34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Romhányi M. Áron összes hozzászólása (55 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. július 23. 11:04 Ugrás a poszthoz

M I N C S I
double darkness || nézz rám


- Zsibbadsz már rendesen? - pillantok át rá a vászon fölött, amit felhúzott lábaimon támasztottam meg úgy húsz perccel ezelőtt, mikor az elemi mágusom pózba vágta magát a csónak túlfelén. Számszegletében kirajzolódik egy halvány, alig-alig észrevehető mosoly, míg pillantásom végigsiklik a nő vonalain. Tekintetemmel együtt ecsetet tartó kezem is mozdul; a színek lassan ivódnak a papírba, direkt, mágiával lassítom a folyamatot, hogy ha hibázok, még kapkodás nélkül javíthassam magam. Habár ritkán festek, a Durmstrangban hetente kétszer jártam Mr. Nielsen tehetséggondozó szakkörébe, és ha úgy adódna, a következő tanévben szívesen csatlakoznék valami hasonló csoportba a Bagolykőben is. - Ha most feldühítenélek - szólalok meg kisvártatva, de a hangom egészen halkan cseng. Mostanra tetőtől-talpig átadtam magam a festésnek, és a nagy összpontosításban úgy ellazultam, hogy már-már buddhikus nyugalomban ülök a csónak szélesebbik végében. - Akkor képes lennél megmozdítani alattunk a tó egész medrét?
Nem szeretném azzal áltatni, hogy mindig is érdekelt, mire képes egy elemi mágus, mert amúgy magasról teszek rájuk, most viszont, hogy itt ülünk a tó közepén, az ő közegében, felébredt bennem a kisördög, és izgalmas dolgokat sutyorog a fülembe. Kíváncsi vagyok, mekkora erő lakozik ebben a törékeny testben, amit más esetben a félkaromban tartva nyomhatnék a falhoz. Érdeklődve pillantok ki a munkából, ujjaim között megtorpan az ecset.
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. július 23. 15:44 Ugrás a poszthoz

M I N C S I
double darkness || nézz rám


Nem nézek rá, míg beszél. Úgy érzem, jobb, ha a háttérbe húzódva csupán a hallgatásommal figyelek, és a vászonon megelevenedő alakkal foglalkozom inkább, ha hagyom őt egymagában lenni, mintha valójában csak egy fejében létező hang volnék, és nem valaki, egy idegen, aki rávette arra, hogy falatnyi bikiniben üljön modellt a kastély melletti tó kellős közepén. Megtudná magát védeni, nem erről van szó, de ne felejtsük el: egy nő mindig nő - leginkább férfitársaságban.
- Ő? - kérdezek vissza halkan, most először pillantva fel a munkából. Vannak tippjeim, de nem akarok az életét megfejtő nagyokos lenni, aki messzire vezető következtetéseket von le az egyke kislányról, akit a pszichológus anyja vagy apja egyedül nevelt fel, és úgy érzi, még mindig a tökéletesnek hitt szülő árnyékában kénytelen élni. Játszik persze idősödő nagy- és nem kívánatos nevelőszülő is, de ha az érzékeim nem csalnak, itt anyuka vagy apuka cseszte el a dolgokat. Vagy kettecskén, közös erővel. Romantikus.
- Shut! A kicsinyes családdrámád után már épp át akartam térni valami kevésbé lohasztóra - sóhajtok fel lemondóan, majd ciccegve megingatom a fejem és egy széles mosollyal átpillantok a csónak túlfelébe. - Témázhattunk volna világrengető problémákról is, mint mondjuk a DC-MARVEL kérdés meg ha már így szóbahoztad, akkor Aquaman, erre... - még a számat is oldalra húzom, lássa csak, milyen mérhetetlenül szíven ütött a dolog, aztán lebiggyesztett ajkakkal és rendesen elhaló hangon hozzáfűzöm: - Te kis poéngyilkos.
Izgi, mert ezt általában rám mondják mások, dehát van ez így, én meg egyébként sem vagyok irigy fajta. Az ecsetet belemártom az előre kikészített vizes ibrikbe, majd festékért nyúlok, és hosszúkás, elnagyolt vonalakkal elkezdem átrajzolni a vászonlány testét.
- Kisujjeskü meg amit akarsz, de ha megmozdulsz, sikítok - mondom rekedten, és gyorsan előredőlve olyan komoly tekintettel dugom ki a fejem a vászon baloldalán, hogy valószínűleg sokkal inkább nevetséges látványt nyújtok, mintsem tekintélyesen szigorút. Olyan atyait, vagy mittudomén. Olyat.
Utoljára módosította:Romhányi M. Áron , 2020. július 23. 15:50
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. július 27. 09:15 Ugrás a poszthoz

M I N C S I
double darkness || nézz rám
TOVÁBB A HOZZÁSZÓLÁSHOZ!
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. július 27. 14:56 Ugrás a poszthoz

M I N C S I
double darkness || nézz rám
TOVÁBB A HOZZÁSZÓLÁSHOZ
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. július 27. 16:35 Ugrás a poszthoz

M I N C S I
double darkness || nézz rám
TOVÁBB A HOZZÁSZÓLÁSHOZ
Utoljára módosította:Romhányi M. Áron , 2020. július 27. 16:48
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. október 3. 07:12 Ugrás a poszthoz

M I N C S I
double darkness || nézz rám


Elárulhatnám Minának, hogy engem a nők azon csoportja, amely minden félnótásnak - beleértve engem is, természetesen - felkínálja magát, fikarcnyit sem érdekel, de az alig hallható, mellékesnek szánt megjegyzés helyett inkább amolyan kösz'szépen-féle cinkos félmosolyra húzom vastag ajkaimat, majd hátamat a csónak falának vetve, kíváncsiságtól fülledt, már-már szúrós szemekkel kezdem figyelni őt.
- Örömmel hallom - bólintok oldalra billenő fejjel, és mint aki még életében nem tette be lábát színjátszó szakkörre, mesésen rosszul előadott merengéssel, de legalább összehúzott szemöldökeim alól folytatom.  - Rosszul is érezném magam, ha már az ismeretségünk ötödik percében el kéne utasítanom téged.
Még halkan felsóhajtok, még tekintetem az övére emelem, de ha egy szempillantás alatt semmivé váló pillanatra hittem is, nem bírom ki, a következő levegővételnél már ajkaim között kidugott nyelvvel, és olyan mohó tekintettel nézek a csónak túlfeléből engem fürkésző nőre, mintha szavaimmal ellentétben most azonnal fel akarnám őt falni. Hiába, a szemtelenség mint általában, úgy most is győzelmet arat felettem.
Aztán mond valamit, amitől egy pillanatra megdermed bennem az élet. Akaratom ellenére gondolkodtat el, ami meglepően ritkán fordul elő, hiszen a legtöbb ember egyébként sem képes magára vonni a figyelmem - főleg nem hosszabb időre, az érdeklődésemet már meg sem említve. A legtöbb ember a rossz kérdéseket teszi fel, és a jók helyett azokra keresi a választ.
- Mennyi? Hét milliárd ember él ma a bolygón? - kérdezem mindinkább magamtól, mint tőle, de a pontos adatra magasról téve, szinte azonnal folytatom is. - Fizikai képtelenség, hogy ennyien érvényesülni tudjunk. Ilyen módon. És hidd el, a gyerek meg a család sem válik minden esetben értékké. Kérdezd csak meg apámat - vigyorodom el szélesen, és mutatóujjammal a csónak szélét ritmusosan kocogtatva kezdem fürkészni Mina arcát. - Egyébként is, kit érdekel, mi lesz miutánunk? Miért kellene bárkinek is emlékeznie ránk? Félelem helyett inkább told fel maximumra az intenzitást, élj, amennyire lehetséges, aztán engedd el. Máskülönben viszont meg kell mondanom, igazán kedvelem benned, hogy egy ilyen drámai felsorolásba is képes voltál belecsempészni némi pornót.
Vállaim megrázkódnak, ahogy szórakozottan nevetni kezdek. Fejemet hitetlenül megcsóválom, aztán apró sóhajjal Minára pillantok.
- Mivan, Baba Vanga - jegyzem meg ciccegve, a pillantásomat még véletlenül sem választva el a másiktól. - Oké, vagy Bagolykőnek van a legjóképűbb jóslástan tanára vagy über máker vagy, de akkor irány Pest meg az első szembejövő lottózó...
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. október 3. 09:22 Ugrás a poszthoz

M I N C S I
double darkness || nézz rám


Úgy megszólalnék, úgy, de úgy kimondanám, hogy tégy próbára, valami mégis visszatart. Hiába nézem a csónak másik végében ülő lányt; hiába takarja testét fikarcnyi anyag és hiába tűnik a szokottnál sokkal nyitottabbnak. Hiába beszél magáról ennyire nyíltan, hiába mond el ennyi mindent, az idegen fülnek és idegen szemnek hiába tűnik önmagát felfedő és kiadó, akár mindenki előtt őszintén kitárulkozó nőnek. Valami azt súgja, hogy a lényeg bent marad, az alig takart, mutatós test, a vékony, törékeny csontok mögött, és úgy érzem, azt, amit mond, amit belőle kapok, azzal odabent, a lelkében hagyott, az ott őrzött lényeget takargatja. Nem az őszinteségét kérdőjelezem meg - éppen ellenkezőleg, azt gondolom, hogy ha valaki, hát ő az. De valami furcsa, valami mégsem egészen klappol vele kapcsolatban.
- Soha nem tudjuk meg - viszonzom szemtelen vigyorát, és szemöldökeimet kérdőn felhúzva ciccentek egyet. Így jártunk.
Miközben hallgatom, a képzeletem dolgozni kezd, és önkéntelen is magamat látom gyerekként, ahogy hazamegyek és az ebédlőasztal szélére teszem azt az épp az imént felhánytorgatott hitvány félévit. Durva, de még Katit és Borit is látni vélem, pedig egyet sem ismertem soha. Nem semmi a csaj, gondolom elismerően, halványan oldalra húzott szájjal.
- Szerintem most mondtad ki a kulcsszót - felelem rekedten, aztán megköszörülöm a torkom, és ha nem szólal meg, folytatom. - Az az egyetlen, vagy inkább az igazi problémád, hogy nem érzed magad egésznek. Amúgy annyira mindegy lenne, mit hagysz magad után, mert lekötne az életed. Várj - emelem fel gyorsan a mutatóujjam, mielőtt még hevesen közbevágna, és csúnyán megmagyarázná, amit én is tudok, hát hogyne tudnék?! - tudom, tudom, most is az életed köt le. Csak rossz sarokból nézed.
Hinnye, ezt az éleslátást, édes fiam, Romhányi-Coelho Mózes! Nem kérdés, hogy Mincsi is roppantmód értékelni fogja, milyen tisztába kerültél az életével röpke egy óra alatt, és csöppet sem fogja bánni azt az igencsak elhamarkodott döntését, miszerint egy csónakba ül veled. Végülis, belefér.
- Tiszta Mindhunter - vigyorgok teljes kényelemben ott az alvégen, és mintha bárki is kérdezett volna, kezdek el a sorozatról beszélni. - Nézed? Tegnap kezdtem el. Arról szól, hogy a muglik miként kezdték el vizsgálni a sorozatgyilkosok viselkedését. Ne vedd sértésnek, de az az érzésem, hogy neked tetszene. A hangulata meg... úgy az egész.
Aztán jön a következő faszomkérdés; mi lennék, ha bármi lehetnék? Hjaj, úrjézus, ez a nő! Hazudnék, ha azt mondanám, soha nem foglalkoztatott ez a kérdéskör. Merthogy állandóan ott motoz az agyam sötétebbik, hátsó szegletében. Részben ezért is kezdtem tetováltatni; hogy elinduljak a saját utamon, ami eltér az átlagostól, a megszokottól, mindenki másétól, ami az enyém, amit különlegesnek és issssszonyúan unique-nak érzek.
- Ácsi - kiszélesedő mosollyal nézek át Minára, és feljebb emelt állal megingatom a fejem. - Attól, hogy te így elsőre mindent és azonnal típus vagy, én még kurvára nem ismerlek téged. Tudod, az van, hogy a szüleim arra tanítottak, hogy eleinte tartsak egy kis távolságot, aztán majd szépen, idővel. Nemt'om, számomra ez elég privát cucc. Érti?
Utoljára módosította:Romhányi M. Áron , 2020. október 3. 09:26
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
A langyos lötty meg a nyomorult esete
Írta: 2020. október 14. 09:43
Ugrás a poszthoz

M Á C S A I
HEY-HO || nézz rám


Tudván, hogy ma a macskagyökér nem létező izgalmairól lesz szó gyógynövénytanon, eleve nincs káprázatos jókedvem, de mikor meghallom a mögöttem gyorsuló ikszlábak közeledtét, tudom, hogy vége az életemnek - legalábbis mára. A mögöttem csattogó csaj egész egyszerűen képtelen befogni, vagy ha szökőévente egyszer mégis sikerül neki, akkor meg úgy duzzog az ember mellett némán, hogy az hirtelen-nyomban nemcsak a saját születését, de még a kozmosz létrejöttét is megbánja.
Hosszú, elnyújtott sóhajjal állok meg, és türelmet erőltetve magamra, várakozóan nézek le a boszorkányra, kezdjen csak bele, hátha akkor a két óra közötti szünet elegendő lesz arra, hogy az első mondat végére érjünk.
Aztán...
- MI A... - kiáltok fel dermedten. Karjaimat ösztönösen széttárom, arcomat előredöntöm. A kávé gyors ütemben csöpög előrelógó barna tincseimből, csurog végig frissen borotvált arcbőrömön, le a nyakamon, be a pólóm alá. Az érzéstől kiráz a hideg, hangom halkan csendül fel újfent. - ...p*csa.
Összeszűkült szemekkel nézek fel, tekintetem az ostoba tyúkéba fúrom, mellkasom túl lassan, túl nyugodtan jár fel és alá.
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
A langyos lötty meg a nyomorult esete
Írta: 2020. október 14. 09:46
Ugrás a poszthoz

M Á C S A I
HEY-HO || nézz rám


Aszondja gyors leszek. Hát azt megnézem, cicám. Őszintén szólva nekem már azelőtt nevetnem kell, hogy egyáltalán belekezd a szentbeszédbe; és bár a hangomat áthatja némi cinizmus, mégis úgy tűnik, annyi emberség még belém is szorult, hogy meghallgassam a misst, ha már ilyen félreérthetetlen módon hívta fel magára a figyelmem.
- Érdekes - felelem, míg kiegyenesedek, aztán cinikusan folytatom. - Én hülye meg azt hittem, hogy a velem ellentétben nem retard emberek képesek anélkül is felfogni, ha valakit nem hoz lázba a mondadójuk, hogy azt konkrétan a szemükbe mondanák. Ennyit az elegáns, finom neveltetésű úriemberségről.
Ciccegek egyet, kettőt, azután a fejemet csóválva közelebb lépek a kis Mácsaihoz.
- Itt van a lattéd, tessék, nyald le - válaszolom kihívó, rekedt hangon, és még a fejemet is oldalasan felemelem, hogy ha él az ajánlattal, jobban hozzáférjen meztelen nyakamhoz. A pillantásomat továbbra is rajta tartom, figyelem az arcát, minden rezzenését. Ha-ha. Kávé, mi? Te meg lógsz nekem egy tiszta pólóval, kis furkászagyú.
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
A langyos lötty meg a nyomorult esete
Írta: 2020. október 14. 09:55
Ugrás a poszthoz

M Á C S A I
HEY-HO || nézz rám


Szürkés fényű tekintetem azonnal elnyílik a lány válaszára, mondjuk eszem ágában sincs titkolni, hogy meglep vele - hát ki az a hülye, aki olyannak rizsázik kétszer negyvenöt percben, aki amúgy nem is érdekli? Ember, ebben semmi logika. Habár az igazsághoz hozzátartozik a tény, hogy nővel állunk szemben, ami azért szolgál némi magyarázattal.
- Mi lenne, ha még érdekelnélek is... - morgom az orrom alatt olyan halkan, hogy Mácsai talán nem is érti mit mondok. Hát, mondhatnám, hogy kár érte, de mind tudjuk: hazudni bűn.
A következő pillanatban megérzem az illatát - az mélyen az orromba fészkeli magát -, és azzal együtt nyelve érintését is a bőrömön. Meglep, ismét, mert biztos voltam benne, hogy a kihívó szavakra fújjolással felel majd, nem pedig gondolkodás nélküli cselekedettel.
- Olyan csúnyán, hogy még álmodban is erre az ízre vágysz majd - jegyzem meg számszegletében bujkáló mosollyal, és fél szemöldökömet felvonva a szemei után kutatok. Aztán előrébb döntöm az államat, és jobbommal ráfogok a pólómat fogdosó kezére. Cöcöcö, hátrébb az agarakkal, kislány. Ujjaim vékonyka csuklójára kulcsolódnak, és úgy, erősen tartva őt emelem közénk a kezét.
- Ha a tűzzel játszol, könnyen megégetheted magad. Nem mondta még senki? - teszem fel a költői kérdést, és bár a hangom komolyan cseng, a vonásaim lágyak, a szemeimben pedig játékosság fénylik. A csuklóját elengedem, hagyom, hogy ellépjen mellőlem, és én is elindulok az üvegház felé. Tudom, hogy nem bírja ki, hogy hozzám fog még szólni, de nem állok meg, csak lassítok a lépteimen, ahogy a vállam fölött visszapillantok rá.
- Na mibe, hogy engem beenged az a holdkóros? Sajnálatos, hogy Mikola téged meg kábé száz, hogy nem fog - együttérzést tettetve, amolyan ehj, bro' jelleggel vonom meg a vállam, aztán kiszélesedő vigyorral elfordulok tőle, és mielőtt zsebre tenném mindkét kezem, még felmutatom neki a jobb középső ujjamat - hátha vagyok akkora máker, hogy elcsípje a szeretetteljes gesztust.
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. október 26. 15:20 Ugrás a poszthoz

M I N C S I
double darkness || nézz rám


Pillantásom követi az övét, ami anélkül, hogy tudná: figyelem, a tó tükréhez vezet. Fogalmam sincs, milyen messze jár, merre réved, hogy a vizen megcsillanó napfolton és az apró, színes halakon túl mit lát, csak azt érzem, hogy egy ideig nincs itt a csónakban velem, ahogy azt is, hogy nincs jól, ezen pedig lássuk be, aligha tudok változtatni - még csak közöm sincs hozzá, nem is ismerem. Véleményem ettől függetlenül persze van, hát hogy is ne lenne(?!); egyrészt: még a fogykosok is tudják, hogy a szerelmet okosabb dolog messze elkerülni, másrészt pedig, ha már az első opciót nem sikerült abszolválni:
- Azt mondod, sosem tetted meg - nézek át rá a csónak túlfeléből. - Akkor éppen ideje, mhm? Az mostanra világos, milyen nem megtenni. Most jöhetne az Option B, azaz, hogy kilépsz a komfortzónádból, összecsomagolsz mindent, amit magad mögött kell hagynod, és elindulsz egy új, tökismeretlen úton.
Vagy kérhetne segítséget is, de ezt inkább nem mondom ki hangosan, enélkül is tuti, hogy sokszor kezdeményezett orvosi jellegű beszélgetést vele az anyukája. De egy külsős, valaki, aki nem ismeri, néha félelmetes, tűhegynyi pontossággal talál bele igen-igen fájdalmas pontokba. Ez még nekem is megvan. A pszichológia meg a jog, kérem alássan, mindkettő fájdalmas és pontos. Nincs kecmec, az igazság csak úgy tolul az arcodba, te meg csak ülsz ott, és nem érted, eddig miért nem értetted.
Horkantva nevetek fel, míg elfordulok tőle. Pillantásom a közeledő stég korhadt léceire esik, fejemet bosszúsan ingatom.
- Hát te tiszta hülye vagy - mondom egy lélegzetvételnyi idővel később, és szúrós tekintetemet visszavezetem őhozzá. - Attól, hogy valami nem jött össze, még nem kéne ennyire mélyre temesd magad. Gondolj már arra is egy kicsikét, aki megpróbál majd kiásni, hey.
Lehet, érzéketlen vagyok. Lehet csak az a baj, hogy még nem igazán éreztem úgy senki iránt (bár a jogot minden ismerősömnél jobban kedvelem - mármint, nem az ismerőseimnél kedvelem jobban, hanem annál, amennyire ők kedvelik), de nem tudok úgy gondolni valamire vagy valakire, mint egyetlen és kizárólagos lehetőségre, útra, célra, mikor mire. Hiszen a világunk hatalmas! Telistele számtalan sansszal és alternatívával, amivel élhetünk. A találkozások száma nagyjából végtelen, és az, hogy mit kezdünk velük, egy az egyben rajtunk áll.
Sokáig nézem Minát, hagyom, hogy beszéljen, közben nevetve csóválom a fejem, többször felsóhajtok. Nem értem, de azt hiszem, nem is az én feladatom kibogozni őt az óriási maszlagból, amit maga köré gyűjtött. Viszont bírom a Mindhuntert és a karácsonyi moviek nálam is mennek nyáron.
- Nézzük - bólintok rá mosolyra nyúló ajkakkal, azután ismét nevetni kezdek. Hangosan, hogy lehetőleg még a stég fölött tanuló párocska is hallja, nem csak bájitaltanból meg mágiatörténetből áll a világ. - Rozsdás üstalj, te tényleg nagyon hülye vagy! - mondom az előbbihez képest már egy egészen másféle hangszínt megütve, és még a fejemet is hátradöntöm néhány pillanatra, miközben vállaim meg-megrázkódnak, míg végül hjajjogva meg nem törlöm a szemem, és a nevetéstől elpilledve sóhajtok egy utolsót. - Amúgy meg... rohadjak meg, de benned komolyan elveszett valami jóstulok Baba Vanga, vagy ha nem, akkor ismersz. Kész, rejtély megoldva. Valld csak be, hogy ismersz, ha? Túlságosan is jó érzékkel találsz bele életem legkényesebb pontjaiba, huminyumi.
Feljebb araszoló szemöldökkel, kissé talán szúrósan is nézem őt, mintha így, csupán a tekintetem erejével akarnám rábírni a hátborzongató beismerésre: követ engem! kutakodik utánam! ismeri a családom! a húgomat megkötözve, étlen-szomjan tartja pincéje sötét fogságában! Ja, hogy izé, nekem nincs is húgom? Hoops. Na de a lényeg: először beletrafál Irénke nénibe és a kisunokájába, Ninácskába, most meg felhozza a szörnyűséges paptémát? Mindez véletlen egybeesés volna? Ühmhüm. Meglátjuk.
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. október 29. 11:38 Ugrás a poszthoz

M I N C S I
double darkness || nézz rám


Nem kérdőjelezem meg amit mond. Nem tudom, hogy az elszántság miatt, ami hangjában cseng vagy a tó vizét olyan átszellemült, meghitt áhítattal figyelő tekintete az oka, de ide a rozsdás bökőt, hiszem minden szavát. Tudom, hogy most legszívesebben összecsomagolna és még ma elindulna megkeresni a világ legvégét, hogy aztán apróra gömbölyödve éppen azok elől bújhasson egy paplan alá, akikkel egyébként a leginkább lenni szeretne. Abban is biztos vagyok, hogy ha megtenné sem találná meg számításait. Mert a vágyott béke nem a világ legvégén van, hanem bennünk - vagy van, vagy nincs. Általában pedig nincs. Nemcsak őbenne, másban sem.
- Márpedig valaki érted él - jegyzem meg eme hatalmas életbölcsességet, majd, amikor már kellőképpen furcsán néz rám, huncut kis félmosollyal folytatom. - Mindenki ezt mondja. Egy lélek-két test, egymásnak teremtődés meg végzet-hűhó, vágod. A mindenki pedig mint tudjuk: tévedhetetlen. Főleg falun. Jah, leginkább falun...
Arról már inkább nem kezdek el beszélni, hányszor okoztam ilyen-olyan (bár azt hiszem, többször kellemes, mintsem rémes) csalódást embereknek - legtöbbször nőknek -, amikor kiderült, hogy a kissé rajzos külcsín közel sem rejt ádáz, tanulatlan drogost, akinek egyetlen célja, hogy magával rántson minél több tisztalelkű haszonpolgárt a pokol legmélyebb bugyrai közé. Néha még én magam is meglepődök, hogy a létezésem nem csupán ennyiből áll, jé!
- Ami azt illeti, az öcsémet nemrégiben szentelték pappá - mondom, pillantásom közben a lábamnál húzódó, lefordított festményre esik. - A Budanekeresdi Nagytemplomban dolgozik, ha lehet ilyet mondani, nem tudom. Előtte egy évre elvonult Tibetbe, ahol nem szólalt meg közel tíz hónapon át. Nem írt levelet, nem jelentkezett, itthon azt sem tudtuk, életben van-e még. Iszonytató lehetett, bár állítja, hogy sorsfordító volt az az időszak, és hogy akkoriban volt a legmélyebb kapcsolata Istennel és önmagával is. Szóval...
Ki tudja, nem igaz? Szerencsés vagyok, hogy van egy olyan testvérem, mint Martin, aki miatt nem nekem kellett kikötnöm Tibetben, és aki miatt nem nekem kellett átvennem Gellért atya papi tisztségét Budanekeresden. Ha ő nincs, apám valószínűleg nem ad más választási lehetőséget, és akkor ma nem védőügyvédnek tanulok, hanem Isten egyik földi helytartójaként szolgálom a vallást, amiben még csak nem is hiszek. A vallást a történelem és politika szülte, amely lehetővé teszi olyan pénzek államivá mosását, amihez szegény emberek ártatlan vére tapad. Vállaimat végül könnyedén megvonva nevetek fel, s visszafordulva Minához összehúzom a szemöldökeimet. Szőkéket? Vöröseket? Fehér bőrűeket? Telt ajkúakat? Mivan?
- A barna nem is játszik? Kár... - kérdezek vissza vonásaimban mímelt csalódottsággal, majd fejemet teljesen hátradöntve a napsütötte, világos eget kezdem bámulni. Mincsi gyantázós megjegyzésére aztán önkéntelenül is horkantok egyet, hogy rögtön utána hangosan nevetni kezdjek. - Én is találtam már ott magam a krémrózsaszínűre festett kozmetikában, és ültem a pihepuha plédekkel megrakott szülőágyon, míg a forró gyanta méltóztatott rendesen meghűlni.
Hozzátehetném, csak hogy a nő fejében ne legyenek felesleges kérdések, hogy amúgy nem, nem járok minden második pénteken kozmetikushoz, hogy kicsinosítsa a... ki tudja mimet, épp csak akkor bukkanok fel a csilingelő ajtóban, amikor megvan a következő időpontom a tetoválószalonba. Lehet buzis, de ezerszer inkább választom a gyantát, mintsem a művész eldobható borotvával szaladjon végig a testemen. Grrr, még a hideg is ráz tőle, pedig ez csak egy gondolat. Igaz, egy határokat feszegetően undorító, rémes gondolat.
Utoljára módosította:Romhányi M. Áron , 2020. október 29. 17:32
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Sorszáma? 21.
Írta: 2020. október 29. 13:20
Ugrás a poszthoz

H a B i B i
blinding lights || nézz rám


A kettétört Durmstrangos diákomat ujjaim között forgatva sétálok be a Bogolyfalvi hivatalba, ahol eddig még soha, és ahogy elnézem, ezután sem nagyon szeretnék sűrűn vendégeskedni. Annak ellenére, hogy a tárgyalótermi szituációkért milyen felfoghatatlan mértékben tudok lelkesedni, önmagában a hivataloktól, már jóformán a létezésüktől is elfog a néma borzongás.
Az orromat finnyásan felhúzom, ahogy sorszámért indulok, és míg várom, hogy a nehéz faasztal mögött maga sem tudja miafaszért pardon, szóval miért üldögélő recepciós kisasszony odaadja minden mese, történet és film misztikus sztárját, a huszonegyest, rendesen esz a penész, vajon miért nem voltam még képes elintézni a telefonom felrúnáztatását, mikor itt vagyok már ezer meg egy éve?!
- Kösz’ - morgom már egyébként is gyönyörűen felhúzott orrom alatt, és épp csak, hogy elfordulok a pulttól, máris jön a következő csapás, mely lévén kénytelen vagyok igen gyorsan szembesülni a rideg ténnyel: a várakozók számára fenntartott széksorban mostanra már csak egyetlen szabad hely maradt. Méghozzá egy nagyon, ismétlem: nagyon csúnya, nagyon öreg és biztosan iszonyúan nagyon büdös (is) bibircsókos boszorkány meg egy... hát így elnézve, valszeg insomniában szenvedő sápadt srác között, aki abszolúte de hótziher, hogy csak azért ült ki a sor legszélére, mert - ki tudja, miért? - nem volt kedve elfoglalni az előbb említett bűbájos boszorkány közvetlen szomszédságát.
Segítségkérően pillantok el oldalra, de az isteni szikra helyett csak egy méretes tábla meg a rajta lévő kopott felirat jön szembe: ülj le a seggedre, míg vársz, te majom.
Ahh, nemááár, maaaan.
- Bocs' - visszafojtott levegővel erőltetem ki összetapasztott ajkaim alig észrevehető résén a szót, miután szinte beleülök a szerencsétlen álomkóros srác nyakába - hát nyilván nem fogok a fürdetlen nénje felé húzódni! A vállam, a karom, talán még a csípőm és a combom is az övéhez ér, de inkább nézzen melegnek a szentem, mintsem ízléstelen, az orrnyálkahártyáját egy pillanatig sem féltő nyolcvanas évekből itt ragadt mocsoládé hippinek.
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. október 29. 18:18 Ugrás a poszthoz

M Á C S A I
- (It Happens) Sometimes, right Blondie? - || nézz rám


Már éppen kezdem elhinni az üdítő hírt, hogy Mácsai kétlábon járó és sajnálatos módon soha be nem álló szája ma reggel nem ért be órára, tehát adott kétszer negyvenöt perc nyugalom, mielőtt nem, én sem hiszem, de átvonulok Jóslástanra és betegre nem görcsölöm magam a kitörni vágyó ellenvéleményem minduntalan elfojtása közben. Mutter is megmondta, csak egyszer borítom rá véletlen az asztalt arra a félnótás tanárra, egyszemélyes páholyból nézhetem végig, ahogy hipp-hopp ajtón kívül találom magam - először csak a terem- aztán hirtelen a kastély ajtaján kívül, ja, vágom. Csak az kéne, hogy egy ilyen szerencsétlen félreértés miatt baszhassam a jól felépített és igencsak nagyratörő terveimet, amelyek megvizionált jövőképemben szerepelnek. Hogyisne.
Míg én gondolataimba mélyedve bámulok Kállayra, észre sem veszem, hogy a hírekkel ellentétben valaki mégis méltóztatott befáradni, és a pad tekintélyes részén szétterülni. Azosztigen, hello.
Ha jól hallom, épp a feje koppan a fán, mire szemöldökeim feljebb mókuskálnak a homlokomon, de nem mozdulok. Mellkasom előtt összefont karjaim felett, vonásaimban ugyanazzal az unott közönnyel bámulok magam elé, mint egy perccel ezelőtt, az egyetlen különbség, hogy már nem a sorozatgyilkos kinézettel megáldott Kállayt, hanem a térfelemre belógó szőkefejű Mácsai tarkóját szuggerálom.
- Aztán seggrepacsi volt-e, Cinderella? - szólítom meg kedves padtársamat, mikor a tanár úr végre belekezd a mai óra anyagába.
Utoljára módosította:Romhányi M. Áron , 2020. október 29. 18:26
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. április 23. 11:14 Ugrás a poszthoz

Más is megült, mint az iszap? *bepunnyad az OFF-ba*
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. április 23. 12:34 Ugrás a poszthoz

Oké, én általában péntekre pörgök fel teljesen, így most ez kicsit ehmmnyeh. Cheesy
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. április 23. 12:46 Ugrás a poszthoz

Nagyon is egyben vagyok, amúgy. Rolleyes
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. április 23. 12:50 Ugrás a poszthoz

Azért vannak dolgok, amiket művészi szinten űzök, nincs miért aggódni. Angel
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 6. 11:07 Ugrás a poszthoz

Grrrr.
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 6. 11:20 Ugrás a poszthoz

Köszönet az elismerő szavakért, igazán jól esnek. rég kaptam már
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 6. 11:23 Ugrás a poszthoz

És akkor csodálkozik, ha azt mondják rá, hogy oooolyaaaan cuuukiiii Rolleyes Tongue jóféle az alád, csak most nézem
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 6. 14:18 Ugrás a poszthoz

Don' worry, little girl, még pár év és nem a hajad húzza Rolleyes
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 6. 14:24 Ugrás a poszthoz

Csűrd jól orrba, aztán mehetsz vissza babázni.
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 6. 14:34 Ugrás a poszthoz

Hayden M. Wilson - 2021.05.06. 14:27
Dehogynem, Belián bácsi Love

Az én szívecském hol marad? Rolleyes Csak úgy kérdem, nem vész.

Örülök, hogy szolgálatodra lehettem, Sára. Cheesy

Gertrúd, neked meg mielőbb különórára kellene járnod hozzám. *fogja a fejét*
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 6. 14:39 Ugrás a poszthoz

Hayden M. Wilson - 2021.05.06. 14:37
Romhányi M. Áron  - 2021.05.06. 14:34
Hayden M. Wilson - 2021.05.06. 14:27
Dehogynem, Belián bácsi Love

Az én szívecském hol marad? Rolleyes Csak úgy kérdem, nem vész.


Ki kell érdemelni Tongue



Az nem elég, hogy tetszem? Rolleyes

Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 6. 17:07 Ugrás a poszthoz

Hayden M. Wilson - 2021.05.06. 14:40
Hogy tessék?  Rolleyes


Így tessék Rolleyes
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 6. 17:13 Ugrás a poszthoz

Kár érte Rolleyes
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 15. 07:30 Ugrás a poszthoz

Borbély A. Leila - 2021.05.14. 17:55
Időnyerővel esetleg? Ritka portéka, de rohadtul megéri beszerezni.


Szóval ha jól értem, neked van? 🙄

Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 17. 07:21 Ugrás a poszthoz

Csak így mindenki előtt? Rolleyes
Romhányi M. Áron
Egyetemi hallgató


aszondja Mózsi | a szerencse fia
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2021. május 18. 13:39 Ugrás a poszthoz

Hopp ott repül a közös pont!
Utoljára módosította:Romhányi M. Áron , 2021. május 18. 14:15
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Romhányi M. Áron összes hozzászólása (55 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel