izgatottságomat, akkor annak nem lehet jó vége, így az évek során tökéletesre fejlesztettem a képességemet, melynek hála elhiszik az emberek, hogy nyugodt vagyok. És bár most sincs ez másképp, hiszen valóban az vagyok, mégis van bennem egy alap izgalom. Főleg, hogyha így mér végig, ráadásul nem is diszkréten teszi, ami csak mosolyom szélesedését eredményezi. Semmi mást. Túl sok minden volt abban a mosolyban, hogy több időt szenteljek neki annál, minthogy elfogadom: megtörtént.
- Akkor legközelebb a levegőben hagyom, ha ennyire rám akarod kenni - nevetek fel halkan, majd forgatom meg szemeimet látványosan, hogy egyértelmű legyen mennyire nem jön be ez az oda-vissza dolog. Remélem érezhető volt a szarkazmus. Itt ülhetnénk napestig, dobálva egymásnak a labdát, valószínűleg akkor sem vergődnénk zöldágra azzal, hogy ki hívott el végső soron kit. Nem mintha számítana. Plusz szerencsére az emlékeim tényleg nem csalnak, így nem kell holnaputánra apukává avanzsálódnom, ami azért igencsak megkönnyebbüléssel tölt el, ahogy az is, hogy üsse kő, de megfelel ez az étterem is a gyors helyett. Folyamatos mosollyal ajkaimon hallgatom, majd fejemet csóválva nevetek fel.
- Nem adunk lejjebb, mi? - mérsékelem nevetésemet, hiszen folytatja, én pedig tényleg minden figyelmemet a nőnek szentelem. Barnáim fürkészik arcát, miközben beszél, aprót bólintok minden szavánál, hogy tudja, még nem vesztett el. - Részemről - vonom meg vállamat kicsit, ahogy választ adok a kérdésre, majd hallgatom tovább. Elgondolkodva dőlök hátra a széken, ujjaim dobolnak az asztalon párszor, majd állnak meg azonnal. - Te tényleg ennyi kérdéssel a fejedben ültél eddig itt? Nem semmi - mosolyodom el kedvesen. - Mi lenne akkor, ha ezeket mind elengednéd, és csak élveznéd az estét? Szerintem annyira nem bonyolult dolog ez, mint amennyire tartasz tőle - lágyan csengő hangom csúszik be kettőnk közé, és bár határozott vagyok, mégsem sértő. Soha nem ültem le enni valakivel ennyi kérdéssel a fejemben, mindegy, hogy az éppen komolyra is fordulhatott volna, vagy egyszerűen ügyfél ült velem szemben. Folytatnám, amikor berobban a pincér, így felpillantok rá, leadjuk a rendelést, és haladnék tovább még az előző gondolatmenet vonalán, amikor vezetéknevem csendül fel. Apró mosolyt küldök Norina felé, majd komolyodom el azonnal, ahogy a férfi odaér. Felállva fogok vele kezet, kisugárzásom tizedmásodpercek alatt változik meg, miközben a férfi szavaira figyelek, hiszen ügyvéd vagyok. Neki mindig és mindenhol. Bólogatva hallgatom, miközben kezemet eresztem vissza az asztalra, hogy lesandítsak rá, amikor megérzem rajta az érintést. Önuralmam olyankor a legmagasabb, amikor ügyfél van velem szemben, így gond nélkül fogom vissza a mosolyomat, amikor a férfi végre lepillant. Tovább beszél, türelmesen várom meg a végét, miközben bocsánatkérően szorítok rá a nő ujjaira, ahogy lesandítok rá, végül vissza ügyfelemre. - Remekül hangzik, alig várom az ismételt közös munkát, azonban, ha most megbocsátasz, nem éppen a megfelelő időben találtál meg - határozott, mégis tisztelettudó hangot ütök meg, ahogy fordítom fejemet Norina felé, a férfi követi fejem irányát, majd mintha az előbb nem nézett volna a nőre szeppen meg. Képmutató fasz. Sűrű bocsánatkérések közepette fogunk kezet ismét, majd távozik. Pár pillanatig nézem a hátát, majd ülök vissza, hogy hajamba túrjak és ismét az eddigi Reece-ként üljek Norina előtt. - Bocs - mosolyodom el bocsánatkérően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elképzelni nem tudom, hogy eddig mégis hogy tartotta magában ezeket. Bennem is felmerült a kérdés legelőször, amikor a buliban meghívatta magát, hogy akkor ez valóban randi-e, vagy csak a koktélok hatására tört fel belőle, és komolytalan, de végül is rá kellett jönnöm: a tényen nem változtat. Elhangzott, én pedig nem is voltam rest eleget tenni a kérésnek, de hogy ilyen szinten gondolkodjam el az egészen, totális időpocsékolásnak vélem. Mert nem mindegy? Ha randi, akkor legyen az, ha nem, akkor nem, de ez sem változtat semmin azon, hogy akkor és ott is jól éreztük magunkat, és éppenséggel most sem panaszkodhatom a társaságra, azon kívül, hogy Norina zavara egyértelmű. Éppen reagálnék is arra, hogy mit élvez, mert még a szőkét is bedobja nekem, aminek hatására lesz széles vigyor arcomon, de pofátlan módon zavarnak meg minket. Igyekszem a lehető leggyorsabban lezavarni az egészet, hogy egy bocsánatkérés mellett üljek vissza Norinával szembe, kezét elengedve. Természetesen. Mosolyogva, végül felnevetve fogadom a választ. Ügyvéd feleség, mi?
- Ha megbocsátasz, még kicsit visszatérnék az előző témára - kapom el Norina tekintetét, amiben lehetetlen észrevenni a játékosságot. Ahhoz képest, hogy mégis mennyire zavarban volt az elején, most mégis van ideje flörtölgetni. Avagy ez valami olyan játék, amihez én kevés vagyok? - Szóval csak élvezd, és ne gondold túl. Ha randi, ha nem, akkor is lehet jó. A csaj pedig megtalált megint - ingatom meg fejemet nem tetszően, de egyelőre nem mondok többet, mert a pincér lép asztalunkhoz. A poharat azonnal kezembe fogva mosolygok szélesen Norinára. A kérdésre bólintok egy aprót, majd várom meg, hogy kortyoljon, így én is megcselekszem, majd vigyorodom el szélesen. - Látom a borokkal nem lesz gond, ha ügyvéd feleség leszel - lögybölöm meg a pohárban a vöröset, majd teszem az asztalra mosolyogva. Érezhetően lett nyugodtabb a nő, ami engem elégedettséggel tölt el, bármennyire nem értem, mégis mire fel volt benne ekkora idegeskedés. Nyugodtan és türelemmel hallgatom a rövidke summázást, ami engem takar, majd nevetek fel a végén.
- Remek az ízlésem, ha a borokat nézzük - kacsintok rá szemtelenül. - Nem tudom mit mondhatnék, mert gondolom nem az önéletrajzomat szeretnéd hallani - kortyolok még egy aprót. Annál rosszabb nincs, mint amikor a randipartnered a születésétől fogva áll neki ecsetelni az életét. - Londonból költöztem ide nemrég a húgommal, aki a Bagolykőben tanul. Igen, ott is születtünk mindketten - tisztázom le gyorsan kedves mosollyal. - Remélem tudod, hogy én még annyit sem tudok rólad, mint te rólam. A nevedet is azért tudom, mert a jövendőbelimnek mutatkoztál be - rebben meg szemöldököm. - Ezen igazán változtathatnánk - pillantok komoly arccal, de jelentőségteljesen Norinára, hiszen így van, és részemről ez egyáltalán nem helyénvaló. - Kezdjük az elején. Mit tanulsz az egyetemen? - mert még ezt sem tudom. Mindenről beszélgettünk abban a buliban, csak éppen olyanokról nem, amiknek köszönhetően jobban megismerhettük volna a másikat. Kevesebb alkohollal talán sikeresen abszolváljuk az ismerkedős fázist.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Norina nevetése késztet egy széles mosolyra, ahogy hajamba túrok. Oké, egyébként a csaj nem csak egyszer talált meg azóta, de komolyan értékelem a kitartását, lehet a végén még a derekamat is beadom neki, hogy legalább kicsit meglegyen a lehetősége annak, hogy kiábrándul. Ami egyenlő a lehetetlennel, de amondó vagyok, előbb vagy utóbb mindent meg kell próbálni. - Nos… - ingatom fejemet, majd fordítom a plafon felé, ahogy elgondolkodom, miközben jobb kezem ujjai dobolnak párat az asztalon. - Először előadáson kért tollat, rá pár napra ismét elhívott kajálni, majd közölte, ha az sok, akkor egy kávé beleférne-e? - idézem vissza az ominózus esetet. - Szóval a kávéig jutottunk, amit még mindig nem ejtettünk meg, bár ez az én saram - húzom el számat, majd biccentem előre fejemet, hogy elkapjam Norina tekintetét széles mosollyal ajkaimon, amiből halk nevetés lesz. Kedvelem, hogy nem teketóriázik, a szemkontaktust nem megszakítva válaszolok végül a feltett kérdésre. - Meglátjuk megérdemled-e - viszonzom a mosolyt, ami az ő ajkán is ékeskedik, majd kortyolok aprót a borból, mielőtt mesélni kezdenék azokról a dolgokról, amik egyáltalán nem érdekesek, de igazat kell adnom Norinának abban, hogy valahol el kell kezdeni az ismeretséget. És egyelőre, mindegy hányszor találkoztunk, a nevünkön aligha tudtunk egymásról mást, úgyhogy egy infómorzsát elejtve terelem el azonnal magamról a szót a nőre, aki pedig készségesen válaszol.
- Igazán érdekes szakot választottál. Miért pont ez? Mármint biztos van valami különösebb oka, hogy a varázslények irányába orientálódsz - kortyolok aprót poharamból le sem véve a nőről tekintetem. Meg-megrebbenő szemöldökkel hallgatom tovább, meglepően mélyen megy bele a dolgokba, talán olyat is elmondd, amit nem feltétlen lenne szükséges, vagy nem is akarna, azonban már mindegy. Halvány mosollyal arcomon figyelek, barnáimat le sem veszem arcáról, még akkor sem, amikor lesüti a tekintetét és jön a feketeleves. Nem szólok közbe, türelmesen várom meg, amíg ismét rám néz, hogy válaszolhassak. - Részvétem - billentem előre fejemet lehunyt szemekkel, majd figyelek rá ismét. Egy szülő elvesztése soha nem egyszerű, és a legnagyobb szomorúságunkra tudok vele valóban együtt érezni. Rosszallóan csóválom meg fejemet, mert őszintén szólva igencsak értékelem, hogy Norina nem hagyja, hogy a szomorú információ okán lelaposodjon a beszélgetés. Halkan nevetek fel egy apró korty után. - Az átlagos nem mindig unalmas - mosolyodom el szélesen. - Versenyeztél? Ez igazán jól hangzik. Milyen sportágban? - kérdezek vissza azonnal. - Vágyak és célok? Az egyiket megcselekedtem már, ügyvéd vagyok, a másik még folyamatban van. Negyedéves vagyok pedagógián, de sikerült bejutnom a Bagolykőbe, mint gyakorlótanár, így csak remélem, hogy amint végzek, rendesen is oktathatok - billegtetem fejemet kicsit. Kiiszom az utolsó kortyot, végül intve a pincérnek pillantok Norinára, hogy rendeljen még valamit, ha szeretne az evés előtt. Kinyitva csúsztatom a nő elé az étlapot, hiszen én ugyanazt fogom kérni, mint mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Miután itt végeztem veled, megyek hozzá - bólintok egyet komolyan, pedig szavaim egyáltalán nem azok. Nagyon, de nagyon érdekel Norina reakciója, még ha kissé gonosznak is érzem magam, de nem bírom ki, halkan nevetek fel. - Vicceltem. Fogalmam sincs, azt mondta, majd keres és egyeztetünk - nemtörődöm stílusban vonom meg vállaimat, ami teljesen meg is állja a helyét, mert valóban nem érdekel különösebben a dolog. Egy kávé még nem a világ vége, ahogy a bulin is kedvességből bocsátkoztam bele a beszélgetésbe. Nem gondoltam volna, hogy a vége az lesz, hogy a közös életünket tervezi a lány, bár meg kell hagyni, hogy egész imponáló, hogy ennyire megfogtam. Bizonyos kereteken belül.
- Hm… - dobolok párat ujjaimmal az asztalon. Nagyon elgondolkodtató kérdés. - Fogalmam sincs, őszintén szólva, de gondolom majd kiderül - mosolyodom el féloldalasan Norinára. Mi abban az izgalmas, ha mindent leszögezünk az elején? Eszembe sem jutott, hogy esetleg csókkal kellene majd elköszönnöm a randi végén, de most, hogy így mondja: akkor így illene? Jó kérdés, mi? Nem voltam még igazi randin, valahogy nekem nem fekszenek ezek a dolgok, ahogy szerelmes sem voltam még soha, és az alkalmi partnereim pedig aligha várják el, hogy gyertyafényes vacsorára hordozgassam őket kétnaponta. Amiért már majdnem hálás is vagyok, mert nem tenném meg. Legalább ebbe nem szükséges mélyebben belemennem, mert nagyobb lelkesedéssel érdeklődöm a tanulmányai iránt, mintsem más iránt. Mosolyogva, itt-ott aprót bólintva hallgatom szavait.
- Mindig különösnek tartottam az ilyesfajta kapcsolatot egy hivatás és egy ember között - mutatok végig rajta mosolyogva. - Szép dolog, hogy édesanyád is szerepet játszik abban, miben szeretnél elhelyezkedni - nem bánom, hogy én nem mondhatom el ezt magamról. Patriciának mindegy volt mindig is, hogy a gyermekei mivel foglalkoznak, amíg boldogan teszik azt és nem elhúzott szájjal, Maximiliannak pedig csak dagadt a mellkasa a végén, mikor felvételt nyertem a jogi egyetemre. Nem mintha mára bármelyik is számítana. Folyamatos mosoly virít ajkaimon Norina felé, bármennyire is meglepett, hogy az első komolyabb alkalommal beledob édesanyja elvesztésébe. Nem tudhatom mikor történt az eset, talán túl régen ahhoz, hogy még mindig a múlt árnyékában éljen, vagy csak olyasfajta lány, aki szereti ezeket a dolgokat letisztázni az elején. Bármelyik is áll fenn, értékelem az őszinteségét. Utolsó kortyot iszom ki a pohárból, majd elismerően bólintok egyet. Versenyszerűen lovagolni sem egyszerű dolog. Halkan nevetek fel a megállapításon. - Szóval ilyen helyes tanárok? Ezek szerint helyesnek tartasz? - rebben meg felfelé jobb szemöldököm kérdőn, miközben ajkaim szegletében bujkál egy mosoly, ahogy arcát fürkészem. - Igen. Mágusjog a tárgyam, és huszonnyolc - válaszolok meg gyorsan minden kérdést, mielőtt a pincér lépne hozzánk és leadnám a szokásos rendelésemet. Türelmesen várom meg, amíg Norina rendel, azt is, amíg a pincér tölti újra poharainkat. Őszintén nevetek fel.
- Van. Mindig a séf ajánlatát kérem, amikor idejövök - ingatom meg fejem, mert ez igencsak sok mindent elárul. Legfőképpen azt, hogy igenis gyakran fordulok meg itt. Az ismételt kérdésre áll meg kezem a levegőben, ahogy szemtelen mosoly kerül ajkaimra. - Hivatalosan is randi, vettem - kortyolok végül. - És nem. Általában munka miatt járok ide, mivel Pécsen is van fiókirodám. Egy idő után feltűnt, hogy az ügyfeleim sokkal beszédesebbek lesznek ilyesmi környezetben, mint az irodában, így előszeretettel hordom őket ide - kortyolok ismét, majd teszem vissza a poharat az asztalra. - Te dolgozol valahol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Élvezem a reakciót, amit a válaszom vált ki Norinából, de ez az én arcomra nem ül ki. Még időben közlöm, hogy egyetlen szavam sem volt komoly, mielőtt átránt magához az asztalon keresztül, és felesleges drámát szülünk az egyik legkedvesebb éttermemben. Nem rágódok annyit ezen a kávézáson valószínűleg, mint Norina, mert semmit nem jelent. Egy kávéba még nem haltam bele eddig sem, pedig volt pár különös alkalom, és el tudok vonatkoztatni a lány különös megnyilvánulásaitól. Ki tudja? Talán van egy nem furcsa oldala is, amit nem mutat meg mindenkinek. Halkan nevetek fel Norina szavaira, majd határozottan bólogatok rá párat. Hogyne, a szívünk majd megmondja.
- Már gyermekkoromban megfogalmazódott bennem, hogy segíteni szeretnék másoknak, és a jog ad erre egy törvényes alapot - mosolyodom el féloldalasan, mert ha már ismét visszakanyarodtunk hozzám, ami nem feltétlen tetszik, akkor válaszoljak rendesen. Félig rendesen, mert félő, hogy az igazságot nem most fogja megtudni az előttem ülő. - A tanárság pedig amolyan ráadás, hogy átadhassam a tudásom a fiataloknak, hogy megtudják, vannak jogaik. Az évek során rengeteg olyan esettel találkoztam, amikor ez kérdéses volt - kortyolok aprót a borból, majd hümmentek, ahogy a következő kérdés jut el tudatomig. - A húgom boldogsága a munkámnál is fontosabb. Ha ő megtalálja a boldogságot, akkor tényleg örömmel halnék már meg. Egyelőre nem tervezem, túl fiatal és fess vagyok a halálhoz - vigyorodom el szemtelenül Norinára, barnáimban csillan meg a játékosság, ahogy arcát fürkészem, hiszen az ő szájából hangzott el, hogy helyes vagyok, én pedig úgy élek vissza ezzel mostantól, ahogy nem szégyellem. Sok mindent nem szégyellek, úgyhogy lehet ezt a kijelentést nem gondolta át a nő, de már késő bánat.
- Nálad ezek szerint van mérce, és ahogy eddig észrevettem, kimaxolom - vigyorodom el ismét. - Nem szoktam randizni. Szerintem ez az első, ami hivatalosan is annak nevezhető - vonom meg vállaimat lezseren, kiiszom az utolsó kortyot a pohárból, majd teszem az asztal közepe tájékára. A pohárról villannak barnáim Norinára, vigyoromból lesz egy mosoly, szemöldököm rebben meg, miközben hátradőlök a széken, kezemet az asztalon hagyva. A rendelésen hamar túllépve esnek vissza barnáim a nőre, ugyanazzal a mosollyal, ahogy előtte tettem. - Sosem bízod a véletlenre a pasizást? A mindent a másik arcába taktika kicsit ijesztő lehet egyeseknek, nem gondolod? - aligha tartozom az egyesek közé, de élvezem húzni a másik agyát, miközben barnáimban csillan meg valami különös. - Maradjunk annyiban, hogy nincs mit megvétóznom, de ha nem bánod, a vacsora végeztével nem doblak fel a WC-ben a mosdókagyló mellé - villantom meg szemtelen és gátlástalan vigyoromat a másikra, majd hallgatom figyelmesen, hogy merrefelé és mit szokott elvállalni, mint munka.
- Sok mindenben megállod a helyed ezek szerint. Dicséretre méltó - aprón mozdulva dőlök hátra még jobban, hogy a pincér tehesse le elénk az ételt. Megvárom, míg újratölti a poharunkat, majd távozik, barnáim villannak Norinára. - Jó étvágyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A borongós idő nem segít sokat az alapvetően igen kedves és megértő hangulatomon. A bélyeget nyomja rám is, ahogy oldalra fordítom fejemet és kipillantok a halom akta felett, amiknek a nagy része csak rám vár. Vera a legnagyobb türelmet statuálja, mégha nem is lett kimondva hangosan, mégis mennyire elfáradtam a héten. Lehunyt szemekkel szusszanok egy hangosat, a papírpohárért nyúlok, amiben a már kihűlt kávé áll egy pár órája, ahogy a behozott ebédem is érintetlenül hever a papírzacskóban. Aprót kortyolok belőle hidegsége ellenére, minimálisan mozdul felső ajkam. Egyértelműen nem az igazi. Hátradőlök, a bőr nyikordul meg alattam hangosan, fejemet fordítom lassan az ajtó felé, amikor meghallom a magas sarkú koppanását. Vera széles mosollyal nyit be, hogy közölje a remek hírt: az utolsó mai ügyfél van az ajtó előtt.
Viszonzom a mosolyt, a papírpoharat teszem az asztalra, majd állok fel. Vera visszasiet az asztalához, míg én a bejárati ajtóhoz sétálok. Alapszabály, hogyha új ügyfelet fogadunk, én nyitom ki az ajtót. Túl kétes emberek is vannak az ügyfél körünkben ahhoz, hogy Verára merjem bízni a várható ügyfeleket, így elbűvölő mosolyt varázsolva arcomra nyomom le a kilincset.
- Üdvözlöm - lépek el az ajtóból, hogy a nő beljebb léphessen - amíg megcselekszi, megrebbenő szemöldökkel figyelem meg arcának vonásait: szép -, becsukva utána az ajtót fordulok felé, hogy jobb kezemet nyújthassam. - Reece Laines. Kérem, fáradjon beljebb - óvatos mozdulattal simítok hátára, míg másik kezem nyúl ki előre, hogy a saját irodám felé mutathassak. Ha a nő elindul, követem, az ajtóban torpanok meg, bólogatok Verának párat a holnapi megbeszéléssel kapcsolatban, majd lépek az irodába, becsukom magunk után az ajtót, és foglalok helyet. Kezemet nyújtom ki lezserem az előttem lévő szék felé, amolyan jelzésként. - Miben lehetek a segítségére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokan kerestek már meg különös kérésekkel. Tussoljak el igenis büntetendő cselekvéseiket, mossam tisztára a nevüket bármilyen eszközzel, keressem meg a kiskapukat, amik segíthetnek, hogy olyan makulátlanul éljék tovább az életüket, mint eddig tették. Rengetegen megkérdőjelezhetnék, hogy mégis miért dolgozok olyan embereknek, akiknek a nevükhöz igen kétes ügyek kapcsolódhatnak, de: ügyvéd vagyok. A dolgom az, hogy akik megkeresnek, azoknak segítsek. Bármi áron. Éppen ennek köszönhetően marad ugyanaz a mosoly ajkaimon, mikor Elektra közli, hogy mégis miért keresett fel. Lepődjön meg mindenki, de egyetlen kérdés merül fel bennem csupán, és azok között nincs a miért. Nem szükséges tudnom az okokat.
- Értem - bólintok egy aprót, miközben hátra dőlök. - Elhozta magával az eredeti példányt? - egyetlen kérdés, mindenféle hátsó szándék nélkül. Több kérdésem merülne fel, ha azzal jönne ide, hogy esetlegesen valami borzalmas dolgot tett, aminek súlyos következményei lehetnek, ha sürgősen nem teszünk valamit, de erről nincs szó. Így a felesleges körök elkerülése érdekében azonnal a lényegre térek, hiszen nem szándékom tovább itt tartani a nőt, mint az szükséges lenne. Anyagilag sem érné meg. Várok, amíg vagy előkerül az okirat, vagy nem, azonban ettől függetlenül szólalok meg ismét.
- Szükséges lesz átbeszélnünk a végrendelet minden pontját, hogy biztosan azok kerüljenek módosításra, amelyeket Ön szeretné - bólintok ismét egy aprót, jobb kezem mozdul, a papírpoharat fogom ujjaim közé, aprót kortyolok. - Az elkészítési idejéről annak függvényében tudok beszélni, hogy mennyi mindent kíván módosítani - közlöm a legszükségesebb információkat. Barnáimat várakozóan, mégis teljes türelemmel emelem a nőre, és tisztában vagyok vele, hogy kisugárzásom és tekintetem is a bizalmat, és valami megmagyarázhatatlanul nagy nyugalmat áraszt magából. Többre aligha van szükségem ebben a helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halvány mosollyal ajkaimon húzom magam elé a dokumentumot. Szavaim kellemesen töltik meg a helyiséget, igyekszem elmondani a legfontosabbnak vélt információkat, majd a helyeselés után futtatom át barnáimat a sorokon. A lapok jellegzetes hangja tölti meg az irodát pár percig csupán, hiszen nem fogom itt átolvasni az egészet, ha már együtt is végig megyünk rajta. Felső ajkamat húzom fel néhány mondatnál, látszik, hogy nem az ügyvédi hivatásba tartozik a végrendelet készítés, de ha már felkeresnek minket vele, illene megcsinálni rendesen, nemde?
- Ahogy látom a főbb pontok benne vannak - fel sem pillantva nyúlok ki a pennáért, hogy a pergamen fölött tartva azt szedjem össze a gondolataimat. Pillanatok múltán pillantok fel csupán. Elkapom a nő tekintetét, de nem szólalok meg egyelőre. Egy ember életében minden lényegesnek mondható pont benne van, minden olyan dologról rendelkeznek, amely fontosabb lehet a nő életében - nyilvánvalóan, hiszen nem véletlen került bele már az eredeti dokumentumba is. Halkat szusszanva teszem a helyére a pennát.
- Kötelességemnek érzem tájékoztatni az anyagiakról, mielőtt nagyon belemerülünk, hiába köztudott az árlistám - ami nagyon sokaknak nem tetszik. - A tanácsadáson minden megkezdett óra 2 galleon és 5 sarló, a sürgős, soron kívüli konzultáció 3 galleon, a munkadíjamról pedig külön megállapodást írhatunk, amennyiben nem szeretné, ha óraszámba mérném - állam alatt kulcsolom össze ujjaimat. - Ha elfogadja az óraszámot, megállapodás írására nincs szükség, mindössze egy meghatalmazást írunk a biztonság kedvéért, bár alapesetben ez sem lenne szükséges - fúrom barnáimat Elektra tekintetében, mert a legtöbben ilyenkor szoktak felállni és kisétálni, habár van egy olyan érzésem, hogy ez a nőnél nem fenyeget. Kellemetlennek tartom a legtöbb ügyfelemet, mégsem véletlenül az ügyfeleim, mikor a munkámat mindig az általam megszabott árban honorálják, ami persze annyit jelent, hogy az összes elém kerülő ügyben a maximumot nyújtom. Valamit valamiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Aprót bólintok a kijelentésre. Pennámat ragadom kézbe, a papírlapra írom fel az eddig felmerült költséget, mint egy megkezdett óra, hogy a végén tudjuk megbízásba foglalni Elektrával. Nem áll szándékomban - és soha nem is állt - alaptalanul nagyobb összeget elkérni az ügyfelektől, így ezt alapul véve véltem a legjobb döntésnek tisztázni a költségeket. Belátom, hogy az áraim nem feltétlen pénztárca barátok, azonban én tisztában vagyok azzal, hogy a munka, amit kiadok a kezemből, az kifogástalan.
- Rendben. Ebben az esetben kezdjük a kérésekkel, majd rátérhetünk a változtatásokra, azok valószínűleg több időt fognak igénybe venni - mosolyodom el kedvesen. Barnáim pillantanak a nő arcáról az asztalra, ahogy a fiolák és a négy darab, gondosan megcímzett boríték kerül elém. A mosolyom lankadatlan ugyan, szkeptikusságom nem ül ki arcomra, de már igen-igen sok kérdést felvet az ilyesfajta előkészület. Valószínűleg a nő szerencséjének tudható be, hogy éppen rám esett a választás, mert a diszkréciót igen nagyra értékelem az ügyfelekkel való kapcsolatomban. Ők sem tudnak rólam többet, mint kellene, és amíg nem érdekem, addig én sem ártom bele magam mélyebben a dolgokba. A probléma az, hogy a legtöbbször érdekem, így csak remélni tudnom, hogy az előttem ülő nő nem került olyan helyzetbe, ami indokolná azt, hogy kicsit utána szaglásszak, esetlegesen jobban beleártsam magam az ügyeibe, mint az valóban feltétlenül szükséges lenne. Ki gondolná, hogy egy végrendelet ennyire összetett is lehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lesütöm tekintetem, elnéző mosoly kerül ajkaimra, ahogy hallgatom az első kérést. Már-már sértésnek is felfoghatnám, de ha fontosnak tartja tisztázni a nyilvánvalót, nem szólalok fel ellene. Felkönyökölök az asztalra, összekulcsolt ujjaimra támasztom államat, ahogy hallgatom a nőt. Aprókat bólintok megerősítésképpen, hogy minden szava világos, a folytatás is mindössze egy bólintást eredményez tőlem. Tehát újságíró. És ezek szerint vagy valami sokkal nagyobba vágta a fejszéjét, mint kellett volna, vagy csupán sokkal elővigyázatosabb, mint az indokolt lenne. Hallgatom a nőt, aki képes az életét feláldozni a hivatásáért, még ha ez azt is jelenti, hogy elhagyja azokat, akik a legfontosabbak neki. Így is lehet élni tulajdonképpen ezt az élet nevű dolgot. Pillanatnyi csend telepszik ránk, a szavak lebegnek kettőnk között, míg várok pár másodpercet. Meghagyom a nőnek az időt, hogy a fiolába csempészett emlékek tömkelegében vesszen el kicsit, mielőtt megszólalnék.
- A titkai biztonságban vannak nálam, Elektra. Megteszem, amit kér tőlem a lehető legdiszkrétebben - felelem nyugodt hangszínnel. - Felkeresem az Ön által leírt személyeket, amint eljön az ideje - erősítem meg a nő szavait. Soha nem kaphat az ember elég visszajelzést attól az embertől, akire éppenséggel a legnagyobb kéréseit bízta pár másodperccel ezelőtt. Halvány mosolyom ékesíti arcomat ugyanúgy, amolyan biztonságérzetet szeretnék sugározni a nő felé, ámbár lehet nem érek vele sokat.
- Nem rabolnám tovább az idejét, mint amennyire szükséges, így amondó vagyok, hogy térjünk a továbbiakra - engedem lejjebb kezemet, a pennáért nyúlva húzok egy vonalat az eddig felmerült költségek alá, majd pillantok ismét Elektrára. - A módosítások… - mosolyodom el biztatóan felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az új évi hajtás úgy robbant rám, mint eddig soha. A mai napra minden telefonos vagy baglyos időpontfoglalást áttettünk másnapra Verával, hogy az érdemi munkával tudjak foglalkozni. Az a pár ember, akiket évek óta képviselek, meghibbantak, és minden egyszerre kell: cégmódosítás cégmódosítás hátán, az egyiket perelik, a másik perelni akar, a következő lehet egy sikkasztással kapcsolatos büntetőügyben érintett.
Egy köteg pergament olvasva lépek ki az irodából, szemöldököm ráncolom értetlenségemben.
- Ezt és... ezt küldd vissza nekik aláírásra, mert elmaradt, ahogy a szerződés hatodik példánya is - kezdek bele, mielőtt elfelejtek mindent.
- Reece - szól közbe egyetlen Verám, de rá sem hederítek.
- Lehetőség szerint mindent tényleg aláírva küldjenek vissza, különben megint ülni fogunk fölötte fél évet, és nincs annyi időnk, ha olyan gyorsan szeretnék, ahogy eddig mindent - szavaimmal együtt teszem le sorba a pergameneket Vera asztalára. - Valamit még akartam... - kopognak ujjaim a falapon.
- Igen, befogni. Ülnek kint, téged keresnek. Egy lány - emelgeti meg szemöldökét felém a nő, amíg én pislogok rá. A fal túloldalán ügyfél ül, pedig... lemondóan sóhajtok és lépek ki a váróba, hogy arcomra üljön ki a megdöbbenés.
- Zsolna! Micsoda meglepetés - mosolyodom el őszintén. - Miben segíthetek? Kerülj beljebb - nyújtom ki karomat az irodám ajtaja felé, hogy kettesben beszélgethessünk. Csak abban reménykedem, hogy nem azért jött, mert ügyvédként kellek neki, így próbálom megtartani nyugalmamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem zavarsz - felelem gondolkodás nélkül, amint becsukódott mögöttünk az ajtó. Bár Vera mindent tud általában, az ajtót azért csukom be, hogy Zsolna ne érezze magát feszélyezve.
Fenekemmel dőlök neki az asztalomnak, figyelve, hogy egyik kupacot se döntsem le. Annak szélén támaszkodom meg, amíg várom, hogy megtalálja a... a zakómat. Féloldalas mosollyal veszem el tőle.
- Köszönöm. Már el is felejtettem - felelem. Kicsit fel-le emelgetem a ruhadarabot, majd teszem le az egyik kupac tetejére. - Csak ezért nem kellett volna eljönnöd idáig. Jó lett volna az iskolában is - csóválom meg fejemet.
- Akkor ne tedd - kapom el tekintetét. - Nincs miért. Végül is, én mentem oda, hogy minden rendben van-e, úgyhogy... - vonom meg vállaimat. - Sikerült beszélned Dominikkal? - arcomra őszinte érdeklődés ül ki. Tényleg érdekel, hogy sikerült-e megbeszélniük, hiszen Zsolna sokat kockáztatott addig is a fiúért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az egész év erős, csak nehezebb visszarázódni az ünnepek után - pillantok magam mellé. Elképzelni sem akarom, hogyha végeztem Zsolnával, Vera mit fog a nyakamba zúdítani.
Fejemet ingatom meg válasz gyanánt. Nincs titkolnivalóm a kollégáim és a diákjaim előtt sem, nem tervezek bujdosni, mert segítek Zsolnának - így kellemetlen helyzet sem alakulhat ki. Főleg, mert az egész életem kellemetlen helyzetek megoldásából áll.
- Sajnálom, hogy így alakult, kedvesem - szólalok meg halkan. - Találni fogsz mást - bólintok mellé határozottan. Ebben biztos vagyok: aranyvérűsége ellenére Zsolna nincs eltelve magától, intelligens és okos, lehet vele beszélgetni - az ő korában talán ezek már fontos szempontok lehetnek egy fiúnak is.
- Örömmel hallom, hogy kiszakadtál a hétköznapokból. Nos... jól. A kutyám velem hempergett az evések után, és mivel Reina mindent tökéletesre csinált, két ünnep között pedig elvittem Párizsba vásárolni - vakarom meg államat visszaemlékezve, halvány mosoly villan fel ajkaimon azonnal. - Kiruccanásnak terveztem, végül öt napot maradtunk - nevetek fel hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hagyjuk is ezt. Milyen volt Toscana? - kérdezek inkább vissza, ahelyett, hogy munkáról kezdenék el beszélni. Nincs kedvem, ha már a váratlan pihenés az ölembe hullik.
- Kértek kávét? - nyit be Vera váratlanul. Ajkaimat csukom össze, csak bólintok, így Zsolnára néz, hogy neki hozhat-e és, ha igen milyet. Vera és az ebédszünete mindig a lehető legváratlanabbul jönnek.
- Meghozta a döntését, nincs más teendőd, mint elfogadni - tudom mennyire egyszerűnek hangzik, de mennyire nehéz eszerint cselekedni. - A véleményem nem fejtem ki erről, hiszen ez az egyik oka, amiért ügyvéd lettem, így csendben maradok, ha nem bánod - fordítom el róla tekintetem. Vállam felett hátra pillantva nézek ki az ablakon, majd jön az ötlet.
- Vera! Hagyd a kávét! - kiabálok, majd sétálok is gyorsan utána. - Elmegyünk Zsolnával. Mára nem vagyok elérhető tovább. Holnap mindent befejezek, esküszöm - vigyorgok szemtelenül a nőre, akinek ugyan elnyílnak ajkai, de végül csak elhúzza a száját, megforgatja a szemeit és ott hagy. Ez könnyen ment, bár tudom, lesz böjtje holnap.
- Reina tökéletes - felelem halkan, arcomon lágy mosoly lesz, ahogy hangom mérhetetlen szeretetről tanúskodik. - Tehát... van kedved meginni velem egy kávét? - kapom magamra bőrkabátomat, várakozón tekintek a lányra.
- Londonba csak munka miatt járok, vagy anyám sírjához. Igazából... - fogom meg a táskámat az asztal mellől. - Mindenhova munka miatt járok - ami lássuk be, szomorú - ebben a húgomnak van igaza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Simlisen mosolygok rá vissza, ahogy szóba jönnek a rokonok. Nekem szerencsére a temetésen kívül nem kellett találkoznom egyikkel sem - aznap is elég volt belőlük. Mindenkinek fájt a foga egy busás örökségre vagy annak egy szeletére, de köszönhetően már akkor is a remek ügyvédi érzékemnek, mindenki hoppon maradt, és Reina kapta az egészet.
- Sajnálom. Megtartom magamnak - annak ellenére is, hogy a hányinger kerülget a témától. Valahogy nekem is ilyenek rémlenek, amikor Maximilian próbálkozott nekem menyasszonyt keresni. Már csak visszagondolva is a hideg ráz: mind Maximiliantől, mind a menyasszonyok gondolatától. Hatalmas árat kellett azért fizetnem, hogy nekem se, de Reinának főleg ne kelljen ebben részt vennie.
- Nem teszed - igazgatom meg a kabátom, megvárom, míg Zsolna is felöltözik, ha esetleg neki vetkőzött volna várakozás közben. Kifelé menet pillantok Vera asztalára, amin egy üzenet vár: "Holnap kösd fel a gatyád. Én hozom az ebédet. Csók, Vera". Mondtam, hogy meg fogom szívni. Egy egyszerű szívet firkantok a papírra, azt ott hagyva fordulok Zsolna felé, végül nézek le a táskámra.
- Az egész életem benne van. Enélkül sehova nem indulhatok el - felelem nevetős hangon. Magam elé engedve a levitást zárok be minden ajtót pálcámmal, végül indulok kifelé az épületből.
- Kicsivel lejjebb van egy kis kávézó. Az megfelel neked? - csapódik mögöttem a bejárati ajtó. - Visszatérve: ügyvédként nemigen jár szabadidő, legalábbis az ügyfelek szerint. Ha tudnád hányan kerestek karácsonykor, vagy a két ünnep között, el sem hinnéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemeimet forgatom meg jól láthatóan, de ajkam szegletében bujkál a simlis mosoly. Nem fog belőlem kiszedni semmit, mert nem az én tisztem elmondani, hogy mennyire gusztustalannak tartom a családja viselkedését - és mióta az eszemet tudom, az ilyenek ellen küzdök.
- Igen, bele - vonom meg vállaimat pár pillanatig nézve a fekete bőrt. Pénz, iratok, pálca a zsebbe, mi kellhet még?
- Valószínűleg már össze volt pakolva, mikor bejött hozzánk. Gondolom ebédelni indult, csak közbeszóltam, hogy menjen haza inkább - nevetek fel én is. Vera soha nem ágált az ellen, hogy haza kell menni, hiszen neki is van dolga, mindössze tudja, hogy akkor az elkövetkezendő napokban neki kell engem egyben tartania. Mit is csinálnék nélküle?
Hirtelen torpanok meg, kicsit aggódva fürkészem arcát. Fél szemöldököm is megrebben, ahogy várom az információt, amit nem titkolhat el előlem ennél tovább. Mikor megérkezik az, gyomorból tör ki belőlem a nevetés.
- Megjegyeztem - mondom nevetős hangon tovább indulva. Másik kezembe lendítem táskámat, véletlen se üssem meg vele Zsolnát, így szabad kezemet dugom zsebembe.
- Nekik sürgős, megoldandó probléma, nekem munka - mosolyodom el. - Ez ilyen. A legtöbben már tudják, hogy hiába keresnek, miután közöltem, hogy szabadságon vagyok, nem fognak elérni - szerintük amúgy is egy földöntúli dolog az, hogyha az ügyvédjük szabadságon van - dörzsölöm meg tarkómat. Észbe kapva lépek előrébb és tárom ki a valóban aprócska kávézó ajtaját Zsolna előtt. A pultos lány széles mosollyal köszön és integet mellé, biccenteni van időm, mielőtt elfordulna tőlem és már csinálná is a feketémet. A másik pultos fordul Zsolna felé várva a rendelését.
- Kérj mellé a málnás muffinból, nem bánod meg - hajolok lejjebb, ezáltal kicsit Zsolna feje mellé is, hogy szemügyre vehessem a sütemény kínálatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden szavát elhiszem arról, hogy lemondana a fényűzésről, ha rendes életet élhetne. Valahogy én is így voltam ezzel annak idején, azonban hogy hagytam volna el anyámat és Reinát? Maximilian karmai között nem húzták volna sokáig.
- Mintha könnyebben beszélnél a szüleidről - osztom meg az első gondolatomat. - Vera talált rám. Előtte évekig kereste a neki megfelelő munkát, velem azonnal megtalálta a közös hangot, még ha nem is tetszenek neki az ügyfeleim. Értem dolgozik - hangomból egyértelműen hallható ki az őszinte szeretet. Verával sok mindenen keresztül mentünk már.
Ajkaimat összepréselve igyekszem visszatartani a nevetést. Kézfejemet érintem számnak, torkomat köszörülöm meg.
- Ha erre sor is kerülne egyszer, nem mondom, feladnád a leckét - felelem széles mosollyal, meg-megcsillanó tekintettel. Mit lehetne erre mondani, ami nem illetlen, a határokon belül van, mégis megtartom a humor vonalát? Ha nem mondok rá semmit lényegében.
- Nem hagyom magam annyira könnyen - támasztom meg tenyeremmel az ajtót, végül félfüllel hallom már csak, ahogy be is csukódik mögöttünk. A meleg azonnal megcsap, táskámat az egyik asztalra téve veszem le kabátomat és terítem karomra.
- Legyen kettő - egyenesedem fel, széles mosolyt villantok a pultosra, végül bólintok Zsolnának. Előre engedve őt foglalok helyet utána.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halványan mosolyogva hallgatom szavait, nem szólok közbe. Utána sem reagálok semmit, csak egyszerűen örülök annak, hogyha nem is egyezik a szüleivel a nézetem, attól még szerető körben van a levitás.
Somolygok a bajszom alatt a Reinára és Verára érkező szavak hatására. Meg vagyok áldva ezzel a két nővel, de azért be kell látnom, hogy néha mindkettőtől a hajam hullik - mégis csak nők.
- Velem vagy, engedd el magad - fordulok kicsit oldalasan, kezemet teszem fel a szék támlájára, miközben az utcát fürkészem. Pillanatok múlva teszik le elénk a rendelt kávékat és muffinokat. Aprót biccentek mosolyogva, és figyelek tovább Zsolnára.
- Talán azért nem, mert még nem hallottad jó embertől - mosolyodom el halványan, ami kicsit megremeg, ahogy folytatja. Megköszörülöm torkomat, kávémat emelem inkább számhoz, hogy kortyoljak. Szemöldököm szalad kicsit ráncba, ahogy a forró ital érinti nyelvemet, de kitartok.
- Sajnálom, hogy ezt át kellett élned, de ne bánd - teszem le csészémet. - Okkal tetted azt, amit, Zsolna, a múlton pedig nem változtathatsz. Hiába rágódsz ezen, gondolj vissza rá szép emlékként, hiszen... az volt akkor és ott, nemde? - egyelőre az agyam nem dolgozta fel azt az információt, hogy milyen témáról beszélgetek egy diákommal az egyik törzshelyemen. Amihez semmi közöm. Nemhogy tanárként, de még férfiként sem kellene erről tudnom.
- Jönni fog egy olyan ember, akitől hiába fordul el bárki is, ki fog tartani melletted és te is mellette - billentem félre fejemet, kicsit behajlított ujjaimon támasztom meg halántékomat, ugyanúgy a szék támláján támaszkodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt senki nem tudja, csak érzi - mosolyodom el mindentudóan. Halkan hümmögök következő szavaira, az ablak felé fordítom fejemet, ahogy gondolkodom a megfelelő válaszon. - Gondolj arra, hogy most talán könnyebb volt, mint később lett volna, ha már ott tartasz, hogy el kell engedned - bár nem vagyok abban biztos, hogy ez így megállja a helyét. Elengedni a szerelmed minden helyzetben végtelenül nehéz lehet. Törékeny dolog ez, amit óvni kell, hiába jó vagy rossz az időzítés - csak azt tudjuk befolyásolni, mennyire fáj akkor és ott.
- Nem tudhatod mikor jön el. Lehet húsz év múlva, lehet már a következő hónapban - fogom meg ismét csészémet. Aprót kortyolok a gőzölgő kávéból, egyetlen pillanatra hagyom csupán, hogy a meleg ital átjárja minden porcikámat. Nem is tudnám tovább hagyni, hiszen ismét témánál vagyunk.
- Nyitott vagyok egy kapcsolatra, csak a megfelelő ember várat még magára - Reina szerint nem lehet elég válogatós az ember, de ilyen idősen már, ilyen karrierrel és sikerrel a háta mögött az ember már kicsit megülne. Idő kellett hozzá, de arra is rájöttem, hogy nem egy éjszakás kalandokban találom meg azt a nyugalmat, amit keresek.
A csésze fölött mosolyodom el, arcát fürkészem mézbarna tekintetemmel, miközben beleharap a muffinba. Nem engedem a pillantását, a reakciót várom: ami pontosan úgy érkezik és akként, amire számítottam.
- Nem vernélek át - felelem elégedetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tényleg az. Általában a legsnasszabb dolgok mindig igazak. Nagyon rossz volt belátnom, de így van - somolyodom el bajszom alatt. Ügyvédként elismerni azt, hogy minden úgy van, ahogy pár egyszerű mondás mondja, szörnyű felismerés volt.
- Nem szép dolog a saját szavaimat felhasználni ellenem - nevetek fel jóízűen. Ügyes húzás volt, még ha nem is feltétlen értek ezzel egyet. Kicsit olyan, mintha az akkor adandó lehetőséget elrontottam volna, és soha többet nem lesz alkalmam ugyanolyat találni. Megnyugtatott a közelsége, nem is tűnt minden olyan szétszórtnak akkoriban, mint most tűnik. Halk sóhaj hagyja el tüdőmet, mégis csillanó barnákkal pillantok fel a lányra.
- Köszönöm, Zsolna - pillantásom lágyan pihen arcán, ahogy a napsugarak törnek utat maguknak a házak között, minimálisan hunyorítok be, hogy ne égjen ki a szemem. Reina imádná ezt a pillanatot: ilyenkor látszik a legjobban szemem igazi színe.
A levitás reakcióját észrevéve vigyorodom el szélesen. Kezemet veszem le a támláról, az asztalra könyökölve támasztom meg arcomat tenyeremben.
- Tudod... - szólalok meg halkan, arcát fürkészve. - Nem gondoltam volna annak idején, hogy valóban ilyen bizalmi kapcsolat lesz kettőnk között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Majd eljön annak is az ideje - valahol irigylem az olyan embereket, akiknek megadatott, hogy a családjuk körében nőjenek fel. Még akkor is, ha kicsit merevebben - mégis megtanították őket sakkozni gyerekkorukban.
- Igazán befejezhetnéd a hálálkodást. Apropó... Alberttel sikerült megbeszélnetek mindent? - sandítok rá a csészém fölül, amiből az utolsó kortyot iszom ki. A csészét teszem a tányérra, azt arrébb tolva húzom magam elé a muffint, amibe azonnal bele is harapok. Szalvétát tartok állam alá.
- Meredekebb dolgokkal is kellett már szembe mennem, mint a Bánffy-k - szólalok meg a falat lenyelése után. - Ha bármi történne, nyugodtan keressen a családod is, állok elébe. Segíteni is tudok talán - mosolyodom el szélesen. Egy magyar aranyvérű családtól sem áll meg bennem az ütő - szögezzük le, hogy a külföldiektől sem. Elég volt abból, hogy azért, mert tiszta vér csörgedezik az ereinkben, azt hisszük, mások vagyunk. Nem vagyunk. És ha a Bánffy-knak a fülébe jut a hozzáállásom, hogy a lányuk keresi a társaságomat, tárt karokkal várom őket, hogy megbeszéljük.
- Olykor a valóság sokkal ridegebb, mint azt hinnénk. Tényleg a helyes döntést hoztad meg, ha úgy érzed - bólintok. - Ne kételkedj magadban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Van is mire büszkének lennie valószínűleg - felelem apró mosollyal. Örülök annak, hogy rám nem került ilyen feladat: kézben tartani a Laineseket alapból is hálátlan lenne, hát még a hozzájuk tartózóakat. Pedig Maximilian után én lettem volna a soros.
- Remélem ő is azt mondta, hogy helyesen döntöttél. Kellemetlen, ha az embert elbizonytalanítják egy neki fontos döntésben - gondolkodom el kicsit. Bár engem nehéz elbizonytalanítani, már a munkámból adódóan is, de nem egyszer történt már meg, hogy éreztem a talajt a lábam alatt inogni egy-egy ügy kapcsán. Az ember soha nem lehet elég biztos magában, azonban úgy vélem, vannak olyan dolgok, amikhez foggal-körömmel ragaszkodhatunk. Mint Zsolna döntése Dominikkal kapcsolatban.
- Lehetséges, hogy az volt, ámbár részemről csak egy reakció volt egy másik méltatlan viselkedésre - tartom kezemben a megkezdett muffint. Nem figyelek a levitásra, így elkerüli a figyelmem, hogy hirtelen zavarban lesz - és valljuk be, ez így van jól.
Halkan hümmentve esik tekintetem arcára. Letörök egy darabot a megkezdett muffinból, ami egyben a reggelim is, és türelmesen fürkészem vonásait, bár belátom, a nevetés kicsit meglep. Értetlenségem arcomra is kiül - és a szavaival csak még inkább egyértelműek lesznek.
- Zsolna... - rázom meg fejemet óvatosan, a süteményt teszem le, sarkalnám arra, hogy ne folytassa. Lelki szemeim elé villan be a Kakasival történő beszélgetés. Aprót sóhajtok, a szalvétával törlöm meg a számat, mielőtt megszólalnék ismét. - Jól esik, amit mondasz, azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a diákom vagy, és nagyjából tizenhárom év van köztünk. Lehet tizennégy is megvan már - mosolyodom el halványan, tekintetem sütöm le egy pillanatra, mielőtt visszanéznék rá.
- Visszakísérlek az egyetemhez - jelentem ki és egyetértést vagy ágálást sem várva húzom fel dzsekimet, majd viszem vissza a piszkos tányérokat és poharakat. Amíg Zsolnára várok kérek elvitelre a muffinból és indulok az egyetem felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hogy igaza volt-e Kakasinak? Természetesen. Hogy tudtam-e, hogy igaza van/lesz? Hogyne. Egyszerűbb volt azonban - egészen eddig - abban a tudatban élni, hogy csak és kizárólag kamaszkori crushoknak vagyok a céltáblája, amik komolyan vehetetlenek, hiszen csupán crushok.
Eddig tartott. Egészen pontosan addig, amíg Zsolna a kérésem ellenére is folytatja és kimondja azt, amit nem szabadna.
A pultnál fizetek, rámarkolok a muffinokat rejtő zacskókra és indulok el.
- Felejtsük el - biccentek aprót, mintha az elmúlt percek nem arról szóltak volna, hogy fogok ebből kimászni, ha bárkinek is a fülébe jut. Tudom, hogy indult már el pletyka, nem véletlen a látogatás Kakasinál is, ugye, ám ez már kézzelfoghatóbb. Gondterhes arccal köszönök el a levitástól, és amint látótávolságon kívül van fordulok sarkon és indulok haza.
A zacskókra pillantok le: az egyiket neki szántam. Nem fordulok vissza, nem jelzem neki, csak sétálok tovább, hogy minél előbb hazaérhessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Értetlen fogom a levelet a kezemben, ahogy Üstösd főutcáján sétálok. Lényegre törő volt és egyértelmű: 3-kor az étteremben, ami a település legjobbja. Köztudottan. Az étteremben foglalásom is van, és amikor leültetnek csak egy kólát vagyok képes rendelni. Az asztalon virág és gyertya.
A levelet forgatom ide-oda, hátha látok rajta valami olyat, ami engedi kitalálni, mégis kitől jött, de semmi. Az egyszerű farmerem és fehér pólóm kicsit alul öltözöttnek mutathat, de ezen sokat dob határozott kisugárzásom. Megköszönöm az italt és azonnal kortyolok is belőle, hogy ne fulladjak meg, ahogy torkom folyamatosan szárad ki.
Egy sima szerdai napnak indult. Valószínűleg egyébként jobban ki lennék öltözve, ha tudnám, hogy ez egy randi, és nem előtte fél órával kapom meg a levelet, de az elsőről nincs fogalmam. Naivan hiszem azt, hogy csak egy ügyfél akarja megtartani a névtelenségét, ezért ez a nagy hű-hú, de nem is sejtem, hamarosan kiderül, mekkorát tévedtem.