Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866618#post866618][b]Hollósi Zalán - 2023.09.04. 00:11[/b][/url]

Ugyanúgy szakadt fel a sóhaj belőle, mint amikor ő is megébred a rémálomból. De most inkább megkönnyebbült, minthogy tragikumként élte volna meg.
 - Nem, nem szeretném - próbálta tompítani Theo ingerültségét és ezzel egyidőben végképp nyugalmat erőltetni magára. Vagy legalábbis valamiféle összeszedettséget.
 - Itt vagyok, nyugalom - döntötte végül egyik vállát a padnak, úgy méregette a rellonos arcát. Nem akarta további beszéddel traktálni, az sem volt biztos, hogy már újra képes lenne felfogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866666#post866666][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.05. 13:54[/b][/url]

Valamit hallok magam mellől, a szapora légzésem és a szívem dobogása azonban megakadályozza, hogy kivegyem a szavakat. Az akaraton, a hirtelen felinduláson túl a félelem is dobol az ereimben, ahogy torkom is összeszorul. A kezeim mintha még mindig át lennének fagyva egy kissé.
- A kesztyűm... - motyogom, ahogy legalább ez a felismerés bevillan a semmiből, ám ennél részletesebb magyarázatra már nem futja. Lehunyt szemekkel kapkodom a levegőt.
Végre elhatol a tudatomig a levitás hangja, mire a gyors lélegzeteket egy sóhaj szakítja meg. Nem hagyott itt, ez jó jel.
- Ah... akkor jó. - Bár vállaim nem ereszkednek meg megkönnyebbülésem jegyeként, azok továbbra is feszesek, de hangomon talán érződik valamilyen hála és megnyugvás, még ha ez utóbbi nem is túl erősen.
Remegő kezemmel az orrom felé kapok aztán, szinte ösztönösen, és érzem is a nedvességet a tenyeremen. Ez, úgy néz ki, nem pár csepp lesz... Így, a vért eltakarva próbálok levegőhöz jutni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866667#post866667][b]Hollósi Zalán - 2023.09.05. 14:28[/b][/url]

Halovány mosoly jelent meg egy pillanat erejéig szája sarkában. Nem emlékezett, mikor volt utoljára, hogy az ő jelenléte adna valakinek nyugalmat. Persze, segítő kezet számtalanszor nyújtott a barátainak, de soha nem gondolta magáról hogy önnönmaga biztonságot jelenthetne valakinek. Szerette volna, ha így lenne. De most már ott tartott, hogy nagyobb adóssága volt szeretet és bizalom terén barátai felé, mint valaha.
 - Mi van vele? - kérdezte értetlenül, s amint észrevette, hogy Theo már nem csak az oxigénhiánnyal küzd, egy zsebkendőt kotort elő a zsebéből s kérés nélkül a fiú kezébe nyomta.
 - Változott valami abban... amit most láttál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866674#post866674][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.05. 17:41[/b][/url]

A kérdésre egy aprót igyekszem bólintani, jelezvén: felfogtam az értelmét. Pár kör oxigént még mindenesetre megvárok, eközben kerül a kezembe egy zsepi.
- Kösz, köszi - ismétlem meg, biztos ami biztos, miközben az orromhoz emelem. - A kesztyűm... nem viszem magammal. - Magyarázom a másiknak halkan. - Annyira fázik a kezem... azt hiszem, siethetek, mikor odamegyek. Valamiért. - Persze, ez az áttörés a nagy semminek felel meg, de mégis fontosnak tartom.
Aztán kérdésére ismét felrémlik előttem a kép emléke. Sóhajtok.
- Igen - bólogatok is. Gyomrom görcsbe rándul. Talán még kissé le is sápadok. - Véres voltam. És láttam... mindent jobban láttam. A mászókát, meg... a lámpákat... - Lassan csóválom a fejem. - Adj már egy kis vizet, légyszi...
A szédülés még nem múlt el teljesen, de kezem kikutatja Zalán bármilyen elérhető közelségben lévő ruhadarabját, így bele tudok kapaszkodni erőtlenül; hátha ez segíteni fog a fentben és a lentben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866698#post866698][b]Hollósi Zalán - 2023.09.06. 11:44[/b][/url]

Az eleje még nem hangzik annyira baljóslatúan, így figyelmesen várt. Tudta, hogy ennyivel nem lesz letudva. És igaza volt.
 Még arra sem reagált, hogy Theo a kabátjába kapaszkodott, gondolatai kötötték le most már minden figyelmét.
 - A hidegen kívül nem éreztél mást? Nem volt fájdalom? - faggatózott tovább, fel sem fogva, mit kértek tőle. Lázas tudásszomj hajtotta, ami talán betudható a szfinx erényeinek is, de abban a pillanatban talán nem volt ez több puszta kétségbeesésnél. Theodore élményéből merítve a saját látomásaira is képes lesz másként nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866700#post866700][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.06. 12:11[/b][/url]

A fejem még nem fáj vagy lüktet, ám biztos vagyok benne, hogy estére ez is be fog köszönteni. Most csak Zalán hirtelen nekem szegezett kérdése hasít a fejembe, s még valami - majdnem ugyanaz a nyikorgás üti meg a fülem, mint amit az imént hallottam.
- Fájni... fájni nem fájt semmim, csak nagyon fáztam. - Csóválom a fejem. Miért vérezhetek...? Ismét kiráz a hideg. - De színeket sem láttam ugyanúgy. Még mindig... hiányos. Attól még... fájhat, azt hiszem...
És ahogy ezek a szavak elhagyják a számat, úgy kezdem felfogni a dolog súlyát. Vér... vérzek, mikor itt vagyok. Vagyis itt leszek.
- Zalán, mitől vérzek? - Kérdem félelemmel a hangomban. Nem mintha ő meg tudná adni erre a választ... De talán ő is bevethetné a képességeit egyszer, és kideríthetné nekem, igazán örülnék neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866702#post866702][b]Hollósi Zalán - 2023.09.06. 12:23[/b][/url]

Most már nem csak a vállával dőlt a támlának, egész háta nekibicsaklott a válasz hallatán. Mintha csalódott lett volna. A játszótér hintájára szegezte tekintetét, s elrévedve motyogta.
 - Nem tudom.
 Teljes tanácstalanság lett úrrá rajta. Nem tudja további kérdésekkel előrelendíteni az elemzést, ez már biztosnak látszott. Voltak tippjei, mit találnak majd itt, de mintha nem tudtak volna kulcsfontosságú dolgokra fényt deríteni. Theo ezt lehet máshogy gondolta, de abban a pillanatban Zalán csak bámult ki a fejéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866704#post866704][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.06. 12:41[/b][/url]

Remegős, halk sóhaj távozik belőlem. Meg kell nyugodnom. Ez a rengeteg új információ még csak kavarog a fejemben, nem állt össze egy egésszé. Kiszáradt a szám, ám csendben maradok egy ideig. Persze, hogy eszembe jut Zalán képe. Persze, hogy megijedek... de Zalán sorsa nem az enyém.
- Lehet, hogy nem az én vérem - jut eszembe, s még reménykedem is ebben, anélkül, hogy rájönnék, hogyan hangozhat ez kívülről. - Sebet... nem láttam. Takarta a nadrágom, ha van.
Kapaszkodóm hátrébb kerül, de nem engedem el. Biztos ami biztos, fogom még egy kicsit; egyrészt, hogy itt ne hagyjon, másrészt... jobb ez így.
- Szerintem... ez az a hely. Ez a játszótér. - Mondom még ki a nyilvánvalót. - Szívesen összehasonlítanám, megnézném... de nem merem kinyitni a szemem, hogy őszinte legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866708#post866708][b]Hollósi Zalán - 2023.09.06. 14:47[/b][/url]

- Lehet. De mi másra vannak ezek a lidérces szarok, ha nem arra, hogy a saját tragédiádat jelezzék előre?
 Ez az egy már bizonyossá vált. Hiába remélte, hogy legalább Theo esete más lesz, félreértelmezhetetlennek tűnt, amit hallott. Óvatosan bólintott egyet és a környékbeli járókelőket szemlélte már, feje még nem mozdult.
 - Igen, ez... Ez biztosnak tűnik. Most hogyan tovább? - sóhajtott  hatalmasat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866714#post866714][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.06. 16:52[/b][/url]

- Értékelem az optimizmusod. Ennyire ki akarsz nyírni? Hát, rossz hírem van, valószínűleg előbb fog halálra marni egy kígyó, minthogy itt a játszótéren elvérezzek - vágom a fejéhez zsigerből. Zsong a fejem a rengeteg lehetőségtől, elképzelt végkifejlettől, melyeket Zalán szavai nem tesznek elviselhetőbbé.
Mindennek tetéjeben kérdése után úgy sóhajt, mintha legalábbis látta volna a képet, ami nemrég előttem pergett le. Őt nem érte meglepetésként; engem viszont igen. Kinyitom a szemem, hogy hunyorogva egyenesen ránézzek, elkerülve tekintetemmel a játszóteret.
- Hogy hogyan tovább? Nem tudom, egyelőre próbálok rájönni, mi volt ez - mondom kissé ingerülten. - Tovább kell kutatni, meg kell próbálnunk meglátni, hogy... mi lesz ezek után a képek után. Talán.
Elengedem Zalánt, enyhén remegő kezem a saját ölembe esik. Megfordítom a véres zsebkendőt is az orrom alatt. Nem... azért talán meghalni nem fogok... így is volt benne... valami furcsa öröm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866716#post866716][b]Hollósi Zalán - 2023.09.06. 17:24[/b][/url]

- Ha optimizmusra vágysz, nem engem kellett volna magaddal hoznod - pislogott laposat és sokatmondóan döntötte fejét Theo felé.
 - Hogyan kutatsz olyasmi után, ami még meg sem történt... - tette fel a költői kérdést. Ő meg sem próbálta kitalálni, merrefele repült a látomásban. - Azzal kell dolgoznunk, ami van. Meg kell tanulnunk irányítani. Valahogyan. Hogy akkor lássunk, amikor akarunk. Olyan részleteket, amiket akarunk.
 Kérdőn nézett társára, mintha csak megerősítésre várna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866719#post866719][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.06. 17:48[/b][/url]

- Nem is babusgatásra vágyom... De ne temess már az első pillanatban. - Csóválom a fejem. - Majd mikor megbizonyosodik, akkor elég lesz.
Hiába sóhajtok ismét, nem lesz könnyebb; így, hogy már jószerén visszatértem ebbe az időpillanatba, túl sok minden kavarog a fejemben, és nehezen tudom átgondolni, mit kellene közvetítenem Hollósi felé egészen pontosan. Nem tudom azt sem, hogy ennek érdekelnie kellene-e. És most kisebb gondom is nagyobb ennél. Félek, ugyanis.
- Igen, ezt kell tennünk. Valahogy... az uralmunk alá vonni. Legalább azt, amit látunk, ha már változtatni úgysem lehet rajta. Hogy tudjuk, mire kell készülnünk. Nem?
Izzadt tenyeremet a saját nadrágomba törlöm, ahogy az ég felé pillantok.
- A kérdés csak az, hogy szembe akarunk-e nézni vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=873498#post873498][b]Illés Luca Izabella - 2024.02.10. 20:45[/b][/url]

Baromira eredeti ötlet a gyereket játszótérre cipelni. A nyomik a várat építik, a másik nyomik meg a hintáért ölik egymást, én meg a padon ülve eszem a szotyit a nő mellett, aki elvileg igényt tart rám.
Annyira meglepett a dolog, mikor közölték velem, hogy szinte azonnal biccentettem is arra, hogy találkozzunk, most meg... most meg már nem is tudom, hányadik alkalom.
- Abba megint valami pia van? Mert ha igen, segítened kell megnyitni a kutat - bökök a fejemmel az üvege felé. Nem vagyok hülye gyerek, azért azt tudom, hogy mi az, amit otthon nem szeretnének hallani, de ami azt illeti. Ha már lehetőségem van onnan lelépni, akkor próbálom úgy intézni a dolgokat, hogy le is léphessek.
- Nézd az idiótát - hangosan nevetem ki a gyereket, aki fejbe is vágja magát a saját lapátjával. Aztán meg ríni kezd, mire az anyja odakatapultál, mintha... mintha legalább nyúznák a gyereket.
- Nyugi, én feleennyire se vagyok élhetetlen - nézek a nőre, még biccentek is, mert az tuti, hogy az ilyen jelenetektől ő meglesz kímélve.
- Ohh... - észbe kapok, és előkotrom a sárkánypikkelyt, ami egy cipőfűzre volt barkácsolva, mintha nyaklánc lenne, csak a fűző elszakadt, meg a pikkely kis karikája is tönkre ment.
- Meg tudod csinálni? Szerinted ez igazi pikkely? - csak mert kezdek benne egyre inkább kételkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=873506#post873506][b]Óvári Bernadett - 2024.02.10. 21:28[/b][/url]

Ki tudja, mi szállta meg, amikor eldöntötte nem is olyan régen, hogy szeretne gyereket. Félreértés ne essék, nem óhajt hirtelen pasit fogni mindezért, sokkal inkább az fogalmazódott meg benne, hogy tiszteletét teszi az árvaházban és megérdeklődi, hogy akad-e még gyerek, akinek szülőre lenne szüksége. Némi egyezkedés után sikerült arra a megállapodásra jutni, hogy amennyiben a megfelelő papírmunkát elintézi és bizonyítja, hogy nem kell tőle senkit sem félteni, akkor ha más nem, hát ideiglenes nevelőszülő példának okáért még lehetne is. Kezdetnek. Végtére is ő sem tudja még, hogy tulajdonképpen mennyire lenne kompatibilis egy gyerekkel, mennyi türelme lenne ilyesmire a nap végén, s hogyan tudná kezelni a nehéz helyzeteket. Az alkoholfogyasztást is mérsékelnie illene többek között, de ezzel halad - úgy érzi legalábbis -, mióta a pár hónapja a karácsonyi bálon megszállta valami, és úgy döntött, hogy éppen ideje kiiktatni a nővérét az életéből. Azóta sem beszélt Hedviggel, és ez meglehetősen jó érzés. Most meg itt ül Lucával a játszótéren, és ismerkedik vele, mielőtt - még ha nem is véglegesen -, beköltözhetne majd pár hónapon belül a lány a lakásába. Igaz, előbb kellene egy megfelelő lakást találnia, de már rajta van az ügyön.
- Nem, ez tea. Komolyan - osztja meg a fontos információt. Még azért meg-megiszik néhány korty lángnyelvet alkalomadtán, de nem ment el az esze, hogy ide is azt hozzon. Etelka még kiszagolná. Ráadásul nem is érzi úgy, hogy kellene, ami fontosabb érv. Leginkább Hédit túlélni volt mindig is szüksége az alkoholra, de itt egy szem Hédit se látni sehol szerencsére. Elnéz a lány által mutatott irányba, s elmosolyodik, még ha nem is nevet.
- Ó, azt nagyon jól tudom - válaszolja. Eddig tapasztalatai alapján Luca meglehetősen életképes. A rosszalkodásra is hajlamos, mint kiderült, de mintha önmagát látná benne gyerekként. Fogadni merne rá, hogy pár év múlva ő is rellonos lesz.
- Add csak... - kéri, nyújtva a kezét, hogy a lány bele tegye a pikkelyt, majd megnézi közelebbről. - Az igazat megvallva rég foglalkoztam sárkányokkal, de annak tűnik. Talán mennydörgő lehetett a színeiből ítélve. Tudod mit? Van egy ismerősöm, aki szabadidejében ékszereket készít és megkérem, hogy szerelje láncra. Egy aranylánccal igazán remekül mutatna. Szereted amúgy a sárkányokat? Én kiskoromban sárkánykutató akartam lenni.