Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

Baromira eredeti ötlet a gyereket játszótérre cipelni. A nyomik a várat építik, a másik nyomik meg a hintáért ölik egymást, én meg a padon ülve eszem a szotyit a nő mellett, aki elvileg igényt tart rám.
Annyira meglepett a dolog, mikor közölték velem, hogy szinte azonnal biccentettem is arra, hogy találkozzunk, most meg... most meg már nem is tudom, hányadik alkalom.
- Abba megint valami pia van? Mert ha igen, segítened kell megnyitni a kutat - bökök a fejemmel az üvege felé. Nem vagyok hülye gyerek, azért azt tudom, hogy mi az, amit otthon nem szeretnének hallani, de ami azt illeti. Ha már lehetőségem van onnan lelépni, akkor próbálom úgy intézni a dolgokat, hogy le is léphessek.
- Nézd az idiótát - hangosan nevetem ki a gyereket, aki fejbe is vágja magát a saját lapátjával. Aztán meg ríni kezd, mire az anyja odakatapultál, mintha... mintha legalább nyúznák a gyereket.
- Nyugi, én feleennyire se vagyok élhetetlen - nézek a nőre, még biccentek is, mert az tuti, hogy az ilyen jelenetektől ő meglesz kímélve.
- Ohh... - észbe kapok, és előkotrom a sárkánypikkelyt, ami egy cipőfűzre volt barkácsolva, mintha nyaklánc lenne, csak a fűző elszakadt, meg a pikkely kis karikája is tönkre ment.
- Meg tudod csinálni? Szerinted ez igazi pikkely? - csak mert kezdek benne egyre inkább kételkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=873498#post873498][b]Illés Luca Izabella - 2024.02.10. 20:45[/b][/url]

Baromira eredeti ötlet a gyereket játszótérre cipelni. A nyomik a várat építik, a másik nyomik meg a hintáért ölik egymást, én meg a padon ülve eszem a szotyit a nő mellett, aki elvileg igényt tart rám.
Annyira meglepett a dolog, mikor közölték velem, hogy szinte azonnal biccentettem is arra, hogy találkozzunk, most meg... most meg már nem is tudom, hányadik alkalom.
- Abba megint valami pia van? Mert ha igen, segítened kell megnyitni a kutat - bökök a fejemmel az üvege felé. Nem vagyok hülye gyerek, azért azt tudom, hogy mi az, amit otthon nem szeretnének hallani, de ami azt illeti. Ha már lehetőségem van onnan lelépni, akkor próbálom úgy intézni a dolgokat, hogy le is léphessek.
- Nézd az idiótát - hangosan nevetem ki a gyereket, aki fejbe is vágja magát a saját lapátjával. Aztán meg ríni kezd, mire az anyja odakatapultál, mintha... mintha legalább nyúznák a gyereket.
- Nyugi, én feleennyire se vagyok élhetetlen - nézek a nőre, még biccentek is, mert az tuti, hogy az ilyen jelenetektől ő meglesz kímélve.
- Ohh... - észbe kapok, és előkotrom a sárkánypikkelyt, ami egy cipőfűzre volt barkácsolva, mintha nyaklánc lenne, csak a fűző elszakadt, meg a pikkely kis karikája is tönkre ment.
- Meg tudod csinálni? Szerinted ez igazi pikkely? - csak mert kezdek benne egyre inkább kételkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=873506#post873506][b]Óvári Bernadett - 2024.02.10. 21:28[/b][/url]

Ki tudja, mi szállta meg, amikor eldöntötte nem is olyan régen, hogy szeretne gyereket. Félreértés ne essék, nem óhajt hirtelen pasit fogni mindezért, sokkal inkább az fogalmazódott meg benne, hogy tiszteletét teszi az árvaházban és megérdeklődi, hogy akad-e még gyerek, akinek szülőre lenne szüksége. Némi egyezkedés után sikerült arra a megállapodásra jutni, hogy amennyiben a megfelelő papírmunkát elintézi és bizonyítja, hogy nem kell tőle senkit sem félteni, akkor ha más nem, hát ideiglenes nevelőszülő példának okáért még lehetne is. Kezdetnek. Végtére is ő sem tudja még, hogy tulajdonképpen mennyire lenne kompatibilis egy gyerekkel, mennyi türelme lenne ilyesmire a nap végén, s hogyan tudná kezelni a nehéz helyzeteket. Az alkoholfogyasztást is mérsékelnie illene többek között, de ezzel halad - úgy érzi legalábbis -, mióta a pár hónapja a karácsonyi bálon megszállta valami, és úgy döntött, hogy éppen ideje kiiktatni a nővérét az életéből. Azóta sem beszélt Hedviggel, és ez meglehetősen jó érzés. Most meg itt ül Lucával a játszótéren, és ismerkedik vele, mielőtt - még ha nem is véglegesen -, beköltözhetne majd pár hónapon belül a lány a lakásába. Igaz, előbb kellene egy megfelelő lakást találnia, de már rajta van az ügyön.
- Nem, ez tea. Komolyan - osztja meg a fontos információt. Még azért meg-megiszik néhány korty lángnyelvet alkalomadtán, de nem ment el az esze, hogy ide is azt hozzon. Etelka még kiszagolná. Ráadásul nem is érzi úgy, hogy kellene, ami fontosabb érv. Leginkább Hédit túlélni volt mindig is szüksége az alkoholra, de itt egy szem Hédit se látni sehol szerencsére. Elnéz a lány által mutatott irányba, s elmosolyodik, még ha nem is nevet.
- Ó, azt nagyon jól tudom - válaszolja. Eddig tapasztalatai alapján Luca meglehetősen életképes. A rosszalkodásra is hajlamos, mint kiderült, de mintha önmagát látná benne gyerekként. Fogadni merne rá, hogy pár év múlva ő is rellonos lesz.
- Add csak... - kéri, nyújtva a kezét, hogy a lány bele tegye a pikkelyt, majd megnézi közelebbről. - Az igazat megvallva rég foglalkoztam sárkányokkal, de annak tűnik. Talán mennydörgő lehetett a színeiből ítélve. Tudod mit? Van egy ismerősöm, aki szabadidejében ékszereket készít és megkérem, hogy szerelje láncra. Egy aranylánccal igazán remekül mutatna. Szereted amúgy a sárkányokat? Én kiskoromban sárkánykutató akartam lenni.