36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. május 31. 23:15 | Link

Artemisia és Krisztina


- Hmh. Értem. Üdvözlöm, kisasszony. - Csak sikerült összeszednie a maradék lélekjelenlétét és udvariasságát még ennek a marcona férfinak is. Szebb napjain igazán tiszteletet parancsoló a termete és kiállása is, még most is látszik rajta ez a tény, ám most, leengedett vállaival és gondterhelt arckifejezésével inkább egy nagyon-nagyon fáradt ember benyomását kelti. Krisztina lelkes meséjére egy vérszegény, ámde szeretetteljes mosoly ül ki az arcára.
- Örülök, hogy sikerült ma is jó élményeket szerezned.
Megsimítja Krisztina fejét, majd Artemisia felé fordulva egy pillanatra tanácstalanul elmereng. Elküldeni illetlenség lenne, másrészt amiről beszélgetni készülnek, ez nem idegen füleknek való. Nem szívesen intézné ezt az eszmecserét egy teljesen ismeretlen szemei előtt. Még ahhoz is túl szétszórtnak érzi pillanatnyilag magát, hogy szilárd döntést hozzon ebben az ügyben, s így jobb híján egy mozdulattal hellyel kínálja a hölgyet az egyik fotel felé intve.
- Foglaljon csak helyet. Sajnálom, hogy nem tudok frissítő itallal szolgálni pillanatnyilag.

Andor a nagy családi egymásra találás alatt nem lépett beljebb a szobába, ott marad a nappali ajtajának küszöbén, onnan várakozik végtelenül türelmes varjúként. Ilyenkor mindig érdemes időt hagyni a családnak, ez az évek tapasztalata, nem kíván most sem türelmetlenül eljárni. Ebben a munkában semmi jó nem sül ki abból, ha valaki rögtön belecsap a közepébe.
A kislány erélyes fellépésére először féligmeddig meglepetten reagál, de ne legyen Kováts Andor a neve, ha ennyi kizökkentené! Ahány gyerek, annyiféle reakció, annyi szélsőséges válasz a minisztérium döntésére. Bezzeg, akik odafenn hozzák a döntést, azoknak könnyű, nem az ő mellkasukat verik fiatal kislányok és kisfiúk, hogy adják vissza nekik anyut/aput - hanem az övét!
De mindegy is, az én hibám, hogy boxzsáknak mentem.
Megvárja, amíg a lány lecsillapodik valamennyire, addig nem is válaszol az egymásután, sorjában feltett számtalan kérdésre; amelyek közül a "mit művelt vele?" igazán sértő feltételezés tudna lenni, ha éppenséggel sértődékeny lenne. Negyvenes éveinek derekára már nem véletlenül vegyültek gondosan hátrafésült mogyoróbarna hajába ősz tincsek, szeme sarkában elsőre nem feltűnő, de alaposabb szemlélődés után észrevehető szarkalábak ülnek; ez nem ez könnyű munka. Találkozott már ennél sértőbb attitűddel pályafutása alatt.
- A nevem Kováts Andor, a minisztérium megbízásából vagyok itt. Édesapáddal korábban megbeszéltük, hogy az ittlétem apropóját ő szeretné elmondani neked.
Óvatosan kerüli ki, hogy bármivel reagálnia kelljen arra, hogy miért nem értesítették őt. Holott ez meglehetősen egyszerű és egyértelmű. Krisztina így vagy úgy, de még csak egy fiatalkorú gyermek, nincs döntési és rendelkezési joga. A minisztériumnak az égegyadta világon semmiféle elszámolni valója nincs vele, bármiféle értesítési kötelezettség a családfő felé irányul.
Elfogadja a felé nyújtott kezet, fogása kellemes, nem kelti durva ember benyomását, pont olybá tűnik kisugárzás alapján, mint aki maga is egy családról gondoskodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. május 31. 23:28 | Link

NeMiza
-kedd délután, öt óra körül-


Egy hét hónapos poronttyal nem is olyan könnyű az élet, mint az gondolnád. Á-á, nehogy azt hidd. Az a valóság, hogy még mindig vannak kétségei a gyerek felől, illetve most már inkább csak a saját rátermettségét kérdőjelezi meg, mert a nemrég kézhez kapott apasági vizsgálat szerint a fia tényleg a fia és nem a nővére trollkodott vele, mikor előadta, hogy a baba valójában Mihaelé, nem az övé. Az első agyvérzés után egyenes út vezetett az apasági tesztet végző egyik pesti laborhoz a bizonyosság megszerzése érdekében (amnéziásan nem hiszel el olyan könnyen egy ekkora kaliberű dolgot... de még nem amnéziásan sem), s miután vizsgálat bizonyította, hogy a kiskrapek, akit eddig az unokaöccsének hitt, a saját gyereke, megejtette a második, gondolatbeli agyvérzést. Nem volt más hátra, hozzá kellett szoknia a gondolathoz, hogy a baba az övé. Ezután jött az előrelépés, a kellemes változás- sikerült visszaemlékeznie egy-két névre, arcra és személyre. Többek között most már tudja, hogy Michelle tényleg a nővére, Mini nem a volt neje, Nina nem a leendője, és Becca egy fia tojást se szült neki, nem hogy gyereket. A volt neje kiléte még mindig egy merő köd és nyálka, de különösebben nem vágyik megismerni a titokzatos nőt, ha már az volt kedves, és otthagyta őket a gyerekkel együtt.
Summa summarum, ismét visszazökkent a gyereknevelés csodáiba, emlékek elillanása ide vagy oda, és ha gyereknevelés, akkor ebbe beletartozik a játszótér látogatása is, azon belül pedig a hinta. Az utóbbi napok, sőt hetek tapasztalata alapján a fia rajong a hintáért, legalábbis mióta képes ülni és megtartani a saját kicsi buksiját, és húszmillió biztosító varázslat mellett a papa el meri indítani a hintát. Na igen, az aggódás és Mihael egy új keletű páros. Az, hogy a fia hangosan kacag, abszolút pozitív visszajelzés a munkáját illetően. Csak nem csinálhatja olyan rosszul, ha agyerek élvezi, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. június 2. 17:05 | Link

Piskóta

A körülményekhez képest kezdem egyre jobban érezni magam, visszatért az étvágyam és ismét előbújtak szadista hajlamaim, amit természetesen a kviddicsben élek ki, jelen esetben egyelőre még csak az edzéseken. Én örülök, hogy kezdek előbújni az árnyékból, a csapattársaim már kevésbé, de hé, volt majdnem két és fél hetük, amikor lógathatták a lábukat, most már épp ideje lesz visszaállni a normális kerékvágásba és elkezdeni megint edzeni. Azóta már Ádámmal is beszéltem, az elemi mágia sem szórakozik velem és nagyjából Frayec is megbékélt, de azért még néha elkapok egy rosszalló pillantást, és olyankor félek. Mert ez az állat bármire képes.
A jó időre és oly sokszor bevált magányra vágyom indokra hagyatkozva hagyom el a Levita tornyát, kikerülve ezzel egy időre szobatársaim kérdő, valamint háztársaim esdeklő pillantásait. Profinak nevezhető mozdulattal libbenek ki a klubhelyiségünkből, visszafordulva azonban még pont látom, ahogy valaki az egyik esetlenül ácsorgó elsős segítségére siet. Nyugodt szívvel indulok el kifelé, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Kellemesen meleg odakint a levegő, de azért rajtam van egy vékonyabb kabát, aminek most a zsebébe süllyesztem kezeimet. Egy ideig nem is nézem, hogy merre visz a lábam; legközelebb már csak a falu határánál veszem észre magam, ahogy szembe találom magam az első kirakattal. Ajkaim mosolyra húzódnak egy pillanatig, míg elfordulok a házakhoz vezető utcától, most nem Michelle-hez jöttem. Lassú léptekkel indulok el a másik irányba, végig a boltok előtt, tekintetem az előttem lévő útra siklik. Végigsétálok a fő utcán, aztán vissza, majd mégis befordulok a lakósor felé nyíló utcába. Az első pár méter megtétele után megtorpanok, elfordítom a fejem és némi gondolkozás után végül elindulok a játszótér irányába. Ha van is ott valaki, nem fogjuk egymást zavarni - gondoltam én ezt, amíg meg nem hallottam a vidám gyermekkacajt. Lelassítok, a hintánál azonban egy nagyon ismerős alak áll. Ajkaim akaratlanul húzódnak mosolyra, ezzel egy időben el is indulok feléjük. Olyan régen láttam, most már ideje lenne beszélgetni egy kicsit. - Szia, Misi - szinte suttogok, a pillanatnyilag beállt csendben még így is túlságosan hangosnak érzem saját hangom. Összeszorítom fogaimat, zsebembe rejtett ujjaim a tenyerembe vájnak, aztán fel is engednek. Halvány mosolyt varázsolok az arcomra és a férfi mellé lépek, aki mintha még magasabbnak tűnne, mióta legutóbb láttam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. június 2. 19:37 | Link

Krisztina, az Apja és, aki ezt megbolygatja
 
 Csendben figyelem a történéseket, hiszen nincs kompetenciám megszólalni. A házban egy idegen is van a lány Apján kívül, aki láthatóan valamilyen felügyeleti szerv embere. Baljós sejtelmeim támadnak ezzel kapcsolatban, ám ezeket nem hozom senki tudtára. Főleg miután Krisztina erős érzelmi hullámvetésen megy keresztül. Szememmel közben keresem Apja tekintetét, aki láthatóan össze van törve. Mintha magamat látnám a temetés utáni időkből, ahogy csüggedt madárként ül a kanapén elszomorít. Ekkor mesél rólam neki Krisztina. Némi érdeklődést látok felcsillanni világoskék szemében, ami csak hamar elillan, teret adva a kötelező udvariasság és a zavarodottság kettősségének. Végül hellyel kínál és szabadkozik.

- Jó estét! Köszönöm. Ez legyen a legkisebb gondja Uram.   

 Eddig nem vett igazán tudomást egyikünk sem a kinn az ajtóban ácsorgó férfiról, de most én inkább rá fókuszálok. Az hiszem valami olyasmi lesz itt ami tragikus kimenetellel fenyegeti ezt a csonka családot. A kicsi lány előérzete helyes volt, sajnos. Azért jöhetett az alak, hogy gondozásba vegye. Ezt, ha módomban áll meg fogom akadályozni. Idő kell nekik és nem az, hogy elválasszák őket egymástól. Ha szükséges magam próbálok hatni rájuk, de egyelőre kivárom mi történik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Málnási Patrícia Lilla
INAKTÍV


Málna Lillus
offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 102
Írta: 2016. június 9. 19:10 | Link

Dolnay Camil

Pár hete vagyok az iskolába, de már egy párszor eltévedtem. Rossz terembe nyitottam be, és eléggé kifáradtam már most. Mi lesz velem később?!
Sóhajtottam egyet, és felvettem a táskám meg egy térképet. Még sosem voltam a kastélyon kívül. s már vágytam egy kis szórakozásra. Láttam a térképen egy játszóteret, ott talán tudok egy kicsit lazítani, meg ismerkedni velem egykorú diákokkal. Beraktam egy vékonyabb könyvet a táskámba, és útnak eredtem. Elég rossz a tájékozó képességem remélem oda találok. Nagyon odafigyeltem az útvonalra, alig figyeltem mik mellett mentem el, pedig jó lenne már visszatalálni térkép nélkül...
Pár sarokra voltam a játszótértől és megijedtem mi van ha nem lesz ott senki?
Azért, nem olyan kellemes egyedül ücsörögni. Gondolkodtam, hogy visszaforduljak-e, de azért már jól esett volna egy kicsit hintázni. Úgyhogy újra elindultam, még a léptem is szaporább lett, mert már annyira hiányzott egy kis móka.
Már messziről láttam a csúszdát, és hallottam kisebb gyerekek nevetését. Már szinte futottam, de mivel nem vagyok olyan fitt, hogy sokáig bírjam a futást így gyorsan el is fáradtam. Így csak gyors sétában maradtam. Végre beléptem a kapun és egyből a hintát kerestem. Mikor megláttam a két hintát, amiből egy pont szabad volt (<3)! Összeszedtem minden erőm és akkor már rohantam. Odaértem és lihegve egyből tulajdonomba vettem. Hirtelen belehuppantam és kicsit meglöktem magam, és akkor olyan érzés töltött el, mintha otthon lennék az udvaron.
Mellettem ülő fiú csak nézett, és szerintem azt hitte elmentek otthonról. Rá mosolyogtam és nem akartam bunkó lenni, szóval megszólítottam.
- Szia! -mosolyogtam rá. - Hogy vagy? - és reménykedtem benne, hogy barátok barátok leszünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolnay Camil
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 270
Írta: 2016. június 9. 19:40 | Link

Málna

Az álmodozásból az zökkentette ki, hogy valaki berongyolt a képbe, a hinta láncai csak úgy csörögtek-zörögtek hevességétől. Camil hátranézett, de nem verseny folyt az utolsó szem hintáért, a lány egyedül érkezett. (Pedig ő szívesen átadta volna a helyét, ha látja, hogy más ácsingózik utána.) Egyszerűen csak futott az új hintaszomszédja. Talán megunta a várépítősdit, vagy... ki tudja?
Camil hosszan nézte a gyönyörű hosszú hajjal megáldott lányt, és azon tűnődött, hogy egy iskolába járnak-e. Fiatalabbnak, de legfeljebb egyidősnek tűnt vele. És hát... imád hintázni.
Amikor a lány odafordult és ráköszönt, akkor jött rá, mennyire udvariatlan dolog a másikat úgy bámulni, hogy kiesik a szemed.
- Ő, ó! - kezdte is rögtön megilletődve. De a lány mosolygott és barátságosnak látszott, ezért nem kezdett szabadkozni, csak viszonozta a mosolyt és az üdvözlést. Még az őt foglalkoztató kérdéssel is megtoldotta kezdődő beszélgetésüket.
- Szia! Remekül! Jó végre azt csinálni amit akarok. Te is ide jársz? Vagy itt laksz a környéken?
Önkéntelenül is felvette a lány ritmusát a hintában.
- És te hogy vagy? - tette hozzá, amint eszébe jutott.
Utoljára módosította:Dolnay Camil, 2016. június 9. 19:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Málnási Patrícia Lilla
INAKTÍV


Málna Lillus
offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 102
Írta: 2016. június 12. 20:42 | Link

Camil

Nagyon kedvesnek látszik ez a fiú. De nem ismerős nekem… Pedig egyidősek lehetünk. Láttam, hogy kicsit szégyellős, így hát féltem, hogy mi van, ha megijedt és elszalad… Kicsit visszább vettem a mosolyomból, mert nem tudtam mire számíthatok. És mi van, ha goromba, és nem egy barátkozós típus?! Lekiabál vagy csúnyát mond, rám akkor sírni fogok. Pedig olyan aranyosnak tűnik, göndör haja olyan, mint amilyen az enyém volt. Csak nekem, ahogy megnőtt kezdtem hasonlítani apámra. És akkor megtörtént a csoda. Orra alatt kicsi mosoly húzódott, és ellökte magát a földtől és felvette a tempómat. Láttam, hogy beszédre nyitotta a száját, de semmi hang nem hallatszódott. Mosolyogtam rajta, mert látszik rajta mennyire meg van illetődve. De nem akartam a képébe röhögni, nehogy engem tartson valami szemtelen lánynak. Elárulta, a kérdéséből, hogy ő nem abba az iskolába jár ahova én, mondjuk akkor tuti megismertem volna! Annyira azért nem rossz a memóriám.
- Én a Bagolykő Mágustanodába járok.  Te hova jársz? – kérdeztem tőle. Ő is szeret hintázni. Olyan jó legközelebb talán együtt is jöhetünk, de nem csak hintázni. Építhetnénk itt várat, vagy esetleg elfoglalhatnánk a csúszda tetejét.
- Én most már csodásan. Nem rég érkeztem az iskolába, és még minden annyira idegen, és gondoltam kijövök szórakozni, és barátkozni egy kicsit. – reménykedtem benne, hogy barátok leszünk és máskor is együtt ütjük el a szabadidőnket.
- Ha szeretnéd, később csúszdázhatnánk is! –ajánlottam fel mivel láttam, hogy két fiú most ment el a játéktól és szabaddá vált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolnay Camil
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 270
Írta: 2016. június 13. 08:35 | Link

Málna

Kiderül, hogy hintatársa már a Bagolykőbe jár.
- Ja! - lepődik meg. - Én is oda fogok!
Akkor mégis idősebb nálam - gondolja Camil, és bár tudja, hogy nem a kor számít, és hogy mindenki szerint érettebb tizenhárom évesnél, most mégis olyan tragikusnak érzi, hogy ez a gyereknek kinéző lány már boszorkányképzőben tanul igazi varázslást.
- Most ide járok az Elisabeth Shanes Előkészítő Iskolába - rá is mutat a vörös téglás épületre, ami jól látszik a játszótérről. - Két hete még Romániában laktam, de átköltöztünk ide, és azt mondják, a Bagolykő a legjobb még a környező országokban is.
Hamarosan fény derül rá, hogy a lány is elég új, úgyhogy valószínűleg nem ő fogja felkészíteni a bagolykőbeli életre. Nem baj, ahogy telnek-múlnak a napok, ő is tapasztaltabb lesz, és akkor majd mesélhet Camilnak, mi zajlik abban a hatalmas kastélyban. Állítólag a lépcsők mozognak, és rengeteg festmény van, amik mindig figyelnek és hallgatóznak. Erről eszébe jut az egyik pletyka, amit hallott.
- Igaz, hogy van a Bagolykőben egy terem, ami tele van lovagi páncélokkal, és ha úgy tartja kedvük, verset költenek?
Erről eszébe jutott egy újabb dolog, amit felhasználhatna a készülő irodalmi köréhez. Előveszi farzsebéből a noteszét, és hogy ne zavarja meg beszélgetésük folyamát, bekattintja a tollát, és csak gyorsan odakarcol egy emlékeztető szót a lovagokról.
- Velem barátkozhatsz! - mosolyog fel, mikor újra elrakta az íróeszközöket. A csúszdán kicsit elgondolkodik. Ilyen idősen a hinta még lehet sikkes, de a csúszda? A fene egye meg, egyszer élünk!
- Oké, csúszdázhatunk - kacsint göndör fürtjei alól a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2016. június 15. 12:21 | Link

Márky Sebestyén
Ruházat / Hajzat
Kicsit későn, szorrika


- Felőlem, ha szeretnéd, hálából meghívlak kajálni, ha szeretnéd, csak előbb légyszíííí, szegíííts! -csaptam át magam hisztisbe, mert hát igen, nagyon féltem és szentül hittem, hogy csak ez a herceg tud engem megmenteni a sárkány karmai közül! Jó, a mese készítői lehet túllépték a keretet, ezért van itt mászóka, nem sárkány, de őszintén szólva ezzel én is kiegyeztem. Vörös fejű megmentőm folytatta:
- Én még azt is elfogadtam volna. De ne kérdezgessünk, majd dumcsizunk a mentőakció után! - adtam ki az utasítást, közben a szoknyácskámat a gravitáció ellen uszítani, hogy megkönnyítsem a srác helyzetét, meg hát erkölcseim is vannak ám nékem! A hősöm magyarázkodása végül ráébresztett, hogy teljesen jogos volt.
- Jóóóó, na, talán egy kicsit rossz kislány módjára félreértettem a dolgot, bocseszka! Nincs hari, oki? -nyújtottam oda a jobb karomat (eredetileg ölelkezni akartam, de rájöttem, hogy a bal kezem elengedhetetlen, hogy a szoknyám a helyén maradjon, szóval marad a kézfogás. No, hősöm akcióba is lépett, én meg nem láttam semmit, csak képzelhettem, hogy mit csinálhat. Egyszer csak emelkedni kezdtem. Eleinte felsikoltottam, de aztán rájöttem, hogy adni kéne valami helyzetjelentést.
- Okika, megpróbálom kiszabadítani a csülkeimet! Okkéé, khm, ezt így, ezt meg így, vagy nem, inkább erre kéne, de, ahhm, nem, csak kihúzzuk szépen! -kommentáltam hangosan, illetve publikáltam ötleteimet, a lábaim kiszabadításával, majd végül csak simán kihúztam az egyiket a két kacsóm segítségével és amint az egyik kiszabadult, csak simán ki kellett rúgnom a maradék részemet, ahha, csak egy baj volt ezzel. A lendület is megérkezett és én pedig erőset rúgtam, ezért eléggé eltávolodtam a mászókától és mivel feltartott voltam, persze hogy megijedtem, hogy elesek, éppen ezért fel is sikítottam és halálra vártan becsuktam a szemeimet...
Utoljára módosította:Hayley L. Martinez, 2016. szeptember 24. 12:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. július 6. 05:00 | Link

NeMiza Love


Akár akarja, akár nem, elönti a mellkasropogtató határtalan szeretet a hintában ficánkoló tökmag iránt. Az agya egy hátsó, bosszús szeglete becsmérlően üvöltözik, hova lett a "mindenbe tojok bele, élem az életem" ember, de ő is tudja, hogy ha már összehozta a plusz melót magának... hááát, igazából megtehetné, hogy árvaházba adja és onnantól kezdve nem szükséges azon aggódnia, mit turmixoljon össze holnap reggel, mielőtt felébred ez a kis emberkezdemény. Azt viszont fontos hozzátenni, hogy nem ilyen alkat- nem akar megválni a gyerektől. Hogy szeretetből, vagy egyszerűen kihívásból egyelőre, azt nem tudni, de ragaszkodik a baba felneveléséhez. Az persze helyzet- és életkörülmény-függő, sikerrel jár majd vagy sem? A tervek megvannak, a kivitelezés majd sorban érkezik.
A percnyi idillt női hang szakítja félbe, hirtelen riasztja fel merengéséből és irányítja rá a figyelmét. Hosszú, szőke haj, tőle alacsonyabb alkat, tiszta tekintet. Tagadhatatlanul az esete, de jelenleg sokkal jobban lefoglalja a baba épsége, hogy ne repüljön ki a hintából, semhogy rámozduljon az ismeretlen nőre. Pedig...
- Bonjour... Ismerjük egymást? - Félig felé fordul, de a kezét módszeresen Lafayette háta mögé csúsztatja, hogy megmaradjon a biztonságérzet, nem a gyerek számára, inkább neki, hogy kézben tartja a helyzetet. Arcán érdeklődő, kedvesnek is mondható mosoly ül, de maradjunk inkább az érdeklődőben, hisz fogalma sincs, kivel áll szemben. Jó volna tudni a sok homály részlet mellett néhány biztos információt is, mint ennek a nőnek a kilétét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. július 7. 10:38 | Link


Hát ő még mindig veszettül furán érzi magát, de kezdi lenyelni. Vagyis.. reméli. Minden, amire fel lehet készülni, sorban elkerüli, és olyanokkal találja szemben magát, amire nem hogy fejben, de élőben sem tud felkészülni, és normál módon reagálni. Ég a füle, miközben ajánlatot kap, de hát.. hát na.
- Nem muszáj.. de enni jó.. ehetünk! – ebbe már könnyebben tud beleegyezni, miközben a műveletet készíti elő. Ilyenkor szeretne nagyobb lenni. Magasabb, erősebb, minden szempontból. Nem sokszor zavarja amúgy a testalkata, mert általában hasznos, mert gyorsan el tud futni akárhonnan, kis helyre el tud bújni, és a többi. Nagyon hasznos, de amikor használnia kellene a fizikai erejét, akkor paff. Sebi mondhatni gyenge, ha nem a pálcájára kell hagyatkoznia, hanem a karjára. Ami szomorú, mert fiú, és neki kellene erősebbnek lennie. Őt innen, a mászókáról csak simán leemeli egy idősebb diák, egy felnőtt pedig nevetve. Szomorú, nem szomorú, de igaz. És itt most ezzel bajban is lesz.
- Jó, jó, jó. Sieteeek! – érti ő ezt, nem a legjobb dolog, sőt, a legrosszabb, ha ilyen történik valakivel. Nagyon is szörnyű, de egész jól bírja, hisz nem lát könnyeket. Ő biztos üvöltene a helyében, hogy valaki szedje le innen. Vagy ha nem is, biztos nem viselné ennyire jól. Azonban eddig nem volt ilyen „szerencséje”, hogy beakadt volna egy ilyen mászókába. Valamikor az apró végtagok nagyon is szuperek.
- Nem haragszom! Tényleg nem – bólogat aprókat, miközben tovább tart. Már lassan a végén járnak a dolognak. Na most kéri azt a plusz kilót, erőt! A sikkantásra összerezzen, majdhogynem elveszti az egyensúlyát, ami most nagyon nem lenne jó ötlet. Nagyon nem. De kitart, emel, emel, és emel. Aztán fény gyúl az alagút végén.
- Még egy kicsit, és kint van! – csak picit sasol fel, épphogy, és ez is elég hozzá. Egy láb kint, érkezik a többi is. Aztán más is. Megérzi a lendületet, és eddig bírja. Lába kicsusszan alóla, és előre kezd dőlni. Annyi ideje marad, hogy elengedi a másikat, és kezével tompítja az esés. És tompít mást is, mivel a lány, aki eddig felette volt, rá is esik. Egy keserves nyikkanás, és mindketten a földön vannak, Sebi sajgó tagokkal. Nagyon sajgóval. De kiszabadult, ez a lényeg, csak épp most csillagokat lát.
Utoljára módosította:Márky Sebestyén, 2016. július 7. 10:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. július 9. 12:30 | Link

Mihael Love

Idejét sem tudom már, mikor beszéltem vele úgy rendesen utoljára. Olyan sok mindent történt az utóbbi időben, és arról teljesen el is felejtkezett az ember, hogy neki valójában van egy gyereke. Egy élő, hús-vér, lélegző kisbaba, nem olyan ál-projekt baba, mint amit jó ég tudja mikor kaptunk megőrzésre a tanárnőtől. Most pedig itt áll előttem ez a benga nagy állat és olyan gyengéden nyúl a kisfiához, hogy én magam is alig hiszem el. Aztán megszólal, és lefagyok. Mert hát az a helyzet, hogy nagyon lemaradtam, az események pedig csak zajlottak, Misiről viszont egyszer sem hallottam, feltételezem nem is beszéltek róla, így az amnéziájáról természetesen tudomásom sincs, mert hát miért is lenne ugyebár.
- Igen. Izabella vagyok, egy barát-féleség...? - kénytelen vagyok felvinni a hangot, hogy kérdéssé alakítsam az amúgy kijelentőnek induló mondatomat. Az az igazság, hogy nem tudom mik vagyunk. Talán barátok, talán csak jó ismerősök, de mindegy melyik, mert pillanatnyilag nem tudom hova tenni a kérdését. Azt még én sem hiszem, hogy a pár hét kihagyás alatt teljesen elfeledkezett volna rólam, bármennyire is hallottam jól az előbb. - Ő Lafayette? - teljesen biztos vagyok benne, hogy rosszul ejtem szerencsétlen kisgyerek nevét, de róla legalább már hallottam. Mosolyogva pillantok le a hintában üldögélő picurkára, aki láthatóan nagyon élvezi, hogy abban ülhet. Órákig el tudnám nézegetni ezt a párost, mert bár sosem gondoltam volna Mihaelről, hogy ennyire fiatalon lesz apa, vagy hogy egyáltalán az lesz, az óvatos mozdulatai és a pillantásai elűzik minden eddigi kételyeim. Misi baromi jó apuka lehet.. már ha őt nem a lábánál fogva szállítja ide-oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. július 12. 22:48 | Link

Lepsényi Zalán
A szőke az elmúlt napokban hatalmas változáson ment keresztül, hála Noéminek, aki felkarolta a jégboszit. Karyn előtte nagyon elhagyta magát, nem törődött a megjelenésével, úgy nézett ki, mint akit egy kukából rángattak volna ki. Szörnyű volt! De most, mint akit kicseréltek. Teljesen új, szebb kiszerelésben tarkította a rellonosok hadát, valamint az iskolát.
Mivel nappal ő nem igazán merészkedett ki a kuckójából, ezért csak sötétedéskor mutatkozott meg a többi diák előtt. Egyik este elhatározta, hogy ő bizony valami mókásat fog csinálni. Este fél kilencet ütött az óra, tehát még volt bőven ideje takarodóig kimennie a friss levegőre. Rögtön össze is szedte magát, majd elindult ki, a kastélyból. Először fogalma sem volt arról, hogy mégis merre menjen. Megfordult a fejében, hogy Travis ajtaját befagyaszthatná, aztán elvetette az ötletet. Már egyébként sem haragudott a háztársára, felesleges erőfeszítésnek tartotta, ha csakúgy betrollkodna hozzá. Akkor már oka is legyen a dolognak.
A nagy morfondírozások közepette rábukkant a játszótérre. Azonnal kiszúrta a csúszdát, s valahonnét bevillant egy kósza ötlet a számára. Örömében toporzékolni kezdett, de még mielőtt berohant, körülnézett. Nem szerette volna, ha valami auror mászkált volna arra. Kicsit öreg volt már a játszótérhez. Miután látta, hogy tiszta volt a terep, gyors léptekkel, célirányosan a csúszdához sietett. Kezeivel megérintve a csúszófelületet, s az lassan beborítódott öt centiméter vastag jéggel.
- Így ni!- leporolta a kezeit, mint aki jól végezte a dolgát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. július 13. 14:33 | Link

Jeges Karina

Egyik pesti haverom küldött egy baglyot és megkért, vegyek már neki egy olyan gitárpengetőt, ami varázslat által lehetővé teszi, hogy a hangszer a megszokottól különlegesebb és misztikusabb hangokat is ki tudjon adni. Először csak lestem, hogy ez most komoly, minek neki olyan kütyü, mikor a gitár önmagában is királyul szólt. Aztán visszaírtam, hogy már nem azért, de ha én itt Bogolyfalván meg tudom venni, akkor holt biztos, hogy ő is rátalálhat a főváros egyik varázsboltjában. Nem értettem, hogy miért nekem kellett ezt intéznem, de erősködött, hogy bizony ő felkutatta az egész várost és azt mondta neki az egyik eladó, hogy csak a kastély közeli faluban lehet ilyet kapni. Ebben nem hittem, az a gyerek alapból vak, igaz nem szó szerint, de eléggé nem fogta fel mit nézett, másrészt az öreg nénike valószínűleg roppantul jártas az ilyen fiatalos rockos témákban. Inkább nem vitatkoztam tovább, egyszerűbb volt gyorsan túllenni rajta, ha már a pénzt is elküldte hozzá.
Ma kora délután akartam volna elugrani megvenni a tárgyat, ám mihelyst kifordultam a bejáraton, egy határozott száznyolcvan fokos perdülettel hátraarcot vágtam, mondván, hogy ilyen melegben én ki nem teszem a lábamat egy percnél hosszabb ideig. Úgyhogy maradt az esti hűvösebb idő, amikor megpróbáltam ismét. Így már elfogadhatóbb volt a levegő, a kánikula eltűnt és hűvös szeles idő váltotta fel, amiben már hajlandó voltam kimozdulni.
Ismertem a boltot, többször is jártam már ott, elvégre én is zenész lélek voltam és gyakran pengettem a gitáromat, noha talán kevesebbet, mint például elsős koromban és ez csak Gwennek, meg a prefektusi rangomnak volt köszönhető, mivel elvették a szabadidőm nagy részét. Ez persze nem rossz, csak néha kezdett hiányozni a régi mániám. A Boglyas téren vezetett át az utam, ám mikor elhaladtam a játszótér mellett, észrevettem asszem Karinát miközben jéggé fagyasztotta a csúszdát.
- Mi a franc...- Gondoltam magamban, mindazonáltal kimondtam a szavakat, így hallhatóak voltak. Mérges volt valaki és így próbálta levezetni a feszültségét, vagy szimplán unatkozott? Nem álltam meg, haladtam tovább a játékok mellett, de fél szememmel a lányt néztem, mert kíváncsi voltam, hogy mi volt a terve azzal a szegény csúszdával. Halkan lépkedtem, mint mindig és próbáltam úgy tenni, akárcsak ha ott sem lettem volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. július 18. 01:51 | Link

Lepsényi Zalán

Karina soha nem fog felnőni, a kisgyerek mindig is ott lesz benne. Büszkén szemlélte a művét, nagyon feltöltődött a fagyott csúszda láttán. Mivel egyelőre nem látott senkit sem a közelben, ő lehetett az első csúszó. Rögtön fel is mászott a létrán, majd lecsúszott. A karjait az égbe emelve csúszott le szélsebesen.
- Wuiiii~! - Ezekhez hasonló hangokat adott ki, miközben kifejezte magát, meg azt, hogy tök jól érezte magát. Már vagy a negyedik csúszással végzett, amikor leporolta átfagyott hátsóját, körül nézett. Volt egy olyan érzése, mintha figyelné őt valaki. Ezt az is tetézte, hogy nemrégiben hallott valami hangot, mintha valaki beszélt volna, de nem értette tisztán.
A csúszda mögé sétált, körülnézett, a fényviszonyok már nem voltak olyan jók, de így is kiszúrta a távolban gubbasztó alakot. Szemöldökét felvonva közelítette meg a srácot, majd megállt előtte. Azonnal tudta, hogy ki volt az, aki őt szemlélte.
- Zalán? Hát te? - Oldalra döntötte a fejét, úgy kérdezett rá. Furcsának találta a dolgot, sőt. Amíg várta a másik válaszát, a fagyott csúszdára pillantott, majd ismét vissza a levitás prefektusra. Arra gondolt, hogy most megfogja-e büntetni, mert azért ez mégis rongálásnak számított. Pedig ő csak extra szórakozást intézett magának.
- Te is szeretnél csúszni? - Ez egyszerű mondat volt, ez még ment neki nyelvbotlás nélkül, bár az akcentusa érződött a mondat kiejtése közben. Viszont már sokkal ügyesebben beszélt, mint amikor visszajött, illetve előtte. Soka fejlődött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. július 18. 09:01 | Link

Jeges Karina

Legszívesebben visszaküldtem volna a haveromnak a baglyát azzal a válasszal, hogy nyissa ki a szemét jobban, mert nem hittem el, amit írt, miszerint Budapesten egy boltban sem talált mágikus gitárpengetőt. Én már az ötletet is eléggé butaságnak tartottam, szerintem a gitár eredetileg is remekül szólt és ha a hangja megváltozik, akkor az már nem gitár, hanem egy másik hangszer. Ez persze az én véleményem volt, ami őt ismételten hidegen hagyta. Nagyon makacs személy volt, ezért végül azt mondtam, hogy veszek neki Bogolyfalván, amiért ennyire szentül állította, hogy abban a kis faluban lehetett kapni.
Nappal akartam leugrani a faluba, de mihelyst kiléptem és megtapasztaltam az elfogadhatatlan kánikulát, gyorsan lemondtam az ötletről és már fordultam is vissza a kastélyba. Estefelé újra próbálkoztam, reméltem, hogy akkor már nem lesz annyira meleg és még a bolt is nyitva lesz. Utóbbi cseppet sem volt biztos, ám akkor legalább lesz indokom, hogy miért nem tudtam venni, emellett nem lehet majd rám mérges, elvégre megpróbáltam szerezni neki egy olyan vacakot.
A főtérre érve megláttam a játszótéren Karinát, miközben jéggé fagyasztotta a csúszdát. Elsőre azt gondoltam, hogy mérges és így vezette le a feszültségét, aztán mikor elkezdett rajta lelkesen csúszdázni, feltételeztem nem erről volt szó. Vagy meghallotta a három szót, amik kicsúsztak a számon, vagy csak szimplán észrevett, majd odalépkedett hozzám. Miután feltűnt, hogy meglátott, én is megálltam és közeledtem a játszótér felé, a lány felé.
- Hát, én. – Mondtam vállat vonva. Hosszú lett volna megmagyarázni, hogy mit kerestem itt, meg igazából teljesen fölösleges is, még engem sem érdekelt annyira a téma, hát még őt. Így csak semmitmondóan, ártatlanul és némi unatkozást sugalló hangsúllyal reagáltam. Visszakérdeztem volna, de előbb kérdezte meg, hogy nem akarok-e csúszni. Lelkesnek tűnt a lány, én pedig nyugodtnak, ám cseppet sem volt rossz kedvem.
- Ha nem fogok ráfagyni. – Megjelent egy kicsi mosoly a szám szélén. Egy ilyen meleg nap után normális, hogy vonzott a jég meg a hideg. Bár már évek óta nem csúszdáztam, a jég miatt most jó ötletnek tűnt, amihez egyébként sok közöm volt. Mielőtt felvettek ebbe az iskolába több évig jégkorongoztam és tökre szerettem is, noha sosem tartottam magamat sportos embernek. Látszott, hogy inkább a téli sportok passzoltak hozzám. Karinával a csúszdához mentem és hagytam, hogy lecsússzon előbb, hiába tette eddig is ezt már meg legalább négyszer. Miután leért, én következtem. Nem löktem magam meg nagyon, mert a jég eleve jól csúszott, én pedig minél több időt akartam rajta tölteni, hogy felfrissüljek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 25. 20:29 | Link




Feküdtem az ágyamban, és csak olvasgattam. Most, csak egyedül voltam a szobában, sehol senki, így egy idő után már kezdett zavaróvá válni a nagy csend. Lapoztam egyet a könyvemben, majd miután az első mondatot vagy ötször olvastam újra, mivel a figyelmem kezdett lankadni, felsóhajtottam, majd becsuktam a könyvet. Felültem az ágyon, és kitekintettem az ablakon. Odakint már kezdett lassacskán sötétedni, de nyár van, így szerencsére még nem volt koromsötét. Rendbe szedtem magamat kicsit, majd gondolkodás nélkül útnak indultam. Szükségem volt egy ki levegőre, a szoba négy fala már kezdett megfojtani odabent. Kiléptem az iskola főbejáratán, majd elindultam a falu felé. Néhány diák a kastélyból pont ekkor jött velem szembe, vetettem feléjük egy kedves mosolyt köszönésképpen, amit ők viszonoztak. Legalább már vagyok itt annyi ideje, hogy az arcomat egyesek megismerik. Bár, az is előfordulhat, hogy csak udvariasságból viszonozták, és valójában azt sem tudják, hogy ki is vagyok. Most már mindegy, sose derül ki. A faluba érve lassabbra vettem a tempót, nézelődni kezdtem a boltok kirakatait, majd megálltam az egyik előtt, aminek a kirakatában csodaszép nyári ruhák voltak kiállítva, Nézegettem őket pár percig, majd továbbhaladtam. A főtér kezdett kicsit üresedni, páran már most inkább otthon ültek, mint, hogy inkább idekint legyenek a levegőn. Még pár méter után befordultam, majd észrevettem egy apró kis játszóteret, magányos álldogálva. Odaballagtam, majd beleültem abba az öreg kis hintába, és lassan lökögetni kezdtem magamat a lábaimmal. Hihetetlen milyen picike vagyok, mivel a lábaim alig-alig értek le a földre, szinte a lábujjaimmal löktem magam. Ha valaki erre járna, és most látna, valószínűleg úgy nézek ki mint egy depressziós, aki egyedül szenved egy üres játszótéren.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 25. 20:52 | Link


Bármilyen hihetetlen, nekem is szükségem van az egyedüllétre. Nem mert az olyan jó, meg drámai, meg epikus, hanem egyszerűen csak mert kell. Úgyhogy otthon, miután adtam Mayának ételt és kicseréltem a vizét, meg úgy egész nap lefoglaltam magam ilyen apró dolgokkal mint a takarítás meg kádban ülés meg olvasás meg ilyenek, úgy döntöttem, hogy kiszellőztetem a fejem. Szőkés barnás tincseim egy kontyba fogtam, aztán elvettem a dzsekim - mert bár már nincs hűvös esténként, sose lehet tudni. Így, még napnyugta előtt indultam el, és bár nem volt konkrét célom, végül a játszótérre érkeztem. Mert a játszótér jó hely. A játszótér ilyenkor csendes hely. A játszótereken talán még én is voltam gyerek. Egy ideig a padról figyeltem azt a pár kölyköt, akik még akkor ott voltak, majd, mikor már elmentek, elfoglaltam a legjobbnak tűnő helyet - a csúszda bunkerét. Nem volt túl nagy, elvégre még az idomítható korosztályra tervezték ami értelemszerűen törpéket takar, viszont, ha jól összehúztam magam, elfértem benne.
És így jutottunk el mostanig. Egész jól kibambulok a fejemből, arcom a fának támasztom, szemeim lehunyva tartom - viszont nem alszok. Kiürítem az agyam, igyekszem most semmire sem gondolni. Hagyom, hogy a szellő mozgassa a kiálló babahajaim, hogy a kellemes, tiszta levegő be és ki áramoljon az orromon. Csend. Szeretem ezt a kongó ürességet magamban, kifejezetten nyugtató.
És akkor ezt az egészet megzavarják a léptek, meg a hinta nyikorgása. Hirtelen pattannak ki szemeim, és a nehezen felépített nyugalmam úgy roppan össze, mint a porcelánbabák. Hirtelen megtelt hangokkal a világ, és zavarni kezdtek a kiálló hajszálaim. Felvonva szemöldököm fordítom fejem a hang irányába, egy apróbb szusszanás kíséretében mérem végig. Ismerős, talán elsős, viszont a házát nem tudnám megmondani.
És akkor most jönne az a pillanat, amikor a csúnya gonosz Kamilla elkezd rejtélyes hangokat kiadni, és a titkos kis helyéről megöli a cuki, ártatlan báránykát. Csak viccelek.
Viszont az se buli, hogy itt ülök végig, mert még a végén észrevesz, és akkor meg én leszek a csúnya gonosz Kamilla, aki kukkol. Valahogy nem csábít ez a dolog. Megcsóválom fejem, újabb, halk sóhaj, majd megfordulok a kis bunkeremben, hogy lemászhassak a lépcsőn, és odasétálhassak a szőkéhez. Ott aztán lehuppanok a másik hintára, lábaimmal lustán mozgatom magam előre hátra - nem annyira, hogy elrugaszkodjak a földtől, csak úgy mozgok. Csak úgy létezem.
- Hát te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 25. 21:11 | Link




Egész kellemes volt itt, így egyedül. Egyre sötétebb lett idekint, de ez egyáltalán nem zavart, a hazavezető utat pedig szerencsére tudom, bár ahogy magamat ismerem, simán elindulnék valamerre másfele, aztán még a végén úgy eltévedek, hogy sose találok vissza. A nyári idő is egyre kellemesebb ahogyan a nap megy le sokkal inkább elviselhető. Miközben agyam az időjáráson járt, apróbb neszekre lettem figyelmes, majd mire észbe kaptam egy alakot láttam felém sétálni a csúszda felől, majd lehuppant mellém a hintába, sőt, még meg is szólított. Elsőre, be kell, hogy valljam, mivel nem sokat láttam belőle meg is rémültem kicsit. Eddig végig abban a tudatban voltam, hogy egyedül vagyok. Még jó, hogy nem kezdtem el énekelni, vagy egyéb más zavarba ejtő dolgot tenni. Végignéztem a mellettem ülő lányon, idősebbnek tűnt mint én, ismerős is volt az arca, kastélybeli. Rellonos. Nem voltam benne teljesen biztos, de az emberek házát valamilyen különleges képességemmel sokszor el tudom találni, plusz, a lány valahogy már ránézésre is annak látszik. Ha viszont nem az, akkor azt hiszem meg fogok rendesen lepődni. Kissé hirtelen jött kérdése, így semmi frappáns válaszom nem volt válasz gyanánt.
- Én csak..unatkoztam - Mondtam, majd lazán megvontam a vállamat, jelezve, hogy semmi konkrét célom nem volt azzal, hogy itt ülök nagy magányomban. Mindig is szerettem hintázni kiskoromban, ez titkon azt hiszem még mindig bennem van. Egyszer lejövök majd ide nappal is, és hintázgatom kicsit, bár az ide járó kisgyerekek azt hiszem elég furcsa tekintetekkel néznének rám, szóval lehet ezt nem gondoltam át elég jól. Kettecskén üldögéltünk kicsit a csendben, két lány egyedül a faluban, majd gondoltam megtöröm ezt a csendet.
- És te? - Kérdeztem vissza, ha már a lány is valamiféle érdeklődést mutatott az iránt, hogy én mit is keresek errefelé.
- Nem is vettelek észre
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 25. 21:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 25. 21:38 | Link


Ó igen, tudok kedves is lenni. Sőt, az idő nagy részében kedves vagyok, bárki bármit gondol. Nem túlzottan kedves, és nem mindenkivel, de tudok. Szóval tök kedvesen lehuppanok ide, és tök kedvesen megkérdezem mi van vele, mert ha valaki lát ilyen depresszív helyzetben hintázó egyént, akkor így megkérdi tőle, hogy mi a helyzet. És ő válaszol, és a saját elmondása szerint semmi baja. Ami király. Bólintok, aztán egy ideig csendben ülünk itt egymás mellett, hintázgatunk, hallgatom, ahogy nyikorog a lánc a súlyom alatt, néha a szemem sarkából az új ismerősömre pillantok. Aki kisvártatva újra megszólal, és újra nekilendülünk a beszélgetésnek.
- Én is unatkoztam - bólintok, még el is mosolyodom mellé, mert milyen jó már, hogy mindketten unatkoztunk. Még ha az én részemről nem is ez volt a legnyomósabb ok, de ez is benne volt, és azért mégiscsak jobban hangzik, mint mondjuk, hogy túlságosan tele volt a fejem, szóval jöttem kiüríteni még mielőtt elpattanok. Igen, határozottan jobb. Aztán mondja, hogy nem vett észre, én meg megint elmosolyodom. Még jó, hogy nem vett észre, az volt a célom, hogy úgy eltűnjek mindenki elől, és, mint a lenti példa is mutatja, tökéletesen teljesítettem.
- Pedig itt voltam - megvonogatom vállaim, amúgy eszem ágában sincs elárulni a rejtekhelyem. Ami igazából nem nagy szám, mert még mindig egy csúszda teteje, de hát ez van.
- Amúgy Kamilla - és igen, ha már ilyen jól elbeszélgetünk, nekem egész zavaró a tény, hogy nem tudjuk egymás nevét. Vagyis, hogy én nem tudom az övét az biztos, és valószínűleg ő se tudja az enyém, mert nem vagyok se híres, se népszerű. A saját megítélésem szerint. Elmosolyodva nyújtom felé jobbom a sötétben, kicsit még előre is dőlök, balommal megkapaszkodom a hintát tartó láncban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 26. 09:47 | Link




Már csak a lány közelségétől olyan furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudnám megmondani mi is volt az, lehet csak a fáradság éreztette velem, és képzelődtem, de még is, olyan különös volt. Vagy az is lehet, hogy minden Rellonos ilyen érzéseket kelt egy magamfajta emberben? Nem kellett sokat várnom arra, hogy ő is válaszoljon, és hát meg kell hagyni, nem jutottunk sokkal előrébb. Ő is unatkozott, akárcsak én. Válaszként csak bólintottam egyet, majd egy pillanatra megálltam a hintával, és körbenéztem. Csak ketten voltunk, sehol senki nem volt a közelünkben. Miután ezt oly elmésen megállapítottam, lábaimmal tovább lökögettem magamat. Kissé élettelennek tűnhettem, olyan szomorúan löktem magamat a hintán, de a lány előtt semmi kedvem nem volt nekiállni vadul hintázni, mint egy kislány. A játszótéren is végigfuttattam tekintetemet, mivel a lány állítása szerint végig itt volt, de én egy lelket sem láttam, mikor megjöttem. Ez még inkább a furcsa érzést fokozta bennem, már kezdett megfordulni a fejemben, hogy csak ideképzelem a hölgyeményt, és valójában kezdek megőrülni.
- Akkor meg kell hagyni, jól elbújtál - állapítottam meg, arcomon egy apró, kedveskedő mosollyal, mint ahogyan azt mindig is szoktam. Az érdekes körülmények ellenére is képes vagyok megmaradni annak a kedves, és aranyos lánykának mint amilyen lenni szoktam. Szeretem ha így emlékeznek rám. Egyik pillanatról a másikra már egy kéz nyúlt felém, és elhangzott végre a lány neve is. Eddig nem is tűnt fel, mennyire hiányérzetem volt, hogy nem tudtam a nevét, de most még is, hogy megtudtam, megnyugvást éreztem. Kezet fogtam vele, ahogyan azt illik, majd én is bemutatkoztam.
- Dália - nyögtem ki, majd kicsit ficeregni kezdtem a hintába, próbáltam kényelmesen elhelyezkedni. Köhécseltem egyet, időközben igyekeztem valami mondandót kitalálni.
- Egész kellemes idő lett, így estére.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 27. 12:18 | Link


Annak ellenére, hogy vannak viszonylag veszélyes barátaim - gondolok itt mondjuk Rémire, akitől én pont nem félek, de attól még más teszi -, én nem tartom magam annyira félelmetesnek, sem belátástalannak. Bár ki tudja, amióta a rellonban vagyok lehet kaptam egy olyan sötét kisugárzást, hogy 'hé, én most elkaplak és a legközelebbi bokorban felváglak'. Majd megkérdezek valaki nem rellonost erről, biztos ami biztos. Bár az is tény és való, hogy csak úgy megjelentem itt a semmiből, este, egyedül, szóval tényleg minden joga meglehet arra, hogy kicsit kényelmetlenül érezze magát - feltéve, ha ezt teszi. Ne tudok a fejébe látni, így megállapítani sem tudom az ilyen helyzeteket, csak próbálom kitalálni, mi történhet ott benn.
- Szívesen elárulnám a búvóhelyem, de akkor újat kéne keressek - viszonozom a mosolyát. Tény és való, hogy az eredeti verzió az 'akkor meg kéne öljelek' lenne, de az tényleg túl ijesztő lenne, főleg egy ilyen éjjel bujkáló zöld szájából. Hiába, vannak dolgok, amiket már soha nem fogunk lemosni magunkról - és ez igazából nem is baj. Mert így talán megadják nekünk a szükséges tiszteletet, és valljuk be, ez ismét csak a többi ház tagjainak kedvez. Nem azért, mert hullákat tárolnánk a pincében, viszont vannak, akik hamar elpattannak, és azért valljuk be, nálunk elég sok ilyen van.
A bemutatkozásra bólintok. Szóval Dália, ez lényegében egész vicces. Két virágról elnevezett lány beszélget. Haha.
- Jaj, ne is mond - annak ellenére, hogy az időjárásról való diskurálást többnyire hülyeségnek tartom, egy, nekünk tényleg nincs más közös témánk, kettő, most tényleg jó.
- Délelőtt kidugtam az orrom, hogy lejövök vásárolni, és úgy éreztem magam mintha egy kemencébe léptem volna be - megforgatom szemeim ahogy előadom ezt a nagy életfájdalmat, közben kicsit erősebben lököm el magam a földből. Mozogjon csak az a hinta, elvégre ez a dolga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. július 28. 01:08 | Link

Lepsényi Zalán
Alig csúszott le, már látott is egy ismerőst. Nem tudta elképzelni, hogy milyen energia járta őt át, de úgy érezte, hogy neki társaságra lesz szüksége, mármint Karynnak. A valakit nem tudta beazonosítani, nem valószínű, hogy megtámadta volna, azaz a szőkeség az alakot, de sosem tudhatta. Dioméd is mindig lesből ugrott rá, amikor még gyerekek voltak és fogócskabújócskáztak. Vicces volt nagy hóban, júliusban. Sajnos Magyarországon egy deka hó sem volt júliusban.
Lassan odaért a másikhoz, majd kicsit megnyugodott, hogy nem valami vadidegen kukkoló volt az. Hamar rá is kérdezett a fiú jöttére, de csak egy poénos – a szőke így értelmezte - választ kapott. Karina is kicsit bátrabbá vált. Aztán eszébe jutott a csúszda. Óvatosan a fagyott gyerekjátékra sandított, majd vissza a prefektusra. Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy azért volt-e ott, hogy jól megbüntesse a jégcsapot, vagy csak odatévedt. Nem volt hülye, ezért nem is hozta fel a témát, szándékosan. Próbált terelni, ezért felvetette azt az ötletet, hogy csatlakozzon hozzá Zalán. Az eredeti terve végül sikerrel járt, amint vele tartott a levitás. Nőké az elsőbbség, előreengedte őt Zalán. Hálája jeléül mosolyogva biccentett egyet, s megindult előre. Igyekezett távol maradni a magyar beszédtől. Tudta, hogy csak úgy fejlődhetett nyelvi téren, ha beszél, de elég cikinek érezte, hogy ilyen brutálisan törte a magyart.
Felért, majd megismételte a lecsúszást épp, mint az előbb. A karjait a levegőbe emelte, arcán egy széles, gyermekded mosoly terült el, és megint kiadta azt a fura hangot, amit az imént. Mihelyst leért, leporolta a jégtől hűvössé vált hátsóját, majd vigyorog Zalánra pillantott. Biztos volt abban, hogy mit akar mondani a fiúnak, ezért egy mély levegő után ki is jelentette.
- Te jössz! – Vigyorogva, kissé furán, de kijelentette.  Kicsit hátrébb állt, közben szemeivel Zalán mozgását követte. – Csúszhatsz te még egy! Én már csúsz kettő! Így…fair! – Nem bírta befogni, dumált. Hol marad az önuralom, Karyn?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. július 28. 12:57 | Link

Jeges Karina

Nem sok kedvem volt elmenni azért a vacakért a boltba. Biztos már bezárt, ráadásul eléggé lusta is voltam elbattyogni a falu másik feléig, hiába volt kicsit a település. Tény, hogy nem voltam egy sportos fickó, de azért a kviddics mostanság jól megmozgatott, valamint kisebb koromban is mindig volt egy sportág, amit műveltem, igaz hogy csak hobbiból. Tehát ez a fajta lustaság csak időleges nálam és főként a kedvtelenségből fakadt. Felesleges lett volna nagyobb ok, hogy megálljak és ne folytassam utamat a boltig. Karinát láttam meg a játszótéren csúszni egy befagyasztott csúszdán és kicsivel később ő is észrevett. Elkezdtünk beszélgetni, mire azon kaptam magam, hogy indultam vele lecsúszni. Nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok tenni, hisz annyira nem volt rám jellemző, de most jó ötletnek tűnt. Elém engedtem a lányt, aki egy mosollyal értékelte a kedvességemet. Bár kicsit sem tartottam magam úriembernek, általában ezt a gesztust meg szoktam tenni. Noha mióta Gwennel együtt vagyunk, mintha sokkal figyelmesebb lennék a csajokkal, vagy csak egyszerűen kezdtem felnőni és érett lenni, tizenhét évesen simán lehet.
A jeges kisasszony aranyosan jelét adta, hogy mennyire élvezte a hideg játékszert, nekem is jól esett hűsölni végre a nagy meleg után, habár nem adtam ki hozzá hangot, az nem az én műfajom, viszont arcomon egyértelműen látszott, hogy jól esett a jég. Egyszer lecsúsztam, ő már kétszer és mikor másodszorra is leért, megjegyezte, hogy egy kör hátrányban voltam. Alig bírtam eltüntetni arcomról a lágy kis mosolyt, ami az akcentusa miatt keletkezett. Annyira aranyos volt, ahogyan beszélt magyarul, habár nem most halottam először. Valószínűleg én is így beszéltem angolul, már ha egyáltalán meg bírtam szólalni az adott nyelven, ugyanis próbáltam kerülni az olyan eseteket. Inkább mutogattam vagy letagadtam, hogy tudtam angolul, csakhogy ne kelljen megszólalnom. Kár, hogy koreaiak még nem intettek le az utcán, nekik könnyebben el tudtam volna magyarázni, hogy mi merre található Budapesten. Vicces volt, amikor kínaiak hitték azt, hogy egy nemzetiségű vagyok velük és elkezdtek hozzám mandarinul irtó gyorsan dumálni, én meg csak forgattam a fejem, hogy mi a szart akarnak. Kicsit benézték és eléggé elcsodálkoztak, mikor nyögtem valamit nekik magyarul, majd elmentem. Csúsztam még egyet, az előzőhöz hasonlóan lelkesen, de mégis szolid magatartással.
- És hogyhogy kijöttél így estefelé? – Kérdeztem, mikor ismét a lány mellé értem. Fura, hiszen úgy tudtam, nem szereti a meleg levegőt, idekint pedig talán még mindig rosszabb körülmények uralkodtak, mint a kastélyban. Ott a nagy vastag falak nem eresztik be annyira a hőt és még nyáron is viszonylag - mondom viszonylag! - elviselhető az idő. Teljesen ártatlanul kérdeztem, semmi olyan gondolatom nem támadt, hogy büntetnem kéne. Nem voltam én gonosz. Najó, de, vagyis többnyire mindenkit megbüntettem, akit eddig rajtakaptam bármilyen rendbontáson és én voltam az a prefektus – többek között -, akit nem lehetett bociszemekkel megtörni. Most azonban még nem volt olyan késő, ráadásul semmi rosszat nem csináltunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. július 28. 18:10 | Link

Lepsényi Zalán

Mosoly, és biccentés. Egy igazi úri hölgyet láthattunk az imént kérem szépen! Nem, Karinának még csak meg sem fordult a fejében a csábítgatás. Egyrészt azért, mert tudta Gwentől, hogy együtt voltak, másrészt az ő népénél ezt a nők nem tehették meg, ha már volt párjuk, és Karinának bizony volt. Különben sem volt az a könnyűvérű típus, a srácokkal leginkább haverkodni szeretett. Sokkal jobb társaságnak találta őket, mint a lányokat. Lehet azért, mert két lánytestvérrel áldotta meg a sors és már jégfalnak ment a hisztériáiktól. Vagy szíve szerint egy jegesmedve szájába dugta volna a fejét. Ki tudja.
Végül csak felmászott a csúszdára, s megismételte a csúszását. Ugyan azzal a beleéléssel és élvezettel csúszott le a jeges csúszdán, mint azelőtt párperce. Ismét gyereknek érezte magát, akinek az volt a legnagyobb problémája, hogy melyik babájával játszhasson.  Bár Dioméd és Benji távozásával felszabadult Karyn egy kicsit, de még mindig ott volt a maradék olyan elfoglaltság, amelyekbe továbbra is energiát kellett befektetnie. Vagyis a tanulás, mindentéren. Nyelv, bűbájok, érzelmek kifejezése, órákra készülés, pálcahasználat… egyszóval minden!
Amikor Zalán ismét mellette állt, jeges tekintetével a levitás szemeibe nézett, ahogy lefordította magában a másik kérdését. Gondolkodott egy kis ideig, ez a koncentráció az arcára is kiült, látszott rajta, hogy a fejében összepakolta a mondatokat. Ide-oda vándorolt a tekintete, jobb kezével pedig az állát dörzsölgette, mint egy szakállát simogató bácsi.
- Én már unni kastély! Dohos és szürke. Már nem tudom, hogy én mikor lenni szabadlevegő sokáig ezelőtt. Talán Március. – ez így nem volt teljesen igaz, viszont az igen, hogy a baba születése óta, és a hőmérsékletváltozás óta valóban nem dugta ki nagyon sűrűn az orrát a Rellon pincéjéből.  Maximum háromszor, négyszer. Ismét megindult a csúszda felé, felmázott rá. Mászás közben ő is visszakérdezett.
- És te? Gondolom, te jobban bír meleg, mint én. – Le is ült. Várt a még a csúszással. Kíváncsi volt Zalán válaszára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 30. 15:52 | Link




Tetszett, ahogyan a falu egyre inkább elcsendesedik. Mi ketten voltunk a közvetlen környezetünkben az egyetlen hangforrások. Lassan lökögettem magamat a hintán, egy apró pillanat erejéig egy picit begyorsítottam, majd abbahagytam ls visszatértem a lassabb tempóra. Elég öreg hinták lehetnek, mivel még alattam is elég hangosan nyikorogtak. Vagy csak én látom rosszul magamat, és valójában a száz kilót is elérem. Kamilla ismét megszólalt, feléje pillantottam, majd mondata után körbenéztem. Búvóhely? Sehol se láttam semmilyen olyan helyet, ahol úgy el lehetne bújni, hogy nem veszi észre senki, így kissé ismét elbizonytalanodtam, hogy vajon honnan került ide mellém ez a lány olyan hirtelen. Főleg így estére, elég rémisztőek lettek a gondolataim, és a sok horrortörténet után, amiket ismerek, egyre rosszabb és rosszabb összeesküvés elméleteket kezdett el gyártani a képzeletem.
- El nem tudom képzelni, hogy merre bujkálhattál - árultam el a lánynak, amivel azt hiszem el is érte a célját, hiszen pontosan ez okoz neki örömöt, ha nem fedi fel kis titkát. Sok volt a csend közöttünk, amit más esetben kínos csendnek neveznék, de most valahogy úgy éreztem ennek így kell lennie. Semmi olyan nem jutott az eszembe, amiről ránézésre is el tudnánk mi ketten jókedvűen trécselni, ezért inkább vártam, hátha majd Kamilla lép. Az időjárás megbeszélése tűnt eddig az egyetlen okos ötletnek, bár általában erről beszélni kissé sablonos, és őszintén szólva felesleges is. Mindenki tudja milyen idő van, minek ezt megbeszélni?
- Napközben borzalmas volt, de így estére szerintem sokkal jobb - vallottam be a lánynak. Én inkább vagyok az a fajta, aki kint áll a melegben, mint inkább a jeges hóesésben. Nagyon fázós típus vagyok. Egy hirtelen gondolattól vezérelve inkább úgy véltem jobb, ha megtöröm a csendet.
- Te Rellonos vagy, ugye? - kérdeztem rá, mivel nem tudtam megszabadulni ettől a gondolattól. Szinte már azért izgultam, hogy igazam legyen, és bebizonyosodjon, hogy tényleg egész könnyen felismerem az embereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. július 30. 16:59 | Link

Jeges Karina

Kellemes érzés volt a jeges felszínnel érintkezni, ugyanis nagyon meleg volt a nap során, én pedig nem rajongtam a hőségért. Valaki biztosan szereti ezt az időt, de ő is valószínűleg a tengerparton képzeli el magát és nem a suliban, vagy annak környékén nyomulva. Én is szerettem volna olyan képességet, mint ami Karinának volt és ha lennének hozzá megfelelő adottságaim, akkor egyfolytában hűsölni tudnék. Egy álom lenne, de mivel én nem az a fajta ember, valamint varázsló voltam, ezért ez mindörökké csupán ábrándozás marad.
A csúszás után - majd amikor letudtam a plusz egy kört is, amire a lány jogosan hívta fel a figyelmemet - egy egyszerű kérdést tettem fel neki, hogy ne legyen annyira csöndben a környék, illetve mert kíváncsi voltam, mi jeges szél hozta erre. Lehettem volna figyelmesebb is, elvégre tudtam, hogy nem könnyű nyelv a magyar más nemzetiségűeknek, az igazság viszont az volt, hogy nemes egyszerűséggel elfelejtkeztem erről. Annyira idegen tőlem az érzés, mikor valaki küszködik egy másik nyelv fortélyaival, nekem ilyenekkel sosem volt gondom, ezt vehetjük jó és rossz értelemben is. Két anyanyelvem van, ebből az egyiket szinte házon kívül sehol sem használtam eddig, a magyart meg ugyebár folyamatosan alkalmaztam. Fogalmam sem volt, hogy mi lenne velem akkor, ha külföldre mennék. Feltehetőleg elmakognék valamit angolul, ám sokkal viccesebben hangzana, mint Karina szájából a hun. Megtudtam és könnyen meg is értettem az okot, amiért kimozdult a kastély falai közül. Elég ésszerű választ kaptam és kicsit együtt éreztem vele. Egy bólintással jeleztem felé, hogy fogtam az adást, majd magamban elgondolkoztam, mekkora poén lenne, hogy mihelyst végre kitette a lábát az iskolából, egy büntetéssel gazdagodna. Nem úgy tűnt, mintha tízig vissza akarnánk érni a hálókörleteinkbe, ám nem állt szándékomban trollkodni. Továbbá prefektusként illett volna példát mutatnom és lassacskán indulásra késztetni mindkettőnket, ahhoz azonban nekem sem volt kedvem. Igaz, a példás viselkedést már akkor leradíroztam magamról, mikor a végzős bálon egy kisebb tömegben csókolóztam Gwennel. De nem kell mindig szentnek lenni, vagyis ami engem illet, néha azért annak is kéne lenni.
- Talán jobban bírom a meleget, de ez nem azt jelenti, hogy jobban is szeretem. – Vontam meg a vállamat. Télen általában sokkal komfortosabban éreztem magam. Kissé félreálltam, mert nem terveztem többet csúszni az elkövetkező percekben, nem azért, mert rossz lett volna, csak a csúszdázás sosem volt a kedvenc játékszerem még kiskoromban sem. Legtöbbször a mászókákon lógtam annak idején.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 6. 11:59 | Link


Kissé felvonom szemöldököm ahogy körbepillant. Azért nem kell egy konkrét búvóhelyet keresni bokrokkal meg egy egész erődítménnyel, én csak egy hintáról beszélek. Azt hiszem, ez a lány túlságosan komolyan vesz engem. Eleresztek egy halkabb sóhajt, ahogy megcsóválom fejem. Nem értem én ezeket a gyanakvó pillantásokat, tudtommal még nem nézek annyira rosszul ki, hogy az emberek sorozatgyilkosnak képzeljenek.
- Ha bántani akarnálak, már milliónyi esélyem lett volna - szögezem le, könyökeim még egy kicsit szét is tárom. Én amúgy ezzel most nem akarok ráijeszteni, se semmi, épp ellenkezőleg, meg akarom nyugtatni, hogy "hé, nem fogok rád ugrani és elhurcolni a titkos kínzókamrámba". Borzalmas.
- Amúgy meg a csúszda bunkerében voltam - csak úgy mellékesen megjegyzem, talán egy leheletnyi sértettséggel a hangomban. Ha jobban visszagondolok, egész életemben egyetlen egy embert bántottam, és azt sem teljesen én, viszont az egy hosszú történet. Szóval nem ő lesz az, aki változtatni fog ezen a dolgon.
Aztán jön a csend, aztán meg az időjárás, amiről már kifejtettem a véleményem. Csodás.
- Szerintem is. Szeretem, mikor ilyen hűvösebb - megvonogatom vállaim, ahogy most ismét rá pillantok, majd vissza a játszótérre.
- Igazából nem is értem miért nem ilyenkor hozzák ki a kölyköket. Mármint, napszúrást se kapnak, melegük se lenne, visszamenni meg majd a szülők vigyáznak rájuk - értetlenül csóválom meg a fejem, nekem valahogy így lenne a logikus. Persze tudom, hogy felügyelők, és, hogy azok a felügyelők biztos nem véletlenül meg maguktól vannak itt, viszont, ha az érem másik oldalát nézzük, legalább most már duplán tele van aurorokkal ez a falu. Ha én bűnöző lennék, biztos nem mostanában próbálkoznék.
A kérdése egy kicsit meglep, hirtelen jött ez a váltás.
- Igen. Miért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. augusztus 7. 21:30 | Link

Lepsényi Zalán

Ő következett a csúszásban. Nem bírt magával, szóval beszélt. Beszélt, mert egy mazochista volt önmagával szemben. Tudta, ha sokáig nyúzza magát, rá fog állni a nyelve is, s nem fog majd szerencsétlenkedni a magyarral. Mázlijára, vagy mégsem (?) már elsajátított néhány magyar káromkodást a többi pincelakótól. Példát még nem tudott rá mondani, mikor használta ezeket először. Azonban anyanyelén cifrábbakat ismert, de a káromkodás annyira messze volt tőle, mint az Északi-sarktól Afrika.
Felnevetett Zalán válaszán, mókásnak tartotta a srácot. Közben ellökte magát fentről és leszáguldott a csúszdáról. Immáron elmaradt a jól ismert "Wuiiii" hang. Talán elfelejtette, vagy már ő is unta a csúszkálást. Ismét leért, leporolta a hátsóját, majd az évfolyamtársára pillantott.
- Mi legyen következő? Menjünk hinta vagy libi..lipi.. öhm…az! - Mutatott rá a mérleghintára, nem tudta eldönteni, hogy a magyarok miként szokták nevezni. Eddig is csak fél füllel hallotta egy-két gyerektől, ahogy emlegették e játékot. De az is megfordult a fejében, hogy lassan indulni kellene vissza a kastélyba. Amíg Zalánra várt, addig a válla felett hátrapillantott a kastélyra, aminek az ablakai sárgán világítottak már. Kezdett kicsit későre járni, pedig mostanra volt olyan a levegő hőmérséklete, hogy már neki sem volt nagyon kellemetlen. Viszonylag hűvös volt, az égbolt pedig néha fénylett, mintha villámlott volna. A szőke feje azonnal visszatekeredett előre, szemeit pedig ismét Zalánon legeltette. Közben a villámláson gondolkodott. Tudta, hogy még sok idejük volt, mert viszonylag messze járhatott onnét a zuhé, így nem is sietett semmivel sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. augusztus 9. 16:28 | Link

Jeges Karina

Aranyos volt a lány ahogy élvezte a csúszdázást a jeges felületen. Nem tudom, hogy miért, de teljesen másnak képzeltem őt még mielőtt nem beszéltünk volna annyit egymással. Az első dolog, amit megtudtam róla, hogy jégmágus, vagy mi a csuda, ebből talán automatikusan arra következtettem, hogy komoly és egy kicsit hűvöskés a személyisége, ahogyan a legtöbb északinak is. Mindazonáltal hamar ráébredtem, hogy nem olyan a lány, amilyennek feltételeztem és ez a mostani találkozásunkkor igazolódott be leginkább, elvégre a rellonos – mondjuk ki – úgy viselkedett, mint egy kisgyerek. Mégis, semmi probléma nem volt ezzel, sőt még felvidított is a viselkedésével. Mellette újraélhettem gyerekkoromat, ráadásul hűsölhettem is a nagy forróság után. Párszor lecsúsztam vele, majd inkább csak álltam és néztem milyen lelkes a továbbiakban. Egy idő után nem árt játékszert váltani, nem? A kicsik is kipróbálnak mindent, noha nekünk már nem kellett bemutatni az egyes játékokat, feltételezhetőleg mindketten ismertük már őket kiskorunkból, én legalábbis sokszor megjártam a pesti játszótereket és amilyen jó gyerek voltam, sokukat összetörtem, néha a saját csontjaimmal együtt.
- Legyen a hinta, de remélem nem fagyasztod be azt is, mert akkor repülni fogunk. – Méghozzá kifelé a hintából és a franc tudja hová érkezünk, valószínűleg nem puha talajra. Hányszor estem már ki belőle a nagy lendület miatt, hajjaj. Elmosolyodtam a mérleghintára tett becézésén, persze tudtam, hogy nem jutott eszébe az eredeti neve, vagy egyáltalán nem is ismerte. Mindegy. Jobb ötletnek tűnt a normális hinta, a másikat szerintem nem tudtuk volna annyira élvezi az eltérő súlycsoportunktól.
Beleültem a hintába, amibe meglepő módon belefértem. Nem mintha kövér lettem volna, sajnos inkább vékonyabb voltam a kelleténél, ám ezeket gyerekeknek tervezték, rengeteg helyen úgy óvják meg a szereket az idősebbektől, hogy kisméretűnek alkotják meg őket. Picit meglöktem magam, de nem annyira, hogy az egekben végezzem. Jól esett, hogy a hidegebb szellő végigsimított bőrömön az ide-oda hintázás közben. Én is észrevettem a villámlásokat és sokáig gondolkoztam azon, hogy tényleg azok-e, hiszen dörgést nem hallottam, talán jobban kellett volna hozzá fülelnem, mindenesetre biztosan távol volt még a vihar, ha valóban nem csalt a megérzésem. Hitelen támadt egy ötletem. Megálltam és kiszálltam a hintámból, aztán a mellettem lévő Karina mögé léptem és megfogtam a hintájának láncát mindkét oldalt. Óvatosan hátrahúztam, nem volt nehéz elnézve a csaj testalkatát, majd elengedtem egy kicsit erősebben meglökve a lányt, ezzel a hinta talán valamivel magasabbra libbent, mint amikor Karina egyedül lökte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér