Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

A bojtos sapit egészen a szemébe húzva ropogtatja talpa alatt a friss havat. Nem mer belépni, ugyanúgy, ahogy elindulni is alig volt bátorsága, így végül csak egy lámpaoszlop mellől nézegeti a kirakatot. Zsebre dugott ujjai között kis erszényét nyomorgatja idegesen, benne a karácsonyra kapott zsebpénzével. Pár napja már szemezett a sarokban lévő állványon elhelyezett hófehér puzzle-csomaggal, de most ténylegesen eljött érte hogy megvegye magának, azonban itt állva megintcsak inába szállt a bátorsága.
Lesüti a szemét, és úgy tesz mint akit nagyon lefoglal a hó rugdosása, ahogy egy nő kilép a boltból, hóna alatt pár vászonnal. Csak akkor mer utána pillantani, amikor amaz már olyan messze jár, hogy alakja belevegyül a sétálók közé. Zina ekkor bátortalan léptekkel a szinte kiüresedett helyiség ajtajához lép, és kesztyűs kezével megragadja a kilincset.
Azon az egy lépésen, amit olyan sokáig halogatott, egy pillanat alatt van túl, és benyomva az ajtót rögtön megcsapja a benti meleg levegő.
- Csókolom! - köszön halkan, miközben szemei ide-oda járnak, hogy minnél több mindent megfigyelhessen. Megáll az ajtóban, de immár belülről, és ha az eladó ránéz, biztosan elkapja a fejét a kinézett puzzle irányába, elkerülve ezzel a szemkontaktust. A boltnak van egy halvány fura illata, amit a lány nem tud hová tenni, de magát meggyőzve igyekszik csak a légfrissítőre fogni. Tesz egy lépést beljebb, majd megtorpan, nem tudja szabad-e körbenéznie, vagy rá lesz ripakodva, hogy ne legyeskedjen itt, csak mondja mit akar. Sose járt még itt, és lenyűgözve nézegeti a sok fura eszközt, amikről azt sem tudja mire valók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Felismeri a festékeket, ecseteket, és lassan vezetgeti végig a szemét a sokféle kihelyezett színes pasztellkrétán. Megpillant párat azokból a vásznakból is, amilyenek az előző nő kezében voltak. Egy nagyon halvány mosolykezdemény jelenik meg az arcán, ahogy az otthoni szobájában kiaggatott nagy papírlap jut eszébe. Egyik nyáron anyukája hazahozott neki egy akkora szürke csomagolópapírt, ami kihajtogatva akkora volt mint Zina. A kertben kiterítették, a négy sarkát kövekkel lesúlyozták, és a lány kedvére festhetett rá bármit amit csak akart. A nagy lap megtelt virágokkal, fákkal, madarakkal, sőt, még a kutyák is érdeklődve járták végig véletlenül összefestékeződött tappancsaikkal. A nap végére még a gesztenyefa árnyékában is lebarnult, mindene csupa kosz és festék volt, de olyan izgatottan mesélte mit miért és hova rajzolt, hogy szülei végül alig tudták elaltatni.
A kedves emlékből erőt merítve nem hátrál el, ahogy megközelítik, sőt kicsit ki is húzza magát, és a férfi tekintetét is megkeresi. A suttogásra fel sem figyelt, annyira a környezetére koncentrált. Párszor öntudatlanul beleszimatol a levegőbe, ahogy erősödni érzi a fura szagot, de nem köti össze az előtte állóval, így nem is tulajdonít neki jelentőséget. Ezzel leginkább egy félénk kis nyuszira hasonlít, ahogy az szuszogva mozgatja az orrát, a fűben meglapulva.
- Igen – kezd bele kicsit bizonytalanul, de már hangosabban mint amikor köszönt. Ha a másik nem szól rá, közelebb megy a pár lépésnyire lévő állványhoz, amin olyan magasságban van a kis kiszínezetlen kirakós, hogy Zina nem meri megpróbálni se levenni, úgyse érné el. – Egy olyat szeretnék kérni.
Jobb kezével felmutat, majd mikor észreveszi, hogy egyujjas kesztyűjétől nem igazán látszik az ujja, azt gyorsan lekapja, és úgy mutat vissza. Másodjára már megint kicsit bátortalanabb, és a kesztyűt gyűrögetve, kezét leeresztve fordul a férfi felé, arcán reménykedéssel, és a várhatóan kezébe kerülő játék jelentette izgalommal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Dalilah
Hálószobák

Az izgatottság és az aggodalom egy érdekes keverékével megszállt lányka éppen az éjjeliszekrényeket törli szép tisztára és pormentesre. Korábban már rakott valami rendféleséget az íróasztalán is, az ágyát pedig szépen bevetette. A rendrakós-takarítós program viszont kicsit túlmutat a szokásoson, Zina nem hagyja abba a törölgetést amíg minden felület nem csillog. Egy kis gombócka-szerűséggel a torkában pillant fel a falra, az órára, de nem is kellenek a számok, hogy tudja hogy az új lány megérkezett - már hallja is a hangokat a folyosóról. Körbekapdossa a fejét, hogy hova rakja le hirtelen a kis rongyot, és mivel úgy ítéli meg, hogy a fürdőbe kimenni már nincs ideje - ledobja, és berúgdossa az ágya alá.
Ugyan semmi garancia arra, hogy az új gyerek pont vele szeretne egy szobában lenni (ráadásul Zina is bizonytalan azt illetően, hogy ő maga örülne-e neki vagy sem), mégis ott áll üresen az a másik három ágy, és ez valahogy... Olyan rideg és kellemetlen érzés mindig mikor rájuk pillant.
Helyet foglal pöttyös ágytakaróján, és igyekszik megállni, hogy lábaival idegességében dobolni kezdjen a padlón. Kezeit combjai alá dugja, és észre sem veszi, de a szája szélét kezdi rágni. És észrevétlenül (áruló módon), azok a kis lábacskák is kezdenek szteppelni a padlón.

Dibb-dobb-dibi-dob-dob.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Dalilah
Hálószobák

Még cseppet sem érzi késznek magát a találkozásra, amikor az ajtó mintegy kárörvendő nyikorgással kitárul, könyörtelenül visszarántva ezzel Zinát a valóságba. Mint akiben egy rugót húznak meg áll fel hirtelen, és tesz egy tétovácska lépést az ajtóban álló felé. Gyorsan végigfutnak a szemei a lányon, majd egy kis szusszantás után közelebb lép, és kinyújtja felé a kezét.
- Segítsek megfogni valamit? - hangja halk, de biztos. Arra számított, hogy remegősek lesznek a szavai, ezért kicsit meg is nyugszik, hogy az első benyomás talán nem is sikerült olyan rosszul mint várta. Az udvarról beszűrődő gyerekzsivaj nem nyomja el őt, mégse töri meg zavaróan a szoba csendjét. Ha a másik engedi, közelebb lép hozzá, és óvatosan segít leemelni a táskákat a nyakából-kezéből.
Amikor már egyikükön se lóg semmi ami nem odavaló, Zina észbekapva emeli egy intésre a jobb kezét.
- Szia! Antal Zina vagyok, harmadikos. - A suta kis intés után az egyszerű fekete cicanadrágjába törli a tenyereit, és egy picit hátrébb lép, hogy véletlenül se lehessen a másik személyes terében.
Újra végigpillant a másikon, akit immár nem takarnak el a táskák, így rögtön kiszúrja a logót is a pulcsiján. Szemében megcsillan a régi, gondtalan Zina, aki egymás után falta a mesekönyveket és rajzfilmsorozatokat, csak hogy utána ő maga is megpróbálja leutánozni amiket elképzelt vagy látott. Az arca ellágyul kicsit, ahogy pár pillanatra a múlt emlékei közt találja magát.
Azután amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen tűnik is el az arcáról a napsütés, és már csak egy halvány mosolykezdemény jelzi a szája sarkában, hogy pár pillanattal ezelőtt egy teljesen másik helyen járt.
- Tetszik a pulcsid - hallja kicsúszni a száján a gondolatit, mire kicsit zavartan fordul el, és mutat körbe. - Ha itt leszel, akkor... Nyugodtan válassz magadnak főhad... Mármint ágyat.
Azt nem teszi hozzá melyik az ő része - elég egyértelmű, hogy csak az telepakolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Dalilah
Hálószobák

Szótlanul veszi át a felé nyújtott táskát, és rakja le maguk mellé. Elégedett, az első pár mondatot anélkül váltották egymással, hogy annak valami totális katasztrófa lett volna a vége.
Ahogy Daliah körbepillant a szobán, Zina önkéntelenül hátrébb lép egy picit, hogy a másik lány jobban rálásson a háta mögött lévő részekre is. Szótlanul figyeli, ahogy megszületik a döntés az ágyak sorsáról, és bólint egy aprót a kérdésre.
- Persze - neki aztán mindegy, hogy melyiket foglalja el a másik - egész addig amíg nem ez övére fáj a foga.
Visszatéblábol a saját ágyához, és a szélére lehuppanva, baglyos lámpájának zsinórját birizgálva figyeli az új lakótársát.
Lakótárs... - próbálja Zina megemészetni az újdonságot, és nem pánikba esni a gondolattól hogy oda a saját kis kuckójának. Igyekszik nem előre aggódni mi lesz ha Daliah is itthagyja - bár akkor már lehet jobb ha nem is kezd el kötődni hozzá. Némán kavarognak az érzései, maga sem tudja eldönteni hogy mit szeretne, ha a másik lány itt maradna, vagy a visszatérhetne a magányos, de békés napjaihoz.
Gondolkodásának a háta mögött lévő ablakba csapódó focilabda vet véget. Reflexből kapja a tarkójához a kezeit - de szerencsére a labda visszapattan, nem töri át az üveget. Hunyorogva nyitja ki hirtelenjében összeszorított szemeit, és pislog az ablak felé, majd a másik lányra.
Aztán az ablakra... Aztán Daliahra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Dalilah
Hálószobák

Kissé kínosan kezdi érezni magát, ahogy a másik lány elgondolkodva a füzete felé hajol. Ficereg az ágyon, kinéz az ablakon, végigtekint a csomagokon, de a figyelme folyton vissza-vissza kalandozik a rajzolóhoz. Hátraül egész a falhoz, és a kezébe vesz egy könyvet, olvasás helyett viszont inkább azon gondolkodik mi készülhet, amihez percenként cserélni kell a színeket. Nem mutatja, hogy megijedt volna a labdától, mire Zina megkönnyebbül - elvégre nem túl jó vigasztaló.
Amikor Daliah felnéz a jegyzettömbje felől az elradírt gurulja után pillantva, visszakapja a fejét a könyve mögé, és úgy tesz mint aki nem is bámult, csak olvasott. Egy könyvet, amiben még egyszer sem lapozott. Hupszi. Ha valaki megkérdezné, hogy miről szólt, ugyanakkora eséllyel mondaná azt, hogy Piroska és a farkas, mint hogy Elfújta a szél. A biztonság kedvéért azért vet egy pillantást a borítóra, hogy felkészülhessen az esetleges kérdésekre - Magyar irodalmi szöveggyűjtemény - hirdeti a borító. Ekkor jut ezébe, hogy holnapra el kell olvasniuk valami novellát belőle, így nekiáll átlapozgatni az egészet, hogy megtalálja a sok oldaljelölő közül azt, amire holnapi határidőt írt.
A kotorászás hangjaira kukucskál ki a könyv alatt, majd ahogy összerakja magában mi lehet a másik lány problémája, kisétál a folyósón lévő szekrényhez, és egy seprűvel tér vissza.
- Próbáljuk meg ezzel - gugol le az ágy mellé, szavait a táskában kutakodó hátának címezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Levente

Reggel kihagyja az első órát. Amikor Daliah kelteni próbálja, csak rámorog a takaró alól, és összegömbölyödve fordul a fal felé. Az új pozícióban még magán érzi a másik lány pillantását, de pillanatokon belül újra elnyomja a zavaros, rémálmokkal teli álom. Kócosan, leragadó szemhájjakkal ül be a második órára, a ruhái alán csak szobatársa szemében illenének egymáshoz, de hát így megy ez, ha valakinek úgy ég a szeme, hogy nincs kedve kinyitni az öltözködés kedvéért. Felhúzott lábakkal ül az órákon, mindig addig amíg rá nem szólnak miatta, és nem felejt el hálát adni mindennek, hogy aznap tesiznie sem kell mennie. Délután valamiért mindenki bezsong - egy másodikosnak szülinapja van vagy mi -, a hangzavartól pedig Zina nem tud békésen pihenni, így morcosan, a fejébe nyomott sapi alatt sétálni indul a faluba, remélve, hogy talál valahol egy csendes és kényelmes zugot.
A terv megváltozik, amikor az orrát édes csokoládéillat csapja meg. Csukott szemmel tesz még pár lépést, miközben feje lassan az illat forrását keresi. Az egész olyannak hat, mint amikor egy program csak lassan érzékeli az újabb parancsot és részben még az előzőt csinálja, miközben már az újat is elkezdi. Zina végül résnyire nyitott szemekkel kiveszi a teaház körvonalait, és meg is indul felé. Belép egy magas nő mögött, és beáll a sorba, közben a zsebpénzét számolgatja amit a pulcsijának kenguruzsebéből halász ki. Elégnek kell lennie - szusszan, ahogy eszébe jut, hogy alig pár napja jött meg a bagoly a friss zsebpénzével. Ácsorog, jókislányként, ahogy kell, de amikor hallja, hogy valaki már másodjára gondolja újra mit is kér a kávéjába, sóhajt egy hatalmasat, olyan igazán szívből jövően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Túlzás lenne azt mondani, hogy rögtön megnyugszik a kedves arcvonások láttán, de legalább nem ijed meg jobban vagy hátrál el, és ez is valami. Kicsit előrébb biccenti fejét, ahogy immár nem szükséges olyan magasra bámészkodnia. A gesztus, a legörnyedés, a finom megtámaszkodás már határozottan segít, hogy oldódjon kicsit. Tartása régi és jelenlegi tanáraira, oktatóira emlékezteti, míg ilyet az az ember sosem tett, sosem próbált kedvesnek mutatkozni. Vállai lejjebb mozdulnak, lélegzete és szívdobogása kicsit lelassul.
Félrehúzódik, nem szeretne útban lenni amikor a másik megindul, hogy levegye neki amire szüksége van. Nem szalad át a bolt másik végébe, nem is ugrik odébb hirtelen, tényleg csak arréb lép, hogy helyet adjon neki.
- Igen, azt - bólint félszegen a kérdésre, majd mikor már fellélegezne, hogy túl van a nehezén, lehetőségeket kezdenek neki sorolni. Összezavarodik kicsit, keze félig felemelve dermed meg a levegőben, nyúl is, hogy átvegye azt amit kinézett, nem is. Egy hosszúra nyúlt másodpercig csak bámul a másikra, majd lassan megrázza a fejét.
- Köszönöm, de nekem ez jó lesz. - Hallotta már ugyan azt a kifejezést, hogy 3D, és egy olyan könyvük is van otthon, amit ha ügyesen néz kijönnek az ábrái, de ha az élete múlna rajta se tudná ezt most felidézni, így inkább el is engedi füle mellett az információt. Egy sima, egyszerű, festhető kirakóst szeretne, ez pedig pont ott lapul a férfi kezében.
- Nem, köszönöm - rázza meg buksiját olyan vehemenciával, hogy a sapesz alól kilógó tincsek röpködni kezdenek. Festékei, ecsetei vannak, most csak ezért a különlegességért jött. Nem akar tolakodónak se tűnni, így nem kezd szemezgetni a bolt kínálatával, visszahúzza hát mancsait, és érmék után kezd keresgélni az apró erszényben. - Mennyit adhatok? - kérdez felpillantva, hiszen a férfi éppen kitakarja az állványon lévő cédulát, ő pedig nem jegyezte meg, mennyibe került. Reméli nem lesz baj a sok kérdésből, és köszönömjéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Köszönömöt motyogva veszi át a felé nyújtott puzzle-t. Azt persze nem gondolja át, hogy így nehézkesen kell majd kiválogatnia a pénztárcából a sok egyformát, de pillanatnyi habozás után hóna alá dugja szerzeményét. Közben a férfi megindul a pult felé, így kotorászva indul meg ő is a nyomában. Lassan, billegősen éri utol a pultnál, mivel tekintete az érméket számolgatja. Hű, vajon tényleg elég lesz? Felpillant amikor megmondja az árát, épp csak egy pillanatig szemébe néz, majd előkotor egy knútot. Fogalma sincs, hogy ez sok vagy kevés, de nála sokkal több van, még galleonjai is csilingelnek. Lábujjhegyre állva nyújtja a fizetséget, és veszi el a blokkot, számlát. Bólogat az elhangzott szavakra, sőt, a kapott papírt szépen összehajtogatva teszi a kis erszényébe.
- Köszönöm szépen, viszont látásra! - kezd el oldalazni az ajtó felé, majd hopp, már kint is van az utcán. Arcába vág a hideg szél, egy pillanatra azt sem tudja hol van. Egy boldog, bűbájos mosoly sejlik fel arcán, majd miután még utoljára visszafordul az kirakathoz, vidám, már-már egészen ruganyos léptekkel indul meg az előkészítő felé. Megcsinálta, örvendezik magában, és az apró büszkeségtől ugrándozni támad kedve. A játékot maga elé tartja, miután erszénye zsebébe süllyed, és lelki szemeim előtt már színek jelennek meg a fehér anyagon. Egy egy virág, talán egy nyuszi... annyi minden kerülhet még oda, és Zina nagyon fogja élvezni kitalálni s megvalósítani a kis műremeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Először a kis papírtálcát és a poharat teszi le a padra, majd kibújik pulcsijából, és maga alá teríti azt. Talárját leszámítva teljes az egyenruhája, hozzá tartozó zöld nyakkendőjét lazítja meg kicsit, élvezvén a jó időt. A fölébe magasodó, ám árnyékot éppen nem nyújtó zöld lombok közül egy madár feszült szárnycsapásokkal rebben a magasba, a lány hallja a tollak puha serregését, de tekintete már a játszótéren hangoskodó csoportra szegeződik. Le sem pillantva veszi kezébe egyik hot dogját, hogy óvatosan harapjon belőle. Még kicsit forró, és különben is, a ketchup maradjon a helyén, ne csöppenjen a szoknyára, úgy-úgy. Talán valami vicces hangozhatott el, a gyerekek ugyanis összenevetnek, félbeszakítva ezzel a nekik mesélő tanárnőt. Vagy az is lehet, hogy egymás között kezdtek poénkodába, Zina látásból felismer egyet-kettőt közülük, és egyáltalán nem tartja lehetetlennek. A zsizsegés lecsendesedik, így eljutnak felé a szőke alak szavai is immár, a lány pedig érdeklődve hallgatja őket. Néha el-elbambul, de zavaróan bámulni sem szeretne, így inkább a közeli játékokon futtatja végig tekintetét, majd a bárányfelhők alakjait szemléli, csupán fülével figyelvén az elhangzottakra. Szellő borzolja össze haját, pár szál a szájában köt ki mikor épp nyitná azt egy újabb harapásra. Bah, kirázza a hideg a hajszál roppanására fogai alatt. Pfejj. Kihúzza a kósza szálakat, és igyekszik elforogni kicsit a padon, lábait törökülésbe húzza maga alá, eligazgatva szoknyáját. Iszik pár kortyot, és immár oldalt ülve függeszti tekintetét a fiatal nőre, megfeledkezve arról, hogy nem is neki szól az előadás, csak elmerengve hallgatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Teljesen átszellemülten hallgatja az órát, és kezdi sajnálni, hogy neki ez a tanárnő nem tanított eddig semmit. Idén érkezett? Pont akkor amikor ő már nincsen ott, hát ez igazán szomorú. Egyre kevésbé leplezett érdeklődéssel figyeli a játékon ücsörgő Niadrát, történetei nyomán ő maga is lovagok között érzi magát. Szinte hallja a kardpengék csengését, a vértek zörrenését, és csak a gyerekek - egyébként meglepően ritkán szükséges - fegyelmezésekor rágcsál, nehogy lemaradjon fontos részletekről. Kicsit mesedélután hangulata van, ugyanakkor mégis, mintha csak órán lenne, issza a szavakat. Sóhajt, amikor a sáskaraj megrohamozza a piknikkosarat, szomorkodva a szünet miatt, azonban mikor a nő elindul felé, jól láthatóan megilletődik. Most el lesz küldve? Nem, úgy néz ki erre nem kerül sor, vagy legalábbis nem azonnal. - Nagyon élvezhetően tud tanítani - dönti félre a fejét kissé bátortalanul. - Baj, hogy figyeltem? Zavarok? Elmehetek… bár szívesen hallgatnám tovább. - Lesüti szemét, de azért ha már így megkörnyékezték, felteszi a kérdést, hátha bűntudat nélkül ücsöröghet majd ebédszünet után a padon. A többiek látszólag nyugodtan esznek, bár nem lenne kizárt, de kivételesen nem szívat meg senki senkit, mindenki a saját ebédjét tömi magába, nem lopkodnak ki darabkákat egymáséból, nem hisztiznek azért, hogy ha nem ízlik nekik valami. Még mindig a történetek hatása alatt lehetnek, csevegnek, nevetnek, élvezik a napsugarakat a bőrükön, arcukon, kezükön.
- Hát hotdogot - válaszol kicsit értetlenkedve a kérdésre, közelebb emelve azt a másikhoz. - Hot dog? - ismétli meg, várva a felismerést villanni a másik szemében. Pedig annyira nem is extra, nincs teleszórva sült hagymával, vagy csalamádéval, hogy ne legyen felismerhető, tényleg csak a standard virsli-mustár-ketchup kombó, egyszerű és nagyszerű. Meg hát, annak aki angolul tud, de az ételt nem ismeri, mint jól tudjuk, kissé… khm, félrevezető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Öröm, lelkesedés; Zina elmosolyodva bólint az engedélyre, testtartása ellazul, így már nem érzi úgy, hogy rosszban sántikálna a hallgatódzással. És a többiek ebből egy egész napot kaptak? Helyettük is örül inkább, minthogy irigykedne rájuk, vagy azon siránkozna, neki nincsenek már ilyen meglepinapjai. - Köszönöm a lehetőséget. - Érzi, mégiscsak nagyobb már, tanodás, nem előkészítős, mint a többiek a földön, és ezzel a kedvesen erőltetett komolysággal, ami a felnőttnek látszani akaró gyerekek sajátja, kihúzza magát. Még a lábait is kibogozza törökülésből, elvégre az nem eléggé nagylányos - még ha rendre látja is a felsőbbévesektől imitt-amott.
- Azt hittem ilyen csak a filmekben van - kerekednek el a szemei, miközben az őszinte, de igencsak meglepett szavak kicsúsznak a száján. Visszapislog a nőre, nézik egymást, mint a madarak a kisállatkereskedésekben elhelyezett szomszédos ketrecekben, amikor átmorzéznak egymáshoz, hogy "hé, szerinted is finom a gilisztanyál?", "nem, Pablo Diego, nem feküdtem le a tesóddal". Mármint na, a madarak nem tudnak morzézni, nem csoda hogy elbeszélnek egymás mellett, de Zina és Niadra? Próbáljuk akkor meg máshogy. Mielőtt túlságosan mélyen beleivódna a nő fejébe a képzet egy bongyori ebekre nyálukat csorgató, "ay puppy, ay puppy a-ay" feliratú előkés társadalomról, megköszörüli torkát, hogy eloszlassa a kialakult félreértést. - Nooos nem is eszünk kutyákat. Disz... Azt hiszem disznóhúsból van, igen, bár ugye mivel nem boltban vettem, nem volt ráírva, hogy pontosan miből készült, így csak azt tudom, hogy általában hogyan... De a hot dog az egész kaja neve, így bucistól mindenestül, nem arra utal - és nyomatákosít - tündérbecsületszó nem arra utal, hogy kutyákat... Eh, szegény kutyák. - S megrázza a fejét.
- Azt mondjuk nem tudom honnan ered a neve - emeli a szájához, hogy újabbat harapjon, ám belefagy a mozdulatba, és puhatolódzón a másik, még érintetlen hot dog felé biccent. - Meg szeretné kóstolni? - Mindeközben akaratlanul is felmerül a lányban, hogy vajon a kólához mit szólna a nő... Fekete is, pezseg is... Mondjuk oké, persze, az, hogy egy valamit nem ismer nem jelenti azt, hogy azt se tenné. Ki az aki nem hallott még ezekről?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Vajon Zina esetében ha az étel valóban kutyából készülne, az mennyire számítana kannibalizmusnak? A kutyák félig farkasok, a kicsilány félig farkas, akkor ez negyedkannibalizmus? Vagy mivel már bizonyos szintig az, így teljesen annak számít? Elvégre ha egy kisujjat megeszel is ember, szóval azt hiszem ebben az esetben a zéró tolerancia az iránymutató, úgyhogy sajnálom Zina, nem ehetsz kutyát, maximum a bundáját nyalogathatod.
Ugyan kiben merülne fel egy ilyen társalgás folyamán a gyanú, hogy partnere nemcsak, hogy messziről származik, de nem is egy fajba tartoznak? Zinában. Jó, persze nem azért, mert Niadrát leplezte le varázslatos módon, inkább saját állapota miatt esetében ez a leggyakoribb felállás. A lány is teljes békés tudatlanságában üdvözli a nőt, még csak azt sem lehetne mondani, hogy igazán különösnek tartaná viselkedését, elvégre gyerekek között dolgozik, nem csoda, ha vannak olyan tulajdonságai, melyek a kicsikre emlékeztetnek. Valljuk be, szinte mindenki elsütötte már a hot dogos kérdést fiatal korában, a különbség csak az, hogy Niadra egészen komolynak tetszik mindeközben.
Egy mosoly bujkál a lány szája szélén, ahogy arra vár, vajon végül elfogadja-e a nő a kóstolót, s végül szemöldöke egészen megemelkedik a kutatómunka hallatán. Furcsa ötlet, meg kell hagyni, de gyorsan túllendül rajta, és inkább a füvön csoportosuló gyerektömeg felé bök a fejével. - Még érdekesebb lenne, ha egyszerűen kitalálna ezzel kapcsolatban valamilyen eredet-mesét. Kíváncsi vagyok, hogy hányan hinnék el. - Őszintén megfordul a fejében a csíny, és már kalkulál... Talán a csoport fele?
Ha úgy vesszük a jó cél érdekében bök hát ebédjének második részére - közeleg a telihold, ilyenkor igazán farkas éhes szokott lenni... Viccelek, azért van nála kettő, mert egy hot dog nem hot dog, kettőtől lesz boldog.
- Csak nyugodtan - biztatja a másikat, a habozást kihasználva pedig a beálló csöndben ő is harap egyet sajátjából. Azaz mindkettő a sajátja, de a sajátjább sajátból.
A szendvics gyorsan merül feledésbe, ahogy az újdonság varázsa leveszi a lábáról, Zina pedig furcsa örömöt érez, amiért ő mutathatta meg ezeket az ízeket a fiatal tanárnőnek. Mindig a nagyobbak azok akik az új dolgokkal megismertetik, mindig tőlük származnak az információk, képek, hangok, szóbeszédek, és most egyszer Zina is nagynak érzi magát attól, hogy valami olyat ismert, amit a másik nem. Bár ő magában nem igazán tudja megfogalmazni miért is ül egy apró vigyor a szája szélén, mielőtt észbe kapna, már az érzéstől megrészegülve nyújtja közelebb italát a nő felé. Olyan ez most mint egy kísérlet, vajon ezt sem ismeri, azt sem, hogy reagál majd erre ha, hogy reagál majd arra ha. - Nem hiába volt jó illata. Kólát? Ebben sincs semmilyen furcsaság - majd elbizonytalanodik - azt hiszem. - Őszintén, sosem nézett igazán utána.