37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes hozzászólása (207171 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 6882 ... 6890 6891 [6892] 6893 6894 ... 6902 ... 6905 6906 » Le
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



RPG hsz: 253
Összes hsz: 351
Írta: 2021. március 29. 14:09 Ugrás a poszthoz

Marina és Kende

- Az oszt válasz – emelkedik el a feje hátrafelé, és vág egy „ez igen” fejet mellé. Tudta, hogy nem egy agytröszt a lány, de azért ennél többre számított válaszként, mint, hogy ugyanazt kapja, mint eddig. De hát mindegy, nem lehet mindenki olyan okos, szép és szerény, mint ő, túllép rajta gyorsan. Szürreális beszélgetés kezdődik hármuk között, aminek a felét sem érti olyan szempontból, hogy sok összefüggést nem talál a szavak és ezek értelmei között. Viszont a buli jó ötlet, simán elmegy velük, társaságban jobb inni is, meg hülyülni, amit még ő sem vet meg. Nem sznob és általában le is szarja, hogy mit gondolnak róla az emberek, amíg ki nem mondják. Akkor már képes tettekre is. Közben  a dán lány elkalandozik, talán épp arra gondol, hogy mennyire jó lesz pogózni, vagy ő nem tudja, hogy miért. Mármint akár arra is gondolhat a másik, hogy milyen jó lesz kilocsolni italokat és erre nem csak ő kíváncsi. A válasz már szokásosnak mondható, bár most fellengzősnek tűnik. Nem fogja kioktatni, hogy piát nem öntünk ki, mert nem arra való és általában drága is. Majd megtanulja a drága, egye a szívét leforrázott kiskanállal. A fogdosásra felvonja a szemöldökét, és hiába a női kacsók érintése, csak kapaszkodóként volt használna. Szív egyet az orrán nemtetszése jeléül, szerencsére nem szörcsögős, Roland egészséges. Végül megegyeznek a nyári mókába, Roland már előre dörzsöli a kezét, és el is mondja a főbb látnivalókat.
- Hát persze, hiszen mi ketten is ott leszünk – feszíti be a Marinához közelebb lévő bicepszét, hogy előre vetítse a dögös pasik fogalmát. Kende bár nem olyan jól kigyurmázott, mint ő, de biztos benne, hogy sok csajnak tetszik, szóval végül is belefér a Mariana által felvezetett képbe. A tippje nem jön be, Kende azonnal tisztázza a helyzetet, Mae pedig… hát ő is mond valamit a saját nyelvén.
- Aha – összegzi a hallottakat. Mivel nem igazán ismeri a külföldi varázslóiskolákat, így nem pontosan érti miről van szó. Ahogy Marina kérdését sem teljesen.
- Persze, minden év végén. Elsőben a sámánbot oszt be, utána nem tudom, hogy hogy van – von vállat, azt sem igazán érti, hogy miért egy sámánbot, pedig olvasott róla valamit anno. Annyira érdekfeszítő lehetett, hogy egy feljegyzésnyi sem maradt meg belőle.
- Amúgy nem vagytok kajások? Korog a gyomrom… meg itt ez a sok stréber, biztos örülnének, ha végre ehetnék és nem itt lógnánk. Bekapunk valamit? Marina nyugi, kajáról van szó – nevet fel hangosan és azonnal pisszegős, rászólós kommentárok érkeznek felé, de ő nagyon lassan hagyja abba. Kérdőn néz a másik kettőre, mert sokáig már nem fog itt maradni, hanem ha nem jönnek, ő tutira elmegy valami zabahelyre.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 29. 16:27 Ugrás a poszthoz

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Próbálok semleges hangot megütni a témával kapcsolatban, mondjuk nem is nagyon lenne okom idegeskedni. Ha Rin biszex, akkor is ugyanúgy szeretem, mint eddig tettem, ahogy akkor is, mikor rájöttünk arra, hogy meleg. Csak aztán most lehet kiderül, hogy nem meleg, hanem mindkét nemhez vonzódik. Biztos vagyok abban, hogyha így is van, akkor is sikerül dűlőre jutnia vele, mert itt vagyok mellette és segítek neki. Ő az egyik legjobb barátom, soha nem lennék képes bántani vagy elhagyni azért, amilyen. Éppen azért szeretem ennyire, mert olyan, amilyen. Ez a legfőbb oka annak, hogy általánosságban fogalmazom meg mondandómat neki, hiszen biztos volt már olyan, hogy smárpartit vívott mással és ugyanilyen érzelmeket váltott ki belőle.
Már éppen hangot is adnék a levezetésemnek, amikor hallom, hogy mozdul. Fejemet fordítom felé, halvány mosollyal ajkaimon nézem, így pislogok felfelé rá, azonban a mosoly nem tart valami sokáig, mert megszólal. Lábamat nyújtom ki, kezem esik ölembe, ahogy hallgatom, szemöldököm rebben meg kérdőn, ajkaim nyílnak el hitetlenségemben. Hogy elveszít? De hiszen az elképzelhetetlen. Sóhajtva támaszkodom az ágyra és fekszem le Rinnel szemben. Kezeim közé fogom kezeit, mert ha már deepbe mentünk elég rendesen, akkor csináljuk rendesen.
- Rin… - mosolyodom el kedvesen, neve lágyan hagyja el ajkaimat, és még így sem várom el, hogy rám nézzen. - Kedvelsz engem? - túlságosan halkan szólalok meg, mert a kezdeti határozottság úgy foszlik szerte, mintha nem is létezett volna soha. - Mármint… úgy, érted. Mint lány a fiút, vagy fordítva - ráncolom szemöldököm, ahogy megmagyarázom, mintha fogyatékos lennék. Nem tudom, hogy magam miatt pontosítottam-e a kérdést, vagy Rin miatt, de valószínűleg nem is volt fontos, mert így is értette a kérdést. Óvatosan szorítok rá kezére, hogy valahogy jelezzem: végül is még itt vagyok. Fura is lenne, ha elmennék, mivel itt lakok. Anyáék örülnének neki.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2021. március 29. 19:56 Ugrás a poszthoz

Süveges Lili - 2021.03.25. 20:27
Negyedikes lettem! Shocked Azta! Mik vannak! Ha ezt otthon megtudják!

jó ég, én meg másodikos mestertanonc Shocked hát tegnap érkeztem a Bagolykőbe....
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. március 29. 20:50 Ugrás a poszthoz

Ti, akikkel egy fülkében ülök
Visszatérés az új tanévre - Ruha


A helyzet úgy áll, hogy hiába költöztek a szüleim Bogolyfalvára, ott is a legimpozánsabb házba, a leglátványosabb helyre, a legelőkelőbb utcába, mert hát mégiscsak egy Andrássy-házról van szó, valahogy mégis úgy alakult - úgy alakítottam -, hogy az iskolába nem a faluból, hanem Budanekeresdről érkezem az új tanévre. Jó, ha az embernek vannak rokonai, akiket feltétlenül meg kell látogatnia még mielőtt megkezdődik a következő éves hajtás.
Az olyan kérdésekre, mint, hogy van-e már udvarlójelöltem, azt feleltem, nagyon finom a sütemény, vagy éppen kértem még egy kis teát, de még ez is jobb volt, mint otthon az édesanyám szigorú pillantásától kísérve minden mozdulatomat. Ha az ember első gyereke, túl azon, hogy nem is a sajátja, hozzámegy egy "vademberhez", a második, az első szülött fiú vérfarkassá lesz, és a tetejében még meleg is, akkor már csak a harmadikban bízhat. Csakhogy, a bökkenő, hogy a harmadik egy kígyó, egy olyan átokkal sújtott most még lány, aztán már csak lény, aki egy nap örökre a nyálkás test fogságában ragad. Szóval anyám mindenképpen meg van áldva velünk, mégis, úgy vélem, hogy a külön töltött napok jót tesznek majd nekünk. A vonat még éppen időben fog beérni ahhoz, hogy hazasétáljak, átöltözzek, és felérjek a kezdésre. Mások a két időpont között rendezkednek be a következő időszakra, nekem legalább ezzel nincs gondom, ugyanis a saját ágyamban hajthatom álomra a fejem. Így most nincs nálam más, csak egy kis bőrönd, amivel szoktam utazni, meg az oldaltáskám, amiben a legszükségesebbek vannak, egy kis rágcsa, innivaló és egy jó könyv.
- Szabad?
Pillantok a már bent ülő srácra, és, amikor igen jelzést ad, belépek. Nem az ablakhoz ülök, hátha oda más szeretne, lassan indul a vonat, sokan még a peronon búcsúzkodnak, vagy éppen most készülnek felszállni. Biztos vagyok benne, hogy nem ketten leszünk csak itt, de amíg várakozunk, iszok egy kortyot és kiveszem a könyvem.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2021. március 29. 20:57 Ugrás a poszthoz

Belián
otthon | I see you


Sok van még itt, épp csak lebuktunk a felszín alá, de a mélyben alig látom a jéghegy alját. Nem akarom, hogy most aztán mindent elém tárjon, s azzal sem akarom áltatni - sem őt, sem magamat -, hogy majd én olyan jól megmondom a tutit, hogy minden búját-baját elfelejti. Nem vagyok én akkora paulocoelho, csak egy párna vagyok, egy taknyos párna, aki néha kávéval kínál.

A jó hírem legalább feléleszti pillanatra a mosolygós Beliánt, s olyan jó látni, hogy csavarodik egyet a szívem boldog fájdalmában. Féloldalas mosollyal nyugtázom, bólintok egyet, hogy bizony, ez szép. Régóta titkolt vágyam, hogy valakinek az apukája lehessek, hogy apró tipegő lábak dobogása töltse be az életemet. De soha nem gondoltam igazán bele, mert nem volt értelme kínoznom magamat. Rég elfogadtam, hogy amit szeretnék, nem lehet az enyém, s ez rendben is volt. Nem is akartam mindenáron, hogy az enyém legyen. Jó volt ez úgyis, ahogy volt. Aztán most... néha még most sem hiszem el, hogy ez az életem.
- Mint valami pici velociraptorok - bólogatok nagyra kerekedett, rettegő szemekkel, de az arcom rögtön vigyorba vált. - Falkába verődve támadnak az emberre s vérét veszik.
Csak a mágiának köszönhető, hogy nem látszik rajtam, mennyire szó szerint kell érteni a véres részét a dolognak. Persze csak szeretetből csinálják, de a múltkor is ébredés után rögtön egy halom földbe s virágba léptem - nevem napjára így köszöntettek, miután megtanítottam nekik, hogy nem tépjük le a virágokat -, majd a következő mozdulattal ráléptem az ott hagyott ásóra, ami orrba csapott. Jött is a kicsi nyuszi a nagy ollóval, nem tudom mi történt azután, de vért kellett kisuvickoljak a ruháimból, ágyneműből, szőnyegből, s napokkal később a falon is nyomokra bukkantam.
Amikor arról merengtem, milyen jó is lenne, ha valaki apának szólítana, nem pont ilyen kellemes szeretetkinyilvánításokra gondoltam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2021. március 29. 21:28 Ugrás a poszthoz

én meg 41 leszek idén Shocked pedig... ja nem, rég volt, mikor az iskolát elkezdtem. nevermind akkor.

*Liam énje boldogan elmereng azon, amikor Thomas megérkezett a Bagolykőbe*
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Damien Sebastian Felagund
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 218
Összes hsz: 324
Írta: 2021. március 29. 21:33 Ugrás a poszthoz

úristen, nagyon ki kéne találnom, mi is legyen Damiból XD
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kerekes Amália
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. március 29. 22:00 Ugrás a poszthoz

Borbála és aki még magára veszi


Nem, ő erre az egészre határozottan nem áll készen, de persze az előző este, mikor a szüleivel veszekedett még nagy volt a szája. Az egy dolog, hogy ő sosem akart boszorkány lenni, hogy ő is csípődől kinevette a levelet amit kapott, hogy ugyanolyan "ez teljesen hülye" fejet vágott, mikor megjelent náluk valami titkárnő kinézetű egyén elmagyarázni, hogy őt bizony tárt karokkal várja a varázsvilág, mint a szülei, na de ettől függetlenül nem az ő döntésük, hogy felszáll-e erre a nyomorult vonatra, vagy sem. Joga van hozzá, hogy a saját hibáit elkövesse, nem mintha egyébként sok kedve lenne a bohóckodáshoz, meg a saját kis komfortos életének a felforgatásához, de mikor elvitte bevásárolni az iskolára, annyira azért nem volt rossz arc a kapcsolattartó nőci. Már-már egészen lelkesedni tudott a változásért, ami most gyökeresen meg fogja változtatni az életét. De miért is lenne bármi egyszerű.
Egész egyszerűen csak bizonytalan. Persze hogy önálló, persze, hogy nagylány (pont reggel jött meg a menzesze - életében másodjára- , csak hogy igazán kerek legyen a nap és az első hét egy teljesen idegen helyen), de azért azzal is beérte volna, ha nem kell folyton bejelentkeznie egy-egy buliból a szüleinek, vagy kicsit nagyobb mozgáseret adnak neki. Na most megkapta. Próbál határozottnak tűnni, ami kívülről leginkább abban nyilvánul meg, hogy feszült és láthatóan haragszik minden körülötte lévőre. Kínlódva rángatja maga után a bőröndjét, amit alig tud megemelni, rendesen megizzad benne, mire sikerül felszenvednie a vonatra.Megáll az első fülke ajtajában, ahol egyelőre még csak ketten ülnek.
- Sziasztok! Szabad? - pillant  előbb a lányra, majd a fiúra. Majd mivel nem utasítják el, a küszöbön belülre tolja a bőröndöt.
- Tudnátok segíteni feltenni? - fordul az utastársaihoz a bőröndre mutat, amit képtelen akár csak 10 centinél is magasabbra emelni, a feljutásnál már minden erejét elhasználta.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Demeter Hunor
KARANTÉN



RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. március 29. 22:07 Ugrás a poszthoz

Már egy ideje az ablakon át bámulom a búcsúzkodókat. Nem különösebben köt le most a könyvem. Lesem, Betti végül ezzel a vonattal jön-e. Kétesélyes volt, hogy Budanekeresdről indul, vagy a nénje viszi Bogolyfalvára. Nem látom sehol a göndör barna fürtöket. Valószínűbb, hogy nem jön, mint hogy pont elkerültük egymást, de elhatározom, hogy útjára indítok egy papírrepülőt, ha elindult a vonat, biztos, ami biztos.
Random gondolataimat egy a fülkébe érkező lány szakítja meg. Tudom, hogy felsőbb éves, de nem ismerem személyesen. "Szabad?" - kérdezi.
- Aha - felelem. Megemelem a hátizsákom a mellettem lévő ülésen, de inkább csak udvariasságból. Nyilván nem azt fogja választani, amikor van még négy másik hely, ahol kényelmesebb távolságra ellehetünk.
Visszafordulok az ölemben fekvő könyvhöz, és elolvasom ugyanazt a bekezdést, amit azóta próbálok befogadni, mióta felültem a vonatra. Meh. Becsukom inkább a kötetet, és lepuffantom azt is a táskám mellé.
Ekkor toppan be a következő útitárs. Meglehetősen csapzottnak tűnik, valószínűleg épp, hogy elérte a vonatot. Na tessék: alattunk a világ egyet rándul. Indulunk.
Az új jövevény segítséget kér, úgyhogy készségesen veszem elő a pálcám és lebegtetem fel a bőröndjét az enyém mellé. Ha ez megvolt, újra hátradőlök az ablak melletti ülésben. Ilyenkor - közvetlenül az indulás után - a rendes utazóknak rögtön a kezükben terem az uzsonnájuk, mintha aznap nem is ettek volna. Én egy doboz csokibékát varázsolok elő a táskámból. Pár pillanat múlva bemérem: furcsán érezném magam, ha csak úgy elkezdenék majszolni ebben a kis társaságban.
- Öhm... kértek? - nyújtom feléjük a nyitott dobozt, amiben egyesével csomagolva izegnek-mozognak háromféle színben (fehér-, tej- és étcsokoládé) az édes kétéltűek.
Még hallatszik a zsibongás a fülkeajtón túlról. Közel sem találta meg mindenki a helyét. A hangokból ítélve egy oroszlán vagy egy mantikór is elszabadulhatott.
Utoljára módosította:Demeter Hunor, 2021. március 30. 08:19
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. március 29. 22:09 Ugrás a poszthoz


#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki



Vajon milyen érzés lehet félelem nélkül szeretni?
Marina Darik olyannyira nem tanulta meg gyerekként milyen is szeretve lenni, hogy el se tudta képzelni, hogy ezt valaki határok nélkül képes irányába mutatni. Loki soha nem mutatta, hogy elfordulna tőle, hogy magára hagyná, mégis folyamatosan benne volt az érzés. Hiszen az emberek elhagyják egymást. A barátságok idővel megszakadnak. Az emberek szíve több ezerbe hasad. És most mégis, ahogy azon a nagy ágyon kuporgott, ki akarta mondani a vészterhes szavakat. Csak Lokinak.
Engedte, hogy az ismerős kezek hozzásimuljanak ujjaihoz, de felépített belső gátjait sokkal nehezebb volt ennél lebontani. Kék íriszeit félve bár, de Lokira emelte, mint egy félős kiscica. Félt a kérdéstől, amely nem sokkal később el is hagyta a srác ajkait. Mert nem tudta a választ.
- Nem tudom képes vagyok-e egyáltalán úgy kedvelni valakit, mint ahogy egy lány kedvel egy fiút - válaszolta suttogva, és érezte, ahogy szemei csillogni kezdenek a feltörekvő könnycseppek tükrében. - Azt se tudom, hogy tudok-e úgy szeretni, ahogy egy lánynak kéne egy lányt - árulta el legnagyobb kétségeit végül. Mélyen gyűrőzött benne ez a kérdés, hiszen arra tanították, hogy ne is érezzen semmit. Mindig határozottnak és elérhetetlennek kell lenni. Egyetlen egyszer próbált nyitni valaki felé, és ő is kinevette érte. Hát mégis hogy tudná akkor most kimondani mit is érez.
- Az egyetlen amit tudok, hogy amit éreztem a bálon, az most is bennem volt - vallotta be egy apró félszeg mosolyt követően, és egy könnycsepp le is szaladt az arcán. Tényleg ilyen nehéz lenne arról beszélni, ami a szív dolga? Sokkal egyszerűbb anélkül létezni.
- Neked nem olyan volt? - kérdezte meg a barna félve.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. március 29. 22:56 Ugrás a poszthoz

A fülkében utazó mindenkinek
Tüske


Nekem ne mondja senki, hogy nem tegnap ért véget a tanév, mert ennyinek tűnt; egy kiadós alvásnak, egy-két sétának, kirándulásnak, aztán, ismét ott vagyok, hogy harmadszor hajtottam össze a ruháimat indulás előtt, mert be se fért, meg mert Domca örömmel kritizálta. Mivel még nem varázsolhatok otthon, megkérni meg nem akartam senkit, végül, egy kis bőröndön ücsörgéssel megoldottam mindent és irány a vonat.
A harmadik attól lesz szép, hogy se nem az eleje, se nem a vége, pontosan a közepe az egész, öt éves kálváriának, a köztes, ahonnan előre szemlélve reményekkel teli az ember, visszatekintve pedig, inkább próbálja elfelejteni, ami kínos volt. Dallamos fütyörészéssel szállok fel a vonatra, későn, mert sokáig köszöntem el, majd fel azokat, akik évfolyamtársaim vagy csak ismerem őket. Pechemre, a szokásos, kocsi elején lévő fülkében már dugig ültek, így kénytelen voltam tovább haladni. Fél kezemmel húzom a bőröndöt, a másikban, pontosabban tenyerembe Tüske barátom mocorog elégedetlenül. Hangos itt neki minden, de megnyugtatom, mindjárt aludhat egy jót. Azonban, fülkéről fülkére járva egyre jobban feladom, mert vagy felsőbbévesek, vagy idegenek ülnek ott, én meg még mindig toporgok ettől valamiért. Vagy csak egyszerűen kifogást keresek, mert nem ülhetek a kedvenc helyemen.
Megállok, mint valami sugallatra hallgatva és kiszúrom azt a szabad helyet. Egy lány ment be előttem, majd közelebb érve látok még egyet, meg egy srácot. Ki-ki mennyire ismerős, Hunor arca igen, ő a háztársam és végre fellélegzek. A két lányt nem ismerem. Még.
- Szia Hunor! – szólok be a fülkébe, majd, engedélyt sem kérve tódulok be, teszem le Tüskét az ülésre, míg felszenvedem a csomagom – nyekergek és nyögök, mint valami súlyemelő – majd a sünöm vissza a kezembe és lehuppanok Hunor mellé. Aztán, a lányokra is figyelek.
- Sziasztok, Zente vagyok – jobb így, az elején, még ha nem is szólalnak meg az út során. Elfogadok egy békát közben. – Köszönöm. Elővadászom a savanyú cukrot cserébe, csak szusszanok – a térdemre pakolt Tüske érdeklődve szaglászik, hol a többiek, hol a csokoládém felé. Igen, akkor neki is veszek elő valamit, csak… egy kis pihenőt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. március 29. 23:28 Ugrás a poszthoz

Társaság a fülkében
Úton a Bagolykőbe
Ruha

Négy éve, amikor én indultam először a Bagolykőbe, akkor volt utoljára ekkora izgalom otthon. Kishíján lekéstük még a vonatot is a nagy kavalkádban. Dominik persze mindenkinél izgatottabb, ő már az ajtóban állt, mikor én még Artemisz megbűvölt nyakörvet kerestem. Szerencsére elkaptuk még a vonatot, s gyors búcsút véve - gyorsabbat, mint szerettünk volna - fel is szálltunk rá. Megszakadt a szívem, hogy Szofit egyedül kellett ott hagynunk, de már csak két év, és ő is csatlakozik majd hozzánk.
Késői felszállásunknak köszönhetően a fülkék már jócskán tele vannak. A szemem azonban a folyosón járkáló diákokra tapad, Hunort keresem. A sok-sok levélben valahogy elfelejtettük megbeszélni, hogy mindketten a vonattal utazunk-e. Nagy tanakodásom közepette repül nekem a papírrepülő. Elkapni azonban nem tudom, mivel egyik kezemmel hatalmas bőröndömet tartom, másikkal pedig Artemisz hordozókosarát. Elindulni is nehezen indulok el, habár a diákok legtöbben már találtak helyet maguknak. A második utunkba kerülő fülkéből meg is hallom barátom hangját, így széles mosollyal az arcomon gyorsítom meg lépteimet, hogy csatlakozhassam hozzá az úton.
- Áh, megvagy! - szavaimat Hunorhoz intézem. Csak utána pillantok utastársaira. Nekik már kicsit szerényebben köszönök, bár legtöbbjüket ismerem. - Sziasztok - egy bólintással is kísérem a köszönést, mielőtt szemem az idegen lányra esik. - Betti vagyok - mosolygok rá is.
A fülkében már nincs sok hely, így csak az ajtóban állok meg, bizonytalanul. Dominik közben elmarad mellőlem, megáll beszélgetni egy látszólag hasonló korú sráccal. Még vörös fiún sincs talár, ruhája színei tehát nem árulkodnak hovatartozásáról. Könnyen lehet, hogy szintén elsőre utazik a kastélyba. Én mosolyogva fordulok vissza a fülke belseje felé, hátha akad még számomra hely. Ha végül nem férek be, akár az ajtó előtt is elvagyok, bár biztosan akad még egy-két szabad hely valamelyik fülkében. Mindenesetre lepakolom a holmimat, a macskaketrecet is a padlóra teszem, mert kezem kezd zsibbadni. A csíkos jószág nyugtalanul forgolódik bent, nem bírja az utazást, ki azonban nem engedhetem, főleg a kis tüskés jószág miatt, akit Zente ölében fedezek fel.
- Beférek még én is mellétek esetleg? - kérdezek rá végül félénk hangon. A könyörgés sosem volt az erősségem, így ha nem tudnak nekem helyet szorítani, kérdés nélkül tovább állok. Talán megkeresem Elijah-t, vagy Tamit, ha ők a vonaton vannak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. március 29. 23:37 Ugrás a poszthoz

Nadia Rosales


Érezte Zalán, ahogy a hallottakra megfeszült az állkapcsa, de mégsem mondhatott semmit. Nem ismerhette el, hogy a nőnek igaza volt, nem is háborodhatott fel vele együtt nyilvánosan, hiszen akkor elismerte volna a kirendeltség bűnét. De lássuk be, melyik aurortanonc nem hibázott már legalább kisezerszer? Hisz olyankor már az ember úgy érzi övé a világ, mégse érzi cselekedetei következményeit. De ha végre hazajuttatták a nőt, akkor majd biztosan fogja.
- Én esküszöm magának, fogalmam sem volt a származásáról - magyarázkodott Zalán. Magyarázkodott? Inkább csak megemlítette. Nem szerette, ha rasszistának tekintik. Épp elég volt, hogy a nő nagy feministának tűnt. Mármint abból a fajtából, aki megsértődik azon is, ha Zalán kinyitná előtte az ajtót. Igazából mindegy is volt mit tesz, azzal csak a baj van.
- Mugliismeret, remek - bólintott a férfi komolyan. - Sajnos csak egyetlen telefonkészülékünk van. Azonban az igazgató biztosan ismeretes a helyzetről - szólt megnyugtatóan Zalán, és igazán reménykedett benne, hogy nem nyúl mellé ezzel a kijelentéssel. Ha a tanonc az egész elfogatást ennyire el tudta szúrni, akkor ezt is képes lehetett. Ahogy a felügyelő auror is, aki éjszaka a zöldfülű mellett ügyelt.
Beleivott kávéjába, és az éghez imádkozott közben, hogy végre visszaérjen valami jó hírrel az "asszisztense". - Szóval mugliismeret. Ismeretes is a világukkal, vagy csak érdekli? - kérdezte. Ha már ott voltak, üssék el az időt valamivel.
Aztán újabb kopogás szakította félbe a beszélgetésüket. Zalán úgy lépett az ajtóhoz, mintha minimum fuldokolt volna a bent lévő levegőtől. Suttogott neki valamit a férfi, ő pedig komolyan bólintott.
- Elnézést a félreértésért, Miss Rosales, az egész kirendeltség nevében bocsánatot kérek. Természetesen szabadon távozhat - tárta ki az ajtót.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Demeter Hunor
KARANTÉN



RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. március 30. 00:13 Ugrás a poszthoz

Már azt hittem, ilyen szellősen leszünk - ami nem jellemző az eddigi két év tapasztalatából ítélve -, de még időm sincs elhúzni a csokibékás dobozt, betoppan Zente.
- Heló!
Szabad kezemmel elkapom a mellettem lévő ülésről a táskám, ledobom a lábam mellé, és beletömöm az árván maradt regényemet is, látván, szobatársam mire készül. Ha vett, félreteszem a csokibékákat, de csak az asztalra.
- Vegyetek nyugodtan - mondom, közben előásom a mindenes füzetemet, amibe verseket, dalokat írok, vagy csak firkálok. Na jó, néha belekerül egy-egy bájitaltan jegyzet is. Kitépek egy üres lapot és a könyvbe szorult tollal írok egy rövid üzenetet Bettinek, hátha a vonaton van. Egy pálcaintéssel útjára indítom a repülőt, ami egyik szárnyát megrázva (kicsit cakkos lett a tépés) kiillan a fülkeajtón.
- Köszi - mondom Zentének, és mintha csak a sajátom volna, belenyúlok a savanyú cukros zacskójába, rögtön két szemet kihalászva. Ebben a pillanatban újabb alak jelenik meg az ajtóban. A vitorlázó repülőm inkább vadászgép lehetett.
- Ez gyors volt! - vidulok fel Betti láttán. Öleléssel szoktuk üdvözölni egymást, de most nincs valami sok hely, így leteszek róla.
- Hogy ne lenne! Arrébb mész? - ezt már Zentének címzem megbökve őt, hogy hagyjon ki egy ülést Bettinek. Felpattanok, hogy segítsek az ő bőröndjével is.
- Összezsugoríthatom?

Sorry, hogy megint én, nem hagyhattam, hogy ott ácsorogjon az ajtóban!:D
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. március 30. 00:30 Ugrás a poszthoz

Egy fülkében...evezünk


Egyetlen pillanat alatt elkezdenek megtelni a fülkék, így a miénk is, a folyosón egymást kerülgető emberek keresik az előre megbeszélt helyeket, vagy éppen azokat, ahol barátok, ismerős arcok ülnek. Én is olyan helyet választottam, ahol arcra ismerős egyén ült, majd rögtön őt követte egy igencsak ismeretlen, akire mosolyogva pillantottam fel.
- Szia, Borcsa vagyok, elsős vagy, igaz?
Kérdezem a lánykát, akinek közben a bőröndje is a helyére kerül, és éppen csak kimondom a kérdésemet, máris egy újabb versenyző toppan be. Azt hiszem, hogy itt nem lesz ok arra, hogy a könyvemet forgassam. Hümmögve, és kissé összehúzott szemmel vizslatom a bongyor fiút.
- Hol hagytad a többi Somogyit? Azt hallottam, hogy az idősebb bátyád el se ment vizsgázni. Vagy a fél nyolcadik bukott.
Legalább én nem jutottam idáig, sőt, mi több, meglepően jó eredményekkel zártam. Kivéve Noránál, de ő a keresztanyám, kötelessége szeretni és legalább elfogadhatót adni, bármilyen pocsék dolgozattal is állok elé. Az édességre elmosolyodom, és vidám pofival bólintok Hunornak, előre nyúlva pedig szerzek is egy étcsokis békát.
- Az anyám megölne a pillantásával, ha most látna.
Nevetem el magam, ahogy a brekivel hadakozom, de közben azért én is prezentálom, amit magammal hoztam. Jó magyar szokás szerint alufóliába csomagolva, ami persze nem volt elég, így a nagyi megoldotta, és még egyszer áttekerte a másik oldalról.
- A világ legjobb almáspitéje, nem varázslatos, de zseniális. Van egy csomó belőle, mert szerintem azt hiszik, hogy éheztetnek minket a suliban. Pedig nyugi, lesz kaja bőven.
Nyugtatom meg az új lányt, és már éppen érdeklődnék róla, amikor felbukkan az évfolyamtársam, Betti, aki felé teli szájjal, vidáman intek. Jó dolog gyereknek lenni, de azt hiszem, ha Andrássy-Szász Johanna most ezt a jelenetet látná, tényleg megölne. Mindenkit.
- Szia! Összezsugorítod?
Pillantok Hunorra bizonytalanul, miközben arrébb csusszanok, hogy helyet adjak Zentének. Ennyit arról, hogy nem akarok legbelülre kerülni, mégis az ablaknál kötök ki.
- A Móricokat nem láttátok? Honnan jöttél?
Intézem a kérdést előbb mindenkihez, majd fordulok kedvesen a lányka felé, hogy róla is megtudjak pár dolgot.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. március 30. 06:40 Ugrás a poszthoz

Ez a vonatosdi annyira GEIL! Ridzsi egyik szeme sír, a másikat mindjá' kikaparja, miközben egy féllábú kalózt megszégyenítő csinnadrattával végigvágtat az immár mozgó szerelvény folyosóján.
- Menj má' arrébb, te mentálosztriga! - kólint bokán egy random elsőévest, aki előtte kóvályog keresztben, és nyilván azt se tudja, hol van. - Nem látod, hogy hadirokkant vagyok?
Csatt-bumm, csatt-bumm!
Megáll egy nyitott fülke ajtajában, ahol nagy a ramazuri, és sok az ő ízlésének túl jólfésült arcberendezés. Hát ide nem ül be, az zicher, de ha mégis, akkor mindenki más meg ki fog. Az is zicher.
Ricsikének remekül telt a nyara. Csokibarnára sült a Kanári-szigeteken (ahol nem is laknak kanárik, az csak egy baromi nagy átverés), a jobb karján gipsz, a bal lába sínben, ezért egy mankót szorongat a hóna alatt. Az arca tele van éktelen zúzódásokkal, a vállán pedig egy elképesztően ocsmány kuvik ül, és olyan szagot áraszt, mint két dögkút meg egy nyitott sírgödör együttvéve.
- Csá! Nem láttatok erre szaladgálni egy kifordult potkányt? - kérdezi az összes jelenlevőtől, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy rágcsáló kívül hordja a belsejét.
A kuvik a vállán kitátja a csőrét, mint aki okádni készül. A pupillái összehúzódnak, és öklendezik kettőt, de végül csak böfög egy irdatlan nagyot.
- A bamba arcotokból ítélve nem - forgatja meg Ridzsi a szemeit. - Na, jó'vanakkor. Ha mégis látjátok, akkor hozzátok előre, léccives. Én vezetem a vonatot.
Azzal, mint aki jól végezte dolgát, tovább biceg a mankójára támaszkodva a mozdony felé. Remélhetőleg csak viccelt, de ha nem, akkor úgyis mindegy, mert mind meghaltok.
Csatt-bumm, csatt-bumm!
- YO-HO-HÓÓÓ, MEG EGY KANCSÓ RUM! - hallani még a folyosó végéről a förtelmesen hamis kornyikálását, aztán eltűnik a vonat elejében, és viszi magával az inverz patkánnyal kapcsolatos kétes kérdéseit, meg a penetráns dögszagot.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 30. 08:40 Ugrás a poszthoz

R I N
rosszalkodásokba’ otthon | Csermelymenedék

Ugyanolyan bizonytalan vagyok, mint Rin. Csak amíg én nem mutatom, nehogy még jobban bepánikoljon, addig elkapva tekintetét, abból egyértelműen lejön, hogy fogalma sincs mit érez. Nem tudom mit reagálok majd, ha a válasz igenleges lesz. Megkönnyebbülök majd? Bepánikolok? Utóbbira nem látok sok esélyt, hiszen volt már arra példa, hogy megálltak előttem és közölték, hogy tetszem nekik, csapassunk egy randit. Vállat vonva mentem bele, mert végül is mit veszthetek? Egyikből sem lett semmi komolyabb, ráadásul a legutóbbi igen csúnya szakítással ért véget, még pofont is kaptam, és kellett pár perc mire leesett miért, de addigra már mindegy volt. A legrosszabb, hogy akkor sem az kötött le, hogy visszaszerezzem az eridonost, hanem hogy testvéremnek végül igent mondott-e a lány. Menthetetlen vagyok.
- Azért, mert a szüleid… - el-elpillantva Rin arcáról harapom el a mondatot. Egyértelműen azért, nincs értelme folytatni. Megszeppenve szorítok rá ujjaira, ahogy tekintete kezd el sokkal jobban csillogni, mint az egészséges lenne. Elnyílt ajkaimat csukom össze, az alsóba harapok, majd engedem el kezét. Nyaka alá csúsztatom egyiket, majd simítom lapockájára, míg másikkal nyúlok hátához. - Képes vagy szeretni, ebben biztos vagyok. Túl makacs vagy ahhoz, hogy a szüleid kiirthassák belőled ezt. Képes vagy rá, Rin, csak több idő kell, amíg rájössz, hogy az-e avagy sem - közelebb araszolok hozzá, majd ölelem magamhoz, miután az első könnycsepp lehullik.
Lehunyom szememet a folytatásra, kérdésére nem is válaszolok rögtön. Nem tudom milyen volt. Kellemesen furcsa, most is ezzel tudnám jellemezni, de attól félek, hogy csak még jobban összezavarnám barátnőmet. Halkat szusszanok, majd távolodok el tőle minimálisan, hogy mellkasomhoz húzott fejének búbjára tudjak legalább nézni, ha nem néz fel rám. - Itt leszek, amíg rájössz, és utána is - mosolyodom el szélesen. - Nem tudom milyen volt. Furcsa elsődlegesen, más, mint az eddigiek, de… - ráncolom szemöldököm elgondolkodva. - Nemtom. Jó volt - vonom meg végül vállamat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. március 30. 10:55 Ugrás a poszthoz

Edu bácsi


Visszatérésem a kastélyba zökkenőmentes volt, minden rendben ment. Most éppen a szobában fekszem, még mindig ásítozok, és visszagondolok a tegnapra. Az évnyitó rendben lezajlott, szokás szerint degeszre ettem magam. Jó volt már visszatérni, bár az otthonlét jól feltöltött a negyedik tanévemre. Az idő úgy repked mint egy bagoly, hiszen tegnap még elsőéves megszeppent kis gólya voltam. Most meg tessék, itt állok három évvel később, mármint fekszem. Eszembe jut a tegnap esti szóváltásom Szávay professzorral, akivel a mai napra beszéltünk meg órát. Izgalommal gondolok bele, milyen érdekességeket tanulhatok az animágusi tanoncságom során. Itt az ideje hogy kikecmeregjek az ágyból. Meg is teszem, gyorsan felöltözöm, (egy türkíz felsőt, és egy kék farmert választok) majd kinyitom az éjjeliszekrényem fiókját is kiveszek belőle egy piros hajpántot melyet azonnal felteszek. Pennát és pergament veszek magamhoz, melyet belehelyezek a kistáskámba. Megnézem magamat a tükörben, és miután a látványt megfelelőnek tartom kilépek a szobából. Lesietek a többszáz lépcsőfokon és belépdelek a nagyterembe. Leülök egy évfolyamtársam mellé, és a reggeli trécs elkezdése közben megvajazok egy pirítóst. Miután úgy érzem hogy gyomrom megtelítődött búcsút intek a partnernek, és elindulok a professzorhoz. Meglepően sok diák ácsingózik a folyosókon, mindig bele-bele botlok egy ismerős arcba. Az utolsó fordulónál megigazgatom magam, majd megállok az ajtó előtt. Hármat kopogok, és várom a tanár úr válaszát. Vajon mit fogunk ma venni? Minden kezdet nehéz, de bízom benne hogy nem okozok csalódást az eddigi tudásommal, és a különóra végén elégedett mosollyal indulhatok vissza a körletbe.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:16
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2021. március 30. 15:09 Ugrás a poszthoz

Hollus Zádor Kelen
egy főutca menti sikátorban

Hagyja, hogy a férfi oldalra fordítsa. Mást úgysem tudna tenni, legfeljebb ellenkezni, de nem akar. Érzi, hogy segíteni akar, hát próbál segíteni, ha máshogy nem is akkor úgy, hogy relaxál. Elengedi magát, hogy izmai ne feszüljenek olyan fájdalmasan, hogy könnyebb legyen mozgásra bírni a fáradt végtagokat. Fájdalmasan szisszen, de tűr. Mást nem tehet.
Ha volt is rajta átok vagy bűbáj azt még támadói megszüntették, valószínűleg akkor, mikor már ártalmatlannak gondolták. Megpróbál emlékezni, de nem tud, elméje lezárt azokban a percekben míg a férfiak szórakoztak vele. Valószínűleg azért, hogy ne legyen azonnal traumatikus, sokkos állapotban. Majd később az éjszakák sötétjében jönnek elő az emlékek.
Érzi magán az újabb bűbáj hatását, az apróbb horzsolások, melyet esés közben szerzett eltűnnek, az arcán lévő sérülések is finomodnak. A bordája és a csuklója azonban ugyanannyira fáj, de legalább a feje tisztul. Kezdi valóban felmérni a körülötte lévő teret, képes megfigyelni a segítőjét és benne van az akarat, hogy legyen valami. Nyelve is oldódik lassan, de biztosan, s halkan és erőtlenül bár de képes szólni.
- Megpróbálok, de a kezem… nem tudok rátámaszkodni – néz először a sérült végtagra, majd a férfire. Átfordul, nagyot szusszan, majd balkarjára támaszkodva megkísérli a felülést. Számít a segítségre, ott a fal, támaszthatja annak a hátát míg a továbbiakról nem döntenek. – Haza kéne jutnom. Reggelig úgysem találunk gyógyítót… - biztosan be tudna csengetni valakihez, de történetesen valódi gyógyítót egyet sem ismer olyan közelről, hogy annak lakcímét is tudja. Így hát nem akar mást csak hazajutni, megfürdeni és aludni egyet. Túl fáradt ő ahhoz, hogy bizakodjon a csodában. Majd reggel. Addig tud várni. Csak segítsen neki hazajutni, mást nem kér.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 30. 15:23 Ugrás a poszthoz

Lili
egyenruhás|két szőke


- Valahogy úgy. – Ő barátnőjével ellentétben nem tudta és nem is akarta visszafogni a belőle kitörő kacagást. Minek tagadta volna, hogy jó kedve van, hogy önmagán is jól szórakozik? Felesleges lett volna. Ha nevetni akar hát nevet és kész, nincs ebben semmi rossz. Különben is szüksége volt a vidámságra, mert úgy töltötte fel akár csak az ablakon beragyogó napfény.
Nem tudta eldönteni, hogy Lilinek tetszett-e amit látott, inkább azt a furcsa meglepettséget vélte felfedezni rajta is, mint amit érzett. Szép volt, jó volt, elég volt köszönte szépen. De a bűbáj tartósabbnak bizonyult, mint képzelte, hát maradt a gyönyörködés új képmásában. Már ha ennyitől nevezhettük újnak. Ő maga elvégre nem változott, de hidrogénszőkén mégis egész másnak tűnt még a mosolya is. Furcsa volt és nem tudta megszokni – nem is akarta különösebben. Sosem akart váltani az eredeti barnáról, legfeljebb nyaranta egy-két hétre ilyen egyszer mosható színezőkkel. Eddig egyszerűen nem volt ott az ideje, elvégre állandóan előadásokra és versenyekre járt, hogy nézett volna ki egy feltűnő hajszínű balerina? Nem passzoltak volna, egy kicsit sem.
Tovább kuncogott, ahogy sorra hallgatta a pletykákat. Még hogy vénasszony, csak tudta volna meg, hogy ki terjeszt ilyeneket. – Macskaszagú sosem leszek, legfeljebb… sárkányrókaszagú? – találgatta vigyorogva, hogy hogyan kellett volna ezt mondania. Elvégre Flynn mellé ha akart volna sem tarthatott volna macskát, a szülei már szegény színes szőrgombócot is kirakták volna otthonról szívük szerint – pedig szerették ők az állatokat, csak a megszokott elmuglisodott életükben túlzottan emlékeztette a Vizsnyiczky szülőket valódi hovatartozásukra. – Tudod – hajolt közelebb bizalmasan – valójában legalább hat fiúval meg két lánnyal csalom Zsombort, de erről neki ne szólj – kezdett sutyorogni, mintha valóban valami életbevágóan fontos titkot osztott volna meg. Csak tovább fűzte ezt a rendkívüli históriát.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. március 30. 21:52 Ugrás a poszthoz


állásinterjú


Lehet, hogy hülyeség volt erről az egész dologról, sérülésről beszélnem, mert mindig olyan vegyes érzéseim vannak. Mármint, leginkább az, hogy sokaknak ez inkább ijesztő, mint mondjuk egy tény, amivel számolni kell. Most legjobban attól tartok, hogy gondolkodásra kér időt, hogy inkább átrágja még egyszer, így megfelelek-e. Remélem nem és a későbbiekben, az élet más terén nem fogom érezni ezt az apró szorongást, mielőtt elmondom és utána, amikor várom a reakciót. Aprót sóhajtok csupán, kiengedem a feszültséget kicsit. A végére még mosoly is kerül, mert az őszinteséget a férfi értékeli, sokan teszik ezt, de általában nem kellemes mindig. Ez olyan, is-is. Mást nem bánt, engem annál inkább, de nem állandóan.
- Igyekszem, hogy ne legyen. Mindenképp, ha nem tudok dolgozni, valahogy jelzek egy cserére, általában nem olyan sűrű az, hogy totálisan ne legyek képes semmire – mert a fájdalom egy ideig kezelhető, van is rá bájitalom, így aztán valóban nem kell aggódnia, leginkább neki nem, a többi pedig, elválik az idővel. Megnyugtató, hogy nem hátrány, toll mindig van a pincéreknél, papírral együtt, így aztán még nem leszek feltűnő, hogy lejegyzek mindent.
- Hát, miért ne fűznék? Az, ami mindig biztos, az ivás mellett az evés. Mindig kell és lesz keletje – mert na, a kocsmák is befutnak, mennek és működnek, míg egy kávézó lehet népszerűtlenebb. Az éttermek pedig mindig is látogatottak lesznek, kivéve, ha nagyon ócska minőségben főznek, azonban sokan nem szeretnek és nem tudnak, így igényük lesz egy tányér meleg ételre. – Majd az ünnepi menük! – mert sok így is, változatos, viszont akkor mutatkozik meg igazán, ha valami készülődik. Egy tál húsvétra, farsangra, karácsonyi, a libanapok, ezer és egy alkalom, amikor lehet készülni. Ezt csak azért tudom, mert sokszor jött már otthonra is szórólap bagolypostában, nem magamtól és hirtelen támadt étteremvezetői kreativitásom támadt fel. Aztán ki tudja, mik jutnak majd az eszembe.
- Ó, akkor nem szervezek semmit péntekre – bólogatok, miután aláírtam életem első szerződését. Kicsit remegett a kezem, így a vége nem olyan szép, mint szokott lenni, de papírra lett vetve és ez a lényeg. – Zsófit ismerem, szóval majd közösen mulatunk egy jót, az is biztos – mosolyodom el, mert nem idegen lesz akkor a munkatársam és ez máris jó. Majd szerintem most, ahogy visszaindulok, meg is keresem, elújságolni neki, hogy még egy hely akad, ahol összefuthatunk. Nem mintha tudnám róla, hogy ő ennek nem örül. Lassan szedelődzködni is kezdek, a kabátom veszem kézbe, miután felállok.
- Emília és ruhaméretek. Máris intézem akkor – bólintok, hogy innen akkor előbb oda. Sima ügy. – Ahogy sikerül. Sok szerencsét a lakáshoz! És köszönök, mindent. Szép napot! – integetek is, majd elindulok, megkeresem ezt az Emíliát. Hamar lediktálom miből mekkora kell, elfogadom a kis idegenvezetést is, majd tőle is elköszönve, vidáman indulok vissza a kastélyba. Lett munkám! És csupa öröm.

// Love
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 30. 22:13 Ugrás a poszthoz

Zsombor
outfit|Vizsnyiczky-lak


- Elmeséltem a harmadik mesét is, elénekeltem a Panda dalt, sőt eltáncoltam a Maci táncot is, most már alszik – esik be az ajtón. Hihetetlen tény számára, hogy Zsombor nála van. Pedig mind az össze kilométerével ott ül a szobájában és türelmesen várja, hogy elaltassa a kisöccsét. Normál esetben kivételesen biztos meghagyná Sára az anyjának ezt a feladatot, így, hogy vendége van – mert egyébként ha itthon van, mindig nagyon szívesen tesz eleget nővéri kötelességeinek – de valami nagy estélyre mentek vagy mit magyarázott, a lényeg, hogy elpárologtak otthonról és csak másnap délelőtt érkeznek, mert valahol az isten háta mögött voltak. Őszintén nem bánja, hogy nem kell attól tartania, hogy valaki beront hozzájuk, még Lillát is sikerült leszerelnie valahova. Nem kérdezte hova megy, nem is érdekli. Szóval csak hárman vannak otthon: Sára, az öccse és persze a díszvendég. – Nem tudom miért ment ilyen nehezen, máskor egy rövid mese után úgy alszik, hogy ágyúval se lehet kirobbantani. De most már egészen a tiéd vagyok – pislog kissé bűnbánóan a göndörre. Ha előre tudta volna, hogy a nyakukba szakad majd Stefan felkészíti Zsombort, de a szülei az indulás előtt egy órával szóltak neki, mikor már itt volt nála a fiú. Így hát eddig nem nagyon tudtak kettesben lenni, pedig Sárának nagy tervei vannak. Szeretne végre túlesni bizonyos dolgokon, amikkel talán már tartozik nem csak a fiúnak, hanem magának is. Épp itt az ideje, hogy ilyen szempontból is képes legyen lezárni a múltat.
Kihasználva pyromágáját egy mozdulattal gyújtja meg a bekészített gyertyákat – mert persze a színes-szagos mécsesek nála hozzátartoznak a romantikus idillhez, nélkülük el sem tudná képzelni. Lekapcsolja a lámpát, így az egész szoba kissé sejtelmes, ám igen barátságos félhomályba burkolózik. Vett pezsgőt is, bár az a hűtőben pihen, mert elfelejtette kivenni. Nem mintha részegre akarta volna magát inni, de számított rá, hogy lehet hogy ráférne egy-két korty alkohol szíverősítőként, a pezsgőn kívül meg nem nagyon van szeszesital amit meginna. Tagadhatatlanul finnyás.
Körültekint, hogy minden olyan-e, mint ahogy megálmodta és csak ezek után battyog oda kedveséhez. Nem tudja, mi lesz itt ma este, de talán nem is akarja. Lesz ami lesz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. március 30. 22:26 Ugrás a poszthoz

Hollus Zádor Kelen


Nincs rajtunk kívül idekinn más az utcán. Nagy a csend. Megnyugtató. Nem az a vihar előtti fajta. A levegő hűvösében még meglátszik egy-egy nagyobb lélegzet vagy mélyebbről kimondott szó nyoma. Egy kisebb páragomolyag most az én számat hagyja el, ahogy felelek. - Olyasmi - mondom ki válaszként. Nem ragozom, hogy mit keresek itt és most. Nem magyarázkodom, hogy csak sok volt a "minden is" és inkább akartam megenni a vacsorám az utcán, egy padon ülve, mint a panzió éttermében a fehér abrosz mellett. Már nem tartozom senkinek elszámolással az életemről. Ez persze nem egészen igaz. Havonta jelentkeznem kell a hivatalban. De ezen felül a magam ura vagyok. Végre. Elkezdtem félretenni a fizetésem egy részét. Szeretnék egyszer, majd egy különálló otthont. Nem mintha a mostani lakrészem, szobám ne lenne kényelmes. Csak újkeletű vágyam, hogy legyen saját tulajdonom. Egy kulcs a kezemben, ami annak a helynek az ajtaját nyitja, ami csak az enyém. A hatalmas, csillagos ég alatt állva ez most még álomnak tűnik, de talán egyszer valósággá válhat. - Hívjon Vé-nek - lépek el kicsit az idegentől, vagyis a magát Zé-ként megnevező férfi mellől, hogy kidobjam az egyik kukába a kiürült ételes dobozomat - Az én nevem sem rövid - teszem még hozzá - Ha nem újságíró, akkor micsoda? Mivel foglalkozik? - teszem fel kérdéseimet, amikre egyrészt érdekel a válasz, másrészt talán megnyitják a beszélgetés csapját. Mert  az most csak csöpög ebben a kicsit faramuci helyzetben, amibe kerültünk. Két majdnem idegen az üres utcán. A csillagokat és a szökőkutat bámulva próbál utat találni egymáshoz. Lehet nem ma lesz a komfortzónámból való kilépésem napja, de mentségemre legyen mondva, legalább próbálkozom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. március 30. 23:42 Ugrás a poszthoz

Semmi se jó
Kellesz nekem


Gyászolta az életét, mielőtt egyáltalán elhagyta volna. Mindig volt egy B terve, de sose hajtotta végre. Mind akit nem üldözött el, bebiztosította. Mert a saját elméjében soha nem lehetett biztos. Egyik percben még Zsombor, aztán a másikban... Egyedül Rara volt, akinél nem mert más úton haladni. Egyetlen kikövezett rész volt számukra, és egy boldog vég, amit mind a ketten megérdemeltek már. Hiszen minden idegsejtjével ezért küzdött, és szinte már ő is elhitte, hogy normális lehet.
Eddig a pontig. Most azonban a kétségek újabb hullámban áztatták el kisivatagosodott elméjének minden zugát, csak hogy a talánok fertőjében elvesszen újra. Hiába nem akart a barna lány nélkül élni, egyszerűen megrémítette az esély, hogy magával rántja a mélytengerbe, és egyiküknél se lesz oxigénpalack a menekülésre.
- Én nem tudom garantálni. Nem hiszem hogy a boldogság számomra is nyitva áll - jelentette ki könnyáztatta szemeit szerelmén tartva. Hiába imádta a legkisebb rezdülését is Rarának, sose akarna neki rosszat. És ő túl kevés jóval szolgálhatott. Többet érdemelt a barna. Egészebbet. Nem pedig egy csonka lelket.
Lehajtotta fejét. Mélyet szippantott tüdejébe, hogy visszatartsa érzelmeit. - Nekem nincs jövőm. Nem úgy, mint neked - emelte meg végül kobakját. A szomorúság úgy csillogott íriszeiről, mint ezernyi halott csillag az égen, amiknek a fénye még látható a Földről, de igazából már halottak. - Miért tartasz ki mellettem? Miért? - kérdezte szinte már-már kétségbeesve. Hogyan érdemelte meg, hogy egy ilyen tiszta szív neki adja mindenét, amije van? Pont neki.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. március 31. 00:26 Ugrás a poszthoz

Talán megtörténik
Csak veled lennék örökké


Hosszú estéjük volt, talán túlságosan is. Mikor a szülők elhagyták a kúriát Rara öccse egyszerűen megbolondult. Mindent is akart csinálni, lehetőleg egyszerre, és úgy, hogy mindegyikbe benne legyen Zsombor is. S habár a göndör nagyon is furcsán érezte magát az idő legnagyobb részében, úgy érezte igen is jól teljesítette a feladatot. Végül amikor Stefannak aludnia kellett, még a srác is kapott egy ölelést. És ezzel sikerült is huszonöt százalékát megnyernie magát a családból. Remek.
- Biztos túlságosan is sokkolta az élmény, hogy egy olyan emberrel találkozhat, mint én - mosolygott a fiú őszintén a lány pihe-puha ágyáról. Rara mellett nem kellett megjátszania a szerényet, hiszen szerelme pontosan tudta, hogy nem egoizmusból mond ilyeneket. Szeretett tréfálkozni, ahogy a másik is. Azért alkottak ők ketten bombasztikus duót.
Zsombornak be kellett vallania, hogy akárhányszor elképzelte ezt a pillanatot, mindig határozott volt és magabiztos. Most viszont valami ismeretlen eredetű idegesség lett úrrá rajta, ahogy lekapcsolódtak a lámpák. Ahogy a lány közelebb sétált hozzá, megfogta a kezeit, és mélyen a szemeibe nézett.
- Ígérd meg nekem, hogy ha bármilyen kétséged adódik közben, szólsz - kérte a göndör. Mind a ketten tudták miért teszi, és hogy miért beszél. Mert azt is tudták mi fog következni. Nem kis ideje tervezgették, mégis Zsombor idegenként kezelte a helyzetet. Az is volt neki.
Kezei lecsúsztak Rara kezeiről, és a derekánál fogva húzta magához közelebb a testét, hogy előbb gyenge csókokkal oszlassa el mind a kettőjükben a remegő kétségeket. Tökéletesen akarta csinálni, pedig fogalma sem volt róla mégis hogy kéne az ilyet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
RPG hsz: 442
Összes hsz: 609
Írta: 2021. március 31. 02:51 Ugrás a poszthoz


- Igen? Melyiket ajánlod akkor? Vagy csak száműzni akarsz? - mosolyodom el halványan, de annál nagyobb felszabadultsággal az arcomon. Nem érzem túlzottan viccnek, de bántónak sem, amolyan karolai szurkálódásnak, amit nem szabad magamra vennem. Épp elég, hogy elismeri a mondandóm jogosságát, amivel viszont felerősíti bennem, hogy igazam van ezzel kapcsolatban. A zárkózottságom szempontjából biztosan nem kerültem közelebb a változáshoz. Ezúttal.
Felkönyökölök az asztalra, majd jobb tenyeremmel megtámasztom a fejem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Karola mit fog mondani a kérdésemre. Valamennyi külvilági visszajelzésre érzékeny vagyok, de a közeli barátaimtól úgy gondolom, hogy egész jól elviselem a kritikát. Ami persze nem igaz, mert az ő szavai mennek a legmélyebbre. Nagyon óvatosan kell felelniük, ha nem akarják, hogy seb legyen a lelkemen. A legjobb barátnőmet azonban a jó szándék vezérli, a bizalmat megelőlegezem, maximum fintorgok majd egyet a válaszán.
- Okoskák? - vágok vissza rögtön, amint befejezi. Már előtte is akartam, de inkább megvártam, amíg megmagyarázza a szó jelentését, ami nem teljesen sikerült. Mert olyan sértőnek gondolom ezt a jelzőt ebben a formában. Minimum félreérthetőnek. Elvárom, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, vagy mellre tudom szívni. - Ezek szerint maradjak a kékeknél, ha párkeresésről van szó... Hol máshol lehetnek elég intelligensek hozzám a lányok - nevetek fel halkan, ahogy kortyolok egy újabbat. - És mondd csak, ez az Eliza is a Levitába jár? - persze a hangsúlyomból érződik, hogy igencsak kétkedem, mert hát nem vagyok egy társasági forma, de a saját körletemben mozgó személyeket még többnyire fel szoktam ismerni. A szomorú igazság pedig az, hogy még nem találkoztam vele kimondottan, úgyhogy lassan készülhetek azt is kimondani, hogy Karola saját magának mond ellent. De korai még az öröm.
- Hát, figyelj, fontos az ész, nem csak a külső - zárom le eme bölcsességgel. - Miii? A vak is látja, hogy éhenkórász vagy, nem pedig én zsugori, ez már rég nem a lovagi kor, a kölcsönösség híve vagyok, azt hiszem. De oké, le tudom csekkolni az illetőt, ha erre célzol. És az még tényleg nem randi lesz - majdhogynem kilöttyintem az itókát, akkora lendülettel kapom ki a karomat magam alól, hogy duzzogóan jól összefonhassam őket magam előtt. Mégis micsoda kínos viselkedésről zagyvál ez itt össze? Azon kívül, hogy sokszor meg se mukkanok, igencsak illemtudó vagyok. Esetleg a dúsgazdag aranyvérű sarj nem veszi észre, hogy egy koldus félvérrel társalog. - Megpróbálhatok nyitott lenni, de senki nem fog meg túlságosan. Az egy dolog, hogy szépnek látok-e valakit. De te feldolgoztad már a történteket? És most kivel kavarsz? - kerülöm ki a kérdését, majd terelem rá a reflektorfényt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
RPG hsz: 442
Összes hsz: 609
Írta: 2021. március 31. 03:25 Ugrás a poszthoz

Amélia

- Majd meglátod. Vagy legrosszabb esetben a házvezetés fogja magát, és egy ünnep alkalmából meglep egy olyannal, aminek még örülnél is - mosolyodom el én is, majd vállat vonok. Igazából biztos vagyok benne, hogy kaptak egy fülest valahonnan, vagy ők maguk sejtették meg, esetleg egyéb mágikus úton fürkészték ki, hogy milyen háziállatnak örülnék, noha a kaméleon esetében álmomban sem gondoltam volna azt, hogy az enyémnek szárnyai is lesznek. De lettek, így alakult. Ilyen szempontból a sors rendezte ezt a kérdést, és szerintem elég sokat tanultam felelősségről, időbeosztásról. Meg hát elég jó visszajelzés, hogy sikeresen tudok róla gondoskodni, és egy fikarcnyit az úgynevezett menőségem is nőni tudott általa.
- Ugye? Örülök, hogy segíthettem az ötlettel. Sajnos nem reklámozzák eléggé a lehetőséget, gondolom a hirdetésre kevés galleon futja, így nem jut el a hírük mindenkihez. DÖK tagként lehet, hogy felvetem majd az örökbefogadás népszerűsítésének gondolatát, valami együttműködést biztosan ki tudnának találni. Még talán pontokat is hoznék a házunknak - élem bele magam egyre jobban az ötletembe, és büszke vagyok, hogy sikerül egy épkézláb tanácsot adnom Améliának. Hagyom, hogy kedvére simogassa Kamcsit, aki ahhoz képest nem marad teljesen nyugton a kezében, mert időről-időre mocorogni kezd, mintha el akarna mászni róla. Talán pozíciót váltana, mert úgy kényelmesebb, vagy szeretné megvakartatni a hasát, ki tudja. Most nem szólok közbe.
- Én is tanultam zongorázni. A kastélyban erősen kopik a tudásom - jegyzem meg kissé szomorúan. Nem mintha úgy gondolnám, hogy érdekelné őt, inkább csak hangosan gondolkodom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2021. március 31. 10:34 Ugrás a poszthoz

Mr. Kensington


szerda kora délelőtt. | o


Lehet, hogy sablonkérdésnek számít, és lehet, hogy ezerszer megkérdezték már tőle (vagy inkább többezerszer), de nálam ez nem csak valami egyszerű érdeklődés, hogy milyen vámpírnak lenni vagy valami olyan, hogy ’kérdezek valamit, csak hogy kérdezzek valamit’. Engem ő érdekel, hogy ő hogyan vélekedik, hogyan látja a dolgokat. Az, hogy mit mond és az, ahogy mondja. A mormogó választ hallva bólintok egyet, aztán egy pillanatra összeráncolom a homlokom. De egyelőre magamban tartom a gondolataimat, hiszen most fontosabb feladatom van: jegelni kell a cica lábát. A halk nyávogást hallva még óvatosabbá válnak a mozdulataim, holott valószínűleg csak meglepődött a cicus, hogy mi ez a hideg a lábánál. Vagy hát nem tudom, de fájni nem fájhat neki az tuti. Egy halvány mosollyal fogadom a hálálkodást, még örülök is annak, hogy nem szavakkal fejezi ki, zavarba jönnék tőle.
- Az jó – gyorsan hat a gyógyszer akkor. Viszont nem kapok választ arra, hogy vajon érzi-e a cicán, hogy bekerül-e a véráramába. Lehet, hogy túl tolakodó a kérdés? Nem hiszem. Talán túl sokat tudnék meg akkor? Lehet. Vagy csak szimplán nincs kedve a vámpírságáról cseverészni. Pedig nekem rengeteg kérdésem van ám. És ahogy telik az idő úgy lesz egyre több.
- Köszönöm – felelem hálásan és rögtön kényelmesebben helyezkedem el, hol a beteg cicát simogatva, hol a többieket. – Mi a történetük a cicáknak, ide születtek, vagy befogadta őket? – kérdezem meg elnézve a bohóckodó kölykök felé. Az egyikük éppen a cipőfűzőmet szemelte ki magának. Tuti nem lehet unatkozni mellettük. Egy cica mellett sem lehet, nemhogy négy mellett. Mosolyogva pillantok a férfira, amikor a feketeségnek sikerül kikötnie a cipőmet, ám látva a férfi arcát elhalványul a mosolyom. Fáradtnak tűnik a férfi, de hát nem is csoda, ilyenkor aludni szokott, csak mi felkeltettük.
- Ha … ha tud, akkor visszapihenhet, ha gondolja. Vigyázok rájuk és felkeltem ha bármi történik – vetem fel csendesen. Én személy szerint biztos nem tudnék pihenni, ha tudnám, hogy baj van a cicámmal, de lehet hogy ő tud. Az már más kérdés, hogy ha tudna is megtenné-e. Hisz nem is ismer meg minden. Oké, ez lehet hogy megint egy butaság volt részemről. De persze nem is én lennék, ha megállnék itt. Így, az alvás küszöbén annyira fiatalnak látszik a házigazda, és annyira nagyon emberinek. Mire észbe kapnék már ki is csúszik a számon a kérdés halkan és kedvesen. – Van emléked arról, hogy milyen volt az emberi életed? – nem veszem észre, hogy letegeztem, most először. Nem visszakozom, nem kérek bocsánatot, de nem is nézek tovább rá. Így próbálom kifejezni, hogy ha nem akar nem kell válaszolnia, simán figyelmen kívül hagyhatja.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 31. 14:41 Ugrás a poszthoz

Zsombor
outfit|mindig melletted

- Látod ez itt a baj. Hogy nem hiszel benne. – Sára hitt. Erősen hitt és úgy érezte, hogy ez segít. Hiszen ha ő sem hitt volna magukban semmi értelme nem lett volna az egésznek. De hitte és akarta a boldogságot és nem tudta máshogy elképzelni, csak a göndör oldalán. Egyikük sem volt teljesen épp, mindkettejükből hiányzott az az aprócska darab, amit a másikban megtaláltak.
Halkan felnevetett, ahogy szóba jött a jövő. Rövid, kissé keserű nevetés volt, de legalább nevetés. – És mi a jövőm, mondd? Jobb kérdés: miért gondolod, hogy neked nincs, ha nekem van? – Elvégre kettejük közül éppen Zsombor volt az, aki tudta, legalábbis Sára szerint tudta, hogy mit akar csinálni, míg a lány ott volt minden jövőkép nélkül teljes kétségbeesésben. Ezért nem értette ezt a buta gondolatot. Ha pedig arra gondolt, hogy talán a mentális állapotára utal… Sára tudta, hogy a trauma sosem szívódik fel teljesen, hogy végig fogja kísérni az egész életét. hogy ettől kissé labilissá vált és bármikor visszaléphet a start mezőre. Összességében tehát úgy vélte, hogy ez elég buta gondolat.
Ismerte ezt a mély lélegzetvételt, mikor az ember megpróbált visszafogni valami olyat, amit képtelenség. De nem szólt egy szót sem, hagyta, hadd tegye amit akar a göndör. Ha sírni akart hát sírjon, ha pedig nem, akkor ne. Neki sem esett jól mikor ilyen mondatokkal szekálták, holott ő csak szerette volna úgy megélni az érzelmeit, ahogy jónak látta.
- Azért, amiért te is mellettem: mert szeretlek – nyomott lágy csókot a fiú ajkaira. Képtelen lett volna szavakba önteni azt, hogy mitől más ez az egész. Persze, feltudta sorolni, hogy mennyi mindent szeret a Zsomborban, de pontosan definiálni a szerelmet Sára szerint lehetetlen volt. Ezért sem mondott többet a puszta igazságnál, mert bár feleslegesen húzhatta-ragozhatta volna, de minek. – Úgy tűnik ez az erkély sok mindent tud már rólunk – idézte vissza somolyogva első iskolai találkozásukat, mikor Zsombor találta sírva őt épp ugyanezen az erkélyen. Mennyi minden történt azóta.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 31. 14:42 Ugrás a poszthoz

Zsombor
outfit|Vizsnyiczky-lak


Halkan elneveti magát, elvégre öccse nem az a fajta alkat, akit úgy sokkolnak az ilyen élmények. Két ilyen nővér mellett Zsombor már-már normálisnak számít. – Azt hiszem egy kicsit ő is szerelmes lett beléd – közli vigyorogva. Olyan szívmelengető volt látni, hogy kedvese mindenbe belement az öccse kedvéért, csak hogy boldoggá tegye Sárát. Nem kérte, nem kötelezte rá, de mégis meghozta ezt az áldozatot és ezért rendkívül hálás neki.
Ezek a felesleges körök, mint a lámpa leoltása és a gyertyák meggyújtása inkább csak időhúzásként szolgálnak. Addig is van ideje lenyugtatni hevesen dobogó szívét. Ennyire ideges Zsombor mellett még sosem volt, ugyanakkor azt veszi észre magán hogy nem is ideges, sokkal inkább izgatott. Persze van benne némi félsz, hogy mi lesz ha jön a jól ismert pánik, vagy ha nem lesz elég jó és csalódást okoz, de sokkal inkább egyfajta kellemes kíváncsiság és vágyakozás tölti el. Eddig jó, eddig jó.
- Ne aggódj, azt biztosan észreveszed ha nem szólok is. – hüvelykujja szórakozottan cirógatja kedves kézfejét, mielőtt a hosszú ujjak derekára fonódnak. Ahogy közelebb került a fiúhoz és ajkaik összeérnek lehunyt szemhéja mögött megjelennek azok a képek, amikre nem akar gondolni. Elias arca, azon az éjszakán. Az az éjszaka, mikor két rendőr vitte el a hídról, a pszichiátrián eltöltött napok. Mikor pánikrohamot kapott a bálon egyetlen apró érintéstől. Nagyot sóhajt és elhessegeti az emlékeket. Felidézi inkább azokat, amik ahhoz vezettek, hogy idáig jutottak. Mikor táncoltak a vonaton, mikor a Rellon alagsorában megvallották egymásnak mit éreznek, az az éjszaka, mikor Zsombor betört érte az Eridon tornyába… ezekre koncentrál. Jobbja a fiú mellkasára kúszik, míg balja eltűnik az úgy szeretett göndör tincsek közt.
Készen áll.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes hozzászólása (207171 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 6882 ... 6890 6891 [6892] 6893 6894 ... 6902 ... 6905 6906 » Fel