36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Andrássy Borbála összes hozzászólása (36 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 3. 16:51 Ugrás a poszthoz


Öltözetem


Olyan furcsa érzés zsebpénzt kapni. Eddig sosem kaptam, mert nem kellet. Otthon éltem, mindenem megvolt, ha kellett valami, megvették nekem. Most egy olyan hálóteremben próbálok aludni, ahol másik három ember szuszog, osztozni kell a fürdőszobán és a privát terem csak addig privát, amíg valaki be nem jön, onnantól van egy nyitott privát terem, ami határozottan szemben áll azzal, amit eddig annak hívtam. Azonban, mivel gyakorlatilag nincstelen vagyok. Az anyám utcára tett, a keresztszüleim fogadtak be. Akik nem egy párként a keresztszüleim, de együtt vezetnek egy házat, szóval most én is ennek a háznak vagyok a tagja, és bár Damyan nem a gyámom, mégis, ő adott pénzt nekem, hogy egy kicsit nézzek körbe. Ugyan karácsonyi díszítés még nincs, de italok karácsonyi ízben már igen, szóval csak találok valamit magamnak. Remélem, hogy valóban így lesz.
Az utcán állva sokáig hezitáltam, hogy melyik hely is lesz az ideális, hiszen a cukrászdában vannak sütemények, a teaházban tea, az espressoban pedig kávé, de, hogy karácsony ízű forrócsoki hol lehet, az nagyon jó kérdés. Végül a cukrászdánál állapodtam meg, pont akkor, amikor a kezeim és a nózim már teljesen átfagytak, a teljesen alatt pedig azt értsd, hogy hiába vettem levegőt, már teljesen összeszűkültek az orrjárataim, és csak olyan picit ment át rajta a csípős hideg. Még a hideg is kirázott tőle.
Belépve azonban, a jó meleg vár, egyből érzem, ahogy a sapkám leveszem, és reszketeg ujjaimmal kicsit átmozgatom a sapkától kócossá vált hajam. Aztán jön a következő kérdőjel. Itt hogyan működik a rendszer? Vannak, akik ülnek, mások sorban állnak, megint mások kicsit arrébb téblábolnak. Aztán van, aki kezében viszi el az italt, van, aki elé a pincérnő teszi le a süteményt. Eléggé bonyolultnak tűnik. Maradni akarok, de nem akarok leülni, és beégetni magam, szóval beállok a sorba és finoman megkocogtatom az előttem álló hölgy vállát.
- Elnézést, zavarhatom?
Ha rám pillant, próbálok nem úgy mosolyogni, mint egy hibbant, és megpróbálok önálló emberi lény módjára feltenni egy kérdést. Lehet, hogy először azzal a bizonyos Ambrózy Henrikkel kellett volna találkoznom a dolog miatt, és nem rögtön belecsapni az életbe? Meglehet.
- Szeretném megkérdezni, hogy ha itt akarok fogyasztani, akkor le kell ülnöm egy asztalhoz vagy előbb sorba kell állnom?

Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 5. 08:32 Ugrás a poszthoz



Megnyugvással tölt el, hogy nem egy nagyon morcos nénit találtam meg a kérdésemmel, hanem egy egészen kedves hölgyet, aki ráadásul nem is néz rám úgy, mint aki azt hiszi, hogy szórakozom vele. Tudom, hogy azok, akikkel most egy évfolyamon vagyok, már nagyon ismerik a járást a faluban, és remélem, hogy egy nap én is olyan leszek, mint ők: valaki, akinek nem kell a legalapvetőbb dolgokat is megkérdezni.
- És nem bánják a többiek a sorban, hogy hosszan nézelődök?
Bár annyira már leszűkítettem a dolgok, hogy valami olyan édességet ennék, amiben van narancs, mert forrócsokiban annyira nem preferálom ezt az ízt, de mégis nagyon szeretem. Szóval sima étcsokis forrócsokit fogok inni, és hozzá valami narancsosat eszek. De ha húsz féle narancsos van, akkor lehetetlenség lesz választani. Ahj, pedig Damyan megkérdezte, hogy eljöjjön-e velem! Nem kellene azt mutatnom, hogy nem vagyok elveszett, mert jelenleg ez az egész hirtelen jött kényszer szocializáció nagyon rosszul áll neki, és csak remélni merem, hogy amikor riadtan vagyok ideges, akkor a másik énem nem akar felszínre törni. Szeretném, ha a kígyót teljesen megtanulnám irányítani. Most még vannak esetek, amikor nagyon hadakozunk egymással. A pillanatnyi elmélázásból a köszönés ránt ki, a néni után fordulok, akiről úgy vélem, hogy ismert a településen, elvégre senki se haragudott rá igazán, amiért olyan sokáig válogatott. Lehet, hogy a polgármester anyukája. Igen, valószínűleg ő az.
- Nem is néz ki Etelkásan, talán majd egy hatvan év múlva.
Anya mindig azt tanította nekem, hogy a nőknek szépet kell mondani, olyat, amitől jól érzik magukat, szebbnek látják. Szerintem egy ilyesfajta bók pontosan ilyen, vagyis rendben vagyunk egészen. Én örülnék neki, ha azt mondanák, hogy még hatvan évem van, mire Etelkává válok.
- Engem Borbálának hívnak, de inkább csak Borcsa.
Nyújtom felé a kezem illendőn, hogy ha elfogadja, akkor puha kézfogással üdvözöljem. A kézfogás az egyik első, amit egy nemesi származású lánynak megtanítanak. Illetlen sokáig, keményen és erőszakosan rázogatva kezet fogni. Helyette szinte a másik tenyerébe csúsztatjuk, finoman kétszer mozdítjuk, és ugyanolyan finoman távozunk. Ha más nem is, a kézfogás mindig elárul egy lányt, akinek tradicionális aranyvérű a családja.
- Ha szeretném jobban megismerni a települést, hova érdemes elmenni?
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 5. 21:18 Ugrás a poszthoz



Bólintok egy aprót, elvégre nagyon kedvesnek nézett ki a néni, akiről még mindig szentül hiszem, hogy a polgármesterhez tartozik. Valahogy így képzelek el egy polgármester anyukát. Mindenki tiszteli, mindenki kedves vele. Nem azért, mert a fia a polgármester, vagyis, nem csak azért, hanem mert a néni jóságos, kedves arcú. Azt hallottam, hogy a polgármester inkább marcona férfi, biztos az apukájára ütött. Én is inkább apára hasonlítok, legalábbis szeretném ezt hinni, de a bennem élő lény mindig anyához fog kapcsolni. Megkérdezném, hogy ki a néni, de inkább nem teszem, mert ha meg nem ő az, akkor tudom, hogy nagyon rosszul fogom érezni magam, mert félreértelmeztem a néni megjelenéséből a titulusát, szóval majd egy nap úgyis kiderül, hogy kinek tetszik lenni valójában, és akkor már fel leszek rá készülve, azt hiszem.
- Azt láttam, hogy a Fő utczán nagyon sokan sétálnak és sok az üzlet. A Boglyas téren csak átjöttem eddig, amikor a keresztanyám kijött elém, akkor. De besötétedett addigra már. A keresztapám barátnője szerint majd akkor lesz a tér igazán hangulatos, amikor felkerülnek a díszek a hónap közepén.
Valamennyire azért már beszéltek a helyről, de az elmúlt pár napban csak órán voltam, enni mentem a nagyterembe és egy nagy fürdés után aludni tértem. Teljesen leamortizál az, hogy korán kell kelni, hogy nem én döntöm el, mihez van kedvem, hanem tanrend mondja meg, és ott van az, hogy ha felkelek valakinek a szuszogására, akkor már nem tudok visszaaludni. Szóval olyanokkal se nagyon tudtam beszélni, akiket ismerek, és még se Ambrózy tanár úrral se találkoztam, se a saját kis kutatásomban nem haladtam. Nem lesz egy így jó, az állandó fáradékonysággal.
- Akkor azt hiszem, a falu határa a nekem való. Szeretek elvonulni.
Nem, ez így nem pontos, inkább nem szoktam még meg, hogy ennyi ember vesz körül. Az ünnepélyek alkalmával sokszor sokkal többen is vannak, de az csak néhány óra, nem állandó. Előtte és utána tudok a szobámban pihenni, itt azonban állandóan van valaki az aurámban.
- Igen, pár napja. Eddig magántanuló voltam, most a keresztszüleim felelnek értem. A keresztapám eljött volna velem, de éppen nála voltak a prefektusok, úgyhogy nem akartam, hogy miattam félretegye a munkát, szóval csak pénzt adott.
A zsebembe nyúlva előhúztam a galleonokat, az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi pénz van nálam, nem ismerem az értéküket, sosem költöttem még pénzt, de próbálok határozottnak tűnni, mint akit nem lehet átverni, pedig dehogynem.
- Ön régóta lakik itt?
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 7. 12:50 Ugrás a poszthoz



- Elképzelve is nagyon szép.
Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz, amikor már tényleg minden fényárban úszik, amikor az illatok a telet idézik, a karácsony közeledtét. Szeretnék otthon lenni karácsonykor, de tudva, hogy milyen közel van, nem látok rá reális esélyt. Az anyukám nagyon haragtartó, emlékszem, amikor a nővéremről kiderült, hogy nagykorúsítatta magát és férjhez ment, úgy beszélt vele, mint egy idegennel, és amikor nem jöttek el a vacsorára, mert Balázs kórházba került, egész végig negatívan nyilatkozott Koriról és még azért is megsértődött, mert Balázs meg mert halni, éppen akkor, amikor inkább hálásan kellett volna ajándékokat nyitnia. Anyukám szívéből nagyon könnyen ki lehet esni, és szinte lehetetlen oda visszakerülni. Szerintem sem Kori, sem Andris nem volt képes ezt megugrani, csakhogy velem ellentétben, ők nem is akartak visszakerülni, mert nekik volt addigra szerelmük és munkájuk, barátaik. Én csak azt tudom, hogy jelenleg nagyon szeretnék hazamenni, mert félek a világtól és félek saját magamtól is, félek a kígyótól, hiába tanultam meg együtt élni vele, és dominánsan viselkedni emberi alakban.
- Rellon. Nem igazán azért, mert odaillek, hanem Nora és Damyan miatt, szem előtt vagyok, és ha már úgyis ők vigyáznak rám, így mint házvezetők, nekik mondják el, ha nem teljesítek jól vagy éppen valami gond van velem.
Mondjuk nem hiszem, hogy éppen úgy néznék ki, mint egy huligán, akinek hátra kéne kötni a sarkait, mert nem tud viselkedni. Az órákon kiszemeltem üres helyeket középen, hogy ne legyek feltűnő. Hátra a javíthatatlanok, a renitensek és a szerelmes párok ülnek, előre az eminensek és azok, akik valamelyik tanárba vannak beleesve. A középen ülők láthatatlanak, és nekem pont arra van most szükségem, hogy ne vegyenek észre.
- Oh, akkor jó sok pénzt adott. Lehet azt hiszi, hogy sokat eszem.
Bár nem pont úgy nézek ki, mint aki olyan sokat enne, meg aztán kielégítő az étkezés a kastélyban is. Hálásan pillantok fel a hölgyre, aki segít nekem fizetni és még le is ülhetek hozzá, így azért könnyebb, mint egyedül. Látod keresztapu, megy ez nekem. Legalábbis valami olyasmi, alakul, na. Választok egy narancsos étcsokis tortaszeletet és hozzá keserű forrócsokit, meg egy pohár vizet, mert szeretem kiöblíteni a számat pár korttyal, nem szeretem, ha a csokitól olyan ragadós marad. A fizetésnél figyelem, hogy az aranypénzért cserébe kapok ezüstöket és bronzokat, ezeket a zsebembe rejtem, amíg helyet nem foglalunk.
- Én is a fővárosban laktam, vagyis Budanekeresden, a villanegyedben. A szüleim most is ott laknak, mert az anyukám házasságszerző, és a fővárosba könnyebb eljutni vidékről, mint vidékről vidékre. Én eddig csak koszorúslány voltam, de az nem igazi hivatás, csak szeretem csinálni.
Nem minden menyasszonyt vagy vőlegényt ismertem személyesen, de jó volt velük megismerkedni. Nem titkoltan, így lettem bevezetve én is az aranyvérű társadalomba, mielőtt prezentáltak volna, mint a piac legújabb darabját. Csakhogy, a prezentálás elmaradt, és jelen állás szerint nem is hiszem, hogy lesz. Talán nem is olyan nagy baj ez, hiszen a testvéreim pont ennek hiányában lettek boldogok.
- Én még nem tudom, hogy mi szeretnék lenni, ha felnőtt leszek, nem tudom, hogy van-e tehetségem bármihez.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 11. 11:28 Ugrás a poszthoz



- Tényleg? Ennek nagyon örülök, jó háztársakkal találkozni, akik tudnak mesélni a régebbi időkről.
A mostot ugye én magam is átélem, de szívesen ismerkedem a múlttal, mindazzal, ami oda vezetett, hogy a ház a mai formáját öltse. Igazán örülök, amikor valaki azt mondja, hogy ő is Rellonos volt, arcomon boldog mosoly terül szét ilyenkor.
- Eddig is mindig figyelve voltam, én örülök is neki, hogy tudják, merre járok, meg mi a helyzet velem.
Tudom, tudom, rossz válasz, de jelen állapotomban, tudva, hogy bármennyire is odafigyelek, bármennyire is összhangban vagyok a kígyóval, akadhat olyan eset, hogy nem vagyok képes uralkodni magamon, vagyis inkább rajta. Még mindig nem tudom a bennem lakozó vadállatot egynek kezelni velem, még mindig érzem, hogy a gondolataimban van egy vékony réteg, ami azt sugalmazza, hogy nem akarok egy lenni vele. Talán mert félek a végtől, félek attól, hogy nem élhetek eleget emberként, mielőtt elragad a szörnyű vég, és örökké a nyálkás testben ragadok. Nem akarok én lenni a kígyó, de gondolataimmal próbálok nem utalni neki rá, mert lehet, hogy azzal siettetném az átváltozást.
- De amúgy nagyon lazák és jófejek. Damyan nagyon sokat tanított nekem arról, hogy a világ elfogad engem, hogy nem baj, ha nem olyan vagyok, mint a nagy átlag, mert az ő barátnője is különleges, mégis szeretik, ő is, más is, ráadásul nagyon régóta, majdnem egy évtizede, ez sokat segít nekem is. Nora pedig nagyon vagány nő, egy amazon, gyönyörű és erős, a példaképem, olyan ember, amilyenné én is nagyon szeretnék válni. Az, hogy nem csak párszor látom őket évente, hanem most velük vagyok, nagyon jót tesz szerintem a személyiségemnek.
Mondjuk én magamat úgy jellemezném, hogy a mindig van hova fejlődni típusú lány, aki valahol nagyon a kezdetleges szinten van, és minden és mindenki formálja őt. Hatással van rám minden apróság, és most bármennyire is vagyok zavart, tudom, hogy ez az új élethelyzet segít majd helyrebillenteni.
- Nem, normális adagokat szoktam enni.
Emelem fel a kezem védekezőn. Általában, de van olyan, hogy valamit a kígyó megkíván, húst leginkább, és akkor nincs az az opció, hogy nem eszek addig, amíg ő jól nem lakik. Olyankor képes vagyok több ember helyett is enni. De tényleg, leginkább a hússal van így, arra szoktam vágyni a normálisnál is jobban. Nálam szóba se jöhet az, hogy mondjuk vegetáriánus legyek. Tény az is, hogy ilyenre soha nem is gondoltam. Mélyet szippantok a levegőből, olyan jó érzés és boldogsággal tölt el ez a sok finom illat. Most egészen biztos, hogy csak én vagyok jelen, csak én vágyom arra, hogy a saját rendelésemet fogyasszam.
- Áh, nem nagyon érdekelnek a fiúk.
Vonom meg a vállam mosolyogva, és inkább egy szeletet kanyarítok a választott süteményből. Jó választás határozottan. Elgondolkozom az előző mondatomon, eszembe jut az az éjszaka, meg az üvegezés, amikor a fiúkkal csókolóztam, meg a lányokkal, amikor lányt pörgettem, és tényleg, csak arra tudok gondolni, hogy nem volt egyik srácnál sem az a nagy élmény, aminek lennie kellett volna. De lehet csak azért, mert egyik sem jelentett semmit.
- Akkor citerázni fogok egész életemben. Hogyan találja meg az ember azt, amit csinálni szeretne?
Pillantok fel rá a süteményemből, mert mondhatjuk úgy is, hogy azért még híján vagyok az életvezetési tanácsoknak.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2020. december 19. 09:12 Ugrás a poszthoz



Elmosolyodom arra, amit mond, mert akkor ezek szerint egy lázadóval van dolgom, egy olyan emberrel, aki korábban oda járt, ahova most én, ráadásul abba a házba, ahol most én hajtom álomtalan álomra a fejem. Nem mondom, hogy nem kell még a bájital, hogy ki tudjam aludni magam, de tudom, hogy nem szabad túlzásba sem esnem vele. Csak furcsa még minden. Eddig egyedül aludtam, a saját szobámban, a saját ágyamban, a saját holmijaim között, most pedig mások szuszogását hallgatva, az iskola tulajdonában álló ágyban, mások holmijai között. Nekem ez nagyon furcsa és életidegen, nem tudom megszokni, hogy hallom a szuszogásukat, meg azt, amikor valaki elhalad a folyosón. Azt tudom, hogy a lányok és a fiúk nem nagyon tudnak összejárni, mert van egy kőkos, aki ezt megakadályozza. Na nem mintha engem érintene, de örülök neki, hogy a szobatársaimhoz se tudnak csak úgy fiúk feljönni.
- Mindenképpen megnézem majd, hogy megvan-e még.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a vésést megőrizték-e az utókornak. Biztos van olyan, aki elindult a folyosókon, hogy megkeresse a tablókon, kihez is tartozik az R.E. monogram, és ha ezt meg lehetett csinálni, akkor biztos, hogy megtalálta a nő ifjú kori mását és jót mosolygott rajta, hogy ő az, hogy ő tudja a titkot, hogy anno belevésett a padba.
- A mágiatörténet tényleg nem túl érdekes, de a mítoszok és legendák nagyon jó. Sarah Sawyer tanítja, fiatal és nagyon lelkes tanárnő, szeretek az órájára járni.
Szeretem hallgatni, mert szinte olyan a nő, mintha ő maga is átélt volna számos dolgot, de hát az ugye képtelenség, hiszen itt, ahogy elnéztem, egy állandóan nyugvó világban vagyunk. Itt nem történik semmi olyan, amit ő elmesél. Itt én magam vagyok talán a legnagyobb látványosság, de én viszont titkolom, hogy látványosságnak kellene lennem. Mintha semmi közöm ne volna ahhoz, ami valójában én vagyok. Mintha a kígyó nem lenne jelen, holott minden pillanatban átjárja egész lényem.
- Umm... hát... Nem is tudom. Talán abban vagyok különleges, hogy van egy nem egészen emberi lényem, mintha véla volnék, mondjuk, vagy, inkább vérfarkas. Valami olyan, ami miatt elítélnének az emberek, pedig nem tehetek róla, hogy van, mert ez az örökségem. Félek, hogy ha ez kiderül, akkor elkezdenek félni tőlem, mert más vagyok, mint mások. Szeretnék átlagos lenni, hogy ne kelljen semmit senkinek elfogadni.
Ugyan Abi mindig azt mondja, hogy a különlegesség nem rossz, hogy ő sosem akar átlagos lenni, de ő eleve énekesnő, színpadon és kamerák kereszttüzében élő ember, aki ha a saját tehetsége hiányában is ott lenne, hiszen a keresztapám ismert. Az ő kapcsolatukat végigkísérik a paparazzik, időről-időre pedig belekerülnek a médiába is. Néha felröppen pár álhír, eljegyzésről, terhességről, de mi, akik közel állunk hozzájuk, tudjuk, hogy egyik sem igaz. Nekik jól megy ez, és Abi tudom, hogy úgy nőtt fel, hogy nem tud mit tenni a fotósokkal és újságírókkal, de én nem tudok és nem is akarok ilyen szinte eljutni. Én nem akarok más lenni, csak egy lány, aki rátalál arra, hogy ki is ő, és talán egy nap rendben lesz önmagával. A fiú témára azonban csak elhúzom a számat, mert nem hiszem, hogy nagyon szeretném, hogy érdekeljenek.
- Az anyukám azt szeretné, hogy egy nap jól házasodjak. A nővérem eléggé öntörvényű volt, kijászotta a szüleimet, és ahhoz ment hozzá, akit ő akart, mind a kétszer, a bátyám pedig szintén maga választott férjet. Szóval bennem van az Andrássy család minden reménysége.
Engem pedig mostanra mutattak volna be a nagy családoknak, mint vihető példányát az úrikisasszonynak. Csakhogy én elszöktem egy buliba, az anyukám pedig nagyon megharagudott rám, így se bemutatás, se saját szoba nem várt már rám, most itt vagyok, és ki tudja, hogy valaha megbocsát-e nekem. Nem vétettem olyan nagyot, szerintem, de tudom, hogy az akarata ellen cselekedtem, és ennek megvan a maga ára. A maga drasztikus ára. Azt hiszem, ezzel akar nevelni, hogy szedjem össze magam, mert tudom, hogy aggódik, hiszen a két idősebb gyereke eléggé áthúzta a számításait, és egyetlen rossz pillanattal én is megtehetem. De az ujjamon még mindig ott van a fogadalomgyűrűm, még mindig hirdeti, hogy érintetlen vagyok, hiszen ez csak akkor porlad semmivé, ha már nem vagyok szűz. Nagyon figyelek erre, nem akarok értéktelenné válni, mert akkor anya nem bocsátana meg nekem, így még van egy kis esélyem.
- Eléggé különböző területek. Szóval, ha elsőre nem is az leszek, aki lenni szeretnék, akkor érdemes még egy próbát tennem, mert akár a második vagy a harmadik lehet az igaz. Ez megnyugtató, mert jelenleg elképzelni sem tudom, hogy miben lennék jó.
Emelem megnyugodva a bögrét az ajkaimhoz. Eddig nem volt ilyen problémám, és nagyon reméltem, hogy nekem nem is kell ilyenben gondolkoznom. Talán, egy nap majd engem is megszólít egy hivatás, és nem tudok majd neki nemet mondani.
- Tényleg nagyon finom itt minden.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. január 8. 18:35 Ugrás a poszthoz



- Bejöhet az iskolába?
Azt hittem, hogy az iskola szupervédett és oda a tanárokon kívül senki más nem jön be. Én legalábbis még nem találkoztam olyan felnőttel, aki se nem volt tanár, se nem volt diák, se nem volt iskolai dolgozó. Még csak nemrég kerültem be, de mivel már eddig is sok arcot és nevet kellett megjegyeznem, így könnyen ment a tanulás. Ismerem a tanárokat és a dolgozókat, jó pár diákot. Utóbbiak nagyon sokan vannak, szóval azokkal kezdtem a tanulást, akik központi szerepet játszanak az iskolai életben. Színjátszósok, DÖK tagok, azok, akik ismertek az Edictum írói közül. Aztán jöttek a hangadók, akikkel jobb jóba lenni és akiket jobb elkerülni. Édesanyám módszereinek hála nagyon könnyen képes vagyok alkalmazkodni, jó helyen, jó témákat felhozni. Ha meg valami balul süt ki, akkor szaladok Norához, hogy segítsen nekem. De erre egyelőre még nem volt példa.
- Reméljük.
Bár egyelőre még fogalmam sincs róla, hogy az a bizonyos többi honnan fog jönni. Nem tudom, hogy milyen hosszan tervezhetem az életem, hogy mi lesz, ha egyszer gyerekeim születnek. Nem szeretném, azt hiszem, mert nem szeretném, hogy lányom legyen, akinek cipelnie kell a sorsát. Ugyanakkor viszont rajtam a világ szeme, mert ha nálam nem születik utód, akkor velem egy ősi máguscsalád hal ki. Tudom, hogy egyszer mindennek vége szakad, de éppen én legyek az, aki véget vet? Ebbe bele se szeretnék gondolni, mert félek anyától, attól, hogy a túlvilágon várna rám, és képtelen lennék a szeme elé kerülni. Helyette bólogatok párat, mert ezzel a csomaggal igaza van, valóban olyan dolog, amit cipelnünk kell, akár egész életünkön át, anélkül, hogy akárcsak egy kicsit is letehetnénk, hogy egy kicsit nélküle éljünk, majd újra visszavegyük. Igaz, amit mond, de nem tudom, hogy akkor is ezt mondaná-e, ha a bennem élő kígyónak beszélne. Rágondolni se szeretnék, az esélyt se szeretném megadni neki, hogy előbukkanjon.
- Azt hiszem, ha ismerné az édesanyámat, másabb nézeteket vallana.
Hiszem, sőt tudom, hogy anya szeret engem, de, hogy el is fogad? Kétlem. Talán egy nap, ha jól házasodom, fiút szülök, ha az Andrássy név nem veszik feledésbe, talán akkor egy nap elfogadott volna, de én kiszöktem egy buliba, ahol alkoholt ittam, ahol csókolóztam fiúkkal és lányokkal is, és azt hiszem, ezt sosem fogja nekem megbocsátani, sosem leszek az a jó lány, akinek lennem kellene. Talán, ha fiúnak születek, akkor biztos, hogy kevesebb gond lenne velem.
- Vannak családok, ahol ez sosem múlik el, az ősi családoknál. Ha lánynak születik az ember, az a fontos, hogy jó családból származó férjet válasszon, olyat, akinek a múltja lehetőleg hibátlan. A szülők sokszor naphosszat a családfákat kutatják, a családok krónikáit, őrültek és elmeháborodottak után kutatva, figyelve a rokonsági fokokat egy esetleges házasság révén. Idővel a házasságszerző elé járulnak, aki már gyerekkoruk óta figyeli a aranyvérű sarjakat, abban a reményben, hogy kiváló házasságokat köttet. A középkor van, ahol sosem múlik el.
Én nem hiszek abban, hogy szerelemből fogok házasodni, én abban hiszek, hogy házasságkötésem során olyan férjet kapok magam mellé, mint az apám, aki türelmes és tiszteli anyát. Olyat, aki nem követel, nem erőszakos. Egy megfelelő társat életem hátralevő felére. Mert nálunk a válás nem létezik, nem megoldás, sőt, nem is opció. De azt mondják, hogy boldog és biztonságos így megesküdni, hiszen a házasságszerző kívülről lát minket, és látja a megfelelő férjeket is, tudja majd, hogy ki lesz a legjobb.
- Remélem, hogy így lesz. Nem tartom fel? Igazából nagyon sok kérdést fel tudnék még tenni, de nem szeretném, ha elkésne valahonnan.
Tudom, hogy nagyon nem illendő módon viselkedem, hiszen tényleg nem illik ennyi mindent megkérdezni, de én magam annyira tapasztalatlan vagyok még ebben a világban, hogy nem tudok nem kérdezni. Viszont a világért se szeretném, ha valahonnan elkésne miattam.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. január 12. 08:29 Ugrás a poszthoz


Ruhácskám


Sikítva ébredtem fel reggel, amikor szembe találtam magam a pattanással. Éppen ma, éppen most, éppen ennyire látványos helyen. Mintha megbélyegzett lennék, mintha... mintha anya tudná. De még a gondolataimban se hozom elő, nehogy meghallja őket a sokadik érzékével. Nem tettem semmi ráutaló magatartást, pedig a dolog - nevezzük csak így a randevúnkat - ma esedékes. Ma. Én pedig a sírás határán állva állok a tükör előtt, és nézem az éktelenkedő piros foltot, ami a két szemöldököm között éktelenkedik. Valószínűleg a stresszevés következtében elfogyasztott csonthüvelyesek eredménye ez, mert hiába szeretem őket, kipattogzok tőlük, de ez akkor is igazságtalan. Szóval üstöt elő, és akkor kotyvasszunk. Mert egy rapid pattanástalanítót megcsinálni nem nagy kunszt, csak éppen nem ezzel akartam tölteni a nap egy részét. De ekkora flekkel az arcomon meg nem mehetek oda, mert illetlenség lenne. Azt hiszem. Szóval az itthoni gyakorlókészletem és a tankönyvem segítségével a fürdőszoba közepén megvalósítóm a piros főzetet, hogy aztán valóban pattanástalanítsam magam. Édes Merlin, és ez még csak az első lépés volt.
A neten nézegettem, hogy emberek miben mennek randevúra, szóval kerestem hasonló ruhákat a szekrényemben, azonban végignézve rajtuk megállapítottam, hogy anya nem, hogy kiszúrja, hogy mire készülök, de valószínűleg meg is eszi Móricot, amiért felveztette ezt az ötletet, én meg igent mondtam. Pedig, amúgy nem is ittam, de nagyon imponált, hogy lányok gyűrűjében ülve, miközben ők sajnálnak engem valamiért, amit én nem is bánok, lép oda hozzám, és veti fel, hogy ő elvinne randizni. Azt hiszem, ahogy én akkor éreztem magam, úgy érzik magukat a méhkirálynők, és ez nagyon tetszett. Végül egy visszafogott, de lányos lány kinézetet csináltam magamnak, a hajamat leengedtem, mert olvastam, hogy a fiúk szeretik, ha lehet piszkálni, fül mögé tűrni a tincseket. Szóval én is ennek megfelelően állítottam be, hogy ha kell, akkor tudjon ilyet csinálni. A szemeimet zölddel festettem ki, mert rellonosok vagyunk, a számra pedig egy újonnan vásárolt csókálló rúzst vettem, arra az esetre, ha csókolóznánk. Szabad az első randin csókolózni? Rákeresnék erre is, de már nincs időm, mivel egy ekkora házból kikommandózni nagyon nehéz, szóval erre szánom az idő nagy részét. Majd Móricra bízom magam. Igen, ő már látszik, hogy tapasztalt.
- Aztaaaaa, ezt te építetted?
Elnyíló, csodálkozó ajkakkal nézek rá, mert ez nagyon komoly tudást sugall, elég ügyes mágus ezek szerint, és jobban kéne figyelnem órán, hogy mit csinál. Na majd mostantól, mert ha jó a randi, lesz újabb, meg még egy, és azt hiszem a harmadik után már lehet a fiúm.
- Tökéletes!
Jelentem ki határozottan, és így is gondolom. Nem félek, sőt, izgat, hogy vajon milyen lehet. Egy pillanatra eszembe jut, hogy a kígyó sokkal könnyebben bejutna oda, mint az ember, de jobban szeretném, ha ez titok maradna, még. Helyette, ahogy mutatja, úgy jutok be én is guggolva, majd felegyenesedve fordulok körbe.
- Nagyon tehetséges mágus vagy, korrepetálhatnál engem is, mert én ilyet nem tudnék csinálni.
Utoljára módosította:Andrássy Borbála, 2021. január 23. 12:15
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. január 23. 12:14 Ugrás a poszthoz



Élvezem és zavarban vagyok egyszerre. Olyan nagyon próbálok normális lenni, hogy szerintem totál hibbantnak nézek ki. De azért legalább remélem, hogy egy csinos hibbantnak. Azt mondják, hogy ha csinos vagy, bármit elérhetsz, és szerintem Móricnak tetszem. Mármint azt hiszem, szeretném, ha tetszenék neki. Mások ezt olyan könnyen csinálják, de nekem fogalmam sincs, hogy hogyan kell.  Mások nem hiszem, hogy ennyit aggódnak ezen, ők csak élnek a mának, és valójában nekem is ezt kellene csinálnom. Csak úgy...élni a mának. Rendben, ez lesz. Ahogy beérek az iglu belsejébe, eldöntöm, hogy ezt így fogom csinálni. Nem mintha tudnám, hogy hogyan kell, de részletkérdés, megoldom.
- Én azt se tudtam, hogy vannak raklapok az üvegház mellett, te meg beleépítetted az igluba. Gondoltál rá, hogy amikor felnőttek leszünk háztervező legyél?
Láttam Bogolyfalván igen kacsalábon forgó otthonokat is, persze mindegyik eltörpül a miénk mellett, nem csak kívülről, de szerintem belülről is, viszont így is biztos vagyok benne, hogy olyan nagyon sok pénzt adtak ki érte, hogy egy építész, aki megtervezi őket, biztos jó sokat kereshet. Vagyis, ha Móric jól keres, akkor ha úgy gondoljuk, hogy összeházasodunk, akkor talán anya sem tiltakozik majd annyira. Sőt, már most saját házat tud építeni, szóval akkor elég jó, nem? Lehet kicsit előre rohantam, még nem is biztos, hogy szeretne velem csókolózni, nem, hogy házasságra lépni.
- Köszönöm.
Angyali mosollyal az arcomon fogadom el a kezét, amibe úgy teszem a tenyerem, hogy előtte ujjaimmal finoman végigsimítok az ő tenyerén, tekintetemet végig a tekintetébe mélyesztve. Ezt a női praktikát anyától lestem el, és ő mindig olyan hatásos volt vele, hogy gondoltam, megpróbálkozom vele. Mégiscsak az ő lánya vagyok, szóval azt hiszem, van belőle egy jó nagy adag bennem is, csak felszínre kell hozni. A másik kezemmel úgy igazítom a szoknyám, hogy szépen magam alatt egyen, és semmi illetlent ne mutassak.
- Olyan ez az egész, mintha mesevilágban lennénk.
Jegyzem meg újra körbepillantva, amíg tüzet gyújt. Szinte hihetetlen, hogy ennyit tett értem, én meg igazából csak idejöttem, üres kézzel. Vajon a lányoknak is kellene hozni valamit egy randira, vagy ők csak mindig kapnak? Mert ha mondjuk mindig csak kapnak, az egy elég jó felállás. Közelebb csúszok hozzá, amíg beszél, és csak a rosszakat mondja magáról, hogy aztán egészen közelről, kicsit alulról nézzem őt, és egy újabb csábítási kísérletten próbálkozzak, bár lehet, hogy ő enne inkább, mert a kosarat nézi, de nem evés előtt kellene mondjuk csókolóznunk?
- Szerintem nagyon tehetséges vagy.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. március 29. 20:50 Ugrás a poszthoz

Ti, akikkel egy fülkében ülök
Visszatérés az új tanévre - Ruha


A helyzet úgy áll, hogy hiába költöztek a szüleim Bogolyfalvára, ott is a legimpozánsabb házba, a leglátványosabb helyre, a legelőkelőbb utcába, mert hát mégiscsak egy Andrássy-házról van szó, valahogy mégis úgy alakult - úgy alakítottam -, hogy az iskolába nem a faluból, hanem Budanekeresdről érkezem az új tanévre. Jó, ha az embernek vannak rokonai, akiket feltétlenül meg kell látogatnia még mielőtt megkezdődik a következő éves hajtás.
Az olyan kérdésekre, mint, hogy van-e már udvarlójelöltem, azt feleltem, nagyon finom a sütemény, vagy éppen kértem még egy kis teát, de még ez is jobb volt, mint otthon az édesanyám szigorú pillantásától kísérve minden mozdulatomat. Ha az ember első gyereke, túl azon, hogy nem is a sajátja, hozzámegy egy "vademberhez", a második, az első szülött fiú vérfarkassá lesz, és a tetejében még meleg is, akkor már csak a harmadikban bízhat. Csakhogy, a bökkenő, hogy a harmadik egy kígyó, egy olyan átokkal sújtott most még lány, aztán már csak lény, aki egy nap örökre a nyálkás test fogságában ragad. Szóval anyám mindenképpen meg van áldva velünk, mégis, úgy vélem, hogy a külön töltött napok jót tesznek majd nekünk. A vonat még éppen időben fog beérni ahhoz, hogy hazasétáljak, átöltözzek, és felérjek a kezdésre. Mások a két időpont között rendezkednek be a következő időszakra, nekem legalább ezzel nincs gondom, ugyanis a saját ágyamban hajthatom álomra a fejem. Így most nincs nálam más, csak egy kis bőrönd, amivel szoktam utazni, meg az oldaltáskám, amiben a legszükségesebbek vannak, egy kis rágcsa, innivaló és egy jó könyv.
- Szabad?
Pillantok a már bent ülő srácra, és, amikor igen jelzést ad, belépek. Nem az ablakhoz ülök, hátha oda más szeretne, lassan indul a vonat, sokan még a peronon búcsúzkodnak, vagy éppen most készülnek felszállni. Biztos vagyok benne, hogy nem ketten leszünk csak itt, de amíg várakozunk, iszok egy kortyot és kiveszem a könyvem.  
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. március 30. 00:30 Ugrás a poszthoz

Egy fülkében...evezünk


Egyetlen pillanat alatt elkezdenek megtelni a fülkék, így a miénk is, a folyosón egymást kerülgető emberek keresik az előre megbeszélt helyeket, vagy éppen azokat, ahol barátok, ismerős arcok ülnek. Én is olyan helyet választottam, ahol arcra ismerős egyén ült, majd rögtön őt követte egy igencsak ismeretlen, akire mosolyogva pillantottam fel.
- Szia, Borcsa vagyok, elsős vagy, igaz?
Kérdezem a lánykát, akinek közben a bőröndje is a helyére kerül, és éppen csak kimondom a kérdésemet, máris egy újabb versenyző toppan be. Azt hiszem, hogy itt nem lesz ok arra, hogy a könyvemet forgassam. Hümmögve, és kissé összehúzott szemmel vizslatom a bongyor fiút.
- Hol hagytad a többi Somogyit? Azt hallottam, hogy az idősebb bátyád el se ment vizsgázni. Vagy a fél nyolcadik bukott.
Legalább én nem jutottam idáig, sőt, mi több, meglepően jó eredményekkel zártam. Kivéve Noránál, de ő a keresztanyám, kötelessége szeretni és legalább elfogadhatót adni, bármilyen pocsék dolgozattal is állok elé. Az édességre elmosolyodom, és vidám pofival bólintok Hunornak, előre nyúlva pedig szerzek is egy étcsokis békát.
- Az anyám megölne a pillantásával, ha most látna.
Nevetem el magam, ahogy a brekivel hadakozom, de közben azért én is prezentálom, amit magammal hoztam. Jó magyar szokás szerint alufóliába csomagolva, ami persze nem volt elég, így a nagyi megoldotta, és még egyszer áttekerte a másik oldalról.
- A világ legjobb almáspitéje, nem varázslatos, de zseniális. Van egy csomó belőle, mert szerintem azt hiszik, hogy éheztetnek minket a suliban. Pedig nyugi, lesz kaja bőven.
Nyugtatom meg az új lányt, és már éppen érdeklődnék róla, amikor felbukkan az évfolyamtársam, Betti, aki felé teli szájjal, vidáman intek. Jó dolog gyereknek lenni, de azt hiszem, ha Andrássy-Szász Johanna most ezt a jelenetet látná, tényleg megölne. Mindenkit.
- Szia! Összezsugorítod?
Pillantok Hunorra bizonytalanul, miközben arrébb csusszanok, hogy helyet adjak Zentének. Ennyit arról, hogy nem akarok legbelülre kerülni, mégis az ablaknál kötök ki.
- A Móricokat nem láttátok? Honnan jöttél?
Intézem a kérdést előbb mindenkihez, majd fordulok kedvesen a lányka felé, hogy róla is megtudjak pár dolgot.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. május 22. 10:00 Ugrás a poszthoz

Benézek a szülinapra
Ruhácskám


Habár hivatalos meghívóm nem volt, nem hivatalos végül is akadt, és hosszan nézegettem, hogy eljöjjek-e. A szüleimnek Nekeresden van ma dolga, de nem volt kedvem velük menni, mivel egy nehéznek ígérkező okkultizmus vizsgánk lesz a jövőhéten, és arra szerettem volna felkészülni, illetve megemlítettem ezt az összejövetelt is, meg azt is, hogy teljesen normális emberi időben lesz, és, hogy ha el is jövök, akkor sem maradok sokáig.
Nekiültem tanulni, azt is terveztem, hogy tanulok, de végül úgy alakult, hogy olyan sokat agyaltam az eljövetelen, hogy mire észbe kaptam, mér felöltözve a kapun kívül voltam, és errefelé haladtam, kezemben a zöld papírba csomagolt, ezüsttel átkötött ajándékkal. A csomagolásra ezüst tollal írtam rá, hogy "Borcsától szeretettel" és, hogy "Boldog Születésnapot!", még kis lufikat is rajzoltam rá, és valljuk be, ez egészen úgy tűnik, hogy én nagyon is készültem erre az eseményre. Több okból is. Marina az évfolyamtársam, ráadásul jóban van a másik Móriccal, szóval az volt a minimum, hogy legalább megköszöntöm. Nem nagyon vagyok jó ebben a barátkozásban, mivel a lényem egy része egy lény, nehezen találom meg a helyem az emberek között, illetve a magántanulóság sem segített, hogy ez másként legyen. Pár hétig ugyan az iskolában éltem, de aztán a szüleim inkább ide költöztek, pedig az volt a "jóvilág", amikor Nora és Damy feleltek értem. Ott van Móric, akit nagyon szeretek, és akivel minden olyan tökéletes, de tudom, hogy most már jó lenne, ha összeszedném magam, és nyitnék, ha megpróbálnám ezeket a kapcsolatépítős dolgokat is.
Megállva a buli helyszíne előtt, igazolva, hogy jogosan vagyok itt, ami ugye nem igaz, de kit érdekel, belépek, hogy elvegyüljek, és, hogy megtaláljam, hogy hova kell az ajándékokat tenni. Nem nagyon voltam kreatív, de azért remélem, hogy tetszik neki. Habár elvileg jön a jó idő, a dobozban egy pulcsi foglalja el a legnagyobb helyet, ami szalamandrás, mert tudom, hogy neki is van egy, ezen kívül egy olyan rúzs, ami a kedved szerint változtatja a színét, és egy parfüm, amit a születési dátumod és a születési helyed alapján kevernek ki. Anyáé és az enyém nagyon finom, szóval csak reménykedek benne, hogy Marináé is jó lesz. Nekem tetszett.  
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. október 9. 08:55 Ugrás a poszthoz

Dominik


Valahogy erre az új tanévre sokkal magabiztosabb ember lettem. Hivatalosan is nagykorúként hozhattam olyan döntéseket, melyek határozottan pozitívan befolyásoltak, még ha nem is örült ennek mindenki otthon. Egyelőre ott a finom feszültség a levegőben, de mégis, jobb helyzetben vagyok, mint a testvéreim. Nem mintha ők a helyzetemben szeretnének lenni. De tudom, hogy olyan döntéseket szeretnék hozni, melyek nekem és a családomnak is kedvezőek. A szünetben meglátogattam mind a két testvéremet, és Andris és Kori ugyanazt a kérdést tették fel: Boldog vagy, Illa? Én pedig nem is mondhattam mást, mint, ami a valóság, hogy igen. Úgy érzem, minden egyenesben van.
Több tanárom meg is dicsért, hogy látszik, valami nagyon pozitív változás mutatkozott be az elmúlt hónapokban, én pedig elhatároztam, hogy minden tekeredő hátrányom ellenére megpróbálok olyan emberré válni, amilyen kiskoromban lenni szerettem volna. Egy büszke, erős, magabiztos nő. Ezzel a magabiztossággal vonulok végig a szerkesztőségbe vezető úton, és ugyanezzel a magabiztossággal is nyitok be, ám valljuk be, eddig tart a magabiztosságom, mert, ahogy belépek, Dominikot találom az asztalomon ülve. Ő új még, de nagyon jó ötletei vannak, és nagyon remélem, hogy nem azért jött, hogy kilépjen, mert tényleg szükségünk van a hozzá hasonló aktív szereplőkre a lapnál.
- Szia.
Köszönök kedvesen, mosolyogva, belépve visszacsukva magam mögött az ajtót. Olyan furcsa, hogy éppen az én asztalomon ül, de hát én vagyok a főszerkesztő, meg aztán, lehet, hogy Ravennek ez annyira nem tetszene. Mondjuk igen, ezt vele én se kockáztatnám, pedig a háztársam, a főszerkesztő társam, és elég sok időt töltünk együtt évek óta.
- Mi a helyzet?
Jaj, csak ne mondjon fel, csak ne. Meséljen újabb, nagyon király cikkötletekről, mert az sokkal jobb, mint egy felmondás. Tök szépen menetelt az Eridon az előző tanévben, biztos jól jön az itteni munkáért kapott extra pont. Zöldesbarna szemeimmel kíváncsian pillantok rá, és próbálom magam megnyugtatni, hogy nem felmondani készül.  
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. október 10. 08:46 Ugrás a poszthoz

Dominik


A mondataira pindurnyit összehúzom a szemöldökeimet, de csak egy nagyon kicsit, mert egyből meg is szólal a gondolatom anya hangján, aki közli velem, hogy idejekorán válok majd így ráncossá. Jogos, pont az arcom középső részén nem kellene, hogy ráncok borítsanak, ráérek arra még. Bár, ha szerencsém van, és az én szépséges anyukámtól örököltem, akkor nagyon sokáig nem lesznek ráncaim. Milyen szép is lenne, nem? Ha olyan szép felnőtt lehetnék, mint ő. Na de, a lényeg, hogy egyetlen pillanatig valóban azt hiszem, hogy tettem ilyet, de mivel egyáltalán nem emlékszem rá, hogy bármiért is mérgesnek kellett volna lennem, így csak pici mosollyal az arcomon, megingatom a fejem.
- Szerintem, ha bárki morcos volt, az Raven lesz. Ő az, aki utolsónak átnézi a cikkeket, mert kétlépcsős lektori rendszer van, és Raven az, aki sasszemével mindent kiszúr, de nem rémlik, hogy ő bármi olyat mondott volna, ami erre utalna.
Hozzátenném, hogy de ez nem jelent semmit, de az olyan furcsán venné ki magát. Megnyugtatom egy pillanatra, aztán hozzáteszem, hogy, amúgy lehet, hogy mégiscsak elszúrtad. Áh nem, én nem vagyok ennyire szadista, azt meghagyom másoknak.
- Most ugye nagyon a halloween, meg a hozzá kapcsolódó hangulat volt a jellemző, a címlapot is ilyenre csináltam. A november mindig egy kicsit vegyes, mert a decemberi egyértelmű, hogy tele van a karácsonnyal. Novemberbe bármi belefér, ha a zenei vonalon maradnál, akkor azt mondom, hogy ez egy szabad kezet adó hónap, írhatsz a kedvencedről vagy olyanról, aki hatással volt rád.
Az újságírás teljesen kreatív szabadság. Lepillantok a naptáramra, ahol például látok egy apró csillagot az egyik nap alján, én tudom, hogy Lady Storm jelzi, aznap éjjel látogatást tesz a szerkesztőségben. Ezeken az éjjeleken a biztonsági bűbájok néhány órára hatástalanítva vannak, csak addig, amíg a titokzatos állóvízfelkavaró elhelyezi írását a megbeszélt helyen. Nem szeretjük komolyabban megszabni a dolgokat, és ez szerintem jól is van így, mindenki kibontakozhat.
- Akár a szerkesztőség kedvenc számairól is írhatsz.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. október 18. 14:45 Ugrás a poszthoz

Dominik


- Eridonos vagy.
Az eridonosok egy vékony kötélen szoktak táncolni, ha jobbra esnek bátornak, ha balra, akkor meg vakmerőnek mondjuk őket. Nem tudom, hogy nem félni Raventől bátorság-e vagy inkább egy őrültség. Én azért tartanék a helyében, mert kettőnk közül a lányban szerintem sokkal jobban megjelennek azok a jegyek, melyek a rellonosokkal szemben kiváltja az emberben a távolmaradás vágyát. De ő tudja, én ebbe nem szólhatok bele, nem lenne illendő. Mindig is csodáltam az Eridonosokat, ők állnak tőlem a legmesszebb személyiségben, de nem tehetek róla, nekem anyukám eleve egy olyan alapot biztosít, amiben nem nagyon van kedvem a kötél közelébe se menni, nemhogy még ugráljak rajta.
Emiatt, és mert azért bennem ott munkálkodik a mindig éber kígyó is, hirtelen elönt az aggodalom, ahogy közelebb lép hozzám. Nem tudom miért, olyan furcsa a jelenet, és most már bánom, hogy se Damyre, se Norára nem hallgattam, amikor azt javasolták, hogy tanuljak önvédelmet. Minek azt? Kérdeztem én, és hát valljuk be, egy igen nagy vagyonnal és presztízzsel rendelkező ősi máguscsalád még egyetlen játékban lévő örököseként, esetleg illene tudnom megvédeni magam. Jó, egy kicsit túl stresszesek a napok, biztos csak én értem félre azt a különös tekintetet, meg a… csirkecombokat?
- Én?
Zavartan pislogok rá, aztán a kezére, aztán megint rá, megint a kezére, és hirtelen nem értem, hogy mi történik. Azt hiszem, ennél még az is jobb lett volna, ha hirtelen le akar gyilkolni, vagy halálosan megfenyegetni. Mármint, most erre mit kell mondani? Enni. Miért eszünk? Mert éhesek vagyunk. De miért itt? Miért ketten? Miért… ó jaj, gyertya. Pislogok, érzem, hogy sűrűbben, és érzem azt is, hogy ez nagyon kellemetlen lesz. De… nem értem. Olyan jeleket adtam? Nem mintha tudnám, hogy hogyan kell jeleket adni. De mi van, ha megtettem? Ó Merlinke, hát ez nagyon kellemetlen.
- Ez nagyon kedves tőled, és minden nagyon jól néz ki, de félek, hogy Móric félreértené. Nem, nem az, aki író, hanem a másik. Ásher. Én és ő, szóval, mi elég régóta együtt járunk.
Olyan furcsa ezt kimondani, mert igazából, még sosem mondtuk ki, egészen eddig az volt, hogy mi tudtuk, meg azok, akik hozzánk közel állóak, tudták, meg az emberek látták. Tudom, tudom, nem vagyunk olyan nagyon mélyen egymásban, ha találkozunk, és sokszor olyan, mintha csak barátok lennénk, de a barátaimmal sok olyan dolgot nem csinálok, amit vele igen. Na de ez most nem lényeges, a lényeges az, hogy nem a barát barátom, hanem a párkapcsolatom. Igen, egy feltételezett nemi erőszakkal jobban elbírtam volna.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. november 24. 13:06 Ugrás a poszthoz

May


Páros feladat. Olyan furcsa ez, mert, amikor jó barátokkal csinálod, akkor mókás, de annak az esélye, hogy rendesen el is készüljön, szinte semmi, aztán te vagy az, aki ott áll, és mivel hajt a szellemed, végül megcsinálod egyedül, de mindenki nagyon beletettnek hat, ezzel szemben, amikor idegennel kell, akkor meg az a nagy helyzet, hogy minden kínos. Az is, ha egy csókról beszéltek, amit amúgy mások előtt csinálsz. Mégis, amikor feladattá válik, akkor meg olyan nagyon furcsa, hogy arra már szavak sincsenek. Most persze nem a csókról kell véleményt alkotni, hanem az ideális párkapcsolatot kell megcsinálni, és nem is baráttal, nem is idegennel, hanem a kettő között elhelyezkedő May-jel, ami lehetne akár jó is, mert barátokká is válhatunk, csak kicsit furcsa, hogy pont ez lenne az a téma, ami összehoz minket.
- Kezdjük az elején szerintem, mert ez egy nagyon nagy témakör. Milyen az ideális pár? Mondj mondjuk öt jellemzőt, aztán én is mondok még ötöt.
Az előttünk heverő nagy, három vagy talán négy A/3-asnyi lapot szétterítem, és rajta négykézláb állva, na persze, mielőtt bárki is reménykedne, hogy ilyet egyenruhába csinálok, el kell árulnom, hogy nagyon nem. Szóval a papíron térdelek, és annak a bal felső sarokba felírom, hogy “A Társ”, nem adok neki nemet, valahogy ösztönösen nem jön a tollamra az, hogy bekategorizáljam. Margit ugyan nem tudom, de valahogy, ha megkérdeznének róla, nem tudnám besorolni, pedig én együtt is járok egy fiúval, sőt, más dolgokat is csinálunk, ami tök jó, csak lehet, hogy bennem valami hibásan működik, hogy olyan lagymatagon kezelem ezt, közben meg a másik lehet, hogy egy másik lánnyal jobban ellenne, de azt meg azért nem szeretném, hogy mással legyen. Mit lehet ilyenkor tenni? Kétségbeesni? Ugyan, az nem az én asztalom, inkább hagyom, hogy az idő majd szépen mindent a helyére tegyen, addig meg, sodródom. Ez a legtöbb, amit tehetek, nem igaz?
- Kinézetet is adjunk vajon, vagy csak jellemet? Mondjuk, amiket olvasni lehet a házasságukról... lehet, hogy új férjet keres és mi leszünk a segítők? Mint a nagy ő-s műsorokban. Egyik nyáron muglik között voltam, és elég sok ilyet láttam, ismered?
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. november 24. 15:03 Ugrás a poszthoz

May


Mindegyikre bólogatok, és szépen felírom őket egymás alá. Azért jó, hogy ekkora papírt adtak, mert az én betűim olyan nagyok és hurkosak. Nem csúnyák, de az biztos, hogy az elmúlt századokban véresre körmösözték volna az ujjaimat a tanítópálcával, amiért nem tudok kisasszonyos lágysággal írni. Andrássy Borbála betűit mindenki ismeri, olyan, mintha leragadt volna az általános harmadikban, amikor az volt a szép, ha minél pocakosabb a bé, meg kerekdedebb az ó. Egyesek szerint az egoisták írnak így, kettesek, vagyis én szerintem meg azért mondják ezt, mert Andrássy a családnevem. Pedig nem, óóó,de még mennyire, hogy nem.
- Szerinted mi a kémia? Mármint, ez most a feladattól független, tudom, de szerettem volna mindig megtudni, hogy mire mondják, hogy megvan a kémia közöttük.
Nekem is a szüleim a példa, akik jól megvannak együtt, de nem érzem azt a mindent elsöprőséget. Azt tudom, hogy van intim életük, és azt is, hogy egymással van, meg azt is, hogy egyetértenek szinte mindenben és szinte sosem veszekednek. Az én kapcsolatom olyan, mint az övék, és azt hiszem mások ezért hálásak lennének, én mégis azt érzem, hogy nem jó ez így, hogy van valami, amit a szüleim nem adnak meg egymásnak, és amit én se tudok megadni Móricnak, ez pedig nem a legszerencsésebb érzés, valljuk be. De hát ennél még eggyel szerencsétlenebb az, hogy nem is tudok beszélni róluk. Na így oldd meg a helyzetet.
- Szerintem szép gondolatok.
Szólalok meg kicsit csendesebben, mert hát az van, mint mindig, egy picit erősödik a zavarom, ha valaki nagyon közel jön hozzám, és ahogy mellém ül, egy csomó vágy lesz rajtam úrrá. Tapogatni akarom, ami egészen biztos, hogy egy gyerekkori trauma szövődménye, és hogy egyáltalán nem egészséges. Nem tapogathatok minden embert, azért lecsuknának.
- De, ha olyan férje lesz, amilyet mi teszünk össze, akkor koszorúslányoknak kell lennünk. Csak ne rózsaszínbe, de mondjuk neked nagyon jól áll ez a fekete-fehér, bár nem túl esküvőis, de szeretem a stílusodat. Olyan vagány.
Közben meg azt is tudom, hogy ő egy nagyon kedves és tündéri lány, nem olyan, mint mondjuk az a Kátya nevű, aki mindig úgy néz ránk, mintha citromba harapott volna, és mellette még büdösnek is érezne. Jó szagúak vagyunk, mind a ketten, ez biztos.
- Hogyan szerette nézni?
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. november 24. 19:58 Ugrás a poszthoz

May


Látom a mozdulatait, de nem reflektálok azonnal, előbb meghallgatom, hogy mit mond, és bár ajkaim mosolyra húzódnak, egyszerre vagyok boldog a szép gondolatoktól, és szalad végig rajtam a kellemetlenség, hogy azt elmondani nem tudom, mert van olyan, amit érzek, de valahogy nem ezt. Vajon tényleg rosszul kötöttek be? Tudom, hogy Móricnak elmondhatom, mert ő megértené, de vajon, nem lenne ezek után minden olyan fura? De, mindenbizonnyal. Nem szeretném, hogy megtudja, azt szeretném, hogy boldog legyen, és ha egy nap szakítunk is, akkor is boldogan hagyjuk el a kapcsolatot, és ne úgy, hogy csalódtunk. Vajon ez lehetséges? Van ilyen?
- Szóóóval, te éreztél már ilyet.
Hirtelen vezérelt ötlettől közelebb hajoltam hozzá, de nem akárhogyan, hanem úgy, hogy egy picit bedőltem, és oldalról-alulról közelítettem meg az arcát, amit eltakart, és a vállvonogatás sem állított meg. Ha most hajtó lennék, ez lenne a tökéletes szög ahhoz, hogy elorozzam a kvaffot. Tudom, tudom, de mit csináljak, ha Damyan Volkov a keresztapám? Biztos, hogy a szentelt vízzel jött belém a kviddics, de játszani nem engednek, mert még a végén történik velem valami, és oda a lehetőségem arra, hogy megfelelő férjet fogjak. Szörnyű, nem? Szóval így, ebben a meglehetősen érdekes pózban pillantok fel rá kérdőn, várva a választ. Érdekes páros lehetünk mások számára, és az a vicces, hogy mi ezzel most tényleg a házifeladatunkat csináljuk.
- Tényleg vagány.
Tudom, itt elvileg csendben kellene lenni, de ilyenkor senki sincs itt, ezért is választottam én is ezt a helyet. Pár stréberebb emberke szokott lejönni tanulni, de ők is inkább hét elején meg hétvégén, az ilyen kis köztes napokon egy teremtett lélek se látogatja ezt a helyet.
- Tévén? Apukád színész? Én, nem vagyok nagyon jó a mugli dolgokban, de a tévét és a mozit ismerem, meg a filmeket, és a telefont. Meg a tömegközlekedést, azokat, amik Pesten vannak. Mondjuk megpróbálok nem metrózni, a mozgólépcsők furák, meg egyszer elöntötte a víz a metrót, vagyis befolyt a Duna az alagútba, aztán meg láttam egy nénit pucérra vetkőzni, szóval a metrót annyira nem szeretem.
Egy levegővétellel, de nagyon lelkesen mondom ezeket, de igazából tudom, hogy tök flúgosnak nézhet, és ilyenkor gyorsan befogom, összeszorítom mindig az ajkaimat.
- Nagyon sok kérdésem és szavam szokott lenni.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. december 20. 10:57 Ugrás a poszthoz

May


Nem tudom eldönteni, hogy melyik érzés az erősebb a kettő között, ami bennem dúl. Az egyik a szégyen, mivel én nem érzek így, nem tudom, hogy ez normális-e, vagy, hogy én normális vagyok-e. A másik pedig az irigység, mert szeretnék én is zavarba jönni. Lehet, hogy a nemi érésem nem megfelelő stádiumban van? Létezhet ilyen? Hiszen úúúúgy is együtt szoktunk lenni, és nagyon jók is azok az alkalmak, de semmi erős filmes romantika és vágy nem dúl bennem, és nem is jövök olyan zavarba, és nem is tudok olyan okot mondani, amiért ez megváltozna.
- Nyugi, nekem is vannak titkaim, és én se mondhatom el őket senkinek. Titkot titokért? Én is elmondom a legnagyobb titkom és te is, és akkor tudjuk, hogy milyen komoly dolog derülhet ki, ha mi elkotyogjuk, vagyis, biztosak lehetünk benne, hogy senki sem fogja megtudni.
Oké, ezt lehet, hogy egy kicsit csavarosan mondtam el, de tudom, hogy mit szeretnék kihozni ebből a történetből, és remélem, hogy azért érthető. Eláruljuk egymásnak a legnagyobb titkunkat, amit egészen biztosan meg is őrzünk, hiszen a mi titkunk is a másiknál így marad biztonságban. Szimpla és mégis nagyszerű kigondolás ez, amibe simán belemegyek, pedig az én titkom, nos az valami olyan, ami tényleg egy életre megbélyegezne.
- Tényleg? Mivel átkozott el? Nem félsz?
Kérdezem izgatottan, szinte suttogva. Tudom, hogy a roma asszonyok átkai nagyon erősek, és remélem csak, hogy nem valami nagyon rossz dologgal átkozta el. Ha ők jönnek felém, és tudom, hogy pénzt akarnak kérni, nekik mindig adok, mert nem szabad kockáztatni, elég nekem egy vérátok, kettő már kicsit hajmeresztő lenne, így is épp csak hogy elvagyunk egymással én meg a kígyóm.
- A gyár az, ahol összerakják egybe az alkatrészeket, ugye? Nagyon komoly és nagyon felelősségteljes munka, hiszen, ha nem raknák össze a bigyókat egybe, akkor nem lehetne használni őket. Apukádnak nagyon fontos munkája volt ezek szerint.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. december 22. 14:13 Ugrás a poszthoz

Dominik


Biztos vagyok benne, hogy valóban az történt, amit mond, hogy félreértettem, és valójában ez nem is egy olyan vacsora, csak én gondolom túl. A helyzet az, hogy mivel próbálom megtalálni magamban mindazt, ami másoknak természetes, így például, hogy romantikus és szerelmes vagyok, ezért nagyon ráfókuszálok minden ilyenre, főleg azért, mert nagyon szeretnék megnyugodni a Móriccal kapcsolatos helyzetem miatt, mert szeretném megadni neki azt, ami megjár, vagyis egy olyan barátnőt, aki maximálisan és száz százalékban szereti őt, nem csak emberként, nem csak barátként, nem csak az együttléteikben, hanem érzi azt a mindent elsöprően szerelmeset is. Nehéz terep ez, mindig mondták, és az biztos, hogy alapból nem vagyok közömbös iránta a testiségen túl, mert, ha csak arra gondolok, hogy Esztella keze hogyan simított végig a karján, akkor érzem, hogy éled bennem a kígyó, és egyetlen marással leteríteném a lényt. De profi vagyok, méltóságteljes, és igen, rohadtul féltékeny.
- A muglik olyan lenyűgözőek, hogy mikre nem gondolnak! Egyszer volt egy olyan bögrém, ami két részes volt, az aljába gyertya égett, a teteje volt a bögre, és melegen tartotta a teámat. Nagyon szerettem, de, amikor ideköltöztünk elveszett.
Vagy anya nem bírta elviselni és elhagyta. Hogy is mondjam, praktikus volt, de nem a legszebb példány, viszont imádtam, mindenhol ott volt velem, mert a teát csak melegen szeretem. Azóta se láttam olyat, pedig esküszöm, hogy megvettem volna. Akár egy tucattal is, csak legyen újra olyan bögrém, és nem, a mágiával átitatott nem ugyanaz az élmény. Ajkaim éppen elnyílnak, hogy reflektáljak, miszerint szívesen vacsorázom vele, ám épp csak, hogy az első pár hang elhagyja ajkaimat fellobbannak a lángok, én pedig ösztönösen felsikítok, és csak utána cselekszem, de hát nyilván jó lett volna, ha azonnal csinálom, de az ember ilyenkor nem gondolkozik. A pálcámat előkapva, vizet fakasztok, hogy eloltsam először az alkarját, majd a papírokat. Még jó, hogy az asztalomon sosincs semmi eredeti. Egyszer valaki ellopta és megsemmisítette Lady Storm pletykáinak kivonatát, azóta jólval óvatosabbak vagyunk.
- Megsérültél? Milyen a kezed állapota? Ne menjünk a gyengélkedőre?
Riadtan kérdezem, és készen arra, hogy ha elájul elkapjam, vagy, ha futni akar, akkor fussak, bármit, csak megoldjuk ezt a helyzetet.

Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. december 24. 06:30 Ugrás a poszthoz

May


Tudom, hogy ez merész volt, szerintem is, de abban a pillanatban, ahogy kimondom, hogy osszuk meg a titkainkat, tudom, hogy helyesen cselekedek. Senkit sem éreztem soha elég közel magamhoz, és tudom, hogy ez leginkább a kígyó miatt van, aki gátol, akinek a jelenlétét úgy titkolom, mintha valami szörnyűség lenne. Meg kellett tanulnom együtt élni vele, és most meg kell tanulnom azt, hogy másoknak is megmutassam. Ez egy rajtam kívül álló dolog, és mégis, örök életemre a részemmé vált. Egy nap... egy nap nem marad más, csak a kígyó, és nekem tudnom kell majd
elfogadni.
- Egyszer van kedved elmenni? Meglátogatni azt a helyet, ahol dolgozott. Szívesen hallanék róla.
Minden család más és más, a szülők máshogy viseltetnek egymás iránt és máshogy a gyermekeik iránt. A szüleim jól megvannak, bár néha azt érzem, hogy csak az üzlet tartja őket össze. Mégsem tartanak szeretőt, nem veszekednek nyíltan, és amikor egymásra néznek, látom a szemükben a szeretetet, ilyen nagyon sok év után is. Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon sok pillanat volt, amikor feladták volna egymást, mégsem történt meg. A nővérem az engedélyük nélkül, meghamisítva a papírokat nagykorúsíttatta magát, hogy férjhez mehessen a haldokló barátjához, most pedig egy olyan ember felesége, akit nem tudnak elfogadni, és csak vademberként emlegetik. Tiszta Tarzan érzésem van mindig. A bátyámat pedig megharapta egy vérfarkas, majd ezt követően kiderült, hogy meleg. Az egyetlen reményük én voltam, hogy a család nevét tovább vigyem, de sem a kígyó, sem Móric nem segít ezen, én tudom.
- Kezdjünk eggyel. Mondjuk egy picivel, és ha tetszik a dolog, akkor elmondhatunk többet is, a legnagyobb titkokat is. Kibeszélhetünk mindent, ami a szívünket nyomja. Rendben? Ja igen, és a legfontosabb.
Felemelem a jobb kezem, kettőnk közé, ami nem nagy táv, de nem is zavar a közelsége. Térdeink összeérnek, illataink körülöttünk egyesülnek, mint egy védőburok, egy nagy titkokkal teli, védőmező. Négy ujjamat behajlítom, csak egy marad egyenesen.
- Kisujj-eskü. Nagyon fontos, hogy megígérjük, a titkok titkok maradnak.  
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. december 30. 21:57 Ugrás a poszthoz



Valahogy alakul. Ez az, ami ránk a leginkább jellemző. Vagy így, vagy úgy, de az biztos, hogy valahogy. Így hát most valahogy ide is ide keveredtünk. Ő meg én, éppen ide. Mondjuk, ha mi sétálunk be, szerintem közel se izgalmas, ellenben, ha mással tennénk... nem, ezt nem itt kellene, azt hiszem. De hát... hajaj. A fejem oldalra döntöm, majd egyenesbe állítom, majd másik oldalra döntöm.
- Furcsa, hogy az emberek ide járnak szexelni. Mármint, ez olyan... közönséges, nem?
Jó, hát most erre nem tudok mást mondani, én az ágyban, párnák között típus vagyok, és élvezem. Tudom, tudom, szörnyűséges, aranyvérű nőszemély... és anyámat még nem is ismeritek.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. december 30. 23:11 Ugrás a poszthoz



- Kicsit ijesztő, hogy ilyeneket fejből idézel. Mások szépirodalmat idéznek, ha ágyba akarnak vinni egy lányt.
Lapos oldalpillantással, kicsit kritikus tekintettel pillantok rá, hogy azért érezze, hogy ezzel még nem biztos, hogy beengedem a bugyimba, még egy kicsit izzasztanám, legalább egy Szeptember végén első négy sor, vagy valami.
- Nem szeretnék egyik levitás lányba, vagy bárkibe, aki bennük járt beleülni. Szerinted rugalmatlan vagyok? Merev?
Mondjuk nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen, akinek ez a hely nem felel meg, de lehet, hogy csak velem van a baj ezen a szinten, és ő igazából...
- Te szeretnéd itt csinálni?
Utoljára módosította:Andrássy Borbála, 2021. december 30. 23:11
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. december 30. 23:43 Ugrás a poszthoz



Valljuk be, az ilyen pillanatokért éri meg igazán nőnek lenni. Amikor nem számít, hogy nem jó az idézet, maga a tény is, hogy van idézet, teljesen letaglóz. Engem legalábbis mindenképpen, hiszen, micsoda csoda ez most így. Teljesen elolvadok, és ahogy a végére ér, apró kis "nyúúúú" hangot is hallatok. A látvány elsőosztályú, és ezzel nagyon fel tudja húzni a egész produkciót.
- Tetszenek ezek a szavak, de az előadás még jobban tetszett. Megvettél kilóra, és az a nagy helyzet, hogy órákig tudnálak hallgatni. Esetleg... nálunk? A szüleim elmentek a hétvégére, ami azt jelenti, hogy szinte senki sincs otthon.
Anya és apa miatt azért még aggódom, de alapból eszemben sincs félni, csak őt szeretném biztonságban tudni, így hát fordulok vele, és csak reménykedni tudok benne, hogy egy kis séta még belefér.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. december 31. 01:02 Ugrás a poszthoz



- Remélem nem csak néhány órán át tartana. Majdnem, hogy hosszabb az út. Akkor már, lehetne egész estés előadás.
Rendben, egy órára is megérné, de, ha ott aludna, akkor már lehetne film is, meg közös vacsi, főznék neki valami finomat, és hát pont, pont, pont, nem kell elmondanom, mindenki tudja, hogy mi lesz.
- Menjünk.
Mosolyodom el, és ujjaimat au ujjai közé csúsztatom, ahogy elindulok vele a kastély felé. Jobb ez így, kényelemben és tisztaságban. Igen, kényes vagyok, de szeretek adni a megfelelő környezetre, és ha már itt tartok, a személy tisztaságára is, minden értelemben.


// Love Love Love //
Utoljára módosította:Andrássy Borbála, 2021. december 31. 01:04
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2022. január 12. 14:10 Ugrás a poszthoz

Megcsókollak!

Nem, kedves olvasó, a nulladik percben el kell, hogy szomorítsalak, az a Móric, aki az enyém, tehát nem a másik, mindegy, mert igazából úgysem tudod, hogy melyik, az még mindig az én Móricom. Hogy miért? Mert miért is ne lenne az? Csak mert éppen egy másik fiút készülök megcsókolni? Ugyan, ne légy ilyen prűd.
A helyzet úgy áll, hogy van ez a csókolj meg egy vöröset nap, mi pedig szeretünk csókolózni is, játszani is, fogadni is. Ennek a sok mindennek az eredménye pedig az, hogy Móriccal fogadtunk, ki tud több vörös embert megcsókolni a mai napon. Csak a vörösek érnek, szóval kérlek, ha barna vagy, ne is gondolkozz el, hogy belemagyarázod a nap csillanását.
Mivel pedig az én ötletem volt, én kezdem. Eggyel több, mint neki, már most, csak szólok. Rendben, Hörbi kéri a csókot, szóval könnyű préda, de az megint más. Mosolyogva sétálok közelebb, leheletem kifogástalan, a rúzsom mindent is kibír, a zöldes tekintetem meg a gödröcskéim pedig pont eléggé tesznek vonzóvá úgy vélem. A hajam hátra dobva, magabiztosan nézek rá, és nem beszélgetek. Nem azért jöttem. Azért nem vagyok egy bunkó sem, hát igazi csókot adok, ha már csókolózom, és tudom, hogy elképesztően jó vagyok benne, elvégre Andrássy volnék, vagy mi, és akinek olyan anyja és keresztanyja van, mint nekem, az nem maradhat szégyenben. Így hát, megsimítom az arcát, és tarkójára simítva, közelebb húzom magamhoz, hogy aztán egy igazán érzéki csókban forrjunk össze. Rossznak lenni elég jó.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2022. január 12. 19:12 Ugrás a poszthoz

Megcsókollak!

Élvezem. Ez olyan nagy baj? Remélem, hogy nem, mert Isten, Merlin és az összes szentek mentsenek meg tőle, hogy én itt nekiálljak ribanckodni, viszont, ha már csinálom, akkor csináljam rendesen nem? Különben is, ha beleegyezéssel történik, az akkor... egy nagyon beteg fogadás. De ezt szeretem Mórickában és magamban, hogy mi rendkívül érdekes és amúgy totálisan vicces páros vagyunk. Egyáltalán, semennyire sem érezzük azt, hogy most a drámának kéne jönnie, és amikor felvetettem, hogy csókokat gyűjtsünk, nevetett. Kompromisszum, Istenemre mondom, imádom, hogy ilyen a kapcsolatunk. Szerintem, ha megélünk még pár évet együtt, akkor már garantált az örökkön örökké is, mert hát kicsi az esélye, hogy ha csak nem robban be a nagy szerelem, akkor szétválunk, mert miért is tennénk? Naugye. Jó, oké, ennyi elég is volt arról nyálazva, hogy mennyire szeretem a kapcsolatunkat és a Móricomat.
A csók, az igazi csók. Olyan bevállalós, belevaló, érzéki, szexi és mégis titokzatos. Olyan, amilyen tökéletes egyetlen csók kell, hogy legyen, és ha már ilyet teszek, akkor emlékezetesnek akarom, és Herbert valami elképesztően tökéletes partner ebben. Komolyan mondom, hogy ha nem lenne ez az esemény, hát én találnám ki, csak, hogy megcsókolhassam. Finoman fejezem be, és mosolyogva húzódom el tőle, semmi egyéb puszi, olyat nem kaphat más.
- Csodálatos vagy, mindenképpen ajánlani foglak a barátnőimnek.
Oké, ez lehet, hogy furcsán jött ki, de komolyan mondom, aki szingli, annak ki kell próbálnia. Ez valójában a nemzetközi kapcsolatok erősítése volt. Mindig elmondják, hogy fontos, hogy a cserediákok élvezzenek minket. Ellépve visszapillantok, intek, mielőtt mosolyogva visszaindulnék. Egy-null a javamra.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2022. január 28. 11:56 Ugrás a poszthoz

Lafi


Először kitaláltuk, hogy délben találkozunk, de legyünk őszintén, ki az az őrült, aki a bejárati csarnokban akar várakozni délben. Ott délben egy valami van. Tömeg. Hömpölygő tömeg. Az emberek mind egyszerre akarnak benyomulni, hogy nehogy az legyen, hogy egy kanállal kevesebb leves jut, vagy éppen nem jut a nője mellett hely, vagy a pasiját akarja csekkolni, és még ezer ok. A lényeg, hogy a gyors időpontegyeztetés során megállapítottuk, hogy a dél bődületes szamárság. Legyen kettő. Az már a kaja kómán túli időpont, és ezen a napon délután egyikünknek sincs órája. A kettő jó lesz. Meg a csarnok is. Az egyikünk toronyban lakik, a másik meg pincében, de én hazamegyek, szóval nekem jobb az, ha itt ejtjük meg a találkát, mert akkor nem kell kitérőt tennem még a Levita felé is, vagy neki a Rellon felé, és ez után a hét után őszinte leszek, csak aludni szeretnék. Nyilván, ez azt jelenti, hogy hazaérek, és a legkevésbé sem leszek fáradt, ahogy az lenni szokott. Eldőlök az ágyon, kipattannak a szemeim, bámulom egy ideig a hibátlan plafont, és vége. Legalább éjfélig nem fogok tudni aludni, amit megbosszul a szervezetem, felborul a bioritmusom, és hirtelen hétfő lesz. Alig várom. Hazudtam.
- Hejhó!
Édes mosollyal intek oda a felém közeledő Saint-Venantnak, és el is felejtem, hogy az előbb min bosszankodtam, különben is, áthívom majd Móricot, és nem lesz itt probléma. De azért még reménykedem benne, hogy hazaérve alhatok egyet.
- Egy kicsit nehéz lesz, de mindent összegyűjtöttem. A mágia elméleténél kettőbe szedtem az elméletet és a gyakorlatot. A vizsga nem egyszerű, de bejelölgettem azokat a részeket, amikre Várffy szeret rámenni. A gyógynövénytan tankönyvemet lemásoltam neked, így az teljesen a tiéd, én szétszedtem a könyvet és újrafűztem, így az anyag mellett van az órai jegyzet is. Szerintem a kettő együtt a leghasznosabb. Vannak még üres oldalak, de megbűvöltem, így ha én jegyzetelek, az ott is meg fog jelenni, és fordítva.
Ezt a jócskán vaskossá vált könyvet is átnyújtom neki, hogy érezze a törődést, mert hát tényleg nem könnyű, de büszke vagyok rá, mert véleményem szerint igen alapos munkát végeztem.
- A Káros szerek hasonló, de ott csak inkább ilyen érdekességeket írtam le, viszont egy-egy oldal jegyzet mindenhez van, az okklu pedig négy füzet külön témakörökre bontva.
Utoljára módosította:Andrássy Borbála, 2022. január 28. 12:17
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2022. január 28. 13:12 Ugrás a poszthoz

Lafi


- Na és hogy hívják az időt?
Mert én ismerem ám ezt a vigyort, és gyerekek, higgyétek el, hogy nagyon jó szimatom van a szerelemhez. Mondhatjuk úgy is, hogy a véremben van, de nem szabad nagyképűnek lennem, különben is, a közelében nem vagyok a nagynénémnek, én csak a rózsaszín aurát ismerem fel, ami a szerelmes embereket körülveszi. A nagynéném ettől több, néha riasztóan is. Például azt mondta, hogy Móriccal mi ideális pár vagyunk, ami egyenlő azzal, hogy valami nagyon nagy gond van velünk, mert ő aranyvérűeket házasít össze, ami azt jelenti, hogy amit ő normálisnak lát, az nem az. Szerintem Móric is érezte, hogy ott baj van, mert utána csomó dolgunkat máshogy csináltuk, nehogy már ideális pár legyünk.
- Igen, ha kellene a pénz, akkor biztosan, de már így is kapok az Edictum miatt is részösztöndíjat, és olyan furcsa lenne elkérni azoktól, akik nem állnak olyan jól anyagilag, mint én. Nekem pedig ez kikapcsolódás.
Viszont az olyanokkal, akik hasonlítanak rám, hogy Lafi Saint-Venant mindenképpen hasonlított rám, szívesen megosztottam, mindenféle hátsó szándék nélkül, pusztán örömből, hogy az én örömöm az övé is legyen. A kérdésére mosolyogva meg is ingattam a fejem, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy valamit mégiscsak megtehetne.
- Az évi kötelező összejöveteleken, ha táncolni kell, táncolj velem. Nem szeretnék senkit sem, akit rám erőszakolnak egy esetleges házasság reményében. Viszont te nem akarsz tőlem semmit, én meg tőled nem, így ez azt jelentheti, hogy ha fel is merül a gondolat, akkor sem fog sosem megvalósulni. Mit szólsz?
Ez egy tökéletes ajánlat véleményem szerint, de persze lehet, hogy van, aki már korábban gondolt erre, és lecsapta a kezemről az álparti lehetőségét, de szeretném hinni, hogy ilyen megabrilliáns szuperagy csak én lehetek.
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2022. február 17. 10:10 Ugrás a poszthoz

Lafi


Vannak helyzetek, amik megkövetelik azt, hogy vezető szerepet töltsek be. Tény, hogy ez nem mindig a legjobb megoldás, de bármennyire is azt kéne elhitetnem, hogy én nem vagyok más, csak egy törékeny kislány, akit egy erős karú védelmezőnek kell egyben tartania, egyszerűen nem illik hozzám ez a szerepkör. Sokkal inkább az, hogy majd én megoldom. Nem kell aggódni, jön Borcsa, és nem lesz itt probléma. Ilyen helyzet volt ez a Machay-Krise esküvőn is, ahol nem kis döbbenetet okoztunk Lafival, mikor együtt jelentünk meg. Persze, rögtön el is indultak a találgatások, hogy újabb értékes nász születik-e, mert hát az se baj, ha a fiú kicsit fiatalabb, a gének, azok gének, és ez a lényeg. Az a szép, tiszta mágus vér, az csörgedezzék csak minden leszármazottban. Hát… nem fog. Legalábbis a mi gyerekeinkben egészen biztos, hogy nem fog egyszerre Lafayette és Andrássy vér csörgedezni. Viszont az ilyen eseményeket annyival jobb megosztani valakivel, aki hasonlóan gondolkodik, hogy azt elmondani sem tudom. Mind a ketten biztonságban voltunk, és ez volt most a lényeg.
- Mi lenne, ha a véresen komoly és szadista táncok előtt először úgy táncolnánk, ahogy te szeretsz táncolni? Fontos, hogy egy kicsit ráhangolódjunk a mozgásra. Ha megnézed azokat, akik a táncokat kezdik, a legelső táncot, ők is tök darabosan mozognak az elején, mert a testük még nem készült fel a másféle mozgásra. Szóval szerintem először hangolódjunk.
A tervem igen egyszerű. Könnyed tánccal és nevetéssel indulunk, és amikor már jól érzi magát, akkor nyugodtan és észrevétlen viszem bele egy keringőbe. Hiszem, hogy ez a felállás működhet, és remélem, hogy neki is könnyebb lesz így. Csak elindulni nehéz, mert érzem minden mozdulatán, sőt, még a levegővételén is, hogy kínban van.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Andrássy Borbála összes hozzászólása (36 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel