Dwayne Warren INAKTÍV
officer friendly RPG hsz: 1645 Összes hsz: 3684
|
Warren Mina
Egy halk horkantással engedi el végül a továbbra is kényes témát: nem, már nem kell attól tartani, hogy további családbővítést tervezne. Függetlenül attól, hogy a korábbiakban sem tervezte meg igazán a dolgot, csak hagyta, hogy Zója és a többi nő szeszélye oda sodorja, ahová szeretné. Sok beleszólása valójában nem volt abba, ki mellett köt majd ki; mindössze a felesége az, aki végül megelégelve a viselkedését és a vérmérsékletét nem dbja az utcáta. - Tudod, hogy leszarom, hogy milyen a kutya, csak kutya legyen - belekortyol a Mina ltal jótékonyan lehűtött sörébe, majd rekedten köhög párat. A kézfejével megdörzsöli a szemét. - De megígérem, hogy egy fogatlan korcsot fogok elhozni megint. Leteszi a poharát, mindkét könyökére támaszkodik az asztalon. Csak tudná, honnan örökölte ez a lány a megmentési kényszerét, mert tőle biztos nem, az hétszentség. Talán az anyjától, vagy azoktól a női ágú rokonoktól, akik korábban körülvették. - Hatszáz mi? Dollár? Galleon? Forint? - vonja fel a szemöldökét kissé - De én benne vagyok különben. Már ha tényleg működik és nem egy roncs.
|
|
|
|
Warren Mina INAKTÍV
CsöppWarren | Kávéslány RPG hsz: 470 Összes hsz: 963
|
Apukám Elégedetten pillantok apára, amikor megígéri, hogy nem valami többszázezres divatkutyával gazdagodik a család. Az is nagy szó, hogy egy olyan nő, mint az anyám eltűri a kutya gondolatát. Tudom milyen, az a mániákus takarítás amit ő leművel, megér egy misét. - Ha gondolod, elmehetünk együtt nézni egyet. Úgyis el kellene mennem a fwooper ügyében is érdeklődni, szóval akkor már kereshetnénk egy kutyát apának, aki az új társa lehet. Nem feltétlenül kell fogatlan, de mindenképpen olyan javasolt neki, aki jól tűri a tényt, hogy azért nem csak Warren, de Mácsai vér is keveredik a vele együtt élőkben, és néha az tud okozni fejfájást. Tapasztalatból beszélek. - A hétvégén nálam lesznek a srácok, terveztek valamit? Remélem nem azt, hogy megléptek az országból és egy cetlit hagytok hátra, hogy sok sikert. Mondjuk ezt nem nézem ki egyikőjükből sem. Sean szépen lassan közeledik az iskolás kor felé, tárt karokkal várja a Bagolykő, ha úgy döntenek, míg Alice az előkészítőben érhet el hasonló sikereket. Persze nem idejárnak, de ha tényleg meglépnének a szüleim, akkor sajnos kénytelenek lennének hozzászokni az itteni közeghez, mert most túl jól alakulnak a dolgaim ahhoz, hogy mindent elölről kezdjek. Ennyit arról, hogy én biztos önzetlen vagyok. Hát nem. - Hatszázezer forint. Nevetséges összeg, ha azt nézem, hogy egy minimálisan jobb állapotú példányt öt és fél millió forintért árulnak. Szóval vagy megvesszük, és lesz egy szuper veterán kocsink, vagy megvesszük, kipofozzuk, és pár millióval gazdagabbak leszünk. Szerintem nem kell rá sokat költeni, és ha nem tartjuk meg, akkor is kérhetünk érte mondjuk hatmilliót, levonva az árát meg a ráfordítást, akkor is jól jövünk ki, mert szerintem két és fél millióval fejenként szállnánk ki a buliból. - Akkor a kórház után elugrunk oda is. Ha baj lenne szólnál róla, vagy inkább hallgatnál, hogy ne kelljen anyát hallgatnod?
|
|
|
|
Niadra INAKTÍV
Sarah Sawyer RPG hsz: 51 Összes hsz: 65
|
Esze ágában sincs elzavarni senkit, tipikusan az az ember, aki szeret tanítani, mesélni, valamit adni másoknak - többek között ez az oka annak, hogy nem maradt hazájában, hanem inkább új utakon jár. Távol áll tőle az agresszió, ami fajából kiindulva egyébként jellemző tulajdonsága kellene legyen, így hát nem is képes kimondottan erélyes vagy támadó lenni. Sokkal szívesebben ül le megbeszélni a dolgokat, mintsem erőszakkal tegyen pontot a végükre, ettől olyan különleges ő. S hogy ezek után kérdés-e még, hogy maradhat-e Zina? Nem, egyáltalán nem. - Dehogy is, maradj csak. Örülök, ha tetszik. Még itt leszünk egy pár órácskát, ma enyémek a lurkók - kedvesen elmosolyodva fordítja feléjük fejét, miközben arra gondol, mindannyiukra ráfért már egy kis szünet. Panaszra nem lehet oka: a gyerekek szinte szó nélkül, tátott szájjal hallgatták és itták szavait, így nem igen kellett fegyelmeznie őket. Jobb is így, nem akar szigorú lenni - plusz így már egyértelmű, hogy jól csinálja, amit csinál, mivel leköti őket. Ez az eszmefuttatás akár messzebbre nyúló is lehetne, amennyiben nem érdekelné hihetetlen mód Zina ebédje. Sok mindent látott már, sok mindennel találkozott - és még mennyi mindennel nem! -, de ez az étel nagyon piszkálja a fantáziáját. Talán kissé illetlenül közvetlen módon érdeklődik iránta, de végtére is mindegy. - Hot dog - ismétli meg és azonnal összevonja a szemöldökét. Kell némi idő, hogy összerakja a képet, amikor pedig megvan, nemes egyszerűséggel elfintorodik. - Én úgy tudtam, hogy errefelé szeretik a kutyákat. Nem gondoltam volna, hogy megenni - szíve szerint meg is csóválná fejét, ehelyett azonban csak érdeklődését vesztve fordul vissza sajátjához. Felesleges is elmondanom, hogy mindez nem álszentségből fakad: sokféle vadon élő vagy háziasított állatot fogyasztott már el, de ha egyszer valakit a "leghűségesebb barátjának" tart, akkor nem azon gondolkodik, hogy sütve, rántva, vagy darálva fogyassza el. Barbárok.
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke RPG hsz: 307 Összes hsz: 556
|
Lucas ... egyedüli csendben ... Hűvös szél fújja a fák lombjait, a tücskök kitartóan ciripelnek bele az éjszakába. Gondolom arra számítanak, hogy ezzel sikerül elűzniük, és értékelendő a kitartásuk, bár aligha ér bármit is. Csillogó tekintetem szuggerálja az elém táruló vizet, ami a mai esti nyugodalmat jelenti. Orromat csiklandozza meg egy kósza hajszál, jobb kezemmel söpröm félre, és pillantok vissza rögtön az enyhén hullámzó vízre. Az is sötét. Körülöttem minden az, csak a cigaretta parázsló vége árulhatja el, hogy valaki bizony tartózkodik jelenleg itt. De... mégis ki előtt bukhatnék le? Nehezen sikerült, de kijutottam, húsz perccel múlt el a takarodó ideje, ilyenkor pedig nem hiszem, hogy bárki is kijönne. Biztos vannak még ilyenek, de most reménykedem abban valamiért, hogy lehet csak én, a csend, az éjszaka és a tücskök. Bent tartom a füstöt pár másodpercig, közben lehunyom szemeimet, és fejemet emelem az ég felé, amin a felhők úszkálnak. Vajon a vihar még csak most közeledik vagy már elment? Az én viharom mikor csillapodik? - fogalmazódik meg bennem a kérdés azzal egy időben, ahogy tüdőmből szakad ki a füstfelhő. Kinyitom szememet, az eget figyelem, a felhőket, amik komótosan siklanak az égen, mintha halaszthatatlan dolguk lenne. Halaszthatatlan. A mai világban minden halaszthatatlannak érződik, ezért nem juthatunk egyről a kettőre, észre sem vesszük, és saját magunkat hátráltatjuk. Szabad kezemmel simítom meg a medált. A mozdulat annyira ösztönös, hogy észre sem veszem, inkább ismét ajkaimhoz emelem a cigarettát, ami fokozhatja a nyugodalmamat. Helyes út ez? Nem érzem annak, mégis muszáj csinálnom, hogy ne lássam lehetetlen időpontokban az arcát visszatükröződni valahonnan. Mintha a lelke valóban nem lenne még átvezetve egyik oldalra sem, mintha stagnálna a két út között és várna valamire. Kire lenne képes eddig várni? Rám?
|
|
|
|
Palotás Polli INAKTÍV
Flappy Bird RPG hsz: 126 Összes hsz: 327
|
Vajda Olívia Érdeklődve hallgatja, ahogy Olcsi a családjáról mesél. Ő maga még nem nagyon ért a politikához, mindig csak azt hallja otthon, hogy az egy mocskos dolog, ne foglalkozzon vele. Amikor megkérdezte a szüleit arról, hogy ez mégis mit jelent, azt mondták, majd megtudja, ha nagyobb lesz. Kicsi korában azt hitte, hogy büdösek a poltikusok, vagy legalábbis piszkos munkát végeznek, ettől lesz mocskos dolog. Akkoriban úgy képzelte, hogy a politika valami olyasmi lehet, mint amikor a homokozóját felöntötte vízzel és az ázott homokkal dolgozott, vagy mint a Hófehérkéből a törpék a bányában. Mostanra persze tudja, hogy szöges ellentétben áll a szakma az ő gyermekkori képzelgésével. - Lehet akkor újságból láttam meg ilyenek. – Helyesel Olcsinak. Nem dereng neki, hogy a szülei bármikor bármilyen negatívat mondtak volna Vajda nevű politikusról, de az az igazság, hogy vannak annyit külön Pannával, hogy az ilyeneket nyugodtan meg tudták beszélni a társaságuk és hozzáértésük nélkül. - Ott már voltam egyszer, nagyon tetszett! Van külön mágusnegyedetek? Nekünk nincs Tatán. Te voltál már Tatán? – Árad belőle a rengeteg kérdés, már-már szinte el is felejtve, hogy nem olyan régen még összedőlni készült a világ. Nagyon könnyű elterelni olyan dolgokról a figyelmét, amiktől amúgy is szabadulni akar. Jobb hangulata hamar csökkenő pályára kerül, amikor a Rellonos mesélni kezd a családjáról. Először Hanna kapcsán kezd el neki még inkább hiányozni Panna. Tetszik neki, hogy milyen szépen rímel a két kislány neve, aztán arra gondolt, hogy vajon jóban lennének-e. Majdnem megkérdezte, hogy hány éves Hanna, de végül inkább jobbnak látta, ha nem vág közbe és figyelmesen hallgatja. Egészen elborzasztja, hogy a rang meg a pénz dönt arról, hogy kinek kivel kell házasodnia. Persze, a mesékben hallott már róla sokszor, de az olyan távolinak tűnt. Azt hitte, hogy régen, a királylányok korában csináltak ilyeneket az emberrel, nem azt, hogy ma. - De Ádám szereti? Ugye nem itattak vele olyan bájitalt? – Kérdi sírós hangon, lefelé biggyesztett ajkakkal. Ez annyira szomorú, hogy elvették Olcsi testvérét, ráadásul ilyen buta dolgok miatt, mint vagyon meg rang. Ő bele is őrülne, ha végleg elveszítené Pannát valaki miatt. Az nem lehet, hogy belép az életükbe egy undok fiú és a húga kifordul magából? Nem tudja pontosan, hogy mit érez a lány, de a testvér ilyen elvesztése az egyik legborzasztóbb dolog a világon. Pollinak legalább ott van az a kapaszkodó, hogy Panka otthon várja. – Én ebbe beleőrülnék. – Feleli fájdalmasan sóhajtva. – Sehogy nem fogod tudni már? Hátha elválnak… vagy nem tudom. – Polli persze mit sem ért az ilyen kapcsolatokhoz, szerencsére nem látott még rossz párkapcsolatot, mert a szülei szépen élnek. Volt, hogy hallották már őket veszekedni, de azt is csak alvás helyetti hallgatózásnak köszönhetően. Az utóbbi időben volt több vitájuk, amikor nem tudták eldönteni, hogy mérjék-e Pollit elengedni a Bagőlykőbe. Picit meglepi, hogy megfogják a kezét, döbbenten mered egy pillanatra a vele szemben ülő lány arcába, de végül is ő is szívesen megfogja a baráti jobbot, finoman Olíviára mosolyogva. Nem szokott irtózni az emberek érintésétől, akit megkedvel, azokat szívesen ölelgeti. - Én semmiben nem vagyok egyedi. – Feleli a fejét csóválva. – Jó, esetleg a zongora, de ahhoz még rövidek az ujjaim. – Sokkal nagyobb dolog a zongoratudása, mint amit ő felfog belőle, mert ritkán jár koncertekre, társaságba, zongoravizsgákra, így nem tudja, hogy mennyivel tud többet a kortársainál. Őt csak a rövidebb ujjai zavarják, amitől kevesebbnek érzi magát, mint amilyen. Sosem vágyott zeneiskolába, mindig házhoz jöttek a magántanárok hozzá, esetleg ők hoppanáltak hozzájuk. Teljesen új élmény számára az iskola minden szempontból, a Bagolykő előtt több sulit látott mesékből, mint élőben. - Te Rellonos vagy?! – Hüledezik ismét a lány arcába meredve. – Én kedvellek, nem félek. – Feleli még mindig egy kisebb sok alatt állva. Ő úgy képzelte, hogy az összes Rellonba járó diák ijesztő, akiket el kellene kerülnie, ehelyett ki tudja, hogy mennyi ideje, de éppen barátkozik eggyel. – Te nem félsz a többi Rellonostól? – Szalad ki a száján. Elég sok rosszat hallott a zöldekről a klubhelyiségben, jó nem annyit, mintha egy Újpest drukkerekből álló társaságba keveredett volna, de elégszer említették őket ahhoz, hogy félelem alakuljon ki benne. Órán sem nagyon ül oda a közelükbe inkább, nehogy kibújjon belőlük a kisördög. - Tudod? De ő amúgy miért olyan? – Tudakolja tekintetét ismét lesütve. El sem tudja képzelni, hogy miért bántják egymást az emberek a suliban. – De akkor… ő most… mit csinálunk vele? – Az ő szemében vannak a megátalkodott gonosz csirkefogók, akik sosem változnak. A mesékben is mindig ilyenek, nincs javulás. Azt sejti, hogy nem fog meghalni, de el sem tudja képzelni, hogy mitől tudna egy ilyen lány megjavulni. – Megdobáljuk trágyagránáttal? – Kicsit lehet izgatottabb lett a gondolattól a kelleténél, de ő egész jó kidobóban, legalábbis Pannát sokszor legyőzi, akkor egy jóval nagyobb célpont kilövése nem lehet akadály, ugye? - Komolyan? Mi ketten? – Kérdi még az előzőnél is csillogóbb tekintettel, arcán széles mosollyal. Nem tudja, hogy mennyivel idősebb nála a lány, talán 3-4 évvel? Ez majdnem olyan lesz, mintha volna egy nővére. – De… nem fognak cikizni miattam? -
|
|
|
|
Lucas M. Deighton INAKTÍV
RPG hsz: 214 Összes hsz: 267
|
MargarétaEzen az estén nem tudtam elviselni a szobatársak hangos röhögését, meg azt a sok dumát, ami ömlött a szájukból. Többnyire amúgy nyugis csapat, nem szokott velük bajom lenni, de ma valamiért zsongott a fejem, és nyugalomra vágytam. Hiába múlt el a takarodó, ők még mindig nem voltak képesek csöndben maradni, így jobbnak láttam, ha inkább szívok egy kis friss levegőt. Ez persze nem volt olyan könnyen kivitelezhető, hisz a prefektusok miatt nem volt könnyű kijutni a kastélyból csak úgy. Éppen ezért lopakodó üzemmódra kapcsoltam, s miután magam mögött hagytam a navinét, ügyesen surrantam ki, egyik faltól a másikig lapulva, míg sikerült kiszöknöm a hűvös éjszakába. Az ég meglehetősen felhős volt, a Holdat is takarta, s csak nagy ritkán hagyta előbukkanni annak sapkáját. De a csend, s a természet halk neszei mindennél jobban csábítottak. Konkrét célom persze nem volt, leginkább csak sétálni akartam, így megindultam egyenesen, előre, s csak léptek közben változtattam irányt, éppen arra, amerre kedvem szottyant. A stéghez közeledve először békák kuruttyolására, s tücskök ciripelésére lettem figyelmes, aztán ugyan távolról, de kiszúrtam egy narancsos, izzó apró pöttyöt. Ez több, mint gyanús volt, ilyen bogár létezéséről nem tudtam, így tovább folytattam lépteimet, s ekkor a szellő már felém sodorta a füst jellegzetes szagát. Valaki ott ücsörgött a stégen, de így a sötétben nem tudtam megítélni, hogy ki lehet az. Megtehettem volna azt, hogy sarkon fordulok, és inkább hagyom, csináljon, amit akar, de kíváncsi lettem, hogy ki lehet az. Emiatt tovább folytattam utamat, a stégre lépre megnyikordult alattam a deszka, s ekkor valószínűleg már az ismeretlen is felfigyelt rám. - Jó az idő a füstöléshez, mi? Hali - köszöntem rá, majd még közelebb léptem. - Szabad? - megvártam, míg engedélyt ad, s csak ekkor telepedtem le mellé, ám így közelebbről máris megismertem a vonásokat, s a lányt. - Baszki, téged ismerlek a parkból. Te vagy a füves lány, Maggie vagy Mar...gareth? - nem volt túl jó a névmemóriám, így csak reméltem azt, hogy telibe találtam, s nem valami őrült nagy baromságot mondtam.
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke RPG hsz: 307 Összes hsz: 556
|
Lucas ... egyedüli csendben ... A sötétség, engem minden nyomasztó és kellemetlen érzése ellenére, vonzz. Apámmal sokszor álltunk az erkélyen, figyeltük a csillagokat, már amennyi látszott belőlük Pest szélén, de minket ez sosem tántorított el. A balatoni nyaralások alkalmával is esti programnak volt feljegyezve mindig; vacsora után kifekszünk a pokrócra és fürkésszük az eget. Tippeltünk a csillagképekre, majd rákerestünk az interneten, hogy melyikünknek van vajon igaza, hullócsillagokat kerestünk és vártuk őket. Hajnalig képesek lettünk volna elszórakoztatni egymást a nagyobbnál nagyobb hibáinkkal, mert a egyikünk csillagászati tudása sem mondható még elégségesnek sem, de anya mindig szólt éjfél körül, hogy ideje bemenni. Vidáman pakoltunk össze, mert tudtuk, hogy következő nap ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, amikor pedig hazaérünk, az erkély ugyanott vár. Arcomat nem fordítom el a fel-felbukkanó csillagokról, halvány mosoly játszik ajkaimon az emlékre. Szerettem az ilyesmit, és még most is szeretem, de már egyedül kell űznöm. Talán nem is tudnám már mással. Elindítom a mozdulatot, hogy szememet ne kelljen elszakítanom az égről fejem nem mozdul, hátra szeretnék dőlni és elképzelni, hogy a Balatonon vagyok, de hátam mögött reccsen meg egy deszka. Megmerevedek. Kezemet emelem fel sután, alig emelem el térdemről azokat, hogy intsek neki. Félve sandítok oldalra, a srác cipőjét bámulom, amikor elhangzik a kérdés. Bátortalanul bólintok egyet, pár másodperc múlva tudatosul bennem, hogy valószínűleg nem látja, így egy halk igen is elhagyja ajkaimat. Nem szabad nemet mondanom. Ez a helyes út, és biztos vagyok abban, hogy apám büszke lenne, amiért most nem húzódok vissza a csigaházamba. Pedig az lenne a legjobb, főleg... Felkapom fejemet, ujjaim erősebben szorítanak rá a cigarettára. A füves lány. Szinte már rémült tekintettel fordítom felé fejemet, hogy láthassam az arcát, ha már hangja alapján nemigen ment a beazonosítás. A felismerés a semmiből jön. Alsó ajkamra harapok, elkapom róla tekintetemet, az alattunk elterülő vizet figyelem, aprót bólintok ismét, mielőtt megszólalnék. - Mar... Margaréta - hangom ismét halk, és nem merek ránézni. Zavarban vagyok a tudattól, hogy egy olyan srác ül mellettem, akivel már találkoztam, és aki emlékszik rám. Akire én is emlékszem. - Lucas, igaz? - magamtól kérdezem leginkább, a szavakat magam elé motyogom. Tudom, hogyha nappal lenne, egyértelműen látszódna zavarom, és az apró pír is arcomon. Pótcselekvésként nyomom el egy deszka oldalán a csikket, amit egy repedésbe teszek, nehogy elfújja a szél. De ez csak időhúzás, ami mégis túl rövidre sikerül. - Én... - oldalra sandítok. A kedves arcot fürkészem, amin nem látszik rosszallás, egyszerűen a meglepettség maximum, amiért itt és most találkozunk újra. - Bocsánat.
|
|
|
|
Niadra INAKTÍV
Sarah Sawyer RPG hsz: 51 Összes hsz: 65
|
Teljesen jogos lehetne a kérdés, hogy miért nem néz inkább a lába elé, mintsem idegen férfiakat lök fel vagy inkább pattan le róluk. Merthogy hiába tántorodik meg Ruben, azért még mindig nagyobb az ellenállása, tehát amikor ő a biztonság kedvéért hátrál egy lépést, a lány egyenesen megküzd azért a fránya egyensúlyáért. - Nem kell gorombának lenned, egyszerűen mással voltam elfoglalva, ahogy láthatóan te is - teljesen ártatlanul válaszol, még vállát is megvonja, hangjából semmiféle felháborodás vagy leszidás nem hallik ki. Ez nem csak azért van, mert egyébként ő okozta a karamboljukat, hanem azért is, mert végtelenül türelmes és naiv, nem valószínű, hogy valaha is ráripakodna bárkire csak úgy. Nem kizárt, de előbb válik flegmatikussá, mintsem bunkóvá, a férfival ellentétben. - Különben is bocsánatot kértem, ennél többet nem tehetek - és milyen igaza van! Kár, hogy ez senkit sem vigasztal jelen helyzetben. Utólag kár azon sírni, mi lett volna, ha... Meg hát mire odajutnának, hogy ezen vekengjenek, Niadra már rég a telefonnal van elfoglalva, amit ezidáig - gáz vagy sem - sohasem látott. Egyelőre az itteni varázsló szokásokkal próbál azonosulni, képtelen még a muglikkal is felzárkózni, ráadásul Odett sohasem mesélte neki, hogy ilyen különös szerkezeteket is használnak. - Hát biztos, hogy nagyobb dobozban, mint ez a tefelon vagy mi. Mondd csak, hol lehet ilyet szerezni és mit tud? - annak ellenére, hogy Ruben kimondottan ellenséges vele, nem veszi magára a dolgot, ugyanolyan érdeklődő és kíváncsian pislog a colosra. - Miért használnak varázslók mugli dolgokat? És miért működik? Hogyan? - ha még elöl lenne és nem rejtette volna el a férfi, bizonyára mutogatna és alaposan szemügyre venné. Hogyisne, életében nem hallott még a térerőről és a wifiről, a mobilnetről már nem is beszélve, neki ez még annál is érthetetlenebb, mint Zina esetében a hot dog volt. Azt legalább meg tudta tippelni, hogy micsoda - még ha rosszul is -, de ez a világító akármi teljesen kifog rajta.
|
|
|
|
Széplaki Alíz INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie ° RPG hsz: 615 Összes hsz: 2341
|
Nathaniel - Köszi, jól esik, hogy ezt mondod. Minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy ideális környezetet biztosítsak számára - tekintettem a fiúra, miközben ajkam mosolyra húzódott. Még sosem kerültem ilyen helyzetbe, de bíztam benne, hogy helyt állok majd minden téren, már ami a gyámságot illeti. Alex egyébként is nagyon szimpatikus volt nekem, az pedig szerencsés véletlen volt, a rossz élménye ellenére is, hogy jó helyen volt jó időben. Ha aznap nem látogattam volna el arra a bizonyos helyszínre, akkor nem történt volna meg köztünk az a beszélgetés, plusz ki tudja, milyen sorsra jutott volna. Amiket mesélt, azok alapján nem igazán láttam volna más kiutat a helyzetből. Ez az új élethelyzet viszont nekem is és neki is pozitívum volt, egyébként is eléggé egyedül éreztem magam abban a nagy lakásban. Persze ott volt a macskám, de vele ugye nem igazán tudtam beszélgetni, meg közös tevékenységeket végezni. Jelen pillanatban úgy éreztem, hogy egy új élet nyílt meg előttem új lehetőségekkel. Nagyon felnéztem Nathaniel-re, mert valahogy a velem való kommunikáció során mindig előtérbe került a pozitív, optimista oldala, amely rám is rendkívül jótékony hatással volt. - Nincs mit. Persze, csak akkor mondom el, hogy mit álmodtam meg veled kapcsolatban, ha sor kerülne erre, ha nyitott leszel rá. Ha inkább nem akarod hallani, akkor azt tiszteletben tartom - tettem hozzá gyorsan, nehogy azt higgye, hogy mindenképp fel akarom világosítani a jövőjével kapcsolatban. Persze, ha valami élet-halál helyzetről lenne szó, akkor nyilván megmondanám neki, hogy komoly a dolog, de akkor is rá hagynám a döntést, hogy szeretné-e hallani a részleteket. - Ez remekül hangzik! Tényleg megtennéd? Oltári nagy segítség lenne! - hálálkodtam neki lelkesen. Mindig is tudtam róla, hogy nagyon segítőkész ember, ráadásul nagyszerű ötletei voltak. Örültem, hogy így támogatta az elképzeléseimet, természetesen rám is mindig számíthatott, ha neki lett volna szüksége segítségre, de ezt mondanom sem kellett, hiszen nagyon jól tudta. - Milyen marketinges megoldásra gondoltál? - kérdeztem tőle kíváncsian, miközben teljes testemmel feléje fordultam jelezve, hogy nagyon is figyelek rá.
|
|
|
|
Lucas M. Deighton INAKTÍV
RPG hsz: 214 Összes hsz: 267
|
MargarétaMivel engedélyt kaptam, nem is ácsorogtam tovább, pár mozdulattal lehuppantam a lány mellé törökülésbe, majd sikerült őt beazonosítanom. S ugyan a nevében nem voltam egészen biztos, arra azért homályosan emlékeztem, hogy ő volt az, aki megkínált a parkban egy szál füves mámorral, s mivel elég vacak kedvem volt, elfogadtam. Közösen szívtunk, viszonylag elég sokat dumáltunk, vagy épp bámultuk a csillagokat, s valahogy akkor ott rám tört az érzés, hogy milyen jó lenne őt megcsókolni. Meg is próbáltam, de arra már nem emlékszem, hogy sikerült-e, csak arra, hogy felpattant és elhúzta a csíkot mellőlem, mondhatnám azt is, hogy magamra hagyott, vagy pofára ejtett. Vagy nem is tudom, nem nagyon emlékszem rá, hogy pontosan mi történt, csak azt tudtam, hogy kicsit ciki a dolog. Most viszont, hogy rájöttem, ő ücsörög a stégen, már nem viszakozhattam, nem mintha menekülni akartam volna, csak tényleg fura volt a helyzet. Ennek ellenére azért csak szóval tartottam, bár ő meglehetősen határozatlannak tűnt, mintha egy kicsit zavarban lett volna. - Margaréta, hát persze. Bocs, csak elég ramaty a névmemóriám, az egyik tanáromat meg Maggienek hívták, szóval általában az ő neve ugrik be elsőre - ezt a többletinfót fogalmam sincs, hogy miért osztottam meg vele, de lehet csak azért, mert magam is zavarban voltam kissé a közös füstölős kis múltunk miatt. Ki tudja, miket gondolhatott rólam, lehet, hogy ezért volt most is olyan visszafogott. - Aha, Lucas, látod, a te memóriád jó - mondtam nevetve, ezzel próbáltam oldani a feszültséget. Feltűnt közben, hogy elnyomta a cigit, amit nem igazán értettem, hisz engem nem igazán zavart az, hogy füstöl, akár még adhatott is volna belőle, mint a régi szép időkben. Aztán feltűnt, hogy készül valamire, mintha mondani akarna valamit, én meg nem akartam megzavarna, így csak kíváncsian pillantottam felé, hogy a felhők mögül előbukkanó Hold fényében azért láthassak valamit az arcából. - Miért? Jah, hogy azért, emlékszem már. Nem kell bocsánatot kérned, inkább én kérek elnézést, ha nyomulósnak tűntem, pedig nem vagyok. Meg azt se tudom, mi ütött belém, lehet a fű volt az oka, nem szoktam szívni - vallottam be, hisz anyámék miatt nagyon is ellene voltam mindenféle bódító szernek. Ott a parkban valamiért mégis ráfanyalodtam. Most meg, miközben magam is magyarázkodni kezdtem Margarétának, rájöttem, hogy ha túl sokat dumálok, akkor talán félreérti, vagy megsértődik. Pedig nem akartam megsérteni, meg nem mintha ne lett volna szép lány, de ott és abban a pillanatban nem hiszem, hogy ez vezérelt. Lehet, hogy csak ki akart kapcsolni az agyam, hogy elfelejtsem a sok baromságot, vagy talán szeretetre vágytam, igen, lehet. De így utólag átgondolva, lehet hogy ráhoztam a parát , vagy talán tényleg túl nyomulósnak tűnhettem. - Szóval jah, igazából nem tudom, hogy viselkedtem, mert nem igen rémlik, csak az, hogy felpattantál és elrohantál. Ugye nem tettem semmi gáz dolgot? - néztem rá kérdően, úgy éreztem, hogy ha most véletlen összefutottunk, akkor jó lenne ezt tisztázni. - Amúgy meg, te hogyhogy itt? Mármint, azt hittem, mugli vagy - tettem még hozzá, közben a tenyereimet hátrébb csúsztattam, s azokon megtámaszkodva kémleltem az arcát.
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke RPG hsz: 307 Összes hsz: 556
|
Alexander ... fekete hibák tömkelege ... Mindennel elmaradtam. Jelenleg itt nem csak a súlyos tananyagot kell érteni, bár az a mérvadó jelenleg. Az életben is lemaradtam, és attól tartok, hogy nem is tudok bele visszatérni sehogy, bármennyire próbálkozom is. Félek, hogy minél jobban próbálkozom, annál messzebb kerül tőlem a visszatérés lehetősége. A doktornő azt mondta, hogy normális dolog ennyire bizonytalannak lenni egy ilyen helyzet után, de nehezen fogadom el. Nem szeretem a bizonytalanságot, a biztos adott mindig támpontot. És hogy most mi a biztos? Semmi. Az égadta egy világon semmi, mert akivel osztozhatnék a gyászomon, amely lassan felemészt, több száz kilométerre tartózkodik tőlem, a leveleimet pedig kétes, hogy megkapja-e. Minden bizonytalan, még az is, hogy az elém tett könyv sorait megértem-e az órán, mert kezdek ebben is kételkedni. A tanárok megértőek és együtt érzőek velem, amiért hálás vagyok, de nem tudok figyelni rájuk, ami nem az ő hibájuk. A kedvességüket sem használhatom ki a végtelenségig, kérdés, hogy meddig tűrik a figyelmetlenségemet és a késztetést, hogy valami biztosat találhassak az életembe. Félek. Minden félelmet mégsem tud legyőzni az ember, így amikor megkaptam a Sárkánytan ajánlott olvasmányait, rögvest tudtam, hogy melyikre fáj a fogam. Hogy melyikben vagyok biztos, hogy melyik az, ami lefoglalhatja az agyamat órákra. A könyvesboltot hamar elhagyhattam, az eladó néni sem kérdezgetett feleslegesen, eleve képtelen lettem volna felvenni a szemkontaktust, hogy megadjam neki a beszélgetés lehetőségét, így bementem, megtaláltam, kifizettem, és kijöttem. A boltból kilépve bújom az első oldalakat már. Lefelé hajtom fejemet, a könyvet teljesen magam előtt tartom, és a körülöttem lévő világ megszűnik létezni, ahogy Salmander sorait olvasom. Figyelemfelkeltő, érdekes és még tanulok is belőle, talán minimális szinten, de segíthet felzárkózni a tananyagban. Másra amúgy is képtelen vagyok. A könyv teteje hirtelen nyomódik bele valamibe, felcsúszik rajta a lendületemtől, majd azzal tökéletes ívvel nyomódik bele arcomba. Megszeppenek, halk sikkantásféle hagyja el ajkaimat az ijedségtől, orrom nyomódik a könyv lapjai közé. Akaratlan toporgok előre még párat az el nem múló lendülettől, de amikor végre sikerül megállnom, nem merek felpillantani. A könyvet még jobban arcom köré húzom, már ha ez lehetséges, az sem érdekel, ha az orrom piros lesz tőle. Csak eltűnni szeretnék.
|
|
|
|
Antal Zina INAKTÍV
Babafarkas RPG hsz: 84 Összes hsz: 193
|
Öröm, lelkesedés; Zina elmosolyodva bólint az engedélyre, testtartása ellazul, így már nem érzi úgy, hogy rosszban sántikálna a hallgatódzással. És a többiek ebből egy egész napot kaptak? Helyettük is örül inkább, minthogy irigykedne rájuk, vagy azon siránkozna, neki nincsenek már ilyen meglepinapjai. - Köszönöm a lehetőséget. - Érzi, mégiscsak nagyobb már, tanodás, nem előkészítős, mint a többiek a földön, és ezzel a kedvesen erőltetett komolysággal, ami a felnőttnek látszani akaró gyerekek sajátja, kihúzza magát. Még a lábait is kibogozza törökülésből, elvégre az nem eléggé nagylányos - még ha rendre látja is a felsőbbévesektől imitt-amott. - Azt hittem ilyen csak a filmekben van - kerekednek el a szemei, miközben az őszinte, de igencsak meglepett szavak kicsúsznak a száján. Visszapislog a nőre, nézik egymást, mint a madarak a kisállatkereskedésekben elhelyezett szomszédos ketrecekben, amikor átmorzéznak egymáshoz, hogy "hé, szerinted is finom a gilisztanyál?", "nem, Pablo Diego, nem feküdtem le a tesóddal". Mármint na, a madarak nem tudnak morzézni, nem csoda hogy elbeszélnek egymás mellett, de Zina és Niadra? Próbáljuk akkor meg máshogy. Mielőtt túlságosan mélyen beleivódna a nő fejébe a képzet egy bongyori ebekre nyálukat csorgató, "ay puppy, ay puppy a-ay" feliratú előkés társadalomról, megköszörüli torkát, hogy eloszlassa a kialakult félreértést. - Nooos nem is eszünk kutyákat. Disz... Azt hiszem disznóhúsból van, igen, bár ugye mivel nem boltban vettem, nem volt ráírva, hogy pontosan miből készült, így csak azt tudom, hogy általában hogyan... De a hot dog az egész kaja neve, így bucistól mindenestül, nem arra utal - és nyomatákosít - tündérbecsületszó nem arra utal, hogy kutyákat... Eh, szegény kutyák. - S megrázza a fejét. - Azt mondjuk nem tudom honnan ered a neve - emeli a szájához, hogy újabbat harapjon, ám belefagy a mozdulatba, és puhatolódzón a másik, még érintetlen hot dog felé biccent. - Meg szeretné kóstolni? - Mindeközben akaratlanul is felmerül a lányban, hogy vajon a kólához mit szólna a nő... Fekete is, pezseg is... Mondjuk oké, persze, az, hogy egy valamit nem ismer nem jelenti azt, hogy azt se tenné. Ki az aki nem hallott még ezekről?
|
|
|
|
Daróczy Konrád INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 121
|
Odry ElizabetMilyen idejét múlt elgondolás is az, hogy egy nő kizárólag otthon ülhet, hímezhet és teázhat, valamint a többi asszonnyal pletykálkodhat? Nincs is károsabb dolog, mint az aranyvérű lányok népes gyülekezete, akik kibeszélik újdonsült férjeiket és velük kapcsolatos rigolyáikat ahelyett, hogy megbecsülnék, amijük van. Éppen ezért, bár Konrád maga is úgy véli, hogy feleségének feladata legfőképp és elsősorban házasságuk magaslatokba emelése, nem gondolkodik teljes elnyomásban, míg arra okot nem talál. Egy szerelmes férfi mindent megtesz, hogy boldoggá tegye kedvesét, s ebből kiindulva neki sem lesz más választása, minthogy vékony nádszálként hajoljon, s ezzel megelőzze a végső soron elkerülhetetlen törést. - Bármelyik férfi boldog lehetne, ha a felesége a közjó érdekében kívánna tevékenykedni. Ódivatú elképzelés, hogy egy nőnek nincs más dolga, mint otthon türelmesen várni a férjét - elmosolyodik és megcsóválja fejét, abszolút emberi reakció, mint aki tán... zavarba jön, mert aranyvérű felmenői ellenére is ily modern gondolkodással rendelkezik? Vagy mert ez úgy hangzik, mint egy bók, mely egy jelenleg eljegyzett hölgynek szól? Akárhogy is, külső szemlélőként láthatóan gyarlónak tűnik, mint aki félretéve a téma kellemetlen mivoltát igyekszik felvenni a fonalat és tartani a tempót. - Ön egy igazán különleges nő - íriszei megfejthetetlenül csillognak, örvénylő kékségük magába szippantja a gyanútlan kíváncsiskodót, s épp emiatt süti le szemét. Az udvarlás, egy kisasszony felcsípése közel sem olyan egyszerű, főleg akkor, ha a másik fél okos vagy annak hiszi magát. Ügyesen kell kijátszania kártyáit, mert ha valaki a bukását jelentheti, az ő. Akármennyire is titkolni fogja majd igaz valóját, a külvilág felé mutatott álarcon átsejlik majd ezidáig rejtett lénye. Nem szívesen engedne a botrányra éhes firkászoknak, amilyen Rothstein is volt nemrég. Vele és a fajtájával azonban bőven ráér foglalkozni, mivel épp Elizabetet kell meghódítania: könnyebb úgy irányítani valakit, ha önszántából cselekszik és nem erőszakkal kell rávenni. Nem véletlenül választotta a balettre szóló jegyet, hiszen saját érdektelenségén túlmutatóan ezzel boldoggá teheti jövendőbelijét. Születésnap, mennyire jelentéktelen, túlértékelt dolog... Csak azért tartják, hogy mindenki fontosnak érezhesse magát az év egy adott pontján, de mire fel e sok hűhó, ha helyzetük a szürke mindennapok árnyékában mit sem változik? Nem baj, érezze csak, hogy törődnek vele, ha erre vágyik. - Úgy gondoltam, ez méltó ajándék lehet a menyasszonyom születésnapján - kedvesen mosolyogva, óvatosan nyúl a puha kézért, hogy összekulcsolva ujjaikat, felemelje azt és egy csókot leheljen rá, ismét. Ezúttal viszont nem szakítja el tekintetét a nőéről, s íriszeik egybekapcsolódása e pillanatban jóval intimebb, mintha a romos üzlet törmelékei között szeretkeznének. Hát nem csodálatos érzés, amikor egy kényszerházasság végül jóra fordul? Hát persze. - Bevallom, kissé meglepődtem, mikor megtudtam, hogy bejelentkeztél hozzám, de örültem is. Küldettem Neked rózsákat, hogy a szüleink előtt ne derüljön ki, mire készülsz... Illetve készülünk, ha fogalmazhatok így - elereszti a kezet és immáron sokkal lazább testtartással fordul körbe a helyiségben. Szóval azt akarja Liza, hogy nyíljon itt egy patika. Ha bele akarnak ebbe vágni, fel kell mérni a város lakóinak igényét, hogy érdemes-e belevágniuk a projektbe, avagy sem. Újabb plusz munka és miért? A látszatért, hogy mindenki azt higgye, normális.
|
|
|
|
Odry Elizabet INAKTÍV
Őzgidácska sete, suta... RPG hsz: 154 Összes hsz: 759
|
Konrád Minden szava letaglóz, minden pillantása rabul ejt. Túl azon, hogy vonzó férfinak találom, hogy volt valami a tekintetében azon a képen is, amit róla kaptam a házasságkötésünk bejelentése mellé, így élőben sokkal valóságosabb. Hallva a gondolatit, látva ajkai mozgását, hangtónusát, érzem, hogy megbízhatok benne, hogy ez a férfi az, akit nekem szántak. Már tudom, hogy azért nem találkoztam senkivel, aki ne untatott volna idejekorán, mert nekem vele kellett találkoznom. Ha nincs az elrendezett házasságunk, sosem jövök Bogolyfalvára és sosem teremtődött volna olyan helyzet, ahol mi ketten találkozunk. A sors, mely pontosan tudja, hogy mi kell egy embernek, mellém szólította őt, és bár féltem tőle, féltem a házasságunktól, már nem félek. - Ön pedig egy különleges férfi. Ennyit szabad, nem? Hamarosan házasok leszünk, noha most még szerepem szerint egy másik férfival kötött házasságom eredményezi azt, hogy felkerestem őt, mégsem hagyhatom figyelmen kívül a bókot, és úgy sejtem, hogy talán már tudja, hogy ki vagyok. És ha nem... úgy remélem, hogy ez az egész flört nem rendszeres, csupán csak azt mutatja meg, hogy mennyire tökéletesen összeillünk, hogy talán ő is érzi azt, hogy velem a jövője kellemesen telne majd. Mindazonáltal, hogy érzem a láthatatlan köteléket, majd egyszer szorosabbá válik, ahogy tekintetem a tekintetét kutatja, ahogy ajkait vizslatom, ahogy bizsereg a tenyerem, mert érinteni szeretném, sok dolgot nem látok, ami aggodalomra ad okot. Nem látom őt apaként, ahogy nem látom magam anyaként, holott a házasságok, melyek így köttetnek az vér tisztaságát és a megfelelő utódszámot célozzák meg, és bár úgy érzem, hogy remek vitapartner lenne, mert intelligens, jó meglátású, már-már szenvedélyes, valahogy mégsem tudom elképzelni, hogy nekünk gyerekeink legyenek, de már nem akarom, hogy elválasszanak tőle, mert a szemébe nézve látok valamit, amit nem akarok elveszíteni. Aggodalmak, pedig hivatalosan még nem is ismerhetjük egymást. Ahogy bőre a bőrömhöz ér, érzem, hogy a pír lassan elönteni készül arcomat, és igazán akkor történik meg a dolog, amikor a szeme a szemembe mélyed, és ajka érinti a bőröm. Az aggodalmak, ahogy jöttek, aképp távoztak is, mert nem kell aggódnunk, a házasságunk csodálatos lesz, érzem, hogy képes leszek hozzá idomulni. Szemeim csillogása elárul, már nem titkolom, hogy megfogott, nem is tudnám, hiszen majd kicsattanok az örömtől, hogy olyan embert kaptam, amilyenre titkon mindig is vágytam. - A bűntársam lettél azzal, hogy virágot küldtél nekem. És mind a kettő csodálatos meglepetés, de tudnod kell, hogy én nem olyan ember vagyok, aki elvárja, hogy ajándékokkal halmozzák el. Ezt nem csak úgy mondom, valóban így is van. Egy hosszú beszélgetés a világról, vélemények összeütköztetése egy kellemes vacsora mellett az otthon intimitásában sokkal többet jelent nekem annál, mint hogy mindenféle számára unalmas eseményre kelljen mennie. Én őt szeretném megismerni, és ahogy ajka a kezemhez ér, szabad kezemmel szeretve simítok végig arcán, hogy érezzen engem, hogy érezze, szeretnék hozzátartozni. - Téged szerettelek volna látni és azt szerettem volna, hogy engem láss, úgy, ahogy vagyunk, ahogy a házasságunkba megyünk, a szüleink nélkül. A holnap más lesz, ott kínosan ügyel majd mindenki arra, hogy tökéletes pontossággal viselkedjen, úgy, ahogy azt egy úri családban illik. A szülők, főleg az én szüleim majd őt kérdezgetik, és minden válasza után elhangzik majd, hogy én pont ideális vagyok neki, míg helyettem többnyire anyám beszél majd, abból kiindulva, hogy egyetlen rossz válasszal elronthatok egy jövedelmező üzletet. Arról nem kell szólni, hogy magas intelligenciaszinttel rendelkezem, ahogy azzal sem, hogy emiatt a viselkedésem gyakorta eltért a normálistól, csupán csak arról, hogy bár nem nőttem magasra a csípőm elég széles ahhoz, hogy erős fiú gyermekeket szüljek. Noha édesanyám csípője is igencsak megfelelt ennek, ő négy lányt szült az apámnak ezzel gyakorlatilag kihalasztva a vérvonalát, hiszen ahogy a nővéreim is, úgy a házasságot követően én is a férjem nevét viselem majd. - Tudom, hogy sok munka lenne vele és számít a lakóközösség véleménye, de ha ők igényelnék, akkor szeretném megpróbálni, ha nincs ellenvetésed. Jó helyen fekszik, rengeteg lehetőség van benne, ahogy a tervrajzokat néztem, akár alkalmazhatnék gyakorlati félévben lévő egyetemistákat is, akiknek talán megtetszik a település és az elindított fiatalító programhoz hozzájárulhatnék ezzel. Vetem fel a javaslatot, miközben mellé lépek, és tele reményekkel nézek körül a falakon. Én már látom készen a művet, de tudom, hogy előbb sok ámen kell hozzá. - A házasságkötést követően hol fogunk élni?
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke RPG hsz: 307 Összes hsz: 556
|
Lucas ... egyedüli csendben, vele ... Bólogatok minden szavára, amik elhangzanak. Nem tudom mi mást tehetnék. Helyeseljek, esetleg kezdjek neki serényen magyarázni arról, hogy nem probléma, amiért nem emlékszik a nevemre? Engem nem zavar. Talán az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem emlékezne rám. Nem tudom mit kellene tennem vagy mondanom. Most nem menekülhetek a helyzetből, mint ahogy legutóbb tettem, hiszen apa mindig azt mondta, hogy a problémákat meg kell beszélni. Mind a két fél részéről meg kell hallgatni a történetet, próbálni megérteni a másik felet, és utána döntést hozni. Én ezt nem tettem meg legutóbb. Az egyszerűbb és gyávább megoldást választottam arra, hogy kikerüljek a kellemetlen helyzetből; felálltam és otthagytam, gondolván, hogy úgysem látom többet, de szomorú tény, hogy a város és az ország is, mintha egyre kisebb lenne. Apró mosolyt engedek meg magamnak, amely lehajtott fejem, az előre bukott tincseim és a sötét miatt, nemigen látszhat. De ott a mosoly. Az őszinte nevetése váltja ki belőlem ezt, akaratlan emberi reakció. Ösztön, hogyha valaki jóízűen nevet melletted, akkor automatikusan benned is felszabadul valami és vele kívánsz nevetni. Bár nevetni képtelen vagyok még, de a mosoly megmásíthatatlanul ott van vékony ajkaim szegletében. - Kedves voltál, egyszerűen én... - elharapom a mondatot, fejemet a másik irányba fordítom hirtelen, nehogy véletlen, mint emberi ösztön miatt, akarjak ránézni arra, akinek a szavaimat intézem. - Velem még nem történt ilyen hirtelen semmi - nem ilyen kontextusban. Nem egy majdnem velem egy idős fiúval. Mert minden ember életében történnek hirtelen dolgok, csak valahogy ők normálisan tudják kezelni, míg én mindig a legegyszerűbb megoldást választom ezekre. Elsétálok. Szó nélkül ráadásul, ami valóban nagy bunkóságra utalhat a mellettem ülőnek, de én tényleg nem akartam megbántani, csak én... én nem tudom. Lassan fordítom vissza fejemet, de immár van annyi bátorságom, hogy mikor ismét beszélni kezd, ránézzek. Meglep, ahogy arcomat fürkészi, reflexszerűen sütöm le pillantásomat, ahogy szemben találom magam pillantásával. - Ne... Nem kell emiatt aggódnod - egy óvatos, féloldalas mosoly villan fel arcomon, a meglepettség emiatt kiül rá. Mosolygok rá. - A szüleim azok, én boszorkány vagyok. Ezek szerint te is mágus vagy - halk hangom suttogásnak hallatszódik, de igyekszem, hiszen a víztükörből pillant vissza rám, és ő is mosolyog. Neki szól a mosolyom inkább talán, mégis Lucasnak címzem azt.
|
|
|
|
Bossányi Karola INAKTÍV
Boska | Karcsi RPG hsz: 529 Összes hsz: 941
|
Polli Nem akartam megijeszteni a lányt, de szerencsére nem is ijedt meg, az viszont látszott rajta, hogy valami nagyon is felkeltette az érdeklődését, s mivel korábban is úgy láttam, hogy kerget valamit, így már szinte biztos voltam abban, hogy valami lapulhat abban a rózsabokorban. -Tündér? Nem sűrűn látni erre tündért, nahát - egy kicsit meglepődtem ezen, bár nem volt lehetetlen, hogy efféle lényekkel is találkozhassunk a játszótéren. Mondjuk nem hittem azt, hogy kedvelik a zsúfolt helyeket, de a lány szerint eltévedhetett ez a kis tündér. - Segíthetünk, csak nem tudom, hogyan találjuk meg az anyukáját, sajnos annyira nem értek a tündérekhez - vallottam be a tapsikoló lánynak, egy picit furcsálltam a lelkesedését, de ki tudja, lehet hogy ez neki újdonságnak számított. - Óvatosan, ez eléggé szúr - próbáltam figyelmeztetni őt, miközben még mindig hallatszott a kis tündér visítása. Rossz érzésem támadt, s még az is megfordult a fejemben, hogy talán ő is megsérült, vagy az is lehet, hogy valaki ráijesztett, és ezért menekült a rózsabokrok közé. - Nem tudom, még az is lehet, hogy valami ráijesztett, emiatt menekült el, és akkor talán az anyukája meg sem találja. Egyszer olvastam egy történetet, amiben azt írták, hogy a tündérek félnek a macskáktól és a nyestektől. Talán egy nyest lehetett a ludas - tártam szét karjaimat, hisz ebben sem voltam biztos. Közben magam is odaléptem a bokorhoz, hogy segítsek azt széthúzni. - Hopp, nézd csak, ott iszkol! - sikerült kiszúrnom, amint a kis tündér átevickélt a levelek közt, és megiramodott a másik bokor felé. Sietve el is tűnt annak sűrű zöldje közt, s egy ideig csönd lett a játszótéren. - Lehet, hogy tőlünk is fél - jegyeztem meg, miközben a lányra pillantottam. - Amúgy Karola vagyok, az arcod ismerős, nem te vagy az egyik új elsős a suliban? - prefektusként próbáltam figyelemmel követni a legújabb diákokat, s ez nagyjából ment is, kivéve, amikor egyszerre többen is érkeztek. - Ajjaj, megint sír. Lehet, hogy megszúrta őt a rózsatövis. Jó lenne neki segíteni valahogy, de nem nagyon értek a tündérekhez. Szerinted mit csináljunk?
|
|
|
|
Daróczy Konrád INAKTÍV
RPG hsz: 105 Összes hsz: 121
|
Odry ElizabetHonnan tudod, hogy egy kismadár már a tenyeredből eszik? Nézz a szemébe, figyeld a mozdulatait, apró rezdüléseit, s rájössz, mikor bízik benned teljesen. Liza, ha e hasonlatot megfelelően alkalmazzuk, szemmel láthatóan odavan a férfiért, s képes volna bármire, amit az megkíván. Nem szép dolog visszaélni ezzel, de ki mondta, hogy minden esetben fair módon kell játszani? Egyeseknek bűntudatok, lelkiismeret furdalásuk lehetne, amiért érzelmek nélkül megjátsszák a csodálatot és áhítatot, de egy pszichopata számára nincs más, csak a mímelt, megjátszott valóság. Látja a racionális eseményeket, reálisan méri fel a szituációkat és tisztában van minden következménnyel, csak éppen nem érdekli Őt. E tekintetben különösen veszélyes embertípusnak számít, lévén nem érez, nem szorong és nem tanul, ellenben rendkívül elragadó és megnyerő, ami könnyedén megtéveszti az agyafúrtabb, felkészültebb embereket is. Hagyja, hogy olyan álomba ringassa magát, mely sohasem lehet valós, elvégre nem lesz érzéki szerető, gyengéd és odaadó férj, gondoskodó családapa. Ha eljön a ideje, gyermeket fog nemzeni, biztosítja majd a tisztességes neveltetést, de a maga részéről ki van zárva, hogy ennél nagyobb energiát fektessen bele. A társadalmi elvárásoknak meg kell felelni, illetve vérvonala is értékesebb annál, mintsem veszni hagyja, de ennél több motivációt nem lát a családalapításban. - A céltalan ajándékvásárlásnak amúgy sem vagyok híve. A legváratlanabb pillanatokban foglak meglepni, amikor nem számítasz rá, így még többször láthatom majd a mosolyodat - talán kényszerházasság, de egy férfi is lehet romantikus, nemde? Legalábbis tehet úgy. Mivel sem a szülők, sem a pórnép jelenléte nem feszélyezi kettejüket, ugyan miért is gondolná bárki, hogy nem mond igazat és színészi előadást nyújt? Ugyan kérem, ha ilyen mély benyomást tesznek az emberre, azt nem lehet mímelni... A felé nyúló kézbe fekteti arcát és egy pillanat erejéig lehunyja szemét, amitől még inkább az az érzése támad az embernek, hogy egy mély, szoros kötelék van kialakulóban, melyet az egymás iránti tisztelet és szeretet jár majd át. Konrád eközben természetesen unja magát, szokás szerint kötelező körnek tekinti ezt is, jobbára semmit sem vált ki belőle a nő, de ezt nem lenne illendő kimutatni vagy a szemébe vágni. - Abszolút megértem - bólint egy aprót, miközben kissé elhúzódik, lévén nem volna helyes, ha ily közelségben lennének. Micsoda úriember. - Holnap, mikor hivatalosan először látjuk majd egymást, úgy kell tennünk, ahogy anyáink elvárják és apáink büszkék legyenek. Nem hiszem, hogy egy karót nyelt fajankó elnyerhette volna a szíved, vagy érzéseket ébreszthetett volna benned. Örülök, hogy végül kezdeményeztél, még ha az én dolgom is lett volna - megjegyzést tesz magára, a róla kialakult képre, a szülői elvárásokra, mindezt olyan természetes gyarlósággal, ahogy bármely ember tenné, akinek nem csupán érdekei, hanem érzései is vannak. Az újságokból ismert megnyerő polgármester, akinek a háttérben bizonytalanságai, félelmei és esendő gondolatai vannak? Annyira klisés, annyira hétköznapi, annyira normális... - Nekem nincs ellenemre, hogy nyissunk egy patikát, ha az a város javát szolgálja. Bogolyfalva még mindig ragaszkodik a régi szokásokhoz, ha ezzel kicsit oldhatnánk a hagyományokat, két legyet üthetnénk egy csapásra - való igaz, a falufiatalító program nem véletlenül indult meg. Szeretne már megszabadulni az olyan kellemetlen tényezőkről, mint Jolika és a nyugdíjas maffia, ahogy a hivatalban nevezik őket. Már épp folytatta volna a diskurzust a megnyitandó gyógyszertárral kapcsolatban, mikor Lizi igen váratlanul felteszi neki az egyik legjelentéktelenebb kérdést a világon. Nyilván ennek is van súlya, így nem veheti fél vállról. A nő felé fordulva zsebre teszi kezeit és gondolkodón mered ki a piszkos, épphogy átlátszó ablaküvegen, akárha ízlelgetné és fogalmazná gondolatait. - Ebben nem szeretnék nélküled dönteni. Véleményem szerint mindkettőnk szüleitől kellő távolságban kellene házat néznünk, ugyanakkor nem mehetünk kimondottan messzire. Bogolyfalva vagy annak vonzáskörzete lenne a legmegfelelőbb. Mit gondolsz? - ha rajta múlik, rávágta volna, hogy semmi köze hozzá, oda mennek, ahová ő akar, de egyértelmű, hogy jövendőbelije értékeli, ha kikérik véleményét és figyelnek rá. Ezen ne múljék, érezze fontosnak magát, csak tessék.
|
|
|
|
Radetzky Edit INAKTÍV
Bohóchalacska RPG hsz: 99 Összes hsz: 277
|
Csongor
Nem tudom mit kellene éreznem, mi alapján kéne tudnom, hogy jó irányba gondolkozunk-e. Igyekszem tartani a magam részét, hogy Csongi tényleg csak a levegőre koncentrálhasson, elvégre én lennék a tapasztaltabb... Vagy valami olyasmi. Mindig is higgadt voltam, nem szokásom kétségbe esni, bizonytalankodni menet közben, így ha nincs is rá garancia, hogy amit csinálunk az így jó, mivel már elkezdtük, szemrebbenés nélkül tervezek addig próbálkozni, amíg össze nem jön, vagy nyilvánvalóan el nem bukunk. Abban hiszek, hogy ha nem adunk bele mindent biztosan nem sikerül, míg így még lehet esélyünk. Minden kételyt száműzök a fejemből, és a cseppeket figyelem, hallgatom, kizárva minden mást. Remegnek, érzem, ahogy bomlanak meg, már nem én vagyok az, aki szétválasztja az apró pettyeket, hanem a gömböcök maguktól akarnak szétszakadni, egyre apróbb és apróbb részekre bomlani. Engedem, ujjam vége ellazul, mintha begörbíteni próbálnám utolsó ujjpercemet, lassan engedem, hogy a víz kitörjön irányításom alól. Ha akarnám se tudnám ennyire diszperzen tartani őket, így arra hagyatkozok, hogy amit csinálunk sikeres - és lám, így is lesz. Fokozatosan enyhítem a befolyásomat a cseppek fölött, nem melegítem, nem tartom meg őket tovább, csak pattanásig feszült idegekkel várok, vajon leesnek-e a földre, vagy tovább szóródnak, és lebegnek. És lebegnek. Elkerekedett szemmel csodálkozom, de még nem merem feladni a figyelmet, a wanna be felhőben ugyanis visszafordul a cseppek szóródása, ahogy túl korán lelkendezni kezdünk. Nem tudom mit csináljak, de nem esem kétségbe a tanácstalanságban, ösztönösen lehunyt szemmel próbálom egyfelé húzni a cseppeket ismét. Most csak azt képzelem el, hogy mint apró báránykákat egy karámba zárom a vizet, egy gömböcbe, mintegy létrehozva egy láthatatlan falat, amit ha egy csepp elér, visszafordítom. Nehéz, komplex, sosem csináltam még ilyet, így ismeretlen is, mégis, remélem jó úton járok. A gömbforma elképzelés miatt lassan tényleg az alakul ki, egyre sűrűsödik, átláthatatlanabbá válik köztünk a levegő, míg lassan elvesztem szem elől Csongi felsőtestét. - Vajon mi történik, ha most mindent abbahagyunk? - csupán suttogok, lassan, finoman, de egyelőre tartom a "ketrecet", amíg más véleményre nem jutunk.
|
|
|
|
Somogyi Agáta Dominika INAKTÍV
Marslakócskák RPG hsz: 99 Összes hsz: 173
|
Ha felismerek valakit, intek neki, de mindenki társasággal érkezett már eleve, vagy szundít a félárnyékban, így nem pofátlankodok oda hozzájuk, hívatlanul. Kicsitt messzebbről labda pattogását vélem hallani, egy heverésző társaság mellett egy frizbi hever árván - minek hozzátok ki, ha utána nem is játszotok vele? Páran a vízben is le-lebuknak, de ehhez már nem érzek magamban annyi kedvet, ha nekik tetszik csinálják, ugyanis be kell vallanom - de ez maradjon négyszemközt - nem viseltetek túl nagy bizalommal az olyan vizek iránt, amiknek nem látni az alját. Nem, nem azt mondom, hogy nem megyek be, mert mondjuk beledugom a lábujjam, meg a Balatont is egészen megszoktam már, de ha választanom kéne jobban érezném magam egy medencében. Mondjuk egy olyanban amiben vannak azok a masszírozós vízsugaras dolgok, és semmiképp sem túl hideg - nem, még mindig nem vagyok oda a hűvös dolgokért. Kivéve a hűtőt és a fagyasztót, mert az egy zseniális találmány. Mosolyogva húzom fel a szemöldököm a verekedés hallatán, és játékosan billentem meg mutatóujjam a szárnyasnépség felé. - Hát ejnye, szabad ilyet? - mintha a saját nagymamám lennék, de komolyan. Még ciccegve rázom is a fejem, csak hogy teljes legyen a kép. Követem a mutatott irányt, és kiszúrom (elvileg) a jó kacsákot, aki mintha csak Pöttöm Panna szavait akarná igazolni, hangosan felvisít - gágog, bocsánat kiskacsa és az önérzeted. Én sem tudom megállni, hogy ne nevessek fel az elképzelt képre, bár titkon remélem, hogy nem sokáig marad csupán elképzelt, de hamarosan végignézetem én is ahogy szerencsétlenkedik a habok között. - Na, jól van akkor - biccentek elégedetten, hogy nem a saját adagját szórja szét, hanem eszik is rendesen. Füttyentek - te aztán jól feltankoltál! - Ellököm magam karjaimmal a stégtől, na nem kell megijedni, nem a víz felé, csak függőlegesbe állítom magam, egy pillanatnyi habozás után bólintva az ajánlatra. - Köszi - nyúlok is ki mosolyogva, majd ha kapok egyet, gyorsan meg is szimatolom a csövet. - Majd visszafelé meghívlak egy fagyira cserébe - kacsintok, és beleharapok az édes utóebédbe. Hm hm hm, határozottan finom. - Piócák? - hogy jut ez most így eszébe, talán látott egyet és azért kérdi? Hamiskásan lepillantok a lába felé, de szerencsére nem látok rajta egyet sem. - Szerintem nincsenek - igyekszem megnyugtatónak tűnni, mert bár ugyan biztosat nem tudok, én még nem hallottam róla, hogy bárki látott volna itt. Plusz, ha ő fél tőlük, akkor lehet megijedne, ha azt mondom vannak, így meg békésen csemegézhet tovább. A tanultakat inkább nem idézem fel, egészen pontosan azt, hogy szeretik az édesvizű tavakat... Nem ijesztjük meg a kicsi lányt. Nem mondhatni, hogy odalennék az ilyen kis csúszómászókét meg férgekért, de szó mi szó ez a lehetőség nem hozza meg a kedvem az úszkáláshoz. Ujjammal letörök pár szem kukoricát, és előredőlve a vízbe szórom őket, nem állva meg egy vigyort, mikor egymáson átbukdácsolva rohamozzák meg a süllyedni kezdő, agy éppen lebegő falatokat. - Hát de jó dolgotok van nektek, mit ennétek, ha - egy pillanatra megtorpanok - nem kapnátok ilyen finomat, mi? Bocsi, hogy szereted ha szólítanak? Én Domca vagyok.Lassan jövök rá, hogy a bemutatkozással picit elmaradtunk, elvégre tudom, hogy láttam már, de a nevére - szégyen nem szégyen - nem emlékszem. Na de majd most.
|
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
M I N C S Idouble darkness || nézz rámTOVÁBB A HOZZÁSZÓLÁSHOZ!
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mi történik alább? Mert szerinted mit amperkodok itt?
Szóval az anyja. Meg hát, ha jól értem, az apja is ott van valahol a sarokban. És tessék, óriási siker, hogy még az édestestvérek is összejöttek, habár olyan nagy a korkülönbség közte és közöttük, hogy fogadni mernék, nem egyszer nézték már őket a sajátjainak. Egy elnyújtott, halk hümmentéssel engedem el a témát, mert bár hipphopp belemélyedhetnénk - nem tűnik úgy, mint aki menten krokodilkönnyekkel egészíti ki az elmondottakat és engem sem zavar a téma -, azonnal lecsapok Amber Heard-re. Mondjuk szép is lenne, ha nem tenném. - A' you fucking kiddin' me?! - emelem meg a hangom, míg a vászon két szélébe kapaszkodva - a kelleténél éppen csak egy hangyányival dinamikusabban, hogy a lendülettől hirtelen még a csónak is imbolyogni kezdjen - előredőlök. Az ecset persze mindenhez hozzáér, és egy pillanat alatt kékre festi az alkaromat, a vásznam oldalát, és néhány csepp könnyen lehet, hogy még a szemben ülő áruló testére is ráfröccsen. - Ájulásig dugnám azt a nőt. Szűzanyám, már látom is magam előtt a kéjsóvár jelenetet, amint összesimulunk a kanapén, aztán a szőke bombázó az ölembe mászik és lecsukódó szemekkel, izgatóan nyögdécselve mozogni kezd rajtam. MAAAAN, nem is kell több, hogy erőre kapjon és irányba álljon odalent a kapitány. Nem bírom, kénytelen vagyok egy múló pillanatra a vászon mögé bújni, hogy kevésbé legyen kínos, amint lehunyt szemmel óvatosan magam elé fújom a bent rekedt levegőt, aztán mintha mi sem történt volna, kissé flegma tekintetemet ismét Minára emelem. - Nem tudom ennek örülni fogsz-e vagy sem, de az a helyzet, hogy ezt most megúsztad. Abszolút Marvel párti vagyok - felelem hátradőlve, hátamat kényelmetlenül támasztva meg a csónak keskeny falában. - Ti, csajok vagytok oda a DC-ért, ami... valljuk be, a pornó soft változata. A kis finom, lassú mozdulatokat kedvelitek és érzésekre vágytok még ebben a lehető legérzelemmentesebb műfajban is. Nem tudom, miért van az, hogy ha én nő közelébe kerülök, akkor fél órán belül testiségre terelődik a szó, de úgy tippelem köze lehet ahhoz, hogy megígértem szegény megboldogult - pappá lett - öcsémnek, hogy helyette is a magányos, vagy hát izé, ne legyünk túl szigorúak: a kevésbé magányos nők szolgálatába (is) állok. Ez van, fiam, vigyázz, mit kívánsz, ha nem tévedek, így tartja a mondás is. Aztán a bikinis bestia velem szemben újra megszólal, én meg lemerevedő vonásokkal tartom vele a szemkontaktust. Ajkai csúfondáros mosolyra húzódnak, mire fél szemöldököm feljebb araszol, és várakozón még a fejemet is oldalra billentem. Érdekel, mi lesz a következő lépés, vajon mit tud még mondani ezután? Erre tessék. Nem számít, hogy idegen vagyok, sőt, talán épp ez a dolog nyitja. Az izgalom. Nem ismer, nem kötik hozzám érzelmek, velem most könnyű. Fájdalommentes. Elvárásmentes. Pezsdítő. Könnyedén beszél és flörtöl, pont úgy cicázik velem, mintha minden nap ezt csinálná. Ki tudja, lehet, hogy így is van. De vigyázz, kislány, mert nem tudod, ki ül a csónak másik végében... - ...mesélj, sok mázlista érte már el, hogy nedves legyen a lábujjad? - kérdezem rezzenéstelen, végig komolyvonású arccal, akár ha a tegnapi vacsoráról beszélgetnénk. Tekintetemet egy pillanatra sem választom el tőle - ha ő tartja a szemkontaktust, hát biztos nem én leszek az, aki elgyengülve megszakítja azt.
|
|
|
|
Lucas M. Deighton INAKTÍV
RPG hsz: 214 Összes hsz: 267
|
MargarétaEgy kicsit féltem attól, hogy talán apámra ütöttem, s mondjuk bódult állapotomban hülyeséget csináltam, emiatt is kértem elnézést a lánytól, mert hát biztos volt valami oka, ha csak úgy felpattant és elrohant mellőlem. Viszont mivel az arcán ott játszott egy kis mosoly, egy kicsit megkönnyebbültem, s végül szavai is biztosítékként szolgáltak, hogy azért akkora nagy baromságot még sem műveltem. - Ó, jaaa, szóval ezért...már értem. Látod, mindenre gondoltam, csak pont erre nem - mondtam megkönnyebbülve, s meg is csóváltam a fejem, hogy ez akkor így nem jutott az eszembe. Ennek lehet, hogy az volt az oka, hogy a vele egy idős lányok Bostonban egész máshogy viselkedtek. Sokkal felnőttesebbek voltak, könnyebben adták magukat, és az egész olyan természetesnek tűnt, hogy már azt gondoltam, ez a normális, és nagyjából minden csaj olyan, mint ott azok Boston utcáin. Most meg kiderült, hogy nem. Ez persze nem baj, csak inkább meglepő. - Oké, örülök, hogy nem neheztelsz. Mondjuk tényleg nem gondoltam, hogy újra összefutunk, ráadásul hasonló helyzetben - utaltam ezzel az elnyomott csikkre, bár akkor nem nyomta el, leginkább hosszan pöfékelt, s még engem is megkínált. Nem tudom, hogy ez most miért maradt el, de talán nem számított arra, hogy majd bárki is megzavarja őt ebben a hűvös éjszakában. - Na de akkor örvendek itt is Margaréta - kezemet nyújtottam felé egy kézrázásra, mintha ezzel akarnék tiszta lapot nyitni, s eltüntetni vele az előző találkozásunk kellemetlen emlékeit. - Szóval te is sárvérű vagy. Tök jó! Úgy értem, hogy örülök annak, hogy végre van valaki, aki tudja azt, milyen itt lenni így. Már egy kicsit kezdtem kiakadni attól, hogy majdnem mindenki puccos famíliából érkezett, a háta mögött nagy múltú varázslókkal. Ráadásul úgy tudom, hogy nem is mindenkivel lehet mugli dolgokról beszélni, nem mindenki vevő a témára, szóval huh, nagy megkönnyebbülés, hogy az én fajtámból vagy - mondtam széles vigyorral, még talán meg is öleltem volna, de aztán visszafogtam magam, nehogy megint az legyen, mint legutóbb. - Na és mi a helyzet, hogy bírod az itt létet? Vagy éppen azért szívod ezt a vackot, hogy valahogy elviseld? - tényleg érdekelt az, hogy egy másik sárvérűnek vajon mennyire nehéz itt a beilleszkedés, vagy mennyire érzi jól magát. Nekem például rettentően hiányzott a mugli közeg, a boltok, a videójáték, vagy szimplán az, hogy bicajozzak a haverokkal valamelyik parkban. Hiányzott Boston, még a történtek ellenére is, amit igyekeztem teljesen kizárni az elmémből, s a legtöbbször sikerült is, most viszont csak eszembe jutott, ahogy a tó sötét vizét fürkésztem. - Nekem akkor a legrosszabb, ha nincs társaság...- kezdtem bele, de aztán elhallgattam. Jobb lett volna, ha inkább ő beszél, hogy megismerjem, hogy érezzem, annyira azért nem elcseszett ez az élet.
|
|
|
|
Nairobi Jones INAKTÍV
'A Kölyök' RPG hsz: 33 Összes hsz: 43
|
W e i s s otthon | annoying you- Ugyan Weiss, ne etessél már. Legalább annyira gyerekes vagy te is, mert beleállsz a vitába - legyint, mintegy lesöpörve magáról a vádakat, melyekkel őt illették. Hogyan is veszekedhetne valakivel, aki nem hajlandó beleállni a taknyosoknak való interakcióba, ugyebár... Ennyit a nagy Rubenről és a felnőttes hozzáállásáról, de azért szép próbálkozás volt. - Mit tudsz te a szar gyerekkorról? Világ életedben kinyalták a segged, egy fűszálat se kellett arrébb tenned. Mások miatt tartasz ott, ahol - gazdag család, szórakozásból illúziómágia, ugyan kérem, aki megteheti, annak lehet. A nő is szívesen tanult volna többféle különleges képességet, lehetne Európa császára és tehetné, amit akar. De nem így lett, helyette kapott egy csodás fülsérülést, egy rákos édesanyát, plusz egy iszákos, szerencsejáték függő apát, aki napra nap agyonverte őket. Hát persze. Grimaszol egyet, hisz nem tartja valószínűnek, hogy a férfi egyhamar használni fogja. Eddig sem tette, ehhez a rossz szokásához pedig minden bizonnyal tartani is kívánja magát. Ez alapvetően nem zavarná, csak hát együtt kell dolgoznia vele, viszont egy fejetlen csirkével nehéz. Mindegy, majd Dominik kezd vele valamit, ha megint elkattan, amire sajnos igen sok esély van, legalábbis amíg annak a másik faszinak a csicskása. Pff, de utálja az ilyet. - Nincs hozzá közöm? Egy csapatban vagyunk, ember! - kínosan röhög fel. - Képzeld, ha te mész a süllyesztőbe, minket is veszélybe sodorsz. Hogy lehetsz ennyire sötét...? - egy könnyed facepalmot követően középső ujját mutatja a férfinak, hogy végre tovább indulhasson. Komolyan, hihetetlen, hogy még mindig nem érti mit tett és, hogy ez mennyire van kihatással dolgokra. Mert persze, Dominik közbelépett, intézkedett mindenről, de ha csak ki nem bukik egészen véletlenül Weiss-ből, hogy mi a helyzet, akkor most hagyhatnák, hogy terjedjen az infó. Nem is érti, hogy lehet még életben az a tag. - Mindenkinek van gyenge pontja. Azért, mert ismered az enyémet, ne érezd magad nyeregben. Szart se tudsz te a fájdalomról. Lelép, hogy átöltözzön, végül, ha már hozott kaját, akkor össze is dobná, hogy elfogyassza, de miért is lehetne nyugta, miért hiszi, hogy ez a köcsög nem jön utána? Unottan pillant fel Rubenre és várja, hogy mondandója végére érjen. - Aki nem dolgozik, ne is egyék. Úgyhogy takarodhatsz vissza az odúdba - ez minden kérdésre választ ad. Arra is, hogy ő miért éhes és arra is, miért nem kap ez a gyökér szendvicset. Egyébként csodálatos bejárónő lehetne, ha azzá akarna válni, de lássuk be, jóval hasznosabb ő ennél jelenleg is. - Hát, ha lenne munkád, csinálnám helyetted. De nyugalmaztunk, mert rossz kisfiú voltál - megvonja vállát, miközben elkezdi összedobni reggelijét. Van, aki whisky-vel nyitja a napot, van, aki értelmes kajával: mondanom sem kell, Nairobi melyikbe tartozik. Nyilván nem a bánatok csoportjába. - Különben is, ha én csinálnék neked szendvicset, nem kelnél fel többet abból a fotelból. Kopj le Weiss és hagyj engem békén.
|
|
|
|
Warren Mina INAKTÍV
CsöppWarren | Kávéslány RPG hsz: 470 Összes hsz: 963
|
Árcsi#Bajuszhúzogatás
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Bár azt kéri, hogy ne mozogjak, azért elég nehéz, ha egy ekkora test egy ilyen pici csónakban úgy mozog, mintha egy rakás méh támadta volna meg. De komolyan, ember, hát ez így baromira esélytelen, mint hullámzó tengeren ladikban szeretkezni. Fun fact, az csak a filmekben működik, vagy semmiesetre sem olyan emberrel, amilyen én és az átlag perceimhez képest magam mozgásigényem. Szóval kicsit megtámasztok, de nyugi, a testem annyira belemerevedett már ebbe a pózba, hogy ezek után egy jó alapos masszázsra lesz szükségem, hogy ne én legyek a helyi látványosság meg az ülve közlekedő nő. - Szerintem ütni való feje van. Most oké, jó a teste, ami szerintem amúgy nem olyan nagy szám szintén, de rendben, tételezzük fel, hogy a teste ott van, de én nem tudnám nézni az arcát közben. Ha már szép nő, akkor Samara Weaving. Egy fiatalabb Margot Robbie, elég dögös ahhoz, hogy ájulásig dugja az ember. Azt hiszem erre szokták a lányok azt mondani, hogy érte leszbikus lennék, de én inkább megmaradnék a bő kínálatnál. Még szerencse, hogy én nem a szemérmes lányok közé tartozom, akik azt mondják, hogy csak egy salátát esznek, és soha senkivel sem voltak együtt, és az, ami azon a bulin történt, az nem úgy volt, mert nem akart ő összefeküdni vele, csak megbotlott és éppen beleesett az meredező férfiasságába. Baleset, hát megesik, naponta biztos több ilyen eset is van a világon. Nem szeretem a kép - Most mondtam a Marvel fanatikusságom, és jössz nekem azzal, hogy a soft pornós DC-t szeretem, mert lány vagyok. Látszik, hogy még nem szexeltünk. Nyújtom ki pimaszol a nyelvem, és szeretném itt jegyzőkönyvbe venni, hogy ő kezdte, nem én, bármi is történik ezután vele vagy a testével, arról én nem tehetek. Kicsit sem. - Az a baj veled, hogy általánosítasz, minden nő egyforma, meg ilyenek. Tudom, ez a világ tele van az általánosítással, meg a beskatulyázással, de miért akarnék én érzelmeket? Lehet, hogy nagyobb és válogatottabb a pornógyűjteményem, mint a tiéd. Nem hagyhattam ki, és még az a fránya elégedett mosoly is megjelenik az ajkaimon, ahogy felé pillantok. Aztán ki tudja, lehet nincs is pornógyűjteményem és tök nagy kamu vagyok, de akár az is lehet, hogy én is a sunyik közé tartozom, aki azt hirdeti, hogy azt se tudja mi fán terem a pornó, közben meg vannak kedvenc szereplőim, kategóriáim. Mindenki néz pornót. - Három, az egyik lány volt. Felelem a szemébe nézve, ajkaimról eltüntethetetlen mosollyal. Valóban, vele könnyű, vele nincs semmi, ami miatt attól tartok, hogy megriadna. Nem akarok érezni, nem akarok gondolkozni, utálom az érzéseimet, a létezésüket, hogy amikor túl nagy a csend állandóan a fejembe férkőzik egy gondolat, egy arc. Kalandokat keresek, olyanokat, mint ő, azért, hogy ne sérüljek, azért, hogy ne reménykedjek. Játszok vele, nem hiszek semmit, nem várok semmit. Lehetnek ezek szavak, átfordulhatnak tettekké, de egyelőre még csak egy játékot játszunk. - Minden lánnyal lefeküdtél már a kastélyban?
|
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
M I N C S Idouble darkness || nézz rámTOVÁBB A HOZZÁSZÓLÁSHOZ
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mi történik alább? Mert szerinted mit amperkodok itt?
- Nem vágom Samara Weavinget, de hogy Heardnek ütnivaló feje legyen? - meglepően nyugodt hangon teszem fel a költői kérdést, mert képtelen vagyok felfogni, mi baja van a másiknak. Pedig értelmesnek tűnik. Meg olyan normális ízlésvilágúnak is. Teljességgel érthetetlen. Oké, rendben van, majdnem megfeledkeztem arról, hogy egy csónakban ül velem, akin már csak hosszas keresgélés után találni szabad bőrfelületet - és ez bizony még ma, a huszonegyedik század modern világában élve is csak a lehető legritkább esetben számít normálisnak vagy épp ízlésesnek. - Margot Robbie-nak finomabb vonásai és kerekebb idomai vannak, de akkor is rossz példa. Ők ketten ugyanabban a kategóriában meresztik a picsájukat, higgy nekem. Ha szabadon választhatnék, Amber kezéért nyúlnék, méghozzá kérdés vagy felesleges tétovázás nélkül. Kedvelem a karakteres arcú nőket, akiket élvezet le- és megfesteni, akiket jó időtöltés nézni, akikkel kivételesnek érezhetem magam. Egy Amber-féle nő illene hozzám. Nem mintha valaha is eszembe jutott volna megállapodni, és valószínűleg vele sem tenném, hiába Hollywood legdögösebb nőinek egyike, ha szóba is állna velem, nem hiszem, hogy kimondanám: járunk. Amúgy is, milyen idióta kifejezés ez? Járni. Émelyeg tőle a gyomrom. - Ácsi - szólok közbe finoman, de hiába, mintha meg se hallana, véget nem érően beszél tovább. - Ha figyelnél rám is, nem csak magadra, nem kellene minden ártatlan szavamba belekötnöd, ugyanis képzeld, tudnád, hogy nem kifejezetten rólad beszéltem, hanem en bloc a lányokról. Őszintén, nem sűrűn találkozok Marvel rajongó nővel. És ha már itt tartunk, olyannal sem, aki ilyen nyíltan adja a tudtomra, hogy szexelni akar velem. Keresztezték már az utamat one night stand-típusú csajok, nem mondom, hogy nem, de velük alkoholmámoros bulikban találkoztam, nem pedig fényes csütörtök délután vágták az arcomba, hogy fektess meg, ráadásul ilyen szemérmetlen stílusban, mint ahogy ő teszi. Szexi. Kár is volna tagadni. Míg konokul őt nézem, azon merengek, vajon a víz közelségétől ilyen magabiztos vagy én vagyok rá túl nagy hatással? Az elemi mágusok begerjednének a természetes közegükben? Érdekes, érdekes. Ha a feltételezésem igaz, akkor ez sok extrém helyzettel ajándékozhatja meg őket. Fincsi. - Még a vezetéknevem se tudod, de máris megmagyarázod, mi a baj velem - biccentek egy aprócskát, csak úgy jelzésértékűen, hogy nem csalódtam benne, ő aztán mocskosul igazi, vérbeli nő. Mielőtt folytatnám, a vásznat bevonom egy egyszerű védővarázslattal, hogy véletlenül se sérüljön, ha esetleg víz vagy ütés érné, majd festéssel lefelé a csónak pléddel bevont aljára, közénk igazítom. Végül elpakolom a kikészített vizet, színeket és ecseteket, és kényelmesen visszadőlök az előző pozícióba, alkarjaimat a csónak keskeny oldalfalán támasztva meg. A szemeim persze azonnal a másikon, megpróbálom vele újra felvenni a szemkontaktust. - Engedd csak el magad, sajna elment a kedvem a festéstől. Amúgy meg nem értem, miért nézel így rám... Voltam már harmadik muskétás két csaj mellett. Van benne valami, egyszer-kétszer let's do it, de különösebben nem izgat fel, ha esetleg ennek szól ez a pillantás. Tévhit, hogy minden férfit begerjeszt a csaj-csaj felállás. Én legalábbis nem fogok a gatyámba csinálni attól, hogy Mina két kapura játszik. Egyáltalán nem érdekelnek szabályok, általános reakciók, statisztikák, vagy megfelelés. Szerintem legyél csak rendbontó, hitszegő, valaki igazi, valaki unique... - Furcsa egy lány vagy te, Mina - merengve kerülöm ki a kérdést. Elgondolkodva figyelem őt, talán még hunyorgok is közben, és az sem tűnik fel, hogy a körmeimmel a csónak falát kocogtatom. Az az igazság, hogy nem tudom hova tenni a belőle áradó energiát, ezt a fajta túlzó nyomulást, az ordítóan provokatív kérdéseket. Nagyon, nagyon más, mint amilyennek első blikkre gondoltam. - Te minden sráccal lefeküdtél már a kastélyban?
|
|
|
|
Warren Mina INAKTÍV
CsöppWarren | Kávéslány RPG hsz: 470 Összes hsz: 963
|
Árcsi#félresiklott?
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Hát ha ilyenre hozták össze a nőt. Vonom meg a vállaimat flegmán, mert erre nem tudok mit mondani, én biztos, hogy nem nyúlnék utána. A finomabb vonású, lágy, ártatlanabb lányok szokták felkelteni a figyelmemet, ezért is mondtam Samarát. - Hollywood egy fertő. Ezzel sem mondtam semmi újat, de nem ellenkezem abban, hogy nem különböznek különösebben. Szerintem, aki oda beteszi a lábát, az tudja, hogy mit vállal. Kicsit olyan, mint Bogolyfalva, beszippantja az embert, és minden pletykakövet megmozgatnak, hogy kifordíthassák azt a bizonyos titkot, amiből botrányt lehet csinálni. Érdeklődve emelem meg egy kicsit a szemöldökeimet, amikor azt mondja, hogy nem figyelek rá, de a mondat végére már jóízű nevetés szakad ki belőlem. - Én nem mondtam egy szóval sem, hogy szexelnék veled. Azt mondtam, látszik, hogy még nem szexeltünk. Nagy különbség. Ki mit akar meghallani ugyebár. Nekem az jött le, hogy ő sztereotíp a női nemmel szemben, neki meg az, hogy meg akarom, hogy fektessen, pedig nem azért szálltam be a csónakjába, hogy aztán természetben fizessen a modellkedésért, hanem mert szörnyen unatkoztam. A héten szabadságon vagyok, de ez olyan hirtelen jött, hogy nem tudtam tervezni, és bár holnaptól nem vagyok itthon pár napig, ma még valamivel el kell telnie a napnak, ezért gondoltam, hogy ez a pár óra teljesen jó lehet erre. - Nőből vagyok, mit vártál. Jó, vannak szörnyen igaz sztereotípiák is, amik viszont elkerülhetetlenül igazak rám is. Ráadásul engem azért az anyám nevelt azokban az években, amikor még formálható voltam, tehát az is egyfajta katasztrofális nőiességhez vezetett. Persze apát megismerve sokáig én voltam a fiús lány, aki próbált az apjának imponálni, de azért ha kell, tudok nagyon nő lenni. Az a mocsok, játszó, szervezkedő. Nem nagyon szeretem ilyenkor magam, de nem is tudok tenni ellene, mindig csak akkor tűnik fel, amikor már nyakig vagyok a trutyiba. - Tönkretettem? Mondom, csak akkor tűnik fel a trutyi, amikor már nyakig vagyok benne, így aztán egy kicsit most bűntudatom van tőle, hogy túlfeszítettem a húrt, mert pont az volt, mint mindig, ha nem ismer, nem kell olyannak lennem, amilyen valójában vagyok, és ha nem vagyok olyan, akkor feltételezem, hogy jól szórakozhat velem. Erre tessék, lehet, hogy most kivételesen elég lett volna csak Mina is ide. - Furcsa? Érdekes, hogy rólam mindenkinek ez a szó jut az eszébe, pedig nem furcsa vagyok, csak kínosan semmilyen. Én nem tartom magam különlegesnek, sőt, többnyire nagyon nehéz esetként tekintek magamra, aki nem véletlenül van egyedül, nem véletlenül nem találja a helyét a világban, és szeret nem önmagam lenni. Az emberek sokan csak legyintenek erre, és bele sem gondolnak, hogy mennyire nagyon nehéz Minának lenni. Néha szeretnék olyan lenni, mint azok a lányok, akiket kitalálok. Merész, mint Laura, kedves, mint Hanna. A lányok, akik lehetnék, de nem vagyok, mert valami nagyon félrement bennem. Három százalékban vagyok extrovertált, gyakorlatilag kínzom magam minden nap, hogy ne önmagam legyek. - Senkivel sem szexeltem a diákéveim alatt. Sem utána jó ideig. Nem vágytam rá.
|
|
|
|
Romhányi M. Áron INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia RPG hsz: 70 Összes hsz: 136
|
M I N C S Idouble darkness || nézz rámTOVÁBB A HOZZÁSZÓLÁSHOZ
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mi történik alább? Mert szerinted mit amperkodok itt?
Nem bírom megállni, elmosolyodom azon a durcás kislányon, akivé a szemben ülő nő egyik pillanatról a másikra válik. Érzem, hogy sérti a gondolat, hogy szépnek vagy éppen különlegesnek tartok valakit, aki őt valami oknál fogva idegesíti, ugyanakkor az is megvan, hogy ez nem rólam, ellenkezőleg, nagyon is róla szól. Mintha az óriási magabiztosság alól mégiscsak kibukkanni látszana némi kis önbizalomhiány. Persze, Hollywooddal van a baj, semmi esetre sem mással, tudjuk ezt mindannyian. Rajtam is azért van annyi tetoválás, mert olyan felhőtlenül jól éreztem magam a bőrömben, mikor elkezdtem. - Azért én megfürödnék benne - jegyzem meg oldalra szélesedő vigyorral, majd horkantok egyet, és a fejemet ingatva jóízűen nevetni kezdek. Imádom, hogy csípőből tagad és még ott is megpróbál kiskapukkal játszani, ahol szerencsétlenségére sajnos nem lehet. Sóhajtok, majd az ajkaimat megnedvesítve bólintok egyet. - Igazad van - engedek neki, már csak a tisztesség nevében is, de a szám csúnyán szemtelen, ügyvédjelölthöz pompásan illő széles mosolyra húzódik. - Egy szóval sem mondtad. Valójában minden megszólalásod a megkísértésemet célozza. És ha csak a verbális kommunikációról lenne szó... Ejnye, ejnye, ciccegek finoman, a hangom és a vonásaim azonban elárulhatják neki, hogy koránt sem bánom a flörtöt, nincs ellenemre a sikamlós témaválasztás, sem az a tekintet, amivel olykor-olykor sikerül rám néznie. Hiszen előfordulhat, hogy most én is pont úgy nézek őrá. Összetéveszthetetlen, szúrós, fénylő szemekkel. És tessék, már meg is érkeztünk. Helyben vagyunk ismét. Nem szeretném hangosan is kimondani, de kezdem azt hinni, durván rossz irányt vettem ezzel a jogdologgal, és pszichológusnak kellett volna mennem. Van egy olyan sejtésem, hogy Minából meglenne az alap, de még a mesterképzéshez szükséges szakdolgozati anyagom is. - Kínosan semmilyen? Nem is tudtam, hogy olyan is lehet valaki - felelem nyugodtan, élvezve ahogy a csónak gyengéden ring az alig sodrozódó tó vizén. Ráadásként még a Nap is pont jól melegít, és a társaságom is kellemes (habár egyértelműen bolond) - az a helyzet, hogy a bogolyfalvi pályafutásom ennél jobban nem is kezdődhetne. - Az első szerelmem egy hetvennyolc éves néni volt - tromfolok rá flegma lezserséggel, mintha amúgy tényleg büszkeséggel töltene el az Irénke nénivel való kapcsolatom. Mondjuk... nem tudom, mit izélek ezen, mikor így is van. Hát milyen meséket olvasott nekem, hey, és még gobelint hímezni is megtanított! Na, ha valamire, akkor erre büszke vagyok. Higgadt pókerarccal figyelem Minát, minden vonásom komoly, egyedül a számszéle reszket kicsit, de csak abban az esetben nevetem el magam, ha úgy látom, sikerül feloldanom a másikra hirtelen rátörő nyomott, zárt hangulatblokádot. Hihetetlenül hullámzó és hihetetlenül szeszélyes ez a nő. Kábé mint a Hét Tenger együtt véve - se.
|
|
|
|
Warren Mina INAKTÍV
CsöppWarren | Kávéslány RPG hsz: 470 Összes hsz: 963
|
Árcsi- Ígérem neked, ha valaha, de tényleg, Amber Heard közelébe kerülök, bedobom neki az ötletet, hogy fusson össze veled, aztán do it! Még egy széles vigyort is megengedek hozzá meg egy kacsintást, hogy lássa, komolyan gondolom. Kicsi az esélye annak, hogy én pont Amber Heard-del medencézek a jövőhéten, de, ahogy Karinthy felvetette és Milgram igazolta az állítás valódiságát, csupán csak hat kézfogásra vagyok bárkitől a világon. Csak éppen azt nem tudom, hogy kinél kezdődik az a lánc, aminek eredményeként a szőkét a velem szembe ülő férfi karjaiba lököm. De mindent ugyebár a szent cél érdekében. - És képzeld el, hogy azt tervezem mindezek után, hogy az út végén kiszállok a csónakból és hazasétálok, méghozzá egyedül. Amúgy teljesen komolyan ez a tervem, mert szimplán nincs kedvem hozzá. Ilyenkor szoktam beszélni róla, szóban amúgy is sokkal gördülékenyebb vagyok, mint tettekben, általában arra hajtok, hogy legyőzzem a másikat, hogy vágyjon rám, aztán, ha úgy van, és még valamennyire érdekel és van hozzá kedvem, akkor akár lehet is valami. De nem vagyok olyan, mint a nyulak, ellenkező esetben már réges-rég megfektettem volna például Annelie-t is, mégsem történt több közöttünk egyetlen szájrapuszinál, bizony, még csak rendes csók sem volt. Van olyan, hogy az ember valakivel bárhol és bármikor, a valaki hiányában pedig olykor, de semmiképpen sem úgy, mint vele. Tanulom ezt a felnőtt létet, mert valljuk be, elég sok lemaradásban vagyok még. - Bizony. Tudod, az emberek felmutatnak értékeket az életükben. Van, akinek gyereke van, más felnőttfilmekkel gyűjt be díjakat, megint más felfedezi a bájitalt, aminek segítségével nem émelyegsz a hopp poros utazás után. Néha azon gondolkozom, hogyha most hirtelen meghalnék, akkor mit hagynék a világban, és igazából arra jutottam, hogy én a felejthető kategóriában vagyok, ami nyilvánvalóan bosszant, és nem akarom, hogy így legyen, de most még a kínosan semmilyenek közé tartozom. Félreértés ne essék, nem vagyok bánatos vagy nem most zuhanok mélydepresszióba, kedélyes marad az állapotom ugyanúgy, mint előtte, nem akarom teljesen elvenni a kedvét tőlem, így is bűntudatom van, hogy nem fest tovább, viszont a pózból kijőve, kicsit lazábbra veszem a testtartásom, ügyelve arra, hogy a felsőm a helyén maradjon, és a kijelentésére elnevetem magam, jóízűen kacarászok a gondolaton, hogy egy idős asszony iránt lobbant először szerelemre. - És ő tett férfivá vagy az unokája?
|
|
|
|
Viviana Burton INAKTÍV
RPG hsz: 9 Összes hsz: 14
|
Tobias as Viviana | I'm innocentVajszín ruháját gyűrögetve ácsorog az Auror Kirendeltség előtt, miközben fogai közé szorítja telt ajkát, szinte már vére serkenéséig. Kapott egy idézést, mely arról tanúskodik, hogy verekedett, de őszintén szólva nem emlékszik rá, ennél többet pedig nem fog mondani a hivatal emberének sem. Rachel is és Anna is igen szűkszavúak voltak, minden bizonnyal az ő kezük van a dologban és, bár hatalmas veszekedés tört ki, ami azóta tartó némaságba torkollott, még mindig nincs beljebb információk terén. Valami rosszat tettek, ettől pedig görcsbe rándul gyomra. Bezzeg most síri csend van a fejében, senki sem suttog a fülébe vagy épp veszekszik vele, hagyják, hogy elvigye a balhét. Nagyot sóhajt, majd kínzóan lassan mássza meg az épület lépcsőit, hogy beérve a megfelelő szárnyba vegye az irányt. Kedves, mosolygós ügyintézők mindenütt, s az állítólagos labirintusszerű elrendezésnek már nyoma sincs, mi több, túlzottan egyértelmű minden. Képtelenség eltévedni, s ha meg is történne se tartana sokáig, ami azt eredményezi, hogy túl gyorsan éri el a megfelelő részleget. Nem emlékszik, kit kell keresnie, csak azt tudja, hogy egy férfi fogja kihallgatni, illetőleg elbeszélgetni vele, ami még nem a leghivatalosabb formula. Akárki is tett bejelentést miatta, minden bizonnyal fájlalhatja valamijét: Rachel felhorkanása is erre utalt, mikor szóba került a dolog. Alexnek nem mert szólni róla, ahogyan szüleinek sem, épp eleget aggódnak így is miatta, nem szükséges még több olajat önteni a tűzre. Az is lehet, hogy idehívják majd édesanyját? Ó, bár ne történne meg! Újra beharapja alsó ajkát, miközben a folyosó vége felé tart. Túl sok az auror, az ember, belőle pedig csak úgy árad a feszültség, szinte vibrál. Legyen már túl rajta!
|
|
|
|
Francesco Nico Bianchi INAKTÍV
Faljáró RPG hsz: 154 Összes hsz: 227
|
Emily eléggé izgulok | mondj igent | mint aki benézEz a legborzalmasabb ötlet, ami valaha eszébe ötlött, de nem várhatta meg mégsem, míg inába száll a bátorsága, mert akkor a sírba is magával viszi a gyűrűt. Nem foglalkozik az áhítattal és csodálattal vegyes gyermektekintetekkel, csak Emily-re koncentrál és arra, hogy végre egyszer ne szúrjon el valamit. Mert ennek a pillanatnak, ennek a napnak és mostantól az életüknek is tökéletesnek és boldognak kell lennie. Komolyan gondolja, hogy jóban-rosszban kitartana a nő mellett, betegségben, szegénységben - ami, mivel mindketten tanárok, könnyen elérheti őket - együtt lesznek. Végre, életében először azt érzi, hogy ezt akarja, felkészült és képes rá. Ahogy kiejti a szavakat, figyeli a csodaszép arc minden rezdülését, s az első könnycseppet látva kissé megijed. Hát akkor tényleg szörnyű ötlet volna, András tévedett, minden összedől, ő pedig mégis csak remete lesz. Ehhez hozzájön az is, hogy Anna szavai a fülében visszhangzanak: nem Ön az a pasi, aki megverte Barnit? De kis bogaram, ő az, jelenleg pedig azt kívánja, bárcsak Őt verték volna agyon, mert látva a némán zokogó Emily-t fel kell tennie magának a kérdést, hogy mégis mi a faszt csinál. A lassított felvétel hirtelen áll vissza normálisra, ahogy meghallja a csilingelő hangot, ekkor ugyanis minden más nesz tompává, majd jelentéktelenné válik. Igen, szeretnék a feleséged lenni. Mire felocsúdik, a nő már előtte térdel, így nem teketóriázik soká, dereka köré fonja karjait, hogy boldogan, szenvedélyesen viszonozhassa a csókot. Jó ég, mióta is vártak már erre? Meg sem tudná mondani, de e pillanatban mind apja, mint anyja nagyon büszke lenne rá. Szorosan vonja magához, hogy még a szuszt is kicsókolja belőle, majd elhúzódik, hogy a dobozt kettejük közé emelhesse. - Megengeded? - csillogó szemekkel néz rá, óvatosan kiemeli az ékszert és igenlő válasz esetén megfogva a kecses ujjakat felhúzza a gyűrűsre. Mert hiába mond neki bármit, akkor pecsételik meg igazából mindezt, mikor az arany az ujjára kerül. Mi tagadás, gyönyörű és tökéletesen illeszkedik, pont olyan, amilyennek lennie kell. - Szeretlek - ábrándosan elmosolyodik, mielőtt ismét magához vonná, ezúttal egy sokkal lágyabb, érzékibb csók erejéig, mely talán még inkább zavarba ejtő változat, mint az előző, mert ez az egyik legintimebb ajakpárbajuk, mióta ismerik egymást. - Fúj, ez nagyon gusztustalan! - nem tudja, ki szólalhatott meg és vághatta ketté ezt a csodás pillanatot, de elhúzódik és megpillantva a nézőközönségüket elneveti magát akaratlanul is. Nem normális. Míg néhány lányka álmodozva, sóhajtozva nézi őket, van, aki inkább eltakarta a szemét, s csak Anna durcizik magában, de ő rendkívül látványosan.
|
|
|
|
Süveges Lili INAKTÍV
SÜVILILI ^_^ RPG hsz: 508 Összes hsz: 1299
|
SáriNem mintha Lili az a fajta lány lett volna, aki naphosszat ábrándozik arról, hogy majd milyen romantikus lesz az első csókja, vagy hogy milyen tökéletes lesz az első alkalom.. bármiből is, ami egy párkapcsolatot, vagy annak kezdetét övezné, de azért erre egyáltalán nem számított. Nem tervezte el, nem voltak idilli elképzelései sem, de valahogy nem gondolta volna, hogy bőrig ázva, egy csónakház padlóján kuporogva fog először csókolózni valakivel. Az sem érte kevésbé váratlanul, hogy egy lánnyal. Pedig ő kezdeményezte az egészet! De amennyire ideje maradt felfogni, mit is csinál, úgy érezte, ezt kell tennie. A szíve súgta, és ő gondolkodás nélkül, egy pillanatnyi kétség, vagy ellenérzés nélkül megtette. Ajkaik összeértek, és hiába először próbálta, kicsit esetlenül ugyan, de ösztönösen csókolta meg Sárit, aki.. visszacsókolt! Nem húzódott el tőle, ajkaik néhány másodpercen át ismerkedtek egymással, és Lili lelke mintha szárnyra kapva triplaszaltót vetett volna. Azt kívánta, bár még nagyon sokáig tartana ez a pillanat, és mikor végetért, szinte olyan érzése támadt, mintha a levegőtől fosztották volna meg. Kinyitotta szemét, és kicsit, mint aki azt se tudja hol van, értetlenül nézett Sárira vissza. Nem értette meg azonnal, miért lát szomorúságot a lány arcán. - De.. de hát miért? Szerintem nagyon is jól megy - felelte kissé reszelős hangon. Kiszáradt a szája. - Te biztos nem először csináltad. Én igen. - Szokatlanul szégyenlősen lesütve szemét mosolyogta meg a padlót, és mikor meglátta Sári kezét kereső ujjait, ő is nyúlt felé, összekulcsolva mancsaikat. Felpillantott a lányra, és valami rettenetes érzés kezdett el benne szép lassan felszínre bugyogni.
|
|
|
|