Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudom, hogy értené-e, hogy azért nem ellenkeztem a házassággal kapcsolatban, mert úgy éreztem, hogy egy polgármester feleségeként szabad maradhatok. Nem úgy szabad, hogy aztán a kertésztől a postáson át az iskola igazgatójáig bárkivel intim viszonyba kerüljek, hanem úgy, hogy továbbra is élhessek azoknak a dolgoknak, amiket szeretek csinálni. A patika is ilyen lenne, de talán túl nagy kérés lenne azonnal, hiszen még csak házasságot sem kötöttünk.  
- Hiszek és ezért is érzem kétségesnek a dolgot. Talán azon aggódna, hogy túlságosan belemerülök, és nem tudom majd teljesíteni a házastársi kötelezettségeimet. Nem szeretném, ha a férjem úgy érezné bármikor is, hogy nem ő az első a számomra.
Ez nem egy szerelmi házasság, talán sosem lesz az. Vonzó férfi, vonzóbb, mint a képen. Szépen csillog a szeme, ami előcsalja belőlem is a nőt. Érzem, ahogy a belső hangom abban reménykedik, hogy tetszem neki, mint asszony, hogy szépnek, kívánatosnak tart, legfőképpen azért, mert nem szeretném, hogy azt mondja holnap, nem talál elég érdekesnek. Ismerem és tisztelem az aranyvérű szabályokat, tudom, hogy a lényem legnagyobb része felett az esküvőt követően a férjemnek lesz döntési joga, és én nem ellenkezhetek, mégis remélem, hogy egy kis részem szabad marad. Vágyakozva nézem az üresen álló épületet, mert szeretném, de nem olyan ember vagyok, hogy csak mert a polgármester a férjem, alanyi jogon jár nekem.
- Szeretném előbb a házasságunkban megtalálni a helyem, szeretném, ha a férjem alkalmasnak találna arra, hogy a szenvedélyemnek élhessek, amíg ő maga is ezt teszi.
Ezzel pedig nem másra gondolok, mint a polgármesterségre, és valljuk be, igencsak idealizáltan látom a jövőnket, túl egy bizonyos ponton. Az eleje nem lesz könnyű, de már elfogadtam azt, hogy egy számomra idegen férfi felesége leszek, hogy a testem az övé lesz, hogy a nevem az övé lesz, hogy minden vagyonom az övé lesz. Van bennem némi tartás vele kapcsolatban, de azt hiszem, ez természetes. Nem holnap akartam megismerni, nem úgy, hogy ott van mindenki, tudom, hogy ez a lépés illetlen, mégis, látnom kellett azon túl, ahogy holnap fogunk viselkedni egymással, mikor árgus szemek figyelnek majd minket. Tetszik, amit látok, és ahogy mellém lép, látom a közös jövőnket. Nyilván egy túlidealizált jövőt, de engedjük meg most annak a rózsaszín lufinak, hogy felfújódjon.
- Balett?
Szinte suttogok, de a hangomban minden ott van a jegyeket látván. A gyermeki öröm, a szerető csilingelés, a lelkes asszony és a nő, aki igazán fontosnak érződik. Tagadhatatlan örömmel a tekintetemben fordulok felé, hogy az utolsó két szó már szemtől szemben érjen minket. Rendben leszünk. Ő lesz a férjem, én leszek a felesége, és ez egy gyümölcsöző kapcsolat lesz. Hiszen a sárga rózsák, a balett, az, hogy tudja, ma van a születésnapom, hogy belement a játékba, és nem hárította el a találkozást. Minden olyan örömre ad okot, melyből táplálkoznom kell, mely bizakodóvá tesz. Annyira naiv vagyok, annyira naivvá tesz. Szeretném megérinteni, szeretném jobban érezni az illatát, szeretném, lebontani a falat kettőnk között, szigorúan ügyelve arra, hogy a védvonalaink megmaradjanak. Nem értek egyet azokkal a nőkkel, akik mindent tudni akarnak a férjük dolgairól, én szeretnék abban boldogságot találni, amit a férjem magától ad nekem.
- Köszönöm, hogy a férjem leszel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Neki rettentően kedvez ez az idő, hűvös, kellemes, mint mindig, az erdő közepe felé menetel mikor kánikula van és a lakásban már csak úgy tudna lehűlni, ha ki se mászik a zuhany alól. Körbenézett már, de sehol nem talált egy kiselejtezett kádat, amit nem lenne rest a ház mögött elhelyezni az árnyékban, feltölteni vízzel és abban ülve olvasni addig, ameddig ki nem folyik a szeme. Azonban ez várat magára, lehet amúgy is hülyeség, mint az, hogy sétálni viszi a macskát, akit végül megsajnált, annyira nem volt hozzá kedve és nem akarta végighúzni az utcákon, így otthon hagyta a vádló tekintetével együtt és egymaga indult el. Semmi terve, az iskolába most nem kell mennie, kötelezettsége nincs, egyelőre Mihail-ról sem hallott semmit, ami aggodalommal tölti el, de közben saját magát nyugtatja, hogy bizonyára szüksége van rá, vagy akadt valami más. Talán már a féltékeny gondolatai is eltűntek és mégsem, mert valahol benne vannak, csak nem rágja magát rajta újra meg újra. Nem akar az lenni, aki mindenre haragosan néz és hisztérika válik belőle, ennek a gondolatától eleve rosszul van és nem is képes rá, de tudott az is, hogy a rossz gondolatoktól befordul és visszaesik oda, amit már sikerült elhagynia. Szóval, ő megpróbál nyugodt lenni és feltalálni magát, egyedül, bár ötlete semmi sincs. Nem is kell.
Tornacipőt húzott, ami már eléggé ütött-kopott ahhoz, hogy lecserélje, de még mindig nem indult el semerre, valahol bosszantó, hogy nem talált olyan üzletet, amely az egyszerű és kényelmes dolgokat árulja elsődlegesen. Rövidnadrág és egy póló, épp elég, a póló ujjait feltűrve próbálja mutatni, mennyire laza és inkább vett volna trikót, nem számít, ahogy az üzletek előtt halad el, úgy csapja meg orrát a kellemes illatok egyvelege. Akkor teszi azt, amihez ért a legjobban; eszik valamit, bár mielőtt eljött, belapátolt egy nagy adagot. Így döntött a desszert mellett, a teaház pedig közel volt, itt sosem evett, talán be sem tért, nem emlékszik, annyi tea van otthon, hogy mindig feleslegesnek érezte erre sétálni. Miért ne alapon, persze nem teát kér, hanem limonádét fog, miután lebeszélte magát a borról, mellé némi süteményt, szerencse, hogy gyűrt a nadrág zsebébe pénzt indulás előtt, ezzel semmi gond nincs. Bólogat magának és fordul, talán figyelmetlensége és kavargó gondolatai miatt koccan a válla a fiatal hölgynek, aki úgy tűnik, épp azon van, hogy valamit válasszon maga is, vagy csupán ugyan úgy el van mélyedve. Kezét feltartva pillant rá.
- Bocsánat – lép el, majd rövid hatásszünet után nyúl az ajtóhoz és nyitja ki azt neki. - Csak ön után – ha már bamba, akkor legyen illedelmes, vagy mi, sosem néz ki úgy, hiszen ő inkább a toprongyos, de üsse kő, ide jó ez is. Reméli, hogy van valami teraszos kiülő is, mert pont olyan az idő, de na, majd elválik. Egyelőre még kérnie kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Próbálok mindent úgy rajzolni, hogy méretarányos legyen. Az azonos távolságra lévő pontok a füzeten segítenek, így ha nem is századmiliméter pontosan, de jól besaccolva adnak támpontot a város egyes helyeiről. Láttam, hogy tényleg van itt minden, vásárolhatok élelmiszert akár késő este is és van lehetőségem nővényekkel körbevenni magam. Azt hiszem, ha bármikor is bánatosnak érzem majd magam az új életemben, akkor a virágboltot látogatom meg majd, és egy-egy új növénnyel vigasztalódom. Talán lehetne egy saját kertem, erre még nem gondoltam, de most, hogy ne felejtsem el a lehetőséget, felírom. Már csak néhány napom van addig, hogy találkozzak a jövendőbelimmel, és szeretnék tőle hasznos dolgokat megtudni, mint, hogy gondja van-e a növényekkel és ha vigyázok a kezeim épségére és puhaságára, lehet-e saját kertem. De mindent a maga idejében, most először még be kell fejeznem a térképemet.
Jártam a művelődési házban, és a dekoratív kislánytól, aki ott dolgozik, kaptam prospektusokat. Megismerhetem belőlük a falu történelmét, az ismertebb alakokat, a látványosságokat. Van benne térkép, menetrend, nyitva tartások. Tényleg nagyon hasznos kezdőcsomag, ha valaki itt akar élni, de szeretem magam megtapasztalni a dolgokat. A város vezetőjének feleségeként pedig nagyon fontos, hogy mindennel tisztában legyek, ezért is rajzolok, mert így tanulok, tudom, hogy mi mi mellett van. Éppen befejezem a "teázó" feliratot, éppen csak elemelem a tollat, amikor érzem a vállamnak csapódó másik testet, és kicsit riadtan nézek fel a nálam jóval magasabb férfira. Az igazság az, hogy bujkálok Konrád elől, mert nem akarom, hogy tudja, napok óta idejárok és csak vele nem akarok találkozni. Akarok, csak nem most. Előbb még a helyet ismerem meg.
- Semmi baj.
Nem szerettem volna bemenni, de ha már így alakult, akkor egy apró fejbiccentéssel és köszönéssel lépek előre, majd mint aki csodás ötletet talált ki - mert ez a helyzet -, fordulok meg lelkesen.
- Nem szeretne csatlakozni hozzám? Hamarosan a városba költözök, de még senkit sem ismerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Csak utólag esik tekintete arra, hogy valamit tart a kezében, pontosabban egy füzetfélét. Na szép, ha most aztán keresztbe lett húzva az a valami, vagy pacázva, mert tudja, hogy az mennyire bosszantó, főleg saját magának, aki nem tudja pálcaintésre eltüntetni azt, ami odakerült, ezért is van az, hogy jegyzetein néhol kávéfoltok vannak, ha épp elvágja az ujját a papír, talán még egy pici vér is, de nem, nem kell igénytelen dologra gondolni, egyszerűen ami a sajátja, azzal figyelmetlen. Ezzel szemben a könyvtári könyvekben lévő szamárfüleket is kisimítja és visszarendezi, kaját és kávét se visz a közelébe, azoknak sem, amiket lakótársától kölcsönöz. Fura kettősség, és csak röpke pillantást vet arra, amit a lapokra vésett és neki egyelőre kusza, második nézésre azonban mintha valami térkép lenne vagy vázlat, lehet valami művész dolgaiba lökött bele akaratlanul. Az ajkát szívja be, hogy még jobban kifejezze szavakkal, mennyire sajnálja, de ahogy letekint, nem tűnik haragosnak az arcocska, sem a tartása, még jobban lát rá a vonalakra. Igen, ez valami térkép, de nem akar szemtelen lenni, tekintetét visszavezeti rá, majd a teázóra, még a végén azt hinné, direkt ment neki, hogy aztán az orrát lógassa bele a dolgaiba. Közel sem, még ha érdekesnek is tartja a dolgot, holott, amikor idejött, minden vagyonát adta volna néha egy olyan papírért, ami megmondja mi és merre. Arcára barátságos mosoly ül ki, amikor megszólalva nyugtatja meg, hogy semmi baj azzal, ami történt, ezek szerint a műbe sem rondított bele. Biccent felé, ahogy előre engedi, úgy indulna ő is befele, de még lépni sem lép, amikor felé fordul ismét nő, ő pedig pislog párat.
- Ó, hogy új. Nos, ellenemre nincs a dolog, hátha tudok valamiben segíteni – valamiért ez most a második ebben az időszakban, hogy valaki azt akarja, csatlakozzon hozzá. Most is érzi, hogy kicsit kizökkenti a komfortzónából, ez tény, talán látni is, hogy ő most ebben a szituációban a hátrébb levő és szerényebb, de tény és való, hogy ő is volt elveszett, tudja milyen az és így tud azonosulni vele. Így engedi, hogy belépkedjen, miután rábólintott és ő pedig utána.
- Ühm, kint, bent? Ezt a helyet annyira nem ismerem, bevallom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Dehogyis, szívesen segítek - válaszolom ajkaimra kedves mosolyt varázsolva. Aranyos, hogy így mentegetőzik, csak mióta megegyzetem Livivel és a fél iskola házidolgozatait én írom kicsit kevesebb időm marad ezekre az ingyen és bérmentve tartott korrepetálásokra. Bár tény, hogy baromira megéri vele üzletelni, igaza volt tanár úrnak, mikor őt ajánlotta. Már most meghökkentően sok pénzt kapartam össze gyakorlatilag igazi munka nélkül. Mindenki boldog, én a pénztől, ők a jó jegyekről. Na persze azért arra figyelek, hogy ne legyen túl jó egyik munka sem, különben még a végén lebuknék. Így minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy olyan épp csak átcsusszanó, vagy középszerű beadandók kerüljenek ki a kezem közül. Még senki nem reklamált, szóval valami biztosan jól csinálok.
- Ezért ülök mindig egyedül, jó messze mindenkitől. - Néha megesik, hogy Veroccsal reggelizem, de olyankor inkább nem viszek könyvet az asztalhoz. tudom, hogy mi ketten milyen kelekótyák tudunk lenni együtt és annál jobban féltem az értékes olvasmányokat, minthogy ilyen felelőtlenül szándékos veszélynek tegyem ki őket. Meg olyankor jobban esik beszélgetni kicsit, még ha a mindennapokban ez nem is az erősségem. Szeretem, hogy ilyen fura dolgokat hoz ki belőlem az a bolond.
Nem viszem magammal a könyvkupacom, tudom, hogy senki nem fogja magához venni, míg teszünk egy rövidke sétát. Ha meg mégis majd megszerzem tőle. Mélyeket szippantok a csodálatos levegőből, imádom ezt az illatot. Ahogy a régi és az új könyvek aromája keveredik létrehozva valami utánozhatatlan, leírhatatlan illatot. Ha tehetném ezzel az illattal venném magam körbe életem végéig. túl jó ahhoz, hogy ne gondoljak ilyeneket.
- Olvastam, de annyira nem fogott meg. - Feledhető olvasmány volt, nem is tudnám felidézni pontosan a cselekményt. Tipikus egyszer olvasós, nem volt rossz, de nem szerettem bele annyira, hogy mondjuk saját példányt vegyek belőle. Joggal gondolhatnák az emberek, hogy annyi könyvem van, amennyit meg sem tudok számolni. Tény és való, hogy a könyvtáram elég sok kötetet magába foglal, de csak azokat vagyok hajlandó megvenni, amiket tényleg szeretek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Olykor kissé heves vagyok, mert rég nem voltam olyan helyzetben, hogy ne a családom vegyen körül, vagy ha ezt nem nézzük ott van a nyughatatlanságom, az, hogy gyorsan ugrálok a témák között, hogy hamar elunom magam. Vajon milyen lesz így egy házasságban? Van benne valami kötött, valami, amit nem tudok élvezni. Én nem tudok nyugton maradni, mert igen hamar megöl az unalom. Éppen ezért is van bennem félsz, mert nem akarok szégyent hozni sem a családomra, sem a férjemre, aki a házasságunk után az új családom lesz.
- Köszönöm.
Pillantok rá mosollyal ajkaimon, mert valóban igazán örülök neki, hogy csatlakozna hozzám, bár egy kicsit aggodalomra ad okot, hogy ő maga sem ismeri a helyet, de nem baj, ez egy közös út, egy közös felfedezés lesz.
- Kint.
Felelem habozás nélkül és már indulok is az irányba, amerre a tábla jelzi a kerthelyiséget. A természet számomra megnyugtató, csodálatos és hasznos, hiszen bájitalaim, kozmetikumaim alapjai a gyógynövények, melyek igazi csodája akkor mutatkozik meg, ha nem mesterséges folyamatnak köszönhetően nőnek. Tény azonban, és ezt nekem is el kell ismernem, van olyan eset, amikor nem tudunk mit tenni, a növényeink csak úgy nőhetnek ki, ha mi magunk is segítjük az útjukat. Vidáman lépek ki, és jólesően szívom magamba a kinti illatokat.
- Igazán kedves hely, úgy vélem, sokszor eljövök majd. Önnek melyik a kedvenc helye a településen?
Kérdezem érdeklődve, és eszemben sincs tegezésre váltani, mert bár én vagyok a nő, mégis elképzelhető, hogy ő rangban felettem áll, szörnyen illetlen lépés lenne, és eszemben sincs ily módon megsérteni valakit, aki abban a városban él, melyet a jövendőbelim vezet. Jóvátehetetlen bűn. Kiválasztok egy távolabb eső, szabad asztalt, és úgy vélem megfelelő, hogy itt foglaljunk helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Lenyomja megint magában ezt az egész rohamot, amely az emberektől nagyon messze és nagyon távol tartaná. Nagyon kevés eset van arra, hogy megbánt volna egy-egy megejtett mondatot egy másik illetővel, valahogy, hogy keveseket enged a hat lépésnél közelebbi távra, eddig szerencsét is hordozott magában, akik pedig még közelebb kerültek, nos, azokra pedig panasza nincs. Nem hisz semmiféle vallásban, a karma dologban is csak félig, meg a sorsban, hogy valami talán tuti akad, hogy egyelőre zökkenőmentes, sőt, leginkább kedves élete van ezen a helyen. Egy-két dolgot eltekintve már-már idilli, sose gondolta, hogy képes valaha ilyesmiben létezni, hiszen előtte ő itt már kockásra unta volna magát, sőt, nem is maradt volna itt, ment volna az élet felé, a pörgésbe és minden más impulzus felé, amelyet magába szívhat. Most viszont ez a hely neki kedvez, nagyon kedvez, sőt, ha nem kell, ha nem lesz kényszer, szívesen marad itt az után is, ha kijárta az iskolákat. Majd megoldja a munka dolgát, megold mindent. De maradna, azt érzi.
- Ugyan, miután majdnem elgázolom, ez a semmiség – persze, mind a ketten tudják, hogy ez csak a mókás válasz erre, senki és semmi nem kötelezi arra, hogy ilyet tegyen egy apró érintkezés után, mintha amúgy ezek nagy része így végződne. Nem, de a nő nem is tűnik olyannak, aki erre „miazanyád” és a vakság különböző becézéseiből válogat, ám, mint tudjuk, sosem lehet a látszatra adni, sosem szabad. Aztán...
- Rendben – majdnem mondja hozzá, hogy a legjobb válasz, de van annyira illedelmes, hogy lenyeli a szavakat és csak követi, mint valami árnyék és örül annak, hogy nem kell idebent ücsörögni. Persze, nincs azzal se baj, télen, hidegben, esőben, de most valahogy kellemetlenül fullasztónak érzi a teaaromák, a sütemények és minden ízorgia által terhelt levegőt amellett, hogy odakint meg friss az egész, szellő van és néha még egy-egy halovány napsütés.
- Valóban az. Olyan, tipikus beülős, beszélgetős hely – ha Pestre gondol, ott is voltak hasonló helyek, van, amelyikben macskák is voltak, ültek be oda kávézni egyszer, dögönyözött egy tarka cirmost, és ennyi. Ide fura lenne, de biztosan nyerő. Ha egyszer sok pénze lesz, majd megint elutazik, mert az, hogy ő nyitna valamit... Na nem. Közben odalépked a helyhez, amit a másik választ, és csak akkor gondol a kérdésre.
- Hmmm. Kedvelem az antikvár kirakatát nézegetni, meg a könyvesboltot. Ha pedig ilyen hely, akkor a pizzázó. Ott is dolgozom – telepedik le közben. - Kicsit csendes a hely, mármint az egész falu, vagyis most már város, de amúgy szerintem kedvelni fogja. Amúgy, Belián vagyok – feledkezett meg a lényegről, ha már csatlakozik, így ismét felállva nyújtja felé a kezét. Oké. Egyre bátrabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szeretem azt, hogy van döntési jogom, még ha csak annyi is, hogy kint vagy bent legyünk, tudom, hogy a házasságommal új szakasz kezdődik, és a férjem határoz majd meg. Nem bánom, ugyan még nem ismerem őt, de nem bánom, mert engem erre neveltek. Szeretek szabad lenni, nem siettettem a házasságot, nem kértem, hogy házasítsanak ki, és egy alakuló kapcsolatomat se mutattam be a családomnak. Talán ezért is van az, hogy ők választottak nekem férjet. Vagy, csak mert a három nővérem is ugyanígy járt, és egyikük sem panaszkodott még, hogy nem megfelelő a választás, pedig Jadviga igazán hangosan tudott drámázni, ha valami neki nem volt megfelelő. Én éppen az ellentéte vagyok, a csendes, elmélkedő típus, akiről talán azt feltételezték, hogy vénkiasszonyként kívánja elvágni a szépen terebélyesedő családfát. Pedig erről szó sincs, csak én nem éreztem még úgy senki iránt, hogy megtartanám, és harminchárom évesen bizony itt az ideje már, hogy valaki megfogjon, illetve, hogy valakivel házasságra lépjek. Ez a valaki pedig Daróczy Konrád lesz.
- Az antikvár és a könyvesbolt nagyon jól hangzanak. Mindenképpen szeretnék ellátogatni ezekre a helyekre.
A noteszt kinyitva fel is írom őket, Belián pedig akarva-akaratlan is megláthatja akár a jegyzeteimet, melyekben a Konrádhoz intézett kérdéseim vannak, a patikanyitási terveim, vagy éppen néhány név azok közül, akikkel már megismerkedtem. Most egy új részt csinálok a helyeknek, ahova ellátogatnék.
- Elizabet.
Emelkedem meg én is egy kicsit, hogy finoman a kezébe helyezzem a kezem, és aprót megrázzam, mielőtt újra helyet foglalok.
- Ön a második Belián akiről hallok életemben. A tanodába is jár egy Belián, jó viszonyt ápol az apai unokatestvéreimmel.
Korábban nem hallottam még a nevét, nálunk mindenkit irodalmi szereplők után neveznek el. A testvéreim Jadviga, Nana és Pamína is egy-egy szereplő után kapták, és bár apának nem nagyon tetszett, de végül is a Biblia is magyarázató irodalmi alkotásnak, szóval a kétnevű unokatestvéreim is rendben vannak.
- Kevés emberrel találkoztam eddig a faluban. Egy csapat idős néni viszont nagyon faggatott, hogy kihez jöttem, mit keresek a faluban. Ők kicsit ijesztőek voltak, de azt mondták, hogy a polgármester úr nagyon szépen vigyázza a falut, így jó döntés, hogy itt tervezem a letelepedésemet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Már nem fázott. Vagy legalábbis fejben nem. A teste még kicsit libabőrös volt, combjai úgy lógtak elő a hosszú felsője alól mint kopasz csirkelábak, de mellkasából már melegség áradt, és a mellette ülő lányból is, aki még a fejét is a vállára hajtotta, így még arca is olyan közel volt Liliéhez, hogy szabályosan hősugárzónak hatott.
A szőke pedig csak ült ott, mint ék a deszkák közt, és gondolatai szokatlan ösvényekre vezérelték. Olyasmit érzett, amit eddig nemigen, pláne nem egy barátnője társaságában. Pedig nem egyszerűen a másik közelsége váltotta ki ezt belőle, hiszen nem volt ő különösebben visszahúzódó, emberkerülő típus, sőt. Talán éppen emiatt esett olyan nehezére rájönnie, hogy mi is ütött belé, mert még nem tapasztalta ezt, és nem is számított rá. Legalábbis nem így.
Nem volt ő annyira kicsi meg annyira talán éretlen se (bár jobbára erre rácáfolt), hogy ne tudja, hogy a legtöbb emberben az érzelmi és testi vágyódás előbb-utóbb kialakul, és többé nem úgy fog a csókolózásra, vagy egyszerűen csak a másik megszeretgetésére asszociálni, hogy "fúj", sőt, része akar majd lenni mindennek. Kicsit későn érő típus volt, az igaz, de már kezdte érzékelni, hogy csinos, helyes, kedves, izgalmas emberek veszik körül, és alkalomadtán még tetszett is neki egyik-másikban ez-az.
De ami most megtalálta, vagyis ami már egy ideje jelen volt, csak végre be is mutatkozott Lilinek, az ennél sokkal több volt, és szabályosan letaglózta. Az érzelmek olyan skáláját élte meg egyszerre, amivel nem tudott mit kezdeni. Boldog legyen, vagy kíváncsi? Riadt? Esetleg aggódó?
Sári pedig nyilvánvalóan észrevette, hogy valami nincs rendben Lilkóval, vagy legalábbis a szokottól merőben eltérően viselkedik, és Lili biztos volt benne, hogy a szavakkal, amik kiszaladtak a száján, végképp elérte, hogy a másik lány bolondnak nézze őt.
De Sári csak nevetett egy nagyot, gyönyörű mosolya egy pillanatra elfeledtette Lilivel, hogyan is volt az a levegővétel nevű dolog, és mikor végül válaszolt, a szőke csak megrázta a fejét. Nem, nem ezt akarta mondani. Tudta, hogy mennyire bénán néznek ki épp mindketten, de ő nem arra gondolt, hogy milyen jól áll az ázott haja, vagy milyen szépen elmosta az eső a sminkjét Sárinak.
Mindenesetre mielőtt bármit mondhatott volna még Lili, Sári megölelgette, és azt mondta, szereti, amitől Lilin ismét áthajtott egy érzelemvasút. Boldogan belevigyorgott Sári nedves fürtjeibe, és úgy bújt a nyakába, mintha el akarna ott bújni. És kedve lett volna még néhány percig így összeborulva lenni vele, és nem csak azért, mert olyan jól esett testének melege, mely így még sokkal jobban átmelengette őt.
Ha rajta múlott volna csak, nem is engedi még el jó darabig.
- Azt hiszem, belédszerettem.
Csak suttogta, de nem annyira halkan, hogy ne lehetett volna hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A lecsókolomozásra kicsit megállok a mozdulataimban, nem feltűnően, csak ez olyan dolog, ami emlékeztet a koromra. Ennyi idősen én is csókolomoztam még, aztán, ahogy bekerültem a tanodába, átváltottam a Jó napotra. Persze az elején motyogósan, aztán édesapa szúrós tekintete miatt hangosabban. De a csókolom, már értem, hogy miért fájt annyira nagyon a felnőtteknek. Viszont velük ellentétben én nem jegyzem meg sem felháborodottan, sem riasztó hangmagasságban, hogy ne csókolomozzon, elvégre gyerek, aki tisztelettudó, és a korral nincs semmi baj, legalább tud köszönni, manapság ezt is értékelni kell. Vajon a mi gyerekeink milyenek lesznek? Biztosan tisztelettudók, nem motyogósak. Lesznek? Nyilván, hiszen azért akarnak ilyen nagyon kiházasítani. Hamarosan találkozom a jövendőbelimmel, aztán házasodom, és utána, feltételezem, utódokat kell nemzenünk azért, hogy a frigyünk elégedettséggel töltsön el mindenkit.
- Azt hiszem igen.
Legalábbis nagyon remélem, mert szeretném egy kicsit jobban felfedezni a környéket, de csak úgy nem mennék bele a vakvilágba, mert még könnyen eltévedhetek itt. Közelebb lépve hozzá, felé fordítom a füzetemet, benne a térképpel, amit magam rajzoltam.
- A művelődési házban csak olyan prospektust tudtak adni, ami a régi állapotot mutatja, amikor Bogolyfalva még falu volt és nem város. Mi most nagyjából itt állunk, de a helyszín eléggé megváltozott ahhoz képest, ami ezekben a papírokban van. Egy kicsit tudnál mesélni a környékről, hogy ne tévedjek el?
Holnaputánra már meglesznek a friss szóróanyagok, jövök is vissza, de ha már eljöttem idáig, akkor szívesen nekiálltam a feltérképezésnek, és hátha a lány tud benne egy kicsit segíteni, hogy tényleg ne vesszek el az erdőben. Az nem lenne valami szerencsés.
- Elég nagyjából is, mert szeretek felfedezni, csak nem szeretnék körbe-körbe járni, meg eltévedni, mert még nem lakok itt és az utolsó vonattal szeretnék hazamenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amint megtudja, hogy ennek a tónak hol van sekély része, amiben még az ő lába is leér (vagyis ahonnan a feje is kilóg legalább állig), az biztos, hogy akkor és azon a helyen bele fogja vetni magát. Gyerekkorában nagyon sokszor kirándultak már hármasban is tavak környékére, ahol órákon keresztül tudta volna csodálni a víz fodrozódását, a kacsák és hattyúk kecses úszását. Nagyon sokáig szeretett volna kacsákat tartani otthon, mert teljesen megbabonázta az anya kacsa után úszó csöpp kacsa babák látványa, de sajnos ez a vágya sosem teljesülhetett, pedig szívesen ásott volna a két kezével egy tavat az udvaruk végébe, de ezt is lefújták a szülei, amikor nekifogtak Pannával. Néha olyanok, mint akik soha nincsenek benne semmi jóban sem.
Kicsit bátrabban pislog az idegen hölgy irányába, amikor észreveszi, hogy ő is hasonlóan határozatlan, mint ő. Meglepi, hogy nem a szüleit keresi, az őt megszólító embereknek nagyon sokszor az a mániája, hogy egy ilyen kislány miért mászkál egyedül kint az utcán a mai világban.
- Óóó – Csodálkozik rá a térképre. Egy ilyen neki is nagyon jól jönne, mert sokszor el szokott veszni a falu zegzugos utcái között. Most is így talált erre a helyre, de ha őszinte szeretne lenni magához, akkor fogalma sincs, hogy hogyan talál haza. Valamivel odébb magasodik néhány torony az ég irányába, az az egyetlen támpontja, ami az iskolához köthető. – Ez már város? – Lepődik meg zavartan vigyorogva a nő jobb füle irányába. Amilyen sok útvesztő van itt, simán lehet városnak nevezni. Akkor vajon lesz átkeresztelő ünnepsége és Bogolyvárosnak fogják hívni? – Bocsánat, csak én ott lakom. – Mutat a nem túl távolban ég felé nyújtózkodó tornyok irányába. – Két hete érkeztem, nem sok mindent és mindenkit ismerek itt… - Sóhajtja, ahogy kihúzza a csillogó labdácskáját a zsebéből és a kezében gyurmázza tovább. Lopva oda-odapillant a zselében úszó csillámok táncára, majd tekintete visszasiklik a csinos hölgy irányába. Olyan kis egyszerűnek érzi a saját viseletét emellett az elegáns kisasszony mellett. – Én is szívesen kalandozom, de sajnos nem tudom garantálni, hogy nem veszünk el. Kettő biztos – Határozottan mutat ismét a tornyok irányába - Az a Bagolykő, ééés… - Alsó ajkába harapva néz körbe, hogy megmutassa, merre rémült meg a múltkor a részegen kiabáló férfiaktól, emlékszik, hogy valamelyik magas fogadóból tántorogtak ki, így késő délután, amikor elhaladt mellette. – Az, azaz! Ott ijesztő emberek is szoktak lenni, oda nem mennék. – Összegzi bólogatva, amit tud. Sajna nem a legnagyobb segítség, rá is ráférne egy új térkép. – Azt beszélik itt van valahol egy kísértetház a közelben. Én nem tudom, igaz-e. – Tárja szét a karját. Sok mindent meséltek neki az Eridonban, de még nem volt lehetősége megvizsgálni a dolgok valóságalapját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Semmit nem tud a másikról, hogy miért és mikor jött, jön ide, hogy csak átmeneti, hogy családja van-e vagy egymaga és nem is kell, mert az túl tolakodó lenne, ő pedig nem az, most is érezni, látni, hogy megtartja a kényelmes távolságot és óvatosan tapogatózik minden után. Elég is, hiszen útjaik véletlen keresztezték egymást, véletlen az, hogy most itt ül és próbálja kitalálni, ő mennyire jó segítség bármi megismerésében vagy úgy általában, miközben nehezen nyílik meg és távolságtartó, még ha nem is tűnik annak. Mert a látszat ilyen, ő pedig rendszerint meglepi az embereket, vagy kellemes csalódás, vagy csak felejthető kategória, fogalma sincs mit és hogyan látnak belőle. Tény és való, hogy már nincs egyedül és nem is játszhatja azt, nem is kell és közösségben van már bő egy éve, sok minden oldódott. Köszöngethetne sokaknak mindent és teszi is, maximum némán, de ha nem így lettek volna a dolgok, szegény nő elől, aki csak kedvesen meginvitálta, most fejvesztve menekülne. Gyomra picit görcsös, de ennyi igazán megengedett.
- Elmondjam merre vannak? Az antikvár kicsit giccses néhol, de a könyvekben nem csalódni. Mugli kötetek is vannak – mert az neki fontos, lehet a nő is érdeklődik a világ iránt, más nem az irodalom terén mozogva. Keveseket látott, akik itt teljesen megtagadnak mindent, pedig hallott és olvasott arról az „aranyvér” jelenségről, amely régebben volt nagyobb divat és ahol őt előbb égetnék meg nyárson, mintsem szóba elegyedjenek vele. Fura gondolkodás, de sok hasonlata van az ő történelmében erre, egyszer talán ezeket a hasonlóságokat feljegyzi, leginkább magának, mert tuti hatezer szakirodalmi lap rágta meg a témát. Közben tekintete ismét a lapokra pillant, sok nevet és feljegyzést lát, ő annak a nőnek tűnik pontosan, akinek ilyen füzetkéje van, ilyen listával, aki precíz, de nem az a görcsös fajta, aki szoros kontyban hordja a haját, nincsenek ajkai mert olyannyira összepréseli és ronda szabású, de drága kosztümöket hord. Aztán fogalma sincs, lehet ő is a szigor híve, de a renddé is, kézírása és a sorok az utóbbira adnak tippet, nem mintha ettől benne kellemetlen érzet keletkezne. Ő csinálja jól, annyi dolgot elfelejtett már, hogy bőven megérne az is egy füzetet.
- Második? - pislog, ahogy visszarántja magát a jelenbe és eltekint a sorok bámulásától, még ha az illetlen is, és megcsóválja a fejét. - Hát az lehet én vagyok, mert tanodába is járok, meg vagyok jóban pár emberrel. Kikről van szó? - van egy tippje, sőt, nagyon erős és ha az, a világ tényleg rohadt kicsi és a szálak összeérnek. Ha pedig tényleg van még egy Belián, akkor nagyon meg fog lepődni, de azonnal megkeresi. Miért ne? De nem, tuti nincs, róla van szó, hallott róla és ettől valahol zavarba jön és ideges. Mit hallhatott? Rá fog kérdezni, ha kiderül.
- Juj, az idősek – szisszen fel, mert nos, kapott ő is tekinteteket. - Vigyázza a falut, igen, nagyon is. Biztonságban érzem magam – vajon a falu is tőle? Jó kérdés, de nem említi meg, a farkas dolgot nagyon nem. - De a nénik nagyon, nos... indiszkrétek. A lakótársam férfi, látványosan nem vagyok tini és hát szerintük nekem már gyereket kéne vezetgetnem, vagyis nagyon úgy méregetnek. Néha ha elkapnak, kérdezősködnek, viszont mióta közöltem, hogy se menyasszonyom, se barátnőm nincs, néha mondanak neveket. Legközelebb közlöm, hogy van nevem, csak nekik nem fog tetszeni, de akkor talán békén hagynak – von vállat, miközben csevegésre vált és az már igencsak könnyedén megy neki. Oké, nem rontja el annyira, ugye? Reméli, ha sok, le lesz állítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Megvallom, én inkább egyszerűen szeretek élni.
Tudom, hogy a ruháim, a családnevem, a világom nem ezt mutatja. Az, hogy mennyire kitaníttattak, hogy arra neveltek, rangos ember felesége legyek, hogy megtanultam az aranyvérű hölgyek helyes viselkedését, hogy ültömben is képes vagyok szögegyenes háttal és bokánál szorosan zárt lábakkal ülni, ezek mind-mind azt mutatják, hogy fogalmam sincs az egyszerű életről. De nem szeretem a giccset, a rengeteg aranyat, még annak a tényével is barátkozom, hogy nemsokára egy aranyszín karikagyűrű pihen majd az ujjamon.
- A családomban mindenki művész, kivéve a nagynénémet és engem, mi inkább a botanikában találtuk meg a hivatásunkat. Ő botanikus, én bájitalkészítő vagyok, de jártas vagyok a politikában és a vallástudományokban is. Egy kicsit kívülálló vagyok az Odry-k között.
Mindig is valahogy az voltam. Értem és szeretem a művészetet, festek, tehetségem is van hozzá, mégsem tudok művész lenni, mert ahhoz túlzottan racionálisan látom a világot, illetve nagyon hamar kezdem el unni a dolgokat, van, hogy egy képet éveken át festek, mielőtt a pincébe kerül. Sosem adtam el egyet sem, de a nevem ugyebár garancia lenne.
- Az Angyal lányok. Az édesanyjuk a nagynéném.
Lehet, hogy ő az, és ha ő az, akkor én tudom a titkát, mert elmondták nekem, de természetesen nem fogom felhozni. Szörnyű dolog, ami vele történt, én Odettet is sajnálom, amiért az élete felborult, még ha ő nem is így érzékeli ezt. Szomorú, és nem éppen illik egy beszélgetéshez, amikor az ember szeretne néhány ismeretséget szerezni. Különben is, mások életében vájkálni igazán illetlen dolog.
- Ennek örülök. Erőskezű és határozott vezető.
Vajon ilyen férj is lesz? Eddig hittem a magam szabadságában, de talán korai volt az öröm? Nem tudom, de látatlanban nem ítélkezem. Meg amúgy sem, ő lesz a férjem, akit szeretni, tisztelni és becsülni fogok, akinek hálás leszek azért, mert úgy gondolta, a referenciáim megfelelőek ahhoz, hogy a feleségévé váljak.
- Én hamarosan a város első asszonya leszek, nem mondhatom nekik azt, hogy foglalkozzanak a saját dolgukkal, de velük szeretnék információhiányos társalgást folytatni.
Alapból se hiszem, hogy a házasságom részleteit illő lenne kiadni másnak. Arról is, hogy polgármester feleség leszek most először beszélek, és barnáimat lesütve, zavartan olvasom inkább az itallapot, mielőtt kiszúrnék rajta valami kedvemre valót.
- Azt hiszem a vérmeggyel nem szúrhatok mellé. Ön mit iszik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Szerintem annak van egy bája, ami nem enged – vagyis, most vallja ezt. El se tudta képzelni, igazából ha nem is vetette meg, de nem akart magának ilyesmit. Semmi csendes falut, annak egy utcavégi házát, semmit, és tessék, egy ideig az erdő közepén élt, ahova még a turisták se tudtak véletlen besétálni, most pedig pontosan egy csendes helyen él, ahol aligha zaklatja fel a világot bárki és bármi a farkasüvöltéseken kívül, és szereti. Elképzeli magát Pesten, Debrecenben, Kanizsán és valahogy nem megy, nem tudja elképzelni, hogy ismét tömegközlekedést használ, zsúfolt helyen dolgozik, sok ember van az utcákon. El tudja képzelni és viszolyog tőle odabent, kapásból fintorog rá és elveti. Lenne autója, de akkor meg tuti dugóban ülne mindig, a benzin sem két forint, elpöfögtetni drága mulatság, szóval menne vissza buszozni, metrózni, ami akad. De nem megy, mert nem akar és ha valaha innen mennie kell – így vagy úgy – szeretne hasonló kicsi, békés helyre telepedni, ahol élete végéig békén hagyhatja a nyüzgés. Ezért is bólogat, ért egyet a gondolattal. Egyszerűen, neki mégsem az az élete. Nem teljesen.
- Ez teljesen jó, kell a változás. Én is botanikusnak készülök, pedig előtte előbb lettem volna villanyszerelő – von vállat és beszél úgy, hogy teljesen természetes az, miszerint nem a mágia világában a helye. - Aztán magam is próbálkozok bájitalokkal, de a művészi vénám csak a konyhában mutatkozik. A családomban mindenki vasutas, én meg... - nos, normál esetben sem vágyott oda, eleget látta, hallgatta, érezte, megunta, kinőtt belőle, hogy mozdonyokat bámuljon, mást akart. Amit kapott? Azt most meg már szeretnie kell. Ez van. Nem kesereg, nem hallani hangjában, csak később az érdeklődést, hogy mégis kire gondol. Arca felvidul, ajkaira mosoly kerül és ismét csak bólogat. Hát nincs másik Belián, ebben biztos volt. Nem mintha olyan nagy dolog lenne, sőt, nem hiú, csak tudja, a neve ezen tagja szokatlan.
- Akkor tényleg rólam volt szó. Brigivel sem vagyok rosszban, de Odettel találtam teljesen közös hangot – de még milyet. Sose gondolta volna, hogy kap olyan személyeket, akik, még ha nem is helyes, behelyettesítik testvére hiányát, de nem pótolják, sosem lenne ilyen, hisz mindig hiányolni fogja, de ha meg kellene neveznie, mit érez Odett és Zina iránt, valami ilyesmi lenne. Lehet viccelődni, hogy papa, mama, gyerek, de benne a meg nem érett mivolta miatt sosem bukkant fel apai érzés, védelmező igen, de még egy babát sem tudna a kezeiben elképzelni és bár semmi baja velük, valahol mélyen viszolyog is tőle. Mert sose nőtt fel és tanulta meg a helyzeteket kezelni igazán.
- Ennyire nem ismerem, bevallom, csak amennyit lehet – fogalma sincs nagyon a férfiről, nem is tervezte megismerni, hiszen felesleges, ha eljön az idő és elégedett a dolgokkal, majd voksol rá és kész. Azonban meglepő arccal fogadja, ahogy felfedi, miért is jött ide, sőt, ki miatt jött ide. Hát ez új és... valahogy mégsem olyan lehetetlen.
- Hogy úgy. A város első... nos, hát így utólag is, de gratulálok az... egészhez – mosolyog rá, mert ha már megtörténik és nem látja, hogy szenved, akkor ez jó dolog. Így érti a térképet, a feljegyzéseket, mindent. Van alapja.
- Ó jaj, nos, azt hiszem eddig bírtam. Ha nem gond, a tegeződés... - pillant rá félszegen, mert valahogy olyan idegen, még ha szépen is hangzik. Meg ő apró hal ehhez. - Limonádét, savanyút kívánok. De süteményt is, szóval káosz – pedig a ciklus se jár arra, vagy lehet épp a közelgő Újhold lesz a ludas. Mindegy. Körbenéz inkább, kitől lehet rendelni és jelez is felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Hatalmas kő esik le a szívemről. Gyűlölök mások terhére lenni. Másrészt pedig, tudom, hogy ha Bogi segít, pillanatok alatt megleszek azzal a beadandóval, és nem kell többet aggódnom miatta.
 - Tényleg nagyon köszönöm - úgy érzem, meg kell hálálnom háztársamnak valahogy a segítségét. Bizonyára van elég dolga anélkül is, hogy engem tanítgatna. Hiszen neki is rengeteg tanulnivalója akadhat, a szabadidejéből pedig nem szívesen veszek el sokat.
Mosolyogva bólogatok. Én is próbálom óvni a könyveimet, de hát a Nagyterem tömött és zajos. Mindenki a másiknak ordibál, átnyúl két emberen, hogy megszerezze ami neki kell, majd végezve hevesen feláll, és mindenkit figyelmen kívül hagyva kiviharzik.
 - Én is próbálkozom. De hiába ültem az asztal végén, így is meglöktek. Néha annyira figyelmetlenek tudnak lenni az emberek. És bosszantóak is - teszem hozzá halkan.
Utolsó mondatom nem túl társasági lényemre vall.  Általában nem beszélgetek sokat reggeli közben, ezért viszem magammal a könyvem. Olvasni lehet rágás közben is, míg beszélgetni már annyira nem. Arra ott vannak a szünetek, meg a délutánok. Nem mintha akkor nem a könyvek társaságában tölteném az időt. Mégis jobban szeretek akkor beszélgetni, ha nem kell közben mások rágását szemlélnem.
Ahogy elindulunk a sorok között, megcsap a könyvek jellegzetes illata. A roskadozó polcokon végignézve pedig elém tárul a kötetek sokféle színe, mérete. Mióta tudok olvasni elvarázsolnak az ilyen helyek. Nyaralásokon sosem maradhatott ki a helyi könyvtár a kirándulások sorából. A testvéreim persze halálra unták az egészet, és nem értették, minek megint könyvtárba menni. Azonban egyik hely sem volt annyira varázslatos, mint egy a kis boltocska. Itt mindent meg lehet találni. Elképesztő!
Kissé csalódottan teszem vissza a kötetet a helyére, de tovább indulok Bogi után. A boltocskát körüljárva és mindent jól megszemlélve jókora kupac gyűlik össze. Félig a kezemben félig a földön. Ezután jön a dolog egyik legfájdalmasabb része. A szortírozás. Ugyan bármikor visszajöhetek az itthagyott könyvekért, mégsem ugyanaz, mintha most vinném el mindet. Végül csak sikerül leszűkíteni a listát annyira, hogy kézben vissza tudjam vinni őket a kastélyba. Fizetés után feltöltődve lépek ki a napfényre, hogy aztán valahol begubózva belekezdhessek az egyik új szerzeménybe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ott ültek boldog vigyorral ölelkezve, mint két igazi jó barát. Sári már épp szavakban is kifejezte volna, hogy mennyire hálás ezért Lilinek, de a szőke megelőzte. Elakadt a lélegzete és egyetlen mozdulattal eltolta magától a lányt, hogy lássa az arcát. Biztos volt benne, hogy ez csak egy vicc. Egy rossz vicc. Egy percig döbbenten bámult a lány barnáiba, várta, hogy nevessék ki, hogy mekkora szamár, hogy bedőlt ennek.
- Ugye csak viccelsz? - Karjai maga mellé hanyatlottak, ahogy véglegesen feldolgozta amit hallott. Lili belészeretett. Úgy, olyan szerelemmel szeretett belé. Nem azzal volt baja, hogy levitás barátnője egy lányba zúgott bele, hanem hogy történetesen az a lány ő volt. Tudta, hogy a barátságuk épp itt ért véget, mert ha egy barátság egyik tagja csak egy kicsit is többet kezd érezni szimpla baráti viszonynál, akkor annak a kapcsolatnak a sorsa megpecsételődött. Ráadásul itt voltak összezárva egy aprócska házban, a zuhogó esőben, így esélye sem volt menekülőre fogni, hogy meg tudja emészteni a dolgokat és kitalálja, innentől hogy tovább. Nem akarta megbántani, ahhoz túlzottan szerette. De nem mondhatta azt, hogy én is beléd kedves, hiszen ez szöges ellentéte volt a valóságnak. Az ő szíve már másé volt, ráadásul alapjában véve is a fiúkra bukott és nem a lányokra. Bár volt már dolga egyszer-kétszer lányokkal is, de akkor túl részeg volt ahhoz, hogy gondolkodni tudjon.
- Én öhm... - Próbált egy értelmes mondatot kisajtolni magából, de sajnos mindösszesen eddig jutott. Pedig annyi mindent mondott volna, hogy nem bánja és ne haragudjon rá, meg hogy nem akarja megbántani és hogy ez most necces helyzet lesz. Ehelyett csak nézett rá kissé kétségbeesetten, Lilitől várva a tanácsot, hogy most mégis mi legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Érezte már egy ideje, hogy Sári valami olyasmit vált ki belőle, amit nem igazán érzett még, nem tudott hovatenni, és most, hogy végre ráébredt, mi is az, egyszerre nem értette, miért tarthatott ilyen sokáig valóban megértenie, hogy nem egyszerűen szereti őt, hanem szerelmes belé.
Vagyis hát jobban belegondolva nem volt olyan felfoghatatlan a dolog. Hiszen ha valami mostanáig kimaradt az ember életéből, azt nem régi ismerősként köszönti. Főleg nem úgy, ha olyasvalaki felől érkezik, akire nem számít. Mert hát tudta ő, hogy a legtöbb szerelmespárt egy nő és egy férfi alkotja, neki is volt anyja, apja, a barátainak is ugyancsak, és bár tudott róla, hogy lehet ezt másként is, neki eszébe se jutott volna, hogy lányként egy lány lesz az, aki úgy fogja megdobogtatni a szívét, hogy a lelke is belerezonál. Azért se volt értelme a dolognak, mert eddig több fiú mellett is érezte, hogy milyen helyes srác, még ha nem is akart tőle úgy igazán semmit. De a figyelmüket élvezte, jól esett neki, és akkor most mégis miért Sári az, akinek a fülébe suttogja, hogy szereti? És nem is akárhogyan. Talán megbolondult? Valaki szerelmi bájitalt itatott vele viccből?
De nem, ez túl régóta tartó, érlelődő érzés volt, és már azt is tudta, hogy abban a percben fakadt, mikor először meglátta a lányt a színpadon. Nem gondolta, hogy a lányok iránt vonzódna. Sári iránt vonzódott.
És ez olyan erős érzés volt, amit nem bírt elviselni magában, ki kellet mondja, ki kellett fejezze, mert ha nem teszi, talán kipukkad tőle, vagy valami még borzalmasabb. Fogalma sem volt, de mivel kimondta, nem is fog kiderülni már. Kimondta.
És ekkor mintha valaki pofán vágta volna, úgy csattant fülében Sári válasza rá. A lány eltolta őt magától, és olyan hitetlenkedve bámult rá, mintha csak azt közölte volna vele, hogy az igazgató engedélyezte a hétvégi kiruccanást a Marsra.
Lili pedig kinyitotta a száját, hogy szóljon, de csak nyelt egyet, torkában dobogó szíve azonban nem csúszott lejjebb. Nem, dehogy viccelt! Miért viccelne? Mármint persze, tök mókás csaj ő, biztos, de nem kacarászott közben, pedig Sári látszólag pontosan ennek jelét kereste arcán. Hogy csak ugratja. Biztos április elseje van, csak a naptár téved, vagy ilyesmi.
Annyira elképedve, és tehetetlenül nézett vissza rá az eridonos lány, hogy a szőke csak nyitogatni tudta száját néhány pillanatig, mint a hal, mintha próbálna kinyögni valamit, csak nincs hozzá elegendő oxigénje. És aztán Sári is próbált valamit mondani, de próbálkozása láthatóan neki is kudarcba fulladt.
És ekkor Lili anélkül, hogy felfogta volna, mit csinál, vagy egyáltalán bármi fogalma lett volna róla, hogyan is kellene csinálnia amit csinál, előredőlt, és szemét behunyva ajkait Sáriéhoz nyomta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az egészre megint előveszi az „ez hülye” nézését, és szusszan. Oké, ehhez neki már nincs türelme, se kedve, eleve nem is volt hozzá, de Nairobi mestere annak, hogy akkor és úgy találja meg, amikor nem kellene. Talán tökélyre fejlesztette, bár az sem utolsó szempont, hogy ő se szokta megkönnyebbíteni a dolgokat, sőt. Nagyon nem, ha épp harsány és elemében van, ott vág oda és alá, ahol nem szégyell. De ez már csak ilyen, két dudás egy csárdában effektus, nincs ezen mit nézni. Aida más volt, vele máshogy lelte meg a közös hangos, de tény, ő nem Aida és nem is lesz az sosem, azonban nem azért nem bírja, vagy épp érdekes tűri meg, mert ő van itt most. Annyira nem érzelgős, sőt lelketlen inkább, mintsem ilyen ok miatt legyen olyan, amilyen.
- Mert az vagy és nőj fel végre, mert ez a gyerekes piszkálódás taknyosoknak való – mondja ő, aki ugyan úgy beleáll, de mindegy, mert ő most a sértett fél és ilyenkor mindig a másik a hibás. Mivel a hiúság kurva dolog és visszaüt, így mutatkozik, ezt leginkább azok látják, akik ismerik. Mivel sokáig, sokat fürdött benne, ez már megragadt, de a világ nem fekete és fehér, nem szent senki sem, így aztán felesleges a miérteket keresni. Felhorkant inkább arra, hogy mi a különbség és mi nem. Sablonszöveg helye jöhetne, azonban csak figyeli, de nem mondja tovább. Ám legyen.
- Gonosz apuka és a szegény kislány. Mindjárt megsajnállak a szar gyerekkorért  - mert annak, akinek végig aranykanál volt a szájában, valóban nehéz megérteni egy olyat, ahol rossz történt, szegénység, nyomor, akármi negatív. Nem volt abban része, hogy megverik, hogy nagyon fenyítik, megcsinálta a dolgát, amit elvártak tőle, aztán azt tett, amit akart. Meg is lett az eredménye, ahogy a másik múltjának is, szóval ha az út ide vezet, kurvára mindegy, hogy ki honnan jött és miből. Sosem érdekli és érdekelte, empátia pedig nem alakult ki benne. Sok mindenben sekélyes és felszínes, szegényes, van bőven olyan jellemhibája amit elismer és még több, amit nem, mert fel se fogja igazán.
- Kelleni fog az még, szóval igen, jó lesz a helyén – mert ha még él és lélegzik, akkor kelleni fog, nem valami hiú ábránd, ha egyelőre parkolópályán is van vagy nincs ott, de éppen csak várnak a dolgokkal, már az is azt mutatja, nem temették el teljesen. Nem rántotta ki mindenki alól a talajt és talán pont az bosszantja, hogy a nő teheti, lehet hasznos, ő pedig egyelőre még nem, még húzza meg magát és kussoljon. Igen, talán a legnagyobb gond ez, valamiféle irigység. De ki nem fogja mondani.
Inkább kiengedi másképp, egy kicsit csak, mert ha valóban elengedi magát, akkor nem lenne esélye, erre utal is, hogy azért a felállás nem egyenlő. Nyúlánk alkat, nem egy kolosszus, de szorult bele erő, tudás, amellyel tudna törni és rombolni, egy testet is főleg, egy hiba pedig elég volt egy jó időre, mindörökre ahhoz, hogy ne engedje ki a vörös felleget, azt, aki valójában, még ha úgymond itthon is van. Nem lehet. Pedig arra vár, hogy kapjon olyan utat, olyan helyzetet, hogy végre kinyújtózhasson.
- Ó, rendben, hidd azt, felőlem – legyinti el a másikat, hát most amennyit bizonygatja, felőle aztán. Jobb ez a felfogás, ebbe erőszakolja magát, mintsem abba, hogy megint elkapja a torkát. - A fogaidat még kiüthetem, ha nem fejezed be. Szállj le, neked ahhoz semmi közöd, még mindig. Megtörtént, mégse dőlt össze a kártyavár én meg kapom amit kapok. Ennyi. Majd járhatsz örömtáncot, ha esetleg még jár nekem egy kiadós nyúzás, de addig akadj le rólam. Ha annyira kurvára fontosnak képzeled magad, akkor csináld a dolgod – förmed rá, mert már végképp türelmetlen, hogy ezért nyúzza. Nyúzza másért, akár azért, mert nem tetszik neki a képe, de hogy folyamatosan emlékezteti... Aztán lehet ez a dolga, az élő retkes lelkiismeret, ami romlott. Kiköp mindjárt oldalra, olyan undormányos gondolat.
- Lehet. Rakott már helyre nem egyszer. Tudod, mindenki volt fiatal, vad, csiszolni mindig kell. Ez ilyen, fel nem tudod fogni, mert neked elég ha visítok és már szenvedsz – von vállat, lehet kedve támad megint előszedni a jó öreg muzsikát. Beint ahogy távozik, majd végül mégis követi, na de nem oda, ahol öltözik, hanem amint nekiáll kaját alkotni. A konyhába masírozik a poharával és röhög egy sort.
- Ez a nagy munka? A kaja? A ház cselédje lettél tán? Akkor szendvicset, tányérra, kösz – int neki, nem mintha remélné, hogy megkapja, a pohár koccan a pulton. - De ha már annyira helyettem akarsz bármit is, nem ártana tudni is, mit nem? - mondjuk az a keserű, hogy ideérkezve csendre lettek intve és nagy dolgot még nem tettek. Kár érte. Már érik, nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Úgy döntöttem, hogy ma csak apával leszek, mármint így délután meg este, viszont nem akartam csak Budanekeresden lébecolni vele, mert akkor biztos, hogy megkapom ajándékba anyát is, és ha nekem nekiáll megint pszichológuskodni az életem felett, akkor falnak megyek, attól még, hogy ő fiatalon szült, nekem nem kell, különben is, van hét gyerekem, ha azt vesszük, és jelenleg nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy még a fwooper-t és még egy Augurey-t is magamhoz veszek, de frissen menetettek mind a ketten még megfigyelések és kezelések egész sora vár rájuk, viszont jelentkeztem, hogy hozzám jöhetnének.
- Anya nem rágott a szádba egy rakat kérdést, ugye?
Méregetem drága apámat magammal szemben, mert egyrészt tény, hogy az apám nem olyan, akivel ezt el lehet játszani, másrészt viszont az anyám meg olyan, akinek nem lehet nemet mondani. Általában azért felfedezem, hogy melyik apám és melyik anyám kérdése, de futottam én már bele a dologba.
Félreértés ne essék, szeretem a szüleimet, csak nem könnyű velük, ha együtt vannak, és anyával akkor sem, ha külön csak vele vagyok, de apa és a testvéreim rendben vannak, olyan nagyon, hogy a kicsik nálam töltik a következő hetet, és már most annyi programot kitaláltam, hogy harmadik nap megutálnak, mert nem döglődhetnek egész nap. Ha már szabira megyek miattuk, akkor élvezzék. Belekortyolva a sörömbe, kicsit elhúzom a számat, és előre nyúlva előbb az ő poharának tartalmára koncentrálok. Ahogy kezeim közé veszem a poharat, látszani is kezd, ahogy elhomályosul kicsit az üveg a benne lévő folyadék lehülése miatt.
- Hihetetlen, hogy itt sosem adják hidegen az italokat.
Pamacska felpillantva az extrasajtos pizzaszelete rágcsálásából, mintha csak értené, hogy mit magyarázok, oldalra döntött fejjel figyeli az eseményeket.
- Mit csinálsz holnap?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Piros kockás papírszalvétáva törli az ujjait, a tekintetét újra és újra visszaemeli a lila, macskaszerű kisállatra. Már megszokhatta volna, mégis a hideg is kirázza, ahányszor a közelébe jön, maga sem érti igazán, miért. Talán a szeme miatt, gondolja, hisz túlságosan emberi, mégis egy macskaféle lila pofájára varrták. Uncanny valley, mondaná, ha ismerne efféle szavakat. Helyette csak megköszörüli a torkát és újabb szeletet szakít a maga paprikás diablo pizzájából.
   -  Tudod, hogy de - fordítja vissza a tekintetét a lányára -, de csak a szokásos. Azt akarja, hogy ne dolgozz egy kocsmában. Mondjuk ebben igazat adok neki.
Sosem ártotta bele magát igazán a lánya magánéletébe, csak akkor, ha ő kifejezetten erre kérte. Hiába ismerik egymást közel tizenöt viharos éve, az apa-szülő kapcsolat mégsem alakult ki olyan erőteljesen közöttük, mint a fiatalabb gyermekeinél. Valószínűleg a kihagyott évek, a felhalmozódott tagadás és gyűlölet és az, hogy isőközben ő maga is felnőtt, felelős azért, hogy Alice-szal szemben már most jóval védelmezőbb, mint Mina esetében valaha. Épp ezért is, bár a szavai akár szemrehányóak is lehetnének, a kiegészítő vállvonás tudatja a lánnyal: különben azt csinálsz, amit akarsz.
Összeszorítja a száját, amíg nézi, hogy Mina megbűvöli az italát. Az elemi mágia, a téma amit mióta csak kiderült, kényesen kerül, és inkább harapná le a saját nyelvét, mint hogy elmondja, amit gondol.
   -  Öööhm... - rántja magát vissza a jelenbe - Orvoshoz megyek. Mióta nincs csecsemő a házban anyád engem akar babusgatni. Most a fejébe vette, hogy rohad a tüdőm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megemelkedik a szemöldököm, amikor azt mondja, hogy egyetért anyával, mert azért na, ingyen van a sör, hát az azért mégsem lehet olyan rossz, de nyilván érthető, az ember nem azt szánja a hamarosan doktor - csak mondom, hogy heteim vannak hátra - kislányának, hogy egy kocsmában flangáljon rövid ruhácskákban, többnyire részeg és többnyire idős urak között. Szóval jogos, de az a piszok nagy helyzet, hogy szeretem csinálni. Jól érzem magam benne, és boldog vagyok ott. Ez talán a nehezebbik része a dolognak.
- Pár hónapig még szeretném csinálni.
Ez a pár hónap ez olyan, mint a "hamarosan találok majd egy rendes fiút", de igazából tudjuk, hogy egy szerencsétlen vagyok, mert Noelt nem zártam le még mindig, és mert mostanában inkább lányok társaságát keresem, nem könnyű egy olyan érdeklődési körrel az élet, mint az enyém, de most kezdjem el anyámnak apámon át üzengetni, hogy lehet, hogy nőm lesz? Áh. Nem akarom én már itt megbonyolítani a világukat.
-  Nos, drága édesapám, most vagy összehozol egy gyereket még, vagy ráveszel valakit, hogy ejtsen teherbe engem, hogy anyát lefoglalja a tény, vagy, beletörődsz, hogy ennyi bagó mellett jogosan aggódik érted, mert szerintem is rohad.
Mondjuk ahhoz képest valljuk be, baromira jól tartja magát. Szerintem jót tett neki, hogy kicsi gyerekei vannak, főleg, hogy van egy kislánya. Bár tutira csak morogna, ha azt mondanám, neki, hogy hercegnős apuka lett. Jó, azért Alice nem csak a hercegnőzésből áll, de azért örülök, már a féltékenységem mellett is, de azt el tudom rejteni. Az övé után a saját poharamra is ráteszem a kezem, és elkezdem azt is hűteni.
- Találtam egy 67-es Plymouth Fury-t, nem is rossz áron, arra gondoltam, hogy lehetne a szerelemprojektünk a helyrehozása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

   -  Rendben van, te tudod.
Egy elmerengő félmosollyal hagyja rá, mielőtt harapna egyet a pizzájából. A pub közönsége miatt egyáltalán nem aggódik különben, hiszen a környéken mindenki ismeri őt, illetve tudják, hogy Mina történetesen a lánya - ezek után pedig kocsmabútor legyen a talpán, aki bántani vagy zaklatni merészeli a őt. De ha mégis megtörténik, neki továbbra sem alantas verekedni.
   -  Ja... néha gondolok rá, hogy könnyebb lenne még egy gyerekkel. Lehet, hogy egyszerűen veszek neki egy kutyát.
Poopieface Jeremy hosszú évekkel ezelőtt, egy szomorú szombat délelőtt döcögött át a szivárványhídon, és bár sosem vallaná be, hiányzik neki az öreg, fogatlan, szagló négylábú. Zójának akkor azt mondta, a tetemet leadja az állatorvosnál, tegyenek vele, amit akarnak, helyette azonban a Duna partján temette el egy fás, bokros területen. Többször gondolkodott már rajta, talán be kéne szereznie egy újabb kutyát, hisz' bármennyire gyűlölte az esős, hajnali sétákat, a lelkének jót tettek a magányos körök. Majd talán egyszer.
Bár kétli, hogy bárki olyan lesz majd, mint Poopieface.
   -  Na... hol találtad? - élénkül meg azonnal és felejti el a mindössze szájhúzásnyi, kósza melankóliát - Mennyiért? Ha kell, kifizetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Ruha

A diszkrét pisszegés, ami Lili figyelmét volt hivatott magamra irányítani végül nem is bizonyul olyan rossz ötletnek. Anélkül, hogy egy lépést is tennék a könyvtár területét jelző ajtófélfán belül, és ezzel megszegném a kitiltásomat (hangos voltam, de ez senkit sem lep meg) kapom meg az ígéretet a mesekönyvre, ami után több hete csorog a nyálam. Persze hülye mondás ez, mérlegelem magamban ahogy átszökdécselek a közösségi szobába, és ledobom magam egy babzsákba. A könyv nem is finom dolgokról szól, szóval nem csorog ténylegesen a nyálam, de nagyon várom, hogy nálam legyen. Mit szokás erre mondani ilyenkor? A nyelv fura dolog.
Felpattanok, abszolút Masás nyugtalansággal kecmeregve ki a zörgő zsákfotelból, csak hogy utána az ablak elé állva kezdjem simogatni a függönyt. Ujjaimat kifeszítve paskolom a könnyű anyagot, kiélvezve a vicces érzést ami így bizsergeti a bőrömet. Minden egyes alkalommal amikor közelítem az ujjaimat hűűűvös, aztán meleg. Hűűűvös, aztán meleg. Hűvös, meleg, hűvös, meleg. Szerencsére senki nem nézi végig a műsort, nincsenek elkerekedett szemű anyukák akik fiuk szemét befogva kiterelgetnék a csemetét, mondván maradjunk távol az őrültektől. Hetvenhét magyar népmese. Csak rád várok. Illetve igen, Lilire is, aki hoz téged.
Igyekszem ügyet sem vetni a gyomromra ami ugyanúgy elszorul, mint odabent, a pisszegéses magánszámom előtt, megpróbálok nem figyelni a hangra ami az iskolában mostanság szárnyra kapott pletykákat hirdeti újra és újra. Legtöbbször álmomban, és talán ez is az oka annak a két pici sötét foltnak ami az elmúlt hetekben a szemem alá költözött. Nincs köztük semmi. Mármint... ne érdekeljen mi van küztük. A mosoly, ami már nem ér el a tekintetemig nem lankad, és mint a túlcukrozott kisgyerek (nem a gonosz mostoha féle túlcukrozott, hanem aki túl sok cukrot evett, nyugi) pattogok tovább a függöny előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Hét kilót kellene fogynom három hónap alatt. Azt nem tudom, hogy ezt hogyan fogom kivitelezni, azt igen, hogy egy korishoz képest a melleim és a fenekem az, ami túl nagy. De a fejembe vettem az olimpiát, és nincs aki lebeszéljen róla. Csak ez a hét kiló. Ez az, ami nagyon zavar. Eddig lement másfél kiló két hónap alatt, de már most úgy érzem, hogy minden ruhám nagy rám.
Persze, csinálhatnám a drasztikus diétákat, csakhogy azokkal azt érném el, hogy az energiaszintem lecsökkenne annyira, hogy nem tudnám megcsinálni az ugrásokat, sőt, valószínűleg beleájulnék a forgásokba. Az olimpia. Kell, akarom, mert ez az egyetlen olyan dolog, amivel kellőképpen le tudom foglalni magam. Szükségem van rá.
Mivel ma nincs a főnökasszonyom - elkezdte kivenni a nyugdíj előtti szabadságait -, így egyedül vagyok, és mivel ma se rendezvény, se semmi nincsen, ezért baromira unalmas is. Vannak ilyen napok, amikor jobb ötlet híján azzal foglalkozom, hogy diétákat nézegetek, étrendet állítok össze, és keresem az időpontokat, ahol még egy edzés belefér. Emellett pedig az életem egy nem várt, de kellemes fordulatot vett, szóval túl azon, hogy próbálom kínozni magam, törekszem arra is, hogy élvezetet nyújtsak. Kiváló összhangban vannak a dolgok.
Ebbe a gondolatba érkezik Masa és kéri a könyvet. Tudom, hogy ki van tiltva, az a fránya könyvtárosnő égbe meredő hanggal követelte, hogy többet ne tehesse be a fiatal lány a lábát oda. De én nem vagyok egy állat, aki elküld egy olvasni vágyót, bár valljuk be, először kissé meglep a könyv címe, de nem ellenkezem, nem kezdem ez, hogy biztos a mese kell-e még neki. Csak felírom, belövöm, hogy merre találom, és kérek tőle öt percet, hogy átmenjek a másik szárnyba és megszerezzem. Amikor visszatérek, fejem kicsit oldalra döntve nézem a függönysimogatós mutatványát.
- A polgármester titkárnője igen kedvező áron vette őket, apró lépések a szebb környezetért.
Lehet, hogy textiltervezőnek készül? Ők szoktak ilyeneket csinálni. A megszerzett könyvet mindenesetre felé nyújtom. Igen, talán a textilek érdeklik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Eskü, hogy erre korábban nem gondoltam... zuhanyzás közben jönnek a legpompásabb ötletek, mindig is mondtam! Ja, persze nem arról van szó, hogy hetek óta ne fürödtem volna, mielőtt bárki félreértené. Vagy egyedül én érteném így? Mindegy is. Tegye fel a kezét aki tudja, hogy ki az aki népmesékből szeretne rájönni, hogy mit válaszoljon arra a kérdésre, hogy "mit érzel irántam?" Ugye ki lenne, ha nem én? De hát gondolj bele, a mese végén mindenki boldogan él amíg meg nem hal! Hát ez kell nekem! Az már lényegében mindegy, hogy addig mi történik, hát ha boldog vagyok, akkor annyira rossz úgysem lehet, szóval nincs más dolgom, mint végigolvasni a meséket, kigyűjteni a főbb szereplőket, a jellemvonásokat, a helyzeteket, pontokkal jelölni a megoldandó feladatok súlyosságát, megnézni ki mikor milyen helyzetben mit mond és javasol, majd az így nyert tapasztalatok alapján állni oda vissza... elé. Eh. Nemnemnemnemnem, nem adom fel mielőtt belekezdenék, ez egy jó ötlet, működni fog, úgyhogy gyerünk! Ha a népmesékben a királylányok boldogok tudnak lenni, akkor nekem is segíteni fognak.
Az ajtó nyílására megfordulok, majd ahogy felém sétál, szép lassan abbahagyom a bohóckodást. Szám néma ó-ra húzódik, de mivel annyira azért nem kötött le a függöny, csak a gondolataimat próbáltam elterelni Liliről, aprót bólintok, hogy végül őszinte lelkesedéssel átvehessem a könyvet. - Köszönöm köszönöm, megmentettél egy kutatást - vigyorgok szélesen, megforgatva a meséket, majd eltüntetve a táskában. Ujjaimat magam előtt összefűzve billenek hátra a sarkamra, majd vissza lábujjhegyre, de nem kell aggódni, még így is jóval alacsonyabb maradok nála. - Rég láttalak, kár, hogy már nem jársz fel gyakorolni a kastélyba. Minden rendben? - pillantok végig rajta, bizonytalanul görgetve a szavakat. Hiába a másik csapat, azért a kviddics az kviddics, nem vagyunk egymásnak idegenek, milyen lenne már rögtön lelépni? Pláne, hogy nem is tudom a pletykák... mennyire... igazak... Ne futamodjak meg, lehet nem is azok, akkor meg rosszul esne neki, hogy csak így itthagyom, főleg miután segített is, nem? De.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Egy kutatást?
Azért, voltam én is diák, és valljuk be, én az a diák voltam, aki minden tárgyat felvett és állandóan évfolyamelső volt, meg egyszer-kétszer iskolaelső, de hogy éppen népmesék kelljenek valamelyik órára... talán mugliismeret. Az lehet. Biztosan erről van szó, de valljuk be, ha valami, akkor ez igazán felkeltette az érdeklődésemet.
- Mi a kutatás témája?
Mert valljuk be, érdekes dolgokat tanulok az egyetemen, de már minden vizsgám lement, tart a nyáriszünet, és buzgómócsing lévén már a fél szakdolgozatomat is megírtam. Most éppen van időm mindenre alapon úgy lekötöm magam, hogy eszembe se jusson... hát tudjátok ki. Szóval érdekel, hogy milyen témában lehet nagyot alkotni a népmesékkel, mert olvastam párat én is, de valahogy a színház jobban lekötött, így azok a művek, melyek színpadot is láttak, valahogy jobban lekötöttek engem is.
- Oh, hát igazából feljárhatnék, mert én vagyok a színjátszósok mentora is, de valahogy elég nagy pangás van most. Talán a nagy nyári meleg miatt, talán mert éppen új vezető van ott. Nem tudom.
Egy kicsit azért bánt is a dolog, mert valljuk be, szeretem a kastélyt. Képtelen lennék már ott tanulni, de maghát a helyet, amit nyújtott nekem, amit ott kaptam és tanultam, egyszerűen imádom. Én szeretem a diákkori emlékeimet, és szerettem mindig iskolába járni. A rejtett levitás azért dolgozik bennem. Nyakláncomat piszkálva nézem a lányt, és valamiért úgy nézem, hogy van valami rejtett feszültség közöttünk, de nem értem, hogy miért. Tettem volna valamit ellene? Nem szokásom embereknek ártani. Érdekes. Valahogy a rezgései olyan furcsák, és mintha én is hozzá idomultam volna.
- Sajnálom, hogy már nem vagyunk ellenfelek. Talán kellene találnunk valamit, amiért megküzdhetünk egymással.
És nem, fogalmam sincs, hogy ezzel a vidám kis kijelentéssel mibe tenyereltem bele. Hajaj Lilike, lesz ennek még böjtje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Izgatottnak izgatott vagyok, de kifecsegni azért talán mégsem kéne mindent nem? - Ööö - bizonytalankodok, próbálva kiókumlálni hogy mondjam el mit szeretnék - mert erre a részére amúgy nagyon büszke vagyok, jó ötlet - úgy, hogy ne mondjam el amit meg nem szeretnék. Szóval témája. - Nem sulis amúgy - vonok vállat, hiszen ez biztos, és ahogy egy pillanatig csak állok ott, számat beharapva próbálva elfojtani a vigyorom, míg végül megtörök a nyomás alatt. - Oké, elmondom. Szóval van egy elméletem. Illetve egy apró problémám, de az most nem lényeg, a fontos az, hogy szerintem, ha hetvenhét mesét elolvasok és végigveszem ki mit csinált, akkor rájövehetek hogyan kell elérni a boldogan éltek míg meg nem haltakot. A hetvenhét úgyis olyan mágikus szám, tudod - paskolom meg a táskám vigyorogva, ami immár a kötetet rejti. Még egy kicsit rugózom is mellé, izgatottan figyelve vajon mit szól mindehhez Lili.
- Ó, akkor nem tilos semmi - mosolyodok el örömmel. Nem tudom én hogyan érezném magam, ha hirtelen nem mehetnék többet második-haza. Nagyon igyekszem pozitív maradni, és elnyomni magamban a félt- khm. Szóval hé, a pletyka pletyka, maradjak nyugton! Mosolyom csak szélesedik, ahogy az ellenfeleket hozza fel, igen, jó tudni, hogy vannak akik akkor is szívesen állnak le velem beszélni ha előtte gurkót küldtem ráju- óó, lehet Henrik azért utál, mert ő el is talált és azt hiszi ezért utálom? Mármint oké, nem utál. Megmondta, hogy nem utál. De akkor miért akart otthagyni? Ah, ez nekem magas.
Ez viszont most akkor egy... kihívás? Egy olyan mint amikor Batman azt mondja Robinnak, hogy nézzük meg ki ér előbb a batmobilhoz? Mosolyomat meglepettség, majd értetlenség veszi át, ami szép lassan azt eredményezi, hogy gyanakvóan félrebiccentem a fejem. - Ezzel most célozni akarsz valamire, vagy csak úgy megjegyezted? - kérdezek vissza még mielőtt totálisan borzalmas következtetéseket vonhatnék le. Hangom nem számonkérő, nem bántó, sértett, vagy bármi ilyesmi, épp ellenkezőleg, tisztán kíváncsi és érdeklődő. Előbb kérdezel, utána gondolkozol Masa. Előbb kérdezel, utána gondolkozol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy pillanatig esküszöm, hogy azt hiszem, hogy csak viccel, de rá kell jönnöm, hogy nem. Masa, csakúgy, mint én, kétségbe van esve. A téma nagyjából azonos, csak amíg én a tükörben láttam idősebb, megtört önmagamat, aki elveszítette a szerelmét, a karrierjét, önmagát, addig ő - remélem nagyon -, csak belekeveredett egy nagyon kényes helyzetbe, és végső megoldásában a mesékhez fordult.
- Ez nem hülyeség.
Sosem gondoltam erre a kötetre, vagy mondjuk a Disney összesre úgy, mint a problémáimat megoldó könyvekre, főleg nem, ha a boldogan éltek, míg meg nem haltak részt vesszük alapul. De ez a megoldás nem is lehet olyan rossz. Elolvasni hetvenhét mesét, és rájönni, hogy akkor mégis mi a fenét kell lépni ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk.
- Szóval van egy fiú vagy lány, akivel bonyolult a kapcsolatod, de szeretnéd jobbá tenni, sőt, ha jól tippelem, akkor esetleg hosszú távon tervezel vele, de nem könnyű eset.
Csak finoman tapogatózok, miközben a babzsákok felé mutatok, hogy jöjjön, üljön le velem. A hely előnye, hogy itt dolgozóként egy csomó extrád van, például tudod, hogy hogyan kell megnyomni egy rejtett rekeszt ahhoz, hogy a falból egy mini hűtőszerűség bukkanjon elő, tele hűvös innivalókkal. Nem mondom, hogy semmi alkohol, mert ha olyan ember látogat ide, akinél tudjuk, hogy kell, akkor az is be van már készítve. De most két gyümölcslevet húzok elő, az egyiket Masa felé tartva, és kicsit összehúzom a szemöldökeimet.
- Céloznom kellett volna valamire?
Mondom én, hogy van valami feszült vibrálás, hát nem vagyok hülye! Masa szemébe nézve, kérdőn pillantok rá, mert nem nagyon tudom, hogy mi az, ami miatt van ez az érzés, de nagyon szeretném tudni, hogy a "kár, hogy nem jársz a kastélyba"-ból hogyan lett "célozni akarsz valamire". Vagy van valami gebasz kettőnk között, amiről lemaradtam, vagy kezdek megkattanni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Felcsillan a szemem, mint minden őrült tudósé teszi, ha épp legújabb teremtményét, elképzelését dícsérik. A vagy lány részt kénytelen vagyok megpislogni, hirtelen megint nem esik le mire gondolnak az emberek, így csak fáziskéséssel jön a beletörődött bólogatás és a zavar elegye. Olyan jó, ezek szerint Lilihez is elért a pletyka, hogy azért szakítottam Bencével mert a lányokat szeretem... Nem baj, még ez is jobb mintha kiderülne az igazság. - Nos hazudhatnék, de nem teszem, lényegében erről van szó - vonok vállat, megvakarva a fülem tövét. Követem, és elhelyezkedek én is, bár azt, ahogy helyet foglalok közel sem lehetne ülésnek, mint inkább csak vetődésnek nevezni. A mit kéne, nem kéne, felszívódni illik nem illik kérdősköre már el is illan a fejemből, ahogy ő az aki maradásra invitál, így picit a feszültség is oldódik bennem - legalábbis ezek szerint nem akar páros lábbal kitessékelni innen mint a másik néni tenné. - Óó, köszönöm - veszem át a poharat, és ahogy belekortyolok lábam halkan dobolni is kezd. Cukor. Engem elvesztettetek.
- Öhmm, Lili... - jön az önkéntelen időhúzás, miközben mindenhova nézek csak Lilire nem. Elvégre mi van ha nem is úgy értette? Ezek szerint akkor nem célzás volt, de attól még ha már egyszer kerülgetjük a témát megkérdezhetem mi van velük nem? - Hát csak arra gondoltam, hogy... hű, nem tudom hogy kell egy ilyet megkérdezni, de hát hallottam - ki ne hallotta volna -, hogy szakítottatok Ricsivel, és azon gondolkodtam, hogy van-e most valakid, vagy...
Ez elég finom megközelítése a dolgoknak? Az éppenséggel eszembe sem jut, hogy ez pont úgy hangzik, mintha rá akarnék nyomulni (pedig úristen, elképzelni is nehéz, hogy én bárkire is.. na mindegy)... Ami nem is hangzik annyira borzasztóan hihetetlenül ha valaki a közelmúlt pletykáin él. Nem akarok konkrétan rákérdezni, hogy "figyi, most akkor jársz-e Henrikkel", így rögtönzök, ennek eredményeképpen pedig hát... nem biztos, hogy a legjobb módszert választom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Azt nem tudom, hogy a fiúról vagy a lányról van-e szó, amikor azt mondja, hogy erről van szó, de ha valaki, akkor én igazán nem fogom megítélni, mert valljuk be, művészek között nőttem fel egy színházban és két apám van, szóval én aztán igazán, de nagyon elfogadó vagyok. Mondjuk önkéntelenül azon gondolkozom, hogy Masa melyik a két fél közül, de abban biztos vagyok, ahogy amilyen aranyos és kedves, még ha kicsit deszka is, nem vérleszbikus. Meg aztán jobb is, hogy ez most derült ki, nem akkor, amikor már a házasságukat tervezik, és egy ferde lánybúcsún arra ébred, hogy szívesebben smárol a lányokkal, mint Bencével. Tudom. tudom, nem mindenki gondolkozik azon húsz évesen, hogy basszus, mellettem fekszik életem szerelme, és akkor ásó,kapa, nagyharang. Én elgondolkoztam, sőt belelovaltam magam a dologba, és ennek meg is lett az eredménye. Bár a múltkor Ricsi rám írt egy képem miatt, és lehet, hogy találkozunk a hétvégén. Mármint én takarítani fogok, ő meg szórakoztatni engem. Ez megint egy furcsa szint nálunk.
- Csak egyenesen.
Mondom, és igen, most rajtam a sor, hogy meglepődjek, mert ez nagyon úgy hangzik, mint akit fel akarnak szedni. Ez nagyon kedves, de én eléggé a fiúkat szeretem, de nem ezzel utasítanám el, hanem azzal, hogy mi mind a ketten túl lányok vagyunk ahhoz, hogy boldogan éljünk. Tudom, Masát nem feltétlenül látnák az emberek nőiesnek, hiszen ugrál meg pörög, mint a búgócsiga, de valljuk be, képes lenne nő lenni, ha olyan helyzetbe kerülne.
- Nem járok senkivel.
Felelem őszintén, zavartan megforgatva az ujjamon a gyűrűmet. Akkor éjjel nem volt rajtam, de utána visszahúztam. Vajon ez már megcsalásnak minősül? Mármint nem vagyunk együtt ugye, de a gyűrűjét viselem, és láttam a múltkor, hogy ő is viseli a gyűrűmet, szóval kicsit összezavart ez az egész gyűrű dolog. Finoman köhintek egyet. Masa még gyerek, de ugyanakkor korban közel van hozzám. Szóval ha valaki felvilágosítja, lehet, hogy nekem kellene.
- Van olyan, hogy két ember nem érez szerelmet, de jól megértik egymást, szeretnek egymás társaságában lenni, és vágynak az intimitásra, arra, hogy legyen valaki mellettük egy kis időre. Ez lehet egy vagy több idegen, de lehet egy olyan barátság is, amiben van valami plusz. Én egy ilyen pluszban vagyok. Bármikor lezárható, de magány ellen kiváló. Barátság extrákkal, azt hiszem, így hívják a köznyelvben. Miért?