Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mivel már nem volt olyan vészes az idő, ezért végre kimozdulhatott, aminek nagyon örült. Szeret ebben a furcsa, meglepő kastélyban élni, szereti az új szobáját, de hiányzik neki Kriszta és a természet is. Mindig nagyon is természetközpontú kislány volt. Szeret sátrazni, piknikezni, a fűben ülni és beszélgetni. Egyszerűen ezek olyan jó dolgok, melyeket sok ember nem csinál, ezért elveszti a varázsát. Amikor Pesten voltak és jó idő volt, mindig kiültek a Margitszigetre, Pécsen a Szent István térre, és nagyokat játszottak, festettek, ettek ott a fák hűs árnyékában.
Egyértelmű tehát, hogy kapva kap az alkalmon és jól felöltözve elindul, hogy körbenézzen a faluban. A játszótéren nem talál senkit, de nem bánja, még nem biztos benne, hogy teljesen fel van készülve más gyerekekre, előbb a felnőttekkel való találkozásait kellene megértenie, a gyerekek sokkal bonyolultabbak tudnak lenni. Fázós kis kezeit elrejti az anyukájától kölcsönkapott blézer zsebeibe, ez a testrésze képes a nyár közepén is fázni. Szerette ezt a ruhadarabot, mert olyan finom illata volt az anyukája parfümjétől és jól ment a fehér harisnyájához. Csúszott párat a csúszdán, majd visszakanyarodott a Fő utcza felé, hogy vegyen egy kókuszgolyót, amit a tavacska felé haladva elmajszolhat. Nagyon szerette a kókuszgolyót, főleg ezt a fehér változatot, ami sokkal édesebb volt a barnánál. A pocijában az édességgel érkezik meg a tett helyszínére, ahol néhány ember van csak, akik többnyire egy másik emberrel vannak elfoglalva. Közelebb sétálva a parthoz talál egy kényelmesebb kis helyet, így a táskájából előveszi a pokrócot, amit magával hozott és leterítve elhelyezkedik rajta, majd kihalássza a száraz kenyereket is, amit a kacsáknak hozott. Kár, hogy itt nincsenek hattyúk, nagyon szereti őket.
Épp az első széttördelt darabot dobja el, amikor észrevesz egy felé közeledő kutyát. A kutyák a kedvenc állatai, mindig el tudja foglalni magát velük, így most is bátran odatartja a kezét, hogy szagolja csak meg a kutyus, és ha tetszik neki, akkor jöhet a játék!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az utóbbi időben nem költött semmire, így jó sok zsebpénze halmozódott fel a szfinxes tartóban, amit még a születésekor kapott. Nem azért, mert már akkor tudták, hogy a kislány igen levitás beállítódottságú, csak azért, mert Kriszta előtte pár nappal érkezett haza Egyiptomból és hozott egy ilyen tartót is, mondván, hogy minden nap tesznek majd bele pár sarlót, hogy amikor már idősebb lesz, akkor szép alappal induljon.
Ez a szokás mára is megmaradt, így mostanra tényleg csinos kis vagyonnal rendelkezik. Az utóbbi napokban rossz idő volt, így nem jött ki a kastélyból, mostanra azonban kisütött a nap és igaz, hogy egy kicsit fújt a szél, de ez nem akadályozta meg abban, hogy ebéd után néhány órával felkerekedjen és nekiinduljon a falunak. Anyukájának persze szólt előtte, azt is elmondta, hogy sütit fog enni, és azt is megígérte, hogy szót fogad majd annak a kedves lánynak, aki a cukrászdában mindig figyel rá, hogy idegen emberek ne akarják bántani.
Gondolkodását tekintve talán elmondhatjuk, hogy sok tekintetben túlontúl felnőttes, a legtöbb alkalommal ő az, aki neveli az anyukáját és nem fordítva. Érdeklik a nagyobb emberek dolgai és sokszor egész okos gondolatai vannak. Koraérett, de még így is igyekszik kiélvezni a gyerekkort. Most, hogy iskolába járhat hétköznap, nagyon sok esélye van rá, hogy érvényesüljön, ami érezhetően jót tett neki, ahogy az is, hogy gyerekek között van.
Belépve a cukrászdába egyből meglátja a lányt, aki éppen most indul vissza egy asztaltól, így mosolyogva int neki egyet és a pulthoz lépve megnézni a kínálatot, hogy miből válogathat. Csak azt tudja, hogy sütit szeretne, de azt nem tudja még, hogy mit, így egyelőre csak egy forrócsokit kér, mentásat, majd egy bejárathoz közeli asztalt választ, és a fekete kiskabátot, és a piros táskát letéve felmászik, hogy kényelmesen helyet foglaljon, előhúzva a Bogár Bárd meséit és, amit legalább kétszázszor olvasott már, ha nem többször.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A forrócsoki nagyon finom és jó mentolos, ahogy annak lennie kell. Vera tudja, hogy hogyan szereti. Talán még néhány sütit vihetne haza is. Mondjuk sajtosrolót. Látta, hogy a lány az előbb pakolta ki őket, és úgy megkívánta. Kért is egyet, amit villámgyorsan el is tüntetett, még csak erre utaló bizonyíték sem maradt utána.
Épp belekezd a három testvér meséjébe, amikor megszólítják. Még szerencsére, ezt a mesét amúgy se szereti annyira, de ha megint elkezdené a Mágus szőrös szívét olvasni, akkor valószínűleg ráunna, pedig az az egyik kedvenc története. A könyvből felpillantva hihetetlenül világos kék szemeivel végignéz a lányon, majd egy halvány mosollyal biccent és becsukja a könyvet.
- Szia. Persze, foglalja csak helyet.
A könyvet még nem teszi vissza a táskájába, mert nem tudja, hogy mennyi ideig marad a lány, de azért titkon reméli, hogy már nem kell elővennie a könyvet amíg itt van. Viszont végre kitalálta, hogy milyen sütit kérne, hiszen eredetileg az édesség iránti igénye miatt jött le, így Verának integetve kér két gyümölcskockát.
- Mácsai Mina vagyok, harmadikos a faluban és te?
Érdeklődik, miközben elé és a lány elé is leteszik a sütiket. Gondolkodás nélkül villát ragad és egy nagyobb falattól meg is szabadítja a süteményt. Határozottan jó választás volt, csak sajnos a mentolos forrócsoki nem jó hozzá, így azt majd egy kis pihenés után fogja magához venni és elfogyasztani, most ez a rengeteg gyümölccsel telepakolt süti is tökéletesen jó. Legfeljebb kér hozzá valami üdítőt is. Ennyit arról, hogy nem egy költekező típus.
- A suliba jársz vagy te is dolgozol? Vannak gyerekeid?
Ő csak a saját anyukájából és Verából tud eddig kiindulni, mindkettejüknek gyereke van és dolgoznak is, illetve Krisztából, aki szintén dolgozik, de ő gyerekek helyett inkább utazgat. Egyszer azt mondta, hogy a repülőjegyek az ő gyerekei, mert még nem találkozott a bácsival, akivel le akarja élni az életét. Mondjuk ez nála nem indok, hiszen az ő mamája se találkozott még vele, azonban ő mégis megszületett, de a mamája azt mondta, hogy ezzel nincs probléma, attól még, hogy nincs apukája, ő jó, hogy megszületett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igen, van itt lent is egy suli, a kisebb gyerekeknek, idén indult, de nagyon szuper. Eddig otthon tanultam, de most, hogy nincs velünk Kriszta, anyu pedig dolgozik, eléggé elfoglalt lett.
A sulival viszont nyert mindenki, hiszen ő gyerekek között lehet és kicsit gyerekké válhat, annak ellenére, hogy az eddigi családmodellben többnyire  ő volt a felnőtt a maga kilenc, sőt most már tíz évével, most azonban fordult a kocka és ehhez nem árt átgyerekesedni egy kicsit, hiszen fiatal még, előtte az élet.
- Szép neved van, nagyon tetszik, hercegkisasszonyos.
Már csak a vezetékneve miatt is ez jutott az eszébe róla. Tetszenek neki a lányos lánynevek. Az övét nem tudja hova sorolni, ő az egyetlen Mina, akit ismer és szerinte leginkább úgy hangzik, mintha valakinek be akarna szólni. A másik megoldásnál, vagyis a Vítánál azért jobban tetszik neki.
- Milyen szakon vagy?
Tudja, hogyan működik az iskola, sokat olvasta azokat a prospektusokat, melyek az iskoláról szóltak, még amikor csomagoltak. Szerinte pár év múlva, ha eljön az ő beosztási ceremóniája Levitás lesz, ők állnak a legközelebb a személyiségéhez. Az Eridonosok túl harsányak, a Rellonosok túl sunyik, a Navinések meg túl sokat ölelkeznek, így kizárásos alapon marad a Levita, aminek a bemutatóját minél többször olvasta, annál szimpatikusabb volt, és alig várja, hogy ott álljon a talárszabászatban, miközben méretet vesznek róla az első talárjához és egyenruhájához, amin a kék és a bronz keveredik majd.
- Bogár Bárd meséit. Most jött volna a három testvér meséje, de azt nem szeretem annyira. Te ismered a könyvet? Ha igen, melyik a kedvenced? Ha nem, akkor milyen könyvet szeretsz? Nekem a kedvenc mesém a Szépség és a Szörnyeteg.
Furcsa itt ülni. Nem szokott ennyit beszélni, főleg nem egy számára viszonylag idegen embernek és főleg nem ennyi belső dolgot, de jól esik neki, és valamiért nagyon szimpatikusnak tartja a lányt.
- Melyik a kedvenc fagyid? Kettőt is ér mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ugye?
Szélesen elmosolyodik, örül, hogy a lány egyetért vele. Szereti a lányos lányneveket, meg a lányos dolgokat is, ami annyira nem látszik rajta elsőre. Nem néz ki rózsaszín lánynak, a szobája is zöld, amit ő választott. Ennek ellenére mégis szereti az ilyen dolgokat, csak nem mutatja ki annyira.
- A múltat kutatod? Ez nagyon érdekes. Akkor biztos egy csomó régi mesét meg legendát ismersz, amiket csak beszélnek, de még nem bizonyították. Fel fogod kutatni őket? Ha van kedved mesélhetsz nekem is, jó vagyok benne, anyukámmal és Krisztával sokat játszottunk kincskeresőset, amikor még nem a kastélyban laktunk, hanem Krisztánál.
Azóta, hogy ideköltöztek már nem játszanak, próbálták, de ketten nem volt olyan érdekes, és most, hogy az anyukája egy csomót dolgozik, már nem is tudnak olyan huzamosabban játékkal foglalkozni, de legalább a mese megmaradt neki.
- Milyeneket szeretsz? Lassan nekem is mással kell már foglalkoznom. A tanárnéni is azt mondja. Most a Két Lottit kellett elolvasnunk, azt ismered? Egy ikerpárról szól, akiket kicsi korukban elválasztottak, és egy táborban találkoztak megint.
Régebben látta a filmeket is belőle, mert sokszor feldolgozták a könyvet, és sokszor álmodozott arról, hogy egyszer ő is találkozik egy táborban az ikertestvérével, kicserélik egymást és megismeri az apukáját. Azóta már találkozott vele, és határozottan biztos benne, hogy az apukája nem nevel gyereket. Nem az a típusú felnőtt, akinek gyereke van.
- A csokit én is szeretem, de fagyiban csak egyszer ettem igazán finomat, amikor Keszthelyen voltunk és a kastélynál vettünk fagyit. Legjobban a málnás és a sajttortás fagyit szeretem. Ez lehet, furcsán hangzik, de nagyon finomak.
A kérdésre, hogy enne-e fagyit, egy pillanatra elgondolkozik, nem tudja. Spórolt eddig, azért, hogy most elkölthesse, de… nem, nincs de, szeretne enni fagyit, határozottan, így bólint egy nagyot, és már int is Verának.
- Szeretnék egy málnás-sajttortás fagyikelyhet.
Miután kimondta a kívánságát a lány felé fordul, hogy ha ő is enne egy fagyit, akkor meghallgassa, hogy csokis és kiwi lesz-e.
- Mivel foglalkoznak a szüleid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az is jó lehet, akkor majd taníthatsz engem, amikor iskolás leszek. Mondjuk az még négy év, de lehet csak három, mert nem tudom, mennyire számít, hogy októberi születésű vagyok. Talán ezt elnézik nekem, mert akkor már csak három év és jöhetek is suliba.
Ez mindig nagyon izgatottá teszi, hiszen már alig várja, hogy mágiát tanuljon, hogy a varázspálcája tényleg használható legyen. A pálca már megvan, itt csinálták neki és a nagymamája haja van benne, aki véla. Az anyukája már csak félig az, ő pedig negyed részt. Érdekesen hangzik, de az ő szintjén már nem annyira nagy szám, legalábbis eddig nem értékelte így.
- Szóval legyen benne valami különleges. Ez jól hangzik. A tankönyveket szerintem csak a stréberek szeretik. Félek egy kicsit attól, hogy milyen lesz, amikor már nem mesekönyveket fogok olvasni. Nem akarom, hogy rossz ízlésem legyen.
Kicsit előtör belőle a megfelelési vágy, de tudja, hogy ennek nem szabad utat engedni, mert akkor begubózik, és elzárkózik a világtól, aminek nagyon nem kellene bekövetkeznie.
- Mit csinál a minisztériumban az apukád?
Nem tudja, hogy auroron kívül mi más lehetne az ember, még nem járt sosem a minisztériumban, és a szóra neki egyből az aurorok jutnak az eszébe. Közben felveszik a rendelést, aminek nagyon örül és annak is, amikor megsimogatja a lány a haját. Kész testőrgárdája van itt, néha úgy érzi, mindenki azt akarja, hogy neki jó legyen.
- Az anyukám az iskolában dolgozik, ő a pszichológus. Az apukám tanár, előadó vagy micsoda, szintén az iskolában és auror is azt hiszem, igen az a fő munkája, de nem él velünk, sosem élt, én csak úgy meglettem, és az elmúlt tíz évben nem is találkoztak, csak most, de csak veszekedni tudnak.
Nem éppen ilyennek képzelte el az apukáját, de ezt nem meri mondani, mert még a végén megbánt valakit. Csak egyszer látta, és akkor nem tudta, hogy az apukája, csak meghallotta és azóta se. Furcsa, pedig szerette volna megismerni, de ezek szerint ő nem szeretné a lányt.
- Nagyon szeretem. A zenét, nem csak a gyerekdalokat, az olyanokat is, amikre lehet táncolni, és énekelni is szeretek. Anyu is sokat szokott nekem énekelni, főleg mielőtt elalszom, olyankor szépeket álmodok.
Nagyon szereti, amikor az anyukája énekel neki, olyankor tényleg csak szép dolgokra tud gondolni. Az mondjuk hiányzik neki, amikor Kriszta is énekelt neki, olyankor minden sokkal vidámabb volt. Persze itt is szeret lakni, csak akkor jobb volt és még mindig hiányzik neki.
- Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az utóbbi napok egyszerűen eljuttattak oda, hogy pólóban ülök egy padon és hiába fázok, nem akarok hazamenni. Ma is, mint miden nap eddig voltam apánál. Jól van olykor, máskor nem annyira, de félek, hogy ez az állapot nem lesz tartós. Nem akarom elveszíteni őt. Lehet, hogy ez önzően hangzik tőlem, de még ne kaptam belőle eleget. Én nem egy-két évet, hanem jó pár évtizedet akarok még leélni úgy, hogy bármikor megölelhetem apát.
Aztán ott van egy másik rész is, anya. Aki nem ment be többet hozzá, és tudom, hogy az egyik fele akar, a másik meg össze van törve. Aznap vacsoránál megkérdeztem, hogy akar-e beszélni róla, nem válaszolt, csak pár perc múlva letette a villáját, azt mondta fáradt és elment aludni. Azóta kerülgetjük egymást, és olyan a hangulat, mintha bejelentettem volna, hogy közel a tizennegyedik születésnapomhoz, terhes vagyok, piálok, drogozom és dohányzom is, ő pedig haragszik, de nem dob ki, mert én vagyok a házban az egyetlen, aki szeret mosogatni.
Szeretnék beszélni a helyzetről, hogy mi folyik itt, de sosem érzem, hogy ez lenne a megfelelő pillanat. Tudom, hogy nem rám haragszik kifejezetten, bár belegondolva igen rosszul érezhette magát, amikor nyüstöltem, hogy beszéljen apával, hogy békéljen meg vele. Ezek szerint rajta nem múlik semmi. Én már nem értem őket. Sosem akarok felnőtt lenni, mert hatalmas szívásnak tűnik.
A lábaimat felhúzva ölelem át őket a kezemmel. Haza kellene mennem, mert nagyon fázok, de nem akarok. Nem akarok ott lenni, és bármennyire szeretnék, a kórházba se mehetek vissza, mert onnan is hazaküldtek a látogatási idő végén. Nincs igazság. Mintha hontalan ennék, és erre jó a tanoda, de az meg messze van. Valószínűleg itt maradok éjszakára és holnapra jól megfázok. Ekkor azonban rám köszönnek, ami annyira meglep, hogy riadtan pillantok fel a férfire, majd gyorsan letörölve a könnyeimet meg is nyugszom, hiszen ismerősről van szó.
- Szia, Mr. Kensington. Mit csinálsz te erre?
Nem mintha ne lehetne egy vámpírnak ezer oka, amiért este a faluban sétál, sőt a felnőtt embereknek is lehet, talán csak nekem nem lenne szabad, de mégis itt vagyok én is. Viszont a válasza érdekel, remélem, hogy kicsit eltereli a gondolataimat a szüleimről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A válaszára kicsit megvonom a vállam. Mostanában elég sokszor vonok vállat, ami azt illeti. Kezdek egyre flegmább lenni. Csodálom, hogy nem kaptam már valakitől egy jókora maflást ezért, de valahogy csuklóból jön már, hogy vállat vonjak az emberek olyan kérdéseire, amire nincs jó válasz. Fázom, és gyakorlatilag háromfelé is mehetnék, ahol meleg van, hiszen apa lakásához is van kulcsom, ám sem oda, sem a kastélyba, sem anyához haza nincs kedvem menni. Egyszerűen nem akarok sem emlékek sem emberek között lenni. Már előrevetítem a rosszat, pedig azt nem szabad.
- A szüleim. Van valami közöttük. Valami nagy gubanc. Anya szomorú apa miatt, de szerintem nem azért, mert mondjuk csúnyán összevesztek. Valami történt közöttük. Úgy fizikailag, érzelmileg. Valami, ami miatt anya nagyon kiborult, amikor apa Lénának szólította. A vacsorán te nem láttál közöttük valamit?
Kicsit megállok a beszédben, nézem a mintákat, amiket a körmömmel rajzoltam a nadrágomba. Még jó, hogy kiengedem a hajam, nem szeretem, ha a nyakam fázik. Ez csak egy pillanatnyi gondolat, sokkal jobban érdekel, hogy ő mit válaszol a kérdésemre.
- És találtam a kukában egy terhességi tesztet is. Nem tartom valószínűnek, hogy bárki betört volna hozzánk azért, hogy tesztet csináltasson. Kriszta esetleg, de babát vár, öt hónapja, szóval nagy a valószínűsége, hogy anya volt.  
A teszt negatív, aminek valahol mélyen most örülök. Akkor lenne csak itt cirkusz, ha még pozitív is lenne. Bármennyire szeretnék kistestvért, tudom, hogy sem ez a helyzet, sem az időpont nem alkalmas rá, hogy családot bővítsünk.
- Szeretném, ha a szüleim együtt lennének. Jók lennének együtt, és szerintem szeretik is egymást. Ezért veszekednek még most is. De ott van Léna. Apa szerintem őt is szereti, ami anyának fáj, és biztos Lénának is fáj, hogy anya is képben van. És ott van az is, hogy szeretem őt is, s nem akarom, hogy szomorú legyen. Bűntudatom van, amiért én a szüleimet akarom együtt látni. Sosem akarok felnőni, vagy szerelmes lenni, mert ez nagyon rossz. És ez a kisebbik baj.
A lábaimat újra a földre helyezem, a karjaimat pedig összefonom magam előtt. Olyan lehetek, mint egy durcás kislány, akit éppen rendre utasítottak, és akinek próbálják elmagyarázni, miért rossz az, ha valakit csúnya jelzőkkel illet.
- Apa nagyon beteg, bevitték az ispotályba, és ott kap mindenféle gyógyszert, de nem akar nagyon javulni az állapota. Ha javul is, akkor se sokáig. Néha magánál van, néha nincs. Lekötözték. Nagyon rosszul néz ki és félek, hogy ez most túl nagy falat neki. Anya azt mondta megmérgezték. Krokodilkönny vagy mi a méreg neve, és hogy mire elkészül a főzet, addigra ki tudja, hogy életben lesz-e még. És nagyon félek, hogy nem bírja ki. Tudod a mai napnak nem így kéne lennie. Otthon kéne lennem, ahol ott van apa is, és rosszul kéne lennem attól a sok marcipános csokitortától, amit befaltam. Nevetnünk kéne, nem sírni. Ez olyan igazságtalan az élettől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Olyan nehéz nem haragudni rájuk. Hiába nem akarnak, akkor is belevonnak engem is.
Amiért szörnyen haragszom mindenkire. Nem fair, amit csinálnak, hiszen ha akarják, ha nem, engem is belerángatnak. Azzal még inkább, hogy óvnak és nem akarnak nekem fájdalmat okozni. Rossz ez az állapot, és félek, hogy nagyon sok víz le fog folyni a Dunán, mire végül eljutunk odáig, hogy őszinték legyenek egymással és talán velem is. Fáradtan sóhajtok, elvégre Adam okosat mond és jól látja a helyzetet, csak sajnos ez nem visz közelebb a megoldáshoz.
- Utána akartam olvasni, hogy mi az, mármint mennyire veszélyes méreg, de nem mertem. Ott volt előttem a könyvtárban a könyv és elment mellettem többször is Felagund professzor, én azonban nem tudtam rávenni magam, hogy megkérdezzem, mert féltem a választól. Félek, hogy amit találok, az rosszabb, mint amit el tudok képzelni, és már így is elég rosszul látom a helyzetet.
Bizony, hogy félek. Jogos is, hiszen apáról van szó, aki bizony nekem az egyik legkedvesebb ember. És ha én látom, ahogy vérrel szembe köp egy-egy ápolót, vagy hogy nevezi a mágus világ, majd fáradtan, verejtékező homlokkal visszafekszik, és csak néha van magánál, akkor bizony eléggé elkeseredetté válok, és szerintem ezzel más sincs másképp. Már majdnem minden túl szép volt, és elég lenne csak a szüleim és Léna balhézása bőven, nem kell még ez a hülye mérgezés is az életembe. Toporzékolni volna kedvem, de mindig volt egy szint, amit elfogadhatatlannak tartottam az emberektől, és a nyilvános hisztériázás is ez alá a szint alá tartozik.
- Köszönöm, bár inkább csak születésnapot.
Jól esik a puszi, Mr. Kensington kedvessége. A boldog szó nem igaz, de jól esik, hogy felköszöntött. Anya is próbálkozott jobb kedvre deríteni, de nem sikerült olyan jól. Csodálom őt, valamilyen szinten, azért, hogy képes úgy tenni, mintha nem lenne semmi komolyabb baja. Hogy fel tud ölteni egy maszkot, és elhitetni azokkal, akik nem ismerik közelről, hogy számára nincs semmi gond. A fejem Mr. Kensington mellkasára hajtom, és egy kicsit behunyva a szemem próbálok nem gondolni semmire.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rájöttem, hogy amivel kellőképpen le tudom foglalni magam meg a gondolataimat, az a szerelem. Viszont a kellemetlenség, hogy nem vagyok szerelmes, és a fiúkat se éppen úgy látom, ahogy a korosztályom. Nekem a fiúk kicsit igénytelenek. Vagy nagyon pattanásosak és mosdatlanok, vagy olyan tiszták, hogy csúsznak. Igaz, ez a nyáltengertől is lehet. Esküszöm, én próbáltam megtalálni a szépet mind a kettőben, de nem ment. A fiúk taszítanak, azt hiszem. Mármint, egyik csoporttársamat sem akarom a számban tudni. Ez azt hiszem elég nagy gond ebben a korban, amikor a legjobb barátnőim sorra szednek fel és dobnak ki fiúkat. Azt mondták, hogy ez a normális. Baj van velem, most már biztos. Elgondolkoztam a lányokon is, kedves olvasó, kiben felmerült, hogy talán a neme nem stimmelt a választottaknak, de nem, azzal se voltam beljebb.  
Mivel az A terv, miszerint gyorsan szerelembe esek, és csak ennek szentelem a vizsgák utáni időszakot, nem jött be, ezért maradt a B terv, vagyis, hogy munkát vállalok a cukrászdában. A főnökasszonyom tök kedves, és nagyon szeretem. Csomó okosságot meg kedvességet mond nekem. Három gyereke van, és a férjét úgy ismerte meg, hogy késő estig dolgozott itt. Aztán miután végzett az iskolával, összejöttek – mert a tanára volt – és megvette a helyet. Ki tudja, lehet, hogy az én igazim is éppen itt fog sütizni, azért nem volt jó a többi srác.
Háromnegyed öt múlt pár perccel. Mindig korán jövök, hiszen elő kell készülni. Motivál a pénz is, de főleg az, hogy süthetek. Anya mellett előbb tanultam meg sütni, mint járni szerintem, de ez nem baj, hiszen ez az, amit a mai napig együtt tudunk csinálni. Szerintem, ha öt év múlva már külön élek, sütni akkor is együtt fogunk, és ennek nagyon örülök.
Az első részben kezdek, lepakolom a székeket, letörlöm az asztalokat, és áttörlöm a pultot, amibe a frissen sült sütemények kerülnek majd. Észre se veszem a hátsó ajtót, csak arra leszek figyelmes, hogy valaki köszön. Vera említette, hogy jön mellém egy kisegítő munkás.
- Szia! Elől vagyok.
Kiabálok hátra, mivel nyakig benne vagyok a pultba, és nem akarom abbahagyni, hiszen már több mint a felével készen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Oh, helló, te vagy az új jobbkezem?
Na hát ez egy vicces kör lesz. Egyszer beszéltünk csak, de érzem már most, hogy az arcom kipirul. Nem szeretem, hogy ilyen könnyen kiütközik a zavarom. Sokkal jobban értékelem azt, amit a többi lány tud csinálni. Lazák maradnak, még akkor is, amikor egy srác tetszik nekik. Én meg akkor sem tudok laza maradni, ha valaki a bűbájtan házimat kéri el. Nem értem, miért van ez. El kéne mennem a pszichológushoz, vagy az önismeret tanárhoz, de elég kellemetlen, hogy ők egy személyben az anyukámat is jelentik. Nem tudom, neki mégis hogyan vázolhatnám fel azt, hogy én most a hivatalos szervhez jöttem, nem az anyukához. Elég furcsa lenne.
- Oh, csak nyugodtan. Nekem annyira nem mennek ezek a bűbájok.
Éééés ahogy nézem, neki sem. Azt hiszem, jó páros leszünk. Szélesen elmosolyodom arra, hogy próbálkozik, bár igaz, hogy sokkal gyorsabb lenne, ha seprűt ragadnánk, viszont nem szabad letörni senki lelkesedését. Időnk is van még, szóval nyugodtan gyakoroljon csak.
- Egy óra múlva neki kell állnunk a sütiknek, illetve előkészülni a reggeli rohamra.
Reggelente az édesszájú falulakók, vagy azok, akik a rezidencián szállnak meg, hozzánk jönnek. Aztán van egy kis szünet, egy viszonylag laza déllel, délután és este azonban megint őrültek háza van. Nem egyszer fordult már elő, hogy szinte úgy lopakodtam be az éjszaka közepén a házba, amit anya persze éberen őrzött. Fiúban reménykedett azt hiszem, de csak banánhabos süteményt, és néhány szelet csokitortát vittem haza. Viszont az is elfogyott.
- Segítsek?
Kérdezem a porfelhőre, majd a fiúra nézve. Nem, vicces módon egyáltalán nem vagyok mérges, amiért az elmúlt fél óra munkáját egy huszárvágással elintézte. Valahogy nem vagyok az a kiabálós fajta. Lehet, hogy a reggeli kakaómba tudat alatt évek óta gyógyszerek vannak keverve.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem haragszom, ketten vagyunk már. De az el,élet nagyon a fejemben van.
Valami ilyesmi miatt van az, hogy sikeresen megnyertem magamnak asztrológiából az első évfolyam újratanulását, és az újravizsgázást is. Ezzel persze nem dicsekszem, elég, ha azok tudják, akik látnak beülni az órára.
- Magántanuló? Ó gondolom a cirkusz miatt.
Erről eszembe jut, ahogy anyával veszekedtem azért, hogy had járhassak rendes iskolába, ha kell, akkor kollégista leszek. Meggyőztem, vagy tán megunta a hisztimet, és elengedett. Nem lepne meg, ha valóban ez lenne a dolog mögött. Aztán eljöttem, az eleje izgalmas volt, az első erős honvágyig. Abból jött az, hogy kikönyörögtem, jöjjön ide ő is, amiből meg szépen az, hogy jól megszületett a kistesóm, és én undokká váltam. Gyakorlatilag az egész okozója én vagyok, és most is csak azt érzem, hogy hamarosan megint összedől a felépített kártyavár, hiába igyekszem jó maradni. Nagyon nagy kihívás ez nekem.
- Nem, dehogy, csak nyugodtan, alapjáraton zenét szoktam hallgatni, csak tudtam, hogy jössz, és figyelnem kellett.
Meg hát bunkóság is bedugni a fülemet, és nem foglalkozni az újjal. Az első benyomás mindig a legfontosabb, és egy ismeretlenre készültem. Nem mintha a srácot ismerném, hiszen csak egyszer beszéltem vele. Viszont a beszélgetés már megtörtént, így már egy másik kategóriába került nálam. Azt hiszem a kapcsolatokra való nyitásom a béka popója alatt van. Elég szomorú, hogy ezt nem sikerült anyától megörökölnöm, aki olyan könnyen áll le emberekkel beszélgetni.
- Elkezdem a sütiket, ha kellek, csak szólj.
Szeretnék neki segíteni, de ha belemerülök a takarításba, akkor ma reggel senki se fog semmit enni, és az nem lenne a legjobb. A sós alapokkal kezdek, majd szépen lassan áttérek a krémekre, végül az édes tésztákra. Persze azért időről - időre ránézek a fiúra is, hátha valami baj van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mostanában valahogy beindult az életem, aminek nagyon örülök. Határozottan jót tett nekem az, hogy elmentem, kicsit volt lehetőségem élni, felnőni, és realizálni, hogy a körülöttem lévő világ se nem csupa negatívum, se nem csupa tündérmese. Hogy vannak jó és rossz emberek, hogy a szüleim azért nincsenek együtt, mert már nem passzolnak össze. És hogy igazából tök nagy mázlista vagyok, amiért nem kellett választanom közülük, s hogy anya nem haragszik azért, mert most apa áll közelebb a szívemhez. Belőle még mindig nem kaptam eleget. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lesznek többet veszekedések, mert biztos, hogy lesznek, kezdve anya új pasijával, aki komolyan mondom, hogy nagyon nem illik hozzá. De egyelőre, minden rendben.
A gondolataimat elhessegetve lépek be a cukrászdába, ahol flórával fogok találkozni. Ez a kapcsolat is olyan, amilyenben korábban nem volt részem. Most mégis mosoly szökik az arcomra, miközben szétgombolom a kabátomat. Kiválasztok egy ablak melletti részt, és miközben lepakolom a cuccaimat intek Krisztának, aki egy másik nővel ül és beszélget. Azt hiszem mondott valami olyasmit, hogy jönni fog hozzá az unokatesója. És eléggé hasonlítanak is. Nem tudom, hogy mi fog ebből a mai napból kisülni, de remélem csupa jó.
- Szia…
Épp csak ennyit tudok kinyögni, még a neve is lemarad, mert megérkezése után egyből lelkesedni kezd a hely iránt, ami nekem már szinte a negyedik otthonom lett. De azt valljuk be, hogy nagyon pofás lett a felújítás után.
- Ugye, milyen király? Imádom ezt a helyet!
A kezembe veszem a pénztárcámat, és szétkattintva kihúzok belőle egy vékony kis tömböcskét.
- Én meg kedvezményes kuponokat hoztam. Van sütire, forró csokira, habos kakaóra… egy csomó mindent tudunk venni olcsóbban!
A bolt tulajától kaptam a szülinapomra, így tuti biztos, hogy jók és levásárolhatóak még. Én pedig most élni is szeretnék párral.
- Tutira iszok egy mentás vagy egy karamellás forrócsokit, keksszel, meeeg úúú eszek vulkán sütit. Az annyira jó! A belsejébe nem csak krém van, hanem folyékony szirup is, szinte minden ízben. S amikor először megbököd kicsit a villáddal, akkor feltör és végigfolyik a csokis mázon. Isteni finom, nekem elhiheted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tiszta hasznos vagyok.
Jegyzem meg nevetve, miközben a pulthoz sétálunk. Meg kell állapítanom újra és újra, hogy Flóra minden, csak nem az a tipikus rellonos, aki mást sem csinál, csak morcoskodik. Ennek pedig kifejezetten örülök. Így már négyre nőtt a számomra kifejezetten szimpatikus rellonosok száma, és általa a nemek aránya is kiegyenlítődött. Köszönjük Flóra.
- Öhm, de, szerintem eszek én is, de csak kettőt.
Többet nem szeretnék, mert anya kiakadna, ha nem ennék rendesen a vacsorából. Valami baja van, mert napok óta főz meg süt, de rákérdezni nem merek, mert félek, hogy megint apa csinált valamit. Nem igazán értem a felnőttek világát, mármint az tényleg jó nekik, hogy mást sem csinálnak, csak tépik egymás idegeit, elmondják egymást mindennek, majd egymás nyakába borulnak, ha éppen olyanjuk van? Ha ilyen a felnőtt élet, akkor köszönöm szépen, nem kívánok felnőtt lenni, mert nem olyan nagy buli.
- Én is szeretnék kérni színes sütit, kéket meg zöldet, és vulkánsütiből kettőt. Na jó, legyen egy sárga is.
Elvégre a vulkánsüti pirosas színű, így mindegyik házat felvonultatjuk szépen. A számolás után egy csinos kis összeget mond a kiszolgálónk, de átadom a kuponokat, és sunyiban azt a kártyát, amit Áditól kaptuk, és amivel olcsóbb az itt fogyasztásunk. Látom is, ahogy a listára felkerül minden, amit szépen vásárolgattunk az elmúlt fél percben. Nagyon helyes, amúgy is elég magas keretet kaptunk Ádámtól, szinte lehetetlenség levásárolni.
- Három sarló és tíz knút lesz összesen.
Elégedetten bólintok, hiszen ez nevetséges összeg ahhoz képest, amit elvittünk a két kerek tálcánkon. A forrócsokikat majd úgy hozzák utánunk.
- Okés, az nekem is szimpatikus.
Követem Flórát, hogy ő válassza ki, melyiket szeretné, majd ha megvan, lepakolok, és ledobom magam a kényelmes kanapéra.
- Milyen érzés itt lenni? Hozzászoktál már az iskolás léthez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Valamikor még a kirándulás alatt felmerült, hogy majd ha visszajövünk, menjünk el valamerre kajálni. Sok lehetőség nem volt, de már akkor tudtam, hogy a Pillangóvarázsba akarok jönni. Egyrészt Zoey egy fantasztikus nő, másrészt a teaház része szuper, harmadrészt, mindig is el akartam ide jönni enni, de valahogy mindig máshogy alakultak a dolgok. Talán azért, hogy Noellel jöjjek ide először.
Miközben sétálunk felfelé a lépcsőkön, kigombolom fehér kabátomat. Nagyon szép kabát, de a csomó hóra emlékeztet, ami annyira azért nem volt szép, vagyis de, nagyon is szép volt, csak a hó volt egy idő után túl sok. Valahogy annyi mindenben meggátolt. Nem szeretek belegondolni a hidegbe, pedig ha azt nézzük, az anyai ágon ősi orosz vélacsalád sarja vagyok. Na nem mintha nála jelentene bármit is bármelyik is. Negyedvélaként csak annyi a kiváltságom, hogy egy ideig idősebbnek nézek ki a koromnál, aztán nagyon sokáig megragadok a sokkal fiatalabb, mint a kora résznél.
- Jó napot! Ombozi néven van a foglalás.
Az idősebb úr elmosolyodik és bólint.
- Igen, igen, már itt is van az úr. Odavezetem.
Nagyon elegáns a hely, legalábbis nagyon annak hat, hiszen az asztalomhoz kísérnek, és nem csak azt mondják, hogy ott van hátul. Követem őt, lopva nézem a festményeket, akik mind békésen teázgatnak vagy ebédelnek. A mai alkalomra egy V nyakú, enyhén dekoltált mélykék ruhát választottam, fekete harisnyával és csizmával. A hajam oldalra van fésülve, és be van fonva.
- Én öhm...
Csak egy pillantást vetek rá, és máris szólni szeretnék a bácsinak, hogy egy másik Ombozihoz jöttem, de amint jobban megnézem, látom, hogy ez bizony ő. Csak eltűnt a haja. Tarzanból herceg lett.
- ... helló.
Bizalmatlanul ugyan, de helyet foglalok szembe az új külsővel, amit tüzetesen el is kezdek nézni, hiszen olyan más lett így. Felnőttesebb. Mit is keresek én itt? Nem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Miért vágta le?
Kedvesen kérdezem, az étlap szélét birizgálva zavaromban. Mintha az eltűnt tincshossz valamit végérvényesen megváltoztatott volna. Noel felnőttesebb lett. Noel felnőtt. Én még gyerek vagyok, még papíron is csak kölyök, és most, egy hosszú pillanatra minden eddigi magabiztosságom elszállt. Tudom, hogy én is felnőttesebb lettem, másabb. A serdülő kor jótékony hatásai is kijöttek rajtam, nem csak a rosszak, és most mégis megint olyan kicsit, mintha szakadék lenne közöttünk. Kifelé nem mutatom a belső zavart, miért is tenném? Mit érnék el azzal, ha megmutatnám Noelnek, hogy valami belül most nem oké.
Hiszen itt vagyunk, ezen a szép helyen, a helyen, amit én kértem tőle. Nem ellenkezdett egy pillanatig sem, sőt. Asztalt foglalt, és szépen, rendesen csináljuk a dolgot. Randizunk. Ki hitte volna, hogy a kis Mincsikét egy nap majd randizni viszi valaki, és nézzünk csak oda, mégis megtörténik.
- Nem, igazából nem nagyon van.
Jegyzem meg mímelt szemforgatással a dolgot. Attól még, hogy felnőttesebb, ő Noel, tudom, hogy a haja miatt nem fordult ki teljesen magából, sőt, akárhonnan is nézem, csak még vonzóbbá vált. Zavartan csavargatom a hajam alját, tudtam, hogy az a leghelyesebb, ha így fonom be, mert akkor tudok játszani vele, ha ideges leszek.
- Igazából azon gondolkozom, hogy vajon vár-e valakire az a nagyon vörös hajú lány nem messze a bejárattól. Iszonyú szép haja van.
Azt hiszem a neve Anita vagy Andrea, vagy valami ilyesmi. Egy évvel idősebb nálam, de sokszor van egymás közelében az óránk. Olyan lány, aki mindenkinek feltűnik. Az arca tiszta szeplő, a szeme zöld és nagyon vörös a haja, ami az eredeti színe. Ha fiú lennék, nem is kérdéses, hogy vele akarnék járni. De ez csak olyan lányos megállapítás ám. Nem kell egyből kombinálni, hogy én csak hülyítem Noelt, mert nem, és remélem, hogy fordítva sem.
- Anya is azt mondta, amikor előkerültem a szekrényéből, hogy kicsit merész, de nagyon szeretem a színét.
És ez máris egy nagyszerű érv arra, hogy miért hozzuk zavarba a másikat azzal, hogy kicsit kidobjuk, amink van. Mert szép a színe. Ennél szebb női választ szerintem nem is adhattam volna. Ahogy a pillantásunk találkozik, muszáj elmosolyodnom, egyszerűen csak van benne valami, ami leírhatatlan és vonzó, és uh, nem tudom megmagyarázni. Valahogy mindig eszembe jut ilyenkor, hogy mi történt volna, ha nem ijedek meg, hogy mit tettünk volna mi ketten.
- Jó, hogy végre hazajöttünk.
Jegyzem meg a beálló csendbe, miközben a kezem én is az asztalra pakolom. A filmekben így szokott lenni, a két kéz ott van, aztán a fiú megfogja a lányét. De vajon jól csinálom, feszült vagyok. Azt akarom, hogy jó legyen, hogy Noel akarjon, ahogy mondta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ez ismerős. Egész életemben növesztettem a hajam, aztán fogtam, és megszabadultam a felétől, ráadásul világosabb is lett. Nem bántam meg, és szerintem te sem fogod, mert jól áll.
Emlékszem rá, milyen volt az első pillanat, amikor a lányok végeztek. Egyik este történt, az amerikai cserediákságom alatt. Változást akartam, és lett is. Elővették az ollót, és vettek hajfestéket. Nem tudtam, hogy mit akarnak csinálni, de rájuk bíztam magam. Behunytam a szemem, és meg tudtam állni, hogy a végéig ne keressek olyan felületet, ahol megláthatom magam. Ki is sminkeltek, finoman, de rajtam a finom is látványos volt, hiszen előtte maximum az epres szájfényem volt olyan, ami nagylányos, és azt is általában lenyalogattam. Akkor viszont, amikor kinyithattam a szemem, akkor láttam meg először azt, mennyire hasonlítok anyára. A szemem, az állam apáé, a fejformám, a vonásaim anyáé, egyfajta ideális keveréküknek láttam magam akkor este.
- Neked? Ki mondta, hogy neked lesz?
Felelem tettetett meglepődéssel, de csakhamar elvigyorodok szélesen, elvégre nem gondolom azt se komolyan, hogy nekem lenne. Csak jó egy kicsit húzni az agyát, meg oldani a feszültséget. Istenem, szörnyen feszült vagyok, hiszen korábban soha, senki sem hívott randizni, sosem éreztem ennyire különlegesnek magam, és most Noel megtette, és ha nem is működik ez a dolog valami miatt, nekem egy életre szóló emlék már most, már maga a tény is, hogy meghívott. De akarom, hogy sikerüljön, csak igyekszem mindenképpen pozitívan nézni a dolgot.
- Nagyon furcsán vagyunk összerakva. Bár kikapcsolhatnám ezt a sok gondolatot és kombinálást. Annyira jó lenne nem azon agyalni, hogy mit gondolsz, ha rám nézel, vagy vajon jó-e így a hajam, vagy nincs-e valami nagy gáz az arcomon, amit észre se vettem, csak elindultam, és jól leégetlek. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi mindenen vagyunk képesek agyalni.
Ez csak úgy kitört belőlem, egy kis ízelítő, mely azt mutatja, hogy mennyi minden jár most a fejemben. Nagyon jó, nem igaz? Borzalmasan zavar ez a sok minden gondolat, és nem akarom elszúrni ezt az estét, de nem tudok nem kombinálni.
- Tudja, hogy veled vagyok itt. És ő is kedvel. Mondtam neki, hog yegy rendes srác elhívott vacsorázni, ő pedig azt felelte, hogy üdvözlöm Noelt. Szóval tudja, és nincs vele baja, aminek örülök.
Azt nem tudom mondani, hogy „veled vagyok”, mert az nekem mást jelent, valami olyat, amit pár perc és néhány csók után nem biztos, hogy még ideje volna firtatni. Vagy mégis? Nem tudom, inkább csak rápillantok az étlapra.
- Valamilyen pennét ennék, és te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Este van… sőt már éjjel. Nem is tudom, mit keresek kint. Hazajöttem, hosszú idők óta először, mert rosszul éreztem magam, hogy nem vagyok otthon, amikor baj van. Sean folyamatosan sír, anya virraszt mellette. Most egy kicsit tudott pihenni, mert ott voltam, és segítettem neki, de az anyai ösztönei folyton felébresztették, így inkább átvette a szolgálatot. Először felmentem tanulni egy nagy bögre habos kakaó társaságában, de mivel Sean nem csillapodott, így lezuhanyoztam, felöltöztem, és inkább eljöttem. Amikor kiléptem az utcára, hajnali kettő volt.
Aludnom kellene, holnap röpdolgozathullám várható, már ha igazak a pletykák, amiket a festmények terjesztenek, mégsem tudok. Muszáj egy kicsit sétálnom, kiszellőztetnem a fejem. Fogalmam sincs, hogy mi szegény öcsikém baja, de az is zavar, hogy sem apa, sem anya nem tud jó megoldást. Az orvosok is tanácstalanok, nekem pedig nagyon rossz érzésem van az egésszel kapcsolatban. Ez a másik ok, amiért nem tudok aludni.
Végigjártam már a főutcát, nézem a sötét kirakatokat. Már sehol sem takarítottak az emberek, mindenki nyugovóra tért, csak valahogy nekem nem megy. A téren háromszor is jártam már, most vagyok itt negyedszer. Egyszerűen nem tudok hazamenni, nem akarok otthon lenni, nem akarom hallgatni a szenvedést.
A szökőkúthoz legközelebb álló padhoz sétálok, és leülve rá felhúzom a lábaimat. Hihetetlen, hogy milyen kihalt a környék, mintha nem is lenne itt senki élő. A táskámból előveszem az apától kapott, megbűvölt lejátszómat és a hihetetlenül menta zöld fülesemet. Beállítok rajta egy nekem igencsak tetsző albumot, és azzal hogy a fülembe dugom a fülesem, meg is szűnik a külvilág.
Egy hosszú sóhaj kíséretében hátradőlök, és lehunyom a szemem. Muszáj egy kicsit pihennem, vissza kell nyernem az erőmet, hogy legalább a vizsgákra készülni tudjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az ütősebb részektől elkezdünk áttérni a lágyabb vonalra. A Today alatt érzem, hogy már teljesen ellazultam. Elaludni nem tudnék, de már nem is vagyok itt teljesen. Az agyam kikapcsolt, pihenek. Eddig mozogtak még az ajkaim, némán motyogtam a dalszöveget, mostanra azonban már ez sem kell. Kellemes zsibbadást érzek a fejemben, és lassan a testemben is.  
Abból, ami körülöttem történik, nem érzékelek semmit, nem érzem, hogy a férfi leül mellém, azt sem, hogy néz, pedig ez utóbbi igencsak zavarni szokott. Utálom, ha néznek, ha valaki szándékosan és hosszan figyel, most azonban egy fikarcnyit sem érzek abból, hogy van itt rajtam kívül még valaki.
Az érzékeim becsapnak. És mivel nem jeleznek, így úgy gondolom, hogy olyan a hely, mint mindig. Az Árnyas sétányon mostanra rengeteg rossz arc van, de ide nem szoktak kijönni, én pedig, ha azt nézzük, fényben is vagyok, még ha a padtól nem messze álló lámpa sárgás – narancsos fénye igencsak gyérnek mondható is.
Az idő kellemesen borzongat, jóleső frissességgel és mégis kis kábulattal kecsegtet. Szeretem az ilyen időt, szeretem a csendet, ami körülöttem van. Az ujjaim sem dobolnak már a lábamon, kifutott belőlem minden idegesség, minden energia. Csak egy egyszerű lány vagyok most, gondolatok és gondok nélkül, ez pedig nagyon kellemes állapot. Kár, hogy nem tarthat örökké, de most még nem akarok erre gondolni. Veszek egy mély levegőt, és lassan fújom csak ki, mintha azzal minden maradék gondom is elszállna. Van egy új illat a levegőben – valószínűleg a férfi parfümje vagy az ital szaga, esetleg mind a kettő -, de nem tudom beazonosítani. Csak idesodort valamit a szél. Nem zavar, valahogy olyan aprócska változás csak, amire nem is érdemes időt áldoznom.
Most még minden olyan jó…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hosszú percekig ülök így, áldott tudatlanságban, reménykedve abban, hogy mikor felébredek, minden rendben lesz. Tudom, hogy nem alszom, a felébredni tehát nem is jó szó, de sajnos most nem jut jobb az eszembe. Már megbékéltem azzal, hogy testvérem van. Már örülök neki, szeretem őt, szeretem azt, ahogy a szüleim közötti viszonylagos béke uralkodik miatta. És igen, ez a viszonylagos olyan, amit más tragédiának, én meg hatalmas pozitív eredménynek él meg.
Egy valami viszont zavarja a békém. Az az apró illat, ami befurakodott a virágok és föld keverékébe, az a mesterséges valami, ami nem illik ide. Egy ideig még hadakozok pilláim szétválása ellen, ám nem sokáig nem tudok, lassan elválnak egymástól, és az eddigi kellemes sötétséget felváltja a narancsos fénnyel gyéren megvilágított táj. Teljesen nyugodt, mégis valamiért nagyon nyugtalan leszek.
Érzem, hogy a szívem mellkasomból a torkomba mászott, ok nélkül, mert magamat hergelem csak. Kifúj, belélegez, de csak orron át, az ajkaim összepréselődtek. Mintha a testem mondana valamit, de az agyam nem tudná értelmezni. Nem értem, hogy mi a baj. Ösztönösen oldalra fordítom szemeimet, és akkor látom meg a mellettem ülőt.
A jelenlététől, és attól, hogy mint egy éji kísértet, csak úgy ott termett, minden nesz nélkül, annyira meglepődök, hogy rendesen egy hang se jön ki a torkomon. Mintha valami bűbájt bocsátottak volna rám. A szemeim viszont elárulják meglepettségemet, hiszen hatalmasra tágulnak – a normális szemméretnek amúgy is legalább a másfélszeresét birtoklom –, hiszen sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy valaki itt ül mellettem. Hittem leselkedőt, aki csak néz, sőt, aki mást is akar, hittem sok mindent, de azt nem, hogy egy férfi itt ül mellettem.
- Bo… bocsánat, de…
Miért is kérek bocsánatot? Mit is akarok mondani? A fülemből már kihúztam a fülest, nem is emlékszem, hogy mikor, de megtettem. Most pedig itt ülök mellette zavartan. Fel kellene pattannom, de olyan nagyon meglepődtem, hogy a testem nem mozdul, egy picit sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A válasz, mely szerint semmi baj, ha lehet, még jobban megdöbbent. Valószínűleg a bocsánatkérésemet reagálja le. Értelmetlen és indokolatlan a bocsánatkérés, és ehhez hasonló a felelet.
Kérdez, hogy ki vagyok én. Nem a nevem, nem azt, hogy apám nem fog - e szíjat hasítani a hátomból, mert itt császkálok éjjel, ahelyett, hogy otthon lennék, ráadásul csak az a tábla hiányzik a nyakamból, hogy "figyelmetlen, gyakorló gyilkosoknak ajánlott áldozat."
Azt kérdezi, ki vagyok, és nekem erre felrémlik az a rengeteg, titokban kihallgatott beszélgetés anyám és a páciensei között. A babázást nagyon gyorsan meg lehet unni.
- Ez az önismeret kérdése.
Legalábbis az egyik, de még időben befogom. A hangom csendes, nyugodt, tiszán érthető. Milyen butaság ezt most felhozni, Mina! Mélyen magamban korholom magama, kívül nyugodtnak látszom, belül ideges vagyok. A torkomban dobog a szívem, és olyan, mintha egy kéz mégis megpróbálná visszarántani attól, hogy kiugorjon a számon át. Ki vagyok? Fogalmam sincs, ám most ez nem is lényeg.
- Levitás, falulakó, pincérlány?
Nem tudom, hogy a nevemet meg akarom - e neki mondani. Bunkóság, ha nem teszem, de ugyanakkor a név tudása egyben hatalom is. Nem biztos, hogy akarok esélyt adni leendő gyilkosomnak - kedélyes viselkedése alapján minimum pszichopata -, hogy a nevemen szólítson. Ugyanakkor...
- Warren - Mácsai Mina Izabella.
Mondom el szépen a teljes nevem. Általában csak a Warrent használom, hiszen élvezem és tisztelem, hogy apám nevét viselhetem, most azonban úgy érzem, célszerű, ha minda két szülőmet megemlítem. Nem tudom, miért, de elég nagy védelmet nyújt. Én pedig még fel is bátorodom, hiszen a nevem mellé a kezem is nyújtom. Ezüst tálcán, úgy az igazi.
- És ön? Kicsoda?
Érdeklődöm, hiszen ha ő tudja az enyémet, akkor én is tudni akarom, hogy ő kicsoda, még ha ez is lesz az utolsó információ az életemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hallottam már a nevét.
Mondjuk nem feltétlenül a legkedvesebb kontextusokban, de ezt nem kell tudnia. Mondjuk apu általában nem a legkedvesebb szavakkal illeti az embereket, de hát ha ezen múlna, akkor én se lennék itt, hiszen anyát is elég sok mindennek elmondta. Meg ha valamit nem jól csinál, akkor a mai napig el is mondja. A vicces pedig, hogy gyerekként nekem apu egy hős karakter volt, hiszen mindig szépen beszélt róla anyu, de mostanában anyu is szidja rendesen. Azt hiszem ilyen az, ha valakik annyira utálják egymást, hogy az már szeretés, vag fordítva. Sosem fogok rajtuk kiigazodni.
- Akkor azért nézett, mert ismerős voltam. Láttam, hogy figyel.
Majdnem, de nem tudhatom, hogy nem. Ha tükörbe nézek, látom mind a két szülőmet. Anya bőrtónusa, szemformája, haja és hajszíne tökéletesen elegyedik apa fejformájával, szemöldökformájával, fülével és szemszínével. Az ajkaim anya vastag ajkait és apa ajakformáját elegyítik. Annyira látszik, hogy mennyire mind a kettőből van belőlem, hogy az már tényleg ijesztő. Imádom ezt a keveredést, olyan különlegessé tesz.
- Nem is feltételeztem. Ő nem olyan.
Ó, de még mennyire nem. Apunak nem szokása, hogy kihagyjon egy lehetőséget, amikor "nevelhet", bár nem igazán nevel. Kivéve amikor szépen ellentmond tanaival az anyukámnak. Na akkor látom a nevelési szándékot. A tanácsai okán mentem el Amerikába is a csere félévre, bár ezt inkább nem meséltem el neki. Tudom, hogy megviselte az az időszak. Sosem mondta, de az ölelésében minden benne volt.
- Nem igazán, szeretem a hűvös időt. Ilyenkor jobban tudok koncentrálni is.
A meleg annyira punnyasztó, hogy minden kétszer olyan fárasztónak és nehéznek tűnik. Ilyenkor olyan jó, hogy van lehetőségem egy kicsit haladni, még ha reggel fáradtabb is leszek.
- Miért mászkál éjjel a faluban, őrködik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem sért meg. Szeretem, hogy hasonlítok rájuk.
Sőt imádom, de azért most nem hozom elő gyermeki rajongásomat. Nagyon szeretem a szüleimet, és nagyon szeretem, hogy kívül és belül is hasonlítok rájuk. Arra, hogy láthatott kisebb koromban, nem felelek azonnal. El kell ezen gondolkoznom, mert annyira kiskoromban ugye nem, viszont amióta apát ismerem, előfordult jópárszor, hogy megfordultam a hivatalban. Én nem emlékszem rá, de hát gyerek voltam még, akit éppen hatalmas impulzusok érnek már csak azért is, mert végre az apjával tölthet nem kevés időt.
- Lehet.
Felelem végül, mert nem tudom azt mondani, hogy látott, de azt sem, hogy nem látott. Próbálom felidézni, de tényleg nem megy. Nagyon sok emberrel találkoztam, és néha még azt is elfelejtem, akivel régen bár, de beszéltem. Ilyenkor pedig jön a kínos hallgatás, és a maximális odafigyelés, mert hátha a nekem mesélt történetből rájövök, hogy ki is ő.
- Az nem kellemes, bár szerintem apám élvezi a kihallgatásokat.
Néha olyan furcsa élvezettel mesél róluk, hogy szabályosan megijedek. Firtatni viszont nem akarom, mert sem veszekedni, sem prédává válni nem akarok. Ilyenkor csak ülök némán, és reménykedek benne, hogy Sean vagy anya előbb mozdulnak vagy tesznek valamit, és elfeledkezik rólam.
- Az öcsém beteg, folyton lázas és sír. Nagyon fáj, hogy nem tudok érte mit tenni. Viszont tanulni és aludni sem tudtam, így eljöttem sétálni egy kicsit, hogy kikapcsoljak. Holnap dolgozatot írunk mágusjogból, de nem nagyon tudok most otthon pihenni.
Vagy készülni rá. Szerintem akkora troll lesz, mint a ház. Vagy hitvány. Egyik se jobb, mint a másik, sőt, és a hitványt valamiért sokkal jobban utálom, pedig százalékaiban jelzi, hogy van valami fogalmam a dologról, csak mégsem elég. Nincs sok esélyem arra, hogy ezt megúszom, de ha már bukom a dogát, legalább legyek valamennyire kipihent.
- Apám meg dolgozik, így nincs otthon.
Persze lehetnék egyedül a lakásában, sőt, maradhattam volna a kastélyban is, de olyan rosszul éreztem már magam attól, hogy nem segítek itthon, hogy nem maradhattam tovább fent. Ami pedig ennél is rosszabb, hogy még így sem tudok segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

"Sok a közös bennem és apukádban"
Ez a mondat ösztönössé tesz, felpillantok az arcára. Ez olyan dolog, már hogy ez a hasonlóság, hogy belsőjükben hasonlítanak, én mégis külsőleg figyelem meg. A flegma tartásuk valóban hasonlít, én úgy is kihúzott háttal ülök, hogy a a lábaim fel vannak húzva. Anya mindig nagyon odafigyelt a tartásomra, így az, hogy görnyedjek szóba se jöhet, mintha azt se tudnám, hogyan kell. A külsőségekben azonban nagyon hamar kifogyok. Világos szem és hanyag testtartás, enyhe borosta persze, de ennyi. Semmi más közös nincs bennük. Ennek oka valószínűleg az, hogy míg mások tartanak tőle, én az első pillanattól szeretem aput, mert tudtam, hogy ő az. Olyan különleges kapcsolat alakult ki közöttünk. Ő persze ilyet nem mondana, de tudom, hogy ez nála is megvan. Láttam rajta, amikor visszajöttem Amerikából. Tagadhatja, nem zavar, hiszen a lényeg az, hogy én tudjam, nem?
Nézem a férfit, aki mellettem ül, és hirtelen millió kérdés merül fel bennem. Az is persze, hogy megtudjam, miben hasonlítanak, de végül elvetem ezt, hiszen mégsem akarom tudni. Nem azért, mert nem hinnék neki, hanem mert tudom, hogy mások sokkal reálisabban látják az apámat, mint én. Nekem ő a szülőm, az, aki véd, az, akitől elszakítottak még a születésem előtt, és akivel számos közös dolgom van. Ő az, akiről tudom, hogy simán ölne, kérdés nélkül, mégsem akarom, hogy ez valóban kimondásra kerüljön. Számomra az apukám hős, és azt akarom, hogy hős is maradjon, még ha ezzel egy irreális képet készítek róla. Nem akarok a negatív tulajdonságaiba belegondolni, mert ismerem magam, felnagyítanám, és abból katasztrófa lenne. Nem tudnék vele többé ugyanolyan lenni.
- Önnek van gyereke? Felesége?
Végül nagy nehezen sikerül választanom egy kérdést, mely foglalkoztat, és melyet meg szeretnék kérdezni. hogy miért, azt nem tudom megmondani, de nagyon érdekel, hogy milyen ember, olyan örök magányos vagy olyan, akinek szüksége van arra, hogy legyen egy váll, melybe az arcát temetheti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Engedelmes gyerekként nézem meg a képeket, és be kell vallanom, a férfi meglepett. Nagyon jót nevetek azon, amilyen arcokat vág, és azon is, ahogy beállt a fal mellé. Olyan, mint egy teljesen normális apa, és megvallom ezt nem néztem ki belőle. Máris szimpatikusabb nekem. Ez bizony jó pont, hiszen szeretem azokat az apákat, akik tényleg normálisak is.
- Ismerem őt, látásból.
Persze azért megnézem a képen lévő lányt is. Eléggé ismerős, és akkor beugrik, hogy valóban láttam már. Rendes lány, azt hiszen épp egy új diáknak mutatta meg, hogy mit merre talál. Érdekes azonban, hogy a nejéről nem mutat képet. Először azonnal arra gondolok, hogy valami nagy tragédia történt, de aztán gyorsan elmeséli, hogy elvált, és a volt felesége megvan, csak nem nagyon találkozik vele.
- Egy cseppet.
Jegyzem meg elnyújtva. Gondolom tudja a történetet, ha már ismeri apát, így gondolom nem szorul különösebb magyarázatra az, hogy milyenek az otthoni állapotok. Apu és anyu szerintem akkor is szeretik egymást, még ha tagadják is, pontosabban még ha apa tagadja is. Anya eléggé nyílt ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Mostanában kevesebbet veszekednek, de feszültebbek is, mintha tényleg valami nagyon robbanás lenne készülőbe. Ilyenkor van az, hogy összeakadnak, majd valami miatt robban a bomba, és megint nekiállnak veszekedni és utálni egymást. Ha ilyen kapcsolatom lesz a gyerekeim apjával, én esküszöm elásatom inkább apával a hátsó kertbe, de ezt nem vagyok hajlandó csinálni. Azt se nagyon értem, hogy ők miért csinálják, amit csinálnak.
- Az biztos, hogy nem unatkozunk.
Felelem végül diplomatikusan. Annyi, de annyi mindent tudnék mondani ehelyett, mégis úgy érzem, hogy nem lenne itt az ideje annak, hogy most teregessem ki a családi szennyest. Meg aztán a szomszédok megteszik. Ráadásul valaki azt pletykálta, hogy az unokatesóm is de fog költözni, szóval lesz még itt mit kipletykálniuk, meg felhozni a nevünket. Már eleve félek attól, hogy mennyire ki leszünk akkor beszélve. Szeretek itt lakni, nem az van, hogy nem, csak ezek a pletykák, ezek nem igen kellenének.
- Sok időt tölt a lányával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ön nem itt lakik?
Ha valami jó abban, hogy itt lakunk, az határozottan az, hogy az iskola utáni időmet én osztom be, és azzal töltöm, akivel akarom. Van persze fent ágyam, és szobám meg szobatársaim, ám ezt a szolgáltatást csak nehéz és év végi vizsgák esetén szoktam igénybe venni, meg akkor ha mondjuk nagyon elhúzódik a tanulás, és már nincs kedvem végigjönni a kastély és a falu közötti úton, ami persze egész barátságos, de nem mindig.
Viszont van olyanra lehetőségem, hogy ha nem bírom a feszkót, akkor szépen felhúzom a cipőm, és akár hajnali kettőkor is nekiveselkedek a sétálásnak. Az pedig, hogy anya és apa legalább viszonylag normalizálták a kapcsolatukat segít abban, hogy annyi időt tölthessek mindkettejükkel, amennyit én szeretnék. Szóval vannak előnyei azért az itt lakásnak is.
- Szeretem csinálni.
Új téma, ami egy kicsit váratlanul ér, de azért tudok rá válaszolni, viszont az kicsit zavar, hogy csak ilyen minimális választ adtam, mert olyan, mintha bunkó lennék. Pedig nem vagyok, csak egy kicsit bizalmatlan. Hiába mondta, hogy olyan, mint apa, nekem azért vannak fenntartásaim.
- Nagyon szeretem. Sokkal nyíltabb lettem, és sok mindent tanultam. Meg aztán a főnök beenged a konyhába is, kipróbálhatunk új ötleteket, és ha jó, akkor felkerül az étlapra. Nekem már két sütim is felkerült. Mi nevezhetjük el, és a közös receptes könyvben is ott van a nevünk mellette, hogy majd az utókornak fennmaradjunk.
A végére már mosolygok is, és sokkal lelkesebben beszélek, mint eddig. Be kell vallanom, nagyon szeretek pincérkedni, és tényleg számos pozitív, de eddig rejtett tulajdonságom került elő, és mellette kamatoztatni tudom azokat is, melyek megvoltak, de eddig nem igazán láttam hasznukat. Most azonban már teljesen kicserélődtem, így a felnőtt lét kapujában. Jövőre végzős leszek, nagykorú a muglik világában is, és végre ráleltem arra az emberre, aki mindig is lenni akartam. Olyan jó, hogy egész végig ott volt benne, csak kellettek helyzetek, hogy kitörjön.
- Mi lett volna, ha nem aurornak megy?
Teszem fel az újabb kérdést, ami valamennyire aktuális is, hiszen itt a pályaválasztásom a küszöbön, ki kell találnom, hogy mi legyek, ha nagy leszek, és egyelőre sajnos fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Budanekeresd sem a világ vége.
Jegyzem meg egy halvány mosollyal. Annyira mondjuk nem is a kedvencem a hely, főleg a bejutás miatt, de mégis az időm majdnem felét ott töltöm.
- Apa is ott lakik.
Hátha ez segít neki valamennyire. Persze nem tudom, hogy milyenek a családi kör, nálunk is voltak feszült pillanatok, pedig a szüleim elvben már felnőttek. Bár, ha belegondolok abba, ahogy ők viselkednek egymással. Nos, a felnőttek élete nem is olyan vonzó. Nem zavar egy pillanatig sem, ahogy helyezkedik, kicsit olyan, mint Sean. Igaz van közöttük kábé negyven év, vagy nem tudom mennyi lehet a pasas, de a két éves kisöcsém teljesesen ugyanez. Imádom is érte, mert nagyon nyitott. Na meg persze akaratos is.
- Kalóz?
Nézek rá csodálkozva. Sok minden megfordult a fejemben, de az nem, hogy kalóz akarna lenni. Ezzel alaposan megdöbbentett. Inkább más szakmák villantak be.
- Azt hittem kocsmáros vagy ilyesmi.
Lehet, hogy furcsa, de valahogy a vendéglátás számomra sokkal inkább hozzá passzol, mint, hogy auror vagy kalóz legyen. Anyának is mást tudnék elképzelni a tanítás meg a pszichomókusit tudom elképzelni. Mondjuk apának meg nagyon is az aurorkodást. Igaz, hogy nagyon is féltem miatta.
- Nincs kedve sétálni? Lehet, hogy lassan haza kéne mennem.
Fáradt ugyan nem vagyok, de tényleg, lassan mennem kéne, ha holnap tisztességes időben fel akarok kelni. Lassan le is engedem a lábaimat, hogy induláshoz készüljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Itt az ideje feltápászkodni, és elindulni haza, elvégre holnap tényleg ott lesz az a teszt, és nem bújhatok ki alóla azzal, hogy a tesóm üvöltött, én meg Rothman úrral ütem a Boglyas téren éjjel, és azt ecseteltük, hogy mi lett volna, ha nem aurornak ment. Pedig valljuk be, sokkal érdekesebb ez a téma, mint az.
- Hm, ez a kettő mondjuk egész jól passzol.
Közben már el is indultunk. Na persze nem egy hosszú út ez, kényelmesen ballagva – mert bizony csak ballagunk, nem rohanunk sehova, most már ez a pár perc olyan mindegy is a dolgozatírás szempontjából –, szinte andalgunk az otthonom felé. Egész rendes ez a fickó, és meg kell vallanom, még biztonságban is éreztem magam mellette, ami külön jó pont, ha az ember éjjel császkál Bogolyfalván.
- Ez a név szuper! Kacér Kelpi. Szerintem kalózkodás nélkül is nagyon kapós lenne. Amúgy is, kevés hely van a Duna mellett a varázslóknak és boszorkáknak, ahova betérhetnek.
Meg aztán az ilyen helyeknek mindig gyorsan kialakul az állandó köre, és folyton be – betérnek az újabb arcok is, akik közül nem egy ott ragad. Na igen, a vendéglátás elég jó biznisz.
- Csak szóljon, szívesen besegítek, persze jó fizetségért.
Nevetek fel, mikor lelassulunk a házat övező kerítés mellett, majd megtorpanunk a kertkapunál.
- Köszönöm, hogy nem sétált csak el mellettem, és hogy hazakísért. Be kell mennem, ahogy elnézem, anya még ébren van. Ne kerüljön bajba.
Villantom rá még egyszer a mosolyom, mielőtt belépnék a kapun. Valóban, itt az ideje, hogy pihenjek kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megfogadtam ugyan, hogy a környékre se teszem be a lábam jó ideig, de mit tud tenni az ember, ha az anyja kéri, hogy segítsen. Nem mondhatok nemet neki, mert bár nem akarok beszélni az amúgy jól elrejtett érzéseimről, tudom, hogy milyen, egyből jönne a gyanakodás, a gyanúsítgatás, a nyomozás. Még akkor is, ha nem mondja ki, tudom, hogy menne egyből életem meghatározó alakjaihoz és faggatózna. Persze nem nagyon, épp csak annyira, hogy ők beszélni akarjanak. Pont az ilyen kisded játékai miatt szerettem volna inkább a tengerentúlra távozni. De hát az élet nem ilyen kegyes. Dönthettem, hogy kockáztatok-e egy anyai nyomozást, vagy sem. Sejthetitek, mi lett az eredménye... inkább jöttem önként, és vállaltam, hogy megteszem azt, amit kér.
Az igazság az, hogy amúgy is zárva lett volna a koli, máshova meg nem nagyon tudok menni. Így hazajöttem. Persze nem akarok az utcára nagyon kimenni, csak ha muszáj, és lám, éppen muszáj. A vállamon átvetett nagy, barna táskámmal, sötétkék farmerben, hozzáillő kabáttal és rózsaszín, finoman dekoltált felsőben haladok, hogy a kiadott lista minden elemét teljesítsem. Elég hosszú a lista, így muszáj volt egy olyan táskát magamhoz vennem, amiben a babakenőcsöktől elkezdve, a zöldségeken át, minden elfér. Épp megelőzök egy bicegő srácot, végre nem olyan szűk az utca, mint eddig, és nem is foglalkozom vele, csak végezni akarok, ám valami, egy érzés megtorpant, és követeli, hogy nézzem meg magamnak a másikat.
- Noel? Ahogy elnézlek idén nem hoz ajándékot a nyúl.
Végignézve rajta megállapítom, hogy ritka pocsék összképet fest. Biztos megint belekeveredett valamibe ez a kis hamis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Olyasmi. Nagy családi banzáj, vagy mifene.
Valami, amihez tudom, hogy semmi kedvem, még akkor is, ha tudom, hogy átmenetileg tényleg feldob majd, utána csak rosszabb szokott lenni. Nem szeretek hullámozni az érzelmeim terén, mert valahogy mindig kétségbeesek magától a gondolattól is.
- Anyám főz egy hadseregnek elég kaját. Ha nincs jobb dolgod, várunk szeretettel.
Hívhatunk bárkit, anya kedveli Noelt, innentől, ha tényleg eljönne, nem hiszem, hogy ki lenne nézve, úgyis imádja, ha minél nagyobb az egy négyzetméterre jutó fők aránya.
- Párszor megcsaltan, de egész jól viselem.
Nem, amúgy nem, puffancs kis béka vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Párszor, pár ember által. Gyakorlatilag több fiúval csaltak meg, mint amennyivel én valaha is együtt voltam. Ez egy meglehetősen kínos arány.
- Na és te? Háborús hős lettél?
Húzom mosolyra a számat. Nem is rohanok már annyira, hiszen kedvelem őt, mindig is kedveltem, és szívesen töltök időt vele.
- De komolyan Noel, mit csináltál?