36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 56 57 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2016. május 9. 22:00 | Link

öltözet

Először Ella nem válaszolt, de hát hogy is társaloghatna úgy, hogy közben állva eszik, mint az egyszarvúk? Manó követte saját szobájába, és szintén leült a padlóra, ő a beszáradt festékek mellé. Egy kékesszürke folyadékkal telt tálkából egy ecsettel locsolgatott vizet a száraz, színes gubacsokra. Azért akkor felnézett, mikor meghallotta a falatozás csámcsogó hangjait közvetlenül az után, hogy a lány bejelentette, pocsék a romlott tej.
Épp nyitotta volna a száját, hogy ha annyira durva, talán mégsem kéne, gyomorrontás, hasmenés, de úgy látszott, háztársát a legkevésbé sem érdeklik a következmények, annyira éhes.
Az undor után a megkönnyebbülés következett. Nyugtázhatta ugyanis, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy Ella hívatlanul beállított. Így nem kell keresnie senkit, aki valami bonyolultabb varázszárat bűvöl a lakására. Egy kicsit gonosznak érezte magát, amiért ilyeneken gondolkodik, de hát... ez a dolgok rendje. A másiknak kéne udvariatlannak éreznie magát amiatt, hogy betört a lakásába. Nem hitte, hogy Ella valaha is udvariatlannak érezné magát bármiért. De azért szórakoztató lány, és segítőkész, és okos - tette hozzá magában, nehogy csak rosszat gondoljon róla.
- Azt nem tudom - mármint, hogy mekkora volt a visongás -, amikor eljöttem, még azt hittük, a konyhások hibája.
Legalábbis Manó ezt hitte. És erre a mondatra megkordult a gyomra is. Be kell néznie az étterembe egy kis reggeliért, akármennyire is szeretné elodázni az evést. Ha elájul, és ez valamelyik barátja fülébe jut, megtömik, mint egy kacsát. Fenyegették már ilyesmivel.
- Én is elég éhes vagyok, de... és félre ne érts, hálás vagyok... a tej elfogyott. Ha befejezted, indulhatunk? - kérdezte, remélve, Ella nem dönt úgy, hogy inkább itt maradna. Az kínos volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 13. 21:22 | Link


I loved you once,
I loved you twice,
I loved you in my previous lives


A benne kavargó dac és harag úgy ragad a hangjába, mint bogáncs, s éppen úgy szúrhat is, amint eléri a lányt mellette. Nem feltétlen célja bántani, azt tudná okosabban is tenni, módszeresebben, mint így, hirtelen, kapkodva választott szavakkal. Inkább az indulat szüli ezeket, a meggondolatlanság és az alapvetően heves vérmérséklet, ami oroszlánként a sajátja egyébként is és olyan sokszor keverte már bajba. Az elhangzó szavakon elrágódik, maga elé bámulva. Keserű mosolyt rajzol ajkaira az, amit megért a nem anyanyelvén elhangzó szavak között, mögött. Hajába túr, hogy aztán belemarkoljon a szőke tincsekbe, és élesen fújva ki a levegőt előre hajtsa a fejét. Nem akar Sárára nézni, de még csak válaszolni sem arra, amit éppen mondott. Inkább a füzetet tolja odébb becsukva, átadva ezzel neki minden papíron őrzött emlékét róla, a naplóját, hogy egész pontosak legyünk, amibe közel azóta rajzolja a másik vonásait, hogy tizenhat évesen megismerte Angliában egy pillanatnyilag szerencsétlennek vélt találkozás eredményeként. Hogy odafent az a valaki, akiről néha görcsösen igyekszik elhinni, hogy szereti, ahogy azt az okosak is mondják, elintézte - és ehhez kénytelen az ő makacs akaratát is hozzáadni a kép teljessége érdekében, mert ebben beismeri saját felelősségét is -, hogy két évig kínozzák egymást, csak ráadás. Átkarolja térdét, sehol sincs szokott lazasága, nyitottsága, hanyag modora. A vizet bámulja maga mellett kitartóan, ahelyett, hogy a lányra nézne, és úgy véli, hogy ha elég sokáig engedi el a füle mellett a szavait, akkor csak békén hagyja. Úgyis ki fogja magyarázni magát, és valami magasztos, fölötte álló indokra hivatkozva ő marad a tiszta, ártatlan, akinek semmi vétke ebben az egészben, mert a jelenlegi állás végképp csak a szentlélek műve lehet.
- Megvagyok - szólal meg végül mégis, miután felhorkan azon, hogy szóba kerül az aggódás, de ha már olyan hosszan beszélt a másik, egy szó belefér. Ott van benne, hogy megkérdezze, hogy van a vörös, boldog-e most, hogy megjegyezze, ő megmondta, de ajkába harapva sikerül megállnia, hogy mégse tegye ezt legalább ezzel csúnyábbá, nehezebbé.
- Mikorra várod? - kérdezi végül, némi érdeklődést mutatva, bár továbbra se fordul felé, csak kíváncsi a válaszra. Erre nem kapott még választ, még ha tudja is, hogy valószínűleg még együtt voltak elméletben, csak már a laza valamiben, mert túl féltékeny, vagy hogy is mondta a másik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
zárás
Írta: 2016. május 14. 18:26
| Link

Manó

Még nagyban próbálta elképzelni, micsoda káoszt okozhatott a reggelinél az a mókás kedvű iskolatársa, aki káposztát csinált mindenből, miközben a bögrében felforrt a víz, és bugyogva kiszökött belőle. Ella kissé későn kapcsolván gyorsan kikapta ujját belőle, és beleszórta a instant port. Majd pálcájáért nyúlt, és először látszólag fel sem fogva Manó finom utalását a távozást illetően, nekilátott feltakarítani maga körül. Felszárította a kifutott vizet (legalábbis egy részét), és a tegnap éjjel elszórt cuccait is jobb belátásra igyekezett szétszórtságukat tekintve bírni (vagyis egy-két nem túl pontosan irányított mozdulattal maga felé rángatta őket, de ügyetlenségének köszönhetően egy-két ecset, és festékes tálka is megindult irányába).
Bocsánatkérő mosoly keretében fordult végül a másik navishoz:
- Ugye nem baj, ha út közben iszom ezt meg? - Bögréjét felemelve löttyintett ki még egy keveset a földre. - Hupsz, ezt is feltakarítom.. vagy mégse.
Kissé kikerekedett szemekkel szemlélte meg eddigi sikereit a szoba kitakarításában, majd felkecmergett, és mielőtt még Manó további finom utalásokat tehetett volna, például arra, hogy nem szeretné, ha Ella lenyúlná az egyik bögréjét, már el is indult az ajtó felé.
- És még egyszer köszi, hogy itt lehettem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. május 16. 14:10 | Link

Zéti
Egy szabad hétvégén, szombati napon


Totál tökéletes volt a mai nap egy kis alakformáló sétához, amelyet aztán természetesen egy alacsony kalóriatartalmú ebéddel terveztem zárni. Annnyira szupcsi volt, mert pont most volt szabad hétvége, ráadásul a napocska is kisütött, úgyhogy már hajnali kilenckor befejeztem a beauty-sleepemet, hogy aztán egy rövidke másfél órás készülődés után lemenjek a faluba. A közös találkát lekéstem, mert teljesen érthetetlen és butus módon nagyon-nagyon koránra szervezték. Úgy értem ember, ezek nem szoktak időt szánni az öltözködésre? Szégyen. De nincsen gond, nagykorú vagyok, úgyhogy csak tök simán így lejöttem magamtól. Meg hát tökre nem voltam egyedül, mert az én kis édibédicukimuki kutyuskám, Füles is elkísért. Már hipernagyon egy hullámhosszon voltunk az én kis édesemmel. Mindig tudtam, hogy a manók mikor adnak neki enni, amikor pedig így ráértem, még sétálni is elvittem. Senki nem mondhatja, hogy nem vagyunk tökéletesek egymás számára!
A sétával már végeztem, és egy padon ücsörögtem egy jegyzetfüzettel, amelybe természetesen azt rajzolgattam éppen bele, melyek a lehetséges outfitek a holnapi shopping-körútamhoz, amelyre a BFF-emmel fogunk menni. Már egy egész hete nem voltunk, és éreztem, hogy mindkettőnknek nagyon rosszat tett ez a hiány új rucikból és ékszerekből, úgyhogy szerveztünk egy közös kis kiruccot Bécsbe. Már csak az volt a nagy-nagy kérdés, hogy mit fogok viselni.
Ekkor azonban nagy csobbanás, majd nedvesség a hajamon. Úristen! Nedvesség a hajamon! Nedvesség a ruhámon? Nemnemnemenemenem.
- Jézi, jézi, jézi, jézi! - pattantam fel, és visítottam ahogy a csövön kifért, mert teljesen felháborodtam. Ugráltam is kicsit hozzá mérgemben, hátha attól eltűnik ez a rengeteg undormány, de nem. Ráadásul a távolban éppen egy jólöltözött fiú is engem figyelt, úristen, hát lehet valami ennél cikibb? Most biztosan teljesen idiótnak fog nézni, hogy csak így le tudtak engem fröcskölni! A pálcám egyelőre eszembe sem jutott, csak megsemmisülten álltam a szökőkút mellett, és még egy könnycsepp is kicsordult az egyik szememből. Remek, most tönkre fog menni a sminkem is! Add Istenkém, hogy a vízálló spirált használtam ma reggel! Hát mi lehet ennél rémségesebb? Valaki lőjjön le.

Utoljára módosította:Vittman Noémi, 2016. május 16. 23:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2016. május 17. 09:35 | Link

Jézi -bébi

A kis szemétládák elintézték a népet, röhögnöm kell. Amikor már halljuk, hogy ilyen idióták közelednek, jobb félreállni, vagy kimutatni, hogy baj lesz, ha beléd kötnek. Ma voltam olyan gáláns, hogy az előbbit választottam, így túlélték kék-zöld foltok és átkok nélkül a kis huligánok. Azonban nem mindenki járt jól, a jól öltözött szőke kapott mindent. Mi több, mint egy kis óvodás sipítozni kezd, én meg röhögni. Hát ezt nem hiszem el, mit kiabál? „Jézi”? Az mi a Merlin terméke? Az már majdnem Zéti, de szerencsémre nem ismerem a csajt, így az biztos nem lehet. Persze ismerheti a nevemet, mégiscsak egy Farkasról van szó. Az is tény, hogy amíg nem volt összerondítva, nagyon kellemes megjelenésű, ápolt csajsziról van szó. De azzal, hogy így megalázta magát, sokat esett a megítélése elsőre. Azért odasétálok a kezemben az újsággal - aminek a címlapján virítok -, megnézni, hogy ki is ez, és van-e esetleg komolyabb sérülése. Mint mondtam, jó napom van.
- Helló, minden oké? A kis huligánok jól megfürdettek – a mosolyt nem lehet levakarni rólam, bár most nem gúnyolódom, mint, ahogy azt bárki megérdemelné. Így közelebbről már látom, hogy nem a nincstelenek és a magukat gazdagnak gondolók közé tartozik, a ruhája egy kisebb vagyon, képzelem, hogy a haj sem halolajtól fényes, hanem valami irtó drága cucctól. Ez a csak ad magára, és még pénze is van hozzá, micsoda meglepetés. Mármint nem a pénz, hanem, hogy igényesen használja fel, nem egy összedobált ruházata van, hanem kigondolt, jól megfontolt outfit. Minden harmonizál, kiemeli a szemeit, amik tényleg szépek és vonzók, és oda is fókuszálsz rá, ha épp nem a dekoltázsát bámulod, mint én. Hiába a rejtett, és tiltott dolgok a legvonzóbbak és legkeresendőbbek. Szóval megbámulom, nem nagyon szoktam visszafogni magam, és megállapítom, hogy egyben van a lány, csak elcsúfítják a sár és vízfoltok.
- Látom, van ízlésed Jézi – dicsérem meg, ez a legtöbb, amit egyelőre kaphat. Ha még mutat valamit a személyiségéből, ami tetszik, akár le is nyűgözhet majd. Lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. május 19. 20:51 | Link

Zéti
Egy szabad hétvégén, szombati napon


Atyavilág, atyavilág, atyavilág. Ha most nem halok meg, akkor bizti-bizti soha. A sok sár éreztem ahogyan bemegy a hiperdrága műkörmeim alá, én pedig annnnnnyira szuperdühös voltam, hogy legszívesebben megütöttem volna valakit. Ajjci, hogyan is tanultam a szuperkirály jóga órámon? Szúúszáá, levegő be, levegő ki. De persze csak minél kevesebb feltűnéssel, mégsem nézhetek ki úgy, mint egy hiperve.. ventillátor? Vagy mi? Na mindegy, hülyén, az a lényeg. Jézi, hogyan járhatnak szabadlábon ennyire botrány emberek? Szinte már én szégyelltem volna magam, ha akár csak egy pillanatig is el tudtam volna magam képzelni egy mondaton belül is ezekkel a hülyékkel. Tökre gázos az egész szitu.
Ráadásul itt van még ez a helyes fiú is. Hetek óta az első olyan ember, akiről el tudom képzelni, hogy értelmes környezetből jön, ahol legalább azt meg tudják mondani az emberek, milyen napszakban mit érdemes és illendő hordani. Jajj végre, már azt hittem nem maradt egy társam sem ezen a világon. El is gondolkodtam volna rajta, mennyire spirituális, hogy végre így tökre összefutottunk... Csak hát mégsem volt velem túl kegyes a sors (ez bizti a karma), hogy pont ilyen állapotban látott meg. Kisebb (oh Jehovám dehogy, nagyobb!) hisztiroham kerülgetett, és éreztem, ahogyan a  cukrom (de hogy miért pont cukor....? végül is, minden rossznak az az oka) zuhanni kezdett, és csak pillanatok választottak el attól, hogy bepózoljak egy kecses ájuláshoz.
Aztán ezt valahogy tökügyin elkerültem, valószínűleg azért, mert a srác tök édin viselkedett.
- Szióka! Jajj ne is mondd, menten elájulok! Hát nincs ezeknek szemük?! A házuk nem kerül annyiba, mint ez az outfit. Botrány! - fakadtam ki, miközben szánakozó pillantást vetettem a hűlt helyük irányába. Meg-ha-lok. Kezdett rámszáradni ez a rémség.
Kicsit ráncoltam a szemöldököm, mikor Jézinek hívott, nem igazán tudtam hova tenni. Az elismerő pillantásainak viszont a lelkem mélyén örültem, bár ennek természetesen semmilyen jelét nem mutattam, ahogyan azt minden magazin előírja. Hát nem vagyok én egy akármilyen rút kiskacsa, hogy minden ismeretlennek az elismerésétől hasraessek! Tény ami tény, ő úgy nézett ki, mint aki legalább látásból ismeri a divatot. Már pont rá akartam szólni, hogy ne bámulja a dekoltázsomat, de így tökre hamar abbahagyta, pont elég hamar, hogy még inkább hízelgő legyen, mint illetlen. Ajh, nocsak, ez egy jófej fiú!
- Oh köszimöszi, a te outfited is tökre el van találva! És te legalább nem vagy tiszta trutyi. Úristen, ha még egy percet el kell így töltenem, valaki meghal. -
Jajj hát perszi! A pálcám! Ritkán még ennek is hasznát veszem. Kicsit ügyetlenkedtem, de másodikra sikerült egy bűbájocskával az egész rucimat letisztítani. Meghatottan sóhajtottam, ahogyan a tiszta rucimon végignéztem. Annyira totál tökély. Pont, mint én.
- Amúgy Vittman Noémi vagyok - nyújtottam felé a kezem kecsesen, kicsit megnyomva a vezetéknevem. Csak hogy tisztában legyen azzal, amivel kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2016. május 20. 10:24 | Link

Jézi -bébi

Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy hogyan viszonyuljak a lánykához. Általában átnézek mindenkin, ha nincs benne valami érdekes. Ez a lány hát szép, de ez még nem különlegesség a Bagolykőn, mert tényleg sok szép lány van, de a ruhája, és a megjelenése teljesen korrekt, sőt árulkodik arról, hogy nem veri fogához a galleont.
- Igen, ez nekem is feltűnt. De ha tudnák, csak még elégedettebbek lennének, szóval szerintem inkább ne hangoztasd. Sőt, mi van, ha letépik rólad és eladják? Vigyázni kell, hogy miben jársz – kacsintok a lánykára, miközben ő is megdicsér engem, cserébe megnézem magamnak. Így működik ez a világom, öcsém. Azért a beszéde kissé fura, olyan néha, mintha kicsit felszínes lenne, bár megértem, hogy félti a ruháját és bosszús. Csak ezek a szavak… ha káromkodna, talán fel sem tűnt volna.
- Köszi – nyugtázom és az újságot mintegy véletlen úgy fordítom, hogy meglásson a címlapon. A francia divatújságot biztosan ismeri, nem a legolcsóbb Cosmo és társai, kevesekhez jut el. Egy teszt belefér, bár azt is megfogadtam, hogy legközelebb nem megyek el a fotózásukra. A fele ruhájukat visszadobáltam, hogy rám olyat nem adnak, mert oké, hogy extravagáns, de rám azt nem adja senki, vagy ne legyen a nevem Farkas Zétény. Végül is belementek és valami másik pasira erőltették rá. Valahogy elment a kedvem már ettől, régebben élveztem, hogy a nevemet felhasználva adták el a cuccaikat többek, de már uncsi, komolyan. Közben a leányzó eltünteti a foltokat, és nem csak simán, hanem valami különleges folteltávolító igével. Nocsak, úgy látszik, nagyon rá van függve erre.
- Farkas Zétény – fogadom el a kezét, és most jó kedvemben vagyok, kap egy leheletnyi kézcsókot. Hiába, aki úriember, az én vagyok. Lehet, hogy még meg is köszöni, hogy nem simán kezet fogtam vele. Nagyon kiemelte a vezetéknevét, és meg is ütötte a fülemet természetesen. Gondolom ezért csinálta. Én nem emeltem ki a nevem, mert aki nem ismeri, az így járt.
- Vittman? – még egyszer megnézem a ruháját, meg őt is egészen közelről, főleg a szemeit, odahajolva hozzá. – A talárszabász üzlet tulajdonosainak a lánya? – most én nyomom meg az „A” betűt, hogy tudja, elismerem őket. Volt is pár talárom, de gőzöm sincs melyik az. Viszont mivel megvettem biztosan jó minőségű ruháik vannak. Néhány partyn akár találkozhattunk is, de általában gyorsan megunom őket és csak a köelező dolgokon veszek részt. Talán láttam már, nem esküdnék meg rá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tetszik a csaj külsőleg. Mert de, sőt.
- Aztán mi járatban a faluban? Gondolom nem fürödni jöttél – évődök egy picit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. május 29. 00:25 | Link



Az ignorálás nem annyira zavarja, mert tudja, hogy a másik igenis figyel és eljutnak hozzá a szavai, még ha makacsul ragaszkodik is a hallgatáshoz, ahhoz, hogy rá sem néz. Sőt, még a füzetét is nekiadja, hogy vigye el az emlékeit. Ő pedig szomorúság helyett kellemes nosztalgiával gondol erre, az összes együtt eltöltött, szép pillanatra. A nem szép pillanatokat meg majd idővel biztosan elfelejti.
- Ne nézz hülyének, jó? Te is tudod, hogy nem erre gondoltam - sóhajtja a megvagyok válaszra. De legalább a másik máz hozzászól, ez is valami javulás. Tudja, hogy időt kell adnia, és türelmesen is fog várni, csak gondolta lefekteti már most a szabályokat az ő részéről. Egyenesen és érthetően, ahogy végig csinálniuk kellett volna. Ha az nem is működik, most legalább korrigál kicsit és megpróbál majd a barátja maradni.
Ahogy hallja a kérdést, reflexből emeli meg a kezét, nyúl a másik felé, de éppen csak hozzáér a vállához, már el is veszi a kezét. Nem maga miatt, Cameron miatt, nem akar olyan erőszakos lenni. De igenis nem csak az lesz, amit a másik akar, nem fog engedni neki. Megpróbálja érvényesíteni az akaratát és küzdeni még egy kicsit - majd később. Most még nem megy neki, most még fáradt, most még gyenge. Most még neki is fáj minden lélegzetvétel a közelében, ahogy minden egyes szívdobbanás is. De neki megéri, mert ha valamit megtanult, az az, hogy Cameront szeretni fáj, és néha igenis össze kell szorítanod a fogad mellette és eltűrni.
A kérdésre ösztönösen is a hasára csusszan egyik keze, de gyorsan elveszi onnan, amikor tudatosul benne a mozdulat.
- Nem kérem, hogy asszisztálj hozzá - tér ki a válaszadás elől csendesen, majd feláll, finoman végigsimít a szoknyáján, hogy egyetlen gyűrődés se maradjon rajta. Nem erőltet mosolyt az ajkaira, inkább felveszi vállára a táskáját, Cameron elé áll. Előre hajol, közel hozzá, éppen csak finoman hozzáérinti ajkait a hajához, köszönésképpen. Nem kínozza tovább, egyelőre. Hagyja, hadd eméssze a dolgokat, tapasztalatai szerint néha kicsit lassan működnek ilyen téren az agytekervényei.
Aztán már hátat is fordít, és elindul, határozott léptekkel. Camerontól távolodva azonban egyre lassabban megy, apróbbakat, bizonytalanabbakat lép. Nem tudja, most hová menjen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 19. 21:29 | Link

Naizer Ruben Barnabás


Úgy látszik most tényleg rossz fát tettem a tűzre, ha már a diáktársam is bepanaszolt másnak. Nem tehetek róla, hogy szeretek olvasni és nem is értem, hogy ez miért kéne, hogy gúny tárgyává váljon, sőt, azt sem értem, hogy másoknak egyáltalán miért kell az én életemmel foglalkozniuk. Az egész úgy kezdődött, hogy szokásomhoz híven egy izgalmas művet olvastam az udvaron, hiszen olyan szépen sütött a nap, így vétek lett volna a szobámban maradnom. Volt kinn egy nyugodt órám, amikor végre nem zavart senki és nem kellett mások értelmetlen csacsogását hallgatnom, de ez az idilli helyzet sajnos nem tartott sokáig. Három előkészítős társam jelent meg hirtelen a közelemben és elkezdték harsogni körülöttem, hogy "már megint itt van az a rusnya könyvmoly". Az egyikük ki akarta rántani a kezemből a művet, amit nem volt szándékomban elereszteni, úgyhogy az lett a vége, hogy egy kis huzavona után néhány lapot sikeresen kitépett a könyvből, majd egy gonosz mosollyal az arcán elégedetten arrébb vonult az idióta társaságával együtt. Nem tudtam megérteni, hogy neki ez mire volt jó, de a könyvet az nagyon sajnáltam, mert eléggé megtépázták. Összekapartam a kihullott lapjait, amelyek a földön hevertek szanaszét, majd zsebre vágtam őket, hogy majd később megragasztom mind és visszahelyezem őket a könyvbe. Az egyik lap mellett ott mászott egy közepes méretű pókocska, úgyhogy rögtön támadt egy remek ötletem a visszavágásra. Felkaptam a kis élőlényt a földről és odasétáltam a lányhoz, aki szét akarta szedni a könyvemet, majd egy gyors mozdulattal belehelyeztem a pókot a kapucnijába. A lány nem tudta, hogy mit tettem oda, néhányszor beletúrt kezével az anyagba, de nem talált semmit elsőre, majd másodjára a pók úgy gondolta, hogy ideje felfedező útra indulnia, és a lány karja erre tökéletesen megfelelt. Az illető hangosan felsikoltott, amikor észrevette, hogy mi mászik a kezén és addig rázta a karját, amíg a félelmetes élőlény a földön landolt, majd gyorsan szedve a lábait továbbállt. Ekkor hirtelen megjelent egy nagyobbnak tűnő diáklány, akiről kiderült, hogy a pókiszonyos némber nővére és a nyomomba eredt a hisztis húgicájával együtt. Nekem se kellett több, rögtön kapcsoltam és elkezdtem szaladni, mert nem akartam megvárni, hogy mi lesz a történet vége, mert számomra kizárólag csakis rosszul sülhetett volna az egész. Ahogy rohantam egyre távolodott tőlem a két egyén, bár nem adták fel a dolgot, kitartóan kergettek tovább. Szerencsére szereztem egy kis előnyt velük szemben, ám hirtelen egy alakra lettem figyelmes, aki csak úgy elém került és már nem volt időm lefékezni, úgyhogy szerencsétlenül nekiszaladtam, majd a földön landoltam én is, mint az a bizonyos pók.
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. július 11. 19:01 | Link

Rothman Anton

Este van… sőt már éjjel. Nem is tudom, mit keresek kint. Hazajöttem, hosszú idők óta először, mert rosszul éreztem magam, hogy nem vagyok otthon, amikor baj van. Sean folyamatosan sír, anya virraszt mellette. Most egy kicsit tudott pihenni, mert ott voltam, és segítettem neki, de az anyai ösztönei folyton felébresztették, így inkább átvette a szolgálatot. Először felmentem tanulni egy nagy bögre habos kakaó társaságában, de mivel Sean nem csillapodott, így lezuhanyoztam, felöltöztem, és inkább eljöttem. Amikor kiléptem az utcára, hajnali kettő volt.
Aludnom kellene, holnap röpdolgozathullám várható, már ha igazak a pletykák, amiket a festmények terjesztenek, mégsem tudok. Muszáj egy kicsit sétálnom, kiszellőztetnem a fejem. Fogalmam sincs, hogy mi szegény öcsikém baja, de az is zavar, hogy sem apa, sem anya nem tud jó megoldást. Az orvosok is tanácstalanok, nekem pedig nagyon rossz érzésem van az egésszel kapcsolatban. Ez a másik ok, amiért nem tudok aludni.
Végigjártam már a főutcát, nézem a sötét kirakatokat. Már sehol sem takarítottak az emberek, mindenki nyugovóra tért, csak valahogy nekem nem megy. A téren háromszor is jártam már, most vagyok itt negyedszer. Egyszerűen nem tudok hazamenni, nem akarok otthon lenni, nem akarom hallgatni a szenvedést.
A szökőkúthoz legközelebb álló padhoz sétálok, és leülve rá felhúzom a lábaimat. Hihetetlen, hogy milyen kihalt a környék, mintha nem is lenne itt senki élő. A táskámból előveszem az apától kapott, megbűvölt lejátszómat és a hihetetlenül menta zöld fülesemet. Beállítok rajta egy nekem igencsak tetsző albumot, és azzal hogy a fülembe dugom a fülesem, meg is szűnik a külvilág.
Egy hosszú sóhaj kíséretében hátradőlök, és lehunyom a szemem. Muszáj egy kicsit pihennem, vissza kell nyernem az erőmet, hogy legalább a vizsgákra készülni tudjak.
Utoljára módosította:Warren Mina, 2016. július 11. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. július 12. 16:52 | Link

Warren Mina

Mióta megérkezett az új polgármester, a hivatalban nagy a felfordulás. Páran mennek, páran jönnek. A távozókat pedig - jó szokás szerint - ilyenkor lehet végre kibeszélni és szépen kitálalni róluk. Először csak pletyka, aztán erős gyanú, végül minisztériumi ügy. Ekkor persze a parancsnokságon szólnak a legjobb emberüknek, hogy járjon már a végére a dolgoknak. Ez a bizonyos legjobb ember pedig nyilvánvalóan szerény személyem. Remélem, senki nem hiszi, még véletlenül sem, hogy már megint azért varrtak a nyakamba egy ilyen dögunalmas munkát, mert én mozgok a legotthonosabban Bogolyfalván a bepalizható aurorok közül, vagy mert mindig kapóra jön egy ürügy, amivel távol tarthatnak az irodától, ahol az idegeiket csócsálom!
A mai nyomozásom a pubban végződött, ahol is három órán át kérdeztem ki az ominózus pletyka forrását. Könnyedén rövidre zárhattam volna a túlbuzgó kis titkár szóáradatát, ám most a másik kedvencemre szavaztam: rákontráztam a dolgokra. Úgy tettem, mintha a világon semmi nem érdekelne jobban, mint a hivatali dolgozó sérelmei az összetintázott papírok és az őt ért leszólások. Arról nem is beszélve, hogy ha az embert feloldja egy pohárka lángnyelv whiskey meg egy kiváló hallgatóság, akkor olyan részleteket is megoszt, amikről még ő sem tudta, hogy fontosak lehetnek.
Akármilyen élvezetes kihallgatás volt, azért örülök, hogy hajnali kettőkor zár a hely és kidobnak minket. Sűrűn megköszönöm a tanú segítségét, kap sok vállveregetést, hadd érezze magát fontosnak, aztán ki-ki megy a maga útján. Az enyém a térre vezet. Felgyűröm egy kicsit fekete, hosszú ujjú pólómat és a karórámra nézek, majd kezem a zsebembe nyomom. Olyan lazán veszem fura, O-lábú lépteimet, hogy félő, mindjárt szétesem. Éppen a szökőkúthoz érnék, amikor egy lánykára leszek figyelmes. Megállok és csak figyelem pár méter távolságból. Észre se vesz. Zene a fülén, szeme csukva. Közelebb ballagok. Ismerős nekem valahonnan. Ezen filózok, gátlástalanul bámulva őt, majd még közelebb húzódom és óvatosan leereszkedem a padra. Reményeim szerint nem érzi meg, hogy mellé ült valaki. Fogamat összeszorítva pillantok rá oldalra, sikeres volt-e a művelet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. július 13. 16:18 | Link

Mr. Rothman

Az ütősebb részektől elkezdünk áttérni a lágyabb vonalra. A Today alatt érzem, hogy már teljesen ellazultam. Elaludni nem tudnék, de már nem is vagyok itt teljesen. Az agyam kikapcsolt, pihenek. Eddig mozogtak még az ajkaim, némán motyogtam a dalszöveget, mostanra azonban már ez sem kell. Kellemes zsibbadást érzek a fejemben, és lassan a testemben is.  
Abból, ami körülöttem történik, nem érzékelek semmit, nem érzem, hogy a férfi leül mellém, azt sem, hogy néz, pedig ez utóbbi igencsak zavarni szokott. Utálom, ha néznek, ha valaki szándékosan és hosszan figyel, most azonban egy fikarcnyit sem érzek abból, hogy van itt rajtam kívül még valaki.
Az érzékeim becsapnak. És mivel nem jeleznek, így úgy gondolom, hogy olyan a hely, mint mindig. Az Árnyas sétányon mostanra rengeteg rossz arc van, de ide nem szoktak kijönni, én pedig, ha azt nézzük, fényben is vagyok, még ha a padtól nem messze álló lámpa sárgás – narancsos fénye igencsak gyérnek mondható is.
Az idő kellemesen borzongat, jóleső frissességgel és mégis kis kábulattal kecsegtet. Szeretem az ilyen időt, szeretem a csendet, ami körülöttem van. Az ujjaim sem dobolnak már a lábamon, kifutott belőlem minden idegesség, minden energia. Csak egy egyszerű lány vagyok most, gondolatok és gondok nélkül, ez pedig nagyon kellemes állapot. Kár, hogy nem tarthat örökké, de most még nem akarok erre gondolni. Veszek egy mély levegőt, és lassan fújom csak ki, mintha azzal minden maradék gondom is elszállna. Van egy új illat a levegőben – valószínűleg a férfi parfümje vagy az ital szaga, esetleg mind a kettő -, de nem tudom beazonosítani. Csak idesodort valamit a szél. Nem zavar, valahogy olyan aprócska változás csak, amire nem is érdemes időt áldoznom.
Most még minden olyan jó…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. július 14. 00:06 | Link

Warren Mina

Küldetés teljesítve. A leányzó meg sem rezdül, ahogy leülök mellé. Észre sem veszi. Nem lennék az apja helyében. Végülis akárki lehetnék és akármilyen szándékkal is érkezhettem volna. Kikaphatnám a kezéből a zenélő kütyüjét és elrohanhatnék vele, aztán jó pénzért eladnám a helyi ketyerekereskedésnek; vagy beledobhatnám egy zsákba és hazavinném rabszolgának házimanó gyanánt; vagy lehetnék egy fess fiatalember, aki csak úgy helyet foglalt mellette. Remélem, mindenki kitalálta, hogy ez utóbbi az, ami ténylegesen történt. Minden stimmel.
Mivel nem zavartam meg semmit -és ezt kivételesen nem is sajnálom olyan nagyon-, ezért hát egy jóleső sóhajjal dőlök hátra magam is. Egyik karomat az ölembe nyugtatom, a másikat a háttámlára vetem. Kezemet hátulról rásimítom a deszkára, nem érve a hölgyet. Lábaimat keresztbe dobom egymáson, és a levegőben lévő cipőmet mozgatom, körözök vele.
Belegondolva, persze az én kölyköm is simán lehet ennyire óvatlan. Bár kétlem, de azért lehet. Úgyhogy magamat is sajnálhatnom nyugodtan, nem csak ennek a lánynak a szüleit. Minden gyerek szüleit nagyon sajnálom. Függetlenül a gyerek korától, óvatosságától és mindenétől.
Néha padtársamra sandítok, akinek fogalma sincs róla, hogy a padtársam. Komolyan ismerős nekem. Meg szép is. Egy szép, ismerős lány. Ennyi alapján igazából akárki lehet. Minden esetre most azon kezdek meditálni, hogy eloldalazzak-e. Hagyjam-e szegény teremtést áldott magányában. De olyan jól ülök itt. Körbenézek a kihalt, nyugis téren. Azt hiszem, átragadt rám ez a relaxálás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. július 14. 14:31 | Link

Rothman úr

Hosszú percekig ülök így, áldott tudatlanságban, reménykedve abban, hogy mikor felébredek, minden rendben lesz. Tudom, hogy nem alszom, a felébredni tehát nem is jó szó, de sajnos most nem jut jobb az eszembe. Már megbékéltem azzal, hogy testvérem van. Már örülök neki, szeretem őt, szeretem azt, ahogy a szüleim közötti viszonylagos béke uralkodik miatta. És igen, ez a viszonylagos olyan, amit más tragédiának, én meg hatalmas pozitív eredménynek él meg.
Egy valami viszont zavarja a békém. Az az apró illat, ami befurakodott a virágok és föld keverékébe, az a mesterséges valami, ami nem illik ide. Egy ideig még hadakozok pilláim szétválása ellen, ám nem sokáig nem tudok, lassan elválnak egymástól, és az eddigi kellemes sötétséget felváltja a narancsos fénnyel gyéren megvilágított táj. Teljesen nyugodt, mégis valamiért nagyon nyugtalan leszek.
Érzem, hogy a szívem mellkasomból a torkomba mászott, ok nélkül, mert magamat hergelem csak. Kifúj, belélegez, de csak orron át, az ajkaim összepréselődtek. Mintha a testem mondana valamit, de az agyam nem tudná értelmezni. Nem értem, hogy mi a baj. Ösztönösen oldalra fordítom szemeimet, és akkor látom meg a mellettem ülőt.
A jelenlététől, és attól, hogy mint egy éji kísértet, csak úgy ott termett, minden nesz nélkül, annyira meglepődök, hogy rendesen egy hang se jön ki a torkomon. Mintha valami bűbájt bocsátottak volna rám. A szemeim viszont elárulják meglepettségemet, hiszen hatalmasra tágulnak – a normális szemméretnek amúgy is legalább a másfélszeresét birtoklom –, hiszen sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy valaki itt ül mellettem. Hittem leselkedőt, aki csak néz, sőt, aki mást is akar, hittem sok mindent, de azt nem, hogy egy férfi itt ül mellettem.
- Bo… bocsánat, de…
Miért is kérek bocsánatot? Mit is akarok mondani? A fülemből már kihúztam a fülest, nem is emlékszem, hogy mikor, de megtettem. Most pedig itt ülök mellette zavartan. Fel kellene pattannom, de olyan nagyon meglepődtem, hogy a testem nem mozdul, egy picit sem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. július 14. 19:06 | Link

Warren Mina

Nem nézek rá oldalra, de a perifériás látásommal érzékelem, hogy kinyitotta a szemét és egy jó hosszú pillanatig még nem vesz észre, ám csakhamar meghűl a vér az ereiben. Még én is megfázom tőle. Jó, persze, nem arról a jeges rémületről van szó, csak a mélyről jövő döbbenetről. Hiába észlelem mindezt, ücsörgök tovább lazán, és mindössze akkor tekintek rá, amikor félszegen megszólal.
- Hm? - hümmögök kérdőn, miközben mosolyogva megemelem szemöldökömet. Mintha teljesen egyezményesen üldögéltünk volna idáig némán egymás mellett, amit ő most a szavaival megzavart. De nem gond, hiszen jóban vagyunk és mielőtt ledobtuk magunkat ide, kedélyesen eltársalogtunk egy kiadós séta közben. Legalábbis az ábrázatom ezt sugallja. Egy kívülálló ezt hihetné. Már ha csak engem nézne. Ha a lányt, akkor hívná az aurorokat. Csakhogy itt van már egy, az meg még több is a kelleténél.
- Áh. Semmi baj. - legyintek aztán kedvesen és folytatom az éjjeli tér szemlélését. El van felejtve, fátylat rá! Komolyan, semmi gond. Viszont azt se én, se ő nem tudja, miért kért bocsánatot. Inkább ez amolyan szófordulat lehetett. Azonban vétek lett volna nem reagálnom rá.
- Különben ki vagy te? - fordulok felé hirtelen, homlokráncolva és fejemet kissé hátrahúzom, így méregetve őt, szokásosan elnagyolt mozdulataim közepette. Direkt nem azt kérdeztem, hogy "mi a neved?", mert annak eléggé csajozós szöveg szaga van. Márpedig én most nem ismerkedni akarok, hanem kideríteni, hogy ki ő és miért találom ismerősnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. július 14. 21:27 | Link

Mr. Rothman

A válasz, mely szerint semmi baj, ha lehet, még jobban megdöbbent. Valószínűleg a bocsánatkérésemet reagálja le. Értelmetlen és indokolatlan a bocsánatkérés, és ehhez hasonló a felelet.
Kérdez, hogy ki vagyok én. Nem a nevem, nem azt, hogy apám nem fog - e szíjat hasítani a hátomból, mert itt császkálok éjjel, ahelyett, hogy otthon lennék, ráadásul csak az a tábla hiányzik a nyakamból, hogy "figyelmetlen, gyakorló gyilkosoknak ajánlott áldozat."
Azt kérdezi, ki vagyok, és nekem erre felrémlik az a rengeteg, titokban kihallgatott beszélgetés anyám és a páciensei között. A babázást nagyon gyorsan meg lehet unni.
- Ez az önismeret kérdése.
Legalábbis az egyik, de még időben befogom. A hangom csendes, nyugodt, tiszán érthető. Milyen butaság ezt most felhozni, Mina! Mélyen magamban korholom magama, kívül nyugodtnak látszom, belül ideges vagyok. A torkomban dobog a szívem, és olyan, mintha egy kéz mégis megpróbálná visszarántani attól, hogy kiugorjon a számon át. Ki vagyok? Fogalmam sincs, ám most ez nem is lényeg.
- Levitás, falulakó, pincérlány?
Nem tudom, hogy a nevemet meg akarom - e neki mondani. Bunkóság, ha nem teszem, de ugyanakkor a név tudása egyben hatalom is. Nem biztos, hogy akarok esélyt adni leendő gyilkosomnak - kedélyes viselkedése alapján minimum pszichopata -, hogy a nevemen szólítson. Ugyanakkor...
- Warren - Mácsai Mina Izabella.
Mondom el szépen a teljes nevem. Általában csak a Warrent használom, hiszen élvezem és tisztelem, hogy apám nevét viselhetem, most azonban úgy érzem, célszerű, ha minda két szülőmet megemlítem. Nem tudom, miért, de elég nagy védelmet nyújt. Én pedig még fel is bátorodom, hiszen a nevem mellé a kezem is nyújtom. Ezüst tálcán, úgy az igazi.
- És ön? Kicsoda?
Érdeklődöm, hiszen ha ő tudja az enyémet, akkor én is tudni akarom, hogy ő kicsoda, még ha ez is lesz az utolsó információ az életemben.
Utoljára módosította:Warren Mina, 2016. július 14. 21:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. július 14. 21:56 | Link

Warren Mina

Érdekes a kettősség, ami megelevenedik előttem. Az előtérbe helyezett nyugalom és közben a félelemmel vegyes izgalom, ami a belsőjét csócsálja. Ugyan laikus számára csak az előbbi felfedezhető, egy hozzám hasonló, erre szakosodott vén rókának semmiből nem áll pontosan tudni, mivel van dolga. Egy-egy izom megrándulása, néhány mikro kifejezés, a testtartása. Nyitott könyv, szórakoztató olvasmány.
Mikor felveti ezt az önismeret ügyet, sűrűn pislogva jobban felé fordulok, és az eddig mögötte tartott kezemre most rátámasztom arcomat, a támlára könyökölve. Mesélj csak, hallgatlak! Ám a mi kis pszichológusunk inkább felsorolásba kezd. Összevont szemöldökkel hallgatom. Jó, jó, ezeket mind sejtettem. Nekem valami más infó kéne. Meg is kapom a nevét. A neve pedig a legjobb kiindulópont, amivel csak szolgálhatott.
Bemutatkozása nyomán számra egy elcsigázott, de annál szélesebb vigyor szökik, a felismerésem jeleként, amit ő természetesen még nem tudhat. Az egy dolog, hogy drága jó anyjához nem egyszer volt már szerencsém a Bagolykő falai közt, azonban...
- Apukád egyik legkedvesebb kollégája. - közlöm vele ezt a blődséget és kezet fogok vele. Már persze az eleje meg a vége nem blődség, a közepe viszont teljességgel. Bár az is tény és való, Dwayne talán kicsit kevésbé rühell, mint a parancsnokság nagy része.
- Rothman Anton. - viszonzom a bemutatkozást.
- De nem édesapád küldött. - tisztázom ezt gyorsan, hiszen eléggé így tűnhet a helyzet. Bár talán a mentegetőzésem pont hogy erre fogja terelni a gyanút. Majd meglátjuk. Egy kis sóhajjal körbenézek a parkban.
- Nem fázol, kedves? - pillantok rajta végig kicsit. Más kérdés, hogy én ugyanolyan lengén vagyok öltözve, mint ő, de a korabeli csitrik bizony dideregni szoktak a -nappali fokokhoz képest- hűs nyáréjszakékon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. július 14. 22:23 | Link

Mr. Rothman

- Hallottam már a nevét.
Mondjuk nem feltétlenül a legkedvesebb kontextusokban, de ezt nem kell tudnia. Mondjuk apu általában nem a legkedvesebb szavakkal illeti az embereket, de hát ha ezen múlna, akkor én se lennék itt, hiszen anyát is elég sok mindennek elmondta. Meg ha valamit nem jól csinál, akkor a mai napig el is mondja. A vicces pedig, hogy gyerekként nekem apu egy hős karakter volt, hiszen mindig szépen beszélt róla anyu, de mostanában anyu is szidja rendesen. Azt hiszem ilyen az, ha valakik annyira utálják egymást, hogy az már szeretés, vag fordítva. Sosem fogok rajtuk kiigazodni.
- Akkor azért nézett, mert ismerős voltam. Láttam, hogy figyel.
Majdnem, de nem tudhatom, hogy nem. Ha tükörbe nézek, látom mind a két szülőmet. Anya bőrtónusa, szemformája, haja és hajszíne tökéletesen elegyedik apa fejformájával, szemöldökformájával, fülével és szemszínével. Az ajkaim anya vastag ajkait és apa ajakformáját elegyítik. Annyira látszik, hogy mennyire mind a kettőből van belőlem, hogy az már tényleg ijesztő. Imádom ezt a keveredést, olyan különlegessé tesz.
- Nem is feltételeztem. Ő nem olyan.
Ó, de még mennyire nem. Apunak nem szokása, hogy kihagyjon egy lehetőséget, amikor "nevelhet", bár nem igazán nevel. Kivéve amikor szépen ellentmond tanaival az anyukámnak. Na akkor látom a nevelési szándékot. A tanácsai okán mentem el Amerikába is a csere félévre, bár ezt inkább nem meséltem el neki. Tudom, hogy megviselte az az időszak. Sosem mondta, de az ölelésében minden benne volt.
- Nem igazán, szeretem a hűvös időt. Ilyenkor jobban tudok koncentrálni is.
A meleg annyira punnyasztó, hogy minden kétszer olyan fárasztónak és nehéznek tűnik. Ilyenkor olyan jó, hogy van lehetőségem egy kicsit haladni, még ha reggel fáradtabb is leszek.
- Miért mászkál éjjel a faluban, őrködik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. július 14. 22:42 | Link

Warren Mina

Naná, hogy hallotta már a nevem. A hírem mindenhova elér. Hol irigykedve, hol káromolva, hol idegesen morogva, de ott terem. Nem hiszem, hogy Mácsai dokinéni említett volna engem. Inkább az apja valami parancsnokságanyázás közben. Az ilyen jellegű beszélgetésekben gyakran megfordulok.
- Igen. Nagyon hasonlítasz a szüleidre. Már ha meg nem sértelek. - emelem fel védekezően a kezemet. - De szerintem talán láttalak kisebb korodban. - gondolkozom el ezen, hiszen egyáltalán nem lehetetlen az sem. Ha nem is személyesen, de egy kósza fotón.
Nem fázik. Akkor ő a tisztelet, akinek a kivétel jár. Vagy fordítva? Nem mintha ez olyasmi lenne, amire akárki büszke lehetne, hiszen a hőérzetet vajmi nehezen szabályozzuk, így hát arról se tehetne, ha cidrizne. A lényeg, hogy jól van, nem kell villognom semmilyen melegítőbűbájjal.
- Éppen egy kihallgatáson voltam. - felelem, hüvelykujjammal a hátam mögé mutatva a távolba, jelezvén a helyet, ahonnan ide vezetett az utam.
- Elhúzódott. - bólogatok, hiszen ez nem egy szokványos időpont az ilyesmihez.
- És kegyed? - kérdezek vissza. Közben lejjebb csúszom kicsit a padon. Kezdek lefolyni róla, mint általában minden ülőalkalmatosságról. De végül mindegyiken rajta maradok. Egyik karom ismét a háttámlára dobva, a másik átvetve a pad karfáján. Ujjaim csaknem a földet súrolják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. július 16. 18:42 | Link

Mr. Rothman

- Nem sért meg. Szeretem, hogy hasonlítok rájuk.
Sőt imádom, de azért most nem hozom elő gyermeki rajongásomat. Nagyon szeretem a szüleimet, és nagyon szeretem, hogy kívül és belül is hasonlítok rájuk. Arra, hogy láthatott kisebb koromban, nem felelek azonnal. El kell ezen gondolkoznom, mert annyira kiskoromban ugye nem, viszont amióta apát ismerem, előfordult jópárszor, hogy megfordultam a hivatalban. Én nem emlékszem rá, de hát gyerek voltam még, akit éppen hatalmas impulzusok érnek már csak azért is, mert végre az apjával tölthet nem kevés időt.
- Lehet.
Felelem végül, mert nem tudom azt mondani, hogy látott, de azt sem, hogy nem látott. Próbálom felidézni, de tényleg nem megy. Nagyon sok emberrel találkoztam, és néha még azt is elfelejtem, akivel régen bár, de beszéltem. Ilyenkor pedig jön a kínos hallgatás, és a maximális odafigyelés, mert hátha a nekem mesélt történetből rájövök, hogy ki is ő.
- Az nem kellemes, bár szerintem apám élvezi a kihallgatásokat.
Néha olyan furcsa élvezettel mesél róluk, hogy szabályosan megijedek. Firtatni viszont nem akarom, mert sem veszekedni, sem prédává válni nem akarok. Ilyenkor csak ülök némán, és reménykedek benne, hogy Sean vagy anya előbb mozdulnak vagy tesznek valamit, és elfeledkezik rólam.
- Az öcsém beteg, folyton lázas és sír. Nagyon fáj, hogy nem tudok érte mit tenni. Viszont tanulni és aludni sem tudtam, így eljöttem sétálni egy kicsit, hogy kikapcsoljak. Holnap dolgozatot írunk mágusjogból, de nem nagyon tudok most otthon pihenni.
Vagy készülni rá. Szerintem akkora troll lesz, mint a ház. Vagy hitvány. Egyik se jobb, mint a másik, sőt, és a hitványt valamiért sokkal jobban utálom, pedig százalékaiban jelzi, hogy van valami fogalmam a dologról, csak mégsem elég. Nincs sok esélyem arra, hogy ezt megúszom, de ha már bukom a dogát, legalább legyek valamennyire kipihent.
- Apám meg dolgozik, így nincs otthon.
Persze lehetnék egyedül a lakásában, sőt, maradhattam volna a kastélyban is, de olyan rosszul éreztem már magam attól, hogy nem segítek itthon, hogy nem maradhattam tovább fent. Ami pedig ennél is rosszabb, hogy még így sem tudok segíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. július 16. 22:13 | Link

Warren Mina

Ez is ritka. Mármint minden bizonnyal többen imádják ennyire a szüleiket, mint amennyien bevallják, azonban valahogy ösztönös, hogy hárítsunk, ha azonosítanak velük minket. Hiszen az ősök gázak meg amúgy is, mi mind egyéniségek vagyunk, ne hasonlítgassanak már minket xyhoz. Noha én se vagyok így ezzel. Naná, hogy olyan vagyok, mint a szüleim, hiszen ők dobtak össze engem. Az ég meg kék, én pedig szívtipró vagyok. Alapvetőség mind.
Nem csodálnám, ha nem emlékezne az első találkozásunkra. Én sem emlékszem, pedig én már jóval nagyobb voltam, mint ő. Csak dereng, hogy mintha Warrent láttam volna már a kislányával, ez a hölgyemény pedig tényleg ismerős volt nekem azon felül is, hogy ismerem a szüleit. Tényleg nem volt már olyan apró, de akkor se ma történt az eset.
- Sok a közös apukádban és bennem. - állapítom meg, amikor Mina közli, hogy az örege bizony kihallgatás fan. Én is az vagyok. Igazából ebben a szent pillanatban is kihallgatok valakit. Nekem minden társalgás és szinte akármilyen kapcsolatteremtés egy kihallgatás. Ettől még persze az iménti kijelentésem nem feltétlen helytálló, hiszen ezen a dolgon kívül, meg a munkahelyünkön kívül annyira igazán nagyon sok közös vonásunk nincs Dwayne Warrennel. Talán csak az, hogy otthon mindketten nyuszis mamuszban lófrálunk.
Mikor kiönti nekem a lelkét a kisöccsével és úgy en bloc a családi körülményeivel kapcsolatban, helyzetváltoztatok, és ismét felveszem a háttámlán  könyöklő, figyelő pózt. Bólogatva hallgatom, rezdüléseit figyelve, és válaszul mindössze megértően sóhajtok. Nem állok neki kifejteni, hogy egyáltalán nem az ő felelőssége, hogy a kisöccse hogy van és hogy jobban legyen. Erre vannak a szülők.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. augusztus 2. 20:28 | Link

Rothman úr

"Sok a közös bennem és apukádban"
Ez a mondat ösztönössé tesz, felpillantok az arcára. Ez olyan dolog, már hogy ez a hasonlóság, hogy belsőjükben hasonlítanak, én mégis külsőleg figyelem meg. A flegma tartásuk valóban hasonlít, én úgy is kihúzott háttal ülök, hogy a a lábaim fel vannak húzva. Anya mindig nagyon odafigyelt a tartásomra, így az, hogy görnyedjek szóba se jöhet, mintha azt se tudnám, hogyan kell. A külsőségekben azonban nagyon hamar kifogyok. Világos szem és hanyag testtartás, enyhe borosta persze, de ennyi. Semmi más közös nincs bennük. Ennek oka valószínűleg az, hogy míg mások tartanak tőle, én az első pillanattól szeretem aput, mert tudtam, hogy ő az. Olyan különleges kapcsolat alakult ki közöttünk. Ő persze ilyet nem mondana, de tudom, hogy ez nála is megvan. Láttam rajta, amikor visszajöttem Amerikából. Tagadhatja, nem zavar, hiszen a lényeg az, hogy én tudjam, nem?
Nézem a férfit, aki mellettem ül, és hirtelen millió kérdés merül fel bennem. Az is persze, hogy megtudjam, miben hasonlítanak, de végül elvetem ezt, hiszen mégsem akarom tudni. Nem azért, mert nem hinnék neki, hanem mert tudom, hogy mások sokkal reálisabban látják az apámat, mint én. Nekem ő a szülőm, az, aki véd, az, akitől elszakítottak még a születésem előtt, és akivel számos közös dolgom van. Ő az, akiről tudom, hogy simán ölne, kérdés nélkül, mégsem akarom, hogy ez valóban kimondásra kerüljön. Számomra az apukám hős, és azt akarom, hogy hős is maradjon, még ha ezzel egy irreális képet készítek róla. Nem akarok a negatív tulajdonságaiba belegondolni, mert ismerem magam, felnagyítanám, és abból katasztrófa lenne. Nem tudnék vele többé ugyanolyan lenni.
- Önnek van gyereke? Felesége?
Végül nagy nehezen sikerül választanom egy kérdést, mely foglalkoztat, és melyet meg szeretnék kérdezni. hogy miért, azt nem tudom megmondani, de nagyon érdekel, hogy milyen ember, olyan örök magányos vagy olyan, akinek szüksége van arra, hogy legyen egy váll, melybe az arcát temetheti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. augusztus 6. 14:13 | Link

Warren Mina

Úgy látom, a hölgyike túl komolyan veszi az én komolytalan kijelentésemet. Aztán lehet, neki van igaza. Bármi meglehet. Nem gondoltam én ezt át. Gyakran nem gondolom teljesen át, amit mondok, hiszen sokkal inkább érdekel, mit váltok ki a benyögéseimmel, semmint az, engem hogyan ítélnek meg miatta mások. Minden esetre gátlástalanul figyelem a kis Warren csinos, elmélkedő pofiját, ő meg az én ábrázatomat, szóval alaposan elnézelődünk egymáson. Elvagyunk. Öklöm teljesen összegyűri rátámasztott arcomat, a számat némi csücsörítésre kényszerítve. Aztán jön a kérdése. Felvont szemöldökkel, érdeklődve hallgatom.
- Van egy lányom, a Bagolykőbe jár. Másodikos. Rothman Hanna. - felelem és jó apukához méltóan már kapom is elő a brifkómból a közös fényképeinket. Illetve ez nem teljesen igaz. Mármint tényleg az apák gyöngye vagyok és elő is veszem a fotókat, azonban némi afféle hátsószándékkal is, Mina hátha ráismer a kölykömre. Mániám lett mostanában, hogy megfigyeltessem a gyerekemet, legalábbis kémkedjek utána. Azonban ez inkább csak egy amolyan hóbortos játék, még akkor is, ha a kiscsaj meg akar majd ölni, amikor egyszer erre rájön.
Minden esetre érkezik az első fénykép, amit egy ilyen mugli igazolványkép gyártó dobozban készítettünk Budapesten egy színházi előadás előtt. Olyan büszke vigyorral a fejemen mutatom, mintha legalábbis olyan tökéletes felvétel lenne, amit egy teljes sminkes, ruhás, műtermes fotóstáb is megirigyelhetne az akármilyen magazinjuk címlapjára. Mondjuk tényleg így gondolom.
Nade szóval az első kép.
Akár akarja a padtársam, akár nem, van ott még ahonnan ez jött, úgyhogy nyújtom is át a következő képremeket, ami még az előzőt is felülmúlja a megkomponáltság tekintetében. A pózok, amelyekben a falnál illegetjük magunkat, megkérdőjelezik, jó hivatást választottam-e, amikor aurornak álltam a topmodellkedés helyett.
Íme a második kép.
Mivel pedig három a magyar igazság, érkezik az utolsó. Ez a legjelentéktelenebb, legérdektelenebb darab. Legalábbis a fintoraimból, amikkel átnyújtom, az vehető ki, hogy ez már csak egy ráadás, de nem is lenne szükséges. Holott természetesen ez a legkedvesebb mind közül. Homlokon csókolom rajta a kis nyamvadtat.
Ez a harmadik kép.
Figyelem, mit szól hozzájuk a levitás, aztán szépen sorban visszaszerzem mindet, gondosan a tárcámba süllyesztve őket, méltó helyükre. Ezután pedig megválaszolom a másik kérdést is, hiszen nem feledkeztem meg róla. Sajnos.
- A családi állapotom: elvált. - közlöm, miközben a zsebembe tömöm a brifkómat. A volt asszonyomról is van benne egy kép. Mármint nem külön róla, hanem családi fotó. De azt nem szoktam mutogatni. Sőt, én magam is elég ritkán nézek rá.
- De nagyon ideális a kapcsolatom az ex-nejemmel. - mosolygok békésen.
- Szinte soha sem találkozunk. - árulom el a volt nőmmel való harmonikus nem együttélés ősi titkát, ami igazából az egész kis famíliánk megelégedésére szolgál. A lányunk a közös pont, neki meg az anyja meg sem említ engem, én se neki az anyját. Mindenki éli az életét, külön, nyugiban. Ha véletlen összefutunk, akkor persze kitör a parasztgyalázat meg miegymás. De a gyerek előtt soha. Ebben is nagy az egyetértés.
- Nálatok bonyolultabbak a szálak, igaz? - kérdezek vissza az övéiről. Nem mintha Dwayne olyan bőbeszédű lenne a családját illetően odabent, ám ennyi év alatt már simán leszűrtem magamnak, amit le lehetett. Jó, nem mintha az én volt feleségemmel tényleg ilyen szimpla lenne ez az ügy, mint most elmondtam. De jobb szeretem ilyennek kezelni.
Utoljára módosította:Rothman Anton, 2016. augusztus 6. 14:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. augusztus 8. 18:57 | Link

Mr. Rothman

Engedelmes gyerekként nézem meg a képeket, és be kell vallanom, a férfi meglepett. Nagyon jót nevetek azon, amilyen arcokat vág, és azon is, ahogy beállt a fal mellé. Olyan, mint egy teljesen normális apa, és megvallom ezt nem néztem ki belőle. Máris szimpatikusabb nekem. Ez bizony jó pont, hiszen szeretem azokat az apákat, akik tényleg normálisak is.
- Ismerem őt, látásból.
Persze azért megnézem a képen lévő lányt is. Eléggé ismerős, és akkor beugrik, hogy valóban láttam már. Rendes lány, azt hiszen épp egy új diáknak mutatta meg, hogy mit merre talál. Érdekes azonban, hogy a nejéről nem mutat képet. Először azonnal arra gondolok, hogy valami nagy tragédia történt, de aztán gyorsan elmeséli, hogy elvált, és a volt felesége megvan, csak nem nagyon találkozik vele.
- Egy cseppet.
Jegyzem meg elnyújtva. Gondolom tudja a történetet, ha már ismeri apát, így gondolom nem szorul különösebb magyarázatra az, hogy milyenek az otthoni állapotok. Apu és anyu szerintem akkor is szeretik egymást, még ha tagadják is, pontosabban még ha apa tagadja is. Anya eléggé nyílt ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Mostanában kevesebbet veszekednek, de feszültebbek is, mintha tényleg valami nagyon robbanás lenne készülőbe. Ilyenkor van az, hogy összeakadnak, majd valami miatt robban a bomba, és megint nekiállnak veszekedni és utálni egymást. Ha ilyen kapcsolatom lesz a gyerekeim apjával, én esküszöm elásatom inkább apával a hátsó kertbe, de ezt nem vagyok hajlandó csinálni. Azt se nagyon értem, hogy ők miért csinálják, amit csinálnak.
- Az biztos, hogy nem unatkozunk.
Felelem végül diplomatikusan. Annyi, de annyi mindent tudnék mondani ehelyett, mégis úgy érzem, hogy nem lenne itt az ideje annak, hogy most teregessem ki a családi szennyest. Meg aztán a szomszédok megteszik. Ráadásul valaki azt pletykálta, hogy az unokatesóm is de fog költözni, szóval lesz még itt mit kipletykálniuk, meg felhozni a nevünket. Már eleve félek attól, hogy mennyire ki leszünk akkor beszélve. Szeretek itt lakni, nem az van, hogy nem, csak ezek a pletykák, ezek nem igen kellenének.
- Sok időt tölt a lányával?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2016. augusztus 9. 14:32 | Link

Warren Mina

Felcsillan a szemem. Szóval ismeri az én drága utódomat. Sokat sejtetően mosolyodok el, ismét könyökölve közben a háttámlán. Arcomat néha kezemen támasztom, ha éppen nem hadonászok vele beszéd közben. Máskor a homlokomra fogok fele. Nem vagyok az a nyugton lévő típus. Elég az hozzá, idült ábrázatom megüzeni a levitásnak, hogy örömömre szolgál, hogy felismerte a kölykömet és hogy ezzel a tisztázással még nincs ám vége a dolgoknak. De mindent a maga idejében.
Tényleg szükségtelen részletekbe mennie a családi helyzetével kapcsolatban. Csak ilyen rövid választ vártam tőle. Ezt pedig megkapom. A többit vagy már összeszedtem magamnak a parancsnokságon terjengő szóbeszédekből, vagy éppen Warren mormogásaiból, és főleg a mellettem ülő hölgyemény tekintetéből, arcjátékából, testtartásából.
- Amennyit lehet. - bólogatok amolyan mérlegelőn. Mintha legalábbis egy konkrét számot adtam volna válaszul. Az igazság persze az, hogy elvileg elég az idő, amit a lányommal töltök. Másnak fele ennyi sem jut. Gyakorlatilag viszont a közelébe sem ér ez annak, amennyit szeretnék. Azonban az élet nem kívánságműsor, ezt pedig már régen elfogadtam. Elég nekem, ha tudom, hogy jól van, akárhol is van, és ha olykor-olykor megropogtathatom ifjú csontjait egy atyai öleléssel.
- De ugye ő bentlakásos. Szünetekre jön csak haza. Olyankor meg hol az anyjánál van, hol nálam. - taglalom kicsit, mik az akadályozó tényezők. Most egész normálisan és valósan vázolom a magánéletem, ám különben nagy átlagban ez egyáltalán nem szokásom. Ennek annyi az oka, hogy nagy átlagban a kollégáim, valamint a bűnügyek velejárói (tanúk, gyanúsítottak, miegyéb) vesznek körül. Olyankor pedig mesterien terelem el a szót ezekről a témákról, vagy éppen a csillagokat is lehazudom az égről, mert úgy lehet a legjobban kicsalni az igazságot a másikból. Könnyen megered a nyelvük, ha a saját sztorijukra ismernek. Azt már nem kell tudniuk, hogy az ő sztorijuk nem az én sztorim.
- Milyen a pincérlánykodás? Azt még nem próbáltam. - érdeklődöm meg tőle, ha már így felemlegette a bemutatkozáskor. Hozzáfűzésem tekintetében eszembe sem jut azon pedálozni, hogy esetleg kijavítsam magam, hogy mármint a pincérkedést, hiszen tény és való, hogy még a pincérlánykodást sem próbáltam.
- Vendéglátósnak adtam már ki magam párszor bevetésen, de az mindegy. - teszem még ezt is hozzá egy legyintéssel. Recepciós, csomaghordó, pultos... mind megvolt. De a pincér és pincérlány még nem került a repertoáromba.
Utoljára módosította:Rothman Anton, 2016. augusztus 9. 14:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. augusztus 10. 21:13 | Link

Mr. Anton

- Ön nem itt lakik?
Ha valami jó abban, hogy itt lakunk, az határozottan az, hogy az iskola utáni időmet én osztom be, és azzal töltöm, akivel akarom. Van persze fent ágyam, és szobám meg szobatársaim, ám ezt a szolgáltatást csak nehéz és év végi vizsgák esetén szoktam igénybe venni, meg akkor ha mondjuk nagyon elhúzódik a tanulás, és már nincs kedvem végigjönni a kastély és a falu közötti úton, ami persze egész barátságos, de nem mindig.
Viszont van olyanra lehetőségem, hogy ha nem bírom a feszkót, akkor szépen felhúzom a cipőm, és akár hajnali kettőkor is nekiveselkedek a sétálásnak. Az pedig, hogy anya és apa legalább viszonylag normalizálták a kapcsolatukat segít abban, hogy annyi időt tölthessek mindkettejükkel, amennyit én szeretnék. Szóval vannak előnyei azért az itt lakásnak is.
- Szeretem csinálni.
Új téma, ami egy kicsit váratlanul ér, de azért tudok rá válaszolni, viszont az kicsit zavar, hogy csak ilyen minimális választ adtam, mert olyan, mintha bunkó lennék. Pedig nem vagyok, csak egy kicsit bizalmatlan. Hiába mondta, hogy olyan, mint apa, nekem azért vannak fenntartásaim.
- Nagyon szeretem. Sokkal nyíltabb lettem, és sok mindent tanultam. Meg aztán a főnök beenged a konyhába is, kipróbálhatunk új ötleteket, és ha jó, akkor felkerül az étlapra. Nekem már két sütim is felkerült. Mi nevezhetjük el, és a közös receptes könyvben is ott van a nevünk mellette, hogy majd az utókornak fennmaradjunk.
A végére már mosolygok is, és sokkal lelkesebben beszélek, mint eddig. Be kell vallanom, nagyon szeretek pincérkedni, és tényleg számos pozitív, de eddig rejtett tulajdonságom került elő, és mellette kamatoztatni tudom azokat is, melyek megvoltak, de eddig nem igazán láttam hasznukat. Most azonban már teljesen kicserélődtem, így a felnőtt lét kapujában. Jövőre végzős leszek, nagykorú a muglik világában is, és végre ráleltem arra az emberre, aki mindig is lenni akartam. Olyan jó, hogy egész végig ott volt benne, csak kellettek helyzetek, hogy kitörjön.
- Mi lett volna, ha nem aurornak megy?
Teszem fel az újabb kérdést, ami valamennyire aktuális is, hiszen itt a pályaválasztásom a küszöbön, ki kell találnom, hogy mi legyek, ha nagy leszek, és egyelőre sajnos fogalmam sincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 64
Írta: 2016. augusztus 12. 23:20 | Link

Bogolyfalvi Vajsörfesztivál


A Boglyas tér fesztiváli ünneplőbe öltözött - a fákat girlandszerű, színváltó égősorok kötik össze, alattuk pedig árusok bódéi sorakoznak.

Minden bódén felirat hirdeti, honnan érkeztek és milyen portékáik vannak - a vajsörök mellett harapnivalók is bőséggel találhatóak, sörkorcsolyák, édességek, a robbanócukortól az édesgyökér pálcáig minden finomságról gondoskodtak a hazai és külföldi serfőzők, cukrászok, csaposok és felszolgálók. Aki pedig nem a számtalan vajsörök egyikéből szeretne fogyasztani, az nyugodtan érdeklődhet egyéb specialitások iránt, vagy ha épp valami klasszikust, egy limonádét, egy kávét szeretne, azzal is szolgálhatnak.


A sorban megtalálható két, valamivel nagyobb bódé is, egyikben a bogolyfalvi Máguscsárda, a másikban pedig a Pub képviselete kapott helyet.
A bódék közötti részeken magas asztalok várják a söröző népséget, ám a fákon túli füves térség is alkalmas hely arra, hogy leheveredjünk és kellemesen elfogyaszthassuk italainkat-ételeinket.


A művelődési ház előtt felállított színpadon esténként a falu tehetségei, Bogolyfalva Csillagai lépnek fel: 13-án (szombaton) Artemisia Rubya professzor, 14-én (vasárnap) pedig Choi Min Jong.

A fesztivál ideje alatt minden nap 10-kor nyitnak az árusok, zárás pedig este 11-kor lesz. Ez alól kivétel az utolsó nap, amikor egészen hajnalig lehet ropni a táncot.

//A fesztiválra érkezők ettől a hozzászólástól kezdjék játékaik szálazást! Álmodóilag a rendezvény augusztus 12-én veszi kezdetét és kifulladásig tart. Mindenki (főként a kiskorú diákság) tartsa szem előtt, hogy a vajsör alkoholmentes!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2016. augusztus 13. 11:16 | Link

Barabás Dália Vanda &
Partay Alfréd Benedek


Mivel jó idő volt és Démonnak is mehetnékje volt úgy döntöttem lemegyek a fesztiválra. Ezért felöltöztem és elindultam a faluba. Néhány Levitás társammal találkoztam, de csak köszöntünk és már robogtam is tovább, hogy utolérjem a rohanó kutyát. Ahogy leértünk a faluba, kicsit körbe néztem. Páran imádattal körül rajongták az izgága kutyát, aminek nagyon örült és még potya kaja is csurrant – cseppent neki. Egyszóval jól éreztem én is és ő is magát. Vettem magamnak egy vajsört és megálltam egy üres asztalnál és onnan figyeltem a tömeget. Mindenhol nevetgélő és csacsogó embereket láttam. Vajon Sheela is lejön? Vagy inkább elbújt valahol? Utóbbi közelebb áll a valósághoz. Ha a kutya nem lenne én se jöttem volna le. Gondolkodtam magamban. Démon nem messze tőlem szimatolgatta az egyik bódé ajtaját. Hirtelen valami puffanást lehetett hallani amitől megrémült a kutya és teljes sebességgel felém rohant.
- Démon ne! – kiáltottam rá de késő volt és a nyakamba vetette magát. Nem volt időm megtámasztani magam így mikor az ölembe ugrott hiába kaptam el én a földön kötöttem ki és a kutya teljesen hozzám préselődve feküdt rajtam. – Démon… - Nyöszörögtem és megpróbáltam legalább felülni.
Utoljára módosította:Moondance Williams, 2016. augusztus 14. 16:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. augusztus 14. 13:14 | Link





A folyosókon sétálgatva hallottam meg pár diák beszélgetését, miszerint vajsör fesztivált rendeznek a faluban. Be kell valljam, sosem voltam nagy rajongója a vajsörnek, de ittam már finomat, szóval úgy gondoltam lenézek, és kipróbálok majd párat, hátha megtalálom azt amelyik megfelel az én kényes ízlésemnek. Ebéd után rendbe is szedtem magamat, majd nekiindultam. Velem együtt még pár diák is a falu felé vette az irányt, de én csak csendben kullogtam mögöttük, nem akartam csatlakozni hozzájuk, meg igazából lehet, hogy nem is tudtam volna, mert megzavartam volna őket. De nem volt baj, jó volt így egyedül. Hamar leértem, és azonnal egy nagyobb tömeggel találtam szemben magamat. Szinte egyik kiárusító stand sem állt üresen, mindegyik előtt bámészkodók és kóstoló emberek álldogáltak. Én is odacsatlakoztam az egyikhez, csak találomra választottam, majd kikértem egy vajsört, amit miután megkaptam megfordultam és tekintetemmel azonnal egy szabad pad után kezdtem keresgélni. Az egyik háztársamat fedeztem fel egyedül ülni az egyik asztalnál, és alig telt el pár pillanat, a lány már a földön is volt, rajta kiskutyájával. Meglepődtem ezen a hirtelen kutyatámadáson, csoda, hogy a lány nem borította ki a sörét. Átverekedtem magamat a tömegen, majd odasiettem hozzá, hátha tudok rajta segíteni.
- Te jó ég, egyben vagy? - kérdeztem aggodalmaskodva, de láttam, hogy a lány szépen lassan már próbál felülni, és újra összeszedni magát a hatalmas ütközés után. Nagyon aranyos kutyája volt, imádom a kis állatokat, de azt hiszem valamilyen szinten veszélyes is. Ismertem a lányt, a neve hirtelen nem ugrott be, de Ő is Levitás volt, így gyakrabban láttam már az arcát a kastély falain belül. Letettem a vajsörömet az asztalra, majd leültem a padra, várva, hogy a lánynak sikerül-e egyedül megoldania a talpra állást, vagy segítenem kell neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. augusztus 14. 13:59 | Link

Moondance & Vanda

Nagyon szenvedek, nem tudok mit kezdeni magammal. Az ágyamon fekve gondolkozom, mi tévő legyek. Vajsör fesztivál van a faluban, talán érdemes lenne lemennem. A kastélyban sem találnék senkit, mert mindenki lement a faluba, aki meg itt maradt bent, az nem nagyon moccan ki a szobájából, vagy tanul. Megerőltetem magam, felkapok pár ruhát, és nem nagy kedvvel megyek ki a szobámból. Nem mondom azt, hogy sietnék, de nem is csiga lassan lépek ki a folyosóra. Le a lépcsőn, és már kint is vagyok a kastélyból. Irány a falu. Ettől a kis mozgástól már megjött a kedvem, hogy emberek közé menjek. A fesztivál erre nagyon is jó program, csak ne legyenek túl sokan. Nem nagy távolságot kell megtenni a kastélytól a faluig, így hamar leérek. Nem kell keresni, hol találom a rendezvényt, elég követni a sok embert. Felpezsdülök az emberek sokaságától, megjött a kedvem az egészhez. Nézelődök a standok között, milyen vajsört is lenne érdemes vennem. Vettem is az egyik szimpatikus helyen egy korsó nedűt. Az első korty után tudtam, visszatérek még ehhez a kimérőhöz. Padot keresek, az egyiknél látom, hogy egy lány fekszik, rajta egy kutyával. Egy másik ül mellette a padon, nem értem miért nem segít neki. Egy okkal több, hogy odamenjek, és legyen társaságom. Lány mellé lépek, a sört letéve megszólítom.
- Sziasztok! Segíthetek neked valamiben? -
 Kérdezem meg illedelmesen, a válaszára várva. Lehet, a kérdés nélküli segítség jobb lenne neki.
- Még be sem mutatkoztam. Én Partay Alfréd Benedek vagyok, másodéves Navinés. -
A földön fekvő leányzónak lehet, ez nem olyan információ most, ami olyan életbe vágó lenne.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 56 57 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér