Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Anyud biztos nem örülne.
Szegény anyukája így is eltöltött már pár álmatlan éjszakát Noel miatt, nem csodálom, hogy nem akar így hazamenni. Bár mondhatná azt is, hogy csak kipróbálta a teóriát, miszerint nem lehet kiesni a kastélyból. Állítólag volt egy öngyilkosság, utána vezették be azt, hogy ha kiugrasz vagy kiesel, az esés lelassul, de elég csúnyán megütöd maga a végén, amolyan nesze neked hülyegyerek módon. Nem szívesen lettem volna ott akkor. Viszont nem volt olyan régen, mert emlékszem, anya akkor volt elsős vagy másodikos.
- Látszik rajtam, hogy már kávézom?
Korábban nem csináltam, ám amióta történt, ami történt, bizony rászoktam, mondjuk leginkább azért, mert elálmosít, és megszáll tőle a nyugalom. Engedelmesen kulcsolom a kezem a kezére, és szépen lassan, engedve, hogy ő vezessen - elvégre ő a férfi, vagy mi - sétálok be vele a kirakat mögötti csodába.
- Apámnak kisebb gondja is nagyobb lesz ennél. Nem bírja, ha sok ember veszi körül, és a családtagjaim ellepték a falut, itt van az egyik nagynéném, az unokahúgom, anya örökbefogadott egy tinilányt, szóval zajlik az élet, apámnak meg lassan színinfarktusa lesz a sokktól, ami éri mindig. Ott jó lesz?
Mutatok egy távolabbi box felé, és a fiú benne van, hát elbicegünk odáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Akkor jó. Minden erőmmel tiltakoztam, amikor anya azt mondta, hogy én egyszer majd kávézni fogok, és lám, hát nem igaza lett? Biztos a véremben van. Mondjuk inkább ez, mint az alkoholizálást.
Valljuk be, mind a két szülőm részéről elég esélyes, hogy megkaphatom. Apát sokszor féltem is, hogy túlzásba esik, hiszen rendszeresen iszik, tudom, érzem, látom. Nem gátolja, még, de félek, hogy olyan lesz, mint a nagypapa.
- Nálunk nincs verekedés, látod, még egy érv, hogy egy fergetegeset bulizz a Mácsai - Warren - Révay - Oravecz és még ki tudja milyen családnevű bandával.
A postaládánkon is már lassan több név áll, mint amennyit egy láda józan ésszel elbírhat.
- Köszönöm, nem volt nagy cucc ám. Mármint anyának de, zokogott. Gondolom, hogy sikeresen életben tartott.
Nem volt könnyű vállalkozás, és nagy szerencsémre semmilyen függőséget sem kaptam el. Azt azért elég hamar leszűrtem, hogy a nagy nyári románc nem éppen tiszta fejjel volt meg közöttük.
- Umm, elektromágikus kommunikációt. Mondjuk nem sok olyan tárgyam van még, egyelőre általánosságokat, majd a harmadik félévben állunk neki a téma elmélyítésének.
Odajön egy pincérfiú, egyre több fiú dolgozik itt, érdekes. Gyorsan leadjuk a rendelést, majd komoly, vizslató képpel ránézek.
- Halljuk Ombozi, mi a sztorid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tudtam, hogy az anyám meggyőző érv lesz!
Pillantottam rá diadalmasan, elégedett voltam a teljesítményemmel, azonban maga a mondat, nos az hagy némi kívánnivalót maga után.
- Huh, ez elég perverz hangzású volt. Mármint... ja.
Nem tudom, de egy pillanatra nagyon furcsa kép villant be, amibe nem nagyon szeretnék jobban belegondolni, és nagyon remélem, hogy nem is kell, mert még a végén nem tudok úgy tekinteni többet Noelre.
- Nem tudom, hogy izgi-e. Mármint, semmi sem tetszett, de a legkisebb rosszat választottam. Amerikába szerettem volna továbbtanulni. Amikor kint lehettem nyári kurzusokon, azt imádtam, és annyira szerettem volna oda visszamenni, hogy csak na. De a szüleim nem mentek bele, a Bagolykőbe meg nem nagyon akartam maradni.
Azért persze én is remélem, hogy jó lesz majd ez, csak sosem jó, ha az ember kényszerből választ.
- Ki tudja, talán majd az egyetemen megtalálom életem szerelmét, akivel családot alapíthatok.
Ez nagyobb luxusnak tűnik jelenleg, mint Amerika. Furcsán béna vagyok ebben, pedig jó lenne már ismerni. Az se zavarna, ha hirtelen túl lennék egy esküvőn, vagy csak éppen babáznánk. Mindig úgy éreztem, hogy én anyának lennék a legalkalmasabb, erre egyik kapcsolatom a másik után fuccsol be. Szép kis alak vagyok én, mondhatom.
- Merlinre, Noel!
Halkan, de felszisszenek, mert szinte érzem, ahogy az a mérgezett foga combomba vág és elkezd szétterjedni a testemben a méreg. Mindig tudtam, hogy szeret veszélyesen élni, de ez most minden közül a legijesztőbb volt. Ujjaimmal kedvesen megsimogatom a karját, majd zavartan húzom vissza, és aggódva pillantok fel rá.
- Nem minden az üzlet. Úgy értem, mi lesz, ha legközelebb súlyosabb lesz? Ha nem úszod meg, ha nem csak a fél vesédet veszíted el? Nagyon haragudnék rád akkor, ugye tudod?
Kérdezem morcosan, mert az hagyján, hogy ilyeneket csinál, de még büszke is rá, mosolyog is rajta. Pedig vigyáznia kellene magára. Nem tudom elképzelni, hogy elveszítsem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Apaaaa, kapd el!
Vagy hatodszor repül a labda, persze valahogy mindig félremegy, nagyobb a távolság, mint amennyit egy ekkora gyerek pontosan dobhat le. Az erőkifejtésébe rendszeresen belelép, bár határozottan sétál és fut, de ehhez még nem elég magabiztos. Én csak néha felpillantok, majd vissza le a tankönyvemre. Vizsgaidőszak, utálom.
- Apaaa!
Ilyenkor, amikor apával van, többször használja az ő megszólítását, mint a hétköznapokban anyáét, pedig a gyerekek általában az anyjukat részesítik előnybe. Nekem nem volt választásom, Sean meg úgy tűnik bepótolja azt a részt is, ami nálam kimaradt.
- Képzeld, anya tegnap elfelejtett hazahozni. Az oviba kellett volna aludnom.
Ez mondjuk nem teljesen igaz, de olyan nagyon hitelesen adja elő, hogy még én is felsandítok. Az igazság az, hogy anya lekéste a vonatát, ezért szólt Bellának, aki viszont értekezleten volt, aztán meg nekem, de én vizsgáztam, így végül Franci hozta el őket, aki egy órával később tudott ugyan csak értük menni, de még mindig jobb volt, mint a többi opció.
- Azt hittem, hogy anya meghalt.
Ez a mondat mostanában elég sokszor hagyja el a száját. Mindig mást gondol halottnak. A családot, a szomszédokat, az óvodástársait, madarakat, vagy a szomszéd hirtelen eltűnt macskáját. "Kellor biztos meghalt", mondta hihetetlenül komolyan, vajas - morzsás szájjal egyik reggel. Bevallom, utána végigsétáltam a kertben, de féltem tőle, hogy megtalálom a macska tetemét.
- Nem foglalkozik egy kicsit sokat a halállal? Tudja egyáltalán, hogy mit jelent?
Kérdezem apától, mikor Sean már el is futott, hogy megkergesse a madarakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ránézek apára, majd megforgatom a szemem, jellemző. Ezért nem szólt neki senki erről, mert akkor biztos, hogy ki veszekedés lett volna a vége.
- Nem, csak lekéste a vonatot. Egy betegénél volt.
Anya nem is ezt a szót használja, hanem valamelyik másikat, de azt mindig elfelejtem. Nem szereti a hozzá járókat betegnek hívni, mert nem azok, pedig szerintem meg de. Néha én is úgy érzem, hogy olyan jó lenne elbeszélgetni egy pszichológussal, de a környezetemben meg csak anyám van, akivel viszont nem szeretnék elbeszélgetni.
- Aham, és szerinted nem furcsa, hogy folyamatosan arról beszél, hogy a családja hatott vagy meg fog halni? Kivéve persze téged.
Sean sosem említi azt, hogy az apja meghalna, de őt, az anyjukat, a környezetüket rendszeresen felemlegeti holtan. Eddig azt hittem egy mesében hallotta, de ezek szerint a nevelése része volt a halál fogalmának korai letisztázása. Szegény Esztit mostanában mindig azzal vegzálja, hogy azért nem látogatja meg az apukája, mert halott, és hamarosan az anyukája is meg fog halni, de ne is reménykedjen, mert Sean nem fogja megosztani vele a szüleit. Önző gyerek. A múltkor anya felemelte Esztit, aminek az lett a következménye, hogy Sean bokán rúgta anyát, később pedig erősen meghúzta Eszti copfját. Utána nekem panaszkodott, hogy megütötték a kezét, de amikor nem hatódtam meg, szó nélkül otthagyott.
- Lehet, hogy nekem is szülnöm kéne egy gyereket.
Mordulok, amikor a következő oldalra lapozok. Igazából napok óta próbálom felfogni, hogy mit is akar ez a tanár. Amikor Ráhel meglátogatott, inkább vele töltöttem az időt, mind a kettőnknek szüksége volt arra, hogy kiszakadjunk a világunkból, és nekem olyan jól sikerült, hogy azóta se tudom magam visszarángatni oda.
- Apa! Gyere ide!
Parancsol rá a gyerek az apjára, valahonnan a nádas széléről, ahol éppen egy kiskacsát próbál meg elkapni. Már térdig a tóban van, nem zavarja a víz, de neki kell a kacsa, és kell apa, hogy odaadja neki a kacsát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ezt mondd anya bokájának.
Elég nagyot rúgott bele, szerintem amilyen kicsi, olyan veszélyes. Mármint tele van ilyen elfojtott agresszióval, vagy én nem is tudom. Nem emlékszem már rá, hogy milyen voltam gyerekként, de ha ilyen, akkor még csodálom, hogy életben vagyok.
- Kizárt, hogy köcsög lenne belőle, hiszen a te fiad.
Felelem mosolyogva, pedig a kettő nem zárja ki egymást. Én is az ő gyereke vagyok, aztán nézzük csak meg a legutóbbi helyzetemet, ja igen, egy nő oldalán voltam. Szóval ez nem olyan nagyon törvényszerű, de azért ne egy kacsán és a halál fogalmán múljon, hogy mi lesz az öcsémből, jogos.
- Mondok neked egy vidámabb dolgot. Bár lehet, hogy neked, mint alfahímnek, ez a beszélgetés is a halállal lesz egyenlő.
Leteszem a könyvemet és a szemüveget is a fejem tetejére biggyesztem. Egyre többször kell viselnem, így most már biztos, hogy se auror, se bombaszakértő, se helyszínelő, se kviddicsbajnok nem lesz belőlem. Nem mintha ezek közül bármelyikre is vágytam volna, de azért a sors segített a megerősítésben is.
- Elkészült a koszorúslány ruhám, és eszméletlenül szexi. Combközépig fel van sliccelve, de csak akkor látszik, ha úgy lépek vagy állok benne.
A nagynéném pedig megtanította, hogy miként kell úgy állni, hogy ízlésesen elő lehessen varázsolni a lábat benne. Felpróbáltam és így, igen, ezt pont így kellett megcsináltatni. Ráadásul egy kis átszabással utána akár nyári buliba is fel lehet venni. Imádom, hogy ennyire kreatív.
- Örülsz neki? Mindjárt megházasodsz, elveszed a csodálatos és tökéletes gyerekeid csodálatos és tökéletes anyját.
Mondjuk nem vagyok benne biztos, hogy pont ezekkel a szavakkal jellemezné anyát, de azért jó egy kicsit cukkolni. Persze csak egy kicsit, nem nagyon. Sean közben engedelmesen kimászott a tóból, mielőtt még tényleg elragadhatták volna, és hozott magával ajándékot is, néhány virágot, amik eddig csak ott lebegtek. Egy rosszul sikerült randi nyomai, valószínűleg, viszont az egész gyerek úgy fest, mint egy viziszörny kisinasa, aki még látja a szépet a világban. Sokat dob az összképen a virág.
- Tessék!
Apa felé nyújt két csigaházat, amiket szintén a vízből halászott ki. A kavicsok már nem fértek el a markában, azokért még vissza akar majd menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meglepődve nézek fel rá, és nagy valószínűséggel Sean is sejti, hogy valami nincs rendben, mert félbemarad a mozdulata, amit a leesett csigaház felé tesz, és kis kezét visszahúzva inkább kezd el a fűszálakkal játszani, nem mintha annak, hogy kitépi őket, sok értelme lenne, de ő biztos érti, hogy miért teszi.
- Nem kell leharapni a fejem!
Csattanok fel én is, és úgy pattanok fel, minta valami megszúrt volna. Eddig nagyon lelkes voltam a dologgal kapcsolatban, még ha nem is hittem el, hogy komoly - mert valljuk be, ha nem veszi el, nekem akkor is van egy dögös ruhám -, megadva az esélyt annak, hogy ez bizony nagyon jó lesz majd. Ehhez képest most itt állok, szembe a csokipapírgyilkos apámmal és csak nézek rá hitetlenkedve.
- Bocs, hogy azt hittem, te ezt élvezed.
Mordulok egyet úgy, mintha éppen most nyírta volna ki az aranyhalaimat, és összefont karokkal indulok el a tópartra inkább, de csak azért oda, mert olyan béna lenne, ha most nekiállnék összepakolni itt még a könyveimet, miközben ő néz engem. Na azt már nem. Tőlem aztán meg is pukkadhat ez az alak! Felháborító a viselkedése, mert ha már mi örülünk ennek, akkor egy kicsit ő is örülhetne velünk, nem zaklattuk semmivel, nem követeltünk tőle sem kedvenc színt, sem virágot vagy ételt, szóval igazán lehetne kicsit nagyobb tekintettel ránk is. Nekünk igazán nagy dolog ez az esküvő.
- Ó óóó... bibi...
Nyújtja közben a kezét Sean apa felé, három ujját is elvágta a fűszálak éles szélével, és most szépen csordul ki a vére. Nem igazán zavarja, mindennap elvágja magát valamivel, de anya azt kérte, hogy ilyenkor szóljon, és úgy tippeli, hogy apának is kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nézi a nővérét és az apját, ahogy felemelik a hangjukat, meg ahogy morognak. Nem szereti ezt, éppen ezért inkább a fűvel és egy bogárral kezd el játszani. Katicabogár. Egy ideig hagyja, hogy a piroghátú csikizős lábai rajta szaladgáljanak, az érzésre szélesen el is mosolyodik, ám hiába néz fel többször, és hiába mondja többször, hogy "apa" vagy "Mina" egyikük se figyel rá. Anya bezzeg mindig figyel, de anya sokkal szigorúbb is, biztos haragudna azért is, mert az elrepülő bogár sárga foltot hagyott az ujján. Nem is érti, hogy miért nem figyelnek rá, és hogy mi a baj. Ezt már tudja, tudja, hogy ilyenkor baj van. Inkább vissza is fordul a fű felé, és azt kezdi el hajlítgatni és tépkedni.
Aztán hirtelen Mina felkel, és úgy megijeszti ezzel, hogy az ujját megbántja a fű. Egy kicsit fáj, de ezért nem szokott sírni, mert ő már nagy fiú, viszont anya azt tanította, hogy az ilyenekről is szóljon, így amikor a lány elviharzik, komoly arccal, mint egy kis üzletember, közli a tényt. Bibije lett.
- Apa?
Van egy kérdés, amit már régen fel szeretne tenni, és most, hogy az apja rá is figyel, úgy érzi, meg kell tennie, éppen az előző példa miatt. Összeszedi hát a gondolatait, és igyekszik kérdéssé formázni, de inkább egy határozott kijelentésként ér a nagyvilágba.
- A lányok hülyék.
Igen, ezt már egy hete meg akarja kérdezni, csak mindig elfelejti, de most eszébe jutott a kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amikor apa nevet, ő is elvigyorodik és nézi, ahogy a haja a szemébe lóg. Szeret apával lenni, mert apa mókás, akkor is, amikor mérges. Azt nem nagyon szereti, amikor kiabálnak anyával, vagy anya szomorú apa miatt, mert amikor szomorú, mert akkor anya nem szívesen játszik vele, vagy legalábbis nem olyanokat, amelyek miatt ő is nevetni szokott. Ezt már megtanulta. Ha apa és anya veszekednek, akkor nincs se repülőzés, se lovacskázás, általában csak autókkal versenyeznek, anya néha még az autóhangokat is elfelejti kiadni, és képes hosszan és fojtogatón ölelgetni őt. Ez megint olyan dolog, ami nem igazán tetszik neki, de mit tud csinálni.
- Menjünk haza.
Kéri apát, nem akar már itt lenni, megunta a kinti világot. Sokkal inkább szeretne bent lenni a házban és mondjuk kardozni vagy fegyvereset játszani apával. Felkelve Mina hátát nézi, majd váratlanul kiabálni kezd, hogy a nővére meghallja.
- Hülye vagy, ezért hazamegyünk!
Apa megerősítette, hogy a lányok hülyék, így magabiztosan kiáltja ezt a lánynak, aki bosszankodva sétál vissza, és szó nélkül pakolja össze a cuccait, nem néz se az apjára, se az öccsére.
- Nekem sosem lesz feleségem, butaság.
Veszi fel a traktorját a földről. Miközben a kijelentést teszi, olyan komoly arcot vág, mintha máris felnőtt lenne. Komolyan is gondolja. Jelenleg minden lány zavaró és nyivákoló, a csoporttársai is folyton hisztériáznak, ha meghúzzák a hajukat vagy lecsavarják a babájuk fejét. Egy ilyen neki nem kell otthonra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Este van, este van, ki ki nyugalomban, én pedig arcomon levakarhatatlan vigyorral, táskámban ajándékkal sétálok az erdőben. A mai nap sikerült mindent elintéznem, többnyire a ház is rendben van, a hét elején pedig munkába is állok. Kell ennél több? Igen, a régi kapcsolataim felélesztése, mert azért mégsem szeretnék magányos lenni, és azt sem szeretném, hogy szembejönnek az utcán, én meg úgy csinálok, mintha teljesen természetes lenne, hogy itt vagyok. Nem az. Visszajöttem a gyakorlataim miatt, és egy másik dolog miatt is, amit most még fedjen a jótékony homály. Illetve a másik két dolgot, ha pontos akarok lenni, de az egyikre még csak gondolni se szeretnék.
Baktatok, és boldogságom határtalan, mert ez a mai egy olyan tényleg jó nap volt. Olyan igazán szeretni való és tökéletes, aminek végén elégedetten álltam a konyha közepén, és azt mondtam, hogy igen, ez az a nap, mit sokszor szeretnék megismételni.
Most pedig, habár rendesen kimerítettem magam napközben, és kellett egy kis magány, amíg újratöltődöm, itt állok egy régen látott ajtó előtt, és csak remélni merem, hogy a tulaj itthon van, és nem ügyel a kórházban. Szeretem, és gyerekként is nagyon sokat segített a jelenléte, és mondanám, hogy talán most már meg sem ismer, így rövid hajjal, magasabban, felnőttesebben, sminkben, de a szaglása mondhatni kiváló, és nyilván engem elég jól ki tud szagolni. Hiszen ismeri a szüleimet, mint a rossz pénzt, így hát hiába a távolság, az eltelt évek, mert bizony azok elteltek, hiába járok már a húszas éveim közepén, van, ami nem változik, az illatom, amit csak ő érez. A mosollyal az arcomon koppantok hát hármat az ajtón, és izgatottan várom, hogy kitáruljon előttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ahogy sétálunk Boudica és Florence a két westie meg persze méterekkel előttünk Csöpp a bichonom, egyszerűen csodás látványt nyújthatunk, különösen, hogy egy Augurey köröz kitartóan a magasban, és pont arra halad, amerre mi is. Hogy miért? Bánat már csak ilyen, örülök, hogy most már szabadabb, és talán jó is, hogy szemmel tudom tartani, mert kell neki az, hogy biztonságban érezze magát. Elmegy már egyedül is, de inkább nem, vagy nem olyan messzire. Egy ideje semerre se ment, mintha találkozott volna valakivel vagy valamivel, ami megijesztette volna. Most viszont jött, és ennek csak örültem, különösen azért, mert mér megint Lizzie-t, a szökésre hajlamos crupomat keressük, aki egy jó órája préselte át magát a kerítésen, miután sikerült akkor lyukat rágnia rá, hogy kiférjen. Komolyan, mintha kolbászból lenne, nem mágikus drótból. Nem is értem ezt a kis mocskot. Borzalmas. Ahogy az is, hogy egy kisfiú, láthatóan szülők nélkül csak úgy van az utcán. Komolyan, senki sem figyel erre, csak úgy elmennek mellette?!
- Kisfiú!
Ahogy közeledem felé, és látom, hogy macskával van, ösztönösen kisebbre veszem a kutyák és köztem lévő póráztávolságot, mert bár nem szokásuk rátámadni más állatokra, azért a túlzott barátkozás se éppen szerencsés, nem akarom, hogy a macska megijedjen.
- Minden rendben van? Hol vannak a szüleid? Ha egyedül kószálsz itt, még a végén elkapnak az aurorok!
Nem, nem fogják, de mint ismert, én és a kiváló emberekkel való interakcióim magukért beszélnek, és ahogy mindig, most is eléggé látványosan szerencsétlen vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Lassan kitüntetés jár azért, mennyire szerencsétlen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nagyot dobban a szívem, amikor az ajtó feltárul, nem vagyok türelmetlen, sem olyan, akinek ha azonnal nem nyitnak ajtót, elkezdi püfölni azt, vagy éppenséggel lelép. Sosem értettem azokat az embereket, akik így működnek. Ők biztos értik a miérteket, de ha elmagyarázzák se tudom megérteni vagy átérezni tetteik okát. Ezért nem lennék jó pszichológus, sok más miatt persze, de szeretem hinni, hogy ez a fő ok. Pedig el lehet hinni, hogy nem.
Az ajtó kitárul, a szívem dobban, a mosolyom pedig még szélesebbre húzódik, ahogy megpillantom a férfit, aki pont ugyanúgy néz ki, mint, ahogy emlékeimben él. Igazán boldog vagyok ettől, boldogsággal tölt el, hogy láthatom, hogy még itt van, hogy vannak dolgok, amik nem változnak az életben. Nem kérek és nem remélek nagy belépést, teátrális üdvözlést, hiszen sem ő, sem én nem abból a fajtából származunk, ki szeret nagy látványosságot okozni. Nekem bőven elég a tény, hogy szélesebbre nyitja az ajtót, és én beljebb léphetek, hogy otthonában üdvözöl.
- Apa nincs itt? Valahogy állandóan elkerülöm.
Hiába szeretnék meglepetés lenni, egyszerűen nem tudom meglepni, mert sosincs ott, ahol hiszem, hogy van, vagy, ahol lennie kéne. Vele szeretnék előbb találkozni, és csak aztán anyával, meg a testvéreimmel, mert a kettesben töltött idő nekem mindennél fontosabb, és ezt csak akkor élhetjük meg, ha más, vagyis anya még nem tudja, hogy itthon vagyok, főleg, hogy most nem csak látogatóba jöttem, hanem komolyabb időre terveztem.
- Hoztam egy kis ajándékot.
A táskámból óvatosan húzom elő lecsapolt véremet, mit elég ízlésesen még egy kék szalaggal is átkötöttem, sőt, masnit is tettem rá. Friss, szinte még meleg, vidáman nyújtom felé, remélve, hogy örömmel fogyasztja majd, és nem olyan rossz ízű, hogy csak szívességből kortyolgasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dolgoznak. Oké, persze, nyilván, ez egy teljesen jó magyarázat, de akkor is lennie kéne itt a gyerekkel valakinek, és ha körülnézek, akkor nem látok senkit, akihez tartozna. Saccra a kisfiú dupla annyi idős lehet, mint az öcsém, de igazából fogalmam sincs, és bár én is mászkáltam egyedül ennyi idősen a kastélyban, azért az mégiscsak egy zárt hely volt, de itt van vonat, meg felnőttek, meg minden olyan dolog, ami miatt egy gyereket nem szívesen enged el az ember egyedül. Legalábbis én biztosan nem engednék el, nem mintha tervezném, hogy valaha is lesz gyerekem, de akkor sem. Nyilván én is olyan kiváló szülő lennék, mint anya, nyomokban már most felfedezek a viselkedésemben számos olyan dolgot, amiket tőle láttam, és gyerekként nem értettem, hogy mégis miért csinálja. Szóval nem hiszem, hogy lesz gyerekem, hiszen a férfimegtartási képességem is pont olyan kiváló, mint az övé. Mégis, amikor egyedül látok egy kisembert, akkor azért beindul valami ösztönös védelmi reakció, és kicsit olyan ijedten állok a tény felett, hogy neki most nincs itt senkije.
- Nagyon aranyos vagy, de szerintem amíg egy auror erre jár, addig csúnyán meg is fázhatsz. Hol dolgoznak a szüleid? Elkísérlek hozzájuk, ha gondolod.
Mondjuk azt se tudom, hogy azt hogyan magyaráznám ki, meg, hogy akarok-e bajt a kiskölyöknek, amiért csak így elindult, vagy magamnak, amiért csak úgy "felszedek" egy kisfiút az utcáról. Lehet, hogy ezzel csak bajt hozok a fejemre? Mondjuk eléggé értelmes kissrácnak tűnik, talán tényleg csak egy kicsit figyelmetlen volt.
- Um, közben akár segíthetnél is nekem. Van egy crupom, aki elszökött, őt próbálom megkeresni, talán arrafelé kószál, ahol a szüleid vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Ivott?
Mondjuk a fene se tudja, hogy miért kérdezek ilyet, hiszen mind a ketten tudjuk a választ. Ha nem anya játssza a zugivót, akkor apa iszik, valahogy az alkohol elég rendesen szerepet játszott a gyerekkoromban, de annyira sosem, hogy bármelyikük is megüssön, pusztán csak tényként könyveltem el, hogy isznak, amúgy sem voltunk soha mintacsalád, szóval nem hiszem, hogy bármi furcsaságot kellett volna tapasztalni ebben.
- Majd elmeséled milyen? Nagyon érdekel, hogy másabb-e, mint azoké, akik teljesen emberek.
Nekem ugye egy részem nem az, és bár én még olykor szenvedem ezt, ha valaha lesznek gyerekeim, ők már nem. Sem ezt, sem a bőrkarkötő mélyén megbúvó "kis affért" sem. Mi másnak nevezhetném? Egyik nap kétségbe esek tőle, másik nap meg nevetek rajta, furcsán nem tudom még megszokni a gondolatot, ezért van szépen állandó takarásba. Eljön majd mindennek az ideje, addig, hogy mi van a csuklómon nem közkincs. Hogy később megmutatom-e? Talán. Csak még egy kicsit őriznem kell a titkot. Egy kicsit. Nem vészes az, gyorsan eltelik.
- Kávét kérnék, köszönöm.
Mert hogy már az ereimben is kávé folyik, konkrétan csodálkoztam, hogy amikor a vérem a tasakba került, nem sűrű feketésbarna massza jött ki a sok cukornak köszönhetően. Simán elhiszem, hogy egy nap majd, amikor megvágom magam - semmi lelki trauma, csak a ficánkoló állatok okozzák -, akkor egy barna trutyi indul el a vörös helyett.
- Megnézhetem a cicákat?
Mondjuk ez meg tőlem udvariassági kérdés csak, mert ahogy megkérdezem, és ők megjelennek, úgy kötök ki a földön törökülésben - illem kislány, illem -, és hívom magamhoz őket, hogy aztán szó szerint elkezdjem megnézni őket, persze nem barátságtalanul, hanem odafigyeléssel, kedvességgel.
- Kicsi hosszú a körmük, nem vészes, de ha beleakadnak valamibe, akkor be is szakadhat nekik. Egy picit vágni kellene belőle. Megcsináljam?
Pillantok fel érdeklődve, mint aki teljesen otthon van. Na, hát ezek után mondja bárki, hogy nem vagyok apám lánya. Jöttem, láttam, befészkeltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Miért is hiszem azt, hogy ha a saját korosztályommal nem találom jól a közös hangot, akkor majd pont a gyerekekkel fogom? A kisfiú az élő példája annak, hogy a gyerekek sokkal rafináltabbak, mint a felnőttek, hiszen hiába dobom fel a megfázás témát, egyből lecsapja azzal, hogy van sálja meg sapkája. Nos, ez igazán remek, és valóban megdönthetetlen, mert van neki, és védi őt. Mit is mondhatnék erre?
- Rendes gyerek vagy, anyukád biztos nagyon büszke.
Oké, megvolt a dicséret is, mert tudom, hogy a gyereket meg kell dicsérni, ha helyesen cselekszik, és azt leszámítva, hogy egy kóbor macskának udvarol, rendesen viselkedik. Miért is nem merül fel bennem az anyaság? Nos, ezért. Mert mit mondok majd a saját gyerekemnek? Megpaskolom a fejét, és adok neki egy jutalomfalatot, mint a mellettem üldögélő kutyahadnak? Mert, hogy hiába van ott macska, ez a három példány úgy nézi, mintha pajti lenne, és gyakorlatilag végigvárják a sorukat, remélve, hogy az új ember őket is megsimogatja majd. Nagy családban élünk, ha úgy tetszik, én meg a hat... vagyis most már hét lény. Mert már heten vannak, csak Pamacska még félős, ezért a pulóvereben pihen, ezzel egy kis pocakot csinálva nekem. És eddig nyugton is volt, de most, hogy megérezte, hogy jó ideje állunk, már kezd mocorogni, és érzem, hogy hamarosan felbukkan majd a lila feje.
- Óóó! akkor valóban a lehető legjobb irányba jöttem, és neked éppen itt kellett lenned, hogy megtalálhassuk.
Mosolyodom el szélesen, kiegyenesedve pedig hagyom az elkerülhetetlent, vagyis, hogy Pamacs felkússzon a hátamon, és lila, szőrös fejét a fejem mellé helyezve megnézze magának a kisfiút.
- Ó, ő itt Pamacska, még eléggé félénk, de ne aggódj, nem fog bántani, csak meg kell szoknia, hogy itt vagy. Később majd őt is meg tudod simogatni.
Csak még kell egy kis idő, de hát erről a hátam is tudna mesélni, ami szerintem a hegyes karmaitól most is vérzik. Miközben Mártonnak magyarázok, bal tenyeremet a jobb vállamhoz emelem, abban víz gyűlik, hogy az ott pihenő sunki inni tudjon.
- Otthon voltam, a Macskabagoly utcában. Láttam, hogy pont átmászik a kerítésen, mert sétálni mentünk volna, és már csak ő nem kapott nyakörvet, szóval futottunk utána, de gyorsabb volt, és utoljára azt láttam, hogy a szökőkútnál elfordul, és vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Végül is, ez is egy megoldás, nem? Persze a gondolatoknak, amik ilyenkor a fejemben vannak, inkább nem adok hangot, mert a legtöbb nem túl kedves, sőt, egyáltalán nem azok, ami azt illeti. De olyan rég óta van bennem az, hogy inkább nem mondok ki semmit, hogy már egész jól megy. Talán kicsit bolond vagyok? Többet beszélgetek magammal, mint másokkal. Egyszerűen nem megy, a gubóból való kitörés, csak nem.
- Szívesen visszaállítom a rendet.
Ajánlom fel nyugodtan. Ebben mindig is jó voltam, évekig anya után takarítottam, most apa jön. Eljön az a pillanat, amikor szerepet cseréltek, és te gondoskodsz már a szüleidről, nem pedig fordítva. Csak valahogy nekem ez korábban jött. Hogy miért is lett végül Amerika? Részben ezért. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de igen. Ki akartam szabadulni innen, hogy egy kicsit csak magammal foglalkozzak, hogy a saját szennyemet takarítsam. Bevallom, könnyebb volt, egy pontig. Aztán persze minden nehezebb lett, és most itt vagyok, megint. Van az a pont, amikor inkább a mások után való takarítást választod, mint, hogy számot vess arról, milyen emberré is lettél.
Ahogy engedélyt ad rá, úgy édesgetem magamhoz a pamacsokat és a pálcám segítségével, finom mozdulatokkal igazítom meg kicsit a körmeiket, hogy nehogy beszakadjon nekik, mert az nagyon fájdalmas tud lenni. Előzzük meg a bajt. Nem hosszú, és nem is vészes művelet, nem éreznek semmit, de azért a végén megpuszilgatom a mancsaikat, hogy érezzék is, nincs baj, semmi olyan nem történt, ami miatt meg kellene ijedniük.
- Természetesen nem tud.
Nem hiszem, hogy nagyon repesne az ötletért, és nem akarom, hogy bármi olyat lássak az arcán, ami később megmérgezné a kapcsolatunkat. Hiába vagyok felnőtt nő, attól még vannak dolgok, amik rettegésben tartanak, ilyen az apám tekintete is.
- Adtam volna a nyakam is amúgy, de gondoltam, előbb nézd meg, hogy ízlik-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ha valami igazán megnyugtat, az az állatokkal eltöltött idő. Semmi szükségem arra, hogy egy emberrel osszam meg az életem, ahhoz elég nagyot csalódtam benne is, magamban is az utóbbi hetekben, így hát eldöntöttem, hogy független, állatbolond nő leszek. Persze, tudom a szívem mélyén, hogy ha egyszer egy leghőbb vágyat mutató tárgy a kezembe kerülne, akkor még mindig azt mutatná, hogy ő meg én együtt vagyunk, és talán még azt is, hogy a gyerekeink szaladgálnak körülöttünk, apró sárkányaik egymást kergetnék, és mindinkább magukra akarnák terelni az apjuk figyelmét. De nem lehet. Nem szabad ebben a kósza álomképben élnem, mert a szív leghőbb vágy sokszor nem lesz több, csak puszta ábránd. Én pedig nem akarok csak ülni és várni valamire, amit az eszem tud, hogy sosem lesz igazi.
Egy pillanatra teljesen elmerülök a gondoltban, ezért riadtan, és kissé tompán érzékelem csak, amikor a kismacsekok riadtan távoznak, és ha lett is volna rá lehetőségem, akkor sem érteném, hogy mégis mi történt. Csak pislogok kettőt, és betudom ezt az egészet olyan macska dolognak, mert én aztán tényleg semmit, de semmit nem érzékeltem abból, ami itt történt az előbb. Ha meg érzékeltem volna, akkor se hiszem, hogy bármi is változott volna attól, ahogy cselekszem, vagyis, hogy felállok, és amíg odasétálok Mr. Kenshez az elemi mágia segítségével átnedvesítem a kezeimet, hogy kicsit lemossam magamról a macskázást, és a mosogató fölé érve, lecsepegtetem magam, majd úgy tűnik el a víz és a nedvesség, mintha nem is lett volna. Még csak kis lépésekben merem tesztelgetni, hogy mire is vagyok képes, a nagyobb lépés még várat magára, ahogy az is, hogy a bőr karkötőt lepattintva, megmutassam a világnak a jelet, mi a bal csuklómba égett egy életre. Ennél feltűnőbb nehezen lehetne.
- Érdekes személyiség. Már, az apám. Sosem tudom eldönteni, hogy mik is vagyunk mi egymásnak. Barátok, családtagok? Néha úgy viselkedik, mintha egy haverja lennék, akivel együtt kocsmázik vagy szereli az autóját, máskor meg képes lenne egy hozzá közel álló embert megölni, mert a lányához ért.
Mosolyogva, kékjeim vidám csillogásával pillantok fel a mellettem állóra, miután beízesítettem a kávémat, amit leginkább gusztustalanul iszok, és ezen gyakran nevetek is. Anyai örökség. Eleve nem is akartam kávézni, aztán meg nem akartam úgy kávézni, ahogy ő, és most mi van? Tonnaszám vedelem az agyoncukrozott és tejezett valamit, amit a rossz nyelvek szerint már nem lehet emberi fogyasztásra alkalmasnak nevezni. Kiváló képességekkel rendelkezem.
- Nos, tény viszont, hogy huszonnégy éves vagyok. A legszigorúbb országban is felnőtt, aki képes önálló döntéseket hozni, és aki nem rohanna az apjához elújságolni, hogy milyen élmény, amikor kiszívják a vérét.
Vagyis, ez az én döntésem, és nem kell senkitől engedélyt kérnem, én pedig szeretném, ha élne a lehetőséggel, amikor úgy érzi, hogy szeretné. Attól még, hogy ez megtörténik, nem kell apának tudnia. Van egy ilyen pakk amúgy is az életemben, dolgok, amiket inkább nem mesélek el neki. Szóval oda még egy dolog már nem számít. Belekortyolok az italomba, elégedetten elmosolyodok és felpillantva rá, még szélesebbé válik az a mosoly.
- Ugyan már, Dwayne Warren nem az Isten maga, nem lát mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Látszik is rajtad, hogy bírod. Nem sokszor vagy beteg, ugye?
Helyes kölyök, remélem, hogy az öcsém is ennyire normálissá válik rövid időn belül, mert ha nem, akkor Lacika lesz az új öcsém, Sean meg megpukkadhat. Mostanában nagyon agresszív, a múltkor odáig fajult, hogy lila lett tőle az oldalam, mert ő unatkozott, és megrúgott, én pedig válaszként arcon locsoltam, amire elkezdett visítani. Szóval nem igazán testvér alapanyag most a kiskölyök, pedig egy éve esküszöm, hogy nagyon édes volt.
- Azért kéri, hogy vigyázz magadra, mert a felnőttek sokkal könnyebben betegednek meg, de ha van egy ellenálló gyerek a közelükben, akkor a betegségek se mernek olyan közel jönni.
Ez nem igaz, a felnőtteknek egyszerűen nincs idejük betegnek lenni, mert a gyerek meg a munka mellett valahogy fel sem tűnik nekik, csak amikor már megmozdulni se tudnak, hogy valójában ők betegek. Viszont hátha ez a mondat nagyobb motivációt ad neki, hogy a sál meg a sapka a helyén maradjon.
- Ők egészen jól viselkednek, látod? Szépen nyugton vannak, és nem bántanak. Nagyon sokszor költöztem már velük, szóval türelmesek is.
Leszámítva ugye a crupok gyöngyét, aki most is intenzív szökésben van. Felpillantok Pamacsra, aki intenzíven érdeklődik Laci iránt, de még nem indul el felé, még csak az erőviszonyokat méri fel, hogy vajon baráttal vagy ellenséggel van-e dolgunk. Nem csodálom, hiszen az utóbbi időben volt már, hogy egy pyromágus szagát is hazavittem, amit én nem, de ő nagyon megérzett, és akkor tőlem is égnek állt minden szőrszála.
- Igen, Pamacs víz elemű, ezért ilyen lilás-kék, ha levegő elemű lenne, akkor fehér és rózsaszín színei lennének, ha pedig mind a két elemhez tartozna, akkor szürke és fehér. Ő egy sunki, elemi mágus állat.
-Óóó, elemi mágus vagyok. Most tanulom éppen, hogy hogyan uraljam a vizet. Nézd csak.
A tenyereimet egymáshoz érintve, felé nyújtom kicsit a kezeimet, melyben először víz jelenik meg, mintha tényleg a bőröm alól szivárogna. Aztán a víz hirtelen forrni kezd, bugyborékolva, gőzölögve. Aztán hirtelen hűl ki, és változik szó szerint jéggé, majd megint vissza vízzé, ami ahogy jött, úgy is tűnik el.
- Sosem halok szomjan.
Más előnye is van nyilván, de most ennyire futotta, még tényleg nagyon az elején vagyok, és igazából csak tesztelgetem, hogy mit is jelent az, hogy irányítom a vizet.
- Arra tovább.
Mutatok a vendéglátó negyed felé, mert biztos vagyok benne, hogy a kis bélpoklos ott lesz valahol.
- Milyen messzire mehetsz el innen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Sokszor nem kellenek szavak, hogy megértsük egymást, és tudom, hogy érti most is, hogy mit szeretnék pontosan kifejezni, sőt a válasza megmosolyogtat. Nos igen, ez a szó szerintem tökéletesen leírja azt, hogy milyen is ő. Furcsa ismerni. Mármint életem első tizenkét évében semmit semmit sem tudtam róla, azt sem, hogy igaz-e, amit anya mond, hogy ő egy szuperhős. Semmit. Aztán egyszer csak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, ott állt az ajtóban, nézett engem, én is őt, és elindult valami. Akkor még csak sejtettem, hogy ő egy szuperhős, később pedig kiderült, hogy az apukám.
Más nem tartaná annak Dwayne Warrent, de nekem életem első tíz évében a szuperhősökkel azonosították, és talán nem olyan, mint Vasember vagy Hulk, nekem mégis a hősöm maradt, annak ellenére is, hogy az érdekes szóval tudom csak illetni. Az apám és szeretem őt, közelebb van a jellememhez, amint anya, és talán egy jó ideje már a szívemnek is ő a kedvesebb szülőm. Anya nekem túl sok, túl drámai, túl érzékeny, apával sokkal egyszerűbb ilyen szempontból.
- Szóval, mivel hivatalosan is megállapítottuk, hogy nem Isten.
Kezdek neki a dolognak, mert hát úgy tűnik ebben az egészben én vagyok a kezdeményező fél, és amilyen izgatott vagyok, nem is nagyon akarom kerülgetni a dolgot. Vidáman kapok elő egy hajgumit a zsebemből, szakmai ártalom, hogy mindig van nálam egy, és fogom össze a mostanra már váll alá nőtt hajamat. Lassan megint el kell mennem fodrászhoz, de ahogy láttam, az itteni megszűnt, pedig nagyon rákészültem, hogy egyik nap, munka után bemegyek, és legalább magamba szívom az összes érdekes információt a helyiekről. Nagy most a változás, amióta elmentem már a második polgármester irányítja a helyet, a hrmadik igazgató az iskolát, talán a második az előkészítőt, és azért nem volt olyan hosszú idő az a néhány év. Ráadásul szinte mindenki ismeretlen, fel kell vennem a helyi ritmust, mert mint mindig, most is kezd elkapni a pánik, hogy kívülálló vagyok.
- Hogyan csináljuk? Van valami rituáléd előtte, vagy csak úgy bele a közepébe?
Őszinte érdeklődéssel és lelkesedéssel kérdezem, mert bár nem ezzel a szándékkal érkeztem ma ide, de annyira izgalmas, hogy most egy vámpír fog inni belőlem, hogy csak na. Sőt, itt a vámpír személye is nagyon izgalmas, hiszen egészen kicsi korom óta ismerem, és már akkor azon gondolkoztam, hogy vajon amikor idősebb leszek, akkor megtörténik-e az, hogy az én véremet is kiszívja, és most itt állok vele szemben, izgatottan csillogó szemekkel, mint a kisgyerekek, amikor karácsonykor az ajándékbontás következik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- A csuklóm?
Pillantok le automatikusan arra, amelyiken a bőrkarkötő van, és hirtelen elfog az érzés, hogy nem akarom, hogy a kis jelemnek baja legyen? Jó nem? Eddig hogy utáltam a létezését, most meg azért ragaszkodnék hozzá. Hát zseniális. Viszont szerencsére két csuklóm van, és nem mondta azt, hogy kifejezetten a balt kérné, így a jobb az szabadon felhasználható. Amúgy is balkezes vagyok, nyilván azt a kezemet féltem jobban, mindentől. Még a manikűröstől is. Noha az én munkámban nem igen lehet semmiféle extra a körmön, de egy japán manikűr mindig csodálatossá teszi.
- Mi a különbség a nyak és a csukló között?
Érdeklődöm, miközben odanyújtom neki a jobb csuklómat, hogy ha inkább ezt szeretné, akkor ezt adom, nekem igazából mindegy, csak valahogy összemostam a vámpíros filmekkel a dolgot, hogy nyakra mennek. A kérdésem pusztán érdeklődő, mert szeretek tudni dolgokat. Igazából elég sok mindent szeretek tudni, csak úgy szívom magamba az információt, hogy a következő pillanatban okosabb legyek.
- Furcsa. Oké. Az se baj egyébként, ha fájdalmas, jól bírom.
Elvégre a munkám során is előfordult már, hogy számos állat bele-belekapott a kezembe vagy a lábamba, de ez vállalt dolog, pontosan tudtam, amikor nekiálltam a tanulmányaimnak, hogy nem lesz fájdalommentes, hiszen senki se úgy születik, hogy a szakmája csúcsa, ez kamu. Kicsit közelebb araszolok, izgatott kíváncsisággal nézem, hogy mi is fog történni, és nagyon érdekel, hogy milyen az a bizonyos furcsa érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Igazat mondok. Én is voltam gyerek, és nagyon utáltam, ha hazudtak nekem.
Egy idő után már csak megpróbáltak, de aztán azt is feladták. Persze nem azért, mert olyan jó szimattal rendelkeztem, mint Lacika, csak ha úgy éreztem, hogy nem mondanak igazat, megemeltem kicsit a szemöldökömet, és eldöntve a fejem néztem rájuk. Onnantól pedig nyert ügyem volt. Aztán elmúlt az, hogy hazudoznak nekem, végleg, most pedig már túlontúl őszinték is. Ami szintén nem annyira  kellemes, de inkább ez, mint az, hogy megpróbálják elferdíteni az igazat.
- Bármelyiket, nyugodtan. Ha nagyon összenyalogatnak, van nálam kézfertőtlenítő.
Ez amolyan munkahelyi ártalom, én egy nap nagyon sokszor fertőtlenítem a kezem, így egyszerűen mindenhol van nálam fertőtlenítő, mert sosem tudom, hogy mikor jöhet jól. Van egy ilyen fogyatékosságom, hogy nagyfokú rendmániával rendelkezem. Egyszerűen nem tudok nyugodtan aludni, ha nincsenek rendben a dolgok körülöttem. Nem kések egyetlen számlával sem, nem tévesztem el a bevásárlást, mindennek megszabott helye van a hűtőben. Tudom, ez valahol nem normális, de bár ez lenne a legnagyobb gikszer velem kapcsolatban.
- Ha apukád megengedi, hozzám bármikor eljöhetsz játszani velük.
Hozzátenném, hogy nincs se férjem, se feleségem, se gyerekem, úgyhogy nem lenne ott más ember, csak ő és én, de nem igazán szeretnék neki magyarázkodni. Jobban szeretem az állatokat az embereknél, ők nem hazudnak, őszinték, nyíltak. Sokkal jobb velük lenni, sokkal nyíltabb és egyenesebb minden cselekedetük.
- Pedig van. Négy elem van összesen, a föld, a víz, a fűz és a levegő. Akik elemi mágusok képesek irányítani a saját elemüket. Ritkán van olyan, hogy valaki két elem birtokosa, még ritkább, hogy három, vagy akár mind a négy.
Nem tudom, hogy mennyire ismeri az elemeket, vannak mesék is róluk, de nem mindenkinek mesélik el, nekem se mesélték, most felnőtt fejjel, friss elemistaként olvastam őket, most kezdtem el megismerkedni azzal, amivel gyerekként is meg kellett volna. Persze, senki sem tudhatta, hogy sikerült összehozni egy elemi mágust, én még mindig tartom magam a “fűbaba” titulushoz. Kinyújtom a kezem, hogy Pamacska könnyebben közlekedjen, Lacika felé oson, én meg hagyom neki, ő sem bánt, sőt, kifejezetten barátságos.
- Hivatalosan igen. Csak pálcával. Illetve vannak olyan kultúrák, ahol kézmágia van, de ők nagyon kevesen vannak már a világban. Az elemi mágia azonban nincs meg mindenkiben.
Mivel látom, hogy elkenődik kicsit a szája, és a pofija olyan szomorú lesz, egy kicsi vízformálással kezet alkotok, ami közelebb oson Lacikához, és finoman megkocogtatja az apró gyerek orrot. Legalább valami kis pluszt adok neki, hogy ne legyen annyira szomorú.
- Eszünk egy sütit? Lizzie-t vagy befogadja valaki, és holnap leadják a munkahelyemen, vagy hazajön vacsoraidőre. Nem tudom őt elveszíteni.
Persze, most nincs meg, de az nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Mindig visszatér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Óóó!
Ajkaim csodálkozásra nyílnak, ahogy kifejti a különbséget, és meg is értem egy pillanat alatt. Az intimitási faktor más. Így már értem, hogy miért inkább a csuklómat kéri. Valljuk be, ez egy teljesen logikus döntés, mert bőven Dwayne Warren poklába bérelünk helyet már csak azzal is, hogy én azt mondtam neki, vegyen a véremből, ő meg azzal, hogy akárcsak elgondolkozott az opción. Most viszont már nem csak elméleti szintről beszélhetünk, hiszen éppen a gyakorlati megvalósításon ügyködünk.
- Nem zavarna, ha megmaradna, csak a jel miatt aggódom.
Arra még nem kérdeztem rá, hogy mi van, ha az elemi mágus jelem sérül. Azt se tudom, hogy sérülhet-e, ahogy azt sem, hogy ha igen, akkor vajon hatással van-e az elememre. Én tényleg eléggé kezdő atomfizikus vagyok ezen a téren, szóval inkább nem kockáztatnék. Ezt nehezebb lenne kimagyarázni azt hiszem.
Izgatott vagyok, és azon dolgozom, hogy még csak véletlenül se csukjam be a szemem, mert látni akarom. Túl azon, hogy ezt már gyerekként eldöntöttem, felnőttként előtör belőlem a tanulmányozó-megfigyelő énem is, aki látni akarja, hogy mégis hogyan működik ez. Csodálatos dolognak tartom, hogy átérezhetem, megtapasztalhatom, megismerhetem a világ ezen kis apró szegmensét. Az apró fájdalomra nem is reagálok, a hang az, ami megakasztja egyenletes légzésem egy pillanatra, de utána minden megy tovább a maga kerékvágásában, egészen addig, míg tarkómra nem fog, ott kissé mintha megint beszűkülne a levegővétel, érintése kirántott a magam köré zárt kis csend-buborékból, és így már nem csak látok, de morranását is hallom.
Ajkaimra lassan szökik egy apró mosoly, érzem, ahogy egy gát átszakad bennem, ahogy eggyel közelebb kerülök hozzá, és ahogy eggyel közelebb kerülök magamhoz is. Bal kezem felemelve, óvatos, lassú és végtelenül finom mozdulatokkal kezdem el el simogatni a haját. Van bennem egy ösztön, ami arra sarkall, hogy ez a helyes lépés. Másrészt így akarom jelezni, hogy minden rendben van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nyugi, vigyázok rátok.
Mosolyodom el biztatóan, és tudom, hogy a kiskölyöknek az lesz a legnagyobb "sérelme", hogy megnyalogatják, mert jólneveltek, és tényleg szeretik a gyerekeket. Megtanítottam őket arra, hogy a kicsi emberekkel óvatosabban viselkedjenek. Két, Lacikánál fiatalabb testvérem van, és ráadásul Alice eléggé ijedős, Sean meg mindent túlerőltet, szóval a kuyák rendes kiképzést kaptak már, és akárhányszor nálam vannak a testvéreim, mindig mindenki megússza élve. Lekopogom.
Elnevetem magam azon, ahogy a Bolygó Kapitányát hívja, ezt a mesét még én is ismerem, és már akkor is a víz volt a kedvencem. Ki gondolta volna, hogy ennyire sikeres lesz a dolog, hogy még a végén én is vízirányítóvá válok? Senki. Naugye. Imádom, hogy ennyire gyerek, és nem a mai modern és meglehetősen erőszakos meséket nézi, hanem azokat, amiknek még volt mondanivalójuk. Én is inkább a fiús vagy semleges meséket szerettem, de na, ha már Barbie, akkor legyen normál feje, ne ilyen giganagy. Az valami borzalmas.
- Találkoztam már másik hydromágussal is itt, az egyik barátom a tüzet tudja irányítani, a másik a levegőt.
Eddig nem is nagyon gondoltam bele, hogy én is beilleszkedhetek a sorba, de már kitűnő magyarázatnak tartom, hogy mi volt a baj köztem, és tanult pyromágus kollégám között, az, hogy az elemeink taszítják őket. Kész, ámen. Ezt olyan ténynek vagyok hajlandó felfogni, ami el is fogadok. Ez történt. Így lett vége.
- De még nekem is ritka, szóval egytől tízig huszonegy. De ha gondolod, szívesen formálok neked bármikor ilyeneket, meg nyáron akár még többet is, mert akkor nem fázol meg, ha lelocsollak, most azért még aggódom, hogy bajod esik.
Az kellene még, hogy egy kisgyereknek tüdőgyulladást okozzak, persze. Nem. De nyáron tényleg, ha a szülei megengedik, akkor játszom vele.
- Az összeset. Bármit kérhetsz, de csak annyit kérj, amennyit a szüleid is engednének, ha még szeretnél velem játszani.
Még a végén felpörög itt a cukortól, és akkor engem elővesznek a szülei, és abból lesz csak igazán a nagy bibi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Az élmény magával ragadó, leírhatatlan abban a pillanatban, amikor történik. Nem hiszem, hogy lenne író, legyen bármilyen tehetséges is, aki ott és akkor meg tudja fogalmazni azt, ami átjár minket, ami bennem fellobban, amit kivált az, ahogy a csuklóm fölé hajol, majd átadja magát vérem élvezetének, én pedig átadom magam az új élménynek. Nem is hittem, hogy ennyire sok minden képes egyidőben megindulni. Az érzések, a mozzanatok, egy-egy apró rándulás a testen, ahogy a szív hevesebben kezd verni az idegen érzésre, majd a bizalomtól nyugszik meg újra.
Átadom magam az élménynek, elraktározom, de semmiképpen sem állok neki most megvitatni magammal, hogy milyen is. Hogy mi az, amit kaptam, mennyire cseng össze azzal, amit hittem, vagy amit vártam. Most csak az élmény van. Most csak a bőr alatt bizsergő, hangyatánc, a szívem dobbanásainak váltakozásai vannak, a sóhaj, tőle és tőlem, a látvány, az elválás okozta pillantnyi üresség. Furcsa nézni, ahogy mintha mi sem történt volna, eltűnik annak a nyoma, hogy a vérem vette. Furcsa az üresség érzése, nem tudom, hogy ezt kellene-e éreznem, vagy valami mást, mindenképpen érdekesnek tartom, hogy ez a hirtelen jött magány lett a társam a végén.
- Váó.
Halkan hallatom ezt az egyetlen csodálkozó szót, mert nem tudom, hogy mit is mondhatnék ebben a pillanatban, de úgy érzem, hogy valamivel meg kell törnöm a csendet. Megnyugtató, hogy a macsekok úgy gondolják, hogy minden rendben van, és én is tudom, hogy ez az igazság. Csak az élmény, az olyan új még. Az élmény, ami teljesen átjárja most a szellememet.
- Köszönöm az élményt.
Szorítok rá mosolyogva a karjára, mert tudom, hogy aggódik apa miatt, de ez kettőnk között marad, hiszen nyoma sincs az esetnek, én pedig olyan sok titkomat őrzöm észrevétlen, hogy ennek is lesz helye közöttük. Leguggolva megsimogatom a kis szőrösöket, imádom, hogy ennyire okosat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nincs varázserőd?
Pillantok rá aggódva, mert szerintem nincs annál rosszabb, mint amikor mágia nélkül élsz egy mágiával teli világban. Szegény kisfiú, akkor esélye sincs arra, hogy valóban aurorrá váljon. Mondjuk, amilyen édespofa, nem is kell neki az aurorkodás, tudom, ez olyan fiús dolog. Mindenki auror akar lenni ebben a korban, Sean már most mondja, hogy olyan lesz, mint apa, és én aggódva figyelem, hogy tényleg mennyire úgy mozog, mint ő, néha anyához is úgy szól. De fiút szülni véla génekkel amúgy is nagy dolog, szóval természetes, hogy anyának Sean a szeme fénye.
- Akkor te nyomozó auror leszel. Lesz nagy táblád, és azon fogod megoldani a rejtélyes gyilkosságokat. Kulcsfontosságú szereplő leszel, mert ha te nem vagy ott, nem tudják meg ki tette, és nem kapják el a rosszakat.
Ebben biztos vagyok, hogy így alakulna a dolog, biztatóan megsimogatom megrogyott kis vállát, remélve, hogy egy kicsit azért enyhül a bánata. Mert lehet ő még auror, csak nem olyan, aki pálcával megy terepre, hanem aki miatt mennek. Aki megmondja, hogy ki tette és hol lesz legközelebb. Lacika okos és éles eszű kölyök, rafinált, mint minden gyerek, így elnevetem magam a válaszára.
- Rendben, akkor felfaljuk az összes süteményüket. Jó fej szüleid vannak neked.
Azért majd odafigyelek a mértékre, de nem fogok nemet mondani, viszont beszéltetem, ez a tervem. Amíg az apukája vagy az anyukája meg nem érkezik, addig minél többet mesél, annál kevesebb sütemény fogy. Remek terv, tudom. Na ezért nem való nekem az anyaság, szerintem borzalmas lennék benne, ráadásul ha azt vesszük, most is anya vagyok. Nyolcból egy szökésben van állandóan, egynek komoly függősége van - a vízimádat már csak ilyen -, egyhez meg csak úgy tudok hozzászólni, hogy "Te Bánat", ami lehetne sértő is. Szóval nem, inkább csak sütivel tömök kölyköket, mint a vasorrú bába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nyugalmi állapot. Hagyjuk egymást, ki-ki a maga érzéseivel, gondolataival van elfoglalva. Ismerem magam, napokig fogom még boncolgatni az itt átélteket, és hol mosolyogva, hol komoran jutok majd egy-egy korszakalkotó megállapításra. Én ilyen vagyok. Akkor is emésztek dolgokat, amikor azt mondom, már nem teszem. De nem szeretem, ha tudják, hogy igen.
Most is inkább a macskákkal játszom, még mindig kissé talán szürreális az élmény, hogy macskákkal vagyunk körbevéve itt az erdő szélén, de valahol rém aranyosnak találom, hogy itt vannak ez a kis puhák. Viszont illetlenség lenne az illőnél tovább maradni, így hát fogom magam, és egy idő után búcsút veszek a férfitól, aki jelen pillanatban talán az egyetlen biztos pontnak mondható az itteni életemben.
Fogalmam sincs, hogy akarok-e majd másokat kialakítani, hogy vágyok-e arra, hogy több emberhez is kötődjek érzelmileg. Úgy tűnik az a tíz év annyira nyomot hagyott a szívemben és a lelkemben, hogy az elköteleződés minden formájától rettegek jelenleg. És igen, a rettegek egy tökéletesen jó szó, mert olyan szinten kerülöm az esetleges mélyebb összefonódásokat, amennyire csak lehet.
- Szép estét.
Köszönök el egy bájos mosollyal, olyannal, amiben nincs egyéb szándék, és amit csak nagyon kevés embernek mutatok meg, mert nem akarom, hogy úgy érezzék, kihasználható a bizalmam. Mr. Kens más, őt ismerem egészen kicsi korom óta. Mindig is meghatározó része volt az életemnek, és szeretném, ha az is maradna. Ő sosem ártana nekem, talán felé van a legnagyobb bizalmam, ezért is adtam a vérem kétféle módon is neki. A bizalom ritka kincs, és egyedül nála nem félek, hogy ez elveszhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ez egy nagyon hasznos szuperképesség!
Lelkesedem egy sort, mert valljuk be, van az úgy, hogy egy kisgyereken meglátszik, hogy nem teljesen van rendben a lelki világa, de Lacika, ő a megtestesült angyali ártatlanság. Nem hiszem, hogy valaha oda lyukadok ki, hogy nekem gyerek kell, de ha mégis, akkor egy ennyire bölcs és mégis kedves kiskölyköt szeretnék a magaménak tudni. Fel van adva a lecke rendesen, mert ilyenkor mindig rengeteg múlik a szülői hozzáálláson. Én a saját szüleimtől nagyon sokat tanultam, és valószínűleg ezért nem tudok bízni az emberekben, nem alakítok ki mély kapcsolatokat, veszem körül magam ijesztően kevés emberrel, és nem állapodom meg, túl azon, hogy százhúsz százalékot nyomok bele a munkába. Köszi anyu és apu, kitettetek magatokért.
- Simán. Az én apukám nagyon gyengén tud varázsolni, viszont kiváló a helyzetfelismerő képessége, eléggé szabadelvű, és hát nem riad vissza attól, hogy piszkos legyen. Eléggé sok bevetésen van, tele van sebekkel a teste, nagyon menőn néz ki, és szerintem azt, hogy te is bevetésre mehess, ma már meg tudják oldani. Meg aztán ott van egy csomó menő munkakör még. Lehet kihallgatótiszt, meg nyomozó, meg mondjuk az egyik ismerősöm muglimagyarázat-szerkesztő. Az is király.
- Na gyere.
Nyújtom ki felé a kezem, mert bár nagy fiú, tudom én, de azért jobb az óvatosság, és ha elfogadja, játékosan még egy kicsit megcsikálom a kezét a vízzel, nem is sejtve, hogy mennyire jót is teszek valójában neki. Na ez az igazi önzetlenség kérem szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Úgy döntöttem, hogy ma csak apával leszek, mármint így délután meg este, viszont nem akartam csak Budanekeresden lébecolni vele, mert akkor biztos, hogy megkapom ajándékba anyát is, és ha nekem nekiáll megint pszichológuskodni az életem felett, akkor falnak megyek, attól még, hogy ő fiatalon szült, nekem nem kell, különben is, van hét gyerekem, ha azt vesszük, és jelenleg nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy még a fwooper-t és még egy Augurey-t is magamhoz veszek, de frissen menetettek mind a ketten még megfigyelések és kezelések egész sora vár rájuk, viszont jelentkeztem, hogy hozzám jöhetnének.
- Anya nem rágott a szádba egy rakat kérdést, ugye?
Méregetem drága apámat magammal szemben, mert egyrészt tény, hogy az apám nem olyan, akivel ezt el lehet játszani, másrészt viszont az anyám meg olyan, akinek nem lehet nemet mondani. Általában azért felfedezem, hogy melyik apám és melyik anyám kérdése, de futottam én már bele a dologba.
Félreértés ne essék, szeretem a szüleimet, csak nem könnyű velük, ha együtt vannak, és anyával akkor sem, ha külön csak vele vagyok, de apa és a testvéreim rendben vannak, olyan nagyon, hogy a kicsik nálam töltik a következő hetet, és már most annyi programot kitaláltam, hogy harmadik nap megutálnak, mert nem döglődhetnek egész nap. Ha már szabira megyek miattuk, akkor élvezzék. Belekortyolva a sörömbe, kicsit elhúzom a számat, és előre nyúlva előbb az ő poharának tartalmára koncentrálok. Ahogy kezeim közé veszem a poharat, látszani is kezd, ahogy elhomályosul kicsit az üveg a benne lévő folyadék lehülése miatt.
- Hihetetlen, hogy itt sosem adják hidegen az italokat.
Pamacska felpillantva az extrasajtos pizzaszelete rágcsálásából, mintha csak értené, hogy mit magyarázok, oldalra döntött fejjel figyeli az eseményeket.
- Mit csinálsz holnap?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megemelkedik a szemöldököm, amikor azt mondja, hogy egyetért anyával, mert azért na, ingyen van a sör, hát az azért mégsem lehet olyan rossz, de nyilván érthető, az ember nem azt szánja a hamarosan doktor - csak mondom, hogy heteim vannak hátra - kislányának, hogy egy kocsmában flangáljon rövid ruhácskákban, többnyire részeg és többnyire idős urak között. Szóval jogos, de az a piszok nagy helyzet, hogy szeretem csinálni. Jól érzem magam benne, és boldog vagyok ott. Ez talán a nehezebbik része a dolognak.
- Pár hónapig még szeretném csinálni.
Ez a pár hónap ez olyan, mint a "hamarosan találok majd egy rendes fiút", de igazából tudjuk, hogy egy szerencsétlen vagyok, mert Noelt nem zártam le még mindig, és mert mostanában inkább lányok társaságát keresem, nem könnyű egy olyan érdeklődési körrel az élet, mint az enyém, de most kezdjem el anyámnak apámon át üzengetni, hogy lehet, hogy nőm lesz? Áh. Nem akarom én már itt megbonyolítani a világukat.
-  Nos, drága édesapám, most vagy összehozol egy gyereket még, vagy ráveszel valakit, hogy ejtsen teherbe engem, hogy anyát lefoglalja a tény, vagy, beletörődsz, hogy ennyi bagó mellett jogosan aggódik érted, mert szerintem is rohad.
Mondjuk ahhoz képest valljuk be, baromira jól tartja magát. Szerintem jót tett neki, hogy kicsi gyerekei vannak, főleg, hogy van egy kislánya. Bár tutira csak morogna, ha azt mondanám, neki, hogy hercegnős apuka lett. Jó, azért Alice nem csak a hercegnőzésből áll, de azért örülök, már a féltékenységem mellett is, de azt el tudom rejteni. Az övé után a saját poharamra is ráteszem a kezem, és elkezdem azt is hűteni.
- Találtam egy 67-es Plymouth Fury-t, nem is rossz áron, arra gondoltam, hogy lehetne a szerelemprojektünk a helyrehozása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ezért könnyű vele. Az én apukám egyszerű és tudja, hogy nem vagyok hülye, mind a két tulajdonságot igazán nagyra értékelem, mert szeretem, ha gördülékenyen mennek a dolgok. Emellett az egyik legjobb barátommá is vált az évek alatt, a közös érdeklődési körök összehozzák az embert. Kocsik, sör, Noel. Édes Istenem, hát komolyan, ha hazavinném, esküszöm, hogy apa egész végig lefoglalná, anya meg körberajongná, mint egy őrült tinilány, engem pedig csak akkor vennének észre, amikor kellene egy sör, vagy meg kéne teríteni az asztalt. Nem is rossz taktika, úgy otthon lenni, hogy nem engem pszichologizálnak. Mindenképpen felírom magamnak.
- Istenem, ha anya bejelenti, hogy terhes, nagyon kinevetlek.
Az az érdekes, hogy ugye, amikor én kérdeztem róla, anya mindig azt mondta, hogy apa szuperhős, és teljesen valósághűen beszélt róla, tényleg olyan volt, mint egy hős nekem. Aztán megismertem, és mindenki úgy néz rám, mintha szellem lennék, amikor azt mondom, hogy ő az apám, és kizártnak tartják, hogy az apám, mert hát Dwayne olyan mufurc, hogy csinálta. Pedig a szexhez nem kell mosolyogni, anyát meg tuti az vonzza, hogy káromkodva morog. Csini lány a rosszfiús style főszereplővel, tudjátok, az életem tiszta tini romkom.
- Viszont ne vegyél kutyát, hozz el egyet a menhelyről. Ne okozz nekem csalódást apukám.
Mert hát komolyan mondom, ha vesz egy kutyát, kitérek a hitemből. Én vagyok a helyi macskásasszony, csak macska nélkül hét mentett állattal, és akkor közli velem, hogy ő venne egy kutyát. Komolyan, ki ez az ember itt velem szemben?!
- Az egyik haverom szólt, hogy az unokatesója mostohaapja megszabadulna a garázsát elfoglaló tragacstól. Azt se tudja milyen autó, és apa, hatszázért adná. Nem kedvelem, mert egy barom szóval én nem szóltam neki, hogy akár három milliót is elkérhetne érte, csak szájhúzósan nézegettem, és játszottam az eszem, hogy végül is a hatszáz kicsit magasan van, de legyen. Csak ocsmány arany színe van, de ekkora spórolással azt hiszem, túlélem. Van vele munka, de szerintem ketten megoldanánk.