Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Vajszín ruháját gyűrögetve ácsorog az Auror Kirendeltség előtt, miközben fogai közé szorítja telt ajkát, szinte már vére serkenéséig. Kapott egy idézést, mely arról tanúskodik, hogy verekedett, de őszintén szólva nem emlékszik rá, ennél többet pedig nem fog mondani a hivatal emberének sem. Rachel is és Anna is igen szűkszavúak voltak, minden bizonnyal az ő kezük van a dologban és, bár hatalmas veszekedés tört ki, ami azóta tartó némaságba torkollott, még mindig nincs beljebb információk terén. Valami rosszat tettek, ettől pedig görcsbe rándul gyomra. Bezzeg most síri csend van a fejében, senki sem suttog a fülébe vagy épp veszekszik vele, hagyják, hogy elvigye a balhét. Nagyot sóhajt, majd kínzóan lassan mássza meg az épület lépcsőit, hogy beérve a megfelelő szárnyba vegye az irányt. Kedves, mosolygós ügyintézők mindenütt, s az állítólagos labirintusszerű elrendezésnek már nyoma sincs, mi több, túlzottan egyértelmű minden. Képtelenség eltévedni, s ha meg is történne se tartana sokáig, ami azt eredményezi, hogy túl gyorsan éri el a megfelelő részleget.
Nem emlékszik, kit kell keresnie, csak azt tudja, hogy egy férfi fogja kihallgatni, illetőleg elbeszélgetni vele, ami még nem a leghivatalosabb formula. Akárki is tett bejelentést miatta, minden bizonnyal fájlalhatja valamijét: Rachel felhorkanása is erre utalt, mikor szóba került a dolog. Alexnek nem mert szólni róla, ahogyan szüleinek sem, épp eleget aggódnak így is miatta, nem szükséges még több olajat önteni a tűzre. Az is lehet, hogy idehívják majd édesanyját? Ó, bár ne történne meg! Újra beharapja alsó ajkát, miközben a folyosó vége felé tart. Túl sok az auror, az ember, belőle pedig csak úgy árad a feszültség, szinte vibrál. Legyen már túl rajta!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem tudná megmondani, ma miért ő került előtérbe, talán csak a többiek nagyon elfáradtak vagy tudják, hogy rég járt kint. Szeretne Bogolyfalván barátokra lelni, márpedig nem sok lehetősége volt azóta, hogy ideköltöztek. Domenico óvó kezei alatt persze csodaszép az élet, de hogyan is válhatna igazi nagylánnyá, ha egyszer nem szerez tapasztalatokat és nem kerül kapcsolatba másokkal? Nem mintha a többiek rossz példának számítanának, bár abban mind egyetértenek, hogy talán nem Annát kellene követnie. Pánikra viszont semmi ok, ez meg sem fordult a fejében, igyekszik tökéletesen jó kislány lenni, akit mindenki szeret és elfogad.
Nagy bóklászásba kezd, elmegy a cukrászdába, vesz magának egy isteni finom puncsos fagyit, majd vidáman szökdécselve indul meg a falu széle felé. A naptárukból látta, hogy ma Vivinek órája van, de az ő kis hatéves fejével nem biztos, hogy okkultizmus órán kellene ülnie, talán be se engednék, hisz ki hinne neki, ha azt mondja, valójában egy húsz éves lány? Senki.
Már távolról kiszúrja a tavat, ami a napfényben csillogva szélesen terül el a falu határán, s nem is teketóriázik sokat, boldogan kezdi körbejárni. Még a hőség sem borzasztja el, nem zavarja, hogy hosszú, csokoládébarna haja alatt is egyre melegebb van. Nagyon szereti a haját és büszke rá, mert mindig olyan csodaszép és selymes. Aranyos, rózsaszín nyuszifüleit is beletűzte, mert ha a tükörbe pillant, ettől egy csapásra jobb kedvre derül. Miközben a víz partján jár körbe, megpillantja a stéget és azt a sok kacsát, egy kedvesnek tűnő, talán korabeli, vagy nem sokkal idősebb lányka társaságában.
- Halihóóóóó! - kislányosan kezd el integetni karjaival, láthatóan felvillanyozza egy új ismeretség lehetősége és kedves gesztusként értékelendő érkezte is. Gyorsít apró gyermekléptein, hogy mihamarabb leküzdhesse a köztük lévő távolságot. Amint ez bekövetkezik, szoknyácskáját meglibbentve illő módon igazítja meg, hogy letelepedhessen az eridonos mellé. - Szia! Kacsákat etetsz? Nagyon szeretem a kacsákat! - lelkesen mosolyog, s ha Polli jobban szemügyre veszi ezt az ezer wattos, teli szájas görbét, akkor észreveheti, hogy a lányka egyik rágófoga hiányzik. Ott bizony már jön majd a végleges! Ebből valamelyest következtethet is majd életkorára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Minden ajtóra más név van kitéve, s mindegyik ismerős, mégis ismeretlen. Ahogy halad előre, hiába látja a folyosó végét, mégis végtelen hosszúságúnak tűnik, s a pánik egyre csak eluralkodik rajta. A tér összeszűkül, mintha nem lenne benne helye, s a levegő is ritkásabbnak, fülledtebbnek hat, nem könnyű újra és újra lélegezni. De ez nem az a pillanat, mikor összeomolhat. Szapora szívverése, egyre fokozódó idegessége és az a nyugtalanító, teljes csend, ami elméjében uralkodik, halálra rémítik.
Aztán megérzi, hogy még valami nem stimmel. Az ember, ha követik vagy figyelik, egy idő után érzékeli a testébe égetett lyukakat, a fókuszt, azt a semmivel össze nem keverhető benyomást, hogy nincs egyedül. Bár számára ez nem lenne újdonság, az elmaradó fejfájás és fülsüketítő semmi létezését nem tudja összetéveszteni azzal, ami gerincén végigfut. Lassulnak léptei és óvatosan, kínzóan megfontoltan fordul csak meg, hogy riadt barnáit az ismeretlen férfira szegezze. Megijed tőle, ehhez kétség sem férhet. Ajkai enyhén, egy hajszálnyira elnyílnak egymástól, szembogara megremeg, s ezidáig mozgó ujjai most erőteljesen markolnak bele a fehér ruhába. Ki lehet és mit akarhat tőle ez az ember?
- Jó napot - kénytelen megnedvesíteni kiszáradt ajkait, majd nyelni egyet. Különös érzés ott állni vele szemben. Riadt őzként nézi Őt, nem tudván mire is számítson, elvégre, ha hozzá érkezett, akkor miért nem szólította meg eddig? Miért járt a nyomában? Van valami félelmetes benne, csak még azt nem tudja, mi.