Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

M Á C S A IHEY-HO || nézz rám

Tudván, hogy ma a macskagyökér nem létező izgalmairól lesz szó gyógynövénytanon, eleve nincs káprázatos jókedvem, de mikor meghallom a mögöttem gyorsuló ikszlábak közeledtét, tudom, hogy vége az életemnek - legalábbis mára. A mögöttem csattogó csaj egész egyszerűen képtelen befogni, vagy ha szökőévente egyszer mégis sikerül neki, akkor meg úgy duzzog az ember mellett némán, hogy az hirtelen-nyomban nemcsak a saját születését, de még a kozmosz létrejöttét is megbánja.
Hosszú, elnyújtott sóhajjal állok meg, és türelmet erőltetve magamra, várakozóan nézek le a boszorkányra, kezdjen csak bele, hátha akkor a két óra közötti szünet elegendő lesz arra, hogy az első mondat végére érjünk.
Aztán...
- MI A... - kiáltok fel dermedten. Karjaimat ösztönösen széttárom, arcomat előredöntöm. A kávé gyors ütemben csöpög előrelógó barna tincseimből, csurog végig frissen borotvált arcbőrömön, le a nyakamon, be a pólóm alá. Az érzéstől kiráz a hideg, hangom halkan csendül fel újfent. - ...p*csa.
Összeszűkült szemekkel nézek fel, tekintetem az ostoba tyúkéba fúrom, mellkasom túl lassan, túl nyugodtan jár fel és alá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

M Á C S A IHEY-HO || nézz rám

Aszondja gyors leszek. Hát azt megnézem, cicám. Őszintén szólva nekem már azelőtt nevetnem kell, hogy egyáltalán belekezd a szentbeszédbe; és bár a hangomat áthatja némi cinizmus, mégis úgy tűnik, annyi emberség még belém is szorult, hogy meghallgassam a misst, ha már ilyen félreérthetetlen módon hívta fel magára a figyelmem.
- Érdekes - felelem, míg kiegyenesedek, aztán cinikusan folytatom. - Én hülye meg azt hittem, hogy a velem ellentétben nem retard emberek képesek anélkül is felfogni, ha valakit nem hoz lázba a mondadójuk, hogy azt konkrétan a szemükbe mondanák. Ennyit az elegáns, finom neveltetésű úriemberségről.
Ciccegek egyet, kettőt, azután a fejemet csóválva közelebb lépek a kis Mácsaihoz.
- Itt van a lattéd, tessék, nyald le - válaszolom kihívó, rekedt hangon, és még a fejemet is oldalasan felemelem, hogy ha él az ajánlattal, jobban hozzáférjen meztelen nyakamhoz. A pillantásomat továbbra is rajta tartom, figyelem az arcát, minden rezzenését. Ha-ha. Kávé, mi? Te meg lógsz nekem egy tiszta pólóval, kis furkászagyú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

M Á C S A IHEY-HO || nézz rám

Szürkés fényű tekintetem azonnal elnyílik a lány válaszára, mondjuk eszem ágában sincs titkolni, hogy meglep vele - hát ki az a hülye, aki olyannak rizsázik kétszer negyvenöt percben, aki amúgy nem is érdekli? Ember, ebben semmi logika. Habár az igazsághoz hozzátartozik a tény, hogy nővel állunk szemben, ami azért szolgál némi magyarázattal.
- Mi lenne, ha még érdekelnélek is... - morgom az orrom alatt olyan halkan, hogy Mácsai talán nem is érti mit mondok. Hát, mondhatnám, hogy kár érte, de mind tudjuk: hazudni bűn.
A következő pillanatban megérzem az illatát - az mélyen az orromba fészkeli magát -, és azzal együtt nyelve érintését is a bőrömön. Meglep, ismét, mert biztos voltam benne, hogy a kihívó szavakra fújjolással felel majd, nem pedig gondolkodás nélküli cselekedettel.
- Olyan csúnyán, hogy még álmodban is erre az ízre vágysz majd - jegyzem meg számszegletében bujkáló mosollyal, és fél szemöldökömet felvonva a szemei után kutatok. Aztán előrébb döntöm az államat, és jobbommal ráfogok a pólómat fogdosó kezére. Cöcöcö, hátrébb az agarakkal, kislány. Ujjaim vékonyka csuklójára kulcsolódnak, és úgy, erősen tartva őt emelem közénk a kezét.
- Ha a tűzzel játszol, könnyen megégetheted magad. Nem mondta még senki? - teszem fel a költői kérdést, és bár a hangom komolyan cseng, a vonásaim lágyak, a szemeimben pedig játékosság fénylik. A csuklóját elengedem, hagyom, hogy ellépjen mellőlem, és én is elindulok az üvegház felé. Tudom, hogy nem bírja ki, hogy hozzám fog még szólni, de nem állok meg, csak lassítok a lépteimen, ahogy a vállam fölött visszapillantok rá.
- Na mibe, hogy engem beenged az a holdkóros? Sajnálatos, hogy Mikola téged meg kábé száz, hogy nem fog - együttérzést tettetve, amolyan ehj, bro' jelleggel vonom meg a vállam, aztán kiszélesedő vigyorral elfordulok tőle, és mielőtt zsebre tenném mindkét kezem, még felmutatom neki a jobb középső ujjamat - hátha vagyok akkora máker, hogy elcsípje a szeretetteljes gesztust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

H a B i B iblinding lights || nézz rám

A kettétört Durmstrangos diákomat ujjaim között forgatva sétálok be a Bogolyfalvi hivatalba, ahol eddig még soha, és ahogy elnézem, ezután sem nagyon szeretnék sűrűn vendégeskedni. Annak ellenére, hogy a tárgyalótermi szituációkért milyen felfoghatatlan mértékben tudok lelkesedni, önmagában a hivataloktól, már jóformán a létezésüktől is elfog a néma borzongás.
Az orromat finnyásan felhúzom, ahogy sorszámért indulok, és míg várom, hogy a nehéz faasztal mögött maga sem tudja miafaszért pardon, szóval miért üldögélő recepciós kisasszony odaadja minden mese, történet és film misztikus sztárját, a huszonegyest, rendesen esz a penész, vajon miért nem voltam még képes elintézni a telefonom felrúnáztatását, mikor itt vagyok már ezer meg egy éve?!
- Kösz’ - morgom már egyébként is gyönyörűen felhúzott orrom alatt, és épp csak, hogy elfordulok a pulttól, máris jön a következő csapás, mely lévén kénytelen vagyok igen gyorsan szembesülni a rideg ténnyel: a várakozók számára fenntartott széksorban mostanra már csak egyetlen szabad hely maradt. Méghozzá egy nagyon, ismétlem: nagyon csúnya, nagyon öreg és biztosan iszonyúan nagyon büdös (is) bibircsókos boszorkány meg egy... hát így elnézve, valszeg insomniában szenvedő sápadt srác között, aki abszolúte de hótziher, hogy csak azért ült ki a sor legszélére, mert - ki tudja, miért? - nem volt kedve elfoglalni az előbb említett bűbájos boszorkány közvetlen szomszédságát.
Segítségkérően pillantok el oldalra, de az isteni szikra helyett csak egy méretes tábla meg a rajta lévő kopott felirat jön szembe: ülj le a seggedre, míg vársz, te majom.
Ahh, nemááár, maaaan.
- Bocs' - visszafojtott levegővel erőltetem ki összetapasztott ajkaim alig észrevehető résén a szót, miután szinte beleülök a szerencsétlen álomkóros srác nyakába - hát nyilván nem fogok a fürdetlen nénje felé húzódni! A vállam, a karom, talán még a csípőm és a combom is az övéhez ér, de inkább nézzen melegnek a szentem, mintsem ízléstelen, az orrnyálkahártyáját egy pillanatig sem féltő nyolcvanas évekből itt ragadt mocsoládé hippinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

M Á C S A I- (It Happens) Sometimes, right Blondie? - || nézz rám

Már éppen kezdem elhinni az üdítő hírt, hogy Mácsai kétlábon járó és sajnálatos módon soha be nem álló szája ma reggel nem ért be órára, tehát adott kétszer negyvenöt perc nyugalom, mielőtt nem, én sem hiszem, de átvonulok Jóslástanra és betegre nem görcsölöm magam a kitörni vágyó ellenvéleményem minduntalan elfojtása közben. Mutter is megmondta, csak egyszer borítom rá véletlen az asztalt arra a félnótás tanárra, egyszemélyes páholyból nézhetem végig, ahogy hipp-hopp ajtón kívül találom magam - először csak a terem- aztán hirtelen a kastély ajtaján kívül, ja, vágom. Csak az kéne, hogy egy ilyen szerencsétlen félreértés miatt baszhassam a jól felépített és igencsak nagyratörő terveimet, amelyek megvizionált jövőképemben szerepelnek. Hogyisne.
Míg én gondolataimba mélyedve bámulok Kállayra, észre sem veszem, hogy a hírekkel ellentétben valaki mégis méltóztatott befáradni, és a pad tekintélyes részén szétterülni. Azosztigen, hello.
Ha jól hallom, épp a feje koppan a fán, mire szemöldökeim feljebb mókuskálnak a homlokomon, de nem mozdulok. Mellkasom előtt összefont karjaim felett, vonásaimban ugyanazzal az unott közönnyel bámulok magam elé, mint egy perccel ezelőtt, az egyetlen különbség, hogy már nem a sorozatgyilkos kinézettel megáldott Kállayt, hanem a térfelemre belógó szőkefejű Mácsai tarkóját szuggerálom.
- Aztán seggrepacsi volt-e, Cinderella? - szólítom meg kedves padtársamat, mikor a tanár úr végre belekezd a mai óra anyagába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Azért vannak dolgok, amiket művészi szinten űzök, nincs miért aggódni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

És akkor csodálkozik, ha azt mondják rá, hogy oooolyaaaan cuuukiiii jóféle az alád, csak most nézem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Igazán hízelgő. Csak gondold tovább, ha abból a hopp-á-ból egyszer csak hoppezittammm-g lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

B O N G Y O L A most csak te vagy

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Néhány szó elég, hogy a tekintetem változni kezdjen. A szembogár körül hömpölygő fenyegetés elhalványul, vagy inkább más érzésekkel mosódik össze. Düh és csalódottság járja át a testem, amit Hayden is könnyen kiolvashat a szememből, feltéve, ha az asztal erezetén kívül mondjuk rám is hajlandó nézni. Kifejezetten bosszant a jelenetünk; a helyszín és a mód, de ez sem tartásomból, sem pedig lassú, megfontoltnak ható mozdulataimból nem derül ki. Nyugodtnak, sőt békésnek tűnök, csak az egymásnak nyomódó ajkaim és felületes légzésem árulkodik arról a kínról, amit belülről érzek. Nem tudom elmondani, mi ez. Csak azt tudom, mert ezt élem meg, hogy az őrület határán mozgok minden alkalommal, amikor ezt a lányt látom. Nevet, beszél, láthatóan jól van. És én? Én miért nem vagyok jól?
- Akartam - préselem át az egyetlen szót összeszorított fogaimon, ami hosszúra nyúló fejezeteket képes elmesélni egymaga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

B O N G Y O L A most csak te vagy

Hayden hangja csúnyán elárulja a fájdalmat, amit érez, és amit a megvetés dísztálcáján, költőinek szánt - választ tehát köszöni, de nem szükséges kapnia - kérdésként nyújt át. Trófea. Szóval így érzed magad a közelemben. A lesújtó válasz már a nyelvem hegyén, csőre töltve vár, azonban a tekintetem, amivel felé fordulok, érthetetlen módon megértést és valamiféle együttérzést tükröz.
Szóban viszont nem adom meg neki. Arra nem vagyok hajlandó.
- Lehetnél a helyükben - vetem oda sértett daccal, csak azért is, hogy fájjon, hogy égessen, hogy az igazságot az én számból hallja: a kastélyban terjedő pletykák nem alaptalanok; vannak lányok, akik előtt a szükség órájában kitárul a szobám ajtaja. Arról persze eszem ágában sincs beszélni, hogy akkor is ő jár a fejemben, amikor arctalan testeket ölelek.
- Mióta beszélsz? - kérdezem rekedten, arcomat elfordítva tőle. Nem akarom látni, egyetlen szeplőjét és vörös tincsét sem. Az illatát éreznem is éppen elég. Ajkaimat szorosan egymásba passzírozom, arcizmaim megfeszülnek. Utálom a gondolatot, hogy jobban van, mióta nem képezem a mindennapjai részét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A csónakban maradt dolgokat, gyümölcslevet, kávét, alig érintett sütit még összeszedtem és beugrottam velük Mináékhoz. Különben is hetek óta terveztük már a találkozót, igaz, kettesben és nem a teljes Ombozi család jelenlétében, így is sikerült náluk ragadnom egy-két órára. Egészen megdöbbentő látni, hogy Abigél négyéves létére kenterbe veri mindkét szülőjét - energiaszintben legalábbis egészen biztosan. Olyan sok mondanivalója akadt, hogy kilépve a birtok kapuján, úgy éreztem, valójában nem is a barátaimhoz, hanem őfelsége kiskirálykisasszonyához érkeztem. Mondjuk, miután az élénk rózsaszín tüllszoknyájában megígértette velem, hogy nagylányként a hercege leszek, illő is volt neki szentelnem minden egyes náluk töltött percem. Csak kár, hogy Mina elárulta, miféle rafkós kis perszónával van dolgom, hiszen a baráti társaságuk érdekesebbnek ítélt tagjait már sorban lestipistopizta. Kisujjesküvel.
Hát, így jártam. Kulloghatok a sor végén egy óvodás listáján. Végülis, ez is egy pályamodell.

Még ki sem érek az utcából, az ég máris vészjósló erővel dörren meg, és gyülekező, koromfekete felhői alatt az első cseppeket rögtön meg is érzem magamon. Az utca elsötétül. Vetek egy pillantást a bal csuklómon feszülő bőr karórámra, majd megszaporázva lépteim, mélyet lélegzem abból az igazi illatos, nyarat idéző záporból. A sűrű eső hamar átáztatja az ingem, a fehér anyag hozzátapad lúdbőröző mellkasomhoz. Nem mondhatnám, hogy pont így, a hajamból ritmusosan csöpögő vízzel és ingemen átsejlő tetoválásokkal terveztem megjelenni a cukrászdában, mégis így nyitok be csilingelő ajtaján, két perccel zárás előtt, ujjaim közt a villákat s kanalakat tartva.
- Csak ezeket hoztam vissza - mondom rekedt hangon és gyorsan felmutatom őket a felém pillantó nőnek.